Új darab van színpadon a médiában, a Gigászok harca - sokfelvonásos mű, és nem igazán tudható az sem, hányadik színhez tapsolhattunk ma. Az, hogy mi történt a függöny mögött még az előadás kezdete előtt, maximum pletykaszinten jutott el a nézőkhöz, az pedig, hogy amit nézünk, az királydráma vagy inkább bohózat, még nem derült ki, ahogy az sem, a végén ki marad állva a színpadon.

"Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép : s mindenkit sok szerep vár"

(Shakespeare: Ahogy tetszik II. felvonás 7. szín; fordította Szabó Lőrinc)

A színmű két főszereplője Csányi Sándor (aki nem akar visszavonulni, és nem is üzent a kormánynak azzal, hogy eladta minden OTP-részvényét), valamint Lázár János (aki Csányi Sándor szerint nagyon tehetséges politikus). A többi szereplő kilétét egyelőre még homály fedi, ahogy azt sem tudjuk, ki a rendező.

Íme a Gigászok harca, beharangozó:

"Egy-egy bankkonglomerátum születéséről kellene beszélni az elmúlt húsz évben. Arról, hogy hogy jött létre egy magyarnak tűnő nagy bank, annak a vezetője milyen hatást gyakorol a magyar gazdaságra, a magyar társadalomra, a magyar politikára. Polip módjára hogyan hálózza be az országot.” (Lázár János, 2013. március 8.)

"Elmondtam, amit Csányi Sándorról gondolok Fiala Jánosnak, és azt minden szavában fenntartom, sőt megerősödött bennem az a gondolat, amit akkor mondtam. (...) a polipot fenntartom. Az egy nagyon találó hasonlat volt. Azt hittel vallom, hogy egy demokráciában ilyen volumenű gazdasági túlhatalom komoly kockázatot jelent." (Lázár János, 2013. június 21.)

"Néha egy-két ember tesz megjegyzéseket, de ez sosem izgatott nagyon. (...) Lázár urat nem ismerem személyesen olyan jól, de nagyon tehetséges politikus, láthatjuk, milyen jól elintézte a trafikügyet." (Csányi Sándor, 2013. július 24)

"(...) nincs más választásom, mint tudomásul venni a sajtóban tett, rám nézve lesajnáló, lenéző megjegyzését, hiszen mégiscsak ő az ország első számú uzsorása". Majd hozzátette: Csányi Sándor bárhogy is "páváskodik a devizahitelesektől szerzett milliárdjaival, természetesen meghunyászkodom, és tudomásul veszem, hogy ilyen-olyan jelzőkkel illet". (Lázár János, 2013. augusztus 12.)

Az egyre látványosabb előadás új csúcspontra érkezett, a bűnbak, valamint kell egy közös ellenség témához: kérdés, vajon milyen következménye lehet annak ma, 2013-ban Magyarországon, ha valakit valaki uzsorásnak nevez? Még az is elképzelhető, hogy a főszereplők beballagnak a rendőrségre (ügyészségre) és feljelentik egymást?

Uzsora-bűncselekmény 

381. § (1) Aki más rászorult helyzetét kihasználva olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amely alkalmas arra, hogy annak teljesítése a megállapodás kötelezettjét, a megállapodás kötelezettjének a vele közös háztartásban élő hozzátartozóját, illetve a megállapodás kötelezettje által tartási kötelezettség alapján eltartott személyt súlyos vagy további súlyos nélkülözésnek tegye ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az uzsora-bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.

(3) Uzsora-bűncselekmény elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.

(4) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az uzsora-bűncselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja. (Büntető törvénykönyv)

Rágalmazás 

226. § (1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évig terjedő szabadságvesztés, ha a rágalmazást

a) aljas indokból vagy célból,

b) nagy nyilvánosság előtt, vagy

c) jelentős érdeksérelmet okozva

követik el.  (Büntető törvénykönyv)

Becsületsértés 

227. § (1) Aki a 226. §-ban meghatározottakon kívül mással szemben

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben vagy

b) nagy nyilvánosság előtt

a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a becsületsértést tettlegesen követi el. (Büntető törvénykönyv)

Vagy ők már régen tudják a végkifejletet, mi pedig simán csak egy olyan kampánydarabot látunk, ami beilleszkedik a szegény elnyomott devizahitelesek kegyeiért folytatott harcba, melynek során a kormányunk a jó apa gondosságával nekimegy a gaz, népet sanyargató bankoknak? Ha már a legnagyobb csapdahelyzetben lévők helyzetét nem sikerül megoldani egyik napról a másikra (a végtörlesztés lehetőségét ugyebár csak kevesen tudták kihasználni), legalább a show-ban gyönyörködjenek?

"Szó, szó, szó"

(Shakespeare: Hamlet II. felvonás 2. szín; fordította Arany János)

Amíg nem tudunk többet, egyet tehetünk - dőljünk hátra és élvezzük azt, amit a színpadon produkálnak nekünk a szereplők, türelmesen várjuk a meghajlást és tapsot, valamint reménykedjünk, a végszámlát nem az adófizetőknek nyújtják be. És nem utolsó sorban morfondírozhatunk az indítékokon, a csapdákon meg a cselvetéseken.

"Mit a csel rejt, kifejti az idő.
A képmutató kudarcot vall utóbb."

(Shakespeare: Lear király I. felvonás 1. szín; fordította Vörösmarty Mihály)

A poszt zárása után érkezett legfrissebb hír 

Gigászok harca, újabb felvonás:

"Büntetőfeljelentést tesz Csányi Sándor Lázár János ellen - mondta a NOL megkeresésére az OTP sajtófőnöke. A tájékoztatás szerint Csányi nemcsak büntetőeljárást kezdeményez Lázár ellen, de polgári pert is indít. Erre a döntésre Lázár azon kijelentése nyomán jutott, amelyben az ország legnagyobb uzsorásának nevezte a bankvezért a miniszterelnökséget vezető államtitkár, hozzátéve, hogy Csányi a devizahitelesektől megszerzett milliárdjain páváskodik. " (nol.hu, 2013. augusztus 13.)

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon képes-e a Fidesz-KDNP olyan családbarát gazdaságpolitikát összebarkácsolni, amely ténylegesen is elősegíti, hogy legyen a babáknak kedvük megszületni? Egyelőre úgy az látszik, bármilyen adókedvezményt, intézkedést is hoz össze a kormány, népességfogyásunk megállíthatatlan.

"Magyarország világviszonylatban is azon államok közé tartozik, ahol a legkevesebb gyerek születik. A CIA évkönyve szerint a hat kontinens 223 állama közül a termékenységi adatok alapján az ország a 203. helyen áll. Az EU 28 tagállama között pedig a legutolsó helyet foglalja el." (hvg.hu)

A kormány dilemmája hatalmas: ha a középosztályt támogatja - mint ahogy azt tette az elmúlt három évben - lemond az "elesettek" gyermekeiről. A családi pótlék összegét nem emelte, hanem hagyta elinflálódni, a csodát pedig a személyi jövedelemadó kedvezménytől várja. A 180 milliárd forintos csomag eredménye azonban az, hogy idén az első öt hónapban olyan kevés gyermek született, mint még soha. A kisbabáknak egyszerűen nincs kedvük világra jönni, legalábbis itt, 2013-ban Magyarországon.

"(...) a demográfiai kérdéseknek kisebb jelentőséget tulajdonító, s a polgárok hálószobájától köztudottan távolságot tartó baloldali kormányok működésekor (2002–2010 között) évente átlagosan 7-8 százalékkal több gyerek jött világra, mint az élveszületések alakulását árgus szemekkel figyelő, s azt nemzetstratégiai kérdésnek minősítő jelenlegi kabinet idején. Míg a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-adminisztráció működése alatt középértéken számítva évi 96 ezer csecsemőt „hozott a gólya”, a jelenlegi kétharmados többség hatalomra kerülése óta csak 89 ezret." (hvg.hu)

A három éves gyes és az adókedvezmény ezek szerint nem váltotta be a reményeket (már látszania kellene a születések számának jelentős növekedésében), így a kormány most további 50 milliárdot áldoz be arra, hogy kiterjessze az adókedvezményt: azaz olyanok is igénybe vehessék, akik eddig nem tudták, mivel egyszerűen nem volt hozzá elegendő bruttó fizetésük. Január egytől azonban ez majd megváltozik - a családi adókedvezmény érvényesíthető lesz nemcsak a személyi jövedelemadó, hanem a 7 százalékos egészségbiztosítási járulék és a 10 százalékos nyugdíjjárulék terhére is, a kormány számításai szerint így 270 ezer család jut majd több bevételhez. A kérdés ugyan ott motoszkálhat, vajon miből fogja a kormány kipótolni a be nem fizetett járulékok okozta hiányt? Mert ugyebár a nyugdíjakat ki kell fizetni akkor is, ha a befizetett nyugdíjjárulékok összege csökken - de mint tudjuk kampányév jön, így azt a pár hónapot csak kibírja valahogy a nagy kassza. (Az egyéni nyugdíjszámlák bonyodalmáról már ne is beszéljünk.)

A nagyobb kérdés azonban az: miért nem lépte ezt meg eddig a kormány? Hiszen az első pillanattól kezdve tudva volt, a családok jó része (270 ezer?) nem tudja kihasználni majd az adókedvezményt: ők azok, akiket a kormány nem tekintett támogatandó rétegnek. Ahogy a Fidesz, úgy a KDNP is másodrendűeknek nyilvánította őket azokhoz képest, akiknek olyan magas a jövedelme, hogy simán igénybe tudták venni a családi adókedvezményt. Mára azonban kiderült, az oly nagyon támogatott felső és középosztály nem tudja (és nem is akarja) önmaga újratermelni a magyar népességet, bármilyen jó ötletnek tűnt is az, hogy csak a tehetősek szaporodjanak. 

A nagyobb kérdés azonban az, a 2014. január elsejétől megtámogatandó réteg - kormány által elvárt mértékű - feltámadó szülési kedve elég lesz-e a tendenciák megfordításához? Erősen kétséges. Mert nemcsak azon múlik egy gyermek vállalása, hogy házhoz áll-e még havonta pár ezer forint, mert bizony ha nincs munkahely, nincs jövedelem se, és akkor oda a kedvezmény is. És vajon hány olyan, családalapítási korban lévő választópolgár van, aki tudja, hogy 100%-ig biztos a munkahelye és ez még az elkövetkező 10-15 évben így is lesz? Meg erősen hisz, hogy - akár év közben is - nem változik-e kedvezőtlen irányba az adórendszer? Mert egy jogszabályt átírni egy-két óra (na jó. elfogadással akár két nap is), egy gyereket visszatuszkolni viszont nem lehet amiatt, mert már "nem olyan kedvezőek" a körülmények. A rövid távú bizonytalanság megöli a hosszú távú beruházási kedvet.

Mire is van szükség egy beruházáshoz?

• kiszámítható gazdasági környezet (hopp egy tandíj minden előzmény nélkül, hirtelen befigyel az ablakon? a megtakarításoknak egyre több az adója? fizetős lett a bölcsőde?)
• átgondolt, tartós és beruházásösztönző adópolitika (vajon meddig lesz kedvezmény a mai kedvezmény és mi lesz holnap, amikor már nem lesz az?)
• megfelelő infrastruktúra (egészségügy, bölcsőde- és ovihálózat, tömegközlekedés) akkor is, ha nincsenek rajta a VIP listán,
• megfelelő finanszírozási lehetőségek (biztos munkahely? mert ha nincs meló, nincs értelmezhető adó- és járulékkedvezmény sem, a közmunkáért kapható bér és a családi pótlék pedig édeskevés bármire is ...)
• szociális háló azoknak, akik elveszítik a munkájukat és személyes kapcsolatuk révén nem tudnak napok alatt új munkahelyet szerezni.

Mert ugyebár egy gyerek tartós kötelezettségvállalás, és nemcsak az első, hanem a második és a harmadik is, hiszen nem lehet úgy kalkulálni, a gyerek majd örökli a ruháit-cipőit, a tankönyveket ingyen kapja, a korcsolyát is csak kinövi majd valamelyik rokon, bébiszitternek meg ott a nagy testvér vagy a nagyi. Mert a szülőknek dolgozni kell, hogy igénybe tudják venni az adókedvezményt.

De mi is kell még egy gyerekhez?

• emberi tartózkodásra alkalmas lakóhely, azaz megfelelő négyzetméter világítva-fűtve, bármilyen szinten is berendezve,
• tisztálkodási lehetőség
• egészséges ételek (ki akar gyereket a világra hozni, ha tudja, a jövevény minőségi éhezésre van kárhoztatva?)
• évszaknak megfelelő ruhatár, évente cserélve a darabokat,
• az ingyenes óvoda-iskola is sokba kerül (tornacucc, ünneplő, osztálypénz, kirándulás, váltócipő-ruha, stb.)
• jó lenne egy kis sport is (mennyibe is kerül ma úszni, teniszezni akkor, amikor a tömegsport hellyel-közzel úgy, ahogy van, megszűnt?)
• táborok meg nyaralás (oké, ez luxus, de mi van, ha nincs vidéki nagymama-nagypapa egész nyári all inclusive szolgáltatással?)
• könyv, számítógép (ez ma már elengedhetetlen ugyebár)
• kultúra (mozi, színház, állatkert, koncertek, stb.)
• különórák, nyelvtanulás (a felsőfokú képzésbe már középfokú nyelvvizsga lesz a beugró, azt meg a NAT szerint nem kell, hogy biztosítsa a középiskola)
• felsőoktatási tandíj,
• életbe elindítás, hozomány, stb.

Ha ezt forintosítjuk, és szorzószámot alkalmazunk a gyermekek számának megfelelően, hát máris olyan összeget kapunk, ami sokak kedvét elveszi egy új babától. És ugyebár ebben az összegben még nincs benne a szülők megélhetése, lakás-kocsi részlet, hűtőgép-mosógép, telefon-tévé-internet, néha egy kis szórakozás, stb. - ráadásul egy szót sem pazaroltunk olyanokra, mint kisgyermekkel munkavállalás, bölcsőde-óvoda férőhely szerzés, egészségügy színvonala, gyerekfelvigyázás megoldása, valamint arra, egy gyerek ugyebár nemcsak örömmel jár, hanem sok-sok lemondással is. A legjobb hely a tervek újragondolására, ha valaki beül például egy budapesti gyermekkórház rendelőintézetének várótermébe, vagy kikalkulálja, mennyibe is kerül egy szombat délutáni családi mozi ...

Ha a kormány részéről bárki is fogna egy kockás papírt és kiszámolná, mindez havi hány ezer forintos nettó jövedelmet igényel, már tudnák is, reálisan milyen fizetési osztály esetén érdemes az emberekre tukmálni első, második, ki tudja hányadik gyereket, ha nem akarnak tömeges mélyszegénységet. 

"Ha valaki nevel egy tehenet, azt levonhatja az összköltségéből. Ha valaki százat, akkor annyit. A gyereknevelésnek is vannak költségei. Az állam bizonyos mértékig ezt most elismeri, és leírható az adóból. Egy gyermek felnevelése legalább olyan hasznos, mint egy tehéné. Nem volt normális rendszer, ahol a teheneket "leköltségelhetted", a gyermeknevelésre fordított összeget nem." (Révész Máriusz, "Nagy lesz a baj!" Magyar Narancs XXIV. évf. 40. szám 18-19. oldal)

A születésének számának ily drasztikus csökkenése a jelenlegi kormányunk kudarca - még a sokat kritizált "emútnyócévben" is több gyerek született, mint Orbán Viktor második kormánya alatt.

