morgás joga 6.jpgKülönösen súlyos problémákat tudnak okozni a ’túl nagy, hogy csődbe menjen’ kategóriába tartozó pénzintézetek; erkölcsi kockázat pedig akkor merül fel, amikor a kormányzat beavatkozik a pénzügyi válságban.” (Ben Bernanke)

A fenti közgazdasági tétel azonban nemcsak a pénzintézetekre, hanem olyan mamutokra is vonatkozik, mint a BKV és a MÁV – sokkal nagyobb kockázatot is vállalnak (vállalhatnak) a szükségesnél, mivel tudják, hogy tetteik következménye nem fogja őket terhelni. Ha a piacon úgy tekintenek egy cégre, hogy "túl nagy ahhoz, hogy hagyják csődbe menni", és biztosra vehető hogy a kormányzat (önkormányzat) mindig kimenti a bajból, úgy sokkal kockázatosabb befektetésekre, rugalmatlan, fejlődésmentes üzletpolitikára is vállalkozhat, mit sem törődve a komoly pénzügyi következményekkel.

Manapság a BKV-val és a MÁV-val kapcsolatban is hasonló a vélekedés – túl nagyok, túl nagy a súlyuk, szerepük a mindennapokban ahhoz, hogy az állam hagyja őket csődbe menni. (A Malév is eredetileg így gondolhatta, de az ő esetében kiderült, ez a tétel nem igaz). Mi ennek a piaci-szervezeti mentalitásnak a következménye?

  • vajon mennyit változtak ezek a nagyvállalatok az elmúlt 20 évben? Ami módosult (pl. szatelit-társaságok, holding struktúra), az mennyiben köszönhető a hatalmi játszmáknak, kedélyeket borzoló presztízsberuházásoknak, veszteségek látszólagos eltüntetésének, illetve az új idők új szelének?
  • MÁV.jpgvajon mi ösztönzi az ilyen cégek politikai úton kinevezett felső vezetését arra, hogy igazán mélyreható szervezeti átalakításokba fogjanak és sikeresen vegyék az akadályokat a piaci viszontagságok közepette? Hogy igazi következetes racionalizálást, hatékonyságnövelést, strukturális megújulást hajtsanak végre, vissza-visszapattanva a betonfalról, amelyet a különböző lobbisták támasztanak be a túloldalról? Nem racionálisabb magatartás részükről az "élj a mának"?
  • az „úgyis lesz valahogy, eddig is mindig volt” hozzáállás mennyiben ösztönöz megújulásra, és mennyiben konzerválja az archaikus szervezeti monopolium-hierarchiát? Vajon a vezetők csak a túlélésre játszanak, hasonlóan az egykori Oszmán Birodalom tisztségviselőihez, miközben várják a szabad rablás végét jelentő selyemzsinórt? Miért fordítana bármelyik vezető is sok energiát reformokba, ha nem tudja, meddig lehet a posztján, meddig kedvezőek szándékai megvalósításához a politikai szelek? Mi az, ami megakadályozná őket, hogy amit csak lehet, minél gyorsabban kisajtoljanak a pozíciójukból? Vajon csak a személyes ambíciójuktól függ, hogy mi módon kerülnek bele a hírekbe, lemondott, leváltott esetleg hűtlen kezeléssel, korrupcióval gyanúsított egykori vezetőként?
  • logo_bkv_1.jpgLehet-e ezeken a cégeken számon kérni felelős beruházást? Vajon számíthat-e arra egy felső vezető, hogy a tervektől kezdve az első kapavágáson keresztül a nemzeti színű szalag átvágásáig ő bábáskodik egy nagyberuházás felett? Vagy csak mer nagyot álmodni, belevág, aztán a finanszírozási-fenntartási kérdéseket oldja meg az utódja?
  • Miért és meddig szükségszerű az, hogy a kormányzat (önkormányzat) tehetetlen az ilyen cégekkel szemben? Miért bevett gyakorlat, hogy politikai, nem pedig szakmai alapon kinevezett vazallusok kerülnek felsőpozícióba, olyanok, akik egy darabig kiemelt fizetésért eltéblábolnak pozíciójukban, tényleges eredményességüktől függetlenül felveszik az átlag-adófizető számára sokévnyi fizetéssel egyenértékű prémiumukat, miközben megpróbálnak felnőni a feladathoz, bár láthatóan túlélésük érdekében egyetlen céljuk az, hogy az elődjükre kenjenek mindent? Vajon mikor kerül be a kinevezésekbe olyan szempont, mint az „adófizetők pénzével való jó sáfárkodás”, "előremutató, reális üzleti terv asztalra tétele", "szakmai hozzáértés" stb.?
  • vasúti fordító.jpgVajon mennyiben hibáztathatóak sikertelenségükért azok a felső vezetők, akiket a kormányzat (önkormányzat) rövid pórázon tart, feladatuk csak a politikusok éppen aktuális akaratának szolgai végrehajtása? Ha nem dönthetnek önmaguk a vállalati pénzügyi-finanszírozási stratégia kialakításában, közbeszerzések kiírásában, marketing tervük kialakításában, viszont a gyakran hibás informális "felsőbb utasítás" következményei miatt nekik (jobb esetben szóvivőjüknek) kell kiállni a haragos közvélemény elé? Ha időnként csak bábok a hatalmi játszmákban, igazi hatalom nélkül?
  • Az adófizetők pénzét meddig lehet büntetlenül önteni a feneketlen zsákokba, erőteljesen beavatkozva a piacba, hogy annak valójában nincs látszata? Vajon hová vezet az a politikai kézi irányítás, amely csak járatritkításban, megszorításban, fizetéscsökkentésben, szolgáltatás szintjének minimálisra redukálásában tud gondolkodni és erről törvénytervezetek is gyárt? Amely ahelyett, hogy konstruktívan megoldaná a finanszírozási kérdéseket és elzárná a felesleges pénzkiáramlás útját, csak diktátumok útján látszat-maszatolást végez?
  • A rossz döntések sorozata folytán milyen méretű adóssághalmaznak kell összegyűlnie ahhoz, hogy az adófizetők fellélegezhessenek, mert végre valaki olyan megoldási javaslattal állt elő, amellyel megszüntethető (redukálható) az adósságspirál anélkül, hogy annak a szolgáltatást igénybe vevők látnák a kárát? Évi 200 milliárd forintért vajon megéri, és ha igen, meddig tartható a víz felett a MÁV azért a szolgáltatási színvonalért, amit nyújt? Ki fizeti ki a BKV kb. 80 milliárdos tartozását úgy, hogy közben a kormányzat járatritkításért és privatizációért lobbizik?

 

alagút.jpgAz ördögi kör bezárult. Ezekre a „nem hagyhatjuk, hogy csődbe menjenek” cégekre szüksége van az adófizetőknek, akik valószínűleg áldoznának is hosszabb távon a magasabb szolgáltatási színvonalra, erre azonban a jelenlegi körülményeket látva semmi reményük. Ezért aztán minden évben politikai döntés alapján kénytelenek újra és újra megnyitni a pénztárcájukat és fizetni az egyre nagyobb számlát még akkor is, ha nem veszik igénybe a szolgáltatást, miközben a ténylegesen fogyasztók egyre kevesebbet és egyre rosszabbat kapnak emelkedő hozzájárulásukért cserébe. A cégek pedig eközben egyre biztosabban tudják, ők nem mehetnek csődbe, valaki úgyis megmenti őket, ahogy eddig is mindig ki lettek húzva a slamasztikából.

Maximum a vezetők és az őket irányító politikusok változnak négyévenként. A kérdés már csak az, lesz-e valaha is felelősségre vonás pénzherdáló, rossz szakmai döntések miatt?

 

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr284325205

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sörtelen 2012.03.20. 08:56:07

A szóban forgó cégek - köztulajdonok. Működtetésük célja ab ovo keresletrugalmatlan szolgáltatás. Működési forrásuk közpénz, illetve piaci mechanizmusnak nem alávethető kényszerfogyasztás. Éves (!) működési terveiket azok készíttetik, akik a készítők munkáltatói, a források biztosítói (költségvetés, központi díjmegállapítás), a felhasználás ellenőrzői.
Ez a döntési-végrehajtási-felelősségi struktúra a kizárólag államigazgatási pénzügyi szempontoknak alávetett költségvetési-számviteli-ellenőrzési törvényekkel párosulva szükségszerűen, elkerülhetelenül teszi működésképtelenné-felelősségre vonhatatlanná a rendszert.
Közgazdasági és jogi katyvasz az egész. Mindössze egyetlen példa: a köztulajdonlástól való elmebeteg iszonyodás vezetett a közvállaltok cégtörvény alá rendeléséhez, a százmilliós (ön)végkielégítéshez, az "üzleti titok" pártfinanszírozáshoz nélkülözhetetlen jogi elismeréséhez, a milliónyi tanácsadói foglalkoztatás jogszerűnek minősítéséhez (a vezetők és alkalmazottak miért jutnak jövedelemhez, ha napi munkájukhoz külön díjazott tanácsadók légiója kell?)a köztulajdonos-közösségnek a magántulajdonoshoz mért, jogállamban elfogadhatatlan másodrendűvé tételéhez.
A szóban forgó cégek működését meghatározó szabályozások részükben és összességükben a szándékos csalás, rablás, tolvajlás példaértékű megvalósításai, kellő rálátást nyújtva a jogállami működés(a jog valódi szerepének)valódi természetére és céljára.

kori58 2012.03.20. 10:25:47

Nem szabad összekeverni az állami vállalati és a nagyvállalati helyzetből fakadó problémákat. Igen, lehetséges, hogy egy túl nagy vállalatot meg kell menteni, bár ez normális helyzetben a tulajdonosok és a cégvezetés számára eléggé durva következményekkel jár, vagy járnia kell./ ha csödbe jutna Paks, attól még nem lehetne bezárni /

Az állami vállalati lét nem szükségszerűen jelent rossz működést, az alapkérdés inkább az, hogy az állam mint tulajdonos hogyan tud eljárni.
Ha az állami vállalatok feletti irányítást a feladathoz képest képzetlen, gyakorlatlan és rosszul fizetett közalkalmazottak látják el, abból sok jó nem sül ki, - de abból sem, ha az irányítást olyan szereplökre bizzák, akiknek alapvető érdekei rövid távúak, pl a következő választás megnyerése, a döntés pedig hosszútávú kellene hogy legyen.

tisztakéz · http://netes.8x.hu/ 2012.04.19. 08:53:33

Mindent lehet, csak megfelelő politikai akarat kell hozzá!!
süti beállítások módosítása