Ha a parlament elfogadja a munkahelyvédelmi programot, az valószínűleg nagy rést üt a költségvetésben. 

A kisvállalati adó és a kisadózó vállalkozások tételes adójának bevezetése egyrészt tehercsökkentést jelent, másrészt bizonyos hátrányos helyzetű munkaerőpiaci csoportoknak jelentős járulékcsökkentést helyez kilátásba. A kérdés az, a kieső bevételt miből pótolja a költségvetés?

A program leendő nyertesei leginkább a kisvállalkozások - a vállalkozások közül azonban ők  leginkább keresletfüggőek. Az pedig manapság gyengélkedik - kevesebbet fogyasztunk, mint korábban. A belső kereslet növekedésére egyelőre nem  lehet számítani, az exportra termelés jövedelmezőségét pedig az erős forint csökkenti. A vállalkozások pesszimisták, a beruházási kedv  a  padlón, és ha nincs szükség termelés-bővítésre, akkor új munkaerőre sem - a program nyújtotta kedvezmény valójában arra jó, hogy ne szűnjenek meg további munkahelyek és az is kérdéses, a megtakarításból eredő nyereség a folyamat mely szereplőjénél és milyen formában csalódik le. Ráadásul a folyamatosan változó jogszabályi környezet sem kedvező - a gazdasági szereplőknek fogalmuk sincs, meddig és milyen volumenű kedvezményekre számíthatnak, mikor lesz az egész intézkedés-csomag felpuhítva vagy úgy visszavonva, ahogy van.

Ha a munkahelyvédelmi program következtében nem nő az adófizetők száma, viszont a már piacon lévő szereplők kevesebb adót- és járulékot fizetnek be, röpke idő alatt igen nagy gondban lesz a költségvetés, a hiányt pedig sürgősen pótolni kell valahonnan. 

A kormánynak vannak ötletei, azonban az elemzők ezeket meglehetősen kétségesnek tartják:

• a Magyar Államkincstárra is kiterjesztenék a tranzakciós illetéket - az Államkincstár adóztatása praktikusan annyit jelent, hogy egyik zsebből a másikba rakja a kormány a pénzt, hacsak jogszabályilag nem sikerül megoldani, hogy valamelyik külső szereplőre terheljék azt (például kereskedelmi bankok), ráadásul az unió sem rajong az ötletért.
• javítanák az adóbeszedés hatékonyságát - kérdés, erre kap-e többletforrást a NAV. Ha nem, akkor nem valószínű jelentős hatékonyság növekedés, mivel az egyben annyit jelentene, hogy eddig nem dolgozott az apparátus, csak henyélt. A teljesítmény jelentős, költségvetési szinten is érezhető növekedéséhez több munkaóra kell (túlóra vagy új alkalmazottak hadrendbe állítása), mindez magasabb rezsiköltséget eredményez (új számítógépek, szolgálati autók, több iroda fűtése, stb.). Az is kétséges, hogy az elmaradt befizetéseket hogyan tudja a NAV behajtani, például a felszámolási eljárások során milyen arányban tudja követelését érvényesíteni. Hiába adós papíron egy adóalany (hiába rónak ki például több ellenőrzés során több büntetést), ha nincs miből befizetni a tartozást -  a költségvetés egyenlegét csak az az adóforint javítja, amely ténylegesen is bekerül a NAV számláira.
• a kormány számol a kamatmegtakarítással is - ehhez azonban tartósan alacsony országkockázat és erős forint kell, kérdés, ez a kettő hosszútávon tartható-e. Ebből a szempontból kardinális kérdés, hogy lesz-e IMF megállapodás, illetve ha nem lesz, akkor erre hogyan reagálnak a nemzetközi pénzpiacok.

Nem valószínű, hogy a Matolcsy-minisztérium hiányt szenvedne kreativitásból - számíthatunk új adók bevezetésére, illetve a már meglévők emelésére a lyuk betömése érdekében.

Orbán Viktor már célozgatott arra, hogy az IMF a szociális juttatások megvágása keretében a nyugdíjak csökkentését fogja kérni,  kb. 5%-os csökkentésről szól a pletyka, míg például a görögöknél a 800 euró feletti nyugdíjakat csökkentették. Ilyen intézkedés esélye kicsi - miniszterelnökünk még véletlenül sem haragítaná magára a politikailag aktív nyugdíjasokat, valamint igazi kampánytéma lehetne a nyugdíjak visszaállítása az ellenzék részéről.

Felmerülhet az egykulcsos személyi jövedelmadó feladása - azonban ez ellentétes lenne a Fidesz eddigi adókoncepciójával, ráadásul a legfőbb támogató-rétegét hozná hátrányos helyzetbe, ezt pedig nem engedheti meg magának a következő választásokhoz közeledve.

Milyen lehetőségek vannak még?

• Továbbemelni a fogyasztást terhelő adókat (fogyasztási adó, csipszadó, luxus-áfa, stb.), azonban ez még jobban szűkítené a jelenleg is meglehetősen karcsú belső piacot.
• Bevezetni olyan adókat, amelyeket látszólag a multik, valójában a zemberek fizetnek meg (közműadó)
• Kitalálni olyan adó-konstrukciókat, amely időszakosan plusz bevételt eredményez a költségvetésnek (fordított áfa kiterjesztése például az állattenyésztőkre), ez azonban igen komoly likviditási gondokat és jelentős versenyhátrányt okozna a piac hazai szereplőinek.
• Visszanyúlni történelmi hagyományokhoz: füstadó, kapuadó, szakálladó, veréb-, ló-, ököradó,  nyestbőradó, hadiadó, ablakadó, ajtóadó, esetleg a kalapadó.

forrás: szilvasbukta.com

A legnagyobb kérdés, össztársadalmilag van-e annyi haszna a munkahelyvédelmi programnak, mint amennyibe az adófizetőknek kerül?

Vespasianus óta tudhatjuk, "Pecunia non olet", vagyis a pénznek nincs szaga. Csak győzzük fizetni.

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.