Ki jár jól a rezsicsökkentéssel? A kormány szerint mindenki,  hiszen "minden épeszű ember örül a rezsicsökkentésnek” (Németh Szilárd), ám a Fidesz az egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Méghozzá azoktól, akik igazán rászorultak.

A rezsicsökkentést mind igazi kampányintézkedést ez év januárjától vezette be a Fidesz: 

"2013. január 1-től a kormány és a Parlament döntéseinek megfelelően tíz százalékkal csökken a villamos energia, a gáz és a távhő ára Magyarországon (...) A Fidesz frakcióvezetője a rezsicsökkentésről szóló döntést történelmi lépésnek nevezte.

A kormány és a Fidesz elszánt szándéka az volt, hogy minden háztartás végfogyasztói árában tíz százalékos értékű villamos energia-, gáz- és távhőár-csökkenés következzen be (...) ennek érdekében három törvény és 11 rendelet módosítására került sor, és a két ünnep között megjelentek az Energia Hivatal határozatai is.

A gázárakról szólva elmondta, az alapdíj tíz százalékkal csökken, és a köbméterenként fizetendő díjnál van egy 8,2 százalékos mértékű csökkentés, emellett eltörlik a földgáz biztonsági készletezése után fizetendő 1,8 százalékos köbméterenkénti díjat. A villamos energia esetében a lakossági fogyasztók forgalmi díjai átlagosan 8,4 százalékkal csökkennek, és ezen felül még jelentkezik a rendszerhasználati díjak 1,6 százalékos csökkentésének hatása is. A távhőárak esetében pedig egyértelműen a végfogyasztói árak tíz százalékos csökkentéséről döntött a kormányzat. (Rogán Antal, fidesz.hu)

A kormány elhatározta, tűzön-vízen át érvényesíti a rezsicsökkentést, ennek érdekében még Németh Szilárd vezetésével egy munkacsoportot is létrehoztak, amelynek feladata a tíz százalékos rezsicsökkentés gyakorlati megvalósításának ellenőrzése, tehát az, hogy ellenőrizze és nyomon kövesse az árak alakulását, azt hogy a csökkentések megjelennek-e, és milyen formában a családok számláiban. Plusz Rogán Antal szavaival: Németh Szilárdnak „minden felhatalmazása megvan arra, hogyha úgy ítéljük meg, hogy a szolgáltatók trükköznek, akkor a képviselő úr bármilyen jogszabály-módosítást kezdeményezhet mind a Parlamentben, mind pedig a kormányzatnál, mert erre a miniszterelnök úrtól is megvan a megfelelő felhatalmazása”. 

De mi van akkor, ha nem a szolgáltatók, hanem épp a legnagyobb önkormányzat, a Fővárosi Önkormányzat trükköz? Mit szándékozik tenni az országos Fidesz a budapesti Fidesszel, hogy az ne rontsa le a látványos rezsi-intézkedés PR-hatását?

Az igazán rászorultak eddig is kaptak kompenzációt közműdíjaikhoz, ha jogosultak voltak rá, a fővárosban például a Hálózat - Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért Alapítványon keresztül. Az Alapítvány létezésének célját a következőképpen fogalmazza meg: 

"Az utóbbi években folyamatosan növekszik azon Ügyfeleink száma, akiknek szociális helyzetük miatt nehézséget okoz a közüzemi díjakat tartalmazó számlák kiegyenlítése. Ezen ügyfélkör támogatására jött létre a Hálózat Alapítvány, mely a távhõ-, víz-, szennyvízelvezetési-, hulladékkezelési-, valamint a lakhatással összefüggõ díjak hátralékának kiegyenlítéséhez nyújt segítséget.

Az Alapítvány célja: Azon szociálisan rászorult, fõvárosban lakó polgárok támogatása, akik az energiaárak és a lakásfenntartási költségek növekedése miatt szociálisan nehéz helyzetbe kerültek és önerejükbõl nem képesek fedezni az elfogadható szintû lakhatás költségeit, továbbá megfelelnek az Alapítvány támogatási feltételeinek." (Hálózat Alapítvány)

Az Alapítvány jelentéséből kiderül, hogy 2011-ben több, mint 1,4 milliárd forint értékben osztott ki támogatást, távhő díjkompenzációt kapott 12 ezer család, víz-, csatorna- és szemét díj kompenzációt 22 ezer család, egyszeri téli rezsitámogatásban pedig 30 ezer család részesült.

Az idén azonban gyökeresen megváltozott a helyzet - az igazán rászorultak úgy érezhetik, cserbenhagyták őket:

"Mindig márciustól februárig terjedő időszakra volt a kompenzáció. A közgyógyellátásos igazolványosok alanyi jogon megkapták, ha benyújtották az igénylést.
A lakóhely szerinti illetékes önkormányzathoz kellett egy nyomtatványt benyújtani, és a Társasház számlájára utalták a pénzt. 2011-ben havi 750 Ft víz, 750 Ft csatorna és 550 Ft szemétszállítási díj kompenzációt (plusz egyszeri 12.000 Ft téli rezsi támogatást). 

2012. márciustól az összegek (mint ma felhívták rá a figyelmemet, mert a pénzt nem mi kaptuk, így a közös költségünknél jelentkezik most a mínusz) havi 350 Ft víz, 350 Ft csatorna és 300 Ft szemétszállítási díj kompenzációra csökkentek.

Most, 2013-ban kiderült a Hálózat Alapítvány sajtóközleményéből, hogy átmenetileg (?) a kompenzáció nem igényelhető (be sem adható a kérelem), tehát 2013. márciustól nem kapjuk, se vízre, se szemétszállításra, se csatornára, így a közös költségünk nemhogy csökken, hanem növekszik." (egy Fővárosi Rászorult Morgása)

A fővárosban tehát megszűnt az a kompenzációs támogatás, amelyet a legrászorultabbak kaptak rezsijük fizetéséhez - ráadásul pont olyan költségek tekintetében szűnt meg, amelyeket egyelőre nem csökkentett a kormány. A legrászorultabbak esetében egyik oldalon a kormány ugyan kikövetelt 10% gáz-, áram és távhő árcsökkentést, másik oldalról viszont a szintén kormánypárti vezetésű Fővárosi Önkormányzat megszüntette a havi kompenzációt (ennek összege 2011-ben még havi 3.500 Ft, 2012-ben pedig 1.000 Ft volt például a fenti Fővárosi Rászorult Morgó esetében). 

A Fidesz február elsejei közleménye alapján "a mi politikánk a rezsicsökkentés, valamint a családok és a munkavállalók terheinek csökkentése" - és lehet, hogy kormányzati szinten erre is törekszenek, de önkormányzati szinten pont ellenkezőleg, a legszegényebbektől vonják el az eddigi támogatásokat úgy, hogy ezen költségek általános csökkentése egyelőre csak tervszinten, júniusi határidővel jelenik meg a kormányzati retorikában.  Mindezt olyanok teszik, akik nagy valószínűséggel nem érzik át az intézkedésük súlyát - hiszen havi jövedelmük alapján honnan is tudhatnák, milyen az, amikor havi 2-3 ezer forint támogatás is nagy segítség? Esetleg úgy gondolják, a mindenki, tehát a gazdagok által is megkapott -10% majd ellentételezi az önkormányzati szegényeken spórolást? Hát nem, az érintettek biztosan nem értenek egyet ezzel a lehetséges érveléssel - mert aki eddig igazán szegény volt, az ezzel az intézkedéssel még szegényebb lett.

És amíg a kormány nem ellensúlyozza a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartozó kompenzáció megszüntetését, addig is az érintettek olvasgathatják a Hálózat Alapítvány sajtóközleményét:

"Tájékoztatjuk az érintett fővárosi lakosokat, hogy a 2013. február 28-át követő időszakra nem lehet díjkompenzációs kérelmet beadni a polgármesteri hivatalok ügyfélszolgálati irodáiban. Ennek oka, hogy a Hálózat - Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért Alapítvány határozatlan időre felfüggeszti a fővárosi közüzemi díjkompenzációs rendszer működtetését. A díjkompenzációs támogatási rendszer feltételeinek kialakítása a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe tartozik."

 Kérdés, vajon a fideszes Fővárosi Közgyűlés trükközését (azaz a legszegényebbek rezsiemelkedését) a fideszes Németh Szilárd kivizsgálja majd?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Újabb és újabb listák kerülnek elő - és csak reménykedhetünk, egyiken sem szereplünk. Ha pedig már rajta vagyunk, akkor legalább a lista készítőjének szempontjából a pozitív oldalon legyünk. Mert a negatív-pozitív besorolás ki tudja milyen hátrányt hoz majd, ahogy telnek-múlnak az évek - soha nem tudhatjuk, ki őrzi ezeket és esetleg 5-10 év múlva azért kapunk meg (vagy pont ellenkezőleg, azért nem kapunk meg) egy állást, mert valaki egyszer "jó katolikusnak", "zsidónak" vagy épp "ratyinak" nézett minket.

A legújabb lista-botrány a legpatinásabb egyetemünkhöz kötődik, a nemzeti büszkeséghez, az ELTE-hez, azon belül is a bölcsészkarhoz, ahol a gólyatáborba jelentkezőket listázta a Hallgató Önkormányzat. És milyen ideológiai alapon? 2005 óta a Jobbik dominálja a szervezetet, "Jobbik-tagok voltak a Bölcsészkar HÖK-elnökei: Szávay István, Nemes László, valamint a diáktüntetéseket támogató tanárokat mószeroló leveléről elhíresült Garbai Ádám is. Szintén a Jobbik-alomba tartozott a legtöbb alelnök és aktivista is." (hvg.hu)

A lista precíz, sok mindenre kiterjed - és bár az adatbázis egyik szerkesztője és a jelenlegi HÖK-elnök elismerte a listák létét, szerintük a kényesebb részleteket utólag hamisították oda. De milyen információkat is gyűjtögettek-tároltak és használtak fel azok, akik elviekben élvezik a diákok bizalmát? 

"A hallgatók neve, középiskolája, telefonszáma és pólómérete mellett a lista készítői jellemzést készítettek a gólyák világnézetéről, érdeklődési köréről, külleméről, pártszimpátiájáról. A táblázatban van két oszlop, ami csak kódokat tartalmaz arról, hogy a hallgató zsidó-e. A másik kódolt oszlop a pártszimpátiát tartalmazza: A=MSZP, B=LMP/SZDSZ, C= Fidesz, D=Jobbik." (fn.hir24.hu)

A listában szereplők megkapták a magukét, a szóhasználat pedig magáért beszél: "filmbuzi, ateista, Demszky-ismerős", vagy éppen "rendes néptáncos katolikus lány, pistának jó lesz :)", "Félvér lehet a kislány, és az összes képen óriási ribanc", "szerintem cigó", "biztos, hogy ratyi", "Kürt alapítványi iskola sok zsidó tanárral", "langy fideszes", "belpesti zsidó p...", "jó segg", "b...ni való egyiptológus". Tehát nemcsak rasszista meg homofób, hanem még hímsoviniszta is a lista - kérdés, a későbbiekben milyen hátrány érte azokat a hallgatókat, akik nem feletek meg a listakészítő kényes ízlésének. 

A lista okozta kár mérete egyelőre még ismeretlen: a HÖK pénzügyekkel is foglalkozik, ők diszponálnak a tanulmányi és szociális ösztöndíjak kiutalása fölött. Ráadásul funkcionáriusai buzgón foglalkoznak az egyetem "törvényes rendjével":

"az ELTE BTK HÖK elnöke feljelentette a rektornál azokat az egyetemi tanárokat, akik egyetértenek a Hallgatói Hálózat által szervezett tiltakozó akciókkal. Garbai Ádám szerint az oktatók bátorítják a jogsértőket, tovább rombolják az egyetem törvényes rendjét. Szerinte a tanulni vágyó hallgatókat a tanuláshoz való jogaikban sértik meg ELTE-s közalkalmazottak." (fn.hir24.hu)

De vajon milyen jogszabályokat sértett meg maga a HÖK? Mert ugyebár mások bemószerolása előtt azért jó lenne, ha saját házuk táján söprögetnének. Vegyük például az alaptörvényünket, íme egy-két az üggyel kapcsolatban említésre méltó részlet: 

"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához.

A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.

Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

A nők és a férfiak egyenjogúak."

Igenám, de ki az ma itt hazánkban, aki szilárd erkölcsi alapokon tud fellépni az ilyen listázások ellen anélkül, hogy ellenzéki ármánykodásnak titulálnák az elvekért, vagy akár az alaptörvényben foglaltakért kiállást?

• A kormány? Kétséges, főleg a nemzeti konzultációs-listák (aki nem küldi vissza, az elviekben nem kap újat, tehát lista van azokról, akik fittyet hánynak a konzultációra meg azokról is, akik lelkesen küldözgetik vissza a kérdőíveket), illetve a köznevelési törvény elfogadása és életbe lépése  után - mert ugyan lehet szép szavakat mondogatni ide-oda címezve, de összességében arra kell figyelni, amit tesznek, nem pedig arra, amit mondanak - ezt ugyebár már Orbán Viktor is megmondta. És akkor még nem is beszéltünk az ügynök-kérdés kérdéseiről.
• A Fidesz, mint kormányzó párt? Ők már leszerepeltek a Kubatov-listával, amit ráadásul pont a Jobbik jelentett fel személyes adattal való visszaélés és választás rendje elleni bűncselekmény miatt.
• A KDNP? Ők azok, akik kitalálták a hittan-erkölcstan bevezetését oly módon, hogy szeptembertől az összes elsős és negyedikes gyereket listázni fogják, melyik felekezethez tartozik.
• A Jobbik? Az egyik oldalon harcos jogvédők, a másik oldalon viszont listákat gyárta(ná)nak saját maguk is - emlékezetes például Gyöngyösi Márton zsidó-összeírási javaslata. 

És igen, ebből a HÖK-lista slamasztikából elég nehéz lesz kikerülni - a belegabalyodás már el is kezdődött, amikor a készítőként megnevezett Silhavy Máté védekezésül elmondta, az általa készített listához az évek során több száz egyetemi hallgató hozzáférhetett, így bárki manipulálhatta azt.

Kérdés, ha hiszünk neki,

• hogyan történhetett az meg, hogy ennyien hozzáférhettek a listához és ily módon manipulálhatták?
• Ki engedte oda őket a géphez, miért nem volt például jelszóval védve a fájl?
• Vajon - ha tényleg manipuláltak - melyek voltak az eredeti adatok, szerepelt már benne például a két kódolt oszlop?
• A listában szereplők tudták, hogy ilyen lista készül róluk? Megismerhették, mi van benne, reagálhattak rá, kikérhették maguknak, ők nem zsidók vagy épp nem cigányok?
• Ha észrevették a manipulációt, mit tettek ellene? Mert aki készítette a listát, annak valószínűleg komoly helyismerete volt, különös tekintettel a személyes részletekre. - mert vajon ki minősíthet és milyen alapon bárkit is "egészséges világlátású, klassz csaj"-nak?  
• És ha már a törvényességnél tartunk, vajon megfelel-e a személyes adatok kezelésének a HÖK módszere, vagy rájuk nem vonatkoznak szabályok? És ki az, akinek ellenőrizni kellett volna hosszú évek folyamán, hogy a HÖK adatkezelése megfelelő-e? Az egyetemnek? A HOÖK-nek? 

Az további kérdéseket vet fel, hogyan sajátíthatta ki egy párt a hallgatói önkormányzatot, és hogyan használhatja az irodát bárki is politikai célokra: 

"Az atv.hu szerint a bölcsész- és jogi karon domináns a Jobbik jelenléte és általában is kimondható, hogy az ELTE-s hallgatói önkormányzatok a politikai élet és az egyetemi karrier tekintetében is jó ugródeszkának bizonyultak a párt tagjainak.  A dokumentumok azt látszanak igazolni, hogy az ELTE BTK HÖK tevékenysége összefügg a Jobbik pártépítésével. A portál szerint egyértelmű, hogy a HÖK-irodákat Jobbik-bázisként is használták a szórólapozáshoz és a Hazai Pálya című pártkiadvány terjesztéséhez." (fn.hir24.hu)

Arról pedig, hogy az évek folyamán ez hogyan alakulhatott ki, részletesen a Magyar Narancsban lehet olvasni, és az "Aktív fiatalok" kutatás sem szolgált túl biztató képpel a bölcsészkarokat illetően:

"A Jobbik népszerűsége egyrészt életkorfüggő is, mivel a legfiatalabbaknál, azaz a 20-21 évesek körében a legnagyobb a párt támogatottsága. Másrészt erősen függ az intézményektől és karoktól is: a kutatás eredményei egybecsengenek a Debreceni Egyetem vizsgálatával, mely szerint az első generációs értelmiségiek gyűjtőhelyének számító karokon, ahol erős a férfidominancia – agrár-, műszaki, informatikusképzéseken –, átlag feletti fogadókészség tapasztalható (40-50 százalék) a szélsőjobbos ideológiák iránt. Szemben a többgenerációs értelmiségieket képző egyes elitkarokkal, vagy az ugyan első generációs, de női többségű képzésekkel szemben, mint a szociális, egészségügyi vagy pedagóguskarok. A jogi és igazgatási karokon is első a Jobbik, de nem sokkal marad le a Fidesz és az MSZP. A medikusoknál messze legelső a Fidesz, a második helyen az LMP és a Jobbik áll holtversenyben. Az LMP a bölcsész-, a pedagógus- és társadalomtudományi hallgatók körében a legnépszerűbb. 

A vidéki nagy egyetemeken a Jobbik dominál, például a Miskolci Egyetemen vagy a Nyugat-Magyarországi Egyetemen legalább 50 százalékos a támogatottsága. A fővárosban viszont, például a Budapesti Corvinus Egyetemen vagy az ELTE-n egyértelműen a Fidesz és az LMP vezet, a Jobbik sokkal rosszabbul áll, míg a BME-n a Fideszt a Jobbik követi.
A kutatók a politikai szélsőségek felé tolódás egyik okát a felsőoktatás eltömegesedésében, az első generációs értelmiségiek arányának megugrásában látják, ami a hagyományos értelmiségi értékrend átalakulásához vezet. A fiatalok politikai kultúrája, gondolkodásmódja ugyanis leginkább a szülők iskolázottságától függ, s a politikai szocializáció hiányosságai már jóval az egyetem előtt kialakulnak. Nagy hiányossága a közoktatásnak, hogy a szükséges készségeket és ismereteket nem sajátítják el a gyerekek, amelyek megvédenék őket a problémákat leegyszerűsítő, ordas eszmékkel szemben.
„Másrészt a fiatalok legfőképp az internetről tájékozódnak, és ezt a Jobbik, illetve a hozzá kapcsolódó szubkulturális oldalak használják ki a legtudatosabban. Harmadrészt a Jobbik előretörése a többi párt ifjúságpolitikai kudarcából is következik, hiszen mára a Fidesz is elfordult a fiatalok világától, s ezt a teret foglalja el a Jobbik. Az elmúlt tíz év távlatában legfeljebb a Fidesz tudott kiépíteni egy stabil ifjúsági szervezetet, ugyanakkor a pártokon belüli fiatal csoportok hamar asszimilálódnak, és pusztán a káderutánpótlást szolgálják. Amúgy pedig a fiatalok jól jönnek önkéntes aktivistáknak a kampányidőszakokban” – jegyzi meg Szabó Andrea." (hetek.hu)

Lehet, hogy a kormánynak nem is a bölcsészképzéssel van baja, hanem a Jobbik helyi kirendeltségeit szeretné  a leépítéssel megszüntetni, az egész csak a politikai rivalizálásról szól?

