Hova tovább Magyarország? 

Tovább van mindig, maximum nem tetszik az irány. És most nem az alaptörvény módosításról van szó - az akörüli hercehurca az állampolgárok többségének az ég adta világon semmit sem jelent. Előbb vagy utóbb azonban mindenki a saját bőrén fogja érzi az elmúlt napok gazdasági eseményeinek, nyilatkozatainak hatását, a tündérmesénkbe nem illő jövőt pedig előre vetíthetik az apokaliptikus jóslatok. 

"Ha a magyar kormány és a jegybank folytatja erősen unortodox politikáját, akkor rövid időben belül összeomolhat az ország finanszírozása. (...) Egyre nehezebbnek látjuk a magyar kormány költségvetési kiadásainak nemzetközi piacokról történő finanszírozását, ha a kormány és a jegybank nem tesz valamit nagyon gyorsan a piaci félelmek csitítására". (Lars Christensen, Danske Bank elemzője)

"Magyarország a tűzzel játszik." (Steen Jakobsen, a Saxo bank vezető közgazdásza)

Bármi is Matolcsy mesterterve, egyelőre nem úgy néz ki, a hazánkat körülvevő orthodox világ azt elfogadná, sőt. A piac láthatólag nem tolerálja Orbán Viktor bankszektort államosítással fenyegető nyilatkozatát sem, mely szerint 50 százalékos magyar tulajdont szeretne látni a magyar bankrendszerben.

"Orbán ki akarja kényszeríteni, hogy a külföldi bankok elhagyják az országot, de ez egy demokrácia, és szabad piac, ami azt jelent, hogy ez nem elfogadható" (John Milton, az Ipopema Securities SA igazgatója)

Először is lépjünk túl olyan apróságokon, hogy "de ez egy demokrácia és szabad piac" - az igazgató úr láthatóan még nem értette meg a magyar szabadságharc lényegét valamint azt, mi mindent is tehet meg egy magyar miniszterelnök illetve vezényletével az országgyűlés, ha nagyon akarja. Ha igazán kíváncsi egy mérvadó véleményre, a CIB anyabankjának vezérétől megtudakolhatja, mire is gondolt konkrétan, amikor  rémálomnak nevezve az országunkat. Így lesz a tündérmeséből igazi horror, a kérdés már csak az, kinek milyen jegyárak mellett kell végigasszisztálnia a produkciót.

Az igazi fődíj esélyes kérdés pedig az, mi lehet a valódi kormányzati cél? Zsiday Viktor alapkezelő szerint: 

"Jól látható, hogy mi a végcél. Fellendíteni az ipart (mert a világban mindenhol a gazdaság nagy részét kitevő szolgáltatói szektort alantasabbnak tartják az előbbinél, igazi munkának meglehetősen atavisztikus módon csak az ipari és mezőgazdasági termelést tekintik), sok, közepesen képzett, olcsó munkaerővel (plusz  mérnökök hadával), gyenge devizaárfolyammal, alacsony kamatszinttel. Pontosan a kínai modellt másolják, ahol folyamatosan negatív reálkamatot tartanak, a megtakarítóktól átcsoportosítják a pénzt az állam, és az államon keresztül az erőltetett iparfejlesztés irányába, és ezalatt a devizát is alulértékelten tartják.

A modell tehát erősen exportorientált, alapfeltétele az állami iparfejlesztés, és nagyon alacsony kamatszint valamint alulértékelt deviza. Exportáljuk szét a világot, mint a kínaiak, ez a cél.

A bibi csak az, hogy mindennek az útjában állnak a devizahitelek, mert mindaddig nincs alacsony kamat (és ebből eredően gyenge forint), amíg a forint gyengülése veszélybe sodorja a lakosság és vállalatok nagy részét." (Zsiday Viktor, mfor.hu)

És mi ennek a folyamata? Zsiday Viktor szerint

1. devizahitelek teljes eltüntetése a rendszerből (ugyebár ezen már dolgoznak, hírek keringenek a témában)
2. ha ez kész, a kamatszint levitele 2-3%-ra, a forint meg mehet fel akár az égbe is, ha akar.

A devizahitelesek megmentésének azonban vannak következményei - egyrészről a befektetők várhatóan idegesek lesznek majd, ha megint hatalmi szóval "vág rendet" a kormány, másrészről ha nem piaci árfolyamon alakítanák át a devizahiteleket forintkölcsönökre, akkor bár a tőketartozás csökkenne, a havi törlesztőrészletek  viszont nőnének, mert a forintkamatok magasabbak a devizakamatoknál. És nem biztos, hogy mindenki örömmel akarja a magasabb kamatot fizetni.

Az utóbbi napok történései alapján úgy néz ki, a forint már azelőtt romlik, hogy a devizahitelesek mentőövet kapnának - igaz, Martonyi szavai egy kicsit nyugtatták a piacot, de kérdés, meddig. Ő mégsem Orbán Viktor, aki nagyléptékű államosításokat vizionál és nem is Matolcsy, a fantaszta, így az sem biztos, hogy neki elárulták, mi is a valódi mesterterv. Külügyminiszterünk szerint nincs kormányzati szándék a forint gyengítésére, miért is lenne? Hiszen még mindig jelentős a deviza adósság állománya, és a gyenge forint növeli annak szintjét. A jegybank is kiadta a maga nyilatkozatát:

" (...) a jegybanknak nincs árfolyamcélja, a forint árfolyamát kizárólag keresleti-kínálati tényezők határozzák meg. A monetáris tanács tagjai nem veszik figyelembe a forintárfolyam rövid távú ingadozásait, csak a hosszú távú trendet, illetve annak inflációra gyakorolt hatását (...) megfelelő a magyar pénzügyi rendszer stabilitása, illetve a sokkokkal szembeni ellenálló képessége." (Balog Ádám, hvg.hu)

Ha azonban az igazi mestertervet kutatjuk, sorba rakhatjuk a figyelmeztető jeleket, így például a MNB rohamszerű, extragyors bevételét,   Matolcsy nyilatkozatait - "a befektetők azt árazzák be, hogy Matolcsy egyértelműen gyengébb forintot akar, mert ettől reméli a növekedés gyorsítását, és új ötletekkel áll erő arra vonatkozóan, hogyan ellensúlyozza ennek mellékhatását, nevezetesen a devizahitelek törlesztésének megdrágulását. Utóbbi érinti a háztartásokat, a vállalatokat a bankokat és a kormányt magát is" (Peter Attard Montalto, a Nomura Securities londoni elemzője)

Kérdés azonban az, mi lesz, ha a forint még azelőtt kezd el rohamosan gyengülni, mielőtt a devizahitelesek megoldásra lelnek? Ki tudja majd megállítani-visszafordítani a folyamatot, vajon elég lesz-e újra egy Martonyi-nyilatkozat? Van-e a kormánynak olyan intézkedési terv a tarsolyában, amely segítségével stabilizálni tudja nemzeti fizetőeszközünket? Vagy épp az államcsőd a cél, aztán a kormány szétteszi a kezét, a nemzetközi spekulánsok meg a karvalytőke akarta így, de bezzeg mi majd ezt is megoldjuk? Egyáltalán, szüksége van hazánknak a befektetők bizalmára, vagy teljesen mindegy, itt Európa közepén úgy is dönthetünk, nem érdekel minket senki, önállóak leszünk mint Észak-Korea?

De hogy lesz így gazdasági fejlődés meg gazdasági fejlődésből adócsökkentés? Hova vezethet az, ha az adófizetők pénzéből létrehozott magyar bankrendszer a kormány utasítására nyújt majd hiteleket politikai megfontolás alapján, ráadásul olyan kamatokkal, amelyek nem tükrözik az adott hitelek kockázatát? Vajon meddig lesz önálló és életképes egy ilyen bankrendszer, hányszor kell majd újra és újra tőkésíteni-konszolidálni a szolgai intézményeket és mindez mennyibe fog kerülni? És akkor még nem is beszéltünk az forintról ...

Matolcsy elképzelése az, hogy majd az alacsonyan tartott forint jól jön az exportálóknak meg azoknak, akik külföldön dolgoznak és itthon költik el a pénzüket. De mi lesz azoknak, akik nemcsak magyar alapanyagokat építenek be a termékeikbe, vagy akik rászorulnak külföldi szolgáltatásokra? Ha nem teljes önellátásra rendezkedik be hazánk, mennyibe fog kerülni az energia, az üzemanyag, a televízió, a ruházat meg a cukor? Hogyan lehet tartósan rezsicsökkenteni, ha a beszerzési árak az egekbe szöknek? Vajon egy olyan kis ország, mint hazánk, létre tud hozni egy mikro-Kínát itt Európa közepén, az Európa Unió berkein belül?

Egyelőre még nem tudni, mit hoz a holnap, tényleg a megjósolt összeomlás felé rohan-e hazánk és az sem világos, a mesterterv kinek a számára fog igazi hasznot hozni - azoknak, akik adójukkal finanszírozzák a nagy játszmát, vagy azoknak, akik a forint összeomlására spekulálnak. 

Vajon honnan ismerős gazdaságpolitika: önellátás plusz export mindenek felett?

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán Viktor ma kifejtette adórendszerünkkel kapcsolatos elképzeléseit - kiderült, neki sem szólt Cséfalvay, hogy ne törje ezen a fejét, mert immáron az tökéletes. Orbán Viktor szerint nem az, sőt - ő "olyan adórendszert képzel el, amely a lehető legkevésbé bünteti a munkát, s az ezeket terhelő adókat tovább akarja csökkenteni."

„A gazdasági növekedés egy részét adócsökkentésre kell fordítani” (Orbán Viktor, 2013. március 12.)

Ezek szerint az illetékesek arról sem szóltak miniszterelnökünknek, hogy nincs olyan hazánkban, hogy gazdasági növekedés és még attól sem, hogy mindenhonnan a "Magyarország jobban teljesít" kampányszlogen köszön vissza - hiába ismételgetjük mantraként, azért ez nem így működik. És nem is várható növekedés, amíg jogbizonytalanság uralkodik ad hoc törvénykezéssel meg szabadságharccal és bármelyik befektetőt bármikor arcátlannak lehet nyilvánítani mert a nemzetközi (és hazai) költségelszámolási standardokat kíván érvényesíteni árképzésében.

Tehát ha a gazdasági növekedésünk egy részét fordítja kormányunk adócsökkentésre, akkor arra azért ne számítsunk, hogy ebből a pluszból veszünk új mosógépet vagy nyugodtan beruházhatunk és fordíthatjuk azt autónk törlesztőrészletére.

Orbán Viktor azonban nem állt meg az adócsökkentési ígéretnél - rögtön be is ígérte az adóemelést: a kormány a fogyasztási adókat szeretné emelni a jövőben, illetve magasan tartani:

„Hiányzik egy 35 százalékos áfakulcs a luxustermékekre. Az EU szabályai miatt ezt még nem tudtuk meglépni, de ezt kezdeményeztem az EU-n belül”.  (Orbán Viktor, 2013. március 12.)

Igen, tényleg hiányzik a 35%-os adó, mint egy falat kenyér - és tűkön ülve várjuk hogy kiderüljön, milyen luxusban is élünk. Mert meglepetés az biztos lesz, ha megtudjuk a parlament által luxusnak minősített termékek és szolgáltatások körét.

Mert vajon mi számít luxusnak? Oké, sokaknak lassan már az alapvető élelmiszerek is, de Orbán Viktor mai nyilatkozatából az is kiderül, kis esélye van annak is, hogy a vidékfejlesztési illetékesek áfacsökkentési javaslata célhoz érjen. Tehát a hús, a cukor, a rizs, az étolaj, stb. marad a 27%-os forgalmi adóval.

Ha a kormány szűken határozza meg a luxustermékek körét, abból nem sok bevételnövekménye lesz a költségvetésnek. Lehet extra adót kivetni a Ferrarikra meg Bentleykre - na bumm, még több szlovák meg ki tudja milyen rendszámú luxusautó fog cirkálni a magyar utakon. Lehet nagyobb adót fizettetni a világkörüli utazókkal, de miért ne lehetne Bécsből indulni egy ottani utazási iroda szervezésében? Pradáért meg Diorért is el lehet menni nem is olyan messzire, egy pár cipőn már be is jöhet az útiköltség.

A kormány szempontjából az a jó, ha kideríti, az átlagmagyar dőzsöl a luxustermékekben, így hirtelen 35%-os adós lesz például minden, ami chipszadós, plusz dohányozni meg inni sem muszáj, nem is beszélve a hosszúhétvégés wellness szállodázásról. Igaz, lehet differenciálni,  mondjuk a magyar termék nem luxus, a külföldi az, vagy egy termékkörön belül a drágább árfekvésű luxus, az olcsóbb viszont nem.

A kérdések azonban ott fognak sorakozni:

• luxus-e a Tibi csoki vagy sem, esetleg még nem, de a Lindt már igen, vagy alapvetően a kézműves termékek legyenek csak még drágábbak? Vagy minden legyen 35%-os, kivéve a retro Sport meg Balaton szeletet?
• a háromcsillagos szálloda a luxuskategória vagy a négy? esetleg csak azok, amelyek nemzetközi hálózat tagjai? és az éttermek? ha kifőzde, marad olcsóbb, ha dizájnkaját szolgálnak fel, akkor drágább? és ha Michelin csillagos, akkor határ a csillagos ég?
• és mi van például a masszázzsal, mint szolgáltatással, az luxus? vagy csak az erotikus masszázs formája? 
• luxus-e a téliszalámi? Vagy nem, mert Pick-termék, de a pármai sonka már mindenképpen megérdemli ezt a kiváltságot? és a francia sajt meg a dán vaj? 
• luxus-e az eper télen? és tavasszal? és a trópusi gyümölcsök? mi van a biotojással meg salátával, az luxus?
• ki által meghatározott mily módon képzett átlagártól milyen százalékos eltérés esetén minősülhet például luxusfogyasztásnak egy bélszín Budapest módra elfogyasztása? 
• ha kocsit vesz egy család, egy Suzuki már luxus? vagy nem, ha magyar gyárban készült? és mi van az Audival meg a Mercivel? vagy csak akkor, ha sportkivitel? vajon a márkaszervíz is luxus lesz meg a 15 éves BMW alkatrésze is?

Számíthatunk arra is, hogy kormányunk sürgősen felállít egy nemzeti luxus-megállapító hivatalt, ahol munkatársak százai kutatják nap mint nap, mi is a luxus és hogyan lehet meghatározni, mi nem az. Jönnek majd az árajánlások a kategóriák meghatározásához, meg a luxus-kommandók, akik ellenőrzik, luxus-e a luxus, illetve a fapadosnak nevezett valójában ténylegesen luxus-e. 

Valószínűleg országgyűlési képviselőink másképp látják a luxust mint szociológusaink, mondjuk nem sok az esélye, hogy ez utóbbiak véleményét kikérjék a témában, így döntenek azok, akiknek napi jövedelmük annyi, mint másnak egyhavi közmunkabére. Az azonban biztos, a hazai kereskedelemnek és iparnak nagy csapás lenne a luxusadónak nevezett büntetőadó - hiszen nem vagyunk olyan nagy ország, hogy emberfeletti erőfeszítést okozna egy szomszédos országban feltölteni a készleteinket "luxus" termékekből, vagy igénybe venni olyan szolgáltatásokat, amelyek kormányunk szerint nem szükségesek a mindennapi létfenntartásunkhoz.

