morgás joga 6.jpgÜzenete érkezett Orbán Viktornak, nem is akármilyen. Államcsőddel fenyegető.

"Ha erőből, önhatalmúlag kényszerítené rá a bankokat a kormány, hogy az önkormányzatoktól átvett adósságcsomagon valamekkora veszteséget szenvedjenek el, az jogilag csődeseménynek minősülne, azaz részleges államcsőd állna be - az [origo] több forrásból származó, hivatalosan nem megerősített információja szerint ezt üzente az egyik nagy nemzetközi hitelminősítő a kormánynak." (origo.hu)

Az előzmény: Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, az állam átvesz 612 milliárd forintnyi adósságot az önkormányzatoktól - de azt is jelezte beszédében, hogy ennek a lépésnek a "sápszedő" bankok nem biztos, hogy örülni fognak. A kormányfő ugyan még nem mondta meg, mi lesz az így átvállalt adósságállomány sorsa, csak annyit árult el:

"akik előre gondolkodnak, azoknak van egy-két rossz sejtésük, és ezek nem mindegyike indokolatlan" (Orbán Viktor)

(A bejelentésről és az első aggodalmakról részletesen itt.)

Aki olvas a sorok között, annak egyértelmű volt, hogy a kormány most is diktátumok útján kényszerítené rá az akaratát a bankokra, ahogy ezt tette a különadók, a magán-nyugdíjpénztári pénzek államosítása és a végtörlesztés esetében is. A héten azonban már olyan hírek is felbukkantak a sajtóban, hogy a kormány 10-15 százalék körüli kedvezményt érvényesíthet az adósságon, a Népszabadság pedig arról írt, hogy 20-25 százalék adósságleírást is követelhet az állam. Ez a valóságban azt jelentené, hogy a bankoknak 122-153 milliárd  forintnyi vesztesége keletkezne (ezt kb. 10 milliárd céltartalék visszaírása csökkentheti) - miközben a nem teljesítő és az átstrukturált önkormányzati adósság aránya együttesen alig haladja meg a 10 százalékot (a bankok szempontjából tehát sokkal jobb minőségű az önkormányzati portfólió a vállalatinál vagy a lakosságinál).

Mit jelentene ez az intézkedés valójában? Egy újabb, éves bankadónak megfelelő összegű terhet róna a bankszektorra, miközben az állam a bankok jelenlegi követelésének csak 75-90 százalékát szeretné törleszteni a következő időszakban. Cserébe az önkormányzatok fellélegezhetnének, a felelőtlenül gazdálkodók pedig megnyugodhatnának, nem lesz fizetésképtelenség meg politikai retorzió. Sőt.

Ez a diktált adósságleíratás azonban jogilag (részleges vagy teljes) csődeseménynek minősülne - kérdés, ezt bevállalja-e Orbán Viktor. És ha igen, ez mennyibe fog kerülni a zembereknek. 

Uniós példa van a kormány előtt, Görögország példája. Ott sikerült az IMF-EU-EKB hármasnak meg a kormánynak elérnie, hogy formálisan önkéntesnek minősüljön az adósságok elengedése - a hitelezőknek saját maguknak kellett aláírni, hogy lemondanak a tartozás feléről. Ha nekik sikerült, nekünk miért ne sikerülne? Ha nekünk nem jön be, az kettős mérce?

A nagy kérdés azonban az, miniszterelnökünk mit tervez. Egyrészt a folyamatosan különadókkal és egyéb diktátumokkal vegzált bankok nem biztos, hogy hajlandóak engedményt tenni - végre helyzetben érezhetik magukat. A kormány nem viselkedhet elefántként a porcelánboltban amennyiben a piacok által is elfogadható adósságrendezésre törekszik - más azonban a helyzet, ha már megszületett az elhatározás és a választók felé kész a forgatókönyv:  "majd mi jól megszorongatjuk a sápszedő multi karvalytőkét, ha pedig elmennek, kit érdekel, lesznek majd igazi magyar bankok".

A bankoknak nem sürgős a rendezés - amíg az önkormányzatok fizetnek, nincs gond. A kormánynak sem kell mindenáron alkudozni, maga Orbán Viktor is csak elnagyolt határidőket nevezett meg, időbeli teljesítménykényszer nincs. A súly az önkormányzatok vállán nyugszik - nekik kell fizetniük a soron következő részleteket egészen addig, amíg az egyes konkrét szerződések tárgyában a tényleges átvállalásra és a konszenzusos feltételekre pecsét nem kerül.

