A választók jelentős része és a Fidesz kampánygépezete is várja, vajon hogyan alakul az ellenzéki összefogás? Képesek vajon a baloldali szereplők félretenni régi sérelmeiket, hatékonyan összefogni, egységesen fellépni és leváltani a mai kétharmadot? Ki lesz majd a húzóarc (azaz a miniszterelnök jelölt) és milyen erős másodvonal sorakozik fel mögé? Vajon lesz normális programjuk (bár 2010 óra már tudjuk, ez nem elengedhetetlen feltétele a győzelemnek), lesznek olyan üzeneteik, amik a különböző választói csoportoknál kedvező fogadtatásra talál? És nem utolsó sorban, lesz olyan baloldali összefogás, amely képes legyőzni a Fideszt?

Játsszunk el a gondolattal, milyen ismérvei is lennének egy logikus, racionális alapokra épülő ellenzéki összefogásnak. A varázsszó a logikus - tehát a mai magyar viszonyok között mondhatni nem logikus, hogy ez a forgatókönyv valósuljon meg.

1. Az MSZP, mint legnagyobb és legerősebb ellenzéki párt adja a miniszterelnök jelöltet, azaz Mesterházy Attila a húzóarc.

Elsőre logikusnak tűnik, hogy a legerősebb kutya kapja a csontot, gyakorlatilag sokan épp ennek ellenkezőjére spekulálnak és Bajnai Gordont vélik befutónak. Mindkét jelölt mellett vannak érvek és ellenérvek bőven, sőt mind a kettő be is jelentkezett a sajtóban mint potenciális induló. A logika azt mondja, Mesterházy az utolsó leheletéig harcoljon a saját miniszterelnök jelöltségéért, egyrészről mivel ezt várja el pártjának a tagsága (megingana a bizalom), másrészről Bajnai elfogadottsága azért nem olyan egyértelmű a szegfűsöknél.

részletes elemzés: Vajon milyen szerepe lesz az Együtt 2014-nek a baloldali összefogásban?

Ha Mesterházy netalán húzóarcként elveszítené a következő választást, számára az sem olyan nagy tragédia, hiszen fiatal, lesz még választás 2018-ban is ... Az viszont karrierje végét jelentené, ha átadná a jelöltséget másnak (azaz nem hinne saját magában és erejében) és úgy bukná a baloldal a választást.

2. Közös baloldali országos lista és közös egyéni jelöltek.

Az új egyfordulós választási rendszerben alapvető követelmény az előregondolkodás - nincs már lehetőség a két forduló közötti paktumozásra, mindent előre le kell játszani. Ha a baloldal nyerni akar, meg kell egyezniük, ez pedig csak úgy lehetséges, ha közös országos lista van és az egyéni jelöltek is közösek. Ne feledjük, egy országos népharag (lásd a 2010-es választásokat) akár egy lovat is képes megszavazni, ha megfelelő színekben indul.

Viszont az érdekelt feleknek sietniük kell a jelölt-állításban, mert kifutnak az időből. És valószínűleg ez az időszak az, amit a pártok holdudvarai zsarolással, taktikázással töltenek úgy, hogy kívülről az a választópolgár érzése, csak a hatalom reménye számít egyedül, nem pedig a jobbító szándék.

3. A DK-nak és vezetésének van helye a baloldali összefogásban

Ez egy neuralgikus pont, de. A DK szavazótábora hellyel közzel ugyanazt akarja, mint bármelyik baloldalra szavazó, és vezető politikusaik sem dolgoznak a baloldali összefogás ellenében. Gyurcsány személye nem mindenkinek szimpatikus, viszont ő már hátrébb állt és bejelentette, nem kíván miniszterelnök jelölt lenni, ezzel pedig totális fegyverletételt valósított meg. Ha kimaradnak a koalícióból, akkor - saját országos listát és egyéni jelölteket állítva - szétforgácsolhatják az összefogást, így erre nem irányulhat egy logikusan gondolkodó kormányváltó erő szándéka. A választók felé már nehezebb lesz elmagyarázni, mi is a DK befogadásának célja, különösen Bajnai jobbszárnya igazolhat át sértődötten az LMP-hez, ám a DK szavazói többen vannak, mint a jobbszélről valószínűsíthető eltávozók. Igaz, a Fidesz ezerrel fog gyurcsányozni, de hát bajnaizni is bajnaizik folyamatosan, ezen a baloldali szavazók nem lepődhetnek meg, akik pedig a jelenlegi hatalmat szeretnék eltüntetni, azok céljuk érdekében kénytelenek lesznek egy-két apró kompromisszumba belenyugodni. A zsigeri utálattal nem lehet mit kezdeni - csak reménykedni lehet, hogy aki változtatni akar, az tényleg változtatni akar, nem pedig csak a szája jár.

Az Együtt és a DK kapcsolatának elemzése részletesen itt.

4. Az eddigi szakpolitikai egyeztetések anyagai a további szakpolitikai tárgyalások alapjai

Ez elsőre logikusnak hangzik, másodikra is, de ettől még kiderülhet, hogy hirtelen valaki hatalmas új ötletekkel rukkol elő. A kidolgozott szakpolitikai anyagok lényege, hogy ki vannak dolgozva és valamiféle egységes koncepciót tükröznek (például nem tartalmaznak egymásnak ellentmondó ötleteket) - ezért érdemes lenne ezeket tovább folytatni és bizonyos rendszerszemléletet tanúsítva módosítgatni-alakítgatni őket.

A rendszerszemlélet egyébként is nagyon fontos lenne - az elmúlt három évben a magyar választók többsége és a piac is megtanulta milyen az, ha ez nincs. A választók sógor-koma-jóbarát szekción kívül maradt része bizony vágyik valamiféle világos és egyértelműen nyomonkövethető koncepció alapján megvalósított szakpolitikára, gondoljunk akár az agrár-, akár az egészség-, akár például az oktatáspolitikai kérdésekre.

És igen, lehet fantasztikusabbnál fantasztikusabb új ötletekkel előrukkolni, de ha nincsenek kidolgozva és nem integrálják a rendszerbe, bizony megint csak azt fogják kapni a választók, amitől jelenleg is szenvednek. Káoszt.

5. A kampánykommunikációt az érintett szervezetek folyamatosan összehangolják.

Hát igen, reménykedjünk, előbb vagy utóbb lesz az ellenzéknek normális kampánykommunikációja - mert ami eddig folyt, az nem igazán minősíthető annak. Ráadásul vannak olyan szereplők, akik szeretnek más rovására kiszólni (például Bajnai) - ez egy tényleges összefogás esetén nem lenne túl elegáns és a választókat is elborzasztja: mi lesz később, ha már a kampány idején kezdik a szereplők az acsarkodást? Példát e tekintetben a Fideszről kellene venni - akármilyen gáz is egy politikusuk, ezerrel ott állnak mögötte és védik, mert a "mi kutyánk kölyke".

A baloldalnak e téren van még mit tanulnia - egy kis időre érdemes lenne visszafogni az indulatokat és meg kellene mutatni a választóknak, bizony a jó cél, azaz a jelenlegi hatalom megbuktatása érdekében képesek összefogni és mélyen eltemetni magukban az összes vélt vagy valós sérelmet.

Természetesen nemcsak a vezetőknek kell kinyilvánítaniuk az összefogást, hanem a kampányszakembereknek is össze kell hangolni az üzeneteiket az ötletemberektől kezdve a legutolsó lótifutiig. A józan ész azt tanácsolná, hogy a kampánykommunikáció céljára rendelkezésre álló források legoptimálisabb felhasználása érdekében célszerű lenne egy központi kampányiroda felállítása, de ez valószínűleg túl nagy elvárás lenne a jelenlegi szereplőket ismerve. A jelenlegi rendszer viszont igen hatékony, legalábbis ha az a céljuk, hogy ne győzzenek. 

6. Az összefogás szervezetei nem támadják egymást.

Ez szorosan összefügg a kampánykommunikációval - de nemcsak az előre megírt beszédekre meg gerillamarketinges videókra vonatkozna, hanem a mikrofonhoz jutó pártpolitikusoktól kezdve a legutolsó aktivistáig mindenkire. Nem arról szól az összefogás, hogy szeretni kell egymást, hanem arról, hogy a cél érdekében össze kell fogni és egy csipetnyi energiát sem szabad a szétforgácsolásra fordítani. A jelszó: önuralom.

Ha pedig eldurvul a kampány, bizony számolni kell arra is, hogy a Fidesz mindent el fog követni, hogy az összefogásban részt vevő szervezetek közötti bizalmat rombolja - álhírekkel, felröppentett pletykákkal, újabb és újabb korrupciós vádakkal fogják majd bombázni a médiát, és a helyzet élesedésével "pénzért is megveszik majd az átkot", hogy összeugrasszák a partnereket - ráadásul mindezt a királyi média hathatós segítségével, nagy nyilvánosság előtt. És megint csak ott tartunk, önuralom - ha minden hírt készpénznek vesznek és minden provokációra ugranak az összefogás politikusai, bizony a Fidesz malmára fogják hajtani a vizet.

7. Az összefogás szervezetei nem építkeznek egymás terhére.

Egy választási kampányban a pártaktivista nagy kincs, és nem illik egymástól elhappolni, ahogy egymás szimpatizánslistáit sem. Igaz, egy-két megállapodásnál (zsarolásnál) a szereplőknek jól jönne felmutatni, megint nőtt a saját pártjuk aktívagárdája meg népszerűsége, ám itt is önmérsékletet kellene tanúsítaniuk, legalábbis a logika alapján. És nemcsak a főnököknek, hanem a végeken is - az egymás terhére építkezés feleslegesen terheli az együttműködést és a belső harcok elveszik az erőt az igazi cél megvalósításától.

8. Minden egyéni körzetben az ott összességében legesélyesebb jelöltet indítják.

Ez az igazi meccs, ahogy a lista befutó helyeinek elosztása is. De míg a listán nincs valódi megmérettetés, az egyéni körzetekben - hacsak az előrejelzések szerint nem söpör el mindent a népharag - szimpatikus, jó munkabírású politikusokat célszerű indítani, akik meggyőzően mutatnak az óriásplakátokon és a lehető legkevesebb támadási felülettel bírnak, erkölcsileg feddhetetlenek és múltjukat sem pöttyözi mutyiféleség. Valószínűleg sokan bejelentkeznek majd a kevés helyek egyikére, a választás nehéz lesz, az összefogás szereplői pedig ezerrel huzakodnak majd, "ha itt a te embered, akkor ott az enyém" alapon. De bárkit is választanak egy-egy jelölthelyre, az összhaszon maximalizálása érdekében az a legfőbb cél, hogy a lehető legbiztosabban befutó kapjon esélyt.

9. Az egyéni körzetekben a jelöltek helyi munkáját a felek folyamatosan és közösen mérik, a nem megfelelőeket pedig haladéktalanul cserélik.

Logikus feltételezés lenne, hogy csak az maradjon talpon, aki ezért meg is dolgozik. És vannak olyanok is, akik dolgoznak, de bárcsak inkább csendben ülnének a fenekükön - nyilatkozataikkal inkább hátráltatják a pártjukat, mint nyerésre segítik. Természetesen aki vállalhatatlan, azt nem kell vállalni. A közös értékelésben meg vannak ugyan kanyarok (ki hogy látja és inkább kit szeretne ott látni), de azért vannak viszonylag egzakt mérési eszközök, amiket alkalmazni lehet.

10. Az országos listán a pártok a támogatottságuk arányában kapnak helyet.

Ez logikusnak látszik, de a szereplők nem mindig gondolják így - aki nyeregben érzi magát (bár kicsi, de nagyon kell), az hajlamos zsaroláshoz is folyamodni, hogy minél nagyobb szeletet hasítson ki magának a tortából. És a holdudvarok is ebbe az irányba próbálják noszogatni tárgyalójukat - a cél a lehető legnagyobb befolyás elérése. Önmérséklet?

A fenti felsorolás természetesen csak egy logikai eszmefuttatás-kísérlet - egyáltalán nem azt jelenti, hogy a baloldali összefogás valamiféle hasonló gondolatok mellett rendeződne egységes egésszé. Az összefogás által érintett vezetőknek, leginkább a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány triónak azonban tudomásul kell vennie, hogy történelmi felelősségük reális baloldali alternatívát nyújtani a választóknak 2014-ben. És ha kicsinyes okokból nem tudnak megegyezni, bizony megérdemlik, ha örökre eltűnnek a politika süllyesztőjében.

Lehet utálni a politikusokat, mondani rájuk kígyót-békát, de a végén mindig arra jutunk, ők azok, akik a legnagyobb befolyást gyakorolják mindennapi életünkre - nyakunkba sózzák az adókat, kitalálják, miért milyen büntetést kapjunk és gyártják kilószámra a hétköznapjainkat megkeserítő jogszabályokat. És a mi választásunk, hogy hajlandóak vagyunk-e választani, azaz bizalmunkat helyezni valamelyik formációba - hátha egyszer még azt is megérjük, hogy nem csalódunk ...

Addig is reménykedjünk, tényleg lesz módunk választani, hogy kit válasszunk.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Immáron harmadik napja bizonyítja az országnak a kormány, bizony milyen jó, egészség és ifjúságvédő is az új trafikrendszer. A kevésbé Fidesz-lojálisak számára azonban már világos, a helyzet még mindig csak fokozódik, a pokolban pedig a magyarok lennének a szervezők ...

"A Mennyország az, ahol az angolok a rendőrök, a magyarok a szakácsok, a németek a mérnökök, az olaszok a szeretők és az egészet a svájciak szervezik.
A Pokol az, ahol a németek a rendőrök, az angolok a szakácsok, a olaszok a mérnökök, a svájciak a szeretők és az egészet a magyarok szervezik."

Kiderült, ahogy már a törvényből is látszott, egyáltalán nem volt jogalkotói szempont,

• hogy oktatási, egészségügyi és gyermekintézmény mellett ne legyen dohánybolt - így minden további nélkül nyílt tüdőgondozó meg óvoda és ifjúsági ház mellett is, de akár rendelőintézettel közös épületben is,
• és az sem érdekelt senkit, hogy legalább azt figyelembe vegyék, hol laknak az emberek - így míg van ahol 6-8 bolt van egymástól látótávolságra, máshol meg kilométereket kell gyalogolni a szívnivalóért. Mondhatnánk, szívás.

A boltok egy része meg sem nyitott határidőre (ők vajon nem vállalták plusz pontért annak idején? És ha vállalták, lesz szankció ellenük?), viszont van, amelyiket szendvicsember ajánl mindenki figyelmébe, még jó, hogy tilos a reklámozás. 

A sort még lehetne folytatni sok-sok bekezdésen át, rövidre fogva csak annyi: dúl a dilettantizmus. És ez csak a trafikos miatt van így? Nem mindig, és hogy belülről is lássuk a rendszert, íme egy régi-új trafikos morgása.

"Úgy látszik, jó helyen volt a régi trafikom, így körém települtek vimpexes és continentalos érdekeltségű boltok, na ők nem nyitottak ki július elsejével. Ahogy a törvényi előírásoknak sem kell megfelelniük, míg én megvettem a törvény és a koncessziós szerződés által előírt világító táblát a csókos gyártótól aranyáron, több vimpexes dohányboltnál csak egy matrica van felragasztva a bejárat fölé. Igaz, próbáltam a táblát máshol olcsóbban megcsináltatni, kérdezősködtem, de érdekes módon csak egy hódmezővásárhelyi cég rendelkezett azzal a célszerszámmal, ami ezt a speciális kör alakú cégért képes legyártani.

Ugyebár az is előírás - legalábbis a jogszabály agyonmagyarázása alapján, hogy önállónak kell lenni az üzlethelyiségnek (például önálló villanyóra),  de ténylegesen igen sok CBA-s meg benzinkutas Nemzeti Dohányboltnál ez nem így van. Mert mit is csináltak? Pár négyzetméternyi egérlyukat lefalaztak az üzletekből, és véleményem szerint a cinizmus teteje, hogy van, ahol még a mennyezeti világítás is közös. Akkor most tényleg ki akarták szorítani a dohányárut a benzinkutakról meg a „multikból”,vagy igen, ki akarták szorítani, de csak ott, ahol nekik nem tetsző volt a tulajdonos? És ha még ez nem lenne elég, sok helyen licit volt a minimum bérleti díjra meg arra, az árbevétel mekkora hányadát kell majd átadni az ingatlanos multinak, és még az is kérdés volt, az átalakítási költség hány százalékát vállalja át a dohányboltos. Nekem ez nem úgy tűnik, hogy a hazai kisvállalkozók érdekeit szolgálná.

Egyébként a különféle hatóságoknál kedvesek voltak - részben azért gondolom, mert biztos "fentről" is rájuk szóltak, hogy itt most gyorsnak kell lenni, részben meg azért, mert ők sem tudták, ki mennyire csókos, ki kinek a kije. 

A sok csókos új trafikos nyeregben érzi magát, nagy mellénnyel és nulla vállalkozási ismerettel oktatja ki a rutinos szállítókat. Ha ilyen bunkók, vajon hogy tudták megírni a nyerő pályázatokat? Bár ez csak költői kérdés, a vesztes pályázataim láthatóan érintetlenül érkeztek vissza hozzám. (egy régi-új trafikos morgása)

És ha azt hinnénk, a kezdet a legnehezebb, a hírek szerint az új dizájn is borzolja a kedélyeket. Mert hogyan is tartsák távol a 18 éven aluliakat a boltból? Itt nem a dohányért beugró kamaszokra gondoljunk, hanem a babakocsis kismamákra meg a néhány éves unokájával érkező nagypapákra. Szidják a dohányboltokat, mint a bokrot, hiszen a kötelezően becsukott ajtó meg a front-fóliázás miatt kint sem merik hagyni a kicsiket, nehogy elcsatangoljanak. Vagy elcsalja őket valaki. Ez a fóliázás egyébként is egy gáz - hiába van biztonságtechnika, kamera, jó erős világítás, mégis ki voltak téve eddig is a rablásoknak. Most azonban a dohányboltokra van festve a céltábla ... Ráadásul egy lefóliázott ablakokon keresztül a kint lévők nem látják, ha belül nagy a baj, csak magára számíthat az eladó.

Sok trafiktulajdonos most eszmél, naprakész (azaz naponta lejelentett) készletnyilvántartás kell vezetnie - hiába volt ez része annak idején a koncessziós kiírásnak is. Igen, tudomásul kell venni, hogy elviekben le kell jelenteni a dohánytermékekkel kapcsolatos tranzakciókat. Igenám, de a mai napig nincs jóváhagyott rendszer készletnyilvántartásra meg pénztárgépre, tehát előírás ide vagy oda, a probléma nem megoldott. És vajon hogy csinálja az, aki tartani akarja magát a jogszabályi előíráshoz, napi leltározással? Ez barátok között is egy embernek 3-4 óra, de két főnek is kell vagy másfél. Vajon akik agyonnyerték magukat (10-15 bolt egy családon belül), azok hogyan oldják meg? Vagy nekik nem kell, ahogy cégér sem?

Azt is nehéz megértetni egyelőre még az embereknek, vegyenek búcsút a hagyományos trafikos termékektől és szolgáltatásoktól - nincs buszjegy, telefonkártya, rágó, édesség, de még mobiltelefon feltöltés sem. Biztos ennek is van valami értelme, de még a nagy többség nem jött rá. 

Egy biztos, hiába "öreg motorosok" a régi-új trafikosok, ahogy a fenti példa is látszik, nekik is van problémáik bőven, kérdés, kapnak-e például e-mailban tanácsot a Nonprofit Zrt-től? Ha nem, akkor hogyan tovább? Jön az ajánlott levél meg a 30 napos válaszolási határidő? És mi van, ha szóban próbálkozik az, aki már kellően türelmetlen és tanácstalan és nem veszik fel neki a telefont az ügyfélszolgálaton? És akkor, ha azt tapasztalja, már betelt az ügyfélszolgálat hangpostafiókja is?  Végül is Nonprofit cég a zökkenőmentes induláshoz kapott 450 milliót, azóta pedig már az első év koncessziós díjai is náluk vannak ...

Azt eddig is tudtuk, hogy vannak egyenlők meg még egyenlőbbek, kérdés, ha egy lakossági bejelentés érkezik például nem megfelelő cégtábla, üzlethelyiség-kialakítás, stb. miatt a Nonprofit céghez, akkor lesz-e bármilyen következménye. Vagy rájuk nem vonatkozik a törvény sem.

Az ország dohányosainak azonban nemcsak azzal kellett szembenézniük, hogy vagy még nem nyitott ki a koncessziójogos, vagy jó messzire van, hanem az újrapályázásos helyeken egyelőre még nem látszik, mikor lesz újra dohányárusítás. Viszont ha a második kör sem hoz nyertest, akkor szabad az út, majd "a helyi polgármester mondja majd meg, ki árulhat cigarettát." Így legalább végre tiszta víz kerül a pohárba. Ráadásul ezek - többségében - úgyis olyan kis települések, hogy mindenki tudja, ki ki fia, borja. Fesztiválokon meg nem lesz cigaretta, mivel ez tökéletesen megegyezik a törvény szándékával:

"Az NDN Zrt. vezérigazgatója elmondta: ideiglenesen nem lehet kitelepülni a fesztiválokra, csak akkor van lehetőség dohánytermék árusítására, ha a trafikos a fesztivál helyszínére jelenti be a tevékenységét, és erre megkapja az engedélyt.

Gyulay Zsolt kiemelte: a kormány célja ugyanakkor nem az, hogy a fesztiválokra és a fiatalok által sűrűn látogatott helyekre "odatelepítsen az orruk elé cigarettát, hogy minél többet dohányozzanak"." (kapos.hu)

Viszont hatvan régi trafikos csak időlegesen lehet nyugodt, ők méltányossági alapon kaptak december 31-ig szóló fennmaradási engedélyt. 

A puding próbája az evés és sokan azt mondták, hogy mutyi ide vagy oda, nem érdekes, majd ha beüzemelnek a Nemzeti Dohányboltok, akkor az mennyivel jobb lesz össztársadalmi szinten  - de a nagy többség számára valószínűleg még mindig nem világos, vajon miért is jó ez a rendszer az adófizetőknek.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Beindult a nagy szelektív gyűjtés a fővárosban - ennek első lépéseként több, mint 400 ezer új sárga-kék fedeles kukával lepi meg lakosokat a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt, ezzel 830 ezer családra kiterjesztve a nagy válogatós projektet. Hogy félreértés ne essék, az érintettekhez eljuttatott röplap többször is kihangsúlyozza vastagon kiszedve, hogy az uniós felirattal ellátott tartályok kihelyezése és a szállítás díjmentes (vagyis a szelektív szállítási díj beépül a vegyes szemét elszállításának díjába).

Ha azonban végigolvassuk a hírlevelet kiderül, ingyen vacsora ezúttal sincs, mert egyrészről ugye nem díjmentes, hanem a többi szeméttel együtt fizetjük ki az elszállítást, másrészről pedig az előírás szerinti válogatás jelentős többletköltséget ró a háztartásokra.

Most tekintsünk el attól, hogy

• alapjogainkkal ellentétes-e, hogy olyan hulladékot gyűjtenek tőlünk, amelyért máshol pénzt kapnánk,
• amit tőlünk elvisznek, azt más hogyan és milyet profitot elérve hasznosítja, valamint
• a lehető legelőnyösebb szerződést kötötte-e az önkormányzat a hasznosítást végző céggel (azaz jól sáfárkodik-e az adófizetők pénzével), vagy itt is érvényesül a sógor-koma-jóbarát elv.

Jelen poszt témája, vajon bárki is az illetékesek között számolt-e az emberi tényezővel - azaz azzal, hogy a kukakihelyezési értesítőhöz mellékelt "hogyan csináljuk" felszólítás nem támaszt-e túl nagy elvárást az átlaglakosokkal szemben.

Az első kérdés az, vajon minden ingatlanon el lehet-e helyezni az új kukákat - és itt nemcsak az esztétika a fontos (ez relatív, lehet, hogy valakinek tetszenek a lego-színek a zöldövezetben), hanem az, hogy  rendelkezésre áll-e elegendő hely. Ha valaki járt már Budapest kertvárosaiban az tudja, a nagy családi ház építési láz során tömegével épültek sorházak és önálló bejáratú, zsebkendőnyi telekrésszel bíró társasházak. Ezeknek "lakóegységenként" saját kukája van - és annak idején a típustervekben sokszor még az is be volt rajzolva, hol álljon a kocsi és hol legyen a szemetesedény a pár négyzetméternyi rendelkezésre álló terület optimális kihasználása érdekében. Az új építésű, nagyobb telkekkel rendelkező házaknál viszont a tulajdonosok gondolták gyakran úgy, hogy nem kívánják rontani kuka-látvánnyal a szépen kialakított pázsitos-sövényes kertjüket, ezért beugrókat-házikókat építettek a szeméttároló edénynek. És ezek mind-mind egyszemélyesek, hiszen ki gondolta volna, hogy egyszer majd egy családnak három kukája lesz?

A kertvárosokban érdekes esztétikai élményt fog okozni a kukák látványa - a kötelező átlátszó (gyakran drót) kerítés és a keskeny utcafrontok miatt egy csapásra akár tucatnyit is szemrevételezhetünk. Oké, a szelektív szemét a jövő, de valószínűleg lesz mihez hozzászokni a helyieknek.

A második kérdés pedig az, van-e olyan lelkes polgár, aki követni fogja a számára kiküldött instrukciókat - mert egyelőre úgy tűnik, jelentősen túlbecsülik a lakosok pozitív hozzáállásának szintjét.

Vegyük például a kuka lakcímmel ellátását - ezt az ingatlantulajdonosnak kell megoldania úgy, hogy ne sérüljön, módosuljon az uniós felirat. Igen ám, de adnak hozzá matricát, levakarhatót? Vagy legyen bármilyen festékspray, az is megfelelő? És baj, ha lecsorog? És mi lesz, ha a kuka vissza lesz adva bármilyen okból, ki kell fizetni a festékes kuka árát, mert "rongáltnak" minősül majd?

Ami pedig a legnagyobb terhet rakja a háztartásokra, az a válogatás:

"SÁRGA fedelű TARTÁLY

MŰANYAG- ÉS FÉMHULLADÉK

Ez a tartály az üdítős és ásványvizes PET palackok, kiöblített háztartási flakonok és azok lecsavart kupakjai (pl. samponos, habfürdős), háztartásban előforduló tiszta fóliák (szatyrok, tasakok, csomagoló fóliák), kimosott tejes-, joghurtos poharak gyűjtésére alkalmas. Ebben helyezhetők el továbbá a különféle háztartási fémhulladékok (pl. evőeszközök) és fémdobozok (italos- és konzervdobozok). (...)

Kérjük, NE dobjanak bele

zsíros, olajos, háztartási vegyi anyaggal szennyezett (nem kimosott) flakont, margarinos dobozt, élelmiszer-maradványt tartalmazó műanyagot, hungarocellt, CD-lemezt, magnó- és videokazettát, egyéb műanyagnak ítélt hulladékot (pl. nejlonharisnya), mert újrahasznosításuk nem megoldott! A fémhulladékok esetében is fontos, hogy azok kiöblítve, tisztán kerüljenek a tartályba." (Hírlevél, FKF Zrt)

Először is jön a nagy dilemma: mit igen és mit ne. Vajon teljes körű a felsorolás, csak azt lehet, amit nevesítettek? És mi az az "egyéb műanyagnak ítélt hulladék"? A műszálas ruhák mehetnek? És a szétszakadt esőkabát? A tét nagy, hiszen ha a szelektív kukások kiszúrják, hogy valami "nem odavaló" belekerült a sárga kukába, hát bizony normál szemétként ürítik az edényt és kiszámlázzák a plusz költséget. Kérdés, a szolgáltató fel van-e készülve a vitákra, miszerint is "nem is volt olyan a kukában, ami nem belevaló, rosszul látták a kukások" - a bizonyítási eljárás mindenképpen nehézkes lesz, a viták pedig elhúzódhatnak. Ez önálló ingatlanoknál még viszonylag kisebb probléma, hiszen "bűnös" csak egy lehet, ám társasházak közösen használt kukáinál  már a pluszköltségek miatti egymásra mutogatás igazi szomszédháborút indíthat el.

A második dilemma: ha eddig is úgy-ahogy belefért a szelektívesített szemét a vegyes kukába, miért áldozzon bárki is vizet, mosogatószert meg időt-energiát arra, hogy minden szemetet tisztára mosson-szárítson? És vajon tisztának számít a kutya kinyalta joghurtos doboz? És ha csak sima vízzel van elöblítve? Vajon mikortól tiszta egy fólia és mikortól koszos? Vajon nem a drága ivóvíz pazarlása az, hogy a tejesflakont valaki megpróbálja közel sterillé varázsolni? És mi a helyzet a konzervdobozok éles peremével, megérik a strapát? Ráadásul a szelektív kukákat csak négyhetente ürítik, így előfordulhat, hogy a nem teljesen sikeres kimosás után hetekig szaglik a kuka a bejárat mellett.

A papíros kukához rövidebb használati utasítás jár:

"KÉK fedelű TARTÁLY: PAPÍR és italos kartondoboz

Ez a tartály újságok, folyóiratok, füzetek, könyvek, hullámpapírok, csomagolópapírok, kartondobozok, kiöblített kartondobozok (tejes-, gyümölcsleves doboz) gyűjtésére alkalmas. A dobozokat lapítva kell a edénybe helyezni, hogy minél kevesebb helyet foglaljanak, ezáltal minél több papírhulladék férjen a tartályba.

Kérjük, NE dobjanak bele

élelmiszer-maradványokat és egyéb szennyeződéseket tartalmazó (pl. olaj, zsír, oldószer) papírokat, használt papír zsebkendőt, szalvétákat!" (Hírlevél, FKF Zrt)

Dilemma itt is van, például mit lehet beletenni meg mit nem, illetve megint jön a nagy kérdés, megéri-e az önkormányzat szelektív biznisze a mosogatást, ha belefér a tejesdoboz a vegyes kukába is? Kérdések is felmerülnek, vajon bedobható-e például a hentesek által használt kétrétegű csomagoló anyag? És a papírtörlő? Vajon egy hónap alatt párás időben milyen lesz a papír állaga és télen belefagy-e a kukába? És vajon miért akarja az önkormányzat az iskolák szervezte papírgyűjtéseket teljesen ellehetetleníteni?  Abból legalább pénzt láttak a gyerekek ...

Az elszállítás viszonylagos ritkasága is probléma lehet - oda a szelektivitás, ha már a harmadik héten megtelik a spéci kuka, ráadásul utcánként legalább egy embernek jó memóriával kell rendelkezni ahhoz, hogy tudja, vajon a négyhetes ciklus épp melyik heténél tartanak - ha ő kiteszi megfelelő este az edényeit, a többiek is tudják, másnap van a nagy nap. Ha elfelejtik, bizony szuszakolhatnak kéthavi szemetet a szelektívbe.

A legnagyobb kérdés azonban az, vajon a polgárok hány százaléka fogja úgy gondolni, felesleges hercehurca ez az egész és ugyanúgy kezeli a szemetét, mint eddig. Ha valaki csak egy hétig figyeli, mennyi plusz meleg vizet, mosogatószert meg időt kell áldoznia az újrahasznosítás oltárán és mindezt forintosítja is, lehet hogy afelé billen a mérlege, bizony hagyja a csudába az egészet - időnként beledob valami közel sterilnek tűnőt a sárga-kék kukába és ezzel elintézettnek veszi a környezettudatosság ügyét.

Az idő előbb vagy utóbb választ fog adni a kérdésekre és ki fog derülni, mennyire vagyunk érettek a nagy válogatós projekt megvalósítására, ahogy az is, az önkormányzat és cége megfelelően mérte-e fel a lakosok igényeit illetve azt, családonként milyen összeget és mennyi energiát hajlandóak áldozni a "jó ügy" érdekében. Plusz az is, tervez-e bármilyen szankciót az önkormányzat annak érdekében, hogy a lakosokat rászorítsa a mindenáron szelektívre.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Miért olyan mágikus a július elseje, hogy lehetőleg jó sok minden változzon ezen a napon? Vajon a meleg teszi meg az a hit, hogy ha a fél ország szabadságon van, majd nem tűnik fel annyira? De, feltűnik. Meg az is, hogy egyes gazdasági szektorok új időszámításba léptek ma - a trafikmutyi ha sántikálva is, de beteljesedett (végre minden dohányos saját szemével láthatja, vajon a nyertes szegény kisvállalkozók önmagukat zsákmányolják ki, vagy ugyanúgy másokat, mint a gaz multik), a fuvarozók meg eldönthetik, a csakis egyedül Orbán Viktor nevéhez kötött e-útdíj bevezetése során:

• az érdekvédelmi szervezeteik kinek az érdekét védik,
• valamint mennyi idő alatt mennek csődbe, ha nincs megfelelő mennyiségű likvid forrásuk vagy árrésük.

Oké, a nagyoknak is lesz dolguk, készíthetik a cselekvési terveiket, hogyan fogják átvenni a kicsik helyét sorban egymás után és hogyan hasítanak ki egyre nagyobb tortaszeletet a nagy fuvartortából.

Előzmény: Vajon milyen kihatásai lesznek az e-útdíjnak?

A mai nap világosan megmutatta, a rendszer jól működik, az illetékesek forgalmi zavart nem tapasztaltak:

"Az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. központjában dolgozó szakértő stáb éjfél óta "forgalmi zavart okozó körülményt" nem tapasztalt, közölte hétfő délután Kibédi-Varga Lajos e-útdíj szakmai projektszóvivő. mint mondta, az ÁAK központjában dolgozó stáb a műszaki-informatikai, ügyfélkezelési, kommunikációs kollégák bevonásával folyamatosan irányítja és kezeli az 1500 értékesítési pont rendszerbe illeszkedését, figyelembe véve az aktuális történéseket. Az indulás után informatikusaik túlterheléses támadást észleltek; erről azonnal értesítették a sajtó munkatársait, hiszen fontosnak tartják a média hiteles, azonnali tájékoztatását, tette hozzá.

Az ügyfelek adatainak védelme és biztonsága úgy kívánta, hogy üzemszünetet rendeljenek el addig, ameddig informatikusaik meg nem győződnek a műszaki-informatikai háttér biztonságáról. Ha beigazolódik, hogy szándékos informatikai támadást intéztek hálózatuk ellen, az illetékes hatóságok mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy az elkövetőket megtalálják és felelősségre vonják. (MTI)" (index.hu)

A "túlterheléses támadás"-t a legegyszerűbb a hekkerekre kenni - bár az is lehet, hogy simán csak túl sokan akartak egyszerre jegyet venni vagy bedöglött valamelyik funkció (programhiba, stb.), de ez számunkra nagy eséllyel örök rejtély marad, hiszen hogyan merné egyetlen illetékes is bevallani, hogy Orbán Viktor utasítása ellenére nem lettek készen július elsején nulla órára és nem egy tökéletes rendszert üzemeltek be? 

Aki viszont "forgalmi zavart okozó körülményt" látott annak ellenére, hogy olyan nem volt, netalán hosszú sorokat, az vegyen magának spéci "Tündérország" szemüveget, az majd kitakarja a zavaró képrészleteket. És valószínűleg kellene egy ilyet küldeni a románoknak is, akik viszont nem úgy látják, hogy nálunk bizony minden nagyon jó, minden nagyon szép és minden a legnagyobb rendben.

"Az országúton veszteglő, magyarországi belépésre várakozó kamionok miatt a nagylaki (Nadlac) határátkelő felé vezető DN7 jelzésű úton egyetlen sávon, váltakozó irányban zajlik a közlekedés. A román közúti és határrendőrség járőröket mozgósított az Arad és a nagylaki határátkelő közötti útszakaszon - közölte a román Mediafax hírügynökség.

Az Arad megyei határrendőrség sajtóközleménye szerint a magyar útdíjkifizetés szabályozásának változása miatt hétfőn megnőtt a 3,5 tonnánál nehezebb járművek várakozási ideje a román-magyar határátkelőhelyeken.  A román határrendőrség felkérte a magyar határrendészeti hatóságokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a kamionok várakozási idejének csökkentése, „a folyamatos és civilizált ellenőrzés" biztosítása érdekében." (fn.hir24.hu)

Talán az illetékeseknek szólni kellene, hogy hívják fel a román hatóságok figyelmét arra, hogy a hu-go.hu GYIK-ja szerint egy viszonylati jegy (vagy ahogy a fuvarosok hívják, "pecajegy") megváltása 3-5 perc, tehát az nem lehet sor, amit látnak. Igaz, hogy a 18 oldalas kérdezz-felelek oktatóanyag csak magyar nyelven elérhető, de kizárt, hogy az állományukban ne legyen olyan személy, aki le tudja fordítani nekik. Plusz még a román szervek azt is igazán megtehetnék, hogy  szóljanak a kamionosoknak, ne totojázzanak az automatáknál, hanem igenis végezzenek 3-5 perc alatt, ahogy azt odafönt kiszámolták. Egyébként pedig a sor nem hazánk területén van, tehát no problem.

Az csak aljas rágalom, csúsztatás, stb. (esetleg kiváló utólagos indok a köznevelés államosítására?), hogy volt ma olyan sofőr, aki 15 perc alatt sem boldogult az automatával, pedig bírta a nyelvet. Szégyellje magát, valószínűleg ő sem olvasta a GYIK-ot.

Ráadásul a nem káosz közepén álló sofőröket azzal riogatták az index szerint, hogy "több száz rendőrt vezényeltek ki az utakra, akik igazoltatással, és a rendszámok feljegyzésével próbálják lehűteni a tiltakozók kedvét" - és ezt el is hitték az érdekeltek minden további nélkül. És az index is megerősítette azt, amit egy fuvarozó morgott pár napja egy korábbi morgás-posztban: a szakmai szervezetek a saját pecsenyéjüket sütögetik és "ahelyett, hogy a tiltakozás mögé állnak, inkább le akarnak paktálni, és így nem is képviselik a kisebb vállalkozók érdekeit." Erre a gyanúra még rá is tett egy lapáttal a nyilatkozó illetékes: 

"Ezúton is köszönjük a hazai fuvarozó érdekképviseletek, így az MKFE, a NiT, a FUVOSZ segítő szándékú együttműködését, építő jellegű észrevételeiket" (Kibédi-Varga Lajos, az e-útdíj szakmai projektszóvivője)

És várhatóan mindez kin csattan?

• a fogyasztókon, hiszen az útdíj szükségszerűen előbb vagy utóbb be fog épülni az árakba, ráadásul amíg a bevezetési káosz tart, ellátási gondok is lehetnek egyes termékekből
• az adófizetőkön, hiszen az agyonpakolt teherautók sokkal nagyobb környezeti terhelést okoznak, mint az engedélyezett tengelyterhelés - az útburkolatok elhasználódása valószínűleg emiatt sokkal nagyobb mértékű lesz, a javításokat pedig az adófizetők finanszírozzák (amellett, hogy a nyomvályúk és kátyúk balesetveszélyesek és extra módon igénybe veszik a gépjárműveket)
• a termelési lánc szereplőin, ők erősen gondolkodhatnak, mit és hol meg hogyan tudnak érvényesíteni, meg aggódhatnak, hogy a termelésükhöz-kereskedelmükhöz szükséges anyagok, stb. időben megérkezzenek és ne kelljen kényszerű leállással számolniuk
• a kisebb fuvarozó cégeken, őket a likviditási gondok mellett satuba szoríthatják a nagyok meg a külföldi fuvarozók is. Sovány vigasz számukra, hogy a kormány mennyire törekszik a hazai kisvállalkozások megerősítésére. És mivel látják azt, a kormány mennyi könnyet hullatott eddig például az ős-trafikosokért, tudják, ha csődbe mennek, őértük sem fog egyetlen politikus sem sírni egyetlen pillanatig sem. 

Az útdíjjal nem az a baj, hogy van, hanem az, hogy összege nem áll összhangban a magyar gazdaság jelenlegi állapotával, bevezetése pedig elhamarkodott, átgondolatlan és olyan következményekkel jár, amely sok család egzisztenciáját döntheti romokba - nekik aztán szajkózhatja a kormány, hogy "Magyarország jobban teljesít".

És aki azt állítja, ezt az adónak nem nevezett e-útdíjat nem a zemberek fizetik meg, az részletesen indokolja: akkor ki?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Amit eddig csak sejtettünk, azt ma már tudjuk is - a magyar sajtó többsége (50-55%-a?) nem tudósít, hanem megmondja, mi történik. Mi pedig jobb, ha beletörődünk, ha nem az történt, akkor is az történt (emlékszünk arra bizonyos hóviharra és az alternatív történelmére?). Ha nem úgy látjuk, ahogy láttatni akarják, a mi bajunk, de vegyük tudomásul, úgy kell látnunk, ahogy ők akarják, hogy lássuk:

“Ma már a média 50-55 százalékát mi uraljuk. Mi mondjuk meg, hogy mi történik.” (Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője)

Tehát aki abban a tévképzetben élt, hogy a magyar média tudósít, azaz híreket közöl objektív (vagy időnként kissé szubjektívebb) formában, az végképp leszámolhat ezzel az illúzióval - hiszen a "megmondás" igen messze áll a tájékoztatástól, és ráadásul ez nemcsak a Fidesz-közeli médiában van így, hanem a közszolgálatiban is. Különben hogyan jönne össze a több, mint fele?

forrás: 444.hu

Ezek után ne csodálkozzunk, ha honfitársaink jó része nem tudja, miről mit gondoljon, hogyan álljon ahhoz, ami a csapból is folyik a nap 24 órájában - "ezekre szavaztam, de nem erre"?

A pszichológiában van egy elmélet, a kognitív disszonancia elmélete: 

"A kognitív disszonancia egyfajta feszültségállapot, amely akkor lép fel, amikor az emberben egyidejűleg két egymással összeegyeztethetetlen tudattartalom jelenik meg (...) az ember hosszabb távon nem tudja elviselni a kognitív disszonanciát, és mindent megtesz azért, hogy csökkentse magában ezt az állapotot. Ennek érdekében a legkisebb ellenállás irányába halad. A kognitív disszonanciát okozó tudattartalmak közül módosítja (vagy esetleg teljesen száműzi) azokat, amelyeket a legkönnyebben meg tud változtatni úgy, hogy az ellentmondás megszűnjön. (Mérő László)

Mi következik ebből? A mai magyar média több, mint 50%-a arra kényszeríti a hírek fogyasztóit, hogy folyamatos ellentmondás-feloldásban éljenek (vajon valaha el kell majd ezért számolniuk valahol?), ez pedig erőteljes szorongással jár együtt: én nem látom jól? Vagy jól látom, de akkor a királyi tévé miért mondja pont az ellenkezőjét? Kinek higgyek? Dugjam homokba a fejem és higgyek a tévének, nekem baromi jó, "Magyarország jobban teljesít"? Vagy higgyek a pénztárcámnak (megint újabb adók), vagy azoknak a blogoknak, amelyek posztjaiban visszaköszön a saját érzetem?

Azt el kell ismernünk, az Orbán-kormánynak is vannak eredményei:

• vannak olyan eredmények, amelyek pozitívak,
• vannak olyanok, amelyek "hozzáértő" tálalásban eredmények (legalábbis a társadalom egy részének), más szemszögből viszont erőteljes kudarcok,
• és vannak olyan eredmények, amelyek bizony semmilyen körülmények között - legalábbis épeszű környezetben - nem minősülhetnek pozitívnak
• a legszélesebb réteget érintő "eredmény" viszont a társadalmi szintre emelt kognitív disszonancia.

Csináljunk egy - nem teljeskörű - leltárt, hátha jobban megértjük, mi is okoz bennünk ellenmondást és folyamatos szorongást:

• Egykulcsos személyi jövedelemadó: történt egy jelentős jövedelemátcsoportosítás a társadalom elesettjeitől a gazdasági elit részére.  Ez gazdaságpolitikai szempontból éppen lehet racionális döntés, társadalompolitikai szempontból viszont nagyon kevéssé szimpatikus - a választók többségét negatívan érintette még akkor is, ha azt mondják, milyen nagy vívmány részesei.

• Munkatörvénykönyv módosítás:  versenyképesség szempontjából rendben levő lehet, mégsem rokonszenves és széles rétegben kelt ellenérzéseket. A pedagógusokat sem kíméli sem az életpályamodell, sem az államosítás - a "sikertörténet"  nem áll stabil lábakon, ráadásul a tanároknak még a szülői értekezleten is magyarázni kell a bizonyítványuk.

• Nem leszünk gyarmatok - erőteljes bank- és multiellenes fellépés: jól hangzik, kajálja is az, akinek jól jön ez a típusú ellenségkép, azonban ennek a politikának sajnos az eredménye, hogy az országban  15 % körüli a beruházási ráta, ez a mérték pedig az elkopott eszközök pótlására sem elég, másképp fogalmazva nincsenek érdemi új beruházások, ennek pedig a munkahelyek látják a kárát.

• Teljes jogrendszerünk gyökeres átalakítása: a multi- és bankellenes szólamok és a túl gyorsan változó, kiszámíthatatlan jogi környezet, a "ki tudja, mit államosítanak holnap" vélekedés miatt nemcsak beruházások nincsenek, hanem új munkahelyek sem, mármint olyanok, amiből meg lehet élni. És ez az egyik fő oka a társadalomban lévő biztonság hiánynak, és a megnövekedett emigrációnak is (ha itthon olyan jó, és "Magyarország jobban teljesít", miért nem jönnek tömegesen haza azok, akik elmentek?).

• Emigráció:még Orbán Viktor is elmenne, ha fiatal lenne - jól hangzik, nem? Ráadásul inkább azok mennek el, akik elégedetlenek (kormány-ellenesek), ez a Fidesznek pedig igen jól jön a következő választáskor, és az sem hátrány, hogy a kint lévők utalnak haza pénzt, ez felettébb örvendetes a költségvetésnek. Az emigráció azonban a társadalom nagyon is értékes rétegeit érinti (fiatalok és agilis középkorúak valamint az ő gyerekeik), később nagyon fognak hiányozni, amikor nem itthon fizetik az adót és a nyugdíj járulékot.

• Árfolyam korrekció: ennek az intézkedésnek jelentősek a pozitív hatásai, bár ezzel nem értenek egyet azok, akik benn ragadtak  a devizahitel-csapdában. Ha nincs  ez az új tipusú árfolyam politika – és persze ez a szintű munkanélküliség - a devizahitelesek nem kerültek volna bele jelenlegi katasztrófális helyzetükbe.

• Mindenáron államadósság csökkentés: történt egy államadósság elleni fellépés, de sajnos nagyon gyenge eredménnyel. Alapvetően a magánnyugdíj rendszerben benn lévő állampapírok lettek eltüntetve, ez közgazdasági szempontból valószínűleg nem volt hülyeség, de  ez ennyi  és nem több. A jelenlegi helyzet pedig minden, csak nem rózsás, viszont nagymértékben segíti a hír pozitív beállítását az, hogyan számolják és mi a királyi tévés tálalás. Meg az, hogy elfelejtik megemlíteni, hosszabb távon hova is vezethet ez a mindenáron adósságcsökkentő gazdaságpolitika.

• Költségvetési kiigazítás: ez megint helyes lépés volt, de. A probléma most is az, hogy kitől is vették el a pénzt. Két fő csoport volt: a szegények, (ez szimplán gazdaságpolitikai szempontból nem ostoba dolog, viszont embertelen, bár ismerjük a szlogent, a "megszorításokat nem a zemberek fizetik meg") illetve a külföldi befektetők. Ez utóbbi sem  eleve ördögtől való, de a kivitelezés során sokkal jobban kellett volna  a befektetési és munkahely teremtő hatásokra figyelni. Cserébe viszont jól lehet kommunikálni, a híresen idegengyűlölő magyarok többségénél bejön ez a demagógia, a szegények meg majd megértik, hogy havi 47 ezerből meg lehet élni (és valamit rosszul csinálnak, ha nekik nem jön össze, lehet, hogy azért, mert nincs kecskéjük?)

• Mezőgazdaság: itt is történtek lépések az életképes birtokszerkezet kialakításáénak  irányában - ha szimplán gazdasági szempontból nézzük az ügyet, akkor az "mellékes", hogy az új nagybirtokos réteg mennyire rokonszenves személyekből áll (a többség mondjuk utálja őket és ez nem véletlen). A baj azonban az, hogy itt is szükség lenne a külföldi befektetésekre, piaci kapcsolatokra, termelési kultúrára, amely most alapvetően nem áll rendelkezésre.

• Felsőoktatás: léteznek olyan rendszerek, ami felé a jelenlegi fideszes tandíj-politikával haladunk (például az USA-beli), de más modellek, például a finn,  a dél-koreai,  a német, az izraeli vagy az osztrák  éppen fordított irányba igyekszik és az oktatási rendszer  kiterjesztését és színvonalának emelését tűzte ki célul. "Aki tandíjat fizet az ingyen tanul, mert ott a diákhitel" szlogen bejöhet azoknál, akik nem akartak tanulni és irigyek arra, akik tanultak vagy épp most tanulnak, de hosszabb távon egyáltalán nem biztos (figyelembe véve a hazai fizetőképességet), hogy jó modellt választott kormányunk. (Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok?)

• Egészségügy: történt egy jelentős forráskivonás az egészségügyből, aminek eredményeképpen az nagyjából összeomlott. És ami kialakulni látszik, az megint egy lehetséges modell (az USA meg Kína is ilyet követ),  olyan konstrukció, amely alapvetően a színvonalas egészségügyi ellátás megteremtését a család magánügyének tekinti. Ez szigorúan gazdasági szempontból nem logikátlan, de megint csak az elesetteket sújtja. Meggyőződés kérdése, hogy erről ki mit gondol - bár az első egyhetes kórházi tartózkodás után ez a meggyőződés alapvetően módosulhat. És akkor még nem beszéltünk a hálapénz kormány által elfogadott módjával és a protekciós szolgáltatás-színvonallal.

• Korrupció: van ma egy megnövekedett és részben központosított korrupció. Ez sohasem szép dolog, de  nem a mértéke a legnagyobb gond (a banánköztársaságok is működnek valahogy), hanem az ehhez nyújtott teljeskörű jogalkotási segédlet, illetve az, hogy ez a korrupció milyen mértékű egzisztenciális kihatással van a nem kormánypárt-hívekre (lásd trafik-mutyi).

• Igazságszolgáltatás: van egy jó adag  bizonytalanság a bíróság és az ügyészség függetlensége körül. Ez nem jó (és a demokratikus európai alapnormáknak sem felel meg), de a legtöbb embert nem érinti, szorongást csak akkor kelt, ha a választó ilyen vagy olyan okból bekerül ebbe a speciális környezetbe.

• Hírnevünk: van egy szétzúzott  nemzetközi reputációnk - ennek közvetlen következménye csak annyi, hogy vezető politikusainkat nem fogadják szívesen kétoldalú találkozókon, ezt pedig ki lehet bírni és az átlagszavazó becsületét sem sérti, szorongó állapotot pedig végképp nem okoz.

• Sajtószabadság: alapvetően ebből a kérdésből indultunk ki, a mára már szinte teljeskörűen megszüntetett sajtószabadságból és a gyártott hírek világából. Az, hogy perifériás jelentőségű médiákban bármekkora ostobaságot lehet mondani, az nem jelent semmit (és nem is izgatja az átlagembereket), azonban sem a bal-, sem a jobboldali ellenzék nem fér hozzá sem a közszolgálati sem a nagy kereskedelmi tévék  híradóihoz, sem a főműsor idejű politikai adásokhoz, hogy a saját álláspontját bemutassa. Nincs pénzük a csapból is folyó kormánypropaganda ellensúlyozására,  óriásplakát-helyet Simicskától vehetnek, rendezvényeik visszhangnélküliek.  Az internetes eszközökkel a lakosság többsége nem érhető el, a nagy hírportálok -  ha állami megrendelést akarnak - alapvetően nem lehetnek kormány kritikusak, illetve helyet sem adhatnak a kormány propagandájával ellentétes véleményeknek.

És hogyan lehet feloldani azt a disszonanciát, amibe a kormánypropaganda kényszeríti a saját egykori  kétharmadát is? Miután szigorúan cenzúrázott, illetve rendelésre gyártott, ideológiailag és demagógiailag megfelelő hírek kerülnek a lakosság nagy részéhez, csak az embereken (illetve az ellenzéki pártok aktivistáin) múlik, hogy a helyzetet hogyan oldják fel:

• a választás elkerülésével - ez nem mindig lehetséges, de azért meg lehet próbálni, milyen az, ha valaki homokba dugja a fejét;

• a választott alternatíva felértékelésével és a nem választott leértékelésével - például a kormánypropaganda kritikátlan befogadásával és szajkózásával, a Fidesz és vezérkarának dicséretével (hálamise, imalánc, stb.), libázással, békemeneteléssel, a "szocik is ezt csinálták" felkiáltással;

• a választott alternatíva ellen szóló érvek figyelmen kívül hagyásával - ami nem a Fidesztől és a jobboldali médiából jön, az aljas rágalom, ballibsi ferdítés, komcsi duma, stb.

A legnagyobb kérdés azonban az, hol a határ és meddig lehet megmondani, mit gondoljanak az emberek, és mikor ér el odáig a polgárok mesterségesen keltett belső feszültsége, hogy átszakad egy gát és a király meztelen lesz.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Másképp fogalmazva, lesz-e kamionos blokád? És nemzetközi botrány?

Véghajrába kezdett az e-útdíj bevezetése - amúgy magyar módra, az utolsó pillanatban. De vajon miért is lenne gond az, ha csak egy pár nap van a regisztrációra vagy épp a fedélzeti eszköz beszerzésére? Aki ügyes, megoldja, a többi meg elmegy egy-két hét szabira, úgyis nyár van. 

Az érdekképviseletek eközben megpróbálják jobb belátásra téríteni a kormányt, hogy legyen legalább egy egy hónapos tesztidő - azonban egyelőre úgy tűnik, a határidő kőbe van vésve, július elsején akkor is indul a rendszer, ha fene fenét eszik. Illetve egy valaki dönthetne egy hónapos halasztásról, személyesen Orbán Viktor, de az NFM szerint nem várható az eredeti szándék megmásítása a szombati kormányülésen. Igaz, a februári kormányhatározat még számolt tesztüzemmel június 5. kezdettel, de az akadozó végrehajtás eredményeképpen erre már nem maradt idő.

"A három szervezet 19 állomásos Road Showjának tapasztalatai, a HU-GO.HU rendszer egyes elemeinek hibái, megtévesztő, pontatlan útvonaljavaslatai és a kapcsolódó hamis díjkalkulációk, a ténylegesen használt úthoz képest többszörös úthasználat büntetés terhe melletti megfizetési előírása, a bevallási közreműködök auditálásának hiánya, a fedélzeti egységek határnapra történő beszerezhetőségének valószínűtlensége, a KKV szektorba tartozók likviditáshiányát pótló hitel beszerezhetősége a tervezett indulásig megvalósíthatatlan, a rendszer felhasználóinak (fuvarozók, szállítók) Kormányrendeletben biztosított próbaidejének hiánya, és még számtalan jogszabályi, technikai, pénzügyi és információ átadási  probléma okán kérjük a bevezetés halasztását!

A fenti okok miatt a FUVOSZ már korábban kérte Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy halasztassa el a az ED rendszer indítását, és csak próba üzemmód legyen legalább 25 napig. Az utolsó pillanatig bízunk a Kormány halasztást hozó döntésébe, melyre még a június 29-ei kormányülésen sor kerülhet." (FUVOSZ, az MKFE és a NiT Hungary közös levele)

A hu-go.hu GYIK-ja mondjuk ezen a téren egy kicsit zavaros - emleget türelmi időt is alacsonyabb bírsággal, de ezzel párhuzamosan nagyobb összegeket is kilátásba helyez (magyarul két különböző táblázat van ugyanarra az időtartamra), szeptembertől pedig tovább növekednek a tételek, akár 165 ezer is lehet a büntetés.

Az igazi kihívás azonban az, ha valaki értelmezni tudja a hivatalos, hu-go.hu honlap információit - és tekintsünk el attól most, vajon mit kezdenek a magyar nyelvű információval a szlovákok vagy a törökök. Igaz, van német és angol nyelvű felület, de sokkal kevesebb információval, mint a magyar - például a GYIK csak magyarul érhető el, ahogy a vonatkozó jogszabályok is. 