"Mi az oka, hogy a látványos fogadkozások és a várva várt baby boom többszöri emlegetése ellenére a Fidesz–KDNP-tandem még a korábbi szerény termékenységi szint feltételeit sem volt képes mindeddig biztosítani? S hogyan számol majd el az utóbbi három esztendővel Orbán Viktor, aki már első miniszterelnöksége idején arról beszélt a parlamentben, hogy „az a társadalom, amely arra képtelen, hogy természetes úton a saját fenntartásáról gondoskodjék, az beteg, hanyatló társadalom”." (hvg.hu)

A középosztály mindenek feletti támogatásának és a "minden gyerek ugyanannyit ér" politikától rettegésnek is megvan a maga oka: félelem attól, hogy a szegények szaporodnak. Igen ám, de ma ugyebár hazánkban nemcsak az oly gyakran negatív szövegkörnyezetben emlegetett "megélhetési gyermekvállalók" élnek a szegénységi küszöb alatt, hanem például sok-sok munkanélküli vagy épp éhbérért gályázó értelmiségi is, akiknek felemelkedési esélye szinte nulla. A kormány az intézkedéseivel őket is diszkriminálja (nemcsak a megélhetési gyermekvállalókat), intézkedéseivel "szaporodásra nem kiválasztott" billogot nyomva rájuk, lemondva ezzel egy egész társadalmi réteg gyermekeiről.

Hogy miben bízhat a kormány mindaddig, amíg a jelenlegi szemléletét erőlteti? A biológiai óra ketyegésében és az anyai ösztönben, mert ugyebár ez rendszer- és kormányfüggetlen.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ha még nem lenne elég a szülőknek az előrehozott tankönyv kifizetés meg a szokásos iskolakezdési macera, az illetékes minisztérium köznevelési kisokossal tetézi a helyzetet így, augusztus első napjaiban – Tanévkezdő EMMInens címmel.

A minisztérium saját kérdéseire válaszol, kiderül például, hogy mely évfolyamokon lesz mindennapos testnevelés (az nem, hogy a feltételeket tudják-e hozzá biztosítani, hiszen már az elmúlt tanévben is problémák mutatkoztak infrastruktúra területén), illetve az is, hogy a plusz tantárgy (hittan/erkölcstan), illetve a mindennapos torna az eddigi óraszám feletti órákban fog történni.  A „mi a különbség a hittan és az erkölcstan között” fejtegetés mondjuk kicsit elkésett, hiszen már minden érdekelt gyermek szülőjének le kellett tenni a voksát valamelyik mellett, de azért az lehet, hogy sokaknak újdonság, hogy ha hittan, akkor vasárnap templom a gyereknek, kötelezően, ha így dönt az oktató egyház. Ha pedig nem tetszik a rendszer, a tanévet úgy kell végigélni, ahogy van, aztán májusban lehet újra dönteni, hittan legyen vagy erkölcstan a következő év slágere.

Valószínűleg sok szülőt meglepetésként fog érni a dolog, hogy szeptembertől minden általános iskolai évfolyamban minden tanulónak bent kell lenni az iskolában délután négy óráig – tehát bizony még a hetedik-nyolcadik osztályosoknak is. Kibúvó természetesen van, a szülő kérésére az igazgató saját hatáskörében dönthet úgy, a gyerek mentesül az egész napos iskola alól – már csak az a kérdés, ennek mi az értelme? Miért jó az, ha a gyerek este ötkor lát neki otthon annak a leckéjének, amit a suliban kellő feltételek hiányában nem tudott megcsinálni? Vajon mikor lesz idő verstanulásra, rajzórára plakátkészítésre, meg történelemre-prezentáció összeállításra? Képesek az iskolák megoldani ezt úgy, hogy a gyerekek ne zavarják egymást, legyen például elegendő használható számítógép délután is? Lehet majd magyar meg nyelvórára anyagot gyűjteni a netről, vagy biztosítanak ingyen wifit az iskolák, hogy ha más nem, a gyerek az okostelefonján érje el a szükséges információkat? És ki fogja felügyelni a feleslegesen az iskolában unatkozó „nagyokat”, ki tesz rendet a rendbontók között? Vagy az első nap kiosztják mindenkinek a formanyomtatványt, ugyan kérjék a kedves szülők, hagy ne kelljen bennmaradni a gyerekeknek? És akkor még nem is beszéltünk a különórák, sport, felvételi előkészítő, stb. időigényéről, akkor ezentúl mindet adminisztrálni kell kikérőkkel esetleg csak elég egy univerzális "kérem"?

Mindemellett maga a kisokos vallja be, hogy a köznevelési törvény a napközit meg sem említi, mint létező nevelési formát, ahogy a napközis nevelői munkakör sem ért annyit a jogalkotónak, hogy akár egy árva szóval is említse. Vajon, ha törvényileg nincs, azért gyakorlatilag még lesz?

A másik téma, ami említésre sem érdemes honatyáink szerint, az osztálypénz kérdése. Pedig van, volt, létezik téma – aki járt már szülő értekezleten, azt tudja. A költségek köre pedig végtelen – mikulásra-húsvétra valami apróság a gyerekeknek, ajándék a tanároknak karácsonyra, pedagógus napra, ballagtatni kell a felsőbb osztályt és ugyebár az sem árt, ha osztálykiránduláson van közös fagyizás. Az osztálykarácsonyhoz is meg kell venni valamiből a fenyőfát, arról pedig ne is beszéljünk, amikor az osztálypénz terhére próbálják kifesteni a tantermet a szülők.

A kisokos leszögezi, nem lehet az osztálypénzt kötelezővé tenni – de ki mondja azt a nemfizetőnek, az osztálykarácsonyra légyszi ne gyere, meg húsvétra sem jár neked egy csokitojás? Bizony a rendszer kitermeli a potyautasokat, akár akarja a többi szülő, akár nem.

Nagyobb probléma például a fénymásolás címén beszedett összeg – sok-sok éve gyakorlat, hogy egyes iskolák erre beszedik a pénzt. Igen, az oktatás ingyenes, csak a fénymásolás nem, ez viszont éves szinten akár több ezer forintba is kerülhet gyermekenként.  És soha, egy pillanatig sem számol el ezzel az összeggel a kutya sem (bárki is kapott nyugtát a fénymásolási díjról?), nincs kimutatás, pontosan hány oldalt kapott ezért a gyerek és mikor, hány forintért számolják oldalanként azt, amit kapott, valamint mi lett a sorsa annak a hányadnak, amit nem használtak el, beszámítják a jövő évibe? Kérdés, hogy a kisokos által is említett köznevelési alapelv, miszerint a köznevelés mindenki számára térítésmentes, ebből kifolyólag mindenkire kötelező fizetést nem írhatnak elő, akkor most majd a fénymásolásra is vonatkozik? És ha igen, akkor a fejenkénti ezreket ezentúl az önkormányzat vagy a tankerület fogja kifizetni?

Egy vigaszunk lehet – az iskolaköpeny továbbra sem kötelező, ám bármelyik iskola dönthet úgy, formaruhát ír elő. És már megint ott tartunk, azt ki fizeti ki? Mert ha a szülő, akkor már hova tűnik az ingyenes köznevelés elve? Pedig milyen jól hangzik, „ingyenes” …

Természetesen meglepetés még érheti bőven a szülőket és a gyereket is – például az új NAT miatt vannak olyanok, akik bizony kilencedikből kilencedikbe léphetnek tovább (nyelvi előkészítősök, nulladikosok, hol hogyan hívták), és immáron két kilencedik évfolyam lesz az iskolában azért, nehogy a végzősők – mint eddig –, tizenharmadikosok legyenek. És ad absurdum egy évig még az is előfordulhat, hogy szeptembertől egyáltalán nem lesz tizedik évfolyam egyes iskolákban. Vajon mekkora kavarodás lesz majd az anyakönyvekben, órarendekben, és bárhol, ahol az évfolyamot kell majd szerepeltetni?

A racionalizálással viszont a minisztérium nem készült el – három év kevésnek bizonyult arra, hogy eldöntsék, mely iskolák a feleslegesek, így szeptembertől akármekkorák is az osztálylétszámok, minden iskola marad, egy sem szűnik meg.

Lesz még egy-két kanyar az ingyenes tankönyvekkel kapcsolatban is – például ott, ahol összeghatárhoz van kötve, mennyiért is kaphat ingyen bármit is a gyerek. Ha mondjuk 12 ezer forint ez az összeg, és a tankönyvcsomag ára ezen felül van, tavasszal még teljes egészében a szülőkre bízták, honnan is fogják majd ősszel előkeríteni a hiányzó tankönyveket-munkafüzeteket. Mert az iskolában nem vehetik meg, még ha akarják, akkor sem. Lehet, hogy azóta már változott az irányvonal, ám a szülők erről értesítést nem kaptak, így sokaknak fogalma sincs arról, szeptember első hetében hol fogja beszerezni a hiányzó darabokat.

A "tartós könyvek" ötlet nem ördögtől való – ám a megvalósítás kifejezetten érdekes lesz, és valószínűleg már az első év folyamán ki fog derülni, lesz-e olyan eminens diák, aki képes jó állapotban leadni az egész év folyamán nyüstölt és hurcolt tankönyveit. Mert ugyebár elég egyetlen hátizsákos bőrig ázás, és máris nem úgy néz ki a papír, mintha éppen a nyomdából került volna ki, hogy a szamárfülesedésről, szakadásról ne is beszéljünk. Ha pedig nem sértetlen a könyv, akkor a szülők jövő júniusban fizetnek, mint a katonatiszt? És vajon már februárban fel kell mérniük a pedagógusoknak, hány olyan könyv van az osztályban, ami majd a következő tanévben a következő elsősöknek is egész biztosan használható?

Jó hír viszont, hogy a diákigazolvány elkészülési határideje 45 nap – tavaly volt olyan, akinek 8 hónap kellett hozzá. Igaz, most lehet egy kis kavar abból, hogy az iskolák még a régi nevükön adták le az igényléseket, miközben már visszamenőleg január óta másképp hívják őket, de ilyen apróságokba ne kössünk bele, valószínűleg a tankerület meg a minisztérium sem akad fenn ilyen apróságon.

A közösségi szolgálatról is ír az EMMI – ez ugyebár 50 óra, melyet pl. egészségügyi, környezetvédelmi vagy sport területen lehet elvégezni. Vajon direkt maradt ki olyan ágazat, mint kultúra?

Ami pedig a gyerekeknek jó hír, a következő tanév június 13-án, pénteken fog véget érni.

És amiről egy szó sem esik sehol sem - vajon hány 62 év feletti tanárnak engedélyezte személyesen a miniszterelnök, hogy szeptemberben maradhatnak és taníthatnak?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

„A futball olyan, mint a bográcsgulyás. Folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész.” (Orbán Viktor)

Miniszterelnökünk azt is elárulta egy interjú keretében, milyen a hamis gulyás: az pedig az, amikor kivesszük belőle, amit bele kéne tenni.

Most ne tipródjunk el azon a konyhatechnikai kérdésen, hogyan is lehet utólag valamit kivenni egy épp fortyogó üstből, de biztos vannak módszerek a hamissá tételre. Ami viszont ennél sokkal érdekesebb, Orbán Viktor hogyan vélekedik a futballról:

 „(...) a futball egy olyan tevékenység, ahol nagyon sok pénz forog, és nagyon sokan keresnek sokat. Az ügynökök, az edzők, a játékosok, de a tulajdonos sohasem. (…) A focisták végső soron, a dolog filozófiáját tekintve, művészek. Ezért a futball és egy futballcsapat közelebb áll a kultúrához, mint társadalmi jelenséghez, semmint a gazdasági vállalkozásokhoz. Magyarországon a nyilvánosság előtt megszólaló pénzügyi elemzők ezt a különbséget nem ismerik föl. Félreértik a dolgot. Ők azt gondolják, hogy a futballnak nyereséget kell termelni. Ez teljes félreértése a futballnak, mint sportnak, és így a futballra épülő intézményrendszernek is.”  (Orbán Viktor)

Orbán Viktor azt is jó ötletnek tartja, hogy Európában nálunk a legalacsonyabb a profi futballisták jövedelemadója:

„Nem véletlenül van így, ezt mi találtuk ki, magam is benne voltam, jó gondolatokat kaptam Mezey Györgytől. (…) ettől még sok pénzt gyűjtünk be, az állam nyer a futballon. A közönség nyer a futballon. A játékos nyer a futballon. A klub az egyetlen, amelyik sosem nyerhet a futballon, hiszen a klub állítja elő a produkciót, és nem az a dolga, hogy nyerjen.”  (Orbán Viktor)

És aki úgy érzi, a környékén még nincs új, minden igényt kielégítő stadion és ezért nem jár ki hétvégenként meccsekre, az megnyugodhat, mert kormányunk újabb fokozatba kapcsolja a stadionépítési projektjét:

„A futballstadionok ügyben kezdjük utolérni a közép-európaiakat. És ha még hagynak bennünket egy-két évig dolgozni, akkor meg is fogjuk őket előzni. A Puskás Stadion építése hamarosan megkezdődik, ami azért mégis Közép-Európa egyik kiemelten nagy és szép építménye lesz a Nemzeti Olimpiai Központban. Nemcsak stadiont építünk, hanem egy egész olimpiai központot. A debreceniek jól állnak, a Fradi jól áll. Négy létesítményt az MLSZ pénzügyi rendszerén kívül közvetlenül hozunk rendbe. Ez a Diósgyőr, a Mezőkövesd, a Videoton és a Szombathely. A látványtervek már léteznek. Szeretném, ha a kormány ezekről még a nyáron dönteni tudna, és már az idén elkezdődhetnének a munkálatok, miután az MLSZ-szel és az önkormányzatokkal megállapodtunk. A többi NB I-es stadiont, illetve az NB II-es stadionokat az MLSZ programjának végrehajtása révén fogjuk gatyába rázni.”

Vajon lesznek közbeszerzések az újabb és újabb stadionok építésére?

Orbán Viktor hosszasan taglalja a futballról és a sportról a véleményét, ahogy arról is beszél, ősszel eldől, az online szerencsejátékból befolyó bevételek hogyan lesznek a klubokhoz csatornázva. Aki további részletekre kíváncsi, az elolvashatja itt a teljes interjút, ha pedig képekre a tényleges, sporttal kapcsolatos eseményekről, keresse fel a miniszterelnökünk Facebook oldalát.

És vajon mi van emögött a nagy sport iránti lelkesedés mögött?

Nem is olyan régen Sárközy Tamás elmélkedett a Mozgó Világ hasábjain arról, hogyan is viszonyul kormányunk a sporthoz, mint nemzetstratégiai ágazathoz, ezen belül az igazi kedvenchez, a futballhoz.

„A jelenlegi magyar kormányzati irányítás sajátosságai (ugyancsak leegyszerűsítve):

a) erős nemzeti hangsúly, nemzeti elkötelezettség (ún. nacionalizmus);

b) elsődlegesen politikai kormányzás (a technokrácia háttérbe szorítása);

c) a PR kiemelt szerepe a kormányzásban (populista, ún. média-marketing kormányzás);

d) de facto prezidenciális kormányzás (ún. vezérdemokrácia);

e) a népszuverenitásra hivatkozva az Országgyűlést kiemelő, az államhatalmi ágak egyensúlyát háttérbe szorító alkotmányfelfogás;

f) erősen centralizált közigazgatás működtetése, a területi-települési önkormányzás viszonylagos visszaszorítása mellett;

g) az állami beavatkozás rendszeres erősítése a gazdasági és a nonprofit civil szférában;

h) érdekegyeztetést háttérbe szorító, konfliktust kedvelő, nem szokványos módszerekkel operáló, „határozott” stílusú kormányzás;

i) mindenáron változtatásra törekvő pragmatikus kormányzás múltba forduló ideológiával párosulva.

A kormányzás általános jellemzőiből eléggé okszerűen következik a sport stratégiai ágazattá nyilvánítása és a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel megnövelt kormányzati finanszírozása. A sport versengésre és győzelemre orientált, tömegérdeklődést vált ki, politikai célokra felhasználható, növeli a nemzeti imázst. Lehet, hogy kevés néző van magyar bajnoki labdarúgó-mérkőzéseken, de a tegnapi meccsről beszél a taxis, a fodrász, a virágos, a pincér. Egy másodosztályú focimeccset többen néznek a tévén, mint bármely rangos kulturális eseményt. A sport kiemelkedő politikai-kormányzati szerepe tehát nem csak egyszerűen Orbán Viktor és társai sportszeretetéből adódik, hanem a kormányzat általános ideológiai felfogásából.” (Sárközy Tamás) 

És hogyan fogalmazza meg ugyanezt Orbán Viktor?

