Kormányunk mindent megtesz a népességünk növekedéséért - ha a kisbabáknak itthon mégsincs kedvük megszületni, hát a külföldön megszületőket is beszámolja ezentúl, legalábbis erről szól a statisztikai törvény módosítási javaslata. 

"Az utóbbi években felerősödött migrációs folyamatok miatt így nemcsak az ország területén történt eseményekről, hanem a magyarországi lakcímmel rendelkező személyek külföldön bekövetkezett népmozgalmi eseményeiről is szükséges az adatok gyűjtése." (törvényjavaslat indoklása)

Igen, a felerősödött migrációs folyamatok most jutnak el odáig, hogy bizony nemcsak a választópolgárok (adófizetők) száma csökken drasztikusan, hanem aki elmegy, bizony nagy eséllyel külföldön alapít családot, külföldön iskoláztatja a gyerekeit - annak pedig nyoma sincs, hogy a kormány igyekezne visszacsalogatni ezeket a honfitársainkat. A fiataloknak készült film meg a Túró Rudi kampány viszont mindaddig a komolytalan tartományában mozog, amíg a munkanélküliség a 15–24 éves korosztály körében 30,5%-os (2,7 százalékponttal magasabb az egy évvel ezelőtt). Igaz, beindulhat még a babagyár a Táncválasztó, párválasztó mozgalom eseményein is, de valljuk be, azért egyelőre kicsi az esélye a stadionokban tartott tömegesküvőknek meg tömegkeresztelőknek.

Amíg pedig nem jön be egy Fidesz baba boom, bizony el kell gondolkodni, honnan lehetne új állampolgárokat varázsolni. És miért is? No nem azok hiányoznak, akik elmentek - azok jobb is, ha kint maradnak, mert a végén még az ellenzékre szavaznának - ráadásul maga Orbán Viktor is azt mondta, ha fiatal lenne, ő is menne. Az újszülött gyerekeik viszont jók, mert nem veszélyeztetik a fennálló rendet még legalább 18 évig:

„A népmozgalmi események körében kell megfigyelni a magyarországi lakcímmel rendelkező személyek külföldön bekövetkezett halálozását, valamint a magyarországi lakcímmel rendelkező anyák külföldön történt szülését, amennyiben az esemény anyakönyvezésére Magyarországon is sor kerül.” (törvényjavaslat)

A kormány talált hivatkozási alapot is minderre, egy még el nem fogadott uniós rendelettervezetet említenek meg, mint szabályozási iránytűt. Ez azonban azt jelenti, hogy bár hazánk kivételesen előre megy az időben, a többi állam viszont nagy eséllyel nem, így amíg hatályba nem lép az új uniós rendelet, addig bizony káosz és duplaszámol is előfordulhat a népességmozgalom számbavétele területén.

De mire fel ez a nagy sietség? Hát lenyomni a többi ország torkán, nem is fogyunk annyira, mint amennyire látszik, nehogymár az ő nyereségük legyen a mi veszteségünk, és igenis maradjon meg az uniós szavazati arányunk, mert az jár nekünk, akármekkorák is voltunk, vagyunk vagy leszünk:

"a Központi Statisztikai Hivatal (...) által megállapított népesség adat képezi Magyarország uniós szavazati arányának megállapítási alapját, ezért kiemelt érdek fűződik a lehető legszélesebb körű adatok gyűjtéséhez, tekintettel arra, hogy így minőségileg jobb, pontosabb népesség adatok állíthatók elő." (törvényjavaslat indoklása)

Kérdés, ha a külföldön született bébik nem elegendően uniós "súlyunk" megőrzéséhez, kiket lehet majd még beszámolni? A választásra beregisztrált külföldi magyar állampolgárokat, ha már úgyis beleszólhatnak a mi adónk elköltésébe meg leendő vezetőink személyébe? Vagy legyen gyorsított állampolgárságot szerző valóságshow akár több széria is, reklámmal, kormányzati propagandával? És ne feledkezzünk meg a 75 millióért letelepedőkről sem, ők is legalább 5 évig itt lesznek, nem? 

De mi lenne, ha a kormány inkább arra összpontosítana, jó legyen Magyarországon élni, prosperáljon a gazdaság és legyen kiszámítható a holnap? Mert ki mer ma úgy gyereket vállalni, hogy nem tudja, holnap egyáltalán létezik-e még az a szektor, amelyben ma dolgozik, vagy lesz ugyan, de már egy teljesen másik klientúrával? Vagy a leendő szülők érezzék doppingnak az újszülött érkezését köszöntő ajtódíszt meg az olyan látványrendezvényeket, mint a KismaMatiné?

"A kormány családokat segítő intézkedései mellett fontosnak tarja, hogy a közbeszédben is változást lehessen elérni, vagyis a házasság, a család, a gyermekáldás és a nevelés értékként jelenjen meg. Ennek érdekében számos lépést tett már a kormány: a házasulók emléklapot kapnak az esküvőkor, az újszülött érkezésekor köszöntő ajtódíszt, valamint a családbarát munkahelyeket – többek között a Magyar Állami Operaházat is – pályázati úton támogatja a kormány. A KismaMatiné is egy olyan kezdeményezés, mely erősíti a családról kialakult pozitív képet.

Az előadás szünetében lehetőség nyílt a kismamák részére közös fotó elkészítésére. A legnagyobb magyar élelmiszerbolt lánc felajánlásával pedig egy szerencsés házaspár születendő kisbabája számára a szobatisztaság eléréséig elegendő pelenkát nyert." (kormany.hu)

Igen, a kormány és a legnagyobb üzletlánc közösen megoldotta egy születendő gyermek a pelenka ellátmányát, jól olvastuk. Most retteghet a szponzor, nehogy ikrek legyenek ...

Vagy egyszerűen csak be kellene vallani, igen, ez az a terület, ahol tényleges intézkedések kellenének. De nem statisztikai újra- vagy másképp számolás, elfedve a valódi problémákat. Az pedig nem az, hány képviselőnk is ül Brüsszelben.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Miután a nyerőgépek nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva egy nap alatt a szemétdombra kerültek, a parlament cserébe a távszerencsejátékot kívánja rászabadítani hazánkra. De vajon fel van készülve erre az ország? És vajon a remélt koncessziós díjak tudják majd ellentételezni azt a társadalmi kárt, amit az új rendszer okoz?

A parlament elé beterjesztett távszerencsejátékos törvénytervezet általános indoklásából ezúttal kimaradtak a hangzatos szlogenek - a beterjesztő Varga Mihály két fontos dolgot nevez meg a bevezetőben: a legális távszerencsejáték-szervezés törvényi feltételei mellett az illegális szervezők elleni fellépés egyik hatékony eszközét, az internetes blokkolás szabályait mint jogszabályi tartalmat. Ebből milyen következtetést vonhatunk le? Akit a kormány a piacra enged (a technikai részletszabályok még nem ismertek), az a koncessziós díj ellenében nyugodtan gerjeszthet és kihasználhat játékszenvedélyt, valamint - közvetve - döntheti romba sok-sok magyar család egzisztenciáját, aki pedig illegálisan próbálkozik ugyanezzel, az ki lesz tiltva. És nem menti a kormányt és a honatyákat az, hogy a jogszabálytervezet Brüsszelben is járt.

De vajon mi az a távszerencsejáték?

A javaslat szerint akkor távszerencsejáték a sportfogadás, a kártyajáték vagy a kaszinójáték, ha azt hírközlő eszköz és rendszer útján szervezik. A játékok típusát (azaz azt, hogy mit játszhatunk majd online) a szerencsejáték törvény definiálja:

• • Kártyajáték: kizárólag a jelenlévők részvételével szervezett, kártyával lebonyolított szerencsejáték.
  • Kaszinójáték: a játékkaszinó játéktervében jóváhagyott bármely olyan szerencsejáték, amelyet kizárólag a játékkaszinóban, az ott jelenlévők részvételével, azonnali tét- és nyereményfizetés mellett szerveznek 
  • Távszerencsejáték keretében szervezett sportfogadás az agár- és lóversenyre (totalizatőri és bukmékeri rendszerű fogadás), valamint sportmérkőzésre vagy sporteseményre történő fogadás lehet.

A törvénymódosítás szövegének megfogalmazása során nem bíbelődtek az átfogalmazással, így mindenki fordítsa át a "jelenlévőket" a "számítógép előtt ülőkre", hogy értelmet nyerjen a dolog.

Miért veszélyes a távszerencsejáték?

Egy szerencsejáték termék sikerességét általában két tényező befolyásolja, az egyik a gyorsaság, a másik pedig a jackpot nagysága.

Jellemzően a nagy nyereményes játék például a lottó - itt hosszabb távon ki tud alakulni stabil vevőkör, a játékosok pedig a nyeremény reményét, mint terméket vásárolják meg: megveszik a szelvényt (nem túl nagy összegért), aztán akár egy hétig is elábrándoznak arról, vajon mihez is kezdenének a számukra felfoghatatlan nagyságrendű főnyereménnyel. Ezt igazolja az is, hogy gyakran meg sem nézik, nyertek-e, mivel annak esélye olyan mértékben minimális. Az ilyen típusú játékok kis visszafizetési aránnyal is jól működnek, ráadásul társadalmilag sem károsak mivel szinte kizárt, hogy bárki is szenvedélybeteg legyen ezúton. Ha a sorsolást gyakorítják, azt a játékos áremelésnek éli meg, hiszen ugyanannyi pénzért nem egy hétig reménykedhet immáron, csak három napig - ezért van az, hogy ezeket a játékokat maximum heti kétszeri sorsolással működtetik.

Más típusú és a függőség szempontjából sokkal veszélyesebb szerencsejátékok azok, ahol a tényleges termék a nyerés élménye. Ezeknél a játékoknál a lényeg a nagy visszafizetési arány, a szervező pedig egy dologra koncentrál, arányaiban minél több pénz maradjon nála, tehát az, hogy jó beállítással maximalizálni tudja a cég eredményét.

Egyik ilyen játék például a kaparós sorsjegy: valaki megveszi 200 Ft-ért, kapar, nyer, visszamegy és kér egy másikat. Megint kapar, nyer, visszamegy, újra kér, majd ez a sorsjegy már nem nyer. A vevő elégedett, hiszen kétszer nyert, pedig valójában soha nem is volt egy pillanatig sem nyerő pozícióban, csak az történt, hogy kapartattak vele még egyet. Ez a játék azonban nem olyan pörgős - fel kell öltözni, el kell menni a lottózóba sorsjegyért, sorba kell állni meg kérni és fizetni, aztán ha nyer, megint sorban állni. Mivel a játékos ideje is korlátos, előbb-utóbb abbahagyja és megy tovább a dolgára.

Sokkal pörgősebb a pénznyerő automata, ez ráadásul nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva már csak a kaszinókban van hazánkban. Itt gyors a játék (sokkal gyorsabb, mint a sorsjegynél) és ez igazi táptalaja a szenvedélybetegségnek. A nyereménytartalmat itt sem érdemes növelni a játékon belül  szervezőnek, mivel a játékosnak nemcsak pénz, hanem időkorlátja is van, a cél pedig az, hogy a rendelkezésre álló időn belül a lehető többet veszítse és távozáskor ne maradjon nála olyan pénz, amit akár el is költhetett volna.

És ezen piaci körülmények között érkezik meg a legális távszerencsejáték - a kormány immáron az otthonunkba, munkahelyünkre hozza a virtuális pénznyerő gépeket, ezentúl karosszékből is el lehet veszíteni sok-sok ezer forintot, akár milliókat is. Mert milyen előnyei is vannak az új online rendszernek?

• könnyen hozzáférhető, fel sem kell öltözni, egy kocsmáig vagy egy játékteremig (kaszinóig) sem kell elmenni és otthon sem kell veszekedni, "ugye már megint inni mész", ráadásul még az agórafóbiások is saját, jól ismert környezetükből játszhatnak. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy nem kell átélni a kaszinóig való elzarándoklást, személyigazolvány lemásolást, zsetonbeváltást, stb., immáron minden sokkal egyszerűbb és gyorsabb lesz.

• sokkal nagyobb a játékok választéka az interneten, mint a sarki sörözőben - ha a játékos megunja az egyiket, válthat a másikra. És bár a játékszenvedéllyel nem bírók számára minden játék (nyerőgép) egyforma, az igazi játékos tudja, hogy nem, online pedig még kedvére válogathat is.

• az online forma kötöttségek nélküli - nem kell felállni enni, hiszen oda lehet a gép mellé készíteni a csipszet vagy elég kirohanni a konyhába két percre és azon sem kell gondolkodni, hogyan kell felöltözni és viselkedni egy kaszinóban, elegendő a papucs meg a kinyúlt mackónadrág is.

• kicsi a "lebukás" veszélye. Míg a kocsmában fel kellett vállalni a játékszenvedélyt és óhatatlanul kellett találkozni a sorstársakkal is, ezentúl ez is elkerülhető - teljesen titokban lehet a képernyő előtt hódolni a szenvedélynek és elszórni a család kajapénzét.

• új célcsoportok lépnek be az online szerencsejáték piacra - ők a fiatal felnőtt férfiak, akik lehet, hogy játékterembe soha nem tennék be a lábukat, viszont megfelelő szintű gépismerettel rendelkeznek, otthonosan mozognak a neten és vásároltak is már a világháló segítségével. Ráadásul pont a fiatal felnőtt férfiak azok, akik a szerencsejáték szempontjából a legveszélyeztetettebbek.

• a szolgáltatóknak nem kell bíbelődniük munkaerővel, helyiségbérlettel, stb. (ellentétben a bezárt játéktermekkel), a rezsijük sokkal kisebb és kevesebb az ellenőrzés meg a szerencsejáték felügyeleti macera is.

Összességében elmondhatjuk, hogy - ki tudja milyen megfontolásból - a parlament betiltotta a nyerőgépeket, majd egy ennél sokkal veszélyesebb szerencsejáték-típust legalizál. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy külföldi szereplőket is beenged a piacra, és míg mondjuk a magyar Szerencsejáték Zrt vezetősége valószínűleg elgondolkozna azon, ha már az ötödik újságcikk jelenik meg arról, hogy az apák hogyan játszották el online a család pénzét és emiatt éheznek a gyerekek, de  egy kirgiz vagy maláj céget miért is érdekelne ez? A cégek társadalmi felelőssége így lesz nulla - a haszon az államnál és a koncessziós jogokkal helyzetbe hozott szervezőknél, a kár pedig a családoknál.

Ha pedig a piac méretét nézzük, a egyes vélemények szerint az emberek több, mint felét hidegen hagyja a szerencsejáték, a reklámokra pedig úgy tekintenek, mintha még egy mosópor hirdetés ugrott volna a szemük elé. A lakosság kb. 45%-a azonban nyitottabb, ők igazi célpontjai az ilyen cégek marketingjének. Az pedig, hogy "majd korlátozom magam, és csak X. forintot költök el online rulettre" hiú remény - azoknál a szerencsejátékoknál, ahol a termék a nyerés élménye, ott nem igazán működik ez a stratégia. És az sem igaz, hogy "csak a szomszéd veszít, én tuti nyerni fogok".

Vajon végiggondolták azt a honatyák, mi lesz akkor, ha mintegy ötszázezer-egymillió magyar elcsábul az immáron legális távszerencsejátékra? Vajon megérett a társadalmunk arra, hogy az ebből adódó problémát kezelje? Nem valószínű, és nem véletlen, hogy sok országban be van tiltva ez a játékforma. A mi kormányunk viszont úgy gondolja, itt az ideje, hogy otthonunkba költözzön a kaszinó, akármi is lesz annak az eredménye. Már csak az a kérdés, az ebből befolyó adóforintot ellentételezni tudják-e majd a családok veszteségét, a rombadőlt életeket, illetve a helyzetbe hozott vállalkozások mennyit nyernek majd mindezen?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Miért is érdekes annyira a trafikmutyi? Mert  ezen a botrányon keresztül a lehető legszemléletesebben látszik, milyen állapotok is uralkodnak ma hazánkban. És az ide vezető intézkedéseket nem igazán lehet a baloldalra fogni, bár kísérletek azért biztos lesznek rá.

Játsszunk el a gondolattal, mi történne akkor, ha jelentkeznék mondjuk a dohánykoncesszió 2. kiírás egyik-másik trafiküzemeltetési jogára?

1.

Big Brother

Megtudhatjuk például, hogy a nagy testvér figyel-e minket és mit tud rólunk. Hogy kétségeink ne legyenek a témában, ma Kósa Lajos sajtótájékoztató keretében is elmondta, ismerik a pályázók hátterét:

„Több száz olyan nyertes van, akik nyilvánvalóan a baloldalhoz köthetők” (Kósa Lajos, fidesz.hu)

És valószínűleg nemcsak róluk, hanem még sok-sok honfitársunkról tudják, milyen kötődésűek. Ezek után ne is csodálkozzon senki, ha bizonyos előnyöket nem ér el vagy itt-ott hátrányok érik. Mert ugyebár van egy olyan lista, ami alapján a "több száz" trafiknyertesről is megmondták, hogy baloldali érzelmű. És ha valaki jelentkezik a maradék 1.417 település egyikére dohányboltosnak, ne lepődjön meg, ha lekáderezik, megérdemli-e az eljövendő 20 évet. Aztán ha érdemesnek találtatik, majd utólag felkerül ő is a "trafikmutyi térképre" meg kivesézik, kinek a kije ő és bizonygathatja, ő csak névrokona X-nek vagy nem is ismeri Y-ot. De tényleg, higgye el mindenki, ő nem olyan.

Abban pedig végképp ne gondoljunk bele, mi van, ha ránk sütik, hogy a "több száz" baloldali kötődésűek egyike vagyunk, pedig nem. Vagy azok, de azt végképp nem szeretnénk, hogy a kormány így tartson minket nyilván.

Tehát lista, az van, bár - hacsak nincsenek igazi kapcsolatunk a listabirtokosokhoz - nem biztos, hogy korrekt tudomásunk van arról, pontosan melyik oszlopban szereplünk (akár igaz, akár hamis információk alapján), így aztán felesleges köröket tehetünk ilyen vagy olyan ügyek elintézése során, hiszen a nevünk mellett lehet olyan jel, ami miatt nem lehetünk jogosultak ilyen vagy olyan állásra, előnyre, stb.

2.

Az állandó jogbizonytalanság és a tervezhetőség hiánya

Az igazi állatorvosi ló, azaz a trafikbiznisz eseményeiből nemcsak az átrendezett dohánykereskedelemre, hanem egész gazdaságunkra is messzemenő következtetéseket vonhatunk le, igazi körképet és kórképet.

Aki azt hiszi, akár több évtizedes munkával felépített, viszonylag biztos megélhetése van, ennél nagyobb tévedésben már nem is élhet.

"A Fidesz ügyvezető alelnöke emlékeztetett, hogy a rendszer átalakításának kezdetén volt egy kimondatlan céljuk, „akik korábban is trafiküzemeltetésből éltek, azok, ha lehet, nyerjenek a trafikpályázaton. Hiszen senkinek nem lehet a célja ezeknek az embereknek az ellehetetlenítése.” (fidesz.hu)

Igen, a kulcskifejezés a "rendszer kialakításának kezdetén", ami ugyebár még tavaly tavaszra tehető, a végeredmény pedig a mondat második fele, mely szerint "senkinek nem lehet a célja ezeknek az embereknek az ellehetetlenítése." Hát lehet, hogy nem volt célja a kormánynak meg a Fidesznek, de azért még sikerült.

„Nem volt politikai szándék. Szeretnénk egy olyan rendszert kialakítani, amelyben több trafik van, mint korábban, és amelyben dohánytermékhez csak ilyen helyeken lehet jutni” (...). Ennek kapcsán Kósa Lajos felhívta a figyelmet arra is, hogy a jelenlegi botrányok épp azt fedik el, hogy oly módon alakították át a rendszert, hogy abban lehetőleg koncesszió ne kerüljön multinacionális vállalatokhoz, és a megnövelt árrésből képződő profit a magyar kisvállalkozásoknál csapódhasson le. „Legyen a pártszimpátiájuk akármicsoda”. (fidesz.hu)

 

"Ahogy az Index (...) megtudta, a sok más ismert név mellett a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezérigazgatójának, Gyulay Zsoltnak a sógora is elnyert két trafikpályázatot a 3. kerületben. Szerencsésen alakult a koncessziók kiosztása a miskolci önkormányzat fideszes tagjainak számára is: ők és családtagjaik a trafikok egynegyedét üzemeltethetik. Jól járt a Fidesz-közeli CBA-csoport és a trafiktörvény kialakításában kezdetektől résztvevő Continental Dohányipari vállalat is." (index.hu)

És bár szép lassan kiderül, valójában ki hány koncessziót nyert beosztottakon-rokonokon-barátokon keresztül, mi lehet annál árulkodóbb egy rendszer elcsúszásánál, mint az, hogy a strómanok gazdáinak külön hirdetik a dohányboltos online pénztárgépeket? Hát nem tipikusan kisvállalkozás az, ahol szükség van "több jogi személy" trafikját "egyetlen közös irányító rendszer alatt üzemeltetni."

"A cég közleménye szerint "nemcsak önálló trafikok számára kínálják a rendszerüket, hanem azoknak is, akik több bolt üzemeltetésére nyertek koncessziót. Sőt, több jogi személy trafikjait is képesek egyetlen közös irányító rendszer alatt üzemeltetni." (index.hu)

A piacról most kiszorulók számára valószínűleg sovány vigasz, hogy nem a multiké a koncessziós jog, hanem  a magyar sógor-koma-jóbaráté meg azoké, akiket bizonyos helyeken "jó elvtársnak" minősítettek. És nemcsak ők ingathatják a fejüket, hanem például a földbérletből kiszoruló családi gazdaságok, hogy más üzletágra is kiterjesszük alapfeltevésünket.

"Az a kormány, amelyik elég nagy ahhoz, hogy mindent megadjon, amire szükségetek van, elég erős ahhoz, hogy mindent elvegyen, amitek van." (Thomas Jefferson)

És most tartunk ott, hogy az egyik fél nyeresége a másik vesztesége a dohánypiac újrafelosztásának köszönhetően. Az adófizetők pénzéből.

Aki azt hiszi, egy üzleti terv számai nemcsak ma, hanem holnap is irányadók lehetnek, ennél nagyobbat már nem is tévedhet. És ez a tervezhetetlenség persze nemcsak a dohányboltokra, hanem az egész gazdaságra jellemző.

• Az első dohánykoncessziós kiírás során megváltozott az árusítható termékek köre - így sima meg alternatív üzleti tervet is érdemes volt beadni, hátha mégsem fogadja el a kétharmad a benyújtott törvényjavaslatot. Ez utóbbin mondjuk erőteljesen meglepődtünk voltunk, viszont a jelentkezők duplán lettek túráztatva.

• Még szerződést sem kötöttek a nyertesekkel, de már el is készült az újabb törvényjavaslat, amely jelentősen, cirka két és félszeresére emeli a haszonkulcsot. Igaz, ez inkább az öröm mint üröm a nyertesek számára, a vesztesek felé pedig igazi beintés: amíg ti szerezhettek hasznot a dohánytermék árusításból, ti nem érdemeltetek ennyit. Ami gond lehet az az, hogy az áremelkedés hogyan fogja befolyásolni a fogyasztói szokásokat - mennyien térnek rá az illegálisra vagy akár a szintén betiltott e-cigire (ez utóbbit külföldről minden további nélkül be lehet szerezni, ugyebár ...)

• A következő "terv" sem csak a dohányboltosoknak fog fejfájást okozni, hanem hellyel-közzel az egész élelmiszer-kereskedelemnek. De ha már a nemzeti dohányboltok állatorvosi lovát vizsgáljuk, akkor a vállalt termékek körében jelentős változást eredményezhet a műanyag palackok betétdíj-ötlete, amely nemcsak többlet adminisztrációt (költséget) követel meg a folyamat menedzseléséhez, hanem egy normális üzlet-tervezés esetén azt is, hogy az új törvényileg előírt és bevezetett rendszerhez megfelelő mennyiségű hely álljon rendelkezésre (visszaváltott flakonok tárolása, üres rekeszek, stb.). Magyarul azt, hogy a legkésőbb a napokban kiválasztott üzlethelyiségek alkalmasak legyen erre a feladatra is. Az ugyebár még nem tiszta, ha egy kisméretű üzlet nem tudja hol tárolni a visszaváltott flakonokat, akkor az a továbbiakban nem árusíthat majd ilyen kötelezettséggel járó termékeket, vagy mentesül a feladat alól, illetve mi van, ha a pályázatban vállalt termékpalettát helyhiány miatt nem tudja teljesíteni a boltos.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az üzleti terv számai megint csak ugranak, mivel a betétdíj jelentős áremelkedést okozhat (az olcsóbb ásványvizek ára akár meg is duplázódhat), így feltételezhető a papíron tervezett forgalom drasztikus csökkenése is.

Aki azt hiszi, kb. 30-40 ezer munkahely megszűnése érdekli a kormányt, nagyobbat már nem is tévedhet. 

„Napnál világosabb, hogy ez jót tesz a foglalkoztatásnak, erősíti a kis- és középvállalkozói szektort egy olyan szegmensben, amiben egyébként a multik automatikusan kiszorítják erőfölényükkel a többi szereplőt” (Kósa Lajos, fidesz.hu)

Egyelőre úgy tűnik, a Fidesz homokba dugja a fejét és nem hajlandó tudomásul venni hogy kb. 5 ezer vállalkozás helyzetbe hozásának, cirka 10 ezer új munkahely létesítésének az ára várhatóan több ezer vállalkozás csődje lesz és munkahelyek tízezreinek megszűnése.

"Számoljunk már utána, hogy mennyi munkanélküli várható!

1. Csak dohányáruból élő trafikos, kb. 1.000
2. Kisbolt, jelentős dohányforgalommal.
Kb. 30 000 bolt. Egy 40 nm körüli üzlet "legénysége" 3 dolgozó. Ezek nem fognak elsőre bezárni, amíg lehet a munkaerőn spórolnak. Amúgy elterjedt mostanában a "tulajdonos dolgozik egyedül" működési forma. Tehát a kisboltok lassan fognak elvérezni. Várható munkanélküliek száma: 30-60.000.
3. 30-50 kisbolt eltart egy tejtermék- és hús nagykereskedést, 2-3 pékséget, egy vegyiáru kereskedőt, 2-3 édesség nagykereskedőt, egy szeszesital terítő autót a hozzá tartozó területi képviselővel. Egy Coca-Cola területi képviselőt is. 8-10 kereskedő pedig "eltart" egy könyvelőt. Ezeken a munkahelyeken sem egy ember dolgozik. 
4. A dohánygyárak terítő autóiról is kirúgnak 100-200 embert.

Új munkahely képződik 5.000 x 3= 15.000

Ha ebből valaki kiszámolja a végeredményt, akkor azt észreveheti, hogy több munkahely szűnik meg mint amennyi teremtődik. A régi szakképzett munkaerő eltünik, az új szakképzetlen pedig majd szép lassan betanul.
Az már most látszik, hogy 20-30.000 új munkanélküli felborítja a költségvetést. Mindez pusztán azért , mert a Lázár legszívesebben betiltaná a dohányzást, és mert helyzetbe hozta a "mutyisokat".
Ebből év végére nem lesz meg az elvárt GDP növekedés. Az egészen biztos. (repinorbi morgása)

Pedig egyedül a kormány lenne képes arra, hogy elébe menjen az eseményeknek és felkészüljön a  dohánypiac újrafelosztása miatt a munkanélküliek számának jelentős növekedésére.

Aki azt hiszi, a kormánynak fontos, hogy a választók majd fele hozzájuthasson napi cigaretta adagjához, nagyobbat már nem is tévedhet.

Az 1417 településre kiírt új pályázat beadási határideje 2013. július elseje, tehát itt leghamarabb talán október táján nyílhatnak meg a Nemzeti Dohányboltok. Hogy az itt lakók addig hogyan oldják meg szükségleteik kielégítését, még rejtély - egy azonban biztos, mobil dohányárudákkal megoldani ennyi mikrotelepülést meg zsákfalut emberfeletti logisztikai feladat lesz. És hihetetlen méretű, soha meg nem térülő költségvetési kiadás az adófizetők pénzéből - ebből pedig már az is látszik, a rendszer minden, csak nem takarékos.

3.

És a jövő

Aki azt hiszi, ezzel vége van a trafik-mutyinak (beleszámítva a mostani kiírást is), nagyobbat már nem is tévedhet.

A kormányzati ötletelésnek még nincs vége, immáron a pia van soron. Ezt júliustól árulhatják majd a Nemzeti Dohányboltok, sőt a pályázat üzleti tervének elviekben ki kellett térnie erre a termékkörre is, ám ma már Kósa Lajos azt mondta, "lehet, hogy nemzeti konzultációt kéne kezdeményezni az ügyben". Ez több mindent jelenthet, például:

• csak a dohányboltok forgalmazhatnak majd piát, senki más (azaz a magyar "kisvállalkozások", mind a hétezer)
• csak kimondottan alkohol-üzletek forgalmazhatnak majd piát, senki más (a termékkörről a dohányboltosok kénytelenek lemondani, ez a verzió azonban nem tűnik reálisnak)
• minden marad a régiben, de jó sok pénzt el lehet költeni konzultációra.

A fenti állításokat természetesen mindenki igazolhatja vagy cáfolhatja saját vállalkozása vagy épp munkáltatója szempontjából (más üzletágakban is) és valószínűleg azt is be lehet bizonyítani, mindez csak egy kusza összeesküvés-elmélet kupac, a képzelet torz szüleménye és valójában mindez nem is igaz Tündérországunkra. Esetleg igaz ugyan, de a baloldal ármánya.

 És a legnagyobb kérdés: ki a hibás mindezért? A gyertyaárus? Esetleg fogjuk rá a nyuszira?

4.

És a nagyon közeli jövő

posztzárás után érkezett:

"Nem engedhető meg, hogy elveszítsék a megélhetésüket azok, akik eddig főállásban trafikot működtettek, de nem nyertek a dohányboltpályázaton - jelentette ki a kormányfő péntek reggeli rádióinterjújában.

Orbán Viktor a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában közölte, a kormány keresi a jogi lehetőséget arra, hogy azok a trafikosok, akik eddig dohánytermék-kiskereskedelemből éltek, ne veszítsék el megélhetésüket. Most összesítik, hogy hány ilyen ember van.

A kormányfő azt is elmondta, hogy a népegészségügyi okokból megkezdett átalakítást a kormányzati gazdaságpolitikába illesztették; ezzel az volt a céljuk, hogy igazságosabban osszák szét a dohányértékesítésből származó profitot, hogy az multinacionális áruházláncok helyett magyar vállalkozásokhoz kerüljön. A kabinet számítása szerint az eddigi haszon nagyjából kétszerese lesz magyar kis- és közepes vállalkozásoké (...)  

Orbán Viktor azt is elmondta, minden olyan adatot nyilvánosságra hoznak, amely nem akadályozza, hogy az átalakítás július 1-jével végbemenjen. A szerződéskötések után pedig mindenki az összes adatot megismerheti - tette hozzá, megjegyezve, a koncessziós szerződések világossá teszik majd a pályázók vállalásait." (index.hu)

Mit is tudunk meg ebből?

• még mindig nem jutott el odáig a kormány, hogy nemcsak a trafikosok mennek csődbe, hanem tömegesen vállnak munkanélkülivé az eddig a szektorban dolgozó alkalmazottak - velük is kellene kezdeni valamit. Viszont megint lesz egy lista, most azoké, akik "nem elég kedvesek a rendszernek" ahhoz, hogy megérdemeljenek egy trafikot.
• már legalább egy éve kiszámolhatták volna, mit is fog eredményezni az intézkedés, ami a "kormányzati gazdaságpolitikába" illeszkedik - nem tették, és az sem világos, hogyan akarják a piacról kiszorítottak megélhetését megoldani. Lesz egy alternatív hálózat? Esetleg megkapják a pia-hálózatot? Egészen biztos, hogy várják az ötleteket, de idő az nincs sok, mivel július elsejétől be kellene indítani úgy, hogy az a 30 ezer érintett munkavállaló is munkába állhasson.
• az pedig, hogy magyar oligarchának, képviselőnek meg jól menő vállalkozónak (meg néhány kisvállalkozónak) lesz ezentúl két és félszeres haszna a cigiből, nem a multiknak, valószínűleg csak a haragot növeli a dohányosban, akinek mindezt ki kell fizetnie áremelkedés formájában. 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ma, azaz 2013. április 30-án jelent meg és holnap, május elsején lép hatályba az a KRESZ-szabályokat módosító kormányrendelet, amely alapján holnap akár már büntethetnek is a rendőrök. Hogy mennyi idő van felkészülni? Egy-két óra, amennyiben valaki rendületlenül böngészi az épp megjelenő Magyar Közlöny online kiadványait - ha pedig erre lusták vagyunk, hát bizony nagy eséllyel a rendőrség illetékeseitől tudhatjuk majd meg, milyen új szabályokat is mulasztottunk el már megint megtanulni.

Aki kíváncsi a KRESZ május elsején hatályba lépő módosítására, az a Magyar Közlöny 71. számából (50704-50705. oldal) tudhatja meg - a magyarorszag.hu jogszabálykeresőjében azonban ma este 22 órakor még nem volt megtalálható. Igaz, jobb ha ott nem is keressük, mivel az csak a hatályos jogszabályokat mutatja, tehát talán - ha szerencsénk lesz, éjfél után már olvashatjuk is az új, immáron minden közlekedőre vonatkozó jogszabály. A Nemzeti Jogszabálytárban sincs nyoma egyelőre még az új KRESZ-paragrafusoknak.

A módosítások alapvetően a gyermekek védelmét segítik elő. Így például a 193/2013. (IV. 30). Kormányrendelet konkretizálja a "gyermekszállítás" fogalmát, illetve azt, hogyan haladhatunk el az ilyen táblával megjelölt busz mellett. 

• A gyermekeket szállító autóbusz vagy az iskolabusz elején és hátulján elhelyezett legalább 40x40 cm-es, fényt kibocsátó vagy megvilágított tábla az álló jármű környezetében gyermekek közlekedésére figyelmeztet (160/a. ábra). Ha az úttesten ilyen autóbusz áll, akkor a gyermekek be- és kiszállásának az autóbusz mindkét oldali első és hátsó irányjelzőjének egyidejű működtetésével jelzett időtartama alatt kikerülni és – amennyiben párhuzamos közlekedésre nem alkalmas az úttest – mellette elhaladni tilos. (1/1975. (II. 5.) KPM-BM rendelet 20.§. (6) bekezdése)

• a megállóhelyről kiálló gyermekeket szállító busz vagy iskolabusz ugyanolyan elbírálás alá esik holnaptól, mint például a menetrendszerinti járat, azaz segíteni kell a megállóhelyről való elindulásukat (24.§ (3) bekezdés)

• a traffipaxos rendőröknek valószínűleg kedvenc helye lesz ezentúl a "gyermekek" tábla környéke, ugyanis holnaptól az ilyen jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő jelzőtáblán megjelölt távolságon belül – ha a közúti jelzésekből más nem következik – legfeljebb 30 km/óra sebességgel szabad közlekedni. De vajon ezt honnan fogják tudni a külföldiek???

• változnak még a lakó-pihenő övezetbe behajtási, a megállást tiltó szabályok is, illetve néhány új rendelkezés vonatkozik a mozgáskorlátozott személy által vezetett, vagy ilyen személyt szállító járművekre is.

• A gyermekek védelmének keretében a járdán való megállás szabályai is módosulnak, így ezentúl az iskolabusz, illetve a gyermeket szállító autóbusz akkor is megállhat a járdán, ha a megállást jelzőtábla vagy útburkolati jel nem engedi meg, azonban csak akkor, ha
  • a jármű a járda szélességének legfeljebb a felét foglalja el,
  • a járdán a gyalogosok közlekedésére legalább 1,5 méter szabadon marad, és
  • a jármű tengelyterhelése az 1000 kg-ot nem haladja meg.

Kérdés: vajon a gyermekszállító járművek hány százaléka teljesíti az ezer kilós tengelyterhelési követelményt?

A szándék nemes, a megvalósítás pedig a már megszokott: a gépjárművezetők többségének esélye sincs megismerni a változásokat a hatályba lépés előtt, azaz jobb esetben más kárán, rosszabb esetben pedig a saját kárukon tanulják meg, milyen új magatartásformákkal meríthetik ki a közlekedési szabálysértések ilyen vagy olyan újabb tényállását.

Kérdések:

• vajon mi volt az oka annak, hogy a KRESZ-t kormányrendelettel kellett ilyen sebtében módosítani, személyesen a miniszterelnök aláírásával? És miért pont akkor, amikor már ilyen közel a tanév vége?

• vajon miért nem kapnak esélyt a közlekedésben résztvevők arra, hogy megismerjék és magukévá tegyék az új szabályokat valamint felkészüljenek a betartásukra?

• vajon a rendőrség mikor kapja meg a KRESZ új, hatályos szövegét és mikor kezdenek el a járőrök bírságolni az új szabályok alapján? Lesz figyelmeztetési időszak, vagy már holnap lesben állnak például a "gyermekek" táblák környékén az egyenruhások?

• és mikor vetik be a traffipaxokat az új sebeségkorlátozós helyeken, a kamerás autókat pedig a gyerekszállító és iskolabuszok megállóiban?

• vajon hányan érzik majd úgy, hogy a kormány direkt hergeli az autósokat a pénzbeszedés szándékával, pedig akár korrekten is tájékoztathatta volna őket a változásokról, tekintettel a gyermekek védelmére? 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Lassan, de biztosan körvonalazódnak a trafikmutyi következményei nemcsak a közelebbről érintettek, hanem a közvélemény számára is, így például

• a törvényjavaslatban foglalt 10%-os garantált árrés akár ezer forintos cigarettát is eredményezhet,
• cirka 30-40 ezer munkahely szűnhet meg, cserébe alig több, mint 5.000 "családi" vállalkozást preferál a kormány

A Lázár-féle törvényjavaslat viszont extraterhet is rak az újdonsült trafikosokra - olyanokat, amelyekkel a pályázathoz beadott üzleti terveknél még nem számolhattak és akár komoly likviditási gondokat okozva számukra:

"Most, hogy a Lázár Jani beterjesztette ezt a 11 oldal módosítást kicsit át kell gondolni az üzleti tervet. Az eddig is publikus volt, hogy minden létező cigarettát kell tartani.

Mi kb. 160 féle cigarettát tartunk, és kb. 20 féle vágott dohányt a 4 nagy dohánygyártótól. A Tabán Trafiktól nem tartottunk semmit, mert a kutya sem kereste. 
Ha nálunk is akkora szortiment van mint a többieknél, akkor még legalább 50 féle cigaretta bejön a képbe, valamint 5 féle dohány. 
A mostani árukészletünk (szekrényes számkódos védelemmel betörés ellen + telefonálós riasztó + élőkép a boltból mobilra) kb. 2.000.000.- Ft. Ha bejön a módosítás és minden cigiből egy csík van, akkor az induló készlet nem áll meg 3.000. 000.- Ft alatt. Na meg a boltkialakítás.
A pályázók nagy része szerintem nem tudja, hogy áremelésnél/zárjegycserénél a régi zárjegyes cigit a hónap végéig kihozhatja a terítő autó, azután pedig még egy hónapig eladhatom én. Ilyenkor a beragadt, nem menő cigit a beszállító visszaveszi a jó partneri kapcsolatra való tekintettel. Persze van limit is. A Philip Morris heti 800 000.- ft.forgalom mellett 40 db régi áras cigit vett vissza.!!!!
Ha tartottuk volna azt a sok tré cigit amivel bepróbálkoztak, akkor csúnyán beégtünk volna. A bennragadt cigit a boltban nem lehet tárolni, mert megbüntetnek a NAV-osok 150 000.- Ft-ra.
Úgyhogy július 1-től aki mindent tart, az erre is készüljön fel." (Repi Norbi, Ki fizeti a dohányboltosok plusz dohányát?)

De mi lesz a lottózókkal?

Amiről viszont senki sem beszél, az a jelenleg üzemelő lottózók sorsa. Amikor elfogadták a törvénymódosítást, miszerint a Nemzeti Dohányboltok árulhatnak szerencsejáték termékeket, joggal kezdhettek el aggódni a magánlottózók, velük mi lesz:

• mi van, ha rájuk nyit egy dohánybolt és viszi a kuncsaftokat?
• mi van, ha a Szerencsejáték Zrt visszamondja velük a szerződést, ha egyik napról a másikra elvesztik az árusítási jogukat?

Mivel a lottózók többsége eddig is árult cigarettát, így valószínűleg próbáltak ők is előremenekülni, beadták a koncessziós pályázatokat. És milyen sikerrel? Ha például Salgótartján körzetében pályáztak, kalkulálhatunk a kurucinfo által közölt adatokkal az esélyeket illetően:

A nógrádi megyeszékhelyen 19 pályázható helyből 12-t, Bátonyterenyén 3-at Becsó ˝Azori˝ Zsolt (Fidesz) cimborája, tanácsadója és főmunkatársa, a büntetett előéletű Molnár Arnold családja nyert el.

A nyertesek:

HU2371 Salgótarján Deán Ramóna - Molnár Arnold lánya
HU2371 Salgótarján Deán Ramóna - Molnár Arnold lánya
HU2371 Salgótarján Herczegné Pokorny Ágnes
HU2371 Salgótarján Kiss Tiborné
HU2371 Salgótarján Koklács János Gábor
HU2371 Salgótarján Kovács Gergely
HU2371 Salgótarján Kulcsár András
HU2371 Salgótarján Mátrai László
HU2371 Salgótarján Molnár Lajosné - Molnár Arnold anyja
HU2371 Salgótarján Molnár Lajosné - Molnár Arnold anyja
HU2371 Salgótarján Molnár Lajosné - Molnár Arnold anyja
HU2371 Salgótarján Molnár Melani - Molnár Arnold lánya
HU2371 Salgótarján Molnárné Szandai Edit - Molnár Arnold felesége
HU2371 Salgótarján Molnárné Szandai Edit - Molnár Arnold felesége
HU2371 Salgótarján Molnárné Szandai Edit - Molnár Arnold felesége
HU2371 Salgótarján Pájer Zoltán
HU2371 Salgótarján Susán Ádám - Molnár Melani udvarlója
HU2371 Salgótarján Susán Ádám - Molnár Melani udvarlója
HU2371 Salgótarján 
Susán Ádám - Molnár Melani udvarlója
HU0232 Bátonyterenye Deán Ramóna - Molnár Arnold lánya
HU0232 Bátonyterenye Deán Ramóna - Molnár Arnold lánya
HU0232 Bátonyterenye Molnár Melani - Molnár Arnold lánya (kurucinfo.hu) 

És ha nem volt fideszes kötődésük, hát bizony esélyük sem volt a koncesszióra:

"Fideszes képviselők nyilatkozataival ellentétben ismeretségi alapon döntöttek a dohánykoncessziós pályázat győzteseiről. Az [origo]-nak hétfőn több fideszes és KDNP-s választókerületi elnök is megerősítette a Hvg.hu  múlt heti információját, miszerint a Fidesz választókerületi elnökei tettek javaslatot arra, hogy a pályázók közül kik nyerjék el a nemzeti dohányboltok üzemeltetésére a koncessziós jogot.

A választókerületi vezetők véleményét az [origo]-nak nyilatkozó fideszesek állítása szerint nem mindenütt, hanem csak azokon a helyeken - jellemzően nagyvárosok, illetve nagyobb települések - kérték ki, ahol nem volt meg eleve a győztes. A képviselők szerint személyesen, saját településeikre lebontva, nyomtatásban kapták meg a pályázók listáját, csak abban voltak köztük különbség, hogy egyesek "a frakciótól", vagyis  a képviselőcsoportot vezető Rogán Antal, mások pedig a Miniszterelnökséget vezető Lázár János munkatársaitól kapták meg a listákat.

A pályázatokat a megkérdezettek szerint Lázár János felügyelte." (origo.hu)

A kis lottózók többsége valószínűleg nem tartozik a koncesszió-nyertesek közé, így van egy-két hónapjuk kitalálni, milyen stratégiához folyamodnak. Azt viszont tudjuk, hogy

• ha valaki "teljes értékű" Nemzeti Dohánybolt nyitására adta fejét (és vetette be kapcsolatait), akkor törekedni fog a teljes termékpaletta tartására, így a pia, az újság és a szerencsejáték termékek forgalmazására is,
• a pályázók jó része erős hátszéllel rendelkezik (ha adunk a pletykákra), tehát joggal reménykedhetnek, hogy egy-két telefon és már lehetőségük is lesz beszállni a szerencsejáték bizniszbe,
• ha pedig a "sokat akar a szarka" programjuk végrehajtása közben likviditási gondjaik támadnak, még mindig jöhet egy gyors kormányzati intézkedés a "megmentésükre", például a 0%-os hitel biztosítása számukra.

