morgás joga 6.jpgAz új bűvös szám az ötmillió lett. Hogy miben? A foglalkoztatásban, legalábbis Matolcsy szerint:

"A kormány célja, hogy 2020-ig több mint 5 millió adózó munkahely legyen Magyarországon, ez pedig egyben a teljes foglalkoztatást jelent - mondta Matolcsy György éves meghallgatásán az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságában." (index.hu)

Orbán Viktor márciusban még 5,5 millió szorgos magyarról álmodozott  - ha sikerül elérni, hogy Magyarországon öt és félmillióan dolgozzanak, az már önmagában megerősíti a középosztályt, ez pedig nemcsak az országnak és a munkavállalóknak, hanem az üzleti világnak is elsőrendű érdeke. Sőt, a kormány kitűzött célja, hogy legalább 5,5 millió ember dolgozzon és fizessen adót, mert csakis így lehet a magyar gazdaságnak jövője (Selmeczi Gabriella, MTI)

 

Az első kérdés, vajon hova tűnt fél év alatt 500 ezer ember? Márciusban még 5,5 millió fő foglalkoztatása jelentette a teljes foglalkoztatottságot, most szeptemberben már csak 5 millió? A kormány ezek szerint tudomásul vette, hogy félmilliónyi munkaképes magyar állampolgár ténylegesen is emigrál a tündérmeséből, már vágyak, álmok, statisztikák szintjén sem kell szerepeltetni őket?

Arc kiállítás 2012.jpg

Horváth Ambrus: Nem lelé honját a hazában (Arc kiállítás 2012)

Matolcsy vágya tehát, hogy a 2011-ben ténylegesen foglalkoztatott 3.811,9 millió és az elérni kívánt 5 millió különbözete, tehát cirka 1,2 millió fő visszatérjen a munkaerőpiacra, vagy legalábbis ennyi munkahely jöjjön létre. A rózsaszín álom: legyen 5 millió lelkes adófizető és mindannyian járuljanak hozzá országunk felemelkedéséhez. A vízió egyik szépséghibája, hogy miniszterünk nem hatékony munkahelyteremtésről álmodozik rövid távon, hanem a közmunka intenzívebbé tételéről - szerinte üdvös lenne, ha jövőre legalább 300-400 ezer közmunkás lenne az országban. (A 2010-es kormányváltástól mostanáig keletkezett kb. 120 ezer új munkahelynek nagyjából kétharmada a közfoglalkoztatásból származott. forrás: index.hu)

A kérdések kérdése azonban nem az, hadrendbe tud-e állítani ennyi munkanélkülit a kormány (a közveszélyes munkakerülés büntetésével előbb-utóbb biztos sikerül), hanem az, vajon az adófizetők hogyan tudnak ennyi, költségvetési forrásból fizetett új "alkalmazottat" eltartani.

Tudomásul kell venni, a közmunka sokba kerül a társadalmunknak, mivel az adófizetőknek ki kell fizetniük

  • a közmunkások munkabérét, 
  • a közmunkát szervezők, felügyelők és adminisztrálók munkabérét,
  • a szükséges infrastruktúrát (munkaruha, szerszámok, védőital, szállítás, egyéb, a foglalkoztatással  és a szervezéssel-adminisztrációval összefüggő költségek, stb.),

miközben az elvégzett munka hatékonysága alacsony - gondoljunk csak a világ életében irodában dolgozó, lakótelepen felnőtt, ma is nyolcadik emeleten lakó, fél éve leépített adminisztrátorra, amint épp árkot tisztítani vagy gyomlálni küldik. Ráadásul sokszor nemcsak a képzettség hiányzik a munka megfelelő színvonalú elvégzéséhez, hanem a fizikai, egészségi állapot is. A vállalkozóknak "kiközvetítés" pedig valamiféle modern-kori rabszolga-kereskedelmet vizionál, embertelen munkakörülményeket és a minimálbérnél alacsonyabb éhbért feltételezve.

"Az elmúlt hónapokban számos állampolgár panaszolta a közfoglalkoztatásba való bekerülés, vagy az abból való kikerülés, a bérezés, a munkakörülmények részleteit. A közfoglalkoztatás rendszerében résztvevők jellemzően igen nehéz, kiszolgáltatott helyzetben vannak. Szabó Máté ombudsman szerint ezért is, és a gyakran változó szabályozás, a jogalkalmazói gyakorlat szempontjából is lényeges, miként jut érvényre az emberi méltósághoz való jog, az egyenlő bánásmód követelménye, valamint a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog. Az általános vizsgálat középpontjában az önkormányzatok által szervezett közfoglalkoztatás áll, mert ezt érte a legtöbb panasz.