„A sport, így a futball szépségét is, az önérdek fölé emelkedés adja. Azért nézünk fel a sportolókra, mert különbek nálunk. Nemcsak erősebbek, gyorsabbak, ügyesebbek, hanem különbek is. Különbek abban, hogy nagy célok érdekében, ha olimpiáról van szó, akkor egy szent cél érdekében képesek minden egyéni és önérdeket hátra sorolni. Képesek egyetlen nagy célra összpontosítani, amivel nemcsak maguknak, hanem a szüleiknek, az edzőiknek, a klubjuknak, a szurkolóiknak vagy akár az egész országnak örömet tudnak szerezni és biztatást tudnak adni. Az újkori Magyarország szerencsétlen történelmének árnyékában ez különösen fontos. Százéves hanyatlással a hátunk mögött nekünk fontos, hogy rendszeresen jeleket kapjunk a legjobbjainktól, akik a világ legjobbjaivá küzdötték fel magukat sportban, művészetben, tudományban: ugye, hogy nekünk is sikerülhet. Ez persze még nem a végcél, de fontos állomás. Azt szeretném végre hallani: könnyű nekik, mert magyarok. De ez még nem holnap lesz. Az önérdek fölé emelkedés képessége, amit másképpen alázatnak is lehet mondani, ez volt az, ami a futballpályán ránk köszöntött. A klub fontosabb, mint a játékos, a csapat fontosabb, mint én vagyok. Az ország sikere mindig fontosabb, mint egy klubsiker. A klubok mindig a válogatott érdeke alá vannak rendelve.”  (Orbán Viktor)

Sárközy Tamásnak más a véleménye:

„A média felerősítette a sportban az eleve benne rejtőző sikerorientáltságot és a teljesítménykövetelményt. Már rég nem érvényes – szerintem sajnos – a coubertini mondás, hogy a részvétel a fontos, nem a győzelem. Az óriási jövedelmek megszerzésének lázában háttérbe szorul a fair play, rengeteg a manipuláció a siker érdekében. A média is csúcsteljesítményeket vár el, az emberi teljesítőképességet meghaladó világcsúcsokat, ehhez viszont teljesítményfokozó szerek, módszerek kellenek. (...)” (Sárközy Tamás)

Visszatérve Orbán Viktor gondolataihoz:

Igenám, de mi van azokkal, akik nem fociznak vagy épp nem olimpiai sportágban próbálnak dobogóra kerülni? Mi van a szabadidő sporttal, a hiányzó iskolai tornatermekkel? Az átlagpolgárnak milyen esélyei vannak arra, hogy akkor is tudjon minőségi szabadidő sportot űzni, ha anyagilag egyébként azt nem tehetné meg? Oké, lehet mondani, háztömb körül mindenki tud futni – és nem kell hozzá drága futócipő sem, vegyen a Tescoban egy tornacsukát iskolakezdéskor, amikor akciózva van. Vagy sétáljon, elég egy bérlet hozzá, hogy kimenjen a város szélére, ahol már nem annyira egészségtelen a levegő. Az úszás már a luxus kategóriába tartozhat, hiszen nemcsak komplett felszerelés kell hozzá (úszónadrág/ruha, papucs, törülköző, szemüveg, hajszárító, stb.), hanem uszodabérlet is, ami viszont elég drága mulatság. Az egyéb népszerű sportokról már ne is beszéljünk – egy baráti focimeccshez is össze kell dobni a terem/pályabérlet árát, hacsak nem akarják a ritka játszótéri pályák egyikéről elzavarni a szintén mozgásra vágyó gyerekeket.

És ha egyszer megkérdeznék az átlagszülőt, szabadidő és iskolai sportra áldozzon a kormány, vagy új stadionra a Fradinak, vajon mi lenne a válasz? Meccsre így se, úgy se jár, ha esetleg kióvatoskodik, nem biztos, hogy a gyermekét magával viszi – a tévé meg úgyis helyébe hozza az eseményeket, ráadásul direkt neki összevágva az izgalmas jeleneteket és még a gólokat is megismétlik lassítva. Viszont lehet, hogy szívesen focizna a fiaival a parkban vagy pingpongozna egyet valahol és inkább azt szeretné, a kormány erre áldozzon. A kérdés azonban csak költői, mert egészen biztos, erről nem lesznek megkérdezve a polgárok – a hatalom a fejük fölött dönt, mit is akarnak. Mostanában például sok-sok stadiont.

Az is kérdés, vajon mi lesz hosszabb távon a stadionok sorsa? Tényleg életképes annyira a magyar foci, hogy eltartsa ezeket a létesítményeket állami támogatás nélkül? (A TAO-ból és a játékadóból befolyó pénz is az adófizetők pénze!) Mi lesz, ha kiderül, a vidéki városok képtelenek annyi bevételt szerezni az épületek hasznosításából, hogy az elegendő legyen a karbantartó személyzetre, a folyamatos üzemeltetésre és az elkerülhetetlen felújításokra? Az önkormányzatok majd kifizetik a számlákat, aztán az állam átvállalja az ebből eredő tartozásokat? És mi lesz, ha csődbe megy a klub, vagy kiesik a ki tudja melyik osztályból és még kevesebb látogatót vonzanak a meccsei, mi lesz a stadion sorsa? Mert ugyebár egy ilyen speciális létesítményt nem sok mindenre lehet használni, főleg ha a semmi közepén van. És az, hogy mi lehet az ilyen komplexumok jövője, megjósolni sem kell – egyszerűen csak el kell látogatni Akasztóra és körbenézni.

De ne legyünk pesszimisták, miért ne hihetnénk azt, hogy Kecskeméten majd a Merci fogja fenntartani a stadiont, Debrecenben meg más gaz multi? Ha a felsőoktatás kénytelen lesz eltartani magát, akkor miért ne lenne ugyanerre képes a futball is? Bár míg ugyebár az egyetemek a hallgatók tandíjára számítanak, mint fő bevételi forrás, addig a klubok olyan forintokat várnak, amik – nélkülük – leginkább a költségvetésben landolnának adó formájában.

„Sportegyesületeinkben még mindig gyenge a gazdasági munka, erős az eladósodottság, sok a likviditációs probléma,egyik napról a másikra való élés. Főleg a kisebb sportegyesületek a szürkegazdaság különböző csatornáit kihasználva élnek, és várják (feltehetően sikeresen) az 1990 után már ötödik adósságelengedést. A köztartozásaikat magánadóssággá transzformálják, hiszen köztartozás mellett nem tudnának a bajnokságokban indulni, de így összadósság-állományuk csak nő, csak nő. (…) 

A múltnak nagy szerepe van abban, hogy a magyar sportra is áll a moldovai „tékozló koldus” effektus: nagy általános lerohadás párosul mellékes dzsentroid pazarlással (pl. luxus edzőtáborok). Ugyancsak a múltból (pl. csempészeti monopólium) származik, hogy a sportban talán a legkiterjedtebb társadalmi életünkben a szürkegazdaság, a szabályok kijátszása különböző trükkökkel, állandósult vágy tapasztalható az adókikerülésre (fiktív számlák), vagy az illegális jövedelemszerzésre. A szürkegazdaság tehát sokszor feketére vált át.” (Sárközy Tamás)

Vajon a kormány mit fog tenni azért, hogy rászorítsa a klubokat a rentábilis gazdálkodásra, a pazarlások megszüntetésére, az „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” mentalitás bevezetésére? Mert amíg ez nem valósul meg, a bográcsgulyásba hiába teszik bele a legfőbb hozzávalót, a pénzt, az eredmény nem biztos, hogy igazolja az adóforintok elnyerésének jogosságát. Az emberek pedig nem annak fognak örülni, hú de jó, hogy végre lett még egy stadion és mennyivel is jobb lesz majd ennek következtében a magyar foci, hanem azon morgolódnak, miért is nincs tornaterem a gyermekük iskolájában és miért kell súlyos ezreket fizetniük egy-egy uszodabérletért. Mert azért a sport azért nekik is járna ...

Addig is várjuk, hogy a magyar foci újra sikert sikerre halmozzon, az adófizetők kapjanak is valamit a pénzükért. Mert ha a kultúrához hasonlítjuk a sport rendszerét, akkor a színházban egy rossz darab hamar megbukik - a nézők nem igazán tolerálják, ha gagyit kapnak a pénzükért.

Előzmény: A sport nyertes vagy vesztes?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Köznevelésért Felelős Államtitkársága közzétette a pedagógus bértáblát - és már az első mondatban magát a kormányt dicséri mindezért: Magyarország ebben is jobban teljesít.

"A pedagógusok bérét 2013 szeptemberétől jelentősen növeli a kormány, szemben azzal, hogy több európai országban csökken vagy változatlan. (...) A felnövekvő gyerekek sikeressége érdekében a pedagóguspályán kiszámítható életutat biztosító rendszer bevezetése megteremteti a köznevelési intézményekben folyó nevelő-oktató munka magas minőségének, egyúttal a pedagógus munka társadalmi jelentőségéhez méltó elismerésének garanciáját." (kormany.hu)

A pótlékok táblázata is megjelent:

A kiadott közleményben az államtitkárság egyben meg is gyanúsítja a pedagógusokat, hogy eddig nem mindig korrekten számolták el a túlóráikat:

"Az új rendszerben a bérkiegyenlítés érvényre juttatja minőségjavító hatását azáltal, hogy felszámolja az aránytalan, már-már elfogadhatatlan nagyságrendű túlmunka önkéntes vagy kényszerű vállalásának lehetőségét. Az extrém jövedelmeket eredményező, gyakran kételyeket felvető átláthatatlan pótlékok és egyéb juttatások helyébe a színvonalas munkát, a gyermekek előrehaladását támogató, a pedagógusok teljesítményét ösztönző megfelelő bérezésű előmeneteli rendszer lép." (kormany.hu)

Tehát a tanárok eddig extrém jövedelmeket szereztek, legalábbis az illetékes államtitkárság szerint, és ez tűrhetetlen. Igaz, három év kellett hozzá, hogy szabályozzák a kételyeket ébresztő rendszert, és ugyebár még most sincsenek meg teljesen a törvényi feltételek, de végre eljött a pillanat, rendet vágnak a végeken is. Halk kérdés: vajon hány pedagógust bocsátottak el az utóbbi 3 év során túlóra-csalás miatt? És hány igazgatót rúgtak ki amiatt, hogy ezt lehetővé tette? És mit tettek a kormánypárti önkormányzatok annak érdekében, hogy ne tisztességtelenkedjenek azok, akik tisztességtelenkedtek?

Ha pedig már a kételyeknél tartunk, emlékeztetőül:

"Balog Zoltán - 1 éve miniszter: 1.101.900 Ft
Hoffmann Rózsa - 3 éve államtitkár: 997.200 Ft
Egy 15 éve a pályán dolgozó általános iskolai pedagógus fizetése jelenleg 144.600, egy gimnáziumi tanáré pedig 163.200 forint" (fn.hir24.hu)

Azonban az is kiderült, a fizetésemelési menet még nincs teljesen lejátszva - Hoffmann Rózsa azt is bejelentette, hogy a fizetésemelés jogszabályi hátterének biztosítására rendkívüli parlamenti ülést hívnak össze augusztus 20-a után. Tehát akár az is előfordulhat, hogy a végén még nem ez a - most közzétett - tábla alapján kapják majd a fizetésüket a tanárok? Az országgyűlés honlapján mindenesetre még nem látható a módosító javaslat szövege, bár az is lehet, hogy ott van, csak jól el van rejtve.

A pedagógusok kételyeit pedig tovább fokozhatja Hoffmann Rózsa Kossuth Rádióban megszólalása, melyben azt tudatta a nagy nyilvánossággal,

"tudatos kormányzati döntés, hogy "kiterjesztették" a béremelést (a pedagógiai szakszolgálatok, a pedagógiai intézetek, gyermekvédelmi intézetek alkalmazottaira). "Inkább kisebb mértékűt, de mindenkinek adunk" (...)  Állítása szerint tehát a kiterjesztés miatt lesz az eredetihez képest kisebb a pedagógus-béremelés mértéke." (stop.hu)

Magyarul: a kormányzat a választási ígéretét egyre messzebb tolja, most pedig még az is hideg zuhanyként érte az illetékeseket, hogy a pedagógusok többen vannak, mint amennyit sejtettek. 

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint ez csak magyarázkodás:

"azért fog csökkenni a béremelés mértéke, mert azt kiterjesztik a pedagógus szakszolgálatokra is. (...) néhány ezer emberről van szó, és ennek összege nem befolyásolja érdemben a béremelésre szánt keretet. Ez nem korrekt, és kizárólag arra jó, hogy a pedagógustársadalmat megossza." (hvg.hu) 

Az oktatási kormányzat ráadásul nemcsak a Fidesz-KDNP választási ígéreteit nem tartja be, hanem saját, januárban vállalt kötelezettségének sem tesz eleget. A szaktárca és a pedagógus sztrájkbizottság január 22-i megállapodásában rögzítették, hogy július 31-ig ágazati kollektív szerződést kötnek az oktatásban érintett szakszervezetek bevonásával. Ez eddig nem történt meg, de egyes információs szerint még az a kormányrendelet sem készült el, amely a szerződés alapjait megteremtené. Végül is az iskolák átnevezése már megtörtént, ez nem elég? Igaz, ahhoz sem kérdezték meg a tanárokat, pedig a törvény alapján nekik is lett volna véleményezési joguk - viszont akár visszamenőlegesen is eltörölhető, ha úgyis módosítják a törvényt augusztus 20-a után.

Aki pedig kíváncsi az érdekeltek véleményére is a bértáblával kapcsolatba, illetve erőteljes kétségeikre, kire is vonatkozik valójában és milyen fizetésnövekedést eredményez, az itt kedvére mazsolázhat a hozzászólásokból. Íme néhány:

Van, aki nem igazán elégedett a kormánykommunikációval:

"Gratulálok! elérték azt, hogy mindenki egymásnak ugorjon, addig sem foglalkozunk azzal, hogy igenis a mai Magyarországon minimum 300 ezret kéne mindenkinek keresni ahhoz, hogy megéljen, nyaraljon 2-3 hetet, félretegyen és ne csak vegetáljon hónapról-hónapra. Minimum!!!! Lessük a másikat árgus szemmel és most épp a pedagógusok vannak soron! hát hiszen a gyerekeinkkel vannak szinte egész nap! Nem sokan tehetik meg, hogy már ebéd után elhozzák a gyermeküket a suliból, oviból. Irigykedjünk egymásra, szapuljuk a másikat, úgyis mindig jobban értünk ahhoz, ami a más munkája, végzettsége! És persze az az egészséges, ha a másikról, jelen esetben a pedagógusról a nem odaadást, az állandó tunyálkodást, stb. feltételezzük. Mindenki magából indul ki."

Van, aki szerint a pedagógusok nagyon szép emelést kapnak:

"Kedves Pedagógusok! Szerintem ez nagyon szép emelés, örüljetek neki, a közszféra többi részében egy fillér emelés sem lesz, nincs okotok panaszra. Ráadásul az új béreitek minden évben emelkedni fognak, mivel a mindenkori minimálbér lesz az alap."

Van, aki közalkalmazottként nem érti, ő miért nem - kapott is választ, bár nem valószínű, hogy ilyenre vágyott:

"Azt nem értem hogy a tanárok kapnak béremelést a közalkalmazot meg nem.
Mi mikor fogunk. szégyen hogy a tanárok mindig jár a szájuk."

"Te elolvastad, amit írtál? Annyit sem tudsz, hogy a tanár is közalkalmazoTT, hogy a kérdő mondat végére kérdőjelet teszünk és a mondatot nagy betűvel kezdjük? Valamint a mondatokban néha vesszők is előfordulnak. Valamint a mondatoknak szerkezetük van. Csak szólok. Azt sem tudod, mi az, hogy tanár. Ott vezethet meg mindenki, ahol akar, mert primitív vagy. Szajkózod, amit mindenhol a médiában beléd sulykolnak. Ahelyett, hogy valódi tanárokkal beszélgetnél a munkájukról. Gondolom, addig nem alacsonyodsz le. A gyerekednek -ha esetleg van és szoktál vele beszélgetni néha- van igaza a tanár ellenében, anélkül, hogy először talán vele is szóba állnál. Te, a nagy közalkalmazott. Gratulálok. Remélem, te is kizárólag olyan fizetésemeléseket fogsz kapni, mint most a pedagógusok..."

Van, aki már megpróbálta kiszámolni, vajon lesz-e annyira boldog, mint amennyire a kormánykommunikáció szerint illene:

"Számoltam az új bértáblával. 20 évem van. Az új nettó jövedelmem 26000 Ft-tal lesz több. Munka heti 4 órával több. Ha túlórában megkaptam volna a régi bértábla szerint, akkor valahogy úgy érzem csökkent a fizetésem. Akkor most örülnöm kellene?"

És van, aki nem az új bérrel van elfoglalva, hanem azt próbálja kitalálni, vajon az új óraszámok miatt hány kollégájának intenek búcsút, mert nem lesz rájuk szükség:

"A nagy meglepetés nem akkor jön mikor a bértáblát olvasgatjuk, hanem mikor az órarendeket meglátjuk.
A 22 tanítási órából eddig lejöttek az osztályfőnöki, munkaközösség vezetői, vagy épp kerületi munkaközösség vezetői és egyéb pótlékok. Tervezhető volt még itt tanulószoba, napközi, szakkör, korrepetálás és tehetséggondozás.
Ez most tervezetek szerint nyáron változik. Még mindig nem jött ki a rendelet hivatalosan és el se fogadták, de a tervek szerint csak tanítási órákként lehet kiadni a 22 órát. Ami kisebb iskolákban lehetetlen. Ha nincs párhuzamosan legalább 3 párhuzamos osztály ezt nem lehet kiadni. Kis óraszámú reál vagy készségtantárgyakat tanítóknál nem jön ki az óraszám a kollégák zömének. Arról nem is beszélve, hogy ki csinálja a tanulószobát, vagy a napközit, ha az nem lehet benne a 22 órában. Tanárok jó részének ez tette ki az óraszámának javát. Azt felajánlották, hogy, ha nem jön ki az óraszám egy intézményben, akkor küldjék a tanárt félállásban a szomszéd iskolába. az ország nagy részében csak 1-2 párhuzamos osztály van. Itt semmi nem jön ki. Pedig eddig a kis iskolák felkarolása volt a cél. Arról, hogy a gyermekvédelemmel, könyvtárral, iskolapszichológussal mi lesz az teljesen esetleges. Az órakedvezmények, ügyeletek, kötelező fogadóórák már elviszik a 27-32 óra közötti órakeretet. Pedig még ezen kívül is 13 egyéb feladatot felsorol a tervezetet a 6 óra (27-32 óra közötti)feladatokra. Szertár rendezés, adminisztráció, ügyvitel, értékelés és javítás, tanórára való felkészülés, stb. feladatokra nem jut tervezhető órakeret, pedig úgy is meg kell csinálni. De az adminisztráció lesz amit ellenőriznek. Az órakeretek ekkénti felosztása miatt iskolánként akár 5 ember is feleslegessé válhat, míg a többi beledöglik a nem fizetett túlmunkába."

Van, aki a bérezés differenciáltságára mutat rá - szerinte azok kapják a legkisebb emelést, akik eddig is hajtottak, akik "éltették" az iskolát:

"Annyira megalázó ez a folyton pénzről beszélés, a csúsztatott tartalmak. Tény, hogy a béremeléssel kapcsolatban egyre inkább a minőség javításáról beszélnek, s arról, hogy a bérrendezés most lesz igazságos, meg motiváló. Eddig az végzett túlmunkát, aki arra érdemes volt és vállalta, plusz pénzért. Most plusz pénz nélkül teszi az, akire majd az igazgató a tanáriban abban a 32 órában rámutat. Bérrendezés történik azoknál a pedagógusoknál, akikről a társadalom olyan véleménnyel volt, hogy már fél 1-kor otthon van. Ők (plusz munkáért ugyan) magasabb bért kapnak az eddigiekhez képest. Akik viszont az iskolát eddig is éltették, legfeljebb nullán lesznek. Mégsem ez a probléma. Sokkal inkább az, hogy ez a hatalmas társadalmi vita miként hat a mondjuk 16 éves kamaszokra. Hát, el tudom képzelni, hogy bővül a szókincsük a tanár "szívatására". A minőség változása? Igaz, eddig csak "bukfencet" kellett hánynunk az órákon, hogy az érdeklődését felkeltsük az alul motivált, neveletlen, a társadalom minden nyomorát magán viselő gyerekeknek, most majd megtudjuk, még mi mindent kell tennünk, hogy a "minőség" javuljon. Félő, hogy - bár elismerem, vannak kiégett vagy alkalmatlan tanárok is - az aktív pedagógusok ezután ugyanúgy teszik a dolgukat, mint eddig, csak rossz szájízzel, másoknál pedig nem lesz változás. Az iskolába érkező negatív hatások pedig továbbra is ott lesznek. Aztán oldd meg pedagógus, az a dolgod! :("

És van, aki szerint a kormány irigységet generáló kommunikációjával két részre szakította az országot:

"Úgy látom, hogy két részre szakadt az ország.

Az egyik fele tudja, mit csinálunk nap, mint nap, a másik fele pedig zsigerből gyűlöl bennünket. Ezt érte el Hoffmann Rózsa és Balog Zoltán. Sajnos rettentő irigy nemzet vagyunk. Irigyek arra, ha a másik kap, vagy a másiknak több jut, mint nekem, és irigyek vagyunk úgy, hogy bele se gondolunk a másik ember helyzetébe.

Mélységesen elszomorodtam ezeken a megjegyzéseken. Azért azt se feledjük, hogy vagyunk még jó néhányan ebben az országban, akik nem munkának, hanem hivatásnak tekintjük a tanítást, de még inkább a nevelést. Már akkor is neveltünk, amikor még Hoffmann Rózsa nem találta fel a "köznevelés" kifejezést.És nem a pénzért és nem a fizetésemelésért kezdtük el annak idején. Hanem azért mert szolgálatot vállaltunk. (...)"

És van, aki tanúbizonyságát is adja, mi a véleménye - kívülállóként - az ügyről, politikai síkra terelve azt, a tanárok kollektív bűnösségét kiáltva:

"Sajnos ez a választás, és a fityisz is egy dolgot erősített meg bennem. Ti pedagógusok sírtatok ríttatok a cocik alatt, mint a devizások a 180-as franknál. Sőt, szinte minden pedagógus ismerősöm nyíltan kampányolt a gyerekek előtt a fidesznek. No a KDNP isten nevében meghozta nektek a várvavárt törvényt, és pénzt. Ne vakítson el egyetlen pedagógust sem a pénz (mondaná a pápa) és mondom én is. Meg lehet enni amit főztetek. Jó étvágyat hozzá. Keserű? A devizásoknak akkor kellett volna gondolkodni, amikor felgyújtották a tv-t 2006-ban és összeomlott a forint.
A pedagógusnak meg akkor kellett volna gondolkodni, amikor egy urambátyám, eu ellenes arisztokrata (...) csürhét segített hatalomba a kampányolásával az iskolákban. Jó étvágyat nektek."

A vélemények forrása: kozszolga.hu

Egy azonban biztos, a Fidesz-KDNP annak idején nem ezt ígérte sem a köznevelési szolgáltatást nyújtó pedagógusoknak, sem a szolgáltatást igénybe vevő  szülőknek. 

Előzmény:

Nyugdíjasfóbia a köznevelésben

Racionalizálás Fidesz-módra

Amikor a sas legyeket kapkod

A kormány és a kultúraváltás történelmi pillanata

Fidesz-KDNP: cél a múlt, a jelen és a jövő uralása?

A pedagógusok válaszra várnak

Köznevelés bármiáron

A "rendezett világ" iskolái

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ha mutyi, akkor trafik - egyelőre úgy néz ki, a gyerekbetegségekkel küzdő rendszer az istennek sem tud felnőni: az eredeti célok látványosan megbuktak és lassan az is kiderül, valójában kinek énekel a fülemüle: mennyit lehet kaszálni Nemzeti Dohánybolt tulajdonosként (a forgalom akár napi egy millió is lehet frekventált helyen) és a piac-újrafelosztás felett őrködő nonprofit cég is térdig gázol a pénzben, ha befolynak a koncessziós díjak. A későn ébredő haver-rokon-jóbarát pedig térdelő rajtban várja, hogy ő is kaphasson jól tejelő koncessziós jogot - akár a már kiadottak visszavonása árán is. Legalábbis egyes összeesküvés-elmélet pártiak szerint.

Igaz, csak az lepődik meg nap mint nap újra meg újra, aki eddig homokba dugta a fejét - a 450 millióval kistafírungolt állami cég például eddig sem szűkölködött ellátmányban, és ehhez jön még az évi egymilliárdos szintű bevétel:

"A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) által tulajdonolt cég székhelye a budapesti Iskola utcában van, tavalyi eredménykimutatása szerint árbevétele nem volt, 13 embert foglalkoztattak, nekik 8 millió forintot fizettek ki az október végi alakulástól az év végéig. A cég honlapjáról kiderül, hogy Gyulay Zsolt vezérigazgató közel 1 millió forintot keres havonta megbízásos jogviszonnyal, a felügyelőbizottság három tagja pedig 90-120 ezer forint közötti összeget vihet haza." (hvg.hu)

És mire költi a cég az adófizetők pénzét? Önmaga működtetésére - székházra, bútorokra és autókra - tehát az adófizetők nem sok hasznot látnak a piac újrafelosztásából, plusz pénz a költségvetésbe nem érkezik, ami meg jön, az a vízfej eltartására megy. Annak a vízfejnek, amire ugyebár eddig nem volt szükség. De már annak is örülni kell, ha az állam másfél milliárdért létrehozott 13 új munkahelyet, nem? (Bár érdekes adat lehet az is, vajon hány utcáról vagy munkaügyi hivatalból bekerült dolgozót foglalkoztat a nonprofit cég.)

A fentiek alapján egyelőre úgy látszik, az adófizetők pénzéből törvényhozóink újra-felosztották a dohánypiacot az általuk kiválasztott személyek javára, majd ezek után a koncesszióból befolyó pénzből sem látnak sokat a választók, mivel az új rendszer fenntartása tehát sokkal többe kerül, és a profit is máshol csapódik le, ráadásul jóval kevesebb kézben koncentrálódva.

Eközben beindult a dohányboltok ellenőrzése is - a konkurenciaharc leglátványosabb és legeredményesebb területévé válhat a "ki kit szolgál ki" mutatvány, szigorúan 18 év alatti próbavásárlók bevonásával. 

"Két nemzeti dohánybolt forgalmazási jogát is megszüntették, mert fiatalokat szolgáltak ki, de további büntetések és felfüggesztések is várhatók, hiszen közel 40 eljárás van folyamatban (...) Attól a vállalkozástól, amely ismételten megszegi a kiszolgálás tilalmára vonatkozó rendelkezéseket, a koncessziós jogot is visszavonhatják." (index.hu)

Igény a visszavonásra pedig lehet bőven, hiszen sok csókos csak utólag jött rá, mekkora buli is a dohánykereskedelem, főleg miután törvényileg két és félszeresre emelkedett az árrés. Az összeesküvés-elmélet pártiak már valószínűleg fogadásokat is kötnek, mely kevésbé hátszeles trafik lesz agyonellenőrizve-jogvisszavonva, hogy aztán egy még tűzközelibb az új pályázatot megnyerhesse. A jelenlegi nyertesek tehát nem ülhetnek nyugodtan hátradőlve - ha nincs elég erős protekciójuk, bizony banánhéj-keringőt kell járniuk az elkövetkező hónapokban, amíg a piac újra nem rendeződik, immáron a leglojálisabb legbarátabb barátoknak kedvezve. Ebben az esetben az adófizetők haszna a befolyó bírságokban van, illetve a káröröm is lehet még egyfajta örömforrás, mégha nem is a legjobb.

Eközben pedig a pórnép egyre inkább láthatja, a jogalkotónak nem áll szándékában rendezni még a legnyűgösebb helyzeteket sem: nincs például azonnali törvénymódosítási javaslat napirenden, ami megtiltaná az iskolák és egészségügyi intézmények közvetlen környezetében a dohánytermékek értékesítését (még a népszavazási kísérlet is le lett söpörve) - ahogy az éjszakai italárusítás is sok helyen a dohányboltok privilégiuma, még tovább emelve ezzel a jövedelmezőségüket. 

És ez még nem minden - a borúlátók már az első törvénytervezet megjelenésénél figyelmeztettek: bizony ez a szabályozás nemcsak a fiatalokat nem védi, hanem elősegíti az illegális piac fellendülését is. És mi történik most? A törvényhozóink hathatós közreműködésével fellendül az illegális piac:

"Egyes Balaton-parti településeken az a hír járja, hogy a diszkók biztonsági embereitől lehet cigit venni. A dolognak egy „beépített ügynök” segítségével jártunk utána, és meglepő dolgot tapasztaltunk.

– A kocsi hátsó üléséről 1300-1500 forintos áron kínálják a cigit. Ez átlagban 500-700 forinttal drágább, mint az eredeti ár. De a diszkón belül akár szálanként is lehet cigarettát vásárolni, és van, aki egy szál bagóért nem átall kifizetni 300-500 forintot – mesélte a fiatalember, aki a kedvünkért vásárolt az egyik balatoni diszkó kidobójától.

(...) Találtunk olyan vidéki települést, ahol a pizzafutár végzi mellékesben a dugidohány terítését. Az árak hasonlóak, 1300-1500 forintot kér egy dobozért." (borsonline.hu)

Az illetékesek most mondhatják, "tudtuk, de nem sejtettük", hogy ez lesz a helyzet. Mert ha kevés a dohánybolt (és nemcsak kevés, van, ahol egyáltalán nincs is), a nyitvatartás pedig nyomonkövethetetlen (azaz egyedi), bizony a természet utat tör magának - az illegális kereskedelem röpke idő alatt megtalálja a piaci rést. És a fenti példák esetében ráadásul a drágább termékekről lehet szó, nem pedig az ukrán csempészcigiről, amely a szegényebb régiókban letarolhatja szinte a teljes piacot.

És mindez mennyi kárt okoz az adófizetőknek? Az, ha csókos csókos torkát szorongatja, valószínűleg nem hozza lázba az átlagpolgárt, azonban az, hogy

• milliárdos költséggel kell eltartani vízfejet,
• meg kell támogatni az ellenőrző szerveket (NAV),
• erősödik a szervezett bűnözés,
• a fogyasztók egy része pedig az adómentes füstölni valótól kap tüdőrákot,
• miközben a gyerekeket napi szinten csábítja az iskolájuk mellé telepített "tiltott gyümölcs forrás",

már egyáltalán nem mindegy. És akkor még nem beszéltünk arról, vajon hány munkahely szűnt meg a piac újrarendezése miatt és hány család megélhetése dőlt romokba. És bár Orbán Viktor megígérte, a régi trafikosok haladékot kapnak, a pályázó 270 "régi motorosból" csak 63 kapott árusítási jogot:

„Július 16-án kaptuk kézhez az értesítést, amelyben a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. (NDN) közölte: nem kapunk méltányosságot, mert nem feleltünk meg maradéktalanul a felhívásban szereplő feltételeknek. Hogy pontosan minek nem feleltünk meg, azt nem közölte velünk se a levél, se azóta senki más” – meséli László, aki a főváros 22. kerületben az apjával vitt közösen trafikot. Az öreg már közel 35 éve dolgozott trafikosként.

A fiú szerint minden feltételnek megfeleltek, de azt, hogy esetleg minek nem, azt azóta is képtelen megtudni az NDN Zrt.-től. László hétfőn is próbálkozott: hosszas telefonbeszélgetést folytatott az ügyfélszolgálattal, ahol az ügyintéző előbb együttérzően mentegetőzött, majd perceken át csak maszatolt, végül azonban nem árulta el, hogy ki az, akihez magyarázatért lehet fordulni. „Az is lehet, hogy egyáltalán nincs ilyen” – mondja a férfi lemondóan. (hvg.hu)

Hát igen, 35 év trafikoslét egy pillanatig sem versenyezhet egy polgármesteri vagy képviselői rokonsággal. Legalábbis itt, 2013-ban Magyarországon.

Akit érdekel, hogyan is jutottunk el idáig, valamint az, ki mit jósolt és az hogyan valósult meg, az utánaolvashat az alábbi posztokban:

Vajon mit sikerül bebizonyítania az új trafikrendszernek?