Igen ám, most jön a de. Az eszkimók számáról lehetnek elképzeléseink, ám a fókák sem úszkálnak számolatlanul a jégtáblák között. Mert milyen piacra is kívánnak júliusban belépni az újdonsült dohány-kiskereskedők?

A Szerencsejáték Zrt jelenleg kb. 4.500 terminált üzemeltet, ezek száma a rendszer és a vevők vásárlási hajlandóságának függvényében tovább már nem igazán növelhető.

• A terminálok harmada postahivatalokban van, ráadásul jó részük olyan helyen, ahol azokat senki más nem tudja gazdaságosan üzemeltetni - éppen ezért a posta minden más vállalkozónál kedvezőbb feltételeket szokott kapni.
• Ezen kívül mintegy 700 terminál van az Szerencsejáték Zrt saját boltjaiban és egy kevés olyan nagy forgalmú vállalkozóknál, amelyek az állami cég alapvetően fontos partnerei, pl a Tescókban lévő értékesítő helyek.
• Ha mindezt számításba vesszük, talán 2.000 megmozdítható terminál van összesen.

A terminál üzemeltetésnek azonban vannak feltételei és nem úgy néz ki, ma elhatározom, holnap már árulom is a totót-lottót. Ilyen feltétel például a lottóforgalomhoz kapcsolódó nyitva tartás, a terminálhoz hozzáférő minden személy kiképzése és sikeres vizsgája, a pontos elszámolások betartása és egy forgalomhoz igazodó jelentős biztosíték letétele (jelzálog, stb.).  A biztosíték követelésének oka egyrészt a terminál, amelyet az ügynök használatra kap  és meglehetősen drága, másrészt - a tapasztalatok szerint - a terminál léte erőteljesen csábít a hitelben játszásra, amelyből aztán idővel nagy veszteség lesz, az ebből eredő károkat pedig szeretné megelőzni a szerencsejáték cég.

Azt se felejtsük el, hogy a cigaretta és a dohánytermékek értékesítése más ismereteket és kompetenciákat követel - a cigit vásárlók tudják, mit akarnak, egy lottóért beugróra viszont egy rátermett eladó még rátukmálhat sorsjegyet meg tippmixet is.

De mi lesz, ha az új nemzeti dohányboltok tömegesen bejelentkeznek terminálért? Egyrészt nem jut mindenkinek (valószínűleg azok kapnak, akiknek erősebb hátszelük van), másrészt egy ilyen váltás jelentős plusz költséget, elmaradt hasznot valamint logisztikai problémákat eredményezhet a Szerencsejáték Zrt-nél, a vezetőknek pedig állandó fejfájást és szívinfarktus-közeli állapotot minden egyes telefoncsörgésnél.

A fenti számok alapján tehát mintegy 2.000 új helyet lehet terminállal ellátni (természetesen a régiek rovására), ez   kb. 4-5.000 ember azonnali képzését követeli meg, és az átállás a Szerencsejáték Zrt rendszerében átmenetileg  zavart okozhat. Ha ezt számszerűsítjük:

• a kieső forgalom mintegy egy–két milliárdra taksálható, ez eredmény oldalról legfeljebb talán 100 millió Ft mint elmaradt bevételből származó veszteség  várható (plusz az adóbevétel elmaradása),
• ehhez jön még a  terminálok áttelepítési költsége, az új eladóhelyi reklám kialakítása,  a kommunikációs kapcsolatok  új helyen való kiépítése, a gyakorlatlan eladók által okozott kár, összességében  talán egy milliárd forint,
• és akkor még nem is számoltunk azzal, hogy a dohányboltok - a szabályozás miatt - nyugodtan egymásra nyithatnak, így a lottóterminálok átgondolatlan áthelyezése területi lefedettségi gondot okozhat, illetve a lottózók megfojthatják egymást.

A régi "független" lottózóknak valószínűleg le kell nyelniük a békát, hogy egyrészt elvesztik a dohánytermékek forgalmazási jogát, másrészt nagy esélyük van arra, ha valaki "megkívánja" az adott környék lottóterjesztését,  és akkor búcsút mondhatnak ennek tevékenységüknek is. És bár a terminálok telepítése során most is és később is szempont kellene hogy legyen azok megfelelő elérhetőség, valamint az is, hogy a terminálokon legyen forgalom, ez a "csókos" rendszer miatt nem biztos, hogy minden egyes esetben érvényesülni fog. Ha pedig a sógor-koma kapcsolatok csúcsra járnak még az is előfordulhat, hogy a legjövedelmezőbb helyek (pl. a Tescókban) is megszűnnek, csak hogy minden új jelentkező igényét kielégítsék.

Amire még számítani lehet:

• a bezárt lottózók esetén újabb munkahelyek szűnnek meg, újabb családok egzisztenciája dől romba,
• a legális szerencsejáték termékek vásárlóinak újabb értékesítési helyeket kell felkutatniuk - akár kilométereket is gyalogolhatnak egy lottószelvényért,
• az adófizetők pedig nemcsak a dohánypiac újrafelosztásának költségét fizetik ki, hanem a szerencsejáték-piac részleges átrendeződéséét is.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Az MSZP és az Együtt-14 megtette az első lépést közös útjukon - ezzel pedig a frászt hozta a Fideszre. Különben miért is reagáltak volna ilyen gyorsan az "összeborulásra"? Hoppál Péter szerint "erkölcsileg is vállalhatatlan ez a szövetség", ez a "maffiabaloldal" és már tudni véli a közös program elemeit is:

"Hoppá Péter aláhúzta, ha már létrejött a paktum, akkor azt a programot is végre akarja hajtani a baloldal, melynek elemivel az elmúlt hetekben, hónapokban megismerkedhettünk. Magasabb adókulcs bevezetésével több mint egymillió ember fizetésének a csökkentésére készül az újra összeállt baloldal, drasztikusan csökkentenék másfél millió ember minimálbérét. A baloldal csökkenteni akarjak a bankadót, melyből következik, hogy a kieső bevételt valamilyen különadó formájában az emberekre kívánják hárítani; eltörölnék a rezsicsökkentés eredményét, mely havonta több mint 8 ezer forint megtakarítást jelent a családoknak" (fidesz.hu)

A valóság azonban nem fekete és nem fehér, hanem a szürke összes árnyalata: az adójóváírás kivezetésével például a Fidesz már elérte jó pár ember reálbérének drasztikus csökkenését, tehát ez a pont akár ki is van pipálva (esetleg folytatás következik). A bankadó jelenlegi mértékének hosszabb távon fenntarthatósága kérdéses, legalábbis a gazdaságunk növekedése szempontjából, viszont demagógia-ügyileg top-érv. A rezsicsökkentés eredményét még nem ismerjük - azt azonban az origo.hu kiszámolta, mennyit is jelent a családoknak attól függően, milyen jövedelmi kategóriába tartoznak:

Rezsimegtakarítás forintban, négy háztartástípusban (forrás: KSH)

Egyelőre úgy néz ki, a Fidesz számára az irányadó család a jól kereső aktív háztartás. Ha visszafelé gondolkodunk, és a rezsi 10%-ának elmaradása 8 ezer forint megtakarítást eredményezett, ott a rezsi eredetileg havi 80 ezer Ft volt. És mivel Hoppál "eredményről" beszél, így ez a 8 ezer a villany, távhő és gáz számlából kell, hogy összejöjjön, tehát a víz-, csatorna-, szemét és kéményseprő még nem figyel be a számokba. Kérdés, milyen körülmények között élhet az a család, amely havi 80 ezret költhet csak villanyra meg gázra, illetve távhőre. Nem úgy tűnik, hogy az átlagszavazó. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a legrászorultabbak bizony nem biztos, hogy továbbra is kapnak önkormányzati rezsitámogatást, az pedig olyan tételekre is vonatkozott, amik nem szerepelnek a nagy rezsicsökkentési hullámban (például közös költség).

A Fidesz gálánsan elfelejtkezik olyan tényezők megemlítéséről, amik viszont jelentősen megterhelik a családok költségvetését ráadásul az embereket is erőteljesen foglalkoztatják - az infláció, a magas munkanélküliség, a gyenge forintból adódó törlesztőrészlet emelkedés, iskoláztatási költségek drasztikus emelkedése (tandíj), stb. Kérdés, ezeket a választók hajlandóak-e az "emútnyócévre" kenni, vagy úgy érzik, egy-két dolgot a kormány őértük is letehetett volna az elmúlt 3 évben az asztalra. 

Ráadásul a trafik és egyéb holdudvar-botrányok fényében azért lehet, hogy a Fidesz gondosabban is fogalmazhatott volna közleményében:

"Hoppál Péter aláhúzta, a 2010 óta eltelt három év és az ezalatt folytatott gazdaságpolitika a magyar embereket igazolta. Látható, a 2010 előtt csőd szélén álló Magyarország ma már sokkal jobban teljesít. 2010-ben a kormányváltás környékén összeomlás fenyegette Magyarországot, ma viszont az intézkedések nyomán a jelenlegi kormány elérte, hogy minden mutató javuló tendenciát mutat. Ma a bűnözők a börtönben végzik, nem pedig tárgyalóasztalhoz invitálják őket" (fidesz.hu)

És nemcsak egyedül Hoppálra maradt a szájbarágás, hanem Kocsis Máté is összegezte a Fidesz véleményét:

"azt a veszélyes politikai berendezkedést, politikai kultúrát, gazdaságpolitikát, amit korábban folytattak, igyekszik az MSZP és a 2014-Párbeszéd Magyarországért választási szövetség visszahozni, és olyan összefogást, rendszert teremteni, amikor újra hatalomhoz juthatnak. Számukra az ország irányítása nem szolgálat, hanem konc, amiért alkukat, paktumokat kötnek." (fidesz.hu)

És igen, Kocsis Máté szerint a trafikpályázatok körül semmi gond, hiszen nyilvánosak voltak, és az csak a baloldal hisztije, hogy nem tudják megemészteni azt, hogy "korábban körülbelül 45 ezer vállalkozás foglalkozott dohánytermékek árusításával, az új rendszerben viszont alig több mint ötezren". Ezek szerint a Fidesznek semmi gondja nincs kb. 40 ezer munkahely megszűnésével, több ezer kisvállalkozás lecsődölésével. Meg azzal sem, hogy bár a pályázat nyilvános volt, az elbírálás nem - ha ennyire magabiztosak a dolgukban, és nálunk nem szokás alkukat, paktumokat kötni, koncon osztozkodni, céljuk pedig az ország szolgálata, miért nem hozzák nyilvánosságra a pályázatok pontszámait és miért nem fellebbezhető meg az eljárásuk? Talán joga lenne tudni azt ennyi érdekeltnek, miért is ment egzisztenciájuk a levesbe és miért pont azok érdemelték meg a 20 évet, akik nyertek ...

Visszatérve a fő témához, mire ez a nagy ijedtség? Mi olyan történt, amit rögtön erkölcsileg el kellett ítélni és  egyben vállalhatatlannak minősíteni? Álljunk hátrább egy kicsit és vessük el - ha van bennünk olyan -  előítéleteinket vagy zsigeri utálatunkat.

A sajtóhírek szerint Bajnai és Mesterházy az alábbiakban egyeztek meg:

1. A 2014-es parlamenti választásokon a választókerületekben egyetlen közös jelöltet állítanak.

2. Az időközi választásokon egyeztetett módon zajlik a jelöltállítás, a kampány.

3. Nem gyengítik egymást a felek. Ennek érdekében Bajnai Gordon és Mesterházy Attila a jövőben forródróton tartja kapcsolatot egymással.

4. A pártok tiszteletben tartják egymás aktivista-hálózatát is, és ezzel is az összefogást erősítik. (forrás: index.hu)

Valami hasonlónak gondolhatják a választók a Fidesz-KDNP szövetséget is, nem? Hol itt a gond? Az új formáció csak az egykori (sikeresnek bizonyult) Fidesz-módszert adaptálja. Aki nem akarja őket vállalni, úgysem szavaz rájuk, akik pedig elpártolnak a kormány kétharmadától és úgy érzik, másnak - esetleg épp ennek a szövetségnek - kell megszavazniuk a jogot, hogy "szolgálják az országot", szívük joga. Erről szól a demokrácia, még ha nem is tetszik mindig és mindenkinek. Akadálypályát lehet építeni az ellenzéknek a médiában (reklám betilt, közszolgálatiból kitilt, stb.), újrarajzolni a választókörzeteket a hagyományos balkerületekhez hozzácsapva az erős jobbosokat és az alaptörvényben is el lehet ítélni bárkit, akit akarnak. De ettől még a választók is azt gondolnak, amit akarnak és ehhez kíván alternatívát adni ez a szövetség is.

„azért adott a jóisten kétharmadot, hogy amit Magyarország megmentése érdekében el kell végeznünk, azt elvégezzük” (Orbán Viktor, index.hu)

Jövőre kiderül, a jelenlegi kormány istentől eredeztetett vagy a választóktól - reméljük ez utóbbit még akkor is, ha akár békemenet is szerveződik az első opció bizonyítására.

A Fidesz szerint a Mesterházyék titkolóznak - hát volt már olyan a történelemben hogy egy párt úgy nyert választást, hogy még konkrét programja sem volt csak annyi, "buktassuk meg a kormányt". Ha nekik bevált, lehet hogy másnak is sikerül. Ám az is lehet, ez az új formáció konkrét programot akar adni, válaszokat bizonyos kérdésekre: hogyan tovább? Hogyan lehet javítani egyes választói csoportok közérzetét, anyagi helyzetét? Sőt, országjáró túra alkalmával ők is megkérdezhetik az embereket, ők mit szeretnének? Ha pedig kormányváltásra adnák voksukat jövőre, azt milyen konkrét ígéretek esetében tennék? Ők is meglátogathatnak koncessziós jogot nem nyert kisboltokat, tanácstalanul információ után kutató iskola igazgatókat, önállóságukat vesztett egyetemeket, földbérlethez nem jutott, csalódott családi gazdaságokat, a kultúra sokszínűségére áhítozó értelmiségieket és még azt is megkérdezhetik a külföldre emigráltaktól (illetve emigrálást fontolóktól), vajon mi kellene ahhoz, hogy hazajöjjenek, itt alapítsanak családot és itt neveljék a gyermekeiket?

A Fidesz ebben az esetben egy kicsit előrerohant - erkölcstelenséggel operálnak meg multizással, miközben a választók nagy részének megvan a saját véleménye az erkölcsi és politikai normákról (hiszen pont ezért buktatták meg az előző kormányt), meg arról is, a multik jobbak-e vagy rosszabbak a saját oligarcháknál-földesuraknál (kinél jobb dolgozni minimálbérért, hol nagyobb a kiszolgáltatottság, stb. ...), Magyarország jobban teljesít-e, mint eddig, ők pedig jobban élnek-e, mint három éve. Plusz van joguk ahhoz, hogy több párt közül válasszanak - mert ugyan államosítás államosítás hátán, de azért még nem lett bevezetve az egypárt rendszer, a kötelező egy és igaz szeretete.

Ahogy minden más párt, valószínűleg az MSZP - E-2014 szövetség is el fogja készíteni saját programját,  tisztázza viszonyát a jelenlegi rendszerrel illetve az elmúlt húsz évvel valamint elárulja hozzáállását jelenlegi politikai berendezkedésünkhöz és a hatalmi ágakhoz. És előbb vagy utóbb azt is megtudjuk, mit gondolnak az adó- és járulékrendszerünkről, a ténylegesen vállalkozásbarát politikáról, a korrupció gyomlálásáról, a sógor-koma-jóbarát viszonyok leépítéséről. Meg arról, milyen beruházások élveznek prioritást, mire van szüksége az adófizetőknek és mire nincs.

És ha minden párt ugyanezt megteszi és a választókhoz eljuttatja, miért is nekik kellene bizalmat adni, majd kiderül, kiről mi a véleményük az állampolgároknak és hogyan árazták be jelenlegi kormányunk tevékenységét és mit tartanak eredménynek és mit nem.

De addig valószínűleg még nagyon sok csúsztatást-rágalmazást meghallgatunk, lesz részünk felelőtlen ígéretekben és negatív kampányban valamint sok-sok méz is kerül majd a madzagokra. Aztán a végén fogjuk magunkat és arra adjuk le voksunkat, akitől jobb sorsunkat reméljük, a tegnapi "összeborulás" pedig ehhez ad alternatívát.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Tegnap megjósoltuk, mára már meg is történt - pedig nincs varázsgömbünk, nem voltunk tenyérjósnál és kártyát sem vettünk. De azt azért mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen kevés idő kell a lehetséges jövő megvalósulásához.

Emlékeztetőül:

"a kormánynak meg kell oldania, hogy a helyzetbe hozott vállalkozásoknak jövedelmező is legyen a buli - így várhatóan a jelenlegi 3-4%-os árrés megemelésével (így a dohánytermékek árszínvonalának növekedésével) kell számolni" (Megtörtént a dohánypiac újrafelosztása, 2013. április 24.)

És mi történt? Lázár János a mai nap benyújtotta a dohánytörvény módosító javaslatát, mely szerint

„15/A. § (1) A dohánytermék-kiskereskedő az e törvényben meghatározott kiskereskedelmi árrésre jogosult .
(2) A dohánytermék-nagykereskedő köteles legalább az e törvény által előírt legkisebb kiskereskedelmi árrést biztosítani a dohánytermék-kiskereskedő részére minden olyan dohánytermékre, amelyet a dohánytermék-kiskereskedő a dohánytermék-nagykereskedőtől szerez be kiskereskedelmi forgalmazás céljából.
2(3) A (2) bekezdésben meghatározott legkisebb kereskedelmi árrés mértéke a dohánytermék – adókkal nem csökkentett – kiskereskedelmi eladási árának tíz százaléka . Ennek megfelelően a dohánytermék-nagykereskedő a dohánytermék-kiskereskedőtől a dohánytermék után legfeljebb olyan árat követelhet, amely nem nagyobb a dohánytermék – adókkal nem csökkentett – kiskereskedelmi eladási árának 0,9-szeres szorzatával kiszámolt összegnél . (törvénymódosító javaslat, 8.§)

Tehát Lázár egy mozdulattal cirka két és félszeresére emelte az árrést - miután egyértelművé vált, ezzel kinek is kedvez, kik azok, akiknek maximális lojalitását megvásárolhatja a következő 20 évre. Vagy legalábbis addig, amíg a Fidesz hatalmon lesz.

Hát igen, nagy meglepetés azért sem ért minket, mivel nézve az elmúlt időszak eseményeit:

• a szlogen az volt, segítsük a kisvállalkozásokat, a gyesről visszatérő anyukákat, a munkanélkülieket meg a megváltozott munkaképességűeket. Megtörtént, bár kicsit módosult az irány, a kisvállalkozásokból nagyvállalkozások lettek, ráadásul erősen körbeírható baráti és politikai körrel, a gyesesek-mozgássérültek meg maximum minimálbéres munkavállalók lehetnek a dohány-paradicsomban (részletesen itt.). Az pedig, hogy az a sok ezer család, akinek az egzisztenciája egy nap alatt megszűnt, mert sok évtizednyi üzletépítő munkájuk omlott össze egy pillanat alatt, valószínűleg nem izgatja a koncessziós jogot nyert képviselőket-celebeket-nagyvállalkozókat, meg azokat a névteleneket (illetve saját nevükön is koncessziót nyerőket), akik a strómanok mögött állnak.

Emlékeztetőül: annak idején (2012. november 16-án) Adorjánné Pordán Éva, a Magyar Dohány Kiskereskedők Egyesületének titkára a híradóban elmondta, "a kereskedők szerint az állam méltányos árat határozott meg és figyelembe vette az ő véleményüket is", valamint e koncessziós díj egy "jelképes díj egy állami monopóliumért", így teljesen méltányos, valamint tükrözi az egyesületi tagok véleményét is. Gyulay Zsolt vezérigazgató pedig elmondta a riporternek, az egésznek egyetlen célja van, hogy visszaszorítsa a fiatalkorúak dohányzását, és a törvény sem azért született, hogy az állam plusz bevételhez jusson.

Valószínűleg Adorjánné most megismerkedik majd az új kereskedőkkel (celebekkel, képviselőkkel, nagyvállalkozókkal, stb.), az pedig kérdés, a riportban megszólaló Fehér Györgyné szombathelyi üzlettulajdonos lesz-e dohányboltos a nyár közepétől - a nyertesek listájában mindenesetre sem Fehér Györgyné, se Fehér György sincs egy sem.

A július elsejétől immáron egykori trafikosoknak számítók tudhatják, pont ugyanaz lesz a sorsuk, mint a szerencsejáték-szektor munkavállalóinak - nyakukba vehetik a várost új munkáért, ötletelhetnek vég nélkül, ezen túl miből élnek meg vagy egyszerűen fogják magukat és követik a már emigráltak példáját - olyan hazát keresnek maguknak, ahol egy nap alatt nem lehet kisemmizni őket. Plusz a statisztikai kétharmaduk elgondolkodhat, vajon miért is adták le annak idején a voksukat a Fideszre.

• az elbírálás szisztémájával és nyilvánosságával kapcsolatban is komoly aggályokat fogalmaztunk meg annak idején, ezzel kapcsolatban azonban már megjelentek a konkrétan megfogalmazott összeesküvés-elméletek is:

"Egyre több információ lát azzal kapcsolatban is napvilágot, hogy egyes országos politikusok, önkormányzati vezetők, kormányhivatali potentátok és családtagjaik, ismerőseik és baráti cégeik milyen eredményes pályázatírók voltak. Egy forrásunk arról számolt be, hogy egyes érdekcsoportok hogyan szerveztek csapatba pályázókat. Egy ismerősnek, aki nem is akart volna pályázni, és semmilyen kapcsolata nem volt a dohány-kiskereskedelemmel (de még kereskedelmi tapasztalata sem volt) felajánlották, hogy induljon el. Ügyvédi letétbe kellett helyezni 2,5 millió forintot, a pályázatot helyette megírták – és a végén nyert is. A döntéshozatali folyamatban részt vevő, másik forrásunk szerint a bírálóbizottságnak jóformán semmilyen mozgástere nem volt. Pénteken megkapták a pályázók névsorát a kódokkal, és a listán a nevek mellett egy, kettő és három kereszttel jelölték, hogy mennyire támogatható a jogosultság odaítélése." (hvg.hu)

Ha elfogadjuk a hvg-féle összeesküvés-elméletet, akkor ez az egész cécó valójában a keresztesek háborúja volt, itt, 2013-ban Magyarországon. Az pedig külön hab a tortán, ahol eredménytelennek nyilvánították a pályázatot, még az ott indulók sem nézhetik meg, miért is lett érvénytelen a pályázatuk - azért, mert nem volt elég keresztesvitéz a végeken (netalán a csókos átaludta a határidőt), vagy tényleg formai, esetleg tartalmi hibát követtek el. Meg azt sem, érdemes-e egyáltalán újra beadni a pályázatot az 1417 település bármelyikén is.

• a nemzeti nonprofit cég pedig minden felelősséget elhárít magáról:

"hvg.hu: Az eredményhirdetést kísérő tömeges felháborodás miatt tervezi-e a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. a nyertes és nem nyertes pályázatok pontszámainak nyilvánosságra hozatalát, és a hivatalos értékelések elérhetővé tételét?

NDN Zrt.: A nyertes és nem nyertes pályázati anyagokra vonatkozóan elmondható, hogy mivel nem minősülnek közérdekű adatnak, a betekintés nem lehetséges.

hvg.hu: Nyilvánosságra hozzák-e a bírálóbizottság névsorát?

NDN Zrt.: Tekintettel arra, hogy a bírálóbizottságot nem a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. jelölte ki, a témában nem jogosult a döntés meghozatalára. (...)

hvg.hu: Információink szerint a bírálóbizottság a döntéshozatal előtt olyan listát kapott kézhez, melyen egy, kettő, illetve három kereszttel jelölték a pályázók neve mellett, hogy mennyire tekintik támogathatónak a pályázatukat, és a bírálóbizottságnak voltaképp nem volt mérlegelési lehetősége. Befolyásolták-e a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagy más intézményi, politikai szereplő részéről a döntéshozatalt?

 NDN Zrt.: A Zrt. a döntéshozatalban nem vett részt, így az eredményekkel kapcsolatos kérdések megválaszolásában nem kompetens. (hvg.hu)

Ezt már régebben is firtattuk, de újra fel lehet tenni a kérdést, vajon mire megy el a 450 millió induló tőke meg az évi kb. 1 milliárd beszedett koncessziós díj a nonprofit cégnél?

"De mi is lesz a feladata ennek a 100%-ban állami tulajdonú cégnek? A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. CXXXIV. törvény alapján

• • a dohánytermék-kiskereskedelem szervezésének előmozdítása,
  • a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírása, elbírálása, továbbá
  • a koncessziós szerződés megkötésének előkészítése.

Az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozásáért felelős miniszter pedig jogosult az állam nevében

• • a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírására,
  • elbírálására, továbbá a
  • koncessziós szerződés megkötésére. (Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac felosztásának költsége?" 2012. október 12.)

Tehát a nonprofit cég készíti elő az elbírálást  - ez vajon mit jelenthetett a gyakorlatban, odaadta a pályázatot benyújtók névsorát az állítólagos keresztekkel bíbelődőknek? És vajon a törvény alapján személyesen Némethné felelős az elbírálásért, azért, kik nyertek és kik nem nyertek, valamint mennyire volt tiszta az elbírálás? 

• az árrés kapcsán többször aggályoskodtunk, a jelenlegiből ugyan meg nem fog élni egyetlen Nemzeti Dohánybolt sem. És még annak az összeesküvés-elméletnek is helyt adtunk, miszerint a haverok majd tudnak a törvénymódosítási javaslatokról, a mezei pályázók pedig nem (bár akkor még a szesz-lottó-újság-energiaital-üdítő nem volt képben), ám a valóság felülmúlta a képzeletet, és egy hatodik verzió valósult meg: a kormány (és a minisztérium) a pályázókat feleslegesen túráztatta a 3-4%-os árrés-zsonglőrködéssel (mert valljuk be, aki normálisan próbált számolni, annak elég nehezen jött össze a csődöt elkerülő jövedelmezőségi szint), a beadott üzleti tervek pedig (legalábbis üzleti szempontból) érvénytelenek, úgy ahogy vannak, (mivel nem a valóságos piaci körülményekre épülnek). 

A mostani törvényjavaslat indoklása szerint az árrés akkor is 10%, ha a dohánykereskedő például már magából a piából is tisztességes hasznot tud elérni:

A javaslat egyik célja, hogy egy megfelelő – tíz százalékos mértékű – kereskedelmi árrés biztosításával azok a dohánytermék-kiskereskedők is biztosíthassák a dohánybolt szerény jövedelmezőségét, akik elsősorban (vagy kizárólag) a dohánytermékek forgalmazásából kívánják bevételeiket biztosítani . Ugyanakkor – mivel a törvényjavaslat nem érinti a dohányboltban forgalmazható termékek körét, azért – azok a kiskereskedők is hasonló jövedelmezőséggel számolhatnak, akik önmagában a dohánytermékek kisebb volumene miatt nem tudnak megfelelő árrés-tömeget biztosítani; nekik az egyéb termékek árusításával együtt lehet fenntartható a dohánybolt .
Hangsúlyozandó, hogy a dohánybolt fenntarthatóságának biztosítása nem öncél: mindenkor azon népegészségügyi érdeknek van alárendelve, miszerint a fiatalkorúak védelme érdekében a dohány-értékesítési csatornákat szűkíteni, ellenőrizhetőségüket, felelősségre vonásukat biztosítani szükséges." (törvényjavaslat indoklása)

És vajon elhiszi bárki is, hogy Lázár egyetlen (esetleg két-három) éjszaka alatt, hirtelen felindulásból adta be az árrés-módosító javaslatot? Hogy nem volt ez már hetek óta tervbe véve, és nem készült a szöveg már jó ideje, akár külsős segédlettel? Mert például az alapok felett egy olyan szereplő bábáskodott, aki nemcsak dohánygyárban érdekelt, hanem most már - közvetve - sok-sok koncessziós jogban, azaz magában a dohányboltokban is.

"Azt ugyanakkor tudni lehet, hiszen már korábban kiderült: a hazai dohánypolitika alakításában nagyon komoly szerepe van a Lázárhoz hasonlóan hódmezővásárhelyi kötődésű Sánta Jánosnak, akinek az érdekeltségébe tartozik Continental dohánycég. Mint azt Index megírta, a trafiktörvény eredeti javaslatának egy EU-hoz elküldött verzióját egyenesen egy „Sánta János” névvel regisztrált gépen hozták létre. Lázár később ennek nyomán el is ismerte, hogy a törvényjavaslat megalkotásában szerepe volt a Continental Dohányipari Zrt.-nek (amely elügyelőbizottsági tagja Dancsó József, aki szintén fideszes parlamenti képviselő). A cég és Sánta ráadásul a dohánytender nagy nyertese is volt: a trafikok egy részét is ellenőrzése alatt tarthatja, számos győztes ugyanis, mint megírtuk, az ő közvetlen környezetéből került ki – ezek után nehéz legalább nem gondolni arra, hogy az árrés emelésének ötlete nem független Sántáék üzleti érdekeltségeitől." (index.hu)

"A Continental dohánycéghez kötődő egykori és mai alkalmazottak, valamint azok rokonai szerte Magyarországon taroltak a trafikos pályázaton. Ott lesznek minden fontosabb városban és számos kisebb településen. (...)

Hogy hogyan tudja majd kamatoztatni a Continental csoport az így kialakult kapcsolatrendszerét, egyelőre kérdéses, korábban Sánta János a HVG-nek úgy nyilatkozott, hogy a Continental csoport kiegészítése egy trafikhálózattal nem kecsegtet nagy haszonnal. Ezzel együtt mindenkit biztatott, hogy pályázzon, hiszen a húsz évre szóló trafikkoncesszió „ugyanolyan egyedülálló történelmi lehetőség, mint például az 1945-ös földosztás volt”. (index.hu)

• az is kérdés, vajon a Matolcsy-féle 0%-os hitelt felvehetik majd a dohány-kiskereskedők? Csak hogy tuti megfelelő legyen a jövedelmezőség és likviditás ...

Igenám, de megint ott tartunk, az új törvénymódosító javaslatnak is kihatásai vannak, például

• mikor és melyik törvény-állapot alapján lesz kiírva az érvénytelennek nyilvánított 1417 településen az új pályázat? 
• mivel kell számolniuk a koncesszióra ácsingózóknak, 3-4%-os árréssel vagy a 10%-ossal? Esetleg megint lesz alternatív üzleti terv meg sima is?
• és mi lesz addig, amíg ezt eldöntik, ezeken a településeken hogyan lesz megoldva a cigarettaellátás? Vagy itt legyenek szívesek és ideiglenesen szokjanak le a dohányosok?

Hosszabb távon már ad alternatívát az új törvényjavaslat, "nem kell mindenütt kisvállalkozás" alapon. Mi a megoldás? Ott, ahol a dohánykereskedelem „megszűnt, illetve még nem folyik, a dohánytermékek kiskereskedelmére vonatkozó jogosultságot az állam a részvénytársaság, vagy a részvénytársaság által erre külön feljogosított személy útján is gyakorolhatja az új, eredményes pályázat alapján megkötendő koncessziós szerződés aláírásáig”, ráadásul ott, ahol két pályázat lett eredménytelen, 36 hónapig nem kell újra pályáztatni.

Az ördög azonban megint a részletekben rejlik:

• ki dönti el, hol lesz mozgó áruda és hol lesz letelepített dohánybolt?
• ki fogja megszervezni az ilyen településeken a szóba jöhető üzlethelyiségek felkutatását-bérbevételét, (bár biztos vannak haveri, évek óta kiadhatatlan kisebb-nagyobb sufnik)
• ki köt szerződéseket a beszállítókkal (lesz-e pia, újság, lottó stb.?), 
• ki szerzi be a szükséges engedélyeket, 
• ki és hogyan veszi meg a szükséges bútorokat (lesz-e közbeszerzés, vagy ez is nemzetbiztonsági kockázatossá lesz nyilvánítva),
• ki kötteti be a pénztárgépet minden szükséges helyre,
• ki készítteti el az üzletek külső dizájnját?
• július elsejéig honnan lesz mindehhez hozzáértő, lekáderezett személyzet mind az 1417 településen meg ott, ahol bár most van nyertes, de ilyen vagy olyan okból nem tudja beindítani az üzletet, visszalép, meghal, stb.,
• és mi lesz azokkal az üzletekkel (bútorokkal, gépekkel, személyzettel), amelyekre már nem lesz szükség, mert a pályázat eredményét végre kihirdették? Ad absurdum, akár két-három hónapra is berendez a nonprofit cég fullos Nemzeti Dohányboltot, hogy aztán raktárba szállítsa az egész berendezést?
• vajon a nonprofit céggel közölték, hogy mindezt nekik kellene biztosítani július elsejétől, vagy június 30-án fognak meglepődni, de nagyon?
• és nem utolsó sorban, ki fogja mindezt finanszírozni és ki felel azért, hogy a rendszer ne legyen felelőtlenül pazarló?

Ott van még a 10%-os árrés kérdése is:

• ez most azt jelenti, hogy kb. 6-7%-kal emelkedik a dohánytermékek ára júliustól? Vagy esetleg még többel, mert erre rárakódik még adó, stb.? Másképpen fogalmazva, az új dohány-kiskereskedő garnitúra két és félszeresére emelt jövedelmét a zemberek fizetik meg?
• vagy a fogyasztói ár marad, és a nagykereskedő int fájó búcsút eddigi hasznának, törvényileg és azonnal? 
• esetleg a gyártók nem különadót, hanem ezt a csökkentést kapják a nyakukba és örüljenek, hogy nem 10%-os?
• és mi lesz akkor, ha a nagykereskedők (gyártók) lobbija kibulizza, nekik is minimum ennyi haszon jár? Akkor összesen mennyivel fog emelkedni a fogyasztói ár, és mindez milyen hatással lesz a fekete piaci termékek keresletére?
• van esetleg bárkinek a kormányzat részéről ötlete a tekintetben, ezt az emelést technikailag hogyan fogják megoldani?

És végül, de nem utolsó sorban, vajon valaha is a Fidesz részéről bárki is felvállalja-e, kérem, ez már mégis csak túlzás, nem kéne ennyire kedvezni a saját klientúránknak, ne legyen ennyire nyilvánvaló, kit akarunk helyzetbe hozni és 20 évre jutalmazni, inkább gyakoroljuk egy kis önkritikát?

Az már a jövő kérdése, mikor kezdődik el a szeszpiac újrafelosztása ...

Ez pedig egy lehetséges jövő (legalábbis Erőss Gábor szociológus szerint), jobb, ha felkészülünk rá:

"Erőss Gábor szociológusként azt elemzi, hogy a trafikpályázat miként illeszkedik „a Fidesz fasiszta fordulatába”. Az ellenzéki politikus külön hangsúlyozza, nem nácizmusról beszél, „hanem a fasizmus klasszikus – olasz, spanyol, portugál, Horthy-féle – korporatista formájáról. A feladat: a társadalom teljes behálózása, más szóval az önkényuralmi rendszer társadalmasítása”. Az ellenzéki politikus már azt is önleleplezőnek tartja, hogy a Fidesz "Nemzeti Együttműködés Rendszerének" (NER) nevezte a rezsimet.

Még a kemény diktatúrák sem bíznak mindent az elnyomásra, próbálják erősíteni társadalmi támogatottságukat. Ennek három legfőbb eszköze „a köznevelés, a kormánypropaganda és a hatalomhoz lojális társadalmi csoportok privilégiumokhoz juttatása”. Utóbbinak fokozatai – a demokráciától távolodó sorban – a jövedelemátrendezés, a vagyonhoz juttatás és az előjogok biztosítása. (...)

A Párbeszéd Magyarországért (PM) társadalompolitikai kabinetjének vezetője szerint „2014 hőse a viceházmester kései utódja, a trafikos lesz. A „nemzeti érzelmű” patikusok mindenütt ott lesznek, mindenkivel jóban lesznek. Az előjogokért cserébe önként együttműködők közé beállva a trafikos lesz a Fidesz helytartója, akinek "monopol-jogát, két és félszeres árrését az állampárt biztosítja". Erőss Gábor arra számít, hogy cserébe ők dicsőítik majd a kampányban a kormányt." (fn.hir24.hu)

Köznevelés kipipálva, kormánypropaganda még a csapból is, már csak a lojális csoportokat kell bebetonozni ... 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Most már tudjuk, kik gondolják úgy, hogy nagy dohány a dohány - és azt is, hogy a kormányzat (vagy aki elbírálta a pályázatokat) kikről gondolja úgy, hogy megérdemlik a nagy dohányt.

A különböző hírportálok sorban értelmezik a közzétett nyertes-névsort, kik is nyertek 20 évre koncessziós jogot, kik űzhetik majd egy emberöltőn át a trafik-tevékenységet:

"Kevesebb mint 3200 magánszemély között osztotta szét a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. a a több mint 5400 trafikkoncessziót. Budapesten sok a CBA-s, a vidéki városok piacait pedig egy-egy magánszemély vagy család "uralja". (napi.hu)

"Milliárdos nagyvállalkozók, CBA-vezetők, ismert vidéki vállalkozók is nyertek a nemzeti dohányboltok üzemeltetésére kiírt pályázaton. Van olyan település, ahol - a névsor tanúsága szerint - az összes üzlet kétharmada egy család kezébe került, Rogán Antal szomszédja is a befutók között van, de felbukkan egy ismert fogathajtó és az egyik legismertebb vietnami-magyar vállalkozó is." (origo.hu)

"A kormány azzal tette monopóliummá a dohánykereskedelmet, hogy családi vállalkozásoknak, munkanélkülieknek, gyed-ről visszatérő édesanyáknak és nagycsaládosoknak hosszú távra megélhetést biztosítson. Ezzel szemben a hétfőn nyilvánosságra hozott adatok szerint a trafiküzemeltetési jogokat sok esetben politika- és CBA-közeli családok nyerték el, a nagyvárosokban sok üzlet néhány vállalkozó kezében összpontosulhat." (index.hu)

Aki azt hinné, jelenlegi hatalmi berendezkedésünk a családi vállalkozások, munkanélküliek meg gyed-ről visszatérő édesanyáknak a barátja, itt az ideje leszámolnia ezzel az illúzióval - kivéve akkor, ha bizonyos családokról van szó. És mindez jól van így, legalábbis Rogán Antal szerint, hiszen "ennek a pályázatnak éppen az volt a célja, hogy azok jussanak lehetőséghez, akik eddig is ezt csinálták." Aki viszont a névsor láttán meglepődött, az vagy nem követte az elmúlt egy év eseményeit, vagy tényleg hisz még a tündérmesében, ahol a jó diadalmaskodik a rossz pedig elnyeri méltó büntetését.

Igen, megvalósult a piac újrafelosztása - és ez volt a kormányzat célja eredetileg is. Meg az ifjúság védelme és a multik helyett a magyar kisvállalkozások helyzetbe hozása is, ám a fiatalok ugyanúgy fognak cigizni, mint eddig, a jelenleg dohánytermékek árusításával foglalkozó, koncessziót viszont nem nyerő kisvállalkozások pedig valószínűleg már nem fogják megvenni az adóhivatalhoz beköthető kasszát, hanem inkább lehúzzák a rolót. Mert dohány- és alkoholtermékek nélkül bizony nagy eséllyel éhenhalnak, hiszen forgalmuknak akár 40%-át is elveszthetik a kormány vállalkozóbarát döntése miatt. És amelyik politikus szerint ez így van rendjén, az nem igazán ismeri saját választóinak érdekeit, csak a saját barátaiét.

Ezen blog posztjaiban már sokszor morogtunk a folyamat egy-egy stádiumát látva (fordított időrendben nyomon követhető a tematikus tartalomjegyzék alapján):

• miért kell az adófizetők pénzén 450 millióból létrehozni egy "nonprofit" céget, amely ráadásul csak a Némethné-féle minisztérium bábszerve különösebb jogkör nélkül? Feltétlen szükség volt rá, csak azért, hogy a most kihirdetett listában szereplő emberek megszerezzék a piac egy-egy szeletkéjét?

• miért kell évente milliárdos nagyságrendben kivonni a pénzt a piacról csak azért, hogy ez a "nonprofit" cég létezzen?

• miért kellett úgy lecsökkenteni az elárusító helyek számát, hogy az mindennek mondható, csak fogyasztóbarátnak nem, ráadásul munkahelyek tömeges megszűnéséhez vezet?

 „Újraosztották a piacot. Ennyi. Volt ilyen a földpályázatoknál is. Ott sem azok nyúlták le a legnagyobb területeket, akik a földet megművelik, és most sem azok nyertek, akik már régóta dohányeladásból élnek. Csak nekünk még olyan ügyvédünk sincs, mint a parasztoknak az a szakállas államtitkár (Ángyán József, az FVM egykori parlamenti államtitkára, aki elkezdte feldolgozni a földbérletpályázatokat, és tiltakozott az összeférhetetlenségek ellen – szerk.)” – mondta egy kereskedő. (hvg.hu)

• mennyibe fog kerülni az illetékes szervek felbruttósítása csak azért, hogy fel tudják majd venni a harcot a szükségszerűen megnövekedő feketekereskedelemmel? És hogyan fogják majd tudni kezelni az ellenőrző szervek a hátszeles vállalkozókat?

A fellebbezés kizárása viszont megoldja, hogy senki se vonhassa kétségbe a kormányzat "ki érdemes koncessziós jogra" döntését.

A cápaharc azonban még nincs lejátszva, az igazi survivor csak most fog kezdődni:

• a kormánynak meg kell oldania, hogy a helyzetbe hozott vállalkozásoknak jövedelmező is legyen a buli - így várhatóan a jelenlegi 3-4%-os árrés megemelésével (így a dohánytermékek árszínvonalának növekedésével) kell számolni,

• a jogszabályi háttér nem szabályozza, így nyugodtan egymásra nyithatnak a boltok. Igaz, ez ott annyira nem probléma, ahol az üzletek kétharmada egy család kezében lesz, ám nagyobb városokban-kerületekben semmi sem akadályozza, hogy az összes üzlet egy utcára-térre koncentrálódjon, lenyúlva egymás forgalmát - így az igazi kiszorítósdi csak ezután fog kezdődni, ráadásul a "24 órán át elérhető" önálló üzlethelyiség kívánalma miatt sok nyertes még csak most fog magának helyet keresni. A harc vérre menő: várható, hogy a koncessziótulajdonosok megpróbálják majd egymást ellehetetleníteni, egymást kevésbé frekventált helyre költözésre bírni, illetve beindul a "kinek van több tőkéje meg erősebb kapcsolati hálója túlélni a harcot" verseny is, aminek egyik túlélési módja várhatóan a dohányboltok kocsmásítása, a másik pedig a kevésbé csókosokra állandó ellenőrzés-büntetés elérése lesz (ki nem adja fel, ha naponta jönnek majd a fináncok, non profit, adó, munkaügyi, "ifjúságvédelmi" meg kitudja milyen ellenőrök, ellehetetlenítve az üzletmenetet?)

• a rövid határidők miatt rajtolhatnak a hatóságok és a "nonprofit" cég is felkötheti a gatyáját - május egytől elviekben már lehetőség van az ideiglenes dohánybolt-nyitásra, július egytől pedig fel kell állnia az egész rendszernek, szőröstül-bőröstül. Két hónap alatt nemcsak annak kell kiderülnie, ki hova nyit nemzeti üzletet, hanem meg kell kötni a koncessziós szerződéseket (erre harminc nap áll rendelkezésre), be kell rendezni az üzlethelyiségeket, be kell kötni a pénztárgép-készlet lejelentő programot mindenhova, ahova előírja a jogszabály és nem utolsó sorban a beszállítókkal is meg kell kötni a megállapodásokat. És most már nemcsak a dohánytermékekről van szó, hanem az alkoholról, az üdítőkről meg a szerencsejáték termékekről és az újságról is. Be kell szerezni a különféle engedélyeket is, valamint a friss koncessziótulajdonosokra vár még cégalapítás-bejegyeztetés, a vállaltaknak megfelelő munkaerő alkalmazása, stb. Ha pedig régi cég üzemel tovább, a termékpalettában most már nem szerepeltethető árukészlettől is meg kell megszabadulni - le kell építeni a telefonfeltöltést-buszjegy árusítást, el kell adni a csokit és cukorkát, valamint a műanyag játékokat és egyéb, trafikokra vagy élelmiszerboltokra jellemző termékektől is meg kell szabadulni rövid határidővel, a feleslegessé vált tárgyi eszközökről már nem is beszélve.

• az illetékes hatóságok és cégbíróságok számíthatnak rá, a most mozgásba lendülő nemzeti boltosok jó része elég erős kormányzati hátszéllel fog rendelkezni - egy kis teszetoszaság, és máris csörög majd a telefon, X. vagy Y. úr/hölgy esetében megkülönböztető figyelemmel kell eljárni, ügyét soron kívül intézni, stb. És ugyanez fog vonatkozni a későbbi ellenőrzésekre is - ki is hogyan fogja majd bevállalni, hogy rosszat mond/ír le egy-egy nagyon fontos ember közeli ismerőséről?

Ám nemcsak a mostani dohányárusok az újrafelosztás vesztesei, hanem a régi lottózók is - az új nemzeti dohányboltok belépnek a szerencsejáték-piacra is, és mivel jó részüknek széles kapcsolati hálója van, várhatóan nem lesz gond számukra ott is lottóterminált beüzemelni, ahol egyébként a közvetlen közelben már régóta működik lottózó. Azzal, hogy az eladás és az értékesítés között jelentős különbség van még sok új szereplő valószínűleg nincs tisztában, viszont a szerencsejáték termékeket nem a legjobb képességgel eladók, illetve a piacról kiszoruló "profi régi motorosok" miatt jelentős adóbevétel kiesésre lehet számítani, ez pedig tovább növeli a dohánypiac újrafelosztásának adófizetőkre háruló költségét.

Az pedig, hogy mi lesz azokon a településeken, ahol első körben nincs nyertes, valószínűleg még senki sem tudja - a második körös eredményhirdetésre egyelőre ismeretlen időpontban kerül sor, hiszen még a pályázat sincs kiírva csak az eredménytelenségi hirdetmény lett közzétéve. Nagy kérdés, ki és milyen logisztikai trükkel fogja tudni megoldani, hogy legkésőbb július 15-től (addig a piacról kitiltottak még kiárulhatják a készleteiket) 1417 településen minimum két-három napi rendszerességgel megjelenjen a mobil dohányáruda. A megoldás pedig nem lehet a télapó, ide bizony - ráadásul ideiglenesen - megfelelően dizájnolt autók és sok-sok, áru- és pénzkezeléssel megbízható gépjárművezető kell, akik ráadásul kurrens cikket szállítanak majd a legelhagyatottabb vidékeken is, eleven céltáblaként a könnyű és gyorsan értékesíthető zsákmányra vágyó szervezett és kevésbé szervezett bűnözőknek.

Igenám, de mi lesz, ha kormányváltás lesz? Ha új haver kell a régi havernak, új rokon a régi rokonnak? Vajon a hatalomra kerülők hagyják majd, hogy a mostani nyertesek fölözzék le a piacot, vagy egy mozdulattal kiszorítják őket a húsos fazék mellől? És vajon mindenkit, vagy csak a bizonyítottan fideszes kapcsolatokkal rendelkezőket? Jogszabályt változtatnak és eltörlik az egészet, vagy fogják magukat és addig zaklatják-ellenőrzik a mostani nyerteseket, hogy azok inkább visszaadják a koncessziót? És az akkori ellenzék majd mit tesz a kedvenc vállalkozói megmentéséért? Békemenet lesz a trafikosokért?

Bármi is fog történni az elkövetkező időszakban, egy dolog láthatóan nem fontos a kormányzat számára, ez pedig a dohányzó választópolgárok. Nekik viszont több lehetőségük is van:

• vagy leszoknak,
• vagy megszöknek és bevállalják a kishatár menti forgalmat,
• vagy megszokják az új dohányboltokat - mobil árudákat,
• vagy átszoknak az olcsóbb és könnyebben elérhető feketepiaci termékekre,

és eldöntik, 2014-ben azokra szavaznak-e, akiknek mindezt köszönhetik.

És megint elérkeztünk a sokszor emlegetett problémához: az államosítás-piac újrafelosztás kinek az érdekeit is szolgálja valójában és mennyibe kerül az adófizetőknek?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Miért államosít egyre több céget az Orbán-kormány? És most nem csak az olyan, "nemzetbiztonsági" címkével felmasnizott ágazatokról beszélünk, mint az E.On gázüzletága, hanem a cigiárusítástól az étkezési utalványokon át a parkolásig sok-sok mindenről - megemlítve akár az iskolák államosítását vagy az egyetemek közvetlen gazdasági felügyelet alá vonását.

"Miközben az E.On gázüzletágának a megvásárlása az ország szuverenitásával, nemzetbiztonságával kapcsolatos érdekként, valamint ritka jó üzletként jelenik meg a kormány kommunikációjában, nemigen esik szó arról, hogy a német energetikai multik épp kifarolóban vannak arról a régiós gázpiacról, melyben az MVM-en keresztül a magyar állam szeretne kulcspozícióba kerülni.

Az ok prózai: a befektetések nem hozzák a várt eredményt, a piac nemhogy stagnál, hanem visszafejlődik, Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában ugyanebben a szegmensben sokkal jobbak a megtérülési kilátások. A kelet-európai feltörekvő piacon a német gázszolgáltatóknak csalódniuk kellett. Ez tehát nemcsak a magyar, hanem a szlovák vagy cseh piacra épp úgy vonatkozik." (hvg.hu)

Igen ám, de mire fel mindez, tehetjük fel a kérdést. Ki fizeti ki az államosítás költségét, mihez kezd a cégekkel, hogyan működteti azokat és honnan finanszírozzák majd a veszteséget? Mert ugye még a leggondosabban vezetett magáncégek is kerülhetnek csődbe bizonyos körülmények között, akkor miért lenne az állami sokkal különb?

Először is az "állami" még nem garancia semmire, sőt. Aki aktívan élt a szocializmusban és emlékszik is az ottani viszonyokra az tudja, az állami vállalat az egyik lepazarlóbb szervezet lehet - ha hagyják neki. És miért ne hagynák, ha a politikai érdekek úgy kívánják? Mert ugyebár egy állami cég multifunkcionális - lehet használni az eredeti, hivatalosan deklarált céljára, meg sok egyébre is. Jöhetnek az összeesküvés-elméletek (csak elméletek, a valósággal bármilyen egyezés csak a véletlen műve lehet!).

• Az állami cég mint hűbérbirodalom, kinevezési jogkörrel. Sógor, koma, jóbarát lehet felsővezető, felügyelő bizottsági tag, stb. - a lényeg, hogy az egyéb irányú szolgálatait zsíros állással lehessen meghálálni a "jó elvtársnak", a "jó elvtárs" gyerekének, barátnőjének, házastársának, bármilyen egyéb rokonának-ismerősének. A szakértelem nem követelmény, előbb vagy utóbb Pelikán elvtársak sorakoznak minden cégnél, jobb esetben hozzá értő helyettessel, "a főnök jobb ha nem nyúl semmihez" alapon. De mi van, ha buta (elnézést, kompetencia-hiányban szenvedő) a kinevezett és még szorgalmas is? Nemcsak a helyzet, a kár is fokozódik. És ha semmit sem csinál? Úgy is okozhat forintosítható veszteséget, gondoljunk csak például az uniós pályázatok feszes határidejeire. Mert nem mindig lehet megmagyarázni, kérem, X. úr elfelejtett felkészülni az uniós ellenőrzésre (mivel azt sem tudta, hogyan zajlik egy ilyen, ráadásul utána sem kérdezett, mit kéne csinálnia), a kétszáz pontos hiánypótlás meg ugyebár meghaladja szakmai képességét - ha nincs talpraesett helyettes, bizony jöhetnek az uniós büntetések, támogatáscsökkentések és megvonások. X. úr persze nem ideges - egyrészt nem az ő pénze, másrészről pedig nem azért kapta az állást, mert olyan jó szakember, hanem azért, mert olyan jól tudott nyalni. A hiányt meg majd az adófizetők kifizetik.

• Az állami cég mint párt- és magánkassza. Vajon melyik cégvezető vazallus merné azt mondani, Y. elvtárs tanácsadó cégét nem alkalmazza, dr. Z. ügyvédi irodának jogi ötleteire meg végképp nem kíváncsi? Jöhet K. könyvvizsgáló cég átvilágítani az elmúlt húsz évet, hátha rá lehet valamit sütni az előző vezetésekre (kampányban jól jöhet még), és R. reklámügynöksége is ki tud tetetni teljesen felesleges, állami monopolcéget népszerűsítő plakátokat havi átlagban 100 fő által  látogatott focipályákra - a szponzori meg HR szerződésekről  pedig ne is beszéljünk. A pénz áramlik szabadon, a végén landolva magán meg céges (offshore) számlákon, a munka pedig jobb esetben el van végezve (úgy-ahogy), rosszabb esetben később az irattárban fellelhető majd 50 oldalnyi internetes összeollózás mint korszakalkotó ötleteket felmutató, hiánypótló tanulmány. A cég garantált bevételének meglehetősen nagy hányadát lehet kilapátolni jó messzire, és bár lehet, hogy egy-két aláíró (bűnbak) később pellengérre kerül, a valódi ötletgazdák nem bűnhődnek. És a kár? Egyrészt az elmaradt haszon (eredmény, gazdagodás, költségvetési befizetés, stb. hiánya), másrészt a veszteség, ha túl sok pénz kerül kerítésen kívülre. A valódi vesztesek szintén az adófizetők, illetve az az egy-két bűnbak, aki nem volt elég magas pozícióban ahhoz, hogy ne szennyeződjön be a neve, vagy érdemes legyen megmenteni. És mindeközben az adófizetők reménykedhetnek, a kinevezettek köre nem duzzad a végletekig, itt-ott a "józan ész" megállást parancsol a helyettes helyettesének helyettese kinevezése kapcsán.

• Az állam, mint nagyberuházó. Egy biztos, minél több állami tulajdonú cég vagy állami irányítású szervezet van, annál több lehetőség van beruházni, uniós pályázni. Ha pedig már pénzköltés, akkor jöhetnek a közbeszerzések, lehetőleg nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozott verzióban, vagy értékhatár alatti meghívásos buli keretében. A kapott minőség sokkal kevésbé fontos, mint a megfelelő helyre érkezett vállalkozási díjak, illetve az azokból ide-oda csurranó-cseppenő százalékok. A generálkivitelezők-fővállalkozók örülhetnek, az állam egész biztosan kifizeti őket, biztos meló - már ha jó megállapodást kötöttek a munka megrendelőjével, éljen a „jó korrupció”. Akik pedig a legvégén vannak, örülhetnek, ha megkapják a pénzüket.
   
• Az állam, mint foglalkoztató. Aki az állam szolgája, attól elvárható, annak a dalát énekelje, akitől a fizetést kapja. És ez nagyon ritkán van úgy értelmezve, hogy az adófizetőket kell szolgálniuk - a valódi "gazdájuk" a kormánypárt által kinevezett funkcionárius, aki élet és halál, vagyis a "kell az állásod vagy nem kell az állásod" ura. Minél több állami cég, annál több közvetlenül függő állampolgár - ha jót akarnak, nem morognak és választáskor is a már megszokott főnökeikre szavaznak. Mert ha kiderül, hogy nem, és nyer a régi gárda, hát számíthatnak nemulassra, jobb, ha azonnal pakolnak és elköltöznek egy másik országba. Az érintettek köre pedig egyre bővül, ide tartoznak most már a pedagógusok és hamarosan a felsőoktatásban dolgozók is, hogy ne is említsük például a dohánykoncesszió e havi nyerteseit, mint az államnak maximálisan kiszolgáltatott kereskedői réteget.

Az élet azonban folyamatos körforgás, ötletelni semmibe sem kerül és még az is felmerülhet az épp kormányon lévőkben, jöhetnek olyan választások, amelynek megnyerési esélye nem 100%-os, tehát ideje a saját magánjövőjükre is gondolni. (Ugyebár még mindig az összeesküvés-elméletek világában kalandozunk, ezt egy pillanatig sem szabad elfelejteni.)

Jöhet a hirtelen megvilágosodás: veszteséges az állami cég, tehát az adófizetők elemi érdeke, hogy eladósorba kerüljön, jelszó az adófizetők és a költségvetési érdekek védelme, valamint a víztiszta állami portfólió. A rendszerváltás utáni spontán és nem spontán privatizáció valódi példákat mutat, hogyan is kell ezt a folyamatot jól irányítottan lezavarni, a lényeg összefoglalva: vagy a haverok által ki kell üríteni egy céget és utána eladni egy mit sem sejtő palimadárnak, vagy a cég eredményességét kell papíron úgy lerontani, hogy a kutyának se kelljen - és akkor jön a sógor, koma, jóbarát és fillérekért megveszi a "gagyit", feláldozva önmagát és megmentve ezzel a hazát.

Ezzel természetesen még nincs vége a folyamatnak - ha barát az új tulajdonos, a piacot újra kell szabályozni, árakat hatóságilag megemelni, stb., hogy újra jövedelmező legyen a cég. Így lehet aztán a hatósági árakkal megszorított privátból állami, majd a kizsigerelt államiból újra privát, immáron sokkal kedvezőbb árakkal, maximális jövedelmezőséggel és kiszolgáltatott vevőkkel. De a tulaj már nem "multi", hanem hazai oligarcha, vagy a hazai oligarcha offshore cége. Ugye mennyivel jobban hangzik, mennyivel hazafiasabb?

Ám nem biztos, hogy minden ágazatban érdemes a privatizálással saját anyagi javakat kockáztatni - sokat kell dolgozni meg érteni és kéne hozzá, macerás, pénznyelővé válhat, aztán még a csőd is befigyelhet, mint bármelyik "szimpla" magáncégnél. Vagy jöhet egy új összetételű kormány újabb megszorítós-különadós-államosítós ötletekkel és bebukhat a buli. Sokkal egyszerűbb rátelepedni az állami cégekre és addig húzni belőlük hasznot, amíg csak lehet - kockázat nélkül ki lehet stafírungozni a tűzhöz közel állók családját, baráti körét, aztán ha még marad, a pártot is.

És mi marad a végére? Az esetek nagy százalékában az állami vállalat csak viszi az adófizetők pénzét, és még az is előfordulhat, hogy konszolidálást konszolidálás követ, egyre csak nyelve a forint milliárdokat. Ha pedig még nem elég az állami vonal, ugyanez - bár kisebb, az adott településekhez igazított volumenben - párhuzamosan lejátszódhat önkormányzati szinten is.

Aki pedig azt hiszi, Kádár gulyáskommunizmusa térhet vissza hamarosan, az nagyobbat már nem is tévedhet - az állami vállalatok - a fenti összeesküvés-elméletek alapján - csak a "csókosok" számára jelentenek extra munkahely- és kiemelkedő javadalmazási lehetőséget. 

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ha még a legfőbb oktatási közszolga sem tudja, mit tartalmaz egy tantárgy szeptembertől, akkor vajon honnan lesz erre információja a pedagógusoknak? 

"Néhány napja lapunk kérdésére Kaposi József magyarázta el, hogy a relaxáció kötelező lesz minden magyar iskolában. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója az oktatási tárca - tartalmi szabályozásért felelős – háttérintézménye vezetőjeként azt írta, hogy a relaxáció „szerepel a Nemzeti alaptanterv Testnevelés és sport műveltségterület szakmai anyagában. …  A NAT-ban meghatározott tartalmak természetesen kötelezőek, így a relaxáció is szükségszerűen meg kell hogy jelenjen a műveltségi terület oktatása során”. A főigazgató azt is hozzátette, hogy a kerettanterv megerősíti ezt a kötelezettséget. "A szakmai anyagoknak megfelelően minden diák számára kötelező a relaxáció, melyet a testnevelés tantárgy keretein belül a testnevelő tanárok fognak oktatni.”

Szerdán Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár ugyanakkor – az MTI és több helyi lap tudósítása szerint - kijelentette: nem valósak a relaxáció, meditáció tárgyak bevezetéséről szóló hírek. Hozzátette, ezek oktatását az iskolák a lovagláshoz vagy az úszáshoz hasonlóan heti két órában szabadon választhatják a kötelező órákon kívül." (fn.hir24.hu)

A tornatanárok most vakarhatják a fejüket - hogyan is vegyenek rá egy örökmozgó hatévest, hogy nekiálljon meditálni-relaxálni és hogy kerüljék el, hogy "egy bolond százat csinál alapon" senki ne kezdjen el kuncogni, röhigcsélni ezen csendes percek alatt ? Igaz, a minisztérium ígér képzést a témában, sőt, kétszázan már kaptak is ilyet - de mintha egy kicsivel több iskola lenne hazánkban. 

A cél nemes - igazán nagy szükség lenne arra, hogy megtanuljunk relaxálni már kisiskolás korunkban, de a végrehajtás erőltetett menete, a személyi feltételek (azaz a jól felkészült pedagógusok) hiánya visszájára is fordíthatja a kezdeményezést. És egy biztos, a relaxációs 5-10 perc a tanároknak minden lesz, csak nem relaxáció. Pláne, ha bejelentkezik a szakértő tanfelügyelő óralátogatásra és ellenőrizi az eredményt. Tényleg, és a tanfelügyelők is elvégzik a gyorstalpalót, hogy tudják, mit és hogyan kell tanfelügyelni? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a mindennapi testnevelés infrastrukturális gondjai is egyre nagyobbak az újabb osztályok rendszerbe lépésével - vajon hogyan lehet a lépcsőházban lépcsőzve, vagy épp az aulában a műkövön meditálni?

Kérdés, a NAT által bevezetni engedett új tárgyak keretében mit kell majd tanítaniuk az iskoláknak - a szülők számára meg majd kiderül, amikor szeptemberben csemetéjük hazaviszi a tankönyveket (ha az adott tárgyból lesz olyan). Mert az még logikus lehet, hogy mit takar a sakk-logika tantárgy, de az már kevésbé letisztult, hogy például a Bringaakadémia, a Pénzügyi és gazdasági ismeretek, a Nemzeti lovaskultúra, a Kajak-kenu – vízijártassági ismeretek, A vitorlázás – vadvízi ismeretek, valamint a Bejárható Magyarország kerettanterv milyen anyagi áldozatokat követel majd meg a családoktól, illetve honnan lesz rá felkészült tanár, ha a szülők lobbiznának az új tárgy bevezetéséhez.

Azt el kell ismerni, vannak jó és viszonylag könnyen megvalósítható ötletek, ilyen például a pénzügyi és gazdasági ismeretek - ezt valójában kötelezőnek kellene tenni, hiszen ma úgy kerülnek ki az iskolából a gyerekek, hogy fogalmuk sincs arról, hogyan kell egy személyi jövedelemadó bevallást kitölteni vagy hogyan működik az áfa, esetleg milyen konstrukció keretében érdemes megvásárolni egy autót, készpénzért, hitelre, esetleg lízingelve. És az sem ártana, ha a demagóg pártígéreteknek az új generáció már nem dőlne be - egyszerűen azért, mert tudják, amit ígérnek nekik, annak az ára sokkal nagyobb, mint amekkorának elsőre látszik.

Az olyan tárgyakra, mint vitorlázás meg kajak-kenu sok szót nem érdemes vesztegetni - egyrészt víz kell hozzá, másrészt pedig elegendő mennyiségű hajó és a hajókhoz megfelelő infrastruktúra. Ezt pedig valakinek ki kell fizetni és nem biztos, hogy jól venné ki, ha a Balaton parti gyerekek megkapnák a maguk aranyárban számított vitorlásoktatásukat, miközben Szabolcsban (meg egyéb helyeken szerte az országban) még tornaterem sincs az iskolához. Hasonló a helyzet a lovaskultúra esetén, itt megfelelő mennyiségű, jó idegzetű lovat kellene produkálni - és ez sem olcsó mulatság, ha pedig a tantervben van, kérdés, a szülőktől mennyi pénzt lehet elkérni a nemes cél érdekében: bebizonyítani, lóra termett a magyar.

Ezek a tantárgyak valójában a leendő státusz-fogyasztók kinevelését szolgálják (a jelenlegi lobbiérdekeknek megfelelően): azon társadalmi réteg gyermekeinek rákapatását a drága hobbikra, akik később is megengedhetik maguknak, hogy éves szinten sok millióért tartsanak fenn vitorlást a Balatonon vagy saját lovuk legyen valamelyik elit istállóban. 

Valamennyivel olcsóbb tantárgy a kerékpározás - ám itt is a gond az infrastruktúra. Egyrészről kell legalább annyi bicikli, ahány fős az osztály, ezeket folyamatosan szervizelni kell, különösen abban az időszakban, amikor a gyerekek még kezdők és sokat esnek, valamint amikor már azt hiszik, nagyon ügyesek, és újra sokat esnek.  És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ezeket a kerékpárokat tartani kell valahol és olyan útvonalak is szükségesek a környéken, ahol egyszerre akár 32 gyerek is tud biztonságosan kerékpározni. Azt pedig elvárni a szülőktől, hogy megvegyék a biciklit a gyerekeknek, hiú remény - egyrészt nem biztos, hogy telik rá, másrészt az sem lényegtelen, elindul-e a "kinek van menőbb" akció az osztályban, túllicitálva-csúfolva egymást.

Ezeknél a tárgyaknál talán annyival könnyebb a pedagógusok munkája, mint a testnevelésnél, hogy valószínűleg rendelkezésre állnak majd a NAT-nak megfelelő tankönyvek az oktatáshoz.

Apropó, tankönyvek. Szeptembertől nemcsak új tantárgyak jelennek meg a köznevelésben, hanem megújul a tankönyvkínálat is az új NAT-nak megfelelően. A tanév eleje már nincs túl messze, a szakemberek pedig kongatják a vészharangot, a kapkodásnak nagy ára lesz. A minisztérium szokás szerint nem siette el a rendeletalkotást - a tankönyvvé nyilvánítás, tankönyvtámogatás és tankönyvellátás szabályai csak február végén jelentek meg, nem sok időt adva a felkészülésre-variálásra.

"A tankönyv nemcsak egy adott társadalom viszonyainak tükröződéseként, valamint a kulturális javak közvetítőjeként definiálható, hanem különösen az intézményesített nevelés kialakulása óta, a nevelést hatalmi alapon kontrolláló állam ideológiai manifesztációjaként is. Ebben az értelemben a tankönyv, nemcsak mint a korszellem tükröződése, hanem mint egy adott társadalmi-, hatalmi-, politikai rend legitimációs eszközeként is vizsgálható." (Iskolakultúra 2005/10. sz. 120-126.o.)

Ahogy minden más a köznevelésben,  a tankönyvellátás is alapjaiban változott meg az idén.

"Eddig az iskolák közvetlenül tartották a kapcsolatot a tankönyvkiadókkal, most ez a Könyvtárellátón keresztül megy, aki az iskolákból érkező több ezer adatot összesíti, majd a megrendeléseket leadja a kiadóknak, a kiadók a tankönyveket elküldik a Könyvtárellátónak, a Könyvtárellátó pedig postázza az iskoláknak tanulókra lebontott csomagolásban Ugye ez így sokkal egyszerűbb?" (egy tanár morgása)

A tankönyvrendelet alapján az iskoláknak kell megrendelni a tankönyveket, módosításra vagy pótrendelésre csak korlátozott mennyiségben van lehetőség (az összrendelés 10%-a ). Ez elsőre jól hangzik: igenis minden iskola pontosan mérje fel, mi kell a gyerekeknek, ne legyenek slendriánok, ne túráztassák feleslegesen a Könyvtárellátó munkatársait. Igenám, de vannak olyan iskolák is az országban, amelyeknél ez a 10% betarthatatlan: egyes intézmények esetében év közben ennél a 10%-nál több gyerek érkezhet, mivel tanulási, magatartási problémás gyerekeket fogadnak, akikről sok esetben tanév közben derül ki, hogy addigi iskolájukban nem igazán állják meg a helyüket.

Szintén probléma azon gyermekek tankönyvellátása, akik ilyen vagy olyan okból ingyen kapják a könyveket, de csak 12 ezer Ft erejéig. És mivel kevés évfolyam esetében oldható meg, hogy ne lépje túl a számla ezt az összeget, így van olyan iskola, amely az egyszerűség kedvéért egyes könyvekre közölte, azt a szülő más úton szerzi meg. Kérdés: hogyan? Az iskolában megvásárolhatja? Vagy személyesen keresse meg a Könyvtárellátót? Esetleg a kiadód? Vagy nézze meg, van-e a rokonok, ismerősök között olyan gyerek, akinek volt olyanja, aztán ellenőrizze le betűről betűre, egy-két év alatt mi változott a könyvben, munkafüzetben? Ha pedig munkafüzet szorul ki a limit miatt, akkor ha sikeresen kerített egy hasonló használtat, áldozzon be egy radírt és radírozzon buzgón? Esetleg kérjen kölcsön osztálytárstól újat és fénymásolja le a gyerekének? Majd szeptemberben kiderül, milyen feladatokat ró rá az egységes színvonalú köznevelési rendszer - és lesz egy hete arra, hogy megoldja, amit az illetékes oktatási kormányzatnak nem sikerült hónapok (évek) alatt.

Új eleme a rendszernek, hogy az 1., az 5. és 9. osztályos gyerekek az új NAT bevezetésével egyidejűleg ingyen kapják a tankönyvet - igaz, a rendszer preferálja a tartós tankönyveket. Hogy ez mit jelent? A minisztériumban úgy érzik, egy tankönyvnek ki kell szolgálnia 4 évet - ráadásul ezek azok a tankönyvek, amelyeknek írása-bírálata rohammunkában, szinte emberfeletti munkát követelő határidőkkel történik a vonatkozó jogszabályok késedelmes kihirdetése miatt, így különösen nagy a témafeldolgozási, stilisztika valamint a nyomdahibák kockázata.

"Az új kerettantervek csak december 21-én jelentek meg. Ezek alapján kellett újraszerkeszteni, egyes esetekben újraírni a tankönyveket. Míg korábban egy új tankönyv fejlesztése 1,5-2 évet vett igénybe, most a könyvek átdolgozására mindössze egy hónap jutott.

A könyvek egy részén csak kisebb módosításokat kellett végrehajtani, de az is előfordult, hogy teljesen át kellett szerkeszteni egy kiadványt. Az idegen nyelvi tankönyveken lényegében nem kellett változtatni, a matematika vagy a magyar nyelvtan tankönyveken csak kisebb módosításokra volt szükség, de az irodalom és a történelem könyvek jelentős átdolgozásra szorultak az új nemzeti alaptanterv, és az ez alapján készült kerettantervek miatt." (index.hu)

A könyvek jóváhagyására eddig három hónap volt, ez év február 28-án megjelent rendelet alapján a szakértőknek immáron 25 napjuk van a véleményezésre, ezen időszak alatt kell eldönteniük, hogy az adott könyv megfelel-e a rendelet igen hosszadalmas elváráslistájának (16/2013. (II. 28.) EMMI rendelet,, 7-13.§)

"Amennyiben a hivatalos tankönyvjegyzéken a matematika műveltségterület kivételével bármely tantárgy, műveltségterület vonatkozásában van olyan tankönyv, amelyet az e rendeletben a tartós tankönyvre meghatározott szabályok alapján hagytak jóvá és az ilyen tantárgyhoz vagy műveltségterülethez az iskola tankönyvet rendel, az iskola a tankönyvrendelés során a tartós tankönyvek közül választ." (16/2013. (II. 28.) EMMI rendelet, 27.§ (2)

A tartós tankönyveknek azonban van egy igazi nagy rákfenéje: ez pedig maga a gyerek. Az, amelyik nem restelli és már az első héten kidekorálja a tankönyvet - ha nem a sajátját, akkor a padszomszédjáét. 

"Az iskolák nagy részébe igen nagy számban magatartási problémás, beilleszkedési zavaros, alulmotivált, a pedagógust nem kedvelő, stb. gyermek jár. (őket régebben fegyelmezetlen, rendetlen, neveletlen gyerekeknek hívták).

Az az iskola például, ahol tanítok, egy gyermekotthon belső iskolája, el lehet képzelni, milyen személyiségállapotú gyermekek járnak oda. Vannak helyzetek, amikor a tanítás lehetetlen, főleg akkor, amikor a gyermek nem kapja meg a gyógyszerét. Ugyanis szép számmal vannak köztük, akik pszichés állapotuk miatt különféle gyógyszereket szednek. Na ettől még nem lesznek zombik, csak nem is tudom... van amikor nem is lehet érzékelni semmilyen hatást. A tanítás örökös harc, minden reggel "főnixmadárként" megújulva kell az újabb csatákba menni.

A belefirkálást nehéz megakadályozni, még nehezebb a használatból következő elrongyolódást, elkoszolódást. Magam is tapasztalom, hogy a gyerekek nem igazán szeretnek kapni használt könyvet. Ráadásul küldtek már a kiadók az iskoláknak az új tantervnek és tankönyvrendeletnek megfelelő átdolgozott könyveket. Hát érdekes a dolog. Tartós tankönyvnek ugye az számít, ami nem tartalmaz tanulói bejegyzésre alkalmas részeket (valahogy így van megfogalmazva). Magyarul olyan könyv, ami nem kitöltögetős - nem munkatankönyv. Az egyik kiadó küldött anyanyelv könyvet, mely esetében úgy tűnt hogy tartós könyvről van szó, de átlapozva imitt-amott találni lehet beirkálós feladatokat. Ha-ha-ha.

Alsó tagozatban jelenleg az olvasókönyvön kívül minden munkatankönyv (ez így logikus is - nem kell a tanulónak külön cipelnie a tankönyvet és a munkafüzetet is). Én nem látom, hogy az az új szisztéma szerint megváltozna." (egy érintett tanár morgása)

A puding próbája az evés ebben az esetben is - szeptemberben és az elkövetkező évek során kiderül, hogyan funkcionál az új rendszer.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon miért gyűjtik be a gödöllői rendőrök azokat a kutyákat, amelyeket még januárban menekített ki az Állatvédőrség egy mogyoródi nőtől? Akkor a szervezet állatkínzás miatt feljelentést tett, a sokat szenvedett kutyák pedig - már amelyik túlélte a tortúrát - szerető gazdákhoz kerültek. 

 „Nagyon szívszorító volt az első látvány. A kutyák sokszor akkora ketrecekben voltak, hogy felállni, megfordulni sem tudtak, igaz, legtöbbjük oltva, chippelve volt” – olvasható abban a feljelentésben, amelyet azután tett a szervezet, hogy egy rendőr járőrrel és   a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal munkatársaival megjelent a helyszínen. (index.hu)

A rendőrség februárban egyszer már házkutatást tartott az új gazdáknál, akkor bűnjelként lefoglalta az állatokat, helybenhagyással, vagyis a kedvencek maradhattak ott, ahol végre otthonra találtak. Most azonban - egy kis jogi csűrcsavar után - az illetékesek úgy döntöttek, a több, mint negyven kutyát a Ceglédi Állatmenhelyen kell elhelyezni.

"Ezen a bűnös világon bizony nincs szomorúbb látvány, mint egy behúzott farkú, gazdátlan kiskutya." (Arthur Guitterman)

A police.hu-n közleményt adott ki a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, reagálva az index.hu cikkére, mely szerint "Az ügyben a tulajdonjog megállapítása folyamatban van. Az állatok további sorsa ennek eredményétől függ. A hatóságok jogerős végzésében foglaltak betartása mindenkire, az Állatvédőrség munkatársaira is kötelező." 

De mit is mond a hatályos jogszabály?

"66. § (1) Állat - ideértve a vadonélő, a kedvtelésből tartott és a veszélyes állatot is - lefoglalása esetén a hatóság a marhalevelet, a törzskönyvet, a veszélyes állat tartására, elidegenítésére, felügyeletének átengedésére vonatkozó hatósági engedélyt, ezek hiányában a területileg illetékes hatósági állatorvos által az állatról kiállított okmányt foglalja le.

(2) A Btk. 266/A. §-ában, 266/B. §-ában, valamint 281. §-ában meghatározott bűncselekmények gyanúja alapján indult büntetőeljárás esetén a (3)-(6) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott iratok mellett a bűncselekmény tárgyát képező élő állatot is le kell foglalni.

(4) A lefoglalt élő állat a bűnjelkezelőhöz nem szállítható be, annak elhelyezéséről

a) a Btk. 266/A. §-ában és 266/B. §-ában meghatározott bűncselekmények gyanúja alapján indult büntetőeljárás esetén a lefoglalás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: állomás),

b) a Btk. 281. §-ában meghatározott bűncselekmény gyanúja alapján indult büntetőeljárás esetén a lefoglalás helye szerint illetékes nemzeti park igazgatóság

köteles gondoskodni, vadászható állatfaj esetén a vadászati hatóság véleményének figyelembevételével.

(5) A lefoglalt élő állatnak az érdekelt őrizetében hagyásával és az előzetes értékesíthetőségével kapcsolatban az állomás véleményét be kell szerezni. Ha a lefoglalt élő állat az állomáshoz jellege, gondozásának szükségessége miatt nem szállítható be, díjazás ellenében - a 3. §-ban meghatározott szervezeten és személyen kívül - a szakszerű kezelés feltételeivel rendelkező civil szervezet őrizetébe és kezelésébe is adható. 

(6) A lefoglalt élő állatnak a jogosult részére történő visszaadása az állat-egészségügyi előírások figyelembevételével történik. (11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet)

Az idézett rendeletet a 20/2004. (V. 7.) IM-BM-PM együttes rendelet módosította - az viszont látszik, hogy a jelenleg hatályos állapoton az állatvédelmi törvény módosításai nem hagytak sok nyomot, illetve az élelmiszerlánc-biztonsági hivatal sem tette be a lábát a paragrafusokba az "állomás" helyett.

Pedig éppen az állatvédelmi törvény 2011. évi , Fidesz általi módosítása határozta meg az állatvédelem küldetését hazánkban:

"Az Országgyűlés

- annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége,

- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára,

- kifejezve azon szándékát, hogy Magyarország tevékeny módon részt vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi erőfeszítésekből,

az állatok ésszerű védelmének és kíméletének biztosítása érdekében az alábbi törvényt alkotja:

(az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény preambuluma)

Ha végiggondoljuk a sem állat-, sem emberbarátnak nem tűnő rendeleti jogalkotást és jogalkalmazást, milyen kérdések vetődhetnek fel? Azon kívül, hogy emberek erkölcsi kötelességéről beszél a törvény, nem a hivatalokéról ...

Az elsődleges probléma, hogy a kutya nem autó vagy ékszer. Nemcsak tárolási és fenntartási költsége van, hanem foglalkozni is kell vele, ez pedig nagyon sokba kerül. Ráadásul ha testileg-lelkileg meggyötört állatokról van szó, akkor ez pláne feláras produkció, és ha a hatóságok komolyan vennék az állatvédelmi törvény előszavát, bizony már régen kezdeményezték volna a fenti lefoglalásos rendelet módosítását az illetékes jogalkotónál.

"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek, ezt a gyámságot ránk ruházták." (James Herriot)

Az állatvédőknek talán természetesnek tűnt, hogy a kutyákat ott helyezzék el, ahova valójában valók, szerető gazdiknál, akik sok türelemmel újra normális állatot képesek varázsolni az elhanyagolt, kínzott állatokból. Az esetből az is kiderül, az állam számára az ebek viszont csak lefoglalt tárgyak, amik a hivatalok legnagyobb sajnálatára extra nyűggel járnak.

Az könnyen belátható, hogy egyetlen állatmenhely sem képes megvalósítani az állatvédelmi törvény küldetését akkor, amikor az állatokat szerető környezetből ragadják ki jogszabályra hivatkozva - az állatvédők viszont az állatokat védik, nem pedig a hatóságok érdekét. Ráadásul a gazdikhoz adással (igaz, elviekben jogellenesen) jelentős költségtől kímélték meg az államot: az elhelyezésnek, állatorvosnak, kutyakajának, táplálékkiegészítőknek, gyógyszereknek mind-mind borsos ára van, ezt pedig valakinek meg kell előlegeznie az eljárás alatt. Például az alapítványi menhelynek - bár kérdéses még az is, vajon erre rendelkezik-e elegendő forrással  egy átlagos menhely (mégis csak több, mint 40 kutyáról volt szó, megfelelő elhelyezési lehetőséggel és személyzettel kell rendelkezni a fogadásukhoz).

Az új gazdik azonban nemcsak hazavitték a szerencsétlenül járt kutyákat, hanem fel is táplálták őket és végre az ebek is elérkeztek abba a státuszba, ami őket megilleti, az ember barátjának hihették magukat. Legalábbis addig, amíg az illetékes hivatalnok rá nem jött, ők ezt nem érdemlik meg, a vonatkozó rendelet szerint pláne nem.

"Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik" (Mahatma Gandhi)

De vajon mire kelhet a rendőrségnek több, mint 40 kutya? (Oké, ez csak elvi kérdés, mivel a szabály az szabály,  ha a kormányhivatal ragaszkodik a rendelet betűihez és Cegléden szeretné látni az állatokat, akkor oda kell őket vinni, nincs apelláta.)

• Azt kizárhatjuk, hogy tanúskodni hívják be őket. A hatósági állatorvos (azaz az Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal munkatársa) és a jelen lévő rendőr valószínűleg készített videofelvételt meg fényképeket az általuk talált állapotokról, a kutyák meg nem egy fecsegő típusok, tőlük már sokkal többet megtudni az ügyről valószínűleg nem lehet.

• A kutyák tulajdonjogát a fellelhető iratokból is meg lehet állapítani - vannak csippek, törzskönyvek, oltási könyvek, nem is beszélve az élelmiszerlánc-biztonsági ebnyilvántartásról. Maximum egy állatorvos elegendő, hogy kiolvassa a csip számát, még mindig az a kutya-e az  a kutya, a nyilvántartásból meg visszakövethető, kiknél is járt a szegény pára rövid élete folyamán. Az, hogy egy kutya - akár ideiglenesen - befogadó gazdiknál vagy egy ketrecben van bezárva egy vidéki városban, nem oszt és nem szoroz jogalapilag, viszont ez utóbbi helyen
• • etetni-itatni kell,
  • gondoskodni kell az emésztési rendszerük végtermékének ártalmatlanításáról,
  • valahogy el kell kerülni, hogy a szeretethez szokott kutyák a bezártságtól megbolonduljanak (apropó, hová is lett az állatvédelem törvényileg deklarált magasztos célja?),
  • állatorvosi felügyelet kell, gyógyszer meg táplálékkiegészítés és megfelelő mennyiségű mozgás,
  • mindehhez pedig életteret kell biztosítani, ketrecet meg kellően zárt területet a napi mozgáshoz,
  • és azt is illene elkerülni, hogy a kutyák megsebesítsék vagy épp megfertőzzék egymást.
• nincs munkája a feladatra kirendelt rendőröknek, és hogy ne unatkozzanak meg végre a szolgálati kombi kocsikat illetve kisteherautókat is lehessen használni, nyakukba vehetik Gödöllő térségét és összefogdoshatják a kutyákat. A feladat idő- és erőforrás igényes, hiszen nemcsak n-szer két rendőr + autó + 2 ketrec kell a feladat elvégzéséhez, de jegyzőkönyvezni (fotózni) is kell, melyik kutya honnan, kitől, milyen állapotban került elő és hova lett szállítva. 

• az is elképzelhető, hogy nincs megfelelő mennyiségű lakója a ceglédi menhelynek,  ezen kutyák tartását ráadásul az állam gavalléran, az adófizetők pénzéből fizeti (majd később behajtja a bűnügyi költség viselőjén úgy, ahogy tudja). A menhelyt üzemeltető alapítvány honlapja itt.

• egyesével meg kívánják állapítani a kutyák forgalmi értékét - például azért, hogy a bűnügyi költségek esetén milyen megtérülésre lehet számítani, ha értékesítik a kedvenceket.Vajon azoknak van bármiféle elővásárlási joguk, akik eddig etették-gondozták őket?

• és ha már a szakértőt serény munkára fogják, azt is megállapíthatja, mennyi a jogos költsége 40 db kutya - akár évekre - szóló elhelyezésének. Tájékoztatásul kutyapanzió-díjak (végül is nem börtönre meg harapás miatti megfigyelésre ítélték őket, járna az alapvető gondoskodás):

Ha számolunk mennyiségi kedvezménnyel (mondjuk 2.000 Ft/kutya/nap), akkor fél évi költsége egy kutyának 365 ezer Ft, negyvennek pedig 14,6 millió Ft, ha egy évig nincs döntés abban, kié az állat, akkor ennek a duplája, tehát majd 30 millió forint is lehet a számla. Ráadásul a kutya nem olyan, mint jó bor - idővel nem lesz egyre értékesebb.

"A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évnyi ismerettség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket." (Sir Walter Scott)

Kérdés, nem lett volna egyszerűbb a kutyák helybenhagyása mellett egy szakértőt kirendelni (egy kis jogászkodással biztos sikerült volna) azért, hogy

• egyrészről kiderítse, melyik kutya kinek a tulajdona. Nyilvántartás van bőven, valószínűleg az állatvédőknél is vannak papírok és az aktuális gazdiknak is van ilyen vagy olyan származási dokumentumuk, aztán ha más nem megy, a nemo plus iuris ősi római jogi elvét is alkalmazhatja. (Nemo plus iuris ad alium transferre potest, quam ipse haberet. /Ulpianus D. 50, 17, 54./ Senki sem ruházhat át több jogot másra, mint amennyivel ő maga rendelkezik.). Mondjuk egyszerűbb lenne végigjárni az összes kutyát egy személynek, mint karhatalommal összefogdosni őket, a papíroknak meg elég egy aktatáska, beszkennelve-adatbázisból kigyűjtve pedig akár egy laptop is.

• másrészről megállapítsa, mennyi is a kutyák forgalmi értéke. Ez azonban problémás, ugyanis nem a jelenlegi értékük a lényeges, hanem az, hogy amikor az állatvédők kimenekítették, akkor, abban a pillanatban és abban az állapotban mennyit is adott volna értük bárki is. Ha hinni lehet az állatvédőknek, sokért egy lyukas garast sem. Az, hogy jelenleg mennyit érnek, indifferens, hiszen a jelenlegi gazdik jelentős értéket adtak az életmegóvó projekthez.

• harmadrészről azt is meg kell állapítsa, eddig mennyit költöttek a gazdik a kutyusokra a felelős megőrzés keretében, illetve ez mekkora értéknövekményt eredményezett állatonként. Azt sem ártana tisztázni, ha a gazdák jóhiszeműek voltak (magyarul úgy gondolták, a kutya az övék), akkor hány forintot kitől és hogyan követelhetnek, hiszen az állam helyett gondozták a - jelenleg vitás - tulajdonjogi viszonyok miatt újra ketrecbe száműzött kutyákat.

"... egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." (Antoine de Saint-Exupery)

Tanulsága, az sok van az ügynek:

• amíg a hatóság (bíróság) el nem dönti, kié a kutya, az bizony menhelylakó lesz, szeretet és családi gondoskodás nélkül - mégha az állatvédelmi törvény szerint tiszteljük az állatokat, meg erkölcsi kötelességünk jó közérzetüket biztosítani, akkor is. Meg akkor is, ha a bürokrácia malmai lassan őrölnek és éveket ül a kutya - ártatlanul - a magánzárkájában.

• jogi dilemma, vajon állatkínzásnak számít-e szerető gazdiktól, nyugodt, állatbarát körülmények közül a kutyát kiragadni és menhelyi ketrecbe, emberi barátságmentes környezetbe száműzni? És mi van akkor, amikor ezt maga az állam követi el hivatalnokjai útján?

• a szabály az szabály, mégha hihetetlenül sokba is kerül - vajon egy kutya több évi tartását ellentételezi a - ki tudja mikori - értékesítéséből származó összeg? A fenti számok alapján nem. És vajon a különbséget be lehet utólag hajtani az állatkínzón, vagy végső soron az adófizetők fizetik ki a számlát?

• kiderülhet, van-e olyan jogalkotó, aki a példán okulva módosítja a rendeletet és állat-, valamint emberbaráttá teszi azt, és az sem ártana, ha olcsósítaná az adófizetők szempontjából,

• ne lepődjünk meg ezek után azon, ha az örökbefogadási kedv lanyhul a menhelyeken - hiszen soha nem lehet tudni, mikor tart a rendőrség házkutatást az újdonsült gazdiknál és mikor pakolja be egy ketrecbe és viszi el - talán örökre - a család kedvencét.

És végül, de nem utolsó sorban mi is az az Állatvédőrség?

"Az Állatvédőrséget 2009-ben együtt kezdte el szervezni a Cerberos Állatvédő Egyesület és a Fehérkereszt Állatvédő Liga. Ahogy az a szervezet honlapján olvasható, céljuk, hogy képesek legyenek egy állatkínzásos bűncselekményt a bejelentéstől kezdve az elkobzáson át a feljelentésig, majd az állat rehabilitációja utáni örökbeadásig végigkísérni, segíteni. A szövetséget végül közösen hozta létre az Országos Rendőr-főkapitányság, az Országos Polgárőr Szövetség, a Nemzetközi Rendőr Szövetség (IPA) Magyar Szekciója, a Rendőrtiszti Főiskola, a Cerberos Állatvédő Egyesület, a Fehérkereszt Állatvédő Liga, valamint a magyar állatvédelmi ombudsman." (index.hu)

Ha a bürokraták tartják magukat a jelenlegi rendszerhez,  az Állatvédőrség önkéntesei valószínűleg nézhetnek új cél után, mert amit kitűztek maguk elé, azt - nagy eséllyel - nem fogják tudni megvalósítani.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon kinek támadt a kormányzatban az a fergeteges ötlete, hogy a fiatalokat a Bergendy zenekar majd lázba hozza, ismerkedésre meg tánctanulásra ösztönzi őket? Hogy majd Budapesten meg nyolc vidéki városban az egyetemista korú fiatalok ezrével özönlenek a nagyanyáik fénykorát idéző zenekar koncertjeire és érzik majd úgy, soha vissza nem térő alkalom a foxtrott lépéseit megtanulni, és ezzel egy új lépést megtenni a csajozás/pasizás rögös útján? Egyáltalán, a célközönségből bárkit is megkérdeztek, mit szeretnek a mai fiatalok, milyen körülmények teremtésével tudna segíteni a kormányzat nekik, vagy teljesen mindegy, valaki íróasztal mellett nosztalgiázva kitalálta, ezt kapják és kész? Végül is divat a retro ...

"Lesz táncház és tánctanítás, társastánc és utcabál a Bergendy zenekarral és mód nyílik beszélgetésekre és játékra is. A rendezvényeken izgalmas és sokakat érintő pártalálással, párválasztással, családalapítással kapcsolatos beszélgetések és előadások is várják a résztvevőket, melyek szervezésében a fővárosban és a megyeszékhelyeken működő Család-, Esélyteremtési és Önkéntes Házak is közreműködnek." (kormany.hu)

És vajon egy városban hányszor lesz ilyen rendezvény? Egyszer vagy többször? És ha nem lesznek rendszeresek a zenés-táncos összeröffenések, vajon elvárható, hogy egyetlen alkalommal már tömegesen  találják meg a fiatalok a párjukat? Ha meg csak egyszer volt Budán kutyavásár, akkor mi értelme az egésznek? Arról nem is beszélve, a minisztérium mégcsak kísérletet sem tesz arra, hogy lefedje az ország egész területét ...

És nem utolsó sorban vajon ki gondolta úgy a kormányzatból, hogy minden, a célközönségbe tartozó 18-25 év közötti fiatal szeret táncolni? Azt már a régi tánciskolás epizódokat bemutató népnevelő-szocialista filmekből tudjuk (ha épp nem a saját bőrünkön tapasztaltuk), bizony a tánchoz is tehetség kell, leginkább egy minimális ritmusérzék. Akinek ez nincs meg, nagy eséllyel a kormány felhívására sem fog csacsacsázva más lábát tiporva ismerkedni és az ilyen rendezvényeket is nagy ívben fogja kerülni. Ha meg mégis odamegy, elgondolkodhat rajta, vajon nem egy félresikerült iskolai szülők-nevelők báljára csöppent-e be.

"A programokra Budapesten és nyolc vidéki helyszínen kerül sor. A színpadon zajló táncos eseményekkel párhuzamosan műsorvezető által vezetett beszélgetések, kiállítások, táncjelmez-bemutatók, a párkapcsolati témában érdekelt szervezetek bemutatkozására nyílik lehetőség." (kormany.hu)

A táncjelmez-bemutatók is biztos nagyon sok huszonévest érdekelnek - de vajon ha a Bergendy meg a minisztériumi kitelepülés összecsomagol, mikor is lesz majd a 8 vidéki helyszín akármelyikében újra keringőzésre-polkázásra vagy épp latin tárncra alkalom? A szüreti bálon? Esetleg valami, a helyi polgároknak rendezett sznobéria keretében, az átlag-fiataloknak megfizethetetlen árfekvésű "mini-operabálon"? Vagy ha már tudnak minimális szinten bécsi keringőzni, akkor merjünk nagyot álmodni, irány a füredi Anna-bál?

És vajon melyik fiatal fogja bánatát elmesélni egy ilyen tömegrendezvényen, műsorvezető által vezetett beszélgetések keretében? Vagy hurrá, az anonim alkoholisták után jönnek az anonim szinglik, "5 éve egyedül vagyok", "24 éves vagyok és szűz" bejelentésekkel? Hány fiatal fogja úgy érezni, nekik mindenáron részt kell venni egy ilyen rendezvényen, és egészen biztos, hogy itt fogják megtalálni életük párját?

És vajon milyen szervezetek érdekeltek párkapcsolati témában? A helyi szwinger klubok? Társkereső irodák? Netalán a helyi baba-mama klub, esetleg a későbbi problémák kezelésére a bántalmazott nők egyesülete? Vagy csak simán egy újabb hely állami hirdetéseknek - Magyar Villamos Művek, "Feszültséget adunk kapcsolatodnak"? Esetleg a szervezők szeme előtt igazi kampányrendezvényként egy grandiózus állami lagzi lebeg, amely keretében az egyik vadonatúj stadion gyepén 500 ifjú pár egyszerre bevállalja az életre szóló "igen"-t?

Egy biztos, a Bergendy Zenekar igazi időutazásra készteti - no nem a saját korosztályát, hanem a mai fiatalokat. Kérdés, az egész törekvés retro hangulatú lesz vagy csak szimplán nevetséges ...

"Most a szocializmust hozzák vissza nekünk? A zene lehet, hogy jó lenne, csak a ritmusán meg a szövegén kellene változtatni" (egy érintett fiatal morgása)

"Szánalmas. Sok sikert!" (egy érintett fiatal morgása)

És igen, van egy korosztály, aki nosztalgiával emlékszik vissza az egykori KISZ-re - no nem azért, mert a párttal meg a néppel egy volt az útjuk, hanem mert a helyi szervezetek örökmozgó tagjai nagyszerű programokat tudtak szervezni társaik szórakoztatására - olyanokat, ahol lehetett ismerkedni, párt meg táncot választani. 

A legfőbb gond azonban továbbra sincs megoldva: honnan lesz a fiataloknak pénze csajozni, szórakozni, netalán beülni egy kávéra-sörre valahova, a későbbiekben pedig havonta kifizetni a kéglit meg a rezsit? Mert a kormányzati zenés-táncos mulatság csak a kezdet, a "van mivel, de nincs kivel"-t felváltó "van kivel, de nincs hol"-t bizony finanszírozni kell ...

Előzmény: Táncválasztó, párválasztó

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Mi a család? Elsőre egyszerűnek tűnik a kérdés és a válasz is, de valójában nagyon bonyolult. Sőt, egyre bonyolultabb a legújabb alkotmánymódosítás után. És ha azt hisszük, ez csak egy paragrafus a sok közül, nagyobbat már nem is tévedhetünk.

Mert mi is az új helyzet? Alaptörvényünk szerint 

„Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” (L cikk (1) bekezdés)

Tehát: az élettársi kapcsolat nem család, esetleg külön-külön, a szülő-gyermek viszony az család, tehát egy élettársi kapcsolat gyermekkel az valójában két család, bár a két halmaz egyes elemei közösek (lásd gyerekek). Abba pedig ne is gondoljunk bele, milyen galád vétséget követnek el azok nemzetünk fennmaradása ellen, akik quasi "mozaikcsaládban" élnek, de nem házasságban, hanem élettársi közösségben - ők azok, akik minimum öten vannak és előfordulhat a "te gyereked meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket" szituáció. Az ő esetükben két család él együtt egyedülálló szülőkkel, melyeknek egy-egy tagja, a közös gyerek viszont mindkét család tagja.

Ha most azt gondolnánk, ez csak színtiszta jogászkodás, képzeljük el, mi lesz majd, ha ez az immáron két családnak minősülő életközösség felnőttjei azt hiszik, mivel három gyerek van, ingyen jár a tankönyv az iskolában, hát elképzelhető, hogy nagyot fognak tévedni, hiszen mindkét családban csak két gyerek van, ráadásul átfedéssel. Hasonló helyzet lehet a családi adókedvezmény esetében is - ha a jogalkotók következetesen végigviszik a mai jogszabálytengeren az új fogalmat, akkor bizony nem lehet három gyerek után adókedvezményt igénybe venni élettársi kapcsolat alapján - miközben az jóval nagyobb, mintha 2+1 gyerek után számolják el. Pedig ugyanúgy öten vannak egy háztartásban, a költségük is ugyanannyi, csak hát házassági papír hiányában így jártak. Ez az igazi konzervatív családtámogatás. És akkor még nem beszéltünk az egyéb, családi alapon meghatározott szociális juttatásokról, a családon belüli egy főre kiszámolt jövedelemről meg például a lakástámogatásról. Meg arról, hogy ez a családfogalom hogyan fogja deformálni például az eljövendő népszámlálási adatokat.

Naprakész Alaptörvényünk szerint az élettársak nem szolgálják a nemzet fennmaradását. Bár elviekben elképzelhető más értelmezése is a fent idézett bekezdésnek, de az indoklás a kérdőjelet ponttá változtatja, amikor leszögezi, hogy a "Javaslat célja, hogy megerősítse a társadalmi alapintézménynek minősülő család alaptörvényi szintű védelmét a történelmi hagyományoknak megfelelően." 

És mi a történelmi hagyomány? Az sokféle van, a legegyszerűbb, ha a népszámlálásoknál használt családfogalomra támaszkodunk (lehetne másra, például az épp hatályos törvények meghatározásaira, de jelen esetben az egyszerűség kedvéért nézzük a statisztikai fogalmakat). II. József idejében például így fogalmazott a népszámlálás itinere:

"Egy familiához számláltatnak mindazok, és következésképpen azon egy árkus família Táblájába írattatnak be, valakik magoknak - külön nem főznek, hanem ugyanazon egy Atyától vagy gazdától, gazdasszonytól közönségesen együtt tápláltatnak, és velek egy Asztalon kenyéren vagynak, akár ezek Házasok légyenek, akár nem" (II. József-féle népesség-összeíráshoz kiadott utasítás, 1784-87)

A mai alaptörvényünk az 1930-as népszámláláskor használt fogalomhoz nyúl vissza (valószínűleg), mint történelmi hagyományhoz - ekkor a családfővel vagy más családtaggal házasságon kívül, de közös háztartásban élő nőket az egyéb lakók közé, a gyermekeiket viszont a családtagok közé sorolták (az élettársi kapcsolatot, mint együttélési formát tehát ismerték, de önálló családformaként nem ismerték el). 

Az 1970-es és 1980-as népszámláláskor már a családok a törvényes házasságkötés nélkül együtt élő élettársi közösségeket is magukba foglalták, az 1984. évi mikrocenzus során pedig a lényeg nem változott, csak a megfogalmazás: itt a "család a házassági vagy élettársi, illetve vérségi kapcsolatban együtt élők ..." Az ENSZ 1995. évi nép- és lakásszámlálási ajánlása alapján az élettársi kapcsolat egyenrangú a férj-feleség kapcsolattal, és akkor kell két személyt élettársnak tekinteni, ha ugyanabba a lakásban laknak, közös háztartásban élnek és nem házastársak, de nyilatkozatuk alapján házasságszerű kapcsolatban élnek.   (forrás: KSH.hu)

Természetesen nemcsak hazánkban változott sokat a világ az elmúlt pár évszázadban, "az angolszász jog sokáig Isten által rendelt természeti törvénynek tekintette azt, hogy a házassággal a nő elveszíti önrendelkezési jogát, és a férje vagyontárgyává válik (coverture)".

Miközben honatyáink a hagyományokra hivatkozva 80 évet ugrottak vissza az időben, más országokban már a házasság intézményének teljesen új dimenziója tárul fel - immáron nemcsak a "férfi és nő" közötti kapcsolatról folynak viták és fogadnak el törvényeket, hanem az egyneműek házasságával kapcsolatban is. És miközben nálunk a hetero élettársak indíthatnak újra harcot alapjogaikért, máshol ugyanezért már az egynemű párok szállnak harcba:

"Az azonos neműek közti kapcsolat egységes polgári elismerésének megtagadása sok embert megakadályoz abban, hogy más jogait gyakorolhassa, beleértve a lakhatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való jogot, valamint olyan módon bélyegzi meg ezeket a kapcsolatokat, amely szexuális irányultságukból és nemi identitásukból fakadó diszkrimináció vagy más emberi jogi visszaélések áldozatává teszi az illetőket. Egyenlőség híján nagyobb a valószínűsége annak, hogy egyes embereket „kevesebbnek” tartanak másoknál, újabb ajtókat megnyitva a további hátrányos megkülönböztetés előtt.

Világszerte más országok is, például az Egyesült Királyság és Franciaország, tárgyalnak, vitatkoznak vagy veszekednek az egyenlő házasságról. Az LMBTI jogok támogatottsága, beleértve a polgári szerződések egyenlőséget is, drámaian megnőtt az USA-ban és másutt az elmúlt évtizedek során.

A mai statisztikák azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban élő emberek 58%-a támogatja az azonos neműek egyenlő házasságát, ami óriási előrelépést jelent a tíz éve mért 37 százalékhoz képest. A számok a 18-19 éves korosztály körében 81%-os, kiugró támogatottságot mutatnak." (Emily McGranachan, amnesty.hu)

És ezen a ponton felmerülhet, mi lesz hamarabb, az, hogy hazai törvényalkotóink elismerik az élettársi kapcsolatot családnak, vagy az, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága dönt kedvezően a melegházasságok ügyében. És sovány vigasz, hogy eredetileg a családjogi törvénymódosításának szánt család-fogalmat az Alkotmánybíróság megsemmisítette tavaly decemberben, azt kétharmad úgy emelte alaptörvényi szintre idén, hogy jogokat vont vissza az érintettektől:

"Ha a jogalkotó a családokra nézve kíván jogokat és kötelezettségeket megállapítani, akkor azoktól a személyektől, akik a családalapítást házasságkötés nélkül, más tartós érzelmi és gazdasági életközösségben kívánják megvalósítani, jogokat nem vonhat vissza, a társkapcsolati forma meglévő védelmi szintjét nem csökkentheti" (Alkotmánybírósági határozat, origo.hu)

Márcsak az a kérdés, ezzel a "csak azért is" húzással a kétharmad kin állt bosszút, az Alkotmánybíróságon, vagy pedig a sok-sok élettársi kapcsolatban élő adófizető és választójoggal bíró polgárán.

Egyet már biztosan tudunk, kormánypárti képviselőink

• egyrészről homokba dugják a fejüket és történelmi hagyományokról beszélnek, miközben nem vesznek tudomást a hazai tendenciákról - a KSH adatai szerint 2011-ben a gyermekek 42,3%-a született házasságon kívül, és ez a szám magasabb, mint a 2010-es 40,8%. Ez azt mutatja, hogy a Fidesz-KDNP kormányzás sem hozta meg a kedvet a házasságon belüli szülésekhez,

• másrészről erőteljes negligálást mutatnak a nemzetközi tendenciák szempontjából is (azonos neműek házassága illetve élettársi közössége), pedig például a fenti amerikai adatok 10 év alatti jelentős változása figyelemre méltó lehet a magyar társadalomfejlődés várható irányának szempontjából is.

És ha mindez nem elég, számíthatunk még meghökkentő jogszabály-módosításokra is - a család-fogalom ilyen mértékű leszűkítése a Polgári Törvénykönyvön át az adójogszabályokig az élet minden területét érinteni fogja. Az pedig, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium  szerint "az új polgári törvénykönyv a közös gyermeket nevelő élettársakat is családként ismeri el" (magyarul még hatályba sem lépett, de már alaptörvény-ellenes) egyáltalán nem vigasztaló, ahogy az sem, hogy szerintük "az alaptörvény változása pedig nem érinti a családtámogatások rendszerét" (pont addig, amíg be nem indul a jogharmonizáció úthengere). Azt pedig majd csak megtörvénykezik (például), hogy az immáron az alaptörvény által egyedülállónak minősített, de élettársi kapcsolatban élő szülő azért mégse kaphasson emelt összegű családi pótlékot.

És amíg jogalkotóink végig nem rágják az összes jogszabályt, íme egy szösszenet az élet bonyolultságáról:

Tisztelt Területi Egyeztető Bizottság !

Azzal a kéréssel fordulok a t. Területi Egyeztető Bizottsághoz, hogy családi pótlék ügyemben állást foglalni szíveskedjenek.

1962 - ben nősültem. özvegy asszonyt vettem feleségül, akinek volt egy felnőtt leánya. Apám gyakran ellátogatott hozzánk, minek az lett a vége, hogy feleségül vette mostoha leányomat.

Ezek után természetesen mostohaleányom lett a mostoha anyám, az apám pedig a vejem.
Apám feleségének, tehát a mostoha leányomnak, aki egyben az anyám, született egy fia, akinek ezek szerint a mostohatestvére vagyok, mivel a mostohaleányom anyjának vagyok a férje és így a feleségem lett a nagyanyám.

Időközben azonban a feleségemnek is született egy gyermeke, aki apámnak a sógora lett, nekem pedig a nagybátyám egy személyben, mert ha a mostohaanyám testvére a fiam, akkor magamnak az öreg apja vagyok.

Kérem megítélni jár-e családi pótlék a gyerekemnek, illetőleg a nagybátyámnak? (forrás: http://kecskefeszek.net)

Ezek a módosítások egyáltalán nem biztos, hogy a gyermekszületések számának emelkedését fogják eredményezni - miután a házasságkötések száma folyamatosan csökken, a házasságon kívüli gyermekek, illetve az élettársak életének megnehezítésének érdekében viszont mindent megtesznek politikusaink (akár havi súlyos tízezrekkel megrövidítve az erőteljesen átértelmezett és megsokszorozott "családi" kasszákat), még az is elképzelhető, hogy az életbe lépő változások drasztikusan csökkenteni fogják a házasságon kívüli gyermekvállalási kedvet.

A helyzetet csak az oldhatná meg, ha a kormány kitalálna valamiféle csodaszert, hogy azok, akik eddig nem akartak házasodni, immáron készek legyenek feladni ilyen vagy olyan okból fenntartott függetlenségüket, illetve ha végre beadták a derekukat, hajlandóak legyenek ezen felül még gyerekeket is vállalni.

Ötletek már vannak, 10 milliárdért ...

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Új vállalkozásba fog a kormány, májusban, a szerelem hónapjában beindítja az állami házasságközvetítő szolgálatát a "Táncválasztó, párválasztó" mozgalom keretében.

"Soltész Miklós bejelentette (...) május 26-án Táncválasztó, párválasztó címmel mozgalmat indítanak egyetemista korú fiataloknak, hogy azokat is segítsék, akiknek elfoglaltságaik, a tanulás, a munka mellett gondot okoz a társkeresés." (kormany.hu)

Valószínű, hogy a mozgalom nem a társkeresésre fog összpontosítani (hiszen az nem alaptörvény-konform), hanem a házasságközvetítésre, mint az első lépcsőre ahhoz, hogy a kisbabák majd szeressenek megszületni, kellő mennyiségben, így sanszos, hogy az egynemű társkapcsolatokra vágyók ezúttal hoppon maradnak.

"A házasság nem divatjamúlt forma, hanem megerősíti a férfi-nő kapcsolatot" (Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális és családügyért felelős államtitkára)

Ha tovább gondoljuk a kormányzati bejelentést, vajon milyen kérdések lesznek majd az állami jelentkezési nyomtatványon (ha lesz ilyen rendszeresítve), és mennyiben térnek el ezek az átlag-társkeresőktől? Például:

• ugye komolyak a szándékaid és nem kalandot akarsz, hanem ásó-kapa-nagyharang kapcsolatot, templomi esküvővel?
• leteszed-e a nagy esküt, hogy válás ellenes vagy?
• magadévá tudod tenni nagyanyáink bölcsességét, "ezt szakítottad, szagoljad"?
• ugye legalább három gyereket akarsz majd?
• elég a házasság mint társadalmi státusz, vagy extra is kell, például szerelem?
• valódi szex kell, vagy "nemzés-aktus"?
• erősen gátlásos kocka is jöhet? És templom egere, többmilliós diákhitellel, tíz évnyi adósság elleni küzdelemmel?
• csak a tízes csaj/szőke herceg fehér lovon jöhet, vagy bárki, aki szóba áll veled?
• rasszizmusod foka? külföldi szingli cserediák, hazai nemzetiségi elképzelhető?
• milyen extremitás fér bele, ha muszáj?

A külső paramétereken kívül valószínűleg nem felejtkezik el majd az állami házasságközvetítő iroda olyan apróságokról sem, mint annak megjelölése, a jelentkező "jobbközép irányultságú", esetleg "szabadelvű", "konzervatív" vagy épp "kereszténydemokrata gondolkodású" párt keres majd magának, esetleg csak a "szittya magyar" körből várt partnert, vagy szimplán a "tiszta vér" a lényeg. Mert azt mégiscsak ciki leírni, hogy a belső értékek a legfontosabbak. Mint például a bőr belső.

"Keresem páromat egy kellemes hölgy személyében, aki szeret horgászni és van hozzá csónakja. A csónakról kérek fényképet."

De vajon az állam (állami házasságközvetítő alkalmazott) utánanéz majd annak, a jelentkezők adatai megfelelnek a valóságnak? Mi lesz, ha nem tanúsított kellő körültekintést, és emiatt valaki kárt szenved, perelheti majd az államot súlyos milliókra kártérítés gyanánt? Hogyan zárják ki a házasságszédelgőket (feketelista? hazugság vizsgáló? adóhivatalos fenyegetés?) és a hozományvadászokat? Meg azokat, akik csak egy éjszakás szexre utaznak?

