Abban mindenki egyetért, hogy - évtizedek óta - a gyermekétkeztetéssel komoly gondok vannak: a kaja egészségtelen és ehetetlen, a változatosság ritka madár, a fogások pedig nem sokat változtak az elmúlt 40-50 év alatt. És nemcsak a szülők és a gyerekek szubjektív véleménye ez, hanem az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet 2008-ban végzett felmérése is "katasztrofálisnak" minősítette az óvodák és az iskolák közétkeztetését.

A múlt

A felmérés alapján a menzák döntő többsége korszerűtlen eljárással készítette az ételeket, de a só, zsiradék és cukorfelhasználással is voltak gondok:

forrás: oeti.hu

A szakemberek a vizsgálat során megállapították, hogy 

"az esetek többségében az óvodai és iskolai közétkeztetés sem minőségében, sem mennyiségében nem felel meg az egészséges táplálkozás követelményeinek.

• A laboratóriumi vizsgálatokból kiderült, hogy az óvódások a maximálisan ajánlott 2 gramm helyett 3,5-13,1 gramm sót fogyasztottak el egy átlagos napon.
• A nyersanyag felhasználás sem megfelelő és az ételkészítési eljárások is sok esetben korszerűtlenek voltak.
• A közétkeztetők egy része biztosított csak naponta friss zöldséget, gyümölcsöt.
• Emellett a folyadékpótlás is sok kívánni valót hagyott maga után.
• Míg az ételekben sóból jóval több volt a kelleténél, addig a kalcium-tartalom nem érte el a korcsoport szerinti ajánlás 70 százalékát sem.
• További probléma volt, hogy diétás étkeztetést a közétkeztetők jelentős része nem tudott biztosítani." (bebikkicsikesnagyok.hu)

Lefordítva: a közétkeztetés által kínált ételek táplálkozási kockázatot jelentenek a vizsgált korcsoportokban. Ezzel a szülők is tisztában voltak, pláne ha a gyermekük otthon panaszkodott, meg pótebéd gyanánt rávetette magát a hűtőre. És még el sem ítélhette, amikor leszármazottja elmesélte, már megint zöldborsó leves volt, utána meg zöldborsó főzelék, a desszertnek kapott alma meg nem nagyobb egy tojásnál, viszont sokáig eltartott, mert olyan kemény volt. És van vajon kicsiny hazánkban olyan nagykorú, akinek nem ismerős a "Valamit visz a víz" vagy a "Mondd, minek nevezzelek" leves, ahogy sokak őriznek emléket a robbantott csirkéből készült "valamiről" is.  A szülői értekezletek gyakori napirendi pontja a vacak ebéd, nyolcadikra pedig alig akad olyan gyerek, akit be lehet kényszeríteni az iskola "éttermébe". És akkor még nem is beszéltünk az óvodai menükről - vajon hány négyéves eszi meg a zellerkrémlevest, és hányszor ismerik fel, mit is kapnak valójában?

A silány ebéd ráadásul sok maradékkal jár - és ezt össze kell gyűjteni meg ártalmatlanítani, jelentős pluszköltséggel sújtva az amúgy sem gazdag finanszírozókat.

A jövő

Az illetékes minisztérium úgy döntött, felveszi a harcot és egészséges életmódra neveli a gyerekeket. Kérdés, erőfeszítésük eredménye a ló teteje lesz-e, azaz igazi, régen várt pozitív változás, vagy már a túloldala, ismét "ehetetlen" ételeket raknak a gyerekek elé, csak most más módon (az éhenmaradás és a moslékmennyiség ugyanaz).

A reform rendeleti úton lesz kikényszerítve - az egészségügyért felelős államtitkárság által előterjesztettek  szerint - várhatóan január elsejétől:

• az étrendet az élelmezésvezető állítja össze, az étlapon pedig fel kell tüntetni az ételek energia-, zsír-, telített zsírsav-, fehérje-, szénhidrát-, cukor- és sótartalmát, valamint az allergén összetevőket.
• előírják, hogy a különböző korcsoportoknak mennyi a naponta szükséges energiabevitel, és azt is, hogy a különböző korcsoportok étrendjének milyen arányban és módon kell tartalmazni húst, tejterméket, zsiradékot, cukrot, gabonaalapú élelmiszert, zöldséget és gyümölcsöt.
• bevezetik a változatossági mutatót is, amit a leves-, hús-, főzelék-, és köretfélék gyakoriságából számítanak ki.
• az egész napos étkeztetésnél egy embernek biztosítani kell legalább fél liter tejet vagy ennek megfelelő mennyiségű kalciumtartalmú tejterméket, négy adag zöldséget - a burgonya nem számít - vagy gyümölcsöt, ezekből legalább egy adagot nyers formában, továbbá három adag gabonaalapú élelmiszert. A szükséges folyadék ivó- vagy ásványvíz, illetve tea lehet (ez utóbbi csak szigorúan az előírt cukormennyiséggel).
• édesítőszert a hat év alatti korcsoport - a diétás étkezést igénylőek kivételével - nem kaphat,
• azt is meghatározzák, hogy a különböző korú gyermekeknek milyen zsíros tej adható, valamint azt, hogy ez hozzáadott cukrot nem tartalmazhat.
• bölcsődében bő olajban sült étel, 14 év alattiaknak pedig csípős, erősen fűszeres étel tilos, édesség pedig önálló ebédként nem adható. (forrás: fn.hir24.hu)

A piac szereplői azonban kétkedve fogadják a jobbító szándékot, a Magyar Közétkeztetők Szövetsége (MKSZ) szerint például, amennyiben a rendelet a mai formájában lép életbe, úgy 2014. januárjától akár 70 %-kal is drágulhat a menza, a nagy kérdés pedig az, a különbséget ki fogja finanszírozni, az önkormányzatok vagy a szülők. 

"Tettinger Antal, a közétkeztető vállalkozásokat tömörítő szervezet elnöke a Magyar Hírlapnak azt mondta, a tervezet nagyon ígéretes és előremutató, ugyanakkor a jelenlegi nyersanyagnormából - iskolák esetében napi 354 forint - nem lehet teljesíteni a benne foglalt előírásokat. Kérdés az is, hogy az önkormányzatokat vagy a szülőket kötelezik arra, hogy a számításaik szerint harminc-hetven százalékos áremelkedést finanszírozzák (...)" (hir24.hu)

"Az MKSZ számításai szerint amennyiben a szabályozás jelen formájában lép hatályba, a szülők által a napi háromszori étkezésért fizetett normaköltség január 1-jétől a bölcsődékben 565, az óvodákban 660, az iskolákban pedig 663 forintra emelkedne átlagosan.

A szövetség szerint a két számítási eredmény közötti különbség abból adódik, hogy a szaktárca számára a szükséges háttéranyagokat elkészítő OÉTI és ÁNTSZ nem végzett alapos munkát: mindössze egy korcsoportban vizsgálták a lehetséges következményeket." (penzcentrum.hu)

"Ha az állam például a költségnövekedés 10 százalékát vállalná át, az a 200 milliárdos piacon körülbelül 20 milliárd forinttal terhelné meg a büdzsét, ami feneketlen kútba öntött pénz lenne, hiszen egy uzsonnára vetítve mindez 4-5 forint többletet hozna. Vagyis egy jelenleg átlagosan 40-45 forintból kigazdálkodott egy gyerekre jutó uzsonna minősége nem javulhat, ha a keret mindössze 50 forintig kúszik fel." (napi.hu)

A minisztérium szerint az öt közétkeztető szervezettől bekért mintaétrend-számítások nem támasztották alá az ilyen mértékű drágulást, sőt, például Sarkadon 2011 óta az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) által megfogalmazott ajánlások betartásával zajlik a közétkeztetés, és nem emelkedett az élelmiszer-nyersanyag költsége, ráadásul ezen ajánlásokat a közétkeztető cégek 49 %-a már évek óta betartja, márcsak emiatt sem lesz drágulás.

(A fentieknek valamilyen szinten ellentmond az, hogy például idén az ellenőrök szinte minden vizsgált ebédnél hibát találtak - hacsak nem az 51%-ot látogatják rendszeresen.)

Ha a minisztérium adatait nézzük, akkor jelenleg nem is olyan nagy a baj, hiszen a szolgáltató cégek 49%-a egészséges ételt rak a gyerekek elé - már csak az a kérdés, hogy ezek a cégek a gyerekek hány százalékát etetik, és tagjai-e a másképp számolóknak, azaz a Magyar Közétkeztetők Szövetségének. A helyzetet tovább fokozza, hogy a Szövetség illetékesei szerint a közétkeztetés átalakításáról szóló rendelet-tervezet több olyan kitételt is tartalmaz, amelyek bevezetése éppen az egészségmegőrzést veszélyeztetné.

A gond azonban nemcsak az, ki is fizeti januártól a drasztikusan, akár 70%-kal megemelkedő menzadíjakat (ha nem a zemberek, akkor az önkormányzatok? vagy az állam? és vajon kinek a pénzéből, ha nem a zemberekéből?), hanem az is, a minisztérium szerint mit nem ehetnek és milyen új ételekkel kell majd megismerkednie a gyerekeknek. És nemcsak felfedezni az új ízeket, hanem azokat elfogadni és meg is szeretni. 

A változás nagy lesz, egyrészről fájhat az egészségtelen fogások száműzése: nehéz lesz leszokni a rántott húsról, a túrógombócról meg a székelykáposztáról, másrészről a csökkentett só- és cukortartalom is okozhat majd felhördülést a gyerekek körében.

"Csókás István egykori konyhafőnök szerint nagyon nehéz lesz a gyerekeket meggyőzni, hogy fogyasszák el az új szabályozás szerint készült ételeket. Negyvenéves tapasztalata alapján már jól ismeri a gyerekek étkezési szokásait. Azt a konyhafőnök sem vitatja, hogy szükség van a változtatásra, azt azonban igen, hogy nem lehet egyik napról a másikra teljesen megváltoztatni a menüsort, illetve elvonni a sót vagy a cukrot. Csókás István azt mondta, az is nagyon meghatározó, hogy otthon mi kerül az asztalra." (hir24.hu)

Ha hirtelen, a fokozatosság elvét nem követve, "rászoktató" idő nélkül kapnak másfajta fogásokat az érintettek, ami ráadásul még sokkal többe is kerül a szülőknek, még az is előfordulhat, hogy a gyerekek nem eszik meg a drága, bár egészséges ételt (éhesek maradnak a moslékmennyiség pedig érdemileg nem csökken), a családok pedig tömegesen mondják le a közétkeztetést és áttérnek a házilagosan készített, sokkal egészségtelenebb ételekre (felvágottas zsömlékre), "azt legalább megeszik" sóhajjal. Főleg, ha a szülő olyan étlapot lát kifüggesztve, amelynek fogásaitól saját maga is idegenkedik, sőt elképzelni sem tudja, milyen például a csírás káposztástészta, és a receptje után sem fog érdeklődni a legközelebbi szülőin.

És mindeközben egy árva szó sem esik azokról, akik éheznek, itt Magyarországon, 2013-ban.

"Becslések szerint mintegy százezren szó szerint éheznek az országban. Ők azok, akiknek nem az a kérdés, hogy túl sós, cukros, zsíros-e az étel, ők egyszerűen nem jutnak elég ennivalóhoz. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke szerint az úgynevezett minőségi éhezés, azaz amikor egy ember nem jut elegendő húshoz, húskészítményhez vagy az ezeket helyettesítő fehérjékhez, már 1-2 millió embert is érinthet." (hir24.hu)

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Elviekben ősszel derül ki, hogy az ellenzéki összefogás részéről  2014 tavaszán ki is lesz ténylegesen a jelenlegi miniszterelnök kihívója, ám gyakorlatilag úgy tűnik, eldördült a startpisztoly, a versenyzők futnak és sokak számára már a győztes személye sem kétséges:

"Információnk szerint Mesterházy egyértelművé tette, hogy szocialistának kell lennie Orbán Viktor 2014-es kihívójának. A pártelnök szerint a Fidesz legyőzésére az eddigi tapasztalatok alapján csak balról, baloldali programmal van esély, középről nem, ezért az MSZP-nek mint az ellenzéki összefogás legerősebb pártjának kell  adnia a miniszterelnök-jelöltet. Hangsúlyozta, ő a jelenlegi pozíciójáért 2010 óta több alkalommal is megküzdött (két kongresszus is megválasztotta), így akár most is vállalja ezt a küzdelmet az ellenzéken belüli vetélkedésben is." (hvg.hu)

Kérdés, a szocialisták vezetője valójában kihez intézte szavait: a saját pártjához, a lehetséges koalíciós partnerekhez, a kormánypárthoz vagy a választókhoz:

• elképzelhető, hogy a kongresszus döntését kívánja már most befolyásolni: vegye mindenki tudomásul, a pártban csak ő van talpon, a belső harcoknak immáron vége, ő győzött,

• amennyiben a lehetséges koalíciós partnerekhez szólt, akkor nagy eséllyel igyekezett azt egyértelműsíteni, hogy "annak kell az ellenzék  miniszterelnök-jelöltjének lennie, aki mögött a legnagyobb a támogatottság, a szervezettség, akiről jobban elhiszik az emberek, hogy képes legyőzni a Fideszt és, hogy kormányon meg fogja valósítani a választási ígéreteit" (blikk.hu). Ebben az esetben Mesterházy bejelentése válasz Bajnai május elejei nyilatkozatára, miszerint "az ellenzéket annak kell vezetnie, aki a legtöbb választót tudja megszólítani, és aki nemcsak győzni képes a választásokon, de utána jól tud majd kormányozni is. (...) amennyiben ilyen felkérést kapna az ellenzéki szövetségtől, elvállalná azt." Egyelőre tehát úgy tűnik, ketten is bejelentkeztek az "ellenzék vezetője" posztra, kérdés, tudnak-e majd úgy kompromisszumra jutni, hogy egyrészről a személyre szabott választási hadjáratra elegendő idő legyen, másrészről pedig az odáig vezető út pedig ne tűnjön a reménybeli konc feletti marakodásnak. Ez utóbbi felnagyításáról és minél nagyobb közönséghez eljuttatásáról a kormánypárti sajtó garantáltan gondoskodni fog, ahogy az egyéni választókerületi képviselő-jelöltségért folyó koalíciós harc mocskosabb momentumait is szívesen közvetíti majd.

• az is elképzelhető, hogy a Fidesz mérvadó képviselőit értesítette: a legjobb, ha már most felveszik a kesztyűt és harcolnak ellene. Sok fogást ugyan nem találnak rajta, hiszen eddig nem mutatott fel semmit sem kormányzati pozícióban (se jót, se rosszat), és még egy árva libát sem lehet hozzá kötni. Viszont ha ellene agitálnak, akkor különböző összefüggések mentén sokkal többször fog a neve megjelenni a sajtóban, egy személye ellen szóló erőteljes negatív kampány pedig akár még plusz szavazatokat is generálhat. De Mesterházy akár a kormánypártnak szánta bejelentését, akár nem, céltáblát rajzolt magára.

• szólhatott a választókhoz is a nyilatkozat - íme, végre egyértelművé válik, ki is lesz az, aki harcba indul a jelenlegi rezsim megdöntéséért, és melyik párt az, amelynek a színeiben mindezt tenni fogja. A bejelentéshez fűzött magyarázat pedig egyértelműsíteni akarja minden, a jelenlegi kormánnyal szemben elégedetlen szavazóval, hogy csak az MSZP az, amely méreténél és támogatottságánál fogva alkalmas a Fidesz hatalmának megszüntetésére, illetve az MSZP-n belül ő az egyetlen, akit a párttagság erre a pozícióra érdemesnek tart.

Igen ám, de.

A helyzet nem annyira egyértelmű, mint amennyire az MSZP és Mesterházy Attila láttatni szeretné. Amennyiben csak az ellenzéki összefogás talaján maradunk és egyedül a Mesterházy-Bajnai párharcra összpontosítunk (tehát kihagyjuk például annak latolgatását, mekkora esélye van a Fidesznek az újrázásra, meg például az LMP érdemileg bele tud-e szólni a választás eredményébe), akkor is elgondolkodhatunk, tényleg gazdára talált-e már a fő-kihívói poszt. Segítségül egy-két közvélemény-kutatásos adat:

A TÁRKI felmérése alapján idén májusban

a teljes népességen belül

• • a Fidesz-KDNP 23%-on állt, míg áprilisban 25%-on,
  • az MSZP támogatottsága változatlan volt, azaz mindkét hónapban 11%.

A pártválasztók körében

• • a Fidesz-KDNP az áprilisi 49%-ról májusra 46%-ra csökkent,
  • az MSZP tábora változatlan: áprilisban 21%-ot, májusban 22%-ot szereztek volna egy „most vasárnapi” választáson
  • a bizonytalanok és a pártpreferenciájukat titkolók együttes aránya is stabil: az áprilisi 49% után májusban 51%-ot tettek ki a teljes népességen belül, azaz a választóknak továbbra is a fele nem tudja vagy nem mondja meg, melyik pártra szavazna.

A további parlamenti pártok közül

• • a Jobbik a teljes népesség körében az áprilisi 9%-ot követően májusra 7%-ot mutatott fel, míg a pártválasztók között táboruk részesedése 17%-ról 15%-ra változott (hosszabb ideje tartó, egyértelműen csökkenő trendet mutatva),
  • az LMP a teljes népességen belül továbbra is 2%-on állt, a pártválasztók között pedig az áprilisi 3% után májusban 4%-ot ért el,
  • az Együtt 2014 Mozgalom a teljes népességen belül lényegében változatlan volt (áprilisban 4%, májusban 5%), a pártválasztók körében viszont egy hónap alatt 7%-ról 10%-ra nőtt a szavazóinak az aránya,
  • a Demokratikus Koalíció támogatottsága a teljes népességen belül 1-ről 2%-ra, a pártválasztók között pedig 2%-ról 3%-ra módosult. (forrás: TÁRKI)

Amennyiben csak ezekre a számokra hagyatkozunk, egyértelműnek látszik, hogy a Mesterházy-Bajnai, illetve az MSZP-Együtt 2014 dominancia-harcban a szocialistáknak áll a zászló, ők a nagyobbak, ők a támogatottabbak, tehát Mesterházy Attila jól kalkulál, amikor a saját pártját az ellenzéki összefogás legerősebb pártjának nevezi.

Van azonban egy másfajta megközelítés is, ez pedig a jelöltek hitelességét állítja központba - és ez az a verseny, amelyben egyelőre Bajnai lekörözi Mesterházyt, legalábbis a Medián áprilisi adatai alapján:

"(...)a kérdés, hogy a potenciális miniszterelnökjelöltek közül a szavazók kit tartanának a legalkalmasabbnak (lásd: Kihívók). Az arányok hónapról-hónapra nagyon hasonlóak: Orbán Viktort körülbelül 30 százalék választja, míg a baloldali jelölteket együtt (nem teljesen korrekt módon beleszámítva Gyurcsány Ferencet is, aki többször közölte, hogy nem kíván indulni) nagyjából ugyanennyien. A két sokat emlegetett kihívó közül Bajnai Gordon rendszerint 6-7 százalékponttal megelőzi Mesterházy Attilát (1. ábra)."

1. sz. ábra

A Medián azt a kérdést is feltette, hogy „Ön szerint ki lenne a legalkalmasabb arra, hogy az ellenzék vezetője legyen a következő választásokon, Bajnai Gordon vagy Mesterházy Attila?” Ebben a helyzetben egyértelmű Bajnai Gordon előnye, kivéve az MSZP-szavazók körében, ahol Mesterházynak kétszeres többséget van (2. ábra).

2. sz. ábra.

A fentiek alapján (és ha a trendek hasonlóak maradnak) egyáltalán nem biztos, hogy Mesterházy Attila az, akit a "kormányváltók" a legszívesebben látnának a választási koalíció miniszterelnök-jelöltjének szerepben, bármennyire is megszavazza az ehhez szükséges bizalmat az MSZP kongresszusa.

A dilemma igen nagy - és egyelőre ez a Fidesz szerencséje:

• egyrészről az egyik párt ugyan erősebb, de egyedül kormányváltáshoz nem eléggé, ráadásul egyes választói körökben nagy az elutasítottsága, a vezérét pedig kevésbé tartják "kormányzóképesnek", funkcionáriusait pedig szakmailag felkészültnek,
• másrészről a kisebb, gyengébb esetleges koalíciós társ vezéregyénisége sokkal elfogadottabb, hitelesebb (kormányzóképesebb) a választók körében, ezen kívül arról is meg tudja győzni a választókat, hogy kompetens "szakértői" kormányt tud felállítani, amely ki tudná az országot vezetni az évek óta tartó válságból. És mindehhez még kormányzati referenciája is van - miközben mozgósításban, apparátusban messze lemaradva kullog.

Az erőviszonyokat sejteti az is, hogy a kormánypárt mumusa mostanában Bajnai (és nem Mesterházy) - igyekszenek is minden fórumon támadni, személyre szóló negatív kampányuk dübörög, minden hétre jut libázás, biztos ami biztos. És valószínűleg 2002 is ott lebeg a Fidesz szeme előtt, amikor is a harsány, kiváló szónokot, az "erős", domináns államférfit egy halk, szónoklattanból bukásra álló, szakértői imázst mutató ellenfél győzte le. Mert a választóknak nem mindig a "nemzet atyjára", a "hős megmentőre", a mindenáron "reformerre" van szükségük, hanem arra, hogy végre békében hagyják őket élni és kiszámíthatóak legyenek a mindennapok.

A fenti számok alapján úgy tűnik, a játszmának még nincs vége, az összhaszon maximalizáláshoz (azaz a Fidesz minél nagyobb arányú megveréséhez) számba kell venni a különböző lehetőségeket:

• Mesterházy háta mögött Bajnaival és az MSZP-vel,
• Bajnai a háta mögött Mesterházyval és az MSZP-vel,
• Mesterházy-Bajnai viszonylag mellérendelt szerepben, mögöttük az MSZP és az E-2014,
• illetve bármely egyéb konstelláció, amely a választók legnagyobb arányú meggyőzését és hadrendbe állítását eredményezi.

Az MSZP kongresszusa ugyan felhatalmazhatja majd Mesterházyt egyszermajd csak, hogy legyen  a párt miniszterelnök-jelöltje, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a legcélravezetőbb út, ahogy az a várakozás is lehet téves, mely szerint itt az ideje, hogy Bajnai letegye a fegyvert az MSZP előtt. Arra a helyzetre pedig inkább ne is gondoljunk, hogy a két formáció - teljes büszkeséggel és meg nem alkuvással felvértezve - külön-külön indul neki a megmérettetésnek, mert ez az új választójogi törvény alapján maga lenne a halálugrás, a politikai sakktábláról való önleradírozás. 

És míg folyik a vita, ki is legyen a vezér, a pártok egy valamivel adósak a polgárok felé, ez pedig egy összeszedett, a legfontosabb kérdésekre választ adó kormányprogram, illetve annak felvázolása, ezt hogyan is kívánják végrehajtani. Mert előfordult már a történelemben, hogy biankó felhatalmazást adtak a választók, az eredmény is ismert már - és a közvélemény-kutatások alapján ott még nem tart a nép, hogy "bárkit, csak ezt még egyszer ne".

És csak remélni lehet, maguk a kormányváltani szándékozó pártok képviselői nem gondolják úgy, a választópolgárok minden körülmények között rájuk fognak majd szavazni, "mert nincs más", ezért lehetnek akármilyen teszetoszák,  elképzelés nélküliek, inkompetensek, csak a leendő pozíciókra és haszonra számítóak, akkor is nyernek. 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ha az internet-tartalmak nagy százaléka pornó, akkor mekkora az esélye annak, hogy ez a tartalom mára már elérkezett a tinédzser szobákba is? Valószínűleg sokkal nagyobb, mint ahogy a szülők és az oktatási kormányzat gondolja.

De vajon kinek a feladata a kamaszokat felkészíteni olyan információk szűrésére-befogadására, mint ami a pornótartalmakból árad feléjük? A szülőknek? Vagy az iskolának? Vagy vállvetve mindkettőnek? Ki az, aki fel tudja felvenni a kesztyűt a modern kor kihívásaival, amikor a kiskorúak korlátozás nélkül hozzáférhetnek bármilyen szexuális tartalmú képhez-filmhez akár okostelefont vagy tabletet használva? Ki az, aki csökkenteni tudja az információáradat káros hatásait?

Nem is olyan régen még a szülök szekrényeiben kellett turkálniuk a gyerekeknek ha pornó újságot vagy kazettákat kerestek, ma már elég csak bekapcsolni a számítógépet esetleg telefont, mozgóképet pedig akár iskolában/osztálykiránduláson is lehet a barátokkal nézni. Ami tetszik, azt pedig rögtön meg lehet osztani a hasonlóan érdeklődő és fogékony kortársakkal. És nemcsak a "lájtos" szexuális eseményeket lehet nyomon követni kicsi vagy nagy képernyőn, hanem a legkülönbözőbb devianciák felé is el lehet kalandozni és egy-két kattintással - a fiatal minden további nélkül - gruppen, fétisiszta, nagyiszex vagy akár szado-mazo oldalra is tévedhet. Oké, elképzelhető, hogy rá kell klikkelnie az "elmúltam 18 éves" opcióra, de valószínűleg ez kevés korhatár alatti kíváncsiskodót  rettent vissza.

De mi is a baj a pornóval? Egyrészt az, hogy a fiatalok azt hihetik, az is a valóság egy szelete, nem pedig valami felturbózott fantáziavilág nagy farkakkal meg osztályon felüli mellekkel, arról pedig már ne is beszéljünk, amikor a szex természetes velejárójának mutatják be a nagy társaságot, a kötözést, a házi kedvenceket meg a legkülönbözőbb extremitásokat. Honnan tudja majd meg egy tinédzser, általában nem az a nők által elvárt méret, amivel a filmen lófarkas fickók rendelkeznek és egyáltalán nem biztos, hogy egy nő orgazmusa hetedhét határra szóló kiabálásba fog torkollni? Hogy a szexnek nem biztos, hogy az a lényege, amit a pornó sugall és nem az a tökéletes boldogság kulcsa, ha minden figurát igyekszik elsajátítani, amit bárhol is látott? Vagy ha elsőre nem jön össze a "fergeteges" élmény, az még nem jelenti azt, hogy ezt hajszolva át kell lépnie az extrémitások ingoványos világába? És akár még pornófüggő is lehet, ha úgy állnak a csillagok? Vajon hány kudarcba fulladt kapcsolaton kell túllennie ahhoz, hogy visszatérjen a pornó fantáziavilágából a valóság talajára és boldog szexuális életet tudjon élni?

""Utálom a pornófilmeket. Baromi rossz látni, hogy valakinek másfél óra alatt több jó nő jut, mint nekem egész életemben!" (ismeretlen)

Arról pedig ne is beszéljünk, a lányoknak sem követendő magatartásminta az, amit a pornófilmekben láthatnak ...

" Miért hangosak a nők szex közben?

- Megpróbálja túlharsogni a partnerét.
- Irigykedjen csak a szomszédasszony.
- Szorítja a csuklóját a bilincs.
- Pornófilmeken nőtt fel.
- Azt szeretné, hogy a szomszédok is nyomon követhessék az eseményeket.
- Úgy gondolja, hogy ha már nem lehet jó, legalább legyen hangos.
- Azt reméli, hogy ezzel eltereli a férfi figyelmét a háttérben zajló focimeccsről.
- Ezt tanulta a mamájától." (viccesviccek.hu)

A szülők nehéz helyzetben vannak - egyrészről úgy gondolják, az ő gyermekük "nem olyan" - de sajnos nem kell "olyannak" lennie ahhoz, hogy véletlenül rákattintson számára nem megfelelő tartalmakhoz. Az pedig hogy ez hány éves korban történik meg, csak szerencse kérdése, ahogy az is, mindezt hogyan tudja egyedül, esetleg hasonló cipőben járó kortársaival együtt feldolgozni.

Igaz, tehetnek a szülők ellenlépéseket, beállíthatnak például tartalomszűrőket, de egy valamire való iskolás elég hamar megbirkózhat ezekkel, ha akar, másrészről pedig nem csak otthon lehet gép elé ülni. És az sem biztos, hogy célravezető, ha azzal az indokkal próbálják a csemetéket lebeszélni a pornóról, hogy "azokról az oldalakról sok vírus érkezhet", sok szülőtől pedig saját korlátai miatt nem képes arra, hogy "ilyen" dolgokról őszintén beszéljen a gyermekével.

Mit tehet az iskola? Már az is tanárfüggő, melyik pedagógus mer egyáltalán belebocsátkozni a témába és arra vajon hogyan reagál utóbb egy-két prűdebb szülő, lesz-e botrány később szülő értekezleten. A tantárgy is kétséges - média ismeret? informatika? vagy csak szimplán osztályfőnöki óra? Bármelyik is, a pedagógusok nincsenek felkészítve a témára (mi van, ha kinevetik a gyerekek? ha idegesítő beszólásokkal kell megbirkóznia? ha nagyobb a gyerekek ismeretanyaga a témában, mint neki?). Valószínűleg az új 60 órás erkölcstanos pedagógusok sem fognak a helyzet magaslatán állni, ha szimplán tantárgyi síkon gondolkodunk, a hittan pornóra adott válaszaira pedig valószínűleg még elképzelések sincsenek. A NAT mindenesetre nem szól a témáról, a jelenlegi oktatási kormányzat  pedig úgy tűnik, nem tartja számottevőnek a problémát. 

Angliában egy kutatás szerint a tanárok és a szülők is szeretnék, ha az iskolában kötelezően szó lenne a pornó veszélyeiről. A megkérdezett szülők

• 83 százaléka szerint ez fontos,
• 40 százalékuk szerint pedig már az  általános iskolában be kellene vezetni és
• csak 13% mondta azt, ez nem az iskola, hanem egyedül a szülők feladata.

És mi a helyzet nálunk? Elképzelhetetlen, hogy a jelenlegi keresztény-demokrata vezetés önmagától lépne a témában, viszont kifogásuk, az van:

"Magyarországon ugyan szerepel a tantervben a szexuális felvilágosítás, a tavaly elkészített, idén szeptemberben életbe lépő tantervben azonban nem szerepel a pornó veszélyeinek oktatása. A köznevelési államtitkárság szerint azért nem került szóba, hogy életvitel, erkölcstan vagy osztályfőnöki órán a pornó oktatása a tanterv része legyen, mert erre nem kaptak semmilyen jelzést. "Ilyen kérdésekben a Köznevelésért Felelős Államtitkárság kizárólag a valós szülői, társadalmi igények ismeretében dönt. Ilyen kérés az államtitkársághoz eddig nem érkezett" - írta tömören az államtitkárság." (origo.hu)

Tehát valós szülői, társadalmi igény kellene - de vajon meghallgat-e bármilyen igényt is a kormányzat, vagy a kétharmad felhatalmazására hivatkozva úgyis az lesz, amit ők akarnak? Képesek-e a korral fejlődni és maguktól felismerni a problémákat? Be meri-e vallani akár egy oktatáspolitikus is, hogy van egyáltalán olyan tartalom a neten, ami a pornó kategóriájába tartozik, vagy egyszerűbb homokba dugni a fejüket és mutogatni a szülők felé, ők a hibásak egyes egyedül, bármi is lesz a gyermekükkel? Mit várhatnak a családok, ha Hoffmann Rózsa szerint „a politikai erő most nem a felvilágosítás, hanem az etika felé indult el”? Ha a keresztény-demokrata politikusoknak még a "hagyományos" szexuális felvilágosítás is túl nagy falat, mihez kezdenének olyan modern problémákkal, mint a pornó és annak hosszú távú, káros hatása a gyerekekre? És kihez fordulhatnak az iskolások, ha kérdésük van, joguk van-e egyáltalán arra, hogy a feléjük hömpölygő veszélyekről tudomást szerezzenek és megtanítsák őket a káros hatások megelőzésére? 

"A kiegyensúlyozottan, egészségesen fejlődő személyiségű egyén nem igényel pótcselekvéseket. Kielégítő nemi élete hozzájárul ahhoz, hogy ne tévutakon keresse feszültségeinek oldását, nem kell jó útra téríteni, hiszen jó úton jár.” (Iskola – egészségfejlesztés – szexedukáció, Tanulmány, 2010.)

Lehet azt sulykolni a fiatalokba, szexet csak a leendő házasságuk keretén belül folytassanak majd, de vajon mi lesz, ha a nászéjszakán azt hiszik az ifjak, itt az idő a pornóban látottak kivitelezéséhez? Meddig lehet boldog az olyan házasság, amely teljes tudatlanságra, téves világképre és hamis elvárásokra épül? Vagy vegyék tudomásul, a szex nem más, mint "nemzésaktus", a házassággal pedig "a házastársak szeretete belekapcsolódik abba a visszavonhatatlan szeretetbe, amellyel Krisztus kapcsolódik az Egyházhoz, miközben a bujaságban egyesült testek beszennyezik a Szentlélek templomát, amivé a keresztény vált."? (Somfai Béla Szexuális etika jegyzet 1999)

Egyelőre úgy tűnik, a szülőkön van az összes felelősség, beszélnek-e gyermekükkel a pornó veszélyeiről - miközben a kormányzat szerint - legalábbis az tanrendbe erőltetett hittan-erkölcstan kombó alapján - a család még arra sem alkalmas, hogy normális erkölcsi alapokat adjon az iskolásoknak.

"A mai bátorság a teremtett világ rendjének - így a házasság és a család értékének - a kimondásában, megvallásában is megnyilvánul, szem előtt tartva az a követelményt, hogy senki nem mentett fel bennünket az igazság kimondásának kötelessége alól." (Harrach Péter a hősök napi megemlékezésen, a máriabesenyői remetőben)

Aki pedig akár szülőként, akár pedagógusként érdeklődik a téma iránt, egy 2010-es kutatásban olvashat róla részletesen.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Kiszivárgott a szándék - a kormány a nemzeti trafik után az alkoholkereskedelmet is "nemzeti" rabigába hajtaná:

"A szeszforgalom új szabályozásának lehetséges módjainak kialakításakor messzemenőkig figyelembe kell venni a kormány azon alapvető célkitűzését, amely szerint a társadalom egészségének javítása érdekében, különösen a fiatalkorúak esetében a károsító termékek piacát fokozatosan korlátozás alá kell vonni. Ezen túl szintén kiemelt cél a kereskedelmi célú szeszpiac megtisztítása az adóelkerülő elemektől, különösen az illegális importárú kiszorítása. (...) Ugyanakkor a kereskedelem jelenlegi helyzetében nem tartjuk kedvezőnek az előzetesen számunkra kidolgozásra javasolt, kiskereskedelmi egységekből való teljes kitiltását, mert annak a kívántnál nagyobb mértékű munkaügyi, vállalkozási és egyéb szempontú hátrányos következményeivel kellene számolni." (Magyar Narancs: Irányított felesek, 2013. május 20. 18-19. oldal)

Mit tudunk meg ebből a pár sorból?

• • a kormány célja, hogy rátegye a kezét az alkoholpiacra, lehetőleg ugyanolyan módon, ahogy azt a dohánytermékek esetében tette - tehát a "sima" kiskereskedelmi forgalomból teljes kivonással,
  • fő cél elviekben az egészségvédelem, ahogy a ciginél is, valamint
  • az illegális piac meg az adóelkerülés szoruljon ki a rendszerből.

Az viszont egyelőre nem ismert, hogy a kormány hajlandó-e figyelembe venni a szakértők véleményét, vagy teljesen mindegy, ki mit mond, úgyis az eredeti, teljes kivonásos koncepciót fogják megvalósítani.

Igen ám, de:

• vajon a trafikoknál számított, hogy tönkremennek a kis üzletek? Nem. Plusz a dohányboltok árulhatnak piát is, tehát már nagyon nem is kellene vergődni Nemzeti Italbolt rendszer kiépítésével, simán csak rá kellene ültetni a dohánykoncesszióra a piakoncessziót. Lehetséges ennél zsírosabb üzlet manapság a kiskereskedelem területén? Ráadásul ezzel a módszerrel még az is ki lenne pipálva, hogy lehetőleg a saját támogatóbázis legyen támogatva.

• vajon a cigi után majd alkoholt sem árulhatnak a kocsmák? A legegyszerűbb azonnal beszüntetni az összes talponállót, hiszen lényegileg semmi különbség sincs az italbolt és a talponálló között, maximum a hatóságok szemet hunynak majd az utcai fogyasztás felett. Sőt, ha kávét lehet inni a dohányboltban, meg fagyit is nyalható a helyiségben, a felest miért ne lehetne ugyanott ugyanúgy elfogyasztani?

• és mi lesz a minőségi kereskedésekkel? A drága borokat, pálinkákat áruló üzletekkel? Ők is versenyezhetnek majd, hogy folytathatják-e a tevékenységüket? És hogyan lesznek a rendszerbe beiktatva a helyben fogyasztást, borkóstolást is lehetővé tevő pincészetekkel? Vagy szokjanak le erről az úri mulatságról meg az idegenforgalmi tevékenységükről, és próbálják meg termékeiket eladni valamelyik Nemzeti Italboltnak?

