Miért nem teszi fel újra Lázár János a parlamentben a 2010 novemberében már feltett kérdését?

A Fidesz utóbbi egy év alatt törvénymódosításokkal és a nemrégiben megjelent végrehajtási rendeletekkel gyökeresen átrendezte a magyar szerencsejáték piacot – az új szabályozás régóta jelenlévő cégek egy részét csődbe vitte, miközben új szereplőket helyzetbe hozott, megalapozva számukra az évszázad üzletének lehetőségét. A kérdések kérdése eközben 2010 novembere óta ugyanaz:

  „Miért nem érdekli az államot a pénznyerő automatákból származó bevétel, illetve hová tűntek és kinél landoltak a pénznyerő automatákból származó milliárdok? ” (Lázár János)

 A kezdetek

A folyamatot 2010. novemberében Lázár János indította el azzal a sejtésével, hogy a szerencsejáték bizniszben

 „adócsalással és megtévesztéssel mintegy 200 és 400 milliárdos haszonhoz tud jutni egy bizonyos érdekcsoport évente, illetve ennyit tüntetnek el az adóhivatalok és az állam elől... Feltételezhetően több ezermilliárdos adókiesése keletkezett a Magyar Köztársaság költségvetésének éveken át”.

 Matolcsy György statisztikai adatokkal alátámasztott választ adott Lázár Jánosnak, valamint megjegyezte,

 „a jelzett adókiesés mértékét eltúlzottnak tartom. Képviselő úr által hivatkozott számok forrása számomra ismeretlen, nem derül ki a számítás módja, így azok ellen őrzésére sincs mód. Az érvelés nemcsak számszerűségében problematikus, hanem tárgyi tévedéseket is tartalmaz, pl. a játékautomaták nincsenek kategóriákba sorolva”.

 2011. szeptemberében a NGM javasolta, a játékgépek után havonta fizetendő adó 100 ezer forintról emelkedjen 125 ezer (I. és II. kategóriás játéktermek) és 150 ezer forintra (elektronikus kaszinók). Az emelés indoka a költségvetés érdeke, illetve az arányos közteherviselés volt. Lázár János azonban zárószavazása előtt néhány órával benyújtott törvénymódosításában 2011 novemberétől 500, illetve 700 százalékos adóemelést javasolt, a törvénygyár pedig ez utóbbit fogadta el.

A Lázár-féle módosítás eredménye:

Amennyiben a Matolcsy-féle, Lázárnak is rendelkezésére álló egy évvel korábbi statisztikából indulunk ki, a törvénymódosítás eredménye előre borítékolható volt: a szerencsejátékban érdekelt vállalkozások többségének a drasztikusan megemelkedett adóteher a csődöt jelentette.

A nyerőgép-állomány 2004 végén volt a legnagyobb (33.141 db), ám 2010. III. negyedév végére már 24.385-re csökkent a számuk – többek között a válságnak és a növekvő adóterhelés hatásának köszönhetően.

A Lázár-féle javaslat valamiféle szuper-fekete gazdaságot vett alapul – semmilyen, a NGM birtokában lévő adat nem támasztotta alá, vajon miből tudja egy átlag-automata üzemeltető kifizetni a minimum ötszáz ezres adóterhet. A módosítás után a gépek száma egyötödére csökkent, míg az adóterhelés ötszörösére nőtt – tehát a költségvetési bevételek körülbelül azonosak maradtak, miközben munkahelyek ezrei szűntek meg és cégek tömege húzta le a rolót végleg (az E-Casino Szövetség becslése alapján a cégek 95%-a ment csődbe). A költségvetés kára 2011-ben még nem számottevő, ám 2012-ben az elmaradt társasági és helyi adó bevétel, valamint a megszűnő munkahelyek miatti járulék- és személyi jövedelemadó kiesés mindenképpen jelentős.

Az elmaradt játékadó-bevétel érzést tovább fokozza, hogy míg a 2011-es költségvetés 51,6 milliárd Ft játékadóval számolt, addig a 2012-es költségvetés az előirányzatot felemelte 78,4 milliárdra. Ezt az irreális tervezést nem indokolta a drasztikus játékadó-emelés sem – amennyiben más típusú játékadó (pl. a Szerencsejáték ZRt befizetéseinek) számottevő emelkedésével nem számolt a kormány, viszont a 2011-ben működő mind a 24 ezer gép megmarad, az sem hozta volna a majd 27 milliárdnyi különbséget. (Ez több mint egy millió Ft-os többlet játékadó bevételt jelentett volna gépenként az előző évhez képest).

A törvénygyárra jellemző, egyetlen képviselő sem kérdőjelezte meg (bár időt sem kaptak erre), hogy a szektor elbír-e ilyen adóterhelést, hanem mindenféle gondolkodás nélkül vittek csődbe cégeket, raktak utcára embereket.

A minisztérium az idén már közelebb került a realitásokhoz - a 2013-as költségvetési játékadó előirányzatot (175. oldal) visszacsökkentették 58 milliárdra, és láthatóan a későbbiekben sem vár a NGM számottevő növekedést. A helyzet faramuci, az újságírók kérdésére, hova lesz 4 év alatt 87,5 milliárd játékadó a szektorból, a válasz az lenne, soha nem is volt benne, ez azonban azt jelenti, be kellene vallani, az egész módosítás-dömping elhibázott, vagy pedig a cél teljesen más volt, mint amit a kormányzat hangoztatott.

Rogán Antal-féle módosítás

Tavaly szeptemberben azonban nemcsak a piac fehérítéséhez (azaz a kicsik tönkretételéhez) tette meg a Fidesz-KDNP a szükséges lépéseket, hanem Rogán Antal törvénymódosító javaslatával vadonatúj piaci szereplőket hoztak helyzetbe. Nem is akármilyenbe.

A szintén zárószavazás előtti, a törvénygyár tagjai által valószínűleg átgondolhatatlan módosítás teljesen átírta a szerencsejáték törvény játékgépekre vonatkozó részeit. Az új szabályok alapján

• ezentúl minden egyes nyerőgép központi szerverre lesz kötve, amely aztán az adatokat továbbítja az adóhatóságnak is (kötelezővé tették a szerver alapú üzemeltetést), illetve

• lehetővé tették a fotelból szerencsejátékot (azaz a nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszereket)

•  valamint jelentősen megváltoztatták, és átstrukturálták a nyerőgépeket üzemeltetők adókötelezettségét és egyéb fizetési kötelezettségeit.

1.

A központi szerver üzemeltetése és hatása a szerencsejáték piac szereplőire

(„nagy halak”)

A törvény meghatározza, ki kaphat engedélyt központi szerver üzemeltetésére, a piac szempontjából legfontosabb követelmény, hogy a cégnek a központi szerver üzemeltetését kizárólagos tevékenységként kell végeznie.

A kritériumok alapján az állami tulajdonban lévő Szerencsejáték ZRt nem lehet központi szerver üzemeltető, tehát a törvényhozók az államot, mint lehetséges piaci résztvevőt eleve kiiktatták.

A központi szerver rendszer tisztaságát, a játékprogramok jogszabályi megfelelőségét és manipulálhatatlanságát az audit biztosítja, melyre kizárólag az a szervezet jogosult, amely a jogszabályi előírásoknak megfelel, valamint az aláírás-létrehozó eszközök és egyéb elektronikus aláírási termékek tanúsítására kijelölt és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nyilvántartásába bejegyzett szervezet. Jelenleg egyetlen ilyen cég van Magyarországon, ez pedig a Hunguard Kft. A cég 1990-ben alakult, ám épp a törvénymódosítást követően 2011 decemberében új, 50%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tulajdonos lépett be a cég életébe Csík Balázs személyében. A személyi változás a törvény módosítása után, de még a végrehajtási rendelet, azaz az audit részletes szabályainak megjelenése, tehát a Hunguard Kft helyzetbe hozása között történt.

A törvényi szabályozás alapján az auditor magáncégnek olyan jogai vannak, mint senki másnak az országban:

• az auditra egyedüli feljogosított szervezet,

• jogszabály nem határozza meg az auditor díjazását, így annyit kér, amennyit nem szégyell,

• nincs sehol sem előírva, mennyi időt fordíthat maximum egy-egy auditálási eljárásra, így valójában ez a cég határozza meg, melyik piacra belépni kívánó szereplő szerverét mennyi ideig vizsgálja, elhúzza-e a hiánypótlást és hány kérdést tesz fel

• az auditor szakvéleménye ellen nincs fellebbezés, tehát ha a magáncég elutasítja a szakvélemény kiadását, a szereplő ki van tiltva a piacról és akár többszáz milliós beruházás mehet kárba.

A végrehajtási rendelettel tehát a NGM olyan helyzetet teremtett, amely alapján a piac egyetlen magánszereplője

• dönt az egész szerencsejáték szektor nagy halairól, azok piacra engedéséről, illetve a piacra lépés sorrendjéről,

• jogszabály biztosítja számára az extraprofitot (auditonként akár 140-150 millió forint körüli összeget is)

• a tanúsítványért folyamodó, de elutasított (azaz a piacról eltanácsolt) cégeknek is ki kell fizetniük az audit költségét

• döntéseit pedig maximum olyan bíróság előtt lehet megtámadni (például joggal való visszaélés jogcímén), amely Magyarországon egyetlen szakértőt tud csak bevonni, ez pedig maga a szakvéleményt kiállító szervezet.

Idén június 28-án megjelent végrehajtási rendelet alapján a WSG Kft (a WEBGAM játékszerver tulajdonosa) már teljesítette az audit követelményeit és megkapta a központi szerver működtetéséhez szükséges tanúsítványt. Szabó József, a kft ügyvezetője azt nyilatkozta, az audit 9 hónapos folyamat volt – tehát már a múlt év végén elkezdték azt, amire csak idén nyáron jelent meg a NGM rendelet. Tehát amennyiben a többi piaci szereplő arra várt, hogy a kihirdetés után lássanak neki az auditálási folyamatnak, akkor igen jelentős lemaradásban vannak a piacra lépés tekintetében.

A NGM biztosítja, hogy a központi szerver üzemeltetése az egyik olyan üzlet legyen hazánkban, amely az „álombiznisz” kategóriájába tartozik.

A végrehajtási rendelet alapján a központi szerver üzemeltetőjét a helyhez kötött szerver alapú pénznyerő automata esetén műszaki egységenként (terminálokként, konzolokként, stb.) havonta 30 000 forint + áfa illeti meg, mindezért a jogszabályban meghatározott minimális szolgáltatást kell nyújtania. A rendelet alapján minimum ezer, maximum 12 ezer gép csatlakozhat egy központi szerverhez.

A központi szerver üzemeltetőjét játékadó nem terheli, az adóhivatalnak a felügyeleti ellenőrzéséért díjbevételének 1%-át fizeti be, de legfeljebb havi 1 millió forintot.

Magyarországon az extra-adóterhelés mellett jelenleg kb. 4 ezer nyerőgép működik – ez a volumen maximum három társaság működését feltételezi. Amennyiben az új játékadó-szabályozás visszahozza a „békebeli” állapotokat, azaz a 25-30 ezer körüli gépszámot, az alapján sem feltételezhető, hogy több társaság fog belépni a piacra. Miért? Egyrészről egy szerverszolgáltatási szerződéstől nehezebb megválni, mint a gépjármű kötelező felelősségbiztosítástól (csak év végével, minimum 6 havi határidővel mondható fel), másrészről a minisztériumi engedély előfeltétele, hogy a kérelem benyújtását megelőzően minimum ezer szerződéssel kell rendelkeznie a leendő szerverüzemeltetőnek, ráadásul a nem helyhez kötött nyerőrendszer is visz majd el játékszenvedélyes kuncsaftokat. A piacot lehalásszák az elsők (melyik gépüzemeltető ne akarna minél hamarabb csatlakozni?), így a negyedik szolgáltató piacra lépése már szinte lehetetlen lesz.

A fentiek alapján egy-egy központi szerverüzemeltető társaságra – ha az üzlet fellendül – kb. 10 ezer játékgép fog jutni, bevételük a következőképpen alakulhat:

• a jogszabály alapján 1 gép után  beérkező 1 évi befizetés: 12 hó x 30.000 Ft/hó, azaz 360.000 Ft/év

• jogszabályilag garantált minimum-bevétel (nem számolva a 10% biztonsági ráhagyással, nehogy jogszabályi minimum alá csökkenjen a csatlakozók száma):

• 1000 gép 1 évi befizetése: 1.000 x 360.000 Ft, azaz 360.000.000 Ft (360 millió Ft)

• a piac újrafelosztása utáni átlagos éves bevétel cégenként (becsült érték): 10.000 gép 1 évi befizetése: 10.000 x 360.000 Ft, azaz 3.600.000.000 Ft (3,6 milliárd Ft)

A szerver-cég piacra lépésének költsége (beruházás tárgyi eszközökbe és szoftverekbe, audit és engedélyek költsége, stb.): kb. 1 milliárd Ft, a szerver-cég éves rezsije: kb. 200 millió Ft.

 A fenti becslés alapján első évben (12 hónapban) 1,2 milliárd költségre 3,6 milliárd nyereség jut – tehát kb. négy hónap alatt már megtérül a teljes befektetés, utána pedig garantált profitot termel, (10-16%-os társasági adókulccsal, valamint 2%-os helyi iparűzési adóval számolva) évente kb. 3 milliárd Ft adózott eredménnyel. És mindezt úgy, hogy az állam jogszabályilag kizárja, hogy a Szerencsejáték ZRt ebben részt vegyen, vagy az extraprofitot különadó terhelje.

Az audit cég szintén nem jár rosszul – az első évben 3-4 x 140 millió Ft (azaz cirka 560 millió Ft) bevétele lehet, a későbbiekben minden egyes, jogszabályban meghatározott szerver-módosítás után újabb audit szükséges.

2.

Szerencsejáték-szervezők (nyerőgép üzemeltetők) helyzete

(„kis halak”)

2011 novemberétől már nem adnak ki új nyerőgép-engedélyt, ez évben az összes gép engedélye lejár. A piacon lévő gépek üzemeltetőinek két választása van: vagy feladnak a szerencsejáték ezen ágazatával, vagy csatlakoznak valamelyik központi szerverhez. A jelenlegi, gépenkénti fix extrém adóterhelést egy új, lineáris, tiszta játékbevételt figyelembe vevő 33%-os játékadó váltja fel, azonban új költségek is megjelennek, így például a szerver üzemeltetőjének fizetett bruttó 38.100 Ft/hó, illetve a muszáj-internet költsége (kb. 5 ezer Ft/hó).

Az adó (és egyéb kötelezően megfizetett) terhelés az alábbiak szerint fog alakulni:

A régebbi NGM adatok alapján az I. kategóriájú gépek esetében 2006-2009 során 320-340 ezer Ft/hó átlagbevétel mellett az adóterhelés 31-35% volt, ez a szerver alapú rendszerben 45% lesz, míg a II. kategóriájú gépek átlagbevétele 177-195 ezer Ft körül mozgott, 51-55%-os adóterhelés mellett – ez az új játékadó esetében több, mint 55% lesz. Az is látszik, hogy a szektor már a gépenkénti 100 ezer forintos adóterhet is nyögte – 2004-2009 között a gépek száma több mint 20 %-kal csökkent.

A szerver alapú szabályozás esetén a II. kategóriájú gépek esetén jelentősen emelkednie kell az átlag tiszta játékbevételnek (kb. 250 ezer Ft-ra), hogy az adóterhelés volumene a Lázár-féle módosítás előtti szintre csökkenjen vissza, illetve az üzemeltetés rentábilis legyen, míg az I. kategória esetében a régi elvonási szint csak 1 millió forintos tiszta bevétel esetén áll vissza a 2010-es szintre.

Az új szabályozás további hátránya, hogy nem tesz különbséget a kétféle üzemeltetés között: a II. kategóriájú, úgynevezett "kocsmai" kategóriában az üzemeltetési költség gyakorlatilag nulla, ezzel szemben a prémium I. kategóriába tartozó nagyvállalatok működése sokkal bonyolultabb és költségesebb, technológiájuk fejlettebb, ráadásul épp ennek köszönhetően az engedélyeztetési eljárás is sokkal bonyolultabb és időigényesebb lesz.

A gazdasági válságra és a fizetőképes kereslet alakulására tekintettel elhanyagolható a valószínűsége annak, hogy valaha is visszaáll a piacon a több mint 30 ezres gépállomány, az adóterhek és a várható bevételek alapján a nyerőgépek jövedelmezősége továbbra sem fogja elérni a 2009-es szintet.

3.

Nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszerek

(„internetes nagy hal”)

Rogán Antal javaslata alapján a magyar törvényhozás engedélyezte a fotelból szerencsejátékot. A lépés több, mint felelőtlen – miközben a törvényjavaslatok az indoklásokban rendre a társadalomra veszélyesség csökkentésére helyezték a hangsúlyt, valójában egy olyan pörgős, nagyon könnyen hozzáférhető szerencsejáték lehetősége nyílt meg, amely olyan országokban sem engedélyezett, mint például Németország és az USA.

Az otthoni (irodai, iskolai, stb.) számítógépekről nagyon egyszerűen és gyorsan játszható játékok veszélye sokkal nagyobb, mint a kocsmai és játéktermi nyerőgépeké – ki sem kell lépni az utcára vagyonok elvesztéséhez, nem kell más játékosokkal keveredni és teljesen egyedül és titokban, távol a megvető (sajnálkozó) pillantásoktól lehet hódolni a játékszenvedélynek.

Az állam nem kaszál nagyot a nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszeren sem – a Rogán-féle törvénymódosítás alapján hihetetlenül alacsony beruházással kiemelkedő extraprofitot tud elérni az, aki megfelel a törvényi feltételeknek. De ilyenek nagyon kevesen vannak.

A törvény felsorolja a követelményeket – de vajon ki az a kiválasztott, aki rendelkezhet ma ilyen pedigrével hazánkban? Az,

• aki olyan helyet üzemeltet, ahol követelmény a személyazonosság-ellenőrzés és adatszolgáltatás (kaszinók igen, játéktermek, sorsolásos és tétes játékok nem)

• aki az elmúlt 10 évben megszakítás nélkül folytatta ezt a tevékenységet Magyarországon, tehát nem zárta be kaszinóját. Európa uniós versenytársak, újonnan piacra lépők kizárva.

Jelenleg hazánkban három kaszinó működik, ebből kettő Budapesten az V. kerületben található, amelynek polgármestere Rogán Antal.

• Las Vegas Casino (üzemeltető a Las Vegas Casino Kft, melynek tulajdonosa az Andy Vajna érdekeltségébe tartozó Las Vegas Casino S.a.r.l. (S.A.) 

• Tropicana (üzemeltető a 100%-os Szerencsejáték ZRt tulajdonú Belvárosi Kaszinó Kft)

• Casino Sopron (üzemeltető a Casino Sopron Kft, melynek tulajdonosa a Pannon–Partner Kft, amely felett a Casinos Austria International GmbH minősített többségű befolyással rendelkezik, valamint résztulajdonos még a Szerencsejáték Zrt)

A fentiek alapján - a törvény értelmezésétől függően - két-három cég (illetve ezek tulajdonosai) esélyesek csak arra, hogy nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszert üzemeltessenek a jövőben Magyarországon.  