Egy biztos, bármi is lesz az HÖK-lista ügy kimenetele, a bölcsészképzésre vetülő árny évekig kísérni fogja mind az ott tanulókat, mind az ott tanítókat. Meg azokat is, akik valaha ezen a karon koptatták a padokat. És míg a kormány indokot keres arra, hogyan végezze ki a bölcsészképzést és hogyan keltse a lehető legrosszabb hírét a bölcsészeknek, úgy néz ki, az egyetemnek és a HÖK-nek ez sikerül minden külső segítség nélkül. 

 .

Előzmény: Hány lista egy élet?

Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének közleménye a témában, részlet:

"Az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) értelmében a faji eredetre, a nemzetiséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, a szexuális életre vonatkozó személyes adat, illetve az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adat, valamint a bűnügyi személyes adat különleges adatnak minősül. A különleges adatok az Infotv. értelmében fokozottan védett személyes adatok, amelyek kezeléséhez törvényi felhatalmazás hiányában az érintettek írásbeli hozzájárulása szükséges.

Az üggyel kapcsolatos sajtóhírek szerint az ELTE BTK HÖK adatbázisához 150-200 hallgató fért hozzá, és bárki beleírhatott, aki bejárt a HÖK irodáiba. Az ilyen listák harmadik személyek számára  történő megismerhetővé tétele jogalap nélküli nyilvánosságra hozatalnak minősül, és súlyosan sérti a tisztességes és a célhoz kötött adatkezelés elvét, valamint az Infotv.-ben meghatározott adatbiztonsági követelményeket is. 

Ez a tevékenység továbbá sérti az emberi méltóságot, az érintettek jóhírnevét, becsületét. A becsmérlő, szélsőséges véleményformálással, illetve valótlan tények állítása kapcsán leginkább az érintett jóhírneve csorbul. A Ptk. 78. §-a alapján a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is, így az érintett a Ptk. 84. §-ban meghatározott polgári jogi igényeket támaszthatja a lista készítőivel szemben. Mindazonáltal a Hatóság álláspontja szerint a kifogásolt jogsértés, súlyára tekintettel a Btk. 177/A. §-ába ütköző, visszaélés személyes adattal vétsége törvényi tényállását is kimerítheti. A különleges személyes adatokkal való visszaélés ezen bűncselekmény minősített esete. Felmerülhet továbbá a Btk. 179. §-ban meghatározott rágalmazás vétségének, illetve a Btk. 180. §-ba foglalt becsületsértés vétségének gyanúja is. Azt, hogy a fenti bűncselekmények valamelyike megvalósult-e, büntetőeljárás keretében a bíróság tisztázhatja, amennyiben az érintett feljelentést tesz" (Közlemény)

Most már csak az a kérdés, ki fog feljelentést tenni az ügyben - ki fogja felvállalni, hogy "faszakalap újpestdrukker", "lenehozzukakurvaannyát", "tipikus hülyepicsa", esetleg "kis liberó buzigyerek"?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A kormány megvédi a trafikokat. Hogy ettől a hírtől most majd a trafikosok meg az oda rendszeresen belátogató dohányosok megnyugszanak, vagy épp ellenkezőleg, görcsbe rándul a gyomruk, az csak rajtuk múlik - meg azon, milyen tapasztaltaik vannak: mi lett azokkal a dolgokkal, amit eddig megvédett a kormányunk. 

A parlament ma várhatóan elfogadja a megvédés legújabb módját, ez most  éppen az árulható termékek bővítése. Igaz, az eredeti cél, a fiatalok védelme és egészségének megőrzése már valahol a homályba vész - de ki is gondolhatta komolyan, hogy tényleg az volt a piac-újrafelosztás indoka, ami az eredeti törvény bevezetőjében meg indoklásában szerepelt? Vagy azt, hogy a jelenlegi árrés mellett csak dohányból megélhet egy üzlet?

A koncepció most már örökre megváltozott - eltűnt az "500 dohányos már el tud tartani egy trafikot" szöveg, Előkerült viszont a "korábban élő és virágzó trafikhálózat modernebb formában újraélesztése" mint kormányzati elképzelés - ez viszont ott hibádzik, hogy hagyományos trafik-termékek kimaradtak a listából. Továbbra is érthetetlen, miért nem lehet az ital mellett ropit, csokit meg csipszet árulni, de a buszjegy és telefonkártya-feltöltés, valamint az apró ajándéktárgyak (vetkőzős toll, műanyag játékok, stb.) kiebrudalása is érthetetlen. És ha már retroban gondolkodunk, ott van az örökemlékű trafikos slágertermék, a kacsintós pénztárca is ...

Az MSZP módosító törvényjavaslat formájában fel is vetette, itt lenne az ideje a névváltoztatásnak (és nem kellene talán Nemzeti Dohányboltnak nevezni azt, ahol piát, üdítőt, lottót meg újságot is árulni fognak), legyen egyszerűen csak Nemzeti Vegyesbolt a kötelező felirat, a termékkör pedig bővüljön ki az alábbiakkal:

"i) kenyér, péksütemény,
j) tej, tejtermékek,
k) cukor, édesség,
l) hús, húskészítmények,
m) tea, kakaó, fűszerek,
n) levesporok, szószalapok,
r) sós ropogtatnivalók,
g) étolaj, zsír
p) méz, lekvár,szörp,
q) főzési kiegészítők,
r) száraz tészta, rizs," (A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról T/9863 számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslat.)

Nem ördögtől való ötlet lett volna, hiszen ha kávét lehet majd kapni, akkor teát miért nem? Ha üdítőt meg ásványvizet igen, akkor szörpöt miért nem? És igenis, ha már a törvényalkotó (azaz a kormány javaslatára a kormánypárti képviselők szükséges többsége) bevallotta, hogy a trafik-koncepció az eredeti elképzelések szerint eleve halálra ítélt valami volt, akkor át is lehetett volna nevezni annak, ami ténylegesen megszületik majd július elsejétől: Nemzeti Pia- és Cigibolt Lottózóval. Mert az igazi dohány a piából lesz, nem pedig a dohányból.

És azt is kimondta végre Lázár János, miért tiltották ki a plázákból, a szupermarketekből és benzinkutakról a dohánytermékeket (igaz, utólagos miniszteri jogszabályalkotásnak felérő értelmezéssel):

"A legfontosabb cél (...), hogy a fiatalkorúak ne juthassanak cigarettához, és mivel az eddigi tapasztalatok szerint a forgalmasabb bevásárlóközpontokban vagy benzinkutakon könnyebben vásárolhattak dohányterméket a 18 éven aluliak, "nem cél, és különösen nem öröm, ha a trafikok ilyen helyen nyitnának meg"(...) "Az más kérdés persze, hogy hol lehet trafikot nyitni: mindenhol, ahol a törvény ezt megengedi". (Lázár János, origo.hu)

Tehát akik eddig olyan helyre álmodták Nemzeti Dohányboltjukat, amely bevásárlóközpontban vagy benzinkúton volt, hát szálljanak magukba - csakis a fiatalok miatt lett úgy csűrve-csavarva az eredeti "önálló üzlethelyiség" fogalom, hogy ennek eredményeképp kiszorultak a legforgalmasabb helyekről. Hogy ez magában hordozza a választópolgárok legalább 30%-ának felesleges bosszantását, kit érdekel? Majd megtanulják a dohányos állampolgárok, gondolkodjanak előre. Például ne egyesével, hanem kartonszám vásárolják a cigit - de mi van, ha ez viszont már nem a körülményesen megközelíthető, gyakran parkolóhely mentes, cserébe legkevésbé sem akadálymentes övezetben történhet meg? Nagy eséllyel tért hódítanak majd a sokkal rugalmasabb, akár házhoz is járó feketepiaci dílerek. Adó- és járulékmentesen.

És mitől védi meg kormányunk a trafikosokat még? A dohánygyártóktól. Igaz, ezt már megtehették volna az elmúlt években is, de eddig a kormány a füle botját sem mozgatta arra, hogy az adóemeléssel párhuzamosan folyamatosan csökkent a dohánytermékek árrése, köszönhetően a gyártók kvázi monopolhelyzetének.

"De tény az is, a kormányzatnak megvannak a jogi eszközei arra, hogy előírja a minimális kiskereskedelmi árrést" - hívta fel a figyelmet, példaként említve, hogy Olaszországban, Franciaországban kötelezően 10 százalékos, Spanyolországban 8,5, Ausztriában pedig csaknem 13 százalékos árrést írtak elő. Azaz "ha a dohánylobbi a kiskereskedőknek adott alacsony árréshez való görcsös ragaszkodással reméli ellehetetleníteni a trafikrendszert, akkor ki kell ábrándítanom őket: ennél jóval nehezebb feladattal is megküzdöttünk már" (Lázár János, origo.hu)

Ha megvannak az eszközök, akkor eddig miért nem élt vele? 

A kormány láthatólag nem azt az utat választotta, hogy jogilag szabályozza az árrést és a mostaninak akár háromszorosára emelje azt, megoldva ezzel a kiskereskedők helyzetét (csökkentve a dohánygyárak profitját), hanem az eleve veszteséges dohány-kiskereskedelemhez hozzáadta az alkoholt, a kávét, az energiaitalt meg a szerencsejáték-termékeket - gondoskodva arról, hogy az új dohányboltok közelében lévő kis üzletek könnyen csődhelyzetbe kerüljenek.

Igazi magyar megoldás, a nagyok talpon maradnak, a kicsik meg lehúzhatják a rolót.

És mi a várható eredmény?

• Az adófizetők pénzéből 450 millió ment el csak a piacújrafelosztást szervező cégre,
• a dohánygyárak profitja marad,
• az árrés marad,
• az új Nemzeti Pia-Cigiboltokkal versenyezve a kisközértek megpróbálnak felszínen maradni úgy, hogy a rentabilitásukat fenntartó termékek esetében komoly versenytársakat kapnak, akár a szomszédos üzlethelyiségbe,
• munkahelyek és egzisztenciák kerülnek veszélybe,
• az érintett fogyasztók felesleges hergelése kampányidőszakban,
• a feketepiac megerősödik,
• a fiatalok meg pontosan ugyanúgy be fogják szerezni a szükséges dohánymennyiségüket, mint eddig, hiszen kreatívságban ez a korosztály eddig sem szenvedett hiányt.

kép forrása: retronom.hu

Előzmény:

Az alagút vége  cigifüstbe burkolódzik

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán Viktor szerint a magyar gazdaságban hat mutatóból öt rendben van, tehát összességében nincs min aggódni, jól állunk:

 "A magyar gazdaságban 5 mutató (államadósság, hiány, külkereskedelmi mérleg, folyó fizetési mérleg, foglalkoztatás) rendben van, egy nincs, és ez a növekedés. 2013-ban az a kormány feladata, hogy a gazdasági növekedést rendbe tegye. Azt várom a gazdasági minisztériumtól, hogy beindítson olyan programokat, amelyek segítik a növekedést. Most például tízmilliárdos munkahelyteremtő támogatást kapnak a kkv-k" (hvg.hu)

(Az államadósság kérdésében ugyan lehetne kötözködni, mert  rekordközeli szinten van, de ami hullámzik, azt nem érdemes nézni, legalábbis Orbán Viktor szerint, a GDP-t meg ugyebár tavaly elvitte az európai válság, abban nem lehet ludas a magyar gazdaságpolitika)

Miniszterelnökünk szerint tehát a magyar foglalkoztatás (és annak mutatója), úgy, ahogy van, rendben van, igazolva Newlan alaptörvényét, miszerint a munkanélküliség "elfogadható szintje" azt jelenti, hogy a kormányzati gazdaságpolitikusnak, aki szerint "elfogadható", még van állása.

És igen, a kormánynak és nem hibás közgazdászainak még van állása, de valószínűleg bőven található olyan aktív korú választópolgár, aki szerint a munkanélküliség-helyzet nem igazán rózsás hazánkban. És a KSH adatai sem Orbán Viktort igazolják, főleg akkor, ha a statisztikában meg sem jelenik az a kb. 500 ezer ember, aki már régen nem itthon keres munkát (tovább szaporítva a munkanélküliek amúgy is növekvő számát), hanem külföldön próbál boldogulni:

„2012 IV. negyedévében a munkanélküliek létszáma 468 ezer fő volt, ami 10,7%-os munkanélküliségi rátát eredményezett. 

A munkanélküliek létszáma 468 ezer fő volt 2012 IV. negyedévében, 9 ezer fővel (2,0%-kal) több, mint 2011 azonos időszakában (...) 

2012. október–decemberben a 15–74 éves munkanélküli férfiak száma 255 ezer fő volt, 12 ezer fővel több az egy évvel korábbinál, munkanélküliségi rátájuk pedig 10,8%. A munkanélküli nők száma 213 ezer fő volt, lényegében megegyezett az egy évvel korábbival. Munkanélküliségi rátájuk 10,6% volt, ami 0,2 százalékponttal alacsonyabb az előző év azonos időszakinál.

A munkanélküliek 18,6%-a a munkaerőpiacon csak kis létszámban jelenlévő 15–24 éves korosztályból került ki. A korcsoport 27,4%-os munkanélküliségi rátája 1,1 százalékponttal magasabb, mint 2011 utolsó negyedévében. A 25–54 évesek, azaz az ún. legjobb munkavállalási korúak munkanélküliségi rátája 0,1 százalékponttal 9,8%-ra nőtt,  az 55–64 éveseké 1,7 százalékponttal, 7,1%-ra csökkent.

A munkanélküliek 48,9%-a egy éve vagy annál régebben keresett állást. A munkanélküliség átlagos időtartama 17,5 hónap volt.

A munkanélküliség kezelésére  szolgáló eszközrendszer működtetésére és értékelésére kialakított  adminisztratív nyilvántartásból származó adatok szerint (http://www.munka.hu/) 2012. december végén  569,3 ezer fő volt a nyilvántartott álláskeresők összlétszáma, 3,1%-kal több, mint 2011 decemberében. ” (ksh.hu)

 A legszebb az egészben, ha Orbán Viktor szerint a foglalkoztatási mutatók jók, akkor a minisztériumban hátra lehet dőlni - a mű készen van, akár az adórendszerünk esetében.

De mi van a fiatalokkal, a legmobilabb réteggel, ahol 27,4%-os a munkanélküliség? Ez is rendben van? Jónak számít, ha minden negyedik fiatal előbb vagy utóbb - megunva a kilátástalanságot, az átlagosan 17,5 hónap keresgélést - fogja magát, elmegy éhenhalni egy londoni mekibe, később pedig már ott, idegenben alapít családot, nevel gyerekeket és fizet adót meg nyugdíjjárulékot?

És mit várhatnak az átlagpolgárok akkor, ha ami van, a kormány szerint az rendben van, pedig alulról egyáltalán nem úgy tűnik? Javulást? Hiszen a jót már nem kell javítani ... Még kilátástalanabb helyzetet? Ami jó, abba még belefér egy kis rosszabbodás, akkor sem lesz rossz, csak kevésbé jó ... A kampányra meg lehet nyomni a "bezzeg van közmunka segély helyett" meg "hű de jó a munkahelyvédelmi program" heppi szöveget.

De hogyan lesznek olyan új munkahelyek, amiből tisztességesen meg lehet élni, ha a kormány kitart amellett, hogy most minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyunk elégedve? (Oké, kivéve a növekedést, de arra majd kitalálnak a minisztériumban valamit ...)

Csak reménykedni tudunk, hogy Orbán Viktor ma a zemberek felé fejezte ki elégedettségét, nem pedig saját apparátusa felé.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Fellélegezhetünk - legalábbis ha elhisszük Cséfalvay Zoltánnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának kijelentését, miszerint "az adórendszer elnyerte végleges formáját, egy olyan adórendszer alakult ki a foglalkoztatást és a jövedelmeket terhelő alacsonyabb, illetve a fogyasztást terhelő magasabb adókkal, ami segítheti az ország gazdasági növekedését". És mindezt hogyan érte el az ország? Cséfalvay szerint "a stabilitás, reform és növekedés - általában ez a három legfontosabb célja a gazdaságpolitikának (...) a kormány két pillérben kezdte meg az építkezést 2010-ben, a stabilitás elősegítésére (adóreform, adósságfék), illetve a növekedés elősegítésére (munkaerőpiac, közszféra átalakítása) fókuszált." 

"Az optimista kijelenti, hogy a lehetséges legjobb világban élünk, a pesszimista tart attól, hogy ez igaz. " (James Branch Cabell)

Tehát a stabilitás elősegítésére - mi lenne, ha nem ezt segítenék elő?  Egyelőre valószínűleg nagyon kevesen érzik úgy, hogy évek óta bebetonozott, stabil jogszabályok alapján kellene dolgozniuk, jövedelemezőséget számolniuk, üzleti tervet készíteniük, a kiszámítható növekedéshez hitelt felvenniük. Sőt. 2011-ben átlagosan minden második héten módosították az adótörvényeket (26 adóváltozás volt), korábban 52 adónem volt, ma 63, 2010 óta pedig GDP arányosan 2,5 százalékkal nőtt az adóterhelés.

Bod Péter Ákos így jellemezte a helyzetet: 

„A kormányzat művészete, hogy nem kell állandóan mindent módosítgatni, ennek az előfeltétele, hogy előtte kell számolni. Jó, ha a döntéshozók nem a lehetetlen tartományában kóborolnak” (Bod Péter Ákos)

Az örökös módosításra és lobbiharcra a legjobb példa a dohánykoncesszió kiírása, amely pályázatra kétféle üzleti tervet lehet benyújtani annak figyelembevételével, mit is dönthet majd a parlament, illetve az utolsó pillanatban olyan jogértelmezést hajtott végre a minisztérium (Némethné sk.), amely alkotmányos problémákat is felvethet a kiterjesztő jogértelmezés, illetve a pályázati kiírás mint jogalkotási forma területén (lásd önálló üzlethelyiség fogalmával  a kevésbé kreatív üzletközpontok és üzletláncok kizárása)

Az adósságfék sem áll úgy, ahogy az a kormány szeretné - az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) statisztikái szerint 2013 januárjában 21.187 milliárd forint volt a magyar állam adóssága, és ennél csak 2011 novemberében volt magasabb. A növekedés az elmúlt fél évben lett látványos, június óta 565 milliárddal nőtt az államadósság, ám most nem a devizaárfolyamok alakulása, hanem a forintban történő eladósodás a felelős (ez utóbbi éves szinten 19%-kal emelkedett). Ráadásul az év végén, azaz decemberről januárra igen komolyan megugrott az államadósság szintje, 404 milliárddal nőtt csak ebben a rövid időszakban Kérdés,ezt vajon miért próbálja ezt a folyamatot úgy beállítani a  Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) januári 23-i közleménye, mint sikert.

Növekedés elősegítése. Ez az, aminek eredménye egyelőre nem látszik, és az előrejelzések szerint a közeljövőben még nem is fog.

"A munkavállalók nettója úgy csökkent, hogy a bruttó közben nőtt. Az átlagos álláskeresési idő másfél év, a segély három hónapig jár. A bizalom elszállt a finanszírozókban, (...) akik inkább bécsi vagy pozsonyi bankokban tartják a pénzüket ahelyett, hogy itt Magyarországon befektessék." (Bajnai Gordon)

A munkaerőpiacra fókuszálás egyelőre tragikus eredményeket hozott:a Workmania adatai szerint például tavaly 9 százalékkal kevesebb álláshirdetés jelent meg az internetes oldalukon, mint egy évvel korábban, miközben az álláskeresők száma éves szinten 17 százalékkal emelkedett. Ami viszont még nagyobb baj, hogy magas az alacsony képzettségű munkavállalók kínálata - rájuk nem igazán lehet alapozni egy erőteljes gazdasági növekedést, bárhogy is szeretné ezt a kormány.

A K&H 19-29 évesek körében végzett reprezentatív felmérése alapján a "válaszadók közel negyede azt mondta, nem érzi stabilnak a munkahelyét, és mindössze 10 százalékuk gondolja azt, hogy könnyen találna magának új munkát. Az aktív dolgozók 37 százaléka veszi fontolóra egy időre a külföldi munkavállalás lehetőségét, a diákok körében ez az arány 59 százalék." (forrás: index.hu)

Cséfalvay azonban optimizmusának adott hangot: szerinte a "kormány intézkedései a munkaerőpiacon azt eredményezték, hogy már az olasz és a spanyol munkaerőpiaci szabályozásnál is sokkal-sokkal előrébb jár Magyarország, és ugyanez vonatkozik a szakképzésre is a német mintára bevezetett duális szakképzési rendszernek köszönhetően. "A közszféra átalakításába is belekezdett a kormány, ezek a lépések együttesen lehetővé teszik, hogy az országban meginduljon a gazdasági növekedés, de további lépéseket is lehet tenni a bürokrácia leépítésében."

És valójában mit eredményeztek a kormányzati intézkedések? Meg lehet kérdezni azt a legalább 500 ezer aktív korú honfitársunkat, akik immáron más országban fizetnek adót és nyugdíjjárulékot (tehát más ország nyugdíjasait tartják el) és akik más államok számára nevelnek fel új adófizetőket. Meg azokat a fiatalokat is, akiknek szándékában sem áll itthon dolgozni vagy tanulni, pont a Fidesz intézkedései miatt, és inkább éhen dögölnek egy londoni McDonaldsban, mint itthon talpaljanak másfél évig munkahelyért. 

Csak remélni lehet, hogy a közszféra átalakítása esetében az államtitkár nem a nyugdíjasok elküldésére gondol (akár szükség lenne rájuk, akár nem), illetve a funkcionális dolgozók mindenféle megfontolás nélküli "racionalizálására" - a köznevelés államosításával megduplázott státuszokat, a felesleges ilyen-olyan szintű bürokráciát meg kormányhivatal-áradatot és a vég nélküli tanácsadásos-kiszervezéses szerződéseket már nem is említve. Ezen intézkedések gazdasági haszna kétséges, morális hatása egyelőre kiszámíthatatlan, viszont tökéletesen beleillik abba a képbe, amit Bod Péter Ákos nyilatkozott a kormányzás művészetéről meg az előre számolásról.

Pesszimizmusának adott hangot a Policy Agenda is, szerintük "nem fog teljesülni a kormány reménye, hogy az év második felében felpörög a gazdaság: a tavalyi év utolsó negyedének adatait elemezve arra jutottak, hogy a magyar gazdaságban már az úgynevezett potenciális teljesítmény is lecsökkent, és emiatt a kormány által csupán 0,5%-osra becsült növekedési lehetőségtől is el fog maradni GDP bővülésünk." (forrás: fn.hir24.hu)

„A világgazdasági válság, majd a pozitív hatásaiban egyre nehezebben magyarázható hazai gazdaságpolitikai lépések következtében nyilvánvalóvá vált, hogy a következő két-három negyedévben recesszióval küzd majd a magyar gazdaság” (Policy Agenda)

Azonban nemcsak a statisztikai mutatók lesújtóak, hanem az emberek szubjektív véleménye is: a megkérdezett magyarok 12 százaléka nyilatkozott úgy, hogy személyes pénzügyi helyzete a következő tizenkét hónap során, ha nem is kiváló, de jó lesz. Negatív véleményt 84 százalék mondott, további 4 százalék pedig nem tudta eldönteni. Ha lehet, még negatívabb a kép a munkahelyi kilátásoknál, ebben az esetben többé-kevésbé jónak tartja őket az előttünk álló tizenkét hónapban a magyar válaszadók 3 százaléka. „Nem olyan jó” vagy „rossz” mondta 95 százalék. További 2 százalék nem tudja megítélni.(forrás: hvg.hu) És ha megnézzük a számokat, akkor maguk a Fidesz-KDNP törzsszavazók egy része is elégedetlen azzal, ami hazánkban zajlik, a nagy kérdés csak az, tud-e a kormány tartósan maga helyett más bűnbakkal szolgálni. 

A gazdaságélénkítés kormányzati próbálkozásairól is megvan Bod Péter Ákosnak a saját véleménye, utalva a cseppet sem hízelgő korrupciós helyzetre:

„Ha a szociális, patrióta piacgazdaság elvei összekeverednek a rokonoknak juttatott támogatási rendszerrel, annál nincs rosszabb. Nagyon rossz az a politika, amikor az előző érvekkel igazolják az utóbbi magatartást.” (Bod Péter Ákos)

A legnagyobb kérdés csak az, mi lett volna, ha a kormány nem fókuszált volna erre a két területre? Jobb lenne a helyzet, vagy még rosszabbak lennének a kilátások? És mi lesz a felsőoktatás "reformja" (azaz a forráskivonások) után, ha még kevesebb képzett szakember kerül a rendszerbe, ha továbbra is alacsony marad a képzettségi szint? És mi lesz akkor, ha a fiatalok a alaptörvényi röghöz kötése miatt inkább külföldre mennek tanulni és nagy részük soha többet nem jön vissza? Ki és mikorra fogja reprodukálni az elvesztegetett félmillió  minőségi munkavállalót?

Cséfalvay Zoltán előre gondolkodott:

Nekem egy fiam van, de nagy gondot fordítottam a nevelésére, ezért is vállaltam a külföldi taníttatás terheit. (HVG portré, 2012/25.sz.)

És igen, lehet hogy ez a jó megoldás: aki teheti, menjen külföldre egy jobb élet reményében, ha megteheti, taníttassa gyermekét külföldön (azaz ne itthon fizesse meg forintban a taníttatás költségét, ne támogassa a magyar felsőoktatást) - de akkor ki marad itthon, ki tartja el a nyugdíjasokat meg a közszférát?

Csak reménykedhetünk abban, a kormányzati kommunikációval ellentétben mégsem ez a "tökéletes" állapot - mert ha a kormány szerint ez a tökéletes kiindulópont gazdasági fejlődésünkhöz, akkor vajon mi, adófizetők, mire számíthatunk a közeljövőben?

És vajon meddig lesz adórendszerünk végleges formája végleges?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Nagy változás lesz a felsőoktatás területén: Hoffmann Rózsa várhatóan már nem sokáig fogja boldogítani sem az intézményeket, sem a hallgatókat. És ez mit jelent a gyakorlatban? Hofmann Rózsa nem megy, csak ezentúl minden erejét a köznevelés megreformálásába ölheti,  a továbbiakban is szapulhatja a gyerekek külső és belső adottságait, ostorozhatja népdalismereteiket és találhat ki mindenféle jobbító szándékú, de normálisan át nem gondolt intézkedést (lásd mindennapos tornaóra körüli gondok, vagy épp a hittan-erkölcstan szeptemberi bevezetése). És kik azok, aki leginkább szomorúak lesznek a munkaköri feladat-listájának megvágása miatt? A virágárusok - hiszen kinek fogják ezentúl eladni azt a sok-sok rózsát, amit szét lehetett taposni-morzsolni a demonstrációkon?

Bárki is veszi át a helyét, az irányvonal változni nem fog, az alaptörvénybe ugyanúgy bekerül a röghözkötés meg az egyetemek autonómiájának megszüntetése, és ahogy tandíj eddig sem volt, továbbra sem lesz (Lázár is megmondta), maximum más fogja kitartóan magyarázni, hogy ami tandíjnak látszik az nem tandíj. Hogyan is lenne az? Mivel hitellel ki lehet váltani, így tandíj nevű valamit soha nem fog fizetni a hallgató csak hiteltörlesztést. Azt viszont jó pár évig, ellentétben az épp regnáló és az új rendszert kitaláló politikusainkkal.

Amennyiben Hoffmann Rózsa felsőoktatási karrierje ha véget ér, úgy egy másik karrier veszi kezdetét - immáron új államtitkári státuszt fog kapni ez a terület. A Népszabadság információ szerint amennyiben elvállalja, a felsőoktatási szakterület irányítására Klinghammer Istvánt kérik fel – ő elviekben ismeri a területet, 2000-2006 során az ELTE rektora volt, 2005-ben megválasztották a Magyar Rektori Konferencia elnökének is. 

A diákok azonban már most számíthatnak rá, cseberből vederbe kerülhetnek - Klinghammer István ugyanis hétfőn a diáktüntetésekkel kapcsolatban az MTV Híradójának elmondta, hogy „mindig vannak olyan forrófejűek, akik úgy érzik, ez egy jó hecc. Nem bántó szándékkal, de megjegyezhetném, hogy talán kicsit éretlenek is ahhoz, hogy értelmiségi pályára készüljenek, és egyetemre járjanak”.

Ebből kiderül, a lehetséges új államtitkár 

1. nem ért egyet a diákok követeléseivel

2. láthatóan tökéletesen meg van elégedve a dolgok jelenlegi irányvonalával (egyetemi autonómia megszüntetése, forráskivonás, röghözkötés, stb.)

3. és azt, akinek ezt nem tetszik, nemes egyszerűséggel még az egyetemre is éretlennek tartja, nemhogy az értelmiségi létre.

Kérdés: vajon annak idején a Fidesz és egyetemista alapítói is éretlenek voltak a felsőoktatásra, az értelmiségi létre készülésre, csak mert valamit szerettek volna, valami érdekében politizáltak? Emlékeztetőül nyúljunk vissza az időben:

"1988. március 30-án 37 egyetemista fiatal új szervezetet alakított a Bibó Szakkollégiumban. A kezdeményezés célja egy új, önálló, független ifjúsági szövetség létrehozása volt, amely a politikailag aktív radikális reformer ifjúsági csoportokat és embereket tömöríti. A Fiatal Demokraták Szövetségének keresztelt tömörülés alternatívát kívánt jelenteni a KISZ-szel szemben, bár működésüket alapvetően úgy definiálták: nem valami ellen, hanem valami érdekében óhajtanak politizálni és remélik, hogy ehhez partnerekre találnak a várhatóan tovább differenciálódó ifjúsági politikai intézményrendszerben. Az alapszabály szerint csak 16 és 35 év közöttiek lehettek tagjai a szövetségnek, és kritérium volt az is, hogy nem lehettek más politikai ifjúsági szövetség tagjai. 

Bár a rendőrség már a megalakulást követő héten figyelmeztette a Fidesz öt alapítóját, hogy tevékenységük illegális szervezet létrehozására irányul, ennek ellenére 1988 április végén már 400 fős nagygyűlést tudtak tartani, amelyen számos helyi Fidesz-csoport deklarálta megalakulását. A résztvevők elhatározták, hogy a szervezet ősszel megtartja első kongresszusát." (fn.hir.24.hu)

És ha maholnap a HOÖK képviselői követelni akarnak majd bármit is a kerekasztalnál, ők is éretlennek lesznek nyilvánítva? (Oké, a  hahások eleve éretlenek arra, hogy egy ilyen asztalhoz odaüljenek)

A HaHa aktivistája nem úgy érzi, éretlenek lennének a diákok: 

"Füzessi Károly HaHa-aktivista az FN24 kérdésére elmondta, az elmúlt pár hónap éppen az ellenkezőjét bizonyítja: azt, hogy a hallgatók nem éretlenek a véleményük kifejezésére, a tiltakozó akciók megszervezésére. Az értelmiség szerepéről és feladatáról pedig kifejezetten jó volna konstruktív vitát lefolytatni (...)

Füzessi szerint az is egyfajta éretlenség, ha nem tudja valaki két lépéssel hátrébbról nézni azt a helyzetet, amelyikben éppen van. A hallgatók remélik, hogy az új államtitkárnak végre nem csupán a kormányzati szándék áterőszakolása lesz a feladata, hanem meghallgatja az érdekelt felek, így a HaHa véleményét is az átalakításokról.

A HaHa blokádjainak, fórumainak az az egyik célja, hogy a híres társadalmi és hallgatói passzivitást a közös ügyeinkkel kapcsolatban megtörjük, ennek az egyik eszköze az egyetemfoglalás." (forrás: fn.hir24.hu)

A diákok küzdenek valamiért - és ezért azt mondani, forrófejűek, hecc-keresők, sőt, éretlenek a felsőoktatásban részvételre, igen komoly szavak. Főleg egy egykori rektor szájából. Kérdés, mit fog tenni, ha államtitkár lesz és az alaptörvény módosítása is életbe lép? Gazdasági vonalon kényszeríti majd az intézményeket, hogy az "oda nem valókat" távolítsák el? Lesz vajon fekete lista is azokról, akik "éretlenek az értelmiségi létre"? És mi lesz majd a bizonyítéka annak, hogy valaki immáron megérett a felsőoktatásra,  például a megfelelő párt megfelelő ifjúsági szervezetének ajánlása, tagkönyve? Vagy szimplán csak egy jól megfogalmazott, ki tudja milyen elnevezéssel illetett behódolási nyilatkozat aláírása?

Lehet, hogy Hoffmann Rózsa óriásplakátjai után a következő ellenzéki kampányarc Klinghammer Istváné lesz? Egy biztos, a szóban forgó felsőoktatásra éretlen hallgatók választhatnak és választhatók. Egyelőre.

 És a legújabb hír - Klinghammer István lesz a felsőoktatásért felelős államtitkár.

"Az oktatási államtitkárság megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, melyek szerint Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkárként folytatja munkáját. A felsőoktatásért ezentúl Klinghammer István felel majd államtitkári rangban. (...) A tárcával összefüggő valamennyi személyi változásról Balog Zoltán miniszter pénteken Lovasberényben tart sajtótájékoztatót." (forrás: hvg.hu)

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Még pár napjuk van az ócsai lakópark reménybeli lakosainak, hogy pályázzanak a 80, frissen elkészült házikó egyikére. Feltétel az van rengeteg - és aki jelentkezett és ezeknek megfelel, még mindig számíthat a Máltai Szeretetszolgálat látogatására, hogy kiderüljön, alkalmas-e ő és családja olyan típusú intenzív együttélésre, mint amivel ez a lakópark (?) kecsegtet.

Előzmény: Kecskével vagy kecske nélkül?

A lakópark-koncepció ráadásul több sebből is vérzik.

Indokolatlanul pazarolja az adófizetők pénzét.

"A 80 ház alapterülete összesen 4400 négyzetméter, így a beruházás teljes, az infrastruktúra kiépítésével együtt számított költségét tekintve 536,4 ezer forint a fajlagos, négyzetméterenkénti ár. Magát az ingatlanok kivitelezését a közbeszerzési eljáráson kiválasztott - a vörösiszap-katasztrófa utáni kolontári és devecseri újjáépítést is lebonyolító - VeszprémBer Zrt. 300 ezer forintos négyzetméteráron vállalta." (napi.hu)

A fenti adatokat figyelembe véve kiszámolhatjuk, elviekben a 80 házba összesen 360-an költözhetnek be, tehát egy fő ideiglenes lakásmegoldása 6,556 millió forintjába kerül az adófizetőknek (29,5 millió forint/család). A lakóparkból havonta befolyó bérleti díj nem éri el a másfél millió forintot, viszont minden egyes bérlőváltás előtt kell tisztasági festés és egyéb javítási munkálatokra is lehet számítani.

És ezért mit kapnak a beköltözők? Hát nem álmaik házát. Az eredetileg tervezett Kós Károly utánérzéses (wekerlés) közösségi épületekből például egyet sem, még a második ütemben sem, tehát a házak közvetlen közelében nem lesz bölcsőde-óvoda (pedig a beköltözés alapfeltétele a gyerek), de még egy kisbolt sem. A házak is „zsugorodtak”: az eredeti hangzatos tervek még energiatakarékos passzívházakról szóltak, ma már fa-, illetve széntüzelésű kályhákkal, PB-gázpalackról működő tűzhelyekkel, kártyás villanyórákkal készült, többségében 50 négyzetméteres blokktéglás miniházak állnak az ugaron, rendkívül "praktikusan" és minden utólagos bővítést akadályozó, létrával megközelíthető szénapadlással. Igaz, a kert az jó nagy, ezer négyzetméter, ami hosszabb távon inkább gond, mint előny - a házakhoz nem épülnek gazdasági épületek, a kapát-kaszát lehet tárolni az előszobában vagy fenn a padláson, arról pedig már ne is beszéljünk, öntözési lehetőség egyáltalán nincs. Ahogy gáz sem. 

És a valóság:

forrás: napi.hu

Igenám, ha a kormány nem ragaszkodott volna a "gettó az ugaron" koncepcióhoz, akkor még a mai ingatlanpiaci pangás közepette jó állapotú, olcsó lakásokat is vehetett volna, négyzetméterenként akár 110-120 ezer forintért, például Budapesten a Havanna lakótelepen. És még esélye is lett volna a beköltözőknek, hogy találjanak iskolát meg munkalehetőséget a környéken. Oké, nincs kert, de majd ötször annyi család helyzetét meg lehetne oldani és külön közösségi épületekre sem kellene áldozni, ami szintén növeli a bekerülési költséget.

 Vajon milyen megoldást lehetett volna kitalálni, ami még többe került volna az adófizetőknek?

Teljesíthetetlen elvárások

Az állam a lakóparkba átlagon felüli embereket vár, átlag alatt körülményeket garantálva.

• Önellátás 1.000 négyzetméteres kertből. Akármilyen lelkes is valaki, először is tudomásul kell vennie, a növénytermesztés is egy szakma, ahogy az állattenyésztés is. Nem véletlenül van ilyen képzés, illetve aki hobbi szinten űzi, az is sokat tanulta, mit hogyan csináljon. És még ha van valakinek ismerete, akkor is honnan lesz pénze vetőmagra, növényvédőszerre, trágyára, szerszámokra és ki fogja neki megmondani, az a talaj, ami ott van, az mire jó? Mert még az a régi, jól bevált tanács sem válhat be, "nézze meg, mi van a szomszédnál". Ráadásul a vízhiány miatt az első szárazság tönkre teheti a sok munkával épített-szépített kertet, örökre elvéve a kedvet a további kertészkedéstől. Arról pedig már ne is beszéljünk, a termés és állatállomány védelme sem megoldott (kerítés, őshonos állatok, stb.).

A hatékony gazdálkodást eleve visszaveti, hogy nem kapják meg a telket örökre a beköltözők - vajon minek végeznének hosszú távú, pénzt és sok emberi munkát igénylő beruházásokat? Miért telepítsenek gyümölcsfákat, ha a termésből ők már tutira nem ehetnek? Minek tartsanak állatokat, ha kiebrudalásuk alkalmával nincs azokat hova továbbvinni, ráadásul ólak sincsenek a telken, még azokra is nekik kellene valahogy építési engedélyt szerezni meg megépíteni? Vagy államilag engedélyt kapnak majd mindenféle szemétből összetákolt viskó megépítésére gazdasági épület címén? Nulláról kezdve a vidéki élethez is három dolog kell, pénz, pénz és pénz. 

• Környezetvédelem. Vajon a környéken lévő bozótosok, erdők meddig maradnak meg, ha fával kell fűteniük azoknak, akik hivatalosan is templom egerének vannak minősítve? Vajon mi lesz majd, ha ködös időben minden házban egyszerre fűtenek be, lehet majd levegőt venni a környéken? És kinek lenne célja az állagmegóvás, a közvetlen környezet szépítése, az utcákra fák-bokrok ültetése, ha csak ideiglenesen állomásozhat a vidéken?