Az, hogy a 35%-os áfát egyelőre az unió nem engedélyezi, sovány vigasz. A tegnapi történések fényében kicsi az esélye, hogy kormányunkat érdekelné, mi van odakinn az országhatáron túl, ki mit mond és miről mi a véleménye - így nagy az esélye, hogy hónapokon belül megtudjuk, milyen luxusban is élünk. És ez az adóemelés egész biztosan többet visz el a családi büdzséből, mint amit a 10%-os rezsicsökkentés benne hagy (pláne, mivel ez utóbbi árát kamatostul megfizethetjük majd utólag).

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Előzmény:

Cséfalvay szerint adórendszerünk elérte végleges formáját

Áfacsökkentés? Az előzőt sem éreztük meg ...

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán Viktor most már nemcsak az alkotmánybíróság ellen harcol, hanem a bíróságok ellen is - ha bármelyik fórum akárcsak első fokon olyan döntést hoz, ami nem tetszik neki és kormányának, akkor hipp-hopp egy újabb törvényjavaslat elfogadásával már meg is oldják a helyzetet. Csak nehogy egy pillanatig is alulmaradjanak a rezsicsökkentés vagy bármi más ellen folyó harcban.

"A villamosenergia- és a földgáztörvény módosításával menekülne előre a kormány az elveszített rezsiperek kapcsán. A Fővárosi Törvényszék nemrégiben a gázszolgáltatóknak már igazat adott abban a felülvizsgálatban, amelyben a cégek a Magyar Energia Hivatal (MEH) ármegállapító rendelete jogellenességének kimondását kérték. Az energiacégek álláspontja szerint a MEH eljárása nem vette figyelembe, hogy a január elsejétől érvényes új terhek (közműadó, tranzakciós illeték, illetve a Robin Hood-adó kulcsának 31 százalékra emelése) indokolt költségnek számítanak. Ezek figyelmen kívül hagyásával pedig nem az indokolt tőke- és működési költséget állapította meg a hivatal. (...)

A (...) benyújtott törvénymódosító javaslat azonban kimondaná, hogy az energiacégek nem háríthatják át a tranzakciós illetéket, illetve a Robin Hood-adót és a közművezeték-adót a fogyasztókra, e tételek semmilyen formában nem számíthatók bele az árképletbe, azokat a cégek "önállóan viselik". A javaslat más módon is felkészül a MEH-határozatot jogellenesnek kimondó bírósági döntésre, kimondja ugyanis, hogy az ármegállapítás hatályon kívül helyezésére csak a rendszerhasználati vagy csatlakozási díjakat megállapító új határozat jogerőre emelkedésével van mód − vagyis az új szabályozás megszületéséig a rezsicsökkentést meghatározó árképlet marad hatályban. Ez a rendelkezés a fejlesztési miniszter javaslata szerint a folyamatban lévő ügyekre is érvényes, mind a gáz-, mind az áramszolgáltatókra vonatkozik.

A változtatásra azért volt szükség, mert amennyiben a jelenlegi állapot szerint születne meg a jogerős döntés, a törvényszék új ármegállapítási eljárásra kötelezné a hivatalt, ez pedig végső soron a rendszerhasználati díjak és így a január elsejétől csökkentett végfelhasználói árak módosítását eredményezné(amellett, hogy a cégek egy külön eljárásban emellett kárigényt is benyújthatnak." (napi.hu)

 

És mi a mostani javaslat gazdasági megfontolása? A rezsicsökkentésen kívül semmi más, a törvénnyel a kormány tartósan veszteségbe taszítja az energia- és közműszolgáltatókat, a fogyasztók hosszútávú érdekeit pedig egyáltalán nem szolgálja:

"Ha a törvényjavaslatot elfogadják, az még nehezebb helyzetbe hozza a szolgáltatókat, és újabb kockázati tényező lesz a magyar energiapiacon (...). Az elmúlt évek közterhei miatt ebben a szektorban már mostanra hatalmas mértékben, 37 százalékkal csökkentek az energetikai beruházások. Az elmaradt fejlesztések és egyre inkább elmaradó karbantartások kezdenek rendszerszintű kockázatokat hordozni, ennek kockázataira Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség divízióigazgatója is felhívta már a figyelmet (...)." (index.hu) 

És ha mindez még nem elég, a választópolgárok sem nyughatnak: Rogán Antal ma sajtótájékoztatón kijelentette, "nem engedik, hogy a szolgáltatók megakadályozzák a rezsicsökkentés megvalósulását, ezért több törvényt is módosítani fognak, rendeletalkotással hatalmazzák fel és megerősítik az energiahivatalt. Kósa Lajos pedig arról számolt be, hogy már a héten megkezdik aláírásgyűjtésüket, amelynek során minden családot felkeresnek, és arra kérik őket, támogassák a rezsicsökkentési program megvédését."

Igen ám, de van az ügynek egy másik vonulata, ez pedig az, hogy a kormányfőnk úgymond erős kritikával él a bíróságok működésével szemben. Kérdés, ő és a kétharmados parlament hosszabb távon hogyan és hova készül lealacsonyítani az elviekben független, vitás helyzetek eldöntésére szolgáló, évezredes fórumot? 

"A bíróság döntése maga a botrány, a kormány nem fogadja el a kialakult helyzetet, új javaslattal állunk elő, azt a parlament pedig elfogadja" (Orbán Viktor, napi.hu)  

Igen, ez többdimenziós harc a végsőkig. De vajon kin fog csattanni a szabadságharc ostora? 

A "gátlástalan vállalatokon"? Van egy pár jogi lehetőség, amellyel eddig is felügyelni lehetett a működésüket, de mintha ez csak most, a rezsicsökkentés mint fő szavazatszerzési módszerrel operáló kampányidőszakban lenne igazán fontos, az elmúlt években nem igazán kapott prioritást a kormány politikájában. Igazat kell abban adnunk miniszterelnökünknek, a választások előtti utolsó évben hihetetlenül fontos a választópolgár megnyerése, így neki tényleg meg kell mindent tennie újraválasztása érdekében. Nincs tehát "el nem fogadható" ára vagy épp következménye a harcnak.

A "gátlástalan vállalatoknak" azonban van muníciója - garantáltan meg sem állnak Brüsszelig. És ha kitapossák az igazukat és elismertetik valós költségeiket (hiszen első fokon még a magyar bíróság is nekik adott igazat), na akkor lesz fontos igazából a mai alkotmánymódosítás minden adófizető polgár készfizető kezességére vonatkozó passzusa. Csak akkor már nagy eséllyel nem a fogyasztás arányában fizetünk, hanem plusz adó formájában ki tudja hogyan - lehet jövedelemarányosan de akár fejpénz formájában is, így az is elképzelhető, hogy ugyanannyit fizet a gázszolgáltatóknak kártérítést az is, aki fával tüzel meg az is, aki palotát fűt. Igaz, az ellenségképbe ekkor már betolakszik az Unió is, szorosan felsorakozva a "gátlástalan vállalatok" mellé.

A jelenlegi kampány szempontjából azonban tök mindegy, mi lesz az uniós szankció - a lényeg, most lehet dicsekedni a rezsicsökkentéssel, aztán hogy három-négy év múlva mennyit kell kamatostul visszafizetni, az teljesen lényegtelen. Előbb vagy utóbb úgyis az emberek fizetik meg, de ez inkább utóbb legyen, legalábbis a Fidesz szempontjából.

Valószínűleg a "gátlástalan vállalatok" is fokozzák majd a nyomást - lesznek szolgáltatási szünetek, meghosszabbodott karbantartási időszakok, rozsdás víz meg hosszabb-rövidebb áramszünet és a természeti károk felszámolása is lassabban fog haladni, nem is beszélve a fogyasztók folyamatos ellenőrzéséről. A szolgáltatások színvonalcsökkenéséből eredő károkat a vállalkozások forintosítani tudják majd - áram híján nem mennek a gépsorok, nem működnek a számítógépek, fűtés nélkül nem lesz időben kenyér vagy épp az intézményt nem lehet majd reggel kinyitni a hideg miatt. Ha harc, hát legyen harc - kreativitásuk legalább olyan mértékű lesz, mint a kormányé.

Elképzelhető, hogy lesznek "gátlástalan vállalatok", akik bedobják a törülközőt - kérdés, ha csődbe mennek például kis szolgáltatók, ki fogja átvenni a szolgáltatást helyettük, esetleg ki lesz az, aki olcsón hozzájut az egész infrastruktúrához meg annak a lehetőségéhez, hogy később, ha majd másképp fújnak a szelek (kimegyünk a kampányidőszakból), akkor újra érvényesíthesse a költségeit az árban és kellő profithoz is juthasson? Vagy a kormány felkészült, hogy szép lassan minden szolgáltatót kivéreztet aztán felvásárol, saját körben értékesít majd újragondolja az árképzést, "magyar vállalkozónak jár a profit" alapon?

A fogyasztókon csattan? Orbán Viktor felszólított minden magyar embert, támogassa, "hogy megmutassuk a gátlástalan vállalatoknak az igazunkat". De vajon mi, a kiszolgáltatottak hogyan tudjuk megmutatni, ki a legény a gáton? Nem fizetjük be a számlánkat? Már le is kapcsolnak a rendszerről. Kevesebbet fogyasztunk? Aki tehette már zöldített, hőszigetelt, kazánt meg ablakot cserélt, a kevesebb locsolás is megoldható "nő, ami tud" felkiáltással, a legrászorultabbak meg egyéb források hiányában kénytelenek fagyoskodni, vakoskodni, kevesebbet fürdeni, esetleg valahonnan olcsó fát szerezni. Viszont örülhetnek a Fidesz aktivistáknak, akik otthonukban felkeresik őket, írják alá, ők is akarják a törvényeket.

A legszegényebbek rezsicsökkenése egyébként is csak látszólag nagy kampányfogás - a spórolás miatt a 10% nem biztos, hogy a végén sokkal több, mint havi ezer forint megtakarítást jelent (különösen ha gázt nem használnak, mint az ócsai "lakóparkban"), viszont ha majd beüt a kezességi különadó, arányaiban ezt a réteget sokkal jobban érintheti, mint a gazdagokat. Ráadásul például a fővárosi fideszes többségű közgyűlés megszüntette a rászorultsági alapon eddig nyújtott támogatást - így ettől elesve az igazán szegényeknek nemhogy csökkent, hanem épp ellenkezőleg, nőtt a rezsijük. Ők akkor most ki ellen is harcoljanak? Esetleg még kávét/teát/sütik is adjanak a fideszes aláírást gyűjtő aktivistáknak, akik kampánylátogatásukat álcázzák rezsicsökkentés papírral? És mi lesz, ha nem nyitnak ajtót vagy nem írják alá, a rendszer ellenségei lesznek, listázva? És vajon a kormány finanszírozza majd az aláírásgyűjtést a költségvetésből vagy a Fidesz a tagdíjaiból? 

Az ellenzéken csattan? Nagyszerű kampánytéma lehet például, miért 10%? Miért nem 30%? És miért nem rögtön inkább államosítanak, minthogy a multik kivigyék hazánkból a profitot? És a tűzifa miért nem lett olcsóbb? És az élelmiszer áfája miért olyan magas, amikor arra fajlagosan sokkal többet költenek a családok? Ha veszi akármelyik ellenzéki párt is a fáradságot és 10-15 család havi kasszáján modellezik a változásokat, nagyszerűen kimutathatják, hogy ami jön a vámon, veszik a réven: az infláció és az egyéb támogatások elmaradása bőven túlhaladja a 10%-os rezsimegtakarítást.

Szintén kellemes kampánytéma lehet a kormány munkahelyteremtése is - na nem piaci alapon, hanem az adófizetők pénzén hoz létre egy régi-új hivatalt, természetesen csúcsvezetőkhöz illő fizetésekkel:

"A kormány Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal néven hozná létre a közüzemi szabályozás csúcsszervét, amely a Magyar Energia Hivatal jogutódja lesz (...) Az új szerv feladata az áram- és gázszolgáltatás mellett a távhő- és a víziközmű-szektor, illetve a hulladékgazdálkodás árszabályozását végezné önállóan (vagyis nem csupán a minisztérium előkészítő szervezeteként, az árszabályozást a hivatal elnöke saját rendeletében állapítaná meg). A hivatal felügyelné emellett a biztonsági földgázkészleteket is. Az új szerv elnöke és legfeljebb öt elnökhelyettese hét évre kapna mandátumot, az elnök fizetése a KSH által mért előző évi havi bruttó átlagkereset tízszerese lenne (a tavalyi számok alapján 2,23 millió forint), az alelnökök kilencszeres szorzóval számolhatnak." (napi.hu)

Az igazi csapást azonban a demokrácia szenvedi el - Montesquieu pedig forog a sírjában. Mert látszólag ugyan még alkotmányos berendezkedésünk tartalmaz nyomokban a hatalommegosztás elvéből valamicskét, ám ha bármi olyan történik, ami egy kis önállóságra utalna, az rögtön elnyeri méltó büntetését. És már nincs se meggyőzés se érv, ahogy alapvető közgazdaságtan sem, nem is beszélve a bírói munka elfogadásáról és tiszteletéről: egyszerűen az ad hoc törvényalkotás öklével lesújtva omlanak le a jogállamiság utolsó bástyái.

Gyurcsány Ferenc sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy Orbán Viktor az arcátlan, és "demokratához méltatlan módon" nem érti, hogy a kormánynak vannak ellensúlyai", szerinte a kormányfő hétfői, napirend előtti felszólalásában súlyosan és elfogadhatatlanul megsértette a bírói függetlenséget.

Orbán Viktor eközben várja, hogy külföldi befektetők majd százával akarnak hazánkban jó üzletet kötni meg beruházni és munkahelyet teremteni, hazánk pedig igazi paradicsommá válik. Ezek után azonban kétséges, hogy bármelyik racionálisan gondolkodó, saját befektetői pénzével a piac követelményei szerint gazdálkodó, elvárt profitra hajtó cég komoly szándékkal betenné a lábát hazánkba - hiszen mire felkapják a fejüket, hopp egy törvény alapján már "gátlástalan vállalatnak" is lettek bélyegezve. 

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Előzmény:

Rezsicsökkentés Fidesz-módra

Az ELMŰ-ÉMÁSZ felvette a kesztyűt

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán Viktor igen népszerű lett mostanában a külföldi politikusoknál - na nem névnap vagy születésnap, hanem az Alaptörvényünk negyedik módosítása kapcsán. A magyarázkodásba beszállt már Navracsics meg Martonyi is, de ez az a bizonyítvány, amit elég nehéz eladni kitűnőnek. Sőt, még a duplán aláhúzott elégséges is kétséges.

És a hirtelen megugró népszerűség oka? Leegyszerűsítve a problémát ugyanaz, amit Orbán Viktor már ezerszer a felsőoktatási hallgatók fejéhez vágott: csak pénzt (ingyér diplomát) akarnak, és még egy nyomorult röghöz kötést sem akarnak bevállalni cserébe. Igen, ő és kormánya ugyanazt csinálja, mint a renitensnek minősített diákok: jogot meg pénzt jó sokat, anélkül, hogy az uniós tagságból eredő kötelezettségek egy bizonyos, immáron erőteljesen "kényelmetlenné" váló hányadát teljesítené. 

"Hazai jogvédők is arra figyelmeztették a kormányt, hogy a módosítás egy egy önkényen alapuló jogrendszert eredményezne Magyarországon. Majtényi László és Kádár András nyílt levele szerint a módosítás a kormányzat politikai akaratának megálljt parancsoló alapjogi rendelkezéseket számos kivételszabállyal egészíti ki. Ennek következtében az Alaptörvény ahelyett, hogy korlátok között tartaná a kormányzatot, rendelkezéseiben inkább alkotmányosan legitimálja annak alapjogsértő cselekvéseit. Az Alaptörvény szövege így paradox módon nem a polgár jogainak, hanem az egyes jogkorlátozó kormányzati cselekvéseknek biztosít alkotmányos védelmet." (index.hu)

A negyedik alaptörvény módosításról szóló poszt itt.

José Manuel Barroso nem az első volt, aki jelezte, gáz van magyar honban ott fenn, a parlamentben - és nem bízta a véletlenre meg az esetleges félremagyarázásra - nemcsak telefonbeszélgetést folytatott miniszterelnökünkkel, hanem levélben is kifejezte aggodalmát, mi nem klappol - véleménye szerint a "tervezett alaptörvény-módosítás olyan kérdéseket emelne alkotmányos szintre, amelyekkel kapcsolatban a bizottság korábban is megfogalmazott már aggályokat." Ráadásul nemcsak a demokrácia íratlan szabályaival vannak gondok, hanem az írottakkal is, így kiemelte - a "politikai hirdetések közzétételének tervezett korlátozása például az európai parlamenti választásokat is érinti, és ezen a ponton ellentétes lehet az uniós joggal".

De nemcsak Barroso aggályoskodik sorsunk miatt:

"Korábban Thorbjorn Jagland, a strasbourgi székhelyű Európa Tanács főtitkára is felszólította a magyar kormányt, hogy halassza el a jövő hétfőre tervezett szavazást az alaptörvény módosításáról. Hasonlóan aggodalmát fejezte ki az Egyesült Államok kormánya is. Victoria Nuland amerikai külügyi szóvivő közleményében azt írta, "A módosítások alaposabb vizsgálatot és tudatosabb megfontolást érdemelnek, mert veszélyeztethetik az intézmények függetlenségét, illetve a fékek és ellensúlyok rendszerét."

Pénteken korábban már Viviane Reding, az EB alapvető jogokért felelős alelnöke is arról beszélt, hogy nagy érdeklődéssel figyeli a magyar alaptörvény küszöbön álló módosítását. Reding elmondta azt is, hogy Dánia, Németország, Hollandia és Finnország külügyminiszterei javaslatot tettek, hogy hogy az Európai Bizottság indítványozza a mostaninál hatékonyabb és gyorsabban alkalmazható mechanizmus kidolgozását az európai alapértékek védelme érdekében." (index.hu)

A módosításról a szavazás hétfőn lesz - kérdés, bárkiben bármilyen aggályt elindít-e az, hogy mindenféle idegen hatalmaktól idecsörögnek a végekre. A Fidesz biztos, ami biztos, az összes saját meg a KDNP-s képviselőkkel aláíratta a alaptörvényt módosító beadványt, nehogy bárki is visszatáncolhasson, esetleg utólag azt mondhassa, "ezt azért már mégsem". Orbán Viktor bebizonyította, mi az igazi frakciófegyelem különvélemény nélkül: itt minden egyes kormánypárti képviselő egységesen akarja mindazt, amiért a fél világ aggódik - a kétharmad mindent legyőz, bárki is az. És még a kollektív felelősség miatt sem kell aggódni, hiszen egyértelmű, kinek az agyszüleménye (mindenkié, feketén-fehéren látszik) és ha megszavazzák, ez az ő dicsőségük. Nincs utólagos mosakodás sem, "én nem úgy gondoltam", "engem megvezettek", hiszen képviselő csak úgy ír alá beadványt, ha el is olvassa előre.

Ha miniszterelnökünk úgy dönt, nem akarja visszavonni nem is olyan régi szavait, akkor már csak azért is szembe kell mennie az egész világgal és megmutatni, mi az az igazi magyar karakánság:

"Nem mondhatják meg mások, hogy mit tehetünk, és mit nem a saját hazánkban. Kifinomult módszerrel sem kormányozhatnak idegenek bennünket.” (Orbán Viktor, 2012. október 23, index.hu)

„olyan országot építünk, amelyben nem bankárok és külföldi bürokraták mondják meg, hogyan éljünk, milyen alkotmányunk legyen, mikor emelhetünk béreket, nyugdíjakat. Olyan országot építünk, ahol senki nem erőlteti rá mások érdekeit a magyarokra." (Orbán Viktor, 2013. február 23, fidesz.hu)

Ha senki sem mondhatja meg, mit tehetünk, meg kifinomult módszerekkel sem lehet minket irányítani, akkor hétfő a napja, hogy Orbán Viktor és a teljes kormánypárti parlamenti kétharmad bebizonyítsa, ki a legény a gáton. Ki az, aki igent fog nyomni arra, ami miatt nemzetközileg megbélyegezhetnek bennünket - és bármi is fog történni, nem érheti meglepetésként a vezérkart meg az összes kormánypárti képviselőt sem, hiszen még igen finoman arra is céloztak itt-ott, hogy akár meg is vonhatják hazánk uniós szavazati jogát:

"Szerdán a Financial Times szerkesztőségi véleménycikkében írt arról, hogy az európai államoknak kilátásba kellene helyeznie Magyarország szavazati jogának megvonását az EU testületeiben, hogy ezzel ösztönözzék az Orbán-kormányt a demokratikus normák tiszteletben tartására." (index.hu)

Lehet legyinteni, kit érdekel? Maximum semmi dolga sem lesz a magyar EP-képviselőknek meg munkatársaiknak, hiszen mindenféle döntési folyamatból ki leszünk tiltva, jön az igazi "ha nincs meló, bulizzunk" korszak odakinn. Az meg hogy antidemokratikusnak minősítenek bennünket, eddig sem nagyon érdekelte a kormányt - lesz egy-két cikk külföldön ahol elítélnek minket (és akkor mi van? ők nem érthetik a magyar lelket), maximum a kétharmad majd beleírja azt is az alkotmányba, hogy igenis nagyon demokratikusak vagyunk. Mert ha törvény erőre emeljük az unorthodox demokráciát, akkor az is egyfajta demokrácia nem? Látott a világ már sztálinista alkotmányt is, tele mindenféle szabadság- meg emberi jogokkal ...

A nagyobb gond azonban az, mi lesz az uniós projektekkel? Milyen ország az, akinek csak jogai vannak, kötelezettségei nem? Amelyik elvárja, hogy számolatlanul öntsék a tagállamok pénzét a projektjeinkbe, míg a közös szabályokra, azaz az aláírt kötelezettségekre fittyet hányunk? És hogyan fogja így Orbán Viktor a nagy álmát megvalósítani, ha nem jönnek a milliárdok hozzá? 

"Magyarország jobban teljesít az érdekérvényesítés terén, mint 2010 előtt – utalt Orbán Viktor arra, hogy uniós csatlakozásunk óta még soha nem tudtunk annyi forrást „kiharcolni magunknak az uniós költségvetéséből, mint most”. Szólt arról is, hogy a siker érdekében szövetségeket hoztak létre több országgal is, ami nem jött volna létre, ha „farkát csóváló kutyusként az asztal alól lestük volna, hova esik egy-egy zsíros falat”. Jobban teljesítünk, de még nem elég jól, ezért a következő hét évben az uniós források 60 százalékát közvetlenül a gazdaságba fogjuk eljuttatni" (Orbán Viktor, 2013. február 23, fidesz.hu)

Kérdés, ha hétfőn Orbán Viktor úgy dönt, győzzön a szabad akarat és az unió pedig hánytorgassa máshol fel a kötelezettségek témáját, a jövő évi évértékelőben milyen uniós források lesznek majd megemlítve? És vajon recessziós gazdaságunk milyen mélységekbe tud még zuhanni, megelégszünk a tavalyi negyedik negyedév -2,8%-os GDP tendenciával, vagy még mélyebbre ássuk magunkat uniós pénzek elapadása meg a befektetők  még erőteljesebb elpártolása miatt? Vagy irány az államcsőd és nem lesz, aki megvéd minket?

A döntés most Orbán Viktor kezében van: tartja magát korábbi szavaihoz, nem csalja meg híveit és hétfőn megszavaztatja az alkotmánymódosítást és bevállalja a nemzetközi diplomáciai meg gazdasági szankciókat vagy meghajol Barroso kérése előtt és beleegyezik, hogy "a magyar és uniós hatóságok vitassák meg és tisztázzák a tervezett alkotmánymódosítás tartalmát annak érdekében, hogy kiküszöböljék az uniós joggal való esetleges ütközéseket és a politikai következményeket, amikkel ezek járhatnak".

De vajon megteheti-e egy magyar felelős, a népe sorsáért aggódó miniszterelnök, hogy demokrácia kérdésekben szembemegy egy nagy nemzetközi szervezettel és annak (majd) összes tagjával csak azért, hogy megmutassa, kétharmad birtokában bármit bele lehet írni a magyar Alaptörvénybe? Esetleg küld még békemenetet meg futballszurkoló koordinátorokat is megvédeni unorthodox demokráciánkat, amolyan magyar módra sósavazós módszerrel? Megteheti-e ezt akkor, ha ezzel az országra vont szankciók eredményeképpen sok-sok honfitársa megélhetését teszi kockára, ha még több embert kényszerít emigrálásra, ha oda lesz nemcsak az uniós támogatások álma, hanem a német gazdasághoz kötött magyar gazdaság víziója is, munkahelyestül-pozitív külkereskedelmi mérlegestül?

Egy ember van, akinek - legalábbis időlegesen - hatalmában áll, hogy Orbán Viktor döntését módosítsa, ő pedig Áder János köztársasági elnök. Eddig hallgatott az ügyben, Szabó Máté nyílt levelére sem reagált, de előbb vagy utóbb neki is vállalnia kell, kit szolgál, kihez lojális és teljesíti-e mindazokat a feladatokat, amelyeket az Alaptörvény rá ruházott. (részletesen: Ki őrködik a demokráciánk felett?)

Elkezdődött a "ki az igazi államférfi" verseny, az árát pedig mi fizetjük meg, bármi is lesz az.

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Hihetetlen "sikersztori" küszöbén áll Magyarország - és ha sikerül a kormány szándéka, akkor akár 4.000 olyan új lakosa is lehet hazánknak, akik azzal érdemlik ki ezt a lehetőséget, hogy fejenként 250 ezer eurót, azaz cirka 75 millió forintot leperkálnak, 300 milliárd forint értékben kisegítve ingatag költségvetésünket.

"– Az elkövetkező két három évben egymilliárd euró (300 milliárd forint) értékben vásárolhatnak állampapírt olyan külföldiek, akik könnyebben szeretnék megszerezni a tartózkodási engedélyt – mondta a Blikknek Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője. – Jelenleg ugyanis körülbelül 2-4 ezer az érdeklődők száma. Ennek a tábornak egyébként a többszöröse él legálisan, tartózkodási engedéllyel jelenleg Magyarországon." (blikk.hu)

A Blikk úgy tudja, az érdeklődőknek körülbelül a fele kínai állampolgár, de vannak köztük szép számmal indiaiak és oroszok is - az összeesküvés-elméletesek pedig már gyárthatják az elméleteket az izraeli állampolgárok inváziójáról is. 

Mi ebben a biznisz a költségvetésnek? 

• friss, azonnal felhasználható pénz az államadósság finanszírozásában, ha már nincs még egy manyup a láthatáron. A pénznek ugyebár nincs szaga, ahogy az is lényegtelen a kormány szempontjából, honnan jönnek azok, akik hajlandóak időlegesen lemondani erről az összegről annak fejében, hogy az unió területén lakhatnak legális papírokkal.
• ráadásul az állam kisebb kamatot fizet erre az összegre, mint a piaci - 1,5 százalékponttal alacsonyabbat, mint a hasonló időben lejáró, tőzsdén forgó papírok esetében (például 4,8% helyett 3,3 %-ot), plusz a kamatot is csak a lejáratkor kapja meg a letelepedéses befektető - egyes kalkulációk szerint az állam 4.000 kötvényvásárló esetében 26,4 milliárd forintot takaríthat meg.

Arról még nem tudni, mi lesz, ha lejár az öt év (lényegtelen, mi van jogszabályban, az bármikor megváltoztatható, akár egy nap alatt is) - kérhetnek-e például állampolgárságot a betelepülők vagy újra bele kell invesztálniuk a maradásba akár százmilliós összeget, immáron egy másik, hasonló célú kötvény formájában. Esetleg hazánk csak ugródeszka, és valójában már rég nem itt fognak élni ezek az emberek, vagy menet közben utálják ki őket, lehetetlenné téve a mindennapi életüket. Mert idegengyűlölettel, azzal találkozhatnak bőven, a kampányidőszak pedig különösen kedvez a szélsőséges retorikának meg hangulatkeltésnek.

Mi ebben a biznisz a Fidesznek?

• a kormánypárt végre megmutathatja, milyen nyitott, befogadó, hagyományosan vendégszerető párt, indíthat egy jó kiadós kormány-reklámkampányt a célból, hogy ezt az érzést másokban is elősegítse (A Political Capital elemzése szerint Magyarországon 52 százalék a bevándorlást ellenőzők aránya).
• a kampányban igazolhatja, mindent megtesz a kiváló költségvetési egyenlegért
• lehetőleg egy-két neves sportolót is betelepültetnek, lehessen velük fotózkodni, "lám, ő szerinte is kiváló lakhely Magyarország".

Igaz, lesz még egy-két kanyar a békemenetesek meg a szélsőségesen idegengyűlölők lecsillapításában, de majd hatalmi szóval megoldják - csak meg kell magyarázni, a lengyel barátokon kívül is vannak még olyan nációk, akik nem akarnak minket mindenáron és sanda módon gyarmatosítani.

forrás: zipp.hu, 2010

És mi ebben a biznisz a tehetős, unión kívüli állampolgároknak?

• nem kell bíbelődni tartózkodási engedély kiváltásával, meg olyanoknak a bizonyításával, mint magyarországi lakhatás meg megélhetési forrás - ezzel vergődjön az, akinek nincs 5 évre nélkülözhető 75 milliója és valami okból mégis szeretne itt élni Magyarországon.
• ha megvan az engedély, azzal utazhatnak bármelyik uniós tagállamba és akár huzamosabban élhetnek is ott
• és 5 év elteltével még vissza is kapják a pénzüket - a sok-sok engedményért cserébe csak egy kis kamatveszteséget kell elszenvedniük. fejenként kb. 6,6 millió forintot, ha a jelenlegi hozamszámításból indulunk ki. 

