Újra felröppent a hír - bizony a nemzeti dohány után jöhet a nemzeti pia, azaz a nagy dohány reményében a szeszesital-piacra is lecsap a nagy kormányzati újraelosztási láz. És ha hinni lehet a pletykáknak, bizony aki a Fideszre adja voksát az egyben arra is áldását adja, hogy a trafikbiznisz után az alkohol is a "lojálisok" kezébe kerüljön.

Persze bizonytalanság van bőven:

• államosítva lesz a nagykereskedelem is, vagy csak a kiskereskedelem fog a kiválasztottak kezébe kerülni? Mennyibe fog kerülni a koncesszió hivatalosan és nem hivatalosan? Kik lesznek a formális és nem formális elbírálók, és mindezért mennyit kapnak hivatalosan meg a zsebükbe? 

• ki szállíthat majd? az is államosítva lesz?

• csak magánszemélyek jelentkezhetnek koncessziókért, vagy olyan nagy cégek is, mint a CBA vagy a Tesco? És ha ők nem, mivel fogják őket kárpótolni? Ha pedig nincs kárpótlás, ez hány alkalmazott elbocsátását fogja eredményezni?

• lesznek majd italbolt-nyitás szempontjából tiltott zónák, és ez esetben is fekete listára teszik majd a nagy alapterületű üzletek környékét?

• mi lesz a trafikok szeszesital-árusítási jogával? Ezentúl kizárólagosan ők árulhatnak piát, ők is árulhatnak piát, vagy egyáltalán nem árulhatnak majd piát?

• hány főre lehet majd italboltot nyitni, vajon a kormány szerint többen isznak mint dohányoznak, vagy kevesebben? Lesznek 200 méteres meg négyzetméteres korlátok? Lesz majd előírás, kinek a termékét kell árulni, milyen termékpalettát kell kötelezően tartani? Lesz vajon árucsatolás, pia mellé szexkegytárgyak, stb, vagy tiszta profilra törekszenek?

• meg lesz majd határozva, ki az az egyetlen beszállító, aki képes italbolt-bútort meg feliratot előállítani a kormány ízlése alapján dizájnolva?  Mennyibe fog vajon majd kerülni egy ilyen üzlet beindítása szőröstől-bőröstől?

• marad a szabad árképzés vagy fix árasok lesznek a termékek? Ha kiosztották a koncessziókat, garantálnak árrést meg emelnek adótartalmat? És ez járhat általános árszínvonal növekedéssel ugyanúgy, mint a dohánytermékek esetében láttuk?

• vajon a lakosság hogy fog viszonyulni ahhoz, hogy immáron nemcsak cigiért, hanem piáért is akár kilométereket kell majd gyalogolni? Nem lesz egyszerűbb a szomszéd bögrecsárdában beszerezni a garantáltan adómentes (és így erősen akciós árú) kisüstit?

• és mit szólnak majd azok, akiknek közelébe hivatalos italboltot telepítenek? Nem lesz gond a  nyitvatartás, a megnövekedett forgalom, a zajos kuncsaftok vagy épp az általános zajszint emelkedése miatt? Lesz elég parkolóhely, gyermek és kutya kipányvázási lehetőség?

• mi lesz a jelenlegi kocsmákkal, éttermekkel, ha nem kapnak koncessziót helybenfogyasztásra? Előfordulhat, hogy patinás vendéglátó helyek kénytelenek lesznek bezárni, mert italmérési jog nélkül csődbe mennek? Vajon lesz majd "helyi kezdeményezés", hogy - például - a romkocsmáktól elvegyék az ital forgalmazási jogot, meg likőrös fagyis kelyhek soha többé ne lehessenek egy-egy cukrászda ajánlatában?

• átalakulnak-e majd az ajándékozási szokások? Ma sokan, ha nem jutott jobb eszükbe, vettek valamiféle márkásabb piát ajándékba barátaiknak, rokonaiknak, de vajon e célból bemennek majd egy lefóliázott, "alkoholfüggőknek" fenntartott üzletbe?

• vajon a vagyonvédelem területén ugyanolyan gondok lesznek majd, mint a trafikok esetén? Ezentúl a hírekben nemcsak a dohánybolt fosztogatók, hanem az italbolt-rablók is főcímet kapnak majd? Hogyan tudnak majd hatékonyan vigyázni a koncentráltan jelentkező árbevételre, kurrens árukészletre? Vagy úgy is járhatnak, mint a dohányboltok, ahol éppen a legkisebb kockázatú helyeket (benzinkút, hiperek környéke) kell bezárni kormányzati döntés alapján?

• mi lesz a pálinkafőzőkkel? Lecsapnak azokra, akik adómentes piát gyártanak kereskedelmi forgalomban eladás céljára? Vagy minden marad a régiben, a szabadságjog az szabadságjog, aki drágán megszerezte a koncessziót, áruljon vodkát meg whiskyt?

• a nemzeti alkohol mennyiben fogja növelni a feketepiacot és csökkenteni az adóbevételt? A jogalkotás folyamán szempont lesz az adófizetők érdekének védelme, ha már a dohánypiac újrafelosztása esetében ugyanez nem jött össze?

"A minisztérium emellett javasolta a kormánynak, hogy az alkohol nagybani forgalmazása „legyen valamilyen koncessziós alapú nemzeti szabályozás része”, a kiskereskedelem és a vendéglátás számára pedig „az állam által engedélyezett csatornákon keresztül juthatnának el a termékek”. A tárca javaslata arról is szólt, hogy a forgalmazásban nemzeti kvótát is bevezethetnének az elmúlt évek adózott hektoliterfok összege alapján. Emellett azonban az NGM arra is figyelmeztette a kormányt, hogy figyelembe kell venni a házi pálinkafőzés fenntartásának igényét, valamint azt, hogy a 150 milliárd forintra tehető éves szeszforgalom után befolyt 55-65 milliárd forint jövedékiadó és 40 milliárd forint áfa „lényegesen ne csökkenjen”." (hvg.hu)

• ha beindul az új állami italbolt hálózat, a 18 éven aluliak ugyanúgy könnyebben juthatnak majd piához, mint most cigarettához?  (a díler ugyebár nem kér személyit, és az értékesítési hálózat is logikusabb szervezésű, mint a trafikok területi elhelyezkedése ...)

• mi lesz a most kocsmaként üzemelő élelmiszer boltokkal? Van esélyük koncesszióra, vagy a dohánytermékek után az alkoholnak is búcsút inthetnek? Ez hány kisvállalkozás csődjét fogja eredményezni és hány munkahely szűnik majd meg?

• vajon a dilettáns koncessziósokat védve az eladási adatok alapján profibbakat itt is be fogják majd zárni a kötelezően online szolgáltatott adatok alapján? Vagy csak simán addig agyonellenőrzik őket, amíg vissza nem adják a jogot?

• kinél fog lecsapódni a haszon, itt is lesznek majd jól behatárolható személyi érdekeltségek, láncok? Van egyáltalán esélye bárkinek kívülről a kondér közelébe jutni?

"A tömény italok kiskereskedelme ugyanis nagy üzlet, sokkal nagyobb, mint a dohánykereskedelem. A trafikpályázat meghirdetése idején a dohánytermékek kiskereskedelmén 4 százalék körüli árrés volt, ez tavaly júliustól emelkedett 10 százalékra. Az égetett szeszek többségét viszont nagyjából 20-35 százalékos árréssel tudják forgalmazni az élelmiszerláncoknál, a kisebb boltoknál ennél nagyobb, akár 100 százalékos árrés is előfordulhat." (hvg.hu)

• És végül, de nem utolsó sorban, az egész újrafelosztás megint nyakon lesz öntve a "18 éven aluliakat védjük meg" maszlaggal?

Pletyka ide vagy oda, egy biztos - a szeszesital-kereskedelemben túl nagy pénz van ahhoz, hogy a piac jelenlegi haszonélvezői nyugodtan alhassanak a következő hónapokban.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Időnként felröppen a hír, bizony hazánk oly szívesen rendezne olimpiát, belépve ezzel egy olyan klubba, melynek Peking (16,5 millió lakos), London (12,6 millió lakos), Tokió (34,5 millió lakos) meg Rio de Janeiro (12,7 millió lakos) a tagjai. Oké, ott volt Athén is a maga 3,5 millió lakosával, de ez is majd duplája Budapestének. És igen, így a választási kampányban végre egy jól hangzó téma (inkább mint Paks, Ukrajna meg a hajléktalanok), miért ne álmodnánk nagyot és jelentkeznénk a 2028-as nyári játékok megrendezésére, mint igazi tőkeerős metropolisz?

Napi Gazdaság, kérdez Gyöngyösi Balázs: "Gombamód szaporodnak a sportlétesítmények Magyarországon, ezzel arányosan egyre több rangos világversenyre kerül sor. Budapest 2021-ben úszó világbajnokságnak ad otthont, ami az olimpia előszobájának tekinthető. A kormányzati szándék egyértelmű, a 2028-as ötkarikás játékok megrendezése reális cél lehet?"

Simicskó István, sportért felelős államtitkár: "A vizes világbajnokság valóban az olimpia előtti legfontosabb lépcsőfok, ha az infrastruktúra a vb révén adott, akkor az ötkarikás játékok programjából máris megvan az úszás, a hosszútávúszás, a műugrás, a szinkronúszás és a vízilabda helyszíne. Ha a terv szerint elkészül a Nemzeti Olimpiai Központ, s közben felépül az új Puskás-stadion is, ezzel párhuzamosan pedig további sportcsarnokokkal bővül az infrastruktúra, akkor merhetünk nagyot álmodni. Az már eldőlt, hogy Rio de Janeiro után 2020-ban Tokió lesz a házigazda. 2024 még korai lenne, túl közel van, de további gazdasági növekedéssel és változatlan költségvetési fegyelemmel kalkulálva 2028-nak már nagyobb eséllyel futhatunk neki." (napigazdassag.hu)

Tehát változatlan költségvetési fegyelemmel (tehát sok-sok adóval és "nem megszorítással"), valamint további gazdasági növekedéssel nyugodtan nekiugorhatunk olyan gigaberuházásnak, ami bizony igen megterhelné az adófizetők zsebét és az sem biztos, hogy közérzetüket jelentősen javítaná. Hozzá kell tenni, a már elkészült, illetve épülő sportlétesítmények fenntartása is igen sok költségvetési forrást fog majd felemészteni, ezzel is jelentősen determinálva az eljövendő évek pénzügyi lehetőségeit.

Egyébként valljuk be, ha már álmodozásra adjuk fejünket, tényleg jól hangzik, miért is ne rendezzünk olimpiát? Hiszen pozitívuma, az rengeteg van:

• az előkészületekre, makettekre-tanulmányokra, lobbizásra-reklámra, valamint szakértők-delegációk vendéglátására is már jó sok pénzt el lehet költeni akkor is, ha esélyesek sem vagyunk egy ilyen világrendezvényre. Ezeket ráadásul jó drágán össze is lehet csapni, ha csak jelentkezni akarunk (jó kampánytéma plusz a haver is jól jár), de ténylegesen nyerni már nem biztos, hogy érdemes (mert valaki mégis csak reálisan kiszámolja, mekkora teher is lenne ez nem túl stabil gazdaságunknak).

• vagy fél évig a magyarokról szólna a világsajtó, milyen ügyesek, gyorsak meg jó szervezők és milyen fantasztikusak az új épületek. Igen ám, de mi a biztosíték erre? Mi lesz, ha hasonló hírek lepik majd el a médiát, mint az oroszok téli olimpiájával kapcsolatosan? "Szocsi: Jelentősen növelhette a korrupció az olimpia költségeit", "Így lopták el a szocsi olimpiát" - és azt minden politikusnak meg kampányfőnöknek tudnia illik, bizony a rossz hír szárnyai gyorsabbak és erősebbek, mint a jó híré - az újságírók gyorsan rászállnak például az olyan témákra, hogy kinek a rokona mit építhetett meg hogyan szállíthatott be mindenféle előzetes szakmai múlt nélkül, vagy épp hogyan sokszorozódott meg egy létesítmény bekerülési költsége vagy épp került két és félszer annyiba, mint bárhol máshol a világon egy ugyanolyan, miközben a számlát 96%-ban az adófizetők állják. A lenyúlt pénzek 96%-át is.

Az ilyen hírek még azokat a turistákat is elriaszthatják, akik egyébként tervbe vették az országot, nem beszélve az eljövendő időszak befektetőiről, akik szemében banánköztársaság szintjére süllyedés a hosszútávú hatás.

• pózolhatnak a politikusok a díszpáholyokban meg fogadásokon, lehet sok-sok facebook posztot meg fotót megjelentetni, sportolókkal gazsulálni, apróbb hazafias híreket twitterezni, bizony éjt nappallá téve mi mindent megtettek az olimpiáért, igaz nem a saját pénzükből, de hát erre vannak az adófizetők. Plusz lehet dicsőíttetni az épp felkapott és erre hajlandóságot mutató celeb-kiválasztottakkal a vezéreinket, bizony őnélkülük ez soha nem jöhetett volna létre, pláne nem ennyiért és ilyen színvonalon.

• lehet írni memoárokat - miniszterelnökök és polgármesterek jelenthetnek meg önéletrajzi könyveket, milyen sokat tettek a világraszóló projektért, és ugyanők mosolyoghatnak plakátokról meg kampányolhatnak későbbi pártbéli utódaikért is, bizony ők is milyen sokat tehetnek majd az adófizetők pénzéből, ha erre végre lehetőséget kapnak.

• lehet még jobban támogatni a sportot - legyen még több stadion (abból sosem elég) meg egyéb, későbbiekben aranyáron fenntartandó sportlétesítmény, még több hivatásos sportoló, még több adókedvezmény, még több levizsgázott ló (hogy a négylábú kiszolgálókról sem feledkezzünk meg) és a maratoni futás útvonalát is újra lehet majd aszfaltozni, hogy senki bokája se törjön ki a kátyúkban. Igaz, tornaterem még nincs minden iskolában, de tévén meg interneten tudják nézni, más hogy sportol helyettük.

• lehet jó sokat és jó nagyokat építeni - ha kell, akár hatalmi szóval elfoglalni a kiszemelt területeket, (meghívásos vagy épp nemzetbiztonsági okra hivatkozva titkosított) közbeszerzéssel felhúzni a cirka két hétig használt épületeket. Hogy később, ha mindenki hazament, mi lesz velük? Bánja kánya, utánunk a vízözön. Aki pedig elhagyott pekingi vagy athéni olimpiai létesítményeket akar nézegetni, az megteheti például itt meg itt.

Athén

• lehet áldozni infrastruktúrára - az biztos, hogy amíg egy lerobbant busz vagy egy random csőtörés be tudja dugítani a fél fővárost, bizony át kell gondolni, hova is lehetne építeni az új sportlétesítményeket úgy, hogy azok könnyen megközelíthetőek legyenek. Aki járt már a Papp László Sportaréna - SYMA Csarnok - Puskás Ferenc Stadion környékén az tudja, bizony egy kisebb rendezvény is azt eredményezi, hogy minden lehetséges szabályos és szabálytalan helyen autók parkolnak, szinte lehetetlenné téve a környéken a közlekedést és akkor még nem beszéltünk a tömegközlekedéssel érkező gyalogosok jelentette káoszról.

• végre korszerűsítve lesznek olyan kiszolgáló egységek, mint a rendőrség, mentők, tűzoltóság, kórházak - botorság lenne arra számítani, hogy minden a lehető legnagyobb rendben megy majd, nem lesz tumultus, rosszullét a nyári rekkenő hőségben vagy személyi sérülés egy hirtelen jött vihar miatt. Ezeken a területeken nemcsak a tárgyi feltételek területén kell jelentős beruházásokat eszközölni, hanem a személyi állományt is - ideiglenesen - jelentősen meg kell növelni.

• hatalmas bevétel lesz a turizmusból - London is biztos ebben reménykedett, ám csalatkozott, mivel egyrészről a szokásos turisták inkább nyugodtabb városok felé vették az irányt, másrészről akik a játékokra ellátogattak, sokkal kevésbé voltak fizetőképesek, mint az átlagturisták:

"A nettó közvetlen költség nagyjából megfelel a játékok 10 milliárd font körüli költségvetésének. Ebből valamennyit visszahoznak a jegyértékesítés bevételei, de úgy tűnik, hogy e tételnél nagyobb veszteséget okozott azon turisták távolmaradása, akik éppen az olimpia miatt nem jöttek Londonba az idei nyáron. Ezt valószínűleg tetézte az a termelési veszteség, amelyet a munkahelyükön az olimpiai rendezvények miatt meg nem jelenő alkalmazottak, illetve az olimpia elől szabadságra távozók kiesése okozott.

A CEBR londoni elemzői által ennek alapján elvégzett hozzávetőleges becslés szerint a brit hazai össztermékben (GDP) mindez nettó egymilliárd font veszteséget okozhatott, vagyis ez és a játékok rendezésének közvetlen nettó költsége együtt 11 milliárd font körüli teljes költségterhet jelenthet." (hvg.hu)

Tehát Londonnak kb. 11 milliárd fontba került a buli, azaz kb. 4.158 milliárd forintba. Vajon mi mennyiből ússzuk majd meg, és miből teremtjük elő? Ha az adófizetők pénzéből, akkor épp ideje elkezdeni takarékoskodni a majdani számlák zsebből kifizetéséhez - és talán illene megkérdezni az érintetteket is, akarnak-e ennyit áldozni ilyen célra. Ha pedig a tisztelt döntéshozók hitelre fanyalodnak, akkor még unokáink is fizetni fogják a törlesztést, akár akarják, akár nem.

Vannak természetesen még rosszabb tapasztalatok is - Montreal például az 1976-os olimpia után csődbe ment, az athéni csúcsköltekezés pedig valószínűleg tevékenyen hozzájárult a görög gazdasági válsághoz. Peking 41 milliárd dollárt költött a játékokra összesen, ez az összeg fele hazánk éves költségvetésének - de még ők sem tudják kihasználni az új létesítményeket (fotók itt.)

Peking, egykor és most

Tehát az igazi nagy kérdés: tényleg szüksége van hazánknak egy ilyen rendezvényre? Tényleg kellenek majd hosszú távon is a muszájból felhúzott, magyarkodó-rongyrázó, matyómintákkal meghintett, horribilis összegbe kerülő, a későbbiekben gazdaságosan soha ki nem használt létesítmények? Vagy teljesen mindegy, a cél, hogy lehessen parádézni meg jó sokat költeni?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon oktatási rendszerünk átalakítása a Fidesz-KDNP sikersztorija, vagy csak a mélyen gyökerező problémák megoldása helyetti látszatcselekvés?

Hoffmann Rózsa szerint a helyzet egyre jobb, sőt a kormány már orvosolta a legtöbb "örökölt" problémát:

"Az elmúlt három és fél évben a legfontosabb szabályokat sikerült megalkotni az oktatás területén – mondta Hoffmann Rózsa, köznevelésért felelős államtitkár (...) 2010-ben, a kormányváltáskor nagyon sok problémát örököltek. Megengedhetetlen különbségek voltak az iskolák között a fenntartás, a szakmai irányítás tekintetében egyaránt. Ezek mára szűnőben vannak.

A problémák okai között említette, hogy hiányzott a rendszerből a külső, objektív ellenőrzés, háttérbe szorult a nevelés, és kompetencia-központúvá vált az oktatás. Azok a nevelési problémák, amelyek egyértelműen megmutatkoztak, nemhogy enyhültek volna, hanem egyre súlyosabbá váltak, nemcsak érzékelhetően, de mérhetően romlott a színvonal (...) csökkent a tanári tekintély, szétaprózottá vált a rendszer, és gazdaságtalan működés volt jellemző." (A kormány orvosolta a köznevelés legtöbb "örökölt" problémáját, kormany.hu)

 És mi a kormány célja?

 "a jelenlegi kormány álláspontja szerint állami felelősség a magas színvonalú, biztonságos, egyforma esélyeket kínáló köznevelés biztosítása, a korábbi szolgáltatás jellegű szemlélettel ellentétben az oktatás és a nevelés közszolgálat." (Hoffmann Rózsa)

És melyek a négyéves probléma-orvoslás eredményei? (a sorrend Hoffmann Rózsa január 17-i előadását követi): 

• mindennapos testnevelés bevezetése
• az erkölcstan, valamint a hit és erkölcstan bevezetése,
• a nevelési célokat szolgáló közösségi szolgálat elindítása, 
• a Klebelsberg intézményfenntartó belépésével az volt a cél, hogy az adminisztratív terhek nagy részét levegyék az intézmények válláról,
• még idén elindul a szaktanácsadói rendszer, és beindul a tanfelügyelet is
• a minőségjavító lépések között a kompetencia-méréseket kiterjesztik a tartalom ellenőrzésére és az idegennyelvtudásra
• a tanév rendjét erről szóló rendelet rögzíti majd.

"A KLIK a kormány oktatáspolitikai célkitűzéseit maradéktalanul teljesítette." (kormany.hu, 2014. január 27)

Mielőtt elmerülnénk a tapsolásban, hurrá-kiabálásban, fotelben hátradőlésben és a vég nélküli kormány-optimizmusban, azért nem árt egy kicsit azon is elgondolkodni, vajon tényleg maradéktalanul teljesültek a kormány oktatáspolitikai célkitűzései? Tényleg ezt akarta a kormány, ez a maximális eredmény, amire számított és amire képes oktatáspolitikailag? 

Az esztergomi bukásos botrány eseményeit nyomon követve joggal gondolhatjuk azt, hogy kormány/minisztériumi közlemény ide vagy oda, messze még az az állapot, amit a szülők és diákok - valószínűsíthetően - optimálisnak tartanának. És igen, a fenti intézkedések nagyon látványosak, jó tornázni minden nap és a közösségi szolgálat is nevel, az erkölcstantól meg mintapolgár válik az összes diákból, ám számolni és szöveget értelmezni egyik sem tanít meg. Ha pedig belegondolunk, hogy ma már nem közoktatásunk van, hanem köznevelésünk, akkor lehet, hogy ez nemcsak szóhasználat váltás, hanem egyben paradigmaváltás és az utóbbi már nem is cél? Nevelni nevel az iskola, de oktatni már nem oktat?

A kérdés talán kukacoskodásnak hathat, azonban egy őszinte, nem propagandaszagú válasz adhat csak igazi választ arra, mire is fordítja a kormány az adófizetők pénzét. Ha csak nevelésre, az bizony komoly gondot jelenthet már középtávon is - az írni-olvasni alig tudó, alap számolási műveletekre is szinte képtelen generációk vajon hogyan fogják kitermelni a mai adófizetők majdani nyugdíját? Mert akár érdemes is lenne a pénzt önteni egy olyan köznevelési rendszerbe, amely olyan tudást eredményez széles körben, amely biztosítékot ad arra, hogy bizony kvalifikált munkaerőt kereső cégek beruházhassanak hazánkban, versenyképességünk nőjön és a jövőben rendelkezésre álló munkaerő tényleges képességei ne alulról karmolják a betanított munkás szintjét. De vajon mitől van olyan érzésünk, mintha ez a jogosnak tűnő remény nem biztos, hogy megvalósul?

Jelenleg úgy tűnik, továbbra sincs megoldás arra, vajon honnan és hogyan szerezze meg a diák az alapvető ismereteket, bárhogy is állítja a kormányzat, hogy bizony megvalósultak az oktatáspolitikai célok. Ráadásul maradéktalanul.

Továbbra is kérdés, vajon ki és mikor ellenőrzi le, hogy egy adott diák ténylegesen megtanult-e írni-olvasni-számolni az alsó tagozatban, a nyolc általánost elvégezve pedig valójában rendelkezik-e a NAT által megkövetelt ismeretekkel? Mert jelenleg úgy tűnik, kormányunknak sem ez a fő szempont, amikor alapjaiban alakítja át az intézményrendszert. Sőt, az, hogy a diák mit tud, szinte csak a PISA-teszt lehangoló eredményeinek elmaszatolásakor érdekes - akkor kell kibújni a felelősség alól és lehetőleg az előző kormányt hibáztatni a gyerekek hanyatló teljesítményéért. De mi van akkor, amikor az alapvető problémák napvilágra kerülnek, például középiskolai sorozatbukás vagy egy őszinte tanulmány formájában? Rendel el bárki vizsgálatot a minisztériumban, "kérem, ilyen nem fordulhat elő még egyszer alapon"? Vagy kit érdekel, a lényeg, hogy a hittanoktatás meg a közösségi munka rendben van?

"Az iskolák lehetőséget teremtenek az egyházak számára, hogy szolgálják a társadalmat, a nemzetet (...) Az iskolák ugyanakkor lehetőséget teremtenek a megújulásra is azzal, hogy a mai modern világ a gyermekek kérdéseivel, vágyaival, gondjaival megjelenik az egyházi közösségekben (...) olyan korszak előtt állunk, amelyben az egyházi és az állami oktatás együttműködése a kölcsönös segítségen alapulhat. Van mit tanulni egymástól például az oktatásszervezés vagy az oktatási módszerek terén" (Balog Zoltán, kormany.hu)

Hiányok oktatási módszerek terén egész biztosan vannak - az azért elgondolkodtató, hogy abban a bizonyos sorozatbukós esztergomi középiskolában a kilencedikesek felmérése során kiderült, hogy a diákok

• négy-hat évnyi idegennyelv tanulása után még a legalapvetőbb kérdésekre sem tudnak válaszolni,
• az anyanyelvi szöveget átlagosan csak 60 százalékban értették meg, valamint
• volt olyan 14 éves diák, aki összeadni harmadikos szinten tudott, kivonni első-másodikos szinten, miközben már a középiskola padjait koptatta.

"A tanár szerint az általános iskolákban manapság az alapműveletek, de különösen a szorzótábla megtanulására és begyakoroltatására nem fektetnek akkora hangsúlyt, mint korábban. Ez pedig egyenes út a matematikai logikai-következtető képesség, gondolkodás lassulásához." (index.hu)

A probléma nem új, ezek a gyerekek már több, mint 8 éve benne vannak az oktatási rendszerben  - de vajon valaha valakinek is feltűnt, hogy valami hibádzik a nevelésük körül? Miért csak kilencedikben derülnek ki olyan hiányosságok, amelyek már negyedik év végére megvoltak? És ha eddig senkinek nem jutott eszébe ezeket a hiányosságokat kiszűrni-kiküszöbölni, akkor a jövőben ez vajon mitől lenne másképp?

"A tanulmány még a következő problémákat sorolja fel:

• Túlméretezett a tananyag, ami ráadásul elvont és tudományoskodó.
• A tananyag mindenféle életkori sajátosságot figyelmen kívül hagy.
• A mai gyerekek folyamatosan új ingereket igényelnek, a frontális oktatási módszer unalmas számukra, így nem csoda, ha órán beszélgetnek, a telefonjukon játszanak vagy facebookoznak.
• Az iskolai oktatás a diákokat nem önálló gondolkodásra, kreativitásra ösztönzi, hanem bonyolult, értelmetlen és/vagy fölösleges tények, adatok, definíciók, stb. tömkelegének bemagolására.
• Az iskola a gyerekek természetes kíváncsiságát igen korán megöli. A gyerekek korán felismerik, hogy egyfajta tanulási módszerrel, a mechanikus magolással mennek a legtöbbre az iskolában.
• A diákok nem értik, nem látják az összefüggéseket, mert nem arra vannak kondicionálva, hogy ezeket felismerve tanuljanak.
• Az ismerős tantárgyi fogalomkörből a mindennapi jelenségek világába kilépve a tanulók nem képesek hatékonyan felhasználni az iskolában szerzett ismereteiket. Tudásuk erősen kontextusfüggő, lényegében csak azt tudják, amivel a tanórán adott formában már találkoztak" (index.hu)

Igaz, nem állami megrendelésű, százmilliós bekerülési értékű tanulmány megállapításai a fentiek, de akár még rá is ugorhatna az oktatási kormányzat - ha már minden eddigi cél teljesítve, ezen problémák orvoslása akár még új célokká is válhatnának. Ráadásul a tanulmány szerzője megoldási javaslatot is ad, legyen nyolcadik végén is vizsga, amely biztosítaná, bizony csak olyan gyerekek hagyják el az alapfokú oktatást, akik ezt ténylegesen ki is érdemelték. Persze ez önmagában nem lenne elég, a tanulmány szerint szükség lenne még a tananyag újraalkotására (azaz használhatóvá tételére), újfajta tanulásmódszertanra (kilépni a magolás bűvköréből) és a differenciálás, felzárkóztatás, korrepetálás erősítésére.

A kormány és az illetékes minisztérium azonban az elkövetkező majd egy évben (ha  megnyerik a választást) nem a gyermekek oktatásának javításával, hanem az érintett 25.761 pedagógus értékelésével lesz elfoglalva - azon tanárok akár többszáz oldalas portfóliójának olvasgatásával, akik be akarják bizonyítani, bizony nem véletlen van szakvizsgájuk, tanítanak minimum 14 éve akár két tanítási nyelvű iskolában idegen nyelven vagy épp áldoztak időt és energiát doktori fokozat megszerzésére. Mert ők bizony porig alázva az alapvonalon állva várják továbblépésüket és szakmai tudásuknak megfelelő anyagi honorálásukat, amitől már csak csili-vili önfényezés, egy-két bürokratikus aktus valamint sok-sok papírmunka választja el őket. És biztos, ami biztos, Hoffmann Rózsa meg is kérdezte a tanárokat, mi kellene még nekik a színvonal növeléséhez:

"A megkérdezett pedagógusok túlnyomó többsége, több mint 90 százaléka igényli a tanfelügyeletet (...) a tanfelügyeletet egységes szempontok szerint ellátó szakemberek előzőleg képzésen vesznek részt, gyakorló tanárok lesznek, s a szubjektivitást maximálisan ki kell küszöbölniük a munkájukból, amelynek elsődleges célja a köznevelés színvonalának javítása.

A tanfelügyelet nem elsősorban a szaktárgyak tanításának ellenőrzésére koncentrál, hanem a pedagógusok nevelő tevékenységére, s azt remélik, hogy ez a rendszer segíti majd a pedagógiai kultúra javítását." (Hoffmann Rózsa, kormany.hu)

Tehát a régi-új tanfelügyelőktől sem várhatjuk majd el, hogy a felügyeljék, bizony a gyerekek a jövőben alaposabban meg legyenek tanítva az írás-olvasás-számolás alapjaira, a cél megint csak nem az oktatás, hanem a nevelés. Erre pedig kell majd ötezer szakértő (követelmény: 14 év pedagógusi gyakorlat, 5 éves gyakorlat abban az intézménytípusban, ahol az ellenőrzéseket végzi, pedagógus szakvizsga vagy azzal egyenértékű tudományos fokozat), mindösszesen 60 órás tanfolyamokon kiképezve.

De ki foglalkozik a gyerekek és a szülők igényeivel és véleményével? Ki kutatja, valójában hogyan értékelik a szolgáltatást igénybe vevők azt, amit az adófizetők pénzéből finanszírozva vesznek igénybe köznevelés címén? (Pardon, most már ugyebár nem szolgáltatás, hanem közszolgálat ...). Milyen eséllyel panaszkodnak a szülők, hogy rossz a magyartanár, kutyaütő a fizikatanár vagy épp rettentő beképzelt és bunkó a tornatanár? És ha panaszkodnak, mi lesz az eredménye, lesz minőségi csere? Vagy jobb, ha viszik gyermeküket másik iskolába, hátha ott jobb magyartanár lesz, cserében viszont kaphatnak majd egy gagyi kémiást?

Az elvesztegetett éveket visszahozni nem lehet, az alsóbb évfolyamokon átadni/befogadni elfelejtett tudást később bepótolni szinte lehetetlen.

"A családok, az ország közös célja, hogy a mai gyermekekből sikeres, a közösségért tenni tudó, művelt és versenyképes tudással rendelkező, becsületes felnőttek legyenek." (kormany.hu)

Addig is (mint tudjuk, a kormányzati oktatáspolitikai célok teljesültek), hibás csak más lehet:

• a tanár ("bezzeg a pénzért tartja a markát, tanítani meg nem tanít"),
• a diák ("lusta", "nincs motivációja","igénytelen", "neveletlen", "a számítógép előtt ott ülne egész nap"),
• a szülő ("elkényezteti a kölykét", "megvesz neki mindent, számítógépet tabletet meg okostelefont", "nem követel otthon", "nem segít a tanulásban, szája viszont jár a szülői értekezleten, képes még követelőzni is meg kritizálni"),
• az igazgató ("nem követel a tanárokról", "a retyerutyát tette be a tantestületbe normális tanerők helyett jó nagy fizetésért", "miattuk van most a portfóliógyártás is"),
• az önkormányzat ("hagyták elkanászodni az iskolákat, ezért kellett az államosítás")
• a felsőoktatás ("alkalmatlan képzésből alkalmatlan tanárok kerülnek ki")
• a média ("ne tanulj, valóságshow sztár lehetsz bután is")
• a technika ("ha okos már a telefon is, minek kéne annak lenni a gyereknek is?")
• az előző kormányzat (mindenért, tetszőleges sorrendben: rossz tankönyv, rossz tanároktatás, rossz tanmenet, stb.).

És még egyszer, hogy el ne felejtsük, ki biztos nem felelős:

"A KLIK a kormány oktatáspolitikai célkitűzéseit maradéktalanul teljesítette." (kormany.hu, 2014. január 27)

 forrás: Miért buknak meg annyian Esztergomban? (index.hu)

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Mint cilinderből a nyúl, megint előkerült az "ötmillió foglalkoztatott lenne az ideális" téma - és igaza van abban miniszterelnökünknek, hogy ez egy álomhatár, hiszen utoljára 1991-ben volt ötmillió fő fölött a gazdaságilag aktív népesség száma.

"Szamárság azt firtatni, hogy miért javul a foglalkoztatás – mondta Orbán Viktor szokásos péntek reggeli állami rádiós interjúján. (...)

Tehát Orbán szerint mindegy, hogy a közmunka és a külföldi munkavállalás miatt javulnak a statisztikák, mivel a lényeg az, hogy, mint mondta, többen dolgoznak.

Ugyanakkor idehaza 4 millió ember dolgozik – ennek örülünk, mondta Orbán –, ám a hasonló népességű Csehországban 5 millió fő. Bírálatok helyett ötleteket várunk az ellenzéktől, hogy miként érhetjük el az ötmilliós álomhatárt (...)" (index.hu)

De vajon joga van az adófizetőknek firtatni, miért is javul a foglalkoztatás? Ha közpénzből, akkor igen. Mert az, hogy az X Kft felvesz még egy targoncást, az tényleg lényegtelen (és beláthatjuk, szamárság is firtatni, miért és miből), ám az, hogy a kormány - a statisztikák javítása érdekében - bármilyen mennyiségű és hatékonyságú közmunkát megfinanszírozhat a választási kampány finisében, ez mindenképpen említésre méltó. Mert a költségvetési forrásokat rezsifórum díszletezésére fordítani nem biztos, hogy az élő munkaerő legideálisabb felhasználási formája, pláne ha a hat órából a tényleges munkavégzés időtartama mindössze 1,5 óra. (Aki nem hiszi, az részletesen olvashat a témáról itt.) Az pedig, hogy a közmunkaprogram ezer sebből vérzik, senki előtt sem titok, már az ombudsmani hivatalt is többször megjárta a téma. Röviden: az adóforintok pazarlása is lehet a rosszul szervezett, nem hatékony, érdemleges cél nélküli és semmilyen értéket nem teremtő közmunka. Sovány vigasz, hogy csili-vili lesz tőle a statisztika - ez maximum a kormánynak jó, "Magyarország jobban teljesít" plakátsorozathoz még egy nagyszerű téma.