Az alapvető jogok biztosa a Munka Méltósága Projekt keretében folyó vizsgálatsorozat kapcsán megfogalmazta: a közfoglalkoztatás az állami foglalkoztatáspolitika egyik eszköze, ami nem lehet öncél, segítenie kell az elsődleges munkaerőpiacra történő belépést, vagy a visszajutást. Ezért fontos annak vizsgálata, hogy megvannak-e az egyre több embert alkalmazó közfoglalkoztatási rendszer jogszerű működéséhez elengedhetetlen garanciális elemek, illetve megfelelően biztosítják-e a vitathatatlanul kiszolgáltatottabb helyzetben lévő munkavállalók alapjogainak tiszteletben tartását. Mindezek nem múlhatnak pusztán az önkormányzat jóindulatán, hanem maguknak a jogszabályoknak kell szavatolniuk, és a hatóságoknak ellenőrizniük.

(...)

Az átfogó vizsgálat első tapasztalatairól és a nyári helyszíni szemlék eredményeiről a biztos tervek szerint 2012 szeptemberében, szakmai konferencián számol be, várhatóan ez év novemberében pedig kiadja a vizsgálat jelentését is." (Szabó Máté ombudsman, közlemény, 2012. július 8.)


A Matolcsy-féle közmunkás projekt azt feltételezi, lesz hazánkban az önkormányzatoknak és egyéb intézményeknek elegendő forrásuk arra, hogy ilyen volumenű közmunkaprogramot vállaljanak be - és ne csak finanszírozni tudják, hanem hasznos munkát is találjanak ki számukra. Az egy nap alatt huszonötödjére is feltakarított főtér nem biztos, hogy annak számít. De vajon mi lesz azokkal a térségekkel, ahol az önkormányzat maga a templom egere, nemhogy közmunkára, de még világításra sincs pénze, miközben a munkanélküliség az egeket veri? Vajon hogy teljesítik a kormány által rájuk szabott penzumot, esetleg gazdagabb vidékekre teleportálják a közmunkára terelteket? Vagy kapnak extra-forrást a központi költségvetésből? Esetleg a giga-mega állami stadionépítésekhez konténer-városok is épülnek, odatelepítve az  adófizetők-finanszírozta közmunkások seregét?

Az álomnak van azonban egy másik vetülete is - a teljes foglalkoztatás illúziója. Mikor is dolgozott utoljára 5 millió ember hazánkban? A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gazdaságilag aktívak száma 1969-91 között haladta meg a Matolcsy-elképzelést, akkor, amikor a Kádár-rendszer büntette a közveszélyes munkanélküliséget - a kapun belüli munkanélküliségről nem beszéltek, a kapun kívüli, mint olyan pedig nem létezett. Ráadásul mindez úgy, hogy hazánk lakossága 1991-ben 10,373 millió volt, 2012-ben pedig már csak 9,958 millió, a gazdaságilag aktívak száma pedig 4.279,8 millió fő volt a 15-74 éves korcsoportban. És ebben a számban benne vannak a tartósan külföldön tartózkodó (de ezt a tényt a hatóságok orrára nem kötő) honfitársaink is. 

Eközben a gazdaságunk tovább halad a mély felé: 2012 első félévében 1%-kal zsugorodott a GDP, a mezőgazdaság kibocsátása több, mint 10%-kal csökkent, ahogy az építőipar volumene is. Reménysugár egyelőre még nem látszik az alagút végén - és aki a jövő évben induló munkahelyvédelmi program üdvös hatásában reménykedik, valószínűleg annak is lesznek még kudarcélményei e témában: a gazdaság jelenlegi állapotát látva (belső kereslet hiánya, alacsony beruházási ráta, hitelezés pangása, stb.) nem várható más, mint az, hogy a program által kedvezményezett réteg a már meglévő munkahelyekről kiszorítja azokat, akik foglalkoztatásából kevesebb előnye származik a vállalkozásnak.

A jelenlegi gazdasági mutatók alapján elképzelni sem lehet, vajon mire alapozza Matolcsy és Orbán a teljes foglalkoztatás jövőképét - lehet, hogy ők tudnak valami olyat, amit mi nem? Vagy csak olyan jól hangzik majd a következő választási kampányban az "el fogjuk érni a teljes foglalkoztatottságot" szlogen?

Előzmény:

Pucoljuk tisztára Európát!

A munkahelyvédelem ára

Félmillióan emigrálnának a tündérmeséből

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr334766143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása