morgás joga 6.jpgHaza hasonló a családhoz? Köztársasági elnökünk ünnepi beszédében a családalapításhoz hasonlította az államalapítást -  szerinte a család mindannyiunk számára az otthont jelenti, és az állam is ehhez hasonló: nemcsak otthonunk, hazánk is van a nagyvilágban és történelmi sikerünkként értékelhető, hogy

  "volt és mindig lesz a földnek egy szeglete, egy önálló európai állam, amelyre minden magyar a hazájaként gondol, aminek neve: Magyarország". (Áder János, index.hu)

Az átlagember úgy véli, államalapításban keveset vesz részt, legalábbis ritkán kelünk fel azzal a tudattal, „ma újraalapítom Magyarországot”, hiába is hangoztatja Áder János, hogy az átlagpolgár egyben államalkotó is. Valójában nem államot alapítunk, hanem adónkkal finanszírozzuk azokat, akik túlméretes küldetés-tudattal a XXI. században felvállalták ezt a giga-mega feladatot.

 "államalkotó nemzetünk tagjaiként ma is úgy érdemes magunkra tekintenünk, mint valódi alkotóira, újraalapítóira államunknak" (Áder János, index.hu)

Ha már az államalapításban nem is, a családalapításban kicsit járatosabbak vagyunk, a bizonyítványunk azonban nem valami fényes – 2011-ben például (becsült adatok alapján) 35.750 házasságkötésre 23.200 válás jutott, és akkor még nem is beszéltünk a legendásan rosszul működő házasságokról, a szociális munkások és a helyi rendőrök rémálmáról.

Igaz, az utóbbi években mintha egy kicsit csökkent volna a válások száma, de ez nem azt jelenti, megtanultunk választani/békésen együttélni, hanem ténylegesen a házasságkötések száma, illetve a házasságban élők aránya is csökkent. Plusz emelkedett a válás tarifája, az érintettek pedig előbb-utóbb felmérik, a szegénység összetart – az átlag-választók kasztjában a válás minimum két nyomorultat teremt, ha nem számoljuk a gyerekeket: az egyik fedél nélkül marad, a másik szintén, csak egy kicsit halasztva, kell egy-két hónap, mire kiderül, nem tudja egyedül fenntartani a rámaradt kéglit.

Ha a magyar beállítódást követjük, megfelelő felhatalmazást nyerünk, alkalmunk adódik és államunkat ténylegesen úgy kívánjuk újra-felépíteni, mint saját családunkat, a statisztikai adatok alapján nagy eséllyel a bíróságon kötünk ki. És nemcsak az akár évekig eltartó bontóperben élhetjük meg legszomorúbb napjainkat, hanem vívhatunk igazi „Rózsák háborúját”, elmarhatjuk a barátokat, szeletelhetünk bútort, zsarolhatjuk házastársunkat, lenyúlhatjuk a családi kasszát, eltilthatjuk/elidegeníthetjük a gyereket szülőpárunktól, boldogtalanságunkra hivatkozva naponta leihatjuk magunkat adómentes pálinkával, belekóstolhatunk a családon belüli erőszakba, kérhetünk szemérmetlenül magas tartásdíjat (hátha megítélik) és berendezkedhetünk parazita vagy parazita-tartó életmódra, egyéni szerencsénktől és habitusunktól függően.

Ha az államunk alapítása a családalapításhoz hasonlít, már értjük is a felvett kölcsönt: kell kéglire, bútorra meg autóra. Az ésszerűség nem követelmény, lagzira meg drága nászútra még ínséges időben is el lehet verni milliókat (nemzeti hagyományunk a cifra nyomorúság), ami pedig nem megy a családtagok önkéntes vagy kikényszerített hozzájárulásából, rokonok lenyúlásából, arra ott a hitel. Aztán vagy szerencsés a csillagok állása, vagy nem – a hajléktalanok is egyszer valakinek a családtagjai voltak, gyerekek, szülők, nagybácsik, nagynénik, de ilyen vagy olyan okból nincs családjuk, amire otthonként tudnának gondolni.

Vannak olyanok, akik menekülnek a fojtogató családból, zsarnok apától/férjtől vagy a féltékeny, gonosz anyától/feleségtől. Olyanok, akik inkább maguk is fejest ugranak egy új házasságba  vagy albérlet-létbe, csak szabaduljanak otthonról, a „családi melegből”. Ám egyre többen kénytelenek otthagyni igazi otthonukat, családjukat is – a nemzet hajléktalanjaiként külföldön próbálnak szerencsét, mert itthon esélytelen, hogy olyan munkát találjanak, amelyből emberi módon meg tudnak élni.

Ma már többszázezres nagyságrendű azok száma, akik családjukat, otthonukat hátrahagyva új hazát építenek. Akik nem érzik úgy, beletartoznak a „minden magyar”-ba, akiknek nem tűnik úgy, hogy „lelkük felemelésével” minden megoldódik és az újraépítés folyamatában a leg-leg családfő úgy számít rájuk, hogy egyben a megélhetésük is biztosított. Csak azt tudják, a befizetett adójuk számít, semmi más, valójában annyit érnek, amennyijük van. És az édeskevés. A nagy nemzetcsaládban icike-picike porszemek, akik gyakorlatilag teljesen érdektelenek a családfő számára, akik elszegényedésükkel támogatják a gazdag rokonok továbbgazdagodását.

 "Mi magyarok pedig a vérünkben hordozzuk a tudást, hogy ha a lélek emelkedik, csakugyan vele emelkedik minden"  (Áder János, index.hu)

Egyetlen, a történelmet érettségi szinten ismerő politikusnak sem lehetnek illúziói  - a lélek végül meghal, ha a testet nem táplálja semmi sem, függetlenül a vérben csörgedező tudásszinttől.  A napi gondokkal küszködve csak keveseknek adatik meg, hogy iránytűjük legyen „a haza mindenek előtt”. Hazánk történelme már megmutatta: a magyar, ha léte múlik rajta, mindent hátrahagyva kivándorol miközben tudja, van egy hazája a Kárpát-medencében, de ez a haza nem gondoskodik róla, nem biztosít neki megélhetést – ez a haza rútul elárulta őt. És bár lelkében mindig magyar marad, új hazát keres magának, olyat, ami befogadja, ahol nem koldusként tengeti napjait.

 

 …élni kell lehetőségeinkkel, amelyek "kapuja csak azok előtt nyílik meg, akik előrelátó tervekkel, bátor és okos tettekkel maguk látnak hozzá álmaik valóra váltásához" (Áder János, index.hu)

 

Igen, a magyarok tömegesen élnek a lehetőséggel. Előrelátóan (vagy kevésbé előrelátóan), de mindenképpen bátran és tetterősen idegen hazában látnak hozzá álmaik valóra váltásához. 

 

Előzmény:

Orbán Viktort mélyen érinti

Félmillióan emigrálnának a tündérmeséből

 

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr674721403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása