Ki a jó tanár? Majd a szakértők eldöntik, legalábbis Hoffmann Rózsa szerint:

"A következő tanévtől három "kitüntetett" szakértői szerep különül el a köznevelésben – jelentette be Hoffmann Rózsa. Szakértőnek azok jelentkezhetnek, akik legalább 10 éves gyakorlat és ajánlások alapján felkerülnek az országos szakértői névjegyzékre, elvégzik a számukra az Oktatáskutató Intézet vagy az Oktatási Hivatal által szervezett képzést, és részt vesznek később is olyan továbbképzésen, amely "frissen tartja tudásukat"." (hir24.hu)

Tehát bármilyen is lesz a jövőben a köznevelésünk, a szakértők meg fogják majd mondani, mit hogy kéne csinálni, ha pedig nem jönnek az elvárt eredmények, ki a hibás. Egyet bizton állíthatunk, nem az államtitkárság lesz a hunyó, inkább a tanároknak és igazgatóknak, a gyerekeknek valamint a szülőknek lesz félnivalójuk.

"Aki az összeomlás közepette mosolyogni tud, az már tudja, kit hibáztasson" (ismeretlen)

A három pillér itt is meglesz, háromféle szakértő fog tevékenykedni - remény szerint - gyermekeink lehető legtökéletesebb okosodása érdekében.

Az első a szaktanácsadók és tantárgygondozók, ők a pedagógusok munkáját segítik majd tanácsokkal, például hogy a Nemzeti alaptanterv vagy a kerettantervek egyik vagy másik új elemét hogyan érdemes tanítani. Nyolcszázan lesznek szerte az országban, lesz kiből választani, mert mindegy ötezren jelentkeztek ilyen munkakör betöltésére.

De vajon hogyan lesz hirtelen ennyi szaktekintély, aki okos tanácsokkal tudja segíteni a többiek munkáját? És ki választja ki őket, hogy tényleg alkalmasak mások munkájának segítésére. Mert az egy dolog, hogy valaki ért a saját területéhez, egy másik pedig az, hogy ezt át is tudja - értékelhető formában - adni. Különben csak arra jók, hogy a hozzá tartozó tanárok az első próbálkozás után tudják, na őt sem érdemes felhívni, vele is csak sűrűbben vannak, de nem többen. És még mindig félhetnek attól, hogy ha esetleg egy "bárgyú" kérdéssel zavarják a tanácsadót, az kitörölhetetlenül belekerül az aktájukba és később a fejükre olvassák, mi az hogy még ezt sem tudják. Mert bárki is lesz szaktanácsadó, a tankerület fizeti, így ha le kell írnia, melyik tanár milyen, akkor a helybeli vezetők iránymutatása alapján fogja irányítani a mondanivalóját.

Az sem lényegtelen, ki milyen módszert tart megfelelőnek a keze alatt formálódó gyerekek tanítására - hiszen másképp kell bánni egy túlmozgásos gyerekeket összegyűjtő kényszer-sportosztállyal és másképp egy kiválogatott nyelvtagozatos osztállyal. De mi van, ha a tanácsadó csak egy módszert lát egyetlen, igaz útnak? Ki tud lépni a saját dobozából és el tudja-e vajon hinni, vannak más típusú gyerekek is, mint akikkel eddig ő találkozott? Vagy az egységes színvonalra és minőségre törekvése az lesz, amit eddig ő tapasztalt és tanított, semmi más, csak azt az egyet fogja szajkózni vég nélkül mindenkinek, aki hozzá fordul tanácsért? Esetleg leegyszerűsödik az egész folyamat, felülről kap egy "tantárgyi iránymutatást", amit aztán mindenkinek igyekszik emlékezetből, nagyon okosnak tűnve átadni?

"Kohn elpanaszolja a rabbinak, hogy döglenek a libái.
- Mivel eteted őket? - kérdezi erre a rabbi.
- Szemes kukoricával. 
- Hát akkor az a baj. Etesd ezután darával őket!
Kohn egy hét múlva ismét panaszkodik, még mindig döglenek a libái, pedig immáron darával eteti őket.
- Mert szamár vagy - csóválja a fejét a rabbi - zabbal etesd őket!
Pár nap múlva Kohn megint siránkozik, hiába eteti zabbal a libáit, mégis pusztulnak.
- Ostoba fajankó vagy, miért nem árpával eteted őket?!
Másnap megint megy Kohn a rabbihoz: 
- Rabbi, hiába próbálkoztam az árpával, megdöglött az utolsó libám is!
- Most már egy libád sincs?
- Egyetlen egy se.
- Kár. Pedig még annyi jó ötletem lett volna még ..."

Az idő azonban telik és ugyanabba a folyóba nem lehet még egyszer belelépni - amit a gyerekek nem  tudtak megtanulni az esetleges inkompetens, nem rájuk szabott ötletek és módszerek miatt, az bizony akár örökre homály tud számukra maradni.

A második szakértői csoport a tanfelügyelők köre (800-1.000 fő), ők lesznek az ellenőrök, országosan egységes szempontrendszer alapján. A céljuk a jó gyakorlatok feltárása, erősítése, és nem az, hogy szelektáljanak a pedagógusok között, legalábbis Hoffmann Rózsa szerint.

"Az új rendszernek nem az a lényege, hogy az értékelések szankciókat eredményezzenek, a felügyelőknek nem is lesz intézkedési jogkörük, egy-egy ilyen látogatás egy pedagógussal közös értékelés dokumentálásával zárul majd, amely minden bizonnyal hasznos lesz az érintett pedagógus számára, valamint az iskolavezetőnek, fenntartónak is a továbbképzési tervek összeállításához is (...). Az értékeléseket természetesen a munkáltató is felhasználhatja, azokból vonhat le következtetéseket, adott esetben intézkedhet is, de nem ez az elsődleges cél, hanem az, hogy a pedagógus, az iskolavezető, a fenntartó visszajelzéseket kapjon arról, hogy az intézmény mennyire éri el kitűzött pedagógiai céljait, mennyire hatékony a pedagógiai fejlesztőmunkában" (Princzinger Péter hivatalvezető, hirado.hu)

Az ötlet maga nem ördögtől való, sőt - ha jó szakemberekkel töltik fel az állományt (mintegy 1000 fő, cirka 100 pedagógusonként egy?), akkor évek munkájával akár még javíthatják is a jelenlegi oktatási színvonalat, a kérdés azonban megint csak az, honnan lesz ennyi igazán jó szakember és ki választja ki őket, mi alapján - a "jó elvtársak" kerülnek be a tankerületekhez, vagy tényleg a szakmai gyakorlat számít és az elért eredmények, az "ajánlásokról" már nem is beszélve - vajon ha négyen körbeajánlják egymást, az már jó lesz?

"Meg kell mondjam, hogy én alapvetően nem vagyok a szakfelügyeleti rendszer ellen. Hasznos dolog az, ha külső kontroll is van egy intézményen, hiszen ha csak a saját szabályai érvényesek rá, akkor könnyen célját vesztheti bármilyen szervezet.

Sajnos ez a szabály jelenleg éppen a szakfelügyeleti rendszert felállítókra igaz. Olyan módon és olyan hirtelen akarják bevezetni és beindítani ezt a hihetetlen szakértelmet, mesterségbeli tudást, pedagógiai és vezetői érzéket, hosszú évek tapasztalatával kikovácsolódott belső értékrendet és nem utolsó sorban az ellenőrzöttek irányában érzett megbecsülést, sőt szakmai alázatot igénylő rendszert, ami ennyi idő alatt emberi számítás szerint kivitelezhetetlen. Fél év alatt fel lehet építeni egy bürokratikus hálózatot, amelyben a résztvevőket gyorstalpalóval kiképzik és egy ellenőrző listával a kezükben, hátba verve őket útnak indítják majd az iskolák (inkább nagy betűvel mondanám: az ISKOLÁK, amelyekről sok esetben elmondható, hogy az elmúlt két-három évtized pedagógiai önállóságában nyers gyémántból briliánssá csiszolódott, kifinomult szellemi műhelyek) felé. Elefántok lesznek a porcelánboltban.

Lehet, hogy vannak olyan oktatási intézmények Magyarországon, amelyekre valóban ráfér, hogy elkapják a grabancukat, mint ahogy vannak az utcán sétáló emberek között is rossz szándékú, bűnöző életmódot folytató emberek. De mint ahogy nem lehet az a cél, hogy a biztonság kedvéért mindenkit, aki az utcára megy börtönbe zárjunk, ugyanúgy nem lehet rászabadítani a közoktatásra félig kiképzett, kontroll nélküli, önjelölt kápókat. Miből gondoljuk, hogy ők - és pont ők - alkalmasak lesznek erre a feladatra? Ki az a zseni, aki ilyen létszámban ennyi idő alatt ki tud választani ilyen kvalitású embereket?

Igen, régen is voltak szakfelügyelők. Én a Fazekas Gimnáziumba jártam, ahol egy épületben voltunk a Fővárosi Pedagógiai Intézettel. Ott - és most az "átkosról" beszélünk, ahol egyébként számtalan más pozícióra politikai meggyőződése alapján neveztek ki embereket - csak az lehetett vezető szakfelügyelő, aki évtizedeken keresztül bizonyította rátermettségét a katedra mögött, tanárként, vezetőtanárként kivívta a tanulók, az intézmény vezetői és a szülők elismerését, sokszor iskolavezetőként is kimagasló elismertségre tett szert. Szakmai tudásuk akkora volt, hogy az országos, sőt sokszor világhírű fazekasos vezetőtanárok messziről megsüvegelték őket az utcán és még a lépteiket is lehalkították az ajtajuk előtt nehogy a gondolataikban megzavarják őket. Ezt a tiszteletet belénk is belénk nevelték. 

Ha egy ilyen ember bement egy tanárhoz órát látogatni, az megtiszteltetés, ünnepnap volt tanár és diák számára. Utána, amikor a kollégával megbeszélték az óra tapasztalatait, évekre kiható szakmai muníciót adott egy-egy pedagógusnak.

Ugye azért az jól látszik, hogy a szeptemberben "munkába álló" új generációs szakfelügyelők között azért csak elvétve lesz ilyen elvárásoknak megfelelni tudó ember. Tisztelet a kivételnek... (egy tanár morgása)

Aki nem élte át az egykori tanfelügyelős, óra előre elpróbálós, igazi pártállami korszakot, annak emlékeztetőül két morzsa:

Tanfelügyelők érkeznek az oroszórára. A fiatal tanárnő kétségbeesetten próbálkozik a legjobb tanulókat felszólítani, de így is siralmas a helyzet. Az egyik kérdésre aztán a hátsó padból Móricka is jelentkezik. Móricka világéletében kuka volt az oroszhoz, de talán most, most majd megmenti az órát, gondolja a tanárnő és felszólítja: 
- Na, mit jelent a mondat?
- Tanárnő azt, hogy " Figyeld, milyen jó segge van a tanárnőnek".
A tanárnő elvörösödik, dühösen rákiabál Mórickára:
- Nem elég, hogy buta vagy, még szemtelen is! Azonnal ülj le!
Móricka leül, de közben hátrasziszegi a tanfelügyelőknek:
- Minek súgnak, ha nem tudnak oroszul?!!!

"Tanulmányi felügyelőt vár az osztály, a tananyag: "Az ember tragédiája". A felkészülés során kérdezi a tanár:
- Na, gyerekek , ki tudná megmondani, mit jelent ez a szó, tragédia?
Pistike jelentkezik:
- Tragédia az, hogy otthon döglik a nyulunk!
- Nem, Pistike, hogy otthon döglik a nyulatok, az baj!  A tragédia az, hogy Kádár, Münnich és Czinege pajtások repülőgéppel utaznak Moszkvába, a tajga fölött a gép kigyullad, lezuhan, mind ott pusztulnak. Ez lenne a tragédia! Hogy otthon döglik a nyulatok, az csak baj, világos?
Nemsokára belép a tanfelügyelő és kérdezi:
- Na, gyerekek, mit tanultatok legutóbb?
Egyként mondja az osztály:
- Az ember tragédiáját!
- Ki tudná közületek megmondani, mit jelent ez a szó, tragédia?
Feláll Pistike és bátran belekezd:
- Ha Kádár, Münnich, Czinege pajtások repülőgéppel utaznak Moszkvába, a gép kigyullad, lezuhan, mindnyájan ott pusztulnak, ez tragédia. De nem baj! A baj az, hogy otthon döglik a nyulunk!"

A baj tehát nem az, hogy hipersebességgel feláll egy szakfelügyeleti rendszer, hanem az, hogy olyan "szakemberek" is be fognak kerülni, akik mindennek mondhatók majd, csak szakembernek nem. A tragédia viszont az, hogy azok, akik - a fenti morgolódó tanár által nagy tisztelettel említett - régivágású, igazi tekintéllyel rendelkező, hiteles szakfelügyelők méltó utódaivá válhatnának hosszabb távon, azok is csak (osztozva a többi, alulképzett társuk általános megítélésén) "lojális pártkatona" bélyeget szerezhetnek  csak magukra. És még attól is félhetnek, ha nem állnak be a sorba, ki lesznek közösítve, esetleg alkalmatlannak lesznek nyilvánítva.

A harmadik szakértői kör a minősítésben részt vevők, akik a pedagógus-életpályamodell keretében értékelnek majd (számuk egyelőre ismeretlen). A minősítő szakértők a minősítés során határoznak arról, hogy valaki adott esetben magasabb pedagógusi és bérkategóriába kerülhet-e. A minősítés két alkalommal kötelező jelleggel történik majd. Hoffmann Rózsa szerint ha a minősítők nagyon alkalmatlannak találják a pedagógust, és ezt a háromtagú szakértői bizottság is kimondja, akkor el kell bocsátani. Ez azonban a végső és "legnegatívabb megoldás", a "cél, hogy a pedagógiai munka színvonala magasabb legyen, és a hibák minimálisra csökkenjenek".

Mi ez, ha nem igazi megfélemlítés, hiszen ki garantálja azt, hogy a háromtagú "bíróság" (bocs, bizottság) tényleg kompetens személyekből áll, döntésük pedig nem azért születik, mert valaki például politikai okokból fekete seggűvé vált? Hol lehet majd fellebbezni a bizottság döntése ellen? Esetleg akit így alkalmatlanná nyilvánítanak, az örökre el lesz tiltva a pedagógusi pályától? Kinek lehet joga arra, hogy így döntsön életek felett, keresztbe törve pedagógus életpályákat? És lesz-e valaha szankciója annak, ha kiderül, a három tagú bizottság is csak valamelyik kisebb-nagyobb pártvezérnek, helyi potentátnak a meghosszabbított nyúlványa, a valódi cél pedig csókosoknak frissen megüresedett hely biztosítása?

Azt pedig, hogy egészen biztos, hogy felkészült szakértők döntik el, ki alkalmas tanárnak és ki nem, már a januári események megkérdőjelezik - a nyugdíj mellett továbbtanítók rátermettségét, szakmai felkészültségét és nem utolsó sorban szükségességét maga a kormányfő bírálja el, egyesével. A legérdekeltebbeket, a gyerekeket a kutya sem kérdezi meg, az ő véleményük egy tollpihényit sem nyom a latban.

Igenám, de a köznevelés nemcsak pedagógusokból meg szakértőkből (tanfelügyelőkből, minősítőkből) áll, hanem gyerekekből és szülőkből is - arról pedig nem sok hír van, nekik milyen szerepük van a minősítésben és egy pedagógus alkalmassá vagy épp alkalmatlanná nyilvánításában. Ez nem is csoda, hiszen a végén még olyan pedagógust kellene eltávolítani a rendszerből, amelyik "jó elvtárs", ideológiailag és kapcsolatilag tökéletesen megbízható - ezt a hibát valószínűleg nem szeretnék elkövetni a jelenlegi oktatáspolitikusok.

És milyen az ideális tanár, ha a leginkább érdekelteket kérdezzük meg? A vélemények természetesen eltérőek, kor- és státuszfüggően, íme néhány:

"Kati néni rossz, mert leragad a részletekben, Évi néni pedig azért rossz, mert mindig a helyesírást nézi. Panni néni jó, mert jól magyarázza a dolgokat, Pali bácsit is szeretem mert humorizál, Gabi néni pedig jó ahhoz képest, hogy ének tanár. Szerintem a jó tanárnak legyen jó humorérzéke, jól magyarázzon, jól tanítson és ne legyen annyira szigorú." (egy általános iskolás morgása)

"A jó tanár szerintem humoros, de mégis komoly, kedves de szigorú, megérti a gyerekeket, azok pedig tudják tisztelni, jól tanít, lényegre törően. Olyan, mint a mostani osztályfőnököm." (egy középiskolás morgása)

"A jó tanár következetes, jó humorú, tudjon mesélni, érdekfeszítően előadni, tudja megszerettetni az általa tanított tantárgyat, a gyerekek számíthassanak rá mint tanárra és mint emberre, ne kivételezzen és tudjon igazságot tenni, legyen tekintélye és legyen hiteles." (egy többgyermekes szülő morgása)

De mit tud tenni egy szülő, ha úgy érzi, nem az igazi egy tanár? Sok mindent nem, mehet panaszra ide vagy oda, de a tanár habitusát, a gyerekekhez hozzáállását nem fogja tudni alapvetően megváltoztatni, sőt, egy idő múltán a saját gyerekével tol ki. Eldöntheti, fontos-e a tantárgy, mert például ha a matek tanár kutyaütő, célszerű másik iskolát keresnie a csemetéjének, ha viszont olyan, amiből az a lényeg, ne bukjon meg, akár maradhat is, csak differenciálni kell és a hármas miatt nem szabad agyonütni otthon a gyereket. És vannak azok a kirívó, botrányos esetek - amikor nincs mese, már nehéz bármilyen intézménynek is megmagyaráznia, a tanár jó és kiválóan érti a szakmáját:

"A mélykúti diakónus az egyik hittanóráján bugyira és gatyára vetkőztetett két kisdiákot, akiknek aztán meg kellett puszilniuk egymást. P. Lajos a paráznaságot szerette volna illusztrálni a gyerekek számára – írja az atv.hu. (...)

Az érintett osztályba járó egyik kisdiák neve elhallgatását kérő szülője az atv.hu-nak elmondta, hogy az ő gyermeke is elmesélte otthon, mi történt az osztálytársaival. E szerint a paráznaságot illusztrálandó, „Lajos bácsi” bugyira és gatyára vetkőztetett egy kislányt és egy kisfiút, akiknek meg kellett puszilniuk egymást. A szülők megdöbbentek, mert felkészült hittantanárnak ismerték P. Lajost. A szülő hozzátette: szülőtársai bejelentése alapján egyházi vizsgálat indult, Kalocsáról, a katolikus érsekségtől érkeztek egyházi emberek, hogy felvegyék a jegyzőkönyvet.

Az ügyről se az iskola („az ügyet átadtuk a Kalocsa-kecskeméti katolikus egyházmegyének”), se a tankerület („ez az egyház ügye”), se az érsekség nem nyilatkozott. Az érintett hittantanár a vizsgálat lezárásáig szintén nem kívánt nyilatkozni. A főegyházmegyei hatóságnál viszont megerősítették, hogy felfüggesztették P. Lajost a diakónusi szolgálat alól, és hogy az ügyben jelenleg is zajlik a vizsgálat." (hir24.hu)

Azt sem szabad elfelejteni, a rendszer ilyen mértékű centralizálása, felsőbb utasításra bokacsapkodósra az adófizetők pénzéből, az adófizetők gyermekinek vegzálásával történik - és legalább 2.500 új státusz felállításával. Ez nemcsak azt jelenti, hogy éves szinten az új "szakértők" fizetését a költségvetésnek ki kell fizetni, de kell nekik biztosítani infrastruktúrát is - irodát, ahova leülhetnek, bútort, számítógépet, telefont, internetet, hűtőt-kávéfőzőt, szakirodalmat, továbbképzéseket, ez pedig igencsak megnöveli a költségeket. Ha csak nagyságrendeket számolunk és feltételezzük, hogy az összes közteherrel együtt havi 600 ezerbe kerül egy "szakértő", akkor 2.500 főre számolva egy évre ez 18 milliárdos kiadást jelent, és ebbe még nincsenek benne a tárgyi feltételek költségei. Ha pedig azt nézzük, tankerületenként hány plusz alkalmazott elhelyezéséről kell majd gondoskodni, kiderül, a mostani tankerületi központok bizony többségében elég szűkösek lesznek a felduzzasztott állományhoz.

Kérdés, vajon fog-e annyival nőni a köznevelés színvonala, hogy megéri ez a beruházás, vagy épp ellenkezőleg, a minőség "egységesítése" valójában csak a jók középszerűvé rontását jelenti majd, miközben a rosszak maradnak olyan színvonalon, ahol vannak - mert ugyebár már az is eredmény, ha kisebbek a különbségek, kisebb nyílású lesz az olló. Egységesítési feladat kipipálva, munkahelyteremtés kipipálva, rokonoknak állás biztosítása kipipálva, felsőbb utasítás végrehajtási rendszerének kiépítése kipipálva.

A GUM áruházban, Moszkvában új pénzbedobós automatát állítanak fel. Az emberek érdeklődve állják körül és kérdezik a utolsó simításokat végző öltönyös szakembereket, hogy mire jó ez a gép.

- Új, szovjet tervezésű borotváló-automata - hangzik a büszke válasz.

- És hogy működik?

- Nagyon egyszerű kérem. Ebbe a nagy lyukba középen bedugja a fejét, közben a pénzbedobó nyílásba helyezi az egy rubelt, és a gép tökéletesen megborotválja.

- Ez csodálatos! De azt hogy oldják meg, hogy mindenkinek eltérő formájú az arca?

- Na igen. Első alkalommal.

De mi lesz vajon a gyerekekkel, a jövő adófizetőivel, meg azokkal a szülőkkel, akik mindezt finanszírozzák?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Szemünk láttára bontakozik ki a nagybetűs Mesterterv - Matolcsy immáron jegybankelnökként tereli gazdaságpolitikánkat a "sógor, koma, jóbarát" rendszer, az ad hoc jellegű beruházási boom és a kínai modell felé.

Az elnök szerint a nemzeti banknak három fő célt kell követnie, melyből kettő, az árstabilitás és a pénzügyi stabilitás kipipálva, a harmadik viszont még nem teljesült, ez pedig a kormányzati gazdaságpolitika támogatása, azaz a devizahitelezés visszaszorítása - ennek eszköze lesz az új Növekedési Hitel Program. És mindehhez még hozzátehetjük Orbán Viktor bankszektort államosítással fenyegető nyilatkozatát is, mely szerint 50 százalékos magyar tulajdont szeretne látni a magyar bankrendszerben.

A program első pillére azokat a kisvállalkozásokat célozza meg, akik nehezen és magas kamaton jutnak jelenleg hitelhez: a helyzet javítására "a jegybank  250 milliárd forintos forrást nyújt a kereskedelmi bankoknak a kisvállalkozások hitelezésére nulla kamatozással, forgóeszközhitelre és uniós előfinanszírozásra. A bankok erre 2 százalékos kamatot tehetnek rá. Mindezt  a vállalkozások új hitelekre, lejáró hitelek megújítására, és valamennyi korábbi kötelezettség kiváltására használhatják". A program idén július elsejétől augusztus végéig tart, tehát aki szeretné igénybe venni, készüljön fel vakációjának átütemezésére, mert a keretösszeg a teljes vállalati hitelállományhoz képest nem túl magas ...

A program második pillére a vállalkozások devizahitelének forintosítása, itt a cél olcsó forinthitelek adása, szintén nulla százalékos jegybanki forrással, 250 milliárd forint keretösszeggel.

A növekedési program harmadik pillére a magyar pénzügyi rendszer sérülékenységének csökkentése - és mivel ez Matolcsy szerint a magas devizaadósság miatt áll fenn, ennek csökkentése a cél, forrása pedig a magyar devizatartalék; ezen pillér keretében a jegybank 1000 milliárd forinttal csökkenti kéthetes kötvényeinek állományát  

A jegybakelnök szerint a három lépés kockázatai a tűréshatáron belül vannak és szerinte a korábban becsült 380 milliárd forintos veszteség helyett két éven belül akár nyereséges is lehet az MNB. (forrás: hvg.hu)

Kérdés: vajon milyen paraméterekkel kell rendelkezniük ahhoz a cégeknek, hogy megkapják az extra olcsó hitelt? Szigorúbbak lesznek a feltételek vagy sokkal enyhébbek, mint voltak az eredetileg felvett hitelek esetében? Kell bármilyen elképzelést (üzleti tervet) felmutatni, mire kívánják felhasználni az olcsó forrást, vagy teljesen mindegy, akár be is dőlhetnek vagy túlvállalhatják magukat felesleges, irreális piaci elképzelésekre hagyatkozó beruházásokkal? MNB háttéranyaga szerint " a kedvezményes hitelek kizárólag azokban az ágazatokban és azokat a kis- és középvállalati adósokat érjék el, amelyek egészséges üzleti modellel rendelkeznek és növekedni szeretnének" - de vajon mit jelent az, hogy "a kedvezményes hitel ágazat és vállalatméret alapján célzott felhasználása"? Ki dönti el, ki kaphat célzottan és ki nem, nyílt kiírás lesz vagy "banktitok"? Vagy az egész leegyszerűsödik "haver-nem haver" dilemmára?

Rászólnak majd fentről a bankokra, kinek kell a hitelét átkonvertálni és kinek nem, ki juthat olcsó forráshoz és ki nem? Esetleg automatikus lesz a rendszer, akinek ilyen vagy olyan hitele van, az immáron átkerül majd egy másik, számára (az állam szerint) sokkal kedvezőbb konstrukcióba?

"A program (első pillér) keretében kihelyezhető, alacsony kamatozású refinanszírozás maximális mennyisége pedig korlátozott, a hazai bankok teljes vállalati hitelállományának mindössze 4%-a, a kkv hitelállomány 7%-a.

"A program (második pillér) keretében kihelyezhető, alacsony kamatozású refinanszírozás maximális mennyisége itt is korlátozott: a hazai bankok kkv devizahitel-állományának legfeljebb a 15%-a." (MNB háttéranyag, 2013. április 4.)

Ki fogja vállalni a kockázatot, a bankok vagy a költségvetés (azaz az adófizetők)? És hogyan fog belépni erre a piacra a több, mint 50%-os magyar  banktulajdon-részesedés, lesz szerepe ebben a három pillérben? Azt mindenesetre a már említett háttéranyag leszögezi, hogy " a jegybank a hitelprogrammal nem vállal fel vállalati hitelkockázatot. Ennek a kockázatnak a felmérése és kezelése továbbra is a bankrendszer feladata" - de kérdés, a gyakorlatban ez mit fog jelenteni?

Hogyan fognak a kieső jövedelemre reagálni a kereskedelmi bankok? És a Bankszövetség? A háttéranyag szerint "a hitelintézetek programhoz való hozzájárulása a velük való megállapodás alapján úgy valósulna meg, hogy egy átlagos kkv-t jellemző hitelkockázati szintnek megfelelő felár helyett csak – a hitelintézetekkel folytatandó tárgyalás kiindulópontját képező - 2%-ot építenek be a hitelkamatokba. Az alacsonyabb felár miatt kieső jövedelmet azonban kompenzálhatja az adósok javuló fizetési képessége, ami a jóval a piac alatti kamattehertől remélhető".

Vajon hogyan lesz nyereséges a MNB, ez a mesterterv milyen irányba befolyásolja majd a jegybank eredményét, ezt levezette bárki is papíron, valódi számokkal? És vajon mekkora kockázatot vállalnak maguk az adófizetők azzal, hogy a kormányzat mindenáron csökkenti a devizahitelek volumenét? Mert ha mégsem lesz nyereséges a MNB, azt bizony adóforintokból kell megtámasztani ...

Azt már külföldi tapasztalatok bizonyítják, hiába öntik a pénzt vállalkozásfejlesztésbe, ha nincs dinamikusan növekvő belső és külső piac, a beruházási boom eredményeképp létrejött plusz termékek-szolgáltatások a kutyának sem kellenek. És mi van ma, Magyarországon? Az utóbbi öt év alatt a vállalkozások fele eltűnt, és statisztikailag kimutathatóan a belső piac folyamatosan szűkül: 

"A kiskereskedelmi forgalom volumene idén februárban 1,4 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Ezt alapvetően az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem (2,6 százalék), illetve az üzemanyag-kiskereskedelem (4,0 százalék) csökkenése eredményezte – derül ki a KSH által közzétett statisztikából.

Januárban 4,1 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom volumene az előző év azonos időszakához képest.

Az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben 3,5, a nem élelmiszer-kiskereskedelemben 6,5, az üzemanyag-kiskereskedelemben pedig 1,3 százalékkal csökkent az értékesítés volumene a naptárhatástól megtisztított adatok alapján." (index.hu)

És azért nem ártana egy kiszámítható gazdasági-jogi környezet sem.

A belső piacra tehát nem lehet számítani mint a gazdasági fejlődés motorjára, marad tehát az export - egyre inkább úgy látszik, Zsiday Viktor elmélete igazolódik be, amelyben hazánk kínai ösvényre lépését vizionálta:

1. devizahitelek teljes eltüntetése a rendszerből (immáron lásd a három pillért)
2. ha ez kész, a kamatszint levitele 2-3%-ra, a forint meg mehet fel akár az égbe is, ha akar.

"Jól látható, hogy mi a végcél. Fellendíteni az ipart (mert a világban mindenhol a gazdaság nagy részét kitevő szolgáltatói szektort alantasabbnak tartják az előbbinél, igazi munkának meglehetősen atavisztikus módon csak az ipari és mezőgazdasági termelést tekintik), sok, közepesen képzett, olcsó munkaerővel (plusz  mérnökök hadával), gyenge devizaárfolyammal, alacsony kamatszinttel. Pontosan a kínai modellt másolják, ahol folyamatosan negatív reálkamatot tartanak, a megtakarítóktól átcsoportosítják a pénzt az állam, és az államon keresztül az erőltetett iparfejlesztés irányába, és ezalatt a devizát is alulértékelten tartják.

A modell tehát erősen exportorientált, alapfeltétele az állami iparfejlesztés, és nagyon alacsony kamatszint valamint alulértékelt deviza. Exportáljuk szét a világot, mint a kínaiak, ez a cél.

A bibi csak az, hogy mindennek az útjában állnak a devizahitelek, mert mindaddig nincs alacsony kamat (és ebből eredően gyenge forint), amíg a forint gyengülése veszélybe sodorja a lakosság és vállalatok nagy részét." (Zsiday Viktor, mfor.hu)

Az exporthoz azonban nyersanyag meg energia kell, ezekben pedig nem igazán bővelkedünk, a hektikus forintárfolyam sem igazán kedvező. Amiben viszont bízhatunk, az Széles Gábor és az ő "madara", melynek röpte igazi álom, „akkor végre Magyarország olyan növekedési pályára áll amin már vagy ötszáz éve nincs. Ha ez bejön akkor jövőre Orbán Viktor kétharmaddal fog megint nyerni”. Olyan apróságokkal pedig ne törődjünk, mint a forint árfolyama - hiszen azzal más sem foglalkozik:

„az MNB-nek nincs árfolyamcélja, inflációs célja van” (Matolcsy, 2013. április 4.)

"(...) a forint jelenlegi gyengülése átmenetinek tekinthető, kormányzati reakció csak akkor szükséges, ha az árfolyam tartósan és jelentősen tér el a költségvetésben szereplő 285 forintos euróárfolyam-szinttől." (Varga Mihály, 2013. március 11.)

Egyelőre az már látszik, a vállalkozásoknak csak egy része élhet majd a program adta lehetőségekkel - már csak az a kérdés, ki és mi alapján fogja eldönteni, kinek lesz ezentúl könnyebb és kinek nehezebb.

És a várható folytatás? Egy közlemény már megjelent az MNB oldalán, ma lesz egy elemzői beszélgetés, hétfőn pedig nyolc nagybank vezetőivel tárgyal az MNB vezetése a programról.

Már alig egy hónap, és itt van május elseje - meg a pénztárgépek kötelező adóhivatali bekötése. Igaz, az októberi terv először január elsejei határidőt vizionált, aztán ez kitolódott április elsejére, míg végül eljött a május elsejei start-időpont. A remélt összeg ugyanannyi, 95 milliárd, ennyi kellene, hogy összejöjjön a kifehérítésből immáron nem egy teljes év, hanem csak 8 (vagy ha az érintett pénztárgépek megoszlását is belekalkuláljuk, inkább 6 hónap) alatt.

"A projektmenedzser az a személy, aki úgy gondolja, 9 anya ki tud hordani 1 gyereket 1 hónap alatt." (ismeretlen)

És mi a jelenleg ismert menetrend?

"Az új pénztárgépekre való átállás időpontja május 1-je. A jelenleg érvényes szabályozás szerint a pénztárgéphasználatra kötelezettek az elektronikus naplóval nem rendelkező pénztárgépeket június 30-ig, az ezzel rendelkező - jellemzően PC alapú pénztárgépeket - december 31-ig működtethetik anélkül, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szankcionálná az átállás elmulasztását." (napi.hu)

Ha technikai okokból nem működik az online kapcsolat, akkor a mentesítés időtartama alatt a pénztárgép üzemeltetője az adatokat CD/DVD lemezre, illetve más, egyszer írható optikai adathordozóra menti, és havonta megküldi az illetékes adóhatóságnak. És milyen információkat vár a NAV? Például:

• az egyes eladott tételek számát, értékét, a vásárlások időpontját, továbbá a pénztárgép üzemeltetésére vonatkozó információkat (ezek rendszerezésével, elemzésével, időbeli összehasonlításával visszaélési sémák fedezhetők fel, kimutathatóvá válnak a legális üzletmenettől látványosan eltérő tételmozgások, illetve gyanús használatra vonatkozó mintázatok).
• gyanúra adhatnak majd okot például, ha gyakori a sztornó, a visszáru, ha a gép kevesebb ideig van bekapcsolva, mint amíg a bolt nyitva van, ha sok az áramszünet, ha az óránként kimutatott bevétel túl kicsi ahhoz, hogy gazdasági racionalitása legyen a gép alkalmazásának, ha az adott tevékenységhez viszonyítva irreálisan alacsony az átlagos vásárlási érték. 
• lehetővé válik a pénztárgép-bejelentések ellenőrzése is (azaz regisztrált-e a pénztárgép), illetve ellenőrizhető a pénzkészlet is. (forrás: fn.hir24.hu)

Ez azonban egy olyan fejlesztést igénylő intézkedés, amely jelentős előzetes befektetést vár el mind az állam (azaz az adófizetők), mind a kereskedők részéről.

Először is az adóhivatalnak ki kell alakítani a rendszert, amely alkalmas az adatok gyűjtésére, tárolására és elemzésére - ez dr. Varga Árpád, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) elnökhelyettese szerint kb. 5 milliárd forintba kerül. Ennyi pénzért cserébe a rendszer  lehetővé teszi a valós idejű lekérdezést, vagyis a fodrászüzlet előtt váró revizor a laptopján ellenőrizheti, hogy az üzletből kilépő vendég kapott-e számlát, de például heti bontásban grafikont is készít az egyes üzletek forgalmáról, aminek az elemzése szintén tanulságos lehet az adóellenőrök számára.

Most ne menjünk bele annak latolgatásába, vajon hány fodrásznak vagy kozmetikusnak van ténylegesen pénztárgépe és abba sem, hogyan értékelhető heti szinten az eladási forgalom egzakt módon, hiszen elég sok változót kell figyelembe venni - mert mi van, ha változik az alkalmazott személye és az igazi kereskedő vénájút felváltja egy mogorva vásárlógyűlölő? Ha rossz az idő napokig és a vevők inkább elhalasztják igényeik kielégítését? Valószínűleg hosszabb távon a bírósági gyakorlat fogja majd eldönteni, milyen erős bizonyíték lehet adócsalás-ügyben egy-egy heti bontású statisztika, illetve az adatok alapján felállított séma. Egy biztos, a gyanúba fogott vállalkozásoknak a jövőben új magyarázkodási szisztémát kell kialakítaniuk.

A kereskedők és szolgáltatók is mélyen a zsebükbe nyúlhatnak azért, hogy beszerezzék a megfelelő pénztárgépeket.   A kritériumok folyamatosan változnak és valójában még senki sem tudja biztosan, hogy milyen feltételeknek kell majd megfelelnie az új pénztárgépeknek (még március végén is módosították az előírásokat), a jelenlegi ismeretek alapján egyes becslések szerint a használatban lévő pénztárgépek 95 százaléka nem lesz átalakítható és ezáltal mindenképpen új berendezés vásáslására kényszeríti az állam a vállalkozásokat. Az érintettek a megfelelő prototípus híján azt sem tudják, milyen kiadásokra készüljenek fel - egy pénztárgép várható költsége 80-100 ezer forint lesz (de ez feljebb is mehet, ha hiány lesz belőlük), és ott vannak még a járulékos költségek is, például az internet havi díja, stb. 

A kormány elhúzta a mézesmadzagot a vállalkozások előtt - bizonyos körülmények között 50 ezer forintos támogatást ígér:

"A kompenzáció azoknak a társaságoknak, illetve egyéni vállalkozóknak jár, amelyek éves árbevétele nem éri el az 500 millió forintot, nincs adótartozásuk, nem állnak csőd- vagy felszámolási eljárás alatt, és nem alkalmaznak feketén dolgozókat. A támogatás maximum öt pénztárgép bekötéséhez vehető igénybe." (hir.24.hu)

A kritériumok erősen leszűkítik a támogatást igényelhető vállalkozások körét, ami egyrészt jó hír az adófizetőknek, akik finanszírozzák a támogatást, másrészről rossz hír a napi likviditási gondokkal egyik napról a másikra túlélő gazdálkodóknak. Hogy pontosan mennyit kell beáldozni az adófizetőknek a támogatásba, még nem ismert - január végi adat alapján a működő vállalkozások közül jelenleg "csaknem 396,5 ezer cég neve szerepel az adósok listáján, összesen 376,7 milliárd forinttal tartoznak, 3,3 százalékkal többel, mint egy évvel korábban. Ebben a kategóriában az adósok száma egy év alatt több mint 35 ezerrel gyarapodott."  Valószínűleg ma még senki sem tudja sem a kedvezményezettek, sem a számukra szükséges pénztárgépek pontos darabszámát, így várhatóan csak valamikor az év vége felé tudhatjuk meg (ha egyáltalán napvilágra kerül),  ténylegesen mennyibe került összesen az államnak átállás. De bármennyibe is, az erre fordított összeg összességében mindenképpen rontja a fehérítés költségvetési egyenlegét.

Az is kérdés, vajon milyen bürokratikus eljárás folyamat során realizálódik a támogatás - vajon hogy fog majd kinézni az adóhivatalos kedvezményre jogosító igazolás (lesz-e például online nyilvántartás, ahol megnézheti kereskedő, valódi-e a papír), és mikor, milyen módon fogják a pénztárgép kereskedéssel foglalkozó cégek utólag megkapni a sokszor ötvenezer forintot? Mert ez esetben ez utóbbi cégek kerülhetnek igen nehéz helyzetbe, főleg ha hónapokig kell várni az államtól az átutalás megérkeztére - a bizonytalanság és a nagy kockázat jelentős árfelhajtó tényező lehet. A részükről teljesen logikus lenne, ha a kiszolgáltatott, rövid határidőre kényszerített vevők felé drasztikusan árat emelnének - nem mindegy, hogy 80 ezer forintból várnak 50 ezret (azaz a bevétel 62,5%-a realizálódik egyszer csak majd), vagy 140 ezerből ugyanennyit (35,7%).

A helyzetet tovább árnyalja az a tény, hogy egyelőre a pénztárgép forgalmazással foglalkozó cégek sem tudják, milyen gépet forgalmazhatnak, az mennyibe fog kerülni és körülbelül mekkora vásárlói igény fog náluk jelentkezni nyár elején, azaz mennyit rendelhetnek meg előre és milyen nagyságrendű beszerzés finanszírozását kell megoldaniuk. 

"A jelenlegi bizonytalan helyzetet minden kereskedő rosszallotta: nem lehet előre tervezni, amikor a gyártó még a prototípust sem készítette el, akkor rendelni sem lehet belőle, így pedig várhatóan csak az utolsó pillanatban jelennek meg a boltokban az eszközök, az alkatrészek pedig még később - ez pedig sem a vevőknek, sem az eladóknak nem érdeke." (Fehér István, napi.hu)

A tét nagy - a pénztárgépek cseréje mintegy 40 milliárd forintba kerül az érintett vállalkozásoknak, ennek a forgalomnak kb. 97%-a nyár elején fog realizálódni úgy, hogy a végső nagy roham előtt két hónappal még a prototípus sincs meg.

Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége szerint a május elsejei határidő nem tartható. A szövetség úgy véli, hogy az ellenőrző egységek tesztelése, engedélyeztetése, pénztárgépekbe való beültetése, az új kasszák legyártása, az adattovábbítás hibáinak kiküszöbölése határidőre még megfeszített tempóban is nehezen kivitelezhető. (hir24.hu)

A legnagyobb kérdés azonban az, megéri-e ez az egész a költségvetésnek, ténylegesen beérkezik-e majd a várt bevétel:

• amelyik kereskedő, szolgáltató eddig megoldotta "okosba", az várhatóan ezután is be fogja vetni híres magyar kreativitást,
• a vásárlók torkán is le kell nyomni, hogy bizony egy-két terméket, szolgáltatást ezek után nem kapnak meg áfa nélkül vagy féláfával, illetve bizonyos árucikkek körében általános árszínvonal emelkedést okozhat a "minden termék pénztárgépbe beütése" (például pékárú),
• a pénztárgéppel nem rendelkezőket továbbra sem tudja rövid pórázra fogni az adóhivatal (pl.  sok esetben még adószámmal sem rendelkező kutyatenyésztők esete, stb.)
• tovább erősödhet az a piaci szegmens, amely az adóhivatal számára eddig is szinte elérhetetlen volt ("én kifestek nálad, te meg megcsinálod a kocsimat", stb.)

A 95 milliárdos plusz áfabevétel több, mint bruttó 446 milliárdos forgalomeltitkolást feltételez a kereskedők-szolgáltatók részéről, és akkor még nem kalkuláltunk csak a 27%-os áfakulccsal - ezt kellene az új pénztárgépeknek kifehéríteni az eredeti egy év helyett cirka 6 hónap alatt. A jövő év elején megtudjuk, ez egy reális álom, vagy megint csak egy tetszetős szám egy papíron. Ha pedig nem jön be a várt bevétel, akkor milyen címen és csomag keretében fogjuk helyrebillenteni a költségvetést.

Előzmény:

Pénztárgépek fekete lyuka

Hogy lesz ebből plusz 90 milliárd?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ha kíváncsi, bárki megnézheti, július elsejétől tud-e dohányterméket vásárolni ott, ahol él - az illetékes minisztérium ugyanis közzétette melyek azok a települések, ahol egyelőre senki sem kíván Nemzeti Dohányboltot nyitni. 

Eddig mi is történt? (előzményposztok elérhetők a tematikus tartalomjegyzékből)

• az eredeti dohánykoncessziós pályázat 2012. december 15-én jelent meg,
• a módosított beadási határidő 2013. február 23. volt és
• több, mint egy hónap kellett az eredménytelenségi hirdetmény megjelenéséhez,
• azokon a helyeken, ahol voltak jelentkezők, ott az eredményhirdetés pedig április 23-ig fog megtörténni.

1417 településre az első pályázati kiírás folyamán nem érkezett jelentkezés, magyarul itt senki sem gondolta úgy, hogy rentábilisan lehetne Nemzeti Dohányboltot üzemeltetni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a többi helyen minden rendben, csak azt, hogy itt tuti nem lesz ebben a körben nyertes.

Tehát ha abból indulunk ki, hogy a kiírástól két hónap kell a pályázat beadására, két hónap pedig az elbírálásra (oké, ez már az egyszer 30 nappal meghosszabbított határidő), akkor az a mai hirdetményt figyelembe véve (bár az nem tartalmaz beadási határidőt, a visszaszámláló sem indult el újra, a konkrét pályázati kiírás sem található a nemzedidohany.hu-n,), a következő koncessziós eredményhirdetés leghamarabb május-június végén várható, onnan pedig még 30 nap szükséges a Nonprofit Zrt-nek, hogy megkösse a tényleges szerződéseket. A legrosszabb forgatókönyv esetén 1417 településen hónapokig nem lehet majd dohányterméket vásárolni, olyan jól sikerült a dohánypiac már most is toldozott-foltozott, többször módosított állami újrafelosztása. Ráadásul az ellátatlan települések között vannak olyanok is, amelyeken nem egy, hanem két koncessziós jog vár gazdára, és például olyan helyeken sem lehet majd cigarettát venni, mint Balatonöszöd vagy Ják.

Ha másodjára sem lesz sikeres a pályázati kiírás, vannak még megoldások, így például az állami mobil áruda, de a járatok útvonalának megtervezése és szervezése, valamint a fogyasztók számára elérhetővé tétele - reklám hiányában - igen időigényes lesz.

Lehet most örülni, hurrá, lesznek füstmentes településeink - de ez sajnos nem így működik. Mert mit is fognak lépni erre a helybeliek?

• nagyon örülnek a kormány átgondolt piaci lépésének, leginkább azok, akik ezentúl kilométereket utazhatnak, hogy kielégítsék káros szenvedélyüket (már ha van pénzük útiköltségre) - ha pedig végre elindul majd az állami dohányjárat, társaságban szidhatják az új rendszert, míg várakoznak, hogy megérkezzen az utánpótlás.

• a feketepiac rugalmas, ahol rést talál, ott gyorsan utat tör magának - a helyi megbízottak valószínűleg hamarabb beüzemelik zug-dohányboltjukat, mint ahogy az állam kegyeskedik majd intézkedni, mindenütt lehessen dohányterméket kapni, akár pl. mobilárudákból is. És nem utolsó sorban a feketepiaci dílerekkel a kapcsolattartás sokkal kényelmesebb is, mint hetente egyszer-kétszer a buszmegállóban (vagy valamelyik sarkon) várni, lehetőleg munkaidőben, hogy megérkezzen a dohányjárat - ráadásul a nehezen elérhető  legális termék még sokkal drágább is, mint az illegális. Ebből a szempontból még csak nem is hibáztathatjuk azokat, akik fekete dohányt vesznek - hiszen pont az állam az, aki megakadályozza, hogy könnyen legális termékekhez jussanak. Plusz még káros szenvedélyük "rezsiköltsége" is csökken.

"A GFK Hungária Piackutató Intézet egyik 2012-es elemzése szerint tavaly érezhetően megnőtt a dohánytermékek feketepiaca, legalábbis megfordult a korábbi csökkenő tendencia. Az illegális dohánytermékek piaci részesedése a becslések szerint 2012-ben elérte az 5,8 százalékot az egy évvel korábbi 4,2 százalék után. A GFK szerint a feketekereskedelem hagyományosan leginkább a legszegényebb Szabolcs, Borsod és Hajdú-Bihar megyékben burjánzik (a hazai dohánytermelés jelentős része is itt koncentrálódik), de a déli megyékben - Csongrád, Bács-Kiskun és Tolna - is egyre inkább teret nyer. A legtöbb külföldi, nem adózott cigaretta még mindig ukrán, illetve fehérorosz eredetű, de a déli megyékben a Szerbiából érkező cigaretták terjednek." (origo.hu)

• a kieső forgalom az állam számára kieső adóbevétel, az illegális dohánykereskedelem viszont tovább erősödik - a tüdőrák meg az adómentes cigitől is pont olyan, mint az adózottól, kezelése pedig ugyanúgy terheli a költségvetést, hacsak a honatyák elő nem írják, az egészségügyi ellátás feltétele névre szóló áfás számla a betegséget okozó termékekről - a passzív dohányzás miatti tüdőrákosok ebben az esetben duplán pórul jártak.

• tovább terjed a "hobbikertészkedés", azaz a "nevelj magadnak dohányt" mozgalom. Aki rájön, nem is olyan nehéz palántához jutni és felnevelni (állítólag dézsában erkélyen is lehet), ha lehetősége van, valószínűleg kiterjeszti az üzletet és nemcsak magának termel, hanem másoknak is, aki pedig a legkönnyebb utat választja, az egyszerűen maga szüretel más dohányföldjén. Lesznek olyanok is, akik nincsenek kertészvénával megáldva vagy egyszerűen csak a lehetőségeik nem adottak a saját termesztéshez, ők is olcsón (adómentesen) juthatnak vágott dohányhoz, akár az internet segítségével is. Bár a saját dohánytermék is jövedéki terméknek számít és alapvetően adóköteles, a kormány részéről hangulatjavító kampány-megoldás lehetne "az 50 kg házi termesztésű adómentes dohányt az 50 liter adómentes pálinka mellé" akció (olvasói ötlet)

"A vágott dohányt áruló férfi szerint legfeljebb két-három éve érdemes így árulni a vágott dohányt. Az ok egyszerű: "Bolti áron, normális fizetésből már a zacskós dohányt sem lehet kifizetni". Szerinte a bolti dohánnyal megegyező minőségű dohány az övék is - ő állítólag "a földekről vásárolta fel" -, csak egy picit erősebb. Így a dohány kilója 5-6 ezer forint, a boltban viszont ugyanennyi vagy 28 ezer lenne - magyarázza. Az interneten árult dohány minősége - akárcsak a boltban kaphatóké - nagyon különböző lehet, de általában erősebbek, mint a bolti dohány." (origo.hu)

A többiek, akik nem dohányoznak vagy épp maradnak a legális dohánytermékeknél, joggal moroghatnak, a kieső adóbevételeket máshonnan kell majd pótolni, plusz finanszírozni lehet a NAV illegális piac elleni szélmalom harcát is. 

Természetesen nemcsak a fenti több, mint 1400 településen lesz várhatóan gond a dohánytermékek beszerzése - hiszen az sem biztos, hogy minden egyes koncesszió nyertessel szerződést tud kötni a nemzeti dohánycég, mint ahogy az sem, hogy akikkel szerződést kötött, azok július elsején be tudják indítani a boltot, illetve nem mennek csődbe az elkövetkező 20 év alatt. Ráadásul a pályázati kiírás arra sem ad garanciát, hogy a Nemzeti Dohányboltok területileg a népsűrűséghez igazodva fognak kinyitni - a jövedelmezőséget mint elsődleges szempontot figyelembe vevő kereskedők várhatóan a településközpontokban koncentrálódnak majd, sok-sok kilométeres bumlizásra kényszerítve azokat, akik a perifériának számító övezetekben laknak-dolgoznak. Az pedig, hogy az eleve sok látogatót vonzó plázákban-szupermarketekben nem nyitható üzlet, végképp sok dohányos életét meg fogja keseríteni, nem is beszélve az olyan rendezvényekről, mint például a Szigetfesztivál.

Még semmit sem tudunk arról, ténylegesen hogyan fog üzemelni a rendszer júliustól, de abban már most biztosak lehetünk,

• a fogyasztási szokások jelentősen átalakulnak,
• az új rendszer egyértelmű nyertesei a 450 millió forinttal megtámogatott és az összes koncessziós díjjal gazdálkodó Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt valamint a szervezett bűnözés lesz,
• míg a vesztesek a fogyasztók valamint a költségvetés, így közvetve az összes dohányzó és nem dohányzó adófizető.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Újabb összeírás-listázás vár ránk - most éppen arra kíváncsi a kormány, mennyien is támogatjuk a rezsicsökkentő politikáját.

De tényleg ez az igazi oka annak, hogy a következő hetekben hihetetlen mennyiségű Fidesz-aktivista fog rajzani az utcákon hogy felkeresse a választók minimum 20-25%-át? Vagy csak azért van ez az egész felhajtás, hogy az illetékesek megtudják, melyik ajtó/kapu mögött lakik kormánypárti szavazó és hol ellenzéki, kitől mire lehet számítani, ki mennyire értékes a Fidesz újraválasztási kampányában és ki az, akit még meg lehet dolgozni (átállítani) az elkövetkező hónapokban? Esetleg lesz egy külön nyilvántartás is majd azok számára, akik "kockázatot" jelentenek a következő választás szempontjából?

És míg eddig leginkább az utcán mi kereshettük fel a kitelepült aktivistákat, most már saját otthonunkban is meglephetnek minket, az aktivisták lakásról lakásra járva készíthetik el listájukat rólunk, mindezt egy hétfőn  sürgősséggel benyújtott, kedden már el is fogadott törvénymódosítás alapján. Tehát míg mondjuk Szaniszló Ferenc díjának visszavonhatatlansága felett napokig kesergett meg nyíltan könyörgött Balog miniszter úr, addig Péterfalvi Attila által március 19-én kifogásolt törvénytelenséget szűk két nap alatt törvényessé tették honatyáink:

"Az aláírások magánlakáson gyűjtése adatvédelmi szempontból azért sem elfogadható, mert magában rejti annak kockázatát, hogy az adatkezelők lakcím szerinti bontásban listázzák a polgárokat, és esetleg úgynevezett „negatív listákat” állítanak össze azokról, akik nem kívánnak részt venni egy kezdeményezésben.
Összhangban ezért a korábbi adatvédelmi biztosi gyakorlattal, a Hatóság álláspontja szerint közterületen lehet aláírásokat gyűjteni. Aláírásgyűjtés céljából tilos az állampolgárokat személyesen, otthonaikban felkeresni. Ellenkező esetben a pártok tevékenysége az érintettek zaklatásának minősülne, ami súlyosan sértené a polgárok magánszféráját és a tisztességes adatkezelés követelményét." (NAIH közlemény)

Amint aláírja a köztársasági elnök az egyéni képviselői indítvány alapján elfogadott törvénymódosítást és hatályba lép az új kiegészítés, már minden, ami eddig sértette véleménynyilvánítási szabadságunkat és súlyosan sértette a magánszféránkat, ráadásul a tisztességes adatkezelés követelményét sem valósította meg, az ezentúl törvényes, tisztességes és még véletlenül sem sérti a magánszféránkat sem. Péterfalvi Attila által zaklatásnak minősített eset ezentúl nem zaklatás, hanem a pártok tisztességes eljárása:

„(5) A személyes adatok kezelését tisztességesnek és törvényesnek kell tekinteni, ha az érintett véleménynyilvánítási szabadságának biztosítása érdekében az érintett véleményét megismerni kívánó személy az érintettet lakóhelyén vagy tartózkodási helyén felkeresi, feltéve, hogy az érintett személyes adatait e törvény rendelkezéseinek megfelelően kezelik és a személyes megkeresés nem üzleti célra irányul . A személyes megkeresésre a munka törvénykönyve szerinti munkaszüneti napon nem kerülhet sor .” (2011 . évi CXII.törvény 4. §-ának immáron új, (5) bekezdése)

Dr. Cser-Palkovics András és Dr. Vas Imre (Fidesz) szerint két alkotmányos alapjogunk, a véleménynyilvánítás szabadsága és a magánszféra védelme közötti egyensúly így teljesedett ki, hiszen a módosítás célja Péterfi Attila közleményét is figyelembe véve (!) az, hogy "az állampolgárok aláírásgyűjtés céljából történő személyes felkeresésekor egyszerre biztosítsa a tisztességes adatkezelés követelményét, a magánszféra védelmét és azt, hogy az állampolgárok véleménynyilvánítása ne ütközzön akadályba."

Vajon hogyan ütközhet véleménynyilvánításunk akadályba? Csúnyán néz ránk az, aki kikérdez és aláírattat minket? Hiszen már maga az a tény, hogy lakásunkban megjelenik valaki, aki - hogy teljesítse a penzumát - rá akar minket mindenáron beszélni, tollat ragadva lelkesen helyeseljük a kormány politikáját, már ez visszatetszést keltő, erősen nyomásgyakorló. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy még az adatvédelmi biztos is attól fél, negatív listáznak minket, ez végképp akadályozhatja az átlagválasztó véleménynyilvánítási szabadságát.

Az indoklás szerint azok, akik véleményünk megismerése miatt keresnek fel otthonaikban, kötelesek a magánszférát tiszteletben tartani és az Info. tv. rendelkezéseinek megfelelően eljárni. Szintén a mi magánszféránkat védi szerintük az, miszerint munkaszüneti napokon nem kerülhet sor személyes megkeresésre, továbbá a megkeresés nem irányulhat üzleti célra. Mondjuk azt is meghatározhatták volna, munkanapokon mettől meddig lehet zaklatni az érintetteket, hiszen ki szereti, ha mondjuk éjszakai műszakos és reggel 8-kor dörömbölnek az ajtaján vagy épp a gyerekek fürdetési-etetési idejében a legnagyobb esti hajtásban szól a csengő.

És azon is el lehet gondolkozni, ami eddig Péterfalvi Attila szerint alkotmányos alapjogokat sértett, az most törvénybe lett foglalva, így törvényes lett - igenám, de ettől miért lenne egyben alkotmányos is? Oké, masnit kapott, de attól még nem lesz hirtelen alkotmányos, hiszen ha precízek szerettek volna lenni a kétharmadosak, bizony az alaptörvénybe kellett volna beemelni ezt az egy bekezdést, mint a magánszféra  és véleménynyilvánítás egyik speciális esetét. Na, onnantól lenne nem lenne alkotmányellenes. Lássuk be, ez csak azért nem következett be, mert az alaptörvényt módosítani mégiscsak hosszabb idő, lecsengene a nagy rezsiharc, a látványos politikai nyereség meg a kutyáké lenne - így mire az alkotmányellenes törvénykiegészítés ügyében esetlegesen dönt az alkotmánybíróság (már ha az arra jogosult kevés személy egyike kezdeményezi) , bármi is annak eredménye, késő bánat, eb gondolat, alsó hangon 2 millió választópolgártól zaklattak otthonában meg listáztak az aktivisták.

Áder János még megmutathatja, védi-e a választók magánszféráját és megtagadhatja egy olyan törvény aláírását, ami legalább egy jogi szaktekintély szerint gáz - de ennek valljuk be őszintén, kicsi az esélye. Miért is venné figyelembe egy olyan hivatalnok ellenvéleményét, akit ők neveztek ki, és akinél például a Kubatov-lista nem ütötte ki a biztosítékot, a nagy választó-látogatási kampány viszont igen? Az pedig, hogy az adatvédelmi ombudsman szerint "az adatvédelmi biztosok 2005-ös montreux-i nemzetközi konferenciáján elfogadott határozat értelmében bármely, tehát nem csak a választási kampányokhoz kapcsolódó politikai kommunikációs tevékenység végzése során, tiszteletben kell tartani az érintett személyek alapvető jogait és szabadságait" végképp érdektelen lehet a számára.

Lehet védekezni azzal, hogy nem muszáj beengedni az aktivistákat, válaszolni meg pláne nem - azonban aki például közalkalmazott vagy állami megbízásokat teljesít, ezt nem teheti meg az ellenállás ily módját, hiszen egy negatív, "megbízhatatlan" megítélés keresztbe törheti a karrierjét vagy akár jelentős üzletvesztést okozhat. 

És az új szabályozás alapján milyen lehetőségei vannak a polgároknak?

• az igazi Fidesz-hívőknek ez öröm, végre megmutathatják, mennyire elkötelezettek, kitakarítva, tiszta ruhában és friss kávéval meg sütivel várhatják a kérdezőbiztosokat, hátha épp aznap érkeznek. Ha el kell menniük otthonról, idegesek, nehogy lemaradjanak a látogatásról, sietnek haza és ellenőrzik félóránként, nem romlott-e el a csengő, még a kutyát is elzárják. Ők azok, akik bárhova elmennének aláírni (pártirodára, főtérre, stb.), egyetlen hívószóra akár még egy békemenetet is bevállalnának a témában, így nem miattuk történt az expressz törvénymódosítás.

• a túlélők mosolyognak, "igen kérem, minden kormánydöntés nagyon helyes, az is, hogy maga most sáros lábban épp tapossa a szőnyegemet, adja ide a papírt, mindent aláírok", aztán gyorsan kitessékelik az aktivistát, rontsa el másnak is a kevéske szabadidejét - miközben reménykednek, az aláírásért cserébe egy jópont bekerül a személyi aktájukba, főnökük elismeri állampolgári elkötelezettségüket, aztán egyszer majd a szavazófülke magányában arra szavaznak, akire ők akarnak. A kormánypárti aktivista meg örül, még egy szimpatizáns, és hacsak véletlenül nem érkezik ellenkező, megbízhatónak minősített információ, a túlélő a pozitív listába kerül.

Moszkvában egy lakásból kiszökik egy papagáj és átrepül a szemközt álló KGB.épületre. A madár tulajdonosa megijed, nem tud mit tenni, így gyorsan felhívja a KGB-t és magyarázkodni kezd:
- Ha elfogják a papagájt és elkezdene beszélni, már előre megmondom, hogy sem én, sem a családom egyetlen tagja sem ért egyet a papagájunk politikai nézeteivel!

• a rendszerellenesek elzavarják a fenébe a Fidesz-aktivistát, ne rontsa az ő környezetükben a levegőt. Na ők azok, akik tutira számíthatnak méretes fekete pontra a nevük mellé. És jobb, ha nem akarnak protekciót a járási vagy kormányhivatalban meg állami megrendelésekben, valamint önkormányzati bedolgozásba se reménykedjenek. Sőt, még a közmunka is necces.

• vannak, akik ambivalensen állnak a kérdéshez - a rezsicsökkenés jól hangzik, de az már kevésbé, hogy a szomszéd a palotájában háromszor annyit nyer a bolton, pedig nem is kényszerül busszal járni meg hó végén számolni a forintokat. És bár lehet, hogy a rezsicsökkentés pár ezer forintja nagyon látványos csökkenés, de vele szemben ott állhat a drasztikus élelmiszer áremelkedés, a munkanélküliség, a külföldre kényszerülő gyerekek. A dilemmát fokozhatja a nagy kérdés is, az aláírásukkal mit tanúsítanak? Hogy jó a kormány politikája? Vagy csak a csökkenő rezsi a jó, a többiről meg úgyis a kutyát sem érdekli a véleménye? Esetleg a legjobb az, ha mélyebb utángondolás nélkül szimplán aláírnak, aztán aki összeszámolja-listázza majd annak magyarázza be, aminek akarja?

• és vannak a kúszók - csengő kikapcsolva, roló-redőny lehúzva, tévé lehalkítva, hátha megússzák a színvallást, "nagyon sajnálom, hogy nem voltunk otthon éppen akkor, amikor jött az aktivista" őszintének tűnő fejcsóválással, széttárt karokkal.

Lesznek azonban olyanok, akik akaratlanul kerülnek fel a lista valamelyik oldalára - hiszen ki tudja leellenőrizni, hogy az aktivista valóban járt.e X.Y-nál a Kossuth Lajos utcában és ha igen, tényleg aláírt-e támogatóan? És abban sem lehetünk biztosak (hacsak be nem látogatunk az illetékes pártirodába), hogy tényleges megkeresésünk helyett az aktivista nem azt írta be rólunk, "ellenségesen viselkedett", "utálja a kormányt". Csak mert eljött a bosszú pillanata - egyszer betolakodtunk elébe a sorba a postán/bankban/fogadó órán, legalábbis ő úgy látta és nagyon is jól emlékszik a számára oly megalázó esetre.

És a rezsicsökkentés téma csak az első - kizárt dolog, hogy egyben az utolsó, valószínűleg számíthatunk még ilyen "megdolgozás-kampányra", ezt igazolja a Fidesz aláírásgyűjtő múltja is:

"A Fideszben több ciklusra visszamenő hagyománya van a hasonló, amerikai mintájú, egyszerre mozgósító és adatbázis-építést szolgáló aláírásgyűjtéseknek. Az első, a 2004-es európai parlamenti választás előtt indított Nemzeti Petíciós aláírásgyűjtéssel a rendszerváltoztatás eredeti céljai mellett állhattak ki az Orbán Viktor által megszólított polgárok. 2005 tavaszán a köztársasági elnökválasztás előtt tartott a Fidesz szimpátiaszavazást. 2009-ben a büntető törvénykönyvet szigorító három csapás javaslat elfogadtatásáért gyűjtötték utcai standokon a szignókat, a 2010-es választás előtt pár hónappal, 2010 januárjában pedig a nyugdíjkorhatár emelése ellen indult hasonló akció." (origo.hu)

Hiszen a haszon sokszoros:

• igazi demagóg kommunikációs irányvonal: "harcoljunk együtt a gaz multik ellen, lehúzzák rólunk a hetedik bőrt is, és még a bíróságok is az ő szekerüket tolja, ne hagyjuk ..." Az ellenségkép jól megfogható - hiszen ki szereti a közműszolgáltatók számláit megkapni? Legjobb lenne minden ingyé, de ha már úgy nem megy, azért a 10-20-30%-os engedmény is jól hangzik ....

• a média folyamatos tematizálása - nemcsak a párt vezető politikusainak sajtótájékoztatója a hír "rezsicsökkentés, igen, megtettük" témában, hanem az aktivisták minden bokor mentén, minden utcában és társasházban a Fidesz szócsöveként dicsérik a kormányt, ráadásul sokkal több választóhoz jutnak el, mint egy-egy békemenet felhívása. És még azzal sem kell megküzdeni, melyik politikust-szóvivőt hányan találják unszimpatikusnak, tenyérbemászónak, ellenszenvesnek, stb.

• az ellenzéket sarokba szorítják, az is kénytelen mantraként ismételgetni, "igen, fantasztikus ötlete volt a kormánynak a rezsicsökkentés", ha pedig valaki is azt meri állítani, "később ezért még borsos árat fizetünk", azon nyomban hazaárulónak is lehet titulálni, rendszerellenségnek, karvalytőke-bérencnek már bármi másnak, csak rosszul hangozzon. 

• és nem utolsó sorban igazi naprakész listát lehet felépíteni azokról, akik rendszerhűek meg azokról is, akik a kormány szempontjából megbízhatatlanok. És ez már nem a HOÖK-féle "jó segge" van meg "dugnivaló" adatbázis, ez alapján bizony számunkra ismeretlenek, árnyékból utasítók egzisztenciákról döntenek, emelnek fel embereket vagy épp tipornak a sárba.

"Legutóbb tavaly decemberben egy 2009-es pécsi időközi polgármester-választásról készült videó került nyilvánosságra, amelyen Kubatov Gábor pártigazgató és a párt pécsi kampányfőnökének utasításai alapján listázták a helyi választókat az aktivisták. 2007-ben a Magyar Rádió hangfelvétellel is igazolta, amint a Fidesz egyik választókerületi koordinátora arra buzdította a szociális népszavazás kampányának aktivistáját, hogy körzetének névjegyzéke alapján haladva írja a felkeresettek mellé a pártállásukat. A kampányfőnök azt is elmondta, nem számít, hogy az önkéntes mennyi aláírást gyűjt, mert az elsődleges cél úgyis csak az adatbázis frissítése, és hogy a későbbi mozgósítás érdekében minden választót felkeressenek." (origo.hu)

És ma már a kormánypárt prominens képviselői nem gondolják úgy, hogy ez a pozitív-negatív listázás bármilyen szinten is törvénytelen lenne: az ilyen adatbázis építés jó, sőt a "demokrácia egyik legszebb folyamata": 

"A listák nincsenek másért, csak hogy az ember elmenjen a saját szimpatizánsaihoz, és ott megkérdezze a véleményüket bizonyos dolgokról, mi így teszünk a választások előtt is, a választások közben is, amikor aláírásokat gyűjtünk" (Kubatov Gábor, origo.hu) 

Igenám, de a szerencse forgandó. Lehet, hogy ma még foggal-körömmel akar valaki egy olyan listára felkerülni, amelyről 2-6 év múlva mindenáron szeretne lekerülni, gondoljunk csak akár mai vezető politikusaink KISZ-es vagy MSZMP-s múltjára, a Hazafias Népfrontról már nem is beszélve. És ha most ifjú fideszesek úgy gondolják, az ilyen típusú szervezetbeli egykori tagságok ma nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek (a többség ott is csak aláírt jól megfontolt érdekéből, aztán semmit sem csinált), lehet, hogy egyszer még azok is fekete listára kerülhetnek, akik ma az adatbázis pozitív oldalán szerepelnek. 

És ha kétségünk van a tárgyban, hogy a történelem nem ismétli önmagát, íme egy régi, még az átkosból származó vicc:

A szocializmus öt törvénye:
- Ne gondolkodj!
- Ha már gondolkodsz, ne beszélj!
- Ha gondolkodsz, beszélsz, ne írj!
- Ha gondolkodsz, beszélsz és írsz, akkor ne írj alá!
- Ha gondolkodsz, beszélsz, írsz és még alá is írod, akkor ne csodálkozz! (viccesviccek.hu)

És még egy utolsó kérdés: vajon ki és miből fizeti ezt az egész megkereséses-aláírós-listázós kampányt?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Mikor és meddig jó ember egy "jó ember"? Ha feltétel nélkül lojális és nem harap kenyéradó gazdája kezébe? Vagy akkor, ha önálló gondolkodással és értékrendszerrel bírva munkaköréből adódó feladatait igyekszik a tőle elvárható legjobb módon teljesíteni?

Nagy dilemma lehet Stumpf István személye a Fidesznek és magának Orbán Viktornak - ahogy valószínűleg magának Stumpf Istvánnak is önnön maga.

És ha a dilemma eldöntése lenne a célunk, elég lenne azon elgondolkodni, kitől is kapja az alkotmánybíró a fizetését és akik finanszírozzák 12 évnyi regnálását, azok mit szeretnének cserébe a pénzükért - ez alapján nagy eséllyel más végeredményre jutnánk, mint azok, akik most épp árulónak bélyegzik.

"Amikor megválasztották alkotmánybírónak, mindenki arra számított, hogy ő lesz a kormánypártok helytartója. Stumpf István hamar rácáfolt a várakozásokra, és a fontos kérdésekben sorra a kormánypártok akarata ellenében döntött. Miközben ő magát a demokrácia védelmezőjének látja, a Fideszben sokan árulónak tartják. Orbán Viktor a személyes kudarcának nevezte, az Alkotmánybíróságon pedig a rendszeridegen kívülállót látják benne." (origo.hu)

Alapvető tévedés azt hinni, hogy az alkotmánybíróságot akár a kormánypárt házikedvenceinek gyülekezőhelyeként, akár a számára utálatos, kekec emberek gyűjteményeként kellene definiálni. Már a kérdésnek sem szabadna felmerülnie, melyik bíró kinek az embere, melyik pártnak-pártvezérnek tolja a szekerét - az alkotmánybíró elviekben az alkotmányosság felett őrködik és hazája, nem pedig valamelyik párt érdekében munkálkodik. Ha a kormánypárt esetleg más hozzáállásra kívánja őket rávenni, az bizony nem igazán demokrata szemléletre vall - a megoldás egyszerű,  tessék úgy viselkedni (jogalkotni), hogy a testület ne érezze úgy, ezt vagy azt meg kell semmisíteni.

Oké. lehet korlátozni a testület hatalmát (hatáskört megvonni), időlegesen még akár be is válhat, de az élet előbb vagy utóbb utat tör magának és nem véletlen, hogy a jelenleg civilizáltnak tartott országok a demokrácia és a hatalommegosztás alapelveit  tartják irányadónak. És lehet pártkatonákat kinevezni alkotmánybírónak, olyanokat, akik már itt-ott (akár a parlament bizottságaiban) bebizonyították, alkotmányjogi szemléletük igen érdekes, munkásságukat pedig mértékadó szakmai körökben nem igazán tartják említésre méltónak, bár az elképzelhető, ténykedésüket egyszer még tanítani fogják a jogi karokon, ám nem biztos, hogy pozitív felhanggal.

Stumpf István eddigi alkotmánybírói pályafutása általános csalódást okozott (kinek pozitívat, kinek negatívat), mivel róla is mindenki azt hitte, besorakozik a feltétlen lojális alkotmánybírók közé (akár még az Alkotmánybíróság elnökeként is), ő azonban rácáfolt erre. Hogy milyen okokból? Erről bővebben az origo cikkében lehet olvasni - de egy biztos, már több fórumon is erőteljesen kritizálta azt az utat, amelyen egykori kenyéradó gazdája halad.

"Demokratikus jogállamban nem létezhet korlátlan hatalom, ennek megfelelően az alkotmánymódosító hatalom sem lehet korlátlan – fogalmazott Stumpf István alkotmánybíró egy pénteki rendezvényen. Azt mondta, az Alkotmánybíróság azzal szembesült, hogy az Országgyűlés kétharmados többsége „túllépett bizonyos alkotmányos normákat”.

Nemcsak súlyos elméleti, hanem komoly szakmai és politikai dilemma is, hogy a törvényhozási eljárásra vonatkozó szabályozás lehetőséget ad a mindenkori Országgyűlésnek arra, hogy eljárási szabálysértési következmények nélkül maradjanak olyan lépések, amelyekkel a saját magára vonatkozó szabályokat megsértheti. Az új alaptörvény fontos parancsa a hatalmi ágak elválasztása mellett a hatalmi ágak együttműködése is, mondta." (index.hu)

Mert amíg az ellenzék szalad fűhöz-fához és panaszkodik, milyen "csúnya, antidemokratikus is a hatalom", "magának akar minden"t, addig a Fidesz legyinthet - kérem, kampányidőszak van, a lényeg, hogy lejárassanak minket, hazudnak össze-vissza mindenfélét, pénzért is megvennék az átkot. De ha egykori kancellária miniszterük, bíró-delegáltjuk a demokrácia védelmezőjeként meghatározva önmagát így támadja a parlamenti kétharmadot, azt már nem lehet egyetlen szóval elintézni. Lehet Stumpfot azzal vádolni, ő egy igazi sértődött ember (hisz nem kapta meg az állítólag beígért elnöki posztot), le lehet árulózni amiatt, mert megszegte a Fidesz, mint közösség belső szabályait, lehet mondogatni, valójában csak egy bosszúvágytól hajtott egykori politikus, nehéz a fenti szavakat szépíteni - azok onnan és úgy érkeznek, ahogy a Fidesz és Orbán Viktor egyáltalán nem várta.

Vajon mit szólhat most Orbán Viktor, amikor megüzenték, neki és a kétharmadának sem korlátlan a hatalma?

„azért adott a jóisten kétharmadot, hogy amit Magyarország megmentése érdekében el kell végeznünk, azt elvégezzük” (Orbán Viktor, index.hu)

Amikor úgy érzik, bármit megtehetnek, mert senki sem áll fölöttük, senki sem bírálhatja az ő alkotmányozásukat, bármi is annak a szándéka, bárhova is vezet az, a köztársasági elnök meg összecsapja a bokáját és azt is aláírja, ha például az rabszolgaság vagy a leánykereskedelem intézményét teszik lehetővé?

"A magyar Alkotmánybíróság továbbra is ellátja az alkotmány védelmének feladatát, minden joga és lehetősége megvan arra, hogy az alkotmánnyal szemben álló vagy nem összhangban lévő jogszabályokat elbírálja, értelmezze, ha kell megerősítse, ha szükséges hatályon kívül helyezze. (...) Az a fölvetés, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhatja-e magát az alkotmányt, az az abszurditás kategóriába tartozik a jogászok számára" (Orbán Viktor).

Ha szilárd elképzelésük van arról, bármit bele tehet az országgyűlés az alaptörvénybe, és azt senki sem bírálhatja felül, sőt, a parlament az, akinek joga van felülbírálni az alkotmánybíróságot?

"Gulyás Gergely (...) úgy látja, van olyan eset, amikor a törvényhozónak van joga felülbírálni az Alkotmánybíróságot, de ez nem válhat általános eljárássá." (fidesz.hu)

Egy fecske nem csinál nyarat, ahogy Stumpf István szavait sem fogják átgondolni és megfogadni a hatalmon lévők, de mondatai újabb muníciót adhatnak az ellenzéknek és a nemzetközi porondon támadóknak, azoknak, akik hiszik, az unión belül minden egyes tagállamnak kötelessége betartani az alapvető demokratikus alapelveket.

Előzmény:

Mi kerüljön bele az alkotmány következő módosításába?

Mindannyian egyetemlegesen felelősek vagyunk?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Hogyan szórakoztassuk társadalmunk kutyával rendelkező igen jelentős hányadát? Ha már semmi más nem jön össze, legyen háromévenkénti ebösszeírás, nehogy azt mondják, kutyába se veszik őket. És milyen adatokkal? Pontosan ugyanazokkal, amelyek már egy másik nyilvántartásban megvannak. Igaz, nem az önkormányzatoknál, hanem az élelmiszerlánc-felügyeleti szervnél. A kettő között valószínűleg olyan szilárd tűzfal akadályozza az adatáramlást, mely miatt mozgósítani kell az összes kutyatulajdonost, ugyan már legyen szíves kitölteni egy olyan nyomtatványt, amelynek elviekben minden egyes adata más országos adatbázisból akár egyben, önkormányzatonként lekérhető lenne. Mindezt az 1998. évi XXVIII. törvénynek egy 2011. évi módosítása alapján.

És kiket érint a nagy összeírás, a kutya-bevallás?

"A kutyatartó háztartások aránya Magyarországon közel 50 százalék körüli (Butcher's Pet Care megbízásából végzett kutatás alapján), az európai átlag ezzel szemben csak 20-30 százalék. Budapest esetében a felnőtt lakosságnak több mint 25 százaléka kutyatartó, ami azt jelenti, hogy minden 4-dik emberre jut egy kutya. A kutyák pontos számára csak becslések vannak, melyek szerint 2-2,5 millió kutya él ma Magyarországon." (felsofokon.hu)

Ha a fenti becslésre hagyatkozunk, akkor minimum 1 millió embert érint az összeírás, természetesen önkormányzatonként változó mennyiségben - nekik különböző, a helyi önkormányzatoktól függő határidőkkel vallaniuk kell kedvenceikről.

A törvény szerint tehát az élelmiszerlánc-felügyeletnek van országos elektronikus adatbázisa, pontosan meghatározott adatokkal. Igaz, az eredeti indítványban még a Magyar Állatorvosi Kamara feladata lett volna, a már meglévő adatbázisukra épülve, mivel az indoklás szerint "a transzponderrel megjelölt ebek adatait magában foglaló országos elektronikus adatbázis működtetésére – egy új nyilvántartás költséges létrehozása és kiforratlan üzemeltetése helyett – a Magyarország legnagyobb, legkiterjedtebb elektronikus ebadatbázisát (Petvetdata) üzemeltető szervezet, a Magyar Állatorvosi Kamara kerül kijelölésre".

Mire végszavazáshoz ért a törvénymódosítás, a Kamara ki lett ebrudalva az országos elektronikus adatbázisból és győzött a "költséges", "kiforratlan" új rendszer:

42/A. §⁸¹ (1) A transzponderrel megjelölt ebek adatait országos elektronikus adatbázisban (a továbbiakban: adatbázis) kell nyilvántartani az állat tartója és más személyek jogainak, személyi biztonságának és tulajdonának védelme céljából.

(2) Az adatbázisba való regisztrációért e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni, mely díj az adatbázis működtetőjének a bevétele. Az eb transzponderrel történő megjelöléséért legfeljebb 3500 Ft összeg kérhető az állat tartójától, amely magában foglalja a transzponder árát, a beültetés díját és az adatbázisba való regisztráció díját.

(3) Az (1) bekezdés szerinti adatbázist az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv működteti.

(4) Az adatbázisnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) az eb tulajdonosának nevét, címét,

b) az ebtartó nevét, lakcímét, telefonszámát, elektronikus levélcímét,

c) az eb fajtáját, nemét, születési idejét, színét, hívónevét,

d) az eb tartási helyét,

e)⁸² a beültetett transzponder sorszámát, a beültetés időpontját, a beültetést végző szolgáltató állatorvos nevét, kamarai bélyegzője számát,

f)⁸³ ivartalanított eb esetén az ivartalanítás időpontját, az ivartalanítást végző szolgáltató állatorvos nevét, kamarai bélyegzője számát,

g)⁸⁴ az eb oltási könyvének számát, az azt kiadó szolgáltató állatorvos nevét, kamarai bélyegzője számát,

h) az eb veszettség elleni védőoltásainak időpontját,

i)⁸⁵ az eb veszettség elleni védőoltásai során használt oltóanyagot, annak gyártási számát, valamint az oltást végző szolgáltató állatorvos nevét, kamarai bélyegzője számát,

j) a veszettség szempontjából aggályos eb megfigyelési státuszának tényét, időpontját,

k)⁸⁶ kisállatútlevéllel rendelkező eb esetén az útlevél számát, kiállításának időpontját, a kiállító szolgáltató állatorvos nevét, kamarai bélyegzője számát,

l) az eb veszélyessé minősítésének tényére és időpontjára vonatkozó adatot,

m)⁸⁷ elismert tenyésztő szervezet által törzskönyvezett eb esetén a származási igazolás másolatát.

(5) Az adatbázis működtetője jogosult kezelni a (4) bekezdésben meghatározott adatokat.

(6) Az eb tulajdonosa és tartója köteles a (4) bekezdés szerinti adatokat az eb transzponderrel történő megjelölését és regisztrációját végző állatorvos rendelkezésére bocsátani.

(7) Az adatbázis működtetője biztosítja a (4) bekezdés c), h) és l) pontja szerinti adatokhoz való nyilvános hozzáférést az állatba ültetett transzponder sorszáma alapján.

(8) Jogszabályban meghatározott közfeladat ellátása érdekében az adatbázis működtetője az adatbázishoz

a) hozzáférést biztosít a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat részére,

b) hozzáférést biztosíthat bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság és más közigazgatási szerv részére.

Tehát azt már tudjuk, van egy állami szerv, ami kutyánkról gyűjti az összes létező adatot annak kivételével, fűtött-e a háza és mit szokott kapni vacsorára, és ehhez az adatbázishoz az önkormányzatok minden továbbiak nélkül hozzá is férhetnek.

Igenám, de honatyáink nem bízták a véletlenre, emellett még kiadták ukázba az unatkozó és feladathiányban szenvedő önkormányzatoknak, három évente írják össze a területükön lévő kutyákat, és biztos, ami biztos, erről vezessenek elektronikus nyilvántartásokat is. Mert ugyebár ha valamiről egy központi nyilvántartás van, akkor legalább elhisszük annak az adatait, de ha kettőben két különböző információ van ugyanarra vonatkozóan, immáron nem lehetünk benne biztosak, melyik a korrekt. És ami a legszebb, a kutyatulajdonos köteles lejelenti mindazokat az adatokat, amelyek a fent említett élelmiszerlánc-felügyeleti szervnél egyszer már megvannak.

42/B. §⁸⁸ (1) A tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat ebrendészeti feladatainak elvégzése érdekében, illetve a veszettség elleni oltás járványvédelmi vonatkozásaira való tekintettel három évente legalább egy alkalommal ebösszeírást végez.

(2) Az ebösszeírás során a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat jogosult kezelni a 42/A. § (4) bekezdés szerinti adatokat. 

(3) A települési, fővárosban a kerületi önkormányzat az ebösszeírás alapján a (2) bekezdésben foglalt adatokról helyi elektronikus nyilvántartást vezet, az állat tulajdonosa, tartója és más személyek jogainak, személyes biztonságának és tulajdonának védelme, valamint ebrendészeti és állatvédelmi feladatainak hatékony ellátása céljából. 

(4) Az adatbázis működtetőjének kérésére a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat, valamint a Magyar Állatorvosi Kamara köteles a nyilvántartott ebekről adatot szolgáltatni. 

(5) Az eb tulajdonosa és tartója az ebösszeíráskor köteles a (2) bekezdés szerinti adatokat a települési, fővárosban a kerületi önkormányzat rendelkezésére bocsátani.

Tehát a képviselők egy gombnyomásra megduplázták ugyanazt az adatbázist, beleiktatva a tisztelt kutyatulajdonos szubjektív valóságát és szövegértési készségét. Ráadásul a trehány, egy-két oltási könyvet már elvesztő kutyatulajdonosok nyakukba vehetik a falut-várost és meglátogathatják az összes állatorvost, akivel a kutyájuknak valami dolga volt élete során, hogy minden egyes adatot beszerezzenek, többek között az összes valaha volt veszettségi oltás oltóanyagának nevét és gyártási számát. Azért az könnyen belátható, ez egy 10-12 éves házikedvencnél már tetemes mennyiségű adat, és ha csak két számot sikerül felcserélni máris nem egyezik az önkormányzati meg az állami nyilvántartás. Ráadásul a jogszabály nem is engedi, hogy a kutyatulajdonosok felkeressék az élelmiszerlánc-felügyelő szervet, hogy egyben kikérjék a kutyájukra vonatkozó összes adatot, az önkormányzatokat viszont kötelezi a törvény a saját adatbázis felállítására.

Láthatóan azonban az önkormányzatoknál sem tiszta, milyen adatokra kellene kiterjedni az összeírásnak - Visegrád például csak a legutolsó oltás adataira kíváncsi ahogy Budapest II. kerület és I. kerület is, míg például Rákosmente önkormányzata visszamenőleg mindenre. És lehet csűrni-csavarni meg jogászkodni, bizony a jogszabály "védőoltásairól" szól, többes számban, az önkormányzatok egy része tehát nem is a törvényben előírt adatbázist fogja felállítani az összeírás eredményeképp. 

A nagy kérdés azonban az, miért nem lehet az állami nyilvántartásból a tulajdonos lakhelye szerinti önkormányzatnak átadni az adatokat? Miért kell minden egyes tulajdonost feladattal szórakoztatni? És egészen biztos, hogy minden egyes gazdihoz eljut a hír, ebösszeírás van? Mert ugyebár nem kötelező sem a helyi önkormányzati újságot olvasni (már ahol van ilyen és a helybéliek nem dobják ki rögtön a szemétbe mint a polgármester önfényező fórumát), sem a netet böngészni. És ha még a helyi állatorvosok ki is függesztenék a váróban az ebösszeírási felhívást, ott sem kötelező olvasni, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy pont esedékes a következő oltás vagy beteg lesz az állat - a körzeti orvosunkhoz sem látogatunk el, ha nem muszáj, miért tennénk ezt kedvencünk orvosával?

A törvényalkotónak szándéka is van az összeírással, kérdés mi az. A 2011-es módosító javaslat indoklása szerint "a jelenleg szabályozatlanul növekvő ebállomány nagyságának alakulásába történő érdemi beavatkozáshoz elengedhetetlen, hogy a problémát kezelő hatóságok tisztában legyenek a tartott kutyák pontos számával. A bizonytalan becslésbe bocsátkozások helyett e célt szolgálja – és szolgálta évtizedeken keresztül eredményesen – az ebek önkormányzatok által végzett összeírása (...) A felelős állattartásra való nevelés, a társállatok megbecsülésének javítása mellett az ebrendészetet, mint állami feladatot ellátó helyi önkormányzatok célzott anyagi forráshoz jutását is szolgálja az ebkataszteren alapuló ebrendészeti hozzájárulás bevezetésének törvény által garantált lehetősége, mely opcióról az adott önkormányzat döntheti el – mérlegelve a helyi viszonyokat – kíván-e élni vele."

Ha túllépünk a cirádás megfogalmazáson, mi lehet a valódi szándék?

• ellenőrizni a helyi állatorvost, öt évvel ezelőtt Buksi oltásáért elkért munkadíj után befizette-e a helyi  iparűzési adót? 

• miután a bevallásokhoz mellékelni kell a törzskönyveket, fülönfogni az adóbevallást elmulasztó ebtenyésztőket? (róluk is van nyilvántartás máshol, nem?)

• piszkálni a gazdikat, tényleg csak annyi kutyát tartanak portánként (lakásonként), amennyi a helyi rendeletben megengedett?  Nehogymá' "szabályozatlanul" növekedjen az ebállomány ...

• esetleg utólag az önkormányzatok lekérik mégiscsak az élelmiszerlánc-felügyelők listáját, és aki nem vallotta be kutyáját, azt keményen megbüntetik? És mi lesz azokkal, akik e-mailban küldik be vagy nem ajánlott küldeményként papíralapon és elveszik a bevallás?

"Az adatszolgáltatás a törvény 42/B § (5) bekezdése alapján kötelező. Aki adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, „az állatvédelmi bírságról” szóló 244/1998. (XII. 31.) kormányrendelet alapján ebenként 30.000 Ft állatvédelmi bírsággal büntethető." (visegrad.hu)

És mekkora összeg folyhat be az önkormányzatokhoz?

"A Magyarországon élő kutyák számáról hozzávetőleges számot adhat még az ebek adatait nyilvántartó országos elektronikus adatbázis is (MÁOK petvetdata.hu, Mikrochip nyilvántartások: http://www.petmaxx.hu/linkek.php), melyben a mikrochippel megjelölt ebek kerülnek bejegyzésre. Jelenleg az adatbázisban regisztrált állatok száma kb. 1 500 000 állat, és ez a szám napról napra folyamatosan növekszik." (felsofokon.hu)

Ha csak a kutyák 10%-át felejtik el  összeíratni a figyelmetlen gazdik, az 150.000 x 30.000 Ft, azaz 4,5 milliárd forint - és ha azt nézzük, nem mindenki követi figyelemmel az önkormányzatának ténykedését, ez a mulasztó hányad akár 25-30% is lehet. 

• vagy kiszámolni, mekkora összegű ebadó lenne rentábilis, ha úgy döntene a testület, ilyen még nincs kivetve a településen? Az idézett törvény 42/C.§-a ad felhatalmazást az önkormányzatoknak "ebrendészeti hozzájárulás" előírására és beszedésére, melynek összege nem haladhatja meg ebenként veszélyes eb vonatkozásában a húszezer, más eb esetében a hatezer forintot.

• esetleg azt akarják megtudni, melyik állatorvos melyik cég készítményeivel dolgozik, melyik multit kell  büntetőadóval sújtani, esetleg kiutálni az országból helyet csinálva a "házi beszállítónak"?

Tehát az állam nyilvántart, az önkormányzatok megint csak, ráadásul szó szerint ugyanúgy és ugyanazt - és mindez nem kevés forintjába kerül az adófizetőknek.

Vajon mennyi ember kell az összeíráshoz? Mennyi munkaidő kibogarászni az ákombákom kérdőíveket, beazonosítani a számokat-orvosokat, elolvasni az elolvashatatlant, kikutatni, ki mit írt rossz helyre és valójában mit kellett volna írnia, kikutyulni az összekutyultat, utánajárni a hiányzó adatoknak, mindezt felvinni az adatbázisba, sorról sorra, 5 éves kutyáról öt évnyit, 10 éves kutyáról 10 évnyit, egy nagyobb településen akár 10-20 ezres nagyságrendben? Ki szállítja a szükséges szoftvereket? És mennyibe kerülne, ha az összes adatot lekérnék az állami nyilvántartásból?

Ha három évenként lesz kutyabevallás, akkor mennyiben lesz hiteles az önkormányzati adatbázis? Ki fogja frissíteni az adatokat és mi fogja rá kötelezni? A tulajdonosok lejelentik minden egyes oltás adatait? Vagy az állatorvosoknak lesz még egy hely, ahova küldözgethetik a gyártási számokat meg az egyéb adatokat (ivartalanítás, stb.)? Vajon mit ér az a nyilvántartás, amely ad hoc jelleggel fog frissülni? Vagy ezentúl mindent, ami egy kutyával történik, az önkormányzathoz is le kell jelenteni, 30 ezer forintos bírsággal fenyegetve?

Ha a kutyák összeírásával lefoglalt közszolgák felszabadulnak, mi lesz a következő feladatuk? Jönnek a macskák, tengeri malacok, papagájok, aranyhalak?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Mi történik akkor, ha a kormány nem képes teljesíteni a saját maga által deklarált céljait? Bevallja, ez most nem jött össze?

Nem, ezt nem teheti meg, hiszem Magyarország jobban teljesít - így nincs más hátra csak az előre, ha túl kiábrándító a valóság, akkor az álomhoz kell azt igazítani. A papír sok mindent elbír, így születik meg egycsapásra Tündérország meg Kánaán, csak kitart egy évet az alternatív valóság.

"Félreérthetetlen célzásokat kaptak a jegybanki stáb tagjai, hogy a kormány számára kényes területeken, a gazdasági növekedésnél és a költségvetési hiánynál igazodjanak a kormány hivatalos prognózisához, értesült az [origo]. Az MNB cáfol. Matolcsy György elnök és a monetáris tanács négy külsős tagja is összerúgta a port." (origo.hu)

Ha eddig úgy éreztük, a kormány egyes tagjai alternatív történelmet építenek fel, akkor különösképpen nem csodálkozunk az origo.hu információján - hiszen nemcsak egy katasztrófa naplóját lehet átírni, hanem az ország egész gazdasági teljesítményéről szóló adatokat is. Nem úgy alakul a GDP, ahogy a kormány szeretné? Dehogynem! Költségvetés hiánya nem megfelelő szintű? Megmondtuk, hogy jó lesz, és jó is lesz, a számok nem hazudnak, az inflációra meg már szót sem érdemes vesztegetni.

"Az Európai Unió éppen aktuális előrejelzései ne zavarják meg Önöket, a költségvetési hiányunkat például még egyszer sem sikerült eltalálniuk. Drukkolunk nekik, hátha végre sikerül, segítünk is, az idén is 3 százalék alatt lesz." (Orbán Viktor)

Ha az origo.hu híre valós, akkor ezúttal minden eddiginél könnyebb lesz tippelni - minden úgy alakul, ahogy a tervekben van. Vagy még jobban.

De miről is van szó?

"A Magyar Nemzeti Bank háromhavonta publikálja az Inflációs jelentés címet viselő tanulmányt, amely a gazdasági folyamatokról ad áttekintést. Az átfogó elemzés kitér többek között a gazdasági növekedésre, a munkaerőpiacra, az inflációra, a költségvetési egyenlegre, az államadósságra, a fizetési mérlegre. Az anyagot hagyományosan a jegybank szakértői gárdája állítja össze, de az elkészítés folyamatába a monetáris tanács tagjait is aktívan bevonják, így a befektetők, piaci makroelemzők által kiemelt figyelemmel követett dokumentum interaktív folyamat eredményeként születik meg.

Az anyag jelentőségét növeli az is, hogy az inflációs célkövetés rendszerében - ennek keretében működik az MNB is, mint a fejlett országok jegybankjainak többsége, fő feladatának az inflációs cél elérését tekinti - kiemelten fontos a piac, a befektetők tájékoztatása arról, miként vélekedik a gazdasági folyamatokról a jegybank elemzői stábja, mi alapján dönt a monetáris tanács arról, hogy csökkenti, emeli vagy szinten tartja-e a kamatot." (origo.hu)

De vajon miért jó az nekünk, ha az elemzések nem a valós képet mutatják hazánkról, hanem a kormány előrejelzett számait ismétlik mantraként? Kinek válik az javára, ha a retorika szintjén átlépünk egy alternatív valóságba, ahol az idei növekedés tuti 0,9%-os, míg a költségvetési hiány sem lehet más, mint 2,7%? Na jó, jobbak lehetnek a mutatók, de rosszabbak semmi esetre sem?

"A közgazdasági statisztika egy olyan görbe vonal rajzolásának művészete, amely egy nem bizonyított feltevéstől egy előre eldöntött végeredményig vezet."

Vajon a jelentésekben szereplő számok meghazudtolhatják az egykori gazdasági miniszter, a mai jegybankelnök jósképességét? Hiszen bármelyik nemzeti bankos elemző ha összeszedi a bátorságát és leír egy olyan valóságot, amely rosszabb képet mutat, mint a terv, azzal saját főnöke szaktudását kérdőjelezi meg alapjaiban. És nem is kicsit, hanem nagyon - így ha ezt forgatja a fejében, már jobb is, ha beadja a felmondását.

"Egy kormányzati közgazdásznak a való élet egy speciális eset."

Most tekintsünk el attól, milyen spekulációs veszélyeket jelent hazánkra a monetáris politika körüli bizonytalanság (akit érdekel, a hvg.hu cikke körbejárja a témát), a most feltett kérdésünk az: hova jutunk, ha nem onnan indulunk, ahol vagyunk?

"Egy csapat kormányzati közgazdász túrázik az Alpokban. Néhány óra elteltével rájönnek, hogy reménytelenül eltévedtek. Az egyikük tanulmányozza a térképet, forgatja fel és le, nézi a távoli tereptárgyakat, konzultál az iránytűjével és elemzi a nap állását is. Végül odafordul a többiekhez:

- Látjátok ott azt a nagy hegyet?

- Igen – bólogatnak lelkesen a többiek.

- Nos, a térkép szerint mi most annak a tetején állunk."

Mert ahhoz, hogy bármit is normálisan tervezni lehessen, legalább azzal tisztában kellene lenni, hol is áll az ország éppen. Ha légvárra építi a gazdaságpolitikáját a kormány, kicsi az esélye annak, hogy egy-egy, hamis kiindulóalapot figyelembe vevő intézkedés eléri célját. Igaz, lehet dupla könyvelést folytatni - egy kozmetikázottat ország-világnak, nagy nyilvánosságnak kampánycélból valamint a nemzetközi szervezetek megtévesztésére, meg egy a másikat, a valósat viszont azért, hogy a felmerülő problémák megoldására reális alapokon nyugvó intézkedéseket (például adópolitikát, adósságkezelést, támogatási rendszert, stb.) lehessen kitalálni és végrehajtani.

Egy cirkuszi erőművész, egy fizikus meg egy közgazdász hajótörést szenvednek és egy lakatlan szigetre vetődnek. A szigeten van gyümölcs, a tengerben meg sok hal, az eső is gyakran esik, így nem éheznek-szomjaznak, de mégis nagyon boldogok lesznek, amikor egy partravetett gyümölcskonzervet találnak.  Nézik a konzervdobozt és tanakodnak, hogyan is tudnák kinyitni. A fizikus azt mondja az erőművésznek:

- Mássz fel arra a fára, dobj le egy követ a dobozra, az az erő hatására szét fog nyílni. Igaz, elpazarolunk belőle valamennyit, de még mindig jobb, mint a semmi.

Mire az erőművész:

- Nem, ki tudom nyitni a konzervet a fogaimmal. Igaz, meg fogok sérülni, de meg tudom csinálni.

A közgazdász gondolkodik egy kicsit, majd a többiekhez fordul és megszólal:

- Először is, tételezzük fel, hogy van konzervnyitónk …

A két külön könyvelés azonban nagy macera - egyrészt kiszivároghat, nem is megy olyan jól, mint ahogy a kormánypropaganda sulykolja, másrészt soha senkinek, egyetlen pillanat erejéig sem szabad összekeverni a valós és a kozmetikázott adatokat, ezzel még disszonánsabbá téve gazdaságpolitikánkat. 

De mi lesz, ha az egész gazdaság kozmetikázott számokat vesz figyelembe? Ha a költségvetés, a vállalkozások üzleti tervei meg a bérek nem a valós inflációt meg GDP növekedést veszik alapul? Vajon mikor jön el az a pillanat, amikor a gazdasági szereplők rájönnek, át vannak verve, semmi sem úgy van, ahogy eddig mondták nekik? És vajon joguk van az adófizetőknek ahhoz, hogy követeljék, az általuk fenntartott intézmények a tényleges adatokat hozzák nyilvánosságra?

És mi lesz majd akkor, ha kipukkad az alternatív valóság lufija, ha napvilágra kerülnek a valós számok és esetleg azok olyanok, amelyek nem egyeznek a befektetőkkel meg a nemzetközi szervezetekkel közöltekkel? Vajon felelősek lesznek a politikusaink vagy szétteszik a kezüket, az unió meg a karvalytőke tehet róla és már megint kettős mércét alkalmazva kaptunk a nyakunkba kritikát-befagyasztást-bírságot?

A gazdasági szereplők szempontjából a legjobb az lenne, ha a kívánatos sarokszámok már az alkotmányban benne lennének - tudnák, ennyi lesz és kész. És ha ők úgy érzik, egy másik hegytetőn állnak, az az ő dolguk, utánaszámolhatnak, ha nagyon akarnak. És ha azt hisszük, a törekvés egyedülálló unorthodox mutatvány, hát nem - nemzetközi példát is találhatunk rá, milyen következményekkel járhat az ilyen "különutasság":

"A magas infláció elleni küzdelem sajátos módját választotta Argentína. A kormány kemény büntetést rótt ki az egyik elemzőcégre, mert nem voltak elégedettek annak infláció-számításaival. A piaci elemzők az idei évre 2-3-szor magasabb inflációt várnak a hivatalos célszámoknál, és a tavalyi évre is a hivatalos adat legalább dupláját számították saját adatgyűjtésük és módszertanuk alapján." (portfolio.hu, 2011. február 28.)

"A Nemzetközi Valutaalap (IMF) éppen a múlt héten marasztalta el Argentínát a gazdasági növekedésre és inflációra vonatkozó statisztikák kozmetikázása miatt, és határidőt szabott az ország számára a probléma orvoslására. Washingtoni ülésén a nemzetközi pénzügyi intézmény igazgatótanácsa megállapította, hogy Buenos Aires megsértette az IMF-tagsággal kapcsolatos kötelezettségeit." (gazdaságiradio.hu, 2013. február 5.)

Most már csak a jegybankelnök önmérsékletén múlik, hogy a hitelesség megmaradjon - a kozmetikázott  adatok alapján torz kép alakulhat ki a gazdasági folyamatokról, akadályozva a probléma felismerést és kompetens döntéshozást és egy idő múlva az is előfordulhat, senki sem tudja majd mi a valóság és azt sem, az ország helyzet javul vagy épp romlik. 

Emlékeztetőül: Hofi, 14 malac (fizetekmegegysort kommentje alapján)

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ha igazából érdekli a kormányt és személyesen Orbán Viktort, mi is foglalkoztatja a mai fiatalokat, nem kell kimenniük közéjük - elég csak a Facebookra vagy a youtube-ra kattintani. Oké, a feltöltött videók többsége valószínűleg nem a spéci romkocsmába hívott, garantáltan lojális fiatalok által feltöltött szösszenet, de valószínűleg többet tudnának meg a két-három perces üzenetekből, mint a százmilliókba kerülő nemzeti konzultációk során. (akit érdekelnek azok, akik ily módon gyakorolják a morgás jogát:  Üzenj te is! nevet viselő Facebook-oldal)

Eközben a kormány sem tétlenkedik, újabb lépéseket tett annak érdekében, hogy a külföldre szakadt fiatalokat visszacsalogassa - a Gyere Haza Alapítvány az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) támogatásával Karrier Pontot indít útjára. A cél, hogy ingyenesen praktikus információkkal, karrier-tanácsadással és erkölcsi támogatással lássa el azokat a magyar fiatalokat, akik szeretnének hazatérni Magyarországra.  Ráadásul az alapítvány célja hogy nemcsak fiatalokat, hanem magyar családokat is segítsenek a hazatérésben, sikerüket pedig az is mutatja, már három olyan család van, amely a Gyere Haza Alapítványnak köszönhetően tért vissza Magyarországra.

És mit szeretne a kormány? Téglásy Kristóf, az Emmi ifjúságügyi főosztályvezetője szerint az lenne a legjobb, ha mindenki a szülőföldjén tudna boldogulni, aki pedig elment külföldre tapasztalatot szerezni vagy tanulni, az hazajönne, Magyarországért is dolgozna, itt megtalálva a boldogulását. Ennek érdekében online és személyes tanácsadás is van, a tanácsadók a magyar munkaerő-piacról adnak információt, segítenek az álláskeresési technikák elsajátításában, munkajogi kérdésekben, tájékoztatnak a lakhatásról, a szociális juttatásokról, valamint az egyéni vállalkozás indításának feltételeiről.

"Téglásy Kristóf hangsúlyozta: a kormány minden segítséget megad, hogy megteremtse a fiatalok jól-létét. A Nemzeti Ifjúsági Stratégia 2012-2013-as célkitűzései közül példaként említette a munka és magánélet összeegyeztetésének elősegítését, a pályaorientációs szolgáltatások fejlesztését, a Start programmal a 25 év alattiak foglalkoztatásának előmozdítását. Hangsúlyozta, hogy elő kell segíteni a határon túli magyar fiatalok boldogulását is. Jelezte, hogy a kormány támogatja a munkatapasztalat megszerzését is, valamint a 18 és 35 év közöttiek vállalkozását." (hir24.hu)

Igen ám, de éppen Orbán Viktor mondta annak idején: "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" - és vajon ki hibáztatható azért, mert komolyan vette ezt a kijelentést, Téglásy Kristófét meg nem annyira?

Nem is lenne baj Téglásy látványos bejelentésével, ha a kormány tettei nem épp az ellenkezőjéről árulkodnának:  Selmeczi Gabriella szerint a közmunka jó példa a fiataloknak (igazi XXI. századi magyar karrierterv a "jól-léthez"), a felsőoktatás "reformja" pedig soha nem látott elvándorlást eredményez a kiemelkedően tehetséges érettségiző fiatalok körében:

„Az idén érettségizők körülbelül harmada jelentkezik külföldi egyetemre, ez nagyjából megfelel a tavalyi aránynak. Korábban évente körülbelül négy-öt diák döntött így” – mondta Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője. A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium végzősei közül minden negyedik jelölt meg külföldi egyetemet is, míg a nemzetköziérettségi-programba már évekkel ezelőtt bekapcsolódott Karinthy Frigyes Gimnáziumban 131 végzős közül 43-an jelentkeztek külföldi felsőoktatási intézménybe – igaz, ezt az érettségi bizonyítványt száznegyvenegy országban ismerik el, az Oxford és a Harvard például felvételiként fogadja el." (fn.hir24.hu)

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy  több országban ugyanis olcsóbban lehet tanulni, mint itthon, illetve az is, hogy az egyetemek kénytelenek 30-40%-kal csökkenteni a hallgatók szociális támogatását, így például a forráselvonás miatt az ELTE már nem tudja támogatni azokat a diákokat, akik rászorulók ugyan, de nem fogyatékkal élők, tartós betegek, nagycsaládosok vagy árvák és azok sem számíthatnak anyagi segítségre, akik valamilyen váratlan esemény, például valamelyik szülő munkahelyének elvesztése miatt nem tudják finanszírozni tanulmányaikat.

A fiatalok munkanélküliségi adatai sem biztatóak:

"A munkanélküliek 18,5%-a a munkaerőpiacon csak kis létszámban jelenlévő 15–24 éves korosztályból került ki. A korcsoport 28,4%-os munkanélküliségi rátája 1,3 százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. A 25–54 évesek, azaz az ún. legjobb munkavállalási korúak munkanélküliségi rátája 10,3%-os, ami 0,2 százalékpontos növekedésnek felelt meg." (Munkanélküliség, 2012. november–2013. január, ksh.hu)

Matolcsy György januárban arról írt a Heti Válaszban, hogy "legalább egymillió városlakónk hiányzik itthon, miközben London, néhány német és osztrák város csaknem félmillió magyart vonzott az elmúlt évtizedben" - véleménye szerint a kivándorlók csak dinamikusan fejlődő városokba jönnek vissza. Erről mondjuk Téglásy nem beszélt - ők ebbe a recesszióval és munkanélküliséggel sújtott országba csalogatnák vissza a fiatalokat, oda, ahonnan - egy felmérés szerint - minden második magyar fiatal hosszabb vagy rövidebb időre kivándorolna. És a többségük nem kalandvágyból, hanem kényszerből. 

Igaz, a minisztérium a maga módján harcol a fiatalok itt maradásáért - a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tavaly ősszel még filmet is készíttetett, bár láthatóan nem azokról és nem azoknak, akiket ténylegesen is érint a munkanélküliség illetve a pénztelenség:

De tényleg ez az új nemzedék, amit a minisztérium sugall? Lehet, hogy épp azért mennek el a fiatalok, hogy legyen esélyük egy olyan életformára, amit a film bemutat, mégha csak a röpke nyári szabadságok idejére is? 

Kérdés, ha a minisztérium szerint ilyen a fiatalok világa, akkor egy Karrier Pont hazasegíti majd a reménytelenség, kilátástalanság miatt elvándorlókat? Nem inkább azt kellene megakadályozni, hogy elmenjenek? És vajon mennyibe kerül az adófizetőknek az alapítvány működtetése meg az, hogy három családot már sikerült hazatelepíteni, miközben vagy ötszázezren mentek el? És vajon a visszatérők mennyi idő után fogják újra elhagyni az országot mert rájönnek, valójában semmi sem változott, sőt, az elhúzódó válság miatt még rosszabb lett a helyzet?

És ha azt hisszük, a fiatalok elvándorlása csak a szüleik gondja (ebben szolidáris velük miniszterelnökünk is), ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk - nem kell mást tennünk, mint másik uniós országra tekintenünk:

"(...) két forgatókönyv van a fiatalok elvándorlása kapcsán, a lengyel és a bolgár. A lengyel fiatalok kimentek, kimennek pénzt keresni, aztán visszatérnek a szülőföldjükre, és ott élik le az életüket. A bolgár modell viszont azt mutatja, hogy a politikai, kulturális, társadalmi viszonyok annyira leromlottak az anyaországban, hogy nem mennek haza az emigránsok, nem bírják a butaságot, a korrupciót, a koszt." (Setényi János, fn.hir24.hu)

A legnagyobb kérdés azonban az, ha a fiatalok és a középkorúak nagy része kivándorol és hazánk a közszolgák, a nyugdíjasok meg a politikusok szellemországa lesz, ki fogja finanszírozni a költségvetést? Miből épülnek majd a presztizsberuházások, miből adnak 13. havi nyugdíjat kampánycéllal? Egy vigasztaló dolog lesz: egyre kevesebbet kell majd költeni felsőoktatásra, különösen a minőségi részére, hiszen lassan nemcsak dolgozni, de tanulni vágyó fiatal sem marad itthon -

"ha kiürül az ország, véget ér egy ábránd,

 az utolsó legyen szíves oltsa el a lámpát"

(Hétköznapi Csalódások: Minden idekötne, de).

Előzmények:

Nem fiataloknak való vidék

A Fidesz fiataloknak szóló karriertervének csúcsa a közmunka?

Reklámfilm az új nemzedéknek az új nemzedékről

Akkor mi mi vagyunk, marhák?

Kormányprogram csak fiataloknak

Orbán Viktort mélyen érinti

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Egyre reménytelenebb helyzetbe nyilatkozza magát Balog Zoltán miniszter az idei Táncsics-díjjal kapcsolatban - eddig csak azt tudtuk, ő nem is tudta, kinek adja a díjat, most viszont elolvashatjuk nyilvános könyörgését is, ugyan már vissza a babaruhát.

Ha a legelején kezdjük, miniszterként miről is nem volt tudomása, érdemes beleolvasni az EMMI által adható díjakat felsoroló 49/2012. (XII. 15) EMMI rendeletbe, ennek is az 1. sz. mellékletébe:

23. Táncsics Mihály-díj

23.1. A díj kiemelkedő újságírói tevékenység elismerésére adományozható.

23.2. A díj átadására március 15-e alkalmából kerül sor.

23.3. A díjból évente legfeljebb három adományozható.

23.4. A díj adományozására javaslatot tevő bizottság öt tagból áll, a tagokat a miniszter – az érintett szakmai szervezetek javaslatait mérlegelve – öt évre kéri fel.

23.5. A díjazott emlékérmet és az adományozást igazoló oklevelet kap. Az emlékérem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 8 milliméter. Az emlékérem Csontos László szobrászművész alkotása, egyoldalas, Táncsics Mihály domború arcképét ábrázolja, és azon „TÁNCSICS MIHÁLY-DÍJ” felirat található.

23.6. A díjhoz pénzjutalom jár. A díjjal járó pénzjutalom mértéke az illetményalap hússzorosának megfelelő összeg.

Tehát: a miniszter által kijelölt tagokból álló bizottság tesz javaslatot, de a miniszter dönt, és nemcsak a dicsőség a jutalmazotté hanem az ezzel járó pénz is, ami 20 x 38.650 Ft (azaz 773 ezer Ft) , amennyiben a kozszolga.hu-n megadott illetményalapot vesszük irányadóul.

