Vajon ki lesz a hibás az IMF kiállította bizonyítvány miatt? Az IMF? A sanda nemzetközi banktőke? A szocialisták ármánykodása? Vagy egyszerűen csak az "emútnyócév"?

Az IMF jelentése feladta a leckét a fideszes kommunikációs szakembereknek, hiszen valahogy mégiscsak el kellene mismásolni azt az IMF-véleményt, miszerint a kormányzati politika és strukturális tényezők miatt gyenge a magyar gazdaság teljesítménye. És igen, feketén fehéren ott áll a nemzetközi intézmény jelentésében, hogy "a kormány gazdasági folyamatokba történő beavatkozása és a gyakori kiszámíthatatlan adóváltoztatásai - különösen a vállalati szektorban - aláásták a privát szektor aktivitását".

Mert mit is állít az IMF? (forrás: hvg.hu)

• A deficit idei túlfutásának döntő része olyan bevételek elmaradásából  fog összejönni, mint például a tranzakciós adó és az adóbeszedés hatékonyság-javítás, az e-útdíj rendszer indulásának csúszása, az oktatásra fordított nagyobb összegek és az uniós pályázatokhoz biztosított nagyobb önerő. És igen, lehet azt mondani, hogy a magyar szakemberek ezt már megmondták, de valószínűleg ezzel csak a nemzetközi karvalytőke hazai bérencei státuszukat fogják igazolni. És mindez mit fog eredményezni? A deficit 2014-15-ben is 3 százalék felett maradhat, az államadósság GDP-hez viszonyított szintje pedig 78 százalék körül mozog majd, 10 százalékkal magasabban, mint a válság előtt. Mindez annak ellenére, hogy 2012-ben lezajlott a pénzügyi konszolidáció, illetve 2011-ben megtörtént a magánnyugdíjpénztárak eistandolása.  

Magyarul: a költségvetésben a bevételi oldalon ilyen vagy olyan okból beszedhetetlen tételek sorakoznak, miközben szemben velük olyan kiadások vannak, amelyeket nem megfelelő mértékben terveztek be. A különbség előteremtése pedig újabb megszorításokat fog eredményezni - és ezt valakinek majd meg kell mondania Orbán Viktornak.  És ezt már nem lehet az "emútnyócévre" fogni. 

• Bár a deficit lefaragása jó cél, a pénzügyi konszolidáció pedig szükséges volt, a kormány ennek elérése érdekében döntően ad-hoc lépésekre támaszkodott - bankadó, áfa emelése, tranzakciós adó -, és ezzel tömködte be a felbukkanó pénzügyi lyukakat. Azokat a lyukakat, amelyeket a vártnál alacsonyabb növekedés és a kormányzati költekezés okozott, ráadásul az új és diszkriminatív intézkedések gyakori felbukkanása a belföldi pénzügyi intézmények eróziójával együtt “behorpasztották” a közbizalmat a döntéshozatalban.

Magyarul: nemzetgazdasági szintű, komplex tervezésből elégtelen, az ad-hoc intézkedések lehetséges eredményeinek vizsgálatából szintúgy, nem is beszélve arról, hogy a kétharmados erőtől duzzadva olyan tényezőt hagyott a kormányzat eközben figyelmen kívül, mint a közbizalom. Pedig ez az, amit még nekik is tisztelni illett volna. Valószínűleg épp erről beszélt Mesterházy Attila is, és ezt idézte a Fidesz által oly hevesen támadott Wall Street Journal Europe is:

"Az elmúlt héten Washingtonban és New Yorkban lebonyolított találkozóin Mesterházy ígéretet tett arra, hogy a szocialisták gyorsan és határozottan fognak cselekedni a magyar gazdaságba vetett nemzetközi bizalom helyreállítása érdekében - írta a The Wall Street Journal Europe."

• a devizatartalék magas szintjét javasolják, hogy a MNB képes legyen a sokkok tompítására

Magyarul: az IMF is hallotta a pletykákat arról, hogy a kampányévben a kormány szeretne hozzányúlni a tartalékokhoz, mindezt megfelelő pártkatona segédletével.

• a gazdaság recesszióban van és a gyors kilábalás esélyei is gyengébbek lettek. Tavaly 1,5 százalékkal zsugorodott a magyar gazdaság, köszönhetően például a visszaeső a lakossági fogyasztásnak, a fogyatkozó beruházásoknak. Az exportorientált feldolgozóipart leszámítva a magyar gazdaság többi része csak vergődött, a privát szektorban a munkahelyteremtés rendkívül vérszegény, a munkanélküliségi ráta nagyjából változatlan maradt tavalyelőtthöz képest, a kormány közmunkaprogramjának ellenére. A lakossági és vállalati hitelezés tovább szűkült.

Magyarul: hiányoznak a szilárd gazdasági alapok, amik elviekben már megvannak az aratás évéhez, legalábbis egyes hírek szerint. Mert ami most itt, kicsiny hazánkban van, abból minden lesz, csak tele magtárak nem - hiába hirdeti szerte az országban óriásplakátokon Kokó, hogy a válságnak vége van, az IMF ezt másképp látja. 

• A jelenlegi politika tükrében a magyar gazdaság 2013-ban stagnálni fog, és a pozitív hatású exportot a folytatódó gyenge belső kereslet kioltja. Bár a kormányzat úgy véli, hogy van lehetőség a növekedésre (nagyobb eurózónás növekedés, kiemelt vállalatokkal történő stratégiai megállapodások megkötése, az uniós források gyorsabb lehívása)  az IMF szerint amíg a történelmi mélyponton lévő befektetési szint nem emelkedik, a munkaerő-költségek viszont emelkednek, a versenyképesség, az export és a növekedés szenvedni fog, ez pedig megakadályozza a közép távú gazdasági növekedést is.

Magyarul: lehet vizionálni egymillió úgy munkahelyet, ázsiai befektetőket meg sok-sok multit, ha a belső feltételeket nem alakítják befektetőbaráttá, akkor az egész csak egy délibábos álom. És igen, ehhez hozzátartozik a minimálbér neuralgikus kérdése is. A legrémisztőbb pedig az, hogy az IMF ettől a kormánytól nem is vár gazdaságpolitikai megújulást. Az pedig már teoretikus kérdés, vajon hol tartana az ország, ha az a kormány másképp állt volna hozzá a dolgokhoz? Dolgoznának félmillióan külföldön? Szükség lenne a mindenáron tandíjra? És a megszorítások sorozatára?

Mindeközben Matolcsy továbbra is szajkózza, a kormány 2020-ig legalább egymillió új munkahelyet szeretne teremteni, és a kabinet célja, hogy visszatérésre ösztönözze a jelenleg külföldön dolgozó „félmillió kitűnő magyar munkavállalót”. Az index.hu számításai szerint a 2010. augusztusa óta -97.833 munkahely teremtésénél tart a kormány. Kérdés, ha a kormány továbbra is ilyen ütemben halad saját céljai felé, akkor ez azt jelenti, 10 év múlva majd félmillió munkahellyel lesz kevesebb hazánkban? 

A nyuszi szalad, a teknős ballag utána. A nyuszi nyüstöli a teknőst, hogy szedje már a lábát, de a cammogó teknős egyre csak azt hajtogatja:

- Te nyuszi, milyen jó, hogy ilyen lassan haladunk!
- De miért lenne jó - kérdi a nyuszi -, hogy lassan megyünk?
- Mert nem jó felé megyünk - motyogja csendesen a teknős.

•  Az IMF szerint kiszámítható gazdaságpolitika, a vállalkozások mozgásterének biztosítása és strukturális reformok kellenek a magasabb növekedéshez és az életszínvonal emelkedéséhez.

Magyarul: jó lenne már, ha a kormányzat békén hagyná a gazdaságot, nem találna ki nap mint nap új intézkedéseket és nem fojtanák meg a vállalkozásokat a legújabb ötleteikkel. És míg Matolcsy arról ír, hogy 2013-ban a magyar vállalkozók ritka jó új lehetőségekkel találkoznak majd, úgymint új vállalkozási formákkal, új hitelforrásokkal, új uniós pályázatokkal, megújult adórendszerrel meg javuló üzleti környezettel, addig az IMF nem így látja. Sőt. 

Eközben a Fidesz nem önmagával és teljesítményével, hanem az aktuális legfőbb hazai ellenséggel, a szocialisták vezérével és annak a Wall Street Journalban megjelent interjújával van elfoglalva:

"Miközben külföldön úgy tüntetik fel magukat, mint akik a jogállamiság, az összefogás és magyar gazdaság barátai, az eddigi kormányzásuk tragikus következményeiről mélyen hallgatnak. (...) Mesterházy Attila interjújából is egyre világosabb, hogy mit akar a baloldal valójában: újra a bankokat helyeznék a saját állampolgáraik elé, a külföldi tulajdonú vállalatokat a magyar vállalkozások elé. (...) Külföldön munkahelyekről és tisztességes fizetésről beszélnek, miközben a programjukban feketén-fehéren ott áll az ellenkezője: ők nem védenék meg a hazai vállalkozásokat, emelnék a társasági adót, csökkentenék a minimálbért, elvennék a családi adókedvezményt. Külföldön összefogásról beszélnek, miközben itthon gyűlöletkampánnyal hergelik az embereket. (...) " (Selmeczi Gabriella)

Selmeczi Gabriella szerint "a baloldal immár sokadik alkalommal választotta azt az utat, hogy külföldön próbálja meg lejáratni az országot, és valótlan állításokkal vezeti félre a külföldi közvéleményt". De vajon hogyan kommentálná a Fidesz-szóvivő az IMF jelentést? Valótlan állítások? Hazánkat lejárató megállapítások? A külföldi közvélemény félrevezetése? 

Kérdés, valójában ki kit vezet félre - és nem az elkövetkező kampányév lesz az őszinteség éve a kormány részéről, az biztos. Hiszen már az is kimaradt a hírekből, ki gründolta ide a kecskeméti Merci-gyárat annak idején. Mert nem az, aki felavatta. És ha már ilyen "apróságban" nincs őszinteség, akkor mit várjunk a "nagy" dolgokban? Ki lesz majd, aki feláll és önkritikát gyakorolva elismétli Gyurcsány egykori, elhíresült szavait?

Addig is lehet indítani egy újabb kampányt az IMF ellen és még egy békemenet is biztos belefér.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Ha van igazi állatorvosi ló a magyar gazdaságpolitikában, akkor a dohánypiac újrafelosztásának kivitelezése méltán pályázhatna dobogós helyre - ádáz lobbiharc, alapvető üzletviteli ismereti hiányosságok, átgondolatlan és drága megoldások, kapkodás-későn ébredés, mindennek a költségét a kiskereskedők és az adófizetők Állják. És még mindig nem látszik az alagút vége.

Mert mi is történt eddig? (Előzmény-posztok linkjei a poszt végén találhatóak)

Valaki kitalálta, miért is maradna úgy a dohánypiac ahogy van, mégiscsak 500 milliárdos buli. Az ötlet termékeny talajra talált, készült törvénytervezet, beindult a lobbi - még az is derült, kinek van a keze könyékig a buliban, de rossz az, aki rosszra gondol. Az átalakítás lényege: maximálisan kontrollált piac és csak az árulhasson dohányterméket, aki erre engedélyt szerez. A Nemzeti Dohánybolthálózat élni és virulni fog júliustól és azt is kiszámolta a Fidesz, a csak dohánytermékek értékesítéséből nagyszerűen meg tud élni egy kereskedő. Igaz, a károgók el kezdték sorolni, miért nem rentábilis a buli, de a kormányzat csak hajtogatta, már megint aknamunka folyik. Mert mi másra is utalna az a szöveg, hogy bárhogy is számolják a szakemberek, 500 dohányos képtelen eltartani egy trafikot, ráadásul az intézkedés egy csomó munkahely és kisvállalkozás végét fogja eredményezni?

Aztán elfogadták a törvényt, mit és hogyan lehet árulni és azt is meghatározták, mikorra kell kiírni a pályázatot. Arra is határozat született, a bonyolító cégnek már az induláshoz 450 millióra van szüksége - pontosan ennyi kell ahhoz, hogy felmérjék az összes települést koncesszió-igényileg meg beszedjék és döntéselőkészítsék a pályázatokat. A dohány kiskereskedők illetékes érdekvédelmi szerve örömét fejezte ki,  miszerint méltányos, hogy ezentúl majd azért kell fizetni, amiért eddig nem kellett, miközben kisebb lesz a termékkínálat és az összes költséget és az elvárt hasznot a 4-5%-os árrésből kell kigazdálkodni. 

A pályázati kiírás nem jelent meg időben - hogy miért? Valakinek mégiscsak sikerült megértetnie a tisztelt döntéshozókkal, hogy csak dohánytermékből egy trafik életképtelen. Jött a hatalmas ötlet, legyen benne lottó is! Igenám, de a sorsolásos szerencsejátékok árrése sem az, ami álomüzletet eredményez, viszont további extrabefektetést igényel (kaució, stb.). Az isteni szikra bekerült a törvénybe is, így már megjelenhetett, igaz egy hónapos csúszással a pályázati kiírás.

A kiírás a szöveget értelmezni tudó, de reménybeli hátszéllel nem rendelkező piaci szereplőknek inkább rossz hír volt, mint jó - igazi magyar, kiszámíthatatlan feltételekkel: szubjektív értékelés, kvázi kötelező kamarai plusz apanázs folyósítás, valamint olyan kizáró feltételek kusza halmaza, hogy újszülött vállalkozásokon kívül más nem nagyon indulhat eséllyel. A koncessziós díj látszólag nem magas (ahhoz képest viszont igen, hogy eddig ilyen nem volt, az árrés viszont maradt), de a szimpla dohánytermék-értékesítésből gyakorlatilag kigazdálkodhatatlan. A lottó meg bizonytalan, mivel arra külön engedélyt kell szerezni a Szerencsejáték Zrt-től, lehetőleg a régi értékesítő hálózat közelben lévő egységeinek kiszorításával.

Mivel üzleti terv is kell a pályázathoz, a reménybeli koncessziósok nekiálltak számolni és lám, kiderült, amit a károgók már majd egy éve mondogatnak, a törvényben megfogalmazott feltételekkel kicsi eséllyel maradhat talpon bárki is, aki trafikosként képzeli el a jövőben az életét. A pályázat beadási határideje ketyeg, a lebonyolító állami cég viszont sajtóközleményben belengeti, mi lenne, ha mást is árusíthatnának a trafikok? Égetett szesz, kávé, energiaital, újság? Szuper ötletnek tűnik a dohányboltban nyitott kisbolt - bár csak azok számára, akik majd megnyerik a koncessziós jogot. A környékbeli üzletek meg előre retteghetnek, mikor pártolnak majd el tőlük a nagyobb árréses kuncsaftok és vajon a szomszédos Nemzeti Dohány Meg Mindenféle Egyéb Bolt megnyitásától számítva mennyi idő alatt kerülnek a tönk szélére. De nem érdekes, odafenn kiszámolták, 14 ezer új munkahely lesz. Hogy megszűnik cserébe 25-30 ezer? Apróság, pozitívan kell gondolkodni, szerencse is kell az élethez, júliustól pedig épp a koncessziósoknak áll a zászló.

Igaz, ha a törvénygyár bevallja, elsőre tévedett és korrekcióként engedélyezi a kibővített termékskálát, akkor a folyamatban lévő pályázat szempontjából alapvetően megváltozik minden, amire csak építeni lehet egy üzleti tervben, de hát épp ezért rugalmas a magyar vállalkozó - a papír mindent elbír, csak játszani kell még egy kicsit a számokkal. A pályázati kiírás meg úgyis megmondta, a beadási határidő lejárta előtt 10 napig lehet módosítani a kiírást, így korrekt, nem? Ha pedig nem lesznek elég gyorsak ott fenn a parlamentben, hát meg lehet hosszabbítani a pályázati határidőt, végső esetben meg egyszerűen vissza is lehet vonni az egész kiírást, indoklás nélkül. A kiírás szerint ugyan pályázók bukják a pályázatbeadási díjat (25 ezer forint, nem tétel), de kit érdekel? Örüljenek, a pályázati biztosíték visszajár, igaz kamat nélkül ülhet az állam a százezren akár 60 napig is. Egyebekben pedig a minisztérium kizárja, hogy bármilyen felelőssége is legyen, amennyiben a feltételek jogszabályváltozás miatt változnak meg - tehát mindenki, aki beadja a pályázatot, vállalja a magyar jogalkotásból eredő kockázatot.

Igenám, de az ötletparádé még nem ért véget - még azt sem tudjuk, mi lesz a pia-kávé sztori vége, már itt az újabb javaslat, ezúttal az Oszágos Kereskedelmi Szövetségtől - legyen 10% az árrés. Mindez 19 nappal a pályázatok beadási határideje előtt. Az ötletet a kereskedők pártolnák, a dohányosok viszont nem biztos, hogy el lennének ragadtatva az ezer forintos dobozártól. Oké, lehet őket vigasztalni, máshol is drága, ők viszont visszakérdezhetnek, és tessék mondani, ott átszámolva hány forintnyi euró is az átlagbér? Ebből a fogyasztói matematikából a kormányzat nyertesen nem jöhet ki - márcsak az a kérdés, magára akarja-e haragítani a dohányzó szavazókat nem sokkal a választások előtt, vagy megelégszik azzal a pártpreferencia-változtatás kockázattal, amit a körülményesebb cigihez jutás eredményez.

A Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetségének azonban nem tetszik a javaslat, szerintük "alkotmányossági kérdéseket is  felvetne, ha az állam a dohánytermékek árképzése mellett a termék fogyasztói árát is szabályrendszerhez kötné. Ugyanis az árrés növelése a dohányterméket előállító és forgalmazó vállalatok tulajdonát képező dohánytermékek feletti szabad rendelkezés lehetőségét csorbítaná." Rövidebben: nagyobb árréssel úgy lesz drágább a cigi, hogy ők ebből egy fillért sem látnak, miközben valószínűleg csökkenni fog az értékesített mennyiség.

Ha a javaslat az illetékes fórumon a dohánylobbi ellenérzése ellenére kedvező fogadtatásra találna, a vállalkozók újra elővehetik táblázataikat és immáron 10%-os árréssel átfazonírozhatják üzleti tervüket. Mivel több méz kerül a madzagra, valószínűleg új érdeklődők jelennek majd meg a dohánypiac újraelosztásának arénájában, erőteljesebb lobbitevékenység indul be és előfordulhat, hogy aki eddig azt hitte, hátszele alapján ő lesz a befutó, az hatalmasat téved, mert könnyen lehet nála erősebb kutya is a porondon.

Igenám, de a dobozár drasztikus növelésének igazi nyertese a fekete piac: a csempészettel és értékesítéssel foglalkozó szervezett bűnözők haszna jelentősen nő minden egyes dobozon még akkor is, ha a növekvő keresletre válaszul egy kicsit emelnek a mostani egységáraikon. Az eredmény? Jelentős kieső forgalom a trafikosoknál, drasztikusan csökkenő költségvetési bevételek, miközben a fogyasztók teljesen adó- és vámmentesen kaphatnak tüdőrákot.

A játszma azonban még nem ért véget, a 20 évre szóló koncessziós szerződéseken még nem száradt meg a tinta, a várható haszon növekedésével pedig újabb és újabb érdeklődők léphetnek színre - már csak az a kérdés, ez a pályázati kiírás meghosszabbítását fogja eredményezni, vagy esetleg az egész pályázat visszavonását. Ez utóbbi elég kínos lenne a felsővezetés számára, különösen az "elszerencsétlenkedett" e-úttender fényében.

Az egész eljárás viszont azokkal szemben a legtisztességtelenebb, akik úgy gondolják, érdemes hazánkban vállalkozni:

• egyelőre nem világos, beindulnak-e a dohányboltok július elsejétől vagy az újabb és újabb ötletek törvénybe foglalása miatt a rendszer késéssel üzemel be,
• ha később emelik be a koncessziós üzletekbe az égetett szeszt, az energiaitalt vagy a kávét, esetleg több, mint kétszeresére emelik az árrést, az azokkal szemben tisztességtelen, akik azért nem indulnak el a pályázaton, mert jelenleg épp a jövedelmezőségi szint miatt nem tartják életképesnek a trafikokat,
• ha pedig úgy kapnak a kereskedők koncessziót, hogy informálisan megígérik nekik, lehet majd piát is árulni meg nagyobb árrés is lesz, de aztán még sem, az tömeges csődöt idézhet elő.

Az átlag-választót alapjában véve nem érdekli, ki teszi zsebre az ő cigarettája után a hasznot, az viszont már erősen feldühítheti, ha nem jut hozzá a napi nikotinmennyiségéhez csak azért, mert valami nagyon el lett bénázva a dohánypiac újrafelosztása során. És ráadásul úgy, hogy mindez megfelelő kormányzati előre gondolkodás, tervezés, társadalmi egyeztetések, hatástanulmányok és megfontolt intézkedések árán akár el is kerülhető lett volna. 

Addig is várjuk a következő ötleteket.

A posztot valami miatt a blogmotor nem engedi kommentelni, viszont a Facebook-on van hozzászólási lehetőség, itt.

Előzmények: 

Cipőt a Cipőboltból, dohányt a Dohányboltból

A dohány nyomában

Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac újrafelosztásának költsége?

Kinek lesz nagy dohány a dohány?

Dohányboltok: az igazi pályázati kiírás még várat magára

Te is lehetsz dohányboltos?

"Bármi lesz, segít a szesz, ha lesz ..."

Szeszt meg energiaitalt a dohányboltból?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Matolcsy úgy gondolja, a magyaroknak szüksége lenne a pozitív gondolkodásra nevelésre - mert igaz, a siker ránk férne (mert ugye kire nem?), de kéne szerencse is. De nagyon. Viszont neki erre is van megoldása: "növelhetjük a szerencse esélyét, ha bizonyos jellemvonásokat erősítünk magunkban, közösségeinkben, a nemzet egészében". (forrás: fn.hir24.hu)

"A szerencse fából vaskarika. Nesze minden, fogd meg jól. Kizárt lehetőségek teljesülése. Ha valaki minden valószínűtlen kedvező fordulatra logikai bizonyossággal számíthat, az a szerencsés ember. Egyáltalán: aki számíthat. Mert ha a balszerencsés ember azt mondja, hogy kétszer kettő az négy, mire odanéz, látja, hogy kétszer hárommal volt dolga, és időközben az is hat lett." (Rejtő Jenő)

Érdekes módon a tudás, a kemény munka és a szakértelem nem szerepel, mint jellemvonás Matolcsy felsorolásában, viszont Rejtő Jenővel balszerencse tekintetében egyet tudunk érteni. Mert mire időnként odanézünk, már tényleg nem kettő a kettő.

Mert mivel is teszünk jót a szerencsénknek miniszterünk szerint? Ha minden találkozásra úgy tekintünk, mint lehetőségre, amit most meg kell ragadni, mert nem könnyen tér vissza, ha elszalasztjuk. Szerinte 2013-ban a magyar vállalkozók ritka jó új lehetőségekkel találkoznak majd:

• új vállalkozási formákkal 
• új hitelforrásokkal,
• új uniós pályázatokkal,
• megújult adórendszerrel,
• javuló üzleti környezettel.

Vajon Matolcsy olyanokra gondolt, mint például a kiva, amelyet alig 10 ezer vállalkozás választott, a megcélzott réteg töredéke? Vagy köze lehet a szerencséhez meg az elszalasztáshoz annak, hogy a vállalkozásoknak lassan fogalma sem lesz, milyen szabályozás vonatkozik épp rájuk, azt milyen salátatörvény mikor és hogyan módosította, a könyvelők pedig semmi okos tanáccsal nem tudnak szolgálni, mert ők sem értik világosan, most mi is van, az adóhivatal meg egyéb, büntetéssel foglalkozó hatóságok viszont könyörtelenül számonkérhetik a vonatkozó jogszabályok betartását?

Vajon szerencse-e, ha van új hitelforrás, de a belső piac zsugorodik, ha ugyan egyre több a szabad munkaerő, de nincs igény a foglalkoztatásukra? Esetleg lehetőségnek tűnő valami van, de nincs rá likvid pénz meg hitelhez  elfogadható fedezet sem? Vagy szerencsének látszó jó alkalom van, befektetni való pénz is, aztán kiderül, az egész mehet a levesbe egy új törvénymódosítás miatt? Vajon kormányzati füles (jóbarát) nélkül a szerencse mikor fordulhat át balszerencsébe?

Igen, lehet, hogy a vállalkozások majd a falba verik a fejüket, miért mulasztották el például a kivát vagy a katát, de vajon saját balszerencséjüket okolhatják, vagy azt, hogy a parlament még decemberben is módosította a feltételeket, miközben csak egy pár hét (benne a karácsonyi ünnepekkel meg az új évvel) volt arra, hogy megértsék, miért is jó nekik az új adórendszer, vagy arra, hogy kiszámolják, mennyibe kerül az átállás, milyen megbízásokról maradhatnak le miatta, mennyi új ügyfelet szerezhetnek a segítségével, illetve a megváltozott szemlélet miatt hogyan alakul majd a likviditásuk, létszámgazdálkodásuk?

Egyelőre a javuló üzleti környezet reménye sem az, ami optimizmussal tölthetné el a vállalkozásokat, hiszen a forint hektikussága, a spekulánsok által várt 300-315 forintos árfolyam sem mindenkinek szerencse és a tranzakciós adó miatti plusz költség sem ok az igazi pozitív érzésre. Igaz, vannak, akik már úgy érzik, vége a válságnak, és ezt óriásplakátokon a többiek tudomására is hozzák:

"A külső és belső gazdasági környezet tovább romlik, a vállalkozók emelkedő kockázatokkal néznek szembe. Csökken az export húzóereje a német gazdaság lassulása miatt, az emelkedő adóterheknek köszönhetően tovább csökken a belső fogyasztás. A vállalatok tartalékai kifogytak, banki finanszírozás továbbra sincs, a beruházások volumene a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika miatt változatlanul rendkívül alacsony szinten marad. A forint még mindig instabil, az euró árfolyam várhatóan tovább romlik, ami az államadósság törlesztését drágítja, ez pedig újabb megszorításokat eredményezhet. A negatív spirálból nehéz kiszabadulni" (Varga Gábor)

Matolcsy György szerint a legfontosabb, hogy szakítsunk a mély magyar pesszimizmussal (vajon fizetős tréningek is lesznek a kamaráknál, kötelező részvétellel?), hiszen csak optimistán pártol hozzánk a szerencse, mert elkerüli a rosszkedvűt, a búslakodót. 

Igen, ebben van valami, de sokan joggal kérdezhetik, hogyan legyenek optimisták ilyen környezetben? Milyen kormányzati intézkedés van, ami ténylegesen előre viszi a (kis)vállalkozásokat? És ezek vajon ellensúlyozzák azokat, amelyek inkább csak pesszimizmusra adnak okot? Az év eleji plusz kiadások, mint például a kötelező cégbírósági bejelentések ügyvédi költsége? A megemelkedő minimálbér plusz terhei? A pénztárgépek bekötésének százezres nagyságrendű költsége? A majdani dohánykoncesszió okozta forgalomkiesések? Az e-útdíj miatt várhatóan drasztikusan növekvő szállítási költségek? A hullámvasutas forint árfolyam?

Vagy amikor már a vállalkozó végzett a vállalkozás generálta munkamennyiséggel és jönnek a szülői értekezleten nyakába zúduló, államosításból fakadó, optimizmusra nem hajlamosító problémák ("kedves szülők, nem lesz rajz meg énekoktatás, mert a nyugdíjaskorú tanár elküldésével még a státuszt is megszüntetteti a kormány"), a hirtelen, derült égből villámcsapásként előkerült és rendszeresített, de gyermekei érdekében bárhonnan előkerítendő tandíj? Esetleg amikor a háziorvos tanácstalanul böngészi a táblázatot, hova is kellene beutalnia szakvizsgálatra, mert újra lettek rajzolva a vonáskörzetek? Vagy amikor megtudja, egy egyszerű szakrendelésre is három hónap a bejutási idő? Esetleg akkor, amikor hazafelé az út széli táblákból tudatosul benne, már most kétszerese a krumpli ára annak, amennyi ősszel volt?

Matolcsy szerint meglepő fordulatok érik azt, aki átáll az optimisták oldalára, hirtelen kezdenek jobban menni a dolgai, szerencsésebb lesz, mint előtte. Kérdés, vajon a vállalkozások milyen meglepő fordulatokat tapasztaltak az elmúlt hónapokban (nyerőgépek egy nap alatt eltüntetése még a föld színéről is? extra adók? tranzakciós adó ad hoc növelése?), és ezek alapján milyen meghökkentő fordulatokra számíthatnak a jövőben. Lehet, hogy pesszimizmusuk csak a túlélésük elengedhetetlen feltétele?

A szerencse az a remény, hogy valamilyen befolyásolhatatlan véletlen majd átsegíti a embert a nehézségeken. A szerencsére számítani nem más, mint lemondani a kontrollról. (Lafayette Ron Hubbard)

Valószínűleg a vállalkozások többsége nem szerencsére vágyik, hanem nyugodt, kiszámítható gazdasági környezetre meg arra, hogy végre hagyják békén és ne találjanak ki neki havonta új szabályokat és ne fárasszák fehérítőbbnél fehérítőbb, drágább meg még drágább ötletekkel. Mert ilyen körülmények között normális üzleti tervet készíteni, de még csak akár egy két-három hónapos likviditási tervet összeállítani is emberfeletti munka. És az optimizmusukhoz az is támasz lenne, ha nem olvasnák nap mint nap a hírekben, milyen szubjektív elbírálású pályázatra jelentkezhetnek sok pénzért, kevés eséllyel és jogorvoslat nélkül, valamint szívesen lemondanának arról is, hogy saját maguk szerencse-kovácsaként csúszókkal segítség elő megrendeléseiket, aktívan beszállva a "happy" korrupció magyar körforgásába.

"Van egy erkölcsi alapelve: nem vállal munkát ott, ahol nem kell visszafizetnie. Ez a biztosíték arra, hogy őt is, legalább részben, kifizetik. Még hogy nincs bizalom a gazdaságban? Csak meg kell fizetni." (Jávor István)

És végül, de nem utolsó sorban, mire alapozza Matolcsy azt, hogy a szerencsénkben kell bízni? Miért nem az általunk megváltozott kormány jobbító intézkedéseiben? Vagy azokban már ő sem bízik, mint gazdaságpolitikát meghatározó személyiség? És akkor mi miben bízhatunk? Lehet, hogy inkább lottóznunk kellene?

Aztán ha minden kötél szakad, még mindig szerezhetünk be pozitív gondolatokat alternatív úton is:

forrás: facebook

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Vajon miért kellett egy nagy bulvárlap cikksorozata ahhoz, hogy Orbán Viktor felszólítsa pártkatonáit, fizessék vissza a jutalmakat? És Kubatovék még mindig csak a jéghegy csúcsánál tartanak kárenyhítés ügyben ...

Lázár János szerint a választópolgárok elmúlt két évben tanúsított áldozatvállalása meghozta eredményét: 2013-ban javulhat az életminőség, valószínűleg már ezt igazolja az önkormányzati szférában kiosztott jutalmak mérete és mennyisége. És igen, Lázár János szerint mindezt nem megszorítással, hanem fogösszeszorítással érte el a Fidesz. Kérdés, az alábbi listára ki miért szorítja össze a fogát - a legtöbben valószínűleg azért, hogy magukba fojtsák nyomdafestéket nem tűrő véleményüket. És nagy eséllyel a Blikk felsorolása csak a jéghegy csúcsa, bár már elsődleges kutatómunkájuk során 32 fideszes polgármestert és alpolgármestert találtak a fővárosban és a megyei jogú városokban, akik összesen ötvenmillió forint jutalmat vehettek fel az év végén, közülük hatan ráadásul országgyűlési képviselők is.

"A 14 milliárd forintos adósságtól nyögő Békéscsabán például kihasználták a jogszabályi lehetőségeket, és a maximum, összesen hathavi illetményüknek megfelelő jutalmat szavaztak meg a polgármesternek és két helyettesének. Ez azt jelenti, hogy Vantara Gyula polgármester és Hanó Miklós alpolgármester kormánypárti honatyaként nemcsak dupla fizetést húznak, hanem 3,5, illetve 3,2 millió forintos extrapénz is ütötte a markukat. (...)

Nyíregyháza polgármestere, Kovács Ferenc is parlamenti képviselő, ő 1,7 milliós pluszt kapott. A két helyettesének összesen 2,1 milliót osztottak ki, de jutott a jegyzőnek is 1 millió. Eközben a város 20 milliárdos adósságából a tervek szerint 10 milliárd forintot vállal át az állam.

A több mint 27 milliárd forintos hitelt görgető Debrecent 14 milliárd forint értékű adósságtól szabadítja meg az állam. Ennek ellenére itt is osztogatták a jutalmakat: a három alpolgármesternek összesen 5,6 millió forint jutott. A jobb helyzetben lévő Győrben is a polgármester helyetteseinek termett babér, kéthavi illetményével díjazták munkájukat, csakúgy, mint Kecskeméten, ahol a négy alpolgármesternek összesen 4,1 millió forint ütötte a markát." (blikk.hu)

Természetesen nemcsak vidéken volt pénzeső, hanem Budapesten is: 

"Újbudán 25 millió forinttal jutalmazták magukat a vezetők, sőt a dolgozók nagy többsége is kapott jutalmat. Hoffmann Tamás polgármesternek összesen 3,5 millió forintot szavazott meg a képviselő-testület. (...)

Budafokon Szabolcs Attila polgármestert 1,9 millióval, két helyettesét pedig 1,6 millió forinttal jutalmazták az általános tartalék terhére. (...)

Csepelen egy önkormányzati cég vezetője örülhetett a legjobban: 5,8 millió forint célprémiumban részesült." (fn.hir24.hu)

A választópolgárok felháborodása érhető - a legnagyobb gond az önmérséklet teljes hiánya: láthatóan a nagy adósság még nem jelenti azt, hogy a vezetők nem érdemelnének meg plusz juttatást, akár félévnyi fizetésüknek megfelelőt. Kérdés, ez mennyi fogösszeszorítást igényel tőlük és mennyit azoktól, akik ezt valójában finanszírozzák.

Igaz, volt olyan jutalmazott, aki óvodának meg templomnak ajánlotta fel a jutalmát - ez azonban nem mentesítheti őt az erkölcsi felelősség alól, hiszen:

• az önkormányzat kutya kötelessége fenntartani és támogatni az óvodákat, ne polgármesteri kegy legyen ez
• ha pedig az egyházat kívánja támogatni polgármester vagy alpolgármester, azt tegye a saját havi rendszeres fizetéséből, ne a külön extra-jutalomból, mivel az így tulajdonképpen az adófizetők által nem szándékozott pénzadomány - és már megint ott tartunk, hogy szinte kibogozhatatlan az egyházak támogatási rendszere hazánkban.

Nem csoda, ha a negatív sajtóvisszhang eljutott legfőbb főnökükhöz is - hiszen míg az adófizetők nagy százaléka  tavaly reálbércsökkenést volt kénytelen elszenvedni, addig a választott képviselők egy része úgy érezte, akármilyen is településük gazdálkodása, ők megérdemlik a plusz juttatást, akár fél évnyi fizetésüknek megfelelő összegben. Az pedig külön öröm az adófizetők számára, hogy az állami adósságátvállalás keretében nemcsak a saját, hanem az összes, adósságátvállalással érintett település polgármesterének, alpolgármesterének jutalmához is hozzájárulhatnak.

forrás: blikk.hu

A körlevél szándéka érthető: felesleges a választókat a kampány beköszöntével ily módon felzaklatni - nem tanácsos az alvó oroszlán bajszát ráncigálni plusz az ellenzék kezébe ilyen kiváló támadófegyvert adni. Ráadásul az intézkedéssel egy-két pártkatona a helyére tehető, miközben a választópolgárok helyeslően bólogatnak, "Orbán Viktor a kisemberek pártján áll".

De miért kellett ehhez először országos botrány, a legnagyobb bulvárlap leleplező cikksorozata? Miért nem tudatta már a Matolcsy-csomagokkal egyidőben a Fidesz a saját embereivel, el az adófizetők pénzétől, nem adhatnak maguknak jutalmat belőle, a fogösszeszorítás éve még nekik is az, legalábbis a külön apanázs tekintetében? És egyébként is, hogy gondolhatják bizonyos választott képviselők (azaz felelős politikusok), hogy ily módon visszaélhetnek a választóik bizalmával, a válság csak a választóknak válság, nekik minden marad a régiben?

A Kubatov-levél egyik szépséghibája az, hogy megengedi a jótékony célra fordítást - ezzel lehetőséget adva arra, hogy olyan helyre is kerülhessen a pénz, ahova azt az adófizetőknek csak nagyon kicsi százaléka szánná. Mert például miért is akarnák finanszírozni a polgármester/alpolgármester egyházközösségét, lelki vezetőjének templomát, stb.?

Ám a levél legnagyobb szépséghibája az, hogy a felszólítás nem vonatkozik az önkormányzati cégek vezetőire, akik szintén részesültek a jutalom-esőből, ráadásul még nagyobb mértékben is, mint a polgármesterek:

"Szegeden egy kivételével valamennyi cégvezető megkapta prémium gyanánt az éves fizetésének 80 százalékát, vagyis összesen 37 millió forintot osztottak szét. Mivel ezekről a döntést a város közgyűlésének Fidesz-Jobbik többsége Botka László MSZP-s polgármesterrel szemben hozta meg, pikáns részletek derülhettek ki.

Így például az egyik cégvezető, aki korábban fideszes városi képviselő volt, azért kapott többmilliós prémiumot, mert az üzleti tervhez képest 55 ezer forinttal növelte a társaság eredményét, ez pedig a főjegyző szerint is ellentétes a város gazdasági érdekeivel.

Nyíregyházán 39 millió forintot osztottak szét a cégvezetőknek. A legjobban gazdálkodó cég a Nyírségvíz lehetett, ott 22 milliót kaptak a fejesek, Móricz István vezérigazgató például 8,6 millió forintot.

Debrecenben 16,5 millió forintnak örülhettek az igazgatók. – Kósa Lajos polgármester úgy ítélte meg, hogy az alpolgármesterek és a cégvezetők összességében rendkívül eredményesen és jól dolgoztak. Debrecen a gazdasági válság ellenére töretlenül fejlődik, és ebben nekik nagyon komoly szerepük van – válaszolt a Blikknek a polgármesteri hivatal, hogy nem érzik-e visszásnak a milliós prémiumok osztogatását.

A Miskolc Holding igazgatótanácsa 34 millió forintos prémiumot szavazott meg májusban az önkormányzati cégvezetőknek, bár a városházán azt állították, hogy nem történtek kifizetések. Kaposváron négy cégvezető kapott prémiumot, illetve jutalmat, összesen 12 millió forint értékben, Kecskeméten hárman 10 millió forintot, Egerben is 10 millió forinton osztozhatott négy fejes. Sopronban három cégvezető vehetett fel fejenként 2 millió forintos jutalmat.

Salgótarjánban is külön díjazásban részesültek a prémiumfeltételeket teljesítő cégvezérek, ott legfeljebb háromhavi fizetést lehetett pluszban bezsebelni. Székesfehérvárott öt cégvezetőt tartottak érdemesnek jutalmazni, a legnagyobb összeg 1,1 millió forint volt.

Bár minden megyei jogú várost megkerestünk, több helyen nem válaszoltak, vagy elhárították a kérdéseinket. Zalaegerszegről például annak ellenére nem kaptunk választ, hogy ott a decemberi közgyűlésen az éves alapfizetésükkel megegyező prémiumot tűztek ki a cégvezetőknek 2013-ra." (blikk.hu)

Ebben az esetben abban bízhatnak a Fidesz vezetői, hogy "dögöljön meg a szomszéd tehene is" alapon az érintett polgármesterek a cégvezetőkkel is visszafizettetik a felvett jutalmakat, nehogy már ők jobban járjanak. Az pedig már a holnap híre lesz, vajon lesz-e olyan polgármester/alpolgármester, aki - kockáztatva mandátumát - nem hajlandó visszafizetni a felvett milliókat, de bármit is tesznek, esetük méltán bekerülhetne a jövő erkölcstan tankönyveibe.

És igen, ha Orbán Viktor szerint a 2013 az aratás éve lesz, akkor elmondhatjuk, van akik számára már 2012-ben elkezdődött a kaszálás. 

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Meddig önálló egy képviselő? Egyáltalán, lehet-e önálló gondolata, vagy maximális mértékben köti a pártfegyelem? A listásokról sokat nem tudunk (ráadásul bármikor lecserélhetők így összességében  kvázi érdektelenek), de mi van az egyéni jelöltekkel, akik elviekben a körzetüket, illetve a körzetükben lakókat (is) képviselik az országgyűlésben?

Ha egy párt egyéni képviselőjelöltjére szavazunk, az önálló egyéniség  (azaz számíthatunk rá, hogy képviselheti az érdekeinket) vagy csak a pártvezér jobb-rosszabb kivitelű bábuja, akinek csak annyi jogosultsága van, amit az átruház rá és valójában úgy táncol, ahogy a főnöke fütyül, akár a választói érdekét szolgálja, akár nem?

A Fidesz-frakció egyértelmű választ ad a kérdésekre - nem igazán tolerálja, ha tagja nem úgy szavaz, ahogy az elvárt. A példa rá Ángyán József, akinek a december 17-i Alaptörvény-módosítás elleni voksa 250 ezer forintjába került. Ez valójában mit jelent? Azt, hogy a párt nem tűri el, hogy bárki is kilógjon, azaz a nagy közös akarat ellen szavazzon - aki ellenszerül a frakcióvezető utasításának (tehát annak az ukáznak, amit kiadtak a képviselők számára), az fizet, mint a katonatiszt. Ezzel megtörtént a speciális prevenció (majd legközelebb kétszer meggondolja) és a generális prevenció is (a többiek meg tanulnak a renitens példájából).

Az eredmény: elegáns többséggel elfogadott Alaptörvény módosítás, nem túl elegáns technikai háttérrel. És ez a "nem túl elegáns" az, ami kiütötte a biztosítékot az Élőlánc Magyarországért szervezetnél.

Az Élőlánc Magyarországért szervezet most az ombudsmanhoz fordult és kérte, az kezdeményezze az ily módon elfogadott törvény alkotmányossági felülvizsgálatát. Az indok:

"a kötelező szavazás „alkotmányellenes. Az így született törvény kényszer hatására jött létre. A kötelező szavazás és annak szankcionálása a képviselők döntési szabadságának korlátozása”, amely ellentétes a hatályos alaptörvénnyel, amely egyértelműen kimondja: a képviselő e tevékenysége vonatkozásában nem utasítható." (forrás: fh.hir24.hu)

De ha a másik oldalról közelítjük meg a kérdést, vajon megfelel-e az Alaptörvényünk szellemiségének az, hogy ha egy képviselő személyes meggyőződésből egy törvényt nem szavaz meg, és emiatt a pártja kemény pénzbüntetésre ítéli? Vajon milyen parlament az, ahol akár egyetlen személy is körberohanhatna és lenyomhatná az összes gombot, vagy technikailag leegyszerűsítve a helyzetet, egyetlen gombnyomással lenyomhatná az összes frakciótag gombját? Minek nekünk egyáltalán parlament? Listásan is szavazhatnánk, aztán a végeredmény arányában ott ülne 3-5 ember egyetlen asztal körül és felhatalmazásuk arányában bediktálhatnák minden egyes szavazás eredményét a jegyzőkönyvbe. Az eredmény ugyanaz, csak sokkal olcsóbb.

De visszatérve a való világba, azt már több riportban is láttunk, a képviselőknek időnként fogalmuk sincs, valójában mit szavaznak meg - és alapjába véve nem is várható el, hogy mindenki mindenhez értsen, hiszen erre vannak a szakpolitikusok, hogy tájékoztassák és meggyőzzék a társaikat, az lesz a jó, amit ők kitaláltak. Hogy aztán ez azt eredményezi, hogy olyan törvényt is módosítanak, amely még nem is létezik, ráadásul a módosítás korábban hatályba lép, mint az alapjogszabály, azt legyen a beterjesztő felelőssége meg ékes bizonyítéka szakmai rátermettségének. Az ilyen összehangolatlan, ad hoc jellegű törvényalkotásban egy mezei parlamenti képviselő már nem biztos, hogy fel tudja venni a megfelelő fonalat.

De vajon mit csináljon az a politikus, aki úgy gondolja, a választók érdekeit képviseli, ha például szeretné, hogy  "az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre" vonatkozó rendelkezések helyett a családi gazdaságokra és a szövetkezetekre érvényes szabályokat határozzák meg sarkalatos törvényben? Semmit. Ha a frakciójával együtt szavaz, önmagát adja fel. Ha ellene, sokba kerül. Ha meg szavazni sem akar meg fizetni sem, akkor jobb híján 40 fokos lázat generál magának vagy egy kiadós gyomorrontást.

És ez a büntetés miért is történt? Ángyán József egy olyan szélmalom harcot vív, amely a választók többsége szempontjából valószínűleg akceptálható - véleménye szerint a februárban parlament elé kerülő földforgalmi törvény tervezete lehetővé teszi például, hogy a gazdasági társaságok a tervezett maximális 1200 hektárnál nagyobb területre is szerezhessenek haszonbérletet. És mi ezzel a bibi? A föld nagy üzlet:

"(...) az uniós területalapú támogatás lassan nálunk is eléri a száz százalékot - ez hektáronként háromszáz euró, vagyis úgy százezer forint. „Ezzel szemben a bérleti díj egy átlagos aranykorona értékű területen hektáronként huszonötezer. A különbség hetvenötezer. Vagyis ha szerzel száz hektárt, az évi hét és félmillió úgy, hogy egyetlen kapavágás sem történt. Ezer hektárnál hetvenötmillió. És a termelésből szerzett haszonról még nem beszéltünk” (Ángyán József, fn.hir24.hu)

És mi a gyakorlat? Akár több ezer hektáros birtokok jöhetnek létre, az állam pedig pályáztatás nélkül, a nyilvánosság kizárásával annak adhatja a földet, akinek akarja. És igen, általában nem a családi gazdák azok, akik megnyerik a pályázatokat, hanem akik tűzközeliek, Például 2012. március végén újabb állami földbérletpályázatokon nyert a felcsúti polgármester, az Orbán Viktor miniszterelnök által alapított futballakadémia elnökének családi cége, a Búzakalász 66 Kft, ami így már összesen már 946 hektár állami földterületen gazdálkodhat. (Gőgös Zoltán, MSZP) Forintosítva a kérdést: Ángyán József adatait alapul véve ez évente 70,95 millió forint bérleti díj-támogatási díj különbözetet eredményezhet. 

Visszatérve az alapkérdéshez: vajon mit fog lépni erre az ombudsman? És majd az Alkotmánybíróság? Lehet utasítani a képviselőket vagy sem, lehet kényszert alkalmazni a frakciófegyelem érdekében vagy sem? Esetleg listásat lehet, egyénileg megválasztott képviselőt nem? Vagy egyszerűen csak ki kell húzatni velük az Alaptörvényből az "országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók" kitételt?

És ha egy kényszer és fenyegetés büntethetőséget kizáró ok is lehet, vajon hogyan ültethető át ez a jogalkotási folyamatba? Vagy a kényszer és fenyegetés hatására aláírt szerződés lehet semmis, az így elfogadott törvény teljesen oké?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Akár hisszük, akár nem, idén januárban elértük a racionálisan működő államot:

"A közigazgatási reform január elsején működésbe lépő harmadik lépcsőjével érte el a helyi szintet a rendszer racionális állami működtetése, a kormánypolitika helyi szintű végrehajtása." (Navracsics Tibor)

Hogy ez praktikusan mit jelent? Végre nem szólnak bele a kis mitugrász polgármesterek abba, mit is akar az állam és az önkormányzatok sem lesznek a kerékkötői az állam, illetve a regnáló párt legfőbb akaratának. Mert eddig ezek szerint azok voltak, idegesítő fogaskerekek a tökéletesre álmodott rendszerben, most viszont a végeket fel lehet tölteni igazi pártkatonákkal, akik egyedül a kormánynak (azaz pártjuknak) tartoznak felelősséggel - és akár hívhatjuk ezt a központosítási, pártutasításos folyamatot racionalizálásnak is. Bár azért, mert így hívjuk, még nem lesz az.

"Minden kormányzati ciklusban problémákat okozott az ellenzéki polgármesterek és az alárendeltségükben lévő helyi államigazgatás, illetve a közigazgatás kormánypolitikát képviselő felsőbb szintjeinek együttműködése. Egy más pártállású polgármester nem szívesen hajtotta végre a másik politikai térfélen meghatározott feladatokat, ami érthető, hiszen elsősorban saját választóinak kell megfelelnie. Az országos és a helyi szintű demokratikus felhatalmazással, többségi támogatással rendelkező hatalom összeütközése rendre meddő vitákhoz, terméketlen szembenálláshoz vezetett.
A közigazgatási reform helyi szinten az ilyen természetű működési zavaroknak is elejét kívánja venni. Világos helyzetet teremt azzal, hogy a közigazgatás helyi szintje egyértelműen a kormány által kitűzött célok végrehajtásán dolgozik, a polgármester pedig a helyi közösséget vezeti" (Navracsics Tibor)

Lefordítva: igaz, hogy az önkormányzatok többsége is kormánypárti, de ezek szerint mégsem annyira, hogy ne tartson tőlük a kormány - hiszen ki is gondolná azt, hogy a pár más logójú polgármester miatt kellett ekkora átalakítást végezni? Most majd visszatér a bizalom - a polgármester marad a kaptafánál, azaz üzemelteti a települést a vonatkozó jogszabályok alapján (túl nagy mozgástér nincs a kérdésben), valamint kezet fog időnként valamelyik testvérváros-falu vezetőjével és ha nem ér rá épp a felsőbb hatalomból senki, akkor felavat egy-egy szobrot, szökőkutat vagy akadálymentesített gyalogos átkelőhelyet. Sok vizet ezentúl nem fognak zavarni, de ezt saját maguknak köszönhetik, mivel a kormánypárti aktív polgármesterek szavazata is kellett az új járási rendszer felállításához.

És mit szólnak mindehhez a tisztelt szavazópolgárok? A puding próbája az evés - ha feleslegesen idegesíti őket az új bürokrácia-rendszer, valószínűleg nem fognak repesni a boldogságtól. Lehet magyarázni, milyen emberközeli is az új rendszer, ha ezentúl távolabb kell menni (Navracsics szerint max. 30 km), vagy az egyablakos rendszer egy ablakában csak azt tudja meg, melyik másik egyablakhoz kell továbbmenni, hogy elintézze, amit szeretne. 

Ha Navracsicsnak igaza van, és a rendszer elért a tökély állapotába, akkor nem kell aggódni a következő kampányidőszakban ezen téma miatt, ha viszont nem ez lesz a sikertörténetek csúcsa, igen gazdag muníciót adnak mind az ellenzék, mind az újrázni szándékozó, de nem kormánypárti polgármesterek kezébe. A puding már elkészült, a kóstoló pedig nem egy napig tart: 

"Néhány héten belül alakulhat ki a "teljes káosz" a budapesti járási hivatalok rendszerén belül a struktúra előkészítetlensége miatt" (napi.hu)

A racionális állam azonban nemcsak a járásokat jelenti, hanem az egész közigazgatási rendszert, de erre is van ötlete a kormánynak - decemberben a nyugdíjasokra nézve hoztak kötelező kormányhatározatot, januárban pedig a betöltetlen státusokra és a létszám feletti funkcionális dolgozók kiebrudalására kell összpontosítani a minisztériumoknak:

"A napokban megjelent kormányrendelet kapcsán, amely szerint a betöltetlen álláshelyeket meg kell szüntetni az államigazgatásban, a tárcavezető elmondta: egyelőre nem tudják pontosan, hány státusról van szó, ugyanis mindeddig nem létezett központi nyilvántartás, összesítés az államigazgatásban országszerte dolgozókról, ez a kataszter is most készül. Többek között ilyen lépésekben jelenik meg az állami racionalitásnak a közigazgatás helyi szintjén való érvényesítése. A reform egyúttal a nemzedékváltás lehetőségét is megteremti - mondta a miniszter. Szerinte szükség van a fiatal, korszerű szaktudással és nyelvismerettel rendelkező fiatalokra a közigazgatásban." (fidesz.hu)

Most ne foglalkozzunk olyan apróságokkal, hogy a hivatkozott  kormányrendelet valószínűleg az 1007/2013. (I. 10)  Kormányhatározat (ez utóbbi nem jogszabály), de vajon mennyi racionalitást feltételez az a rendelkezés, melynek alapja, hogy

• egyelőre nem tudják pontosan, hány státusról van szó (mert nincs központi nyilvántartás) de megszüntetik, Navracsics pedig nem tért ki arra, hogy előzetes felmérések lettek volna e tárgyban (pedig ugyebár nem tegnapelőtt kerültek hatalomra és nem tegnap szembesültek a kapun belüli munkanélküliség problémájával, lett volna idejük katasztereket meg állománytáblákat gyártani)
• de épp az "ilyen lépésekben jelenik meg az állami racionalitásnak a közigazgatás helyi szintjén való érvényesítése",
• az pedig, hogy az üres státusok egy tollvonással megszüntetése miért jelenti egyben a nemzedékváltás lehetőségét a közigazgatásban, egyenesen rejtély.

A kormányhatározat a három hónapnál régebben be nem töltött státuszokra vonatkozik, tehát vessen magára az a szervezeti vezető, aki azt hitte, a hirtelen megüresedett álláshelyet majd gondos kiválasztási eljárás (meghirdetés, referencia ellenőrzés, többfordulós interjú, stb.) után tölti be - hiszen "alaptörvény", hogy egy közigazgatási szervezet épp azzal bizonyítja fontosságát:

• a létszáma a lehető legnagyobb (minden fórumot és lobbierőt fel kell használni újabb és újabb feladatokért meg státusokért) és minél nagyobb, annál nagyobb hatalommal és befolyással bír a vezetője is,
• és lehetőleg egyetlen állás sem lehet parlagon egy pillanatig sem, azaz mindig belső személyes kapcsolatok alapján, forró váltásban cserélődjenek a közszolgák.

Az idézett kormányhatározat ráadásul rendelkezik arról, arányaiban hány vezetői és hány funkcionális (azaz az adott szervezet működtetését szolgáló, nem a szervezet alapfeladatának ellátására irányuló) munkakör lehet az egyes intézményekben:

• a minisztériumokban a vezetői munkakörök aránya nem haladhatja meg a 15%-ot, valamint az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó szerveknél a 10%-ot;
• a funkcionális létszám a minisztériumokban legfeljebb 25%, az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó szerveknél legfeljebb 15% lehet, és az e fölötti funkcionális munkaköröket meg kell szüntetni;
• a kvóta feletti funkcionális munkaköröket meg kell szüntetni, a vezetők esetében ilyen rendelkezés nincs a kormányhatározatban.

Kérdés: vajon miért van több funkcionális közszolgálóra szükség a minisztériumban, mint a végeken? És vezetőre? És miért nincs kötelező kirúgás a plusz vezetők esetén? Mi van, ha a státus ugyan üres, de a feladatkört helyettesítés alapján azért ellátja valaki? És nem az lenne egy szervezet lényege, hogy rendeltetésszerűen működjön és a feladatait a legoptimálisabb létszámmal lással el?

A legutolsó kérdésre a válasz egy határozott "nem" - az üres státusok elvétele nem attól függ, szükség van-e az abban elviekben dolgozó közszolga munkájára, hanem csak egyetlen ténytől: éppen üres vagy sem.

"A reform a minisztériumi struktúra 2010-es kialakítása, karcsúsítása, 2011-ben a megyei szintű kormányhivatalok létrehozása és most a helyi, járási szint működésbe állása során mindvégig zökkenőmentesen haladt, köszönhetően annak, hogy szakmai alapon zajló, konszenzusra törekvő egyeztetés előzte meg. Menetrendje a kezdetektől világos volt, a közigazgatásban dolgozók pedig fegyelmezetten, lelkiismeretesen hajtották végre. Mindezzel a tárca mintát kívánt adni az egész állami szféra számára a sikeres szervezeti átalakításokhoz." (Navracsics Tibor)

Tehát a tárca mintája: nem tudjuk, hányan vagyunk, nem tudjuk, mit csinálunk és nem tudjuk, ehhez konkrétan mennyi ember szükséges. És mindezt a kormányváltás után több, mint két és fél évvel, karcsúsítás  meg reformok után. Reméljünk, nemzetközi sikerre is vágynak, nemcsak hazai elismerésre.

Abban egyetérthetünk a kormánnyal, túl sok a közszolga és az adófizetők nem lennének szomorúak, ha kevesebbet kellene finanszírozniuk. Azonban ha mindenféle előzetes kalkuláció és igényfelmérés nélkül "karcsúsítják" a szervezeteket, az valójában azt jelenti, senkire sincs szükség, legalábbis a nagyfőnökök szerint - ahogy ez már látható volt az év elején a nyugdíjasok elzavarása esetében is. És mindez eleve független attól, hogy a státusra szükség van-e ténylegesen vagy sem.

Vajon - ha már az illetékes miniszter erre annyi büszke - hol van ebben a szakmai alap, a konszenzus és nem utolsó sorban a koncepció? 

A kormány új értelmet adott a "racionalizálás" szónak.

Előzmény:

Amikor a sas legyeket kapkod

A még egyenlőbb nyugdíjasok

Pártállam reloaded - avagy a múlt visszatér(?)

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Valami már megint félresiklott a kormányzati kommunikációban - elfelejtettek szólni Orbán Viktornak, hogy nem kellene nagy hévvel és teljes magabiztossággal eleve vesztesnek tűnő dolog mellett kiállnia. De az is lehet, hogy nem elfelejtettek, hanem nem mertek. Mert ugye a rossz hír hozója semmi jóra nem számíthat ...

Tegnap reggel még Orbán Viktor rádióinterjújában kitért az e-útdíj tender zavaros helyzetére is:

 "Nem fér bele a tervekbe a szerencsétlenkedés, de szerencsére ez a veszély nem is fenyeget. A tervek szerint haladunk ebben a kérdésben is. A megfelelő időpontban, a törvényben előírt időpontban megvalósul a befektetés és a bevétel is beérkezik majd". (Orbán Viktor, 2013. január 18.)

Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna kormányfőnk az ügyben - a rádióinterjú óta már véglegesen eldőlt a sorsa a kiírásnak, a nyertes pályázó visszalépett és a rendszer július elsejei indulása úgy, ahogy van, kútba esett. És mivel második helyezettet nem hirdettek (ajánlata cirka 15 milliárddal magasabb volt), ezzel vége is az ügynek. Legalábbis a tekintetben, ki építheti ki a rendszert alig pár hónap alatt. 

"Az ÁAK még szeptember végén hirdetmény közzétételével induló, gyorsított tárgyalásos közbeszerzési eljárást írt ki a megtett úttal arányos elektronikus útdíjszedési rendszer hazai kiépítésére - emlékeztet az MTI. 
A társaság ezt követően december 15-én jelentette be, hogy a Getronics Magyarország Kft. nyerte az e-útdíj tendert, miután a megtett úttal arányos elektronikus díjszedési rendszer kiépítésére kiírt közbeszerzési eljáráson a legjobb ajánlatot tette nettó 34,89 milliárd forintos áron. 
Az eredeti tervek szerint a szerződést december 27-én írták volna alá. A Getronics január 14-én 30 napos haladékot kért és kapott, hogy tovább tárgyalhasson az alvállalkozójával. 
A megtett úttal arányos elektronikus útdíjszedési rendszer tervezett indulási időpontja 2013. július 1. " (portfolio.hu)

Az Orbán Viktor által elvárt eredményt az is kétségessé teszi, hogy július elsejéig az idő valószínűleg még egy új közbeszerzési eljárás lefolytatására sem elég, nemhogy kiépíteni és üzembe helyezni a rendszert. Az állam nyeresége a pályázó visszalépése esetén kikötött 20 millió forint, vesztesége pedig minimum 75-100 milliárd. Lehet perelni még a pályázót polgári úton, de az meglehetősen hosszadalmas és bizonytalan kimenetelű. Különösen a legújabb zsarolásos hírek fényében.

És igen, ez még csak a jéghegy csúcsa - van még jópár tétel, amivel az illetékeseknek be kell majd menni kormányülésre és bevallani, nem fog teljesülni. Vagy utólag, egy-egy rádióinterjús diadalittas kijelentés után elrebegni, van, amit hatalmi szóval sem tud elérni még egy miniszterelnök sem. Például nem lehet időutazni, hogy a tökölésre, egymásra mutogatásra meg szerencsétlenkedésre fordított időt visszanyerjük. És ami bizonyos időtartam alatt fizikailag megvalósíthatatlan, az megvalósíthatatlan, hiába próbálja bárki is bizonygatni, nekünk sikerülni fog. Mert még nekünk sem fog. (Aki nem hiszi, beszélgessen el bármelyik iskolaigazgatóval az expressz-államosításról és annak eredményeiről).

És mit kellene még bevallani a nagyfőnöknek? A portfolio.hu számításai szerint

A végén mindig a számok győznek, a bizonyítvány magyarázásához meg kell egy-két igen kiváló kommunikációs szakember, akik az adófizetők pénzéből elmagyarázzák az adófizetőknek, miért kell még több adót fizetniük.

És ezek után majd ki mondja meg a kormányfőnek, kétséges a 13. havi nyugdíj (pulykapénz, stb.) fedezete? Meg azt, hogy jelen helyzetben nem kellene annyira erőltetni egy-két presztizsberuházást sem? Hogy lehet, hogy az elmúlt év az elrugaszkodás éve volt, de az idei aratás bizonytalan, mint a kutya vacsorája? Legalábbis a szavazó polgárok többségének számára.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit ZRt mindent elkövet, hogy kétségek között tartsa a pályázókat, akik dohány-koncesszióra jelentkeznének, mindezt a pályázatok beadása előtt 28 nappal. Kérdés, ezen (naivan) csodálkozunk, vagy csak felsóhajtunk, beigazolódott, amit vártunk. 

"Lázár János (...) újságírói kérdésre elmondta, július 1-jéig mérlegeli a kormány azt, hogy a dohánytermékeken kívül esetleg mit lehet majd még árulni a dohányboltokban - szerinte a totó-lottó árusításban és az újságárusításban "van fantázia". (Kiknek lesz nagy dohány a dohány? 2012. október 19.)

Lehet, hogy mégsem kell várni július elsejéig? És hova lett az a magabiztos kijelentés tavaly márciusából, miszerint Lázár János elmondta, a törvény előkészítésekor arra jutottak, hogy az üzletek megélhetését körülbelül 500 dohányos rendszeres vásárlása már biztosítja?

Hiába, a harc már egy ideje tart a dohánypiac újrafelosztásáért - csak a koncessziók odaítélésének javaslatait összeállító állami nonpofit cég eddig 450 milliójába fájt az adófizetőknek. A szakemberek a kormány első ötletére, a szigorúan csak dohánytermékek árusítására szakosodott bolthálózat ötletére  rémülten felsikítottak:

• hogyan lehet gazdaságos működést kihozni 4-5%-os árrésből, milyen forgalmat kell ahhoz elérni, hogy kitermelhető legyen akár csak a rezsi meg a foglalkoztatottak közterhe?
• és ha már kiderült, hány doboz cigarettát kell naponta ténylegesen eladni a nullszaldóhoz, vajon fizikailag is lehetséges annyit eladni?
• és mi lesz azokkal az üzletekkel, akik forgalmuk jó részét abból szerezték, hogy a dohányterméket vásárlók vettek még tejet, csokit meg piát is? Vagy negyvenezer munkahely szűnik meg 12 ezer új munkahely létesítése árán? (A törvény részletes elemzése: A dohány nyomában)

Aztán második lépcsőben jött a nagy ötlet, lehessen lottó és egyéb sorsolásos játék is a dohányboltok kínálatában, emiatt még a pályázati kiírás is csúszott egy hónapot. Igaz, a szerencsejátékos termékek árrése is 6% alatti, tehát szintén nem tartozik a bombaüzletek körébe. Plusz beaggódtak a működő lottózók - mi lesz, ha megélhetésük alól kihúzza a parlament (azaz a Fidesz) a talajt? Ha a Szerencsejáték ZRt közli velük, a továbbiakban nincs rájuk szükség és rövid határidővel csak azért bont szerződést velük, hogy a közeli dohánybolt kapja meg az értékesítési jogot? Apelláta nincs, felülről telefonáltak, lehet bújni a jogszabályt, a vállalkozó jogosult-e munkanélküli segélyre (vagy arra, aminek épp hívják).

És most, miután még mindig nem elég mézes a madzag, jött az igazi nagy durranás, az igazi nagy buli, a "vállalkozások hosszabb távon is legyenek versenyképesek" hivatkozással:

"A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. fontosnak tartja, hogy a dohányboltot 2013. július 01. napjától üzemeltetők a fiatalkorúak védelmét szem előtt tartva, a működési előírások szerint, egy megfelelő termékpalettával tudjanak a piacon megjelenni úgy, hogy vállalkozásuk hosszú távon versenyképes legyen. Ennek eredményeképpen, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. egyeztetéseket kezdeményezett a jogalkotóval, melynek során javaslatot tett a törvény alapján forgalmazható termékek körének bővítésére.

A hatályos törvényi előírásoknak megfelelően jelenleg a trafikokban dohánytermékek, dohányterméket kiegészítő termékek és a szerencsejáték termékek forgalmazhatóak július 1-től. A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. javaslata szerint, ezen termékek mellé kerülhetne a polcokra a hírlap, égetett szesz, kávé, energiaital, üdítő és ásványvíz is.

A javaslattal kapcsolatos döntésekről és a további információkról hamarosan tájékoztatjuk az érintetteket és a tisztelt médiát. (Sajtóközlemény, 2013. január 16.)

Először is ne ragadjunk le olyan apróságoknál, mint az, hogy a média tisztelt, az érdekeltek viszont nem. Ezt  a hozzáállást már megszokhattuk nagyjaink részéről. A nagyobb gond viszont az, hogy ez a sajtóközlemény a pályázat kiírása után, 28 nappal a beadás előtt teljesen új piaci körülményeket teremt - igaz, egyelőre csak ígéret formájában a vállalkozóknak. Oké, belefoglalták az eredeti kiírásba, hogy semmilyen jogszabályi változásért felelősséget nem vállal a minisztérium (illetve Némethné sk.), de az, hogy

• a még hátralévő rövid idő alatt megtörténik a törvényjavaslat szakminisztériumi elkészítése, valószínűleg korrekt hatástanulmányokkal és számításokkal alátámasztva (vagy esetleg elég hozzá egy megfelelő szintről érkezett telefonhívás, vagy netalán külsőstől faxon érkezik a teljes szöveg-javaslat?)

• be lesz nyújtva a parlament elé,

• az illetékes bizottságok megvizsgálják, alkotmányossági szempontból ellenőrzik,

• megtárgyalják, utolsó pillanatban módosítják, megszavazzák,

• köztársasági elnökhöz megküldik aláírásra,

• Magyar Közlönyben megjelentetik és hatályba is lép, aztán mindezek után

• nem ártana egy végrehajtási rendelet, ami pontosítja a szabályokat és lerögzíti az eljárási rendet

• a minisztérium módosítja a pályázati kiírást, immáron az igazi mézescsuprot ajánlva azoknak, akik ki lesznek választva egy olyan eljárásban, amelyben az elbírálás szubjektív és nincs jogorvoslati lehetőség  sem (lásd a pályázati kiírás részletes elemzését: "Te is lehetsz dohányboltos?")

• és mindez "európai szellemben", nem "félázsiát" idézve.

És mindennek az indoklása:

"A törvény alapján 2013. július 1-től a Nemzeti Dohányboltokban biztonságosan, ellenőrzött keretek között lehet majd dohányterméket vásárolni. Európai szellemben, a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény alkalmazása alapján következik be a pozitív változás Magyarországon, ami biztosítja a gyermekek, fiatalkorúak és az egészség kiemelten fontos védelmét." (Sajtóközlemény, 2013. január 16.)

A kérdések a következők:

1. Vajon tavaly március óta most, majd egy év elteltével döbbentek rá az illetékesek, amit kitaláltak, az eleve veszteséges? Hogy normális üzleti vállalkozás nem alapítható csak dohányra (meg lottóra)? Hogy aki egy kicsit is számolni tud, hamar túljut azon, miszerint ötszáz dohányos már eltart egy üzletet?

2. Milyen megfontolás alapján kerültek bele pont ezek a termékek a javaslatba, talán egy dietetikus állította össze, mi szolgálja tutira "az egészség kiemelten fontos védelmét"? Kinek jutott eszébe, hogy olyan is legyen benne, ami egészséges (ásványvíz) és hogy maradhatott ki olyan, ami nélkül egy normális házibuli elképzelhetetlen (chips, ropi) illetve népszerű önkényeztető nasi (csokoládé, cukorka, jégkrém)? Vajon hol maradt a rágógumi, mint kísérlet arra, hogy elvegye a nikotinos vagy alkoholos szájszagot?

3. Logisztikailag hogy gondolja mindezt megoldatni a Nonprofit Zrt, illetve a honatyák? Ásványvizet meg üdítőt ugyebár vehet bárki, korhatár nélkül - csak a dohányboltokban nem? És ha még is ott is, akkor ki kell alakítani egy peep-showt a 18 éven felüli részleg árukészletéhez? És hány eladó kell ahhoz, hogy cikázzon a lefüggönyzött részek között és kezére csapjon a lopásra hajlamosabbaknak? Lesz hűtő és kávégép, meg kis asztalkák a békés fogyasztáshoz? És lehet majd dohányozni a dohányboltban?

4. Most akkor ez azt jelenti, a Nemzeti Dohányboltok belső vegyesboltot nyitnak, tönkretéve a környéken lévő kis üzleteket, amelyek forgalmuk nagy részét az alkoholból meg a reggeli kávéból bonyolítják? 

5. A mozgó dohányárudák is fogják kínálni ezt a termékpalettát, azaz az égetett szeszt meg energiaitalt is?

7. Vajon egyes termékekre - például az égetett szeszre és energiaitalokra - kiterjesztik a koncessziót és egy tollvonással államosítják ezeket a piacokat is? Ez vajon hirtelen megálmodott ötlet, vagy megbeszélték a piaci szereplőkkel, esetleg diktátum, akár akarjátok, akár nem, ez lesz? És ami dohányboltos, az fix áras is lesz, mint a lottó meg a cigi?

8. Hogyan lesz meghatározva a koncessziós díj? Függ majd attól, ki mit árul, a szeszt, akkor több, hacsak ásványvizet, akkor kevesebb?

9. Ha a Nonprofit Zrt online naprakészen kapja a dohányeladási adatokat minden üzletből, akkor ugyanez kötelező lesz például az égetett szeszre is? Vagy arra majd a vámosok lesznek kíváncsiak, szintén online?

10. Ha már mindent árulhatnak, ami egészségtelen (bár a hizlaló dolgok egy része még nincs benne a javaslatban, de valószínűleg csak idő kérdése, hogy erre ráébredjenek az illetékesek), lesz olyan kitétel, hogy  az iskolákat, egészségügyi és egyházi intézményeket 200 méterre el kell kerülniük? És hogyan oldják meg, hogy a dohányboltok ne váljanak kocsmává?

11. És gondolt már arra a Nonprofit Zrt, hogy a 18 éven felüli sajtótermékek mellé olyan szolgáltatások is engedélyezve legyenek, mint például az erorikus masszázs?

12. Tényleg ennyit érnek a haverok? És egészen biztos, hogy a haver 20 évig haver marad, a sok-sok Pelikán elvtárs pedig beváltja a hozzájuk fűzött reményeket?

Az sem érdektelen, vajon az egész termékbővítéses hercehurca mennyivel tolja ki a július elsejei kezdő határidőpontot: hiszen nemcsak a torvényt kell hatályba léptetni, hanem új részletszabályokat kell kitalálni, az új pályázati kiírást is nyilvánosságra kell hozni, a törvény viszont előír olyan határidőket, mint elbírálásra, szerződéskötésre rendelkezésre álló napok száma, stb. Vagy az egész olyan kaotikus lesz, mint például az iskolák államosítása? Esetleg aki elnyeri a dohánykoncessziót, az már úgyis előre tudja, így lesz neki ideje felkészülni, ha meg az utolsó pillanatban érkezik egy még csókosabb és bukja a beruházását, no problem, így járt, jutott volna eszébe a szerencsejáték szektorosok sorsa?

A javaslat alapján a kis üzletek sorsa megpecsételődhet - helyettük a pályázaton nyerő, megfelelő hátszéllel rendelkező vállalkozók fogják letarolni a dohány-, a sorsolásos szerencsejáték és szeszpiacot, aztán szép lassan, fokról fokra az összes többi piacot, amiben pénzt sejtenek és remélnek - mint a farkas, amikor kérleli a kismalacokat engedjék be, először csak a karját, aztán meg szép lassan a többi részét is. 

És mindezt 20 évre lezsírozva. Bármilyen jogorvoslat, pályázati bírálatokba betekintési jog nélkül, törvényerőre emelve. Az adófizetők által finanszírozva.

Előzmények:

Cipőt a Cipőboltból, dohányt a Dohányboltból

A dohány nyomában

Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac újrafelosztásának költsége?

Kinek lesz nagy dohány a dohány?

Dohányboltok: az igazi pályázati kiírás még várat magára

Te is lehetsz dohányboltos?

"Bármi lesz, segít a szesz, ha lesz ..."

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Ha eddig abban a hitben éltünk, minden nyugdíjas egyenlő kicsiny hazánkban, hát ennél nagyobbat nem is tévedhettünk: az idős generációban is vannak egyenlők és még egyenlőbbek: azok például, akiknek nem kell lemondaniuk a nyugdíjukról, ha mellette dolgoznak. A nagyjaink, azaz a politikusok.

"A nyugdíjas parlamenti képviselőknél ugyanis a kettős juttatás tilalma sem érvényesül, vagyis ők a jelenlegi szabályozás szerint a tiszteletdíjuk mellett a nyugdíjukat is felvehetik. A Blikk számításai szerint összesen ötven képviselő lehet érintett az ügyben: 45-en már öregségi nyugdíjasok, hárman pedig idén fogják elérni a korhatárt, ketten pedig korkedvezményes nyugdíjasok. Közülük mindössze kilencen vallották be, hogy mekkora nyugellátásban részesülnek. Eszerint a legtöbb nyugdíja a KDNP-s Varga Lászlónak van, havi 330 ezer forint, párttársának Harrach Péternek 214 ezer forint jár, a fideszes Mátrai Mártának pedig havi 200 ezret visz a postás." (blikk.hu)

A tanárok meg orvosok nem ilyen szerencsések, ha idős korukban dolgozni szeretnének, netalán átadni a tudásukat az új generációknak, akkor a legújabb szabályozás alapján búcsút inthetnek az után, amiért hosszú évek során megdolgoztak. Mert miért is kapják a nyugdíjukat? Valószínűleg azért, mert végigdolgozták az életüket, fizették a járulékot hónapról hónapra és amikor elérték a megfelelő kort, az állam kiszámolta nekik, mindezért mennyit is kapnak vissza. Egyszóval ez nem ajándék, nem valamiféle kegy, ami egyeseknek jár, míg másoknak nem, hanem valami, amiért megdolgoztak és amit most egy tollvonással elvehetnek tőlük. Ez a rendszer köszöni szépen, nem tart igényt rájuk és ha nem vigyáznak, még az alaptörvénybe is belekerülhet másodrendűségük, holtversenyben a hajléktalanokkal. 

A parlamenti politikusok deklarálták, sokkal többet érnek, mint bármelyik mezei orvos vagy tanár - ők nem közszolgák, nekik nem bérük van, hanem tiszteletdíjuk, éppen ezért nem kell lemondaniuk a nyugdíjukról. Igaz, ha lemondanának, akkor sem halnának éhen, hiszen képviselői jövedelmüket és mindenféle költségtérítésüket saját maguk határozzák meg, ahogy azt is, ebből mekkora százaléknyi adót kívánnak fizetni. Hiszen kinek felelősek? Maximum saját pártvezérüknek - hiszen ő az egyedüli, aki lecserélheti őket megbízásuk időtartama alatt.

Vajon van közöttük olyan, aki azt mondja, kérem, ne pitiánerkedjünk már, mi szükségünk van a sokszázezres parlamenti jövedelmünk mellett még a nyugdíjunkra is? Kenyérre kell? Vagy nyaralásra? Esetleg az unokák tandíjára? Vagy újból és újból bebizonyítani, a hatalom mindenre mentség, aki fent van, az az tehet, amit akar? Vagy egyszerűen csak fogadjuk el Selmeczi Gabriella magyarázatát?

"Nem helyes akadályokat gördíteni az elé, hogy a nyugdíjasok közéleti szerepet vállaljanak. Az állampolgároknak joguk van nyugdíjas korúakra is szavazni" (Selmeczi Gabriella)

Talán az sem helyes, ha elveszik a nyugdíjat azoktól, akik azért megdolgoztak, bár erre a kérdéskörre a szóvivő nem tért ki. Ahogy arra sem, hogy a nyugdíj jár, vagy épp a regnáló hatalom kegye dönti el, ki kaphatja meg és ki nem.

És ha lesz időnk, egy kicsit majd sajnáljuk szegény idős politikusokat, akik nyugdíjasan a köz szolgálatára adták fejüket - bőven megfizetjük őket azért, hogy dolgozzanak (elviekben ezért, gyakorlatilag sokakat csak azért, hogy a pártfegyelem szabályai alapján nyomogassák a gombokat, ráadásul ugyanannyiért, mint aktív korú társaik). Az pedig, hogy olyan szabályokat kényszerítenek rá saját kortársaikra, amit ők maguk márcsak szolidaritásból sem kívánnak követni, a kampányidőszakban igen nagy támadási felület. És mindezt számukra aprópénzért.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Nagy elvárásai vannak a kormánynak az online szerencsejáték szektorra szemben - kérdés, mire alapozzák ezt. Vajon a jószerencsére? Mert mástól nem igazán várhatják a költségvetési törvényileg megálmodott bevételeket.

De mit is vár el a szektortól a kormány? Törvény ugyan van a távszerencsejátékról, a szerencsejátékról szóló törvény e tárgyú módosítása még 2012. január elsején lépett hatályba. A törvény meghatározza, mi is az az online szerencsejáték (a lóversenyfogadás és a kártyajáték, ha azt hírközlő eszköz és rendszer útján szervezik) és mekkora az adóterhelés (a tiszta játékbevétel 20%-a). 

A távszerencsejáték szolgáltatás nyújtásához az állami adóhatóság engedélye szükséges. A hazai törvény azokra vonatkozik, akik

• • a távszerencsejátékot Magyarország területén szervezik, vagy 
  • a szolgáltatás igénybe vevője (azaz a játékos) Magyarország területén vesz részt a távszerencsejátékban, vagy 
  • a szolgáltatás Magyarország területén lévő igénybe vevők felé irányul (azaz a hazai játékosok a célközönség), különösen olyan esetekben, amikor a szolgáltatás magyarul hozzáférhető, vagy azt Magyarország területén reklámozzák.

A törvény felhatalmazza az államháztartásért felelős minisztert (azaz Matolcsyt), hogy rendeleti úton határozza meg a

• • távszerencsejátékok szervezésének engedélyezését, ellenőrzését,
  • a szervezés személyi, tárgyi-műszaki és gazdasági feltételeit és lebonyolítását,
  • az engedély nélküli szerencsejátékok szolgáltatásában való közreműködők kötelezettségeit és
  • az állami adóhatóság feladatait tartalmazó szabályokat.

Ez mind a mai napig nem történt meg, így ez a szektor jelenleg törvényesen nem létezik.

Viszont elvárások, azok vannak, így például Lázár János tavaly októberi nyilatkozata szerint a kormány a bankokkal, az energiaszektorral és  az online-szerencsejáték szektorral finanszíroztatja meg a hiánycsökkentést; a három százalékos hiánycél megvalósul és az ország kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól.

"Az online-szerencsejáték szektor megadóztatása még meglehetősen odébb van. A törvényben foglaltak szerint a külföldi szolgáltatóknak magyarországi tükörszerverre, magyar képviselőre lesz szükségük ehhez, azonkívül úgy kell alakítaniuk oldalukat, hogy a magyar játékosok csak a kártyajátékokhoz és a lóversenyfogadáshoz férhessenek hozzá, ugyanis a törvény alapján jelenleg legálisan csak ezek játszhatók. Így  talán hozzájut az Állam a nettó játékbevétel 20%-hoz, miközben a hónap elején betiltott, magyar vállalkozásokat eltartó pénznyerő szektor szerveres pénznyerő automatái 33%-os adót fizettek volna legkésőbb január elsejétől." (fortunaweb.hu, 2012. október 21.)

Novemberben a kormány tovább emelte a tétet: az eredetileg tervezett 30 milliárd forintos bevételt megfejelte további 10 milliárddal, mindezt az online szerencsejátékokból a pénznyerő automaták kieső játékadójának pótlásaként - tehát 2013-ban úgy készül beszedni 40 milliárd forintot, hogy a rendelet még mindig hiányzik az online szerencsejáték-adó beszedéséhez, és ameddig ez így marad, addig a várható bevétel nulla forint.