• Taps, jókedv kacagás.  A leendő lakók szelektálását a Mátrai Szeretetszolgálat végzi, az alábbi szempontok szerint:

„Depressziós, összeesett ember nem kell ebbe a közösségbe” – foglalta össze az Indexnek Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat regionális vezetője, hogy milyen családokat nem várnak az ócsai lakóparkba.

Nem elegendő ugyanis a kiválasztáshoz, hogy valaki devizahitelesként elveszítette az ingatlanát, és megfelel néhány további objektív feltételnek, derült ki a területen tartott keddi sajtótájékoztatón. A beköltözéshez megfelelő lelki alkat is kell. Egy, a szeretetszolgálat tagjaiból álló csoport járja majd végig a jelentkezőket, hogy megvizsgálja, hogy az adott család „megfelelő jövőképpel” rendelkezik-e, és beállítottságuk „közösségépítőnek” tekinthető-e. „Közösséget akarunk létrehozni, és ehhez illő embereket keresünk” – magyarázta a helyszínen a rangsorolás szempontjait a programot vezető szolgálat vezetője, Kozma Imre atya. „Fontos, hogy a kiválasztottak érezzék, az élet az egymással való kapcsolatban bontakozik ki” – vázolták fel a válogatás spirituális hátterét."(index.hu)

Aki már mindenét elveszítette és még mindig nem telepedett rá a depresszió, az vagy egy genetikai csoda és valójában még nagyobb családra kellene ösztönözni, vagy egyszerűen csak él valami olyan szerrel, ami lehetővé teszi számára a megfelelő pozitív jövőkép folyamatos fenntartását mind magában, mind a családjában még a legföldönfutóbb állapotban is. Különösen, mivel kötelező elvárt elem a gyerek - akikről szintén gondoskodni kell, erre való képtelenség pedig igazi kiváltó oka lehet az elkeseredettségnek.

Ráadásul ez a kiválasztási folyamat erőteljes diszkriminációt eredményezhet - mi alapján lesz szimpatikus egy család? Buzgó hit? Apuka megnyerő mosolya, anyuka finom sütije, nett rend, ruhák bedobálva a sarokba a fotel mögé? Akinek valaha tanára érkezett az otthonába családlátogatás céljából, az el tudja képzelni egy ilyen környezettanulmány hatásvadász kellékeit. És vajon hogyan lehet pozitív jövőképet bizonygatva vállalva odaköltözni, ahol semmi sincs, se munka, se normális közlekedés, óvoda csak egy rezervátum a semmi közepén? Ráadásul mindezt csak időlegesen, három-öt évre, "közösséget építve" még 79 hasonló körülmények közül érkező családdal?

És milyen pozitív hite legyen annak, aki már akár egy év múlva újra az utcára kerülhet? (Azoknak a beköltözőknek, akiknek meglévő házát a bérleti szerződés aláírásától számított egy éven belül nem tudja eladni a hitelező bank, megszűnik az ócsai bérletük, ki kell költözni a lakóparkból.) Milyen egy éve lesz annak, aki attól retteg, jöhet az újabb költözés (immáron ki tudja hova), gyerekeknek még egy évközbeni iskolaváltás, a szülőknek, ha sikerült a környéken munkahelyet találni, attól való kényszerű megválás?

• A családok jövője. Igaz, a beköltözésnél már alapkövetelmény a pozitív jövőkép, de mi lesz azokkal, akik kikerülnek a lakóparknak csúfolt deviza-gettóból? Ki segít nekik munkát találni, új egzisztenciát alapítani, megkeresni azt a helyet, ahova továbbköltözhet a család? Vagy az teljesen az ő gondjuk, takarékoskodjanak közmunkából? Esetleg a Máltai Szeretetszolgálat kap erre is megbízást, ők menedzselik a 80 család életét az elkövetkező 3-6 évben?  És mi van, ha kikerülnek innen, de nincs hova menniük, ha még reménytelenebb lesz a helyzetük, mint a mostani? Gyerekek intézetbe, ők pedig irány a hajléktalan szálló?

Nagy kérdés még a beruházás jövőképe is. Meddig lesznek rendeltetésszerűen használhatóak ezek az ingatlanok? Ki fogja majd az állagot megóvni, mennyi lesz az éves fenntartási költség, és ha a lakók kárt tesznek benne, vajon hogyan hajtják be rajtuk? Hogyan oldható majd meg a rendvédelem, mi lesz, ha elgettósodik a minifalu, ha a sok reménytelen ember egy helyen egyszer csak kezelhetetlenné válik, és netalán óvodát, közlekedést kezdenek követelni meg normális orvosi ellátást? És kik fognak majd beköltözni, ha az első pályázóknak kitelik az ideje, van hosszútávú koncepció a hasznosításra? Vagy annyi bőven elég, hogy lehessen kampányolni a házak között, "nézzétek, milyen szociálisan érzékenyek vagyunk"? Vagy csak egy valós, bár titkolt cél volt, építeni bármit bármi áron, amit egyszer majd jó drágán le lehet bontani, "nézzétek, most már milyen jól megy nekünk, már nincs is szükség rá" felkiáltással?

Annak idején készült egy szappanopera Szomszédok címmel, talán itt lenne az ideje, hogy egy igazi "Survivor"-t forgassanak a beköltözők életéről, napi gondjaikról, a környékbe illeszkedésükről. Bár félő, a felvett anyagnak csak nagyon kis százalékát tudná a kormány kampányfilmnek használni ...

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Nem hagyta sokáig parlagon heverni a Fidesz-KDNP a friss alaptörvényünket - alig egy évvel a hatályba lépése után megszületett immáron a negyedik módosítási javaslat. És nemcsak egy vagy két témakört éreztek nagyon fontosnak honatyáink, hanem 15, sűrűn teleírt oldalon keresztül sorolják a módosító és kiegészítő rendelkezéseket. Az általános indoklásban a felelős is megvan: maga az Alkotmánybíróság kényszerítette rá a képviselőket, hogy toldozzák-foldozzák a már elsőre is tökéletesnek hitt dokumentumot.

"Az alkotmányozó Országgyűlés az Alkotmánybíróság döntését tudomásul véve nemcsak a megsemmisített rendelkezéseket, de az Átmeneti rendelkezések teljes tartalmát be kívánj a építeni az Alaptörvénybe annak módosítására irányuló jelen javaslat (a továbbiakban: Javaslat) szerint. A Javaslat az Átmeneti rendelkezések egyes megsemmisített rendelkezéseit az Alaptörvény egy-egy cikkéhez illeszti be, másokat a Záró rendelkezések közé, a meg nem semmisített részeket pedig teljes egészében a Záró rendelkezések végére helyezi el . Ezzel az Átmeneti rendelkezéseket tartalmilag és formailag is kiüresíti, de formailag nem szünteti meg, így hangsúlyozva, hogy az Átmeneti rendelkezések meg nem semmisített, alaptörvényi szintű rendelkezései formálisan továbbra is, folyamatosan hatályban vannak, csupán az Alaptörvény törzsszövegébe épülnek be." (IV. módosítási javaslat, általános indoklás)

Logikus, nem? Íme egy-két téma, szubjektív válogatás alapján:

• • Nemzetünk fennmaradásának alapja, a család
  • Kollektív bűnösség - egyéni bűnösség
  • Véleménynyilvánítás szabadsága
  • A kormányunk megvédi az egyetemeket és a diákokat
  • Akik vannak, de sokkal jobb lenne, ha nem lennének: a hajléktalanok
  • Rend a lelke mindennek, még az Országgyűlésnek is
  • Az Alkotmánybíróság újragondolása
  • Hurrá, készfizető kezesek vagyunk
  • Ember legyen a talpán (aki mindezt átlátja)

Nemzetünk fennmaradásának alapja, a család

Honatyáink meghatározták, mit is gondolnak családnak - és ne csodálkozzunk, ha úgy érezzük, hirtelen időutaztunk valahova száz évvel ezelőttre. 

„Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” (IV. módosítási javaslat)

Tehát: az élettársi kapcsolat nem család, esetleg külön-külön, a szülő-gyermek viszony az család, tehát egy élettársi kapcsolat gyermekkel az valójában két család, bár a két halmaz egyes elemei közösek (lásd gyerekek). És ha valaki nem úgy érezné, hogy a család(ja) a nemzeti fennmaradás alapja, az most bírálja felül szakadár gondolatait - az Alaptörvényünk szerint például az élettársak nem szolgálják a nemzet fennmaradását. Bár lehet, hogy van más értelmezése is a dolognak, de az indoklás is leszögezi, hogy a "Javaslat célja, hogy megerősítse a társadalmi alapintézménynek minősülő család alaptörvényi szintű védelmét a történelmi hagyományoknak megfelelően." 

Vezetőink tehát

• egyrészről homokba dugják a fejüket és történelmi hagyományokról beszélnek, miközben nem veszik figyelembe a hazai tendenciákat - a KSH adatai szerint 2011-ben a gyermekek 42,3%-a született házasságon kívül, és ez a szám magasabb, mint a 2010-es 40,8%. Ez azt mutatja, hogy a Fidesz-KDNP kormányzás sem hozta meg a kedvet a házasságon belüli szülésekhez,

• másrészről erőteljes viszolygást mutatnak a nemzetközi tendenciák iránt is (azonos neműek házassága, illetve élettársi közössége).

A család-fogalom ilyen mértékű leszűkítése valószínűleg meg fog jelenni a Polgári Törvénykönyvben is, és ne csodálkozzunk, ha például az öröklési szabályokat is majd ennek rendelik alá (élettárs nem örökölhet, stb.). Csak, hogy védjék a családot a történelmi hagyományoknak megfelelően.

Kollektív bűnösség - egyéni bűnösség

Természetesen nem maradhatott ki a kollektív bűnösség sem a módosításból, sokpontos felsorolással:

"A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak (...) (IV. módosítási javaslat)

Ha megpróbáljuk értelmezni ezt a mondatot, akkor egy-két mai Fidesz-KDNP káder is bűnszervezet tagja volt egykoron, és még ott vannak azok az ügynöklistákon szereplők, akik reménykednek, azért mégsincs olyan nagy szándék a felkutatásukra. Vagy ugyan van szándék, de ők megússzák, mert vagy kimaradnak a szórásból, vagy egyszerűen felállnak és közlik, az elmúlt 20 évben olyan fokú tevékeny megbánást tanúsítottak, hogy minden megbocsátható nekik. És egyébként is ők nem vezetők voltak, csak ugribugri párt-, esetleg KISZ-titkárok, az meg mégsem olyan nagy bűn.

Az is érdekes lehet a későbbiekben, vajon csak az MSZMP tagjai bűnösek, vagy olyanok is, akik például a Hazafias Népfront, a KISZ vagy épp a Munkásőrség berkein belül tevékenykedtek, esetleg szimplán csak társaikról súgtak. A neten kering jópár lista, egy itt olvasható többek között Orbán Viktor, Matolcsy, Varga, Kövér és sokak mások említésével. És ha valaki fel is teszi a kezét, kérem, akkor mindenki párttag volt, az új alaptörvény bűnfelsorolásának a) pontja szó szerinti értelmezése majd mindenkire vonatkozhat, hiszen az "elnyomó rendszer fenntartásáért" minden egyes láncszem felelőssé tehető.

Ha már mindenáron moralizálni akarunk (még alaptörvényi szinten is), akkor jelenlegi felelős politikusaink előtt két út áll: vagy végleg lezárjuk a múltat és mindenki kussol, vagy igenis, nyilvánosságra hozunk minden információt, ami csak fellelhető a témában. És a mindenbe a mostani politikusok is beletartoznak, pártállás és utólagos szelektálás nélkül. Az Alaptörvénybe iktatott elv már megvan, kérdés, a tényleges megvalósulás érint-e majd bárkit is, aki nem köthető a jelenlegi ellenzékhez:

"A kommunista diktatúra hatalombirtokosai a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat — a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével — tűrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggő személyes adataik nyilvánosságra hozhatók." (IV. módosítási javaslat)

Azon is el lehet vitatkozni, volt-e egyáltalán hazánkban kommunizmus, vagy megrekedtünk a kevésbé fejlett  szocializmusban (nálunk tudományos szocializmus tanítottak, a Szovjetunióban ugyanezen időszakban tudományos kommunizmust):

"Kommunizmus – olyan politikai és gazdasági ideológia és utópia, amely úgy számolná fel a társadalmi egyenlőtlenségeket, hogy megszün­tetné a magántulajdont, s helyébe kollektív tulajdont léptetne. A kom­munizmus a szocializmus radikális, forradalmi, antidemokratikus leága­zásaként is meghatározható. Marx, a szocializmus ideológiájának kidol­gozója úgy vélte, hogy a szocializmus átmeneti állapot, amelyet felvált a kommunizmus: a gazdasági és politikai egyenlőség, a közösségi szolida­ritás osztály nélküli társadalma. A kommunizmus mint politikai eszme célja az egoista kapitalista rendszer megdöntése és a munkásosztály teljhatalmának megvalósítása." (Magyar Virtuális Enciklopédia)

A válasz sok-sok tudós érvelésével-vitatkozásával, valamint több folyóméternyi szakirodalom átbogarászásával sem biztos, hogy korrekten megadható - de itt a végső megoldás, az Alaptörvényünk kinyilatkoztatása mindent visz.

A bűnök felsorolásába ráadásul becsúszott olyan pont is, amely nem biztos, hogy jó ötlet volt pont most és pont a Fidesz részéről - ez pedig a felelősség "kétszázezer magyar ember hazájából való kényszerű elmeneküléséért". Matolcsy szerint most kb. 500 ezren dolgoznak külföldön, akiknek nagy része azért ment el, hogy ne haljon itthon éhen, és akiknek nincs is hova visszajönniük: itthon már felszámoltak mindent és csak adósságot hagytak maguk mögött. Plusz még attól is félhetnek, hogy a gyámhatóság nemzetközileg lép fel ellenük és gyermekeiket- abszurd módon - akár még el is vehetik tőlük. 

Véleménynyilvánítás szabadsága

Nemcsak a média munkatársait, hanem a kommentelőket is érinti a véleménynyilvánítási szabadság Alaptörvény-beli korlátozása: 

"A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.
A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére . Az ilyen közösséghez tartozó személyek — törvényben meghatározottak szerint — jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni." (IV. módosítási javaslat)

És igen, ez minden oldalra vonatkozik: a jobbra, a balra, a középre meg a szélsőkre is; a nyugodtakra, a megfontoltakra, az észérvekkel próbálkozókkal, az idegesekre meg azokra is, akik fizetést kapnak azért, hogy a hálón másokat idegesítsenek, sértegessenek, esetleg bármilyen más okból tesznek olyat, ami "gyűlölködő" megnyilvánulásnak számít.

"A Javaslat alaptörvényi szintjen kívánja rögzíteni, hogy a véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet az emberi méltóság, másrészt meg kívánja teremteni az alkotmányos alapjait annak, hogy a közösségek méltóságának megsértése esetén polgári jogi eszközökkel lehessen szankcionálni a gyűlölködő megnyilvánulások bizonyos eseteit." (IV. módosítási javaslat, részletes indoklás)

A kormányunk megvédi az egyetemeket és a diákokat

„Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza . Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a Kormány határozza meg, gazdálkodásukat a Kormány felügyeli.” (IV. módosítási javaslat)

Most már senkinek sem lehet kétsége afelől, az egyetemek valódi autonómiája megszűnik - mert ugyan lehet deklarálni, hogy a kutatás és a tanítás szabad, ha a kormány vagy a felügyelője nem ad rá pénzt, mit ér az intézmény a nagy tanszabadsággal? Vagy ahogy az indoklás hangzik:

"Ez kiterjed arra, hogy a Kormány — törvényi keretek között — szabályokat állapítson meg ezen intézmények gazdálkodására, valamint arra, hogy a gazdálkodást érintően fenntartói jogkör keretében a Kormány feladatkörrel rendelkező tagja, illetve jogszabállyal létrehozott intézmények, kormányzati szervek útján felügyeleti jogkört gyakoroljon . A gazdálkodási jogkörök e szabályozása a kutatási és tanszabadság érvényesülését nem érinti." (IV. módosítási javaslat, részletes indoklás)

Kérdés, vajon a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara lesz-e a felkent kormányképviselő, hogy minden a legnagyobb rendben legyen a felsőoktatási intézményekben - a hvg. szavait idézve: "Parragh személyében olyan elismert szakember vehetné kézbe a reformot, aki még egy csempeértékesítő vállalkozást sem tudott a felszínen tartani."

És nemcsak az egyetemek önállósága fog alaptörvényileg megszűnni, a röghözkötést is beleteszik a honatyák az alaptörvénybe, biztos, ami biztos. Épp jókor a jövő heti diákdemonstrációkhoz:

„Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz. ” (IV. módosítási javaslat)

Kérdés, a röghöz kötésért cserébe jár-e majd olyan munkahely, ami a végzős képzettségének megfelelő, vagy nyugodtan éhen lehet halni. Esetleg olyan munkát kötelező végezni, amiért felesleges volt tanulni akár egy évet is, vagy netalán marad a jolly joker, a közmunka.

Akik vannak, de sokkal jobb lenne, ha nem lennének: a hajléktalanok

Az új Alaptörvény rendelkezése kimondja majd, mindenki törekszik arra, hogy honfitársaink lakhelyét biztosítsa ("államcél"). Törekszik rá Magyarország, az állam meg a helyi önkormányzatok is, aztán ha a nagy törekvésnek nem lesz látszatja, akkor jön a pallosjog: 

"Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.” (IV. módosítási javaslat)

A honatyák nem kívánják "támogatni a közterületek rendeltetésellenes használatát", azaz az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást. Véleményük szerint az "garanciális szabály, hogy jogellenessé minősítésre csak a jelzett célok megvalósítása érdekében kerülhet sor, és a jogellenessé minősítés csak a közterület meghatározott részére vonatkozóan állapítható meg." Ezzel el is van intézve a kérdés szociális megoldása - ha tiltjuk, nem kell megoldani a rászorultak helyzetét, csak be kell tartatni a szabályokat, mehetnek oda, ahova akarnak, például egy olyan önkormányzat területére, amely még nem tiltotta ki őket. Ha pedig minden kötél szakad, bevehetik magukat magánterületekre, és innentől mindenki megnyugodhat (kivéve az ingatlan tulajdonosát). Igazi európai, humánus, szociálisan érzékeny szabályzás; tehát újfent minden nagyon szép, minden nagyon jó, minden a legnagyobb rendben.

Rend a lelke mindennek, még az Országgyűlésnek is

Az Országgyűlés elnöke, azaz Kövér László igazi rendészeti jogokat kap, alaptörvénybe iktatva:

"Az Országgyűlés zavartalan működésének biztosítása és méltóságának megőrzése érdekében az Országgyűlés elnöke a házszabályi rendelkezésekben meghatározott rendészeti és fegyelmi jogkört gyakorol.” (...)
Az Országgyűlés biztonságáról országgyűlési őrség gondoskodik. Az országgyűlési őrség működését az Országgyűlés elnöke irányítja.”  (IV. módosítási javaslat)

Kérdés: ki tudja vajon megindokolni, miért olyan nagy horderejű ez a kérdés, hogy az Alkotmányunk foglalkozzon vele? Miért kell külön őrség, egyenruha, fegyelmi jogkör: a saját képviselőitől fél a parlamenti többség, az ellenzék maroknyi emberétől vagy a betévedő médiamunkásoktól? Esetleg "az Országgyűlés plenáris ülésezésével összefüggő, a kirívóan sértő kifejezések szankcionálása terén megjelenő határozott parlamenti fellépés" az, ami indokolja egy külön gárda fenntartását? Vagy nekünk, választóknak szól, legyünk nyugodtak, a mi pénzünkön immáron biztosítva a zavartalan törvénygyártás, igaz, kicsit drágán, de higgyük el,  minden ráfordított forint megéri?

Az Alkotmánybíróság újragondolása

A taláros testület bizony nem érezheti úgy, hogy elhanyagolják - kaptak bőven a módosításból-kiegészítésből. Hogy a Fidesz-kinevezettek nehogy kényelmetlenül érezzék magukat, meglehetősen leszűkült a jogkör (amiben nem dönthetnek, legalább abban a témában nem róható fel nekik a korlátlan lojalitásuk vagy éppen annak hiánya, nézőpont kérdése) - például ezentúl jogszabály felülvizsgálni nem kért részét nem vizsgálhatják-semmisíthetik meg, csak ha a felülvizsgálni kért rendelkezéssel szoros tartalmi összefüggésben áll. Ez egyrészről jó az alkotmánybíráknak (nem kell feleslegesen gondolkodni, azt tegye meg az, akinek nem tetszik valami), másrészről jó a jogszabályalkotóknak, hiszen a legfőbb talárosok még ritkábban mondják majd ki, a jogalkotó enyhén szólva nem állt a helyzet magaslatán, amikor ezt vagy azt paragrafusokba foglalt.

A sok szabály között azonban mindenképpen kiemelést érdemel a kötelező emlékezet-törlés: mintha minden csak tavaly januárban kezdődött volna, és azelőtt soha nem lett volna demokrácia hazánkban. Még akkor sem, amikor szintén a Fidesz volt hatalmon:

"Az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozat és annak indokolása az Alaptörvény értelmezése során nem vehető figyelembe. ” (IV. módosítási javaslat)

Nagyszerű, mindent írhatnak le újból - különösen azokra az indoklásokra vonatkozik, amelyek a különféle emberi és szabadságjogok levezetéséből fakadnak, leginkább nemzetközi egyezményekre hivatkozva. Titkárnő van, szövegszerkesztő van, akkor mi a baj? Az, hogy volt élet másfél évvel ezelőtt is? Tévedés, az nem élet volt, csak valami annak látszó:

"E rendelkezés célja, hogy az Alaptörvény rendelkezései az Alaptörvény összefüggéseivel együtt, a korábbi Alkotmány rendszerét ől függetlenül kerüljenek értelmezésre . E rendelkezéssel az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom egyértelművé teszi, hogy az Alkotmánybíróság nincs kötve a korábbi Alkotmány alapján meghozott határozataihoz. Ez természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a testület az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek értelmezésekor a korábbival megegyez ő következtetésre jusson, ahogyan azt a lehetőséget is biztosítja, hogy az Alaptörvény egészének kontextusában a korábbi döntésekkel ellentétes megállapításokat tegyen. E rendelkezés tehát nem korlátozza ,hanem éppen ellenkezőleg, kiszélesíti az Alkotmánybíróság szabadságát az Alaptörvény értelmezése tekintetében." (IV. módosítási javaslat, részletes indoklás)

Ebből mit is tudunk meg? Azt, hogy

• valaki túl sok angol-száz filmet nézett és most az a meggyőződése, hogy hazánkban is precedens jog van (egykori alkotmányjogi tanárai most valószínűleg verik a fejüket a falba, hogy annak idején átengedték az államvizsgán)
• és még sikeresen el is hitette a többiekkel, hogy tényleg ez a precedens jog a legnagyobb korlátja a normális alkotmánybírósági döntéseknek.

A módosítást aláírásukkal ellátók névsora (aláírásukkal) pedig az előterjesztéshez csatolva, közvetlenül Rogán Antal és Harrach Péter aláírása után - hogy mindenki tudja, kinek kell majd tuti megszavazni a javaslatot.

Természetesen van még sok-sok kisebb nagyobb változás (például Alaptörvénybe foglalva, alkotmánybíró nem lehet párttag és nem folytathat politikai tevékenységet), illetve az Alaptörvényt hogyan nem vizsgálhatja a testület, bármi is kerül bele. Akit érdekel, utánabogarászhat itt.

Hurrá, készfizető kezesek vagyunk

Eddig is azok voltunk (azaz adóforintjainkkal finanszíroztuk nagyjaink hibás döntéseinek következményeit), de most már Alaptörvénybe lesz foglalva a kötelezettségünk:

"Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, ha az Alkotmánybíróság, az Európai Unió Bírósága, illetve más bíróság vagy jogalkalmazó szerv döntéséből az állam által teljesítendő olyan fizetési kötelezettség fakad, amelynek teljesítésére a központi költségvetésről szóló törvényben e célra rendelkezésre álló összeg nem elegendő, tartalmában és elnevezésében is kizárólag és kifejezetten az e kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó, a közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulást kell megállapítani." (IV. módosítási javaslat)

Tehát ezentúl igenis meg lehet majd címezni, milyen plusz adót miért fizetünk - kérdés, vajon hogy fog majd kinézni az előterjesztés: a "nyerőgépek egy nap alatti betiltása miatti kártérítés miatt fizetendő adó", vagy épp a "X uniós pályázat közbeszerzése során elkövetett szabálytalanságok miatt az uniónak visszafizetendő X milliárd miatt fizetendő adó"? Csak remélni lehet, hogy ez a rendelkezés örökre kőbe lesz vésve kiegészítve azzal, hogy ezeket az adókat azokról kell elnevezni, akik miatt meg kell fizetnünk, legyen az egyéni parlamenti képviselő, polgármester vagy akár miniszter.

Ember legyen a talpán

A módosítás-kiegészítés halmaz elég kaotikus, mind sorrendiségében, mind tartalmilag - a hitvallás módosítása például ki tudja milyen logika alapján hátrakerült a 22. cikkelybe. A módosítást készítő láthatóan úgy gondolta, Alaptörvényünk szövege nem érdemel annyit, hogy a módosított szakaszok egységes szerkezetben jelenjenek meg, ízelítőül:

"Az Alaptörvény
a) „NEMZETI HITVALLÁS” részében az „A velünk él ő” szövegrész helyébe a „Kinyilvánítjuk, hogy a velünk él ő” szöveg, a „kommunista diktatúrák” szövegrész helyébe az „a kommunista diktatúra” szöveg, a „jogrendünk alapja : szerződés” szövegrész helyébe a „jogrendünk alapja, szövetség” szöveg,
b) F) cikk (2) bekezdésében a „megyékre” szövegrész helyébe a „fővárosra, megyékre ” szöveg, a „városokban” szövegrész helyébe a „fővárosban és a városokban” szöveg,
c) P) cikk (2) bekezdésében a „mezőgazdasági üzemre” szövegrész helyébe a „családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági üzemekre” szöveg,
d) T) cikk (1) bekezdésében az „Alaptörvényben” szövegrész helyébe az „Alaptörvény és az Alaptörvényben” szöveg,
e) XV. cikk (5) bekezdésében a „gyermekeket” szövegrész helyébe a „családokat, a gyermekeket” szöveg ,
f) XVII. cikk (2) bekezdésében a „vagy munkabeszüntetést tartsanak” szövegrész helyébe az „amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát” szöveg,
g) XIX. cikk (1) bekezdésében a „rokkantság” szövegrész helyébe a „fogyatékosság” szöveg, (...)" (IV. módosítási javaslat)

És ez így megy tovább, egészen az (u) pontig ...

forrás: index.hu

Ember legyen a talpán, aki első olvasatra átlátja, a 15 oldalnyi módosítás valójában mit hoz a jövőre nézve, hogyan befolyásolja mindennapi életünket. Mert befolyásolni fogja, az biztos - és ameddig megjelenik az egységes szerkezetű újraízesített-melegített alaptörvényünk, addig lehet kézzel átfirkálgatni a 10 ezer forintos díszkötéses kiadást, az ellenzék pedig muníciót gyűjthet a kampányhoz, miért is kellene nekik is majd kétharmados többséget szerezniük.

És végül, de nem utolsó sorban, vajon az idén érettségizők már új Alaptörvényt kapnak, immáron a negyedjére átírtat? Csak remélni tudjuk, az első verzióból nem nyomtattak 4 évnyire elegendőt ...

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A kormányzatban valakinek komoly ellenérzései lehetnek a nyugdíjas pedagógusokkal szemben, a fóbia pedig kormányhatározatilag kötelezővé vált, az eredetileg beígért egérút sem tűnik most már járhatónak,

Az index.hu információi szerint a nyugdíjas tanárok továbbfoglalkoztatásáról szóló formanyomtatványokon az iskola igazgatója csak a „nem támogatom” lehetőséget választhatja, ehhez azonban szöveges indoklást kell fűznie.

Vajon kinek mi jut erről eszébe? Tisztelt az időseket? Becsüljük meg a szellemi tőkét? Bánjunk kellő alázattal az emberi erőforrásokkal? Nehogymár ötven évig taníthasson egy tanár, a végén még adni kell neki valami plusz juttatást, plecsnit, oklevelet? Vagy egyszerűen csak helyes, hogy elküldenek mindenkit nyugdíjba, aki elérte a megfelelő kort, függetlenül attól, szükség van-e rá, vagy nincs?

Oké, hogy valaki kitalálta, nyugdíjasok menjenek haza kötögetni meg kertészkedni, és erre kormányhatározatot is fabrikáltak december 29-én. Hiába, azonnal intézkedni kellett, hogy nyugdíjas pedagógusoknak még írmagja se maradjon iskolarendszerünkben, a gyerekek pedig tanulják meg, az idősebb generáció nem lehet hasznos tagja a társadalomnak csak akkor, ha otthon bébiszitteri vagy házvezetői feladatokat lát el, elősegítve a nemzet kívánatos mértékű szaporodását. Na jó, esetleg izzót cserélhet még az állólámpában, ha erre érez késztetést és a közértbe is elslattyoghat tejért. Mert tőlük tanulni már nem lehet és igazából semmi szükség sincs rájuk, legalábbis kormányzatunk szerint.

Az is oké, hogy létszámstop keretében még a státusza is megszűnik a kiutált túlkorosoknak - minek a régi rajztanár helyett másik, a kémiát meg a fizikát is tanítja majd a biológia tanár, hiszen mindhárom tantárgy természettudományos, vagy nem? Esetleg a földrajzszakos is befigyelhet, a mészkövet ő is ismeri, még a képlet is biztos megy neki és legalább tudja, a szenet hol bányásszák. Meg mennyi belőle az éves világtermelés.

Az is oké, hogy a kormány úgy tesz, mintha azért lenne neki valamiféle szociális érzéke és határozatba foglalta: közel kéthónapos papír-kóválygási procedúra után, a legfőbb tankerületi igazgató által meghatározott módon eldönti, Kispiszkos-alsó énektanárára szükség van-e, maradhat-e vagy sem, a nyugdíját meg úgyis elveszik (a költségvetésből csak egy helyről húzzon már hasznot, nem kettőből, majd elegánsan elfelejtjük neki, hány éven át fizette a nyugdíjjárulékot ... És egyébként is, tanulják meg, két helyről hasznot csak politikus húzhat ebben az országban). Aztán ha minden pecsét a helyén, majd döntenek kormányülésen, ha már megtárgyalták, mi legyen a dohánnyal. 

Még az sem furcsa a kormányzattól, hogy szítják a generációs ellentéteket: tényleg felháborító, hogy az öregek önző módon nem mennek el napi 12 órába a nyugdíjasklubba, hanem még mindig van türelmük a gyerekekhez - és ezzel elveszik a fiatal, tettrekész nullkilométeres pedagógusoktól az érvényesülési lehetőséget.  Pfujj. Igaz, az érvelés több ponton is sántít, mert ha a státusz is megszűnik, hova vegyék fel a fiatalt? És vajon a hiányszakok területén honnan szereznek fiatalokat, amikor semmilyen sincs, nemhogy fiatal?

A kormány mindent elkövet, hogy megalázza a nyugdíjasokat - egyrészről ígérget plusz nyugdíjat, aztán vagy megadja vagy nem, de akár megérkezik a 13. havi boríték, akár nem, az aktívakat már ráhergelte a kedvezményezett korosztályra, másrészről viszont a továbbszolgálni kívánókat mindenféle kérvény írására ösztönzi de úgy, hogy az maximum a vogon adminisztráció könyvbéli metódusának felel meg, nem pedig egy XXI. századi demokráciának és emberi erőforrás-gazdálkodásnak. (A folyamat részletes leírása itt.)

És akkor még nem is beszéltünk az igazgatókról, akiket több oldalról satuba szorítanak:

• közölniük kell a nyugdíjas kollégákkal, fel is út, le is út, ez sok esetben olyan fíling, mintha a saját édesanyjukat küldenék el melegebb éghajlatra, önnön akaratuk ellenére. 

• biztathatják őket, írjanak kérvényt személyesen Orbán Viktornak, ő az illetékes egyszemélyben a továbbszolgálás ügyében, nemzetünk jóságos apjaként majd ő gondoskodik a választók jövőjéről, bármilyen korosztályba is tartoznak

• ezek után jön az index.hu által közzétett nyomtatvány kitöltése - milyen kérvény az, amin egyedül csak a "nem támogatom" szerepel? Lehet-e egyáltalán az intézményvezetőknek saját véleménye? Vagy sem nekik, sem másoknak nem lehet, mert csak bekavarnak az országjobbító vízióknak?

• és mit írjon be az intézményvezető a nyomtatvány indoklásába? "Nem támogatom, pedig szeretném?" "Azért nem támogatom, mert azt mondták, nem támogathatom?" "Nem támogatom, mert ha támogatom, engem is kirúgnak, mint rendszeridegen, felforgató, destruktív elemet?"

• és a végén az igazgató ott áll, ahol a part szakad: a nyugdíjas kollégát akkor sem tarthatja meg, ha akarja, fiatalt nem vehet fel a helyére, az óraszámokat meg a pedagógiai programot viszont biztosítani kell - egy dolgot tehet, kommunista szombat-szerű felajánlásban megszervezi az immáron hiányzó pedagógusok helyettesítését, aztán a gyerek vagy megtanulja a tankönyvből az anyagot, vagy nem. Maximum Hoffmann Rózsa majd panaszkodik, hogy buták a gyerekek meg nem tudnak egyetlen népdalt sem elénekelni. 

Van olyan iskola, ahol nem volt előrenyomtatott "nem támogatom", de a lényegen sokat nem változtat - hiszen a rendszerben ott van a két beépített szűrő, a tankerületi igazgató meg Marekné dr. Pintér Aranka, aki akár egy erre rendszeresített "nem javasolom" bélyegzővel láthatja el a több ezernyi kérelmet:

"A nekünk küldött verzióban a dolgozó kéri a továbbfoglalkoztatást (a kormánytól - mondjuk ez eleve vicc), majd az igazgató ezt felterjeszti a tankerülethez, a tankerületi igazgató Marekné dr. Pintér Arankához, aki, ha ő is jóváhagyja, akkor a miniszterhez, és a miniszter viszi be a kormányülésre." (egy érintett)

Egy biztos, a leendő erkölcstan könyvekben tanmeséket kell szerepeltetni, hogyan kell bánni az idősekkel - és csak remélni lehet, hogy a gyerekek nem fogják észrevenni, hogy saját tanáraikat milyen csúf módon iktatták ki a rendszerből. És mit jelent a kampány alatti idősek tisztelete és mit jelent a valóságban.

Nagy valószínűséggel valaki már írhatja a Tanú harmadik részét - csak ezúttal a tündérmese lesz a színhely, bár még nem tiszta, hogy iskolaigazgató, ellenzéki polgármester vagy csak egy egyszerű trafikos legyen a főszereplője. A költségét mi fizetjük, a forgatókönyv színeit pedig nap mint nap a saját bőrünkön éljük meg.

Az utolsó, de nem lényegtelen kérdés: Hoffmann Rózsa 1948-ban született, tehát az idén 65 éves. Rá vajon miért nem vonatkozik a kormányhatározat (akár a "nem javaslom" továbbszolgálását előre nyomtatott szöveggel)?

Előzmény:

Amikor a sas legyeket kapdos

A még egyenlőbb nyugdíjasok

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Tegnap még kilenc nap volt hátra a dohánykoncessziós pályázatok beadási határidejéig, ma már tizenhét - megjelent a dohánykoncessziós pályázat módosítása. Ez várható is volt, különösen a hétfőn benyújtott törvényjavaslat tükrében, bár kétséges, ez a hosszabbítás mire elég. Vajon ennyi idő alatt

• a parlament illetékes bizottságai megtárgyalják a javaslatot,
• adnak hozzá egy-két módosítás módosítót,
• megszavazzák,
• a köztársasági elnök aláírja,
• kihirdetik,
• hatályba lép és
• a tisztelt pályázatra jelentkezők még be is építhetik üzleti tervükbe az abban foglaltakat?

Ez az, amiben még Németh Lászlóné sem hisz.

A T/9863. számú törvénymódosítási javaslat 

a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról

Mert mire is vonatkozik a törvénymódosítási javaslat? A legalapvetőbb pályázati kérdésre: mit is lehet majd árulni a Nemzeti Dohányboltokban. A válasz: majdnem mindent, ami egészségtelen, bár a csoki-cukorka-jégkrém valamiképpen kimaradt a felsorolásból, pedig ezek is lehetnek függés tárgyai. Plusz hizlalnak meg csipszadóznak, tehát végképp érthetetlen a nemzeti fejlesztési miniszter meg a kormány vonakodása ezen mennyei csemegéktől.

A majdnem végső lista a következő (véglegesnek ugyebár majd akkor mondható, ha megjelenik a Magyar Közlönyben):

„8. dohánybolt: nem mozgó (és részekre bontás nélkül nem is mozgatható), más üzlettől elkülönült, önálló üzlethelyiség, amelyben kizárólag
a) dohánytermék,
b) dohányterméket kiegészítő termék,
c) a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény Különös Rendelkezések rész I. fejezet 1. és 4. címében szabályozott sorsolásos játék és fogadás bonyolításával kapcsolatos termék,
d) a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényben meghatározott szeszes ital,
e) a népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvényben meghatározott energiaital,
f) kávé [csomagolt kávé (ideértve az azonnal oldódó kávékivonatot is), vagy helyben is fogyasztható kávéital],
g) ásványvíz és üdítőital,
h) újság, napilap, folyóirat, periodikus kiadvány,
i) jogszabály által meghatározott más termék
forgalmazható, és amely üzlethelyiség külső felületére tekintve dohánytermék nem látható, csak az üzlethelyiségbe belépve;” (T/9863. számú törvényjavaslat, 1.§)

A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. javaslatával ellentétben a módosítás már nem csak az égetett szeszeket engedélyezné a dohányboltokban, hanem a szeszes italok teljes körét ("szeszes ital: minden alkohol tartalmú ital, kivéve a gyógynövények gyógyászati jellegű szeszes kivonatát és az ezek felhasználásával készült terméket, továbbá az 1,2%-nál kevesebb alkoholtartalmú üdítőitalokat). Ennek valószínűleg nagyon fognak örülni a dohányboltok környékén már meglévő kisközértek és kocsmák is, hiszen az ő ügyfélkörüket is meg fogja tizedelni az újonnan nyitó, megszólalásig italboltra  hasonlító Nemzeti Dohánybolt.

A javaslatot jegyző fejlesztési miniszter az indoklásban kijelenti:

"Ez a törvényjavaslat – hasonló zsinórmérték alapján – a felnőtt fogyasztókat célzó szeszes ital, energiaital és kávé termékek forgalmazásával bővíti a dohányboltban forgalmazható termékek körét. A Dohánytörvény részbeni hatálybalépése óta olyan igény is megfogalmazódott, hogy a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység megfelelő – szerény – mértékű fedezetét a termékkör bővítésével is elő lehessen segíteni. Ezt a célt is szolgálja az, hogy a javaslat az újság, valamint az ásványvíz és üdítőital termékekkel bővítené a dohányboltban forgalmazható áruk körét."

Végre valaki nyilvánosan és közhitelesen bevallotta, az eredeti koncepció úgy, ahogy van, életképtelen, különösképpen a "dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység megfelelő – szerény – mértékű" fedezetére . Az indoklás érvelése ugyan sántít, mert ha csak a felnőttekre gondolnak, hogyan kerül a termékpalettába az üdítő, az újság meg az ásványvíz, amikor ezeket a termékeket a fiatalkorúak is korlátozás nélkül vásárolhatják? A javaslatból nem derül ki, hogy

• a dohányboltokban ezentúl is csak 18 éven felüliek léphetnek-e be, 
• ezekben az üzletekben kiskorúak újságot meg üdítőt vásárolhatnak-e,
• vagy vásárolhatnak, de csak akkor, ha jó az idő, és az üzlet előtti szabad térre kitelepülve folyik a korhatár nélküli termékek árusítása,
• vagy minden egyes dohánybolt kialakítható lesz olyan kétkamrás, megfelelően szeparált vegyesbolttá, mint amilyen a mikro, azaz a kétezer fő alatti településeken engedélyezett.

Az sem egészen világos, hogy a pályázatban preferált megváltozott munkaképességű tulajdonosoknak-alkalmazottaknak vajon hány százaléka lesz képes majd emelgetni a sörös és üdítős rekeszeket, illetve hogyan kívánja megakadályozni a jogalkotó, hogy a dohányboltok a gyakorlatban ne italboltokként üzemeljenek majd.

Az sem tiszta, vajon a kávé helyben fogyasztását hogyan képzeli el a jogalkotó? Kockacukor meg tej is adható majd hozzá? Otthon le kell főzni aztán termoszból árulni vagy komplett presszógép is beszerezhető, esetleg automatát lehet majd csak beállítani a sarokba? És helyben fogyasztani csak állva lehet majd, mint a lovak, vagy lehet betenni kisszékeket asztallal, esetleg jó időben kint is lehet majd kávézgatni az üzlet előtt napernyők árnyékában, a nagy, elrettentésül szolgáló tizennyolcas logó alatt?

A javaslat azt a kérdést sem rendezi, a külső üzlet-dizájn hogyan fog alakulni, ha a bent árusítható termékek döntő többsége reklámozható - nagy tizennyolcas logó, körbelőve kóla, kávé, ásványvíz meg sörreklámokkal? És hogyan lehet majd az akciókat hirdetni, ha nálunk vesz négy kólát a Nemzeti Dohányboltban, akkor az X benzinkút kap majd literenként 10 forint kedvezményt?

A törvényjavaslat azonban nemcsak a termékkört bővíti, hanem behozza a "dohánybolt előzetes üzemeltetése" fantázianevű lehetőséget, melynek a törvény indoklása alapján a célja az, hogy a koncessziós jogosultság leendő gyakorlója minél hamarabb piacra léphessen. Ennek érdekében a vámhatóságtól már beszerzett, de csak 2013. július 1-től érvényes engedély birtokában a dohányboltot már előzetesen is üzemeltetni lehet, így az új piaci szereplőt, vagy a régi piaci szereplő ezen új értékesítési helyét a fogyasztók mihamarabb megismerhessék. Mivel az engedély – illetve a dohánybolt, amelyre az engedélyt kiadták – már létezik, de még nem érvényes (mert nem lehet az a Dohánytörvény vonatkozó passzusának 2013. július 1-jei hatálybalépését megelőzően), ezért ezen előzetes üzemeltetést egy külön a vámhatósághoz benyújtott bejelentést követően lehet megkezdeni.

A DOHÁNYTERMÉK KISKERESKEDELMI JOGOSULTSÁG ÁTENGEDÉSÉRE KIÍRT NYILVÁNOS KONCESSZIÓS PÁLYÁZATI KIÍRÁS MÓDOSÍTÁSA ÉS KIEGÉSZÍTÉSE

A dohánykoncessziós pályázati kiírás is módosult, és nemcsak a beadási határidő kitolása tekintetében, hanem például

• módosult a beadás határidőben megtörténtének számítási és bizonyítási módja (ezentúl nem a beérkezés, hanem a postára adás időpontja a mérvadó, tehát nem kell azon aggódni, csiga-e a posta, illetve elveszhet-e kézbesítés közben a dokumentáció)

• lerövidítette az átutalási megbízásokra írandó szöveget, mivel az eddig megkövetelt betű- és számmennyiség egyszerűen nem fért ki a bizonylatokra

• a kiírás módosítása előtt beadott pályázatok mellett a koncessziós jogért folyamodók beadhatnak egy új, alternatív pályázatot, kiegészítő jelleggel, ebben az esetben az eredeti pályázatot az alternatív pályázattal együttesen bírálják el

• és végre azt is észrevette a minisztérium, hogy rosszul számolták ki az elérhető legmagasabb összpontszámot, mivel bizonyos feltételek együttállása esetén maximálisan nem 120, hanem 124 pont érhető el.

A puding próbája az evés, az még nem derült ki, a különböző nyilatkozatmintákat módosították-e oly tekintetben, hogy azok felhasználóbarátok legyenek - például a kitöltés során beférjen a megadott helyre az, amit a pályázó oda szeretne írni. Mert most ez nem minden esetben van így.

Az alternatív üzleti terv

Igazi ínyenc csemege az alternatív üzleti terv benyújtási lehetőségének indoklása azok számára, akik kételkedéssel viseltetnek a hazai jogbiztonság, illetve a kiszámítható üzleti környezet irányába:

"A Kiíró – tekintettel arra, hogy a dohányboltban értékesíthető termékek körének bővítésére irányuló jogalkotási eljárás van folyamatban az Országgyűlés előtt, ugyanakkor a Kiíró nem tudhatja, hogy ezen javaslat a szükséges támogatást megkapja-e – lehetővé teszi, hogy a pályázó egyetlen olyan alternatív üzleti tervet is benyújtson a pályázata részeként, amely – a benyújtott törvényjavaslat benyújtáskori szövegállapotára is figyelemmel – már számol azzal is, hogy

• a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényben meghatározott szeszes ital;
• a népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvényben meghatározott energiaital,
• kávé (csomagolt kávé (ideértve az azonnal oldódó kávékivonatot is), vagy helyben is fogyasztható kávéital),
• ásványvíz és üdítőital,
• újság, napilap, folyóirat, periodikus kiadvány

is forgalmazható lesz a dohányboltban. Azaz: a pályázó pályázata legfeljebb két üzleti tervet tartalmazhat az alábbiak szerint:

- egy olyan üzleti tervet tartalmazhat, amelyik még nem veszi figyelembe a termékkör esetleges bővítését, illetve

egy olyan alternatív üzleti tervet is, amely ezzel már számol.

Felhívjuk a Pályázók figyelmét, hogy az Üzleti terv és az Alternatív üzleti terv egymástól elkülönített, két külön dokumentumban nyújtandó be. Egyebekben – hacsak a jelen Módosítás másképp nem rendelkezik – az Alternatív üzleti terv elkészítésére az Üzleti terv elkészítésére vonatkozó előírások irányadóak." (pályázati módosítás és kiegészítés)

Tehát: mivel nincs elfogadott törvény, de majd biztos lesz olyan, aki pályázni akar, számolja ki a lehetőségeit így is meg úgy is, valamelyik majd csak bejön. Igaz, elméletileg még akár bővülhet is a pluszban forgalmazott termékek köre (például a csokival vagy akár szexshop-ban forgalmazható árucikkekkel), ha erre javaslatot tesznek a képviselők és azt el is fogadja a többség. Így az is elképzelhető, hogy sem az eredeti, sem az alternatív üzleti terv sem fog igazodni a 2013. július elsején hatályos szabályokhoz. 

És a teljes bizonyosság érdekében a pályázati kiírás azt is közli a figyelmes olvasóval, hogy

"Amennyiben a pályázatok benyújtási határidejének napján hatályos jogszabályok lehetővé teszik a fentebb részletezettek szerint az eredeti Pályázati kiíráshoz képest további termékek dohányboltban történő értékesítését is, úgy a Kiíró a pályázatok elbírálása során a pályázó által benyújtott – és ezen további termékekkel kalkuláló – alternatív üzleti tervet fogja figyelembe venni az elbírálás során. (pályázati módosítás és kiegészítés)

Még belegondolni is rossz, mi lenne, ha például a chips is bekerülne a forgalmazható áruk körébe meg a ropi. Az egész jól átgondolt rendszer kártyavárként omolna össze ...

És amennyiben azt gondolnánk, már mindent megtudtunk, amiről a témáról megtudni érdemes, hát csalódtunk, mivel a pályázatkiíró (és egyben az új törvénymódosító javaslat benyújtója), azaz a minisztérium már megint tolja el magáról a felelősséget:

A Kiíró felhívja a figyelmet arra, hogy nem vállal – nem is vállalhat – felelősséget azért, hogy a folyamatban lévő törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja, illetve az a pályázat benyújtási határidejét megelőzően kihirdetésre kerül. A pályázatok elbírálása – egységesen – a pályázatok benyújtási határidejének napján hatályos jogszabályi környezetre figyelemmel történik meg. Éppen ezért – a jelen módosítás közzététele napján – mindenképpen indokolt azt javasolni, hogy a pályázók a jelenleg hatályos szabályok alapján is készítsék el üzleti tervüket. (pályázati módosítás és kiegészítés)

Hát igen, a való világhoz szokott magyar kiskereskedő feltételezni sem merte volna, hogy egy, a koncessziós pályázati kiírást és a dohányboltok jövőbeni működését alapvetően befolyásoló módosítást akár olyan időpontban is benyújthatta volna a minisztérium, hogy az egész dohánypiac átalakítás ne tűnjön egy kapkodó, átgondolatlan, az érintett választópolgárokat feleslegesen hergelő intézkedés-kupacnak.

Az elkülönült üzlethelyiség, mint követelmény pontosítása

A pályázati kiegészítés pontosítja, a dohánybolt milyen esetekben minősül más üzlettől elkülönült önálló üzlethelyiségnek, azaz milyen feltételeknek kell meglennie ahhoz, hogy az üzlethelyiségben dohánybolt legyen nyitható (ha nem elkülönült üzlethelyiség, akkor nem nyilvánítható alkalmasnak). A feltételek immáron igen szigorúak: 

"Nem minősülhet azonban elkülönült önálló üzlethelyiségnek egy olyan bevásárló-központbeli üzlethelyiség, amely csak a bevásárlóközpont bejáratain át megközelíthető „sétáló” utcájáról érhető el, ha a bevásárlóközpont ezen sétáló utcája a bevásárlóközpont rendes nyitvatartási idején kívül (ideértve pl. az ünnepnapokat is) a vásárlók elől el van zárva, vagy a látogatók elől bármikor elzárható. Ugyancsak nem korlátozásmentes a megközelíthetőség akkor, ha a dohánybolt bejárata kapualjból közelíthető meg és a kapu nem állandóan nyitott. Nem felel meg az önálló üzlet kívánalmának az sem, ha egy, már meglévő bármilyen kereskedelmi egység jelenlegi bejáratát úgy alakítják át, hogy abban belülről egy “előteret” nyitnak, amelyből aztán a már meglévő bármilyen üzlet és az üzemeltetni kívánt dohánybolt külön-külön bejárattal válna megközelíthetővé, kivéve, ha ezen előtér 0-24 órán keresztül (ünnepnapokon is) nyitott és bárki számára megközelíthető." (pályázati módosítás és kiegészítés)

A bírálat technikai kivitelezése

Ha egyszer majd eljut odáig a pályázat, hogy lejár a határidő és megérkezik a sok-sok pályázat, következik a  bontás és a bírálat. Ez elsőre egyszerű folyamatnak tűnik, ám a termékkör bővítéssel valószínűleg sok új jelentkező akad majd, aki nekiáll üzleti tervet gyártani - elvégre immáron sokkal több méz van a madzagon. Az alapvető anomáliákról és a jogorvoslat mint ismeretlen fogalomról már szó volt a "Te is lehetsz dohányboltos?" posztban, most maradjunk a technikai kivitelezésnél:

"Valószínűleg legalább 8-10 ezer pályázat be fog futni (sokak szerint ennél jóval több), minden pályázathoz tartozik legalább 15 oldalnyi különféle nyilatkozat, egy vagy két 10 oldalas üzleti terv (a sima meg az alternatív), az üzleti tervekhez 5-15 oldalnyi melléklet, a pályázataimhoz és üzleti tervem alátámasztására még vagy legalább 10-15 egyéb dokumentumot fogok én is mellékelni, természetesen alternatívan duplán.

Mennyi idő kellhet egy pályázat elbírálásához? Először is gondolom elmegy az érkeztetéssel és iktatással meg az elemzőknek történő kiosztással is pár nap. Ezután jön a checklist jellegű ellenőrzés, gondolom bontással együtt nem vesz igénybe többet 20-25 percnél egy nagyon gyakorlott szakembernek, és az érvénytelenségi oknak számító hibák kiszúrása esetén már nincs is több dolog az adott pályázattal. Szánjunk mondjuk 5 percet az egyéb mellékletek felületes áttekintéséhez, akkor már csak a sima meg az alternatív 8-10 oldalas üzleti terv olvasása-elkülönítése és az azt alátámasztó számítások ellenőrzése, a üzleti terv mellékleteinek alapos átolvasása maradna hátra... Gyakorlott elemző szakembernek is legalább másik 20-30 perc kellhet ahhoz, hogy valamennyire áttekintsen egy üzleti tervet, de ennél inkább több. Ne felejtsük el, hogy közben pontozni kell, a pontokat gondolom fel kell vezetni valamilyen nyilvántartó és összesítő rendszerbe, biztos vannak egyéb adatrögzítési kötelezettségek... Ráadásul elvileg alaposan kellene az üzleti terveket, az azokat alátámasztó dokumentumokat értékelni, hiszen ezen múlik a pályázat pontjainak a fele...

Egy szakember túlórázva napi 10 pályázatot talán fel tud dolgozni... vagy esetleg többet? Hány szakemberre lenne szükség, hogy elvileg a pályázatok fontosságára tekintettel az összes pályázati anyagot (kb 50-70 oldal/ pályázat!) megbízhatóan ki lehessen értékelni 25 nap alatt, mind a 7 ezer koncessziós jogra? Vagy dolgozni fognak hétvégén is? Esetleg bíznak az elbírálás 30 napos meghosszabbításában?

Az ilyen fajsúlyos értékeléseknél általában mindig van egy második szint, aki jóváhagyja a beosztott első körös értékelését... Legalábbis illene valamilyen minőségbiztosítás jellegű folyamattal megtámogatni egy ilyen rendkívül fontos értékelési folyamatot.

Néhány héttel ezelőtt tudomásom szerint még nem volt apparátus a ND Nonprofit Zrt.-nél...

Elég nehéz hinni abban, hogy sok ezer (esetleg több, mint 10.000?) 50-70 oldalas pályázati anyagot érdemben és korrektül el lehet bírálni ennyi idő alatt... vagy pár hét alatt képes volt az állam összeszedni annyi valóban tapasztalt elemzőt, akiket ennyi idő alatt ki lehetett képezni az értékelési szempontok megfelelő és egységes alkalmazására? Erősen kétséges, ha pedig érvénybe lép a plusz 30 napos elbírálási határidő, az április végi eredményhirdetést feltételez. Alig két hónap maradna a július elsejei nyitáshoz, ráadásul ennek a határidőnek a bevállalásáért is plusz pont jár, de ha nem tartod be, akkor a koncessziós szerződés megszüntethető...  Eközben a törvénymódosítási javaslat engedni tervezi az előzetes üzemelést is, akár május elsejétől ... Miközben sokan csak az eredményhirdetés után fognak céget alapítani, koncessziós meg bérleti szerződést kötni, működési engedélyt a rugalmas és villámgyors hatóságokkal egyeztetni, üzlethelyiséget kialakítani, lematricázni, a szállítókkal leszerződni, stb. A kiírás "sajátosságai" miatt a legtöbb meglévő trafikos is új cég alapítására szorul(na, ha nyerne).

Ha ezt valaki tényszerűen végiggondolja, akkor nem véletlen, hogy hallani olyan pletykákat, hogy egyszerűbb az értékelés, ha már van olyan értékelési segédlet, amin a szempontrendszer nem a referenciák számát, az üzleti terv alaposságát, alátámasztottságát, a tapasztalatot, stb. minősíti, hanem a pályázó nevét... Akkor persze elég a 30 napos elbírálási határidő...

Abban is egyedi ez a pályázat, hogy semmi sem nyilvános, sem a bontás, sem az eredményhirdetés, nincs hiánypótlás, gyakorlatilag zsákba macska az értékelés. (egy leendő pályázó morgása)

És hol van még az alagút vége?

Előzmények: 

Cipőt a Cipőboltból, dohányt a Dohányboltból

A dohány nyomában

Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac újrafelosztásának költsége?

Kinek lesz nagy dohány a dohány?

Dohányboltok: az igazi pályázati kiírás még várat magára

Te is lehetsz dohányboltos?

"Bármi lesz, segít a szesz, ha lesz ..."

Szeszt meg energiaitalt a dohányboltból?

Dohánykoncesszió - újabb és újabb ötletek 

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Amióta Hoffmann Rózsa újra nyilatkozgat, sokkal szórakoztatóbb a hírolvasás és hallgatás - mert ugyan leginkább sírva olvassa-hallgatja monológjait az, akit bármilyen módon érint a köznevelés-felsőoktatás, de közben olyan örkényi módon mosolyra is görbül a szája. És közben mantraként mormolja a régi parasztbácsis viccet:

A parasztbácsi fia műrepülő lesz, és hogy dicsekedjen édesapjának a tudományával, magával viszi egy körre. Apja csak némán ül a repülőben - na, gondolja a fia, itt az idő valami kunsztot bemutatni. Csinál egy flikkflakkot, mire az öreg felsóhajt, "ezt gondoltam". Csodálkozik a fia, de aztán összeszedi magát és csinál egy még bonyolultabb manővert. Mire a parasztbácsi: "ezt is gondoltam". Meglepődik a fia, de aztán gondol egy merészet, leviszi dugóhúzóba a gépet, fejreállítja, minden bonyolult figurát megcsinál, amit csak tud. A mutatvány után az öreg csak annyit rebeg: "no, ezt azé' már' nem gondoltam ...". A fia megnyugszik és szépen leteszi a gépet a repülőtéren. A kíváncsiság azért gyötri, és amikor kiszállnak, megkérdezi:

- Apám, mire mondta, hogy gondolta, és mire azt, hogy ezt azért nem gondolta?

- Fiam, azt hogy összepisilom magam, azt gondoltam. Azt is gondoltam, hogy összesz....om magam. De azt, hogy mindez a nyakamba is folyik, hát azt azé' már' nem gondoltam vó'na.

Hoffmann Rózsa vasárnap esti ATV-s nyilatkozatával hasonlóképpen vagyunk:

A nyíregyházi bútorrekvirálás ügyében ("viszik a bútort, szőnyeget, számítógépeket, monitorokat nyíregyházi iskolákból a KIK-be") például megtudtuk tőle, hogy

• ő hisz a tankerületi igazgatónak, de azért írjon levelet az iskola használója, majd kivizsgálják,
• egyébként is, nem vett el semmit a KIK, csak azokat az eszközöket vette át ideiglenesen, amelyek amúgy is kellenek a központ működéséhez
• és hozzátette, az iskolák tulajdona ott maradt, ahol volt, és az továbbra is a helyi közösségeké.