Ténylegesen miért jó ez az adófizetőknek?

Vajon ezek a frissen betelepülők beszállnak majd a közteherviselésbe? Mennyi adót fognak fizetni évente a magyar költségvetésbe, lesz látszatja ittlétüknek, ha már eleve ilyen gazdagok? Személyi jövedelemadóznak, alapítanak társaságot, fogyasztanak vagy még étterembe meg bevásárolni is Bécsbe ruccannak át?

Beruháznak itt, Magyarországon, kiveszik a részüket a gazdaság feltámasztásában, segítenek abban, hogy "Magyarország jobban teljesítsen"?

Számíthatnak-e a magyar gazdagok tőkeerős külföldi konkurencia betelepülésére, egyes ágazatok "letarolására"?  Esetleg lesznek olyanok, akik eleve olyan bizniszben utaznak, amely folytatása nem igazán kívánatos hazánkban?

Vajon a betelepülők hordoznak nemzetbiztonsági kockázatot, ittlétük, adott esetben megfigyelésük mennyibe fog kerülni? Mert ha ezek után a TEK vagy a nemzetbiztonság kér azonnal 50 milliárdot a friss lakosok miatti fejlesztésekre, rögtön veszteségesnek tűnik az egész kötvényes buli, legalábbis az adófizetők szempontjából. Igaz, még így is van öt év haladék a fejenként 75 millió plusz kamatok visszafizetésre (addig használhatja a költségvetés a könnyen jött pénzt), és a futamidő lejártakor azt is mondhatja a kormány, aki maradni akar tovább, az nem kapja vissza sem a tőkét, sem a kamatot, így járt.

Lesz vajon olyan átvilágítás, amely során lekáderezik a jelentkezőket és azt mondják, te nem jöhetsz még akkor sem, ha van pénzed, oligarchánk, kábítószercsempész-vagy lánykereskedő főnökünk nekünk is van, nem kell még nagyobb-erősebb kutya a falkába? Vagy mindegy, 75 millióért beengedünk bármilyen maffia-rezidenst vagy nemzetközi szélhámost?

Beleszólhat-e bármilyen uniós szerv, hazánk kinek adhat tartózkodási engedélyt, és amennyiben kötvényes betelepülőnk más uniós országban okoz galibát, az abból eredő kár megtérítésére kötelezhetik Magyarországot? Van-e anyagi felelőssége hazánknak amiatt, ha olyan személyeket enged be az unió területére, akit más ország soha az életbe nem engedne be, és ki fogja majd elsimítani az ilyen zűrös ügyekből eredő diplomáciai konfliktusokat?

Kérdés, vajon a kormány végigzongorázta a lehetséges kimeneteleket ezzel a látványos, gazdagoknak kedvező könnyítéssel, vagy lényegtelen, csak dőljön a pénz? És vajon valaha is megtudjuk majd, mennyi járulékos költsége lesz ennek a bulinak, a végső egyenleg pedig pozitív vagy erősen negatív lesz?

forrás: blikk.hu

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Sopron újból bebizonyította, jogosult a "hűség és a szabadság városa" címre - bár ezt most nem Magyarország lakói ítélnék oda jelképesen, hanem maga a Fidesz vezérkara.

A város a rangos címet még az 1921 decemberi népszavazás eredményeképpen érdemelte ki, amelynek az volt a tétje, melyik országhoz fog tartozni a későbbiekben. 1922-ben a történelmi eseménynek emléktörvény állított emléket, ekkortól nevezik a várost „A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima). Akkor a szavazni jogosult polgárok érdemelték ki városuknak a megtisztelést, ma a város vezetése adott új értelmet a címnek. És nem biztos, hogy utódaik maradéktalanul büszkék lesznek a jelenlegi vezetők tettére.

"Ma Sopron önkormányzata ünnepi rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek napirendi pontja a Orbán Viktor Miniszterelnök kormányának és az adósságkonszolidáció létrejöttében résztvállalók irányába szóló megkülönböztetett köszönetnyilvánítás volt. (...)

A Civitas Fidelissima közössége, mely a történelemben oly sokszor bizonyságát adta a haza és a haladás melletti elkötelezettségének, köszönetnyilvánító Díszoklevelet adományoz Orbán Viktor Miniszterelnök, Varga Mihály miniszter, Dr. Matolcsy György miniszter, Dr. Pintér Sándor miniszter, Dr. Lázár János államtitkár, Dr.  Naszvadi György államtitkár, Tállai András államtitkár, Dr. Molnár Ágnes miniszterelnöki megbízott, Firtl Mátyás Sopron és környéke országgyűlési képviselő, és Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő részére, akik a  11. 455. 657. 257  Ft adósság átvállalás, történelmi tettének létrejöttét lehetővé tették - fogalmaz a leghűségesebb város képviselőtestülete határozatában, egyben Sopron Megyei Jogú Város Közgyűlése felkéri Sopron polgármesterét, hogy a határozati javaslat szövegével megegyező Díszoklevelet küldje el mindazoknak, akiket a köszönet megillet." (sopron.hu)

Igen, jól olvassuk, Sopron díszoklevelében megköszöni azt, hogy a közleményben említett politikusok oly gálánsak voltak és több, mint 11 milliárd forintot adományoztak a városnak az adófizetők pénzéből. És nem a saját bankszámlájukról, hanem az összadófizetői zsebből voltak ily nagylelkűek, hogy végrehajtsák ezt a "történelmi tettet". 

Sopron város vezetése talán korrektebben járt volna el, ha minden egyes adófizetőnek adott volna név szerinti díszoklevelet (kipostázva), hogy lehetővé tették forintjaikkal, hogy a több, mint 11 milliárd, ki tudja milyen minőségű gazdálkodás eredményeképp felhalmozott adósság eltűnjön a büdzséjükből. Mert nem az oklevelet kapók nyúlnak mélyen a zsebükbe, hanem mi mindannyian - mégha mindez úgyis jön át a kampányban, hogy "CSAK A FIDESZ".

Vagy mi, a zemberek félreértettünk valamit és tévedésben élünk, mivel a díszoklevélben megnevezettek valójában a magánvagyonukból dobták össze a település tartozásának 70%-át? Mert ez esetben vitathatatlanul jogos a díszoklevél, elnézést bármilyen kétségért.

Már csak egy utolsó kérdés: mikor lesz hálából törvénybe iktatva újra Sopron hűsége, mint az "első település, aki díszoklevélben köszön meg történelmi tetteket", bizonyságát adva "a haza és a haladás melletti elkötelezettségének"? Bár az önmérsékletük azért példaértékű: a lovasszobrot nem szavazták meg Orbánnak ...

A kép forrása: nemzetijelkepek.hu

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Matolcsy még egyszer, utoljára gazdasági miniszterként benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amely méltán nevezhető a hattyúdalának - látszólag ártalmatlannak hangzó, "adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól" címmel. Valószínűleg nem is lenne probléma az egésszel, ha a beadvány megmaradt volna az eredetileg január 18-án benyújtott stádiumában a maga 50 paragrafusával, szorosan a cím által logikusnak tartott tartalommal. De nem, a március elsejei verzió már 65 szakaszt tartalmaz - a növekmény pedig igazi Matolcsy-saláta, aminek nem sok köze van a törvény címéhez vagy akár a nemzetközi közigazgatási együttműködéshez.

"A változó gazdasági-jogi környezet indokolja az adó- és egyéb közterheket érintő törvények kisebb korrekcióját. Az adójogszabályok módosításai a jogalkalmazás során felmerült problémák orvoslására, a jogalkalmazás egyértelműbbé tételére, a gazdálkodók működési feltételeinek megkönnyítésére, valamint az adminisztráció egyszerűsítésére irányulnak." ((törvényjavaslat, általános indoklás)

De vajon mi olyan fontos a plusz 15 szakaszban, hogy még így, nemzetgazdasági miniszterként az utolsó leheletével is benyújtsa a parlament elé és nem hagyhatta örökül utódjára, Varga Mihályra? Például, milyen nagy horderejű problémák vannak, amelyek miatt hirtelen hozzá kell nyúlni például a játékadóhoz? És vajon az elmúlt pár évben soha nem merült fel senkinek sem, viszont hirtelen fontos lett a most javasolt könnyítés, miszerint ne csak fajtánként egy palack nyitott bor lehessen egy kocsmában? Vagy az elmúlt két hónap alatt olyan nagy horderejű változások történtek gazdaságunkban, hogy a kisvállalati adóhoz ilyen mértékben hozzá kell nyúlni - vagy csak ez a körítés annak elrejtéséhez, hogy egy-két lépés elhibázott a tökéletes adórendszerünkben?

És bár Cséfalvay alig két hete még azt mondta, adórendszerünk elnyerte tökéletes formáját:

"az adórendszer elnyerte végleges formáját, egy olyan adórendszer alakult kia foglalkoztatást és a jövedelmeket terhelő alacsonyabb, illetve a fogyasztást terhelő magasabb adókkal, ami segítheti az ország gazdasági növekedését". (Cséfalvay szerint adórendszerünk elnyerte végleges formáját)

A benyújtott saláta-javaslat alapján erre nem igazán vennék mérget - mindenesetre ha elfogadják a képviselők az immáron ki tudja ki által képviselt javaslatot, az egyes esetekben a tökéleteset teszi még tökéletesebbé, míg más pontok jól körülhatárolható lobbiknak fognak kedvezni. 

Akit érdekel a részletes, sok pontos adó-saláta, az a javaslat 18. fejezetében, a "Módosító rendelkezések" fejezetek közt fogja megtalálni azokat, a 47.§-tól kezdve. A kevésbé ínyenceknek íme néhány módosítás szerteágazó témákban , szubjektív alapon szemezgetve: 

1. A kaszinók

A kormányzati szinten oly sokszor megbélyegzett szerencsejáték szektor résztvevői közül a kaszinók örülhetnek a hirtelen jött ajándékpénznek, a sávossá tett játékadóból eredő plusz nyereségüknek:

"A játékkaszinó játékadója – ideértve a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automatát is – ha az adóévben elért tiszta játékbevétel összege:
          0-10 milliárd forint 30 százalék,
          10 milliárd 1 forinttól 3 milliárd forint és a 10 milliárd forinton felüli rész 10 százaléka.
A tiszta játékbevételt növeli a tárgyhóban elfogadott borravaló 50%-a." (törvényjavaslat, 48.§)

És ki miatt kell lemondania a költségvetésnek a játékadó bevétel egy részéről? Egyrészről azok a kedvezményezettek, akik már vannak - de nem valószínű, hogy a játékadó csökkentésüket munkahelyteremtésre fogják felhasználni ...

Másrészről azok miatt, akik lesznek:

"A Javaslat a jelentős munkahelyteremtő képességgel rendelkező, nagy volumenű beruházások megvalósíthatósága érdekében a 10 milliárd forint feletti éves tiszta játékbevételt elérő, legálisan működő földi játékkaszinók részére a 10 milliárd forintot meghaladó tiszta játékbevételre 10%-os játékadó kulcsot vezet be." (törvényjavaslat, indoklás)

Kaszinó-tulajdonos ugyebár nem sok van hazánkban, folyamatban lévő beruházás pedig még kevesebb. A nol.hu információi szerint egy van, ez pedig a Bezenye és Hegyeshalom között építeni tervezett Eurovegas, amely a tulajdonosok legutóbbi híradásai szerint immáron a megvalósítás szakaszába ért:

"A közelmúltban aláírt tőkeszerződések eredményeként az Eurovegas-projekt már 60 százalékos saját erőt tud felmutatni, "ezáltal a fennálló összeg finanszírozása megvalósítható" - közölték.

Az új befektetőkről annyit közöltek: egyikük egy Kimberly Group nevű vállalkozás, másikuk egy spanyol befektetői csoport. Mint írják, a projekt átvészelte a nehéz gazdasági időszakot, és az építkezés megkezdése előtt áll. Valamennyi szükséges engedélyt beszerezték már, "a kaszinókoncesszió továbbra is fennáll, lehetőséget teremtve a teljes terület fejlesztéséhez szükséges első projekt üzemeltetésére". (...)

Terveik szerint a működő komplexum mintegy 1200 munkahelyet teremt majd közvetlenül. Összesen 166 adminisztrációs és üzemeltetési álláshellyel számolnak, a játéktermek 673, a vendéglátás és a gasztronómia - amely diszkót, steakhouse-t, bajor sörkertet, egy koncert- és rendezvényközpontot, valamint egy 350 szobás szállodát is magában foglal - 377, míg az egyéb szórakoztatás 44 munkahelyet teremt. A foglalkoztatottak nagyobb része hazai munkavállaló lesz." (fortunaweb.hu)

Azt, hogy ez a hirtelen jött módosítás kinek jó, még nem tudjuk, ahogy azt sem, mindez mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, azt még nem, ahogy azt sem, a hirtelen jött állami engedmény eredményez-e egyáltalán egyetlen egy új munkahelyet is, különösen ha figyelembe vesszük az alábbiakat:

"Magyarországon jelenleg ugyanis három kaszinó üzemel, melyek együttes árbevétele sem éri el a tízmilliárd forintot. Az Andy Vajna érdekeltségébe tatozó Las Vegas kaszinó tavaly 3,2 milliárd forint; a Tropicana 1,98, a Sopron Casino pedig 1,08 milliárd forint árbevételt ért el." (fortunaweb.hu)

Ettől igazán rejtélyes ez a hirtelen jött módosítás ...

2. Energiaszolgáltatók

Örülhet a MOL is, neki is hoz a nyuszi majd ajándékot: a bányajáradék összegét le lehet vonni az energiaszolgáltatók különadójából, legfeljebb másfél milliárd forint értékben. A legnagyobb hazai energiacég költségvetési befizetései csökkennek,  kérdés, az adófizetőknek ez miért jó. 

3. Lakástakarékpénztárak

Van olyan módosítási javaslat is, amely az OTP-t, az Erstét meg a Fundamentát preferálja - ezentúl mentes lesz az öröklési, illetve az ajándékozási illeték alól a lakástakarékpénztárakról szóló törvény szerinti lakás-előtakarékossági szerződés alapján történő vagyonszerzés, így ezen megtakarítási forma népszerűsége nőhet.

4. A fehér csekk 

A tranzakciós illetékre vonatkozó szabályok is módosulnak, ezúttal a vesztes a posta fehér csekkje, a törvény elfogadása után ezt is terhelni fogja a tranzakciós illeték - akik eddig ilyet használtak, számíthatnak a plusz teherre. Igaz, a fehér csekk már akkor is létezett, amikor a kormányzat kitalálta a tranzakciós illetéket, a kérdés inkább csak az, miért csak most vonják be az adóztatandó körbe és hogyan lehetett tökéletes az adórendszerünk idén február közepén a fehércsekk-adó hiányában.

