2013.10.30. 13:19
Ásd el magad ...
Az alapvető jogok biztosa lát bizonyos aggályokat a szociális temetésről szóló jogszabályban foglaltakkal kapcsolatban - vajon ez azt jelenti, hogy parlamentünk FIDESZ-KDNP frakciója nem igazán tartja tiszteletben saját alaptörvényének rendelkezéseit? Ha elkészül Székely László véleménye, még akár ez is kiderülhet.
"Az elvesztett hozzátartozóhoz fűződő erős érzelmeit aligha vitathatóan a túlélő közeli hozzátartozó személyiségének integráns részeként kell felfognunk. Amikor az állam, még ha nem is feltétlen kötelezésként, de a gazdasági kényszer eszközével, arra kényszeríti a hozzátartozót, hogy a holttestet megmosdassa vagy részére sírt ásson, olyan terepre tévedt, amely a mai alkotmányos kultúrában számára tiltott" (Eötvös Károly Intézet)
Azt azonban tudjuk, a keresztény szemléletű kétharmad semmi kivetni valót nem talál abban, hogy a szociális temetés keretében bizonyos temetők kötelesek külön parcellát kijelölni a koporsós, illetve urnás szociális temetési helyeknek. Mert ugyebár aki csóró, az jobb, ha még halálában sem keveredik azokkal, akiknek volt mit a tejbe aprítaniuk, bónuszként pedig halottak napja alkalmával a hátramaradottaknak sem kell közösködni a gettólakók rokonaival. A kormánypártok szerint ez nem diszkrimináció, hanem állami kegy - akinek nem tetszik, gyűjtögessen, és egyszer majd lesz pénze arra, hogy végső nyughelye ne a szegénynegyedben legyen (hátul, a kerítés mellett, ahol már a madár sem jár), a rokonait pedig ne érje közmegvetés "annyi pénzük sem volt, hogy normálisan elkaparják" felhanggal. És valószínűleg az is megérne egy misét, vajon az egyházak hogyan viszonyulnak majd az ilyen temetésekhez. Mert pénzt ugyebár ők sem kérhetnek az ilyen temetést kapó hívek búcsúztatásáért ...
És mit nyújt még a keresztény állami felebaráti szeretet?
"Szociális temetésnél a hozzátartozót nem terhelik költségek, az állam ingyenesen biztosít sírhelyet és koporsót vagy urnát, gondoskodik a holttest hűtéséről, szállításáról. A hozzátartozó azt vállalja, hogy ő vagy akit felkért, közreműködik az elhunyt temetésre való előkészítésében (mosdatásában, felöltöztetésében), a sír kiásásában és visszahantolásában, a koporsó vagy az urna szállításában a temetőn belül, továbbá a sírba helyezésben vagy az urnaelhelyezésben. Ha a haláleset kórházban történt, vagy az elhunytat felboncolták, az intézmény készíti elő a holttestet a temetésre." (jogiforum.hu)
Hogy mennyire megkönnyíti a hozzátartozók helyzetét a szociális temetés, azt jól demonstrálja az index .hu videója:
Aki tehát azt képzeli, csak úgy odamegy és ripsz-ropsz kiás egy két méter mély gödröt bármilyen talajban (agyagos, enyhén fagyott, nedves, száraz, stb.), az nagy eséllyel tévesen méri fel saját fizikai képességeit - és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy bizony a koporsót akkor is szállítani kell temetőn belül, meg le kell engedni a mélybe, ha a kedves rokon 150 kilósan halálozott el. Könnyebbség, hogy temetőn kívül nem kell a halottat magánúton szállítani (utánfutón, tetőcsomagtartón, szamárkordén, stb.), valamint a mosdatás-felöltöztetés is megúszható egyes eseteknél, például a három hetes vízihullánál vagy a fél éve elkóborolt és meghalt, de csak most megtalált nagymamánál. Más kérdés, az önkéntes sírásóknak vajon ki fog tartani munkavédelmi képzést, hogy ne omoljon rájuk a gödör fala, illetve ha maguk alatt ásnak, azért gondoljanak arra is, egyszer majd ki is kell jutni a két méter mély lyukból. A halott öltöztetés sem egyszerű munka, gondoljunk akár csak a legalapvetőbb higiéniás szabályok betartására - egy-két nem várt esemény garantálja az akár évekig is elhúzódó rémálom-sorozatot. Az pedig, hogy a középkorban is így csinálták, még nem biztos, hogy elfogadható a XXI. században.
Ráadásul a hátramaradottaknak meg kell oldani, hogy munkaidőben, illetve a temető nyitva tartása alatt ássanak, a sírgödör szabványos legyen valamint a kijelölt helyre kerüljön, ne koszolják össze a környező sírokat és ha rosszul mérik fel a szükséges időtartamot, azért még valahogy készen legyenek a temetés kitűzött időpontjára. Mert valószínűleg nem sok kínosabb esemény van annál, mint amikor a gyászolók körbeállják a gödröt és szurkolnak, legyen már végre kész és kezdődjön a búcsúztatás.
