morgás joga 6.jpgSzabadságharc vagy megalkuvás? Józan ész vagy magyar virtus? Hajlandó vajon a kormány megfizetni a mentőkötél árát, vagy ülünk még egy kicsit a gödörben, esetleg ásunk lelkesen tovább magunk alatt?

A jövő hét elején egyeztet miniszterelnökünk az Európa Bizottság elnökével - és nemcsak a konvergenciaprogramunk végleges tartalma dől el, hanem az uniós kötelezettségszegési eljárások iránya, valamint az is, elkezdődnek-e végre az EU/IMF hiteltárgyalások (szerdán a Bizottság már dönteni is fog a kötelezettségszegési eljárásokban a keddi egyeztetés eredményeitől függően).

A kormány kommunikációja és tényleges lépései azonban nem adnak világos iránymutatást arra vonatkozóan, lesz-e gyors hitelmegállapodás és megnyugodnak-e végre a kedélyek hazánkkal szemben, leginkább az ellenség és barátok összezavarása stádiumban tartunk.

A zavaros kommunikáció a törökök pár évvel ezelőtti megúszó taktikáját próbálja plagizálni, azzal a különbséggel, hogy nálunk reménytelennek tűnik, hogy hitelmegállapodás nélkül megússzuk a válságot, erre utalnak a különböző felmérések és piaci beárazások is. A kormány látszólag igyekszik fenntartani a tárgyalások gyors megkezdésére  vonatkozó reményeket ("itt ülünk az asztalnál és várunk"), míg a nemzetgazdasági minisztérium hangoztatva, rajta nem múlik semmi, a gyakorlatban azonban épp ellenkező szándékról tett tanúságot, amikor a jegybanktörvény módosítását terjesztette be a parlament elé.

A jövő héten végre megtudjuk miniszterelnökünk (és kormánypártunk) valódi szándékát: szabadságharc vagy gyarmat, feltételek elfogadása vagy ellenállás, "majd mi megmutatjuk" unortodoxia vagy a demokratikus alapelvek visszafogadása (Kövér László pénteki tévés interjúja után sok kétség nem lehet az ideiglenes államfő és anyapártjának demokráciához és szólásszabadsághoz való viszonya tekintetében).

 

Mi is a tét?

  • A tartósan magas magyar kamatkörnyezet immáron nemcsak az állam számára jelent magas terheket, hanem sok vállalatnak, köztük tőzsdei cégeknek is.

Az "új" konvergenciaprogram - miért is jó nekünk?
 
  • talán végre kiderül, mit is akar a kormány tenni költségvetési és szerkezeti reform címén és mindez alkalmas-e arra, hogy meg tudja győzni a piaci szereplőket, jó irányba haladunk, miközben a költségvetési hiányt is képesek vagyunk tartósan leszorítani (a hangsúly a "tartósan"-on van!).. A lecke egyértelmű, az uniós pénzügyminiszterek deklarálták konkrét elvárásaikat, melyekből kiolvasható, az egyszeri zárolások-csökkentések és különböző einstandok nem tekinthetők tartós lépésnek, ahogy valószínűleg a tranzakciós adó sem, mivel a nemzetközi tapasztalatok alapján az folyamatosan csökkenő adóbevételt eredményez.
  • végre sor kerülhet a közösségi közlekedés szerkezeti reformjára (bár amit eddig láttunk, az a legkevésbé sem hasonlít reformra, csak átgondolatlan nyirbálásra és ennek következtében hirtelen vezetői fluktuációra), illetve a gyógyszerkassza újabb megszorításaira. 
  • üdvös lenne, ha a kormány végre leszámolna a személyi jövedelemadó "senki nem járhat rosszabbul" mítoszával (különösen annak fényében, hogy mára feketén-fehéren kiderült, nem mindenki örül felhőtlenül a "reformnak"). Egyelőre azonban nem úgy néz ki, hogy bármilyen "gyarmatosító" is rá tudná venni a kormányt, hogy ezt a hatalmas költségvetési lyukat ütő projektjét módosítsa.

A kiszivárogtatott intézkedésekről hatástanulmányok nem készültek, azokból befolyó összegek tekintetében még csak reális becslések sem léteznek, így valódi értékük a költségvetési hiány visszaszorítása tekintetében kétséges. Az államháztartási költekezés visszaszorítása tekintetében csak fűnyíróként gondolkodtak ezidáig, semmilyen szerkezeti reform vagy átalakítás jelei sem látszanak, láthatólag a különböző tárcák lobbiharca dönti el, ki mennyit törhet a közös kenyérből. Viszont több új, szükségességében nem igazán egyértelmű intézmény is megszületett, jelentős finanszírozási igénnyel, lásd például a TEK, parlament-őrség és a tervezési hivatal. Cifra nyomorúságunk kontinuitását és a költségvetési források felelőtlen felhasználását jelképezik a tervezett stadionok - populista, "cirkuszt a népnek" elv alapján  összességében cirka 100 milliárdos beruházást, majd későbbiekben horribilis fenntartási költségeket vizionálva.
 
Kérdés, ha a hitel érdekében meghajolunk és "gyarmatok" leszünk, az megkövetel-e a jövőben bármilyen racionális magatartást a jelenlegi kormányzattól, eredményezheti-e a presztizsköltések visszaszorítását, ésszerű reformokat, az antidemokratikus intézmények leépítését, a közbeszerzések átláthatóságát, a kormányzathoz közeli cégek visszaszorítását.
 
A legfőbb kérdés, Orbán Viktor "szabadságharca" változtat-e irányán, hajlandó-e bármilyen konstruktív, szakértői véleményt befogadni akár gazdasági, akár a demokratikus alapelvek tekintetében, véget tud-e vetni az ad hoc jellegű kapkodásnak, mindenféle szakmai alapokat nélkülöző intézkedéseknek, vagy mindenki, aki nem vele, az valójában ellene van, így terroristának minősül, akár tud tollat forgatni, akár nem? És azok az emberek, akik szerint ma hazánkban nem jó irányban mennek a dolgok (felmérések szerint minimum 80%), mind terroristák?
 
És ha végiggondoljunk az elmúlt két évet, vajon egy államcsőd módosítana bármit is?


 

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!


A bejegyzés trackback címe:

https://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr224466190

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az új konvergenciaprogramot értékelte a FT 2012.04.24. 11:57:02

A Financial Times Beyondbrics blogja az új konvergenciaprogramot értékelte. A cikk szerint korai lenne azt mondani, hogy Magyarország a legjobb haverságban van az EU-val, de itt a kezdet.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása