morgás joga 6.jpgA kereszténydemokraták "normális ember módjára" gondolkodnak, ez pedig egyaránt fontos itthon és Európában - mondta Harrach Péter a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kerekasztal-beszélgetésén. Kitért továbbá arra is, miszerint ahogy az élet minden területén, úgy az iskolákban is "rendezett világot" kell teremteni, és ennek jegyében azonos színvonalú, államilag ellenőrzött, egységes oktatási rendszer kiépítése a cél, miközben megnyugtatta a pedagógusokat, hogy a  KDNP azon dolgozik, hogy a pedagógus-életpályamodell többletkövetelményei csak a tervezett béremelésekkel egy időben lépjenek életbe. Ez utóbbi hallatán biztos nagyon megkönnyebbültek az érintettek ...

A fenti egyen-oktatással csak egy nagy baj van - épp a kereszténydemokraták által gründolt nemzeti köznevelésről szóló törvény az, melynek első szakasza szerint a törvény "kiemelt célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás".

Az azonos színvonalú, egységes oktatási rendszer pedig olyan, mint a konfekció öltöny - elképzel egy átlag-gyereket, és ahhoz igazítja az óraszámokat, tanmenetet meg a követelményeket. Aki pedig ebbe nem fér bele, az vessen magára. 

És milyen tanuló az, aki a KDNP-álmodta, és a kétharmad által elfogadott rendszerrel kompatibilis? Aki a NAT követelményeit A-tól Z-ig el tudja sajátítani - lehetőleg természettudományos érdeklődésű, de a nyári 15 kötetnyi kötelező olvasmánytól sem visszariadó, heti egy erkölcstanon/hittanon pallérozott elméjű könyvmoly. Amelyik diák meg nem ilyen, az szégyellje magát meg a szüleit, hogy ennyire eltérő egyedet alkottak annak idején. Különösen igaz ez azokra, akiket humán érdeklődéssel áldott meg a genetika - a jelenlegi oktatási kurzus számára ők a drasztikus átnevelésre szorulók (tanuljanak kémiát-fizikát), ha pedig még ennek sincs eredménye, akkor keretszámokkal és büntető-tandíjjal sújtott állampolgárai.

"A műveltség olyan, mint a védőoltás: megvéd minket a manipulációtól, határozottabbá, elveinkben szilárdabbá, látókörünkben gazdagabbá tesz bennünket." (Véghelyi Balázs)

És mi van a tehetséges gyermekekkel? Egy normálisan funkcionáló rendszerben a rendszer kegyeltjeinek kellene, hogy legyenek, a jövő zálogai, a következő generáció országépítői, feltalálói, művészei és úgy általában a mértékadó értelmiségei. Az uniformizálás a tehetséget tünteti el a rendszerből, amikor rendszeridegenként kezeli azokat a diákokat, akik többre lennének képesek, vagy épp többet is tudnak a társaiknál - az uniformizálás országában az egységesítés gúzsába vannak kötve, személyiségük és tehetségük kiteljesedésére pedig szinte nincs is lehetőségük.

"(...) Magyarország is csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában; nincs módunk középszerűnek lenni. (...) De ez az ország semmitől nem fél úgy, mint a minőségtől, s az igazi műveltségtől, amely valóban hősiesség." (Márai Sándor)

Vajon mi az oka, hogy a KDNP-vezette oktatási tárca ennyire ódzkodik a tehetségektől és a tehetséggondozástól úgy, ahogy van? Miért nem hagyja a már működő tehetséggondozó rendszert megfelelően funkcionálni, sőt, így, amikor végre oly sok év felkészülés után valami maradandót alkothatnak szakpolitikusaik, miért nem fejlesztik tovább azt még magasabb színvonalúra

A tehetség is a természet azon értékei közé tartozik, amely gondozást kíván. Nem kapálást, nyírást, permetezést, csak dús termőtalajt, odafigyelést és szabadságot a növekedéshez. (Gyarmathy Éva)

Először is le kell szögezni, az tévhit, hogy ezek a "tehetséggondozós" gyerekek csodagyerekek lennének vagy elkényeztetett zsenik (Goethe szerint a tehetség mindent megtanul, a zseni mindent tud). Okosak, szorgalmasak és hihetetlenül keményen tudnak tanulni annak érdekében, hogy elérjék céljaikat (ha nem, előbb-utóbb kénytelenek otthagyni az iskolájukat). Nem kivételezett úrigyerekek és nem is követelmény, hogy zsenik legyenek. Egyszerűen csak olyan gyerekek, akik el akarnak valamit érni és ezért hajlandóak áldozatot is hozni.