Lefordítva:

• a tankerületi igazgatónak hisz, a csúnya vádaskodó írjon levelet (vajon kinek? egyenesen neki?). Ezek szerint vagy mégsem hisz annyira a tankerületi igazgatónak, vagy továbbra is hisz neki, és esze ágában sincs bármit is elolvasni, vizsgálódni meg pláne nem. Esetleg megmondták a tankerületiseknek, szerezzenek maguknak bútort, onnan, ahonnan tudnak, azok meg teljesítették az ukázt, másszanak ki maguk a slamasztikából.

• amit nem vittek el, azt ideiglenesen vitték el, mert nekik, azaz a KIK-nek olyan nincs. Mert miért is lenne? Hiszen állami hivatal, senki sem tudta előre, hogy kell majd asztal, szék, szekrény meg számítógép. Vagy lehet, hogy tudta, csak nem sejtette. Esetleg tudta, el is mondta a felettesének, de az közölte, ne okoskodjon, olyan nem volt még, hogy valahogy ne lett volna. És lám, milyen igaza volt, van is valahogy.

• Igaz, a vonatkozó törvény szerint (12.§) a KIK az ingó vagyon feletti ingyenes használati jogát – szükség esetén az ingó vagyonelemek fizikai mozgatásával – a tulajdonos települési önkormányzat előzetes hozzájárulásával jogosult gyakorolni az állam tulajdonában és a Központ vagyonkezelésében lévő bármely ingatlanban. Az ingó vagyonelem e bekezdés szerinti fizikai mozgatása kizárólag az ingó vagyonelem azonosító adatainak és az új használati helynek a megjelölésével történhet. A törvény szerint tehát egyrészről a KIK-nek az illetékes önkormányzattól engedélyt kell kérnie ahhoz, hogy bármit is kivigyen az iskolából, plusz még arról is papírt kell adni, milyen leltári számon van nyilvántartva a dolog és pontosan hova vitték azt. Ha tehát kell önkormányzati engedély, és olyan nincs, akkor alapvetően törvénysértő a KIK magatartása, még ideiglenesen, kölcsönbe is. Épp azért került bele ez a passzus a végleges szövegbe, hogy az állam ne rabolhassa le az iskolákat és az önkormányzatoknak ne kelljen bottal ütniük vagyontárgyaik nyomát. 

• és mondja meg már valaki, ha kölcsönbe elvittek valamit, amire szükségük volt, az hogy maradhatott ott, ahol volt? Mert Hoffmann Rózsa szerint ez történt.

Ember legyen a talpán, aki logikát talál a fenti monológban, nem is csoda, hogy a szocialisták egyik kampányarca maga Hoffmann Rózsa. 

forrás: civishir.hu

Az interjúban a felsőoktatás is terítéken volt, ezzel kapcsolatban Hoffmann Rózsa hangsúlyozta: "a kormány a felsőoktatás összeomlását nem hogy nem engedi meg, hanem célja a felsőoktatás minőségének alapos javítása". Azt is elmondta, még nem omlott össze egyetlen egyetem sem, és azt ugyan nem tudja, hogy "melyik zsákból húzzák elő", de elő fogják teremteni a szükséges forrásokat. Ez a kormány idáig még minden ígéretét teljesítette. Plusz bár "kevesebb a költségvetési támogatása a szektornak, mint volt, viszont a terület nem csak ebből él, hanem a saját bevételeiből is. A kettőt együtt szemlélve nem annyira tragikus a helyzet."

Lefordítva:

• még nem omlott össze egyetlen egyetem sem - és ennek most örüljünk így, az új költségvetés második hónapjának első napjaiban? 

"Virtuális költségvetést fogadhat el a héten az ország számos egyeteme, miután az intézmények gazdasági vezetésének alapvető adatok hiányában kellett összeállítaniuk a tervezeteket. Bár Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter januárban sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a kormány döntött az úgynevezett kiemelt és kutatóegyetemekről, valamint az ilyen minősítést elnyerő intézményeknek szánt tízmilliárdos plusz forrásról, egyelőre senki nem tudja biztosan, hogy melyek is lesznek ezek, és azt sem, hogy mennyi pénzt kapnak majd. Ugyanígy nem lehet tudni semmit arról a Balog Zoltán által többször megígért 27 milliárd forintról sem, amivel a Széll Kálmán-terv 2.0 által előírt felsőoktatási megszorításokat pótolná a kormány. (...)

Az egyetemek többségén ugyanilyen információhiányos állapotban kénytelenek dönteni. "A héten borul majd a bili, amikor a szenátusoknak el kell fogadniuk a várhatóan jelentős megszorításokat, létszámleépítéseket tartalmazó költségvetési előterjesztéseket. Sokan ekkor döbbennek majd rá, milyen év lesz intézményük számára 2013" - mondta a már említett vezető, aki szerint az indulatokat csak fokozta, hogy pénteken minden felsőoktatási intézmény levelet kapott az oktatási államtitkárságtól, melyben jelentősen csökkentett, és önkényesen megállapított kapacitásszámokkal szembesültek." (hvg.hu)

• fogalma sincs honnan lesz pénz rá, de majdcsak előteremtik valahonnan. Ez biztató, különösképpen amiatt, hogy alig egy hónapja lépett életbe az a költségvetés, amely ezek szerint nem tartalmazza a működéshez szükséges forrásokat - mondja mindezt a terület legfőbb felelőse. És bár Hoffmann Rózsa nem látja annyira tragikusnak a helyzetet, a szénszünetek azért jeleznek valamit, ahogy az elbocsátások is. Mert lehet arról papolni, hogy strukturális reformok kellenek, de ami itt ma történik, az csupán forráskivonás, és nagyon-nagyon messze áll bármilyen átgondolt reformtól. Abba meg inkább bele se merjünk gondolni, mi lesz a felsőoktatással, ha a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Parragh Lászlóval az élen vezényli majd le az egész átalakítást, alig két-három hónap alatt.

• ez a kormány idáig még minden ígéretét teljesítette - de vajon miért is jut mindenkinek eszébe erről a kormányról az, hogy egykoron még a tandíj ellen korteskedtek, többek között maga Hoffmann Rózsa is?

"A kormány az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja". (Karinthy Frigyes)

Hoffmann Rózsa arról is beszélt, az oktatásban végrehajtott intézkedések kedvező fogadtatásáról több csoporttól egyértelmű visszajelzésük van. Szerinte jól végiggondolt folyamatról van szó, működik a rendszer, mégpedig meglehetősen zavartalanul.

• Vajon kik azok, akik szerint kedvező a köznevelési rendszer kádári időkre hajazó visszarendezése?

• Kik az új rendszer nyertesei és kik érzik úgy, hogy a rendszer jól átgondolt és zavartalanul működik? Talán a pedagógusok, akik nem kapták meg időben a fizetésüket? Esetleg azok az igazgatók, akik mindenféle táblázatok alapján próbálják kitalálni, milyen problémával kihez kell fordulni?

• Vajon ki gondolta végig azt az intézkedést, hogy az elküldött nyugdíjas pedagógusoknak még a státusza is elveszik, vagyis  ha túlkoros a rajz- vagy a fizikatanár, tantárgyukat most egy darabig nem tanítja senki egykori iskolájukban?

• És vajon az is zavartalan működést eredményez, hogy a funkcionális dolgozók csak 10 százaléknyian lehetnek? Mi van például akkor, ha az iskola alapterülete miatt túl sok a takarítónő (és a tanárok nem akarnak felmosni), minősítsék őket át segédtanárnak, legalább lesz, aki felügyeli a dolgozatírásokat? 

• És mi van azokkal a tankerületi igazgatókkal, akik keveslik a fizetésüket, minek következtében az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a tankerületi igazgatók "bérbeállási szintjének" újragondolását javasolja?

• És vajon hogyan értelmezhető az átgondoltság például a hittan-erkölcstan bevezetésével, valamint a mindennapos testnevelés infrastruktúrájának hiányosságaival kapcsolatban? Mit gondolhat a rendszerről az az első osztályos apuka-anyuka, aki hetente négyszer viszi nulladik órára a gyerekét, mert csak akkor fér be az osztály a tornaterembe?

• Vajon ott lesznek szeptemberben az iskolákban a NAT-nak megfelelő tankönyvek, zavartalanul fog működni a rendszer?

• Mi lesz az alapítványi és alternatív iskolákkal? Van rájuk bármilyen használható koncepció is a minisztériumban?

A lényeg, hogy fentről úgy látszik, minden a legnagyobb rendben van, semmilyen módosításra, beavatkozásra nincs szükség, mert az csak zavart keltene a "meglehetősen zavartalanul" működő rendszerben. És erre cirka 120 ezer pedagógus és egymillió diák meg szüleik a tanúk.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Nem is olyan régen Matolcsy György kifejtette véleményét, miszerint a legfontosabb, hogy szakítsunk a mély magyar pesszimizmussal, hiszen csak optimistán pártol hozzánk a szerencse, mert elkerüli a rosszkedvűt, a búslakodót. (vajon fizetős tréningek is lesznek a kamaráknál, kötelező részvétellel? esetleg ezentúl minden érettségiző kap majd egy kis könyvecskét a pozitív gondolkodás hatalmáról, műalkotás-reprókkal illusztrálva?)

De a magyar megátalkodott lélek, gyakran pesszimista és képes kételkedni az optimizmus hatalmában, íme egy példa:

Egy közgazdasági hetilapban olvastam egy cikket, amelyet egy közgazdászati vezéregyéniség írt, és amelynek a címe: "Több optimizmust!"

Amint a címből is látható, a vezéregyéniség kifejti a cikkben, hogy nincs ok a csüggedésre, föl a fejjel, nagyszerűen megy minden, hiszen az államháztartás egyensúlyban van, termelésünk zavartalan, pénzünk stabil (ami annyit jelent, hogy ingadozó pénzünk nincs egy vas sem, de stabil pénzünk sincs egy vas sem, ami nagy különbség!), szóval megy minden rendben és előre, a legszebb rózsaszín irányában.

Rám óriási hatással volt a cikk. Úgy megszállt tőle egyszerre az optimizmus, mint a középkorban az ördöngösség szállta meg az embereket. Kirohantam az utcára terjeszteni, továbbadni ezt az áldott, egészséges optimizmust. Először egy munkással találkoztam. Ki volt fáradva, kedvetlen volt, panaszkodott, mondta, hogy sok a baj, rémesen drága minden, és alacsony a munkabér.

- Nincs baj - magyaráztam. - Az alacsony munkabér mindent rendbe hozhat. Mert az alacsony munkabér rendkívül jövedelmezővé teszi a termelést, annyira jövedelmezővé, hogy ezt látva, rövidesen életbe léptetik az ingyenmunkát, amikor is a termelés már oly jövedelmező lesz, hogy ezrével és tízezrével alakulnak vállalatok, amire is a termelés oly óriási lesz, hogy az árak előbb lezuhannak, majd teljesen megszűnnek, és mindenki minden szükségletét ingyen elégítheti ki, mire is nem dolgozunk, csak fogyasztunk mindnyájan, amíg meg nem halunk. Több optimizmust! - kiáltottam munkás barátomra, és rohantam tovább.

Találkoztam egy munkanélkülivel, nagyon csüggedt volt, panaszkodott.

- Föl a fejjel, barátom! - kezdtem beléje önteni az optimizmust. - Nem kap munkát? Nem baj. Most már ne is vállaljon, még ha hívják is. Egyrészt azért ne vállaljon, mert nemsokára bevezetik az ingyenmunkát, másrészt pedig azért ne vállaljon - és itt elmagyaráztam a dolgot úgy, ahogy előbb a munkásnak. Több optimizmust! - búcsúztam el a munkanélkülitől.

Találkoztam azután még sokféle emberrel. Valamennyibe úgy öntöttem az optimizmust, mint a fasiszták a destruktívokba a ricinusolajat. Végül a szóban forgó cikk szerzőjével is találkoztam.

- Még több optimizmust! - kiáltottam rá diadalmasan. - Még többet, mert az öné is kevés!

És megmagyaráztam neki, hogy óriási jól megy minden, szinte szédítően jól. Ha így megy továbbra is, hamarosan kitör az általános jólét.

És ezt úgy megmagyaráztam a vezéregyéniségnek, hogy egészen kétségbeesett.

- Szent isten! - nyöszörögte aggódva. - Ezt nem is akartam. Mert ha csakugyan kitör az általános jólét, akkor mi lesz velünk, szegény közgazdasági vezéregyéniségekkel, azaz hullafosztogatókkal?!

Aki még nem olvasta, az most joggal kérdezheti, hol és mikor jelent meg a fenti vélemény, melyik újságban vagy blogon? Nagy Lajos írta, még 1928-ban - és ennek ismeretében már akár meg is érthetjük, miért is vonzódik kormányunk és oktatási tárcánk a Horthy-korszakhoz. Talán azért, mert ugyan életünk sok tekintetben változott (mobiltelefon, internet, televízió,  valóságshow-k, Harry Potter, Twilight), de van, ami örök? És ha még mindig kételkednénk, íme egy másik karcolat, 1926-ból:

Nagyon jól tette a... nem tudom kicsoda-micsoda, hogy betiltotta Bourdet úr színművének előadását. És nagyon jól tette a belügyminiszter, hogy a betiltást jóváhagyta. Reméljük, hogy nem állanak meg a hatóságok diadalútjuk kezdetén, hanem folytatják honmentő munkájukat, és egymás után sorra betiltják a betiltandókat. És végtelen a betiltandók száma!

Csak úgy kutyafuttában sorolok föl néhányat:

1. Be kell tiltani a bonctani és szülészeti tankönyveket. Én láttam már ilyen tankönyveket és mondhatom, hogy a legnagyobb disznóságokról van bennük szó. Az ember pirul szégyenletében. Az ilyen destruktív könyvek a legnagyobb mértékben veszélyeztetik a közerkölcsöket. Ellenben állami támogatással indítani kellene még néhány színházi lapot és alapítani kellene még néhány éjszakai mulatót.

2. Be kell tiltani az öngyilkosságokat. Mert nem engedhető meg, hogy a proletárok egyszerű öngyilkossággal kibújjanak a munka alól. Például teljesen lehetetlen állapot, hogy a háztartási alkalmazott lúgkőoldatot igyék, és azután a nagyságának magának kelljen takarítani és mosogatni. Ellenben elő kell mozdítani a proletártenyésztést. Proletárkiállítással (lásd: ebkiállítás!), versennyel és műkotorékversennyel, díjakkal és futtatásokkal.

3. Be kell tiltani az iskolai olvasókönyveket, mert tele vannak destruktív métellyel. Az egyikben például ezt a nemzetgyalázást olvastam: "Meghalt Mátyás király, oda az igazság!" Pedig az igazságról nyilvánvaló, hogy csak a keresztény nemzeti kurzussal született meg s még csak ezután jön el igazán.

4. Be kell tiltani a sírást, panaszkodást, jajveszékelést, mert ez mind izgatás a fönnálló rend ellen. Ellenben el kell rendelni az általános, egyenlő és községenkénti kötelező dicsekvést, nevetést és hálálkodást, csendőrségi ellenőrzés mellett. A dicsekvésnek bizonyos időtartamon keresztül való elmulasztása képezzen kihágást és legyen andó, endő, szigorúan büntetendő.

5. De azt azután egész komolyan mondom, hogy be kell tiltani az arcnak meztelenül való viselését, mert ez szerintem az esetek igen nagy részében szemérem elleni vétséget képez, a mai gyönyörű viszonyok közt.

6. De visszatérek az eredeti kiindulópontra. Be kell tiltani ennek a Bourdet-színműnek a külföldi, berlini, bécsi, párizsi előadását is. Át kell írni az idegen destruktív államok kormányainak és tiltakozni kell diplomáciailag a darab előadása ellen. Mert ha ott elterjed a ragály, onnan aztán a legnagyobb óvatosság ellenére is behurcolhatják hazánkba. Ha pedig a nevezett destruktív kormányok nem engedelmeskednek, meg kell szakítani velük a diplomáciai összeköttetést, haza kell hívni János, Pali és Bölömbér bácsikat.

7. Igazis! Azt a kérdést is be kell tiltani, hogy: "Hogy van?" Mert az bűntettre való felhívás. A kérdező ugyanis csak azt célozhatja, hogy a felelet az legyen: "Köszönöm, rosszul". Ez pedig talán még a lázadás bűntettének tényálladékát is kimeríti. (Nagy Lajos: Betiltani!)

Emlékeztetőül: Alföldi Róbert nem enged, a Nemzeti Színház következő igazgatójának, Vidnyánszky Attilának a kérése ellenére is a meghirdetett műsorhoz tartaná magát, és májusban megrendezi a Mephistót.

Aki szeretné folytatni az irodalmi körsétát (múltba révedést, jelenben ébredést), az Nagy Lajos Képtelen természetrajz és más karcolatok c. gyűjteményes kötetét itt találja meg.

Előzmény:

Matolcsy már csak a szerencsében bízik?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Megalakult a Magyar Felsőoktatási Kerekasztal, a testület tagjai a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), Magyar-Európai Üzleti Társaság, Magyar Rektori Konferencia és a HÖOK. A lojális partnerek bevonása indokolt, hiszen az egész "átalakítás" koncepciójának kialakítására nem sok idő van, mivel a minisztérium tavasszal be kívánja nyújtani a parlamentnek a szükséges törvényjavaslatokat.

"A finanszírozási munkacsoport feladata az aktuális problémák feltárása, megoldási javaslatok kidolgozása lesz. Döntenek majd a felsőoktatásba az idén tervezett 47 milliárd forintos többletforrásról az adósságállomány kezelésére, az uniós önrész finanszírozására és a PPP-konstrukciók kiváltására.

A hallgatói felelősség munkacsoportban főként a hallgatói szerződésekkel foglalkoznak majd. A strukturális-tartalmiban kerül majd napirendre a felsőfokú szakképzés felülvizsgálata, a felvételi eljárás, az egyetemi és hallgatói autonómia kérdésköre, valamint az is, hogyan válasszák a rektorokat."  (vg.hu)

Látható, a feladat nem kicsi, az idő viszont kevés, bár szó, ami szó, van rá legalább cirka 2 hónap, ez sem lehet nehezebb, mint a köznevelés államosítása. Csak itt egy kicsit hangosabbak az érintettek.

A Hallgatói Hálózat és az Oktatói Hálózat kimaradt a Kerekasztal székfoglalósdijából, de hát ki is szeretné őket ott látni? A kormányzat biztos nem. Bár kérdés, a ma még lojálisnak tűnő HOÖK mit fog tenni az egyetemisták nyomása alatt, illetve a Kamara hosszabb távon mennyi hatalmat sajátít ki magának és milyen irányba viszi el az egész tárgyalási folyamatot. 

Az már kirajzolódott, az MKIK élén Parragh Lászlóval folyamatosan építi ki hatalmát - a kötelező kamarai  tagsággal éves szinten cirka 3 milliárd forintra tesznek szert (608 ezer vállalkozás regisztrált októberig, ebből 440 ezren fizettek is), és például a dohánykoncesszió esetén is elvárják, hogy a dohányboltosok rendszeresen fizessék a kamarai rendezvények részvételi díját. Sőt, a kamara megpróbálta azt is elérni, hogy az évi tagsági díjat nem fizető vállalkozásokat a cégbíróság törölje - a tét cégenként ugyan 5 ezer forint, de nemzetgazdasági szinten a sok renitens vállalkozó hatalmas károkat okozhat az iparkamarának és az abban érdekelteknek. Mert másnak nem nagyon, hiszen sok vizet nem zavar a testület, hacsak azt annak nem tekintjük, hogy a kamarai tagdíjak adó módjára behajtását is kilobbizták, nehogy már hitelt tudjon felvenni a kamarai tagságra kényszerített cég, vagy netán uniós pályázaton indulhasson, ha nem fizet önként. Az pedig külön gazdaságélénkítő hatású lenne, ha százezrével törölnék az 5 ezer forintot be nem fizető cégeket - miközben az is kérdés, mire kell az iparkamarának évi cirka 3 milliárd forint?