Valószínűleg az is érdekes a választópolgárok számára, hol találnak munkát - mert az, hogy dolgozhatnak akár közmunkásként is, nem egy nagy perspektíva, a megélhetéshez meg mindenképpen kevés (bármit is mondanak a nagyságrendekkel magasabb jövedelemből vegetáló politikusok), az pedig hogy ki lehet menni külföldre, sokaknak szintén nem optimális megoldás. Viszont a kormány számára igen kedvező, hogy a külföldi munkavállalókat is bestatisztikázza - csak küldjék haza a pénzt legyenek szívesek, úgy még kedvesebbek és szerethetők honpolgáraink, pláne hogy nem itthon kuncsorognak állásért és nem is hőbörögnek, mennyi a keresési idő. Az sem egy hátrány, hogy aki külföldön van, az nem itthon beteg és nem használja például gyermekei révén a köznevelési infrastruktúrát sem, így alapvetően az egész közigazgatás spórolhat. Ez pedig jó hír az adófizetőknek, nem?

Azonban egy paradigmaváltás is megfigyelhető a fenti mondatokban - Orbán Viktor már nem a hazai  piaci alapú munkahelyteremtéstől várja a megoldást, hanem az adófizetők finanszírozta közmunkától és a külföldi munkavállalástól (ez utóbbihoz csak annyi köze van a kormánynak, hogy itthon semmilyen megoldást nem tud nyújtani a munkát keresők számára, így azok kénytelenek hazájukat elhagyva boldogulást keresni). Ez vajon azt jelenti így kampányidőszakban, hogy a kormány feladta a munkahelyteremtést?

Miniszterelnökünk nem bírálatot vár az ellenzéktől, hanem ötleteket - igaz, a jelenlegi kormánynak volt nyolc éve hogy ötleteljen majd négy, hogy megvalósítsa a nyolc év alatt kidolgozott ötleteit. De az álom továbbra is álom, a foglalkoztatás növekedése (ha megtisztítjuk a közmunka- és külföldi munkavállalás adataitól) szintén nem egy sikertörténet. Sőt, a választók a saját bőrükön érzik, milyen az aktuális helyzet, mégha szamárság is firtatniuk, miért.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Mit jelent nekünk, magyaroknak a szabad pálinkafőzés? Az igazi szabadságharcot a gaz gyarmatosítók ellen? A magyar virtus mindenek feletti megtestesülését? Vagy magát a nagybetűs, mindenáron védendő Hungarikumot? Igaz, a lassan négy éve bevezetett intézkedés következményeit mindenki sejthette előre, de mára kiderült, az ár sokkal nagyobb, mint amit az adófizető polgárok és vállalkozások megérdemelnének.

Az már régóta világos, hogy az adómentesen bérfőzött, vagy otthon saját gyártásban készült pálinka előbb vagy utóbb utat talál a fogyasztókhoz, azonban a tavalyi kiemelkedően jó gyümölcstermés arra ösztönzött "boldog-boldogtalant", hogy bizony itt az ideje belevágni a pálinkafőzésbe, végképp kétségbe ejtve az adófizetésre kötelezett piaci szereplőket:

"Minden eddigi rekordot megdöntő, elképesztő mennyiségű pálinka kerülhet feketén a piacra az elmúlt évben lepárolt óriási készletből. Az otthon készített vagy bérfőzetett adómentes párlatokból akár 20 millió liter is illegálisan cserélhet gazdát, miközben a szeszipari cégek korábbi piacaik csaknem felét elvesztették és csődhullámtól tartanak. Becslések szerint a fekete pálinkaeladások miatt a költségvetés 80-100 milliárd forinttól eshetett el a „szabad otthoni pálinkafőzés” 2010-es bevezetése óta." (agrarszektor.hu)

Tehát: 

• a legális szeszipari cégek elvesztették korábbi piacaik mintegy felét. Ők azok, akik adót és járulékokat fizetnek, alkalmazottakat foglalkoztatnak és mindenféle adminisztrációt meg előírást igyekszenek betartani, hogy ne büntessék őket agyba-főbe. És ők azok, akiknek a beruházásai elmaradnak a hirtelen előkerülő adómentes "versenytársak" miatt.
• 20 millió literre becslik a szakemberek az illegális, azaz adómentes pálinka mennyiségét. Ez fejenként több, mint két liter, nemre, korra és alkoholivási hajlandóságra tekintet nélkül. 
• az adófizetők becsült kára 80-100 milliárd forint (ennyit alsó hangon megér, nem?).
• ezek alapján erőteljesen feltételezhető, hogy leginkább adómentes pálinkától kap a magyar májzsugort, amit viszont már az adófizetők pénzéből kell gyógyítani.

A becslések alapjául a hivatalos fogyasztás csökkenése szolgál - hacsak nem fogadott hirtelen absztinenciát a magyar lakosság egy jó része, akkor bizony a legális beszerzést az illegális csatornák igénybe vétele váltotta fel:

 És mindez számokban:

"A Nemzeti Adó és Vámhivatal adatai szerint 2009-ben a szabad forgalomba bocsátott legális alkoholtermékek mennyisége 18,5 millió hektoliterfok volt, amelyet a bérfőzdékben előállított, 6,5 millió hektoliterfoknyi pálinka 25 millió hektoliterfokra növelt. Tavalyra viszont a legális forgalmazás 18,5 millióról 10 millió hektoliterfokra zsugorodott, vagyis már több mint 8 millió hektoliterfoknyi alkoholtermék tűnt el a hivatalos statisztikákból, és vándorolhatott át a pálinkapiacra. Ha figyelembe vesszük, hogy a bérfőzdék az eddigi 6-7 milliónál 3 millió hektoliterfokkal többet – vagyis összesen 9-10 millió hektoliterfoknyi – pálinkát állítottak elő a rekordnak számító elmúlt évben, a házi főzdékben készített párlat mennyisége tavalyra elérhette az 5 millió hektoliterfokot is." (agrarszektor.hu)

Egyes szakemberek becslései szerint az otthoni szabadságharcos főzési jogot gyakorlók bizony tevékenységük eredményének 80-90%-át bizony eladásra készítik, elidegeníthetetlen szabadságharcos jogaikkal fedve anyagi haszonszerzéses céljukat.

A hitetlenek számára további számadatok:

"Egy hektoliterfok egy liter száz térfogat-százalékos alkoholnak felel meg, így a legalább 8 millió hektoliterfokos mennyiség minimum 16 millió liter, 50 százalékos pálinkát jelenthet. Ha pedig ezt a 40 százalékos „szeszipari standardra” számoljuk át, 18-20 millió literes mennyiség adódik. Így a feketepiac most már jóval több, mint tízszeresét teheti ki a legális szeszipar 660 ezer hektoliterfokra szűkült (1,5 millió liter, 40 százalékos pálinkának megfelelő) éves eladásainak, és ez az, amelyet az iparági vállalkozások már végképp elviselhetetlennek tartanak. A NAV adatai szerint ugyanis a cégek néhány év alatt teljes piacuk 45 százalékát veszették el amiatt, hogy a szabad forgalomba bocsátott legális alkoholtermékek mennyisége 18,5 millió hektoliterfokról 10 millióra csökkent." (agrarszektor.hu)

Tegyük hozzá még azt is, hogy ami illegális az ugyebár bármiből és bárhogy készülhet és nem feltétlen kell betartani a legalapvetőbb technikai, közegészségügyi és egyéb előírásokat sem. Az, hogy a szesz úgyis fertőtlenít, azért nem biztos, hogy minden esetben elegendő magyarázat.

Ráadásul az alagútnak a vége még mindig nem látszik, viszont újabb kanyarhoz értünk, az uniós kötelességszegési eljárás keretében ugyanis a luxembourgi bíróság a várakozások szerint mindenképpen "elmeszeli" majd hazánkat, vagyis kimondhatják, azok is kötelesek jövedéki adót fizetni, akik évente 50 liternél kevesebb pálinkát főznek. Az adófizetők többségének ez az intézkedés valószínűleg egy pillanatig sem okoz majd fejfájást, azonban kormányunk körömszakadtáig ragaszkodik a jelenlegi rendszerhez:

"(...) a Nemzetgazdasági Minisztérium már keresi azokat a megoldásokat, amelyekkel – esetleg
kompromisszumok árán, de – Magyarország megőrizheti a házi pálinkafőzés adómentességét. 

V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium vidékfejlesztésért felelős államtitkára a lapnak elmondta: a kormány 2010-es intézkedése a házi pálinkafőzést a minőség irányába mozdította el, az addig illegálisan tevékenykedők immár minőségi termékkel állhattak elő." (hvg.hu)

Soha jobb hírt - végre az illegális főzők is megtanulják a szakmát és igazi minőségi, ráadásul versenyképes árú (azaz 100%-ban adómentes) termékekkel nyomhatják le az adófizetésre kötelezett és agyonellenőrzött versenytársakat.

Vajon ezek után mit lép majd a kormány? (Ha egyáltalán tenni akar bármit is)

• békemenetet szerveztet a szabad és adómentes pálinkafőzési jogért, "le a hivatalos adófizető gyártókkal-forgalmazókkal" transzparensekkel felszerelkezve. 

• államosítja az alkoholpiacot, kiszórva a koncessziós jogokat a lojális híveknek. Várható eredmény:

• jövedéki adó növelés (magasabb haszonkulcs a haveroknak), 
• még nagyobb illegális piac (ez lett a nemzeti dohánybolthálózat következménye is),
• a cigielvételbe bele nem rokkant kiskereskedőknek pedig most már tuti lehúzhatják a rolót, nem kell aggódniuk a továbbiakban, ki tudják-e gazdálkodni az online pénztár bekerülési meg üzemeltetési költségét.

• kötelezik a NAV-ot, hogy egy-két súlytalan pálinka-hirdetőt ellenőrizzenek és legyen körülöttük jó nagy sajtóvisszhang, "így jár minden adóeltitkoló zugfőző". Vesszenek, ha már annyi eszük van, hogy neten hirdetik adómentes termékeiket, és nemcsak verbális reklámot alkalmaznak bögrecsárdájuk fogyasztókkal megkedveltetése érdekében.

• szóvivőin keresztül bebizonyítja, igenis szükség van a szabadságjogos pálinkafőzésre, hiszen ettől magyar a magyar, és ez igenis minden pénzt megér az adófizetőknek. Hogy még jobban beleivódjon a tudatba, meghirdeti a pálinkaharcot és pálinkavédő fórumokat tart, kiplakátolja a fél országot ("Magyarország pálinkafőzésben is jobban teljesít") meg nemzeti konzultációt tart, igenis kell ez nekünk, ettől leszünk igazi nemzettudattal rendelkező nép. És hogy az iskolások se maradjanak ki a tudatformálásból, kompetenciamérés keretében nem azt kell kiszámolni, melyik szelet pizza éri meg jobban, hanem azt, hogy egy liter tiszta szeszből mennyi eladható pálinka lesz és azon mennyit lehet keresni, ha nem kell adót fizetni egy fillért sem.

De a legfőbb kérdés: tényleg minden adófizetői pénzt megér a pálinkafőzés, mint szabadságjog?

Előzmény:

"Bármi lesz, segít a szesz, ha lesz ..."

A vérünkben is ez csobog

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Az elmúlt napok eseményei rámutattak, bizony képviselői vagyonbevallás ide vagy oda, az egyáltalán nem biztos, hogy a valós helyzetet tükrözi, ha más nem annak okán, hogy a tisztelt politikus nem talált olyan rovatot, amibe tudta volna írni kósza egy-kétszázmillióját. A gondja tényleg nagy lehetett, bár a választópolgárok többsége egy cseppet sem érzi ezt valós mentségnek - aki keres, az talál, aki nem akar nagyon találni, az meg biztos nem is keres.

A történések azonban új irányt adtak a választási kampánynak - és meg is jelent a színen Gyurcsány Ferenc, aki büszkén állítja, ő bizony el tud számolni vagyona eredetével (ha a kormánypárt különböző vizsgáló bizottságai vagy a hivatalos szervek találtak volna rajta fogást, már rég a hírekben lenne a neve mint nagy vagyoneltitkoló, az biztos), de vajon más is? 

„Nyílt vagyonosodási vitára” hívta ki Orbán Viktort Gyurcsány Ferenc Esztergomban. A Demokratikus Koalíció elnöke felszólította a kormányfőt, kölcsönösen tárják a nyilvánosság elé ne csak a saját nevükön lévő, hanem a házastársukén (is) lévő cégeket, értékpapírokat, bankbetéteket, részesedéseket, ingatlanokat és egyéb értéktárgyakat. Ezen kívül azt is, hogy ezeket mikor, milyen jövedelemből szerezték." (hvg.hu)

Gyurcsány Ferenc gyanút is ébresztett a választópolgárokban, bizony nem biztos, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó és minden a legnagyobb rendben van:

"Mint Gyurcsány Ferenc elmondta, az ő vagyonáról bárki bármilyen információt megszerezhet, ellenben Orbán Viktor meggazdagodásának körülményeiről semmit nem tudni, a kormányfő vagyonbevallása szerint csak miniszterelnöki, képviselői és pártelnöki fizetését tünteti fel jövedelemforrásként, de ebből nem lehet akkora vagyont szerezni, mint amekkora Orbánnak van." (hvg.hu)

De vajon mit fog erre reagálni miniszterelnökünk? Több lehetősége van, egy pár ezek közül:

• a füle botját sem mozgatja és reméli, a média majd leszáll az ügyről és nem jelenik meg semmilyen elemzés meg részletes számítás sem egyetlen sajtóorgánumban sem arról, hogy amit bevallott jövedelem, abból származhat-e mindaz, amije van. Sőt, a Fidesz gyorsan tematizálja a kampányt, előhúzva a cilinderből Hagyót vagy bárki mást, biztos van talonban erre alkalmas, bűnösnek gyorsba kikiáltható személy a másik táborból.
• aljas rágalmat kiállt és büntető meg polgári perrel fenyegeti elődjét, becsületsértés, rágalmazás vagy egyéb törvényi tényállás alapján, és gyorsan fel is kéri az illetékes szerveket, indítsák el a szükséges eljárásokat. Vigyáznia kell azonban, mert igen könnyen mártírt gyárthat Gyurcsányból, aki ha valamire igazán alkalmas, akkor az a politikai harc.  
• felkéri az adóhivatalt, hogy haladéktalanul vizsgálja le őt (és feleségét) - a megoldás enyhe szépséghibája, hogy mint miniszterelnök végső soron teljhatalmat gyakorol az adóhivatal vezetése felett, a tettnek így kampányértéke nem sok van, maximum az örök hívek bólogatnak majd támogatóan.
• felkent riporter segítségével magyarázkodik a királyi tévében (esetleg a péntek reggeli szokásosban a rádióban), hogy ő eddig is mindent bevallott, ezután is mindent be fog vallani és csak kérdezzen nyugodtan a riporter, ő válaszol. A riporter ezek után felteszi az előre írásban számára átadott/egyeztetett kérdéseket, a spontán válasz pedig megnyugtat mindenkit, tényleg minden a legnagyobb rendben van. Az ingadozókat várhatóan ez a megoldás sem késztetni majd a fülkében a kormánypárt beikszelésére.
• bevállalja a "vagyonosodási vitát", tiszta vizet önt a pohárba, elhessenti a legkisebb gyanú árnyékát is és teríti lapjait őszintén beszámolva, melyik vagyontárgya honnan származik, és nemcsak neki, hanem mindazoknak, akikkel egy háztartásban él. Ha visszaemlékszünk a 2006-os Gyurcsány-Orbán vitára, egyáltalán nem biztos, hogy a Fidesz kampánymenedzserei javasolnák ezt a megoldást - hiszen még normál témában is kérdéses a jelenlegi miniszterelnök vita-hajlandósága, nemhogy a régi mumus vitapartnerrel szemben.

Bárhogy is reagál Orbán Viktor, ez nem azt jelenti, hogy Gyurcsány nem hívhatja lapterítésre szépen sorban és módszeresen a többi fideszes kampányarcot - országgyűlési meg különböző szintű önkormányzati képviselőket, polgármestereket, tanácsadókat és egyéb főhivatalnokokat.A választék széles, akár naponta két nevet is bedobhat a választásokig, ráadásul minél több személyt hív ki "vagyonosodási vitára", annál jobban tematizálja a kampányt és annál jobban szoríthatja a Fideszt érdemi ellenlépésre-magyarázkodásra. És Gyurcsány helyzete eleve kedvezőbb ebben az esetben, hiszen az átlagválasztó zsigeri gyűlöletet érez az összes látványosan gazdagodó politikus iránt.

(tábla egy Suzuki hátsó ablakában)

Egy biztos, a választók annyit megérdemelnének, hogy megtudják, az adójukból fizetett politikusaik beszálltak-e a "szedd meg magad" mozgalomba, vagy jól sáfárkodtak a rájuk bízott vagyonnal és abból nem csurrantottak-cseppentettek maguknak.