Van még egy-két eljárásjogi szabály is a rendeletben, így például az, hogy a díjátadást 3 hónappal március 15. előtt kellett kezdeményeznie az illetékes bizottságnak - tehát a miniszternek vagy bárkinek, akit ő erre felhatalmaz, minimum 2 hónapja lett volna arra, hogy utána nézzen, ki is jutalmazni kívánt személy. Például újságíró lévén ráguglizik, de tévés múltját ismerve akár a youtube is kellő információval tudott volna szolgálni. Pláne úgy, hogy a véleményezésre felkért bizottság vezetője a botrányra reflektálva közölte, ők nem is javasolták Szaniszló kitüntetését:

A rendelet szerint az elismerést a bizottság javaslata alapján a miniszter egyedi határozattal adományozza. Itt - a Heti Válasz cikke alapján következtetve a miniszter a nyakába vette a felelősséget, hogy bizottsági ajánlás hiányában is odaítélje a díjat egyedi határozatával.

"Az egyik legrangosabb magyar újságírói elismerést hárman vehették át Balog Zoltántól a nemzeti ünnep alkalmából: Szaniszló mellett Novotny Zoltán, a Magyar Rádió riportere és Vertse Márta Ágnes, a Vatikáni Rádió magyar adásának szerkesztője. Közülük egyedül Novotny kapta meg a szükséges egyhangú támogatást – erősítette meg a bizottság elnöke, a Heti Válasz főmunkatársa, Osztovits Ágnes, aki aláírásával ellátta a jegyzőkönyvet.

Osztovits mellett Alexa Károly, a Magyar Hírlap munkatársa, Siklósi Beatrix, az MTVA elnökének kulturális főtanácsadója, Ács Jenő, a Börtönújság volt főszerkesztője és Árpási Zoltán, a Somogyi Hírlap és a Békés Megyei Hírlap korábbi főszerkesztője alkotta. Szaniszlót a jobboldalinak elkönyvelt Magyar Újságírók Közössége terjesztette fel a díjra, de a bizottság előtt épp Osztovits érvelt amellett, hogy az újságíró által képviselt zűrzavaros gondolkodás és téveszmék méltatlanná teszik az elismerésre." (hetivalasz.hu)

Mi szűrhető le ebből? A lehetőségek:

• Balog Zoltán 100%-osan egyetértett a saját döntésével, csak utólag, a botrány hatására módosított ezen,
• nem is ő hozta a döntést, hanem csak valaki utasítására aláírta, esetleg
• tényleg fogalma sem volt arról, ki is az a Szaniszló Ferenc, mert nem néz tévét és nem olvas híreket sem, viszont olyan emberekben bízott meg, akikben nem kellett volna és gálánsan odaadta a díjat az adófizetők forintjaival együtt egy utólag arra érdemtelennek nyilvánított személynek
• egyéb, általunk nem ismert körülmények vezettek idáig.

És az eredmény? Lassan mindenki tiltakozott már, akihez eljutott a hír - legyen az kisebbségi jogvédő, magát valamire tartó korábbi díjazott, amerikai vagy épp izraeli nagykövet. Az első hullámverésekre igen gyorsan, még március 15-én reagált is a miniszter:

„2013. március 15-e alkalmából egy újságírói szervezet javaslatára Táncsics Mihály-díjat adományoztam Szaniszló Ferenc újságírónak. Ezt a döntést úgy hoztam meg, hogy nem volt tudomásom a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett, az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól. Ezek mind személyes hitvallásommal, mind a kormány értékrendjével összeegyeztethetetlenek.”

„Ezen nézetek ismeretében nem fogadtam volna el az elém terjesztett javaslatot. Mivel a jogszabályok nem teszik lehetővé a kitüntetések és díjak visszavonását, így csak sajnálatomat tudom kifejezni a rossz döntés miatt."

„Ez az eset még inkább tudatosítja bennem azt a felelősséget, melyet a több száz jelölt közötti választás jelent úgy, hogy nincs lehetőségem mindegyikük teljes életútjának megismerésére” (index.hu)

Tehát Balog Zoltán bevallotta:

• fogalma sem volt, kit díjazott (igaz, az összes többi díjazottról sem tud semmit, pedig apparátusának volt minimum két hónapja kikutatni, ki kicsoda és mivel hozhat szégyent a díj adományozójára)
• kormánya értékrendjével meg személyes hitvallásával összeegyeztethetetlen Szaniszló Táncsics-díja
• arról viszont hallgat, hogy volt ellenajánlás is (lásd Heti Válasz-béli cikk), nemcsak mellette szóló érvelés, vagyis nem tanúsította a tőle elvárható körültekintő magatartást az egyedi határozat meghozatala során.

Arról hír, hogy bárkit is kirúgtak volna a minisztériumból, mert nem végezte megfelelően a dolgát, vagyis nem káderezte le a felterjesztetteket, nincs, legalábbis a Morgás Jogához nem jutott el. Pedig ha komolyan vette saját nyilatkozatát a miniszter, fejeknek kellett a porba hullaniuk az ő nagy nyilvánosság előtt megszégyenülése miatt.

Viszont ami már ekkor is elfogadhatatlan volt, az az érvelés: a díj visszavételére nincs lehetőség. Vajon miért? Hiszen ha a parlament egy tollvonással egyetlen nap alatt megszüntette a teljes nyerőgép állományt, akkor egy EMMI-rendelet miért is nem módosítható, például hogy "érdemtelenség miatt a díj visszavonható, a díjjal járó jutalmat pedig az adóhatóság köteles adó módjára behajtani"? Oké, nem muszáj beleírni, hogy "ez érvényes akkor is, ha a miniszter nem tudta, kinek adományozza a díjat."

És amikor azt hittük, itt véget ér a hírfolyam, jön a csúcspont, a nagy nyilvános könyörgés:

Tehát: Szaniszló egyszer régen jó volt (lásd szovjet idők), de ma már nem az és a kedves díjazott lássa be, igaz ugyan, ez egy eső után köpönyeg levél, de ha bölcs, visszaadja a "tévedésből megítélt Táncsics-díjat". A pénz visszautalásáról a levél nem szól, viszont a címzett bölcsességében bízik a miniszter. De vajon ha a díjazott "bölcs" lenne, most szükség lenne erre a hercehurcára? És a miniszter továbbra sem érzi úgy, hogy lenne bármilyen eszköz is a kezében, vagy például lehetne akár rendeletet is módosítani?

Mondhatjuk, nem érdemes sírni a kiömlött tej felett, ez a vonat már elment - megtörtént, díj Szaniszló Ferencnél, majd jövőre másnál lesz, a régebbi díjazottaknak meg nem kell visszaadniuk, mivel ők nem kaptak könyörgő levelet, hogy tévedésből landolt náluk a díj.

De mi van a jövő újságíróival? Ők milyen díjat fognak kapni, ha a miniszter úgy gondolja, valami fontosat, jót tettek le az asztalra? Ugyanezt a lejáratott, tévedésből is adható díjat? Vagy tök mindegy, csak pénz is járjon vele? Lesz, aki azt mondja majd, kéri papíron előre, ő nem tévedésből kapta és biztosítékot arra, utólag majd nem lesz tele a sajtó azzal, milyen érdemtelen, azonosulhatatlan értékrendű is ő?

Márcsak az a kérdés, bölcs lesz-e Szaniszló Ferenc, de bármi is lesz, akinek jövőre odaítélik ezt a díjat, minden lehet, csak büszke nem.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

"A kormányszóvivő szerint az élet- és vagyonvédelem tekintetében százszázalékosan teljesített a katasztrófavédelem, a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők a közutakon a hó fogságában rekedt emberekkel kapcsolatban." (kormany.hu)

Örüljünk, hogy a kormány megveregette a saját és beosztottai vállát - szép dolog az elismerés, főleg nagy nyilvánosság előtt. Akkor mi a bajunk, mi az, ami nem tetszik?

Ebből a kormányszóvivői nyilatkozatból megtudtuk:

1. A kormány lerázza magáról az összes felelősséget és még nyomokban sem kíván vizsgálatot tartani. Mert ami 100%-os, az úgy tökéletes, ahogy van, a 110%-ra törekvés már sztahanovizmus lenne, az pedig kommunista csökevény. Más kérdés, létezett-e valaha szervezet, ami működése 100%-os, valószínűleg nem, kivéve a magyar unorthodox valóságot.

2. A kormány tagjai alternatív emlékezettel rendelkeznek, lásd például Pintér 20 és fél órát tévedett a katasztrófahelyzettel c. Index-cikket. De ha 100%-os a teljesítmény, ezzel sem kell foglalkozni, hiszen a tökéletest nem kell vizsgálni. A kormányszóvivő a kijelentésével legitimizálta az alternatív valóságot.  

Kérdés, például az interneten megjelent híreket utólag összhangba kell-e hozni majd az alternatív valósággal és az erre vonatkozó törvényt mikor fogadja el a parlament. Az sem tiszta még, elegendő lesz-e a törvényesített emlékeknek nem megfelelő híreket, videofelvételeket törölni, vagy ki kell őket cserélni immáron a jogszabálynak megfelelő tartalmúra. Azokról a részletes, kronologikus elemzésekről már ne is beszéljünk, amelyeket a különböző hírportálok készítettek a témában.

Az alternatív emlékezet általános kötelezővé tételét még meghosszabbíthatja olyan, mint az ombudsman által elrendelt vizsgálat, de a lényegen változtatni nem tud, bármilyen megállapításra is jut.

"Átfogó vizsgálatot indít Szabó Máté ombudsman a hóhelyzet kezeléséről - közölte az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala hétfőn.

Az ombudsman azt vizsgálja, hogy a hatóságok és a közszolgáltatók az elmúlt napok hóhelyzetében miként látták el feladataikat. Ennek érdekében az alapvető jogok biztosa felkéri azokat, akik úgy érzékelték, hogy a hatóságok tevékenysége vagy mulasztása következtében sérültek alkotmányos jogaik, e-mailben, levélben, vagy személyesen forduljanak az ombudsman hivatalához – olvasható a közleményben." (index.hu)

3. Nemcsak a médiát, hanem az emberek szubjektív emlékezetét is újra fel kell építeni. Ez vonatkozik azokra is, akik a csütörtök-péntek-szombatot képesek voltak hírolvasással-tévé nézéssel tölteni idejüket (többek között a Facebook-on), azokra meg pláne, akik így vagy úgy odakint töltötték az idejüket és igénybe vették a kormány 100%-os színvonalú katasztrófavédelmi szolgáltatását.

"Ákos Sopronban tanul, csütörtökön már értesültek arról, hogy gondok vannak Zalában az M7-esen, ezért gondosan utánanéztek az Útinform honlapján, hogy mi a helyzet az M1-esen. Miután megnyugodva látták, hogy ott nincs vészhelyzet, elindultak Budapestre. Ebből egynapos kaland lett, az első éjszakán még bátran járatták a motort, másnap, amikor már csak 6 liter benzinjük maradt, már ők is a bábolnai kútnál tankoltak az ablakmosójuk palackjába. Péntek reggel találkoztak ugyan egy tűzoltóval, de az csak a kocsikat számolta, és semmiről nem tudott tájékoztatást adni. Zsolték nem voltak ennyire szerencsések: péntek délután ugyan láttak egy harckocsit, de annak személyzete úgy nézett végig az autósoson, mintha kirakatot bámulna, majd este nyolckor kopogott be hozzájuk az első hivatalos személy, egy TEK-es, akitől almalét kértek. Addig azonban hozzánk senki nem jött oda és semmit nem mondtak – szögezi le Zsolt." (hvg.hu)

4. A kormányszóvivő nyilatkozatával arra is felkészíti az állampolgárokat, bárhova indulnak, az a saját felelősségük. Igaz, az adófizetők ugyan eltartják a katasztrófavédőket az összes tervükkel meg mindenükkel, de a szervezet meg a kormány 100%-os tevékenységével ennyire futja. Ez van, ezt kell szeretni, akinek nem tetszik, mehet, aztán segítheti adójából más ország más katasztrófavédelmét, hátha azzal jobban meg lesz majd elégedve.

A polgárok meg előbb vagy utóbb rájönnek és megszokják, ők a hibásak, mivel ők tájékoztatva vannak (na jó, egy kicsit késve meg visszadatálva, de ez csak egy lényegtelen momentum), plusz legyen mindenki felnőtt és egye meg, amit főzött, és senki se számítson állam atyuskára, mert ez is csak egy kommunista csökevény. Ha pedig ezt tudatosítják magukban, hogy adófizetésükért cserébe ennyi jár (hiszen ez a 100%), akkor nem lesz szükség legközelebb már olyanra, mint alternatív emlékezet gyártása.

Ha mindezzel végzett a kormány, még mindig ott a nagy kérdés, mi lesz legközelebb? Ha ez így most 100% és nem kell javítani, felelőst keresni, minden tökéletes, akkor ugyanez lesz majd a következő rendkívüli időjárásnál vagy árvíznél? Ez a csúcsszínvonal, ez a kormány erre képes a választópolgáraiért?

A közéleti blogszféra a 2014-es választásokig tartó kampányidőszakának egyik legnagyobb problémája várhatóan a véleménynyilvánítási szabadságunk maradéktalan érvényesítése, illetve annak korlátai lesznek. Valamint az, mit is lehet tenni azokkal, akik  jogukkal visszaélve korlátoznak minket a jogainkban.

Hol ér véget a szabad vélemény közlés és hol kezdődik annak megsértése? Ki él a joggal, ki él vissza a joggal és ki az, akit mások akadályoznak az alaptörvény által biztosított alapjoggal érvényesítésében? Mit tehetnek a bloggerek (moderátorok) és a felhasználók, hogy a posztok kommentjei azt az élményt nyújtsák, amire kitalálták őket, ne pedig bosszúságot, szélsőséges esetben akár vég nélküli jogi herce-hurcát? És nem utolsó sorban, kik azok a trollok, mi a céljuk és hogyan lehet őket eltávolítani (vagy legalábbis időlegesen kiiktatni)?

A téma fontosságát jelzi, hogy annak idején 1848. március 15-én a 12 pont első pontja foglalkozott a sajtószabadsággal valamint a cenzúra eltörlésével, és csak ez után jött például az évenkénti országgyűlés Pesten illetve a törvény előtti egyenlőség.

1. Komment olvasók és írók, valamint a moderáció

Miért is szeretik az olvasók például a közéleti blogokat? Mert nemcsak a blogger egyéni nézőpontjából kapnak rövidebb-hosszabb lélegzetű, alternatív különvéleményt, hanem a poszthoz hozzáfűzhetik sajátjukat is – kommentelhetik a posztot és a többi kommentet, így nemcsak passzív, hanem aktív részesei lehetnek az online hírfolyamnak.

Tanulmány is készült kommentelési szokásainkról, valamint a többi kommentelőkkel szembeni elvárásainkról – akit nem érdekel, az már ugorhat is a következő fejezetre, a troll-tanra.

 

 

– részletek –

 

"Az internetezők (azon része, mely ismeri a komment kifejezést) a kommentelést a szólásszabadság egy formájának (72%), így nélkülözhetetlennek tartják. A kommentelés további előnyei között tartják számon a felhasználók az informálódás lehetőségét, úgy látják, hogy gyakran értelmes viták, beszélgetések alakulnak ki egyes fórumokon, valamint a hozzászólások az újságírók számára is közvetítenek visszajelzéseket."

"Bár a világhálón az értelmes, vitaindító hozzászólások vannak túlsúlyban, nincs olyan kommentolvasó, aki ne találkozott volna trágár, sértő, szélsőséges, akár szexuális jellegű vagy csak nem a témához illeszkedő kommenttel."

 

Akik ismerik a komment kifejezést, azok közül:

 

 

"• A gyakori kommentelők többsége el sem tudja képzelni az online cikkeket, blogokat hozzászólások nélkül. Csak kevesen vélik úgy, hogy a kommenteknek semmilyen jelentősége sincs (13%), vagy hogy az emberek nem veszik komolyan őket (21%)."

"• A kommentelés előnyét elsősorban abban látják, hogy mindenkinek lehetősége legyen kinyilvánítani véleményét, s megosztani azt a közösséggel. 60 százalék szerint egyenesen szűklátókörűségre, elfogultságra vall az online hírforrásoktól, ha korlátozzák, megszüntetik a hozzászólás lehetőségét. A szólásszabadság gyakorlása mellett a kommentelés legnagyobb előnyét az újságírók számára adott visszajelzésekben érik tetten (67%), de sokan információszerzés céljából is olvassák őket (49%)."

"• A válaszadók döntő többsége támogatja, hogy mindenkinek joga legyen hozzászólni az online cikkekhez, blogokhoz, ugyanakkor minden második megkérdezett azt is támogatná, hogy mindezt csupán valós kilétének felvállalásával tegye. Az anonimitás megszüntetése a szélsőséges véleménynyilvánítások számát csökkentené az internetezők szerint."

"• A hozzászólások moderálása – mely egy más jellegű eszköz a szélsőséges, trágár, oda nem illő kommentek kiszűrésére – a válaszadók 56 százaléka szerint elengedhetetlen. Főként a kommentek gyakori olvasó, legkevésbé gyakori írói támogatják a moderálást. A moderálás ellenzői úgy vélik, hogy az a szólásszabadság ellen hat (29%)."

"• (...) a magyar internetezők számára fontos emberi jogokat testesít meg a kommentelés lehetősége és egyértelműen fenntartása mellett teszik le a voksukat. Ellenérzéseik legfeljebb egyes kommentelők hozzászólásainak tartalmával, stílusával vannak. (…)"

 

Komment írók

"• A kommentolvasókat elsősorban a cikkek/blogbejegyzések tartalma (60%) és témája (64%) ösztönzi a kapcsolódó hozzászólások elolvasására. A téma által ösztönzött válaszadók (861 fő) kétharmada belpolitikai cikkek kapcsán szokott a hozzászólások iránt is érdeklődni, míg minden második e csoportba tartozónak a gazdasági, a kultúrával, az életmóddal vagy éppen a tudománnyal kapcsolatos írásokat követő kommentek keltik fel az érdeklődését."

"• A kommentírók többsége funkcionálisan használja a hozzászólások lehetőségét saját bevallása szerint, azaz „rendes, jól nevelt” kommentelőnek tartja magát. A megkérdezettek kétharmada csak bizonyos témák kapcsán fejti ki véleményét, és igyekszik tárgyilagos maradni eközben. Főként a gyakori kommenírók vallják, hogy profitáltak már közvetlenül is a kommentelésből és tettek szert e módon új ismeretekre, információkra. Minden második kommentíró számára fontos cél az is, hogy kommentjeivel mások számára információt szolgáltasson, bővítse az elérhető ismereteket, míg minden ötödik kommentjeivel szeretné megmutatni mennyire jártas egy-egy témában."

"• A kommentelés rendszeresen felemlegetett negatív jellegzetességeit csak kevesen ismerik el magukénak. Minden tizedik kommentíró említette, hogy szeret provokatív hangnemben írni, valamint 6 százalék ismerte el, hogy írt már nem a megjelent cikkhez kapcsolódóan írt hozzászólást, vagy csupán azért kommentelt, hogy viszontlássa nevét. A kommentírók 15 százalékával (a gyakori kommentírók 26%-a) fordult már elő, hogy moderálták hozzászólását."

"• Még a gyakori kommentírók körében is viszonylag gyakori (42%, összes kommentíró körében 36%), hogy nem tolerálják az egyes fórumokon olvasható hozzászólások tartalmát vagy stílusát, és hagyták már el emiatt az adott honlapot."

"• A kommentek többsége nem az író saját, hivatalos neve, hanem választott nick avagy álnév alatt jelenik meg. Az attitűdállítások alapján azonban a kommentírók többsége nem ragaszkodik a kvázi névtelenséghez, hiszen csupán minden negyedik válaszadó jelezte, hogy számára a kommenteléshez szervesen hozzátartozik az anonimitás. Ezzel szemben mintegy 40% számára ez nem elengedhetetlen tényező."

 

"• A kommentírók úgy vélik, hogy elsősorban értelmes vitát kezdeményeznek hozzászólásaikkal, mely jól rímel a korábban már sokat emlegetett véleménynyilvánítási szándékaikra. Különösen a gyakori kommentelők és a kommentfüggők körében tapasztalunk egyfajta tudatosságot: céljuk (értelmes vita, beszélgetés) van a kommenteléssel, nem esetlegesen írogatnak. E két csoport tagjai szívesen kritizálják az újságírók teljesítményét is kommentjeik során."

"• Leggyakoribb „illetlenség” a cikk részbeni elolvasását követő kommentelés, melyet a kommentírók közel harmada elkövetett már. Sőt, a cikkbe való beleolvasás nélkül is írt már hozzászólást a megkérdezettek 11 százaléka, de rendszeresen alig 3 százalék követi csak el."

"• Szexuális jellegű felütést (pl. „sunáznám”) a válaszadók 12 százaléka tett már, de csak 4 százalék teszi azt rendszeresen. Ugyanakkor a komolytalan provokatív csoportba tartozók körében ez az arány 14%."

 

Komment olvasók

"• Leggyakrabban trágárságokkal, offolással, trollkodással, s különböző politikai előítéletekkel (orbánozás, gyurcsányozás, komcsizás, cigányozás stb.) találkozik az átlag internetező."

"• A kommentet nem vagy csak ritkán író/olvasó netezők jellemzően szignifikánsan kisebb arányban jelöltek be az egyes renitens/másokat zavaró kommentelési szokásokat, így nem feltételezhetjük, hogy e tényezők tántorítják el őket a rendszeres kommentolvasástól vagy -írástól."

 

 

Moderálás

'• a netezők pozitív attitűdje a kommentek moderálásával kapcsolatban: 30 százalék számára nagyon, de összesen 62 százalék számára fontos a moderálás. Az ellenkezőjét alig 13 százalék állítja.'

'• A moderálást támogatók nem elsősorban a cikkhez, blogbejegyzéshez nem kapcsolódó kommentek miatt támogatnák a zavaró kommentek kiszűrését, inkább a nyomdafestéket nem tűrő hozzászólások csökkenését szeretnék elérni.'

"• A moderálás ellenzői a szólásszabadságot féltik elsősorban, különösen a gyakori kommentelők."

"• Bár egyáltalán nincs az internetezők ellenére a kommentek moderálása, preferálnák a liberális, felhasználó-központú szelektálást."

"• Minden második válaszadó számára elfogadható lenne, ha a hozzászólások felhasználók általi pontozása jelentené a moderálás alapját. Hasonló arányban támogatnák, ha a felhasználó maga szűrhetné ki mely hozzászóló kommentjeit olvasná szívesen, melyekét nem. Főként a gyakori kommentírók körében lennének népszerűek e formák."

"• A központosított, egy moderátor általi ellenőrzés már kissé megosztja a netező társadalmat. Míg az utólagos moderálás kevesek érzéseit zavarná, addig az előzetes, azaz a komment megjelenése előtti ellenőrzés már sokakban visszatetszést kelt."

"• Ugyanakkor még az előzetes moderálás lehetősége sem tántorítaná el a kommenteléstől a kommentírók többségét (70%), de legkevésbé a felhasználók által értékelt hozzászólások módszere lenne hatással a hozzászólások mennyiségére."

"• Ma heti gyakorisággal kommentelők körében sem jellemző (52% sosem néz utána), hogy tisztában lennének az általuk hozzászólásokkal ellátott oldalakon érvényes moderálási szabályokkal."

 

Természetesen nemcsak intézményesített felmérést van a témában, például a Hungarisztán blog is készített ilyet még 2009-ben, direkt nem politikai, hanem a Homár egy étteremmel kapcsolatos bejegyzését és annak kommentjeit alapul véve.

2. Troll-tan

Ahogy az elemzés is utal rá, a blogok, és így a Morgás Jogának is folyamatos problémája, hogy vannak olyanok, akik azért kommentálják a posztokat, hogy az átlagolvasót elrettentsék a további véleménynyilvánítástól, céljuk a rombolás és többeik elrettentése. Hogy miért? Ennek több oka is lehet, például

• politikai (fizetős vagy önkéntes, már-már vallási szintre emelt) trollkodás,
• általános rosszindulat, nehogy má’ valaki is úgy érezze, civilizált közegben él, esetleg
• szimpla perverzió (akik számára igazi katarzis más felbosszantása, lehülyézése, stb.)  

(Akit érdekel a téma, itt részletesen olvashat a pszichológiai háttérről, angol nyelven.)

„Egyszerűen nem olvastam utána, ki-miért csinálja (nyilván nem olyan egyszerű, hogy fizetett pártmunkások), egyszerűen csak rohadtul dühít. Kábé a tagelés, az értelmetlen, romboló graffiti szintje, blogoszférás környezetszennyezés. Leginkább azért dühít, mert tehetetlen vagyok ellene. Van egy normális poszt valahol, vagy annak a kezdete, amiről lehetne, érdemes lenne vitázni, és nem lehet, mert jönnek az egybitesek (fizetett agitátorok) agent provocateurök, teleszarják a kommentmezőt, mire minden értelmes embernek elmegy a kedve tőle, hogy hozzászóljon, mert ugyebár van az a szint, amivel nem keveredünk, mert a végén még csordabelinek néznek. Ezen gyakorlat virágzása ellen sajna csak a bloggazda (vagy általa felhatalmazott, gyomlálási jogokkal rendelkező user) tud tenni. Ami szar ügy, mert nem elég, hogy a blogger egy csomó időt rááldoz az írásra (gyakorlatilag ha rendesen csinálja, akkor fizetés nélküli újságíró), még utána neki kéne a debilekkel is foglalkozni 24/7-ben...” (hungarisztan morgása)

Itt most nemcsak azokról van szó, akik naponta bejárnak egy-egy blog kommentmezejébe trolkodni, azaz rombolni, hanem a többiekről is, akik elvárják, minden hozzászóló tartsa be az íratlan udvariassági szabályokat. És ennek érdekében vajon cenzúra az, ha egyes userek kitiltásra kerülnek? Nem. Ugyanis ők nem élnek, hanem visszaélnek a szólásszabadság adta jogaikkal. Elég tágas a net, akik miatt nem lehet értelmes morgolódás-viadalt folytatni, azok nyugodtan kereshetnek más homokozót, ahol nyugodtan megoszthatják bölcsességeiket és trágár hozzászólásuk sem kelt megbotránkozást. Sőt, indíthat saját blogot is, hogy teljes mélységeiben ki tudja fejteni elméleteit, illetve virtuális emlékművet állítson kedvenc politikusainak, pártjának.

 

„John Stuart Mill, aki az utilitarizmus mellett a politikai-gazdasági liberalizmus egyik atyja (már ha van neki olyan :o)), meggyőződésesen a cenzúra ellen érvelt. Azzal a – számomra kedvesen naív – feltevéssel operált, hogy a cenzúra logikai alapon sem szükséges, hiszen ha egymás mellé helyezzük az igaz és a hamis tartalmakat, akkor a Nyájas Olvasó az ő nagyszerű műveltségével prímán kimazsolázza majd magának, hogy ki/mi az, aki/ami derék, becsületes, jószándékú, igazságos ember/elv/gondolat, és ki/mi az, aki/ami hitvány. No, hát ez nagyszerű, csak épp a gyakorlatban nem működik, mert azt feltételezi, hogy a nagyérdemű olvasó kellőképp fel van vértezve műveltséggel, olvasottsággal, lényeglátó képességgel, háttér-információkkal és egyéb macerás dolgokkal, ráadásul el is olvas mindent. Namármost ez már akkor sem működött így, a világ azonban azóta csak bonyolódott, tehát egész egyszerűen fizikálisan is nehezebb lett ezen javak megszerzése az átlagember számára (bizony, az a bizonyos józan paraszti ész a mai, komplex világban már sokszor nem elegendő, sőt, tévútra vezet!), az igény hiányáról meg ne is beszéljünk emitt.

Hiba lenne azonban a jó öreg Mill urat (és követőit) ilyen könnyedén leírni, ugyanis rendes liberálisként ő maga is megfogalmazza azt az alaptézist, miszerint mindent szabad, ameddig azzal másokat nem sértünk. E tételmondat magyarázgatása, finomítása, értelmezése persze könyvtárnyi irodalmat termelt az azóta eltelt időszakban (a magyar társadalom által javarészt olvasatlanul), egy dolog azonban minden további magyarázgatás és finomhangolás nélkül következik belőle: aki a közösség informálódását, társadalmi párbeszédét, véleménycseréjét bármely okból kifolyólag akadályozza, tévútra viszi, ellehetetleníti stb. (példának okáért trollkodik egy blogban), az súlyosan vét a közösség érdekei ellen, azaz saját magát írja ki a véleménykifejtés univerzális szabadságjoga alól. Mégpedig azért, mert a közösségi érdek rendes demokráciákban mindig magasabbrendű, mint az egyéni érdekek (mondom RENDES demokráciákban, nyilván nem Magyarországról beszélek), következésképp a közösségi érdekek sértetlenségének biztosítása végett liberális elvi alapon is megengedhető (továbbmegyek: szükséges) egy-egy közösségellenes troll tevékenységének lokális korlátozása. (Ha már itt tartunk: maga a troll is tulajdonképpen egyfajta speciális cenzúrát végez, hiszen értelmetlen, provokatív, politikailag-világnézetileg végletesen elfogult, zavaros, önellentmondásos, vitakultúrát nélkülöző stb. hozzászólásai nemcsakhogy elriasztják a többi olvasót a kommenteléstől, vitától, de fizikailag is „elveszik a helyet” az értelmes kommentektől, melyek így vagy sokkal hátrébb sodródnak a kommentfolyamban, vagy egyáltalán nem is jönnek létre, hiszen jól tudja mindenki, hogy a kommentek olvasottsága a pozíciójukkal hatványosan csökken. A trollnak tehát saját maga ellen is ki kellene kelnie, ha cenzúrát emleget – már ha egy trollon számon lehetne kérni következetességet.)” (hungarisztan morgása)

 A kommentelési élményt tönkretevőkről a medwe blog is megemlékezik egy posztjában:

A címlapzombi
Az index.hu és a blog.hu mellékhatása.
Általában hétköznap és munkaidőben rajzik. (félek tőle, ezért írok vasárnap! ;-))
Csapatosan veti rá magát az összes olyan blogra, ami az index címoldalán lévő ajánlóba kerül és köpködni kezd, még ha a posztból nem ért egy szót sem.
Előszeretettel vadászik az ellentmondásokra és diadalmasan ujjong, ha netán valami hibát talál. Akkor is, ha előtte már huszonnégy másik zombi szóvátette a nagy felfedezést.
Legyen szó bármiről, a sörtől kezdve a szexen át a sakkig, a címlapzombi biztos beírja majd, hogy szánalmas. Esetleg hogy sunázná. Vagy épp gratulál, mert azt szívesen teszi.
A címlapzombi kártékonysága azonnal ötszöröződik, ha valamelyik kommentelő, netán maga a bloggazda válaszol neki. Ilyenkor vérszemet kap, mert végre észrevették és elszántan kezd hadakozni, miközben szorgalmasan osztja a válogatott sértéseket. Az olyanokat, amiket szemtől szembe soha az életben nem mondott senkinek, vagy ha igen, akkor alaposan elagyabugyálták érte. Amint a blog lekerül a címlapról, a címlapzombi is eltűnik. Átmegy az aktuális blogba. Például a Tékozló Homárba, ahol előszeretettel rúg bele még egyet-kettőt abba, aki a panaszait hozza nyilvánosságra. Mert aki a TESCO vásárlója, az sikeres nem lehet. 
Vagy tényleg román, muhahaha.
 

A nyelvészzombi (vagy nyelvtanzombi, latinul zombus grammaticus)
a címlapzombi közeli rokona, bár a tevékenysége nem kapcsolódik a címlapos blogokhoz.
A nyelvtanzombi bárhol előfordulhat, ahol valami szöveg olvasható. 
A nyelvészzombi gátlástalanul benyit a pékboltba és kér három péket, utána kiselőadással szórakoztatja az elképedt eladókat, hogy mennyivel helyesebb lenne a pékség, sütöde, kalácsda, vagy kiflide-kifloda elnevezés a buta és logikátlan pékbolt helyett. 
Cipőt a cipőboltból, péket a pékboltból?
A nyelvtanzombi levelekkel bombázza a szerkesztőségeket és folyamatosan hánytorgatja a vélt vagy valós nyelvtani és helyesírási hibákat.
Ha a blogban azt olvasod, hogy a szegény posztoló egy balesetben egyszerre veszítette el a férjét és a három gyerekét, akkor a nyelvészzombi biztos megjegyzi, hogy a baleset Győrött történt és nem Győrben, a könyörög az nem ikes ige, a részvétnyilvánítást pedig egybe kell írni és nem kötőjellel. 
Mást nem tesz hozzá, hiszen a többi talán el sem jut az agya helyéig. (Kis magyar zombológia)

A közéleti trollok kedvelt eszközei, többek között, az osztályozás forrása (részben) a tabby.eu:

Flaming („lángháború”): Online veszekedés dühös és trágár nyelvezet használatával, illetve - sokszor nem az adott témába vágó -, támadó jellegű hozzászólások küldése valakiről nyilvános fórumra. 

„A "flaming" nevű őrület előbb-utóbb minden írott webes listában megjelenik. Valaki beszól --> a másik kontrázik --> az eredeti publikációt író vagy ha nem ő, akkor a védelmére kelő valaki visszaszól és innentől kezdve dobja le az ékszíjat a rendszer. Az érvelések személyeskedésbe fajulnak, és már semmi közük nincs az eredeti állításokhoz. Lehet ilyenben részt venni, sőt meg élvezni is lehet, mert nagyon ügyes retorikai és logikai érvek, fordulatok lehetnek benne, már ha elég intelligensek a résztvevők, de azért ez ilyen vita ritkán nevezhető nagyon gyümölcsözőnek. A legrosszabb, ha valaki nem készül fel rá lelkileg, és akkor a szívére veszi a dolgot. Na ezt nem szabad tenni!

Ha az ember tudja a dolog dinamikáját előre, akkor külső szemlélőként tud részt venni benne még akkor is, ha hozzászól. De a legjobb, ha ilyenkor nem teszi, mert akkor magátol lecseng a dolog. A flame "kifárad". Vicces, de meg a profi webes újságírók (pl. Totalcar) sem tudjak megállni, hogy visszaszóljanak és ott aztán lehet olvasni mindenfélét pár soron belül a súlyos szakmai-műszaki érveket megspékelve a legvadabb becsületsértésekkel. Az tényleg egy kész tanulmány.” (egy blogolvasó morgása)

Offolás (a poszt témájától eltérő téma bedobása a kommentek közé): ez természetesen lehet jószándékú is (ez esetben a kommentelők előre jelzik, „off”, így akit nem érdekel, már ugorhat is), de lehet rosszindulatú is. Gyakran előfordul, hogy újszülött nickek minden egyes címlapos blogba ugyanazt a kommentet írják be, miközben teljesen mindegy nekik, miről is szól a poszt valójában. A rutinosabb kommentelők ilyenkor figyelmeztetik a többieket erre – belinkelik az offolók profiljának statisztikáját, stb. A „szétoffolás” már durva támadás a kommentelők ellen, ekkor egy vagy több troll tudatosan teszi tönkre az értelmes vitát, olvashatatlanná téve a véleményeket.

Harrassment (támadás-sorozat): Bántó, igaztalan üzenetek küldése online – ennek a legegyszerűbb módja, ha a kedves kommentelő már a nicknevében szid valakit, illetve sért becsületet, így ahányszor hozzászól (teljesen mindegy, hogy releváns vagy irreleváns módon), annyiszor jelenik meg a kommenteket olvasó képernyőjén a szitok. Mellettük még ott vannak azok, akik mindenért ugyanazt a személyt, pártot okolják, trágár szófüzérbe foglalva cseppet sem szalonképes mondanivalójukat.

Denigration (befeketítés): Kegyetlen, a hírnév rontására alkalmas pletykák vagy szóbeszéd küldése, kiposztolása, terjesztése valakiről – közéleti posztban és annak kommentjeiben ezek ritkábbak, nem szükséges a pletykákra hagyatkozni, elegendő a sajtóhírek félremagyarázása, illetve a csúsztatás is elérheti a célját.

Elsőzés: az 1. pont vizsgálatában említett idegesítő tevékenység, a nagyon ráérő kommentelők szórakozása.

"Elsőzésnek számít az, ha valaki egy posthoz (blog esetében) először kommentel, kommentje pedig valamilyen formában az íromány sorszámára utal. Példa a legtöbb esetben: "ELSŐŐŐŐŐŐŐŐ". Az Ő betű többszöri leírása esetünkben nyomatékosabbá teszi a győzelmet, úgy mint a nagy betűk. A komment írója ekkor magasabb rangúnak érzi magát embertársaival szemben, amit a későbbiekben többen is megcáfolnak.

Nem számít elsőzésnek az, ha egy kommentelő megjeleníti az említett szót(első), de mégsem az első helyet szerzi meg. Szintén nem érvényes az elsőzés, ha az illető első lett ugyan, de a kommentjében semmilyen formában nem szerepel az a bizonyos szó. Ezt javítani, utólagos/másik kommenttel nem lehet." (unciklopedia.org)

Ha egy konkrét bejegyzés statisztikájára vagyunk kíváncsiak, térjünk vissza a Hungarisztán blog fórumkultúrájáról szóló bejegyzéséhez és statisztikájához: 

A kiindulás: tetszőleges – kommentelhető – bejegyzés az index.hu holdudvarából. Véletlenszerűen a Homárról választottam egy szándékosan nem politikai postot. Az olvasó talán joggal várja el, hogy mindenképpen olyan bejegyzésre essen a választás, amely egy vagy több aspektus mentén megosztja a netes társadalmat (vagy legalábbis azon szegmensét, amely az említett helyen kommentel), azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy teljesen fölösleges szándékosan ilyet keresni, ugyanis lényegében MINDEN blogbejegyzés tökéletesen megosztja a kommentelőket.

Módszertan: átolvastam az első 150 kommentet, majd mindegyikhez hozzárendeltem az alábbi kategóriák közül egyet, s százalékosítottam az eredményt.

Kategóriák:

a) posztoló mocskolása: ide tartoznak nem csak a direkt minősítések (vamzer, besúgó, árul(kod)ó, sunyi, seggfej, nyalista, faszkalap stb.), hanem az utalások, célzások, ellenkező előjelű morális állásfoglalások is.

b) humoros(nak szánt, ám sokszor inkább csak fölösleges jópofizás): lazán köthető a poszthoz, de gyakrabban inkább a kommentes folklórban való bennfentesség fitogtatása, közismertté vált poénok úton-útfélen való elsütése, jobb esetben az új kontextushoz hangolva. Az ilyen komment a témához nem visz közelebb, sőt, inkább nevetségessé teszi akár a legkomolyabb morális diskurzust is.

c) irreleváns komment: a témát még csak felületesen sem karcolja, elviekben nincs helye a poszt alatt, mégis megszületik az iromány. A kommenteket valóban átolvasni kívánók számára csak idegesítő zaj, ahol a sok fölösleg között elvész a lényeg.

d) zsidózás/cigányozás: tulajdonképpen lehetne alkategória az irreleváns kommentek között; az egyetlen ok, ami miatt mégis kiemeltem külön, az az, hogy látszódjék: a létező legkevésbé kapcsolódó, legkevésbé politikai témában is muszáj egyeseknek zsidózni/cigányozni egyet. Nem kicsit patologikus a gondolkodásmód – épp ezért aggasztó a jelen esetben még csak nem is annyira számszerűsíthető, ám egyéb találomra kiválasztott posztoknál meglehetősen szembetűnő jelenség.

e) posztíró attitűdjét támogató komment: ide tartoznak azok, akik a posztíróval azonos morális álláspontot foglalnak el. Megjegyzendő, hogy stílusuk gyakran nem sokkal pallérozottabb, mint az előző kategóriák képviselőiéi.

f) elgondolkodó/semleges álláspont: azon kommentelők tartoznak ide, akik nem foglalnak álláspontot, vagy pontosítani, kibővíteni szeretnék az ismereteiket, mielőtt ítélkeznek.

 

A fórumkultúra-vizsgálat eredménye: a kommentelés szempontjából kívánatosnak/ideálisnak tartott e+f kategóriák 17,33%-os részesedést, a maradék „nemkívánatos” kategóriák 82,67%-os részesedést képviseltek.

 kép: hungarisztan.blog.hu

A Morgás Joga nem készített ilyen statisztikát – a kommentelők véleménymegoszlását talán legjobban a „Akkor mi vagyunk, mi marhák?” poszt azon kommentjeiben lehet nyomonkövetni, amelyek egy politikus abszurd kijelentésére reflektálnak.

 3. A trollok és a szabadságjogok

Vannak azonban szélsőséges esetek – amikor nemcsak az olvasók véleménynyilvánítását zavarják meg a trollok, hanem olyan nézetekkel bombázzák a kommentelőket, amelyek kimeríthetik a gyűlöletbeszéd kategóriáját is. Ezzel kiemelten foglalkozik a negyedik alkotmánymódosítás két bekezdése is: 

(4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.

(5) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek — törvényben meghatározottak szerint — jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.

A javaslat részletes indoklása szerint a parlament alaptörvényi szintjen kívánja rögzíteni, hogy a véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet az emberi méltóság, másrészt meg kívánja teremteni az alkotmányos alapjait annak, hogy a közösségek méltóságának megsértése esetén polgári jogi eszközökkel lehessen szankcionálni a gyűlölködő megnyilvánulások bizonyos eseteit – ennek a szükségességét a jogalkotó az Alkotmánybíróság erre vonatkozó korábbi gyakorlatával indokolja.  A kormánypárt képviselői úgy vélték, a hazai bíróságok egységesnek mondható jogalkalmazási gyakorlata a személyiségi jogok megsértését csak abban az esetben tartja megállapíthatónak, ha a jogsértő magatartásából közvetlenül vagy közvetve, de egyedileg megállapítható a sértett személye. Ily módon, ha valaki a gyűlöletbeszéd címzettjének tekinti magát, de a személye a gyűlölködő megnyilvánulás alapján nem válik egyedileg beazonosíthatóvá, elesik a polgári jogi igényérvényesítés lehetőségétől. A Javaslat ezért tágítja az eddigi „keretet” és kimondja, a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére, és az ilyen, a közösségeket sértő megnyilvánulások esetén lehet az emberi méltóság megsértése miatti igényeket bíróság előtt érvényesíteni.

Azonban van még egy megközelítése a szólásszabadságnak, illetve a moderálásnak mint korlátozásnak, erre a kommentekben hívta fel a figyelmet Vakablak:

A szólásszabadság alkotmányos védelme általános, nem pedig abszolút. Vannak egyfelől (sajnos) most már alkotmányos korlátai is (ezekről szó esik a posztban is), továbbá vannak, voltak és lesznek a jövőben is törvényi korlátai, számosak, mint pl. a személyes adatok ill. államtitok védelme és még legalább vagy 6-8 egyéb eset. Ezen esetekben tehát eleve nem játszik a szólásszabadság, amiből rögtön lejön, hogy nem abszolút jogról van szó. Másfelől pedig a szólásszabadság általános védelemben részesül, aminek legfontosabb következménye az, hogy az egyénnek a köz előtti megszólalását védi, és itt jön a lényeg, hogy a legcsekélyebb mértékben sem védi a magánterületen, pl. magánkézben lévő létesítményekben történő megszólalást.

Pl. senki sem mehet be valaki magánterületére (pl. lakásába) és hivatkozhat ott a szólásszabadságra, majd követelheti ki magának a jogot, hogy a nappali közepén szózatot intézhessen az ott lakókhoz. Ha valakit egy magánlakásba meghívnak, a házigazda meghatározhatja, hogy nála lokálisan miről eshet szó, és ha valakinek a szövegelése nem tetszik, az illetőt kiküldheti a lakásából. Erre az esetre semmilyen módon nem vonatkozik a szólásszabadság alkotmányos védelme.

A blogokban pontosan ugyanez a helyzet. Az internet, mint olyan, magánterület. Nincs olyan, hogy közterületi internet, állami vagy önkormányzati sarok, kivéve, ha az állam valamelyik szerve bérel magának egy domaint és egy hozzá való hostingot, majd ez a köz számára nyilvánossá teszi (ilyenről egyébként nem tudok). Minden más magánkézen van, így pl. a blog.hu és aldomainjei is. Ezen területek magántulajdonosa a rendelkezés jogát ügyfeleiknek korlátozottan átruházza. Ezért minden egyes blogon a blog üzembentartója (blogger) az, aki eldöntheti, mit enged meg és mit nem, ill. elvben a domain/hosting fenntartója a feje fölött átnyúlhat és tartalmakat törölhet.

A kommentelőknek a fentiek miatt nincs alkotmányos védelem alá eső kommentelési JOGUK, csak a jog által nem védett lehetőségük, mégpedig pontosan addig és olyan mértékben, ahogy a terület fölött rendelkező azt jónak látja. (vakablak morgása)

A Morgás Joga blog kommentelői között is találhatunk olyanokat, akik megvalósítják a gyűlöletbeszéd immáron alaptörvényben rögzített esetét – így például elfogadhatatlan az, amikor valaki a bölcsészek holocaustjára buzdít teljes mellszélesség, felhasználva az internet nagy nyilvánosságát. Az ilyen típusú kijelentések teljes mértékben túlmutatnak a véleménynyilvánítási szabadságon, illetve azon, hogy szimplán idegesíti a józan ésszel és belátási képességgel rendelkező olvasókat.