Az elmúlt években tehetséggondozó felvételit kellett írniuk azoknak a diákoknak, akik az ország tehetséggondozó   középiskolájának egyikében szerettek volna továbbtanulni.  És miért vállalták a nehezített felvételit a diákok? Csábította őket az a többlet, amit ezek az iskolák nyújtani tudnak - a tehetséggondozó oktatásra jelölt tantárgy emelt szintű oktatása,  az iskola tanárainak magas és speciálisan a tehetséggondozásra irányuló képzettsége, az iskola diákjainak rendszeres sikeres szereplése a tanulmányi versenyeken, az emelt szintű érettségire való felkészítés a kijelölt tantárgyakból, valamint a garantált kiváló informatikai felszereltség és iskolai könyvtár. Igen, ezek olyan elit iskolák, amelybe minden olyan gyermeknek esélye van bekerülni, aki tehetséges és szorgalmas, és akit megfelelően felkészítettek az általános iskolában a továbbtanulásra.

A tehetséggondozó felvételi egyfajta garancia volt arra, ne kerüljenek be a rendszerbe még véletlenül sem olyan gyerekek, akik nem oda valók. Hogy is történhetett ilyen, még a tehetséggondozós felvételi bevezetése előtt? Például olyan iskolában írták meg a felvételit, ahol ilyen vagy olyan okból sikerült nekik sokkal jobbat írni, mint amire valójában képesek lettek volna (feladatok egymással megbeszélése, súgás, stb.). A tehetséggondozó felvételit viszont csak a tehetséggondozó középiskolákban lehetett megírni olyan felvigyázók mellett, akik  épp az iskolák színvonalának megőrzése érdekében gondoskodtak a fair play maradéktalan betartásáról.

Ráadásul a csalásnak nagy ára van - elsőre ugyan főnyereménynek tűnik bekerülni egy igen erős középiskolába, azonban a diáknak nem megfelelő színvonalú oktatási intézmény hosszabb távon önbizalomhiányt,  magatartás-problémákat, bukást vagy akár lemorzsolódást is eredményezhet, ráadásul ha osztályonként három-négy nem oda való tanuló van, az már az oktatás minőségének a rovására mehet. 

Az idén azonban változott a helyzet - az idei középiskolai felvételi menetrendből már kimaradt a tehetséggondozó felvételi. Vajon miért? A tehetséges gyerekek nem érdemlik meg, hogy gondosan szelektálva kerüljenek be a tehetséggondozó középiskolákba? Vagy az iskolák vegyék tudomásul, először csak a felvételi tekintetében kerülnek bele a nagy közös egyen-rendszerbe, aztán majd jön a többi lépés is  szép lassan: uniformizált kerettantervek, a kiugró tehetségek egyedi fejlesztésének leépítése, kimagasló szaktudású tanárok mellőzése, tudásszint alatti foglakoztatása? Vajon megoldás a mélyinterjús-feladatmegoldós szóbeliztetés ellensúlyozni a hátszeles írásbeliket? Vajon már most törődjenek bele az iskolaigazgatók,  hogy intézményük színvonala jelentősen romolhat, vagy reménykedjenek, lesz még olyan kormányzati intézkedés, amely garantálja (minimum) az eddigi minőséget? 

Ha az intézmények az elmúlt hét kormányzati intézkedéseit veszik irányadónak, bizony elgondolkodhatnak rajta, vajon mikor döntenek majd úgy az új mega-giga oktatási csúcsintézmény (KIK) illetékesei, túl drága a tehetséggondozás, felesleges pénzpazarlás az egész, semmi plusz óra, minden legyen visszaegységesítve a "rendezett világ" államilag ellenőrzött egyen színvonalába?

Vajon mi lesz a sorsa a köznevelési törvény felügyelte új, uniformizált generáció tehetségeinek? Lehet, hogy a rendszer úgy bedarálja őket, hogy soha nem tudjuk meg, mire lettek volna igazából képesek? Vagy vegyük csak egyszerűen tudomásul, hogy a NER nem a nemzetközi hírnevű orvosok, mérnökök vagy épp leendő magyar Nobel-díjasok keltetője?

"AÚj Nemzedék Jövőjéért Program egyik legfőbb alapvetése, hogy Magyarországon a szükséges változások alapvető erőforrásai a fiatalok." De vajon nem bánik-e felelőtlenül a kormányzat ezzel az hihetetlenül gazdag erőforrással, nem vesztegetik-e el felelőtlenül a jövő tehetségeit?

 

És vajon a  tehetséggondozásra szakosodott tanárokkal mi lesz? A végső cél az, hogy ők is egyen-tanárokká váljanak egyen-tananyagot leadva egyen-gyerekeknek? De akkor miért lettek az adófizetők pénzén ilyen magas színvonalra kiképezve? Vajon mennyire gazdag ország az, amely megengedheti magának, hogy egy ilyen szellemi potenciált, egy tehetséges pedagógus-réteget veszni hagyjon?

Mondják, a tehetség utat tör magának - de azért a sok akadály lelassít, kiéget. Vagy egyszerűen csak arra készteti a tehetségeket és szüleiket, hogy minél korábban elgondolkozzanak azon, milyen rossz helyre is rakta le őket a gólya és utat törjenek maguknak egy másik, a tehetségeket jobban megbecsülő országba.

A tehetség mögött köznapi szavak rejlenek: szorgalom, szeretet, szerencse, de mindenekelőtt a kitartás. (James Arthur Baldwin)

Vajon megtudjuk majd, melyik iskola lesz az "egységes színvonal" mértékadója, melyik intézményhez rendezik át az oktatás világát? Ki fog derülni, kinek a gyereke jár oda, melyik párt melyik pártaktivistája tanít ott? És vajon ki és miért haragszik ennyire a magas színvonalú iskolákra? Esetleg valamelyik fontos ember gyermeke szerzett itt életre szóló kudarcélményeket, vagy pártkatonát rúgtak ki nem megfelelő tanítási színvonala miatt? Kinek fáj az, hogy igenis vannak tehetséges gyerekek, akik mást érdemelnek, mint a konfekció-oktatás, és kinek az érdeke az, hogy "hozzábutuljanak" a nagy átlaghoz?

És végül, de nem utolsó sorban, mi lesz azokkal a pedagógusokkal és igazgatókkal, akik többet adnak, mint az egyenszínvonal? Kezükre ütnek, fegyelmivel kirúgják őket? Tényleg ez a vizionált egyen oktatási rendszer az, amire szüksége van a magyar nemzetnek ahhoz, hogy "újra nagy legyen"?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr904831905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ursus artos 2012.10.11. 19:16:21

A szerző sajnos azt nem tudja, hogy a mai magyar közoktatási rendszernek az az egyik legnagyobb baja, hogy hatalmas különbségek vannak az iskolák között. Ennek a különbségnek nem az iskolák között hanem azokon belöl kellene lennie.
Mindazonáltal a "tehetséggondozó" gimnáziumok megmaradnak.

Benbe · http://www.benbe.hu 2012.10.11. 19:45:30

@ursus artos: Ez egy szép elv, bár még senkinek nem sikerült megvalósítania. A jelen kurzus számára mintaként szolgáló finnek is csak odáig jutottak, hogy az oktatásuk színvonala egységesen alacsony legyen (annyi pozitívumot tudnak fölmutatni emellé, hogy náluk tényleg mindenki tud egy picit angolul - mondjuk van ötven év előnyük a témában).

Tehetséggondozó iskolában tanítok, két, párhuzamos osztály között mégis érezni a különbséget. Megtervezek egy órát, az egyik osztály az alapján tökéletesen megérti a dolgot, de ha ugyanazt csinálnám a párhuzamos osztállyal, akkor öt perc után mindegyikük elkezdene a telefonján pötyögni. Az emberek nem egyformák, a tanár ideje pedig drága (illetőleg nincs pénz több tanárra, pedig az egyetem alatt kísérleteztünk azzal, hogy többe tartottunk egy órát, és nagyon jól sikerült, de ezt soha, senki nem fogja megfizetni). Minél több diák képes az órára eltervezett alap tevékenységek során magától elsajátítani az anyagot, annál több ideje jut a tanárnak egyénileg foglalkozni a lemaradókkal. A mai fizikatananyag, illetve a biztosított óraszám mellett csak úgy van egyáltalán időm egyénileg is foglalkozni diákokkal az órán, hogy csalok: kihagyok nehezebb példákat, komplett fejezeteket adok föl egyéni feladatként, stb. Egy órán így is kb. három percet tudok segíteni.

A differenciált tanulás szép dolog, nagyon jól tudnék elméletben fizikát tanítani a mostaninál sokkal heterogénebb csoportban is, ha több egyéni feladatot, csoportmunkát, projektet vagy ilyesmit adhatnék ki. Az otthoni terhelése a gyerekeknek így is brutális, marad az iskola: ehhez viszont a jelenlegi óraszám nem elég, minden tárgyból szó szerint rohanni kell. Egyedül a nyelvtanárok dúskálnak óraszámban, pénzben, eszköztárban, mégis ők nyújtják átlagosan a leggyatrább teljesítményt - érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire kell teljesen belenyúlni az oktatás rendszerébe és összeereszteni egy csomó olyan diákot, akik sem az órai viselkedés, sem a tanuláshoz való hozzáállás, sem a szorgalom tekintetében nincsenek pariban, mikor egy olyan egyszerű kérdést nem tudtunk még ennyi pénzből és energiából sem megoldani, mint hogy az érettségiző gyerekek közpéfokon (ami egyébként nem használható nyelvtudási szint még) megtanuljanak egyetlen idegen nyelvet.

dark future · http://www.andocsek.hu 2012.10.11. 22:26:11

egyszerű a képlet: aki kicsit is okosabb/tehetségesebb az átlagnál, az egyetem után elhúz innét a faszba, ez pedig erőteljesen frusztrálja a KDNP-s seggfejeket.
süti beállítások módosítása