morgás joga 6.jpgSzimbolikus kormányzással szimbolikus felemelkedés? Sajnos a pénzköltés már kevésbé szimbolikus, sőt, nagyon is valóságos.

Kövér László ideiglenes államfőnk tegnap a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos diákköreként működő Ostrakon Hallgatói Szervezet Közéleti körkép rendezvénysorozatának keretében arról beszélt, a kormányzási eredményeik egyelőre szimbolikusak, hiszen a gazdasági teljesítőképesség nem sokk jobb, mint 2010-ben. Véleménye szerint a szimbolikus politizálás területén viszont óriási dolgokat alkotott a kormány, például az első törvények között fogadták el a nemzeti összetartozásról szóló törvényi deklarációt, a nemzetpolitika krédóját, amely megfogalmazza, hogy a trianoni döntés után 90 évvel ideje lenne egy olyan hozzáállás felé fordulni, miszerint a 90 évből, ami ezt a tragédiát követte, erőt is lehet meríteni: „Talán ebből az erőből táplálkozva kellene megpróbálni újra összeilleszteni a nemzet szétdarabolt részeit". A 2010-es kétharmad visszahozott az elveszett reményekből, az viszont még hiányzik, hogy Magyarország ismét önbizalomtól duzzadó ország legyen, amely úgy is erősíti a nemzeti önazonosságot, hogy tekintélyt képvisel, és felnéznek rá más országok.

Kérdés, a szimbolikus kormányzás szimbolikus pénzköltéssel jár együtt? Azt már tudjuk, változott a kommunikációs főcsapás: a Széll Kálmán terv 2.0 nem az elmútnyócév elengedhetetlen következménye, hanem Brüsszel által kikényszerített, a költségvetési hiányt megfelelő szinten tartó új adók kupaca. És éppen ezért, nem sok reményünk lehet arra, hogy a kormány végre nekifog az évek alatt jól átgondolt, szakmailag megalapozott és dédelgetett reformoknak, strukturális átalakításoknak. Helyette marad a fűnyíró, itt-ott egy két kipécézett társadalmi réteggel packázás (lásd rokkantnyugdíjasok, szociális segélyért folyamodók), az ezeken fogott milliárdok nagyságrendje azonban csak csepp a tengerben. Az új adók viszont nagy is számokkal járnak - sok-sok pénzzel, amely befolyik abba a költségvetésbe, amely továbbra is ugyanolyan pazarló, mint eddig volt. A feneketlen zsák szája nyitva, csak sajnos nem kifelé varázsol belőle Mary Poppins, hanem pont ellenkezőleg, kis gömböc módjára eltűnik benne minden az utolsó fillérig.

Szimbolizmussal viszont nemcsak ideológiailag, de tárgyiasult formájában is jól ellát minket kormányunk. És nemcsak a 100 milliárdot felemésztő, nemzeti tekintélyünket "megalapozó" stadionépítési projektekre kell gondolni - cirkuszt a népnek, nemzeti játszóteret lelátóval, organikus sportlétesítményeket országszerte -, hanem az elmúlt 70 év eltüntetése közterekről projektekre, szimbolikus szoborszáműzésekre, vissza az eredeti állapotba programokra. Vajon mennyibe fog majd fájni az adófizetőknek a szimbolikus új Kossuth-tér? Vagy épp a Kós Károly szellemi örökösei által megálmodott, funkcionalitásában a legrosszabb paneleket idéző gettó Ócsán? És vajon valaha is bárki kiszámolta, mennyibe kerül az összes átnevezés magyarról nemzetire, Lágymányosiról Rákóczi Ferencre, Ferihegyről Liszt Ferencre? Hány okmányt, bélyegzőt kellett kicserélni, borítékot, levélpapírt bezúzni úgy, hogy az átlagpolgárt nem igazán érdekli, mi a tényleges neve annak a hivatalnak, ahol épp ügyet kell intéznie?

A szimbolikus beruházások levezénylése többségében átlátszó indokokkal a köz teljes kizárásával történik, lásd a jolly joker nemzetbiztonsági érdek, illetve az új közbeszerzési háztáji módszer-innováció. A meghívásos közbeszerzések, közbeszerzés nélküli "pályázatok" keretében sajnos nem szimbolikus pénz tűnik el a költségvetésből, hanem nagyon is valóságos, nehezen összeadott adóforintok vándorolnak céges- és magánszámlákra. A nemzeti Monopoly játék táblája a többség számára elérhetetlen, a nyertes pedig már régen tudja, ő lesz a befutó, a játszmákat tanulmányok elemzik, brüsszeli vizsgálatok pedig nem szimbolikus bírságokat szabnak ki a felszínre került machinációk miatt.

Kérdés, ha Orbán Viktor személyes reményei valóságosak, és  eljön az a pillanat, amikor az IMF hitelt biztosít számunkra, vajon azt a pénz mire fogja költeni az ország? Mert eddig nem úgy néz ki, hogy a "nemzet felemelkedése" szempontjából bármilyen hasznos ötlete is lenne a kormányzatnak. Vajon még több presztízs-beruházásnak leszünk tanúi, a felesleges pénzkiáramlás exponenciálisan nőni fog, hogy aztán nemzedékek roskadozzanak a visszafizetés terhe alatt? És ki fogja majd fenntartani az új létesítményeket, ki fizeti majd ki a horribilis üzemeltetési, állagmegóvási számlákat? Vajon honnan lesz pénze Felcsútnak vagy a futballakadémiának, hogy tartósan szponzoráljon egy olyan stadiont, amelyre valójában semmi szüksége? És az eladósodott Debrecen hogy fog megbirkózni a "nem ajándék" gigaberuházás eredményének fenntartásával? Vagy úgy jár szép lassan az egész ország, mint az akasztói Stadler-stadion, a szimbolikus kormányzás nagyon is valódi romjai lesznek a NER mementója?

És miért érezzük úgy, hogy lassan az utolsó fillérünket is be kell áldoznunk úgy a XXI. századi magyar unorthodox szimbolizmusra, hogy nem vagyunk vele tisztában, hova vezet az?

 


Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr734472078

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ungarische szabadulóművész 2012.04.25. 12:10:12

Oda a Nabucco, oda az egykétkulcsos SZJA-tól remélt gazdasági növekedés, oda az álom, hogy valaha is jóléti társadalomban élhetünk. Mindez természetesen Brüsszel miatt, amely mindenáron kényszerzubbonyt akar szeretett miniszterelnökünkre ölteni, rajta ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tisztakéz · http://netes.8x.hu/ 2012.04.26. 19:54:56

Lassan adónagyhatalom leszünk!!!
süti beállítások módosítása