4. Mi a megoldás?

A Morgás Joga eddig nem folyamodott drasztikus módszerekhez (például moderálás, kitiltás), ez azonban a kampányidőszak forrósodásával valószínűleg módosulni fog.  A blog által követendő alapvető moderálási elvek:

1. általános figyelmeztetés az Alaptörvény által megköveteltekre,
2. személyre szóló figyelmeztetés
3. nicknév kitiltása,
4. bizonyos szavak tiltólistára helyezése.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kedves kitiltottak nem fognak egy új név alatt visszajönni (most is van olyan trollunk, aki legalább három különböző néven van jelen), így a harc folyamatos, új név, új kitiltás. Amíg a helyzet nem fajul el, a Morgás Joga ragaszkodik a valós idejű kommenteléshez és nem szeretné a blog előzetes moderációhoz kötni a kommentek megjelenését – ez nagymértékben akadályozná a párbeszédet és alapjaiban tépázná meg a morgolódók tényleges véleménynyilvánítási szabadságát. A normális párbeszéd feltételeinek folyamatos fenntartása miatt azonban az sem árt, ha a többi kommentelő is figyelemmel kíséri a trollokat: nem eteti őket („nem ad lovat alájuk”), a flame-kísérleteket pedig figyelmen kívül hagyják, illetve jelzik, ha véleményük szerint valamelyik troll tevékenységével sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.

„Aki trollnak minősíttetik, és ez alapján kitiltatik, az természetesen roppant sértett módon kiabál cenzúrát (ahol tud), ő természetesen sosem fogja beismerni, hogy a kitiltás jogos volt, még ha amúgy a tudatos trollkodás gyönyörére is recskázik naponta háromszor.

1) Természetesen fejünkre fogja olvasni, hogy mi, a nagy liberálisok cenzúrázunk, és

2) még a mérsékeltebb idióták is nekünk szegezhetik a kérdést, hogy vajon miben különbözik egy blogger önkényes cenzúrázási hajlama attól, amit például az uralkodó kormányzat gyakorol az írott és elektronikus médiában, tehát attól, ami ellen elméletileg minden liberális (és nem liberális) ember felemeli a hangját.

Az első szájtépéssel nem kell túl sokat foglalkozni, mert csak azt bizonyítja, hogy trollunk egy aránytévesztő idióta, aki a liberalizmusból csak a jogokig jutott el, a kötelességek már büdösek neki. (Ezt ugyebár alapból a pszichés eset trollok élik meg szörnyű igazságtalanságként, azok, akik azonosulnak az általuk képviselt baromságokkal; a fizetett troll ilyenkor csak a pénzét siratja, mert szűkül a mozgástere, de amúgy pontosan tudja, hogy miért kapta a sallert, ő ilyenkor csak hivatalból sivalkodik.) A cenzúrázást rajtunk számonkérők nem értik sem a cenzúra fogalmát (hiszen máshonnan, ad absurdum a saját blogjaikról nincsenek kitiltva), sem a liberalizmus lényegét  (nem véletlen tépik ellene a szájukat), ami nem csak jogokat deklarál, de kötelességeket is rendel hozzájuk. Elsőként rögtön azt, hogy addig szabad minden, ameddig azzal másokat nem bántunk. Ők a trollkodással simán megrövidítik más emberek tájékozódáshoz való alapjogát, innentől kezdve a siránkozásuk kábé olyan, mint a szólásbeli örömlányé. Kvázi önként járultak a bránerhez.

A második kérdés/vád (mely szerint miben különbözik a „mi nemcenzúránk” a sokszor kritizált állami cenzúrától) már trükkösebb elvi alapozást igényel, mert látszólag ugyebár nem vagyunk különbek a deákné vásznánál, kvázi vizet prédikálunk, de bort iszunk. Nos, ez nincs teljesen így, sőt, egyáltalán nincs így, van ugyanis egy csomó, nagyon nem elhanyagolható részletkörülmény, márpedig a lényeg mindig a részletekben lakozik.

Először is, egy blogger hatástényezője, coverage-e jóval alacsonyabb, mint egy országos terjesztésű/sugárzású orgánumnak. Ez természetesen önmagában nem legitimál semmilyen cenzúrát, viszont súlyozza a két azonos értékűnek sugallt korlátozást.

Másodszor, a fönti súlyozást azzal kell párba állítani, hogy egy troll kitiltása egy adott blogról tulajdonképpen semmiben nem korlátozza a véleménynyilvánítási szabadságát, hiszen pontosan ugyanolyan erőfeszítésekkel, amely nemcsak a blogger, de bárki más számára rendelkezésre áll, a troll maga is létrehozhat egy blogot, ahol aztán azt terjeszt, ami neki jól esik (a jog idevágó keretein belül). Ez az egyenlőség nyilvánvalóan nem érvényes a jelentős közpénzekkel megtámogatott és/vagy kormányközeli csatornákon visszacsorgatott pénzekből gazdálkodó köz- és kereskedelmi médiumokra. Ha innen kitiltanak valakit/valakiket (vagy a befolyásolás, félretájékoztatás stb. egyéb, szofisztikáltabb eszközeivel élnek), akkor az ellenérdekeltek nem tudnak maguknak egyenértékű, országos fedettségű újságot, rádiót vagy tévét, valamint ezekhez terjesztést vásárolni – amiképp a közpénzekhez sem férnek hozzá. Az állami cenzúra a köz érdekét sérti, a blogger trollcenzúrája maximum individuális érdeket sért (ha egyáltalán).

 

Harmadszor pedig teljességgel téves és aránytévesztő az az érvelés, amely szerint a véleményszabadsághoz fűződő jog mindenkor, minden esetben korlátozhatatlan. A speciális esetek alatt nem csak a büntetőjogi korlátokat (személyiségi jogok tiszteletben nem tartása, jó hírnévhez való jog megsértése, becsületsértés, rágalmazás, gyűlöletbeszéd, uszítás stb.), hanem a komplett, vállalhatatlan idiótaságot is értem. Jóllehet, némely orgánum cikkeiből, műsoraiból az a téves meggyőződése alakulhat ki az állampolgárnak, hogy akár az OPNI-ból kirakott kényszergyógykezeltek is médiafelülethez juthatnak, ez egy alapvetően téves elgondolás: nincs az az újság, rádió, televízió, amelyik ne tartaná fenn magának a jogot, hogy a komplett idiótákat távol tartsa magától. Ez nem cenzúra, ez a jól felfogott gazdasági önérdek mellett közérdek is. Néhány szakembert és hasonszőrű idiótát kivéve senki nem kíváncsi ugyanis egy lunatikus elme bomlottságaira, és józan ésszel nehezen tartható az az érvelés, hogy például egy népirtást népszerűsítő alak bármikor besétálhasson egy országos tévébe, hogy eszméit a szólásszabadság zászlaja alatt elővezesse. Márpedig a blogoszférában pontosan ez történik: jön egy bomlott elme, és szétoffolja a kommenteket azzal, hogy márpedig az mnyp vagyon államosítása a nyugdíjak megvédése volt, és aki ezt nem érti, az kommunista, valamint hogy aki nem fideszes, az is kommunista. A blogoszférának – a többi médiaágazathoz hasonlóan – meg kell tudnia védenie magát az idiotizmus ellen, máskülönben diszfunkcionálissá válik.

A negyedik, legfontosabb különbség pedig az önmérséklet. Míg egy kormányzatilag felülvezérelt médiagépezet válogatás nélkül szűri a kormánykritikus tartalmat és személyeket, addig egy ellenzéki blog – optimális esetben – nem a vitát kerüli, hanem pusztán a vitára képtelen, rombolásra annál inkább képes trollokat. A határvonal nyilván elmosódó, blogonként, kommentelőnként eltérő a toleranciaszint, de azért bizonyos benchmarkok, amelyek a minimumszintet képviselik, egészen egyértelműen kijelölhetők. Akár le is lehet írni őket előre, így senkit nem érhet váratlan meglepetésként, ha be nem tartásuk esetén repülnek. Nagyon fontos distinkció, hogy a kiszelektált síkidiótáknak a véleménynyilvánítási szabadsága még ebben az esetben sem sérül, hiszen 10 perc alatt nyithat saját blogot, ami egészen pontosan egyenértékű azzal, amit a „cenzúrázó” blogger kapott induláskor.”  (hungarisztan morgása)

5. A véleménynyilvánítási szabadság gyakorlata máshol

Ha eltávolodunk a blogszférától, máris más dimenzióba kerül mind a véleménynyilvánítási szabadság, mind ezen szabadságjog korlátozása – hiszen éppen az új alkotmánymódosítás után lehetett a Táncsics-díj elnyerője olyan személy, aki ezen a téren nem igazán példamutató múlttal rendelkezik. És bár hivatkozhat arra a miniszter, ő nem tudta, kit díjaz meg arra is, hogy kitüntetést visszavonni nem lehet (meddig is tartana módosítani a jogszabályt, ha lenne rá szándék???), a példa csak annak illusztrálására való, hogy vannak, akik szerint az ilyen magatartás ma szalonképes itt hazánkban (lásd EMMI kitüntetés-odaítélési gyakorlata, bizottságok összeállításának személyzeti politikája, stb.).

A Morgás Joga azonban olyan felületet kíván biztosítani a morgolódók számára, amely megfelel a demokrácia alapelveinek, ahol a kommentelők élhetnek (és nem visszaélhetnek) véleménynyilvánítási szabadságukkal:

H.Solo 2013.03.10. 13:09:56

@cellular: Ez a morgasjoga.blog.hu én így morgok, te úgy... 

Orbán Viktor nagy döntés előtt áll, komment

Végkövetkeztetés

„Don't feed the trolls”, azaz ne etesd a trollokat!. A trollnak a veszekedés, a zavar és a felfordulás a lételeme: ha vitába szállsz vele, csak a kedvére teszel -  ne kezdj birkózásba egy disznóval. Mindketten sárosak lesztek, de a disznó még élvezi is.

Sajnos a kommentelők között mindig akad legalább egy-két ember, aki beugrik a trollnak, és vitába száll vele. Ilyenkor a legjobb, ha hagyjuk őket és nem szítjuk tovább a tüzet, hagyjuk, hogy a láng kialudjon Amennyiben a vita elfajul és gyalázkodássá válik, a troll elnyeri méltó büntetését - ki lesz moderálva. 

Ne hagyjuk, hogy a trollok anonimitásba burkolózva akadályozzák a véleménynyilvánítást, ezzel súlyosan sértve az Alaptörvény által garantált véleménynyilvánítási szabadságot.
 

Köszönet hungarisztan segítségéért.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Miután kiderült, ezentúl alkotmányunkba bármi bekerülhet, köztársasági elnökünk pedig alkotmányos kötelességének érzi, hogy aláírja és kihirdesse az új paragrafusokat (márcsak a jogállamiság védelme érdekében), a legfőbb kérdés immáron az, mi kerüljön bele legközelebb legfőbb kódexünkbe?

Bármi is, nincs más választásunk.

"A magyar Alkotmánybíróság továbbra is ellátja az alkotmány védelmének feladatát, minden joga és lehetősége megvan arra, hogy az alkotmánnyal szemben álló vagy nem összhangban lévő jogszabályokat elbírálja, értelmezze, ha kell megerősítse, ha szükséges hatályon kívül helyezze. (...) Az a fölvetés, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhatja-e magát az alkotmányt, az az abszurditás kategóriába tartozik a jogászok számára" (Orbán Viktor).

De mi van azzal, ami már képviselőink szándéka alapján belekerült az alaptörvényünkbe, és ha úgy érezzük, már az adott alkotmány-cikkely is az abszurditás kategóriájába tartozik? Hogy is gondolhatunk olyat, hogy az élettársak gyermekükkel egy családot alkothatnak, amikor nem? Vagy hogyan lett hirtelen megtiltva a precedens rendszer a magyar alkotmánybírói gyakorlatban, amikor eddig sem volt? Vagy nem értjük a jogellenessé minősített életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást meg azt, miért kell az országgyűlés elnökének rendészeti jogkör meg egy csomó egyenruhás dalia?

Maga a feltételezés is abszurditás - alaptörvényünk maga a zsinórmérték, a mindenek feletti megkérdőjelezhetetlen unorthodox demokrácia, az alfa és az omega, így tehát alapvetően fontos, hogy még egy-két értelmező szakasz bekerüljön az örökre fennmaradó, kőbe vésett, "ami előtte volt, az nem volt élet és demokrácia" soraiba. És utána máris piacra dobható a díszkiadás tökéletesített verziója - akár egy kicsit drágábban is, mégiscsak vastagabb.

Tippek:

1. A Fidesz sikerországot kormányoz.

"nem áldozatok vagyunk, hanem egy sikerországot kormányoz a Fidesz" (Orbán Viktor, hvg.hu)

2. Magyarország mindig jobban teljesít. 

kép: nol.hu

3. A magyar gazdaságban 5 mutató (államadósság, hiány, külkereskedelmi mérleg, folyó fizetési mérleg, foglalkoztatás) rendben van

"A magyar gazdaságban öt mutató rendben van, egy nincs, és ez a növekedés. 2013-ban az a kormány feladata, hogy a gazdasági növekedést rendbe tegye"  (Orbán Viktor)

4. A GDP mindig nő. Ha nem, akkor külső ok miatt.

"(...) a bruttó hazai termék csökkent, (...) A visszaesés azonban minden valószínűség szerint az ipari és a mezőgazdasági termelésre vezethető vissza, (...) az ipar esetében az EU elhúzódó válsága miatti csökkenő export-megrendelések, utóbbi esetében az aszályos idő játszott főszerepet. (Nemzetgazdasági Minisztérium, kormany.hu)

5. Az Európai Unió éppen aktuális előrejelzései nem zavarhatnak meg senkit.

"Az Európai Unió éppen aktuális előrejelzései ne zavarják meg Önöket, a költségvetési hiányunkat például még egyszer sem sikerült eltalálniuk. Drukkolunk nekik, hátha végre sikerül, segítünk is, az idén is 3 százalék alatt lesz." (Orbán Viktor)

6. A kormány cselekvőképes, ha kell, reagál.

"Az új nemzetgazdasági miniszter beiktatása utáni első sajtótájékoztatón, hétfőn Budapesten azt mondta: a forint jelenlegi gyengülése átmenetinek tekinthető, kormányzati reakció csak akkor szükséges, ha az árfolyam tartósan és jelentősen tér el a költségvetésben szereplő 285 forintos euróárfolyam-szinttől." (Varga Mihály, 2013. március 11.)

7. Minden körülmények között sikeres az új külgazdasági stratégia, amelyben a Távol-Keletre, az arab világra, a kaukázusi térségre és az afrikai kontinensre is koncentrál a kormány.

8. Az infláció és a devizahitel ellenség, a minisztériumi munka alapja a stabilitás, a kiszámíthatóság és a bizalomerősítés, adórendszerünk pedig elérte végleges formáját.

"A devizahitelek és az infláció ellensége – ezt mondta magáról Matolcsy György jegybankelnökjelölt az Országgyűlés gazdasági bizottsága előtt." (mno.hu)

"A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) vezetése a stabilitást, a kiszámíthatóságot és a bizalomerősítést tekinti munkája alapjának" (Varga Mihály)

"az adórendszer elnyerte végleges formáját, egy olyan adórendszer alakult ki a foglalkoztatást és a jövedelmeket terhelő alacsonyabb, illetve a fogyasztást terhelő magasabb adókkal, ami segítheti az ország gazdasági növekedését" (Cséfalvay Zoltán, index.hu)

9. Magyarországon meg lehet élni 47 ezer forintból. Kecskével még jobban.

"Éhbér a 8 órás munkáért+kecske=megélhetés. Ezzel a "képlettel" számol a kormány. Több mint kétszázezer család számára ezt kínálja elérhető maximumként. Sokakkal együtt szívesen megnézném, amint belügyminiszter úr kecskét nevelget és beosztja a 47 ezer forintot egy hónapra. (Mesterházy Attila)

10. A tény az, amit a kormány mond. a szocialisták mindig az ellenkezőjét cselekszik annak, mint amit mondanak, valamint "a bankok adóját elengednék, és helyette megint az embereket adóztatnák, csökkentenék a minimálbért, megvágnák a nyugdíjakat, és megint elvennék a gyerekek utáni adókedvezményt".

11. Az új adókat nem az emberek fizetik meg.

"az EU nem engedi adóztatni a pénzforgalmat, ezért illeték lesz a tranzakciók után felszámítandó teher neve. Mivel illeték, ezért nem az emberekkel, hanem a pénzintézetekkel fizettetik meg" (Matolcsy György, origo.hu)

12. A Gyurcsány és az "emútnyócév" a hibás. Ha nem, akkor a multik és a karvalytőke.

13. Bármilyen állami vagy önkormányzati intézményben vezető csak az lehet, aki fideszes. 

"Miért van az a benyomása a nyugati világnak, hogy minden hazai közintézmény vezető posztjára fideszeseket ültet be? – hangzott a következő kérdés. A kormányfő szerint "ennél is tovább mentünk": nem csak új alkotmányt, de minden téren radikális átalakításokat hozott kormánya, amire "felhatalmazta őt a nép 2010-ben". (hvg.hu)

14. A törvényhozónak joga van felülbírálni az Alkotmánybíróságot.

"Gulyás Gergely (...) úgy látja, van olyan eset, amikor a törvényhozónak van joga felülbírálni az Alkotmánybíróságot, de ez nem válhat általános eljárássá. (fidesz.hu)

15. Az ellenzéki egyeztetés üres fecsegés.

16. Az állampolgároknak joguk van a kormányt aláírásukkal támogatni.

"A Fidesz elnöksége úgy döntött, hogy egy petíciót, aláírásgyűjtést kezdeményez a rezsicsökkentés megvédése érdekében – jelentette be Kósa Lajos. A Fidesz ügyvezető alelnöke hozzáfűzte: szeretnék a magyar családok segítségét kérni annak érdekében, hogy az összes lehetséges hazai és uniós fórumon meg tudják mutatni, hogy az itt élő emberek támogatják a rezsicsökkentés politikáját." (fidesz.hu)

17. A Fidesz nem veszíti el az utcát és meglepődik a Békemenet nagyságán. Mindig.

"A Fidesz vezetőségét meglepte az október 23-án megtartott Békemenet nagysága, nem számítottak arra, hogy ekkora tömeg jön össze - mondta Rogán Antal (...) Szerinte kétszer annyian voltak a résztvevők, mint amennyire számítottak, pedig a párt kisebb szervezőerőt tett hozzá az eseményhez, mint tavasszal. (...) a mostani Békemenetnek inkább belpolitikai súlya volt, mert a Fidesz több mint két évvel a 2010-es választások után is meg tudta mutatni, hogy "nem veszítette el az utcát". (...) a Fidesz vezetése csak jóval később döntött arról, hogy besegít a Békemenet szervezésébe és megmozdítja a párt szervezetét. (hvg.hu)

18. A láthatatlan alkotmány is alkotmány, és bár nem látszik ami van benne, de benne van, a parlament pedig azt a látható részbe bármikor átemelheti.

"Az Alaptörvény S cikkéről szólva a fideszes képviselő elmondta azt is, hogy semmi mást nem csináltak, pusztán az úgynevezett láthatatlan alkotmányt foglalták szövegbe. Ennek szükségességét azzal indokolta: a láthatatlan alkotmánynak az a baja, hogy mindenki olyannak látja, amilyennek akarja." (Kósa Lajos, fidesz.hu)

19. Egy gyermek felnevelése legalább olyan hasznos, mint egy tehéné.

"Ha valaki nevel egy tehenet, azt levonhatja az összköltségéből. Ha valaki százat, akkor annyit. A gyereknevelésnek is vannak költségei. Az állam bizonyos mértékig ezt most elismeri, és leírható az adóból. Egy gyermek felnevelése legalább olyan hasznos, mint egy tehéné. Nem volt normális rendszer, ahol a teheneket "leköltségelhetted", a gyermeknevelésre fordított összeget nem." (Révész Máriusz, "Nagy lesz a baj!" Magyar Narancs XXIV. évf. 40. szám 18-19. oldal)

20. Az 1-19. pontok akkor is úgy vannak, ha nem.

És végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb:

21. Minden magyar állampolgárnak tudomásul kell vennie, hogy nincs más választása.

"Ha emberszámba vesszük azokat, akikkel a változások történtek, és elmondjuk, hogy nincs más választásuk, megértik. Az állampolgárnak bíznia kell abban, hogy az állam jót akar, akkor is, amikor átalakítja az ember életét." (Balog Zoltán a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában)

Végül pedig, de nem utolsó sorban jobb, ha nem felejtjük el:

„azért adott a jóisten kétharmadot, hogy amit Magyarország megmentése érdekében el kell végeznünk, azt elvégezzük” (Orbán Viktor, index.hu)

"Egyértelmű alkotmányos kötelezettségem, hogy az alkotmánymódosítást aláírjam és kihirdessem. Függetlenül attól, hogy a módosítás kinek az ízlésével találkozik, és függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nekem, vagy sem" (Áder János)

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Előzmény:

Mindannyian egyetemlegesen felelősek vagyunk?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Áder János aláírta az alkotmány negyedik módosítását  bebizonyítva, hogy igazi államférfi, aki felelősen képviseli politikai nemzetét és minden körülmények között ragaszkodik a jogállami keretekhez. 

"Egyértelmű alkotmányos kötelezettségem, hogy az alkotmánymódosítást aláírjam és kihirdessem. Függetlenül attól, hogy a módosítás kinek az ízlésével találkozik, és függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nekem, vagy sem" (Áder János)

Vajon tetszett neki? Valószínűleg igen, különben lemondott volna, "ezt azért már még sem" felkiáltással. Saját elmondása szerint az elmúlt napokban hosszú órákat töltött azzal, hogy az alaptörvény negyedik módosításának elfogadása kapcsán tanulmányozza a sajtóban megjelent véleményeket, érveket, hogy elolvassa a hozzá küldött leveleket, üzeneteket, hogy meghallgassa szakértők "okos - és olykor indulatoktól vagy politikai szándékoktól sem mentes" - érvelését. Vajon mit gondolt, miközben szemezgette a nemzetközi sajtót? Egyáltalán, a sajtófigyelője megmutatta neki, kinek mi a véleménye? És vajon ő is úgy gondolja, itt Európa közepén most van ideje a szabadságharcnak, ideje szembe menni az unióval, megszegve önként vállalt kötelezettségeinket, nem érdekes, mi lesz a következménye ez az általa képviselt népre nézve?