Aztán decemberben tisztázódtak a költségvetési számok, 58 milliárdról 47-re csökkentett játékadó előirányzat valószínűleg csak ezt a másodjára bejelentett 10 milliárdot tartalmazza, és nem a 40-et, ami a kormány eredeti kijelentéseiből következett volna. Azonban ez a szám sem tetszett a Költségvetési Tanácsnak - a szervezet szerint is kockázatos a kormány elképzelése, ám nem a tényleges okot nevezi meg véleményében:

„A szerencsejátékok 2012. évi adójának emelése nem biztosította a tervezett bevételt a forgalom jelentős visszaesése miatt. Ezért az online szerencsejátékok megadóztatásából és a Szerencsejáték Zrt. osztalékadó-bevételének tervezett növekedéséből származó többlet is kockázatos.” (Költségvetési Tanács véleménye)

Csúsztat tehát - hiszen nem azért esett vissza a szerencsejáték adó-bevétel, mert a játékosok a javulás útjára léptek és megszűnt a fogyasztói érdeklődés a szektor által kínált szolgáltatások iránt, hanem azért, mert a parlament drasztikus módszerekkel először felemelte az adót (22 ezerről pár ezerrel csökkent a gépek száma), majd enyhén vitatott körülmények között, nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva egy nap alatt betiltotta a nyerőgépeket. A kormányzati intézkedések alapján csoda lett volna, ha a 2012. évre előirányzott 78,4 milliárd bevétel teljesült volna. Egy dolog hiányzik az értékelésből, a leglényegesebb - az, hogy nem létezik végrehajtási rendelet, így maga az adóbeszedés is lehetetlen. Na, ez az igazi kockázat.

A 2011-es, betiltás előtti adóbevétel-alakulás:

forrás: ado.hu

Az ado.hu becslése szerint a nyerőgépek betiltása kb. 30 milliárd forint adóbevétel-kiesést okozott 2012-ben - ezt igazolja Varga Árpád NAV-elnökhelyettes decemberi kijelentése is, melyben "kis elmaradást" prognosztizál. Kérdés, a NAV szemszögéből mit takar a "kis" jelző ebben az esetben.

Az élet utat tör magának - a kieső szerencsejáték-szolgáltatások helyét  átveszi más. És mily meglepő, teljesen adómentesen és jelentősen gazdagítva a szervezőket. Mert ugyebár ami be van tiltva, arra adót sem lehet beszedni. A pénzbedobós internetterminálok diszfunkcionális, azaz nyerőgépként való alkalmazásáról az index.hu is beszámolt.

"Az alap esetben netezésre átalakított terminál egy pendrive bedugásával "visszaalakult" hagyományos nyerőgéppé, a bedobott pénz nem hátralévő idő, hanem kredit formájában íródott ki a képernyőre, az esetleges nyeremény pedig a kasszából fizethető ki. Ügyes megoldás, hiszen a pendrive eltávolításával a gép azonnal visszaalakul legális eszközzé." (fortunaweb.hu)

A NAV is reagált az új kihívásra, közlemény formájában: 

"A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (továbbiakban Szjtv.) módosításáról rendelkező 2012. évi CXLIV. törvény 2012. október 10-én hatályba lépett, és a hatálybalépést követő napon valamennyi pénznyerő automata és játékterem engedély érvényét vesztette. Így ettől a naptól, pénznyerő automata más helyszínen, a játékkaszinókat kivéve nem üzemeltethető.

A fentieken túlmenően egyéb, a szerencsejáték lefolytatására alkalmas berendezés elhelyezése és üzemeltetése sem engedélyezett, így többek között azon Internet terminálok üzemeltetésére sem adható engedély, amelyekkel - hasonlóan a pénznyerő automatákhoz - szerencsejáték lefolytatására alkalmas program futtatható internet kapcsolat segítségével. Ezen berendezések még akkor sem engedélyezhetők, ha a játékos részére nem történik nyeremény kifizetés, pusztán nyereményként tovább veheti igénybe az internet szolgáltatást, így megnövelve az internetezésre fordítható időtartamot.
A fenti berendezések üzemeltetése esetén megvalósul az engedély nélküli szerencsejáték szervezésére irányuló tevékenység.
 
Az Szjtv. értelmében az állami adóhatóság a szerencsejáték szervezőt, illetve az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységet folytató bármely szervezetet, vagy magánszemélyt, valamint a szervezetek vezetőjét vagy vezető tisztségviselőjét közigazgatási eljárás keretében bírság megfizetésére kötelezi, amennyiben a szerencsejáték szervezői tevékenység folytatásához az állami adóhatóság nem adott engedélyt.

Bírság szabható ki minden olyan esetben is, amikor belföldön vagy külföldön szervezett szerencsejátékban történő részvételre Magyarországon értékesítési, szervező, közvetítő tevékenység valósul meg, amelyre az állami adóhatóság nem adott engedélyt.

A kiszabható bírság mértéke az ismertetett esetekben 500 ezer forinttól 100 millió forintig terjedhet.

Ha megállapítást nyer, hogy a vendéglátóipari üzletben engedély nélkül pénznyerő automatát működtetnek, akkor a települési önkormányzat jegyzője köteles az üzletet legalább 30 napra - ismételt jogsértés esetén legalább 90 napra - ideiglenesen bezáratni.

Az ismertetett üzemeltetési mód megvalósítja az engedély nélkül szervezett tiltott szerencsejáték bűncselekménynek a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 267. §-ában meghatározott törvényi tényállását is, ezért az állami adóhatóság büntető feljelentést tesz." (fortunaweb.hu)

Míg a NAV régebbi közleménye a játékosvédelemre helyezte a hangsúlyt, a mostani a tiltásra és szankciókra, illetve az engedély nélküli szerencsejáték tényállásának megvalósulási eseteire.

Engedélyt azonban egyetlen online szerencsejáték szervező sem kaphat még akkor sem, ha akar, mivel nincs vonatkozó rendelet. A szabályozatlanság miatt az állam nemcsak jelentős adóbevételről mond le, hanem kaotikus viszonyokat idéz elő - és ez nemcsak a feketegazdaság és a szerencsejátékra szakosodott bűnözés erősödését idézi elő, hanem a játékosokat is kiszolgáltatott helyzetbe sodorja. Ha valaki illegális online szerencsejátékban nyer, a nyereménykifizetés bizonytalan (azaz csakis a szervezőn múlik) és az igény nem peresíthető. Legális online szerencsejáték pedig nincs - tehát ezt nem tudja választani a játékos még akkor sem, ha igyekezne a legfehérebben hódolni szenvedélyének.

Kevés vigasz, hogy nemcsak a játékadóra, hanem a szabálytalan szerencsejáték miatti bírságra is számít a költségvetés - 2012-ben az előirányzat 4,3 milliárd volt (erősen kétséges, hogy tényleges bevételként összejött-e) az idén is pontosan ugyanennyi, mintha nem változott volna semmi sem a szektorban. Pedig a nyerőgépek betiltása után már nehéz arra számolni, sokan lesznek, akik saját érdekükben sufnituningolják a nem létező nyerőgépeket, az illegálisakat viszont sokkal nehezebb lefülelni - egyrészről nem annak látszanak, amik valójában, másrészről pedig ott vannak, ahol még véletlenül sem jár adóellenőr. Kérdés, a költségvetés összeállítója kellő gondossággal járt-e el, amikor ugyanakkora összeget állított be bírságra, mint tavaly, illetve ha nem, vajon milyen erőforrásokat kíván mozgósítani az adóhatóság, hogy produkálja ezt a bevételt. Mert a jelenleg elkaphatatlannak bizonyuló netes pókerezőktől nem várhatnak milliárdokat.

Ha azonban megjelenne a végrehajtási rendelet, az sem sokat lendítene a 2013-as adóbevételeken, hiszen az engedélyezési eljárás hosszadalmas, különösen az engedélyek megszerzéséhez szükséges auditálás eljárások miatt - és láthattuk a nyerőgépeknél, hogy egy szerver 140 millióért auditálása sem jelent garanciát semmire sem. Hiszen ha már nemzetbiztonsági kockázat miatt tiltották be azokat a nyerőgépeket is, amelyeket zárt rendszerű, adóhivatal közvetlen felügyeletével bíró központi szerverre kellett volna kötni, akkor miért lenne más a helyzet a távszerencsejátékok esetén? Hiszen ott is alapvető követelmény a biztonságos, kívülről manipulálhatatlan játék biztosítása, nem is beszélve a nyeremények nyilvántartásának és kifizetésének rendjéről. 

Mindeközben Szabó Máté ombudsman a nyerőgépek betiltása miatt az Alkotmánybírósághoz fordult és a vonatkozó törvényi szabályozás megsemmisítését kérte, mivel az véleménye szerint "sérti az érintett vállalkozók tulajdonhoz való jogát, ahogyan a jogalkotó a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény egyes módosításaival betiltotta az automaták működtetését, ellentétes továbbá a bizalomvédelemmel és azzal a követelménnyel, hogy a jogszabályok hatályba léptetésekor kellő felkészülési időt kell biztosítani az alkalmazkodáshoz".

Vajon ezek után hogyan képzeli Matolcsy az online szerencsejáték sorsát?

Készül-e bármilyen végrehajtási rendelet, és ha igen, mikor lép hatályba és kinek fog lejteni a pálya?

És amíg nem létezik legális szektor, addig milyen más adóbevételekkel kívánják majd betölteni a hiányt?

És vajon mindez be lesz sorolva az "előreláthatatlan" kategóriába és már megint a kiszámíthatatlan gazdasági környezet lesz a legfőbb bűnbak?

Frissítés: elkészült az online szerencsejáték szabályozás tervezete, a részletek itt olvashatók.

Előzmény:

A szerencse forgandó

Hova tűnnek a szerencsejáték szektor milliárdjai?

Szerencsések szerencséje

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Az a probléma, hogy a hallgatók nem hiszik el a kormánynak azt, amit mond, jelentette ki nagy nyilvánosság előtt Pokorni Zoltán. És ezen most meglepődünk? Nem Orbán Viktor mondta azt, hogy "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"? És valljuk be őszintén, a kormány eddigi felsőoktatással kapcsolatos megnyilvánulásai nem sok bizalmat ébresztettek a fiatalokban. 

Akkor most mi a probléma? Hogy végre van egy társadalmi réteg, amelynek vannak olyan képviselői is, akik nem bólogatnak, nem nyalnak talpat, és nem hisznek el mindent, amivel kábítják őket? Komoly dilemma lehet, hogyan lehet őket elcsendesíteni - talán pulykapénz karácsonyra? Édeskevés. Ők nem a mának élnek, hanem a holnapba fektetnek bele sok-sok pénzt és energiát. 

Hiszen ők csak ifjak, idealisták és semmi más nem róható fel nekik mint az, hogy a miniszterelnök elhíresült szavait követik: azt nézik, mit csinálnak a politikusok, nem pedig azt hallgatják, mit mondanak. És igen, bár a kormány igyekszik csak az általa gondosan megválogatott tárgyalópartnerekkel asztalhoz ülni (megtehetik, az erő egyelőre még velük van), előbb-utóbb szembe fognak találkozni olyan érdekvédelmi szervezetekkel, ahol nem felülről vezérelt bólogató Jánosok vannak és nem az a céljuk, hogy mindenáron kompromisszumos módon haladjanak tovább. Olyanokkal, akik számára a szervilizmus még nem bevett magatartásforma és egyáltalán nem hisznek az időhúzásra és megosztásra játszó kerekasztaloknak és az üres frázisok puffogtatásának.

Akkor milyen lehetőségei vannak a kormánynak?

• Enged a diákoknak, elfogadja a hat pontjukat, így megmarad az egyetemi autonómia, leállítják a forráskivonást meg eltörlik a hallgatói szerződéseket. Ennek az esélye elég kicsi, hiszen a kormányzati kudarc egyértelmű beismerése lenne, a regisztráció bukása után újabb vereséget kellene úgy kommunikálni, hogy az valójában győzelem. És lehet, hogy egyes sajtóorgánumok képesek lennének megint vereségként kommunikálni a megalkuvást.

• Részben enged a hat pontnak - keretszámok mennek (lesz helyette más, teljesen szubjektív és kiszámíthatatlan korlát), látszatba lesz egy-két államilag finanszírozott jogász- meg közgazdásztanonc, egyébként minden megy az eredeti szándékok szerint forráskivonással, autonómia megszüntetéssel és röghöz kötéssel. A lényeg, aki kiszolgáltatott, még kiszolgáltatottabb legyen, aki pedig elvileg utasítható, az ténylegesen is az legyen. Marad az "önfenntartó felsőoktatás" közgazdaságilag nonszensz kampánymaszlaga, cserébe építenek még jópár műfüves pályát meg stadiont kétszer annyiért, mint amennyit kivonnak a felsőoktatásból. A mű beteljesedik, a beton- meg gumimostrumok mementóul maradnak az utókornak, a diplomások száma meg kit érdekel? Drágák, gondolkodnak meg okoskodnak - tehát összességében veszélyes egy népség, felesleges őket szaporítani.

• Nem engednek a fiataloknak - igenis hagy tanulják meg, milyen kegyetlen az élet, mindennek ára van. Igaz, annak idején ők mindezt "ingyen" megszerezték, de az már a múltba vész, a jelen a farkastörvények korszaka - akinek van pénze, az tanul, akinek nincs, az meg álmodozik egy jobb világról. Esetleg eladósodik 25 évre vagy addig nyal talpat meg prostituálódik, amíg be nem jut közszolgának. No nem a nyugdíjba vonulók helyett fiatalításnak (azok a státuszok megszűnnek akár kellenek, akár nem), hanem egy másik közszolga kirúgása árán. Soha szebb jövőt.

forrás: blikk.hu

Ebben az esetben a kormány megmutatja, milyen kemény is valójában - nem hisznek sem az észérveknek (milyen sokba is kerül majd a diákhitel kamata az adófizetőknek), sem a könnyeknek. A cél megvalósul: a csókosok meg gazdagok előre haladnak, a csórók meg rendszeridegenek lemaradnak.

Természetesen ehhez lehet jó kis kommunikációs kampányt is párosítani, kiforrott demagóg szólamokkal: "a fiatalok mindent akarnak, de semmit sem adnak cserébe", "ne az adófizetők fizessék meg a tanulás költségét" és egyébként is "a fiatalok léha életet élnek, nem gondoskodnak arról, hogy gyerekeik legyenek" - ráadásul "mindennek az oka a liberalizmus" és bezzeg, ha konzervatív nevelést kaptak volna és milyen jó, hogy "a most bevezetendő erkölcstan/hittan kombó majd megoldja ezt a problémát is". Csak kedveskedni kell a híveknek azzal, "gondos nemzet-apaként mi nem hagyjuk, hogy a fiatalok az adófizetők pénzét herdálják" és mélyen hallgatni kell arról, 5-10-15 év múlva mindez majd mennyibe fog kerülni ugyanezen adófizetőknek, és a jelen intézkedései miatt hova tűnnek el a rendszerből a legifjabb, magasan kvalifikált és jól kereső adófizetők.

Pokorni ugyan bevallja, a kormány nem látta, hogy a fiatalok félnek az eladósodástól, ezért aztán nehezen szánják el magukat a diákhitel felvételére - most ez vajon jó vagy rossz? Az, hogy a kormány, a Fidesz-KDNP meg ezek ifjúsági szervezetei az alapvető társadalmi tendenciákkal sincsenek tisztában, nem az ő dicséretüket zengi, az viszont, hogy a fiatalok óvatosak, mindenképpen elismerendő magatartás. Már csak az a kérdés, a kormány és a szakpolitikusok meg párt-ifjúsági szervezetek milyen fiatalokat ismernek - ha az itthonmaradást népszerűsítő filmjüket nézzük, hát még véletlenül sem azokat, akik most érdekeikért harcolnak és beígérték a februári megmozdulásokat.

És itt kezdődik a legnagyobb problémája a mai politikai vezetésnek - már réges régen elszakadtak a valóságtól. Hiába vannak gyermekeik, vagy nem beszélgetnek velük, vagy róluk forgatták azt a bizonyos filmet vitorlázórepüléssel, fesztiválokkal meg kocsmáról kocsmára sörözéssel. A valós problémák már életidegenek számukra, fogalmuk sincs, milyen megélni két gyerekkel 120-130 ezer forintos értelmiségi fizetésből és mindebből vajon hogyan lehetne finanszírozni úgy a továbbtanulást, hogy az ne jelentsen egyben tökéletes kiszolgáltatottságot, modernkori rabszolgaságot. Mert lehet fényezni a dolgot - de vagy közszolgaként lesz rabszolga a frissen diplomázott, akinek mindent le kell nyelnie azért, hogy a maga 10 évét leszolgálja akár egy diszfunkcionális, csókosokkal feltöltött állami szervezetben, vagy ezer évig közvetve egy bank adósa, aztán ha nem fizet, jön a végrehajtó és viszi mindazt, amit keservesen megszerzett. Nagyszerű kilátások ...