Egyelőre nem úgy néz ki, hogy kormányzati szinten részletesen átgondolta bárki is előre, hogyan képzelik az adósságátvállalás technikai részleteit. Miért is?

Az átvállalás sok-sok adminisztrációval jár. Egyrészről nem egy bank felé adósodtak el az önkormányzatok, hanem hiteleik széles spektrumon mozognak, ráadásul a legkülönbözőbb kondíciókkal, futamidőkkel, forintban és devizában valamint ilyen vagy olyan fedezetekkel. A jogi procedúrát tovább bonyolítja, hogy a hitelek egy részét közbeszerzési eljárás keretében szerezték be, ezek rendezése elviekben újabb közbeszerzési eljárás keretében történhet.

 

Milyen lehetőségei vannak tehát a kormánynak?

  • önkormányzatról önkormányzatra, bankról bankra, szerződésről szerződésre alkudozik betartva az összes közbeszerzési előírást, akár hónapokon keresztül. Ez igen élőmunka igényes (sokezer szerződés áttárgyalása), ráadásul kétséges a hatalmi pozícióból eredő adu bevetése is, plusz egyesével kimutatható, hány kétes hitel van és valójában nemfizetés esetén milyen fedezetekből elégíthetné ki magát a pénzintézet (érvényesíthető jelzálog, stb.). Ráadásul a bankok az egyik átvállalásba belemennének, a másikba nem, illetve ha mégis igen, teljesen más feltételekkel - attól függően, ők mennyire kockázatosnak tartják az adott tartozást.
  • összegyűjti bankokra lebontva az összes szerződést és az egészet egy csomagban próbálja lenyomni a tárgyalópartner torkán. Ebben az esetben már a mennyiségre hivatkozva próbálhat diszkontot elérni a kormány, viszont a diktátum-szándék már egyértelműsíthető. A kormányzati kommunikáció diadalittasan jelentené be minden egyes bank "legyűrését", a "sápszedők" megalázását, a magyar "firnyákos gondolkodás" győzelmét. Kampányidőszakban tuti nyerő kártyának számítana mind a Fidesznek, mind a helyi polgármestereknek, a nemzetközi visszhangot pedig lehet a magyar hon elleni összeesküvők kijátszásának is beállítani. Kérdés, a nemzetközi pénzpiacok erre hogyan reagálnának, illetve a bankok milyen lépéseket tennének ezen lépések kivédésének érdekében.

Egy biztos, az önkormányzatok sok-sok évre elfeledhetnék, hogy pénzintézetektől hitelt szerezzenek, saját bevételeikből kellene megoldaniuk a finanszírozásukat (a megoldás talán egyetlen pozitív hozama lenne, hogy végre az eddig pazarlóan működők is racionalizálnák önmagukat). És a lakosság mit érezne mindebből? Növekvő adóterheket, cserébe akadozó közszolgáltatásokat, koszos utcákat, ki-kimaradó közvilágítást, az elbocsátások miatt munkaerő hiánnyal küszködő, egyre jobban lepukkanó önkormányzati fenntartású intézményeket - vagyis általános pénzhiányt és szegénységet.

A megoldás pozitív kimeneteli esélyeit rontja, hogy az IMF-EU-EKB trojka nem áll a kormány háta mögött.

  • a harmadik lehetőség az, hogy Orbán Viktor tartja magát saját szavaihoz, és nem foglalkozik azzal, mit üzentek neki államcsőd tárgyában:

Meg ne próbáld!
mondja apa,
és nagyon szigorúan néz rám.
És egész testem reszket,
és már úgy érzem, gyáva vagyok,
ha meg nem próbálom.

(Ingrid Sjöstrand: Meg ne próbáld!)

A végrehajtás? Törvénybe (ha szükséges, alaptörvénybe) foglalt kötelező adósságelengedés, aztán vagy lesz csőd, vagy nem. Ha nem, akkor az világra szóló győzelem. Ha igen, az nem az ő hibája, hiszen a görögöknek is sikerült, fujj kettős mérce. 

A következmény? A portfolio.hu szerint elsőre akár még csábítónak is tűnhet az államadósság hatalmas terheitől való megszabadulás, ám a tapasztalatok szerint az államcsőd (mégha technikai is az) jelentős veszteségeket okoz a gazdaságban:

  • a hazai szereplők kiszorulnak a nemzetközi tőkepiacról (2,5-4 évre)
  • emelkedik a hitelfelvétel költsége (akár 400 bázisponttal is),
  • visszaesik a külkereskedelem (néhány hónapra, de ez sok cég esetében bőven elegendő a saját csődjükhöz)
  • az államcsőd gyakran vezet árfolyamválsághoz és bankkrízishez is, ami tovább növeli a válság költségeit (elhúzódó recesszió)
  • rövid távon a válságon áteső országokban átlagosan 6 százalékos visszaesés következik be a növekedési ütemben, közép távon pedig 10 százalékos lehet az elmaradás a válság nélküli növekedési pályától
  • tartósan magas lehet a finanszírozási költség, nem csupán az állam, hanem a magánszektor számára is, ráadásul egy csőd után az ország nehezen tud saját fizetőeszközében eladósodni, így nem csökken az ország devizakitettsége sem.

 

És mindebből ki profitál? Az átlagszavazó biztos nem - még akkor sem, ha tudatják vele, legyőztük az ármányokat. Az argentin válság tapasztalata például, hogy az ország a tönk szélén, a gazdagok megmenekültek, az átlagemberek szenvedtek. Pár adat

  • a háztartások havi átlagjövedelmének alakulása amerikai dollárban számítva 1993-ban 1137,9 USD, 1998-ban 1183,6 USD, a válság mélypontján, 2003-ban 892,0 USD
  • 2002-ben az infláció indexe elérte a 41%-ot, a reálbérek színvonala 23,2%-kal süllyedt
  • a szegénységi kvóta az 1990-es évek közepén 25,9% volt, 1998-ban 57,5%-ra emelkedett
  • a válságot a legjobban a középosztály szenvedte meg (egy részük "új szegénnyé" vált)
  • a válságra felkészültek (akik dollárban tartották vagyonukat) akár meg is többszörözhették vagyonukat az olcsó felvásárlásokkal (ingatlanok, cégek, stb.)

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez az út van kikövezve hazánk számára, csak annyit, akármilyen unortodox gazdaságpolitikát is folytat az állam, ha a politikai vezetőket érdekli a választók személyes sorsa, akkor a döntéseknél célszerű figyelembe vennie a nemzetközi tapasztalatokat is. Ha másért nem, népszerűségi okokból: vajon hány hívet tud elveszteni az a politikus, akinek regnálása alatt 25-30%-kal csökken a reálbér?

Egy-két hónap múlva kiderül, kormányunk melyik utat választja, illetve ami még fontosabb, amit választ, az milyen következményekkel jár a zemberek számára. Mert az biztos, hogy ennek a döntésnek a számláját nem a döntéshozó politikusok állják.

 

És végül, de nem utolsó sorban, a sok milliárdos kérdés - vajon mire gondolt pár napja Matolcsy, amikor a parlamentben hangot adott reményének, miszerint lesz még államosítás?????

 

Előzmény: Addig nyújtózkodj, ameddig a takaródat nyújtják

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr354899523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gono 2012.11.10. 05:07:15

két fontos különbség a görögög helyzethez képest:
- ott mindenki tudja, hogy a befektetésének már lőttek
- ott van az IMF, ami épp tűzoltást végez azzal a céllal, hogy kitolják az összeomlás időpontját addig, amíg a hitelező bankok meg tudják tenni a szükséges leírásokat saját csődjük nélkül.

nomármost, a kormány jelenleg is hitelfelvételekből tartja fent az ország működését. Az IMF-től nem kapunk mert elzavartuk őket. egy ilyen adósságrendezési huszárvágás után mástól sem fogunk.

Kókadt-szegfű 2012.11.10. 08:01:15

az [origo] több forrásból származó, - mariska néni, meg virág elvtárs - hivatalosan nem megerősített információja szerint...
abba hagyhatnák már a riogatást, a hazudozást a külföldi tulajdonú médiumok, lapok, Magyarország folyamatos lejáratását szajkó cikkeket!!!!!

biturbo s - félázsiai bunkó állat · http://oldfordworks.blog.hu 2012.11.12. 09:16:10

@Kókadt-szegfű: Nyugi pubika, még egy ideig nyalhatod a turulszaros valagait a nemzetiszínű posztkommunista, Kádár faszán termett Fizess-Kdnp elvtársaidnak, meg bégethetsz is a békameneten. Nem lesz még államcsőd, azt érezni fogjátok! Sőt ha nagy gond van, máris köpönyeget cserélhetsz, és bújhatsz Lopcsány, Kóka, megy Puch seggébe is: örömmel fognak várni, tudod a jó komcsi káder nem vész el, csak átalakul. (Ahogy volt nyilasokból lettek a "legkompetensebb" AVH-sok is.)
süti beállítások módosítása