Milyen beruházás szükséges a rendszer beindításához? A rendszert ugyanolyan központi szerverhez kell csatlakoztatni, mint a helyhez kötött nyerőgépeket. Jogszabály alapján rendszerenként átlag 1.000 játékos szolgálható ki egyidejűleg, ennek díja havi 3 millió Ft+ áfa (36 millió Ft+áfa/év/1.000 játékos). A cég saját hardver beruházása az üzlet méretéhez elhanyagolható, pár millió Ft-ból megúszható, különösebb net-felület fejlesztést sem igényel. A játékadó itt is a tiszta játékbevétel 33%-a, bár hírül sincs akkora állóeszköz befektetés-igénye, mint a helyhez kötött nyerőgépeknek.

Becslés alapján az üzletág várható éves profitja kb. 4 milliárd Ft, a törvényalkotó akaratának megfelelően mindez egy, maximum 2 társaság kezében fog koncentrálódni.

4.

A költségvetés bevételei

A folyamat

Az auditor cég szuper-gyors auditja után a WSG Kft engedélykérelmét már beadta a Nemzeti Gazdasági Minisztériumhoz – annak 90 napja van eldönteni, a WSG Kft megfelel-e a jogszabályi kritériumoknak. A minisztériumi eljárás mellett a nyerőgépek típusengedélyét (a Magyar Kereskedelmi Engedélyeztetési Hivatal Metrológiai Hatósága, 30 nap), valamint az egyedi engedélyeket is meg kell szerezni (NAV Szerencsejáték Felügyelet, 60 nap). A bürokrácia utolsó lépcsője az egyedi hitelesítés (hitelesítő labor és a Magyar Kereskedelmi Engedélyeztetési Hivatal, 30 nap). Tehát, ha mindenki betartja a határidőt, az 210 nap, azaz 7 hónap – ha tehát az első fecske, azaz a WSG Kft útját nem zsírozzák, az első helyhez kötött szerver alapú nyerőgépek valamikor 2013 március végén állhatnak először a játékosok rendelkezésére. Vannak szándékok párhuzamos engedélyezés kezdeményezésére, ám ebben az esetben is minimum 3 hónap az eljárási határidő. A NGM megígérte, felgyorsítják az eljárásukat a hatályos jogszabályokban foglaltaknak megfelelően, a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés elvének tiszteletben tartásával.

A probléma nem az, hogy a jó munkához idő kell, hanem az, hogy októberre-novemberre lejárnak a régi típusú engedélyek, 2012. december 31-én pedig a törvény rendelkezése értelmében minden régi engedély a lejárattól függetlenül érvényét veszti.

Lehetőségek: vagy extra sebességgel lezajlanak az engedélyezések, vagy a meglévő nyerőgépek engedélyét hosszabbítják meg a hatóságok, hogy ne tűnjenek el azok hónapokra a szerencsejáték piacról. A Lázár-féle „ne hordják a segélyt a gépekbe” hozzáállás alapján ugyan üdvös lenne, ha egyetlen gép sem lenne az országban, azonban a költségvetés bevétel-igénye mindenképpen lépésre kényszeríti majd a bürokráciát – mi lenne, ha hónapokig nem érkezne bevétel játékadóból?

„A Fidesz — Magyar Polgári Szövetség legfontosabb céljai közé tartozik honfitársaink egészségi állapotának javítása, a nemzetgazdaság talpra állítása, ésszerű - a társadalmi szolidaritás elvét figyelembe vevő - racionális fiskális politikával a költségvetési egyensúly megteremtése, az államadósság mértékének csökkentése.” (Lázár János törvényjavaslat, indoklás)

5.

A Magyar Szerencsejáték Szövetség álláspontja

A Magyar Szerencsejáték Szövetség 2012. július elsejei álláspontja szerint a végrehajtási rendeletek megfelelnek a szakmai kritériumoknak – tehát a szakmai szövetség semmi kivetnivalót sem talált a piac monopolizálásában, egyes szereplők piacra lépésének elősegítésében-megakadályozásában, illetve a központi szervert, valamint a nem helyhez kötött pénznyerő-rendszert üzemeltetők extraprofitjában.

A Magyar Szerencsejáték Szövetség nevében nyilatkozó Schreiber István elnök lelkesedése a Szövetség alapszabályának ismeretében végképp érthetetlen – e szerint a „Szövetség célja, hogy a szerencsejáték és szórakozató gépek előállítása, forgalmazása és működtetése területén tevékenykedő egyéni és társas vállalkozó, továbbá a szerencsejáték tevékenységben érdekelt személy vagy szervezet érdekegyeztetését, érdekképviseletét biztosítsa, koordinálja, és szakmai munkájukat elősegítse.”

A Szövetség elnöke által korrektnek minősített jelenlegi jogszabályi környezet

• az ágazat érdekeit csak részben veszi figyelembe, illetve

• egyes szereplők (a „nagy halak”) számára erőteljesen elősegíti a pálya lejtését,

• miközben a nyerőgép-üzemeltető kisebb-nagyobb, összességében 1.100 érintett magyar vállalkozás és 18 ezer vendéglátóhely bevételének aránytalan hányadát csoportosítja át a központi szervert üzemeltető 3-4 céghez,

• az érdekképviselt szektor talpra állását, munkahelyek teremtését pedig végképp nem támogatja.

 6.

Kérdések  a„kis halak” és „nagy halak” valamint a költségvetés bevétele tárgyában

1. Hogyan állhatott elő a szerencsejáték szektor szabályozásával kapcsolatban az a helyzet, hogy az 3-4 extraprofitot termelő magáncéget („nagy halat”) támogat, miközben a szektor többi szereplőjét (a „kis halakat”) aránytalanul terheli, a költségvetés pedig adómilliárdoktól esik el?

2. Hogyan fordulhat elő, hogy a Szerencsejáték ZRt, mint állami vállalat bizonyos tevékenységeket nem végezhet (lásd központi szerverüzemeltetés), pedig arra mind szakember gárda tekintetében, mint tőkeerőben képes lenne? Miért mond le az állam éves szinten kb. 20 milliárd Ft tiszta profitról?

3. Mi az indoka annak, hogy a központi szerver működtetéséhez szükséges auditálást csak egyetlen magáncég (Hunguard Kft) végezheti el, eljárási határidő és díjazás meghatározás, valamint a döntése ellen jogorvoslati lehetőség nélkül?

4. Hogy fordulhat elő, hogy a magyar törvényhozás egyetlen magáncéget hatalmaz fel arra, hogy az meghatározza, mely 3-4 magáncég léphet a piacra, illetve juthat arányaiban kis befektetéssel jogszabályilag meghatározott és garantált extraprofithoz?

5. Hogyan fordulhat elő, hogy olyan szerencsejáték üzletágat legalizált a magyar törvényhozás (nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő-rendszer), amely a legtöbb fejlett országban nagyfokú társadalomra veszélyessége miatt tiltott, ráadásul mindezt úgy, hogy egyéni képviselői indítvány alapján, zárószavazás előtti módosítás keretében a piacra lépést személyre (cégre) is szabta?

6. Milyen ágazati érdekképviseleti szerv az, amely a szerencsejáték szektor erősen korlátozott számú „nagy halának” aránytalanul kedvező jogszabályt szakmailag megfelelőnek minősít?

 És végül, de nem utolsó sorban, visszatérve Lázár János 2010 novemberi kérdéséhez:

 „Miért nem érdekli az államot a pénznyerő automatákból származó bevétel, illetve hová tűnnek, és kinél landolnak a pénznyerő automatákból származó milliárdok?

 Folytatás: A szerencse forgandó