A GYIK-tól sem lesz boldogabb, aki végigböngészi a 18 oldalas pdf-fájlt: igaz, megtudhatja, ha egyszer egyenlegére - kötelezően előre - bármennyit is feltöltött, azt ugyan sem átvezetni nem tudja más számlára, sem pedig visszaigényelni (számoljon pontosan előre, ezért járt matekórára, nem?). És egyes esetekben még áfás számlát sem kaphat a viszonylati jegyére. Aki pedig személyesen óhajt viszonylati jegyet vásárolni, az az optimista GYIK-író szerint 3-5 percet vesz igénybe útvonaltervezéssel és jegyváltással együtt, gyakorlatilag ez valószínűleg attól függ, vajon a bolgár vagy épp török kamionos mennyire tudja megértetni magát az ügyintézővel, illetve a számára felfoghatatlan bürokrácia miatti felháborodásában mennyi időt fog veszekedéssel tölteni. Retúrjegyet váltani nem lehet, az útvonaltervben egy helység csak egyszer szerepelhet, így senki se gondoljon olyan csalafintaságra, hogy útja során kétszer érinti ugyanazt a várost.

Ami pedig a legszebb - ha elromlik a kioszk, ahol viszonylati jegyet lehet venni, az bizony a fuvarozó felelőssége -  keressen ráérő kollégát, az váltson neki valahol máshol jegyet vagy próbáljon okostelefonnal vagy egyéb módszerrel jegyhez jutni. Az elromlott készülék bejelentésével nem kell bíbelődnie, a GYIK szerint ezzel tisztában lesznek a központban. 

A külföldiek helyzete sem valami rózsás - ugyan két nyelven már vannak információk, de az, hogy hol lehet  angolul vagy németül regisztrálni, az nem derül ki az angol felületen (bár végül is kiderül, ha azt annak számítjuk, hogy a megadott link visszadobja őket a magyar nyelvű induló oldalra), ahogy útdíjkalkulátor sem található - egyelőre táblázat van a díjakkal, de még a fizetős útszakaszok sem nagyon derülnek ki. Lehet, hogy a Google fordítóra kell majd, hogy bízzák magukat? És akkor még nem is beszéltünk azok meglepijéről, akik már elindultak a bázisállomásukról és nem ismerik a legújabb magyar fejleményeket.

Kérdés, a nyári magyar kamionos-meglepi valójában mit fog okozni a határon - hol fognak majd parkolni a járművek, amíg megveszik a viszonylati jegyüket? És aki már regisztrált és van fedélzeti eszköze, hogyan fogja kikerülni azokat, akiknek még rá kell jönniük, mit és hogyan kell csinálni? Ha szerencséjük lesz, az időjárás kegyes lesz és nem 35 fokban fognak sorban állni az utakon. És az is kérdés, a nem kötelezően e-útdíjas járműveket hogyan fogja érinteni a torlódás. És innen már csak egy lépés az, hogy a sorbanállás spontán blokáddá alakuljon, nem csak magyar résztvevőkkel - és kiadós nemzetközi botránnyal.

"A fuvarozói érdekképviseleti szervek nem tudnak/nem akarnak szél ellen pisilni. Ráadásul az elnökségi tagok gyakran a legnagyobb fuvarozó cégek tulajdonosai, akiknek nem okoz problémát a megnövekedett költség. Sőt, mivel sok kis cég leáll ideiglenesen vagy végleg, most ezek munkáját is könnyen megszerezhetik, tehát kvázi érdekükben áll az útdíj bevezetése. 

Véleményem szerint óriási fejetlenség lesz, ami a hatóságok malmára hajtja majd a vizet. Sajnálom a külföldi kollégákat akik az elégtelen tájékoztatás miatt nem megfelelően használják majd a rendszert és ezért valószínűleg komoly bírságot kapnak majd. Nekem az egész útdíj bevezetési stílus diktatórikusnak tűnik. Tisztán látszik, hogy valamilyen költségvetési lyukat kell betömni az ebből származó bevételekkel, ami nem tűr halasztást. Akkor is csinálni kell, ha a rendszer még nem volt tesztelve, lehet életképtelen. Az államnak az is jó, mert a bírságokból további extra bevételre tehet szert. Csak azt felejtették el, hogy az ellenőrzési és bírságbehajtási rendszert sem tesztelték még..." (egy fuvaros morgása)

És mennyi lesz ez a plusz? Egyelőre elég szélsőségesek a számítások - van aki szerint 1 kg liszt esetén kb. 1 forint, de ez csak abban az esetben reális, ha a zacskós lisztet termő fától kell a terméket elvinni a közértig. Ha az egész termelési folyamatot nézzük, már nem ilyen rózsás a helyzet:

"Ennek az útdíj emelésnek olyan árfelhajtó hatása lehet, mintha 20%-al emelkedne az üzemanyag ára (tehát 400-ról 480 Ft-ra) Az alapanyagokat, a félkész és késztermékeket mind-mind szállítani kell feldolgozó üzemekbe, nagy és kiskerekbe, stb... Sok kicsi sokra megy. A gazdaság minden ágában, minden terméken érezni lehet majd a hatását. Nézzünk egy egyszerű láncolatot: 

A vetőmag big-bag zsákban érkezik külföldről teherautón. A magyar üzemben kicsomagolják 25 kg-os zsákokba (a csomagoló anyagot is oda kell szállítani valahonnan), majd kiszállítják az Agroker raktáraiba. Onnan elviszi a földműves és elülteti (a traktorba az üzemanyagot, a gumiabroncsot stb... szintén szállítani kellett). Azután kell permetezni, aratni ( permetszer, üzemanyag, alkatrészek). A földekről a gabonát behordják a szárítóba/tárolóba. Tételezzük fel, hogy ebből nem liszt lesz, hanem takarmány. Eladják a tápkeverő üzemnek (szállítás). A megkevert tápot az üzem kihordja az állatnevelő telepekre tartálykocsival. A jószág amikor vágás érett elviszik a vágóhídra élőállat-szállítóval. A vágóhídról a feldolgozott húsokat szintén szállítják húsipari üzemekbe, ahonnan a felvágottakat és tőkehúsokat el kell juttatni az élelmiszer-forgalmazó láncok raktáraiba hűtőkocsival, és csak innen fognak majd a boltokba kerülni. Mire ide érünk a történetben 12-15 árumozgás történik. Mennyivel fog emelkedni a felvágottak ára??? Biztosan nem 1-2 Ft-al.

 

Lesz olyan termék - például általában az ömlesztett árú (gabona, sóder, cement) - amik esetében a szállító autók speciális kialakítása miatt nem tudnak oda-vissza rakottan közlekedni, hanem úgymond fele rakott-fele üres fuvarokat csinálnak. Ezeknek a termékeknek az árába az útdíj duplán épül majd be, mert az "üres" kilométerekre is fizetni kell, a régi "átalány díjas" rendszerrel ellentétben. És valószínűnek tartom azt is, hogy a fuvarozásban újra divatba jön a kiállási díj. Tehát nem csak a rakott kilométereket akarják majd a fuvarozók megfizettetni a megrendelővel, hanem a felrakóhelyig üresen megtett utat, vagy a lerakóhelytől a telephelyig üresen megtett utat is. Ez ugyan létezett már korábban is, és un. guruló kilométeres elszámolásnak hívják, de nem volt általánosan elterjedt." (egy fuvarozó morgása)

És mivel soha jobb alkalom, bizony ellenőrizhetetlen, valójában milyen összeget próbálnak majd az árba beépíteni a piaci szereplők "megnövekedett útdíj" címszóval. Azok a termékek pedig, ahol tonnánként csak pár ezer forint hasznot lehet elérni, ezentúl valószínűleg sokkal kevesebbet lesznek mozgatva (vagy jelentősen emelkedik az áruk) - hiszen amennyiben egy rakományon  eddig kb. 100 ezer Ft haszon volt, annak bizony akár a felét is elviheti ezentúl az útdíj.

"Nem az útdíjjal van a probléma, mert azt mindenhol fizetni kell bármerre megy az ember. A bevezetés körülményeivel és a megállapított díj mértékével van a probléma. Szerintem a magyar úthálózat és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra egyszerűen nem éri el a kívánt színvonalat. Példaként említeném az 53-as, vagy a 31-es út minőségét, ami konkrétan gyalázatos. A sírás kerülget ha arra kell mennem, szétesik rajta az autó." (egy fuvarozó morgása)

"Július 1-től él az útdíj az autópályákon, autóutakon és főutakon, a 3,5 tonnánál nehezebb tehergépjárműveknek kell fizetni. A Waberer's az ügyfeleinek kiküldött tájékoztatóban közölte, az útdíjfizetésből fakadó extraköltségeit áthárítja." (index.hu, 2013. 06.28, 11:57)

Mától új időszámítás kezdődik a választási kampányban - már nemcsak az a kérdés, ki milyen kormányprogrammal indul jövőre, milyen üzeneteket fogalmaz meg és milyen ígéreteket tesz a különböző érdekeltségű választói csoportoknak, hanem az is, ki kit mivel fenyeget meg.

"Bár a földtörvényt múlt héten elfogadta az országgyűlés, az indulatok azóta sem csillapodtak a parlamentben. A mai ülésen, napirend előtt Vona pártelnök a Jobbikból azt közölte, a múlt heti pulpitusfoglalásuk csak „egy unortodox lépés volt”, az igazi ribillió azonban most kezdődik.

A közeljövőben tervezett politikai akcióikat nem részletezte, de a távolabbi jövőre nézve tett egy ígéretet: ha a Jobbik kerül hatalomra, akkor Vona minden olyan képviselőnek, aki megszavazta a földtörvényt, elkobozná a teljes vagyonát." (fn.hir24.hu)

A kemény szavak előre vetítenek egy igen kemény választási kampányt - és annak ígéretét, hogy a jelenlegi kormánypárti politikusok bizony saját vagyonukkal lakolnak az általuk elfogadott törvényekért. És ez még csak az első lépcső - a vagyonelkobzást ugyebár valamiféle indokkal kell ellátni, innen már csak egy macskaugrás a totális büntetőjogi felelősség vizionálása, a kollektív büntetés a kormánypárt tagjai és szimpatizánsai és családjaik számára.

Természetesen a földtörvény-megszavazáson túl kell majd lépnie a Jobbiknak, ha következetesek akarnak lenni: indulhat a törvény szövegének megalkotói elleni hajtóvadászat, az alkotókat befolyásoló személyek lobbijának kikutatása és az ő kérdőre vonásuk, vagyonelkobzásuk is. Ha az igazi bűnösöket akarják megtalálni, nem szabad leragadniuk a pártfegyelmes gombnyomogatóknál, az értelmi szerzőket is fel kell deríteniük, személyük elleni vádakat nyilvánosságra kell hozniuk márcsak a többiek elrettentése céljából: így járhat az, akik önös érdekeket nézve a hazája érdekei ellen dolgozik. És mindezt egymással szövetkezve, hiszen ki is gondolná, hogy egy ilyen horderejű törvény egyetlen befolyásos ember akaratát tükrözi?

És vajon mit várnak majd el a választópolgárok a Jobbiktól? A földkérdés a lakosság többsége számára érdektelen - de ott van például a trafikmutyi, a jelenlegi fideszes közbeszerzési politika és még számos terület, amin bizony lehet vendetta-gyanús ügyet találni. És aki keres, az talál is, a Jobbiknak nincs más dolga, csak az össznépi bosszúhoz egy forródrótot (email-címet) üzemeltetni, garantáltan jönnek majd a javaslatok a Fidesz-kormány károsultjaitól, kit miért kellene felelősségre vonni, kit szeretnének pellengérre állítva templom egereként viszontlátni.

A Fidesz és vezéreinek hozzáállása Pandora szelencéjét nyitotta ki - mert lehet 17 millióra büntetni egy parlamenti pártfrakciót egy ribillióért, de ezt olyanokkal szemben tette, akik tudvalevőleg a legjobb mozgósító erővel és nagyszerű közösségi média kapcsolatokkal rendelkeznek. A Facebook-on a Jobbiknak 108 ezer kedvelője van (a Fidesznek 35 ezer) - egy hírt több százezer állampolgárhoz el tudnak juttatni anélkül, hogy a közszolgálati médiumok bármelyikét is igénybe akarnák venni. Vona Gábornak is személy szerint mintegy 98 ezer híve van a közösségi oldalon, ráadásul úgy, hogy őt bizonyos körökben nem erősen ajánlott szeretni (ellentétben például vezető fideszes politikusokkal). Ha bármilyen politikai akcióra is készül a Jobbik, bizony egy-két óra alatt több tízezres nagyságrendű választóhoz jut el közvetlenül - és akkor még nem beszéltünk a helyi pártszervezetek és mindenféle civilnek álcázott politikai szervezetek aktivistáiról.

A Fidesz hihetetlen nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy a Jobbik szimpatizánsainak számát növelje és elősegítse, sőt, szalonképessé tegye a párt radikalizálódását. Mert vajon melyik sógor-koma-jóbarát klub által kitaszított választópolgár ne értene egyet azzal, bűnhődjön az, aki az ő vagyoni romlását, üzletvesztését, megélhetési problémáját okozta ráadásul úgy, hogy eközben a másik oldal csak gyarapodott? Hogy a "bűnös" politikusok is veszítsék el a vagyonukat, ne csak azok, akiknek kárára eddig politizáltak? És tudjuk, a fülkeforradalom kétharmadának jó része bár a Fideszre szavazott anno, de nem arra, amit kaptak - az átlagválasztók egy része bizony rosszul járt, és ezzel már ők is tisztában vannak. Ezeket az embereket nem fogja meggyőzni a "Magyarország jobban teljesít" szlogen, nem érdekli őket, milyen levelet kapnak személyesen Orbán Viktortól, az viszont annál inkább, lakoljon meg az összes bűnös, akinek köszönhetik jelenlegi filléres problémájukat és annak látványát, egyes kiválasztottak hogyan sokszorozzák meg milliárdjaikat. És nehéz lesz az elmúlnyócévre kenni a földtörvényt, a közbeszerzési lenyúlásokat, az iparágak tönkretételét és bizony a trafikmutyi örkényi világát is.

A Jobbik láthatóan nem fél kihasználni azt a helyzetet, amibe a Fidesz pillanatnyi felindulása és át nem gondolt döntése lökte - a 17 milliós büntetéssel kapcsolatban közölték, inkább adják a Heim Pál Kórháznak, mintsem képviselői pogácsákra költsék (tegye fel a kezét, aki nem ért ezzel egyet!), és miután Kövér László kitiltotta őket az irodáikból, a képviselői irodaház aulájában nyitották meg „kényszerirodáikat” és közleményt is kiadtak, ők bizony dolgoznak:

"A Jobbiknál nem szünetel a munka, annak ellenére sem, hogy Kövér László kitiltotta a jobbikos asszisztenseket és tanácsadókat a munkahelyükről. A frakció kényszerirodákat nyitott a képviselői irodaház bejáratánál, a képviselők a korlátnál lévő asztalok belső, kitiltott munkatársaik pedig a külső felén foglalnak helyet. Az irodák minden nap 8-tól 17 óráig nyitva lesznek, egészen addig, amíg a házelnök vissza nem vonja a kollektív büntetésként kiszabott rendelkezést. A képviselők tehát továbbra is elérhetők a választópolgárok számára is, várunk minden érdeklődőt a képviselői irodaház aulájában lévő kényszerirodáinkban." (Facebook)

És hogyan akarja ez a várható küszöbön álló radikalizálódást Orbán Viktor és a Fidesz ellensúlyozni? Napfényes-pacsis képekkel? Újabb rezsicsökkentési ígéretekkel? Egy-két díjjal szélsőjobbos művészeknek? Hogyan akarja majd bizonyítani, minden egyes kormány-lépés Magyarország érdekében történt, a pályázati pénzek elosztása és a közbeszerzések úgy korrektek, ahogy vannak, a föld-, trafik- és üzemanyagmutyi is csak szélsőjobb vagy épp liberállibsi képzelgés? Hogy teljesen rendben van, ha az osztogatások során "nem fordítanak hátat saját támogatóiknak", csak azért, hogy ők ne kapjanak politikai támadást, a hívek kistafírungozása pedig szükségszerű velejárója a demokráciának? Kinek és mit osztogatnak majd, hogy a különböző döntések miatt feldühödött nép ne álljon be Vona Gábor mögé és ne akarja először a vagyonukat, aztán ki tudja még mit? 

Vona Gábor olyan húrokat penget, ami tuti értő fülekre talál - és ha ügyesen lavíroz az elkövetkező hónapokban, bizony jelentősen növelni tudja majd híveinek számát (ráadásul a neve még nem használódott el kormányzati pozícióval összefüggésben), a bosszú mint cél akár még nyerő is lehet, igazi, könnyen érthető , mindent überelő kormányprogram. A baloldal meg gondolkodhat, milyen reális alternatívát tudnak adni ...

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Hogy ne érezzük úgy, kormányunk elhanyagol minket, újra levelet hoz majd a postás - most éppen személyesen a miniszterelnök tájékoztat minket, hogy hazánk kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól, a feladat gyakorlati végrehajtása pedig már kormányhatározat formájában ki is van adva az illetékeseknek (85. oldal). De vajon mi a célja? És nem utolsó sorban, ki lehet a valós célközönség?

Aki rendelkezik annyi közgazdasági ismerettel, hogy tisztában legyen azzal, mi is az a GDP, az államháztartás meg annak a hiánya, valamint mindehhez mi köze van egy túlzottdeficit-eljárásnak, plusz ha ilyen van, az hogy hat ki egy ország életére, az már valószínűleg azt is tudja, hogy megszüntették hazánk ellen. Az összes többi szavazópolgárnak meg vagy fogalma sincs, mit is jelent a dzsídípí meg a deficit (pláne ha még túlzott is), vagy nem érdekli, mint ahogy szavazni sem jár el. Vajon kinyit például egy ilyen levelet az, aki az első Orbán-kormány regnálásának harmadik évében még nem tudta, ki is az az Orbán Viktor, pedig a csapból is ő folyt? És ha még véletlenül ki is nyitja, mert azt hiszi, félreborítékolták a villanyszámláját, akkor érteni fogja, miről is szól az egész, jó-e, hogy megszüntették az eljárást vagy épp fordítva, legyen inkább szomorú emiatt? És vajon Franciaországban, Hollandiában meg Nagy-Britanniában idegesek, hogy ő ellenük még mindig van? 

forrás: mno.hu

Vagy teljesen elég, ha a miniszterelnök mosolygósan köszönti őt és közli, "Magyarország jobban teljesít"? Lehet, hogy egy költségvetési forrásokból finanszírozott "legyen minden háztartásban legalább egy Orbán Viktor fotó"-kampány esetén bőven elég ennyi eredmény?