• ha mégis új rendszert akarnak italboltokra kialakítani, új koncessziókkal, stb., akkor ezzel nem az újdonsült, rendszerkegyelt trafikosokra sújtanának le? A kisboltok úgyis tönkremennek már a cigi teljes meg a pia részleges kivonásával, nekik már nem sok veszteni valójuk van, ígyis-úgyis padlóra kerülnek. Viszont a dohányosoknak annál több - hiszen pont az akár 100%-os árréses biznisz szűnhet meg egy szomszédos Nemzeti Italbolt hatására.

• végül is kiderült, az új trafikrendszernek láthatólag nem lényegi eleme az ifjúságvédelem - akár iskola mellé is nyitható, sőt a gyermekek számára kurrens termékek is árusíthatók benne, a tizennyolcas karika meg minden, csak nem elrettentő. Plusz nehéz megmagyarázni, a jégkrém meg a fagyi miért tiltott termék a kicsiknek, vagy ha igen, miért kell az utcán rostokolniuk, amíg egy felnőtt megvásárolja a tiltott zónában számukra a hűsítő nyalánkságot. De vajon miért lenne akkor egészségvédő a nemzeti piabolt? Most sem lehet itallal kiszolgálni a 18 éven aluliakat és van például olyan budapesti kerület, ahol éjszaka még a hipermarketben sem adhatnak el alkoholt. Mire fel kellene ennél nagyobb szigorítás, hacsak nem az a cél, hogy a hasznon jól kontrollált személyek zsebébe kerüljön?

• és ha már az egészségvédelemnél tartunk, vajon a szabadon főzhető pálinka nem butít, nem öl, és nem dönt nyomorba? Vagy ez csak a zárjegyesre érvényes? Vajon az adómentes terméktől nincs májzsugor, ittas állapotban elkövetett bűncselekmény, családon belüli erőszak, stb.? Vajon mi lehet az oka annak, hogy az adómentes pálinka okozta egészségkárosodásra, egyéb károkra, stb. a költségvetés nem követel pénzügyi fedezetet jövedéki adó, áfa, stb. formájában, annak költsége vajon miért terhelhető rá a társadalom egészére egy az egyben?

• és vajon ha a kiválasztottak megkapják az alkoholkoncessziót, akkor be lesz majd tiltva a szabad pálinkafőzés? Vagy versenyezzenek az adó nélküli termékekkel, bögrecsárdákkal úgy, ahogy akarnak? Lehet, hogy a korlátozás csak tovább növelné - a ma is kb. 30%-osra becsült - fekete forgalmat, márcsak azért is, mert amellett hogy olcsóbb, még könnyebben el is érhető?

• mennyibe fog vajon kerülni az új rendszer kialakítása? Ha a dohánycég 450 millióba meg éves szinten több, mint egy milliárdba kerül, akkor a nemzeti italcég mennyit fog kóstálni, ugyanennyit vagy még többet? És miért az adófizetőknek kell kifizetni annak a költségét, hogy max. 7.000 kiskereskedő (vagy ennél jóval kevesebb) szuper-üzlethez jusson? Csak azért, mert ezt már a dohánypiac újrafelosztásánál megtették és a politikusok úgy érzik, ez más kereskedelmi ágazatban is szabadon kivitelezhető, mert úgysem generál népharagot?

• és a változtatások mit eredményeznek majd jövedéki adó, áfa, járulékok, foglalkoztatás, helyi adó, stb. tekintetében? Vajon költségvetési szinten megéri a "buli", vagy az adófizetők lesznek megint a vesztesek?

És ez csak egy pár kérdés - ráadásul úgy, hogy a trafik-rendszer még nem indult be élesben és valójában senkinek fogalma sincs, az egy hónap múlva bekövetkező változás hova és hogyan fog begyűrűzni:

• mennyi kis élelmiszerüzletnek kell bezárnia, mert árbevételének több, mint fele átvándorol a szomszédos trafikba?
• ha sok kis üzlet bezár, az milyen termékek forgalmára lesz még hatással? Ha bezár a kis közért, de a dohánybolt nem árulhat mindent, hol lehet majd olyan apró termékekhez jutni mint elem, fogkrém, WC-papír-zsebkendő meg rágógumi? És ha megnehezítik ezen termékekhez is a hozzájutást, akkor ez hogyan fog kihatni ezen árucikkel gyártóira, nagykereskedőire?

Ha a kormány úgy dönt, lesz koncesszió, nagyon gyorsan cselekednie kell, hiszen a teljes rendszert ki kell építeni a következő választásokig, ha nem kíván kockáztatni.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

"A nagy becsült értékű közbeszerzések több mint 85 százaléka fertőzött a korrupciót tekintve, sőt a válaszadók 36 százalékának véleménye szerint teljes mértékben fertőzött", írja az index.hu a Napi Gazdaság cikkére hivatkozva. 

És mit tehetnek azok, akik mindezt finanszírozzák, azaz az adófizetők? Nagyjából semmit, hiszen csak néha jut tudomásukra, mi is történt valójában, a korrupt döntéshozók pedig joggal bízhatnak benne, semmi sem kerül napvilágra,  a homályzóna mindig is homályzóna marad. Hiszen a korrupciónak pont az a lényege, aki benne van, az saját jól felfogott érdekében hallgat, a többinek viszont elég nehéz bizonyítani az eseményeket és legfőképp a pénzáramlást: kinél is landol a végén a csúszó, kinek lesz belőle villája messzi távol valamelyik tengerparton, ki iskoláztatja belőle gyermekeit a legdrágább külföldi intézményekben. Egy azonban biztos: egy beszerzés vagy beruházás akár 20-30%-kal is többe kerülhet, ha kéz kezet mos alapon szerzi meg a nyertes a lehetőséget, hiszen:

• ki kell fizetni a döntéshozókat (csúszó ide, csúszó oda, ez minimum 10%)
• józan eszükre apellálva el kell tüntetni az útból a még esetleges pályázókat (nekik is kell juttatni a zsákmányból pár morzsát, bár "szerencsére" a meghívásos rendszerben erre nincs szükség)
• el kell tüntetni a nyomokat (utólagos papírozás)
• és gyakran még "ennyi pénzért mit akartok" alapon, illetve a hozzáértés teljes hiánya miatt a teljesítés is hibás, így utólagosan lehet javítani, toldozgatni-foltozgatni az eredményt. Mert ugyebár a munka megszerzésének az ilyen esetekben általában nem feltétele a kiváló minőség ígérete és utólag a megrendelő saját forrásaiból finanszírozhatja a javítás költségeit, leginkább sumákba, ha nem akarja saját magát is lebuktatni.

És ezt a plusz pénzt minden esetben a zemberek fizetik meg, ráadásul többségében fekete jövedelmekhez juttatva az érdekelteket. 

"Találékonysággal, szerepjátszással, csalással, megvesztegetéssel, korrupcióval az ember szinte bármit elérhet. Ez olyasmi, amit alaposan fel kell mérni, és meg kell tervezni." Agatha Christie

A Transparency International Magyarország szerint az alábbi etikátlan magatartásformákkal találkozhatunk a közbeszerzésekben:

Ajánlatkérő és ajánlattevő összejátszása közös érdekből

1. Az eljárás közös előkészítése - a hivatalos közbeszerző összedolgozik a leendő nyertessel, így már a kiírás is személyre szabott, biztos, ami biztos, vagy például olyan technológiát, műszaki jellemzőket követelnek a teljesítéskor, amit a leendő nyertes biztos tud szállítani.

"- Mi a különbség a lobbizás és a korrupció között?
- Aki benne van, annak lobbizás, aki kimaradt belőle, annak korrupció."

2. Az eljárás során történő jogszerűtlen lépések - például olyan szubjektív elemek pontozása, mint építkezéseknél az "organizációs terv", a nyertes maximum pont, a vesztes meg "csinálta meg volna jobban".

3. Esélyegyenlőtlen tájékoztatás - ebbe sok minden belefér, az információ kincset ér. 

4. A teljesítés során a mellékkötelezettségek figyelmen kívül hagyása, laza ellenőrzés - ehhez nem kell még előzetes egyeztetés sem a tárgyban, ki nyerjen, a megrendelő és a nyertes utólag is egyezkedhet, mekkora legyen a növény a parkban (20 centis? 40 centis?), mi maradhat ki onnan, ahol nem látszik, és mit szólna a megrendelő, ha nem színesek lennének a falak, csak szimpla fehérek. Akik pedig a végén használni fogják a végeredményt, csak ámulnak és bámulnak: vajon mi került ezen ennyibe?

Ajánlattevői összejátszás közös érdekből

1. Ellenajánlat benyújtása - ez a megrendelő kérésére is történhet (lustaságból, kényelemből, esetleg azért, mert már úgyis el van döntve, ki nyer): "hozz három ajánlatot, a tied legyen a legjobb és megkapod a munkát". 

2. Ajánlattétel ára - a jelentkezők egységesen magas árat adnak, csak van, aki még magasabbat és ő lesz, aki  ebben a körben nem nyer, majd a következőben. Ha a pályázók ügyesek és jó az érdekérvényesítésük meg a kapcsolati hálójuk, sok-sok helyen dolgozhatnak, vetésforgóban.

3. Piac felosztása - a nagy beszerzéseknél a Versenyhivatal még kinyomozhatja a kartellezést és látványos büntetéseket is eszközölhet, ám a "kicsi" ügyekkel a kutya sem foglalkozik, így a meghívásos és a sok kis értékű, "feldarabolt" pályázat szabad prédája az összejátszásnak, akár 100 milliós felesleges pénzkiáramlást eredményezve egy választási ciklusban egy közepes méretű önkormányzatnál (és akkor még nem volt igazán nagy projekt). Ráadásul a megrendelő maga is feloszthatja a piacot és eldöntheti, ki hol pályázhat és milyen eredménnyel. És akár politikai alapon is, "támogassuk a saját támogatóinkat" indoklással.

De mindez nem érdekes, hiszen tudjuk, az állam majd gálánsan átvállalja a hitelek egy részét, így nem a z adott város lakói fizetik ki a pluszt, hanem minden adófizetőre jut a teherből és politikai felelősség sem keletkezik az elherdált vagyon miatt.

Helyzettel, joggal való visszaélés

1. Eljárás lefolytatásának ellehetetlenítése - ha nincsenek előre leosztva a lapok, vagy ugyan le vannak osztva, de erről elfelejtettek valakit tájékoztatni, vagy tájékoztatták ugyan, de az úgy dönt, okoz egy kis bosszúságot, akkor már indulhatnak is a panaszok az illetékesek felé. És valljuk be, nagyon vékony a határvonal a jogos és joggal visszaélő panaszok között - ám ha igaz a fenti kutatásban foglalt statisztikai arány, akkor joggal feltételezhetjük, hogy szinte minden közbeszerzés eredményesen támadható.

2. Ajánlattétel korlátozása 

3. Közbeszerzési eljárás lefolytatásának mellőzése (nemzetbiztonsági érdek, van, aki tud ennél jobb ütőkártyát?)

Vannak azonban olyan esetek, amelyek napvilágra kerülnek, ám jogi megítélésük zavaros, viszont büntető és polgári peres ügyet akár tucatnyit is generálnak:

"Előszerződést kötött a piliscsabai polgármester 2008. december 31-én azzal a céggel, amelyik aztán 2009. február 10-én az önkormányzat meghívásos közbeszerzésén megnyert egy útfelújítást. A történet csak 2010-ben derült ki, miután az útépítésben érintett lakosok bíróságon támadták meg az önkormányzat számítások nélkül megállapított útépítési hozzájárulását. A rendőrség különböző szervei eltérően vélekedtek arról, történhetett-e bűncselekmény. A pályázati iratok egy része eltűnt, de emiatt senkit nem tudtak felelősségre vonni." (hvg.hu)

"Hazánk jobb pozícióba került a korrupciós listán, bár ez nem volt olcsó."

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ma tette ki a honlapjára az útdíj mértékéről és az útdíjköteles utakról szóló előterjesztést - aki akarja, e-mailban nyugodtan véleményezheti, holnap délig (vajon ez a társadalmi egyeztetés?), de külön kérés, hogy az iktatószám feltétlen fel legyen tüntetve. Hogy vajon a hivatalban lesz-e bárki, aki péntek délután, a hivatali munkaidő lejárta után összegzi a véleményeket, az kérdés - ahogy az is, miért nem lehetett mondjuk hétfőn reggel 9 ugyanez a határidő. Mert valljuk be, azért egy nap adásával nem igazán lehet hitelesen hangoztatni, hogy a minisztérium ténylegesen is kíváncsi bárki véleményére. Főleg úgy, hogy előtte éveket vajúdtak a hivatalok a problémán.

A jogszabálytervezet alapján végre lehet tudni, mennyi az annyi - a J1-J2-J3 kategóriába tartozó járműveket kormányrendelet határozza meg  (a hatályos rendelkezések alapján ma még D1-D4 kategóriákról beszélünk), az az autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő, megtett úttal arányos „infrastruktúra díj” nettóját pedig a július elsejével hatályba lépő NFM rendelet (ma még véleményezhető tervezet) rögzíti:

Ma például egy egy napos matrica bruttó 3.375 Ft-ba kerül bármelyik kategóriába eső teherautónak, de július egytől egy "C" kategóriás négytengelyes tehergépjármű 100 kilométerenként több, nettó 13 ezer forintot fog fizetni az infrastruktúra használatáért. És ez csak 100 km, ráadásul áfa nélkül.

A minisztérium nem bízza a véletlenre, mely utak fizetősek - a rendelettervezet 1.sz. melléklete 47 oldalon keresztül sorolja a fizetős szakaszokat több, mint 6.500 kilométernyi utat megemlítve, a félreértések elkerülése érdekében méterre meghatározva.

Az új rendszer bevezetése erőltetett ütemben fog haladni - hiszen kevesebb, mint másfél hónap alatt létre kell hozni a GPS-alapú díjszedés teljes műszaki és nem utolsó sorban jogi rendszerét és hátterét. 

"Az ÁAK (Állami Autópálya Kezelő) szerdán egyeztetésre invitált harmincegy, flottakövetésben gyakorlott céget. A megjelenteket arra kérték, hogy saját, GPS-alapú járműkövető rendszereiket állítsák a rendszer kiépítésének szolgálatába. Az autópálya-kezelő elképzelése szerint a szolgáltató cégek a velük szerződésben álló flották adataiból állapítanák meg, hogy a közúti fuvarozók mennyit futottak a fizetős útszakaszokon." (hvg.hu)

A kútba esett eredeti elképzelés után a kormány két hónapja minősítette nemzetbiztonsági kockázatúvá a projektet, majd a zártkörű tendereztetés után az i-Cell kapta a lehetőséget a megvalósításra, most keresnek neki partnereket.

"Az elképzelés szerint a cégek begyűjtött adataiból az ÁAK a kamionok mozgása alapján állapítaná meg az elektronikus útdíj mértékét, és ez alapján számlázná ki a fuvarozóknak az útdíjat. Leegyszerűsítve: az ÁAK – és rajta keresztül az NFM – úgy teljesítené az idei évre 75, jövőre 150 milliárd forint bevételi limitet, hogy a munka egy részét nem a tendernyertessel, hanem mással végeztetné el."  (hvg.hu)

Kérdések:

• ki finanszírozza azt, hogy a flottaszolgáltatók olyan műszaki fejlesztéseket hajtsanak végre, amik lehetővé teszik július elsejétől az elvárt adatszolgáltatást? Vajon hogyan tudják ennyi idő alatt megoldani a különböző rendszerek-gyártmányok kompatibilitását és ki határozza meg a "szabványt"? Lesz esetleg szempont az, hogy olyan legyen, amiből jelenleg a legtöbb van üzemben?

• van már szerződésminta a flottakezelők és az ÁAK, valamint a flottakezelők és a fuvarozók között? Ha van, ki és hogyan őrzi az adatokat, kinek a felelőssége a megfelelő adattovábbítás? És a fuvarozók vajon mikor tudják meg, valójában ki őrzi az adatokat és milyen listákat állítanak össze róluk?

• mi lesz, ha lefagy a GPS? Ha a rendszer a párhuzamosan futó utak közül nem tudja helyesen eldönteni, melyiket is használja épp a teherautó? És ha nincs térerő? Vajon fel vannak készülve a mobil szolgáltatók, hogy 100% térerővel, üzemszünet nélkül, folyamatosan továbbítsák az adatokat? És ha nem, mi alapján számláz az ÁAK, megsaccolja, hogyan kerülhetett a kamion A-ból B-be? Ki fizeti ki az útelterelések miatti plusz úthasználati díjat?

• az adatvédelmi ombudsman véleményét kikérte a minisztérium? Vajon ki és hogyan fogja biztosítani, hogy a rendszerből ne kerüljenek ki adatok? Hiszen már akár egy havi időszakra vonatkozó számlából is felmérhető egy fuvarozó cég ügyfélkapcsolatainak nagy része - ha valaki ennek birtokába jut, már el is adhatja a konkurenciának vagy akár ő is felhasználhatja "üzletlopásra".

• mely hatóságok fognak alapból hozzáférni az adatbázishoz és milyen engedélyek kellenek majd például ahhoz, hogy az adóellenőrök vagy vámosok kutakodjanak az adatok között?

• ki és hogyan fogja ellenőrizni az útdíjfizetés tényleges megtörténtét? A rendőrség hozzáfér az adatbázishoz? Ha igen, büntethet például az ott meglévő adatok alapján: nem betartott pihetőidő, túl gyorsan megtett útszakasz, stb?

• a külföldi kamionok hogyan fognak bekerülni a rendszerbe? A határátkelőn szerződést kell kötniük valamelyik flottakezelővel? És ha nincs határállomás, akkor mi lesz, az út szélén lesz egy bódé? Ki és hogyan fogja őket kötelezni, hogy beszereltessék a követéshez szükséges technikai eszközöket? És ha sikerült őket beterelni az e-útdíj rendszerébe, akkor az ÁAK Törökországba meg Bulgáriába fog számlázni? Mi lesz a számlát ki nem fizetőkkel, ki lesznek tiltva a magyar utakról?

A fuvarozók jobb, ha már most átszámolják, érdemes-e áttenni valamelyik szomszédos országba a telephelyüket - oda, ahol nem ilyen drasztikusak az úthasználati díjak, és azt is kikalkulálhatják, ha mindenképpen hazai utakat kell használniuk, az mennyire fogja megdrágítani a szállítmányozást, az útdíj hogyan érvényesíthető díjaikban, végső soron pedig ez mekkora áremelkedést fog okozni a termékek-szolgáltatások árában. És az sem lenne meglepő, ha a teherautók raktér kihasználása ugrásszerűen megnőne, alaposan túlsúlyossá téve a járműveket, mindezzel extra mértékű útrongálódást előidézve.

De vajon hogyan fogják majd fogadni a külföldi kamionosok az infrastruktúra díjat? Aki teheti, valószínűleg elkerüli majd hazánkat, jó messzire. Ez egyrészről jó, hiszen kevesebb kamion lesz az utakon, kisebb légszennyezést, környezeti károkat okozva, másrészről a távolmaradók fogyasztása is elmarad az egyébként is haldokló gazdaságból - nem vásárolnak üzemanyagot, nem vesznek igénybe szolgáltatásokat. Igaz, dühösek sem lesznek, amiért sehol a vidéken, legalábbis az autópályák mellett nem tudnak cigarettát venni. 

A rendelettervezethez van mellékelve hatásvizsgálati lap is, e szerint a tervezett intézkedés (azaz a használatarányos e-útdíj) nem változtatja érdemben hazánk versenyképességét, bár azt elismeri, hogy a piaci szereplők adminisztratív terhei nőnek. A minisztérium szerint az intézkedéshez szükséges személyi, tárgyi, szervezeti és pénzügyi feltételek adottak, ráadásul környezetre sem gyakorol jelentős hatást az új rendeletben foglalt intézkedés. Tehát elmondhatjuk, a minisztérium szerint valószínűleg

• a jelentős úthasználati díj nem rontja hazánk versenyképességét (a külföldi és hazai cégek, befektetők észre sem fogják venni),
• az észre nem vételből adódóan ugyanannyi kamion rója majd az utakat, mint eddig, tehát környezeti változás sem fog érdemi történni.

És van egy táblázat is, milyen költségvetési bevételeket várnak az elkövetkező négy évre:

Tehát az idén 75 milliárd forint plusz bevételt várnak, négy év távlatában pedig több, mint 615 milliárdra taksálják az összes e-útdíj  bevételt - ami több, mint nyolcszorosa annak, mint ami a matricákból bejönne.

Öröm az ürömben, hogy mindezt egy munkanap alatt, idén május 17-én sikerült kiszámolnia a hatásvizsgálatot végző NFM KIF és KKK-nak, és az pont megegyezik a Széll Kálmán Terv 2.0-ban elvárt összeggel. Bárcsak minden így klappolna ...

Amiről pedig nem szól a rendelettervezet, az a kedvezmények és súlyosbító körülmények tényleges alkalmazása, pedig a témában készült törvénytervezet ezekre a lehetőségekre is kitér:

"4.§ (3) Az infrastruktúra díj mértékének meghatározásakor a forgalomszabályozási szempontok alapján alkalmazni lehet napszaktól, naptípustól, illetve évszaktól függő időszaki szorzókat is egy adott útszakasz vonatkozásában, de az infrastruktúra díj differenciálása egyetlen díjtétel esetében sem haladhatja meg 175%-nál nagyobb mértékben a súlyozott átlagos infrastruktúra díj legmagasabb összegét. Azon csúcsidőszakok időtartama, amelyek alatt a forgalmi torlódások csökkentése érdekében magasabb infrastruktúra díjat alkalmaznak, naponta nem haladhatja meg az öt órát.
(4) Az útdíj tartalmazhatja az adott útszakaszokon a közlekedésnek tulajdonítható levegőszennyezés által okozott károk és költségek, valamint - ha az érintett terület lakossága zajártalomnak van kitéve - a közlekedésnek tulajdonítható zajártalom által okozott károk, költségek számszerűsítése alapján meghatározott költségátalányt is (külsőköltség-díj).
5. § (1) Az elmaradott régiók felzárkóztatása érdekében az útdíjak megállapításakor lehetőség van a területi alapú megkülönböztetésre.
(2) Az útdíj mértékének meghatározása során tilos indokolatlan közvetett vagy közvetlen megkülönböztetést alkalmazni, így különösen tilos a gépjárművek üzemben tartójának, az úthasználónak vagy a szerződött díjfizetőnek a honossága vagy letelepedési országa, továbbá a gépjárművek nyilvántartásba vételi helye, illetve a közlekedés kiindulási pontja vagy célállomása alapján történő megkülönböztetése.
(3) Az infrastruktúra díj tekintetében a rendszeres úthasználók számára legfeljebb 13% díjkedvezmény adható. A díjkedvezmény az e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben meghatározott mértékben és feltételek alapján vehető igénybe." (T/11109. számú törvényjavaslat az autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő, megtett úttal arányos díjról)

Ezek után csak reménykedhetnek a fuvarozók, hogy lesz majd egy olyan rendelet is, amely szabályozza az igénybe vehető kedvezményeket, csúcsidőket és az olcsóbb időszakokat, nem is beszélve az elmaradott vidékeken szállítmányozástól meg arról, vajon ki számít majd "rendszeres úthasználónak" ...

forrás: hvg.hu

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

A Fidesz a köznevelés területén szembemegy a szakmai és a választói igényekkel - legalábbis erre lehet következtetni a TÁRKI közneveléses közvéleménykutatása alapján. A kormánypártot láthatóan ez nem izgatja, sőt, továbbra is az eltökélt úton jár, tűzön-vízen át rendszerbe bedarálva gyerekeket-tanárokat. Az előbbieket igyekeznek egységes szempontok alapján egységessé nemesíteni, az utóbbiak esetén pedig jöhet az erőből egységesítés - a Magyar Pedagóguskar álom-egyenpedagógusa. 

A közvéleménykutatásból azonban kiderül, a tanárok nemcsak hogy nem értenek egyet a kormány cselekedeteivel, hanem ráadásul nem osztoznak a tárca hurráoptimizmusában, és nem hisznek az ígéreteknek sem:

• csak 35% hiszi, hogy a bérük növekedni fog (az egyházi intézményekben dolgozók jobban reménykednek, mint a világiak)
• 2% hiszi, hogy biztosan javul az oktatás színvonala az államosítás után, 40% pedig pont ennek ellenkezőjében biztos. 
• csak a tanárok 20%-a gondolja úgy, hogy az államosítás elhozhatja a finanszírozás biztonságát és az iskolák közötti egyenlőtlenség csökkenését.

A fenti számok alapján a kormány nem biztos, hogy teljes szakmai egyetértéssel indult neki az államosításnak és NAT-reformnak, ráadásul még a magukat konzervatívnak vagy jobboldalinak tartókat sem tudták meggyőzni - ők ugyan kissé pozitívabban ítélik meg az államosítás hatását, de ők sem pozitívan. De hol van itt a kétharmad?

"a jobboldal gyenge pontja, hogy egyből, egyszerűen megértesse az emberekkel, hogy a folyamatban lévő átalakítás hogyan érinti őket, annak mi az előnye. (...) a szakértői anyagok, előterjesztések kiszivárogatásával, az információk "idő előtti kiadásával" szemben védtelenek, mert ilyen esetekben a kormányzati kommunikáció még nincs arra felkészülve, hogy kivédje, elmagyarázza, megértesse, mit akarnak és az miért jó társadalomnak (...) (Selmeczi Gabriella)

A központosítás (azaz a KLIK) sem találkozik a többség akaratával - a közvéleménykutatás során a válaszadók többsége az oktatás problémáit inkább helyi szinten szeretné megoldani,  a szervezetet érintő döntések nagy részét a pedagógusok többsége az intézmény kezében hagyná, így például a házirend elfogadását, a tanulók felvételét, az egyes pedagógusok alkalmazását-elbocsátását, a tantárgyfelosztás jóváhagyását és az SZMSZ elfogadását. A pedagógiai program jóváhagyása az egyetlen, ahol az állami felügyeletet előbbre sorolták az önkormányzatnál. 

És mi akadályozza a pedagógusok minőségi munkáját?

• A legnagyobb gát az oktatásirányítás kiszámíthatatlansága (mondjuk nem sokan vannak, akik manapság kiszámítható szektorban dolgoznak, de például a 62 éven felüli pedagógusok státuszának még a rendszerből is kiírása, meg a permanens racionalizálás sem kelti a stabilitás látszatát), És ha valaki azt hinné, most már eljön a megnyugvás ideje, hát nem, a minisztérium épp most kezd bele egy érettségi-felvételi reform kidolgozásához ...
• második befutó a szakmai elismerés hiánya (ha már itt tartunk, a kormány sem mindig van topon a témában, például a konyakos kormánypropaganda sem használt túl sokat az elismerésnek),
• valamint a munkaterhelés nagysága és aránytalan eloszlása (a tanárok saját bevallásuk szerint átlagosan utazással együtt majdnem heti 50, utazás nélkül 46 órát dolgoznak). És akkor még nem is kértek nagyobb tanárit, jobb menzakaját meg minden iskolához tornatermet. Ahogy decemberben még azt sem tudták, az osztálylétszám idén szeptembertől akár 20%-kal is nagyobb lehet.

És mit szeretnének a tanárok?

• Fizetésemelést (ezt már felhánytorgatta nekik a kormányszóvivő is: "amikor nagy vihar van a tengeren, akkor azt is értékelni kell tudni, hogyha valaki kikötőbe vezet minket, nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni."). Az LMP számítása szerint a 2010-es kormányváltástól 2012. októberéig 15%-kal csökkent a pedagógusok bére, így érthető, ha sokan ezt helyezik előtérbe az óhaj-listán. Ha pedig arra gondolnak, hogy a kormány mindent megtesz a nyugdíjak reálértékének megtartásáért (oké, sokkal több választó jogosult nyugdíjas van, mint pedagógus), ezzel szemben őket, aktív nevelőket folyamatosan lesöprik az igényeikkel együtt, és a kutya sem törődik a bérük vásárlóértékének szinten tartásával, hát ez sem minősíthető doppingnak a minőségi munka szempontjából.
• a felsőoktatásban és a pályára kerüléskor érvényesülő szűrést (tipp: ha nem lenne sok inkompetens tanár, talán a szülők is jobban megbecsülnék a pedagógusokat),
• valamint szakmai támogatást (ez az oktatásirányítás kiszámíthatatlanságával párhuzamosan kicsit túlzó elvárásnak tűnik a KLIK felé).

És mit vár el a lakosság az oktatástól?

Végre azok is elmondhatták véleményüket, akik a köznevelést, mint szolgáltatást igénybe veszik vagy épp finanszírozzák azt.

• A lakosság azt szeretné, ha a gyerekeket az iskola elsősorban a tisztességre, erkölcsre nevelné és nagyon fontos egy jó szakma elsajátítása is. Amit a legfontosabbnak feladatnak tartanak, az az anyanyelv elsajátíttatása és az idegennyelv-tanítás. Ez utóbbi mondjuk elbukni látszik - az új NAT alapján még azt sem lehet elvárni egy átlagközépiskolától, hogy az érettségivel együtt legalább egy középfokú nyelvvizsgája legyen a diáknak (ami ugyebár beugró lesz a felsőoktatásba!).
• A pedagógusok nem lelkesednek a szexuális nevelésért (mondjuk ezért a kereszténydemokrata tárca sem), a versenyszellem erősítéséért, de a politikai, állampolgári nevelést sem erőltetnék, ha nem lenne muszáj. És ezen a téren valószínűleg még nagyobb lesz az ellenérzésük, ha feláll a pedagóguskamara és annak etikai bizottsága.
• A vallásos nevelés sem a lakosság, sem a pedagógusok szerint nem tartozik az iskola fontos feladatai közé - úgy néz ki tehát, a kereszténydemokrata oktatáspolitikusok hiába erőltetik bármi áron, attól még a társadalmi elfogadottsága a hittannak nem fogja elérni a számukra kívánatos szintet. És vallásosabb sem lesz tőle a magyar, maximum álszentebb, miközben milliárdokat költ el a kormány az adófizetők pénzéből a fontosnak nem tartott tanok terjesztésére.

Kérdés, vajon ha a mérvadó politikusok véletlenül olvasnák ezt a közvéleménykutatást, vajon módosítanának-e az irányvonalon? Erőltetnék-e tovább a hittant vagy inkább rábíznák ezt az eredményességben érdekelt egyházakra? Folyna-e tovább gőzerővel az államosítás meg a mindenáron egyenpedagógusítás, vagy inkább meghallgatnák, mit is szeretnének a választók, illetve maguk a szakmabeliek? Vagy mindez nem fontos, előbb vagy utóbb úgyis rájönnek a polgárok, milyen jó is nekik valójában, pláne ha nem hagynak nekik választást? És vajon tartósan érdemes-e a választók tetszésének ellenében reformálni?

"Ha emberszámba vesszük azokat, akikkel a változások történtek, és elmondjuk, hogy nincs más választásuk, megértik. Az állampolgárnak bíznia kell abban, hogy az állam jót akar, akkor is, amikor átalakítja az ember életét." (Balog Zoltán a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában)

Azt már tudják a pedagógusok, hogy egyelőre nincs más választásuk, a megértésük már nem annyira tökéletes, abban pedig - legalábbis a fenti felmérés alapján - egyáltalán nem bíznak, hogy az állam jót akar nekik és a gyerekeknek. Hinni pedig végképp nem hisznek. És nem biztos, hogy csak azért, mert valamit már megint nem sikerült a kormánynak jól kommunikálni.

forrás: Százból két tanár hisz Hoffmannak, fn.hir24.hu

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

A kormány újabb rezsicsökkentésre készül, cél a -30% - hiába, a kampányidőszak minden logikát felülír. De vajon kinek a szavazatára hajt? Valószínűleg a szegényekére, azokéra, akik egyébként ritkán kerülnek a kedvező intézkedések célkeresztjébe. Választás előtt azonban megnő a szerepük, hiszen egy csóró, egyébként kutyába sem vett választópolgár voksa pont ugyanannyit nyom a latba, mint az oly szívesen támogatott Fidesz-közeli vállalkozóé, vagy egy-egy újdonsült trafikosé. És azért valljuk be, a gazdagoknak nem oszt, nem szoroz, ha a villany vagy a gáz 10-20%-kal többe kerül, ettől még nem lesz két fokkal hidegebbre állítva az úszómedence, ahogy a plazmatévé képátlója sem fog csökkenni a nappaliban és a légkondi sem fog nyáron kevesebbet működni.

A kormány abból indul ki, aki szegény, annál bizony minden egyes forint nyereség hálaima elrebegését eredményezi, aztán berohan a szavazófülkébe és beikszeli a hozzá oly jóságos pártot meg annak jelöltjét. Mindezt nagyvállalatok által finanszírozva, nem pedig költségvetési pénzből, tehát dupla haszon. És hogy az indíttatás még erősebb, az ellenzék által legyőzhetetlen és eltántoríthatatlan legyen, a kormány nem áll meg 10%-nál:

"A nemzeti fejlesztési miniszter szerint a további tíz százalékos rezsicsökkentés már biztosra vehető, de szerinte akár harminc százalékos lakossági árcsökkentést is el lehet érni a gáz és az áram tekintetében. Németh Lászlóné ennek fedezetét az energiaszolgáltatók eredménytartalékainak felhasználásában, valamint az oroszokkal való gázártárgyalások kezdeményezésében látja." (index.hu)

Tehát mi is a fedezete a szavazatvásárlásnak? Egyrészről újra barátok az oroszok, majd nekünk biztos sokkal olcsóbban adják a gázt, mint bárki másnak a világpiacon. Mert megérdemeljük, és ha nem teszik meg nekünk ezt a szívességet, majd bedurculunk és veszünk gázt máshonnan. Vagy ha ez mégsem megy, másképp is elérhetünk a tárgyalások során kedvezőbb árat, bár mivel semmit sem adnak ingyen, valamit nyújtanunk is kell cserébe - mire a választók észbe kapnak, akár stratégiai iparágak is átkerülhetnek orosz kézbe. És ugye a nyugat meg az unió az borzasztó, ahogy a mindenféle multik is, de az oroszok, hát ők tuti nem fogják kizsákmányolni a magyarokat, a beruházás után nem kell haszon, ők maguk a földre szállt non-profit-megtestesülés.

A másik forrás az energiaszolgáltatók vagyona - és Némethné el is magyarázza, miért pont a nagyvállalatok eredménytartalékára vetett szemet:

„Nemrégiben megnéztem az egyik energiaszolgáltató éves beszámolóját, amelyben azt láttam, hogy miközben veszteséget könyveltek el tavaly, az előző évekhez hasonlóan most is több milliárd forintos osztalékot vittek ki az országból. A magyarázat szerint ennek a forrását az eredménytartalékból fedezték. Ha ők úgy gondolnák, hogy hosszú távon szeretnének ezen a piacon maradni, és támogatnák a kormány törekvéseit, akkor mondjuk két évet kihagyhatnának az osztalékfizetésben”  (index.hu)

Hát igen, egy cég felhalmozott eredménytartaléka arra való, hogy az állam rátegye a kezét ilyen vagy olyan módon. Mert ugyebár ezt az összeget régebben már kifizethette volna a cég osztalékként a részvényeseknek, ha akarta volna (és most már bánhatja is, hogy nem akarta), de valamilyen szempontot figyelembe véve a tulajdonosok és a menedzsment nem így döntött. Például félretették szűkösebb időre, vagy beruházásra szerették volna fordítani,  ám ez utóbbi a rezsicsökkentést és a mindenáron különadókat figyelembe véve már mindennek tűnik, csak logikus lépésnek nem. Mert miért is ruházna be egy cég olyan gazdasági környezetben, ahol az állam célja, hogy ő veszteséges legyen, esetleg nullszaldós? Hogy a tulajdonosok még a banki kamatnak megfelelő összeget se kapják meg évente befektetésük után osztalékként gyanánt? És ha nem kapnak, vajon mennyi idő kell hozzá, hogy megpróbálják kivonni a pénzüket a cégből és más, jövedelmezőbb befektetés után nézzenek?

Amennyiben az eredménytartalékra (azaz egy cég felhalmozott, ki nem vett eredményére) spekulálás az energiaszolgáltatók esetében beválik, az bizony igen káros folyamatot indíthat el, ami nem biztos, hogy megáll a gaz multiknál. Csak ugyebár a multiknak sokkal nagyobb érdekérvényesítési képességük van Brüsszelben, ha majd kártérítésért és a magyar gyakorlat megszüntettetése érdekében lobbiznak, mint Gipsz Jakab kisvállalkozónak. Ha pedig az Unió kirója saját büntetését, bizony kormány javaslata alapján az országgyűlés adó formájában kivetheti azt ránk, az alaptörvényben felhatalmazták erre magukat.

A miniszter logikáját követve, ha már most is veszteséges a cég, akkor az állam célja, hogy még veszteségesebb legyen? És mi lesz a gondolatmenetben említett két év elteltével? Hirtelen visszaáll majd a rezsi a piaci szintre (a fogyasztók meg majd hozzászoknak), utána már újra nyereségesek lesznek a cégek és lesz kedvük beruházni is? Vagy két év kivéreztetés után az állam felajánlja, nyomott áron átveszi az egészet, úgy-ahogy van, aztán kinevezi saját embereit a vezető pozíciókba, lehet osztogatni állást meg megbízási szerződéseket? Esetleg további két év múlva az állam bejelenti, húú, mégis csak veszteséges, nem éri meg ez az egész, magyar oligarcháknak adjuk el? És ha már megkapták, majd törvényileg két és félszeresére emeljük a hasznukat, hogy biztos megérje nekik? A fogyasztóknak pedig mennyivel jobb érzés lesz majd magyar energiaszolgáltató cégnek megfizetni az addigra 50-60%-kal megemelt áram- és gázdíjat, nem?

Igen ám, de van azért egy másik vetülete is az ügynek, mert azon kívül, hogy a szegények szavazatának megvásárlását elintézettnek veszi a kormány, az energiacégek meg csináljanak azt, amit akarnak, még legalább egy szektor rosszul jár az intézkedéssel, ez pedig az amúgy is agonizáló építőipar.

Vegyünk például egy olyan családot, amely egy igazi szocreál gázfűtéses házban él, elavult ablakokkal, vékony falakkal. Azt tudják, hogy egy számukra nagyberuházás (ablakcsere, padlás- és homlokzat szigetelés) jelentős energiamegtakarítást eredményezne, eddig fontolgatták is, hogy bele kellene vágni, vállalkozót keresni, anyagokat kiválasztani, stb. A rezsicsökkenés azonban mire készteti őket? Vajon mi a logikus lépés, ha 30%-kal csökken a gázszámla, az építőanyag ára viszont egyre csak nő, ahogy a beruházás munkadíja is? Ha elővesznek  egy kockás papírt meg ceruzát és nekiállnak számolni, bizony ki fog derülni, hogy bár a hőszigetelés egyre többe kerül, az energiaszámlában megspórolható összeg viszont egyre kevesebb, és minden egyes rezsicsökkentési lépéssel nagyobbra nyílik az olló. Ezek után extrémen környezettudatosnak kell lennie annak a családnak, amelyik úgy dönt, nem érdekes a megtérülés, legyen minél vastagabb a hőszigetelés, minél több rétegű az új nyílászáró, mert mégsem kellene felélni a saját bolygónkat.

Ha pedig sok családi meg társasház dönt úgy, minek ruházzanak be az intenzív rezsicsökkenés alatt, úgy még kevesebb megbízást kapnak az építési vállalkozók és még kevesebb megrendelést az építőanyag-kereskedők. És akkor még nem is beszéltünk olyanokról, mint napelemek, napkollektorok, passzív házak, stb., mint zöldítő beruházások elmaradása.

A kormány drasztikus rezsicsökkentése tehát egyben erőteljes lépés a környezettudatosság, az energiatakarékosság felszámolására. Mert nemcsak nem hőszigetelnünk, de miért is cseréljük le az elavult, energiazabáló, de funkciójában még mindig tökéletesen működő háztartási gépeinket, ha az új, energiatakarékosabb verzió ára a villanyszámlánkban soha nem fog megtérülni? És miért váltsuk ki LED izzókkal a spotokat, ha a rezsicsökkentés fényében ez sem tűnik racionális döntésnek?

A rezsicsökkenés eredménye tehát nemcsak az ebből adódó áfa-bevétel csökkenés, hanem újabb munkahelyek megszűnése is várható, és nemcsak az energiaszolgáltatóknál, hanem például az építőipar területén.

Már csak az a kérdés, meddig fog csökkenni a rezsi? Csak addig, amíg a kampány tart? És mi lesz utána? És vajon mikor tudjuk meg, valójában mennyibe is kerül az adófizetőknek a mindenáron rezsicsökkentés, mikor érkezik meg a számla immáron a kamatokkal növelt összegről? 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Kifizetődő fideszesnek lenni - és aki eddig ezzel nem volt tisztában, és megfelelő politikai hátszél nélkül pályázott akár még egy trafikra is, hát szégyellje magát. Ha pedig úgy gondolja, a politikai alapon osztogatott koncesszió csak aljas összeesküvés-elmélet terjesztés, olvassa el a tudósításokat Orbán Viktor ma reggeli rádióinterjújáról.

Mert mit is mondott a miniszterelnökünk?

• a fiatalokat meg kell védeni a cigarettától, és a kormány meg is fogja - ez oké, de most már meg vannak védve a fagyitól meg a jégkrémtől is, az újságokról, üdítőről meg ásványvízről nem is beszélve. A nyalánkságok még érthetőek, jobb, ha nem hízik a magyar gyerek és a torokgyulladás is megelőzendő, a csapvíz is jobb mint bármilyen cukros lötty meg bubis ásványvíz, az újság viszont már kevésbé érthető: mi a baj a Micimackó magazinnal? Az miért tiltott termék? Támad a nyugat?

• amint megkötötték a szerződéseket, a trafikpályázatokat nyilvánosságra fogják hozni - eső után köpönyeg, mondhatjuk. Van tapasztalatunk az ügynökügyek nyilvánosságra hozatalában is, meg abban, mit is lehet nemzetbiztonsági kockázatnak meg üzleti titoknak minősíteni nagy hirtelen. Mert az üzleti tervek tuti hirtelen ez utóbbi kategóriába esnek majd bele, pedig a pontszám felét ugye ezek adták. És lehet, hogy csak egyetlen mondat volt bennük egy névvel, ki is a rokon, a támogató, a stróman-gazda. Csak hogy ne kelljen tovább olvasni, gondolkodni a bírálónak.

• csak azért van a trafikügyből vita, hogy a szerződéskötéseket elhalasszák. Az MSZP mondjuk sima vitánál tovább ment, ők törvényjavaslatot adtak be a piac újrafelosztásának megakadályozása érdekében, "a dohánykoncessziós pályázatok elbírálásával kapcsolatos visszaélések miatt hátrányba került családi vállalkozások megélhetését veszélyeztető törvényi rendelkezések megsemmisítéséről" címmel.

"Az MSZP a törvényjavaslattal azt kezdeményezi, hogy a botrányba fulladt kormányzati trafiktender eredményeként júliustól ne veszítse el több tízezer ember, több tízezer család a megélhetését, ne veszítsék el üzleteiket, munkalehetőségeiket.
Az MSZP a törvényjavaslattal így gyakorlatilag semmissé teszi azt a – közel negyvenezer vállalkozás, család megélhetését közvetlenül veszélyeztet ő – szabályozást, amelyet a Fidesz-KDNP saját klientúrájának jutalmazása érdekében kívánt bevezetni.
A botrányos trafiktender jó példa arra, hogy a Fidesz hogyan jutalmazza saját klientúráját, amely nem más, mint hogy a Fidesz újraosztja a piacot a saját baráti körének. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a dohány-kiskereskedelem állami monopóliummá tételének nem a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása volt a célja, hanem – ahogyan az sejthet ő volt – a Fideszes családtagok, rokonok, haverok jutalmazása, bármi áron." (törvényjavaslat általános indoklás)

És arról se felejtkezzünk meg, hogy a kiszivárgott mutyi-hangfelvétel miatt már a rendőrség is foglalkozik az üggyel, bár Némethné szerint minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden a legnagyobb rendben:

" (...) a pályázat törvényes, eredményes és érvényes volt, így érvénytelenítésére nincs lehetőség, emellett Németh Lászlóné közölte, hogy a pályázat kiírása és a lebonyolítás a törvényes eljárási rend betartásával, valamennyi jogilag értékelhető szempont figyelembevételével, a törvényben foglalt célok maximális szem előtt tartásával történt.

Mint írta, a pályázati anyagokat, így a pályázók listáját is kizárólag az arra jogosultak ismerhették meg, így sem a pályáztatás, sem az elbírálás szakaszában nem került jogosulatlan személyek vagy szervezetek birtokába, így a Fidesz választókerületi elnökeihez sem. A pályázók adatait a miniszter szerint – sem településekre lebontott részletekben, sem egyéb formában – nem adták át illetéktelen személyek részére." (hvg.hu)

Azt már régről tudjuk, a tények makacs dolgok - előbb vagy utóbb ki fog derülni, ki épített fel alternatív valóságot.

• alaposan előkészítették a trafikrendszert, így nem tart attól, hogy a bíróságok később visszájára fordítják a döntést. A bíróságok lehet, hogy nem, de már a saját tábor sem ért teljesen egyet a módszerrel, így például nem szavazta meg a trafiktörvény árréses-nyalakodós módosítását Bencsik János volt energetikai államtitkár, fideszes képviselő. És miért? Ezt sem rejtette véka alá, szerinte a siker kulcsa a kitartó munka, a találékonyság, nem pedig a más által megteremtett javak megszerzése. Ellenérzésével nincs egyedül, Borókai Gábor a Heti Válaszban fakadt ki:

"A trafiktendernek az a legfőbb baja, hogy nem a teljesítményről látszik szólni, hogy a versenybe szállók felkészültsége éppúgy bizonyíthatatlan, mint a vesztesek alkalmatlansága, vagy kevéssé alkalmassága, ezért aztán a győzteseket maguk a kihirdetők sem képesek megvédeni" (...) a hvg.hu által nyilvánosságra hozott hangfelvétel alapján a kiválasztás módszere sem megnyugtató.

"A trafikok kiosztása növeli az új rendszer iránti bizalmatlanságot, és táptalaja az irigységnek" (...) a trafikmutyi nagyon rossz üzenetét meg kell javítani." (hvg.hu)

Borókai ezek szerint nem olvasta Némethné fentebb beidézett "minden a legszabályosabb volt" nyilatkozatát, azóta valószínűleg már megmutatták neki. 

De mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat, de még kettő sem, így amíg maga a miniszterelnök körömszakadtáig védi az eljárást és elhiszi, minden úgy tökéletes, ahogy van, semmi esély sincs a piacfelosztási döntések felülbírálására.

• százas nagyságrendben vannak nyertes baloldali pályázók, és ha politikai szempontjaik lennének, akkor egy baloldali sem nyert volna. Lehet, hogy ez számára szépségtapasz a mutyin, valójában még jobban súlyosbítja a helyzetet, hiszen egyrészről minden egyes pályázóról tudják, ki kutyájának kölyke, másrészről aki nem az alomból van, annak nem sok babér terem attól függetlenül, szakmailag eddig mit tett le az asztalra. A százas nagyságrend pedig egy majd hatezres klubban? Törpeminoritás még akkor is, ha igaz a pletyka. De eddig név szerint nem sokat találtak az újságírók, kormányoldalról viszont naponta bogozódnak ki újabb rokoni-baráti szálak. Vajon hány hasonló hírre derül még fény, miszerint "Gyulay Zsoltnak, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezérigazgatójának nemcsak a sógora, hanem egy régi barátjának és munkatársának a családja is kapott a dohánykoncessziókból"?

Egyáltalán, hogyan jutottunk el hazánkban odáig, hogy az teljesen rendben lévő, ha pártalapon támogatási jutalomként adományoznak 20 évnyi koncessziókat úgy, hogy a végleges névsor ismeretében bónuszként még két és félszeresére is emelik annak jövedelmezőségét? Hogy bármilyen, "nem csak a mi kutyánk kölyke kapott", a szakmai felkészültséget, eddigi eredményeket totálisan kiiktató magyarázatot politikailag elfogadhatónak minősíti a kormány meg annak propaganda gépezete?

• nem is szabadna hátat fordítaniuk a támogatóiknak csak azért, hogy ők ne kapjanak politikai támadást. Igen, ez az igazi demokrácia - jutalom a támogatásért. Aki támogatja a Fideszt, az jogosult a koncra. Vessen magára, aki trafikot akart, de elmulasztotta az elmúlt években a megfelelő irányú kapcsolatszerzést (oké, lehetne sokkal vulgárisabb kifejezést is használni...). Röviden: aki haver (támogató), annak hopp, aki nem haver (és most már tudjuk, mindenkiről tudják, haver-e), annak kopp. Teccet volna előbb gondolkodni, aztán párttagkönyv sorszámot beírni az előre megsúgott, a köznép elől egyébként rejtett rubrikába. (Ha egyébként azt nézzük, hányan szavaztak annak idején a Fideszre, bizony messze alulreprezentált a nem kormánypárti tábor a maga "százas nagyságrendjével", ennyit a politikai korrektségről ...). A "nem szabadna hátat fordítani" szófordulat pedig további intézkedéseket vetít előre - az almot mindenáron meg kell védeni az aljas politikai támadásokról. Mert azok már el is kezdődtek:

forrás: "Fotó: mutyiellenes matricákkal dekorálták ki a szekszárdi polgármester boltját", hvg.hu)

• a kárpótlás szempontjainak megfelelő, újra pályázati lehetőséget kapó trafikosok száma kétszáz alatt van. Ők méltányos elbánásra számíthatnak, de akik nem pályáztak, azokon nem tud segíteni. És akik pályáztak, azokon tud? Hihetetlen cinizmussal úgy leszorították a szóbajöhetők körét, hogy a szektor régi  szereplői azóta is csak kapkodják a levegőt:

"Olyan magánszemélyek adhatnak csak be jelentkezést, akik már a februári trafiktenderen is pályáztak, egyetlen koncessziós jogosultságot sem nyertek, legfeljebb egy trafikot üzemeltetnek jelenleg egyéni vállalkozóként vagy olyan gazdasági társaság útján, melyben az illető vagy valamelyik hozzátartozója 75 százalékos szavazati joggal rendelkezik, a cég bejegyzett főtevékenysége pedig a dohányáru-kiskereskedelem. A feltételek között szerepel az is, hogy a magánszemélynek nem származhat máshonnan jövedelme (így például nyugdíjból sem).

A jelentkezési dokumentum lefekteti azt is, hogy pontosan milyen kiskereskedelmi egység minősül trafiknak. Például az, ahol kizárólag kiskereskedelmi tevékenység folyik, az éves árbevétel nem haladja meg a 100 millió forintot, az éves árbevételnek az elmúlt öt lezárt üzleti év átlagában pedig legalább a 80 százaléka dohánytermék kiskereskedelemből  származik. Feltétel még, hogy az adott kereskedelmi egység már 1993. január elseje előtt megkezdje a működését, és azóta változatlan helyen – az öröklés esetét ide nem értve – változatlan tulajdonosi viszonyokkal üzemeljen. Az üzlet továbbá semmilyen hálózathoz sem tartozhat.

A jelentkezéshez mellékelni kell az elmúlt öt lezárt üzleti év teljes, aláírt beszámolóját, illetve az elmúlt öt lezárt üzleti év úgynevezett "áfa-kódonkénti" napi bevétel-összesítőit ("pénztárgép éves zárás") és a jelentkezési űrlapot, mely a pályázati felhívásban megtalálható." (hvg.hu)

A hatalom cinizmusa korlátlan, ahogy a szociális temetkezés tervezete is bizonyította - míg a saját kutyájuk kölykétől egy napnyi szakmai tapasztalatot sem vártak el (a Fejér Megyei Közgyűlés elnökének fia például pályakezdőként nyert, a fideszes képviselő apa szerint ez előnynek számított az elbírálásnál), a régi motorosoktól csak épp azt nem követelik meg, hogy igazolják, jártak a Holdon. És egyáltalán létezik ma olyan trafikos, aki ezeknek a feltételeknek megfelel? Valószínűleg bőven kétszáz alatt marad a számuk, sőt, még az is lehet, lámpással sem találni köztük minden téren megfelelőt.

Aki pedig azt hiszi, sok víz lefolyt már a Dunán a rendszerváltás után, annak szolgáljon okulásul a következő régi vicc:

"Felvételizik három jelentkező. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van. Megkérdezi a bizottság elnöke:

- Mikor fejeződött be a második világháború?

- Hát, valamikor a XX. század közepe felé, talán 1945? 

- Zseniális, fel van véve!

Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója. A kérdés ugyanaz:

- Mikor fejeződött be a második világháború?

- 1945.

- Egy kicsit pontosabban esetleg?

- Hát valamikor tavasz vége felé, talán május 6.?

Bemegy a harmadik felvételiző, akinek egyáltalán nincs protekciója. A kérdés ugyanaz:

- Mikor fejeződött be a második világháború?

- Európában 1945. május 6-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945. szeptember 2-án kapituláltak.

- Hmmm. Hány ember vesztett a Szovjetunió?

- Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettő.

- Korrekt. És név szerint?"

Mindezzel Orbán Viktor bebizonyította, igen, igazi államférfi, aki teljes mértékben képviseli - saját híveit (támogatóit?). És tudomásul kell vennünk, nem állunk olyan messze a szocialista egypárt rendszertől és annak káder kiválasztási rendszerétől, mint amennyire szeretnénk. És nemcsak a trafik-mutyi területén vannak egyenlőek meg még egyenlőbbek, hátszelesek meg igazi kitaszított párák.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Egyik országgyűlési képviselőnk egyéni törvényjavaslatot nyújtott be a "közbeszerzési eljárásokra vonatkozó egyetértési és a rekvirálási jogról ". Az iromány elsőre lehet, hogy viccesnek tűnik (fogadjuk el, ilyen a politikai humor ma, 2013-ban Magyarországon), másodikra inkább abszurdnak, aztán harmadik nekifutásra már elgondolkodtatónak, mert mi is lenne, ha a parlamentünk többsége megfontolásra és megszavazásra érdemesnek tartaná? Na jó, lehet hogy csak egy-két bizottságilag áttárgyalt apró módosítás, és az indoklás teljes átfogalmazása után ... 

De mi is lenne a célja az új magyar "rekvirálási jognak"?

"A 2014-es országgyűlési választásig hátralévő szűk egy év már nem elegendő arra, hogy az eddig megszokott, joggal kisiparinak nevezhető módszerekkel ki lehessen elégíteni a kormányzó párt és gazdasági holdudvara mohóságát és lenyúlás iránti igényét, és el lehessen érni a végső célt: a magyarországi anyagi javak összességének Fideszes tulajdonba vételét . Olyan módszerek kialakítására van szükség, amelyek ezeket a folyamatokat lényegesen leegyszerűsítik és felgyorsítják. Jelen törvényjavaslat célja ilyen módszerek törvénybe iktatása és szabályozása. " (törvényjavaslat, általános indoklás)

És mily módon képzeli el a javaslattevő a folyamatot? Az alapötletet egy buszozás adta (az 1.§ indoklása is erre utal), aki kíváncsi az eredeti sztorira, visszanézheti az ott elhangzott szavakat (kb. 2 perc 22 másodperctől kezdődően, a plasztikai sebész csak később kerül szóba, 4 perc 45 másodpercnél):

És íme a javasolt eljárás:

"1.§ (1) A Fidesz és a KDNP országgyűlési képviselője (a továbbiakban kormánypárti képviselő) tulajdoni igényt jelenthet be bármely, Magyarország területén található ingatlanra.
(2) A tulajdoni igényt az Igazságügyi és Közigazgatási miniszternél kell az erre rendszeresített űrlapon bejelenteni. Az űrlapon közölni kell a kiszemelt ingatlan
(a) helyrajzi számát
(b) természetbeni fekvését
(c) megnevezését
(d) tulajdonosát vagy tulajdonosait
(e) becsült forgalmi értékét.
(3) Az igény bejelentését követő 24 órán belül a miniszter törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé a megnevezett ingatlan állami tulajdonba vételéről.
(4) A törvényjavaslatról az országgyűlés rendkívüli és sürgős eljárásban - vita nélkül - határoz. A törvényjavaslat elfogadásához a megválasztott országgyűlési képviselők 2/3-ának igenlő szavazata szükséges.
(5) A törvényjavaslat elfogadása esetén az állami tulajdonba került ingatlant a Nemzetgazdasági Miniszter 24 órán belül térítésmentesen az igénylő képviselő tulajdonába adja. Az ingatlan korábbi tulajdonosa kártalanításra vagy kárpótlásra nem jogosult. (T/11186. sz. törvényjavaslat, 1.§)

A javaslat hasonló eljárási renddel lehetővé tenné azt is, hogy az évi 100 milliárd forintos árbevételt elérő gazdasági társaság

• kormánypárti képviselő támogatásával - tulajdoni igényt jelenthessen be bármely, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságra, valamint 
• egyetértési jog iránti igényt jelenthessen be az Európai Unió támogatásával megvalósuló fejlesztésekre kiírt közbeszerzési eljárások feltételeinek meghatározására.

Aki pedig nem tudná, mely cégek tartoznak bele ebbe a körbe, annak a javaslat 2.§ indoklása konkrétan nevesíti is a kedvezményezettek körét.

Az indítványozó képviselő még tesz egy-két kiegészítő, "bekavarást megelőző" javaslatot is (biztos, ami biztos alapon), úgymint:

• jelen törvény módosításához a megválasztott országgyűlési képviselők 9/10-ének igenlő szavazata szükséges, illetve
• jelen törvény visszamenőleges - már a dohányboltokra is alkalmazható - hatályú, és a 2010-ben megválasztott országgyűlés megbízatásának megszűntével hatályát veszti.

Márcsak az a kérdés, tudjuk-e úgy értékelni a javaslatot, mint egy májusi tréfát és mosolyogva megköszönjük Varjú László törvénytervezet-alkotónak (DK), vagy egyáltalán nem érezzük humorosnak, inkább csak baljósnak: muszáj ötleteket adni? Miért nem elég annyi, amennyi magától is eszükbe jut a kétharmad képviselőinek?

Ha pedig nem tudjuk (nem akarjuk) eldönteni, dilemmánk feloldása helyett inkább idézzük fel a régi pesti viccet, amolyan "rekvirálósat":

"János bácsi Budapesten jár kerékpárral. Egyszer csak megáll a Parlament falánál, és nekitámasztja a biciklit. Az őrök rászólnak:
- Mit csinál maga, bátyám? Hiszen ez a Parlament, az ország háza, ide politikusok és külföldi diplomaták járnak! Maga meg csak úgy idetámasztja a biciklit?
- Politikusok meg diplomaták? Jó hogy mondja, akkor rögvest le is lakatolom a biciklit!"

Varjú László azonban nem az első, aki humorát csillogtatja a parlamentben, Szanyi Tibor annak idején a választási regisztrációhoz készített törvényjavaslatot, az erről szóló poszt címe Kis magyar választójogi abszurd.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

A kormány nagyfokú szociális érzékenységéről tesz tanúbizonyságot, amikor rendeleti úton bevezeti majd a szociális temetkezés intézményét:

"A rászorulók számára lehetővé tennék, hogy akár ingyen temessék el hozzátartozójukat. A temetőkben külön parcellát jelölnek ki a szociális sírhelyek számára, az állam pedig a kellékeket (koporsó, urna, sírjel) biztosítaná.

Az ingyenességnek azonban feltétele is van: a hozzátartozónak vállalnia kell, hogy ő vagy a megbízottja „személyesen közreműködik″ a temetés során. Neki kell felöltöztetni a halottat, odajuttatni, megásni a sírt, leengedni a koporsót vagy az urnát, végül pedig elhantolni." (index.hu)

És hogy senki se érezze úgy, ezek után inkább hazavinné szerettének hamvait, annak lehetőségét az elhunyt végrendeletéhez kötnék. 

Tehát a kormány - nagy valószínűséggel - feltételezi:

1. Mindenkinek van olyan rokona, aki képes fizikailag kiásni egy sírt. Hát nem. Van, aki nem bírja el a lapátot, van aki mozgássérült, esetleg szimplán csak túl idős (beteg) ahhoz, hogy érezzen magában elég erőnlétet a temetkezési mélységbe lejutni ásónyomról ásónyomra, a végén pedig még lesz kitartása nem ottmaradni, hanem kimászni a gödörből.

2. Ha van is tetterős rokon, az elérhető távolságban van és kellő mennyiségű időt rá tud fordítani az ásásra. Mert egy akkora gödröt kiásni bizony nem egy pillanat (főleg ha már hetek óta nem esett eső vagy eleve agyagos a talaj), és aki napi 8-10-12 órában dolgozik még nem biztos, hogy meg tudja oldani a feladatot a temető nyitvatartási idejében. Viszont az, hogy van munkahelye, még nem jelenti egyben azt is, hogy rendelkezik elegendő pénzzel és ki tudja fizetni cirka 300 ezer forintot a normál temetésre (családi baleseteknél ez megtöbbszöröződhet). És még nem beszéltünk azokról a szóba jöhető hátramaradottakról, akik bizony több száz (akár több ezer) kilométerre laknak a végső nyughelytől.

3. Minden halott "szalonképes" - mert mi lesz azokkal, akiket elgázolt a vonat vagy autóbalesetet szenvedtek?  Vagy nyáron két hét után találtak rájuk a bezárt lakásban? Esetleg kiment az erdőbe, rosszul lett és csak hónapok után találták meg a gombaszedők? A több hónapos vízi hullára meg inkább ne is gondoljunk, akinek a beleéléshez közelítő kép kell róla, elég egy-két Helyszínelőket megnéznie. Őket is a hozzátartozónak kell a koporsóba tenni, hogy tuti, soha többet ne tudjanak úgy gondolni a szerettükre, ahogy szeretnék? Azért, mert valaki szegény és nem tudja kifizetni a temetést, jár neki az élethossziglani rémálom is, garantálva a zemberek kormánya által?

4. Mindenkinek van megfelelő szállítóeszköze és pénze üzemanyagra - ugyanis a halottat valahogy el kell juttatni a koporsóig (vagy fordítva), onnan pedig a temetőbe. Talicskán-biciklin tolni nem biztos, hogy jó megoldás, a - kölcsönkért - utánfutót viszont érdemes utána kötni valaminek, a tetőcsomagtartóra felkötni a koporsót megint csak macerás. Amennyiben nem halottas kocsi viszi a halottat, bizony előfordulhat, hogy kegyeletsértő-gyanús helyzetekkel is meg kell birkózniuk a nem kellő fizikai erőnlétet illetve alkalmatlan szállítóeszközt felmutató hozzátartozóknak. És azt sem szabad elfelejteni, hogy bizony nem minden szerettünk 60 kiló.

5. A külön parcella nem diszkriminatív, hanem felemelő érzés, az állami gondoskodás igazi példája: a halottnak valószínűleg teljesen mindegy már, a temető melyik részén van végső nyughelye, azonban a kilátogató hozzátartozók rendszeresen szembesülhetnek azzal, hogy ők bizony a társadalom számkivetettjei, akiknek hasonló parcella (állami gondoskodás) jár, mint annak idején a politikai kivégzetteknek - annyi különbséggel, hogy saját nevük lesz a fejfán, nem pedig egy fedőnév. De még halálukban sem keveredhetnek azokkal, akik ki tudták fizetni a temetés árát, a szegényszekció örök bélyeg marad a családon, a halottak napja pedig igazi rettegett, szemlesütött-mécseses csórótalálkozóvá alakulhat át.

6. Aki szegény, az is marad. Pedig a szerencse forgandó - mi lesz azokkal, akik utólag (akár több év múlva) összekaparnak annyi pénzt, hogy "normális" sírkövet állítsanak rokonaiknak? Ki kell ásni a hozzátartozójukat, átvinni a fizetős részlegre, vagy ott, a szegényszekcióban is állíthatnak fel külön bejáratú sírkövet, megszabadulva a "sírjeltől"? És vajon elindul-e majd a kasztosodás a szegények között meg a verseny, ki tudott már - akár erőn felül is - tízezreket áldozni az emlékezetnek?

7. Az örököst nem illeti meg a rendelkezés joga. Az külön kérdés, vajon miért nem rendelkezhet a hátramaradott arról, hol szeretné a nagypapát tudni, sok-sok kilométerre valahol egy temetőben, vagy inkább otthon a kredencben, esetleg a kertben egy családi minimauzóleumban? Mi köze az államnak ehhez? Kivéve, ha demonstrálni akarja, kérem, mindenki vegye tudomásul, a hatalom bármit megtehet. Ami embertelen, azt is.

8. Aki szegény, annak mindent el kell viselnie. De mi van, ha a hozzátartozó nem bírja lélekkel, hogy megmosdasson-felöltöztessen egy halottat, akármennyire is szerette az életben? Ha fájdalmában nem tud elég szervezőerőt felmutatni és önerős szállítást szervezni, meg összeverbuválni legalább négy markos embert, hogy leengedjék a koporsót a mélybe? Mert valószínűleg az, aki erre akarja kényszeríteni a szegényeket, önmaga még soha nem került ilyen helyzetbe. És  aki kényszerűségből mindezt bevállalta, annak a tébé majd támogatja a pszichológust, hogy eltüntesse a lelket ért megpróbáltatását, a rémálmokat, az ébrenlétben is bevillanó képeket? Azért, mert valaki szegény, nincs joga szép emlékekhez, csak a mindent felülíró utolsó rosszakra?

Lehet azzal jönni, kérem, régen más volt a szokás, térjünk vissza hozzá, ettől még senkinek sem lesz semmi baja, a halottak és részei az életünknek. Igen, aki akar, most is élhet a mosdatás-öltöztetés-koporsóba fektetés-személyes temetés jogával, ebben senki sem gátolja meg, elbúcsúzhat akár ily módon is a szerettétől. De nem véletlen, hogy ez azért nem annyira bevett szokás. Ahogy az sem, hogy hátramaradottainkat megkímélve megássuk magunknak a sírt, belefekszünk és egy üveg pálinkával leöblítjük a halálos adag gyógyszerünket, majd örök álomba merülünk - az utókorra pedig már csak az marad, hogy ránk dobálja a földet.

Igaz, a rendelet ad még egy kibúvót a szegényeknek: megbízott is eljárhat a nevükben - ha tehát találnak valakit, aki olcsóbban ássa a sírt, mint az illetékes temetkezési vállalkozó, ezentúl majd megbízhatják azt a  "barátot" is. Sőt, aki ott tart, hogy bármilyen munkát elvállal, hirtelen nagyon sok hozzátartozót,  alkalmi barátot szerezhet és biztosíthat magának szerény megélhetést a "személyesen közreműködő megbízottságból", nagy eséllyel feketén.

Biztos lenne ennél sokkal emberbarátibb megoldás is - például hosszabb lejáratú, alacsony kamatozású hitel a rászorultaknak, hogy ők is méltó módon helyezhessék örök nyugalomra szerettüket. Mert a társadalmi szolidaritás alapján azért ennyi minden honfitársunknak járna.

Ha bárki eddig irigyelte a pedagógusokat (sok szünet, kevés óra, stb.), nyugodtan abbahagyhatja, hiszen olyan pártállami szervezetet kapnak a nyakukba, ami történelmi jelleggel is bír. De nem a demokráciák történelmével.

Mert vajon mi lehet az értelme egy olyan szervezetnek, aminek mindenki, aki tanár vagy óvodapedagógus, egységesen, kötelező jelleggel tagja? Amelynek etikai kódexe van, és amely korlátozza tagjainak véleménynyilvánítási szabadságát? És mindez teljes egészében jövőre, a választások idejére áll fel, legalábbis Hoffmann Rózsa mai bejelentése alapján, a neve pedig Magyar Pedagógus Kar lesz. A törvényjavaslat teljes szövege itt olvasható, ezen belül a 9.§ foglalkozik a témával.

Az indoklás általános részéből már következtethetünk a valódi kormányzati szándékra:

"Ennek következtében jöhet tehát létre az állami köznevelés rendszerét érintően egy országosan egységes színvonalú köznevelési intézményrendszer, hatékony intézményi és humánerőforrás-gazdálkodás. Tervezhetővé és átláthatóvá válik a pedagógusok létszáma, megoszlása, szakos eloszlása és garantálható az országosan egységesen magas színvonalú munkavégzés feltételrendszere azzal, hogy az azt meghaladók teljesítményének elismerése is lehetővé válik." (törvényjavaslat általános indoklása)

Az összeesküvés-elmélet pártiak már ki is olvashatták a sorokból: aki nem képviseli a kormányzat által megálmodott egységes színvonalat, az bizony repül, különösen ha a nagy halmaznak olyan elemét képezi, amely nem türközi a tökéletes megoszlást. Lefordítva: aki létszámfelettinek lesz minősítve, az bizony gyorsan az utcán találhatja magát, ráadásul kamarailag-etikailag megsemmisítve.

És hivatalosan mire is való ez a giga-szervezetet? (arra, hogy miért "magyar", miért nem a divatos és mindent überelő "nemzeti", egyelőre nem sikerült rájönni)

• bekebelezi a még önkormányzati alkalmazottakat is (lásd óvodapedagógusok), biztos, ami biztos alapon. Tagdíj nem lesz, ami öröm az ürömben a tanárok esetében, viszont az adófizetők finanszírozhatnak egy újabb a giga-szervezetet, ezúttal kamara címszóval, a költségvetési tétel pedig előreláthatóan nem két forint lesz, ha le akarják fedni "kamara-bizalmikkal" ("országos és területi szintekkel") az egész országot. Mert valakik hivatásosoknak csak össze kell fogni azt a sok tagot, véleményüket megkérdezni-formálni, stb. (ha már papíron erre is szól a szervezet)

"A Kar szervezete képviseleti és ügyintéző testületekből, valamint tisztségviselőkből és ügyintéző szervből áll. A Kar működésének országos szintű megszervezése céljából területi szinten a Területi Küldöttgyűlés által megválasztott Területi Elnökséget és Területi Etikai Bizottságot kell alakítani. A Területi Elnökség elnökből, alelnökből és az Alapszabályban meghatározottak szerinti további elnökségi tagokból áll."  (törvényjavaslat 9.§ indoklása)

"Az állami intézményfenntartó központ köteles a Kar területi szervei működéséhez a megyeközponti és fővárosi tankerület székhelyén működő köznevelési intézményben a működéshez szükséges megfelelő hely biztosításáról gondoskodni."  (törvényjavaslat 9.§)

• a nem állami-önkormányzati pedagógusok egyelőre egérutat kaptak, de ők is alkothatnak társkamarát, ha akarnak, és stratégiai partneri szövetséget köthetnek a MPK-val. Hoffmann Rózsa ezt "kívánatosnak tartaná". Csupán teoretikus kérdés: de mi lesz azokkal a nemzetiségi, illetve a nem magyar tanárokkal, akik nemzetközi egyezmények alapján tanítanak iskolákban? A nemzetiségi pedagógusok törvény erejénél fogva magyarok lesznek, csak mert kapnak külön tagozatot? És hova lesznek bekönyvelve az "idegenek", lesz egy külön frakciójuk, hogy azért ők se maradjanak ki a jóból? A két tanítási nyelvű képzés speciális  tudással és pedagógiai ismeretekkel rendelkező tanárai pedig megint kimaradtak ...

"A Kar szakmai tagozatai:
1. óvodai,
2. magyar nyelv és irodalom,
3. nemzetiségi,
4. idegen nyelvek,
5. matematika,
6. ember és társadalom,
7. ember és természet,
8. földünk, környezetünk,
9. művészetek,
10. informatika,
11. életvitel és gyakorlati ismeretek,
12. testnevelés és sport,
13. kollégiumi,
14. szakképzési,
15. fejlesztő- és gyógypedagógusi,
16. intézményvezetői.
Az Alapszabály további szakmai tagozatok létrehozataláról rendelkezhet." (törvényjavaslat 9.§)

• javaslattevő és véleményformáló szerepe lesz (vajon ezentúl a jelenlegi szakmai szervezetek be lesznek tiltva, vagy csak simán átalakulnak senki által meg nem hallgatott gittegyletté?) - és ezzel elérkezett a pedagógusok véleményének monopolizálása, azaz az a pillanat, amikor csak egy és egyetlen hivatalos véleményt szajkózhatnak, ha nem akarnak. Plusz a kormányzatnak az MPK után már egyetlen szakmai szervezetet sem kell meghallgatni, mert minek is? Ott van a Kamara, abban mindenki benne van, merjen ott állást foglalni a kormányzat agyment ötletei ellen, aki bátor ...

• mivel kötelező a tagság, így ez a szervezet képviselői az egész pedagógustársadalom nevében formálhatnak véleményt - már csak az a kérdés, a képviselőket milyen alapon választják (nevezik) majd ki. Azért vannak példák rá, hogy egy Fidesz-támogatta "civil" szervezet hogy tett magáévá szakmai kamarát ...

• az érettségi feltételéül szabott közösségi szolgálathoz támogatást adjon - na, ez épp időben van, hiszen a most 9. évfolyamosoknak már kell 50 óra melót letenniük az asztalra és egyelőre nem sokan tudják, hogy is lehet ezt teljesíteni (ha jövő áprilisra kitalálja ez a szervezet, hogyan és miképp, akkor még egy tanévük van is a gyerekeknek ledolgozni a maguk penzumát úgy, ahogy azt az állam elképzeli. Ha egyszerre csak három órát teljesíthetnek, úgy az 17 alkalom mintegy 9 hónap alatt)

• kidolgozza a pedagógusok etikai kódexét - ez elviekben akár még jó is lehet, bár a diszfunkcionális tanár azért jelenleg is repül az iskolából, ha nagy nyilvánosságot kap az ügy (lásd a szegedi verekedős-rugdosós tanár), etikai kódex ide vagy oda, azért van egy-két munkaügyi meg büntetőjogi szabály, amit lehet velük szemben alkalmazni. 

"(10) Az etikai vétséget elkövető taggal szemben az etikai eljárást lefolytató testület a következő intézkedéseket hozhatja:a) figyelmeztetés,b) a Kar által biztosított kedvezmény, juttatás, jogosultság korlátozása, megvonása,c) a Karban betöltött tisztségtől való megfosztás.(11) A (10) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott intézkedések időbeli hatálya legfeljebb öt év lehet."  (törvényjavaslat 9.§)

Magyarul: etikai eljárás keretében bárkit 5 évre el lehet tiltani attól, hogy a KLIK-nél tanárként, vagy önkormányzati óvodában óvodapedagógusként dolgozhasson.

• korlátozza a véleménynyilvánítási szabadságot, így aki "nem lép egyszerre", azaz képes, és nem a kormányzat épp uralkodó és irányadó szándékának megfelelően véleményt alkot és nyilvánosságra hoz, arra bizony törvény erejénél fogja sújt majd le:

"A Kar tagja olyan tényt, információt, megoldást vagy adatot, amelyet a Kar érdekei, illetve működése, valamint a közszolgálat érdekei, illetve működése védelmében kifejezetten bizalmasan vagy minősített adatként való kezelésre történő utalással hozott a tudomására, semmilyen módon nem hozhatja nyilvánosságra, és azt az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységében semmilyen módon nem használhatja fel.

A Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.” (törvényjavaslat 9.§)

Már csak azt kell majd pontosítani, mi is a Kar, meg a közszolgálat "érdeke", és már készen is van a szájkosár mindenki számára, aki ezen a területen dolgozik, hiszen a büntetés 5 évig terjedő eltiltás lehet. Azt meg várhatják a szülők, hogy a tanár ezek után bármit is mer majd mondani a szülői értekezleten vagy fogadóórán. És az is érdekes lesz, mit fognak tanítani erkölcstan órán olyanokról, mint őszinteség, becsületesség, véleménynyilvánítási szabadság.

Hoffmann Rózsa szerint " a szakszervezetek "tudomásul vették" az MPK létrehozását, nem láttak olyan veszélyt, amely a munkájukat veszélyeztetné, és szöveg szerinti javaslataikat is befogadták. Így például ha etikai eljárás indul olyan pedagógus ellen, aki szakszervezeti tisztségviselő, akkor erről értesíteni kell az érdekvédelmi tömörülés vezetőjét". Igaz, azt is elmondta, hogy jelenleg a cégbírósági bejegyzések szerint több mint 160 pedagógusszakmai szervezet működik ellenőrizetlen taglétszámmal és különböző aktivitással, így kérdés, vajon mindegyiket megkeresték tudomásul vétel miatt, vagy csak azt, amelyiket úgy ítélték, érdemes.

Ez utóbbit támasztja alá Miklósi László véleménye, aki tanár, a Közoktatás-politikai Tanács tagja, valamint a Történelemtanárok Egylete elnöke. Az ő véleménye szerint az iskolaállamosítás után eljött a tanárok személyének államosítása is, "aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére" alapon. 

"Így vagyunk, vagy 100 ezren pedagógusok, akik állami és önkormányzati iskolában dolgozunk. Immár személyünkben is államosítva leszünk, a Magyar Pedagógus Kar részei. Korábban a központi állam (a Klik révén) magához emelte iskoláinkat, egységesítették, átszabták kötelező tantervünk, hamarosan egyféle tankönyvet adunk diákjaink kezébe. Most pedig minket terelnek a Karnak nevezett kamarába." (hvg.hu)

Miklós László felteszi a kérdések kérdését is:

"Jogos a kérdés, hogy mi ennek a rendszernek az előképe? A kötelező szakmai, ágazati kamarai rendszer, nem előzmény nélkül való. Mussolini hozta létre a fasiszta Olaszországban. Később a náci Németország is hasonló szervezeteket működtetett. A sztálinista rendszerek kiépítésének jellegzetes pillanata volt az egyesületek betiltása. Kvázi kötelezővé vált a tagság a pártállami szakszervezetben, s egyetlen pedagógiai szervezet működhetett.

A rendszerváltás után majdnem negyedszázaddal a diktatúrákra jellemző kamarát hoznak létre a pedagógusoknak. Ezután csak azt kell megkérdeznünk: Mi végre?" (hvg.hu)

A fasiszta törekvésekről azonban nemcsak Miklós László írt már, hanem dr. Erőss Gábor is, igaz ő a trafik-ügy kapcsán. 

" A feladat: a társadalom teljes behálózása, más szóval az önkényuralmi rendszer társadalmasítása. A Fidesz önleleplező módon maga is "Nemzeti Együttműködés Rendszerének" (NER) nevezte el a rezsimet." (Nemzeti trafikososztály. A Fidesz fasiszta fordulata)

Már csak az a kérdés, a trafikosok lojalitásának megszerzése után vajon a pedagógusok lojalitásának elnyerésének biztos ez a legjobb módja? Vagy bőven elég a NER-nek, ha ők csak rettegnek meg féltik az állásukat, plusz csont  odahajítása felesleges nekik? Hiszen ha a szakszervezetek mindennel egyetértenek, az már elég, nem?

A MPK - és a kormány - egy valamire nem kíváncsi, ez pedig a szülők véleménye. Azoké, akik igénybe veszik a köznevelést, mint szolgáltatást. Róluk, és a gyerekekről nincs érdemi passzus a  kamarát bevezető törvénymódosító javaslatban. 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Jogszabálydzsungelünkben számtalan olyan rendelkezés létezik, amelyről fogalmunk sincs - vajon ki tudja például naprakészen, mit is tartalmaz a KRESZ? Vagy azt, épp milyen feltételeket kell teljesíteni egy autónak ahhoz, hogy a rendőr ne minősítse közlekedésre alkalmatlannak? Vajon kell tudnunk a helyszínen izzót cserélni vagy sem? Ráadásul jogalkotóink sem könnyítik meg jogkövető magatartásunkat (lásd a kihirdetés utáni napon hatályba lépő közlekedési szabály-módosulások) - így az összeesküvéselmélet pártiak kapnak némi alapot ahhoz a gyanújukhoz, miszerint nem is a biztonságos közlekedés a cél, hanem az, minél több bevétele legyen a költségvetésnek a bírságokból.

De mivel is állunk szemben? Ha kocsiba ülünk, egyrészről van egy rakás jogszabály, amelyek hatályos rendelkezéseivel kötelesek vagyunk tisztában lenni (oldjuk meg, ahogy akarjuk), másrészt pedig ha ezeket megszegjük akár tudatosan, akár véletlenül, akár csak azért, mert azt sem tudjuk, hogy léteznek, befigyelhet a szabálysértési vagy a közigazgatási bírság is. És még esténként sem térhetünk tiszta lelkiismerettel nyugovóra, ma is jogkövetők voltunk, mert kiderülhet, bizony nem, sőt, bizonyságul csekk is érkezhet majd egy-két hét múlva.

Ma röppent fel a hír, hogy igen, egyes esetekben (a behajtási tilalomra, a korlátozott övezetre (zóna), valamint a kötelező haladási irányra vonatkozó szabályok megsértése esetében) akár bemondásra, autóból kiszállás  és bármilyen technikai eszközzel rögzítés nélkül, rendszámfelírás alapján is feljelenthetik a rendőrök a gépjárművezetőket, ráadásul objektív felelősség alapján:

20.§ (4b) A közúti forgalomban történő ellenőrzés során, ha az (1) bekezdés kg) pontjában meghatározott szabályszegést elkövető személye a helyszínen nem válik ismertté és a szabályszegést a külön jogszabályban meghatározott technikai eszközzel nem rögzítették, a (4) bekezdésben meghatározott bírságot a gépjármű forgalmi rendszáma alapján megállapított üzemben tartóval szemben kell kiszabni. Ilyenkor az üzemben tartó címére kell a kiszabott összeget tartalmazó csekkszelvényt megküldeni. (1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről)

A 20. § (1) bekezdés kg) pontja a behajtási tilalomra, a korlátozott övezetre (zóna), a kötelező haladási irányra vonatkozó szabályok megsértése vonatkozik. Igaz, lehet próbálkozni, "kérem, én ott sem voltam", menetlevelet lengetni, az autó Mátészalkán vagy épp országhatáron kívül tartózkodott, esetleg utánajárni jópár hét elteltével, talán épp akkor voltunk-e parkolóházban és annak működött-e a kamerája és megvan-e még a felvétel plusz oda adják-e bizonyíték gyanánt. Mert ugyenbár jóhiszeműség ide vagy oda, a költségvetési teljesítési kényszer rávehet egy-két nem túl tisztességes egyenruhást, hogy a javasolt (előírt?) bírságolási penzumot úgy teljesítse, hogy sorba felírja az előtte haladó autók rendszámát, majd mindezt párosítsa egy általa kreált szabálysértéssel. A lebukási esély kicsi és ugye mindenki emlékszik arra, hogy például annak idején a parkolási társaságok is indítottak behajtást fotó, mindenféle bizonyíték nélkül, csak a parkolóőr által felírt rendszám alapján? És olyan eset is volt már a történelemben, amikor olyan autón követelték az autópálya használati díjat utólag, amely bizonyítottan épp garázsban állt az adott időpontban. És szerencsének mondhatta magát az autó tulajdonosa (üzembentartója), ha cáfolni tudta a fejére rótt "bűnöket".

És mi a büntetése annak, aki elköveti a fenti három szabálysértés egyikét? A 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet 6. sz. melléklete alapján   30-50 ezer forint a közigazgatási bírság - egy jó rendszámlistával egy nap alatt milliós nagyságrendű bevétel is generálható. Kérdés, a rendőrség milyen intézkedéseket fog foganatosítani a visszaélések elkerülése végett, illetve tud-e önmérsékletet tanúsítani, például megkövetelni fényképet, filmfelvételt bizonyítékként a járőröktől annak ellenére, hogy a jogalkotó ilyet nem kér. De vajon tényleg ennyire közösségellenes, azaz társadalomra veszélyes esetekről van szó, hogy az ég adta világon semmilyen bizonyíték alapján 30-50 ezer forintot kell kifizetnie bárkinek?

Ha pedig már a bírságoknál tartunk, nézzük meg, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartásról szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) alapján milyen büntetésekre számíthatunk.

"Egyes közlekedési szabálysértéseknél bevezetésre kerül a szabálysértési pénzbírság, illetve helyszíni bírság kötelező mértékének (a továbbiakban: fixbírság) meghatározása [63/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet]. Ennek alapján, amennyiben az eljáró hatóság a Kormányrendeletben felsorolt valamely szabálysértés miatt bírságot szab ki, az ott meghatározott összeget kell alkalmaznia. Megállapítható, hogy a szabálysértési eljárásban kiszabható pénzbírság ezekben az esetekben a helyszíni bírság összegének kétszerese. A fixbírságot a jogalkotó a jogbiztonság fokozása érdekében vezette be. Egyes közúti közlekedési szabályszegések esetén az objektív felelősség, illetve az elkövető megállapítása esetén alkalmazott közigazgatási bírságok is fix összeggel kerültek meghatározásra. Ezzel összhangban állónak minősíthető, hogy a leggyakrabban előforduló, azonban a közúti közlekedés rendjét kisebb fokban sértő, vagy veszélyeztető, fenti körbe nem tartozó szabálysértések is meghatározott, de azoknál kisebb mértékű szankcióval legyenek sújthatóak. Ennek hiányában előfordulhatna, hogy a generális felső határra (150 ezer Ft) tekintettel a bírság a fix összegnél jóval magasabb lehetne (pl. záróvonal átlépése esetén a meghatározott helyszíni bírság összege 15 000 Ft, a szabálysértési eljárás során pedig 30 000 Ft). A helyszíni bírsággal szemben a szabálysértési eljárásban kiszabható magasabb összeget a költségesebb eljárás lefolytatása indokolja." (police.hu)

A jó hír, hogy megszűnt a szabálysértési és a közigazgatási eljárások párhuzamos alkalmazása, tehát egy cselekmény miatt csak egy büntetést kaphatunk. A bírságok jó része viszont fix bírság lett, tehát teljesen mindegy, az elkövető milyen anyagi körülmények között él, milyen autóval követi el a tettét, nyafogásnak-mérlegelésnek helye nincs, a bírság összege ugyanannyi. A rendszer elsőre igazságosnak látszik, másodjára viszont már kétségeket ébreszthet - "megint az jár jól, akinek van mit a tejbe aprítani alapon". De valljuk be őszintén, a szociális érzékenység általában csak kampányidőszakban szokott feléledni honatyáinkban.

Igaz, lehet még választani elzárást vagy közmunkát is:

• a bírságösszegeket - a rendelkezésre álló 30 napon belüli - meg nem fizetés esetén elzárásra kell átváltoztatni 5.000 Ft /nap mértékben. Az egyéb költségek végrehajtása továbbra is adók módjára történik.

• a meg nem fizetett pénzbírságot, illetve a helyszíni bírságot 5.000 forintonként 6 óra közérdekű munkával lehet megváltani, erre a befizetésre rendelkezésre álló határidőt követő három munkanapon belül (de azt megelőzően is) – be kell jelentkeznie az állami foglalkoztatási szervnél. Ha ezt elmulasztjuk,  a hatóság az elzárásra átváltoztatásra intézkedik. A közérdekű munka végzésének feltétele foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálat elvégzése.

Ráadásul ha nem ismerjük el a helyszínen az elkövetést (például azért, mert nem követtük el az esetet) és feljelentenek minket, akkor bizony a szabálysértés elkövetésétől keletkezett valamennyi költség a bizonyítás érdekében felmerült szabálysértési költségnek tekintendő - így ha utólag azt mondják, tuti mi voltunk (például a rendőr vallomása alapján), akkor bizony az összes költséget nekünk kell állni. 

"A Szabs. tv. alapján továbbra is van lehetőség a méltányosságra irányuló kérelem benyújtására, azonban azt csak a pénzbírság megfizetésére nyitva álló határidőig, egyéb jogkövetkezmény esetén a végrehajtás megkezdéséig lehet - egy alkalommal - előterjeszteni." (police.hu)

Szabálysértési fix bírságok

És vajon melyik szabálysértés esetén fixen mennyire számíthatunk? Erre van részletes táblázat a kormányrendeletben, érdemes átrágni magunkat rajta: 

Látható, hogy a mozgássérült helyre jogosulatlan parkolás viszi a pálmát a kormányrendelet megalkotójánál - a fix bírságos szabálysértések között ez az, ami véleménye szerint a társadalomra legveszélyesebb cselekedet, akár 20 napi elzárás is járhat érte. Kérdés, vajon ez a verzió mennyibe is kerülhet a költségvetésnek, azaz az adófizetőknek? Hiszen 20 napra teljes ellátást-fűtést-alvóhelyet-miegymást kell biztosítani annak, akinek a büntetését ilyen vagy olyan okból elzárásra módosítják ... Kérdés, a sietős, mozgássérült helyre parkoló honatyáink vajon megbüntethetők-e?

Közigazgatási bírságok

És akkor még ott vannak azok a szabálysértések, amelyek az objektív felelősség hatálya alá tartoznak a törvény alapján: 

"21. § (1) A gépjármű üzemben tartója, illetve a 21/A. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a gépjárművet használatra átvevő személy felel azért, hogy az általa üzemeltetett, illetve használt gépjárművel

a) a megengedett legnagyobb sebességre,

b) a vasúti átjárón való áthaladásra,

c) a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire,

d) (hatályon kívül)

e) az autópálya leálló sávjának igénybevételére,

f) a behajtási tilalomra, a korlátozott övezetre (zóna), a kötelező haladási irányra,

g) a természet védelmére

vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - egyes előírások betartásra kerüljenek." (1988. évi I. törvény)

Ha gépjárművünkkel elkövetik ezeket a szabálysértéseket és nem tudjuk kire kenni, hát bizony fizetnünk kell, mint a katonatiszt, mégpedig egy másik kormányrendeletben felsorolt összeget:

Aki pedig elveszik a gyorshajtásos táblázatban, a neten válogathat a különböző kalkulátorokban.

Kérdés, mennyiben várható el egy átlagállampolgártól a hatályos jogszabályok ismerete és nyomonkövetése, a Magyar Közlöny online kiadásának böngészése. Ha például a magyarorszag.hu lapon a "közlekedési szabályok" keresőszót beírja bárki, a Nemzeti Jogszabálytárból 1903 találatot kap, ráadásul időrendben, nem pedig fontossági sorrendben. Ha pedig szűkíti a kört, és beírja a  KRESZ szót, már "csak" 118 találattal kell megbirkóznia. Ennek feldolgozása-értelmezése vajon egy átlag közlekedésben résztvevőtől elvárható? 

A bírságolási adatok forrása: baleset-megelozes.eu

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Mint Józsi bácsi a repülőn, úgy érezhetjük magunkat a trafik-botrány újabb és újabb fejleményeit látva - a kormánypárt pedig úgy gondolja, ebből a választók az ég adta világon semmit sem észlelnek. Pedig talán jobb lenne, ha nem kezelne a Fidesz minden egyes állampolgárt papucsállatkának. Erről tanúskodik a Policy Solutions felmérése is:

"A magyarok 60 százaléka érvénytelenítené a trafikpályázatot, és továbbra is engedné a régi trafikoknak a dohányáru forgalmazását (76%). (...) A megkérdezettek alig egyötöde ért egyet az Orbán-kormány trafikpályázatával, a többség elutasítja azt, hogy a kormány döntsön arról, ki árulhat cigarettát. A magyarok közel fele szerint nem szakmai, hanem politikai, ismerősi alapon lettek a nyertesek kiválasztva. Még a kormánypárti szavazók közül is minden negyedik korrupciógyanúsnak ítéli a pályázatot." (napi.hu)

Fotó: Policy Solutions

forrás: hvg.hu

A felmérés szerint a lakosság 71 százaléka már hallott a trafikügyről - és még nem tartunk ott, amikor majd minden dohányosnak (azaz a választók kb. 40%-ának) meg lesz a saját véleménye az új rendszerről, akár olvas újságot vagy néz tévét, akár nem. Mert meglepetések, azok fogják érni őket, főleg ha kilométereket bumlizhatnak majd cigiért, miközben a közeli kedvenc kisboltjuk vagy kocsmájuk kénytelen volt végleg lehúzni a rolót. Mert az, hogy a politika felhőrégióiban mi történik, sokakat nem érdekel, de ami már közvetlen környezetükbe is begyűrűzik, az nagyon fontos - és nehéz lesz majd a Bajnai-Mesterházy-Gyurcsány trióra kenni az új  dohányértékesítési szisztéma bevezetését. Bár nem kizárt, hogy megkísérlik ezt a kommunikációs bravúrt is. Aki pedig addig is letiltott, a témával kapcsolatos parlamenti interpellációt olvasna szívesen, megteheti itt.