5. A saláta salátája

Összességében módosul még (a következő felsorolás nem teljeskörű):

• a gépjárműadóról szóló törvény (a cégautóadó alanyává teszi a személygépkocsi tartós bérletbe vevőjét)
• a látványsportok támogatásával kapcsolatban a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (például a látvány-csapatsport támogatás adókedvezmény igénybevételének feltételeként előírt sportcélú támogatás, valamint kiegészítő sportfejlesztési támogatás átutalásának megtörténtéről az adózónak bejelentést kell tennie az állami adóhatóság részére, valamint a támogató a kiegészítő sportfejlesztési támogatást köteles a támogatott sportág szakszövetségén keresztül visszaforgatni a sport támogatására)
• a jövedéki törvény, többek között:
  • a vendéglátó-ipari üzletekben és a kereskedelmi szálláshelyek kiszolgálást végző eladóterében az 1 literes (2 liter alatti) kiszerelésű alkoholtermékekből és borból ezentúl nem csak egy, hanem választékonként öt-öt bontott palackot lehet tartani. De vajon mi történt, hogy ez a probléma hirtelen el kezdte érdekelni a döntéshozókat?
  • jogszabályban meghatározott szabálytalanságok esetén nem minden esetben kötelező az üzlethelyiség, telephely bezárása, hanem a vámhatóság az eset összes körülményét figyelembe véve, mérlegelési jogkörében eljárva alkalmazhatja a szankciót vagy akár attól eltekinthet; az üzletbezárás időtartama az első jogsértés esetében 30 napról 12 napra csökken
• a foglalkoztatóknak felmérést kell készíteni a korkedvezményes munkaköri jegyzékben felsorolt munkakörök egészségkárosító hatásaitól legkésőbb 2014. december 31-ig, a felmérés alapján bizonyos esetekben a foglalkoztatók mentesülhetnének a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól
• a kisvállalati adóról szóló törvény sem bizonyult túl stabilnak, a javaslat jópár helyen módosítja az alig pár hónapos törvényt (kedvezményesen foglalkoztatottak, egész évben választható, stb.) és a kata sem az az igazi kőbe vésett törvény.
• változnak a főállású anyák járulékfizetési szabályai is, mivel eltörlik a főállású anyák minimális járulékfizetési kötelezettségét - ennek oka valószínűleg inkább a kampányra vezethető vissza, mint bármilyen költségvetési megfontolásra.

A fenti intézkedések többségének nemzetközi vonzata nem igazán látszik (ha már ez a törvényjavaslat címe) - így valószínű, hogy a távozó miniszter  egy már beterjesztett törvényjavaslathoz csapta hozzá mindazt, amit nem sikerült megvalósítania az elmúlt évek alatt, illetve nekiállt a nem igazán sikerült, bár kormányzati retorika alapján oly tökéletes kiva-kata javításának-pontosításának, illetve népszerűbbé varázslásának. És ígérhet Varga Mihály sok mindent, kijelentheti, hogy a kormányzati célok változatlanok, meg a Matolcsy-féle időszak sűrű változásai után most a konszolidáció időszaka jön, hiszen „az alapkövek már a helyükön vannak, most a finomhangolások időszaka következik” - elődje vitatható minőségű öröksége nem biztos, hogy ezt egy pillanatig is engedni fogja.

A legnagyobb, visszatérő kérdés azonban az, hogy a jogbiztonságnak megfelel-e az, hogy a Fidesz fenntartja azt a gyakorlatot, miszerint teljesen mindegy, mi egy törvény címe, abban még bármi lehet, ami a választópolgárok széles rétegére vonatkozik. Csak ember legyen a talpán, aki megtalálja, éppen aznap mi vonatkozik rá - a holnapról már nem is beszélve ...

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A kormány az egyházak által felvett devizahiteleket is szeretné konszolidálni – jelentette be Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár. Az elsőre megnevezett 15 millió eurós tartozás nem is tűnik nagynak (cirka 4,5 milliárd forint), azonban nem tudni, ez az összes érintett egyház adóssága vagy csak a reformátusoké. A rövid hírből még azt is megtudjuk, hogy Gyurcsány a hibás: "2002 után a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány megszegte az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos kárpótlási megállapodást, és ekkor nem kapták meg határidőre az egyházak a nekik járó összeget". (index.hu)

És ez az a pont, ahol jön a de. Mert mit kell tudni az egyházi kárpótlásról? Íme egy kis történelmi áttekintés:

A rendszerváltáskori Antall-kormány: az egyházak a hajdan államosított épületeik közül csak azokat kaphatják vissza, amelyekben képesek hitéleti vagy valamilyen közcélú intézményt (például iskolát) működtetni, az anyagi kártalanítás csak kivételes eshetőség.

Az 1994-ben hatalomra került szocialista többségű Horn-kormány: az egyházak választhattak, hogy ténylegesen igényt tartanak-e egy adott ingatlanra, vagy inkább annak ellenértékét szeretnék megkapni. A harmadik lehetőség pedig az volt, örökjáradék fejében lemondanak épületeik egy részének tulajdonjogáról.

A törvények tizenkét olyan egyházat érintetettek, amelyeknek a Rákosi-korszakban elvették az ingatlanvagyonát (vagy annak egy részét), ebből hat élt a járadék lehetőségével: a katolikus, a református és az evangélikus egyház, a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége), a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, valamint a baptista egyház. 

A hat egyház – akkori áron – 67 milliárd forint értékű ingatlanról mondott le, az állam pedig először 1998-ban fizetett járadékot, 2012-ig összesen több mint 110 milliárdot forintot. 2010-ben a járadék összege 16 milliárd forint volt - 14 év alatt a kezdeti 3,2 milliárdról ötszörösére nőtt az összeg (az állam tehát mára már cirka kétszeresen kifizette az ingatlanok árát)

Az eredeti megállapodás alapján a költségvetésnek minden évben (elvileg az idők végezetéig) az infláció mértékének megfelelően kell növelnie a járadék összegét, a Fidesz azonban többször is belenyúlt a rendszerbe és növelte az eredetileg kialkudott tételeket, így az első Orbán-kormány idején a református egyház járandósága  1998-ban 275 millió forint volt, míg 1999-ben már 1,3 milliárd, az evangélikusok esetében pedig 192 millió forintról 700 millióra nőtt. Ez a növekmény láthatóan bőven meghaladta az akkori infláció mértékét.

És kik kapják a járadékot? A pénz fele – 1998-2012 között cirka 55 milliárd a katolikusoknál landolt, ráadásul a második Orbán-kormány 2010 végén további ötmilliárd forinttal emelte a nekik járó összeget, így 2011-ben már 10,2 milliárd forintot kaptak, tehát a 16 milliárdos összjáradék  csaknem kétharmadát ők viszik el. 

2011-ben a Mazsihisz is kapott néhány százmillió forintos kiegészítést, ám ők a kormány nyomására kénytelenek voltak költségvetésük egy részéről lemondani az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) és az autonóm ortodox hitközség javára. (a történelmi áttekintés és az ábra forrása: Czene Gábor: Felpumpált egyházi járadék, 2012. április 23.)

Természetesen az egyházaknak nemcsak az ingatlanjáradék az egyetlen bevételi forrása, hiszen ott vannak még

• az egyszázalékos felajánlások,
• az intézményeik után járó normatívák,
• a szeptembertől kötelező hittan-erkölcstan hittanoktatási részének állami finanszírozása,
• az adókedvezmények, valamint
• olyan, itt-ott elbújtatott egyszeri költségvetési támogatások, mint például a piaristák tavaly októberi 1,2 milliárdos finanszírozása vagy költségvetésből templomok random építése-szépítése, illetve
• további bevétel lehet például az önkormányzatok támogatása, valamint
• "ha nem fizeted vissza a jutalmad, add karitatív célra" felszólítások miatt az egyházaknál landoló forintok.

Mindezek az adóforintok úgy kerülnek az egyházakhoz, egyáltalán nem biztos, hogy az adófizetők többsége egyetért vele. Sőt, valószínűleg az önfenntartó felsőoktatás mellett jogosan elvárhatnák az önfenntartó focit és önfenntartó egyházakat is.

És miközben a "Gyurcsány a hibás" felszólalással az adófizetőkkel finanszíroztatja a Fidesz a magyarországi egyházakat, nem maradhatunk le a másik oldal tevékenységének eredményességéről sem, íme kettő, mint szubjektív válogatás 2013. február híreiből: 

"A minimális szakmai követelményeket sem teljesítette a vádban szereplő időszakban a Győri Egyházmegye naplófőkönyve - mondta a vádlottak padján ülő főszámvevő hivatali utóda a közel félmilliárd forintos sikkasztás vádjával folyó per pénteki tárgyalásán, a Győri Járásbíróságon." (index.hu)

"Elsősorban a pasztorációval foglalkoztam, a gazdasági ügyeket rábíztam a vagyonkezelőre és a pénzügyi apparátusra, vallotta hétfőn a Pécsi Törvényszéken Mayer Mihály. A 72 esztendős, jelenleg plébánosként szolgáló Mayer 1989 és 2011 között irányította a pécsi egyházmegyét. A volt püspök azt elismerte, hogy a pécsi egyházmegyében az említett időszakban ő mondta ki a végső szót a kardinális gazdasági kérdésekben, ám a bíró és ügyész kérdéseire adott válaszaiból az derült ki, hogy a döntések megvalósításának pénzügyi metodikájába nem folyt bele. Így nem tudott arról sem, hogy az egyházmegye gazdálkodásában, könyvelésében történtek-e törvénysértések." (nol.hu)

Azt ugyebár már tudjuk, hogy például Hódmezővásárhely több, mint 15 milliárdnyi hitelét úgy vállalja át a költségvetés, hogy egy pillanatig sem merül fel a kérdés, vajon indokoltak voltak-e a hitelekből finanszírozott beruházások, történt-e túlszámlázás, volt-e közbeszerzés megkerülésével utólagosan drágának bizonyuló kiszervezés, illetve úgy gazdálkodott-e a város, ami nem felel meg az alapvetően elvárt "gondos gazdálkodás" követelményeinek - hiszen bármit is csináltak, bárhogy is úszott el feleslegesen a pénz, az adófizetők kifizetik a város polgárai helyett, akik még örülhetnek is, milyen ügyes is a volt polgármesterük, hogy mindezt elintézte. Irány újra a jóságos Fideszre szavazni ...

De mi van az egyházak gazdálkodásával? Kinek van joga leellenőrizni, hogy a most átvállalni szándékozott devizaadósság ténylegesen minek köszönhető? A késedelmes ajándékpénzeknek? A rossz gazdálkodásnak, a kaotikus könyvelésnek, esetleg a belső ellenőrzés hiányosságainak? Vagy annak, hogy az állam, vagy épp a saját egyházuk felsőbb szervei soha nem kényszerítették rá az egyházakat a pontos elszámolásra? Egyáltalán, van ma a támogatott egyházaknak hazánkban olyan könyvelése, amelyből kiderül korrekten, milyen értékű az állóeszközük, mennyi a bevételük, valamint milyen jogcímmel mire költenek (beruházások, megbízások, stb.)? Vagy simán nyugodjunk bele, nem a mi dolgunk mit csinálnak, maximum később kifizetjük helyettük a felhalmozódott adósságokat?

A győri eset tanúja elmondása szerint:

"(...) esetleges, következetlen, "szabad" módon vezették a kimutatást, ami "tudatos, tervezett pénzgazdálkodásnak nehezen nevezhető". E helyzet rendbetételébe szerinte már a korábbi pénzügyi vezetők is "belezavarodtak". (...) azért kerülhettek vitatott eredetű bevételek a könyvelésbe, mert a korábbi főszámvevő - az elsőrendű vádlott - "a kiadási oldaltól eltért", ezt próbálta ellentételezni bevételek kimutatásával. 

A vádirat szerint az egyházmegye két korábbi alkalmazottja mintegy 450 millió forintot használt fel szabálytalanul, az összeg kétharmada megtérült. Az ügyészség szerint a főszámvevő és a főkönyvelő - kihasználva, hogy az egyházmegyénél gyakorlatilag nem volt belső ellenőrzés - 2005 és 2009 között önhatalmúlag, saját hasznukat is szolgálva rendelkeztek e pénzek felett.

A főkönyvelő a peranyag szerint korábban azt közölte, nem volt tudomása az eljárás tárgyát képező átutalások céljáról, míg az egykori főszámvevő azzal védekezett egy korábbi tárgyaláson: minden kérdéses forint az egyházmegye gyarapodását szolgálta, és ez ki is mutatható." (index.hu)

És íme a pécsi eset, mint egy másik állatorvosi ló:

"A pécsi egyházmegyében 1994 és 2010 között vagyonkezelőként dolgozó lelkészt, W. Gyulát – a Vatikán utasítására – 2010 őszén mentette fel hivatalából Mayer Mihály. Pár hónappal később nyomozás indult az egyházmegye gazdálkodásának vélt szabálytalanságai miatt, s ezek után Mayer is lemondott posztjáról. Az ügyészség jogosulatlan gazdasági előny megszerzésével, adócsalással, hűtlen kezeléssel és a számviteli fegyelem megsértésével vádolja az 51 éves W. Gyulát, aki felelősségét csak részben ismeri el. Az ügy egyetlen vádlottjaként W. Gyula írásban azt vallotta, hogy a nyomozó hatóság által törvénysértőnek tartott gazdálkodási gyakorlatot a püspökség több vezetője és alkalmazottja is pontosan ismerte. Ezt az eddig tanúként megidézett egyházmegyei alkalmazottak tagadták. Mayer Mihály is ekképp vallott.

Az eddig eltelt három tárgyalási nap alapján ugyanakkor elmondható, hogy a kárértékben legsúlyosabb vádpont súlytalanodni látszik. A vádirat szerint az egyházmegyét mintegy 200 milliós hátrány érte, mivel rendszeresen előfordult, hogy a püspökség gazdasági társasága, a Fény Kft. az indokoltnál magasabb összeget számlázott az egyházmegyének. Az eddigi tanúvallomások után viszont kérdéses, hogy valóban többet számlázott-e a Fény Kft., ráadásul a cégnek – mivel nonprofit alapon működött – likviditási gondjai voltak, így érthető, ha gazdája időnként túlsegítette a kft.-t pénzügyi gondjain.

Azt a vádpontot viszont továbbra sem cáfolta senki, hogy az egyházmegyében folytatólagos adócsalás történt, s ennek okán hat év alatt 10 millió forint kár érte az államot. Évente 15-20 egyházmegyei alkalmazott adómentesen kapta meg tiszteletdíja egy részét, noha arra az érintettek nem lettek volna jogosultak. Amúgy a járulékmentes tiszteletdíjakat felvevő papok és hitoktatók azt állították, nem tudtak törvénysértésről." (nol.hu)

Akármi is lesz a büntetőeljárások eredménye, egy biztos: egyik egyházmegyében sem állnak a pénzügyek  és számvitel tekintetében valami fényesen, ráadásul a pécsi vádirat szerint még szabálytalanul is foglalkoztattak, kárt okozva az államnak.