Tehát aki egy kicsit is ismeri a magyar választókat az tudja, egy ilyen levél valószínűleg úgy felesleges, ahogy van, a 95%-a rövid úton a szemétben köt ki, legalább 60%-a eredeti állapotában, azaz felbontatlanul. Lehet, hogy 5%-nyi választópolgár beragasztja a fotóalbumába (emlékkönyvébe), de ők úgyis a Fideszre és Orbán Viktorra szavaznak, bármi is történik. Mindezek tükrében nem lenne elég mondjuk  a királyi tévé híradójában plusz két percet áldozni az ügyre, mialatt Orbán Viktor szépen tagolta minden nézőnek elmondja:

""Ebben a döntésben benne van az elmúlt évek jelentős államháztartási javulása, benne van az adósság mértékének a csökkenése, benne van az (...), hogy a deficit mértékét sikerült három százalék alá leszorítanunk, és - ezzel kellett volna kezdenem - ebben benne van az elmúlt három év munkája, az ország lakosságának a munkája, hiszen ebben nagyon komoly szerep hárult a lakosságra, a közvéleményre, hogy ezek az intézkedések sikeresek legyenek" (Varga Mihály, hvg.hu)

A műsoridőbe bőven beleférne, egyébként pedig nem mindegy, milyen címszó alatt dicsérik a kormányt? Sokkal egyszerűbbnek és gyorsabbnak tűnik, de.

A 8 millió levél ugyebár talált pénz

• a küldemény szövegezésével megbízottnak (Hogyan is mondjuk demagógul hogy túlzottdeficit-eljárás? Nem lesz egyszerű a feladat ...)
• a papír- és festékforgalmazónak (az esőerdők mindeközben pusztulnak, környezettudatosságra nevelésünk pedig a béka feneke alatt)
• grafikusnak ("Küldemények megszemélyesítése" vajon ez esetben mit jelent? Nagyvonalúan kezelt photoshop, kék szemekkel és ráncok meg plusz kilók nélkül?)
• a nyomdának (8 millió levélpapír meg 8 millió boríték, lehetőleg csúszós drága papírból, hogy legalább ablakpucolásra ne legyen jó, hogy másról már ne is beszéljünk)
• és a Magyar Postának is biztos jól jön egy kis államilag finanszírozott pluszmunka,

És megint ott tartunk, hogy az összes választópolgár adata (név, lakcím) egy kupacban megjelenik magáncégeknél és a Postán is. És mindez mennyiért? Erre nem ad választ a 1355/2013. (VI. 24.) számú kormányhatározat. 

Még szerencse, ez egy kicsit olcsóbb lesz, mint a nemzeti konzultáció - jelen esetben a kormány nem kíváncsi a választók véleményére, így vissza sem írhatunk a tárgyban, mennyire is örülünk ennek és milyen jó, hogy Magyarország jobban teljesít.

Egy biztos, nagyon gazdag ország vagyunk, hogy ilyen felesleges kiadásokat finanszírozzunk a költségvetésből. És még szennyezzük is a környezetünket.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon mit államosít legközelebb az Orbán kormány? A kérdés újra és újra napirenden - társadalmunk egy része retteg, hogy megélhetése egy nap alatt romokban fog heverni, míg mások (sógor-koma-jóbarát) dörzsöli a tenyerét, hurrá, újabb zsíros állások a láthatáron. És a félelmek nemcsak az államosításra terjednek ki, hanem a piac újrafelosztására is - ez csak "majdnem" államosítás (iparűzési jogok  hűbéri jellegű osztogatása beépített selyemzsinórtól való félelemmel), amelynek eredményeképp egy-két hónap alatt új nagyhalak jelennek meg  a piacon, olyanok, akik nem megeszik a kishalakat, hanem a folyamatot levezénylő állambácsi (azaz a fideszes politikusok) egyenesen kitiltják azokat (lásd trafik-mutyi).

Ha körbenézünk kiderül, vannak, akik ma is félnek és nem hiszik, hogy nem maradt még osztogatni való cupák: mikor lesz államosítva a pénzváltás? És az alkohol? Mikor jön a szállítmányozás és mikor kerül sor például a taxikra?

"– Az egészségügy, az oktatásügy, a trafikügy, a tervezett „nemzeti alkoholboltok” mind az államosítás irányába mutatnak. Na de hogy még a taxi is kell a hatalomnak?

– Minden olyan ágazat kell az államnak, amelynek révén a legjobb jövedelemforrást tudja magának biztosítani. Az említetteken kívül sorolhatnám még a kaszinók bezárását, a szerencsejáték korlátozását is, mert ezek állami kézbe kerülnek. Pontosabban: azok szereznek jogosultságot rájuk, akik a Fideszt támogatják. Mindenki más kirekesztett." (Pásztor Magdolna interjúja Pásztor Györggyel, a Tele5 Taxi ügyvezetőjével, 168ora.hu)

Pásztor György azonban téved, nem az államnak kellenek a legjobb jövedelemforrások, hanem az állam nevében eljáró kormánypárti politikusoknak, illetve azok - folyamatosan éhes - sógor-koma-jóbarátainak. A bekebelezett szektorok hasznai ugyanis nem az állami költségvetésbe áramlanak vissza (azaz az adófizetőket gyarapítják), hanem a nem kirekesztettek magánvagyonát növelik, a legtipikusabb példája pedig a koncesszió. 

KONCESSZIÓ KONCESSZIÓ HÁTÁN

Mert mit is látunk ma?

Az egyik a "koncesszió" mindenhatósága - az állam, azaz a kormánypárt igyekszik minden egyes olyan szektort saját igájába hajtani, ami egy kicsit is jobban muzsikál. Az állam haszna ezekben az esetekben csekélynek mondható - a dohánykoncesszió esetén például kb. 1-1,5 milliárd a nonprofit cég éves bevétele, amit teljes egészében magára és fontosabbnál fontosabb tanácsadóira meg irodaberendezésre és székházra költhet. Az igazi nagy fogás azonban a teljes dohány-kiskereskedelem lenyúlása - és lassan mindenki tisztában lesz vele, hogy az egészség- meg ifjúságvédelem csak egy jól hangzó maszlag annak érdekében, hogy akár több, mint 500 trafik kerüljön egyetlen kézbe. Ráadásul annak a kezében, aki az első pillanattól kezdve bábáskodott a törvény létrehozásában és bevallottan igen jó kormányzati kapcsolatoknak örvend. És ez még csak a jéghegy csúcsa, az igazi céghálók felderítése még várat magára, ahogy az is, hogy számszerűsítve legyen, a "le a multikkal" szlogen valójában mely magyar oligarchák milliárdjait sokszorozza meg, olyan apróságok pedig a kutyát sem érdekelnek, mint a piac törvényei, az infláció, a kereslet-kínálat, stb.

A fogyasztó, azaz a  választó ellenben rosszul jár:

• amennyiben nem sógor-koma-jóbarát, úgy ezentúl csak szívhat: sokkal nehezebben jut cigarettához,
• cserébe viszont drágábban, mert az új kereskedők két és félszeresére emelt árrését (azaz kiemelkedő hasznát) bizony neki kell finanszírozni
• arra is bizton számíthat, ha a nagy lobbierejű friss kereskedők még magasabb árrést akarnak (magyarul még több haszon kell nekik), azt is megkapják, így még tovább emelkedhet a dohány ára,
• egyik napról a másikra újabb termékek kerülhetnek a dohánykoncessziósok kizárólagos forgalmazásába,
• ha pedig a költségvetés van megszorulva, úgy a jövedéki adót meg a koncessziós díjat nyomják tovább az egekig (szintén beépítve a termék árába),
• és akkor még nem beszéltünk az "új" vállalkozóknak osztogatott kedvezményes hitelekről, állami munkahelyteremtő támogatásokról, hiszen ezek költségvetési terhét is az adófizetőknek kell összeadni, akár megemelt vagy plusz adókból,
• ha pedig ki akarja kerülni a többletköltségeket vagy szimplán csak bojkottálni akarja a mind elrugaszkodottabbá váló dohánykiskereskedőket, felkutathatja a fekete piaci forrásokat és immáron adómentes termékkel szerezhet be magának tüdőrákot.

Koncessziótól félhetnek például az alkoholt árusítók, a fuvarozók, a patikusok és a taxisok is - a haveroknak újraosztott jogok miatt gyorsan megszűnhetnek egzisztenciák, jelenleg még akár jól is muzsikáló vállalkozások. És vajon érdemes ilyen irányú várakozások mellett beruházni, hosszabb távra gondolkodni, új munkahelyeket teremteni? Ha nem sikerül egyértelmű választ adni a kérdésre, lehet érdeklődni koncesszióhoz nem jutó, sok-sok éve trafikkal rendelkező vállalkozóknál.

Ha pedig valami miatt a kormány úgy érzi, bajos lenne az újraelosztás, a legegyszerűbb az egész szektort megszüntetni úgy, ahogy van - a nemzetbiztonsági kártya mindent üt, akár egy nap alatt is. 

AZ ÁLLAMI VÁLLALAT, A NAGY VISSZATÉRŐ

A másik megoldás maga a nagybetűs állami vállalat, ami az adófizetőknek kevésbé jó üzlet, a hatalmon lévőknek viszont annál jobb buli: a hívek zsíros állásokhoz és megbízásokhoz juttathatók (már azt is elmagyarázták, ebben semmi kivetnivaló sincs), később pedig "mégsem volt jó ötlet" alapon lehet újra privatizálni, immáron kedves és lojális havernak átjátszva a biztos üzletet.

És miért nem jó a választóknak? Élhet bennünk nosztalgia az egykori szocializmus nagyvállalatai meg paternalizmusa iránt, a teljes foglalkoztatottság és a kiszámítható hétköznapok is nagyon csábítóak lehetnek, azonban az élet újra bebizonyítja majd, nem mind arany, ami állami.

Mert mire is lehet számítani? Kornai János annak idején kitűnően elemezte a hiánygazdaságot és a szocialista állami vállalatokat is - őt segítségül híva leírhatjuk a mai magyarországi pártutasításos állami cégek várható viselkedését rövid- és hosszútávon is.

Rövid távon:

• lehet cél a nyereség növelése, azonban nagyobbat nyom a latba a felső szervek és a (kormány)párt elismerése, a legfontosabb kritérium: utasítások teljesítése
• a bürokrácia dönt a piacra ki- és belépésről (ki léphet be és mikor), nem pedig a tényleges tervek, eredmények és kudarcok határozzák meg azt (ha valaki rossz üzletpolitikát folytat, csődbe megy), így a piac törvényei asztal alá söpörhetőek,
• az állami vállalat költségvetési korlátja puha - bizton számíthatnak rá, ha veszteségesek, majd az állam kihúzza őket a slamasztikából, újabb és újabb tőkeinjekciókkal a felszínen fogja őket tartani, bármi is történik, bármilyen ésszerűtlen, herdáló is a gazdálkodás
• gyenge az árérzékenység is - ha az állam határozza meg, ki lehet a piacon és mennyiért adhatja el a portékáját, a fogyasztók kénytelenek azt megvenni és annyiért, ami elérhető számukra. És lehet azzal jönni, hogyne, a multik is monopolizálhatják a piacot - hogyne, de épp ezért vannak a versenyhatóságok és a jogszabály adta lehetőségeik, hogy korlátozzák az ilyen irányú magánvállalati tevékenységet. De vajon ki fogja rendre utasítani az állami céget, amelyet pont a kormánypárt hatalmazott fel az egyeduralkodásra?
• a kereslet államilag biztos - az állami vállalatnak nem kell meghódítania a piacot, elég ha csak elkerüli az olyan botrányokat, amely a pártjának népszerűségét veszélyeztetné.
• az állami vállalat beszállítói a bürokrácia által determináltak, ahogy az általuk érvényesített ár is. Arról pedig mindenféle pletykák és összeesküvéselméletek keringenek, hogy kormányzati és önkormányzati beruházásokban részvételhez hány százalékot és kinek kell leadni ahhoz, hogy a megbízást meg lehessen szerezni.

Hosszabb távon

• az állami vállalat is növekedésre hajlamos, ám míg a kapitalista vállalatnál a kockázatot a tulajdonosok viselik és komoly előzetes felmérések, üzleti tervek előznek meg egy beruházást, addig az állami vállalatra ugyanez nem mindig jellemző.
• önkontroll nincs, a puha költségvetési korlát elmaszatolja a felelősséget, mindenki csak utasítást ad tovább, a rossz döntésekbe belebukni szinte lehetetlen, a beruházási hajlam pedig normálisnak számít. A döntéseket nem a cég vezetői, azaz a bürokrácia alsó vezető hozzák, hanem a politikai felhőrégióiban tanyázó nagykutyák, akik viszont nem kiváló ismerői a piacnak, cselekedeteiket vezérelheti akár a populizmus, a következő kampány vagy épp sógor-koma-jóbarát helyzetbe (beszállítói, tanácsadói pozícióba) hozása. Vagy simán csak olyan beruházást ötletelnek ki, amelynek segítségével a lehető legtöbb pénzt lehet kilapátolni az állami vállalatból.
• az igazi állami vállalatnak hosszabb távon sem kell szembenéznie a piac farkastörvényeivel - ha mást nem enged be a kormánypárt az adott piaci szegmensbe, akkor egyeduralkodó lesz, ha pedig beenged, még akkor is meg lehet határozni a fix árakat, nehogy verseny legyen. A szubvenciókat is el lehet úgy rejteni, hogy ne tűnjenek fel az uniós szerveknek és megfelelően kacskaringós érvrendszerrel még akár a versenykorlátozás is megmagyarázható.

Egy biztos, az állami vállalatoknak hatalmas rezsije van, azt pedig ki kell fizetni, akár nyereségesek, akár nem - ez pedig azon adófizetők feladata, akik nem látnak be a paravánok mögé és fogalmuk sincs arról, valójában mibe öntik a pénzüket zsákszámra. Ahogy azzal sincsenek tisztában, jó szakmai vezetéssel és kellő hozzáértéssel lehetne-e egy céget (cégcsoportot) öneltartóvá vagy netalán nyereségessé tenni, vagy eleve csak veszteségesen működhet. És felmerülhet az a kérdés is: minek kell az állami portfólióba patika, mobilszolgáltató, programozó cég, meg minden más, ami épp szembejön? Létezik olyan ember, aki mindezt rendszerbe foglalja, átlátja agyilag és rentábilisan tudja működtetni, vagy jobb, ha hozzászokunk, nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal?

Az uniós határok miatt a választóknak nem kell mindig a hazai termékre hagyatkozni - nem túl nagy erőfeszítések árán külföldön is beszerezheti azt, amihez itthon esetleg nehezebben jut hozzá az állami miatt, illetve bizton számíthat a feketepiac rugalmasságára is. A szolgáltatásokkal azonban már nagyobb gond van: 

• ivóvizet nem lehet máshonnan beszerezni és a szemetet sem lehet akárkivel elvitetni
• az egészségügyi ellátás kapcsán hellyel-közzel már mindenki tisztában van azzal, ha nincs megfelelő anyagi helyzetben vagy nincsenek kellő politikai kapcsolatai, akkor megélt éveinek száma drasztikusan el fog maradni a várakozásaitól
• az államosított köznevelés államosított színvonala is csak a módosak által kerülhető ki,
• a közműszolgáltatók esetében pedig az igénybe vevő tudja, hogy mindig az épp irányadó szeleknek (azaz a hatalomnak) van kiszolgáltatva: ha áremelés jön, akkor többet fizet (akár az infláció méretének többszörösével is), kampányidőszakban viszont számíthat az infláció rendszerből eltűntetésére, illetve az agresszív rezsicsökkentésre is. Igaz, később ez még drága mulatság lesz, de ki emlékszik már a szocializmus visszaszorított inflációjára és annak hatásaira?

És igen, ezek az állami vállalatok már nem azok a nosztalgikus kádári állami vállalatok saját bölcsivel-ovival, balatoni üdülővel és teljes foglalkoztatással ...

És mi lesz, ha majd új párt kerül a kormány mögé?

• Először is a sógornak új komája lesz - akinek pénze van, könnyen talál új kapcsolatokat, sok nagyvállalkozó pedig kimondottan büszke arra, "rendszerfüggetlen", azaz bárkinek behódol és kedvez, ha arra van szükség.
• A kisebb érdekérvényesítő képességű koncessziósok félhetnek - egy-két szabálytalanság feltárása után kieshetnek a pikszisből és helyüket immáron egy új sógor-koma-jóbarát veszi át,
• de az is lehet, a következő rezsim újra megnyitja a Fidesz által lezárt piaci szegmenseket,
• a sok-sok állami vállalathoz pedig vagy beülteti saját embereit, vagy privatizálja azokat, csökkentve az adófizetők terhét.

"A sorsnak (...) nyilván káröröme telik benne, hogy megajándékozhat bennünket ilyen Vitézjancsikkal és Vakondlikakkal. Próbára akarja tenni a türelmünket. Ha az ember körülnéz egy kicsit, bőven talál ilyen jellemtörpéket. Amikor az állam rájuk varr valami címet, a zsiráf sem hordhatná magasabban a fejét, mint ők. De nézd meg, hogy összeomlik a sok vitézjancsi, ha az állam visszaveszi tőlük kölcsönadott tekintélyét. Léket kapnak, és kimegy belőlük a levegő, mint a marhahólyagból. Olyan szánalmasak, hogy az ember elfelejt beléjük rúgni." Karácsony Benő

Az, hogy mi lesz a következő államosítás (koncessziósítás) tárgya még nem tudjuk, de azt igen, hamarosan kiderül. És ennek eredményeképp sokak számára beborul.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Nem sokáig tartott "a kisbabáknak kedvük támadt megszületni" fíling a kormány részéről - legalábbis ezt tanúsítja a kiszivárgott új koncepció, hogyan is támogassák hathatósan a gyermekvállalást.

Ötlet az van, például egyszeri 288 ezer forintos kelengyepénz, rugalmas gyed, nők foglalkoztatásának támogatása, a kérdés már csak az, ez vajon ténylegesen ösztönzi-e a népességgyarapodást amellett, hogy igen sokba kerül az adófizetőknek. És hogy a dolgok ne forduljanak rosszra, a kormány még azt is igyekszik elkerülni, hogy nem kívánt irányt vegyen lélekszámunk gyarapodása, így csak a 18. életévüket betöltött anyák első gyermeke után járna az első ránézésre igen komoly ösztönzőnek szánt majd 300 ezer forintos támogatás. (Most tekintsünk el attól, vajon alaptörvénnyel megegyező-e az édesanyák kor szerinti differenciálása, illetve számukra - egyébként alanyi jogon járó - juttatás életkorhoz kötött biztosítása.)

Igen ám, de. Egy gyerek nem egyszeri aktus, minimum 18-20 éves elkötelezettséget jelent. Az egyszeri 300 ezer forint jó ugyan, de jó részét (ha nem az egészet vagy még többet) már a terhesség és szülés során kifizetett orvosi hálapénz elviheti. Oké, lehet szülni tb alapon is, de vajon hányan vállalkoznak erre ma hazánkban? Valószínűleg pont az a réteg, amelynek nem akarja odaadni azt a bizonyos háromszázezret a kormány.

A felmerülő kérdések csak úgy záporoznak - a válaszok pedig megkérdőjelezik bármilyen, egyedül a babavárás plusz-juttatásában gondolkodó koncepció létjogosultságát:

• a gyermekvállalással érintett réteg körében mekkora ma az elvándorlás? Vajon hányan vannak, akik inkább más országban alapítanak családot és nevelnek gyerekeket? Őket valószínűleg nem lehet hazacsábítani ekkora apanázzsal, nem véletlenül emigráltak. És egyelőre úgy tűnik, a jelenlegi kormány nem is számol azzal, hogy bárhogy is hazacsalogassa az életkoruknál fogva népességet gyarapítani tudó külföldön munkavállalókat.

• mekkora a fiatalok munkanélküliségi rátája? Vajon mit akar tenni a kormány, hogy az ne 30% felett legyen? Vagy politikusaink arra gondolnak, unalmukban vagy épp az álláskeresésben megfáradt 25 év alattiak majd azzal töltik az idejüket, hogy 288 ezer célprémiumért gyereket vállalnak?

• a fiatalok hány százalékának van ma olyan értelmezhető szintű megtakarítása, ami elegendő lenne arra, ha gyermeket vállalnának és mellette egyszer csak állás nélkül maradnak, éhenhalás és kilakoltatás nélkül ki tudjanak húzni akár egy-másfél évet is, mire új munkahelyhez sikerül jutniuk? Akinek az a gondolata támad, hogy havi 47 ezerből meg lehet élni kisgyerekkel, komment formájában levezetheti számokkal  alátámasztott bizonyítását a szkeptikusoknak.

• vajon azok a fiatalok, akik még mindig a szüleik nyakán élnek, mert havi fizetésükből esélyük sincs saját életre (önálló lakásbérlésre, saját lakás hitelének törlesztésére), vajon mekkora eséllyel költöztetnek be egy kisbabát saját gyerekszobájukba? És mit szólnának az újdonsült nagyszülők ahhoz, hogy bár ők is egyik napról a másikra élnek, most már bébiszitterek is lehetnek napi filléres gondjaik mellett?

• vajon mennyire ösztönző az, hogy bár Cséfalvay Zoltán februári kijelentése alapján az adórendszerünk "elnyerte végleges formáját, egy olyan adórendszer alakult ki a foglalkoztatást és a jövedelmeket terhelő alacsonyabb, illetve a fogyasztást terhelő magasabb adókkal, ami segítheti az ország gazdasági növekedését", a való életben mást tapasztalnak?  Mert egyelőre úgy tűnik, hónapról hónapra újabb és újabb "nem megszorításokra" számíthatnak az érintett fiatalok is, olyanokra, mint például a megtakarításaik kamatának erőteljes megadóztatása? Vajon tudnak-e hinni abban, hogy a holnap sokkal jobb lesz, ha a napi változások egyelőre mást mutatnak?

„A kormányzat művészete, hogy nem kell állandóan mindent módosítgatni, ennek az előfeltétele, hogy előtte kell számolni. Jó, ha a döntéshozók nem a lehetetlen tartományában kóborolnak” (Bod Péter Ákos)

• vajon az, hogy például a bölcsik egyik napról a másikra fizetősek lettek, milyen irányba befolyásolja a gyermek utáni vágyat? És akkor még nem beszéltünk olyan kiadásokról, mint a tandíj, amely ugyebár egyik napról a másikra jelent meg a rendszerben (oké, a kormánypropaganda nem annak nevezi, de ami hápog, tollas, szárazon totyog és a vízen úszik akkor is kacsa, ha nem annak hívjuk, nem?).

• vajon hogyan hat az, amikor felelős kormánypolitikus kijelenti, "nekem egy fiam van, de nagy gondot fordítottam a nevelésére, ezért is vállaltam a külföldi taníttatás terheit" (Cséfalvay Zoltán, HVG portré, 2012/25.sz.)? Ki mondja büszkén, én is gondos szülő leszek majd és nagy gondot fogok fordítani a  gyermekem nevelésére, tehát vállalom a hazai középiskola terheit, mert többre tuti nem futja majd?

• és hogyan fog gyermeket vállalni az első felsőoktatási tandíjas generáció? Vajon mennyit segít az egyszeri majd 300 ezer, ha pályakezdőként évtizedes diákhitel-kölcsön részleteit kell fizetni? Mert mindenki ugyebár nem lehet közalkalmazott azzal a felkiáltással, akkor majd az állam átvállalja a törlesztést ...

A koncepció-gyártást az a Révész Máriusz vezeti, aki annak idején emlékezetes hasonlattal élt a témában:

"Ha valaki nevel egy tehenet, azt levonhatja az összköltségéből. Ha valaki százat, akkor annyit. A gyereknevelésnek is vannak költségei. Az állam bizonyos mértékig ezt most elismeri, és leírható az adóból. Egy gyermek felnevelése legalább olyan hasznos, mint egy tehéné. Nem volt normális rendszer, ahol a teheneket "leköltségelhetted", a gyermeknevelésre fordított összeget nem." (Révész Máriusz, "Nagy lesz a baj!" Magyar Narancs XXIV. évf. 40. szám 18-19. oldal)

Annyiban igaza van Révész Máriusznak, a gyermekre is lehet beruházásként tekintetni - bár valószínűleg nagyon kevesen vannak, akik azért szülnek, mert úgy érzik, gyermekük felnevelése pont ugyanolyan hasznos, mint egy tehéné. Viszont mire is van szükség egy beruházáshoz?

• kiszámítható gazdasági környezetre (hopp egy tandíj hirtelen befigyel az ablakon? a megtakarításoknak lassan több lesz az adója meg bankköltsége, mint a kamat?)
• átgondolt, tartós adópolitikára (vajon meddig lesz kedvezmény a mai kedvezmény és mi lesz holnap, amikor már nem lesz az?)
• megfelelő infrastruktúrára (egészségügy, bölcsőde- és ovihálózat, tömegközlekedés) - jelenleg a legjobb fogamzásgátlás elmenni egy gyermekkórházba és három hónapos előjegyzési idő után kibekkelni egy szakrendelést 20 örökmozgó-üvöltő gyerekkel és vagy 30 szülővel 15 négyzetméternyi folyosón, lehetőleg nagykabátos időszakban vagy kánikulában ...
• megfelelő finanszírozási lehetőségekre (biztos munkahely? mert ha nincs meló, nincs értelmezhető adó- és járulékkedvezmény sem ...)
• szociális hálóra azoknak, akik elveszítik a munkájukat és nem tartoznak olyan sógor-koma-jóbarát körbe, amely garantálja a gyors állásszerzést.

Csak remélni lehet, hogy a kormány nem úgy gondol az adófizetőkre és azok gyermekeire, mint a koncepció felelőse.

"A tehén bonyolult állat, de én megfejtem." (graffiti)

És amíg a kormány csak egyszeri juttatásokban és jövedelmező munkahelyeket feltételező adókedvezményekben gondolkodik, a valóságban egy népességszám növelő tényezőre számíthat: a nőkre és biológiai órájukra - arra, hogy  ha a leendő anyák úgy érzik, kifutnak az időből, akkor is vállalnak gyermeket, ha az egyébként irracionális döntésnek tűnik.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Mostanában sok elemző latolgatja, hogyan is fog alakulni 2014-ben az ellenzéki pártok összefogása, kinek milyen szerepe lesz a kényszerű választási szövetségben. Az vitathatatlan, hogy a legnagyobb ellenzéki párt jelenleg az MSZP és egyelőre esélye sincs, hogy egy másik formációi váltsa fel, így itt az ideje, hogy gyártsunk összeesküvés-elméleteket a szegfűsök szempontjából.

Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció

Az egyik neuralgikus pont Gyurcsány Ferenc és a DK.

Ha nincs együttműködés, a DK akkor is képes teljes országos listát állítani, van legalább 20 kiváló és rutinos politikusuk, Gyurcsány személyes adottságai – ezt mindenképpen el kell ismerni – egy kampány vezetésére kiválóak.  Ennek ellenére a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint nem fogják elérni az 5 %-ot, tehát nem lesz egyetlen képviselőjük sem listán, sem egyéniben. A pártelnök kora és egyéni helyzete miatt politikai tényező marad, 2018-ra a népszerűsége is megnőhet, bár a pénztelenség és a parlamenti képviselet hiányában a szervezete jelentősen gyengülni fog. A pártelnök kivételével a DK többi politikusa megy a levesbe, egy részüknél egzisztenciális problémákkal súlyosbítva.

És vajon meg tudnak állapodni a szocialistákkal? A megállapodás politikai feltétele a teljes fegyverletétel az MSZP irányában, ez lényegében meg is történt. A megállapodással az MSZP megnyerheti a DK szavazóbázisát valamint aktíva hálózatát, és azokat a DK politikusokat, akik egyébként munkabírásuk és egyéni adottságaik miatt jó egyéni jelöltek lennének. Szempont lehet még az is, hogy a DK politikusainak jelentős része figyelemreméltóan fegyelmezett és a vezetőjük iránt lojális személyiség.

És mindezért mit kaphatnak cserébe? Nem lehet saját miniszterelnök jelöltjük, viszont az MSZP országos listájának első 35-40 helyén kaphatnak valamennyi helyet. A jelen helyzetben ezek a lista befutó helyei akkor is, ha a baloldal győz, akkor is, ha veszít. Számokra átfordítva: ha az országos lista minden tizedik helye a DK-é, akkor vereség esetén van 3 képviselőjük, egy nagy győzelem esetén úgy 10, néhány politikusuk  pedig egyéni körzetben elindulhat. Vereség esetén is megmarad a parlamenti képviseletük, egy jelentős győzelem esetén pedig várhatóan  koalíciós partnerré válnak.   

A DK elnöke felkerülhet az országos listára - befutó, de semmiképpen sem előkelő helyre. Így a következő időszakra a politikai cselekvési lehetősége és szabadsága megmarad, de így a jelenlegi népszerűtlensége még az ellenzéki összefogásnak nem gátja, és így nincs szavazó taszító hatása sem. Az Együtt jobbszárnya és a szavazóik miatt szükséges ez a megoldás. Ha az Együtt nem része az együttműködésnek, akkor a DK és elnökének  alkupozíciója sokkal jobb, mert   az MSZP szavazóinak többsége egyáltalán nem ellenséges a DK-val.

Ha a DK nem része a baloldali összefogásnak, akkor saját listát állít, a kampányra is lesz pénze,   lesznek szimpatikus, jó képességű, keményen dolgozó politikusai, akik mindenképpen el akarják érni az 5 %-ot. Ez várhatóan ugyan nem sikerül, de az általuk gyűjtött szavazatok a végelszámolásnál nagyon hiányozhatnak a baloldalnak.

Tehát a DK-MSZP együttműködés mindkét szervezetnek érdeke, csak a garanciákról és a méltányos mandátumszámról kellene megállapodniuk.

MSZDP

Az MSZDP sokkal kisebb pont a jelenlegi politikai helyzetben, a pártnak nincs mérhető támogatottsága, de méretéhez képest igen jó a mozgósítási képessége. Az MSZDP képes lehet akár országos listát is állítani, ám szavazatokat érdemi mértékben várhatóan nem szerez.

Az MSZP és az MSZDP között nincsen semmiféle feszültség, de egy esetleges együttműködés részeként az MSZDP sem szavazatot, sem forrásokat nem tud hozni, a kiváló szervezőkészségű vezetőjük viszont  támadható, ezért formálisan valószínűleg nem lehetnek egy baloldali összefogás részesei. Egy esetben azonban jelentősen tudják segíteni a baloldal győzelmét – ez pedig az lenne, amikor ugyan nem részei az együttműködésnek, de kampányukban a kormánykritikára koncentrálnak és ez a kormánykritika az MSZP kommunikációjával összhangban már képes lenne a baloldal számára rendelkezésre álló források jelentős megemelésre.

A fentiek miatt tehát az MSZP részéről az lenne az ideális, ha az MSZDP külön indulna, de a kampányban nem a saját jelöltjeit, hanem az MSZP-t támogatná. Ez akkor lenne lehetséges, ha az MSZDP komoly garanciákat kapna arra, hogy az önkormányzati választásokon „szívessége” ellentételezve lesz, a szakértelemmel rendelkező aktivistái pedig győzelem esetén megfelelő feladatokat kapnának.

Bajnai Gordon és az Együtt 2014

A második legnagyobb ellenzéki hal országunk politikai tavában az Együtt 2014.

A közvélemény-kutatások alapján, ha nincs baloldali összefogás vagy ugyan van, de az Együtt ennek nem részese, várhatóan 9-12 képviselőjük lesz, mindnyájan ellenzékben és ezzel a negyedik legerősebb párt lesznek a parlamentben. Egyéni körzetet várhatóan nem nyernek, mindenki listáról kerül be. Bajnai szempontjából az eredmény egy érdektelen ellenzéki pártelnöki szék, nagyjából hasonló, mint amit 2010 után az LMP töltött be.

Ha van baloldali összefogás és győz a baloldal, akkor ez Bajnai számára a miniszterelnöki vagy valamelyik közjogi méltósági széket jelentheti, de lehet fontos miniszter, esetleg EU biztos is. Vagy bármi, amit akar. Ráadásul baloldali győzelem esetén az Együtt 2014 megkerülhetetlen koalíciós partner, a korábbi SZDSZ –szel megegyező zsarolási potenciállal.

Ha nem a Bajnai a miniszterelnök jelölt, akkor az országos lista első 40 helyének többségét kérhetik néhány egyéni körzettel megspékelve, amiket aztán rendre el is fognak veszíteni. Ha Bajnai a miniszterelnök jelölt, akkor ennek az árát az országos listán lévő helyekkel kell nekik megfizetni.

Tehát, ha az Együtt 2014 nem része egy baloldali összefogásnak, akkor is van mintegy 9-12 listás képviselőjük, ha pedig igen, akkor a vereség esetén kb. húsz. A győzelem esetén a képviselőinek a száma az eredménytől és a megállapodástól függően 30-40 lehet, így mindenképpen egy megkerülhetetlen koalíciós partneri pozíciót jelent és a holdudvar, valamint az aktíva hálózat számára a döntések befolyásolásának a lehetőségét. Persze nem ugyanazok a lehetőségek az Együtt 2014 vezetői számára, ha Bajnai a miniszterelnök, vagy ha nem - ha  Bajnai a miniszterelnök jelölt, akkor az érdemben kevesebb parlamenti helyet fog az Együttnek jelenteni.

 És most jön az igen ám, de - az Együtt 2014 és a baloldali összefogás kapcsán van két nagy taktikai probléma is.  

Az egyik, hogy mi legyen a DK-val - a győzelemhez rájuk is szükség van, de ha részt vesznek egy Gyurcsánnyal közös koalícióban, akkor az  Együtt 2014 mostani szavazóiknak egy része  várhatóan át fog állni az LMP-hez. Tehát az Együtt 2014 vagy  nem tudja  a most kimutatott szavazóinak egy részét a koalícióba bevinni, vagy egy ennél nagyobb létszámot jelentő DK-szavazót kell a baloldali összefogástól távol tartaniuk.  Tehát az a tény, hogy Bajnainak vannak olyan lehetséges szavazói, akiket más baloldali alakulat nem ér el, ebből a szempontból nem nagy érték, mivel ha a koalíció Gyurcsánnyal együttműködik, akkor ezeket  az Együtt is elveszíti - a győzelemhez azonban várhatóan a DK-ra is szükség van.

 A másik probléma az ütemezés: az Együtt 2014 gazdasági és média holdudvara számára az értéket jórészt Bajnai miniszterelnökségének az esélye jelenti. Persze van itt - egy részük számára - egy kényszerhelyzet is, nevezetesen, hogy az MSZP jelen állapotában nem képes a kellő számú társadalmi kapcsolatot felvenni és fenntartani.

Ha kiderül, hogy nem Bajnai a miniszterelnök jelölt, akkor a támogatottsága azonnal lecsökken, és ez az Együtt 2014 minden későbbi tárgyalási pozícióját rontja. Egyébként ezt a romlást az is előidézi, ha nincs megállapodás, mert akkor is világos, hogy Bajnai nem lesz miniszterelnök.

Tehát Bajnai és vezérkarának többsége szempontjából a megállapodás racionális, az Együtt 2014 jobboldala számára azonban ez a politikai megsemmisüléssel lenne egyenértékű.

Mesterházy Attila és az MSZP

És akkor nézzük az MSZP-t, hogyan is néz ki az ő szemszögükből a baloldali összefogás:

• a DK szavazói és aktíva gárdája az együttműködésnek megnyerhető, az ár valószínűleg vállalható,
• az MSZDP segítsége elfogadható, a vélelmezhető ár megfizethető.

Ha az Együtt 2014 nem része a baloldali összefogásnak, akkor  a szavazóiknak az a része, aki tényleg kormányváltást akar, vissza fog térni az MSZP-hez, mert világos lesz számukra, hogy  Bajnai semmiképpen sem tudja megnyerni egyedül a választást.  A baloldal számára nyitva álló – igen kevés – média és anyagi támogatás nagy részét az MSZP fogja megkapni, mint egyetlen kormányváltásra esélyes párt. Persze azt is hozzá kell tenni, az esélyességhez az üzenetek újrafogalmazása, a jól kiválasztott egyéni jelöltek, a társadalmi kapcsolatok felvételére alkalmas szervezet kialakítása szükséges valamint az, hogy az esélyesség a közvélemény-kutatásokban és az időközi választások eredményeiben megmutatkozzon.

A mostani számok alapján a választási sikerhez a baloldali összefogásra mindenképpen szükség van, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a baloldal 2012 nyarán – Bajnai szerepvállalása előtt – sokkal jobban állt, mint most. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Együtt 2014-nek alapvetően nincsen aktíva hálózata, ismert politikusi garnitúrája, valamint kiforrott szakpolitikai anyagai sem, kívülről jelenleg a Szolidaritás szervezete és a Bajnai személye jelent politikai értéket.

Az összefogás kérdésében vízválasztó lehet a miniszterelnök jelölt személye is, az ugyanis egyáltalán nem kézenfekvő, hogy az MSZP választmánya és kongresszusa Bajnait, mint miniszterelnök jelöltet elfogadná. Az aktívagárda szempontjából nincs megválaszolva az az érzelmi kérdés sem, hogy miért nem volt velük Bajnai, amikor a legnagyobb volt a baj, és egyelőre azt sem tudni, hogy hogyan fogják az érintettek kezelni Bajnai MSZP-vel szembeni kritikus megjegyzéseit:  miért  ők menjenek az utcára? Miért vállaljanak egzisztenciális kockázatot a jelenlegi listázós-pártutasításos-hűbéres rendszerben?  Azért hogy Bajnai legyen a miniszterelnök jelölt? És akkor még nem firtattuk azt a kérdést, mit szólnának ahhoz, ha Mesterházy úgy vélné, nem elég erős pártjának győzelemre vezetéséhez és posztját át kellene adnia egy „külsősnek”.

Egy vesztes választás után az MSZP egy jelentős ellenzéki párt lehet, 40-nél mindenképpen több képviselővel: le lehet folytatni a vereséget követő belső harcot, amelyben az életkoruk miatt a régi gárda tagjai már jórészt nem vesznek részt. Az új párt elit jórészt lojálisnak tűnik Mesterházyhoz, de azért sokan lesznek, akik azt gondolják, hogy az örökös ellenzékiség nem egy nagy karrier. A rend kedvéért le kell szögezni, hogy ellenzéki képviselőnek lenni az csak az átlagember számára jó buli, a szélesebb elit tagjai számára nem egy nagy üzlet: egy magyarországi multi középvezetője sokkal magasabb fizetést kap, egy jobban menő vidéki építési vállalkozó szebb házat és jobb kocsit tud a családjának biztosítani.

Mesterházy szempontjából a vereség nagyon kellemetlen, de nem katasztrófa, először is mert  az ellenzéki vezérséggel jár  tisztes fizetés és  figyelemreméltó egyéb juttatások, másrészt pedig ezt a meccset 4 év múlva újra fogják játszani.  Az ország alakításába persze továbbra sem lesz semmi beleszólása, de Mesterházy nincs 40 éves, éppen tud várni, ha muszáj – és bizton számíthat arra, hogy ha elfogynak a Fidesz hűbéruras cupákosztogatás újabb és újabb mócsingjai, akkor a pénz- és hataloméhes hívek nekiállnak a rendelkezésre álló összkonc-mennyiségen marakodni, saját magukat döntve ezzel meg.

Ha nyer a választáson a baloldali összefogás és Mesterházy lesz a kormányfő, az sem lesz egy sétagalopp – egyrészről lesz egy nehezen kezelhető koalíciós partner, és ott van még egy beruházás hiányos gazdaság, az egyelőre megállíthatatlannak tűnő migráció, egy szétesett egészségügy, továbbá a Költségvetési Tanácshoz telepített kormánybuktató hatáskör és a Fidesz média pozíciói is megmaradnak. És a Békemenet is utcára parancsolható akár havonta többször is, ahogy a Kossuth tér is újra átavanzsálhat minimális higiéniás feltételeket sem biztosító kempinggé.

Az MSZP jelenlegi párt elitje számára a vereség a parlamenti mandátumok és az ellenzéki státusz megmaradását jelenti, míg a győzelem miniszteri és államtitkári pozíciókat, fontos és kihívásokban bővelkedő feladatok végzésének lehetőségét eredményezheti. Az MSZP másodvonala és holdudvara számára a vereséget nem édesíti semmi, a győzelem viszont biztos munkát és politikai befolyást eredményezhet.

Összefoglalva:

• Mesterházy szempontjából a vereség és a Bajnai miniszterelnöksége között nincs sok különbség,
• az MSZP tisztikara számára a győzelem sokkal fontosabb, mint hogy ki a miniszterelnök jelölt, különösen ha  a saját személyét érintően megfelelő garanciákat kap (vagy úgy képzeli, hogy  Ő személyesen kapott),
• az MSZP egésze részéről egy Bajnai vezette összefogás veresége lenne a lehető legrosszabb változat. 

Egy alternatív jövő

Ezek után még az is összeesküvés-elméleti szintre emelhető, hogy

• lesz baloldali összefogás, de az Együtt nélkül,
• Mesterházy a miniszterelnök jelölt,
• a DK korrekt ajánlatot kap,
• Gyurcsány a listán szerepel befutó, de nem előkelő helyen,
• az MSZPD ellátja a külső támogatói szerepet, így megnöveli a kormányellenes kritikára rendelkezésre álló forrásokat,
• az Együtt alól jórészt kifutnak a külső támogatók, az aktívagárdájuk számára világos lesz, hogy ez az egész egy szűk pártelit üzlete. A kampányban egyszerre kell mindkét irányban kampányolniuk, de minden kormányellenes kritikájuk a váltásra esélyes MSZP-t is erősíti, az MSZP ellenes kritikájuk viszont a saját baloldali szavazóinak igen kevéssé fog tetszeni, és így azokat visszanyomja az MSZP irányába. Az Együtt egyes szereplői is keresni fogják az MSZP-vel való megállapodás lehetőségét, a formáció jobboldala pedig megerősödik.
• A kommunikációban az MSZP azt fogja mondani, hogy Ők lassan egy éve meg akarnak állapodni, de az Együtt a valóságban  még csak asztalhoz sem ült, és tovább már nem lehetett várni, az Együtt pedig arra hivatkozik, hogy Mesterházyval nem lehet nyerni, ezért nem volt értelme a megállapodásnak, a DK mint együttműködő partner végképp vállalhatatlan.
• Az MSZP politikai eredményét pedig várhatóan nem az összefogás hiánya fogja rontani, hanem a  végiggondolatlan kommunikáció, a meg nem erősített társadalmi kapcsolatok, illetve  az esetenként   nem megfelelő, nyerésre esélytelen egyéni jelöltek hadrendbe állítása.

 Természetesen mindez csak egy alternatív jövő felvázolása, egy elmélet a sok közül …

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Miniszterelnökünk pár nappal ezelőtt kijelentette: ha kap tíz évet, akkor egymillió új munkahelyet teremt a kormánya:

"(...) már most 160 ezerrel dolgoznak többen, mint a választások előtt. "Továbbra is tartom azt a vállalásomat, hogy egymillió új munkahelyet teremtünk 10 év alatt. Ha kapok tíz évet a választóktól, akkor meg is fogom csinálni" (Orbán Viktor, hvg.hu, 2013. június 8.)

Igen ám, de. Mi is a helyet? A KSH első negyedéves jelentése alapján vajon reális célt tűzött ki maga elé Orbán Viktor? (Most tekintsünk el annak megválaszolásától, marad-e még 10 évig kormányon.) Van esélye annak, hogy valaha is egymillióval több foglalkoztatott lesz hazánkban, mint ma? 

Néhány megállapítás a jelentésből:

"2013 I. negyedévében 3817,7 ezer fő volt foglalkoztatott. Az előző év azonos időszakához viszonyítva ez 26 ezres létszámbővülésnek felel meg." (KSH Munkaerő-piaci folyamatok, 2013. I. negyedév)

 

"Azonban ha az idei első negyedéves foglalkoztatottsági adatokat a 2008 első negyedévihez viszonyítjuk, a foglalkoztatottság szintje még mindig el van maradva nagyjából 27 ezer fővel. Foglalkoztatás típusa szerinti bontásból azonban az derül ki, mintha az alkalmazotti státuszban foglalkoztatottak száma visszaért volna az öt évvel ezelőtti szintjére. 2008 első negyedévében 3 millió 370 ezer alkalmazott volt, míg az idei első negyedévben 3 millió 376 ezer. A foglalkoztatásbeli elmaradás pedig az önfoglalkoztatók körében adódik, az egyéni vállalkozók száma 34 ezer fővel alacsonyabb az öt évvel ezelőttinél, 424 ezer fő." (portfolio.hu)

Rövid távú adatokkal tehát lehet dicsekedni a választóknak, hosszabb távúakkal azonban már nem biztos, hogy érdemes.

"2013 I. negyedévében a foglalkoztatottakon belül a diplomások aránya már meghaladta a 27%-ot, és egyedül az ilyen végzettségűek munkaerő-piaci helyzete javult érdemben a vizsgált egy év során." (KSH Munkaerő-piaci folyamatok, 2013. I. negyedév) 

Újabb érv a felsőoktatás önfinanszírozására? Igaz, a hallgatók azt sem kapják meg, ami jár nekik - a felsőoktatási intézmények hónapok óta nem tudják rendszeresen fizetni hallgatóik tanulmányi és szociális ösztöndíját, mert a vártnál százmilliókkal kevesebbet kaptak az államtól e célra. Elmondhatjuk, kormányunk hamar rákényszeríti a fiatalokat az igazi Survivor-re.

A statisztikai adatok egyelőre nem igazolják a tömeges humán értelmiség-felesleget sem, bár mint tudjuk, ők értéket nem termelnek. Legalábbis a felsőoktatási államtitkár szerint:

"A mai világban a természettudományok és a műszaki tudományok értéktermelők. A humántudományok, a kultúra nagyon fontos, de nem értéket teremtenek, hanem az embereket gyönyörködtetik, boldogságot adnak." (Klinghammer István)

Még jó, hogy egyelőre a piac nem vette át politikusaink gondolkodásmenetét (a magyar értelmiségi rétegnek kb. kétharmada humán értelmiségi), így a szülőknek nem kell már elég korán elkezdeni éhkopra tanítani az elfajzott humán érdeklődésű csemetéiket, ha úgy érzik, felnőttként csak boldogságot akarnak adni meg gyönyört. És egyszer talán majd a minisztériumba is eljut az olyan iparágak híre, mint a kreatív ipar, amelynek a GDP-részesedése napjainkban már nagyobb, mint a műanyag-feldolgozásé. 

"A vállalkozók száma összességében tovább csökkent." (KSH Munkaerő-piaci folyamatok, 2013. I. negyedév)

Aki ezen csodálkozik, az valószínűleg nem követte figyelemmel azt a kötelező járulékemelési tempót, amit a kormány (a Fidesz-KDNP) diktált az elmúlt időszakban - tavaly a  járulékfizetési alapot 100%-ról 150%-ra emelte a kormány, így sokan kénytelenek voltak elgondolkodni, megéri-e nekik vállalkozni. 

"A havi kereseti statisztika által átfogott körben a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások, költségvetési intézmények, kijelölt nonprofit szervezetek, 2013 I. negyedévében 2,596 millióan álltak alkalmazásban, 1,1%-kal kevesebben, mint egy évvel korábban. A versenyszféra létszámvesztesége minimális (0,6%-os) volt, a költségvetési intézmények viszont 1,5 %-kal kevesebb embert foglalkoztattak „normál” (nem támogatott) formában.
Hosszú idő óta először nőtt 2013 I. negyedévében a feldolgozóiparban dolgozók száma. Ehhez jelentős mértékben járult hozzá a 77 ezer főt foglalkoztató járműgyártás 9% feletti létszámbővülése. Létszámot veszített viszont többek között a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás és az oktatás, de továbbra is létszámleadó maradt a kereskedelem éppúgy, mint az építőipar." (KSH Munkaerő-piaci folyamatok, 2013. I. negyedév)

Lehet fényezni, de az biztos, nem a kereskedelem, az építőipar, a vendéglátás meg a szálláshely-szolgáltatás azok az ágazatok, ahogy Magyarország jobban teljesít. És még nem ismert a - valószínűleg szeptemberig végrehajtott "pedagógus-racionalizálás" eredménye, valamint a trafikkoncesszió miatt bekövetkezett elbocsátások száma.

"Január hónapban a közfoglalkoztatásban foglalkoztatottak száma magasabb volt, mint tavaly ugyanebben a hónapban, február–márciusban pedig némileg alacsonyabb, de a negyedév végén már így is több mint 92 ezren dolgoztak támogatott formában, zömében költségvetési intézményeknél, kisebb részben pedig többségi állami tulajdonú vállalkozásoknál." (KSH Munkaerő-piaci folyamatok, 2013. I. negyedév)

A közfoglalkoztatás kiválóan alkalmas a "jobban teljesít" alátámasztására, ám egy hatalmas gond van vele, a költségvetésből kell finanszírozni, így az így lehetőséget kapók száma véges. Igaz, kicsit lehet őket szaporítani négy-hat órás foglalkoztatással, de a lóláb azért előbb-utóbb nagyon kilóg.

"Az átlagosan 11,8%-os munkanélküliségi rátához 30,5%-os ifjúsági munkanélküliségi rátája társult. A fiatalok magas munkanélküliségéhez hozzájárul, hogy a 15–24 éves korcsoportból, akik jelen vannak a munkaerőpiacon, 16%-os arányban alacsony iskolai végzettségűek, ezért lényegesen nehezebben találnak munkát." (KSH Munkaerő-piaci folyamatok, 2013. I. negyedév)

Valószínűleg nem ez a kormány fő érve a 16 éves tankötelezettséghez meg a "nem kell mindenkinek felsőoktatásban részt venni" kampányhoz. Egyértelmű: minél kevesebb iskolát végez valaki, annál kevesebb az esélye állásra - és ez a trend gazdaság fejlődésével kevés eséllyel fog megfordulni. Kivéve, ha a kormány becsalogatja a multikat és  a KLIK segítségével Kínát megszégyenítő droid-mennyiséget képez a számukra.

"Akár ötven fölé is nőhet azon külföldi nagyvállalatok száma, amelyekkel stratégiai együttműködési megállapodást köt a kormány – nyilatkozta Szijjártó Péter, a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára a Világgazdaságnak.

A program – amelynek keretében már 26 céggel van megállapodás – felkeltette a vállalatok érdeklődését a kormánnyal folytatott rendszeres konzultáció lehetősége miatt (...) Ez pedig versenyelőnyt jelenthet az egyes cégek számára saját vállalatcsoportjukon belül az újabb beruházási helyszínek kiválasztásakor." (hvg.hu)

Már csak a Békemenet aktivistával kell elhitetni, a kormánnyal rendszeresen konzultáló multi jó multi, a többi viszont nem. Talán segítségül mindig oda kellene tennie a nyilatkozó politikusoknak, "X konzultáló multi", "Y nem konzultáló multi" - és már minden választó azonnal tisztában lenne vele, hivatalosan kell-e szeretni vagy sem. Az meg valószínűleg üzleti titok, hogy az azonos üzletágban tevékenykedők hogyan tudják elérni, hogy ők jobban tudjanak konzultálni, azaz "versenyelőnyt" szerezzenek.

"A munkanélküliek mellett 367 ezer, az unió által kialakított ún. potenciális munkaerő-tartalék kategóriába tartozó is jelen volt a munkaerőpiacon. Az egyébként foglalkoztatottként számba vett alulfoglalkoztatottak 90 ezres létszáma nélkül több mint 780 ezer ember kíván, illetve szeretne megfelelő feltételek esetén dolgozni, nagyjából annyian, ahányan 2013 I. negyedévében a munkaerő-felmérésben magukat munkanélküliként határoztak meg." (KSH Munkaerő-piaci folyamatok, 2013. I. negyedév)

Magyarul ha 10 éven belül lesz egymillió új munkahely, akkor gyorsan be kell szerezni már most legalább 6 éves leendő munkavállalókat százezres nagyságrendben, ellenkező esetben a külföldi munkavállalókat kell idecsalogatnunk, hogy kielégítsék a plusz egymilliós igényt. Probléma lehet még a hagyományos magyar idegengyűlölet, de talán addig ez is megoldható a hittan- és erkölcstan oktatási projekt felnőttekre kiterjesztésével.

"2013 I. negyedévében a nemzetgazdaságban (a mezőgazdaság nélkül számolva) az élőmunka igénybevételével kapcsolatos egy órára vetített költségek 6,4%-kal haladták meg a 2012 azonos negyedévit. A munkaerőköltség legnagyobb részét kitevő munkajövedelem szintén 6,4%-kal nőtt, ezen belül a versenyszférában (B–N ágak) 4,9%-kal. A közszféra túlsúlya jellemezte ágakban (O–S) a munkaerőköltség 10,4, ezen belül a munkajövedelem 10%-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban." (KSH Munkaerő-piaci folyamatok, 2013. I. negyedév)

Ebből megtudtuk, hogy a közszféra nem takarékoskodott önmagán - hiába bármilyen ígéret. És az adófizetők a 10,4%-os közszférás munkaerő-költségnövekedést fizetik, mint a katonatiszt. 

Aki pedig szeretne többet megtudni a tényleges számokról, annak itt a portfolio.hu ábrája:

Miközben a Vidékfejlesztési Minisztérium folyamatosan propagálja, céljuk a helyi termelők támogatása a gyermekek közétkeztetésében, úgy tűnik, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) nem igazán érdekelt abban, hogy az iskolagyümölcs program keretében ugyanez a szemlélet megvalósuljon. 

Mert mit is hangoztat a vidékfejlesztési adminisztráció?

"Az egészséges közétkeztetés témája összhangban van a Vidékfejlesztési Minisztérium által kidolgozott és a kormány által is elfogadott Nemzeti Vidékstratégiával is, mely a közétkeztetés minőségének javítását is célozza, s járulékos célja a helyi termékekre, helyi termelőkre építve az élelmiszer-alapanyagtermelést folytatók megélhetésének biztosítása. Ezt a célt támogatandó a közelmúltban már történt előrelépés a jogszabályi környezetben. A közbeszerzési törvény, valamint a kistermelői rendelet módosítása lehetővé tette, hogy a helyi termékek a közétkeztetésbe is bekerülhessenek." (V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár, Vidékfejlesztési Minisztérium, 2012)

Az iskolák életében azonban január elsejétől új időszámítás kezdődött - immáron az állam diktálja a feltételeket a KLIK-en keresztül. És ha azt hisszük, hogy az oktatás-politikusok meghagyták a 2009-ben indult és a tapasztalatok szerint jól működő iskolagyümölcs-programot, nagyobbat nem is tévedhetnék.

"A 2010/2011. tanévben 33 beszállító csatlakozott az iskolagyümölcs‐programhoz. A beszállítók ‐ melyek székhelyét mutatja a 20. Ábra ‐ többsége termelői csoport, termelői szervezet illetve ezek társulásai voltak. Látható, hogy székhely szerint az ország területét lefedi a beszállítók köre. Jól megfigyelhető az is, hogy a beszállítók harmada  a  hagyományosan  gyümölcstermelő  vidékről,  Szabolcs‐Szatmár‐Bereg megyéből csatlakozott a programhoz. Valójában a gyümölcs szállítása nem csak a szervezetek székhelyéről, hanem közvetlenül a tagjaiktól is történt, lerövidítve az iskola  és  a  beszállító  közti  távolságot,  erről  azonban  részletesebb  információval nem rendelkezünk."

forrás: A MAGYARORSZÁGI ISKOLAGYÜMÖLCS­PROGRAM ÉRTÉKELÉSE, 2010/2011. TANÉV

A program eredetileg az intézményekre bízta, hogy kikkel szerződnek a gyümölcsök beszállítására - és légyegében csak két feltétel volt:

• a szállító ne kereskedő legyen, hanem termelő (vagy termelői csoport, termelői szervezet)
• csak az jelentkezhetett, aki a program keretében szállítható termékek közül legalább egy termék termesztésére területalapú támogatást kapott.

Idén januártól azonban új szelek fújnak, és pont a Vidékfejlesztési Minisztérium rendeletének módosítása tette lehetővé, hogy gyökeresen változzon az eddigi gyakorlat. A termelőknek immáron a KlIK-kel kell szerződniük kötni - és a 4 milliárdos biznisz nem is marad érintetlenül. 

A KLIK nem kötötte újra a szerződéseket az eddigi beszállítókkal (2010/11-es tanévben például 33 cég volt ilyen), hanem a kisiskolások heti gyümölcsbetevőjére olyan közbeszerzést írt ki, amelynek feltételeit a kistermelők (azaz a piacot ismerők) szerint csak egyetlen cég tudja majd teljesíteni. Ha tehát a közbeszerzés eljárás a jelenlegi formájában érvényesen zárul, úgy az eddigi több, mint 30 cég helyett csak egyetlen egy fogja uralni a 4 milliárdos piacot, garantált monopolhelyzetben 3 évig. 

A KLIK biztos, ami biztos, új feltételek is szabott, hogy tuti megbízható beszállítóra találjon:

"– A részvételre jelentkezőnek a hirdetmény feladását megelőző 3 évben teljesíteni kellett összesen legalább 350 millió forint értékű zöldség-gyümölcs szállítására vonatkozó szerződést, valamint egy legalább 22 millió forint értékű zöldség- gyümölcs promócióra vonatkozó szerződést

– A részvételre jelentkező mérleg szerinti eredménye a hirdetmény feladását megelőző 3 lezárt üzleti év egyikében sem lehetett negatív, bármely számláján az elmúlt két éven belül 1 napnál hosszabb sorban állás nem fordulhatott elő, és a számlavezető pénzügyi intézményeinél az elmúlt két évben sem lehet lejárt hiteltartozása. " (fn.hir24.hu)

Vajon van olyan kistermelő, a Vidékfejlesztési Minisztérium által oly támogatottnak ítélt eddigi gyümölcs-beszállító, aki ekkora bevételt tud felmutatni? Azért ne csüggedjünk, a kiírásra egész biztosan fog jelentkezni legalább egy cég - bármennyire és szigorúak a feltételek és bármennyire rövid is a határidő (a részvételi felhívás június 4-én jelent meg az uniós értesítőben, a magyar Közbeszerzési Értesítőben pedig június 10-én, a jelentkezési határidő viszont június 13-án lejár, a tisztelt érdekelteket kapkodjanak, ahogy csak bírnak). Ráadásul a pálya lejtése is biztosított, "az újonnan alakult cégeknek a fenti feltételeknek nem kell megfelelni, esetükben csak egy feltétel van a gazdasági adatokat illetően: az, hogy árbevételük kevesebb legyen, mint 1,5 milliárd forint." (fn.hir24.hu)

A kiírás érdekessége, hogy a bírálati szempontok között van jó pár, amely teljesen szubjektív kategória - mégha lenne is egyébként alkalmas, jó árat kínáló jelentkező, bármelyik egyéb kritériumon elvérezhet:

"Az alkalmasnak talált pályázóknak június 18-ig küldenek ajánlattételi felhívást. Az ajánlatok közül az összességében legelőnyösebbet választják majd ki.

Az összességében legelőnyösebb ajánlatot kiválasztása

Szempont	Súlyszám (szorzószám)
Ajánlati ár	60
Munkanélküli vagy tartósan munkanélküli személyek foglalkoztatásának a megajánlott mértéke, a szerződés teljes időtartama alatt	5
Több részajánlati körre történő ajánlattétel	30
Organizációs terv a szállítások szervezéséről és lebonyolításáról	10
Szakmai terv a kísérő intézkedések kiválasztásáról és lebonyolításáról	10
Együttműködés zöldség és/vagy gyümölcs szakmaközi szervezettel	10
Forrás: TED

forrás: napi.hu)

A fentiek alapján látszik, a legmagasabb árat benyújtó cég is minden további nélkül nyerhet, főleg,

• ha jó nagy cég (hol is van a kistermelők támogatása?),
• tuti jól organizál (legalábbis papíron),
• van csili-vili szakmai terve és
• még kiválóan együtt is működik a zöldség és/vagy gyümölcs szakmaközi szervezettel, bármit is jelentsen ez.

Ráadásul nem kell jónak lenni sem a dokumentációnak, hiszen a tetszés szubjektív - mitől lesz 10 pontos egy organizációs terv és mitől ér csak kettőt? És mitől lesz jó a szakmaközi együttműködés, ráadásul előre beígérve?  Azt ne is boncolgassuk, hogy minél tőkeerősebb valaki, annál nagyobb az esélye, hogy nyer. 

Aki kíváncsi még további kiírásrészletekre: Érik a milliárdos gyümölcsbotrány Magyarországon?

Nem csoda, hogy sokaknak a trafikmutyi jut eszébe, és már megint a sógor-koma-jóbarát kapcsolatok gyümölcsöző szárba szökkenésére asszociál. Sőt, egyes sajtóhírek szerint már az is tudott, kire van személy szerint rászabva a kiírás: 

"A kiskőrösi székhelyű Magyar Iskolagyümölcs Kft-t 2013. május 8-án jegyezte be a cégbíróság, főtevékenysége a zöldség-gyümölcs nagykereskedelem, tagja a tabdi Interfruct TÉSZ Kft. és a pusztaottlakai Paprikakert TÉSZ Kft. - derül ki a Céginfo.hu adataiból. A Paprikakert TÉSZ Kft.-ben a 2011-es vagyonnyilatkozata alapján Simonka György, Pusztalottlaka fideszes polgármestere rendelkezett érdekeltséggel - írta korábban a hvg.hu. A Céginfo.hu adatai szerint a cégben jelenleg is tag Simonka György és Simonka Györgyné." (napi.hu)

Veres János szocialista képviselő a közbeszerzési eljárás felfüggesztését kezdeményezte a Közbeszerzési Hatóságnál. Veres szerint a leginkább gyanús az áprilisban létrejött a kiskőrösi székhelyű Magyar Iskolagyümölcs Kft. és véleménye szerint feltételezhető, hogy a cég vezetői már a hirdetmény közzététele előtt rendelkeztek azzal az információval, hogy közbeszerzést írnak ki a gyümölcsszállításra - "az újabb mutyi" pedig csaknem száz hazai termelői szerveződést sújtana.

Külön érdekesség,

• ha egyetlen monopol-nyertes lesz az egész országot lefedő beszállítási joggal és kötelezettséggel, vajon honnan lesz annyi gyümölcse-zöldsége, hogy zökkenőmentesen ellássa az összes érintett iskolát-gyermeket, ráadásul nem szeméttel, hanem kiváló magyar mezőgazdasági termékkel?  Olyannal, ami nem állt hetekig hűtőházban, nem poshadt-punnyadt meg ládákban-zsákokban és még úgy is néz ki, hogy a kisdiákoknak legyen kedve beleharapni?
• vajon hogyan fogják értékelni a kormány jobbanteljesítését az eddigi beszállítók, ha érkezik a telefonhívás, az újdönsült nyertes átveszi az árujukat és a valójában közvetítő kereskedő szerepét eljátszó cégnek alvállalkozóként beszállíthatnak? Vajon mennyivel felemelőbb érzés, mint egy multinak eladni az árujukat?
• a monopolizálás mennyi eladatlan kistermelői árut generál és hány munkahelyet sodor veszélybe, plusz a Vidékfejlesztési Minisztérium szerint mindez hogyan illeszthető bele a Nemzeti Vidékstratégia keretébe?

Visszakanyarodva a menza-programhoz, amely 2014. január elsejétől szintén nagy változás előtt áll:

"Fazekas Sándor kijelentette, hogy a helyi és bioélelmiszerek arányát 30 százalékra kívánják emelni az iskolai menzákon. A tárcavezető hozzátette: a helyi termékek versenyképesek a kereskedelmi láncok raktáraiban található élelmiszerekkel, csupán némi szervezésre van szükség a beszerzésükhöz. Megjegyezte azt is: a gyermekétkeztetés üzletnek sem rossz." (utajovobe.eu)

Vajon januártól az új reform-menza is központosítva-monopolizálva lesz majd az iskolagyümölcs-programhoz hasonlóan?

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy a KLIK közbeszerzési eljárása által előre vetített jövő miért jobb a gyerekeknek illetve az adófizetőknek, akik mindezt finanszírozzák.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Alkotmánybíróság előtt van a kamarai hozzájárulás ügye, miután egy cég alkotmányjogi panaszt nyújtott be és kérte, visszamenőleges hatállyal szüntesse meg a taláros testület az évi ötezres hozzájárulást. 

Mi is a probléma?

Először is az, hogy bár az összeg nem tűnik nagynak (cégenként mérettől függetlenül ötezer), ám ha hozzáadjuk, hogy tavaly 540 ezren fizették be, idén pedig kb. 430 ezren, akkor már nem csekély összegről beszélünk - ez 2012 év vonatkozásában 2,7 milliárd szabadon felhasználható "talált" forint, de az idei bevétel is eléri a 2,15 milliárdot. És aki nem fizet, az számíthat rá, hogy előbb vagy utóbb az adóhivatal is kopogtat nála behajtás céljából - mert ugyebár ami muszáj, az muszáj, innentől pedig valójában nem sok különbség van az adó meg a kamarai hozzájárulás között. Bár abban egyformák, hogy egyik elköltésébe sincs túl sok beleszólásuk azoknak, akik fizetnek, mint a katonatiszt.

Az, hogy 2012-ben mire fordította a kamara a hozzájárulást, nem derül ki a honlapjukról, ott a 2011-es adatok szerepelnek - ami annál is érthetetlenebb, mivel a 2011. évi beszámoló keltezése 2012. április 27., tehát az elviekben a múlt évi beszámolót is elfogadták már és annak megjelentethető állapotban kellene lennie. 

Az viszont a jelenleg elérhetőből is kiderül, hogy a kamara összes bevétel nőtt (2010: 3,29 milliárd, 2011: 4 milliárd), viszont a kamarai tagok befizetése folyamatosan csökkent - 2011-ben ez már csak 78 millió Ft volt. És lám, a kiegészítő mellékletben foglalt panaszkodás értő fülekre talált, így a jogszabály-módosításnak köszönhetően a tagdíjbevétel máris 2,7 milliárdra nőtt. Igaz, a társadalmi igényekkel nem foglalkozott a jogalkotó ebben az esetben - hiszen ha a tagok hasznosnak tartanák az intézményt és annak szolgáltatásait, akkor nem csökkent volna folyamatosan a számuk. 

A 2011. évi kiegészítő melléklet még említi, jó lenne egy székház - és már ez is megvalósult, igaz, még nem vásárlás formájában, csak bérlés tekintetében:

"A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara címe megváltozott: a Szabadság térre, a Bank Centerbe helyezte át irodáit. A kamara a főváros egyik legexkluzívabb irodaházának tetején bérelte ki évi 150 millió forint körüli összegért a két legjobb panorámás szintet. Parragh László szerint a bérleti díj üzleti titok" (index.hu)

Tehát Parragh László szerint üzleti titok az, mire is költik a vállalkozások ötezreiből összedobott 2,7 milliárdot évente, legyen az bármilyen felesleges rongyrázás is. És nem biztos, hogy az ilyen típusú bérlemény-választás elfogadható indoka az, hogy "a régi irodában már a dolgozók számára is méltatlanok voltak a körülmények, sőt évek óta nem fogadhattak védett személyt sem vendégként, mert ezt az épület állaga miatt a nemzetbiztonság megtiltotta." Mert ugyebár olcsóbb irodahelyiség van kiadó bőven Budapesten, talán még olyan is, ahol a védett személy fejére nem hullik a vakolat meg a lift sem szakad le vele és van a közleben olyan parkoló is, amit a pórnép is használhat, elfogadható díj ellenében. Elvégre néha még a vállalkozók is benézhetnek hozzájuk, azok, akikért állítólag ez az egész szervezet van, meg akik finanszírozzák a védett vezetők immáron nemzetbiztonságilag elfogadható fogadását ... 

A másik nagy probléma az, hogy a kamara túl kíváncsi - olyan adatokat is kér (adószám, kapcsolattartási adatok, gazdálkodás vezetőjének mobil-telefonszáma), amelyre nincs jogszabályi felhatalmazása.

"Megkérdeztük erről Dunai Pétert, az MKIK főtitkárát. Szerinte az adatok bekérésével nincs probléma, a törvény előírja, milyen kötelező adatokat kell rögzíteniük, de azt nem tiltja, hogy ezen kívül más információt is kérjenek a vállalkozóktól. Az adószám az azonosításra, a többi kifogásolt adat pedig a kapcsolattartás megkönnyítésére szolgál" (fh.hir24.hu)

Kérdés, tájékoztatják-e a kötelezően kamarai tagokat, milyen adatokat muszáj megadniuk és milyen adatok azok, amelyek opcionálisak, illetve a kamara egyéni adatéhségéből fakadnak. Mert bárhogy is nézzük, a listázások korszakában nem csoda, ha egyes vállalkozók tartanak attól, adataik rossz helyre kerülnek.

Egy biztos, kíváncsian várjuk az Alkotmánybíróság döntését - megfelel-e az alaptörvényünknek, ha egy kamara adó módjára követeli a közhatalmilag előírt jussát.

És egyszer majd talán az is kiderül, miért is szükséges ezen szervezet működéséhez évi 2,7 milliárd tagdíjbevétel.

Apropó, ha ennyiből gazdálkodik a MKIK, akkor a pedagógusok kötelező kamarája mennyibe is fog kerülni majd az adófizetőknek? 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetői nem úgy fognak visszaemlékezni az idei márciusi kitüntetésosztogatásra, mint regnálásuk egyik  meghatározó sikertörténetére - a Szaniszló-affér után most újra napirendre került a másik ügy, a Kárpátia díjazása. A minisztérium nagyon eltolt valamit, ám ahelyett, hogy bevallanák,  hibáztak, egyre mélyebbre tapossák magukat a mocsárba.

Hol is tartunk most Petrás János Magyar Arany Érdemrendjének firtatásában?

Egy túlbuzgó állampolgár kikérte a művész kitüntetésének indoklását a minisztériumból - és megdöbbenéssel tapasztalta, hogy abban számos megállapítás nem stimmel. Például a díjazott nem 1997-ben alapította együttesét, és a zenekar tagjai nem elismert táncházas zenészek és alapvetően nem moldvai dalokat játszanak, sőt bukovinai és török népzenével sem foglalkoznak. Pedig a minisztérium szerint éppen ezekért az érdemekért kapta a díjat, az indoklás szövege pedig egyenesen  a Kárpátia Folkműhely egyik volt tagja, Bolya Mátyás honlapjáról származik. Ha Petrás János más érdemekért kapta volna a keresztjét, akkor valószínűleg az indoklásban is az szerepelne, például a Magyar Gárda indulója lenne méltatva. Ebből tehát már egy dolog kiderül, éppen ideje lenne kirúgni azt, aki a felterjesztéseket-indoklásokat előkészítette, akkor is, ha momentán fontos pártvezér sógora-komája-jóbarátja. Ha már mindenáron muszáj foglalkoztatni, legyen ott, ahol nem kell leírnia semmit sem.

És az indoklás szövege:

forrás: 444.hu

És hogy a nemzeti rockban járatlanok is ismerkedhessenek a díjazott művésszel és életművével: 

"Az EMMI indoklása méltatja azt is, hogy a Kárpátia népszerűsíti a táncház-mozgalmat és a kulturális sokszínűséget, ami egyrészt szintén Bolya honlapjáról van" (444.hu)

(Vajon Kósa őt is várja, ha "Budapesten túlságosan meleg lenne a helyzet, vagy csak Vidnyánszkyt"?)

És vajon mit lépett minderre a minisztérium? A lehető legrosszabbat: közölték, nem a kitüntetett személye a rossz, hanem az indoklásban van a hiba:

"2013. március 15-én a Kitüntetési Bizottsag természetesen tisztában volt azzal, hogy Petrás Jánost, a Kárpátia zenekar tagját javasolja a Magyar Arany Érdemrend polgári tagozatára. A kitüntetési javaslat előterjesztését tartalmazó akta indoklásában valóban adminisztrációs hiba volt." (Emmi közlemény)

Vajon hogyan érezheti most magát Bolya Mátyás, aki lassan már önmaga is egy nagy adminisztrációs hiba szintjére silányul a minisztérium szemében? Mert oké, hogy a miniszter nem ismerheti minden egyes díjazott életútját (ez már láttuk a Szaniszló-ügy kapcsán), de legalább egy jó szava lehetett volna azokhoz, akiknek munkássága - legalábbis indoklás szinten - megért volna egy Magyar Arany Érdemrendet.  Mert mi más, ha nem ez az igazi megalázás, ráadásul pont egy igazi keresztény értéket valló politikus-gárdától?

Bolya Mátyás nyílt levelet írt Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének, amiben választ szeretne kapni arra, hogy most akkor melyik Kárpátia az a Kárpátia:

„Amennyiben az indoklásban olvasható szellemi teljesítmény alapján ítélték meg a kitüntetést, akkor az az egykori Kárpátia Folkműhely tagjait illeti. Ha viszont a kitüntetett személye a helyes, akkor kérem, hogy hivatalos csatornái segítségével tájékoztassa a nyilvánosságot a tévedésről és nevezze meg Petrás azon érdemeit, amelyek alapján jogos a méltatás.” (444.hu)

Tegyük hozzá, Bolya Mátyás kérése nagymértékben respektálható, hiszen egyrészről plagizálták a honlapját, másrészről ezekkel a tollakkal mást ékesítettek fel, aki emiatt még díjat is kapott, nem is akármilyet. És vajon mit fog tenni Balog? Több lehetősége is van:

• Füle botját sem mozgatja, a kiömlött tej felett nem sír, egyébként is minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden a legnagyobb rendben, kutyaugatás pedig nem hallatszik fel a holdig és ehhez jobb, ha mindenki hozzászokik. Még az is, akitől plagizáltak.

• Elismeri, hogy mindig is a nemzeti rock volt a szíve csücske, és hiszi, megérdemelte Petrás a rangos kitüntetést. Az apparátus meg úgy hülye, ahogy van, hogy még egy normális Kárpátia-méltatás sem tudtak leszedni egyetlen olyan honlapról sem, ami nem Bolya Mátyásé.

Kipróbáltam, nekem a legelső Google-találat ez volt: KÁRPÁTIA www.karpatiazenekar.hu/‎. Aztán új indoklást készítenek és megpróbálnak elsikkadni olyan részletek felett, amelyek bizony annyira nem szalonképesek. Vagy ugyan a minisztérium és a KDNP szerint teljesen rendben vannak (főleg ha a következő választás szavazat-maximalizálása lebeg lelki szemeik előtt), de az európai mércéhez igazítás  azért még igényel egy kis kreatív hozzáállást (lásd fenti videó megmagyarázása, nemzeti-keresztény életműbe illesztése, stb.)

• Beismeri, a sajtóosztálya a hülye meg a kitüntetés felterjesztője, ő valójában az indoklásban szereplőket szerette volna díjazni, bárki is bármit mond. Ezek után felkéri Petrást, adja vissza a díjat (Szaniszló is visszaadta, nem?), lehet egy kicsit könyörögni is, az egész egyébként is úgy ciki, ahogy van, sokat már nem ronthat rajta. Oké, le kell még nyomni a nemzeti rock rajongó táborának a torkán is, hogy bocsi, most nem ő volt soron, de augusztus 20-án majd - immáron jó indoklással - megkaphatja a ténylegesen neki szánt jutalmat.

Egyelőre az első lehetőségnek áll a zászló ... Mindenesetre a miniszter úr erről a témáról már nem kíván többet beszélni. 

De azért valljuk be, nyomasztó a kérdés, vajon hány adminisztrációs hiba van még a kitüntetettek dossziéiban? Mindenki azért kapta ilyen-olyan keresztjét, amit ő maga csinált, vagy esetleg más érdemeinek köszönheti az elismerést? És ha egy szimpla kitüntetés képtelen az apparátus megfelelően előkészíteni, mit gondoljunk a hipersebességgel gyártott jogszabályokról, az iskolaállamosításról vagy éppen a menzareformról?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!