Amin már ki sem akadunk ...

Az már lassan meg senkit sem lep meg, amikor kiderül, államtitkár Kincsem Lovasparkban gazdászként dolgozó fogathajtó veje öt koncessziót is nyert, ahogy az sem, hogy országgyűlési képviselő-polgármester nevelt fia is sikerrel pályázott. Ez simán elfér a "rokonok" kategóriában, ezt már megszokhattuk. 

Azon sem tanácsos nagyon kiakadnunk, hogy a Magyar Dohány Kiskereskedők Egyesülete (MDKE) felajánlotta szakmai segítségét a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-nek, miután Orbán Viktor bejelentette: a kormány keresi a jogi lehetőséget arra, hogy azok a trafikosok, akik eddig dohánytermék-kiskereskedelemből éltek, ne veszítsék el megélhetésüket. És kikből is áll az egyesület? 

"Fejenként több koncessziót is elnyert a Magyar Dohány Kiskereskedők Egyesületének (MDKE) több vezetője. A nyilvánosan közzétett állásfoglalásaik szerint nagy várakozásokkal figyelték a trafiktörvény születését, örömmel nyugtázták a nemzeti dohányboltok profiljának bővülését, de azt is az egyesület titkára, Adorjánné Dr. Pordán Éva tette szóvá a trafiktörvény kapcsán, hogy fejenként egy trafikból nem lehet majd megélni. Mázlija volt: ő személy szerint két budapesti koncessziót is elnyert.

Rajta kívül a szervezet három fős etikai bizottságának mindhárom tagja, Lengyel Klára, Kerényi Tünde és Juhász Kálmánné is fejenként több koncessziót nyert el: a kocsi Lengyel Klára Komáromban és Esztergomban egyet-egyet, a szintén kocsi Juhász Kálmánné Tatán, Tatabányán és Győrben összesen ötöt nyert, a tatai Kerényi Tünde pedig két budapesti koncessziót szerzett." (index.hu)

Kérdés, ha a pályázat során nem védték az érdekeket, most mit is akarnak majd csinálni? Javaslatot tenni, hogyan lehet még jobban kipárnázni az új dohánykereskedő-garnitúra életét? Mert az egyesület tagjai láthatóan nem voltak olyan szerencsések, mint a vezetők - és új értelmet nyerhet a "minden szentnek maga felé hajlik a keze" mondás is.

"Az Index által megkeresett tagok közül egyébként a jelenlegi és volt vezetőkön kívül senki sem nyert a pályázaton." (index.hu)

És mi lesz a kihullottakkal, a sok-sok éve nagyrészt dohányból élő kiskereskedőkkel? Hiszen Kósa Lajos is megmondta, a rendszer átalakításának kezdetén volt egy kimondatlan céljuk, „akik korábban is trafiküzemeltetésből éltek, azok, ha lehet, nyerjenek a trafikpályázaton. Hiszen senkinek nem lehet a célja ezeknek az embereknek az ellehetetlenítése.” (fidesz.hu)

A miniszterelnök is meghallotta a "nyeretlenek" hívó szavát és rögtön intézkedett:

"Nem engedhető meg, hogy elveszítsék a megélhetésüket azok, akik eddig főállásban trafikot működtettek, de nem nyertek a dohányboltpályázaton - jelentette ki a kormányfő péntek reggeli rádióinterjújában.

Orbán Viktor a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában közölte, a kormány keresi a jogi lehetőséget arra, hogy azok a trafikosok, akik eddig dohánytermék-kiskereskedelemből éltek, ne veszítsék el megélhetésüket. Most összesítik, hogy hány ilyen ember van." (index.hu)

És már meg is van a megoldás - a fideszes vezetők szerint a koncessziót nyert pályázók közel 10 százaléka úgyis képtelen lesz teljesíteni a feltételeket, így ők „lemorzsolódnak”,  az így felszabaduló félezer helyből elsősorban a korábban dohánytermékek árusításából élő, de a pályázaton nem nyert kisvállalkozókat kompenzálna az állam. Igenám, de ehhez ugyebár törvénymódosításra van szükség, de valószínűleg ez sem gond - és már meg sem kell hirdetni több hónapos pályázati határidővel az üresedéseket, csak kiválasztani az újabb kiválasztottakat és bemutatni, milyen igazságos is a rendszer, lám ők is bejutottak a cukros kosárba. Kérdés, mit szólnak majd a kiválasztottak, akik először is felkerülnek a Fidesz "lúzerlistájára" (hiszen elsőre érdemtelennek bizonyultak, nem?), aztán kapnak valami, lakhelyüktől távol eső koncessziót, mint utólagos "jóvátételt". Mert ugyebár arra semmi biztosíték, hogy az általuk megpályázott településen lesz abból a 10%-ból bármi is.

Az sem meglepő az összeesküvés-elmélet pártiaknak, hogy nemcsak az árrés fog emelkedni két és félszeresére, hanem a vállalkozások kistafírungozáshoz is megtette a kormány az első lépéseket - új pályázat jelenik meg a kezdő fiatal vállalkozások támogatására (TÁMOP-2.3.6.B-12/1), melynek keretében akár hatmillió forintot is nyerhetnek a 18 és 35 év közötti, más vállalkozásban többségi tulajdonnal nem rendelkező, új egyéni vállalkozást vagy mikrovállalkozást indítani tervező természetes személyek. Talán véletlen egybeesés, hogy a lehetőség pont egy hónappal a Nemzeti Dohányboltok megnyitása előtt nyílik meg, és akár annak kialakítására is lehet pénz szerezni.

A piaci szereplők többsége valószínűleg azért sem fog könnyeket hullatni, hogy a vadonatúj dohányboltosok lesznek azok, akiknek már új típusú pénztárgéppel kell nyitniuk - és másfél hónappal a start előtt egyelőre még nincs a piacon olyan gép, amely megfelelne az előírásoknak. Ráadásul nemcsak az adóhivatal felé kell lejelenteniük az adatokat, hanem egy másfajta adatszolgáltatást is biztosítaniuk kell a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. felé, ehhez pedig olyan pénztárgéprendszer kell, amely napi készletnyilvántartást vezet és le is jelenti az aktuális forgalmat a Nonprofit Zrt felé. 

Több megoldásból választhatnak (forrás: hvg.hu):

• • „hagyományos” engedélyezett pénztárgép + számítógép + internet-előfizetés + készletnyilvántartó szoftver (akár már 300 ezer forintból), de csak július elsejéig, utána le kell cserélni a pénztárgépet AEE-panelt (Adó Ellenőrzési Egység) tartalmazó, újonnan engedélyezett pénztárgépre.
  • a legmodernebb, 600 ezer forintnál kezdődő pénztárgépek is csak ideiglenesen lehetnek jók, mivel január elsejéig ezekben is le kell cserélni a „fekete dobozt” adóügyi egységre, plusz meg kell venni az új szoftvereket (cirka 100 ezer forint), addig a NAV-hoz CD-n lehet beküldeni a forgalmi adatokat. Összköltség kb. 1 millió.
  • teljes körű megoldásként több cég kínál − előrendelés mellett −, engedélyezési folyamat alatt lévő, új „mindentudó” rendszereket, melyek 400 ezer forinttól érhetőek el, de akár lízingelni is lehet ezeket. Az már más kérdés, hogy ezek havi üzemeltetési díja mennyibe fog kerülni.

A Népszabadság értesülése szerint azonban már nemcsak a dohányboltosoknak, hanem minden pénztárgéppel rendelkező vállalkozásnak extraköltséget fog okozni, hogy a jogszabályi kötöttségek miatt külföldi mobilcégekkel kell majd szerződni a mindhárom magyar szolgáltató hálózatán roamingolni képes SIM-csipért. Eddig egyetlen cég, a tavaly decemberben alakult Mobil Adat Kft. jelentkezett a megoldás szállítására, mint szolgáltatást közvetítő cég.

Eközben a kormány is résen van ...

Hogy ne maradjon légüres tér, a Fidesz politikusai is előálltak különféle összeesküvés-elméleteikkel, így például Lázár János konkrétan a Philip Morrist látja a politikai lejárató hadjárat hátterében, ráadásul kizártnak tartja, hogy szervezett csalássorozat történt volna a dohánybolti koncessziók kiosztása során.

"Lázár János szerint a szekszárdi fideszes képviselő, Hadházy Ákos kijelentései sem bizonyítják, hogy valóban csalás történt: "Horváth István polgármester az egyeztetés lehetőségét kínálta fel képviselőtársainak egy megbeszélés alkalmával, és megkérdezte a véleményüket a helyi pályázókról. (...) Ha csupán ennyi történt, abban nem látok kivetnivalót." Lázár szerint a pályázatok nyerteseinek 90 százalékánál az ellenzéki sajtó sem tudott fideszes kötődést kimutatni." (origo.hu)

Igaz, Lázár János ezzel a kijelentésével nagy valószínűséggel elismeri a jogosulatlan adatkezelést (mert ugyebár hogy is kerülhettek ki a pályázók adatai az illetékes minisztériumból "véleményezésre"?), de valószínűleg ez is teljesen rendben van kormányszempontból. Arról a kommunikációs malőrről pedig már ne is beszéljünk, miszerint

"Horváth István polgármester még aznap közleményt küldött az MTI-nek, amiben azt írta: „Semmilyen egyeztetés nem zajlott sem frakcióülésen, sem politikai, sem pedig egyéb megbeszélésen a trafikpályázatok ügyében. Én magam és a helyi Fidesz-frakció is határozottan visszautasítjuk a képviselő úr állításait, indítékait nem értjük és teljes mértékben elhatárolódunk kijelentéseitől”. (hvg.hu)

Elég gáz lehet az érzés, amikor egy polgármester MTI-közleményét saját főnöke cáfolja meg. És mi is volt az eredeti Hadházy-nyilatkozat, ami kirobbantotta a kommunikációs zűrzavart? Emlékeztetőül:

"Hadházy Ákos arról beszélt lapunknak, hogy az ominózus alkalom „nem formális frakcióülés volt, hanem egy politikai egyeztetés, amely eredendően az aláírásgyűjtésekkel foglalkozott. A frakciótagok voltak jelen, és a végén a polgármester, a választókerületi elnök szólt, hogy itt van a jelöltek listája. Kérte: nézzük meg, ki az, akit ismerünk és ki az, aki megfelelő jelölt lehet. Jómagam ezen meglepődtem. Azt lehetett tudni, hogy vannak lobbik, de hogy ennyire nyíltan történjen, azon meglepődtem. Jómagam is kénytelen voltam egy ismerős, idős, régóta kiskereskedő házaspár mellett megszólalni, nehogy véletlenül hátrányt szenvedjenek, mert nincsenek összeköttetéseik. Gyakorlatilag végigmentünk ezen a listán, megnéztük, ki ismeri a neveket, arról pedig, akit ismertünk, elmondtuk a véleményünket.” (hvg.hu)

Lázár 90%-os nemkötődéséről a sajtónak és az ellenzéki pártnak más a véleménye, a napvilágra került adatokról részletesen itt.

És még közel sincs vége ...

Ha azt hinnénk, hogy már minden a nyakunkba folyt, mint annak idején Józsi bácsinak a repülőn, hát nem, vannak még rejtett tartalékok a kormány-ötletekben, befigyelt például a fagyis-sztori. És mi a mottó?

1. Kösz jól vagyok, egész nap fagyizom,
Hogy mondjam el - ez kitölti az életem.
A tejszínhabos mogyoró az jó dolog,
A puncs is nagyon kell, lassan olvad a nyelvemen.

2. Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom.
Boldog vagyok, nyelem a sok gombócot.
Múló állapot, panaszkodni nincs okom.
Az benne a jó, ha nem ízlik hát eldobom.

R. Mert nyalni csak úgy lehet,
Ha élvezzük az ízeket.
Nyaljuk a fagylaltot,
A mézesmadzag elfogyott.
Éljük az életet,
Élvezzük, amíg lehet.
Nyaljuk a fagylaltot,
A mézesmadzag rég elfogyott.

(Bikini: Fagyi)

Mert mit is kell tudni a dohánybizniszről? Ma még hazánkban cirka 42 ezer értékesítési helyen lehet dohányterméket vásárolni - ezek forgalma természetszerűleg nem egyenletes, de az tudott tény, hogy ezek közül  kb. 19 ezer üzlet bonyolítja a teljes dohányforgalom 90 százalékát. Az pedig egy 2012-es piackutatási adat, hogy a teljes dohányforgalom 50 százaléka az úgynevezett kis boltokban, vagyis a vegyes élelmiszerüzletekben zajlik. (forrás: piackutatások.hu)

forrás: index.hu

"A GfK Hungária számításai szerint az országosan összesen 19 ezer megszűnő értékesítési helyből (vegyes élelmiszerüzletek, újságos, benzinkút, stb.) várhatóan a legnagyobb arányt a független, legkisebb alapterületű boltok adják majd. Mintegy 2500-3500 kisbolt kerülhet bezárásra, ami átlagosan 2 fő alkalmazottal számolva minimum 5-10.000 munkahely megszűnését jelenti." (piackutatások.hu)

Ez a számítás azonban még akkor készült, amikor egyedül a dohánytermékek voltak a dohányboltok termékpalettáján - azóta azonban a helyzet fokozódott. És bár Kósa Lajos is felhívta a figyelmet arra, hogy "a jelenlegi botrányok épp azt fedik el, hogy oly módon alakították át a rendszert, hogy abban lehetőleg koncesszió ne kerüljön multinacionális vállalatokhoz, és a megnövelt árrésből képződő profit a magyar kisvállalkozásoknál csapódhasson le", ez a lecsalódós kör érezhetően egyre szűkebb. 

A kormány láthatóan mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse ezeket a hagyományos kis üzleteket - lenyúlta már tőlük a cigit, aztán jött a pia, üdítő-ásványvíz, újság, lottó, energiaital és kávé, most pedig egy újabb bővítés következik, a "fagylalt és más ehető jégkrém" termékkör. Vigasztalhatja a kis boltokat, az ehetetlent a dohányboltok sem árulhatják, de ettől még ez egy újabb szeg a halálra ítélt boltok koporsójában. És mi az indoklás? 

"A termékkör-bővítés jelenlegi lehetőségeit kihasználva indokolt megfelelni a további kereskedői igényeknek azáltal, hogy lehetőség lesz a dohányboltokban bizonyos élelmiszeripari termékek forgalmazására is." (törvénymódosítás indoklása)

És igen, jobb ha megakad a szemünk a szavakon: "A termékkör-bővítés jelenlegi lehetőségeit kihasználva indokolt megfelelni a további kereskedői igényeknek" - magyarul, rettegjen mindenki, akinek kis üzlete van, mert nem biztos, hogy már sokáig lesz ilyenje neki, főleg, ha a kormány folyamatosan indokoltnak látja megfelelni a "további kereskedői igényeknek". 

Most szakadjunk el olyan apróságoktól, mint 

• 18 éven aluliak nem mehetnek be a Nemzeti Dohányboltokba egy fagyiért sem, de biztos erre is lesznek megoldások. Régen a lovak leparkolásához voltak falba épített gyűrűk (Budapesten a nagykörúton még mindig láthatók ilyenek), ma a jobb helyeken a kutyák kikötéséhez vannak alkalmatosságok, júliustól valószínűleg beindulnak majd a kiskorúak kipányvázáshoz szükséges sufnituning megoldások is. Csak hogy ne kóboroljanak el a nyalánkságra vágyó apróságok míg a nagyok kielégítik igényeiket.

• vajon ténylegesen mekkora méretű is legyen az ideális Nemzeti Dohánybolt - hűtők sörnek-kólának, mélyhűtő fagyinak, állvány ciginek-újságnak, hely lottó terminálnak, és akkor még nem beszéltünk a tervbe vett műanyagpalack visszaváltó rendszer hely- és energiaigényéről. Lassan Harry Potter varázspálcája sem lenne megfelelő a folyamatos eladó- és raktártér bővítéshez és azon is el lehet gondolkodni, a bevállalt megváltozott munkaképességű alkalmazott hogyan fogja majd tudni emelgetni a rekeszeket, amikor eredetileg csak a cigaretta-kartonok pakolgatásáról volt szó. 

• vajon lesz majd nyári terasz (kitelepülés) fagyival, kávéval, piával meg dohányzóhellyel? A teraszon ülhetnek majd a jégkrémlogós napernyők alatt a 18 év alattiak is, vagy csak távolról szemlélhetik a nagyok nyalakodását? Vajon mi gátolja meg majd azt, hogy a dohányboltok vegyesboltokká, kocsmákká alakuljanak?

• hogyan fog bármilyen vállalást-üzleti tervet érvényesíteni a Nonprofit Zrt, ha folyamatosan változnak a körülmények? Lehet-e bármit is követelni a koncessziójogosokon majd? Hiszen a "clausula rebus sic stantibus" elvét a polgári törvénykönyvünk is elismeri, azaz a 241. §-ában kimondja, hogy a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. Itt pedig más sem történik, mint hétről hétre újabb jelentős körülmény változik - kérdés, ha bárki is bírósághoz fordul, a jogerős ítélet után mi marad majd az eredeti koncessziós szerződésből és annak vállalásaiból?

Egyre számíthatunk, a termékkör ad hoc jellegű, folyamatos bővülésére - hiszen még egy normális házibulihoz sem állt össze a teljes termékpaletta, hiszen hol van a csipsz, a vaníliás karika, a ropi meg a sós mogyi, a mérsékeltebbeknek pedig a fekete-, zöld- meg gyümölcstea? Nincs rágó, csoki, cukor sem, pedig télen is kell valamit venni az ajtó előtt várakozó kölyöknek, jégkrémmel csak nem lehet meghálálni a türelmét. És még nem beszéltünk további olyan partikellékekről, mint óvszer és szex-kegytárgyak (márcsak a demográfiai robbanás érdekében is), meg a szokásos trafikárukról mint telefonkártya feltöltő, buszjegy, kisebb-nagyobb ajándéktárgyak, tollak, noteszek, stb. 

És mindez miért is?