"A köztestület szerepéről szólva Parragh László úgy vélte: a kamara befolyása, súlya, ereje, elfogadottsága napról napra emelkedik, véleményére odafigyelnek, még akkor is, ha azzal nem értenek egyet. A kamara is szerepet játszik abban, hogy tovább erősödjön a kereskedelemfejlesztés, a kereskedőházak, a vegyes kamarai rendszer révén.

A kamara erősíti részvételét az innováció, kutatásfejlesztés területén is, tovább viszi a megkezdett szakképzési átalakítási folyamatot, és vitára számítanak a felnőtt szakképzés területén. A következő év nagy feladata lesz a kamarai regisztrációval létrejött adatbázis kezelése, a piac átláthatóságának elősegítése - mondta Parragh László." (hvg.hu)

Ami kimaradt az előző nyilatkozatból, az a felsőoktatás - és Parragh László szerint „a teljes magyar gazdaság" mögöttük van ebben az ügyben.

Parragh László személyesen is elhíresült nyilatkozatairól: "munkahelyeket kell találni, ha más nincs, akkor el kell menni gombát szedni", ráadásul bevallotta, ő is szokott gombát szedni egy-egy vasárnapi ebédhez. De nemcsak a munkanélküliség megoldására vannak ötletei, a felsőoktatást is hevesen kritizálja: "elkerülhetetlen a magyar felsőoktatási rendszer átalakítása, mert a  piacon használhatatlan tudást ad a diplomásoknak" és a képzés gyengeségét mutatja az is, hogy folyamatosan romlik a diplomások körében a foglalkoztatási ráta, nő a felsőfokú végzettségűek munkanélkülisége, mert tudásuk nem piacképes.

Kérdés, ha semmit sem ér a magyar diploma, akkor miért kell röghözkötni a fiatalokat? Vagy ami itthon nem piacképes, az még külföldön elég jó ahhoz, hogy munkát találjanak vele? Az sem tiszta, a mai recesszió ismeretében hogyan lehet megjósolni, mi kell majd 5-10 év múlva, mi lesz piacképes a jövőben, netalán milyen multik telepednek be a következő kormányzat csalogatásának engedve. Ráadásul az elnök szavaira maga az Iparkamara háttérintézménye, a MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Nonprofit Kft. tanulmánya cáfol rá:

„2012-ben a diplomások kedvezőbb elhelyezkedési esélyekre számíthatnak a munkaerőpiacon a többi végzettségi kategóriához tartozókhoz, illetve az országos átlaghoz képest. Mindemellett az elmúlt években vitathatatlanul emelkedett a diplomások – a főiskolai és az egyetemi végzettségűek – körében is a munkanélküliségi ráta, azonban ez még mindig jóval kisebb az alacsonyabb képzettségi szinteken tapasztalható értékeknél” (...)

A kutatók rámutatnak, a munkanélküliségi ráta a diplomásoknál 3-5 százalék, az érettségizetteknél 9-10 százalék volt mélyülő gazdasági válságban, 2011-ben. „A munkanélküliségi ráta elemzése kapcsán is hasonló következtetésre jutunk: az egyetemi és főiskolai képzésekkel rendelkezők körében jóval kisebb valószínűséggel találkozhatunk munkanélkülivel, mint a legfeljebb középfokú végzettségűek esetében” (...)

Kiderül az is, a foglalkoztatottsági ráta 16-20 százalékkal magasabb a diplomásoknál, mint az érettségizetteknél. Mindezek mellett azok, akik diplomát szereznek, jelentősen magasabb bérre számíthatnak, ami jobb egészségi állapotot, hosszabb életet vetít előre. „A pályakezdő diplomások átlagosan több mint kétszer többet kerestek az érettségizetteknél 2009-ben.” (nol.hu)

De ne ragadjunk le azoknál a részleteknél, ami az Iparkamara elnökét sem érdeklik, inkább nézzük, mit hozhat a jövő: ma a Kerekasztal megalakulásával elérkezett a nagy pillanat, az Iparkamara elnöke immáron személyesen és megkerülhetetlenül beleszólhat a felsőoktatás "reformjába". Parragh szerint "a gazdasági szereplők nem terhelhetők tovább, hogy megoldják a felsőoktatás vagy más alrendszerek finanszírozását, ezért az alrendszerek átalakítására van szükség" – ez vélhetőleg annyit jelen, hogy a kormányzat további forráskivonáson töri a fejét, illetve továbbra sem tett le az önfinanszírozó felsőoktatás délibábjáról. Mert ugyan a focinak támogatás kell, az új magyar értelmiség, a jövő kvalifikált adófizetői azonban ennyit nem érdemelnek meg. Végül is hogyan lehetne szurkolni a díszpáholyból egy vakbélműtétnek vagy kitenni a Facebook-profilra egy mezei villamosmérnököt, "drukkoljunk neki együtt" felhívással? Na jó, a sportösztöndíjasok lehetnek kivételek ...

Parragh szerint "a különböző alrendszerek között kell átcsoportosítani forrásokat, ami valószínűleg konfliktusokkal fog járni, de ez elkerülhetetlen, hatékonyabb működés kell. (...) az egész magyar gazdaságot képviselve nem akarnak beleszólni az egyetemek autonómiájába, vagy a hallgatói önkormányzatok működésébe, nekik az a fontos, hogy verseny- és piacképes tudással jöjjenek ki a fiatalok a felsőoktatási intézményekből."

Attól eltekintve, hogy az intézményeket épp most kívánják egymás kárára úgy-ahogy a felszínen tartani (a többi meg süllyedjen el, nem kár érte), a nagyobb baj az, hogy a nol.hu információ szerint a fenti kijelentés nem teljesen fedi a valóságot. Egyrészről a kormányzat már régebben kijelentette, hogy megszünteti az egyetemi autonómiát és minisztériumi kádereket küldenek az intézmények gazdasági vezetői pozícióiba, másrészről napvilágra került dokumentumok alapján az Iparkamara szeretné, hogy ezekhez a delegáltakhoz köze lenne, illetve bizonyos minisztériumi funkciókat kíván magának kisajátítani:

"Az egyik javaslat szerint a jelenlegi gazdasági tanácsok helyett „egységes jogi szabályozás alapján működő társadalmi-gazdasági tanácsokat/felügyelő bizottságokat kell létrehozni az MKIK koordinációjának és delegálási jogának biztosításával, amelyek külső kontrollként nem csupán az intézmények gazdálkodását, de a gazdaság és a felsőoktatási intézmények kapcsolatának meglétét és érvényesülését is ellenőrzik”." (nol.hu)

Magyarul: az Iparkamara megszüntetné az egyetemek autonómiáját és teljes mértékben bele kíván szólni azok működésébe, gazdálkodásába és az oktatási tartalmak meghatározásába is. És bár ma azt mondta az elnök, nem akarnak beleszólni az autonómiába, de ezek után ki hiszi ezt el neki? Ma még csak kerekasztali tagság, holnap részleges, holnapután már teljes hatalom, lépésről lépésre, hátha nem veszik észre a Kerekasztal mellé meg nem hívott  érdekeltek. 

„A gyakorlati szemlélet érvényesüléséhez törvényi úton biztosított lehetőség és kötelezettség vállalati, esetenként külföldi oktatók bevonására, vállalati témák befogadására (TDK, szakdolgozat, diplomaterv), a gyakorlati oktatás korszerű feltételeinek biztosítására (laboratóriumokban és/ vagy vállalati képzőhelyeken). A szakok, tananyagok akkreditációjában, a képzések kimeneti követelményeinek meghatározásában a gazdasági szereplők érdemi szerepének biztosítása. Vállalati szakemberek oktatói státusú elismerése” . (nol.hu)

És ha ez még nem volt elég, az alapképzések esetén még abba is beleszólást szeretnének, hogy hány kreditet ismerjen el egy adott intézmény, valamint úgy érzik, szükséges a „hallgatói önkormányzatok hatáskörének felülvizsgálata”, „az oktatás színvonalát korlátozó jogok megvonása” is. Az Iparkamara tehát mindenbe bele kíván szólni, viszont arra nem vállalnak felelősséget, hogy az ő szempontjuk alapján átalakított felsőoktatásból kikerülő, immáron szerintük piacképes tudású diplomások munkahelyhez is jutnak az általuk megálmodott világban, és mindezt a vállalati szektorban, mert végül is az Iparkamara annak az érdekeit képviseli, vagy nem?

És hogy mindezen befolyáshoz hatalmat is kapjanak, jogszabály-módosítások kellenének, de ez valószínűleg nem lesz akadály egy olyan befolyásos szervezet számára, mint az Iparkamara - a nol.hu információi szerint a köztestület kezdeményezését Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár támogathatónak tartotta.

Az már csak egy apró kérdés, hogy az Iparkamara vajon az összes felsőoktatási intézménybe be kíván szivárogni, vagy azért olyanokat, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem békén hagyna? Ha beleszólna, milyen alapon  tenné ezt például a mérnök- és tanárképzés esetén, vagy ők személyesen kívánják azt is meghatározni, mit tanulhat egy óvónő, esetleg egy közgazdász, hogy piacképes legyen? Vagy a jogászképzést az ügyvédi kamara, az orvosi képzést meg az orvosi kamara kapja meg? 

Annyi már most biztosnak látszik, ha a munkaerőpiacra kilépve hoppon maradnak majd az iparkamarai vízió és hatalmi intézkedések alapján végzettek, még mindig elmehetnek gombát szedni, ha találnak erre alkalmas senkiföldjét ...

Előzmények:

Unokáik is fizetni fogják

A felsőoktatásban is eljön az utasításos rendszer?

Ha elég sokat magyarázzák, akkor majd megértjük?

Ez a Fidesz-kommunikáció mélypontja, vagy van ennél még lejjebb?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Már csak pár hónapjuk (de lehet, hogy csak hetük) van eldönteni a szeptemberben elsős és ötödikes diákok szüleinek, hittant vagy erkölcstant választanak gyermekeik számára, heti 1 órában. Igaz, a tantárgy oktatásáról sok mindent még nem lehet tudni és a rendelet sem jelent meg, ám a szülőknek határozniuk kell, mit is akarnak csemetéik számára, mily módon alapozzák meg erkölcsi nevelésüket. Mert ugyebár a jelenlegi hatalom szerint az az erkölcsi nevelés, amit a család ad otthon, az nulla - nem elégséges ahhoz, hogy jó alattvalókká váljanak.

„Az etika csak a társadalom kifogása. Ködös és gyarló.” (Blood Plus c. japán anime)

Milyen lehetőségek vannak? Először is az állami erkölcstan - egyelőre mindenféle tájékoztatás nélkül, bár a lelkesebb szülők a médiából azért próbálkozhatnak ismeretszerzéssel, mit is fognak a gyermekük fejébe tömni 8 éven keresztül.

"A kerettanterv az első négy évfolyamon a nemzeti öntudatra nevelést, hazafias oktatást is kiemelt ügyként kezeli, és az szorgalmazza, hogy a tanárok mutassák be a nemzeti ünnepek történelmi hátterét, segítsék az „érzelmi azonosulást”. Az állampolgárságra nevelés fő célja, hogy a tanuló „megértse a szabályok fontosságát”, „kövesse a közösségi hagyományokat”, de a tanároknak feladata az empatikus képességek fejlesztése, a családi szerepek megtanítása. Illetve többek között ezen a tanórán ismerkedhetnek meg a környezettudatos szemléletmóddal, megtanítják őket különbséget tenni valóság és a tévében látottak között, az információs eszközök (pl. internetről letöltés) felelősségteljes használatára.

Felső tagozaton már továbbléphetnek a tanárok. Miközben továbbra is hangsúlyozniuk kell „a normakövetés fontosságát”, erősíteni kell „a saját népük és kultúrájuk értékeihez való kötődést”, meg kell mutatni nekik, hogy az emberek különböző véleményeket vallanak, nyitottá kell tenni a gyerekeket más népek kultúrája iránt. Ekkor tanulják meg az alapvető szabadságjogokat, vitakultúrára nevelik őket, megértik, hogy a család egyben tartása sokszor nehéz, hogy „a szexualitás a párkapcsolatok fontos eleme”, egyben megismertetik velük „a művi terhességmegszakítás lelki és fizikai veszélyeit”. A legfőbb irányokat tisztázó dokumentum mellett az alsó tagozatok számára a kerettanterv 16, a felső tagozatok számára 18 oldalon keresztül részletezi a módszertant: hogyan kell a meséket felhasználni a jó és rossz közti különbség illusztrálására, hogyan lehet építeni a gyerekek személyes élményeire, hogyan lehet a különféle készségeket (pl. empátia, párbeszédképesség) továbbfejleszteni.

Az egyházak, mint a hittanórák szervezői maguk állítják össze a tantárgy keret- és helyi tantervét." (hvg.hu)

Oké, ha az államit választják,vagy kapnak egy etikatanárt, vagy egy olyat, akit egy 60 órás gyorstalpaló hatalmaz fel arra, hogy 8 éven keresztül tanítsa a tárgyat heti 1 órában, a szabadságjogoktól kezdve a szexen át a környezetvédelemig meg a nemzettudatig. Összehasonlításul: nyelvet csak negyediktől kell tanítani heti 2 órában, tehát hetedik év végére ül végig egy diák ugyanannyi nyelvórát, mint etikát, és egész általános iskola alatt csak cirka 25%-kal lesz több nyelvórája, mint etika. Ha idegen nyelven megszólalni nem is tud, álmából felköltve is el tudja majd sorolni a regnáló hatalom összes magatartási vágyálmát - de vajon miben különbözik mindez a kisdobosok 6, vagy épp az úttörők 12 pontjától? Csak a "szocialista" szót kell eltávolítani , egy-két szót átfordítani (Népköztársaság - magyar állam, stb.) meg a karriertervet módosítani a megfelelő párt tagságára, mint legfőbb célkitűzésre.

A kisdobosok 6 pontja 

1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
4. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

Az úttörők 12 pontja 

1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
8. Az úttörő igaz hű barát.
9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.
10. Az úttörő szereti és védi a természetet.
11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.

És mi lesz majd azokkal a gyerekekkel, akik fittyet hánynak a tanárra, és nem figyelnek oda? Ha másképp látják az épp kitárgyalandó mesehősök jó és rossz cselekedeteit? Vagy ha vitatják a tanár erkölcsi magaslatait, ha úgy látják, aki nyal, az halad, aki meg nem, az hátrányban van? Ha az kap ötöst, akinek az anyukája bejárkál a tanárokhoz? Ha egyszerűbb kollektíven büntetni valamilyen apró malőrért, mint kideríteni, ki is a tettes? Lesz bukás, évismétlés, ha nem megfelelő erkölcsi érzékkel bír a gyerek? Esetleg nyarat elrontó utóvizsga? És mit tegyenek majd a szülők, ha nem értenek egyet az állami erkölcstannal? Gyomlálják ki a gyerekből az épp aznap hallottakat? Tanuld meg fiam, de ne fogadd meg?

És a szülők majd mondhatnak véleményt a tisztelt pedagógus erkölcsi értékrendjéről, pellengérre állíthatják majd világnézete vagy családi élete miatt? Ha valaki erkölcstant tanít majd, lehet szingli? És elvált? Vagy kötelező a férj-feleség-minimum két gyerek-kutya-macska felállás?

Vajon ezekre, meg a többi, szülők által felvetett a kérdésekre már a beiratkozáskor, illetve a negyedikesek esetén május vége felé választ tudnak adni majd az iskolák? Vagy egyszerűen csak kapnak a szülők egy táblázatot itt-ott ikszekkel, hátha az útmutatást ad, mit aggodalmaskodnak annyit, vegyék tudomásul, az állam mindig jót akar?

"Egy ember erkölcsi magatartása rokonszenven, neveltetésen és szociális kapcsolatokon és szükségszerűségeken kell hogy alapuljon; semmi vallásos alap nem szükséges. Az ember igazán rossz úton haladna, ha a halála utáni büntetéstől való félelem vagy jutalom reménye korlátozná." - Einstein, New York Times Magazine „Religion and Science", 1-4. o. (1930. november 9.); Berliner Tageblatt (1930. november 11.)

Igen ám, de mi lesz a kényszeregyházasított gyerekekkel? Azokkal, akik még világi iskolában kezdték, aztán hipp-hopp egyszer csak arra ébredtek, valamelyik felekezet átvette az irányítást a tanulmányaik felett? Nekik lehet majd erkölcstant választani, vagy kötelező a hittan? Ha a hittan kötelező, ahhoz mit fog szólni az ombudsman? És az Alkotmánybíróság, ha ugyan lesz még joga bármihez is hozzászólni?

Ha az egyházi hittant választják a szülők, akkor reménykedjenek, olyan felekezethez tartoznak, amelyik ezt meg is tudja oldani iskolai keretek között. Ma cirka 27 államilag elismert felekezet van, vajon mindegyik tudja biztosítani a hittantanárt kellő számban és kellő helyen? Mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiknek nem? Vasárnapi iskola? Városilag összevont hittan este hétkor az imaházban, a plébánián vagy a kultúrban? És hogyan fogják megoldani az órarendet, hogy mindenkinek megfelelő legyen, az összes szóbajöhető hittantanárnak meg etikatanárnak is? És vajon a hittantanárok, bár nem tantestületi tagok és nem tartoznak a KIK alá, betekinthetnek majd az osztálynaplókba, nyaggathatják a gyerekeket más tantárgyban szerzett jegyeik miatt? És a hittannal együtt kötelező lesz istentiszteletre is járni, adakozni a felekezetnek, kegytárgyakat vásárolni meg részt venni annak egyéb rendezvényein és egyszer majd az esküvőt is ott kell megszerveztetni? Vajon a hittant célja egyben az is, hogy új fogyasztókat csatornázzanak be a hitpiacra?

És még mindig ott van a nagy kérdés, a KIK meg bárki, aki hozzáfér a KIK adatbázisához, mit fog kezdeni majd a  családilag kényszer-bevallott felekezeti adatokkal? Lesz országos meg egyéni nyilvántartás, ki zsidó ki hites, ki meg egyszerűen csak olyan alak, aki nagy valószínűséggel "hitvány ateista"? Lesz új pedagógus-sztereotípia, a "hájas, lúdtalpas tehát buta" gyerek után a "buzgó, jó keresztény, tehát okos", és mindez államtitkári szinten propagálva?

Az pedig már csak egy plusz kérdés: mindez mennyibe is kerül az adófizetőknek?

Ajánlott olvasmány: Az egyházakat is bosszantja a kormány bénázása, hvg.hu

Előzmény: 

Hány lista egy élet?

Kötelező erkölcstan vagy hittan - indul az átprogramozás?

Kötelező hinnem?

Államhit, akár akarod, akár nem

Etika, vagy amit akartok

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Ma egy éves a Morgás Joga

Köszönjük a figyelmet és a véleményeket, a bátorító és kevésbé bátorító szavakat, az egyetértő, a helyretévő, a kiegészítő és igen, a cikiző kommenteket is. 

Morgás Joga