"Az üzleti, politikai és magánéletben egyaránt kiszélesedik a szavak és a tények között tátongó szakadék, ha személyes büszkeség is belép a képbe. (...) Sok embert magával sodor a teljesítménykényszer és a tévedhetetlenség kényszere. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni; mindig vizsgáljuk meg a tényeket." John Naisbitt

Vajon sor kerül majd egyszer arra, hogy valaki ténylegesen a tényeket vizsgálja, mellébeszéléstől, vádaskodástól, kampánytól leginkább ideológiától függetlenül, az állampolgárok pedig tisztán látnak majd? És lesz még, aki lemond amiatt, ami kiderül róla?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország sok-sok iskolával meg egy oktatási kormányzattal, amely úgy gondolta, itt az ideje még szebbé és jobbá tenni ezen intézmények életét.

Hogy is történne ez egy ideális, szép új világban, még jobban teljesítve, ha a mi lennénk a hoppmester? Hogyan ugráltatnánk az igazgatókat, a tanárokat meg a szülőket és hogyan oldanánk meg, hogy még véletlenül se kerüljön homokszem (egyéni kezdeményezés) a rendszerbe, a végeredmény pedig tuti az legyen, amit mi szeretnénk, azaz világi iskolákban egyházi felügyelet?

A következő történet fikció, semmi köze a valósághoz. Ha mégis valaki úgy érzi, mintha látott-hallott volna már ilyet, esetleg ismerős számára valamelyik szereplő, az csakis a véletlen műve lehet.

Először is mi, oktatási kormányzat ötletemberei összeülnénk-gondolkodnánk, mi nincs még: van tantestület, van állami felügyelet meg önkormányzati gardírozás, szülői választmány, iskolaszék, diáktanács, gazdagabbaknál meg alapítvány is sok-sok pénzzel meg vagyontárggyal – de hopp,  Intézményi Tanács, na az még nincs. Minő hiba, foglaljuk gyorsan törvénybe meg mindenféle rendeletbe, hogy legyenek ilyenek is gyorsan, de íziben. Tartsunk még oktatásokat az érintetteknek, hogyan is járjanak majd el, hogy tuti még jobb legyen nekik és kényeztessük el őket például ügyrend-tervezettel, lám, azon sem kell gondolkodniuk, évente hányszor üljenek össze meg ki vezesse majd a jegyzőkönyvet.

Ne bízzuk a véletlenre, hanem írjuk bele mindenféle rendű meg rangú jogforrásba, mit is kell tenni ahhoz, hogy az új Tanácsok beüzemeljenek:

• legyenek jogi személyek (naná hogy elnökkel az élen),
• hozhassanak létre alapítványokat (dől majd a lé),
• véleményezhessenek ezt-azt (kekeckedjenek jó sokat, hogy mindenki tudja, van értelme létüknek)
• vegzálhassák félévente az igazgatót beszámoló címén (nincs elég papírmunkája meg nem kell elég sok helyre még jelentést küldenie, toldjuk meg még kettővel)
• és ne kerüljenek egy fillérbe sem (életünket és vérünket azt igen, de a pénzünket nem, ez a hagyomány, nem?).

A papírmunkához meg tintanyalogatáshoz majd lopnak anyagot, ahonnan tudnak, bélyegzőt is lehet gyártani konyháról elcsent krumpliból, a gyerekek úgysem eszik meg az összes köretet.

Aztán ha már megvan a főcsapás, bonyolítsunk. Hogy szép kerek legyen a történet, ne a megalakulással jöjjenek létre, hanem attól, hogy elfogadják a mi általunk diktált ügyrendet (erre fel is szólítjuk őket, nehogy má kreatívnak gondolják magukat) majd feltöltik a csak hónapok múlva elkészülő internetes felületre. Ezek után mi leellenőrizzük, és ha tényleg nincs módosítás, nyilvántartásba vesszük őket, ennek eredményeképpen pedig már készen is vannak, azaz létrejöttek. De csak akkor, ha mi is úgy akarjuk. Sőt, amíg a feltöltés nem történhet meg a mi késlekedésünk meg adatkezelési problémáink miatt, fokozhatjuk az izgalmakat – újból változtassuk meg az irányadó jogszabályokat, hiszen holtáig tanul a jó pap is, ugyanez ráfér az eltunyult igazgatókra is, akiknek kedvenc és kötelező olvasmánya immáron az online Magyar Közlöny.

De kik legyenek a tagok? Először is mint legfontosabb, az oktatási kormányzat, azaz a fenntartó képviselője, az önkormányzat delegáltja meg a szülők és tanárok nevében is valaki, lehetőleg olyan feladatokkal, amit a nyári szünetben meg tanévzáró után kell megcsinálni. Jó lenne még a diákság képviselője is (nyaralna? nem fog) meg ne felejtsük ki az egyházakat – lehetőleg a történelmi egyházakat.

Ne hagyjuk magunkat zavartatni olyan körülményektől, mint jogi terminus technicus: utasítsuk az iskolákat, tessék bevenni a településükön lévő történelmi egyházakat a Tanácsba és ne törődjünk azzal, hogy ilyen fogalmat még az egyházakról szóló törvény sem ismer. Mi használjuk, ez így bőven elég, tessék arra figyelni. Hagyjuk bizonytalanságban az iskolaigazgatókat, vajon a történelmi egyház egyenlő a bevett egyházzal? Vagy azok számítanak, akik az adóhivataltól egy százalékot kaphatnak, mint egyház? Ne készítsünk számukra semmilyen listát, amely segítségével esetleg el tudnának igazodni a különféle egyházak-képviseletek labirintusában, azért van internet az iskolákban, hogy felderítsék, kit is kell meghívni. Meg honnan – azaz van-e a településükön bármilyen kirendeltsége az adott egyháznak. A megkérdezéses segítség nem ér – szóba sem jöhet a diákok meginterjúvolása, ki milyen felekezetnél érdekelt, mivel ez helyből sértené a lelkiismereti meg a vallásszabadságot, ha viszont valamelyik meghívandó egyház kimarad, joggal kiálthat majd diszkriminációt. Ezért viszont nem mi, hanem az igazgató lesz a felelős, ő nem járt el körültekintően. Apropó, ha már a diszkriminációnál tartunk, hol vannak az ateisták, az ő képviselőjüket nem kellene meghívni?

Hagyjuk kibontakozni az intézményeket: megkereshetik például mind a 27 bevett egyház központi szervezeteit és lelevelezhetik velük, az adott településen jelen vannak-e és ha igen, hogyan kívánnak részt venni a Tanács életében. Készíthetnek szép nagy táblázatokat, kik válaszoltak már és kik azok, akik az ötödik levélre sem mozdítják fülük botját sem, lehet az iskolából borítékokat csenni meg bélyeget, esetleg ráülni az intézmény telefonjára és csak keresni-kutatni az illetékeseket.

Ne kényeztessük el az iskolákat – a végén még úgy gondolják, nem a napi küzdelmekről szól az élet. Hagyjuk őket tipródni, hogyan lehetne rávenni az egyházak képviselőit az alakuló ülésen megjelenésre. Akár még megtévesztő információkkal is elláthatjuk őket, megnevezve mondjuk négy szerencsés bevett egyházat, csak őket lehet meghívni az alakuló ülésre, a többit meg nem, mert jogszabály nem engedi. Hogy melyik nem engedi, azt tartsuk titokban, úgy még izgalmasabb a játék.

Ne mondjuk meg előre, hány alakuló ülést kell összehívni ahhoz, hogy teljesüljön a végcél, az Intézményi Tanács mint jogi személy létrejötte. Ha egy érintett egyház van, valószínűleg elég egy is, ha öt, akkor már több esély van arra, hogy nem lesz teljes létszám, ha pedig tíz, akár hónapokig is eltarthat a megalakulás - ha letelik a tanév, nyaralás után szeptemberben lehet újra folytatni a kísérletezést, hátha nagyobb lesz az érintettek affinitása, hiszen a remény hal meg utoljára.

Sőt, tovább fokozhatjuk az igazgatók kétségbeesését: ne mondjuk meg (és a jogszabályban is fogalmazzunk homályosan), hogy vajon egy egyház egy delegáltat küld, vagy az összes érintett történelmi egyház egy közös delegáltat. Igaz, számíthatunk rá, hogy az igazgatók majd elgondolkodnak, lesz az Intézményi Tanácsban vagy 15 fő, ebből 5 érintett (tanár, diák, szülő, önkormányzat, tankerület), a többi meg mindenféle egyház-küldött, vajon hogy fog ez működni a valóságban? Jehovák egy asztalnál a buddhistákkal meg a reformátusokkal és unitáriusokkal? Igazi ökonomikus-ökumenikus zsinat. De mi van, ha nem jelennek meg majd az Intézményi Tanács ülésein (nem lesz meg a határozatképesség), vagy épp fordítva, túlbuzgóságukkal meg véleményükkel túszul ejtik a testületet? Vajon egy állami iskola jól jár azzal, ha az Intézményi tanácsában kétszer annyi egyházi személy van, mint világi? Nekünk ezen nem kell elgondolkodnunk, hagyjuk az egészet a végekre, vívják meg ők a mindennapi csatájukat.

Ne zárkózzunk el a homályos paragrafusok másfajta értelmezésétől sem: hagyjuk lebegni azt a lehetőséget is, hogy majd az adott településen lévő bevett egyházak képviselői összeülnek és megegyeznek, melyik iskolában ki képviseli őket, a baptista mondjuk a kertvárosi általános iskolában, a pünkösdista a lakótelepi suliban, a római katolikus a gimnáziumban, a jehováknak meg jut a szakközép. Ne áruljuk el az iskolaigazgatóknak, hogyan érik el mindezt az egyházaknál, hagyjuk őket, maguk járják ki a célhoz vezető ösvényeiket.

Ha pedig végre felragyog az alakulás nagy napja, tegyük az igazgatók feladatává, hogy az ügyrendet is tárják a tisztelt megjelentek elé. De ne aggódtassuk túl a dolgot, hanem egyszerűsítsünk: mondjuk meg nekik, hogy a végre elkészült internetes felületen hogyan tudnak intézményük új szervezetének igazi, kormányzat-konform ügyrendet generáltatni egy-két adat begépelésével. Tudassuk velük, nem kell egyénieskedni, nekik is jó ugyanaz, mint a többieknek, ők is ugyanazon kutya kölykei, ráadásul hiába hekkelik meg a számítógép által kidobott szöveget, rájövünk és úgysem fogadjuk el. Aztán más feladatuk már nincs is, mint rálőcsölni valakire az Intézményi Tanács elnökének szerepét (oké, egy kikötés van, a jelöltnek is ugyanazon a településen kell lakni, a szomszéd faluból meg vonzáskörzetből esetleg a szomszéd kerületből már nem jöhet). Szavazás szavazás hátán, és már mehet is az elektronikus lejelentés, minden a legnagyobb rendben.

Igen ám, de mi van, ha az egyházak képviselői nem méltóztatnak megjelenni hosszas unszolásra, hónapok elteltével sem? Adjunk B-tervet: akkor is muszáj megalakulni, de egyházak meg diák-képviselő nélkül. Hogy ez esetben a diákokat miért kell kiiktatni a rendszerből, azaz egyház hiányában őket miért ne vonassuk be a pezsgő Intézményi Tanács-életbe, ne áruljuk el, mégis csak jobb, ha maradnak titkok és sejtések a rendszerben.

Most már nyugodtan hátradőlhetünk, a koncepció kész, mindenki teszi majd dolgát még akkor is, ha fogalma sincs hogy miért, arról meg pláne nem, hogy hogyan kéne. A gépezet működik, egyházi felügyelők a helyükön, mi pedig tudjuk, hogy miért. Ennyi bőven elég, nem?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Április 15-ig jelentkezhetnek a középiskolás diákok arra a versenyre, amely "Az orosz kultúra aranykora" címet viseli. A versenykiírást személyesen Lezsák Sándor országgyűlési képviselő küldte ki az iskoláknak, a verseny kiírója a Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület, a szóbeli szakasz helyszíne pedig a Lakitelki Népfőiskola.

Először is, mit kell tudni a Tolsztoj Társaságról és az orosz kultúra iránti elhivatottságukról? Íme az Alapítói Nyilatkozatuk (2011. május):

A l a p í t ó   N y i l a t k o z a t

 Mi, a Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület alapító tagjai, abból a felismerésből fakadóan, hogy

• Oroszország a közös történelmi együttélés folyamán mindig kiemelkedő partner volt Magyarország számára,
• Oroszország ma is a világpolitika, a világgazdaság és az egyetemes kultúra egyik meghatározó tényezője, és történelmi távlatokban az is marad, 
• a magyar gazdaság sem a közeljövőben, sem középtávon nem nélkülözheti az orosz energiaimportot, miközben jelenlétünk erősítése az orosz piacon a magyar gazdaság egyik kitörési pontja lehet,

a mai napon a magyar-orosz kapcsolatok fejlődésének elősegítése céljából megalakítjuk a Tolsztoj Társaságot.

Társadalmi egyesületünk céljai:

• hozzájárulás a magyar-orosz politikai, gazdasági, tudományos, oktatási és kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez, 
• a két ország civil társadalmi kapcsolatainak erősítése, fórum biztosítása a közös kulturális és keresztény értékekből fakadó együttgondolkodásra, 
• reális Oroszország-kép kialakítása a magyar közvéleményben, megismertetve a hazai érdeklődőket az orosz társadalom fejlődésével, gazdaságának és kultúrájának eredményeivel,
• Magyarország népszerűsítése az Orosz Föderációban, a magyar gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés eredményeinek oroszországi bemutatása.

 

a Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület alapító tagjai

A Társaság a reális kép kialakítását nem bízza a véletlenre, a honlapjuk címlapján Orbán és Putyin fog kezet, a "Politika" és a "Gazdaság" rovatokat az orosz atom, Paks bővítése és minderre "szuverenitásunk növelésének érdekében van szükség" dominálja, az oldal fő támogatója pedig az MVM Zrt. (Felmerülhet a kérdés, ki is fizeti a révészt?)

Mielőtt még mindenféle áthallásokat éreznék meg a múltba révednénk, ez a verseny nem a "Ki tud többet a Szovjetunióról?" verseny utódja, célja pedig nem a nagy testvér iránti teljes lojalitás bizonygatása - hogyan is lehetne az, amikor Lezsák Sándor 2005 óta a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke, valamint egyike volt annak a pár országgyűlési képviselőnek, akik aláírták a Magyarok Világszövetségének a Szabadság téri szovjet emlékmű ügyében kezdeményezett népszavazási aláírásgyűjtő ívét. És ő az, aki 2012. március 31-én felavatta Tormay Cecilé szobrát a nyolcadik kerületben "a szobrokat le lehet dönteni, az életműveket azonban nem" hangsúlyozásával - igaz, 2013-ban az MTA állásfoglalásában már szalonképtelennek minősítette az írónő életművét, mivel "büszkén vallotta magát antiszemitának és fasisztának, e nézeteit sohasem vonta vissza".

Tehát ez a verseny nem a Szovjetunióról szól, hanem az "oroszok kultúra aranykoráról" - és valószínűleg jól passzol a Népfőiskola Keleti Nyitás Kollégiumához, melynek célja "a magyar kormány Keleti Nyitás stratégiájának – célkitűzések, feladatok, eszközrendszer – bemutatása, valamint az ezzel összefüggő alapismeretek átadása, így a célországok megismertetése":

- Napjaink nemzetközi gazdasági viszonyai és a magyar gazdaság

o A több lábon állás és a szövetségkötések versenye
o Magyar gazdaságfejlesztési célok és prioritások

- A Keleti Nyitás közvetlen előzményei és indokoltsága

- A stratégia célkitűzései és kulcselemei, a feladatok és az eszközrendszer
- A célországok (régiók) történelmi, politikai és kulturális viszonyainak ismertetése, gazdasági helyzetük bemutatása, kapcsolatai Magyarországgal
- Kommunikáció elméletben és gyakorlatban
- Közösségformáló tevékenységek
- Protokoll
- Interkulturális különbségek a régiók között és ezek hatása
- A hit és erkölcs szerepe
- A térségek nemzeti és kulturális öröksége (Keleti Nyitás Kollégium)

A szervezők igen optimisták, hiszen a kurzus egészen 2015. márciusáig tart, tehát feltételezik, hogy a kormány szándéka mindaddig töretlen lesz - azaz sem a kormány, sem a nemzetközi környezet nem változik alapvetően meg.

Az orosz kultúra-aranykor műveltségi verseny ugyanúgy a legjobban formálható és ideológiailag befolyásolható középiskolásokat célozza meg, mint annak idején a nagy elődje:

"A verseny célja az orosz kultúra értékeinek, szépségeinek a diákok körében történő népszerűsítése, tudásuk ilyen irányú mélyítése" (Versenykiírásból, I. pont)

A verseny igazi nagy kihívása valószínűleg az, hogy eltalálják a jelenlegi orosz hatalom (azaz Putyin) irodalmi-művészeti ízlését és politikai irányvonalát - Dosztojevszkij, Puskin, Tolsztoj és Csehov valószínűleg elég aknamentes terület, alacsony rizikóval. Az 1. forduló kérdései között azonban már szerepel olyan téma is, ami enyhén ingoványos: 

"Mi takar a katorga illetve a gulág kifejezés? Sorolj fel három olyan orosz művészt, akik „jártak” ezeken a helyeken!" (kiírás melléklete, I/6.)

Mert ugyebár az orosz művészvilágnak ma is vannak képviselői, akik bizony megjárták a börtönt (és valószínűleg csak a közelgő téli olimpia miatt szabadultak) - és nem a szovjet időszakban hanem most, Putyin idején éltek bezárva embertelen, kulturáltnak cseppet sem mondható körülmények között:

"(...) Marija Aljohina azt mondta a Guardiannek szabadulása után, hogy egy újabb projektbe kezdenek bele, amelyben az oroszországi bebörtönzöttek jogaiért fognak harcolni. „Különböző terveket dolgozunk ki azért, hogy megvédjük azokat az orosz nőket, akik ártatlanul kerültek börtönbe, ahol rabszolgaként bánnak velük” – mondta.