Vajon mennyi dohány van a nemzeti alkoholban?

A mi kutyánk kölyke

Nyalakodás a dohányboltban, 18 éven felülieknek

Ezért vajon ki a hibás?

A lottózók tulajdonosai is kezdhetik az újratervezést

Ki fizeti ki a dohányboltosok plusz dohányát?

Megtörtént a dohánypiac újrafelosztása

1417 településen senki sem akar Nemzeti Dohányboltot nyitni

Nemzeti Pia- és Cigibolt Lottózóval

Az alagút vége cigifüstbe burkolódzik

Dohánykoncesszió - újabb és újabb ötletek

Szeszt meg energiaitalt a dohányboltból?

Te is lehetsz dohányboltos?

"Bármi lesz, segít a szesz, ha lesz ..."

Dohányboltok: az igazi pályázati kiírás még várat magára

Kiknek lesz nagy dohány a dohány?

Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac újrafelosztásának költsége?

A dohány nyomában

Hol a határ?

Cipőt a cipőboltból, dohányt a dohányboltból

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

A kormány 10 új vidéki kaszinó megnyitását tervezi, meghívásos-koncessziós alapon – és most sokakban felmerülhet a jogos kérdés, vajon hova lett a „nemzetbiztonsági kockázat” és mikor fog újra előkerülni, mint mindent ütő adu és ezentúl a családok konyhapénzét fogják-e a játékszenvedélyesek újra a gépekbe dobálni, vagy esetleg csak a floridai utazás esik áldozatul?

A játékgépek pánikszerű betiltása miatt tavaly egyes becslések szerint 3,2 milliárd forint adóbevételtől esett el a költségvetés, más források szerint ez a 3,2 milliárd veszteség valójában havi szinten igaz (azaz tavaly csak 10 milliárd a veszteség). És ez csak szimplán a játékadó bevétel, olyan tételek nem szerepelnek benne, mint áfa, társasági adó, iparűzési adó, bérek utáni járulékok, stb.

Ám a betiltósdinak volt nyertese is, mégpedig a három nagy kaszinó – ugyanis náluk csalódott le a pénznyerő automaták iránti igény egy része, így a nyerőgépek miatti bevételük is jelentősen, kb. háromszorosára növekedett.  Valószínűleg ezen felbuzdulva a Varga-minisztérium – fejet hajtva a piaci igények előtt és elfelejtve a demagóg „családok mennek tönkre” szólamokat – 10 új kaszinót szeretne, egyenként 850 millió forintos adóbevétellel.

Az ötlet alapvetően nem rossz, ám az ördög megint a részletekben rejlik – gondoljunk csak a fiatalok egészségvédelmét zászlóra tűző dohánypiac-újrafelosztásra, azaz a trafik-mutyira.

„Ellenzéki képviselők úgy vélik, a meghívásos eljárás legvalószínűbb célja, hogy a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által meghirdetni tervezett tíz vidéki koncessziós kaszinó létesítésének és működtetésének jogát könnyedén átjátszhassák a Fidesz-közeli cégeknek és a „haveroknak” (…)”. (hvg.hu)

Vajon mekkora az esélye annak, hogy ez nem így fog történni? Ezt mindenki józan eszére támaszkodva, ennek hiányában pártállására vagy épp kenyéradó gazdájára figyelemmel eldöntheti – és végső soron azt a következtetést is levonhatja, a kaszinókba úgysem a szegények járnak, így az intézkedés nem az egyébként is szegényeket sújtja, hanem immár széleskörűen hozzáférhetően teszi lehetővé, hogy az úri közép- és felsőosztály áldozhasson hobbijának. És ráadásul még a költségvetés is gyarapszik.

A másik oldalról azonban meg kell jegyezni, hogy egy normális végrehajtás, azaz nem kaszinó-mutyi esetén az adófizetők akár még jól is járhatnak:

• ha már adóbevétel, akkor az inkább játékadóból származzon, mint például a tranzakciós illeték továbbemeléséből. Ha a kormány álláspontja az, hogy ne a zemberek fizessék meg, akkor a játékadót ugyan a zemberek fizetik meg, de legalább saját döntésük alapján, nem pedig muszájból, „ez nem megszorítás” alapon. A jelenlegi nyerőgéptiltás nyertesei a szomszédos államok határmenti játéktermei, illetve az illegális vesztőhelyek, pedig a magyar költségvetés is gyarapodhatott volna egy jól átgondolt szerencsejáték-szabályzással.

• jó útnak tűnik az is, hogy a szerencsejáték iránti kereslet szabályozott módon legyen kielégítve – ne pedig kocsmákban pult alól, meg határmenti forgalomban – így egyrészről vissza lehet szorítani az illegális piacot, másrészről pedig a használt eszközöket is kötelező előírás-szerűen használni (nyerési arány beállítása, stb.)

• a kaszinók nagyfokú társadalomra veszélyessége természetesen nem változik – 10 vidéki kaszinó azonban nem olyan sok, hogy minden faluban legyen játéklehetőség, így valószínűleg ezekbe az intézményekbe idelátogató függők sem a társadalom legelesettebb rétegeiből fognak kikerülni. Ráadásul a kis mennyiségű kaszinó esetén könnyebb a szabályozást korrigálni – bár félő, hogy ha mutyira kerül sor (azaz a piac baráti felosztására), akkor az összes módosítás a haverok javára fog történni, hasznuk maximalizálása érdekében (lásd dohányértékesítés árrésének két és félszeresére emelése). És mint tudjuk, fontos, hogy végre vannak magyar nemzeti tőkések - és ebbe az Orbán Viktor által üdvözölt irányvonalba várhatóan jól illeszkedik majd az új nemzeti kaszinótulajdonos-réteg is.

• A 10 kaszinó létrehozása rengeteg pénzbe fog kerülni – először is épületek kellenek (a piac lehalászása érdekében lehetőleg már meglévők), ezeket át kell alakítani, létre kell hozni a szükséges biztonsági rendszert (beléptetés, kamera, széf, stb.), kell például központi légkondi, spéci világítás meg korszerű vizesblokkok és a gépek sem olcsók, ahogy a megfelelő színvonalú bútorzat sem – éppen ezért üdvözölendő, ha ezeket a beruházásokat nem az állam finanszírozza az adófizetők pénzéből.

• kell még személyzet is – és egyáltalán nem biztos, hogy a megfelelően képzett humán erőforrás rendelkezésre áll, így nagy az esélye, hogy szakértelem hiányában a vidéki kaszinók egy része üzletileg nem lesz sikeres. Ez a szektor meglehetősen élőmunka-igényes, a forgalom ingadozó és a városok egymástól jelentősen eltérő piaci környezetet biztosíthatnak, így azt sem lehet kijelenteni, hogy ugyanaz az üzletpolitika sikeres lehet Szegeden meg Szolnokon is.

• a fentiek miatt csak örülni lehet annak, hogy a kormány jelenleg nem abban gondolkodik, hogy a Szerencsejáték Zrt vezényelje ezt a hálózatépítést, főleg miután a cég a szegedi és a kecskeméti kaszinójával – igaz más szabályozási környezetben -  korábban már megégette magát. Azt sem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy az állami vállalat rendelkezik a megfelelő játékszervezési és biztonsági szakértelemmel – számukra sokkal kedvezőbb lenne, ha egy szerver alapú pénznyerő automata rendszer kiépítését kapnák feladatul.   

• a rendszerbe azonban bele van kódolva a nagyfokú bizonytalanság is – ahogy a nyerőgépek egy nap alatt a MÉH-be lettek küldve és a játéktermek bezártak, egyes vállalkozók pedig százmilliókat öltek a szerverauditálásba feleslegesen, vajon mi az esélye annak, hogy a kormány hirtelen felbuzdulásból nem fogja megint újraszabni az egész szabályozást? Mi garantálja, hogy aki ma befektet egy kaszinóba, az holnap is működtetheti azt, nem lesz hirtelen extra méretű nemzetbiztonsági kockázat a tevékenysége és nem kerül lakat élete művének az ajtajára?

„A helyzetet bonyolítja, hogy a kormányzati tervek bejelentésével közel egy időben az egyik nagy budapesti kaszinó három vidéki nagyvárosra kért fiókintézmény-nyitási jogot. Azt még nem tudni, hogy beleszámolandók-e a tíz új kaszinóba a már meglévő budapesti intézmény által megnyitni tervezett helyiségek.” (fortunaweb.hu)

Jó lenne hinni és azt mondani, a kormány tényleg csak a piaci igényeket és a költségvetési bevételeket tartja szem előtt, miközben ügyel a szegény elesettek érdekeire is, addig is várjuk, mely 10 társaság fogja megnyerni a meghívásos koncessziót, és azok kinek a tulajdonában állnak majd.

forrás: fortunaweb.hu

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

A mai Orbán Viktor interjú után újra napirendre került a már lerágottnak hitt gumicsont: legyen luxusáfa vagy ne legyen? Miniszterelnökünk szerint lesz, az erről szóló módosításokat pedig már a jövő évi adótörvényekbe beépítik.

A szándék jó, és az alapötlet társadalmunk nagy többségének bejön: aki drága luxuscikkeket vesz, az fizessen több adót. A legfőbb kérdés azonban az: miért csak most jut eszébe a kormánynak, hogy a tehetőseket adóztassa pluszban, miért nem tette meg ezt már 2011-től, ha igazságosnak tartja? Hiszen ez egy olyan intézkedés, amely a választók nagy részének tetszését tuti elnyeri, és az ellenzék sem háboroghat, ugyan ne sanyargassa már a kormány a gazdagokat.

Ez azonban csak az érem egyik oldala – a helyzet ennél sokkal bonyolultabb még első ránézésre is.

„A luxusáfát már 2011-ben is fontolgatta a kormány, akkor Matolcsy György még miniszterként kezdeményezte az EU adóügyi biztosánál egy luxuscikkekre vonatkozó, 35 százalékos áfakulcs bevezetését. Mivel viszont az áfakulcsok meghatározását uniós irányelv korlátozta, Magyarország az akkor meglévők mellett még helyi érvénnyel sem vezethetett be ilyen magas kulcsot.” (hvg.hu)

Igenám, de felmerülhet a kérdés: miért ugyanolyan a közterhe egy  1000 Ft-os bornak mint egy 50 000 Ft-osnak? Miért nincs különadó egy 5 milliós ékszerkollekción vagy egy 16 000 Ft-os szivaron? Miért nincs különadó egy 5 millió Ft-os utazáson, egy magánrepülőn vagy 30 milliós gépkocsin vagy mondjuk egy hajón?

Ha pedig ez idáig nem ment az áfán keresztül az unió miatt, sem a személyi jövedelemadó útján (ki tudja miért), akkor miért nem voltak ezekre bevezetve váltságadók? És most miért csak 7% a kilátásba helyezett plusz teher, miért nem például 15-20%?

Az uniós tilalommal és a régebbi erőfeszítéssel valószínűleg Orbán Viktor is tisztában van, ennek ellenére lengette be ma – innentől kezdve – kampányszagú ígéretét. Arról viszont nem mondott semmit, eddig miért nem talált a kormány módot arra, hogy a gazdagokat megadóztassa, és miért pont a kampányidőszakban ásták elő újra a luxusáfás témát?

De lássuk, milyen forgatókönyvek is lehetségesek ezután amellett, hogy adókérdésben várhatóan plusz népszerűséget szerez a Fidesz egy időre? Különösen ha beígérik, a luxusadó bevételt mely extrán hátrányos és elesett, jó nagy létszámú választói csoport „felemelésére” fogják fordítani. (természetesen ezen kívül lehetnek még más variációk is)

• megvizsgálják az új adó lehetőségét és napirenden tartják még egy jó darabig a „fizessenek a mocskos gazdagok” szlogent. De mivel az uniós irányelv az uniós irányelv, annak mégis csak engedelmeskedni kéne, ha már a támogatásokat felvesszük, így a következő kommunikációs hullámmal az egész kudarcot az unióra lehet kenni. Ezzel két legyet üt egy csapásra a kormány, egyrészről megmutatja, végre elérkezett a pillanat, hogy „a gazdagok is fizessenek”, másrészt viszont rettenetes, hogy már „megint nem engedi a külső hatalom, hogy azt tegyük, ami nekünk igazán jó lenne”. Jöhetnek a kampány szónoklatok, „kintről mondják meg, hogy mit tegyünk”, „gyarmatosítani akarnak minket” – és ezzel a közösen utálandó ellenség is le van tudva. Lehet még szervezni békementet, aláírásgyűjtést is „luxusáfát akarunk az unió ellenében is” felkiáltással, az ellenzék pedig nem tud mit tenni, csak helyeslően támogatni a kezdeményezést kivárva, mi lesz a vége. És próbál máshol fogást keresni a kormányon, olyat, amely közömbösíti a luxusháborús demagógia eredményezte plusz szavazatokat.

• a kormány úgy dönt, a luxusáfa megéri a szabadságharcot így kampányidőszakban és lesz, ami lesz, az uniós irányelvek ellenében bevezetik. És mehet a kampányszöveg, „merjünk nagyot álmodni”, „számunkra nincs akadály”, „legyőzzük a nekünk diktálni merészelőket”. A lényeg, hogy május végéig tartson ki a lendület, a két nagy közös ellenség, a külföldi elnyomók és a luxuscikkekre költő gazdagok populista mószerolása. Utána meg ha győznek, akkor vagy visszavonja a régi-új kormány  az intézkedést („kit érdekel már, mit is akar a nép meg mit ígértünk” alapon), vagy örökös háborúba taszítva az országot folytatják a harcot Brüsszellel.

„(…) arra lehet számítani, hogy a kormány erős informális jelzéseket kap majd a bizottságtól arra, hogy nem fogadja el az új magyar áfakulcsot. Ha a kormány ennek ellenére nem hátrál meg, hamar jogsértési eljárás lehet az ügyből, és ez megakadályozhatja, hogy jövő januárban életbe lépjen az új adó. Bizonyos esetekben a bizottság a szokottnál rövidebb idő alatt is nyomást tudott gyakorolni a magyar kormányra, ezt láthattuk például a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét sértő új jegybanktörvénnyel kapcsolatban 2012-ben.” (hvg.hu)

A második forgatókönyv esetén viszont eljön az a pillanat, amikor meg kell határozni, mi is az a luxus – ez meg ugyebár meglehetősen szubjektív, erősen társadalmi helyzettől függő megítélés alá eső kategória. Például „a luxus az, amit én nem engedhetek meg magamnak, mások viszont megengedhetik maguknak.” A kérdés viszont az, ki határozza meg majd a besorolást? Az, aki már most is Bécsben vásárolja az ingjeit és szolgálati Audiban jár, vagy az a szabolcsi/baranyai munkanélküli, akinek még a párizsi is ünnepi étel? Vagy visszaemlékeznek a régi Luxus Áruházra, és amit ott lehetett kapni, az biztos luxus ma is?

„Van akinek luxus az autótartás, nekem a Bentley a luxus. Van akinek a külföldi nyaralás a luxus, nekem a Maldív-szigetek. A zsugorikkal persze nem kalkuláltam, akik ugyan bármit megfizethetnének, de inkább a fogukhoz kocogtatják a garast.” (egy középosztálybeli morgolódó)

Ráadásul pont a luxuscikkek fogyasztói azok, akik rugalmasan állnak hozzá a vásárlásaikhoz – ha Bécsben olcsóbb, elmennek Bécsig, ha Párizsban, akkor Párizsig és bizony botorság az az elképzelés, hogy majd hazafiságból kicsengetik a 35%-os áfát, ha nem muszáj. Lehet ékszert venni Prágában, vitorlást tartani az Adrián és Föld körüli utat meg repülőjegyet vásárolni Bécsben. És már azt is megtapasztalhattuk a nyerőgépek betiltása kapcsán, bizony nincs szögesdrót a határainkon, a szlovák határmenti játéktermek pedig tárt karokkal várják a játékosokat – és valószínűleg Pandorf premier kategóriás üzletei sem fogják elmulasztani a hirtelen megjelenő plusz vásárlóerő becsatornázását.

Azért azt ne felejtsük el, eddig a kormány szinte semmit sem tett a gazdagok nagyobb közteherviseléséért, illetve azért, hogy a megszorításokból a tehetősek jobban kivegyék a részüket – az egykulcsos adó nekik kedvez, ahogy a rezsicsökkentés és a családi adókedvezmény eddigi rendszere is. Ha összeesküvés-elméletet akarunk gyártani, vajon miért most és miért így kerül napirendre az ő extra-adóztatásuk? És miért olyan formában, aminek a megvalósulási esélye szinte nulla? Nehéz elhinni, hogy az a kormány, amely eddig tálcán hordozta ezt a kiváltságos réteget, most hirtelen 180 fokos fordulatot véve agyonadóztatja luxusfogyasztásukat.

Az átlag-adófizető pedig addig is elgondolkozhat azon, vajon a 27%-os áfa már nem luxus önmagában is?

A Sólyom Air új dilemma elé állítja patriotizmusra hajlamos honfitársainkat: mennyire magyar az, ahol a tulajdonosok ugyan magyarok, de közel-keleti befektetők finanszírozzák a céget? És ez a vállalkozás mennyivel nemzetibb, mint más multi?

Ráadásul szkeptikus a magyar – nehezen hiszi el, hogy egy új, maximálisan piaci körülmények között működő, MALÉV-utódnak is kikiáltott "nemzeti" légitársaságnak van jövője itt, Európa szívében. És egyáltalán nem biztos, hogy az "állam nem tulajdonos" szavak ténylegesen is nyugtatóan hatnak a közvéleményre.

Jelen poszt nem a cég üzleti tervének megalapozottságára koncentrál és azt sem  forszírozza, vajon blöff-e ez az egész - az unortodox üzleti vállalkozás esélyeiről részletesebben például itt lehet olvasni.

A tegnapi sajtótájékoztató alapján minden tökéletes - a Sólyom Air már ugrásra kész, augusztus egytől lesz honlap és megindul a munkaerő-toborzás, augusztus 18-án pedig felszáll az első gép. Na, talán ezek a szoros határidők tényleg alapot adnak egy kis szkepticizmusra, pláne amiatt, hogy a leendő utazóközönség még azt sem tudja (és csak hetek múlva fogja megtudni), milyen irányba és mennyiért veheti majd igénybe a Sólymot. Mert ez még ma üzleti titok, az első járatok várhatóan inkább "last minut" utasokat fognak szállítani, nem pedig hónapokkal előre megtervezett utazásokon részt vevőket.

Vágó József vezérigazgató azonban optimista, „kész személyzettel, forgatókönyvvel rendelkeznek, és ha itt lenne az első gép ma, akkor holnap már fel tudnának szállni” – eszerint  már ma mindenki a helyén van és tudja a feladatát is, az újonnan felvett személyzetre pedig csak a jelenlegi tervek szerinti rohamos mértékű fejlesztés során  (után) van szükség.

„Augusztus elsején kezdik a toborzást, augusztus 18-án száll le az első gép. 2017-ig 50 repülőből álló flottát működtetnének, ebből 20 regionális jet, 20 keskenytörzsű jet, és 10 szélestörzsű jet lenne. 2013-ban 700 fő, 2014-ben pedig 1400-2000 munkavállalóval számolnak. Még idén 31 desztinációba terveznek repülőjáratot indítani, ami jövőre 51-re bővülne, 2017-ben pedig már a világ 55 országában, 96 desztináción keresztül lennének jelen.” (hvg.hu)

A cégben nincs állami tőke, viszont van a finanszírozók között ománi idegenforgalmi mecénás, illetve az egyesült arab emírségek-beli pénzügyi befektető. És miért lehet gond ez? Talán a mostanában oly sokat emlegetett nemzetbiztonsági kockázat miatt. Ez pedig megsokszorozódik, ha a kormány úgy dönt, ezentúl a Sólymot, mint magyar  nemzeti színű légitársaságot használja majd a politikusai, közszolgái meg diplomatái célba juttatására. Mert lehet a cég akár 100%-os magyar tulajdon mindörökké, ténylegesen az diktál, akinél a kassza kulcsa van. Jelen esetben pedig ezek jó része ugyebár nem magyar, és egyfajta trójai falovas érzést generálhat az összeesküvés-elmélet gyártókban.

És ott van még az adófizetők pénzéből való részesedés kérdése is: oké, hogy az állam nem tulajdonos, viszont legfőbb megrendelőként léphet fel és lefoglalhatja a kapacitások jó részét bürokratáinak, „Sólyommal száll a magyar” alapon, nehogy már a gaz multik kapják a repülőjegy árát. Magyarul az állam az adófizetők pénzéből folyamatosan finanszírozhatja a céget, vásárlásokat eszközölve, prémium kategóriát fizetve prémium áron.

Igenám, de: vajon mitől különbözik egy közel-keleti finanszírozói kör mondjuk egy franciától vagy némettől? Mert lehet azt mondani, ma még a magyarok a többségi tulajdonosok a kft-ben, ám a cég még az idén – jelentős, 6-12 millió eurós tőkeemeléssel – részvénytársasággá kíván alakulni, és abban már nem biztos, hogy honfitársaink lesznek tulajdonosi erőfölényben. De ha még a magyarok is lesznek továbbra is a többségi vagy kizárólagos tulajdonosok, vajon az adófizetők pénzével jó sáfárkodás az, ha inkább a drágább prémium Sólyommal, mint olcsóbb külföldi légitársasággal repülnek azok állami pénzen, akiknek repülni kell? Bár elképzelhető, hogy egy extra nemzeti érzelmű kormánynak megéri prémium kategóriás Álmos vezér nevű géppel repülni, bármennyibe is kerül az – nem a saját zsebükre megy.

És a névválasztás az, ami a legjobban utal arra, kiket is kíván a fedélzetre az új légitársaság: azokat, akik szívesen költenek akár többet is olyan légitársaság jegyére, amelynek a nevét csak ők tudják helyesen kimondani - nacionalista érzelmekre apellálnak, hiszen mindenképpen kell valamiféle többletet nyújtaniuk azért, hogy értékelhető piaci rést szerezzenek és rentábilis legyen a vállalkozás.

A vezérigazgató szerint „nagyon is magyar érzelmű cégről van szó, a vállalkozás tulajdonosai nem fogják offshore helyekre vagy más országba vinni a pénzüket, a hozadék itt marad. Írásban vállalták, hogy három éven belül nem vesznek ki pénzt a vállalkozásból, minden megtermelt forintot vissza fognak fordítani a fejlesztésekre.”

Csak remélni lehet, hogy a közel-keleti befektetők sem akarnak majd a pénzükért semmit cserébe és az osztalékukat örökre itt hagyják kicsiny országunkban. Mert ellenkező esetben azért nem árt azzal is tisztában lenni, hogy a bevétel (nyereség) egy része bizony a közel-keleti térségbe fog vándorolni a finanszírozókon keresztül.

És be kell vallani, csak csodálni lehet a vezérigazgató felhőtlen optimizmusát:

"Nálunk nem lesz sallang, nagybácsi vagy unokaöcs. Mi csak azokat vesszük fel, akik dolgoznak nekünk, magas bért adunk, de az egykori Malév költségeinél így is 64 százalékkal alacsonyabban fogunk működni" (Vágó József, origo.hu)

Vajon változni fog az álláspontja, ha például jön egy telefon, ugyan már, vegyétek fel a Bélát, okos fiú, cserébe az X minisztérium összes utazását ti kapjátok Y millió forint értékben? Vagy csak simán elküldi a protekciót kérőt Ománba, tárgyaljon az ottani befektetővel unokaöccse állásáról?

Természetesen a kérdés csak elméleti, ilyen ugye még soha nem történt meg és a jövőben is elképzelhetetlen.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Egyelőre nem úgy néz ki, hogy az útdíj-projekt a kormány sikerprojektje lenne – igaz pénzbeszedésre kiváló („Magyarország jobban teljesít”), ám láthatóan súlyos problémákkal is küzd a rendszer. Ha pedig a sorok között olvasunk, azt is feltételezhetjük – bár az illetékesek nem ismerik el a hibákat – még a legfelsőbb vezetéshez is eljutott egy-két kudarc híre, hiszen ma már nem azok a vezetők, akik július elsején voltak.

„Kirúgták Bakó Attilát, az Állami Autópályakezelő Zrt. (ÁAK) vezérigazgatóját és Horváth Róbert üzemeltetési igazgatót, tudta meg az Index. A hírt az ÁAK hivatalosan is megerősítette, elmondták, a vezetők péntektől nem dolgoznak a cégnél, munkaviszonyukról a tulajdonos, MFB döntött. Lapunk úgy tudja, a két vezető menesztése mögött az e-útdíj-rendszer körüli botrányok húzódnak.

Cikkünk megjelenése után az MFB közölte, "közös megegyezéssel" távozott posztjáról a két vezető. Az ÁAK vezetőinek távozása és az útdíj rendszer bevezetése között az MFB szerint nincs összefüggés, a szakemberek más területen fognak komoly szakmai tapasztalatot igénylő feladatokat kapni. "Az e-útdíj rendszer sikeres bevezetése Bakó Attila és Horváth Róbert áldozatos munkájának is köszönhető" - közölték.” (index.hu)

Tehát bár a projekt oké, a vezetők bűnösek (ha nem, akkor miért kellett ilyen gyorsan távozniuk?), de nem kell aggódni, más, felelős pozícióban még szolgálhatják országunk érdekeit.

Eközben mozgolódik a FUVOSZ, mint érdekvédelmi szervezet is, "magad uram, ha szolgád nincs" alapon – elnökiségük döntése alapján elindították az elektromos útdíjrendszerrel kapcsolatos panaszfórumukat. És milyen bejelentéseket várnak ide? Konkrét (pl. útvonaltervezési, útdíjkalkulációs hibát, kioszk hiányt, felesleges sorbaállást, határvárakozást, ellenőrzésnél visszatartást, duplán fizetést, bevallási közreműködő hibáját, stb.) panaszokat, észrevételeket, lehetőleg a nyomtatott bizonyítékkal együtt, hogy érdekvédő és érdekérvényesítő munkájukban felhasználják.

Körlevél is útjára indult, felvázolva a helyzetet és a reményt, ha ők segítenek, talán a kormányzat is megcsinálja (megcsináltatja) azt a munkát, amit szerintük eleve meg kellett volna – azzal a körültekintéssel, ami eleve elvárható lett volna:

Tisztelt Kollégám!
„Van egy Jó hírem, meg egy Rossz! Melyikkel kezdjem?” 
 
Kezdem a Jóval.

Az érdekvédelmi munkánk eredményességét jelzi, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium - a FUVOSZ részére küldött tájékoztatása szerint - indokoltnak érzi a jelenlegi méltánytalan, szakaszarányos ED rendszer közreműködésünkkel történő gyorsított felülvizsgálatát, a díjköteles főútvonali elemi útszakaszok tovább szétbontásához, figyelembe véve egyes elágazások, átjárók, hibaforrások elhelyezkedését. Ezek a szétbontások megoldhatják azt a FUVOSZ által folyamatosan bírált méltánytalan állapotot, hogy a fuvarozónak pár száz méteres út megtétele miatt akár 15 kilométeres elemi útszakasz teljes díját meg kell fizetnie.

Ugyebár ez eddig Jó.

A „rossz” az benne, hogy ez többletmunkával jár. 
Ezt a többletmunkát Tisztelt Tagjainknak, Olvasóinknak és nekünk kell közösen elvégeznünk.

Mi az SOS teendő?

Tisztelt Kollégám!

Írásban várjuk az észrevételeidet, a tapasztalataidat, hogy hol indokolt a megközelítésre szolgáló több kilométeres, teljes hosszában díjfizetés alá eső elemi útszakasz további kisebb részekre bontása, csökkentve a tényleges költségeidet. Az egyéb hibákat is jelezd!
Ha megírod nekünk az e-utdij.panasz@fuvosz.com címünkre, vagy a+36 1 425 2078 faxra elküldöd 2013. július 30-ig, akkor feldolgozva átadjuk a minisztériumnak intézkedésre. 
Mi legyen a leveledben? Kérlek, add meg a pontos helyiségnevet, a főútvonali út, vagy útszakasz nevét, számát, az elemi útszakasz számát, melyet 25/2013. (V. 31.) NFM rendelet 1. sz. melléklete tartalmaz (http://www.utdij.hu/letoltes/torveny/utdijkoteles-utak-listaja.pdf), és azt az indokot (pl. telephely, raktárbázis, fel- vagy lerakóhely, beruházás, gyár, stb.) ami alátámasztja az általad javasolt elemi szakasz több részre bontását, rövidítését!

Amiről nem tudunk, azt nem adhatjuk át, és nem tudjuk módosíttatni!

Együtt hatékonyabbak lehetünk! Segíts, hogy így legyen!

Ad ezt tovább azoknak, akik lehet, hogy egyébként nem értesülnek erről a lehetőségről!

Segítő közreműködésedet minden érintett nevében előre is köszönöm!

Peredi Péter
főtitkár (körlevél)

Oké, a fuvarozók társadalmi munkában majd kijavítják a rendszer hibáit – de mennyibe került is ez az adófizetőknek?

„A költségvetésben erre a célra 42 milliárd forintot különítettek el. Ebbe a keretbe az i-Cell kiadásai éppen úgy belefértek, mint a rendőrség és az ÁAK fejlesztései. Azt viszont, hogy az ÁAK és az i-Cell szerződésében pontosan mekkora összeg szerepel, nem mondhatom meg, mert ezt a beruházást zárt közbeszerzés alapozta meg.” (Völner Pál államtitkár)

Magyarul, az adófizetőknek semmi köze hozzá, mennyibe is került az, ami most van (azaz a fuvarozók szerinti hibás teljesítés), meg ahhoz sem, vajon fizet-e például kötbért az i-Cell azért, amit letett (illetve nem tett le) eddig az asztalra. Bár az is lehet, a kormány szerint a teljesítés tökéletes, a fuvarozók csak feleslegesen ugrálnak meg indokolatlan pluszmunkára kényszerítik a fejlesztő szakembereit – így aztán akár új szerződést is köthetnek a plusz igények kielégítésére, plusz vállalkozói díjat fizetve, a „nép így akarta” indoklással. Ahogy egyelőre az sem publikus, mely gépjárművek kapnak kedvezményt és valójában kik látnak bele az új adatbázisba és mire használhatják az ott fellelt adatokat (nemzetbiztonsági kockázat?).

És hogyan vélekedik a helyzetről az, akit nap mint nap érint a probléma?

 „Még mindig nincs fedélzeti egységünk és regisztrálva sem vagyunk. Az úthasználati díjat megveszem benzinkúton darabonként. Ez borzasztó nyűgös, mert még mindig kevés olyan benzinkút van, ahol van úttervező masina, de egy csomó hibalehetőséget ki tudok küszöbölni, pl. az autópályák felett felüljárón történő áthaladás kockázatát. Hallottam olyan esetekről, amikor az autópálya szakaszdíja lett leemelve a számláról, pedig csak fölötte ment át felüljárón az autó, vagy a díjköteles úttal párhuzamos mezőgazdasági úton haladva is "normál" útdíjat fizettek az elektronikus rendszer pontatlansága miatt. Ezek nem első kézből származó infók, hanem csak szóbeszéd, de gondolom, hogy van igazságtartalma. Egy körlevél szerint majd a fuvarozók írják össze az ilyen hibákat és az érdekvédelmi szervezetek eljuttatják az illetékesekhez. Hát ettől a talpam is ökölbe szorul. Feltételezésem szerint valakik komoly pénzt kaptak a rendszer kiépítéséért. Akkor dolgozzanak érte meg! Nem volt pályáztatás, csak "kijelölték" a céget amelyik ezek szerint pontosan semmit (vagy nem sokat) csinált azért, hogy megteremtse a megfelelő körülményeket. Lehet, hogy "felsőbb utasításra", de beindították az útdíjszedést, pedig a rendszer isten tudja hány ponton hibázik az úttervezésben. Saját tapasztalatom volt, hogy ugyanazon két település között az oda és a visszaút nem ugyanannyiba került. Ez vicces is lehetne, ha nem lett volna 50% eltérés a kettő között, vagyis oda 800 Ft vissza 1200 Ft díjjal számolt a rendszer ugyanarra az autóra, azért mert a visszautat kerülővel tervezte akkor is ha letérdelve imádkoztam a gép előtt. Hozzáteszem, hogy szóra sem méltatnám az egészet, ha az útdíj tarifája nem lenne sokszorosan eltúlzott és a teherforgalmat nem az alsóbb rendű utakra terelné, hanem az autópályákra.” (egy fuvarozó morgása)

Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy az első perek beinduljanak túlszámlázás miatt? Mert ha tévesen szednek be díjat (mégha az állam egy cége is az), akkor bizony azt előbb vagy utóbb vissza kell fizetni kamatostul-extra költségestül. Az érdekvédelmi szervezetek várhatóan felkarolják majd a tagok "átverését", ahogy szemfüles ügyvédek is szívesen szakosodnak majd az e-útdíj rendszer hibáinak forintosítására. És ki finanszírozza mindezt? Jobb híján az adófizetők ... És csak reménykedni lehet, hogy egyszer majd csak a bűnös, hanyagul dolgozó, másnak kárt okozó valaki is meglakol.