Bárhogy is vállalja át az állam a deviza-hiteleket, az még nem lesz végleges megoldás - amennyiben az érintett egyházak nem teszik rendbe a saját pénzügyeiket és nem élnek a szigorú belső ellenőrzés adta lehetőségekkel, folyamatosan igényelni fogják az adófizetők pénzéből nyújtott plusztámogatásokat.

És végül, de nem utolsó sorban, mi a tanulsága a hitelátvállalási dömpingnek?

• Éljenek a tücskök, vesszenek a hangyák, miért nem voltak ők is tücskök.

• A kutyát sem érdekel, melyik tücsök miért adósodott el - kollektív megbocsátás alapján tisztán indulhatnak a következő választási kampánynak.

• Aki szorgalmas hangya volt, de mégis ilyen vagy olyan okból, de nem földi hívságokra költve adósodott el, még védekezni sem tud - a kollektív megbocsátás rá is vonatkozik, tehát alapvetően tücsök kategóriába kerül ő is a jövő nemzedéke meg választói számára.

• Az igazi hangyák megbocsáthatatlan bűnt követtek el a közvetlen választóik szempontjából: mennyi mindent lehetett volna csinálni abból a pénzből amit most nem kellene visszafizetni! Bezzeg más városnak van szökőkútja, drágán burkolt főtere, csicsás kandeláberei meg aranyárban fenntartható parkja, és utólag egy fillérbe sem került nekik ...

• És minden, a felelőtlen költekezés, a kampány-pénzszórás ugyanúgy megy tovább, mint eddig, újabb adósságot felhalmozva, amit majd 4-5 év múlva az akkori kormány megint csak átvállaltat az adófizetőkkel. Bűnös pedig nincs, csak tücskök és hangyák, a választók pedig újraválasztják a tücsköket, mert még véletlenül sem kötik össze az ő felelőtlen gazdálkodásukat az újabb és újabb központi megszorításokkal ...

És ha kiterjesztjük a sztorit az egyházakra is, az ő megítélésük szempontjából sem a legjobb a Lázár-féle bejelentés: mert bár a kormány igyekszik a lépést ráfogni Gyurcsányra, de előbb vagy utóbb nagyító alá kerül az egyházak kaotikus gazdálkodása - és felmerülhet az a kérdés is, vajon ha nem történnek meg ezek a vádiratos, meg a még nyilvánosságra nem került, jelentős vagyoni kárt okozó bűncselekmények, vajon akkor is szükség lenne ilyen volumenben átvállalni a hiteleket az adófizetők pénzéből? Ráadásul azon rendszer-ellenes választók adóforintjaiból is, akik szerint az egyházak is végre eltarthatnák magukat, hasonlóan a felsőoktatáshoz?

Ráadásul nem beszéltünk még arról, miért jár idők végezetéig a járadék az egyházaknak, ráadásul ilyen mértékben megnövelve az eredeti összeget. És egyáltalán nem biztos, hogy az egyház-támogatás elérte a maximumát: Szászfalvi László kereszténydemokrata államtitkár 2011-ben elképzelhetőnek tartotta, hogy az egyházi földbirtokok kapcsán a kormány újból megnyitja a kárpótlási fejezetet. Igaz, az alaptörvény egyik rendelkezése szól arról, hogy ne szülessen újabb kárpótlási jogcím, de mint tudjuk, azért nem ez az a jogszabály, ami sztélére van vésve és Hammurapi törvényeihez hasonlóan fennmarad majd az utókor számára.

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Beültették a hintába Áder János köztársasági elnököt a párttársai, nem is akár hogy - amennyiben a parlament elfogadja az Alaptörvényünk 4.0 módosítását, úgy neki kell döntenie: feltétlen lojális a Fideszhez és annak vezetőihez vagy inkább a saját útját járja és végzi azt a feladatát, amit az Alaptörvény ráruház: őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

Az Alaptörvény-módosításról szóló morgás itt található.

Szabó Máté ombudsman a nagy nyilvánosság elé terelte a dilemmát azzal, hogy nyílt levelet intézett köztársasági elnökünkhöz:

"(...) ha az országgyűlés által még tárgyalt előterjesztés tartalma bekerül az alaptörvénybe, akkor egymással ellentétes következtetések is levonhatók lesznek az alaptörvény szövegéből. "Ez az állapot az államszervezet demokratikus működésének egyensúlyát veszélyeztetheti" (index.hu)

Kérdések, azok vannak bőven:

• Vajon a parlamentben helyet foglaló kormánypárti honatyák közül kit zavar egy pillanatig is az, hogy egymással ellentétes következtetések is levonhatók lesznek az Alaptörvény szövegéből? Ráadásul nagyjaink egy része még az átkosban tanulta a jogi egyetemen a jogelméletet meg a demokrácia alapelveit ...

• És vajon nem ez az igazi cél, maga a jogi káosz? Úgy megfogalmazni, "kőbe vésni" az alapszabályokat, hogy azt később bárhogy lehessen csűrni-csavarni, épp az adott érdekeknek megfelelően, lesöpörve mindenkit, aki "nem a mi kutyánk kölyke"? 

• A Fidesz szempontjából a módosítás szövegével valószínűleg nem az a baj, hogy a legalapvetőbb demokratikus követelményeknek sem felel meg, hanem az, hogy valaki ezt hivatalból észrevette, és még képes véleményét világgá kürtölni is.

"(...) a módosítás több rendelkezése az alkotmányozó országgyűlés szerint is ellentétes az Alkotmánybíróságnak azokkal a döntéseivel, amelyeket az alaptörvényből vagy a korábbi alkotmányból vezettek le. Más rendelkezések Szabó szerint olyan szabályozást vezetnek be, amely alkotmányossága a hatályos alaptörvény alapján is vitatható."  (index.hu)

Szabó Máté igazán megérthetné azt, hogy nincs itt semmiféle probléma:

• pont a kritizált módosító javaslat mondja ki, hogy az Alkotmánybíróságot nem kötelezik a régi döntései - tehát ebből a szempontból teljesen lényegtelen, mik is voltak azok. Sőt, ezek a - Szabó Máté által sérelmezett - rendelkezések épp azért kerültek bele a módosítás szövegébe, hogy még egyszer ne merészeljenek úgy dönteni legfőbb talárosaink, hogy az ne tetsszen a kormánypártunknak (lásd hajléktalanok kérdése). Plusz eddig nem éltünk igazi jogállamban (legalábbis jelenlegi vezetőink szerint), az új Alaptörvényünk viszont elhozza végre a jogállamiság Kánaánját, és ha ezt elsőre nem sikerül felfognunk, majd addig mondják nekünk, amíg meg nem értjük milyen jó is mostantól. Pénz van rá, belefér az új kormányreklámba ...

• az pedig eleve kizárt, hogy az Alaptörvény módosításának alkotmányossága vitatható lenne - bármi is belekerül az Alaptörvénybe, az már úgy, ahogy van, maga a tökély, maga az alkotmányosság csúcsa. A kormánypártunk szerint ami az Alaptörvényben benne van, az az alkotmányos - még akkor is, ha az ellenkezik bármilyen demokratikus alapelvekkel vagy korábban aláírt nemzetközi szerződésekkel jön elő, lásd például a röghöz kötés esetét.

"Szabó Máté szerint a módosítás alapjaiban érinti a hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerét Magyarországon."  (index.hu)

Vajon honnan gondolja az ombudsman, hogy szükség van olyanra hazánkban, mint hatalommegosztás, meg fék, meg ellensúly? Egyáltalán, a Fidesz-féle "Jó Állam" koncepciójában szerepelnek ezek? Vagy a kétharmados hatalom maga a hatalom, az ellensúly meg az összes fék is? Orbán Viktor így fogalmazta meg küldetését:

„azért adott a jóisten kétharmadot, hogy amit Magyarország megmentése érdekében el kell végeznünk, azt elvégezzük” (Orbán Viktor, index.hu)

Vajon ezt a jóisten által adott kétharmadot egy olyan személy, mint a köztársasági elnök, megakaszthatja Magyarország megmentésének folyamatában? És egyáltalán, meg akarja akasztani, vagy épp ellenkezőleg, egyetért vele? Esetleg már tudja, ha beleszól a nagy mű létrehozásába, akkor a következő módosítással már célirányosan az ő feladatkörét fogják lekorlátozni vég nélküli mosolygásra meg fényképeken pózolásra?

Szabó Máté szerint az államfőnk alkotmányos jogállásának megfelelően őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, valamint alkotmányos keretek között felléphet a demokratikus működés helyreállításáért, ha olyan jelenséget tapasztal, amely az államszervezet működését súlyosan veszélyezteti:

"Az államszervezet demokratikus működése feletti őrködés ugyanakkor a köztársasági elnök kizárólagos jogköre; e tevékenységet nem vállalhatja át sem az alapvető jogok biztosa, sem az államszervezet valamelyik másik intézménye" (origo.hu)

A labda Áder János térfelén pattog és elgondolkodhat, mi az Ö küldetése, miért is küzdött egykor és miért vállalta el jelenlegi tisztségét ...

Előzmény: Alaptörvény-módosítás 4.0.

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

"Magyarország jobban teljesít" - ezt már tudjuk Orbán Viktor évértékelője óta, de ha nem égett volna bele az elménkbe, hát az elkövetkező hónapokban addig fogja belénk sulykolni a kormány, amíg el nem hisszük. Emlékezzünk csak Selmeczi Gabriella szavaira:

"a jobboldal gyenge pontja, hogy egyből, egyszerűen megértesse az emberekkel, hogy a folyamatban lévő átalakítás hogyan érinti őket, annak mi az előnye. (...) a szakértői anyagok, előterjesztések kiszivárogatásával, az információk "idő előtti kiadásával" szemben védtelenek, mert ilyen esetekben a kormányzati kommunikáció még nincs arra felkészülve, hogy kivédje, elmagyarázza, megértesse, mit akarnak és az miért jó társadalomnak (...)

Hát most orvosolja a kormány a jobboldal gyenge pontját - és mindez mibe fog fájni nekünk, adófizetőknek? Összesen 700 millió forint plusz áfáért (azaz bruttó 889 millió forintért) fogjuk megérteni végre valahára, milyen jó is nekünk, de az összeget a szerződés szerint további 90 százalékkal meg lehet emelni, így akár 1,2 milliárd forint plusz áfáról (azaz több, mint másfél milliárdról) is szó lehet. Ha demagógiához akarnánk folyamodni, most felsóhajtanánk, mennyi lélegeztetőgép jönne ki belőle. Vagy hány négyzetméternyi iskolát lehetne kifesteni. 

"Ha emberszámba vesszük azokat, akikkel a változások történtek, és elmondjuk, hogy nincs más választásuk, megértik. Az állampolgárnak bíznia kell abban, hogy az állam jót akar, akkor is, amikor átalakítja az ember életét." (Balog Zoltán a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában)

Előbb-utóbb megértjük, ígérjük, csak a számla borsos egy kicsit, bár ennyiért már egészpályás letámadásban lesz részünk, azaz a csapból is a kormány nagyszerűsége fog folyni, előbb-utóbb kognitív disszonanciát keltve fél Magyarországban. Mert akárhogy is nézzük, egyrészt a számok nem mutatják a fene nagy jobban teljesítést, másrészről meg a többség a saját bőrén sem azt tapasztalja, milyen jó lett neki. Sőt.

És nincs menekvés - kapjuk majd a kormány-önigazolást a közösségi oldalakon (soha jobb időpont leszokni a Facebookon lógásról), óriásplakáton, tévében, rádióban, nyomtatott  sajtóban, online felületeken (iwiw, blogok,  freemail, stb.) meg a postaládánkba is tájékoztató füzetke formájában. Mondjuk, ha már muszáj kapni, még épp idejében jön, hogy be lessen vinni az iskolákba a nagy tavaszi papírgyűjtésre - tanúsítva ezzel azt, hogy igazi környezettudatos állampolgárokká váltunk. Az online megkeresések ellen védekezhetünk, a neten már keringenek a tippek, hogyan lehet letiltani a kéretlen leveleket. 

„Egy olyan országban, ahol a funkcionális analfabéták száma a felnőtt magyar népesség 25-30 százalékára tehető” - így a kormány be kívánja vonni a kereskedelmi csatornákat is, mivel „a vidéki embereket még mindig inkább a hagyományos médiafelületeken keresztül lehet elérni”.

És a téma? Mindenek előtt a kormány elmúlt két és fél éves eredménye: valószínűleg nem számokkal meg grafikonokkal alátámasztva, mert az mégiscsak túlzás lenne, elég csak dicsekedni például az egykulcsos adóval meg a családi kedvezménnyel, elegánsan elhallgatva az adójóváírás kivezetését. Igazi kommunikációs mérnöki feladat, de voltak nagy elődök, akiktől lehetett tanulni. Igaz, ott a pártsejtek gyárthatták a különböző témákban a hangulatjelentéseket - kérdés, ma hazánkban egyáltalán kíváncsi-e valaki odafenn arra, mit gondolnak és éreznek idelenn az emberek.

A kormány azt akarja kommunikálni, hogy "az elmúlt két és fél év eredménye az, hogy Magyarország ma jobban teljesít, és nemcsak az előző kormányoknál, hanem sok európai országnál is". (origo.hu)

Két cég fog serénykedni a megdolgozásunkon: a Lounge Design készíti majd a kreatív tervezést és a kreatív megvalósítást (magyarul kitalálja, hogy nézzenek ki a hirdetések, reklámanyagok és reklámfilmek) az IMG feladata pedig a médiavásárlás és elhelyezés lesz, vagyis az, hogy megtalálja a lehető legolcsóbb és legjobb felületeket az üzenetnek. Kérdés, a 90%-os puffer előzetes biztosítása kényszerített-e valaha valakit  is takarékoskodásra, valamint milyen tulajdonosi hátterű cégeknél landolnak majd a tényleges kivitelezési megbízások, illetve a kifizetett megbízási díjak.

Hozzá kell majd szoknunk az új szlogenekhez (vigyázat, lehet hogy egyes helyeken majd ellenőrzik az eddig hiányolt visszacsatolást és állami alkalmazottak írhatnak röpdolgozatokat a "mit fogtak fel a kampányból" témában). Elsődleges célcsoportok a fiatalok és nők (aki fiatal és nő, már jó, ha most el kezd rettegni), de kapunk majd bőven elegendő reklámot a "Versenyképes Magyarország" és a "Jó állam" témában, de olyan új projektek is megjelennek, mint a "Működőképes egészségügy", a "Kulturált állam", a "Zöld állam" és a "Lehetőség" is. A lényeg, hogy „arra kell törekedni, hogy olyan kifejezéseket használjunk, amelyekkel az emberek könnyen tudnak azonosulni, s amelyeket egyértelműen a Nemzeti Együttműködés Kormányához lehet kapcsolni”. 

Kérdés, van-e annyi reklám a világon, ami ellensúlyozni tudná a valóságot: 

• a fiatalok reménytelen munkaerőpiaci helyzetét, a tandíjat, az elvándorlást meg az alaptörvénybe vésett röghözkötést,

• az egészségügy kritikán aluli állapotát (három hónap bejutni egy sima szakrendelésre, egy hónap onnan még a kórházi kivizsgálás - majd fél év, mire kiderülhet első körben, mi is a páciens baja, és akkor még nem beszéltünk a hosszú éveket felölelő várakozási listákról, stb.)

• a jó állam hiányosságait (például majd nyolc hónapot kell várni egy diákigazolványra, az iskolák működése bizonytalan, a nyugdíjas politikusok kivételezett helyzete, stb.)

• versenyképesnek egy cseppet sem mondható adó- és járulékrendszerünket

• a kultúra szelektív támogatását (vajon menőnek és igényesnek tartja-e a többség az új extra-konzervatív irányvonalat?)

• a zöld államról meg ne is beszéljünk, amikor e kampány keretében elpocsékolnak egy csomó minőségi papírt - tanulhatnának a még az alkotmányból is kiírt hajléktalanoktól, akik igazi szelektív hasznosításos életmódot folytatnak.

A lista természetesen egyénileg bővíthető, mindenkinek saját napi tapasztalata alapján. Az pedig, hogy a "Lehetőség" mit takar, egyelőre még rejtély - ha például a dohánykoncessziós pályázatra gondolunk meg annak anomáliáira, rögtön lekorlátozódik azoknak a száma, akik ténylegesen élhetnek is az állam nyújtotta "lehetőség"-ekkel. Nekik meg nem kell reklámozni a kormányt, ők már úgyis szeretik.

A "Lehetőség"-nek ráadásul négy altípusa lesz, a Zöld, a Kreatív, a Gyógyító és a Vállalkozó Magyarország - egy biztos, a szerződést elnyerő kreatív cégek már kaptak lehetőséget, így tudhatják, mit is kell majd reklámozniuk.

De nemcsak a múlt dicsőítése a cél, hanem a jövőre is gondolnak: a kommunikáció fókuszában a gazdaság erősítése és a jó állam megteremtése áll, vezérgondolatok pedig  az értékelvűség, az aktivitás, a jövőképből fakadó erő és a generációkon átívelő témák.

"Hitet kell adni az embereknek, hogy változások következnek, mert amíg világosan látható a jövőkép, addig hajlandóak aktívan támogatni a kormányt. Hangsúlyozni kell, hogy az aktív részvétel fontos, olyan üzeneteket kell megfogalmazni, amelyek több generációt egyszerre képesek megszólítani, erősítve a közösségi érzést" (origo.hu)

A békementesek tanúsíthatják, mire is jó a feltétel nélküli hit, azonban azok, akik már emigráltak vagy most szándékoznak, valószínűleg a hit-deficites választók közé tartoznak. Meg azok is, akik hitelcsapdában vergődnek vagy épp másfél éve nem találnak munkahelyet. Nekik valószínűleg nehéz lesz elmagyarázni, hogy van világos jövőkép meg vegyenek részt aktívan annak a kormánynak a támogatásában, amely politikusai szerint 47 ezer forintból meg lehet élni. Az pedig, hogy jó sokszor hallják majd, "közösség", "jó állam", "megújulás", "újjáépítés" vagy épp "együttműködés", ráadásul mindezt több, mint másfél milliárdért, nem biztos, hogy töretlen optimizmust  fog belőlük kiváltani. 

Vannak kormányzati célcsoportok is, így kiemelt figyelmet kap majd

• a 18-25 éves korosztály, számukra az üzenet az lesz, hogy itthon is megtalálhatják a lehetőségeket, amelyeket külföldön is megtalálnak. Kérdés, vajon ezt meddig hiszik el a fiatalok, illetve mit szól majd ehhez a Jobbik, aki pont ebben a korosztályt tudja a legjobban beterelni saját hívei közé. Arról nem is beszélve, hogy az elvándorlás miatt lassan nem lesz nagy probléma a Fidesz-aktivistáknak egyesével felkeresni az itthon maradtakat, hogy a kormány nagyszerűségét propagálják nekik.

• a 26-44 éves korosztály esetében  meg akarják akadályozni az elfordulásukat a politikától, ehhez a kormány szerint "aktív közösségi élményekre van szükség", "kiemelten fontos az interaktivitás lehetőségének megteremtése". Kérdés, vajon mire gondolnak - kötelező békemenetre? Még több nemzeti konzultációra? Esetleg visszajönnek a kommunista szombatok, csak most majd "országépítő" szombatoknak fogják majd hívni? Vagy a régi KISZ-es mozgalmi dalok újjászületnek, ezúttal vidám jobboldali konzervatív szöveggel, lakótelepi össznépi tábortűznél énekelve? És aki nem vesz részt az interaktív közösségi élményben, az rendszeridegen lesz, az "újjáépítés" kerékkötője?

• a nők mint célcsoport - a kormány szerint ők a népesedés és a foglalkoztatás szempontjából  is kulcsfontosságúak és  "szükség van arra, hogy kormányzati szinten megszemélyesítsük azokat a kérdéseket, amelyek a leginkább érintik őket". A közelmúltban egy-két politikusi felszólalás már elhangzott, mire is jók a nők, ezt nehéz lesz elfeledtetni, főleg ha a szülés-gyereknevelés mint női alapkötelezettség és hivatásos anya-karrier lesz a fő kormányzati üzenet. Ráadásul olyan női lapokat is meg kíván célozni a kormányzati reklámkampány, mint a Nők Lapja, a Story, az Éva Magazin és a Marie Claire.

• a bulvársajtó is retteghet - ebben rendszeresen meg kell jelenniük kormányzati politikusoknak. "A jövő évre tervezett kiemelt intézkedéseket úgy kell kommunikálnunk, hogy ezzel a bulvársajtót is tematizálni tudjuk" - ez lehet, hogy hamarabb be fog következni, mint gondolnák, különösen ha a Blikk tevékenységére gondolunk (képviselői jutalmak megszellőztetése, Zsiga Marcell háza, R. Kamilló bordélyházainak lehetséges politikusi ügyfélkörére utalás, stb.). Igaz, ezek a témák legalább érdeklik a tágabb közvéleményt is, bár hatásuk nem biztos, hogy pozitív a Fidesz szempontjából. Már csak az a kérdés, mikor lesz állami bulvárlap a Blikk, biztosítva ezzel a bulvársajtó feltétlen lojalitását.

Most már tudjuk, milyen fontosak is vagyunk a kormánynak - hihetetlen összegeket költ meggyőzésünkre ("tájékoztatásunkra"). És ez így fog menni egészen a jövő évi választásokig. Repkednek a milliárdok, mi pedig csak csodálkozhatunk, mennyit is hajlandó fizetni a Fidesz a mi saját pénzünkből a mi voksunkért. Aztán ha elfogy a pénz, majd újabb megszorításból pótoljuk, a legfontosabb, hogy tájékozottak legyünk ...

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

És Kelevaleez javaslatára a videó:

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Megint napirendre került az élelmiszerek áfájának csökkentése - igaz csak szelektíven, nem pedig egységesen. Az erről szóló javaslatot a Vidékfejlesztési Minisztérium a március közepén esedékes kormányülésre fogja beterjeszteni. A javaslatról szóló hírt a Magyar Hírlap hozta le, Czerván György, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkár nyilatkozatával együtt.

"Nagyon fontos kormányzati lépés lenne az általános forgalmi adó csökkentése. Elősegítené például a feketegazdaság visszaszorítását. Nagyon remélem, hogy siker koronázza az erőfeszítéseinket, és a kormány elfogadja a tárca tervezetét" (Czerván György)

És most jön a de, ez pedig Balog Ádám, a Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkárának pénteki előadása. Szerinte Magyarországon az állam a GDP 39 százalékát vonja el adók formájában a gazdaságtól, e szint további csökkentéséhez be kell indulnia a gazdaságnak, plusz a jövedelmet terhelő adók csökkentése érdekében a fogyasztást terhelő adók súlyát kell növelni. És akkor még nem is beszéltünk Cséfalvay Zoltán Nemzetgazdasági Minisztériumi államtitkár nem is olyan régen elhangzott bejelentésére, mely szerint "az adórendszer elnyerte végleges formáját, egy olyan adórendszer alakult ki a foglalkoztatást és a jövedelmeket terhelő alacsonyabb, illetve a fogyasztást terhelő magasabb adókkal, ami segítheti az ország gazdasági növekedését".

Tehát mit tudtunk meg adórendszerünkről idén februárban alig két hét alatt?

1. 1. úgy, ahogy van tökéletes
   2. a tökéletes csökkenthető, ha beindul a gazdaság
   3. na jó, egyesek szerint kellene csökkenteni az élelmiszer-áfát, de ők ugyebár egy másik minisztérium és nem biztos, hogy lettek tájékoztatva arról, hogy egy tökéleteshez akarnak hozzányúlni.

És mi, fogyasztók mire számítsunk?

"A" változat: kormány úgy dönt, mégiscsak kampányidőszak van, a tökéletes lehet még tökéletesebb, így szelektíven áfát csökkentenek. A kereskedők meg lenyelik, ahogy egykor tették a szocialisták alatt, a szakértők meg elmagyarázzák, miért is törvényszerű az, ami történt. A kampányplakátok próbálják ugyan sulykolni, mennyivel olcsóbb is lett minden, az ellenzék pedig elmondhatja, a Fidesznek még más kárán sem sikerült tanulnia.

"B" változat: a kormány szelektíven csökkent, a kereskedők nem nyelik le, de az infláció és a jelenlegi nyomott árak miatt a fogyasztók számára úgy fog tűnni, hogy áfacsökkentés ide vagy oda, az árszínvonal maradt ott, ahol eddig is volt. A kormány plakátokat ragaszt ki önmaga dicsőítésére, a boltokban is ki kell írni a mínusz ki tudja mennyi százalékot, meg bizottságot is állítanak fel az áfaellenőrzésre meg forróvonalat és Facebook oldalt izzítanak a lakossági bejelentéseknek, hogy aztán a hazai kereskedőláncok bebizonyítsák, ők mindent megtettek, de van olyan valami, amire nem számított a Fidesz sem, mégpedig az infláció meg a költségek érvényesítése. Az ellenzék pedig sajtótájékoztatókat tart, miért is csődölt be az áfacsökkentő intézkedés.

"C" változat: megtörténik az áfacsökkentés, és tényleg, olcsóbbak is lesznek a kimazsolázott termékek. A fogyasztók örülnek, de ekkor jön a feketeleves - lássunk csodát, kevesebb áfa érkezik be a költségvetésbe. Elindul a kapkodás, valahonnan pótolni kell azonnal mert nem lesz miből kifizetni a becsillogtatott 13. havi nyugdíjat meg a stadion-építést, tehát jön az újabb ötletelés, miből is kellene a lyukat betömni. Az ellenzék sajtótájékoztatókat tart, már megint jönnek a megszorítások, a kormány pedig magyarázza, jönnek, de nem megszorításnak hívják és nem is a zemberek fizetik meg. De mivel ténylegesen mégiscsak a zemberek fizetik meg (mert ki más), így kampányidőszakban összességében nem fog túl jól mutatni az újabb csomag, akármilyen demagóg PR próbálkozás is fogja kísérni.

Az "A"-"C" verziók további támadási felülete, vajon a kormány mit gondol alapvető élelmiszernek: a sertésparizer az, a marhaparizer nem az? És melyik zöldség alapvető, a krumpli igen, a brokkoli nem? Vajon a cukor meg a száraztészta megérdemli az áfacsökkentést vagy sem? Elképzelhető, hogy lesznek olyan élelmiszerek, amelyek úgy maradnak ki a szórásból, hogy az közfelháborodást és értetlenséget kelt, míg mások méltatlanul, lobbiérdekek alapján fognak a kosárba kerülni - csak nézzük meg a Nemzeti Dohányboltokat termékpaletta-bővítését, az sem híres a védhetetlen logikájáról.

Támadható lehet még az alkalmazott áfa-kulcs is: a jelenlegi kedvezményes, 18%-os igen magas nemzetközi összehasonlításban - az elvárt eredményt valószínűleg csak drasztikus csökkentés hozná meg (pl. a szektor fehéredését), így van, aki egyenesen az 5%-os áfát tartaná elfogadhatónak (Németh Antal, a Vágóállat és Hústermék Tanács (VHT) elnöke). Abban mindenképpen egyetérthetünk, ha a termékeken alacsony az áfa, úgy kevésbé érdemes vele bűvészkedni, azaz adót csalni.

"D" változat: az élelmiszerek áfája marad ott, ahol most van, az ellenzék pedig folyamatosan mondja, pedig igazán kellene csökkenteni, az emberek megérdemelnék és ráadásul más országokban sokkal alacsonyabb. Kampányidőszakban igazi kormány-öngól.

A "D" verzió esetében az eredeti betervezett áfabevételek teljesülhetnek (nincs szükség emiatt "kiigazításra"), a "C" verzióban prognosztizált kisebb áfabevétel azonban az "A" és "B" verzióval is együtt járhat, csak a mértéke kérdéses.

Ha pedig már költségvetési hiány, akkor jön az újabb csomag - az pedig csak a kormány kreatívságán múlik, kire  próbálja ráterhelni. Szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy éppen arra a rétegre, amelynek a legfontosabb lenne az olcsóbb élelmiszer. Ha pedig rosszul számolnak a kormányzati közgazdászok, még az is lehetséges, hogy az újabb megszorítás több pénzt visz el a családoktól, mintha maradt volna az áfa az eredeti szinten. És indulhat a kormányzati aggódás, hogyan lehet mindezt az emútnyócévre terhelni, meg a Bajnaira és a Gyurcsányra.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán Viktor évet értékelt, 2012-őt, azaz az elrugaszkodás évét - bár tartalmilag inkább a kicsit távolabbi múltat ostorozó, a közelmúltat feldicsőítő és a jövőt fantasztikus vízióba öntő kampánybeszédnek lehettek részesei a hallgatók, olvasók.

Röviden összefoglalva: ami problémák vannak, az mind a szocialistáktól erednek (na jó, meg a külföldiektől és a bankoktól), ami jó, az pedig egyértelműen a Fidesz. 

A múlt?