Pokorni szerint megváltozott a társadalom, a fiatalok könnyen elmennek külföldre, már megszokták, hogy ez is egy opció. A mostani politikai vezetés azonban mindent megtesz azért, hogy az emigráció ne egy lehetőség legyen a sok közül, hanem az egyetlen lehetőség, ami szóba jöhet. És bármennyire is együtt érez Orbán Viktor a szülőkkel, és bármennyire is mélyen érinti azok fájdalma, tenni valójában semmit sem tesz azért, hogy a fiatalok maradjanak - sem a munkahelyteremtés, sem pedig a felsőoktatás nem szolgálja az új generáció érdekeit. És most érkezett el az a pillanat, amikor hiába magyarázzák a fiataloknak, milyen jót is akar nekik az állam, azok képesek, és a tetteknek hisznek - azok pedig semmi jót, biztatót nem mondanak a számukra.

"Ha emberszámba vesszük azokat, akikkel a változások történtek, és elmondjuk, hogy nincs más választásuk, megértik. Az állampolgárnak bíznia kell abban, hogy az állam jót akar, akkor is, amikor átalakítja az ember életét." (Balog Zoltán a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában)

És hiába kapnak majd a nyugdíjasok pulykapénzt reménybeli szavazatukért cserébe - az egyszeri 40-50 ezer forintos apanázs nem biztos, hogy helyettesítheti a külföldre szakadt unokákat, a soha élőben nem látott dédunokákat. Mert lehet próbálkozni egy generáció megvásárlásával, de nem szabadna elfeledkezni arról, hogy az embereknek vannak szeretteik - és kevés az esélye, hogy a nagyszülők olyan politikusokra szavazzanak, akik öreg korukra megfosztották őket a leszármazottjaiktól.

Bár van még ötlet: javasolt kormányzati intézkedés lehet a minden nyugdíjas klubba szélessávú internet megfelelő számítógéppel és segédszemélyzettel, hogy skype-on minden nyugdíjas láthassa leszármazottjait. Hátha hálásak lesznek érte vezetőinknek és elhiszik, azok mindent megtettek, amire képesek. És ennyi tellett tőlük.

Előzmény:

Orbán Viktort mélyen érinti

Ez a Fidesz-kommunikáció mélypontja, vagy van még ennél lejjebb?

Orbán Viktor juhokat számol

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A kormány tényleg nem pihen – dolgozik éjjel, dolgozik nappal és dolgozott akkor is, amikor már mindenki más azon gondolkodott, mit fog enni és mennyire fog berúgni Szilveszter napján.

A kormány a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elveket (lásd 1700/2012. (XII. 29) Korm. Határozat) az év utolsó munkanapja utáni szombaton deklarálta (Orbán Viktor s.k.)  – és igen, még hatályba is lépett a múlt évben, rögtön másnap, vasárnap, azaz december 30-án. Hogy minden érdekelt tudja, mivel is kezdje az új évet.

És kikre vonatkozik a határozat? Mindazokra a közalkalmazottakra vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban állókra, akik a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezték. Kivéve a felsőoktatásban dolgozókat.

Vannak azonban, akik felmentést tudnak maguknak szerezni azonnali nyugdíjba küldésük alól – ugyanis ha a munkáltatónak különösen fontos érdeke vagy  a költségvetési szerv alaptevékenysége indokolja, akkor a munkáltatói jogok gyakorlója a kormány véleményének kikérését követően dönthet az érintett közszolga továbbfoglalkoztatásáról – de a kormány véleménye köti a döntésének meghozatalában.

A továbbszolgáláshoz a hozzájárulást a közszolgának kell kérnie – csak meg kell írnia a kérelmet, aztán beadnia a munkáltatói jog gyakorlójának, az továbbítja 8 napon belül az illetékes miniszternek, onnan 8 napon belül továbbmegy a miniszterelnökséget vezető államtitkárnak, az 8 napon belül véleményalkotásra előkészítve továbbítja az előterjesztést a kormány ülésére, hogy beszerezze annak a továbbfoglalkoztatással kapcsolatos véleményét (az egyszerűség kedvéért nem kell a közigazgatási államtitkári értekezlet ülésén is megtárgyalni).

Ha kész a kormány-vélemény, irány vissza a közszolgához – a miniszterelnökséget vezető államtitkár 5 napon belül továbbítja az illetékes miniszternek,  annak szintén 5 napja van, hogy a felügyelete alá tartozó költségvetési szervek tekintetében a munkáltatói jogokat gyakorló személy számára továbbítsák.

„Vogon: Az egyik legellenszenvesebb faj a galaxisban. Nem gonosz, csak mogorva, bürokratikus, érzéketlen népség. A saját nagymamájukat sem mentenék meg a Thrall bolygó gonosz, bogárpattintó fenevadjától, ha nincs rá utasítás 3 példányban, amit beküldtek, visszaküldtek, félretettek, elveszítettek, megtaláltak, kivizsgáltak, újra elveszítettek, három hónapra tőzeg alá temettek és gyújtósként hasznosítottak.” (Galaxis útikalauz stopposoknak)

Ha mindenki tartja a neki szabott határidőt, akkor kb. két hónapot utazik a kérelem oda-vissza, megjárva a kormányülést is, minden egyes továbbfoglalkoztatást óhajtó közszolga esetében. Vajon miért?

Praktikusan ez mit jelent? "A sas nem kapkod legyek után" szól a régi mondás, pedig mégis.

A kormány személyzeti osztállyá minősítette magát és személyesen dönt országunk minden egyes nyugdíjas közszolgájának továbbfoglalkoztatásáról – akár Budapesten, akár Kispiszkosfelsőn is szolgál az illető. Bár lehet, hogy azért nem így gondolták és létezik másfajta értelmezése is a határozatnak.

A határozat súlyát tovább növeli, hogy azok helyére, akiket nyugdíjba küldenek, közalkalmazotti vagy kormányzati szolgálati jogviszony nem létesíthető és a feladat ellátására megbízási vagy vállalkozási szerződés sem köthető.

Ezzel a kormány beismeri, hírül sincs szükség annyi közszolgára, mint amennyi jelenleg foglalkoztatva van - a gond azonban az, hogy ez tényleg minden esetben igaz? Mert mi van akkor, ha tényleg fontos munkát végez az illető? Ha szükség van a munkájára, munkakörére, és ha ő nyugdíjba vonul, valaki másnak továbbra is el kell látnia a feladatot? Akkor minden egyes nyugdíjas buli alkalmával át kell írni az intézmény szervezeti és működési szabályzatát meg az állománytábláját, sakkozni az emberekkel, ezentúl a fénymásoló státuszt rakjuk át osztályvezetőnek?

Kérdés, ez vonatkozik vajon a pedagógusokra is? Vagy esetleg van olyan értelmezése a határozatnak, mely szerint nemcsak a felsőoktatás, hanem a köznevelés is kivétel? Vagy készüljünk fel arra, hogy minden nyugdíjba vonuló tanár búcsúztatása után kevesebb pedagógus fogja tanítani a gyermekeket, a tantestület meg szép lassan elfogy mint a zenészek a híres Haydn-műben? Vagy különösen méltánylandó oknak számít, hogy nem küldhető el nyugdíjba az iskola egyszem fizikatanára, így kegyesen megengedi a kormány, hogy holtáig taníthasson, a temetés után meg minden nehézség nélkül betölthető a helye? Hiszen ebben az esetben már nem nyugdíjba vonulásról, hanem halálozás miatti státusz megüresedésről beszélhetünk ...

Akiket érint, azok elviekben hamarosan megtudják – a miniszterek és a miniszterelnökséget vezető államtitkárnak (illetve az alájuk tartozó munkáltatói jogok gyakorlójának) elviekben a határozat hatályba lépésekor haladéktalanul, azaz szorosan véve még december 30-án tájékoztatni kellett azokat, akiket érinthet a továbbfoglalkoztatás (tehát az erre vonatkozó kérelem benyújtásának) lehetősége – a további intézkedések megtételére pedig ezen tájékoztatást követő 15. nap után kell, hogy sor kerüljön.

A legnagyobb kérdés azonban az, miért van erre szükség? Nincs fontosabb dolga hazánk kormányának, mint a legalsó közszolga-szinteket érintő személyzeti döntések meghozatala? Vagy van valami lista, amiben a benne lévők maradhatnak, aki meg nincs rajta, annak irány az inaktivitás, töltse idejét hasznosan a nyugdíjas klubban? 

Csak reménykedhetünk, hogy tényleg létezik egy másfajta értelmezése is a kormányhatározatnak. 

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Sikerként könyveli el a Fidesz a közfoglalkoztatást célul tűző Start-munkaprogram eredményeit – mondta Selmeczi Gabriella, aki azt is közölte, tavaly már 300 ezer fölött volt azok száma, akiket bevontak a közmunkaprogramba. A sajtótájékoztatón az is téma volt, hogy 2012-ben 132,5 milliárd forinttal támogatta a kormányzat a közfoglalkoztatási programokat, az idén pedig ezt további 21 milliárddal növeli.

A közmunkaprogram előnyei között említette a szóvivő, hogy javítja az érintettek önértékelését, jó hatása van a helyi közbiztonságra, legalizálja a jövedelmeket, mintát ad a fiataloknak és munkahelyeket teremt a kisvállalkozásoknak.

Hát ... valószínűleg nagyon sokan vitatkoznának Selmeczi Gabriella szavaival.

• Önértékelés? Hogyne, majd osztálytalálkozón feláll valaki és közli, közmunkás. És legalább olyan rosszul érzi magát, mintha épp alkoholistának vallaná magát az anonimoknál - azzal az eltéréssel, hogy ott mindenki sortárs, az osztálytalálkozón meg sajnálkozó vagy épp kárörvendő pillantásokkal fog találkozni: "szegény (pedig milyen nagy szája volt egykor), aztán most meg még egy normális munkahelye sincs". És akkor még mindig számíthat olyan kérdésekre, "beleírod az önéletrajzodba?", "ha közmunkás vagy, mikor tudsz normális munkahelyet keresni?" , "és az asszony mit szól ahhoz, hogy alig viszel haza valamit?", "a hiteledet tudod belőle fizetni?". Lássuk be, csupa-csupa önbizalom-növelő kérdés.

• És az is nehezen képzelhető el, hogy a "jó minta a fiataloknak" jelszót követve otthon azzal biztatják a szülők a gyermeküket: "tanulj fiam, még közmunkás is lehet belőled". És valószínűleg igen kevesen készítik el úgy a karriertervüket (akár csak gondolatban is), hogy 12-15-17 év iskolapad koptatás, aztán irány szemetet szedni vagy csatornát tisztítani. Mert igaz ugyan, hogy erre is szükség van, de nem lenne olcsóbb egy 8 osztályt (vagy még annyit sem) végzettet betanítani arra, hogyan fogja a szerszámot és hogyan szúrja fel a botra a szemetet?

Hihetetlenül gazdag ország vagyunk, ha megéri generációknak olyan mintát adni, hogy "tanulj, költ rád az állam az adófizetők pénzéből, aztán a végén majd normális munkahely híján továbbra is az adófizetők pénzén gyomlálod a parlagfüvet az árokparton" - mindezt kormányzati szinten deklarálva, sajtótájékoztatón ország-világ elé tárva. Vajon hány szülő mondja ezek után a gyerekének, fiam, mindenáron itthon kell maradnod, légy közmunkás, miközben külföldön ugyanilyen színvonalú munkáért a többszörösét is keresheted és ott még előre lépési esélyed is lehet?

• A közbiztonság biztos javul - hiszen aki elfoglalja magát valamilyen tevékenységgel, addig nem ér rá mást csinálni. Hogy a közmunkáért kapott bér elegendő-e a megélhetésre? Kétséges. És miért nem halnak éhen ezek az emberek? Ezen is el lehet gondolkodni, és előbb vagy utóbb megint elérkezünk a közbiztonság kérdésköréhez.

• A közmunka legalizálja a jövedelmet? Hogyne, amit az adófizetők adnak, az fehér, jó sokba is kerül egy-egy közmunkás foglalkoztatása. Ha nem jut közmunka, vagy éppen fekete munkával többet kaphat kézhez a delikvens, hát tuti, hogy már meg is pattan, megy oda, ahol többet fizetnek. És miután a boltban neki is ki kell fizetni a kenyeret meg a tejet, sőt ruhát is kell venni a gyermekeinek, valójában a legkevésbé sem fogja érdekelni, fehér vagy fekete a pénz, amit el tud költeni. A közmunka (már ha van) csak arra szolgál, hogy túléljenek, nem pedig arra, hogy normális színvonalon meg is éljenek és ha normálisan működne a gazdaság, a közmunkára jelentkezők jó részét felszívná a munkaerőpiac és nem kellene kuncsorogniuk és gyakran olyan feltételek között dolgozniuk, ami kiütötte az ombudsmannál is a biztosítékot.

• A "munkahelyeket teremt a kisvállalkozásoknak" mint jó eredményt nehéz értelmezni - mire is gondolhat a Fidesz szóvivője? A közmunka munkahelyet teremt a kisvállalkozásoknak? Vagy a közmunkás teremt munkahelyet a kisvállalkozásoknál? Aki tudja a megoldást, az légyszi írja be kommentként.

A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy január 1-jétől a közmunkás-minimálbér a szakképesítés nélküliek esetében 75 500 forint, a középfokú iskolai végzettséggel vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezőknek pedig 96 800 forint a közfoglalkoztatási bérük.

A nagy sikersztorinak azonban van egy másik oldala, ez pedig az, hogy vajon mennyibe is kerül ma az adófizetőknek a közmunka-program? A válasz: sokba, és egyre többe - számolatlanul mennek el a milliárdok.

Az érintett kör nagyságrendje pontosan nem ismert, a Policy Agenda becslése szerint napjainkban akár 600-700 ezer fő is érintettje lehetne a közfoglalkoztatási programnak. A kormányzati tervek 200 ezer (vagy még több) közmunkás foglalkoztatásáról szólnak, de eddig még a fele körül tart - igaz, a közmunkások száma növekszik, és a kormány is erre hivatkozva állítja, javulnak a foglalkoztatási mutatók.

"A foglalkoztatotti létszám statisztika adataiból az látszik, hogy a vizsgált körből 2011-ben havi átlagban 60.900 főnek tudtak munkát adni. Ez pedig kb. 60 milliárd forintjába került a költségvetésnek. Az idei év (2012) első hét hónap adatai szerint a közfoglalkoztatásban átlagosan 82.400 főt alkalmaztak, a rendelkezésre álló keretösszeget pedig jelentősen, 132 milliárd forintra emelték." (Policy Agenda, 2012)

Ha kiszámoljuk, mennyibe is kerül a közmunka egy főre vetítve az adófizetők számára, kiderül, drága munkanélküliséget eltüntető módszert finanszíroz a költségvetés.

"2011-ben átlagosan havonta 60.900 fő dolgozott közmunkában, erre a költségvetés közel 60 milliárd forintot használt fel és ez így egy fő havi foglalkoztatására vetítve 82 ezer forint kiadást jelentett.

Ebben az évben (2012-ben) az év első hét hónapjában 70,4 milliárd forintot költött el a költségvetés, amelyből átlagosan havonta 82.400 fő foglalkoztatása valósult meg. Ez az jelenti, hogy egy közfoglalkoztatottra havonta 122.000 forintot költöttek.

Amennyiben azt feltételezzük, hogy napi nyolc órában történik a foglalkoztatás (ez persze abszolút nem általános helyzet), akkor a közfoglalkoztatásban dolgozóknak - akik nem tudnak gyermekek után járó adókedvezményt igénybe venni - nettó 47 ezer forintot adnak oda. Ez a bér az államnak 92.263 forintjába kerül, azaz a korábban említett 122 ezer forintból 30 ezer forintot nem közvetlenül a munkások bérére használnak fel. (Policy Agenda, 2012)

A fenti adatok alapján idén a közfoglalkoztatás költségének kb. egynegyede "menedzsment" költség - a munkaszervezés, a szerszámok, a logisztika, az adminisztráció, valamint egyéb olyan  költségek, amelyek rárakódnak a közfoglalkoztatásra, de nagy eséllyel senki sem tudja, pontosan mire is megy el.

