"Verd át, nyúld le felebarátodat" az egyik legnépszerűbb hazai társasjáték. 

 Azt már megszoktuk, hogy mindenki le akarja húzni a másikat – ha használt autót veszünk, 99%-os eséllyel visszapörgetett órájú, többszörösen karambolos autóról bizonygatják majd, hogy az valójában megkímélt állapotú, és olyan mesteremberrel is találkozhattunk már, aki buzgón magyarázta, a plafonon a hullámosnak látott vakolat majd kisimul, ha teljesen megszárad. Nap mint nap belefutunk újabb és újabb csapdákba, étteremben pluszban felszámolt üdítőbe, a telefontársaságnál a szolgáltatásuk műszaki hiba miatti szünetelése idejére felszámolt előfizetési díjba, vagy rémisztően hanyag munkát végző mosógép- vagy autószerelőbe. Morgunk, ám ha a velünk szemben álló épp az utolsó csepp a pohárban, kifakadunk és elküldjük melegebb éghajlatra, esetleg tollat ragadunk és vérmérsékletünktől függően írunk a vezérigazgatónak vagy a fogyasztóvédelemnek.

Van azonban társadalmunknak egy olyan, egyre szélesedő rétege, amely sáskaként teszi tönkre a kistulajdonosokat, nem kímélve a jobb sorsra érdemes, gyakran a túlélésért küzdő embertársaikat sem. Ki nem hallott volna olyan esetről, amikor a munkavállaló már eleve úgy keres munkát, hogy azt számolja, mennyit tud majd ellopni az új helyén? Biztosan van olyan ismerősünk, aki büszke sáska, és olyan is, amely szerencsétlen áldozat. Igaz, az áldozat maga is tehet róla, hogy áldozattá vált, de vajon megérdemli azt, hogy egy-két kókler tudatos rombolása eredményeképpen csődbe menjen, elveszítse a cégét, napi megélhetését, akár még a devizahiteles lakását is?

Íme pár példa a sáskák nagy, szerteágazó családjából:

-          behízelgő modorú, rém barátságos pultos hölgy belvárosi kis sörözőben, mindenki szerint kedves, okos nő – csak éppen a saját piáját árulja a pult alól, ezzel napi 40-50 ezer forintos bevételkiesést okozva a tulajdonosnak. Természetesen váltótársával együtt csinálja a bulit, aki jó barátnője is egyben, így szoros kooperációban havi szinten akár milliós bevételtől is megfoszthatják munkaadójukat. Közös ismérvük, hogy roppant sajnálkozva tudják csóválni a fejüket, „már megint alig volt vendég” sóhaj keretében. Igaz, a biztonsági kamera felvételeit végig lehetne bogarászni, mit is művelnek valójában, de a számítógép mindig pont akkor fagy le, amikor csúcsidőszak van, újraindítani meg nem az ő dolguk. A pia-machináció nem a kamerák kereszttüzében történik, bizonyíték nincs, ha a tulajdonos rájön, a vándorsáskák maximum odébbállnak, keresve következő áldozatukat.

-          trafik-újságos-lottózóban négy alkalmazott dolgozik váltva, mindannyian aláírva az árukészletért a felelősséget. Mégis, eltűnik 400 ezer forint értékű cigaretta. Mivel a tulajdonos nem rovancsol minden este, így nem tudja bizonyítani, kinek a táskájában landoltak a dobozok. Kollektív bűnösség alapján még eljárhatna, büntethetné egyformán mindegyik beosztottját, de nem akar kiszúrni az ártatlanokkal. Bizonyíték nincs, megtérülés nincs, sáska környezetébe olvadva éli világát, várja a következő adómentes juttatásos alkalmat.

-          nyugdíj felé haladó, tisztességben megőszült anya-sáska pénztáros link fiának hiteltörlesztését a cég pénzének lenyúlásából oldja meg. A milliós hiányt elismeri, de nevén semmi, vagyis ami még van, azért is sorba áll egy-két bank, maximum az utolsó fizetését nem kapja meg. Szomorú búcsút int a cégnek, önéletrajzába beírja „megbízható pénzkezelő”, aztán amikor a fia körül megint szorul a hurok, újra lecsap a következő munkaadójának szerinte felesleges pénzére.

-          van izgő-mozgó, mindenkivel udvarias, nagy hatáskörrel bíró, jó szervezőképességű, figyelem-elaltató sáska is – csak az nem derül ki utólag, rendetlen volt az adminisztrációban és azért tűnt el majd egy millió forint, vagy tudatosan gerjesztett káosszal fedte el nyomait. Tulajdonos begurul, még az egyszemélyes iroda nyomát is sóval hinti be, inkább, minthogy szívinfarktust kapjon.

-          kisközért, a sáskák kedvenc helye. Még ha van is kamera, a nagyságrendi elütés nagyon egyszerű, a szándékosság bizonyíthatatlan. A vevő fizet hatezret, a pénztárszalagra kerül hatszáz, a sáska már le is nyúlta a különbözetet. A tulajdonos mire észreveszi, már több százezer forinttal károsult, tenni semmit sem tud, maximum lehúzza a rolót végérvényesen.

-          kisközért, régi, megbízható alkalmazott. Ő olyan, mint a botsáska – tökéletes rejtőzködő életmódot folytat. Gondosan ügyel arra, hogy folyamatosan mindig ugyanannyit lopjon, diszkréten, feltűnés nélkül. Célja nem a gyors lenyúlás, hanem a tartós fizetés-kiegészítés, és hogy ne tévedjen, napi kimutatást vezet, mikor mennyit vett ki a kasszából. Ha úgy érzi, nem prosperál megfelelően a munkaadója, már el is illan, nem várja meg a végkifejletet és nem ő lesz az, aki beveri az utolsó szöget a cég koporsójába.

-          albérlő sáska, aki a külföldön dolgozó tulajdonosnak megígéri, nem albérleti díjat fizet, hanem a jelzálog-kölcsön törlesztő-részleteit pengeti ki minden hónapban. Mire a lakástulajdonos a ködös Albionban feleszmél, a közműveket kikapcsolják, a közös költség elmaradás rájegyezve a tulajdoni lapra, egyébként pedig a bank nemfizetés miatt viszi a lakást – így az már elhanyagolható, hogy a csempe a fürdőszobában összetörve, a parketta a nappaliban kiégetve. A sáska megrázza magát és keres új fészket magának, kiadó lakásért nem kell sokat talpalnia.

-          a sáskák sáskája a társasházi közös képviselő, ráadásul ő egyszerre több lakóközösséget is le tud nyúlni. A lakók között ritkán van agilis, számlákra vadászó, könyveket firtató aggályoskodó, inkább jellemző a „ki tudja mi történik, csak ne legyen koszos a lépcsőház” mentalitás. A közös-képviselő sáska vadászmezeje maga a mennyország – mire rájön a ház, hogy normális könyvelés soha nem is volt, a felújítási alap valójában nulla, a villanyszámla-tartozás horribilis, a gázszámla már régen nincs fizetve, a pénztárba pedig a papírok szerint mínusz másfél millió van (tehát még ők tartoznak a sáskának). A kár akár többmillió is lehet, a sáska pedig nagy kegyesen lemond, ha addig nem sikerült elzavarni. A lakók pedig eldönthetik, lakásokra vagy négyzetméterre osztják fel a kárt, ami családonként elérheti a többszázezer forintot. A sáska kicsit szomorú, de annyira nem, mivel még több társasházban is közös képviselő.

Az esetek többségében a tulajdonosok jóhiszeműek, illetve nem óhajtják üldözési mániás, megrögzött felügyelősnek feltüntetni magukat és bár időnként egy-két "adóoptimalizáló" technikát is alkalmaznak, de összességében átlagos adófizető polgárok. A tévesen értelmezett „élni és élni hagyni’ filozófiát a sáskák erkölcsi aggályok nélkül kihasználják, és képesek bármilyen mélységekbe taszítani élősködésük tárgyát úgy, hogy adó- és járulékmentesen, más kárára növelik életszínvonalukat.

Rendőrségi ügy ritkán lesz a dologból, a potyautas sáskák jó része megússza sok-sok éven keresztül a nekik kijáró jogos büntetést. Az áldozatok pedig csak reménykedni tudnak, egyszer jön egy ragadozó, és megeszi a semmirekellőket…

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.