A börtönben eltöltött idő szerinte véget nem érő megaláztatás volt, többek között három héten keresztül minden nap „nőgyógyászati vizsgálatokat” erőszakoltak rájuk. „Akkor döntöttem el, hogy emberjogi aktivista leszek, amikor szembesültem azzal, hogy az orosz tisztviselők milyen egyszerűen dönthetnek arról, hogy a nők legintimebb részeit vizsgálják meg” – mondta." (origo.hu)

Igen, ez is hozzátartozik az orosz kultúrához - bár egész biztos nem az aranykorához. 

És hogy ne higgyük, hogy a kultúrához feltétlen hozzákapcsolódik a politika is, a diákok kapnak művészeti feladatokat is:

"Hajtogass papírból harmonikát, úgy, hogy a harmonika oldalaira egy-egy jellegzetes orosz népi motívum, használati tárgy kerüljön! (A motívumokat te magad rajzold vagy fesd le, kivágott, felragasztott képeket nem fogadunk el!) Harmonikádnak annyi oldala legyen, amennyi motívumot fel tudsz sorakoztatni!" (kiírás melléklete, VI. pont)

Egy másik feladat sem egyszerű, összeszedhetik a jelentkezők az összes kreativitásukat, cserébe ha nyernek, láthatják eredetiben is:

"Mivel idén a győztes csapat Szentpétervárra utazik, egy kis előzetes helyismeret sose árt! Készíts rövid, maximum három perces útifilmet Szentpétervárról: mi az, amit itt feltétlenül látni kell! A filmen szereplő nevezetességeket kísérd kommentárral! (A film időtartama maximum 3 perc lehet.)" (kiírás melléklete, V. pont)

És hogy érezzük, Tolsztoj hatása nem áll meg az orosz határoknál, rövid idézet Lezsák Sándor Tolsztoj-szobor avatásán elhangzott beszédéből:

"Tolsztoj pesti szoboravató ünnepségén legyen áthallásos, időszerű metafora a tolsztojánusi keresztény erkölcsöt megidéző Móricz Zsigmond elbeszélése, amely Kis Samu és Samu Jóska harctéri történetét idézi föl." (Lezsák Sándor, 2013. szeptember 16, Tolsztoj-szobor előtt, részlet)

További morgolódás helyett inkább idézzük fel az örökérvényű Csehov-újragondolást: "még egy szamovár"?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Még tavaly november közepén elkészült egy nem túl hízelgő 60 oldalas jelentés a KLIK működéséről, amelyet Szabó Balázs volt kormánybiztos jegyzett. Ma már nem kormánybiztos, a jelentés pedig nem került napvilágra, az index-nek viszont most sikerült megszereznie.

Tavaly szeptemberben felröppent a hír, bizony maga Orbán Viktor is elégedetlen az iskolák államosításának állapotával:

"Miniszteri biztost kap a KLIK, akinek „fejlesztési javaslatok” kidolgozása lesz a feladata – erősítette meg egysoros válaszlevélben az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerdán a hvg.hu értesülését. Úgy tudjuk, a tankerületek felé helyezett Klebelsberg Intézményfenntartó Központ felé kerülő miniszteri biztos kinevezését maga a miniszterelnök szorgalmazta, aki nagyon elégedetlen az oktatási reform akadozása miatt. Úgy tudjuk, a KLIK működésével szemben a kormányban és a Fidesz frakcióban is általános az elégedetlenség." (hvg.hu)

Szeptemberben felmerült a kérdés, vajon egy fecske csinál nyarat?

"Bárki is vállalja el a miniszteri biztosi pozíciót, számolnia kell azzal, hogy egy fecske nem csinál nyarat: a szervezet tehetetlensége épp a nagyszámú politikai csókos miatt iszonyatosan nagy. Vajon mit lehet kezdeni az inkompetens sógor-koma-jóbarátokkal? Hiszen azt sem tudja, ha egy alkalmatlan vezetőbe belerúg, az valójában melyik politikusnak fáj, ki kinek a fia-borja. Ha olyanokat próbál kiiktatni, akiknek hátszele igen magasan van a kormánypárt táplálékláncában, bizony megégetheti magát (akár még az is lehet a vége, hogy neki kell menni, nem az alkalmatlan vezetőnek), ha pedig nem tesz semmit, akkor minek a biztos, és miért is fizetik az adófizetők? És lehet nevezni a feladatait "fejlesztési javaslatok kidolgozásának", a nagy eséllyel rendteremtést vár tőle személyesen a miniszterelnök is." (Vajon egy fecske csinál nyarat?, 2013. szeptember 24.)

Mára kiderült, a kérdés feltevés jogos volt, az eredmény pedig nem túl biztató: a jelentés tavaly november 15-i keltezésű, azóta bizony láthatóan semmi sem történt, sőt - az oktatás mint a kormány sikersztorija továbbra is alapvető tézise a rendszernek. És hiába okolta Szabó Balázs személyesen Marekné dr. Pintér Arankát, elmozdításához láthatóan a jelentésben foglaltak is kevesek. 

"A miniszteri biztos már a bevezetőben egyértelművé tette véleményét: a Klik elnöke

„nem képes hatékonyan működtetni a szervezetet”.

Az elnöknek sikerült olyan helyzetet teremtenie, hogy egy évvel az indulás után az öt legfontosabb főosztály élén személyi változások várhatók.

A jelentés személyesen az elnököt hibáztatja a 2013-as gazdálkodás szakszerűtlenségéért és a szervezet 2014-es költségvetésébe kódolt, az év végére akár 50 milliárdosra duzzadó hiányáért is.

„A Klik nem költséghatékony”

– állítja Szabó hozzátéve, hogy az elnök nem tette meg a szükséges lépéseket a költségracionalizálás területén.

„Óvatos becslésem szerint 2014-es naptári évben 2 milliárd forintot kellett volna hatékonyságnöveléssel megtakarítani. Ez felveti a közpénzek hatékony felhasználásának nem teljesülését.”

 (index.hu)

Azt azért az igazság kedvéért hozzá kell tenni, ha szakmai (pedagógusként és iskolaigazgatóként elért eredményei alapján) történt Pintérné dr. Marek Andrea kinevezése, az még nem lenne gond, de ha nem ért a gazdasági meg az ügyviteli területekhez, legalább magához vehetett volna olyat, aki viszont igen. Mert akárhogy is nézzük, Magyarország legnagyobb vállalata igazi pénztemető, már a legkisebb hatékonyság-növelés is milliárdos megtakarítást eredményezhetne, ahogy egy-egy rosszabb elképzelés is milliárdokba fájhat. És mivel a kormány nem a saját, hanem az adófizetők pénzét nyomja bele a "nem költséghatékony" rendszerbe, így jogosan veti fel Szabó Balázs a "közpénzek hatékony felhasználásának nem teljesülését" mint problémát. Ha pedig még hozzátesszük az idei 50 milliárdos előre bekódolt hiányt, bizony a mundér becsülete sem igazán indokolja a jelenlegi vezető körömszakadtáig védelmezését.

És most lehet mondani, kérem balliberális ármány és koholmány a jelentés, de azt ugyebár a kormány bizalmas embere készítette (csak körbenyalták, hogy tuti ne legyen belső ellenség, szoci, libsi vagy valami más a patás ördögök köréből), másrészről egyes megállapítások bizony az egyszerű szakmai dilettantizmuson jelentősen túlmutatnak:

"A belső vizsgálat feltárta, hogy az elszámolások is sokszor törvénytelenül, utólagos lepapírozással zajlottak. A miniszteri biztos talált olyan esetet, amikor a Klik úgy egyenlítette ki a beszállító cég számláit, hogy a szervezet központjában 10 hónappal az első teljesítés után még mindig azon ügyködtek, hogy visszamenőlegesen elkészítsék a szerződést. Az adatrögzítések is pontatlanok voltak:

„megnézve a szerződéseket 1642 darab budapesti szerződésből 685 nem rendelkezik iktatási (nyilvántartási) számmal. Ez a szerződések 41,7 százaléka. Ez jelentős szám.”

 (index.hu)

Aki valaha is találkozott közigazgatási iktatási rendszerrel, az tudja, ami nincs beiktatva, az nem hiteles, hiszen bármikor bárki "becsempészhette" azt az iratok közé, akár utólag is. Megoldás lehet, ha csak a papírok vannak "módosítva", tehát az ügyintéző időben kér iktatási számot akár egy fehér lapra, aztán utólag kicseréli a később elkészült iratra. Természetesen ennek a megoldásnak komoly buktatói vannak, leginkább a dátumok és egyéb adatok tekintetében: elég ciki, ha például olyan pályázati szám kerül egy utólag kreált anyagba, ami még nem létezett a datálás időpontjában. A kapkodásban sok minden összekeveredhet és az utólagos árajánlatok-szerződések is tartalmazhatnak alapvető hibákat, például olyan ügyvezető írja alá, aki a visszadátumozott időpontban még nem is volt ügyvezető, vagy épp a hivatal illetékese volt éppen külföldön vagy betegállományban.

A jelentésből azonban kiderül, még arra sem fordítottak igazán figyelmet, hogy az iratok bekerüljenek a rendszerbe (azaz nem bajlódtak a papírcserével) - a szerződések 41,7%-a pedig erősen kétséges eredetiséggel rendelkezik, magyarul a valódiságuk megkérdőjelezhető. Ha pedig továbbmegyünk, a visszadátumozást be is sorolhatjuk akár az okirat-hamisításba is, ha pedig emiatt vagy például előnytelenül megkötött szerződések miatt anyagi kár érte az államot (az adófizetőket), bizony még nem szándékos esetben is hanyag kezelésről beszélhetünk.

"377. § (1) Akit idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a hanyag kezelés különösen nagy vagy ezt meghaladó vagyoni hátrányt okoz. (Büntető törvénykönyv, hanyag kezelés)

Oké, Kínában valószínűleg súlyosabb a büntetés. Meg az eljárás is gyorsabb.

Ha pedig a jelentés alapján nem indul vizsgálat kikutatni, hogyan is alakult a közpénzfelhasználás, úgy a vizsgálat elindítására hatáskörrel rendelkező személy is mulaszt, mivel nem gondoskodik arról, hogy 

• megszűnjön a jogszabály vagy szabályzatsértő magatartás,
• a felelős meglakoljon, valamint
• az adófizetők kára bármilyen szinten is megtérüljön.

Tavaly november idusa óta semmilyen mozgás nem látszik az ügyben (legalábbis napvilágra nem került semmi), így kérdéses, hogy bárki is egyáltalán foglalkozna azzal, hogy a leggigább hazai intézmény jól gazdálkodjon (garázdálkodjon?) az adófizetők pénzével.

A helyzetet tovább fokozza, hogy Szabó Balázs egyenesen "valótlanság állításával" vádolja meg a KLIK-et több ügyben is (hardver-beszerzés, székházügy), jobb helyen már akár ezért is felelősségre lehetne vonni egy közszolgát. Ha másképp nem, leginkább az eskü szövegére hívatkozva:

„Én, .............................................. becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek; jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom.” 

(Az eskütevő meggyőződése szerint:) 

„Isten engem úgy segéljen!”  (2011. évi CXCIX. törvény a közszolgálati tisztviselőkről, 44.§ (2) bekezdés)

És mit csinálnak eközben az illetékesek?

"Az Emmi Köznevelési Államtitkárságán Szabó tevékenységéről azt mondták, álláspontjuk szerint kifogástalanul végezte el a számára kitűzött feladatokat. Arra a kérdésre, hogy felhasználták-e már az átvilágítás eredményeit, annyit mondtak, hogy a Klik „működését gyorsabbá, hatékonyabbá tevő javaslatok beépülnek majd a szervezet formálódó szervezeti működési szabályzatába”. A Hoffmann Rózsa által vezetett államtitkárság szerint a szerződéshosszabbításra nem volt szükség: „a biztos határozott idejű megbízása az adott feladat elvégzéséig szólt, így annak meghosszabbítását semmi sem indokolta”." (index.hu)

Lefordítva: Szabó Balázs jól végezte dolgát, de nincs rá szükség.

• Az átvilágítás eredménye be lesz építve a formálódó szervezeti működési szabályzatba ("SZMSZ"):

• • mi az, hogy formálódó? Vajon egy közigazgatási szervezetnek nem azzal kellene elindulni, hogy van egy SZMSZ-e, amiből kiderül, hogy ki mit csinál és mire van hatásköre, ki kinek a főnöke és ki miért felelős????
  • vajon azt milyen szabályzatba kell beépíteni, hogy a szerződéseket iktatni kell? Mert ugyebár egy normális intézmény esetében iratkezelési és selejtezési szabályzat nélkül a működést már beindítani sem lehetne, nemhogy utólag mondani, hogy oké, majd beletesszük valamibe, hogy hogy kéne csinálni ...
  • vajon jelenleg nincs szabályzatba foglalva, hogy a kasszából csak érvényes szerződés, valamint ezen szerződés alapján készült és elfogadott teljesítési igazolás elfogadása után lehet pénzt kifizetni? Vagy a nem iktatott szerződések esetén nem is fizettek ki soha semmit, akkor sem, amikor már több hónapja megtörtént a teljesítés?
  • vajon milyen szabályzatba lehet utólag belefoglalni, hogy józan ész is kellene bizonyos dolgokhoz? Lásd székházkiválasztás-ügy.

"A miniszteri biztos szerint az elnök félretájékoztatta az irodaház kiválasztásával kapcsolatban is. A központi iroda kiválasztásával azért foglalkozott, mert a Klik budapesti irányító központja folyamatosan helyszűkében van, holott az induláskor Marekné választhatta ki az irodaházat. Kiderült, hogy a kínálatból olyan irodaházat választott, amelyben eleve nem férhetett el a 130 fősre tervezett csapat fele-harmada. A jelentés szerint a Nádor utcai ingatlan sok tekintetben jóval drágább is, mint a piaci átlag.  (index.hu)

• • és azt hova kellene rögzíteni, hogy egyrészről egy közszolga nem hazudik, másrészről meg olyan szerződéseket kell kötni, amelyek a KLIK-nek előnyösek, nem pedig a másik félnek? Vagy elég, ha csak az elsős erkölcstan tankönyvbe kerül bele, hogy "magyar ember nem hazudik"?

„A KLIK elnöke tájékoztatásában valótlanságot állított az épület állaga tekintetében, hiszen történtek felújítások a beköltözés után és a jelenlegi állapota sem tekinthető kielégítőnek. A KILK elnöke tájékoztatásában valótlanságot állított az épület informatikai ellátottsága tekintetében. A bérleti szerződés több ponton is aggályos, és nem a KLIK érdekeit képviselik” (részlet Szabó Balázs jelentéséből, index.hu)

• A minisztérium még véletlenül sem említ olyat, hogy "levonjuk a személyi konzekvenciákat", vagy épp "vizsgálatot kezdeményezünk", "megállítjuk a pazarlást", esetleg "felülvizsgáljuk az előnytelen szerződéseket és újrakötjük azokat". 

• Azt sem állítják, hogy olyan személyt neveznek ki az intézményhez (akár kormánybiztost), aki gatyába rázza a jelentés alapján inkompetensnek bizonyuló szervezetet, lefaragja a várható 50 milliárdos hiányt, vagy akár csak minimális változtatásokat eszközöl (akár úgy, hogy az asztalra csap, akár úgy, hogy két hét alatt újraíratja az SZMSZ-t meg az összes szabályzatot és megköveteli és ellenőrzi is annak betartását).

• És az sem téma, ki is a felelős azért, hogy a gigaszervezetnek mind a mai napig nincs normális működést eredményező szervezeti és működési szabályzata.

• Végül, de nem utolsó sorban: ha ilyen a fej, milyen lehet attól lefele?

És mi a várható eredmény? Mivel valaki végre le merte írni és bizonyítékokkal alá is támasztotta, hogy a KLIK rosszul működik, és ez a jelentés az elhallgatás ellenére napvilágra került, az államtitkárság ezek után kénytelen maszatolni, miközben ténylegesen semmit sem tesz azért, hogy ez az adófizetőknek igen sokba kerülő állapot megszűnjön. Magyarul a kormánybiztos párhavi fizetése és egyéb működési költsége ablakon kidobott pénz - a ráköltött adóforintok (mivel a jelentésében foglaltak eredménye nem lesz felhasználva) pedig csak hozzáadódnak az eddigi kárértékhez.  

A kérdés pedig továbbra is ott motoszkál: vajon mit kell tennie (azaz mennyire kell alkalmatlannak bizonyulnia), és mennyi pénzt kell elherdálnia hazánkban egy felsőbb közszolgának, hogy végre ki legyen rúgva?

"Már csak az a kérdés, a miniszteri biztos leendő javaslatai javaslatok maradnak, vagy használják is azokat valamire. És ha igen, vajon pozitív eredményt hoznak-e." (Vajon egy fecske csinál nyarat?, 2013. szeptember 24.)

Nem kellett hozzá egy fél év sem, hogy újra bebizonyosodjon, bizony egy fecske tényleg nem csinál nyarat.

Előzmény: Vajon egy fecske csinál nyarat?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ha eddig úgy éreztük, nem erre a filmre vettünk jegyet anno a mozipénztárban, hát most már azt is tudhatjuk, a helyzet minden további nélkül fokozódhat: a választások előtti utolsó hétvégén elmehetünk békemenetezni Oroszországért és az orosz atomért. És ezentúl hogyan hívjuk majd az orosz energiafüggőségünket? A magyar politika egyensúlyozó képességének.

„A magyar politika egyensúlyozó képessége fontos a számunkra, melynek támogatására alighanem hamarosan újabb Békemenetet kell tartanunk. Március 29., a választások hétvégéje előtti szombat például ideális időpontnak látszik” (Bencsik András, Békemenet egyik főszervezője és a Demokrata című hetilap főszerkesztője)

Hol van már a tavalyi hó? Meg az, hogy "nem leszünk gyarmat"? És a "ruszkik haza" ismerős még? Emlékeztetőül:

A paradigmaváltás azonban bekövetkezett, a mai Orbán Viktor valószínűleg már sokkal idősebb és bölcsebb (és kevésbé forrófejű ifjú), mint az, aki annak idején a Hősök terén beszélt. És igen, akár hisszük, akár nem, Gíró-Szász András szerint "Magyarország szuverenitása miatt fontos a paksi atomerőmű bővítése" - és ezt a kormánypropaganda valószínűleg addig fogja sulykolni belénk, amíg teljes hittel és meggyőződéssel keblünkre nem öleljük az orosz medvét. 

"Az egyensúlyozó képesség alatt Magyarország mozgási szabadságát értette, amely szerinte növekszik az erősödő orosz kapcsolattal. Putyin orosz elnökkel a paksi atomerőmű bővítéséről szóló moszkvai tárgyalásokon „megkötötte az évszázad üzletét, melynek köszönhetően Magyarország energetikai függősége egy fél évszázadra megszűnik” – érvelt a lap főszerkesztője." (origo.hu)

Ha pedig mindehhez hozzátesszük, hogy Bencsik András szerint Oroszország még mindig a világ második hatalma, és azt is lehetségesnek tartja, hogy Oroszország a legnagyobb hatalommá válik egy évszázadon belül, akkor végképp úgy érezhetjük, geopolitikai helyzetünkből és gazdaságunk erejéből adódóan tényleg igen fontos, hogy egy ilyen hatalom oldalvizén evezzünk a következő évtizedekben. Esetleg valakinek még megvan az, hogy küszködtünk mi már nagy testvér mellett és milyen jó is volt nekünk? De ugyebár már más szelek fújnak és Oroszország az Egyesült Államokhoz képest "a tolerancia hazája" (Bencsik András). 

És akkor nézzük, mi mellé is fognak állni a békemenetesek? Idézve a megállapodást szolid elégedettséggel üdvözlő orosz sajtót:

"(...) Orbán Viktor otthagyta eddigi szövetségeseit, az Európa Uniót, és rálelvén a helyes irányra, országa csónakját az orosz anyahajóhoz csomózta (...) Afelől senkinek orosz oldalon egy szemernyi kétséges sincs, hogy Magyarország el van fogyasztva reggelire, hogy kívül helyezte magát a nyugati világon. (...) Az orosz-magyar felállásban a magyar fél tökéletes kiszolgáltatottságára és alárendeltségére utal az is, hogy Orbánnak három hónappal a választások előtt kellett ezt az ügyet behúznia: márpedig szavazatot nyerni nem, csak veszíteni tud rajta. Ez így és most leginkább az oroszoknak lehetett fontos? az atomenergia rapid népszerűségvesztése miatt Moszkva még minden lehetséges üzletet szeretne mihamarabb bezsákolni. Putyin elnök a keze fejére húzta Orbán Viktort, játszik vele, és még a hangját is mókásan utánozza." (Putyin horgán az ország, Magyar Narancs, 2014. január 23. 3.o.)

Ha pedig szuverenitásunk megőrzése a cél, vajon mit hozhat a jövő? Visszatérve a Magyar Narancs elemzéséhez nem biztos, hogy a jelenlegi kilátások olyanok, amelyért békemenetben akár egy lépést is érdemes lenne tenni:

"(...) lehet (...) hogy Berlin vagy Brüsszel magasról tenni fog az egészre, s Orbán geopolitikai sávváltása inkább megkönnyebbülést, mint főfájást okoz arrafelé, mondván, egy gonddal kevesebb. Ahogy az sem okozott különösebb traumát az unió számára, amikor Belaruszt és Ukrajnát átengedte Putyinnak: a cinikus indoklás, hogy ezt akarja a nép, hiszen Lukasenkát is, Janukovicsot is szabadon, több jelölt közül választotta meg (legalább formálisan), éppenséggel kézre állna Magyarország esetében is.

Belarusz úgy tizenöt éve kilátástalan diktatúra, Ukrajna lapzártunkkor öles léptekkel igyekszik a polgárháború felé. A diktatúra és a polgárháború - valamint az ezt előállító politikai bűnözők - szponzora egyaránt Vlagyimir Putyin volt; s mindkét esetben a forrásokat az orosz energiahordozók adták." (Putyin horgán az ország, Magyar Narancs, 2014. január 23. 3.o.)

Pár kérdés azonban felmerül a békemenetesek kapcsán:

1. Ha egy baloldali politikus írt volna alá egy szó szerint ugyanilyen tartalmú szerződést, akkor vajon lángokban állna már az ország?

2. Oly sok évi szovjet megszállás és kötelező orosz nyelvtanulás után milyen kommunikációs csúcstechnikával lehet embereknek elmagyarázni, kérem ez az ország már nem az az ország, Putyin (Oroszország) jó, Sztálin-Berzsnyev (Szovjetunió) az rossz? Vajon a történelmi tapasztalatok és olyan közmondások, mint a "kutyából nem lesz szalonna" felülírhatók egy békemenetes felhívással, mely célja a kormány dicsőítése és a paktum aláírásával hirtelen megszerzett "mozgási szabadság" megvédése?

3. Vajon titkos záradékban szerepel olyan kikötés, hogy vissza kell állítani a történelmi kontinuitást, azaz minden faluba-városba újra legyen szovjet felszabadításos emlékmű, április négy pedig újra nemzeti ünnep legyen, a friss történeti intézmény meg rehabilitálja az ideiglenesen hazánkban állomásozást,  metró meg újra a Moszkva téren álljon meg? Vagy ez az eset a kivétel - itt nem kell annak az énekét énekelni, aki adja a pénzt, azaz a hitelt a gigaprojekthez?

4. Ki fizeti a békemenet előállítási költségét, ki és milyen büdzséből áldoz ennyi pénzt arra, hogy a kormány és a választópolgárok felé bebizonyítsa, már nem érvényes a "Továrisi konyec", az orosz gigahitel pedig az évszázad biznisze?

Akik pedig úgy érzik, ennél szürreálisabb belpolitikai esemény már nem jöhet, valószínűleg csalatkozni fognak: van még bő két hónapunk arra, hogy soha nem látott mélységeket és magasságokat éljünk meg politikai kommunikációs és kampánykultúránk tekintetében. 

"Tulajdonképpen mi az őrültség? Biztosíthatom, hogy minél tovább tanulmányozzuk ezt a témát, annál nehezebb állást foglalnunk. Mindnyájunkban van bizonyos mértékű önimádás, és amikor ez odáig fajul, hogy azt gondoljuk, mi vagyunk Oroszország cárja, akkor bezárnak vagy megzaboláznak bennünket. Hosszú út vezet azonban odáig. És ugyan ki tudná pontosan megmondani, hol van az a pont, ahol meghúzhatjuk a határt, és bízvást kijelenthetjük: "Ezen az oldalon a józan ész uralkodik, a másik már a téboly birodalma." Ilyen ugyanis nem létezik." (Agatha Christie)

És igen, aki hisz abban, hogy az orosz gigaprojekt és az azt finanszírozó orosz hitel szuverenitásunkat, valamint mozgásszabadságunkat növeli, meg hurrá, végre nincs IMF, azt várják szeretettel a következő békemeneten.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Eddig csak találgathattunk, mit is szimbolizál a CÖF bohócos óriásplakátja - pár nappal ezelőtt még maga a szervezet sem volt hajlandó fellebbenteni a fátylat arról, ki is a bohóc ott Gyurcsány Ferenc mellett.

"A plakát az egyik szereplő, Gyurcsány Ferenc érdeklődését is felkeltette. A DK elnöke a hétvégén a Facebook-oldalára kitette a képet, és azt is megtippelte, ki lehet a rejtélyes bohóc. Gyurcsány egy mosolygós smiley kíséretében azt írta: "Elkezdődött.. De vajon miért állt közénk abban a bohóc jelmezben Orbán?" (origo.hu)

De vajon mit akart a Civil Összefogás Fórum valójában a választók tudomására hozni, ha már kifizették a plakátok elkészítési és kihelyezési díját?

Közönséges bűnözők

Ha médiaórán lennénk, azt mondhatnánk például, hogy a háttér egyértelmű utalás a Közönséges bűnözők (The Usual Suspects) című filmre - az áthallás messziről ordít. Ugyan a net tele van mémekkel ebben a témában (lásd a poszt végén a példákat), de kicsi a valószínűsége, hogy bárki is politikai óriásplakátra tette volna át az eredeti ötletet.

A film mottója: "Öt nehézfiú bármire képes, ha valaki összehozza őket" - ezt még akár vehetjük háttér-információnak is a CÖF-plakát értelmezéséhez, a filmbéli történetben például a rendőrség nem igazán tud mit kezdeni a rejtőző igazi vezetővel, aki átlagon felüli intelligenciája révén mindent elér, amit akar és még meg is ússza a nagy bulit.

Íme az eredeti kép, a hazai forgalmazású DVD-borítóról:

Ez pedig a CÖF-plakát: az öt fő itt is megvan, ha a bohócot is beleszámítjuk - feltételezve hogy ő az ötödik nehézfiú, akivel kiegészülve a csoport bármire képes. Személyét homály fedi, a titkos aduász, a sötétben bujkáló ellenforradalmár, aki illegalitásból szervezi a brigádot. 

A kép forrása: civilosszefogas.hu

Valószínűleg azon is el lehet morfondírozni, vajon Hagyón kívül bármelyikük volt-e valaha gyanúsított, és ha nem, az ilyen esemény megtörténtét szájbarágó óriásplakát-szerepeltetésük kimerít-e bármilyen büntető törvénykönyvben szereplő tényállást? De apróságokon ne akadjunk fenn, a cél ugyebár szentesíti az eszközt, aki pedig politikusnak ment, az ne legyen sértődős kislány.

Ma már azt is megtudtuk, valójában mit is próbált képi eszközökkel a választók tudomására hozni a CÖF mint alkotó, ugyanis Csizmadia László ezt elmagyarázta nekünk

“A plakátunkon lévő bohóc tanár úr mosolyogva üdvözli álruhás társait, akik nap mint nap tőle vesznek leckét, és elmondhatjuk, hogy nagyon jó tanulók: bohóckodásból már kitűnőre vizsgáztak, ők 2010-ben a választópolgárok által kifüstölt paraziták, élükön a főbohóccal, Gyurcsány Ferenccel” (Csizmadia László, origo.hu)

Tehát mindegyik politikus valójában parazita-bohóc csak álruhában, a főbohóc pedig maga a patás ördög, azaz Gyurcsány Ferenc. Igaz, ezzel a bohócokat (tanárokat) mint olyanokat együttesen is megsértette a CÖF, valószínűleg erre utal a honlapjukon a helyreigazítás, mely során Csizmadia László elnézést kér két bohóctól. Kettőtől, nem az összestől, tehát például a bohócdoktorok még mindig szintén gyanúsítottak lehetnek:

"Elnézést kérek néhai Eötvös Gábor zenebohóctól és családjától és természetesen Zoli bohóctól is. A két nagyszerű művész nyilatkozatomban történt összekeverése komoly felelőtlenség volt. A jövőben körültekintőbben fogok eljárni, remélve az érintettek megbocsátását. Csizmadia László" (civilosszefogas.hu)

A helyreigazítást vajon kiteszik az óriásplakátokra is? Vagy csak az tudja meg, ki nem gyanúsított, aki ellátogat a CÖF-honlapra? Így a bocsánatkérés értéke kicsit kétséges. Igaz, a szavazópolgárok egy része eddig is meg volt győződve, hogy a parlament valójában cirkusz a népnek tévé által közvetítve, de valószínűleg eddig jelmezes bohócokat nem vizionáltak a padsorokba, csak öltönyös politikusokat. Pártállástól függetlenül.

Az a fránya Kádár-korszak még mindig itt él közöttünk ...

A mai sajtótájékoztató azonban új dimenziókban is elkalandozott, nem ragadt le a bohócos témánál:

„Az álbaloldal legnagyobb veszélye az, hogy az emberek lelkét kívánja eltorzítani, a hatalom mindenáron való megszerzése érdekében” – elemzett Fritz. A politológus szerint Orbán és Simicska kipécézése az emberek elitellenességére épít. Ez a Kádár-éra világnézetére épül, amelyben az emberek egyenlőségét kispolgári, alattvalói szinten biztosították. „Ez megmutatkozott a kétezer forintos fizetésekben, a kulturális szórakozás egydimenzióssá tételében: táncdalfesztivál, meccs a hétvégén, sör-virsli, május elseje, miegymás” – vette elő Fritz akaratlanul is Albert Flóriánt vagy Szörényi Leventét. A politológus az árak állandóságát is a Kádár-éra egydimenziós bűnei közé vette, nem számolva azzal, hogy erre a teljesítményre az Orbán-kormány is büszke.

„Ez a mesterségesen keltett egyenlőségtudat ma is jelen van, főként az idős, nyugdíjas választók esetében” – magyarázta Fritz, mire is játszik rá az MSZP plakátja. „Le az elittel! Miért nem élnek úgy ők is, mint mi? Miért nem keresnek annyit, mint mi? Gürcölünk, ők meg pöffeszkednek, és felveszik az óriási fizetéseket! Ugye ismerős?” – mondta a politológus, nem mélyedve bele, honnan lehet mindez ismerős." (index.hu)

Igen, a Kádár-korszak újra és újra belopódzik az életünkbe - ott van például a mesterségesen alacsonyan tartott energiaáraknál (lásd önkormányzati távhőszolgálgatók támogatása a rezsicsökkentés miatt), a futball mint népsport, a vadászat pedig mint elitsport propagálásában, nem is beszélve az újraírt történelemről és a közszolgálati kultúraközvetítésről és az orosz energiafüggőség fokozásáról. Ha pedig ezek után a választópolgár még több Kádár-korszakot szeretne, vajon miért is meglepő ez?

A CÖF az MSZP bűnének rója fel, hogy a párt meg szeretné nyerni a következő választást - de vajon mi lenne a helyes? Ha nem is indulna? Vagy nem arról szól a demokrácia, hogy a választók döntenek, kit szeretnének négy évig hatalmon látni, ennek érdekében pedig indulhat bármelyik párt, amely megfelel a vonatkozó törvényi szabályozásnak, a kampány során pedig elmondhatja, mi a véleménye az előző 4 évről? Aztán a választók vagy elhiszik, vagy nem, ez az élet rendje.

A CÖF a vezető Fidesz-politikusok és az elmúlt időszakban igen kimagasló sikereket elérő nagyvállalkozók védelmére is kelt, nehogy most, 2014-ben essenek áldozatul valamiféle pártállami csökevénynek:

"Fritz szerint ha az MSZP valóban demokratikus párt, akkor az ellenkezőjét kéne tennie: erősíteni az emberekben, hogy a politikai munka kiemelkedően fontos és értékes dolog, hogy

"az ország vezetői megérdemlik a tiszteletet, és azt is megérdemlik, hogy valóban fáradságos munkájuk mellett ne egy lakótelepi panellakásban szorongjanak, hanem kényelmes körülmények között éljenek, arányban felelősségük mértékével és jelentőségével."

(...) Fritz szerint a kádári reflexek alapján „az sem kóser” ha egy magyar vállalkozó gazdagszik meg. Sőt: „a kádári mentalitás előbb fogadja el egy multi cég vezetőjének gazdagságát, mint egy magyarét, mert mi magyarok hol vagyunk tőlük.

"És ha egy magyar vállalkozó meggazdagszik, például Simicska Lajos, akkor az kizárólag csalás, lopás rablás  és korrupció útján lehetséges, tehát fujj!" (index.hu)

És vajon hol van már a tavalyi hó? Hol van már az, amikor Lázár János azt mondta, hogy

"Aki Oroszországhoz közeledik, lehet, hogy gazdasági értelemben ennek a közeledésnek, ennek a korrekt kapcsolatnak nyertese, győztese, zsebeink gyarapítója lesz, de fölad valamit a demokrácia, a szabadság, a szabadságjogok gyakorlása tekintetében. (...) Egy dolog soha nem jött keletről. A keleti szelek Európának ebbe a térségébe demokráciát és szabadságjogokat soha nem fújtak." (index.hu)

Csizmadi László szerint igenis jó a "magyar út", amely nyugatról tart kelet felé:

„Be kell fejezni Ady országát!” – közölte Csizmadia. „Ne legyünk tovább kompország. Nagyon egyetértek egy olyan gazdasági modellel, amely magyar útnak is nevezhető mostanában, amelyik, reméljük, hogy sztráda formájában halad nyugattól keletre, összekötve a gazdasági érdekeket (Csizmadia László)

De vajon melyik korszak ismérve is volt ez a nagy orosz barátság? Vajon annak idején ki volt a domináns és ki a dominált és ma hogyan alaknak a szerepek, ki függ kitől és hogyan fog a helyzet fokozódni? Ha a térképre nézünk meg belegondolunk geopolitikai adottságainkba, biztos van tippünk - és még véletlenül sem a következő vicc jár eszünkben:

Az elefánt és az egérke mennek át a hídon. Az egér fülel, majd megszólal: "Jaj, hogy dübörgünk!"

De akkor is, ki rejtőzik a bohócmaszk mögött?