"Az eredmények azt mutatják, Magyarország jobban teljesít. A magyarok 2012-ben nem dolgoztak hiába; jó döntés volt kitörni a kényszerpályáról, és jó döntés volt magunk kezébe venni a sorsunkat (...) ennek a sikernek nem örülnek azok, akik sok éven, évtizeden át politikai és gazdasági hasznot húztak hazánk gyengeségéből. Ők arra készülődnek, hogy visszavigyék Magyarországot a múltba, azt remélik, az már megszépült (...), „tévednek, egy erős ország nem felejt”. Nem felejtjük el azt a nyolc évet. Nem felejtjük el, kik és hogyan adósították el az országunkat, a városainkat, a falvainkat, a családjainkat. Nem felejtjük el, hogy elvették az otthonteremtés lehetőségét a fiataloktól. Nem felejtjük el, hogy elvették a támogatást a magyar családoktól. Nem felejtjük el, hogy elvettek a nyugdíjasoktól egyhavi nyugdíjat. (...) és azt sem felejtjük el, hogy mindennek az ellenkezőjét ígérték. Nem felejtjük el, hogy nyolc éven át hazudtak a magyaroknak; és a békésen ünneplő emberekre uszították a rohamrendőröket. Nem felejtjük el, hogy együtt tették tönkre az országot." (Orbán Viktor évértékelő, fidesz.hu)

Igaz, például a városok és falvak eladósítását egy az egyben a szocialistákra kenni, ez erős csúsztatás, de hát ilyen alkalmakkor nyugodtan el lehet felejtkezni a fideszes vezetés alatt túlköltekező önkormányzatokról, és a tizenharmadik havi nyugdíj jogosságát is erősen megkérdőjelezik azok, akik valamilyen kifürkészhetetlen okból csak az év 12 hónapjára kapnak fizetést. De végül is ez egy kampánybeszéd, nem pedig statisztikai közlemény.

A jelen?

„olyan országot építünk, amelyben nem bankárok és külföldi bürokraták mondják meg, hogyan éljünk, milyen alkotmányunk legyen, mikor emelhetünk béreket, nyugdíjakat. Olyan országot építünk, ahol senki nem erőlteti rá mások érdekeit a magyarokra.” (Orbán Viktor évértékelő, fidesz.hu)

És Orbán Viktor szerint hazánk jobban teljesít - ezt érezhetik a minimálbéreresek, hiszen a kormányváltás óta 24 500 forinttal nőtt a minimálbér (tegyük hozzá, csak a bruttója, olyannal, mint nettó meg reálérték nem kell foglalkozni, politikusaink sem teszik) és a nyugdíjasok is örülhetnek, mivel a Fidesz nemcsak megőrizte, hanem meg is emelte a nyugdíjak reálértékét, tehát nem hagyja, hogy az idős emberek életszínvonala csökkenjen. Egészségügyünk igazi sikertörténet (hiába, ő nem vár 4 hónapot egy szakrendelésre bejutásra, egy hónap egy rutin kórházi kivizsgálásra), igaz, az igazi sikerhez kell még 6460 új ápolónő (talán csökkentené a hiányt, ha nem küldenék a munkaképes meglévőket erőszakkal nyugdíjba ...)

Van, ami kimaradt: mondjuk a csökkenő GDP meg olyan apróságok, mint az építőipar mélyrepülése, a foglalkoztatás csökkenése, az infláció meg az elvándorlás nem volt terítéken, de ezek részletezése nem is várható el egy kampány során az épp regnáló miniszterelnöktől.

Ha pedig hiányoljuk a konkrét számokat, esetleg úgy érezzük, a KSH által közzétett számok alapján kikövetkeztethető tendenciák nem igazán tükröződnek az évértékelésben, jusson eszünkbe a régi vicc:

Egy matematikus, egy könyvelő és egy közgazdász jelentkezik ugyanarra az állásra. Az interjút végző jövőbeli főnök először behívja a matematikust és megkérdezi: 
- Kettő meg kettő az mennyi?
A matematikus válaszol:
- Négy
A leendő főnök rákérdez:
- Biztos?
A matematikus furcsán néz, de aztán újra válaszol:
- Igen, egészen biztosan négy.
A következő a könyvelő, aki a ugyanarra a „kettő meg kettő mennyi” kérdésre így válaszol:
- Átlagban négy – lehet ugyan plusz-mínusz 10% eltérés, de átlagban négy.
Végül a közgazdász kerül sorra és kapja ugyanazt a kérdést, „mennyi kettő meg kettő”. A közgazdász erre szó nélkül feláll, odamegy az ajtóhoz, bezárja, majd az ablakon lehúzza a rolót, végül odaül szorosan a kérdező mellé és visszakérdez:
- Mit szeretne, mennyi legyen?

A jövő?

És ha már Magyarország jobban teljesít, a jövő az, amire igazán koncentrálni kell, arra, mi lesz húsz év múlva:

"A mi mestertervünk szerint megszüntetjük az ország külső pénzügyi függését. Megszüntetjük Magyarország energiafüggőségét. Mindenkit kisegítünk a devizaadósságból, megállítjuk a népesség fogyását. Mindenki talál majd itthon munkát, aki itthon kíván dolgozni. A magyar gazdaság versenyképességét a világ legjobb harminca közé visszük. Az újraiparosítással a magyar ipart összeépítjük a némettel. A pénz, az energia és az információ költségszintje a hazai vállalkozások számára alacsonyabb lesz a versenytársaink költségszintjénél (...).

Tízezer exportáló, versenyképes magyar középvállalatot fogunk felépíteni. 15-20 regionális magyar multi ad majd erőt a magyar gazdaság globális terjeszkedéséhez, és közben a nemzeti össztermék 50 százaléka alá csökkentjük az államadósságot (...) innovációra és kutatásra fordítják majd a nemzeti össztermék 4-5 százalékát, és több egyetemet is „bevisznek” a világ legjobb kétszáz egyeteme közé. Kultúra, tudomány, zene és sport területén népességszámunknál jóval tekintélyesebb helyezést érünk majd el (...) a Kárpát-medencében élő és a világban szétszórt magyarokat kulturális, közjogi és szellemi tekintetben is integrálni fogják. Szétszórattatásból világnemzetet építünk (...) mindezek mellett a magyar családok életszínvonala meghaladja majd az európai átlagot." (Orbán Viktor évértékelő, fidesz.hu)

Tehát: nemzetközi függőségünket úgy megszüntetjük, hogy iparunkat összeépítjük a némettel, mindenki kilábal a devizaadósságból, annyi munkahely lesz, amennyi csak kell, a pénz, az energia és az információ költsége a magyaroknak olcsóbb lesz, valamint az egész világban szétszórt magyarság közjogi és szellemi tekintetben integrálva lesz világnemzetként. És végül, de nem utolsó sorban megszűnik energiafüggőségünk és az államadósság is a GDP 50%-a alá kerül. Tehát, ha 20 év múlva az ifjú vándor megpihen, az magában a Kánaánban fog történni.

Az ellenfelek?

És kik az igazi ellenségek? Ők sem maradhattak ki: az ellenzék az, amely a Fidesz hatalmára tör és ezzel megakaszthatja a szép új világ eljövetelét és mindezt valójában a külföldi érdekcsoportok akarják (hogy ne maradjanak táplálék nélkül az összeesküvés-elmélet pártiak sem:

"(...) pontosan tudjuk, mire készülnek. A bankok adóját elengednék, és helyette megint az embereket adóztatnák, csökkentenék a minimálbért, megvágnák a nyugdíjakat, és megint elvennék a gyermekek után járó adókedvezményt (...) ezektől a politikusoktól a felsorolt lépéseket várják a bankok, a spekulánsok. És a gyengék mindig meghajolnak az erősek akarata előtt (...) Soha sem álltak ki, és most sem állnak ki a magyarok érdekeiért. Ezért van az, hogy mint húst a legyek, dongják őket körül az erős külföldi érdekcsoportok. Valójában azok akarják visszaültetni őket a magyarok nyakába." (Orbán Viktor évértékelő, fidesz.hu)

És végül a fiatalokhoz is akadt pár jó szava, például a röghözkötés jogosságáról; miniszterelnökünk természetesnek nevezte, ha a fiatal, tehetséges, agilis szakembereket - akiket a magyar emberek adóforintjaiból képeztek ki - legalább egy ideig itthon, magunk között akarjuk látni. 

És igen, még el sem érjük a 20 év múlvára beígért Kánaánt, de 2013 már az aratás éve lesz, legalábbis Orbán Viktor szerint.

Az ELMŰ-ÉMÁSZ nem restellte, felvette a kesztyűt a kormányzati retorikával szemben és tájékoztatta a fogyasztókat, mit  okoz  várhatóan a tízszázalékos rezsicsökkentés (hasonlóra készül például a Tigáz is).

Igaz, semmi olyat nem írt le a nagyvállalat a számlához csatolt levelében, ami a sajtóban ne jelent volna már meg mindenféle elemzés és nyilatkozat formájában, de azért mégis csak más az interneten szakpolitikai cikket olvasni meg más az, amikor a nemzeti konzultációhoz hasonlóan minden érintett megkapja írásban a szolgáltató véleményét, ami egyben a kormányzati intézkedés cukrospapírba csomagolt kritikája.

Mert ugyebár amíg a kormány bombázhatja az adófizetők pénzén mindenféle álkérdésekkel a választókkal, addig - legalábbis gondolta az ELMŰ-ÉMÁSZ vezetése - ők is megtehetik ugyanezt: egyszerűen tájékoztatják a fogyasztókat, szerintük mi történt eddig és mi vár az érintettekre, illetve ők hogyan gondolják a cégüktől elvárt szolgáltatási színvonal teljesíthetőségét. Többek között az alábbiakra térnek ki a 10 pontjukban (részletesen itt):

• az ELMŰ eddig is azt számlázta ki a fogyasztóknak, amit az állam megengedett neki, a jogszabályoktól a szolgáltató nem térhet el
• az áram árának több, mint háromnegyede adó és egyéb, állami és más vállalatokhoz befolyó díjtétel (részletesen itt)
• a lakossági áramszolgáltatás évek óta veszteséges 
• a lakossági árak csökkentésével egyidejűleg a nagyobb vállalkozásoknál áremelést hajtott végre a kormány - ezek növekvő költségeiket be fogják építeni az áraikba (pékségek, stb.), így a rezsicsökkenés ára másik oldalról a fogyasztói árszínvonal növekedése lesz
• kevesebb bevételből kevesebb fejlesztésre és felújításra fogja futni - ne lepődjünk meg tehát, ha az áramszünetek gyakoribbak lesznek (ez mondjuk fogja érinteni azokat is, akik januártól magasabb számlát kapnak, az általuk elszenvedett kényszerű munka-kiesés miatt ők az igazi vesztesei az új rendszernek). 
• az ELMÜ alvállalkozói (van belőlük több, mint 3 ezer) ezentúl kevesebb megbízást fognak kapni, emiatt munkahelyek szűnhetnek meg.

A 10 pontban semmi új nincs - aki egy kicsit is tisztában van a pénzügyekkel, az tudja, ha ugyanazért a munkáért kevesebbet kap, abból kevesebbet tud költeni, különösen akkor, ha az eddigi megtakarításai (~profit) kevesebbek voltak, mint a csökkenés mértéke. Lehet mondani, fizessen a cég kevesebb osztalékot (tőzsdei cég, vajon miért is maradnának tulajdonosok a tulajdonosok, ha nem kapnak megfelelő ellentételezést a pénzük  parkoltatásáért?), de ha ily módon nem érhető el a nullszaldó, hát akkor bizony a kiadásokon kell faragni - kevesebb alkalmazott, a nem létfontosságú munkák elhalasztása, stb. Hamarosan meglátjuk, az ELMŰ milyen megszorításokat fog alkalmazni - és lehet, hogy ennek következtében sokan nem fogják látni az esti híradóban, milyen újabb pozitív lépéseket tesz a kormány. Mert az áramszünetnek az egyik legfontosabb hozadéka, hogy aki otthon ül és tévét néz, az ideiglenesen kénytelen ezzel felhagyni.

Igenám, de Németh Szilárd sérelmezi a fogyasztók (választópolgárok) ilyen irányú tájékoztatását - 

"amit az Elmű megengedett magának ebben a levélben, az egész egyszerűen elképesztő, azt sugallja az embereknek, hogy miattunk elbocsátások, rendszer-karbantartási problémák lesznek". 

És mi van, ha tényleg lesznek elbocsátások meg rendszer-karbantartási problémák épp a pénzhiány miatt? A fogyasztók majd választhatnak és okolhatják azt, akit szeretnének: a kormányt vagy a szolgáltatót, azt azonban mindenképpen megérdemlik, hogy tájékoztatásukban mindkét fél részt kaphasson és ne szenvedjenek információhiányban, ha már utálni kell valakit a mindennapos bosszúságokért.

A rezsicsökkentést ellenőrző parlamenti munkacsoport vezetője szerint "amikor az ország jobban teljesít, (...) azok az emberek, akik ezt a teljesítményt létrehozták, megérdemlik, hogy csökkenjenek a háztartási kiadásaik" - és ez az a pont, ahol ha Németh Szilárd komolyan gondolja, igen sokat tehet. Például eléri, hogy a fővárosi képviselőtestület intézkedjen a közműdíj-kompenzáció újraélesztésére, mivel ezt a támogatási formát olyan rezsitételeknél is megszüntették, amelyeket eddig a kormány nem csökkentett, például a víz, csatorna és szemétdíjak esetében. 

Abban ugyan lehet vitatkozni, hogy az országunk éppen a jobban teljesítő stádiumban van-e, de azok az ilyen vagy olyan okból rászorultak, akik szintén részesei ezen teljesítménynek, mivel érdemelték ki, hogy a kevésbé szegények rezsije csökkenjen, az övék viszont nőjön? Vajon Németh Szilárd rájuk nem gondol, amikor a "háztartási kiadások megérdemelt csökkenéséről" beszél, csak a megfelelő bevétel okán a rezsiszámla-fizetési gondokat nélkülöző választókra? (a témáról részletesen a Rezsicsökkentés Fidesz-módra poszt)

Németh Szilárd azt is kijelentette, hogy találkozni fognak a szolgáltatókkal, és nem az a céljuk, hogy a cégek padlóra kerüljenek ettől a 10 százalékos csökkentéstől. Vajon miért Bod Péter Ákos szavai jutnak erről az eszünkbe?

„A kormányzat művészete, hogy nem kell állandóan mindent módosítgatni, ennek az előfeltétele, hogy előtte kell számolni.Jó, ha a döntéshozók nem a lehetetlen tartományában kóborolnak” (Bod Péter Ákos)

Mert itt mintha az előre számolás elmaradt volna - pedig csak át kellett volna nézni az érintett szolgáltatók utóbbi pár év beszámolóit és azok kiegészítő mellékleteit, illetve fel is lehetett volna nekik tenni egy-két kérdést. Az összeesküvés-elmélet pártiak azonban más irányban is kereshetik a jelenlegi helyzet okát - cél kivéreztetni a szolgáltatókat aztán államosítani, vezetőket kinevezni és gálánsan megfizetni, nagyberuházásokat kiszervezni, tanácsadó számlákat befogadni aztán úgy dönteni, mégiscsak megérdemelnék a választók azt, hogy ne öntsék feleslegesen a veszteséges cégekbe az adóforintjaikat és a lehető legjobb megoldást felvezetve újra privatizálják a cégeket. De most már azoknak, akik ezt megérdemlik, akik megfelelnek a kényes magyar ízlésnek. 

Egyelőre ne higgyünk az összeesküvés-elmélet gyártóknak, hanem bízzunk Németh Szilárd szavaiban meg abban, hogy a kormánynak nem célja, hogy a cégek padlóra kerüljenek a januári 10%-os, meg a júniusi és későbbi ki tudja hány százalékos csökkentéstől.

Előzmény:

Rezsicsökkentés Fidesz-módra

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!