A jövő egyelőre ismeretlen, de összeesküvés-elméletek már vannak:

„Nem akarok ötleteket adni, de gondolom, hogy a következő húzása az lesz a kormánynak, hogy valamelyik hűséges pártbarátjukat kijelölik "nemzeti KRESZ-tábla gyártó"-nak, azután teleszurkálják az alsóbb rendű utakat 3,5 tonnás korlátozásokkal. Ezzel nyilván több legyet ütnek egy csapásra: a táblagyártás és kihelyezés óriási pénzt hoz majd "Valakinek", a rendőrök még több bírságot szedhetnek be a súlykorlátozások megsértéséért, a teherforgalmat meg (gyakorlatilag "erőszakkal") a magasabb díjjal használható utakra kényszerítik. A fuvarozók áthárítják az útdíjat a megrendelőkre. Aki nem tudja érvényesíteni az áremelést az nem dolgozik, így nem fog veszteséget termelni vagy "0 Ft-os" árréssel dolgozni. Szintén saját tapasztalat, hogy például a mixerbeton ára azokon a helyeken, ahol messziről hozzák az alapanyagot (sódert és cementet) kb. 30%-al emelkedett (pl. Salgótarján) azonnal az útdíjbevezetéssel egyszerre – ez biztosan jó hatással lesz az építőiparra, ami egyébként is bajban van.” (egy fuvarozó morgása)

Azt már tudjuk, a fuvarozók áthárítják a számukra kigazdálkodhatatlan többletköltséget, azaz végső soron a zemberek fizetik azt meg, bármit is próbál állítani a kormánypropaganda - azaz mindnyájan fizetjük ezt az új adónemet (oké, lehet hogy másképp nevezik ...). És már csak az a kérdés, mikor következik be az a pillanat, amikor a bevételeken felbuzdulva kiterjesztik a rendszert a 3,5 tonna alatti gépjárművekre is …

Balog miniszter úr újabb jogalkotási gyöngyszemmel örvendeztette meg a hazai jogtudósokat (meg úgy általában minden adófizetőt), amikor nevét adta a köznevelési intézmények random átnevezéséhez. Szokás szerint visszaható hatállyal.

Az intézmények átnevezését a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (módosításokkal egységes szerkezetben foglalt) Alapító Okiratának 1. sz. melléklete tartalmazza, időutazással egybekötve:

• a megjelenés dátuma 2013. június 3. (Hivatalos Értesítő 27. szám)
• az Alapító Okirat keltezése 2013. március 29
• a hatálya pedig 2013. január 1.

Kérdés: vajon ki ült rajta több, mint két hónapig, hogy végre megjelenjen? És miért? Vajon nem érdemelnek meg annyit a magyar adófizetők, hogy korrektül tájékoztassák őket, január elsejétől milyen nevű iskolába is járatják a gyereküket? Hiszen ők finanszírozzák az egész rendszert a minisztertől kezdve az utolsó aktakukacig.

Azonban nemcsak a már megszokott visszaható hatályon csemegézhetnek a jogtudorok, hanem azon is, hogy a miniszter szembement a saját pártja és minisztériuma által gründolt köznevelési törvénnyel, semmibevéve annak rendelkezéseit:

2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

83. § 

(2) A fenntartó

b) dönt a köznevelési intézmény nevének megállapításáról (...)

(3) A fenntartó

a) a köznevelési intézmény megszüntetésével,

b) átszervezésével,

c) feladatának megváltoztatásával,

d) nevének megállapításával,

e) vezetőjének megbízásával és megbízásának visszavonásával

összefüggő döntése vagy véleményének kialakítása előtt beszerzi a (4) bekezdésben foglaltak véleményét.

(4) A fenntartó (3) bekezdésben foglalt döntése előtt ki kell kérni:

a) az intézmény alkalmazotti közössége,

b) az óvodaszék, az iskolaszék,

c) a szülői szervezet,

d) az iskolai diákönkormányzat,

e) a nemzetiségi nevelés-oktatásban részt vevő intézmény esetén - ha nem rendelkezik egyetértési joggal - a települési nemzetiségi önkormányzat, ennek hiányában az érintett országos nemzetiségi önkormányzat,

f) szakközépiskola és szakiskola esetén a fővárosi, megyei gazdasági kamara,

g) az állami fenntartású szakképző iskola esetén a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter,

h) a működtető önkormányzat

véleményét.

Barátok között is a Fidesz-KDNP kormány eredetileg törvényi erőre emeltette saját képviselőivel, hogyan is lehet megváltoztatni egy köznevelési intézmény nevét - majd ugyanezen kormány minisztere úgy döntött, miért is érdekelné bárki véleménye is? Legyen az tanár, diák, szülő vagy épp az épületet finanszírozó önkormányzat.

Természetesen az iskolák illetékesei nem olvasgatják a Magyar Közlönyöket és azok összes mellékletét annak érdekében, hogy kimazsolázzák, mi is vonatkozik éppen rájuk - és főleg nem keresnek olyat, amit törvényellenes. Pedig kellett volna:

"Kaptunk egy szűkszavú levelet a KLIK-től, hogy itt és itt csináltassuk meg az új bélyegzőt, mert július 1-től már azt kötelező használni. Meg utaltak rá, hogy a 27. számú Hivatalos Értesítőben található az iskola új neve. Egyből kivert a víz, ugyanis az iskolánk neve az egyik legfontosabb arculati elem, aminek alapján megismerik, azonosítják, jegyzik a szülők, gyerekek, magyar és külföldi testvériskolák. Nem is volt fölösleges az aggodalom, mivel a Hivatalos Értesítő szerint az iskola neve már meg is változott.

A listában egyébként teljes összevisszaságban voltak megadva nevek. A mi tankerületünkben is voltak iskolák, akik megmaradtak eredeti nevükön, ráadásul logikát sem találtam, például a két tanítási nyelvű iskolák közül van, ami két tanítási és van, ami kéttannyelvűként szerepelt, az egyik budapesti gimnázium neve elé odabiggyesztették a kerület nevét, a másiké elé meg nem." (egy iskolaigazgató morgása)

Hurráoptimizmust sugalló sajtóközleményt adott ki a Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája "Világszínvonalú a magyar mezőgazdaság teljesítménye" témában, teljes mértékben igazodva a "Magyarország jobban teljesít" kampányirányvonalhoz.

Vajon hogyan segíti a közmunka a szegénységből kitörést, ha napi 8 óra közmunkáért havi 49 ezer forintot lehet kapni, a létminimum viszont 86 ezer forint? És mikor fogja a kormány a nettó minimálbért a létminimumhoz igazítani? Igazi kampánykérdések ...

A KSH bár kis késéssel, de közzétette a tavalyi létminimum-számításait:

"Az élelmiszereket a normatívához hasonló értékben fogyasztó háztartások fogyasztási adataiból kiinduló létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke 2012-ben havonta 85 960 Ft volt, az egy évvel korábbi érték 102,4%-a.
A létminimum értékeket aktív és nyugdíjas háztartásokra, azon belül háztartástípusokra is meghatározzuk. 2012-ben a tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 2,90 x 85 960 Ft = 249 284 Ft volt havonta, míg az egytagú nyugdíjas háztartásoké 77 364 Ft.
Az így kimutatott létminimum, amely a fogyasztáson alapul és abszolút küszöbnek felel meg, nem az egyetlen – és a gyakorlatban nem is a leginkább használt – küszöbérték, tekintettel arra, hogy ez nem jelent feltétlenül szegénységet, hanem egy olyan jövedelmet, amely lehetővé teszi az alapvető szükségleteken túli igények kielégítését is." (Létminimum, 2012, KSH)

Idősoros statisztikát is olvashatunk a kiadványban, illetve azt is, mily módon számítják ki ezt az értéket, valamint a különböző együttélés-formációkra vonatkoztatva mennyi is a létminimum összege. És arra is kitér a KSH, hogy az Unióban valójában más típusú megközelítést alkalmaznak (bár úgy sem valami fényes a helyzet):

"Az Európai Unió összehasonlításaiban a jövedelmi alapú, relatív megközelítés az elfogadott. Ennek során a tagországok az ún. OECD21) ekvivalenciaskálát alkalmazva a mediánjövedelem 60%-ában határozták meg a jövedelmi szegénység küszöbértékét. Ennek értéke 2011-ben Magyarországon egy fogyasztási egységre számítva 62 463 Ft/hó volt, ennél alacsonyabb jövedelemből a népesség 13,8%-a élt. (Létminimum, 2012, KSH)

És mindezek az összegek hogyan viszonyulnak a minimálbérhez? Tragikusan.

"Tavaly a 85 960 forintos létminimumtól a minimálbér nettója (60 915 forint) több mint 25 ezer, a szakmunkás minimálbér nettója pedig (70 740 forint) több mint 15 ezer forinttal maradt el." (fn.hir24.hu)

Ha pedig ehhez még hozzátesszük a közmunkáért kapható 49 ezer forintot, kiderül, lehet, hogy Magyarország jobban teljesít, de azért ez még nagyon sokat számára nem nyilvánvaló. És minél közelebb van a hó vége, annál inkább. Ha pedig a kormány tényleg elhiszi azt, amit Kovács Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár mondott, miszerint a közmunka ma már sok helyen presztizs Magyarországon, hát akkor vezető politikusaink még csak meg sem kísérelnek tenni bármit is azért, hogy ezek az emberek emberhez méltó életet éljenek, visszatérjenek a munka világába és netalán legalább egy - a megélhetéshez még mindig kevés, de már az éhenhaláshoz sok - minimálbért tudjanak havonta hazavinni.

"Ezres nagyságrendű közmunkás helyezkedett el a munka világában a 261 ezer közfoglalkoztatottból" (Kovács Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár)

És mi a siker a kormány számára? Miközben Magyarország jobban teljesít, 261 ezer emberből ezres nagyságrendű közmunkás már el is helyezkedett. Ez vajon mennyit is jelenthet? Ezret? Kétezret? Nyolcezret? A tízezer már a "tízezres" nagyságrendbe tartozna ... Ha pedig el is hiszi a kormány, hogy ez ténylegesen is siker, a többi 250 ezer már készülhet is az éhenhalásra, az adófizetők pedig arra, hogy tartósan finanszírozniuk kell a közmunka extra-magas volumenét, márcsak a foglalkoztatási statisztika kedvéért is. Bár lehet, hogy a pesszimizmus oka a hiányzó kecske, hiszen azzal ugyebár 47 ezer is elég lenne havonta ...

A KSH jelentésének tehát az egyik nagy problémaköre az, vajon hogyan kommunikálja ezek után a kormány, hogy mindent megtesz a szegényekért, ha a minimálbér még a létminimumra sem elég? 

A másik, talán még nagyobb probléma azonban az, mi lesz akkor, ha a kormány úgy dönt, itt a kampányidőszak és ideje "kegyet" gyakorolni, aztán durr bele módon, komolyabb háttérszámítások nélkül megint minimálbért emel - függetlenül attól, ki tudják-e gazdálkodni a cégek, illetve futja-e a költségvetésből?

Mert jól hangzik a minimálbér-emelés - de ingyenebéd nincs: folytatódhatnak a leépítések és újabb munkahelyek szűnhetnek meg, hiszen a nettó jövedelmek emeléséhez a vállalkozásoknak mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, ki kell csengetni a költségvetésnek az összes rárakódó adó- és járulékterhet is. A költségvetés persze látszólag jól jár, hiszen extra pénzek folynak be, ám a másik oldalon ott van a versenyképesség romlása, a munkanélküliség emelkedése és ennek társadalmi hatása is (emigráció, mélyszegénység, kilátástalanság, vásárló erő továbbszűkülése, újabb hitelek bedőlése, rezsifizetési gondok, stb.). Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a költségvetés által foglalkoztatott érintetteknek is emelni kell a bérét, ennek finanszírozását pedig az adófizetőknek kell megoldaniuk.

A minimálbér emelés továbbgyűrűzhet - a cégeknél bérfeszültséget okoz, ha a következő kategóriába tartozók nem kapnak semmit, ha viszont összességében nagyobb a bértömeg (azaz nem elbocsátásokból fedezik a bérnövekedést), akkor többet kell termelni vagy drágábban eladni. És ez az a pont, ahol egy felelős kormánynak el kell gondolkodnia, mennyi terhet rakhat még a vállalkozásokra és az adófizetőkre? Mikor érkezik el az a pillanat, amikor a minimálbér emelés visszaüt és - bevételnövekedés meg vásárlóerő híján  - tömeges elbocsátásokat eredményezhet? Vajon társadalmi szinten az a jó, ha többen kevesebbet kapnak vagy kevesen többet? És mennyi közmunkást tudnak eltartani tartósan az adófizetők? Nem egyszerű kérdések, a jó megoldás pedig igazi kormányzati kihívás ...

A kormány nagy eséllyel a szavazatmaximalizálásra törekszik, azaz emelni fogja a minimálbért, mert az olyan jól hangzik: pusztuljanak a kizsákmányoló, éhbérért alkalmazó multik meg az adó- és tébécsaló vállalkozások. De nemcsak belőlük áll az ország - és csak reménykedni tudunk, hogy a fennmaradásukért küzdő cégekre nem pakolnak aránytalanul nagy terhet az anti-multi demagógia nevében.

"Ez az év az első aratás éve, és biztos vagyok benne, hogy jön majd még több is, csak arra van szükség, hogy támogassuk egymást" (Orbán Viktor, 2013. május 15.)

Már csak azt kellene bizonyítani miniszterelnökünknek, hogy ez az év tényleg az aratás éve lesz a magyaroknak, nem pedig a kaszálásé néhány kiválasztottnak ... 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Jelenlegi kormányunk egykoron belengette a pedagógusoknak a nagy fizetésemelést - egyelőre azonban úgy néz ki, még a matekszakosok sem tudják, valójában mennyi lesz a borítékban (pardon, a számlán) a NAGY emelés után. Mert ugyebár nemcsak azt kell nézni, mennyivel lesz több a bruttó alapilletmény (kb. 34 %-kal), hanem azt is, milyen juttatást vesznek el, és nem utolsó sorban azt, hány órával növekszik meg majd a ledolgozott óraszámuk. És a végén, ha az októberi fizetés majd megérkezik, a tényleges adatok alapján kiszámolják, milyen új életpályamodellt is szánt nekik a kormány. Csak ne lepődjenek meg túlságosan, ha kiderül, a nettó órabérük valójában csökken, miközben szeptember elsejétől a meló mennyisége a törvényalkotó szándékának megfelelően nőtt. 

"Miután Balog Zoltán miniszter néhány hete bejelentette, hogy szeptemberben elindul az életpályamodell, és ősszel a fizetésemelés felét megkapják a tanárok, a pedagógusok számológépet ragadtak. A miniszter szerdán már azt jelentette be, hogy az emelés hatvan százalékát kapják meg a tanárok, és átlagosan 34 százalékkal növekednek a bérek, majd a következő négy évben fokozatosan emelik az összegeket. A mostani tervek szerint tehát azt a fizetésemelést, amelyet 2013 szeptemberétől törvényben rögzített a parlament, csak 2017 szeptemberétől kapják meg teljes egészében a tanárok." (origo.hu)

Röviden: a Pedagógus Életpálya részeként beígért béremelés teljes összegét nem január 1-től, hanem csak 2017-től kapják majd meg a tanárok, viszont jó hír, addig minden évben lesz béremelés. Hacsak megint nem tolják arrébb, esetleg 2020-re. Vagy 2025-re. Igaz, ehhez az újabb "aprócska" csúszáshoz még a vadiúj köznevelési törvényt is módosítani kell, de valószínűleg ez nem jelent nagy problémát, maximum buzgón sajnálkozhatunk, ha emiatt rendkívüli ülést kell összehívni és a honatyák kénytelenek  lesznek megszakítani jól megérdemelt pihenésüket. 