Értelmező szótár társkereső hirdetésekhez:

A nők által feladott hirdetésekben:

"Kalandvágyó": Több szeretője volt eddig, mint neked lesz egész életedben
"Atletikus alkat": Lapos fenekű gebe
"Átlagos kinézetű": Ronda, mint a bűn
"Gyönyörű": Beteges hazudozó
"Érzelmileg stabil": Pszichiátriai gyógykezelésen átesett
"Szabadlelkű": Pénzvadász
"Vidám": Idegesítő
"Jó hallgatóság": Már majdnem autista
"Modern": Állandóan szőrös a lába (hónaljkutya sem kizárt)
"Régivágású": Villany le, kizárólag misszionárius póz
"Nyitott": Mindenre elszánt
"Társaságot kedvelő": Lármás
"Szenvedélyes": Lármás
"Költői": Anyagilag instabil, depressziós
"Rubensi alkat": Dagadt
"Romantikus": Csak gyertyafény mellett néz ki jól
"Kéjsóvár": Nagyon dagadt
"Arányos alkatú": Baromira dagadt


Férfi hirdetésekben:

"Sportos": Ül a kanapén és meccset néz
"Átlagos kinézetű": Undorító szőrök vannak a fülében, az orrában és a fenekén
"Tanult": Mindig hülyének fog nézni
"Szabadlelkű": Lefekteti a nővéredet is
"Első a barátság": Amennyiben ez meztelenséggel is jár
"Őszinte": Beteges hazudozó
"Szeret összebújni": Beteges hazudozó
"Mackós": Túlsúlyos, szőrösebb mint egy medve
"Vallásos": Egyszer elment a nagymamájával a templomba húsvétkor
"Becsületes": Piti bűnöző, de még egyszer sem kapták el
"Figyelmes": Azt mondja, "Kérek", ha sört követel

Az egyik legnagyobb kérdés azonban az, vajon egy állami társkereső szolgálat heppi reklámja el tudja-e felejtetni a fiatalokkal a napi problémáikat,  a magas munkanélküliséget, a kilátástalan lakáshelyzetet, a drága mozi- és koncertjegyet, a sokak számára megfizethetetlen hétvégi önfeledt szórakozást. És lehet azzal jönni, tessék sétálni plázában, ha épp szakad az eső, de egy idő múltán azért mégis csak kevés egy egészséges kapcsolathoz a mesterséges térben padon üldögélés ... Bár az is lehet, hogy a cél valójában nemes: két csóró ha összebútorozik, mégiscsak nehezebben hal éhen, mintha egyedül nyögnék a rezsit.

"Egy nő bejelentkezett egy online társkeresőbe, majd megadta az elvárásait: nem érdekes hogyan néz ki a leendő partner, nem számít a vagyon, csak kedves legyen.
Egy férfi is bejelentkezett és ő is megadta elvárásait: nem számít, mekkora melle van, mennyire csinos, egyedüli kritérium az, hogy intelligens legyen.
A rendszer összeillőnek találta őket, mivel a program szerint mindketten krónikus hazudozók ..."

És nemcsak az anyagi problémákat kellene megoldani, hanem olyan, egyre jobban feszítő társadalmi jelenséget is, mint a kényszerszingliség. Ehhez életünk sok szegmensét átfogó kormányzati stratégia kellene, egy állami társkereső szolgálat indításával rövidúton elintézni nem lehet, azzal meg pláne nem, hogy a liberalizmus, az individualizmus, a hedonizmus (vagy bármely szalonképes izmus), esetleg az óvoda a hibás.

"Egyes kutatások szerint az egyedülálló nők számának növekedése mögött döntően a korosztályba tartozó férfiak viselkedése áll. 'k azok, akik az állandó partnerkapcsolatot minél későbbre halasztják. Ismerkedésre szinte csak a szórakozóhelyek állnak rendelkezésre, így nagy szükség lenne arra, hogy a fiatalok megtalálják azokat a közösségeket, fórumokat, ahol ismerkedhetnek egymással. A kényszerszingliség megszüntetése, valamint a válások számának csökkenése érdekében már óvodás korban fejleszteni kell a társas intelligenciát, mivel a fiataloknak nincsenek meg azok a készségeik, amelyek segítségével a felmerülő konfliktusokat képesek lennének megoldani." (Dr. Takács Helga, 27 éves jogász) Új Nemzedék Jövőjéért program

Egy csomó sztereotípiával is le kell számoltatni a jelentkezőket, így például a lányok esetében azzal, hogy "a férfiak nem akarnak komoly kapcsolatot", "minden férfi csak azt akarja", "a jó pasik vagy házasok vagy melegek" és a fiúknak sem kellene feltétlen arra számítaniuk, hogy "minden nő elsárkányosodik, ha bekötik a fejét", "örökre fel kell adni a szabadságot", "meglátod, nem sörözhetsz majd egy jót a haverokkal", stb.

"A földrajzkutató pályáján általában döntően jelentős felívelést jelent, ha megnősül. Ilyenkor kerül sor a hosszú, nagy horderejű, esetleg többéves útjaira, amikor semmiféle dzsungel nem lehet elég mély, sötét, távoli és veszélyes." (Rejtő Jenő)

De visszatérve a kormány szinglitlenítési akciójára, az is kérdés, vajon a mozgalom megmarad online, vagy nagyobb városokban szerveznek ötórai teákat, szolid táncos mulatságokat, esetleg a helyi felsőoktatási intézmények auláiba tartanak majd vidám esteket? Vajon hogyan képzeli a kormány az államosított házasságközvetítést, milyen programokkal, közösségi terekkel és óvodai társas lét fejlesztő előadásokkal ? És mindezt mennyiből?

"A szimbolikus, lelki területre ható intézkedések sorában megemlítette az Új Széchenyi Terv keretében meghirdetett, a családi életre való felkészítést segítő pályázatot, amelynek keretében 10 milliárd forint támogatásra pályázhattak egyházak és civil szervezetek. Kedvező fogadtatásra találtak a fiatal szülők körében a babaköszöntő levelek is, amelyet a Három Királyfi, Három Királylány mozgalommal együtt küldenek az újszülöttek szüleinek" (kormany.hu)

Lesz pszichológus, aki segít az egyéni problémák leküzdéséhez? Hogyan akadályozzák meg, hogy az egész ne silányuljon le szexpartner vagy épp választási kampányhoz aktivista keresésre, "úgyis ráér, magányos" alapon?

Társkereső hirdetés:
"Félénk fiú keresi... öööö, izé, hm, áááá, hagyjuk."

És ha beindul az állami párkereső szolgálat, vajon a nem egyetemista korúak is igénybe vehetik majd? Mert a 25 év felettiek számára sem habos torta minden nap ...

A piacon azonban rengeteg társkereső szolgálat, online felület van, így az adófizetők pénzéből finanszírozott állami "mozgalom" sok versenytárssal találja magát szemben már az első pillanattól kezdve - és ezek kínálata igen széles, a nemzeti színű keresztény oldaltól kezdve a szexpartner keresőkig. A házasságkötések száma pedig - a kormánypropaganda ellenére is - folyamatosan  csökken.

Viccek forrása: viccesviccek.hu

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Aki most íratja be gyermekét általános iskolába, az felkészülhet, egyrészt nem biztos, hogy elsőre helyet talál gyermekének a köznevelés rendszerében, másrészt pedig színt kell vallania, milyen világnézetű oktatást kíván a gyermekének az állami iskolában - marad az erkölcstannál vagy inkább kéri a hittant. A kötelező nyilatkozat azonban nemcsak az elsős, hanem az ötödikes szülőket is érinti, nekik is el kell dönteniük, bevallják-e ország-világ előtt, hogy miben hisznek vagy inkább rejtőzködő életmódot választanak.

A hab a tortán, hogy jelenleg azt sem lehet tudni, hány elsős lesz a köznevelési törvény új szabálya miatt - a köznevelési törvény jelentősen megemelte a beiratkozásra köteles gyermekek számát, immáron minden augusztus 31-én 6. életévét betöltött gyermek tanköteles. Eddig május 31. volt a vízválasztó, így a nyári gyerekekkel együtt három hónap szülötteivel lesz több beiratkozó, ez barátok között is cirka 25%-os emelkedést mutat.

Azt, hogy a mostani elsősökhöz képest sokan lesznek már az is jelzi, a kormányzat kész a helyzet megoldására: egy március 28-án beadott törvényjavaslat alapján az osztálylétszám a fenntartó engedélyével legfeljebb húsz százalékkal átléphető - ez praktikusan azt jelenti, hogy a köznevelési törvény 4. sz. mellékletében foglalt létszámok esetében a 27 fő 5,4 fővel megemelhető. Hogy 32,4 fős osztályok a gyakorlatban 32 gyereket jelentenek majd (a kerekítés szabályai alapján) vagy 33-34 kisdiákot (muszáj mindenkit elhelyezni, "megoldjuk"), ez még nem tiszta, de ha statisztikailag 25%-kal nő az elsősök száma, akkor sok helyen valószínűleg a nagyvonalúbb felfelé kerekítés fog bekövetkezni, bár izgalomra semmi ok, Marekné Pintér Aranka szerint azért a 40 fős osztályok nem lesznek. 

A törvénymódosítás indoklása nagyvonalú: "a szülők intézményválasztási szabadsága és az intézmények befogadóképessége alapján nem minden esetben van lehetőség új osztály indítására, ha a maximális létszámnál több gyermeket tanulót kell elhelyezni egy csoportban, osztályban". Hibás tehát a szülő meg az intézményválasztási szabadság, nem pedig az átgondolatlan köznevelési koncepció. Plusz az intézmények mérete, de ez csak úgy másodlagosan megemlítve.

Felvetődhet a kérdés: miért is kellett kitolni a tankötelezettséget ily hirtelen? Ha már muszáj volt a kicsiket minél hamarabb beterelni a köznevelésbe, miért nem lehetett fokozatosan, évről évre arrébb tolva a hónapokat? Vajon utána számolt valaha is bárki az előkészítők közül, a bevezetés mit jelent majd a gyakorlatban? És megfelelő kifogás-e az minderre, hogy "bezzeg a szocializmusban is voltak 36 fős osztályok, mégis felnőttünk"?

"Első körben csaknem 320 XVIII. kerületi iskolába készülő gyermek beiratkozását utasították el helyhiányra hivatkozva, teljes bizonytalanságban hagyva a szülőket. Végül 28-32 fős osztályokba, fizikailag nem létező tantermekbe, részben nem ismert tanító nénik által vezetett csoportokba sikerült papíron elhelyezni az ezerkétszáz elsőosztályost" - Lőrinci Magazin. 

És hogyan oldják meg például a budapesti XVIII. kerületben a problémát? Van, ahol tanterem építéssel és van, ahol a gondnoki lakás átalakításával, illetve egyéb módszerekkel:

"Marekné Pintér Aranka a gyermekek felvételéről elmondta: egy iskolát lehet megjelölni, ahová menni szeretne a diák, és az igazgató dönt a felvételről. Ha oda nem kerülne be, akkor a saját, lakóhely szerinti körzetében kell elhelyezni.
Ha helyhiány lép fel, akkor az érintettek között sorsolás útján dönt az igazgató. Elsőbbséget élveznek a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók, és sorsolás nélkül felvehető a sajátos nevelési igényű diák, illetve akinek különleges helyzete ezt indokolja. Ilyen lehet az, hogy a szülő, a testvér tartósan beteg vagy fogyatékkal él, a testvér az adott intézménybe jár, a szülő munkahelye az adott körzetben vagy egy kilométeren belül van (...) eduline.hu

Lefordítva: ha elsőre nem veszik fel a gyereket, marad a protekciózás esetleg extra körülmény felmutatása, alacsony érdekérvényesítő képesség esetén pedig a "nem-szeretem iskola", esetleg a hajnali-esti bumlizás egy távolabbi intézménybe. Ennyit a szülő intézményválasztási szabadságáról ...

Az pedig további kérdéseket vet fel, beférnek-e a plusz padok a termekbe (nem mindbe, aki járt már szülői értekezleten, az tudja), lesz-e elég asztal a menzán meg megfelelő mennyiségű labda a tornateremben meg elég számítógép informatikán, esetleg a plusz 20% csak kívülről szemléli majd a többieket, milyen jó is nekik. Ráadásul a pedagógusoknak is fel kell készülni arra, hogy fiatalabbak lesznek a diákok, ennek minden velejárójával - nehezebb lesz a figyelmüket tartósan lekötni, kevésbé fog a kezük a ceruzára állni és arányaiban (statisztikai alapon mintegy 25%-kal) több lesz a túlmozgásos, figyelemzavaros gyerek is. És ha egy osztályban túl sok a rendbontó, nehezebben megy a tanítás is, a gyermekek osztályközösségbe integrálása pedig igen időigényes és idegörlő feladat. És ne csodálkozzunk, ha az iskolák a gyerekhullámot céirányosan átgondoltabb és intenzívebb buktatási gyakorlat meghonosításával próbálják majd tompítani az évek folyamán.

És ha már túljutottunk a létszámgondokon, mi a helyzet a vallásszabadsággal és a szekularizációval?

Ha törvénymódosítás, akkor abba sok minden belefér, nemcsak az osztálylétszámok duzzasztása - így a hittan-erkölcstan kombóra is szentel egy-két mondatot a beadvány. Az indoklás szerint a módosítás célja, hogy a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok 5-8. évfolyamára is kiterjeszti az erkölcstan oktatással kapcsolatos szabályok alkalmazását (az eddigi "általános iskola" helyett) , lehetővé téve, hogy ezen intézményeknek az általános iskola felső tagozatának megfelelő évfolyamain is választható legyen az egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstan óra" - tehát ha a nyolc osztályos gimnáziumok igazgatói eddig nyugodtan hátradőltek, rájuk nem vonatkozik a hittan-mizéria, jobb ha újragondolják szeptemberi terveiket.

A törvénymódosítás "ezen kívül következetesen szétválasztja az erkölcstan helyett választható hit- és erkölcstan oktatás, valamint a szülő, a tanuló által szabadon választott hitoktatás fogalmát, szabályait, ezzel egyértelművé téve, hogy azon nevelési-oktatási intézményekben, illetve évfolyamokon, ahol az erkölcstan nem váltható ki hit- és erkölcstan oktatással vagy az utóbbi nem szervezhető meg ott is biztosítani kell a fakultatív hitoktatás lehetőségét, összhangban az Nkt. (köznevelési törvény) alapelveivel."

Ez mit jelent a gyakorlatban? A parlament által még el nem fogadott törvényjavaslat alapján tehát senkit sem érhet hátrány csak azért, mert nem a nagy történelmi egyházak hittanát választja, és a hittanóra ilyen vagy olyan okból nem iktatható órarendbe.

Kérdés, azokat, akik ma és holnap íratják be gyermeküket első osztályba, tudják-e az iskolák teljeskörűen tájékoztatni arról:

• mi is lesz a tematikája a világi etikának, be tudják-e mutatni a szeptembertől használt tankönyvet, munkafüzetet, mik lesznek az oktatásban preferált konszenzusos erkölcsi irányelvek, kik bukhatnak meg a tantárgyból, stb.
• felkészült lesz-e a 60 órás gyorstalpalós tanár az új tantárgy ismereteinek átadására, esetleg szaktanár tartja-e majd az órákat, illetve milyen a tanár "erkölcsi pedigréje"?
• melyik felekezet hogyan kívánja (tudja) megoldani a hittanoktatást - tanrendbe illesztve, esetleg esti/vasárnapi iskola keretében, mennyire felkészült hittan tanárt tudnak biztosítani, 
• melyik felekezet konkrétan milyen tematikával kívánja oktatni a hittant, milyen témákat ölel fel a tananyagjuk, milyen tankönyvet fognak használni, milyen pedigrével rendelkező hittantanár tartja majd az órákat (lesz-e például bugyira vetkőztetés demonstrálási célból, stb.)
• van-e év közben és év elején átjárás (átigazolási lehetőség) az erkölcstan és hittan között (pl. nem megfelelő tanár, tematika, stb. miatt),
• mi kerül majd be a bizonyítványból, erkölcstanból kettes? esetleg "hittan (zárójelben a vallás megnevezése) közepes"?
• mi van akkor, ha a szülő két helyre is akarja járni egyszerre a gyermekét, meg akkor, ha valaki egyik felekezeti hittanról egy másikra akar átmenni (például családi okokból)?

Vannak, akik nem bízzák a véletlenre az eljövendő hívek toborzását, így például a református egyház kampányoldalt is indított a gyermekek és szüleik megnyerése érdekében, "gyermeke jó helyen van a hittanórákon is" szlogennel, de az evangélikusok is megjelentették a sajátjukat. Az igyekezet nem véletlen - hiszen miközben a kormányzat egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz az oktatás és a hitélet összefonására, a legutóbbi népszámlálási adatok nem igazolják a törekvését: 2011-ben harminc százalékkal kevesebben nevezték a történelmi egyházakhoz tartozónak magukat Magyarországon, mint egy évtizeddel korábban (forrás: hvg.hu)

"(...) Magyarország legkevésbé vallásosnak számító megyéjében 2001-ben a helybeliek 59, tavalyelőtt viszont már csak 43 százaléka tekintette valamelyik felekezethez, vallási közösséghez tartozónak magát.

Hasonló a helyzet a fővárosban is, ahol tizenkét éve 1,14 millió polgár nevezte istenhívőnek magát, míg tavalyelőtt már csak 748 ezer. A másik végletnek az ország legkeletibb és legnyugatibb szeglete, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Vas megye számít, ahol az egyházak viszonylag erősebben tartják még magukat. Nyíregyháza térségében a lakosság 71 százaléka nevezte magát 2011-ben valamelyik felekezethez tartozónak, míg Szombathely vidékén a népesség 68 százaléka. A szekularizálódás azonban e térségekben is feltartóztathatatlannak tűnik. A magukat hívőnek nem tartó személyek száma egyetlen évtized alatt ez utóbbi körzetekben is több mint megduplázódott.

A tavalyelőtti népszámlálás adatai azt is jelzik, hogy a lakosság egyre növekvő hányada nagyon nem kedveli, ha az állam a világnézeti meggyőződését firtatja. E tekintetben különösen a budapestiek elutasítóak: több mint egyharmaduk (585 ezer megkérdezett) kereken visszautasította a hitbeli elköteleződésére irányuló tudakozódást. Míg 2001-ben a magukat vallásosnak nem deklarálók között még országszerte egyértelműen többségben voltak azok, akik nyíltan vállalták ateizmusukat, vagy ha úgy tetszik, szabadgondolkodó mivoltukat, ma már azoknak a száma a magasabb, akik elvi alapon nem tűrik, hogy a közhatalom a világnézeti meggyőződésüket szondázza." (hvg.hu)

Az egyházaknak tehát minden lobbierejüket be kell vetniük azért, hogy egyrészről ne csússzanak le az állami támogatásról, másrészről híveik számát minimum megtartsák, esetleg még növeljék is - azaz megfordítsák a számukra nem túl kedvező tendenciákat.

A leendő elsősök szülei azonban nagy dilemma előtt állnak - ha nem ma vagy holnap, legkésőbb április 30-ig nyilatkozniuk kell, mit választanak, a világi vagy az egyházi tanokat. A leendő ötödikesek esetében ez a határidő május 20. Nyilatkozni írásban kell, tehát fel kell fedni a lapokat és el kell árulni azt, amitől már a népszámlálásnál is sokan ódzkodtak, melyik felekezethez tartozik a család. A nyilatkozat ugyan nem kötelező, azonban ha nincs aláírt papír, akkor marad az erkölcstan. A szabályozás felvet egy-két alapjogi kérdést, így például a Demokratikus Koalíció arra szólította fel a szülőket, hogy ne nyilatkozzanak, mivel az alaptörvény értelmében senki senki sem kötelezhető arra, hogy vallási meggyőződését nyilvánosságra hozza, ráadásul az így megszerzett adatok különféle listák alapjai lehetnek vagy egyéb visszaélések történhetnek. A kérés nem véletlen - Európa számos emlékkel rendelkezik arról, milyen az, amikor a vallási tolerancia egyes országokban épp nem volt csúcsra járatva.

Péterfalvi Attila legfőbb adatvédő szerint listázható az elsősök és ötödikesek vallása. A vallásosságra vonatkozó információ különleges adatnak minősül, a diákok vallásáról így az iskola (tehát a tankerület), az iskola fenntartója és a hit- és erkölcstan oktatást vállaló egyházi személy (azaz az egyház) is tudomást szerez. 

"Péterfalvi szerint a hit- és erkölcstan oktatás megszervezéséhez az iskolának és az egyháznak is ismernie kell ezeket az adatokat. Ezeket az egyházak az információszabadságról szóló törvénynek megfelelően, célhoz kötötten, vagyis a cél megvalósításának körében és időszakában használhatják fel. A nyilatkozat ezért nem sérti a magánszférához fűződő jogokat." (index.hu)

Valószínűleg a többség nem is attól fél, hogy az egyházak használják fel törvénytelenül az adatokat - kérdés, a kormányzat mit kezd velük az elkövetkező nyolc év alatt. Mert akárhogy is nézzük, ha nem változik a törvény, a cél megvalósításához ennyi idő kell (hittan és erkölcstan oktatása az 1-8, évfolyamokon), az időszak pedig minimum az, amíg a gyermek ezen évfolyamok egyikébe járva koptatja a padokat. És igen, ebben az esetben az is adat, ha nincs adat.

Tehát az, aki vallásos, de ezt nem akarja a kormány hivatalnokainak az orrára kötni, nem sokat tehet - bevállaltatja gyermekével mindkettőt, iskolai órák keretében erkölcstan, magánórák keretében, az egész napos iskola miatt délután 4 után vagy hétvégén hittan. De vajon partnerek lesznek-e az ilyen megoldásban az egyházak? Ezt már a szülőknek kell kijárniuk maguknak.

És amit még a tanároknak meg kell oldaniuk, ez az osztályok kormány általi világnézeti megosztása: mi lesz, ha a hittanosok csúfolják az erkölcstanosokat vagy épp fordítva? Ki tesz majd rendet és hogyan? Szükség van arra, hogy az ideológiai árokásás már hat évesen megkezdődjön?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!