Valljuk be, a Civil Összefogás Fórum sajtótájékoztatója után tájékozottabbak lettünk, bár nem biztos, hogy okosabbak - azt még mindig nem tudjuk, ki rejtőzik a bohócmaszk mögött, ki az igazi tanítómester, ki mozgatja a szálakat. És nemsokára az is kiderül, vajon mire képesek ezek a "nehézfiúk", ha kényszerűségből összejönnek egy szobába ...

És ahogy mások látják a Közönséges bűnözőket ...

És akkor végül, de nem utolsó sorban, lássuk, másoknak hogy sikerült a Közönséges bűnözők újragondolása, valamint a nehézfiúk összegyűjtése egy kupacba ...

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Egy újabb kormányzati álom (vagy inkább lázálom?) fuccsolt be: immáron az illetékesek is bevallották (na jó, azért nem verték nagy dobra), az ócsai lakópark-beruházás bizony elhibázott döntés volt. Nem kicsit, nagyon.

Ha pedig számot vetünk, mi a beruházás eddigi eredménye? Az adófizetők büszke tulajdonosaivá váltak 80 darab háznak potom 2,5 milliárdért egy lucernaföld közepén, a négyzetméterenkénti ár pedig igazán jutányos - az eredetileg tervezett 140-160 ezer forint helyett félmillió forint.

Röviden? Így mulat a magyar.

Hosszabban? Valószínűleg soha az életben nem lesz felelősségre vonva az, aki ilyen felelőtlen módon költött el 2,5 milliárd forint közpénzt.

A pontosabb kép kedvéért azonban számba kell venni nemcsak a kiadásokat, hanem a bevételt is:

"(...) elviekben a 80 házba összesen 360-an költözhetnek be, tehát egy fő ideiglenes lakásmegoldása 6,556 millió forintjába kerül az adófizetőknek (29,5 millió forint/család). A lakóparkból havonta befolyó bérleti díj nem éri el a másfél millió forintot, viszont minden egyes bérlőváltás előtt kell tisztasági festés és egyéb javítási munkálatokra is lehet számítani." (Élet a magyar ugaron, 2013-02-10)

A valóságban azonban még ennél is rosszabb a helyzet pénzügyileg, hiszen mára a 80 ház alig felére akadt bérlő, és nem is lesz teltház, mivel a Máltai Szeretetszolgálatnak sem kell már több bérlőt keresnie, a területet pedig közmunkások őrzik. Ami ugyebár megint csak pénzbe kerül, bárki bárhogy is vélekedik. Méghozzá megint csak az adófizetők pénzébe

De vajon a kormányon kívül ki volt még, aki lelkesedett az ócsai gettó ("szociális lakópark") ötletéért? Mert ugyebár ez a projekt már az első pillanatban sem tűnt sikersztorinak: gondolhatta valaha valaki is komolyan azt, hogy a megszorult devizahitelesek majd tömegével jelentkeznek olyan fafűtéses  mikroházakba, amelyek a világ végén vannak a nagy magyar ugaron (napi két busz mint tömegközlekedés), elérhető munkahely pedig egy szál sem, cserébe pedig még arra is kötelezik őket, hogy megtanuljanak kertészkedni? Senki. A Morgás Joga egykori kérdéseire (Kecskével vagy kecske nélkül? 2012-03-04)  ugyan az élet lassan megadja a választ, de azok még lesújtóbbak, mint amire eredetileg bárki is számított.

És mi lesz most? Igazi paradigmaváltás:

"Katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává minősítette át a kormány az ócsai szociális lakóparkot.  (...)

A pénzügyi salátatörvényhez a zárószavazás előtt benyújtott miniszteri módosító indítvány szerint a tartalék ingatlanok hasznosításának, bérbeadási feltételeinek meghatározása – különös tekintettel a bérlőkiválasztás módjára, a lakbér mértékére és a bérleti szerződés időtartamára, valamint veszélyhelyzetben való használatára – a kormány feladata, amelyre pontosan meg nem jelölt időpontban rendeletet alkot. A Belügyminisztérium nem siet oszlatni a homályt. A tárca döntéshozatalt előkészítő jelentésének elkészítésére vonatkozó határidőt többször módosították. Először az első pályázat csúfos kudarca után, majd a könnyített feltételekkel kiírt tenderek csekély eredménye láttán.

Az utolsó ismert beszámolási határidő lejártakor a projektet felügyelő tárca csupán annyit közölt lapunkkal: a szociális lakópark ügye a közeljövőben nem szerepel a kormányülések napirendjén. Majd később hozzátették: semmiféle döntés-előkészítő tanulmányról nem tudnak. Ezt állítják most is. Így a kormány a tapasztalatok összegzése nélkül döntött a több milliárd adóforintból megvalósult projektről. Végleg most rekesztették be az ócsai kísérletet." (nol.hu)

Tehát:

• a kormány eldöntötte, szociális lakópark lesz a lucernaföld közepén, mindenféle hatástanulmány nélkül,
• a tervezésre-építésre elköltött 2,5 milliárd forintot - ezen a ponton vannak nyertesei is az ügynek, méghozzá a beruházásban részt vevő cégek és azok tulajdonosai.
• és miután befuccsolt a terv, jön a következő szuper-ötlet, legyen átmeneti szállás,
  
• ehhez pedig majd újabb beruházások szükségesek, mert ugyebár a jelenlegi házak nem igazán alkalmasok ideiglenes bérlők befogadására ("gödörben van áss tovább"?)

Hogy miért? Például:

• • honnan lesz ágy, szekrény, konyhai eszköz, hűtőgép, mosógép, stb?
  • Ki fűti a házakat, ha épp nincs lakója, ki víztelenít, hogy ne fagyjanak el a vezetékek?
  • Ki gondozza a kerteket, vajon az épp ideiglenesen a házban állomásozó katasztrófamenekültek? És ha nem értenek hozzá? Azért egy 1.000 négyzetméteres kert igen nagy kihívás annak, aki soha nem művelt földet ...
  • Az ide telepítettek hogyan érik majd el a hivatalokat ügyintézésre (elveszett iratok pótlása, új élet megalapozása, stb.), ha összesen napi két busz jár arra?
  • Hogyan jut majd el innen a katasztrófasújtott a munkahelyére, iskolájába, netalán orvosi rendelőbe, esetleg szakrendelésre, hogyan intézi megmaradt vagyontárgyainak sorsát a pusztából? Esetleg valaki úgy gondolja a kormány részéről, hogy akit katasztrófa sújtotta területről kitelepítenek, annak már minden mindegy és tuti nem akar visszatérni belátható időn belül a régi életéhez? 
  • Hosszabb távon mennyibe kerül majd a szellem-telep őrzése? Vagy ez is csak egy remek alkalom az adófizetők pénzéből munkahelyteremtésre?

Ha pedig utánaszámolunk a költségeknek, kiderül, a 2,5 milliárdos keretből havi 80 ezer Ft-os bérleti díjjal számolva egy évre legalább 2.600 családnak lehetett volna lakást bérelni (azaz megoldani a lakhatásukat) - és azért tegyük hozzá, ennél olcsóbban is lehet fedélhez jutni, ha nem feltétlen ragaszkodunk a legfelkapottabb városrészekhez és megelégszünk például igényeknek megfelelően felújított-komfortosított munkásszállókkal.

Az adóforintok pazarlásának azonban még nincs vége - a telep új funkciójának teljeskörű megvalósításához újabb százmilliók kellenek majd, és az sem biztos, hogy a katasztrófa-menekültek ócsai elhelyezésének ötletét hosszabb távon a legzseniálisabb ötletek közt fogja számon tartani az utókor. Ha pedig visszatérünk a kályhához, azt is kijelenthetjük, bár a kormány elköltött 2,5 milliárdot, a megszorult devizahitelesek helyzete ugyanúgy nincs megoldva mint két évvel ezelőtt.

Lehet, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha a kormány simán katasztrófa-sújtotta területnek nyilvánítaná a lakóparkot úgy, ahogy van, és örökre befejezné az ötletelést, mire is lehetne még jó sok pénzt elkölteni.

Előzmény: Kecskével vagy kecske nélkül?

                   Élet a magyar ugaron

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Lassan itt vannak a választások és úgy látszik, ez ébredezésre (vagy inkább kapkodásra?) ösztönzi a baloldalt – a legfrissebb hírek szerint  az MSZP és az Együtt vezetői is felismerni látszanak azt a tényt, hogy a DK-t és Gyurcsányt nem lehet kihagyni egy baloldali összefogásból.  Hogy ki megy kihez ebben az esetben szinte lényegtelen, a valószínűsíthető közös cél pedig az, hogy senkinek se jusson eszébe a „megalkuvó” jelző.

Természetesen most felmerülhet a kérdés, vajon miért történt mindez ilyen lassan? A felismerés és a cselekvés sebessége sem volt valami imponáló (a baloldali és ingadozó választók valószínűleg olyan jelzőkre asszociálnak, mint például az inkompetencia  vagy épp az impotencia), és így utólag az sem tekintető jól megfontolt lépések sorozatának, amikor a felek marakodó kutyaként ejtettek egymáson nehezen hegedő sebeket. Ráadásul nemcsak a politikustársak, hanem a választók is képesek tartósan nem felejteni.

Ha eltekintünk attól, hogy már réges-régen egyezségre kellett volna jutni a szereplőknek amennyiben önmagukat igazi felelős baloldali politikusnak tartják, megvizsgálhatjuk, mi a jelenlegi helyzet és mi várható.

Egy esetleges háromoldalú megállapodás előnyei:

1. Ha minden körzetben egy baloldali jelölt indul (azaz a három párt együttes jelöltet nevez be a mandátumért folyó harcba), akkor több egyéni körzetet fog a baloldal megnyerni, mintha a DK jelöltek mindenhol külön indulnának.
2. A baloldali összefogás ténye megnöveli a nyerés esélyének érzetét a baloldali választókban,  és ennek sok pozitív hatása lehet, pl. többen mennek el választani, kormányváltó hangulat alakul ki, stb.

Nehézségek:

1. Sürgősen választ kellene adni arra, hogy ki legyen a baloldal miniszterelnök-jelöltje. Az közel sem egyértelmű, hogy ez a személy Mesterházy Attila lenne, talán az MSZP tagság és a törzsszavazók gondolhatják így. Mesterházynak azzal is számolnia kell, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok politikustársát megbántotta (természetes szövetségeseit, a párt régi nagyjait, stb.), és mára sokak számára nem túl megbízható politikussá vált. Lehetne még másodvonalból vagy kívülről hozott jelölttel kampányolni, azonban ennek a személynek széles körben ismertnek és elfogadottnak kell lennie, márcsak az idő rövidsége miatt is.
2. Választ kellene adni arra, hogy jelenleg hogyan néz ki az egyes baloldali pártok valós támogatottsága, mert az egyes mérések nagyon eltérő adatokat produkáltak – és azért a körzetek elosztásánál a valós támogatottságot mindenképpen figyelembe kellene venni, hogy mindenki előnyösnek találja az új alkut és ne legyen folyamatos késztetés az újratárgyalásra.
3. El kellene dönteni, hogy legyen-e közös országos lista? Most úgy néz ki, hogy inkább nem lesz, mert az MSZP és a DK több mandátumot tud önálló listák esetén szerezni, mint közös listán (ez a jelenlegi választási rendszer sajátossága). A közös lista az Együtt részére jelent biztos bejutást, a többiek számára csak azt, hogy az Együttre leadott szavazatok biztosan nem vesznek el a baloldal számára. Ráadásul a közös listánál azt is el kellene dönteni, nyerésre vagy vesztésre játszanak a résztvevők – ha például megnézzük az MSZP jelenlegi listáját, egyértelműen látszik, hogy aki összeállította azt, az vesztésre számít.
4. Újra kellene osztani az egyéni körzeteket és jelenleg esélyesnek tűnő körzeteket kellene a DK jelöltjeinek átengedni – ez az érintettek számára  közel sem egyszerű, itt sok csatát kellene megvívni igen rövid idő alatt.
5. A közös lista vagy a koordinált indulás a kampányra fordítható pénz összegét a külön induláshoz képest csökkenti. Ezeket a kieső forrásokat valahogyan pótolni kellene, az idő pedig egyre kevesebb.
6. El kellene dönteni, hogy ki fogja a kampánykommunikációt meghatározni. Ez sem egyszerű, mert komoly eltérések vannak az üzenetekben és a kommunikációs stratégiában is – bár az MSZP eddig felmutatott csapnivaló kommunikációját nem lehet túl nehéz felülmúlni.  Ennek kapcsán meg kellene állapodni Gyurcsány politikai szerepvállalásának kereteiben is.

Milyen lehetőségek vannak?

A legegyszerűbb a koordinált indulás kiterjesztése lenne:

• a körzetek elosztása (Együtt 27 – DK 27 – MSZP 52 arányban),
• a legjobb 32 körzetből a DK kapja a minden hetedik és az Együtt a minden nyolcadik helyet, ebben a körben a többi az MSZP-é,
• az MSZP jelöli a miniszterelnök-jelöltet, de a két másik pártnak vétójoga van,
• az állami támogatást az a szervezet használja fel, aki azt kapta, azzal a megkötéssel, hogy annak egyharmadát igazoltan az közös miniszterelnök-jelölt népszerűsítéséra kell fordítania.

Igenám, de. Az igazi kérdés az, hogy az összefogás kapcsán milyen érdekek mentén mozognak és milyen tényleges mozgásterük van az érintett szervezeteknek és vezetőiknek.

DK

Gyurcsány szempontjából nem elfogadható, hogy az összefogásnak az legyen az ára, hogy ő befejezze a politikai tevékenységét. Tehát vagy a DK listáját vezeti, vagy a közös listán kell, hogy elfogadható helyet kapjon.  A közös lista garantálja, hogy ő és pártja biztosan ott vannak a következő parlamentben, de ez egyben gátja is lesz a jövőbeni erősödésüknek  és  rontani fogja alkupozíciójukat az önkormányzati választások időszakában. Tehát Gyurcsány minimális feltétele a közös lista legelső helyeinek egyike kell, hogy legyen és az, hogy a pártja a listán kapjon legalább 8 befutó helyet. Közös lista nélkül kell neki 27 körzet, ebből legalább 3 befutó hely.

Gyurcsány számára  Mesterházy kivételével bárki lehet a miniszterelnök jelölt, ha pedig ezt nem sikerül elérnie, akkor Mesterházy  jelöltsége esetén az esélyes egyéni körzetek  legalább negyedét el kell kérnie.

MSZP

A közös baloldali lista nem érdekük.  

A három nagy baloldali alakulat mindegyikénél kb. ugyanaz a helyzet – ha önálló listával indulnak, akkor több biztos befutó helyet szerezhetnek (pl. Együtt 8, DK 9, MSZP 25). Ha azonban közös lista lesz, a tuti listás befutók száma várhatóan nem lesz annyi, mintha összeadjuk az egyéni listákkal szerezhető mennyiséget – így lesznek olyanok, akik lemaradnak arról, amit ma még biztosnak hisznek.

Ez miért probléma? Gondoljuk csak el – ha a listán hátrébb szereplők kapnak is egyéni körzetben jelöltséget „cserébe”, egyáltalán nem biztos, hogy ott nyernek, ráadásul az egyéni mandátumok száma jelentősen lecsökken a következő ciklusban. A "sok az eszkimó kevés a fóka" érzetet tovább súlyosbítja, hogy a jelenlegi pártlistákon befutó helyen szereplők ma még biztosak benne, ha ronggyá is lesz verve a pártjuk, az ő székük biztos valamelyik frakcióban, ez pedig saját egyéni boldogságukat (karriervágyukat) akár még ki is elégítheti. Ha azonban ez a közös listának márcsak a gondolatával is veszélybe kerül, várhatóan mindent elkövetnek majd, hogy megakadályozzák a megállapodást.  

Mesterházy számára is előnyösebb az önálló lista, hiszen vereség esetén így több híve lesz a frakcióban - az elkövetkező négy évre akkor is biztosítja parlamenti pozícióját, ha esetleg a párt éléről - mint vesztes vezetőt - eltávolítják.

Együtt-PM

Cél a bejutás és nem eltűnni a történelem süllyesztőjében.

Bármit is szándékoznak tenni a szereplők, nincs sok idejük a megállapodásra – számíthatnak rá, hogy a Fidesz a lehető leghamarabbi időpontra íratja ki a választásokat Áder Jánossal. És akárhogy is nézzük, a baloldal egy újabb útelágazáshoz ért.

Előzmény: Milyen lesz a következő parlament összetétele?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Végre megtudtuk, mennyibe került az, hogy megtudjuk, "Magyarország jobban teljesít":

'Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter válasza szerint a kampány teljes költségvetése (beleértve a médiafelületek vásárlását és a kreatívok legyártását) nettó 623 841 008 forint plusz áfa volt. Ez tehát bruttó 792 278 080 forintot, vagyis majdnem 800 millió forintot jelent." (origo.hu)

De vajon miért kellett kétszázmillió híján egy milliárdot arra költeni, hogy megtudja a kedves választó, immáron mennyivel jobb neki? Miért kellett aranyárban kióriásplakátolni mindazt, amit a közszolgálati média egyébként is naponta hirdet? (A miniszteri válasz szerint a felületek darabára átlagosan nettó 64 892 forint plusz áfa volt, és összesen 8830 "felületet" vásároltak meg.)

"A reklámozás az az ár, amit azért kell megfizetnünk, mert termékünk vagy szolgáltatásunk csak középszerű." (Jeff Bezos)

Mondják, a jó bornak nem kell cégér - ha tehát jó a kormányunk teljesítménye, miért van szüksége reklámra? Vagy nem olyan jó az a bor, viszont ha sokszor halljuk, majd elhisszük, hogy a világ legjobb nedűje van a magyar választópolgárok poharában? Nosza, szakadjunk el attól, amit valóságnak érzünk és lépjünk egy magasabb, ideális szférába?

"Az ábrándozás - megfelelően alkalmazva - minden reklám lényege." John Steinbeck

A reklám jó, mert a kutya sem várja el, hogy igaz legyen. Szocializációnk része - megszoktuk, hogy nem kutatjuk, mekkora valóságértéke van a sampon vagy joghurt dicséretének és azon sem lepődünk meg, ha hangzatos szavakkal, agyoncsépelt frázisokkal átvágnak minket. Ha pedig ingerküszöbünket már nem ugorják át a valótlan-gyanús állítások, vajon miért is járnánk utána a kormányzati reklám állításainak? Például annak, miszerint az "Idén már 4,6 százalékkal emelkedett az átlagbér"? És míg a hitelreklámoknál követelmény a THM meghatározása, a közpénzből finanszírozott kormányzati hirdetések esetén senki sem követeli a csillagot meg az apróbetűt a plakát alján:

"A KSH adatai szerint az idén júliusban 2,1 százalékkal voltak magasabbak a bruttó átlagkeresetek, mint egy évvel korábban. Az átlagbér így 229 698 ezer forint volt. Ha a nettó átlagot nézzük (tehát amit a munkavállalók kézhez kapnak) akkor sem 4,6 százalékos a növekedés. A KSH szerint nettó keresetek 3,7 százalékkal voltak magasabbak nemzetgazdasági szinten, ami a júliusi 1,8 százalékos infláció mellett nagyjából 1,9 százalékos reálbér-emelkedésnek felel meg. Akkor mégis mi ez a 4,6 százalék? A KSH adatai között szerepel, hogy a versenyszférában növekedtek ennyivel a bruttó átlagbérek, a kormány tehát a hirdetésben nem vette figyelembe a közszférában dolgozók fizetését." (origo.hu)

Kétséges, hogy a fogyasztóvédelem valaha is szót emel ilyen apróság miatt.

"A reklám keverőpálca a moslékosvödörben." (Mark Twain)

A reklám azért is jó, mert nem kell bővített információval szolgálni: a terméket, azaz a kormányt egy mondattal dicsérni kell, részletekkel meg felesleges terhelni a választókat. Egy részüket úgysem érdekli (vallásos áhítat), mások úgyis tudják, hogy jó nagy csúsztatás a szlogen (tájékozott kritikusok), viszont az ingadozók még akár el is hihetik, bizony itt van a Kánaán, a kormány pedig tényleg szuperul teljesít és képviseli az ország érdekeit, mint például a "Magyarország először rendezheti meg a vizes sportok világbajnokságát" esetben:

"2021-ben valóban Budapest rendezheti az úszók, nyíltvízi úszók, műugrók, műúszók és vízilabdázók világbajnokságát, ami tényleg nagy eredmény. Eddig ugyanis csak Barcelona és Róma rendezhetett vizes vébét Európában. A győzelmünkért a végén ugyanakkor már nem kellett nagyon izgulni, két vetélytársunk ugyanis visszalépett az utolsó pillanatban, így csak az volt a kérdés, hogy a nemzetközi szövetség nekünk adja a rendezés jogát, vagy új pályázatot hirdet." (origo.hu)

Azt pedig végképp nem reklámozza a kormány, ez a sportesemény mennyibe is fog fájni az országnak (adóforintok huss ...) - hány létesítményt kell felhúzni (amik később kihasználatlanul ott állnak majd, viszont a fenntartásuk viszi a milliárdokat) és kinek is énekel a fülemüle ebben az esetben. Mert nem az átlagválasztónak, az biztos. Az csak fizetheti a számlát.

"Annyira azért nem jó az élet, mint amennyire reklámozzák." (Cserna-Szabó András)

A reklám azért jó, mert olyan kiváló tulajdonságot is le lehet nyomni a fogyasztók torkán, ami nemcsak az adott hirdetőt, hanem másokat is jellemezhet, a termék pedig nem egyedülálló még akkor sem, ha azt állítják róla - "Több mint 40 000 önkéntes összefogása akadályozta meg, hogy emberéletet követeljen a történelmi méretű dunai árvíz."

'Az idei rekordméretű dunai árvíz ellen a gátakon valóban közel negyvenezer önkéntes, valamint kilencezer rendőr, katona és tűzoltó dolgozott. Szerencsére valóban nem halt meg senki az árvízben, de az MTI hírarchívuma szerint ugyancsak nem történt haláleset az eddigi két legnagyobb dunai árvíz idején sem, 2002-ben és 2006-ban, amikor éppen baloldali kormányok vezették az országot." (origo.hu)

forrás: index.hu

Reklámmal még az olyan kellemetlen dolgokat, mint a munkanélküliség is jobbá lehet tenni - csak arra kell vigyázni, nehogy valaki a saját bőrén tapasztalja meg, mit is jelent ma Magyarországon a munkahelykeresés: "2010 óta több mint 5 százalékkal csökkent a munkanélküliek száma Magyarországon".

"2010 május-júliusában, amikor Orbán Viktor átvette a kormányzást, a munkanélküliek száma 467 ezer fő volt. A legfrissebb KSH-adat szerint (2013 június-augusztus) jelenleg 439 és fél ezren vannak a regisztrált munkanélküliek. Ez a 27-28 ezres csökkenés valóban öt százaléknak felel meg. Az adatokat azonban torzíthatja, hogy közben megváltoztak a közmunka szabályai, illetve az idő közben külföldre távozó és ott munkát vállaló magyarok sem jelennek meg a statisztikában." (origo.hu)

De mi lenne, ha a külföldön dolgozók egyszer csak megjelennének a hazai munkaerőpiacon, akkor hogy szólna a reklám szövege? 

"Hír az, amit valaki valahol szeretne eltitkolni... minden egyéb csak hirdetés." (Lord Northcliffe)

És igen, reklámra van szükség ahhoz, hogy az érintettek torkán lenyomja a kormány, milyen jó is nekik, például hogy a Fidesz-KDNP módosította az adójogszabályokat: "Magyarországon a kormányváltás óta 24 500 Ft-tal nőtt a minimálbér."

"A minimálbér bruttó összege három év alatt valóban 73 500-ról 98 ezerre emelkedett, de ha a nettó összeget nézzük, messze nem ekkora az emelkedés. A nettó minimálbér 2010-ben 60 236 forint volt, 2011-ben 60 600 forint, 2012-ben 60 915 forint volt, az idén pedig 64 190 forintot vihet haza havonta az a gyermektelen munkavállaló, aki minimálbérért dolgozik. Vagyis csak alig négyezer forinttal kap többet kézhez a minimálbéres."  (origo.hu)

A vallásos áhítattal a kormánypárton csüngők valószínűleg el is hiszik, hogy milyen jó, amikor a bruttó 24.500 valójában nettó négyezer, de aki a minimálbéresek soványka kenyerét eszi, biztos másképp számol - és egyáltalán nem repeszti szét mellkasát a büszkeség amiatt, hogy bizony mennyivel több adóval járul hozzá most már ő is társadalmunk működtetéséhez. Meg az ilyen reklámkampányokhoz, amiből megtudja, milyen jó is neki.

"Amit eléjük teszel, legyen rövid, hogy elolvassák, világos, hogy értékeljék, képekben gazdag, hogy emlékezzenek rá, de mindenekelőtt pontos, hogy a fénye vezessen." (Joseph Pulitzer)

Nem panaszkodhatunk tehát, a kormány üzenetei rövidek (hogy elolvassuk), világosak (erre nincs panasz, főleg, hogy nem zavarnak meg minket kiegészítő-pontosító információkkal), képekben gazdagok (jó sok narancssárga, hogy tudjunk mire asszociálni) - a megvilágosodás fény meg vezet minket akkor is, ha nem pontosak az információk, mert ugye egy politikai hirdetéstől ez azért mégsem várható el. Igaz, egy-két elvetemült mém is készült, dehát ilyen a mai információs társadalmunk.

Természetesen felmerülhet a kérdés, vajon a választópolgároknak bejön a kormány öntömjénezése vagy azért annyira nem? Esetleg gondolhatnak arra, ezt a 800 milliót el lehetett volna költeni olyan dolgokra is, aminek több értelme van? Ötlet valószínűleg lenne rengeteg, de egyelőre senki sem kíváncsi rá, hiszen Magyarország így is jobban teljesít. Azt meg, hogy mihez képest, inkább ne firtassuk, kormányunk sem teszi.

 mém forrása: galgamuscsoport.hu

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Van-e joga a szülőnek eldönteni, mit tanítsanak a gyerekének? Természetesen egyes tantárgyak esetében nincs - ki is vonná kétségbe például a matematika és a fizika órán elhangzottakat? Azon ugyan lehet vitatkozni, szükség van-e mindazon tudásmennyiségre, amit a diákok fejébe próbálnak gyömöszölni (az információk egy része a témazáró megírása után két órával már az örök enyészeté, míg másokra soha az életben nem lesz szüksége), de mégis csak van egy NAT, amely meghatározza az irányvonalat.

Van azonban olyan tantárgy (hittan), amelynek tartalmáról és oktatási technikájáról sokat nem lehet tudni - az erőltetett és gyorsított bevezetés miatt pedig a szülők sem lettek elkényeztetve túl sok információval. Ha pedig ehhez még hozzátesszük, nem egy XVIII. századi elzárt közösségében élünk, hanem globalizált multikulturális környezetben, a szülő joggal feltételezheti, a hittan tanárok sem ragadtak le valahol a múltban (valahol Dante környékén) és elfogadják, bizony a gyerekek láthatták már a Télapu című filmet. Meg bármi más olyat, ami nem teljesen klappol hittan tanításaival. És akár még hihetnek is akár a télapóban, fogtündérben, álommanóban, a zsákos emberben vagy épp a húsvéti nyusziban.

(Biblia-lecke, aki türelmetlen, az kezdje 1:36-nál)

De mit tehet a szülő, ha így, a szeretet ünnepe táján az iskolával kapcsolatban olyan meglepetés éri, amiben még álmában sem gondolt volna? 

"Olvasónk a következőkkel kereste meg a szerkesztőségünket: "Katolikus hittanra írattam be elsős kislányomat, aki egy nap zokogva jött haza. A hittanoktató ugyanis közölte: nincs télapó, nincs Jézuska! Majd levetített egy videót a hatéveseknek, amelyben a pokolban saját zsírjukban sültek a gonoszok, akiket az ördögök vasvillákkal szurkáltak.

Miután kislányomnak rémálmai voltak, azonnal ki akartam venni őt a hittanról, de az iskolaigazgató közölte: év közben nem lehet!" (168ora.hu)

Vajon tényleg célja a katolikus hittannak, hogy akár drasztikus módon is, de tudatosítsa a hatévesekben, mi nincs (szerintük) és mi van (szerintük)? És tájékoztatta a hittantanár előre a szülőket, ha a hittanoktatást választják, bizony ezzel hozzájárulásukat adták olyan bálványok lerombolásához, mint a télapó meg a húsvéti nyuszi? Vajon tiltott filmek közé kerülnek a Disney nem hittan-kompatibilis alkotásai, vagy csak átsorolják őket a fantasy-k közé? Esetleg boszorkányok még jöhetnek, de csak szigorúan vízbefojtással-máglyahalállal büntetve, jó boszorkányok pedig nincsenek? És mihez kezd vajon a zombis-vámpíros-tündéres-ogrés művekkel?

A rémálom-gyötört gyermek levélíró szülőjének bizony tudomásul kell vennie, a törvény ez esetben az "ezt szakítottad, ezt szagoljad" elvet követi - ha hittant választott, hát azt választotta, tessék egy tanév erejéig ezt elfogadni azt szőröstől-bőrőstől.  Ha nem tetszik a rendszer, lehet menni panaszra a hittant biztosító szervezethez (egyházmegyéhez), vagy lehet iskolát váltani év közben, hátha másik intézményben más módszert követő hittantanár van, például a jóságos istent preferálja a büntető isten helyett. Mert azon ugyan el lehet vitatkozgatni, van-e Télapó meg Jézuska, de elég reménytelennek tűnik elsőre mind ideológiailag, mind pedagógiailag, ahogy a pokol tényleges kinézetéről szóló dilemma is. És végső megoldásként lehet még pszichológushoz járatni a gyereket, hogy újra higgyen abban, a világunkban mégis csak vannak jó dolgok is (oké, nem a télapó meg Jézuska, de majd csak találnak valamit helyette) és életünk nem végződik szükségszerűen pokolbéli túrával.

Igenám de. Van-e joga egy tanárnak (hittantanárnak) ily erőszakos módon beavatkozni egy 6- 7 éves gyerek lelki életébe? Nem kellett volna esetleg év elején egy szülői értekezletet összerántani és megkérdezni a szülőket, eddig milyen körítést adtak a szeretet ünnepe és a karácsonyfa mellé? Vajon nem kellett volna előre tájékoztatni a szülőket, bizony a hittanon alkalmazott pedagógiai módszerek milyen szinten tartalmazzák az elrettentést és kiábrándítást?

Az is felmerülhet kérdésként, vajon nem számít-e korhatárosnak egy olyan film, amiben "a pokolban saját zsírjukban sültek a gonoszok, akiket az ördögök vasvillákkal szurkáltak"? Vajon az egyház számára is kötelező a filmeket besoroltatni az illetékes hatóságnál, vagy saját belátásuk szerint azt vetítenek a gyerekeknek, amit akarnak, ennek eldöntésére van külön felhatalmazásuk? És nem utolsó sorban, vajon a szülők követelhetik, hogy hittanon csak olyan filmek legyenek levetítve, amelyek rendelkeznek hatósági besorolással és az alapján a műalkotás ténylegesen is megfeleljen gyermekük korának?

"A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény 20. § (1) bekezdés értelmében a Magyarországon forgalomba kerülő filmalkotásokat a kiskorúak védelme, továbbá egészséges szellemi és lelki fejlődése érdekében a törvény 21. §-ban meghatározott kategóriákba be kell sorolni." (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság)

 

"I. kategória: Az a műsorszám, amely korhatárra tekintet nélkül bármikor megtekinthető vagy meghallgatható.
II. kategória: Az a műsorszám, amely hat éven aluliakban félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, hat éven aluliak számára nem ajánlott.
III. kategória: Az a műsorszám, amely tizenkét éven aluliakban félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet, tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott.
IV. kategória: Az a műsorszám, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy erőszakra, illetve szexualitásra utal, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus, tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott.
V. kategória: Az a műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott.
VI. kategória: Az a műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, nem lehet közzétenni."  (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság)

És vajon lehet azzal rövidre zárni a problémát, bizony a szülők választották a hittant, és amit a gyerekekkel nézettek, az egyben az ő hitük része is, tehát tudhatták volna, milyen órára íratják be a csemetéjüket?

(Hell Or Heaven? by YongL)

Az újság megkereste a KLIK-et, amely válaszában nem tiltakozott, hogy ilyen eset bizony nem fordult vagy nem fordulhatott elő és azt sem mondták, hogy kivizsgálják az esetet, tényleg történt-e ilyen és tényleg rosszat álmodhatnak-e a gyerekek egy iskolai kötelező tanórán megnézett film után. Vagy az egész csak egy rosszindulatú médiacsúsztatás.

A KLIK a felelősséget áthárította a hittanoktatást menedzselő egyházi jogi személyre, tessék ott panaszkodni. Vajon miért is gondolta az újság, hogy a köznevelést felügyelő rendszer ténylegesen is őrködik a gyermekek pszichés egészsége felett, főleg ha a negatív hatás olyan órán történik, amit a köznevelési törvény ír elő?

"Sajnos az óvoda és az iskola között óriási a szakadék. A gyerek még 6 évesen az óvodában védelmezést kap és pár hónap múlva amikor az iskolapadban ül már mindenről felvilágosítják és követelnek tőle. Mi az óvodában ezért nem tartunk karácsonyt, csak adventet. Mi csak várjuk az ünnepet és azt ,hogy ki hozza az ajándékot vagy hozza-e, a szülőkre bízzuk. Nálunk van Mikulás és hoz csokit. Ezt nagyon szeretik a gyerekek, én semmi esetre sem venném el tőlük az érzést. A karácsonyt már a szülőkre bízzuk, mert az családi ünnep . Többféle vallás megfér így egymás mellett. Szerintem a hittannak sem lehetne ezt megengedni, hogy ezt a varázst, csodát ilyen brutális módon elvegye attól a korosztálytól, akiknek ez örömet szerez és pár év múlva (hittan nélkül is) úgyis maguktól ráébrednek a valóságra. Egyéntől függ meddig akar hinni benne, van aki már sejti ,de még szüksége van erre a pici csodára. A keresztény hittan oktatásnak más lenne a feladata, annyi minden más érdekesség van, amit elmesélhet a gyereknek.

És persze amit mindig szem előtt kellene tartani, hogy figyeljenek arra hány éves a gyerek, mert más más korosztályban az érdeklődés, és a félelem is változik. Így is sok nem nekik való információt tudnak meg nagyobb vagy felvilágosultabb társaiktól, a tanároknak ezt nem kellene tetézni. Én remélem ,hogy nem mindegyik hitoktató ilyen és meghagyják a szülőknek a neveléshez való jogát." (egy óvónő morgása)

Ez az eset természetesen nem azt jelenti, hogy minden egyes hittanóra a gyermekkori bálványok lerombolásáról és a pokol demonstrálásáról szól. De egy biztos, a hír nem tartozik a pozitív reklámok közé - akár úgy történt az eset, ahogy a levélben írta a szülő, akár nem.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!