Még rövidebben: amit ígért a Fidesz-KDNP, azt nem teljesítette a Fidesz-KDNP kormány, és a közeljövőben nem is áll szándékában.

Azonban felmerülhet a nagy kérdés - vajon miért csurgattak anno oly sok mézet a madzagra? Senki sem szegezett pisztolyt a kampányolók homlokára, ígérjék be a nettó 40-60 ezer forintos növekményeket; ezt önként és tudatosan, előre megfontolt szándékból tették. A pedagógusok pedig joggal érezhetik magukat becsapottnak meg vesztesnek, hiszen már több, mint három éve nem kapták meg a választási kampány során Hoffmann Rózsa belengette „azonnali és jelentős mértékű” béremelést. A tanárok többsége is hallgatott a Fideszre és szavazott a Fideszre. De nem erre.

"A kormány az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja." (Karinthy Frigyes)

A kijózanodáshoz vezető első pofonra nem sokat kellett várni, hiszen alig pár héttel a második Orbán-kabinet megalakulása után már csak "jelképes" meg "gesztusértékűvé" soványodott az ígéret. Aztán újra jött egy kis méz a madzagra és  2012. júliusában „erőteljesebb béremelésekről” beszélt Orbán Viktor, ám a pontos dátum a ködbe veszett már a bejelentéskor. Aztán jött a 2013 szeptember majd 2014. január elseje mint ígéret, de valójában Giró-Szász Andrásra kellett volna figyelniük, aki a Magyar Televízió Az Este című műsorában 2012. októberében közvetve elismerte, „a pedagógus-életpályamodell a jövő évi költségvetésben tátongó 300-350 milliárdos lyuk miatt szükséges megszorításnak esett áldozatul. „A pedagógusi életpályamodell esetében könnyen elképzelhető, amennyiben az európai gazdasági helyzet úgy kívánja, hogy a pedagógus életpályamodellt 2013. szeptember elsejéről 2014. január elsejére tolják el” (hvg.hu)

Hát igen, azt tudjuk, Magyarország jobban teljesít. De nem a pedagógusoknak - ők futhatnak a beígért pénzük után. A cél pedig egyre távolabbra kerül, most éppen Balog Zoltán miniszter ígérte 2017-re.  Hiszen milyen jól is hangzik majd a választási kampányban, "minden évben emeljük a pedagógusok fizetését és akár már 2017-re befejezzük az életpályamodell bevezetését". Már csak a tanárokat kell meggyőzni, milyen jó is nekik, hogy már legalább háromszor majdnem kaptak fizetésemelést.

 Megy a skót a fiával a vásárban. Kérdi a fiú: "Édesapám, kaphatok fagyit?" Mire az apja: "Fiam, kaptál már tavaly nyáron." Mennek tovább, újra kérdez a fiú: "Édesapám, kaphatok dinnyét?" Mire az apa felháborodottan: "Fagyira dinnyét????"

És amíg nem jön el a Kánaán, a kormány addig is törődik a pedagógusokkal: lesz pótlék valamint cafeteria eltörlés, óraszámnövelés, külön nem fizetett szakkör meg helyettesítés, és akkor még nem is beszéltünk a kötelező kamarai tagságról (bónuszként kötelező kussolás) - a kormány tehát gondoskodik egy csomó "szuper" dologról, amit hangzatosan életpálya modellnek nevezett el. De nemcsak a beígért fizetésemelés érkezik sok éven át részletekben, nem készült el a tanárok minősítési rendszere sem, ugyanis még mindig hiányzik hozzá a részleteket szabályozó rendelet. Bár ha belegondolunk, amíg nincs rendelet, addig nem kell többet fizetni - akkor meg miért is sietnének vele?

"Első lépésben minden tanár fizetése egységesen emelkedik. A béreket később a tanárok minősítése húzza majd szét, ahogy felépül a pedagóguséletpálya-modell. A tanárok karrierrendszerében négy szint érhető majd el. A minőségi követelmények teljesítése magasabb fizetést is jelent majd. Ez valamelyest hasonlít a felsőoktatásban bevezetett tanársegéd, adjunktus, docens és professzor címekhez, mondta Hoffmann Rózsa államtitkár.

A Pedagógus I. és a Pedagógus II. minősítést mindenkinek meg kell szerezni, ezen kívül megpályázható lesz a mesterpedagógus és a kutató tanári cím is. Szeptembertől minden tanár Pedagógus I. besorolást kap. Ekkortól indul meg a tanárok minősítési eljárása. Három fős bizottságok értékelik majd a tanárok munkáját. A bizottságban helyet kap az iskola igazgatója, a helyi tanárképző főiskola egy szakértője és a kormányhivatal egy képviselője is." (index.hu)

A legérintettebbek, azaz a szülők és a gyerekek véleményére már megint senki sem kíváncsi - az adminisztráció kígyója önmaga körül tekereg, jó sok felesleges státuszt és tiszteletdíjat generálva a bizottságok tagjainak.

De ha az életpálya modell minden mínuszát megkapják a tanárok, a plusznak meg csak töredékét, akkor mindez hogyan fogja majd emelni az oktatás színvonalát? Pont úgy, mint ahogy az a törvényi kitétel, miszerint a tanároknak kötelező 32 órát az iskolában eltölteniük hetente, ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj. Akkor is, ha nincs megfelelő infrastruktúra, netalán nincs hova leülni meg letenni a dolgozatokat, olyan apróságról meg ne is beszüljünk, mint számítógép vagy szakirodalom. Ha pedig az ilyen vagy olyan okból kieső munkaerőt nem új tanár felvételével, hanem helyettesítéssel kívánják az iskolák megoldani, az bizony szintén a tanítás minőségének rovására megy - bár az összeesküvés-elmélet pártiak szerint épp ez a lényeg, ha magasabb a kötelező óraszám akkor kevesebb tanár kell, ha pedig kevesebb tanár kell, akkor a meglévők egy részét ki lehet rúgni.

Ha viszont az államosításnak nem a minőség javítása, hanem az egységes színvonal biztosítása a célja, akkor nincs semmi gond, vannak még rejtett tartalékok, a jól teljesítő iskolákat nyugodtan le lehet rontani akár a legrosszabb intézmény szintjére is. A humán tárgyak esetében pedig helyből lehet spórolni, hiszen azok csak gyönyörködtetésre meg boldogság adásra valók, értéket nem teremtenek (Klinghammer István). Ami pedig nem teremt értéket, arra minek költeni? Azokra meg pláne, akik ezeket az értékteremtésben alapvető hiányosságokat felmutató ismereteket átadják.

Oké, ezek szerint a kormány leírta a tanárokat - úgysem sztrájkolhatnak, ha pedig hivatalos tanítási napon nem tanítanak, nyáron majd pótolhatják. Egyebekben meg úgyis féltik az állásukat, nem fognak háborogni, a kötelező kamarai tagság miatt pedig el sem mondhatják, miért nem is olyan jó nekik, mert ezzel a munkaadójukra mondanának rosszat.

("A Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.")

Lehet, hogy a kormány úgy gondolja, a pedagógusok elégedjenek meg az odavetett aprópénzzel, a rezsicsökkentéssel meg azzal, hogy Magyarország jobban teljesít - és ne kérjenek a kikötőben konyakot?

Igenám, de. Ez a kormányzati magatartás világosan tudtára adja a tanároknak (és valójában az összes választói csoportnak), milyen értékrendet követ a Fidesz-KDNP: az ígéretet nem kell megtartani, ha bármilyen fal indokkal ki lehet bújni alóla. Stadionra van pénz? Van. Presztizsberuházásokra van pénz? Van. Önkormányzati adósság átvállalásra van pénz? Van. Tanárokra van pénz? Nincs, pedig az összes választópolgár rájuk bízza a legféltettebb kincsét, azaz a gyermekét.

"Balog Zoltán - 1 éve miniszter: 1.101.900 Ft
Hoffmann Rózsa - 3 éve államtitkár: 997.200 Ft
Egy 15 éve a pályán dolgozó általános iskolai pedagógus fizetése jelenleg 144.600, egy gimnáziumi tanáré pedig 163.200 forint" (fn.hir24.hu)

Azonban ne feledjük, ezek a becsapott tanárok fogják etika órán megmagyarázni a diákoknak, mit is jelent valójában az a mondás, "az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó", és azt is kifejthetik bővebben, hogyan kell értelmezni azt, miszerint "annyira nem vagyunk szegények, hogy ne ígérgessünk." 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Miközben a szerencsejáték bizniszt egy nap alatt eltemette a kormány, cégek csődöltek le, a játéktermek bezártak és sok ezer embert volt kénytelen más megélhetés után nézni, mára már kiderült, nem mindenkit érintett negatívan a törvényhozás erőteljesen kiszámíthatatlan jogalkotási eljárása. Sőt, van olyan cég, amely a hirtelen „kedvező” jogszabályi környezetnek és talán egy új, 52%-os (többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező) tagnak köszönhetően egészen rendkívüli évet tudhat maga mögött:

• a nettó termelési értéke 1.141,22%-kal,
• az anyagmentes termelési értéke 908,19%-kal,
• a nyeresége pedig 3.176,92%-kal növekedett.

Igen, jól olvassuk és nem sajtóhiba: a nyeresége 3.176,92%-kal növekedett. És egy bátortalan kérdés: az pedig, hogy hirtelen így meglódult a szekér, lehet, hogy az új tulajdonos ügyességének, ügyfélteremtő képességének, esetleg piaci kapcsolatainak köszönhető?

Figyelem! Jelen posztnak nem célja a szerencsejáték és a szerencsejáték függőség feletti erkölcsi ítélkezés.

Emlékeztetőül:

A szerencsejátékra vonatkozó törvény 2011. szeptemberében elfogadott módosítása után a jogalkotó szándéka alapján csak központi szerverre kötött nyerőgépeket lehetett volna üzemeltetni. Az új rendszer lényege az lett volna, hogy csak bizonyos meghatározott feltételeknek megfelelő és auditált központi szerverek továbbíthatták volna az adóhatóságnak a gépekkel kapcsolatos adatokat, ezzel átláthatóvá téve a szektor működését és az adófizetést. (Részletesen itt: Hova tűnnek a szerencsejáték szektor milliárdjai?)

A törvény azt is meghatározta, hogy ki kaphat engedélyt a központi szerver üzemeltetésére, és ki végezheti ezeknek a szervereknek az auditálását (minősítését).

Tehát a 2012. júniusi jogszabálymódosítás után  már csak egyetlen cég, a Hunguard Kft felelt meg, mint auditor.

Elsőnek a WSG Kft teljesítette az audit követelményeit, és Webgam elnevezésű szerverük megkapta a működtetéséhez szükséges tanúsítványt – csak éppen a kormány úgy döntött, a pénznyerő automaták mennek a szemétre és egy nap alatt megszüntette az iparágat a jolly joker nemzetvédelmi okra hivatkozva.  A WSG Kft verhette a fejét a falba, feleslegesen dobott ki 100 millió feletti összeget, a Hunguard Kft viszont – utólag teljesen feleslegesnek minősülő – munkát végzett igen jó árért. És nemcsak egyetlen cég jelentkezett be szerverüzemeltetési tanúsítványért.

És mi ma a helyzet?

A nyerőgépes vállalkozók valószínűleg már csak a Hófehérkével meg a hét törpével nem tárgyaltak a gépekbe és fejlesztésekbe ölt pénzük visszaszerzése érdekében, a legújabb hírek szerint Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságánál próbálnak kártérítést kikényszeríteni az elszenvedett veszteségeikért. Ha kapnak, bizony a magyar adófizetők kinyithatják a pénztárcájukat – és nem mondhatják, kérem, nemzetbiztonsági okból nem fizetünk …

És ki nyerőgépbiznisz egyetlen nyertese? 

Aki viszont garantáltan jól járt ebben az egész abszurd históriában, az a Hunguard - 2012-ben közel 162 millió forint árbevételt ért el (míg 2011-ben csak nem egészen 50 milliót). És ami igazán kiemelkedő gazdálkodást mutat, az a cég adózott eredménye: míg 2011-ben csupán 374 ezer forint volt, 2012-ben már közel 40 millió forint, ez több, mint 106-szoros emelkedés. És említésre méltó momentum az is, hogy a munkák oroszlánrészét a cég alvállalkozókkal végeztette el, majd 85 millió forintot fizettek ki eladott (közvetített) szolgáltatások után (ugyanez a tétel a sokkal kisebb 2011-es árbevétel esetén 34 millió Ft volt).

Külön érdekes a Hunguard Kft beszámolójában a vevőktől kapott előleg sor – 2012. december 31-én 239 millió forint volt ilyen célból nálunk, sorsa ismeretlen (a beszámoló kiegészítő mellékletéből sem derül ki, hogy később ebből árbevétel lett, vagy pedig jogszabályi változások miatt meghiúsult üzlet okán visszaadták). Felmerülhet tehát a kérdés, ez vajon a soha meg nem valósuló auditokra kapott előlegek vagy más típusú munkák megszerzésében még szerencsésebb volt a cég? Mert azért a jelenlegi gazdasági helyzetben ekkora előleget szerezni a megrendelőktől, az szinte csodaszámba megy és nem utolsó sorban hatalmas bizalomra vall, ráadásul egy olyan iparágban, ami nem anyag, hanem inkább szellemi munka igényéről híres.

Egy biztos, a cég ennek a vevőktől kapott előlegnek jó részét jövedelmezően befektetve, forgatási célú értékpapírban tartotta az évfordulón (több, mint 170 milliót), és pénzügyi műveletek eredménye is meghaladta a 3 milliót.

A cég jövedelmezősége is jelentősen megváltozott egy év alatt:

• • a tőkearányos pénzjövedelem 2011-ben 5,09%, 2012-ben már 87,28% volt,
  • az árbevétel-arányos pénzjövedelem pedig a 2011-es 4,05%-ről 26,54%-ra nőtt.

(A százalékban megadott adatok a Hunguard Kft 2012. évi beszámolójának kiegészítő mellékletéből származnak.)

A cég a kitűnő év után osztalékot is fizetett – összesen 30 millió forintot. Ha belegondolunk, már maga ennek az összegnek az 52%-a is busásan megérte az új tulajdonosnak a befektetést. Bár elképzelhető, hogy ő csalódott - ha nem tiltják be az üzletágat, ennek akár többszörösét is kaphatta volna ...

És a többiek?

Annak idején, még a nagy gépbeszüntetés előtt egyértelműnek látszott, a szerencsejáték-biznisz nagy halai a szerverüzemeltetők lesznek, náluk csapódik le az üzletág igazi profitja. Ma már tudjuk, ők jelenleg a fövenyen fuldokolva várják Strasbourg számukra kedvező ítéletét. 

Hozzájuk hasonlóan szintén nagy veszteségeket szenvedtek el

• a játékgépek tulajdonosai és üzemeltetői,
• a vendéglátóhelyek, amelyek szolgáltatásként nyújtották a gépeket,
• a szektor "mezei" dolgozó (játéktermek vezetői és felügyelői, könyvelők, gépkarbantartók, stb.),
• az adófizetők (a költségvetésbe betervezett, de a jogszabálymódosítás miatt kieső játékadót más forrásból kell finanszírozni).

Mellettük azonban van olyan szereplő is, aki - láthatóan - ki tudta használni a jogszabály által rászabott lehetőséget, akinél nem fordult depiendbe a hepiend, aki az első pillanattól mindmáig nyertes, aki egy pillanatig sem volt veszélyben a jogalkotás cikázása miatt.

A szerencse tehát forgandó, de nem mindig és nem mindenkinek.

forrás:  fortunaweb.hu

Előzmény:

Hova tűnnek a szerencsejáték szektor milliárdjai?

A szerencse forgandó

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!