A szociális törvény (illetve a FIDESZ-KDNP) tehát feltételezi, a hozzátartozók képesek ásni meg gödröt temetni - azért valljuk be, bár szóban és gondolati síkon nagyon jól megy a magyaroknak a lövészárok-gyártás, azért a valóságban honfitársaink többsége nem rendelkezik az ehhez szükséges fizikai és mentális felkészültséggel.
"Ha azonban emberek egzisztenciális helyzetükből adódóan kényszerülnek a szociális temetési formát választani, és ennek fejében a kegyeleti érzést is sértő, számukra megalázó munkát végezni, sérti a méltóságukat." (Eötvös Károly Intézet)
A sírásás igazi fekete munkává fog változni - hiszen bármely ismerősét felkérheti a gyászoló, ásson helyette, ugyan ki ellenőrizné? És mivel jogszabályilag csak ingyen végezhető a munka, így tuti biztos, hogy a ténylegesen kifizetett megbízási díjra eső adót meg a járulékokat senki sem fogja megfizetni. Ha pedig az adóhivatal arra vetemedne, hogy a szociális parcellákban lapátolókat ellenőrizze, tényleg ingyen van-e az ingyen, valószínűleg hamar utolérné a nép haragja: vajon mi lenne annak az ellenőrnek a büntetése, aki a koporsó leengedése után megpróbálná ellenőrizni a lapátot markolókat? Vagy csak azokat zaklatná alapos gyanú okán, akiknek nem könnyes a szeme? És milyen büntetést szab ki arra, aki azt állítja, "Joli néni sokat vigyázott rám, amikor kicsi voltam, tartozom annyival az emlékének, hogy szegény lányának segítek eltemetni?" Mert ha bárki is azt vallaná, hogy Józsi vagy Sanyi kapott x összeget a segítségért, bizony máris ugrana a szociális temetés.
Az állam azonban nemcsak a gettósítással diszkriminál, hanem azzal is, hogy azoknak segít csak, akik vállalják a megaláztatást.
"Az állam tehát ésszerű ok nélkül, önkényesen tesz különbséget, amikor csak azokat a temetésre kötelezetteket támogatja, akik ingyenesen gondoskodnak az állam által nem biztosított tevékenységekről" (Eötvös Károly Intézet)
És mi lesz azokkal, akik nem tudják/akarják vállalni a szociális temetkezésből adódó fizikai és lelki terhet?
"Várható, hogy az ingyenes temetési forma megjelenésével visszaszorulnak a mérlegelési jogkörben odaítélhető támogatások (a temetési segély és köztemetés költségeinek megtérítése alóli mentesítés) mindazon rászorulók esetében, ahol a családban, rokoni, baráti körben nincs a temetésben személyes közreműködésre fizikailag képes személy" (Eötvös Károly Intézet)
Mert ugye ha mérlegelési jogkörben eldöntheti az illetékes szerv, hogy az elhunyt unokája igazán képes lett volna kiásni a sírt ("miért nem utazott 200 kilométert és miért nem vett ki több napnyi szabadságot, még erre sem volt képes a nagyapja miatt"), mosdatásra-öltöztetésre pedig ott volt a menye, mit sírnak, ilyen lusta örökösök nem érdemelnek támogatást.
A kormány keresztény felebarátként erőteljesen lerövidíti a gyász folyamatát - a sokórás kemény fizikai munka elapaszthatja a könnyeket, a búcsúztató után az utolsó göröngy visszalapátolása pedig akár farkasétvágyat is varázsolhat a halotti torra. Márha futja rá.
Ha pedig mindezek után valaki nem veszi igénybe a szociális temetést, de anyagi helyzete okán köztemetésre szorul, annak költségeit később ki kell fizetnie a hagyaték terhére.
És igen, gondolhatjuk azt, mi ugyan nem kerülünk ilyen helyzetbe, bármikor elő tudunk varázsolni többszázezret rokonunk temetésére. De biztos ez? Elég csak egy nagyobb betegség vagy baleset, hirtelen munkahelymegszűnés, sorozatos családi tragédia - és amikor egy mosógép csere is jelentős pénzügyi gond, vajon mit jelenthet egy temetést finanszírozni?
"A hivatalba lépésem óta eltelt idő alatt azonban azt tapasztaltam: a panaszok többsége segélykiáltás, amely a legmélyebb nyomorból jut el hozzánk." (Székely László, alapvető jogok biztosa)
Vajon ha Magyarország jobban teljesít, miért van szükség a szociális temetésre, miért nem tartható fenn a régi rendszer?
Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.
Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
jogalany 2013.10.31. 08:53:06
Egy rokon elhalálozása akkor sem kellemes, ha nem volt vele szoros kapcsolat, a temetés nagyon drága, sokak számára megfizethetetlen.
Tessenek békén hagyni a halottakat és az Őket temető szegényeket.