2012.04.22. 13:30
Szabadságharc vagy gyarmat?
Szabadságharc vagy megalkuvás? Józan ész vagy magyar virtus? Hajlandó vajon a kormány megfizetni a mentőkötél árát, vagy ülünk még egy kicsit a gödörben, esetleg ásunk lelkesen tovább magunk alatt?
A jövő hét elején egyeztet miniszterelnökünk az Európa Bizottság elnökével - és nemcsak a konvergenciaprogramunk végleges tartalma dől el, hanem az uniós kötelezettségszegési eljárások iránya, valamint az is, elkezdődnek-e végre az EU/IMF hiteltárgyalások (szerdán a Bizottság már dönteni is fog a kötelezettségszegési eljárásokban a keddi egyeztetés eredményeitől függően).
A kormány kommunikációja és tényleges lépései azonban nem adnak világos iránymutatást arra vonatkozóan, lesz-e gyors hitelmegállapodás és megnyugodnak-e végre a kedélyek hazánkkal szemben, leginkább az ellenség és barátok összezavarása stádiumban tartunk.
A zavaros kommunikáció a törökök pár évvel ezelőtti megúszó taktikáját próbálja plagizálni, azzal a különbséggel, hogy nálunk reménytelennek tűnik, hogy hitelmegállapodás nélkül megússzuk a válságot, erre utalnak a különböző felmérések és piaci beárazások is. A kormány látszólag igyekszik fenntartani a tárgyalások gyors megkezdésére vonatkozó reményeket ("itt ülünk az asztalnál és várunk"), míg a nemzetgazdasági minisztérium hangoztatva, rajta nem múlik semmi, a gyakorlatban azonban épp ellenkező szándékról tett tanúságot, amikor a jegybanktörvény módosítását terjesztette be a parlament elé.
A jövő héten végre megtudjuk miniszterelnökünk (és kormánypártunk) valódi szándékát: szabadságharc vagy gyarmat, feltételek elfogadása vagy ellenállás, "majd mi megmutatjuk" unortodoxia vagy a demokratikus alapelvek visszafogadása (Kövér László pénteki tévés interjúja után sok kétség nem lehet az ideiglenes államfő és anyapártjának demokráciához és szólásszabadsághoz való viszonya tekintetében).
Mi is a tét?
- A tartósan magas magyar kamatkörnyezet immáron nemcsak az állam számára jelent magas terheket, hanem sok vállalatnak, köztük tőzsdei cégeknek is.
- havonta cirka tízmilliárd forintba kerülhet az államnak a késlekedés a magas állampapír-piaci hozamok melletti megugró kamatkiadások miatt.
- háromhavi csúcsra ért a magyar államcsőd piacon árazott valószínűsége, még inkább növelve az ország pénzügyi sérülékenységet (és ez nyílt titok, IMF-tanulmány részletezi)
- Orbán Viktor előzetes egyeztetés keretében bemutatja Barrosonak például a közelmúltban a köztudatba került "sárgacsekk-adó", illetve a csak most pénteken kiszivárgott telekom- és internetadó ötletét is. A "sárgacsekk-adó"-ra már vannak példák Latin-Amerikából (igaz, elrettentő példák), a netadó pedig a szakemberek egybehangzó véleménye szerint mélyrepülésre kényszerítheti a magyar IT-szektort. A következményekkel nem törődve (vagy arra soha nem is gondolva) a kormány szerint a banki tranzakciós adóból évente 100-200, míg a netadóból 40-50 milliárd folyhat be a költségvetésbe. Az új adók egyértelműen inflációnövelő hatásúak, kérdés, az Európa Bizottság mennyire tartja majd életképes elképzelésnek ezeket.
Az "új" konvergenciaprogram - miért is jó nekünk?
- talán végre kiderül, mit is akar a kormány tenni költségvetési és szerkezeti reform címén és mindez alkalmas-e arra, hogy meg tudja győzni a piaci szereplőket, jó irányba haladunk, miközben a költségvetési hiányt is képesek vagyunk tartósan leszorítani (a hangsúly a "tartósan"-on van!).. A lecke egyértelmű, az uniós pénzügyminiszterek deklarálták konkrét elvárásaikat, melyekből kiolvasható, az egyszeri zárolások-csökkentések és különböző einstandok nem tekinthetők tartós lépésnek, ahogy valószínűleg a tranzakciós adó sem, mivel a nemzetközi tapasztalatok alapján az folyamatosan csökkenő adóbevételt eredményez.
- végre sor kerülhet a közösségi közlekedés szerkezeti reformjára (bár amit eddig láttunk, az a legkevésbé sem hasonlít reformra, csak átgondolatlan nyirbálásra és ennek következtében hirtelen vezetői fluktuációra), illetve a gyógyszerkassza újabb megszorításaira.
- üdvös lenne, ha a kormány végre leszámolna a személyi jövedelemadó "senki nem járhat rosszabbul" mítoszával (különösen annak fényében, hogy mára feketén-fehéren kiderült, nem mindenki örül felhőtlenül a "reformnak"). Egyelőre azonban nem úgy néz ki, hogy bármilyen "gyarmatosító" is rá tudná venni a kormányt, hogy ezt a hatalmas költségvetési lyukat ütő projektjét módosítsa.
A kiszivárogtatott intézkedésekről hatástanulmányok nem készültek, azokból befolyó összegek tekintetében még csak reális becslések sem léteznek, így valódi értékük a költségvetési hiány visszaszorítása tekintetében kétséges. Az államháztartási költekezés visszaszorítása tekintetében csak fűnyíróként gondolkodtak ezidáig, semmilyen szerkezeti reform vagy átalakítás jelei sem látszanak, láthatólag a különböző tárcák lobbiharca dönti el, ki mennyit törhet a közös kenyérből. Viszont több új, szükségességében nem igazán egyértelmű intézmény is megszületett, jelentős finanszírozási igénnyel, lásd például a TEK, parlament-őrség és a tervezési hivatal. Cifra nyomorúságunk kontinuitását és a költségvetési források felelőtlen felhasználását jelképezik a tervezett stadionok - populista, "cirkuszt a népnek" elv alapján összességében cirka 100 milliárdos beruházást, majd későbbiekben horribilis fenntartási költségeket vizionálva.
Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Az új konvergenciaprogramot értékelte a FT 2012.04.24. 11:57:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.