Bizonytalan vagyok, vagy mégsem? Kérdezi a kormány, miközben az IMF megállapodással kapcsolatban vacillál. A hitel-nem hitel kérdés valószínűleg már eldőlt a Fidesz berkein belül, de hivatalosan senki sem köti azt az orrunkra. Ha pedig a sajtóközleményekből meg interjúkból próbálunk messzemenő következtetésekre jutni, egyfajta kormányzati skizofréniával állunk szemben (részletes kronológia itt).

Kövér Lászlótól már tudjuk, a kormány nem hagyja majd magát megzsarolni a Nemzetközi Valutaalappal folytatandó tárgyalásokon ("álljon meg a világ, ki az úr ebben az országban?"), ráadásul a nemzetközi pénzügyi szervezet nem is tud igazán mit kérni Magyarországtól. 

"Csak nem gondolja bárki azt az IMF-ben vagy máshol, hogy mindezt kétévnyi munka után, (...) mikor végre csak azért is átverekedtük magunkat a túlsó partra, miközben ők mindent megtettek az ellenkezőjéért, akkor most ki fogjuk dobni, és azt fogjuk csinálni, amit ők lediktálnak, értelmetlenül ráadásul" (Kövér László, 2012. 07. 15.)

Az Országgyűlés elnöke azt is elmondta, az IMF csak akkor tud kérni bármit is, ha nyíltan felvállalja bizonyos tőkés csoportok érdekeit, ráadásul Matolcsynak igaza van abban, hogy sokan irigykedve nézik Magyarország államháztartási adatait (vajon az építőipar elhúzódó haláltusáját vagy a félmillió emigránst irigylik jobban?). Vajon miért lehet bizonyos "nehezen megfogható és megnevezhető pénzügyi és politikai körök" érdeke, hogy a Fidesz ne betonozza be például az egykulcsos személyi jövedelem adót, vagy legyen költségvetési fegyelem, átláthatóbb és kiszámíthatóbb adórendszer, strukturális átalakítás? Vajon melyik csoport lobbizik a vagyoni típusú adók vezetése vagy épp a nemzeti bankunkat sújtó csekkadó ötletének elvetése érdekében?

Az is kérdés, ha már odaverekedtük magunkat és ott vagyunk, milyen túlsó partra gondolt Kövér László? Az nyilvánvaló, a révészt mi, adófizetők béreltük fel a választópolgárok többségének felhatalmazása alapján és muszáj fizetnünk az egyre nyomasztóbb bért is, de kétséges, hogy arra a túlsó partra érkeztünk, ahova eredetileg szerettük volna. Mi van, ha rossz irányba indultunk, és alapvetően felesleges volt átevickélni magunkat a folyón? És ha már küszködve-sodródva a túlpartra értünk, hol vagyunk? Ez már a Kánaán? Vagy egy Grimm-féle tündérmese fantasy-verziója? Esetleg egy olyan hely, amilyennek a Disney képzelné modern társadalmi drámájában a Sztüx (Styx) folyó túlpartját? Az a bizonyos kétharmad megtanulta örökre, a választásokon nem váltható retúr jegy ...

A túlpart azonban még a házelnök szerint is ingoványos, egyfajta védőhálóra szükség van, hitelre azonban nincs, tehát semmi sem indokolja az elmúlt két év eredményeinek felborítását.

"...nekünk tulajdonképpen az IMF pénzére nincs szükségünk; nem arról van szó, mint volt a Gyurcsány-kormány idején, hogy a csőd széléről kellett visszarántani az IMF-segéllyel az országot"  (Kövér László, 2012. 07. 15.)

Varga Mihály látszólag más állásponton van -  szerinte nehéz megmondani, hogy jövőre meglesz-e a piacon az az 5-6 milliárd eurós finanszírozási forrás, ami ahhoz kell, hogy hazánk az adósságszolgálatát teljesíteni tudja, így például vissza tudja fizetni a jövőre lejáró korábbi IMF-hitelt. Ha igen, akkor nem kell a hitel, de ha nem lesz, akkor hozzá kell esetleg nyúlnunk a kerethez. A tárca nélküli miniszter szerint szükség van az EU-IMF nyújtotta biztonságra, és várhatóan már ősszel meglesz a megállapodás.

A kérdés, hogyan? Ha nem alkuszunk? Ha nekünk ne diktáljon senki? Ha bankhoz fordulunk hitelért, annak feltételei vannak, mégha csak a családi ingatlant akarjuk is fedezetül nyújtani. De mi van akkor, ha az ország költségvetése a fedezet? Van joga beleszólni a hitelezőnek abba, hogy ne romoljon a fedezet "értéke", jóváhagyni a költségvetést és ellenőrizni annak korrekt végrehajtását? Ha kell a hitel, miért nem veszi a kormányzat komolyan a delegációt, ha pedig nem akarja, miért játssza a sokfelvonásos kutyakomédiát? Mikor jön el az igazság órája, amikor is kiáll a legfelelősebb felelős és megmondja a banknak, nem kell tőle semmi, a híveknek pedig azt, nem alkuszunk semmi pénzért sem, az igazi unorthodox magyar egyedül is boldogul?

És mi lesz, ha a piac  megunja a sasszé jobbra, sasszé balra politikát? Vajon nekünk, adófizetőknek mennyibe fog az kerülni? Mert az, hogy a túlsó part álom-partijába megérkeztünk, a számla kifizetése alól nem mentesít ...

És mi, átlag adófizetők nem választhatjuk a legkézenfekvőbb megoldást, nem vehetjük ki a szabadságunkat kollektíve és nem tűnhetünk el a rendszerből egy kis időre, hogy megússzuk a kényelmetlen-kellemetlen pillanatokat.

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.