Árnyalja a képet, hogy a közmunkások elviekben olyan munkát végeznek, amelyet az önkormányzatoknak egyébként piaci körülmények között beszerzett munkaerővel kellene, hogy elvégeztessenek, ez pedig mindenképpen haszonként (ki nem fizetett vállalkozási díj, bér, stb.) jelentkezik. A közmunkás azonban ritkán hatékony munkaerő - nem biztos, hogy egy munkanélkülivé vált matematika tanár beválik hat órás lapátolásra, és egyes munkafajtáknál a teljesítményalapú piaci bér is sokkal ösztönzőbb. És nemcsak a szaktudás az, ami hiányozhat (lásd például gaz és kultúrnövény megkülönböztetése), hanem a fizikai állóképesség és egészségi állapot is gátja lehet a megfelelő  színvonalú munkavégzésnek, illetve az "embertelen" munkakörülményeket is kimerítheti az, ha egy pollenallergiában szenvedőt ároktisztításra vagy szemétszedésre osztanak be. Egyéb akadályozó tényezői is vannak a közmunkának - egyszerűen nem tud milyen munkát végeztetni az önkormányzat (nincs mit), vagy éppen ha nagyon összeszedné magát tudna, de például esztétikai okokból inkább profikkal dolgoztat.

Lehet azzal is érvelni, hogy az emberek munkaerő-piacra visszatérésének elősegítése az igazi nemes cél:

"Hoffmann Imre helyettes államtitkár az MTI-nek elmondta: 2011 első felében 74.058 személy fejezte be a közfoglalkoztatást, közülük 3.502 tudott elhelyezkedni, míg idén az első félévben 62.872-e kerültek ki a közfoglalkoztatásból, közülük 7.887 jutott munkához. Ez is mutatja, nő a közfoglalkoztatás hatékonysága." (stop.hu) 

Tehát a kormányzat szerint az hatékonyság-növekedés, hogy míg 2011. első felében 4,73% közfoglalkoztatásból kikerült munkavállaló tudott elhelyezkedni, 2012. első félévében már 12,53%. Akár még jól is mutathatna a majd háromszoros növekedés, ha a kiinduló érték nem lenne 5% alatti lenne - egyelőre nem úgy tűnik, hogy az érintettek tömegesen vetették volna meg újra a lábukat a munkaerőpiacon (lehet, hogy ők közmunka nélkül is találtak volna maguknak állást?). Ha viszont azt vesszük alapul, hány munkahely ígéretével is dobálózik rendszeresen miniszterelnökünk (egymilliós álom) vagy éppen Matolcsy, akkor valódi munkahelyek hiányában továbbra sem érződik a közmunka az igazi megoldásnak a "munkaalapú" társadalomhoz. 

A közfoglalkoztatás azonban egyéb problémát is hordoz: a közmunkások nemcsak az aránytalan kiszolgáltatottságtól meg a bürokráciától szenvednek, hanem a jogalkalmazási visszásságoktól is dr. Szabó Máté ombudsman vizsgálódása alapján (A közfoglalkoztatásról AJB-4162/2012):

• sérti a jogbiztonság követelményét és a tisztességes eljáráshoz való jogot a közfoglalkoztatotti bérkifizetések ütemezésének bizonytalansága; a bérkifizetés időpontjáról szóló előzetes tájékoztatás esetleges, nincs pontos eljárási rend.
• általános tapasztalat, hogy az ellentmondásos feladatkijelölés és követelmények miatt figyelmen kívül hagyták a képzési programokkal kapcsolatos kötelezettségeket, a jogszabályi előírás ellenére sem tudtak elindulni az országos közfoglalkoztatási programokhoz kapcsolódó szükséges képzések, ami a mezőgazdasági programok eredményességét hátrányosan befolyásolta.
• sok ember önhibáján kívül azért szorult ki a szociális ellátásból, mert nem tudott igazolni évente legalább 30 napos kereső tevékenységet.
• a vizsgált települések többségében az önkormányzatnak arról sem volt információja, hogyan szervezhetne közérdekű önkéntes munkavégzést, bizonytalanok voltak abban is, hogyan, milyen dokumentumok bemutatásával igazolható az egyszerűsített foglakoztatás keretében végzett munka, illetve a háztartási munka.

A kormányzat most további 21 milliárddal kívánja növelni a közmunka volumenét, de

• vajon készítenek-e bármilyen számítást, hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a rendelkezésre álló költségvetési források elköltését?

• gondolkodnak-e azon, hogyan lehetne például ésszerű bürokrácia kiépítésével (ne költsenek szervezésre, adminisztrációra többet, mint amennyi alapvetően szükséges), illetve össztársadalmi szinten értéktermelő munkavégzés biztosításával (azaz olyan munkát végezzenek a közmunkások, amelyre ténylegesen is szükség van) a lehető leghatékonyabban gazdálkodni az adófizetők pénzével?

• esetleg az eddigi intézkedések alapjául szolgált az, hogy lemodellezték, valójában hány közmunkást bír el a költségvetés, és hány közmunkaszervezőt, valamint milyen ésszerű "menedzsment" költséggel érdemes számolni? Van-e határa annak, mennyi közmunkaórát lehet kicsiny hazánkban értelmes célra fordítani, vagy csak a képzelet szab határt? Esetleg cél a baráti vállalkozások rabszolgaigényének fedezése, mint ahogy rosszindulatú pletykákban hallani?

• van ma nyilvántartás, pontosan hány közszolga szervezi ma a közmunkát hazánkban? A hatékony munkavégzéshez sokan vannak, elegen vagy kevesen?

• mit tesznek az illetékesek annak érdekében, hogy a közmunka ne egy lesajnált (megvetett) tevékenység legyen, a programban résztvevők pedig úgy érezzék, ők is értékes tagjai a társadalomnak, munkaidejükben valami hasznosat tesznek le az asztalra?

• a kormány hogyan kívánja segíteni az önkormányzatokat, hogy a jogi visszásságok visszaszoruljanak és minél kevesebb dolga legyen az ombudsmannak?

• Vajon van rá kormányzati akarat hogy átláthatóbb legyen, és ki lehessen deríteni, hogy a költségvetési források kb. 25%-a hova lesz? (153,5 milliárd esetében ez kb. 38,375 milliárd forint)

És mi lesz, ha kiapadnak a források, ha az adófizetők saját munkahely hiányában nem tudják tovább  finanszírozni a közmunkát, mert maguk is arra szorulnak? Ki fog kinek és milyen mintát adni?

A kormány mindenesetre folyamatosan teszi a lépéseket annak érdekében, hogy minél olcsóbbak legyenek a jövő közmunkásai - a NAT nyelvoktatási követelményével jelentősen leszűkíti azok számát, akik a középiskolában meg tudják szerezni a felsőfokú oktatáshoz beugrónak számító középfokú nyelvvizsgát, ezzel egyidőben pedig a keretszámok csökkentésével is kísérletezik, kisebb-nagyobb eredménnyel, az itthonmaradást pedig olyan filmmel népszerűsíti, amelyben még véletlenül sem a közmunkabérből élő fiatalokat állítja példának.

És igen, a közmunka az a minta, amit biztos minden, normális önértékeléssel rendelkező fiatal el akar messzire kerülni.  

Előzmény: Matolcsy és az ötmillió adózó munkahely

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Nagyszerű hír: egy újabb szökőkút újul meg. Még nagyszerűbb hír: minderre van 400 millió forintja a központi költségvetésnek, ráadásul a tartalékból (1623/2012. (XII. 18) Korm. határozat).

És ez még nem minden, ugyanebből a tartalékból futja még a Belvárosi Főplébánia Templom rekonstrukciójára (200 millió Ft), illetve a Margitszigeti Szabadtéri Színpad és Víztorony megújítására (350 millió Ft). Az egész projekt 950 millió forintos rendkívüli kormányzati intézkedést és pénzmozgást igényelt most, 2012. december végén.

A Margitsziget Stratégiai Terve 2008-ban készült, ebben több helyen is utalás van a Szabadtéri Színpad és Víztorony megújítására (pályázati forrásból), a szökőkutat pedig vízgépészetileg megfelelőnek, fizikai állapot tekintetében pedig "rendben"-nek minősíti. A stratégiai tervhez a Göncöl Alapítvány részletes véleményt készített, különös tekintettel a Víztorony állapotára. A Víztornyot hosszas pereskedés és felújítás után idén májusban nyitották meg újra.

„Biztosíthatom önöket, hogy a főváros támogatja a víztorony programjait és megújítását” – mondta az újranyitás alkalmából Tarlós István főpolgármester. A Fővárosi Vízműveknek a napokban történt visszavásárlására utalva hozzátette: „Van mit ennünk, örülünk, hogy nem adtuk el a víztornyot.” (Heti Válasz, 2012. május 17.)

Kérdés: Miért is volt szükség a 950 millió forint azonnali adományozására, ezen belül 400 millió egyetlen, jelenlegi állapotában 10 éve működő szökőkútra? És tényleg nincs fontosabb, nemesebb cél, amire el lehetett volna költeni a tartalékot? (lásd hiányzó tornatermek, felsőoktatás forráskivonása, stb,, mégha demagógiának minősítik is egyesek a felvetést)

A Margitszigeti Szökőkút Magyarország legnagyobb szökőkútja. A teljes vízgépészeti és vezérléstechnikai rendszert a Technoconsult Kft. tervezte és építette ki 2002-ben, azóta zenélő szökőkútként működik; a 60 perces zenei műsor koreográfiáját és programozását szintén a Technoconsult Kft. szakemberei készítették szökőkút-vezérlő számítógéppel. A szökőkút átmérője 36 m, a középső vízsugár több, mint 25 m magasságba lő fel, a szivattyúk kapacitása 1,600 m3/h. A tervező-kivitelező cég honlapján a 150 milliós beruházás referenciaként szerepel, a referencia-videó pedig 2011. március 27-én került a youtube-ra.

"Margit-szigeti szökőkút, Budapest egyik legnagyszerűbb látványossága. 2002 márciusban indult újra, százötvenmilliós rekonstrukcióval nemcsak helyrepofozták, hanem korszerűsítették is az 1962-ben átadott kutat. Homokszűrős és vegyszeradagolós szűrőrendszert és számítógép-vezérlést kapott: ez szinkronizálja a víz játékát, 136 fényszóróból álló díszvilágítását és zenéjét, amely a kút körüli oszlopokon elhelyezett hangfalakból érkezik. A rafinált technikai megoldásokkal telepakolt szökőkutat – amelyet Demszky Gábor főpolgármester avatott újra – hatvanöt fúvóka és tizenegy nagy teljesítményű szivattyú működeti, vízforgató teljesítménye több mint ezer köbméter óránként. Vízrendszere négy vízképből áll össze. A központi, százmilliméteres fúvóka huszonöt méter magasra lövi fel a vizet, azt ezt övező négy kisebb átmérőjű pedig tizennyolc méterre. A kuglóf alakú vízképet huszonnégy tízméteres vízoszlop hozza létre, a belső medencetérből a külsőbe kilövellő harminchat fúvóka négyméteres íveket alkot. Az átépítéskor megerősítették a kút vasbeton szerkezetét, csőhálózatát teljesen kicserélték, régi burkolata helyére pedig süttői kő került." (futas.net)

A szökőkút a Rózsakerttel együtt a Fővárosi Közgyűlés 2012. június 20-i ülésén Tarlós István és György István dr. előterjesztésében és a Városüzemeltetési Főosztály előkészítésében került napirendre. Az önkormányzat 2012. évi költségvetésében 500 millió forint volt elkülönítve ezen munkálatokra, és a testület ezen összeg megbontásával 411 millió forintot csoportosított át a beruházáshoz szükséges közbeszerzési eljárásra, illetve a kivitelezési munkálatokra:

Aki kíváncsi, az előterjesztés 2. sz. mellékletében végigbogarászhatja, mi kerül a szökőkút és a Rózsakert felújításán több, mint 400 millióba. Érdemes.

A közgyűlés a projekttel kapcsolatos közbeszerzési eljárás lefolytatásával a Főkert Nzrt-t bízta meg, 2012. október elsejei befejezési határidővel, a sajtóban pedig megjelent az épülés-szépülés híre is. A Főkert Nzrt honlapjáról további információkat nem sikerült megtudni a projekt állásáról.

Mi alapján döntött a Kormány? Ki mondta és mivel indokolta, hogy pont ezekre a projektekre van szükség, mint egy falat kenyér? Vannak tervek, költségbecslések, megállapodások, stb.? Vagy az egész olyan, mint a Parkinson atomerőmű vs. biciklitároló vitája?

Kérdés, ha az önkormányzatnak megvan a pénze a projektre, akkor most miért adott rá a Kormány is? Hova lett az önkormányzat 400 milliója, vagy hova lesz a Kormány 400 milliója? És a Kormány 400 milliója csak a szökőkútra költhető el, vagy a Rózsakertre is? És ha csak a szökőkútra, akkor az mit fog még csinálni, hogy rá lehessen költeni az összes pénzt?

Hol tart a 2012. október elsejei véghatáridővel tervezett közbeszerzési eljárás? Van már nyertes, és ha igen, ki? És melyik keretből fizetik ki a munkálatokat, az önkormányzati eredetiből vagy a most adott kormányzatiból?

Vajon hogyan avulhatott el ennyire egy szökőkút cirka 10 év alatt, hogy az új vízgépészeti kialakításhoz 140 millió + áfa szükséges?

Vajon eddig évente mennyit költött az üzemeltetésre az önkormányzat (volt rá pénz?), és ha kész lesz az új szökőkút, annak mennyibe kerül majd az éves üzemeltetése-karbantartása (kb. 8 hónap) valamint a téliesítése? És ki fogja őrizni és mennyiért azt a létesítményt, amely várhatóan jóval több, mint 200 millió forintjába fog kerülni az adófizetőknek?

Milyen projekt zajlik épp a Belvárosi Főplébánia Templom rekonstrukciójával kapcsolatban, amelyet az adófizetők immáron 200 millióval támogatnak? És miért így, elbújtatva, év végén a tartalék kiürítése során kell eljuttatni ezt az összeget a Fővárosi Önkormányzaton keresztül? És vajon az erről szóló megállapodás hol van elrejtve az önkormányzat honlapján?

"A jövőben sokkal közvetlenebb, jobb és következetesebb lesz a városvezetés és a római katolikus egyház kapcsolata – jelentette ki Tarlós István főpolgármester, miután hivatalában fogadta Erdő Pétert, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érsekét, bíboros, prímást. Tarlós úgy fogalmazott, Erdő Péter látogatása nagy megtiszteltetést jelent, amelyre az elmúlt húsz évben nem volt példa. A városvezetés kapcsolata a történelmi egyházakhoz, azon belül is a legnagyobb, a római katolikus egyházhoz alapvetően változott meg, és a jövőben nagyon szoros és jó kapcsolatot fognak ápolni – emelte ki a főpolgármester." (budapest.hu, 2011. szeptember 27.)

A fővárosnak a soron kívül megkapott majd egy milliárd forint felhasználásáról 2013. december 31-ig kell elszámolnia. Vajon az adófizetők látnak majd valaha is egy normális elszámolást a projektekről és a közbeszerzés tisztaságáról?

Addig is Márkus László örökérvényű 9 és fél perce:

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Az Alkotmánybíróság az előre kiszivárogtatott híreknek megfelelően elkaszálta a választási  regisztrációs törvényt, a Fidesz pedig kiállította Rogán Antalt, hogy elmondja, a következő választáson még nem lesz regisztráció. Így döntött Orbán Viktor és a Fidesz elnöksége (a KDNP-t ezek szerint senki sem kérdezte meg ...)

"A miniszterelnök úrral, a Fidesz elnökségi tagjaival folytatott konzultációk után egy dolgot biztosan tudok mondani, hogy 2014-ben nem lesz regisztráció – jelentette ki Rogán Antal azután, hogy az  Alkotmánybíróság pénteken kimondta:  alaptörvény-ellenes a választási eljárási törvény több pontja. A Fidesz frakcióvezetője sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: az Ab döntését tiszteletben tartva, a végleges normaszövegre vonatkozó javaslatukat februárra, a parlamenti ülésszak kezdetére fogják kialakítani. Szólt arról is, hogy minden más kérdésben tanulmányozni fogják az Ab döntését, annak a részletes indoklását." (fidesz.hu)

Az Alkotmánybíróság ráadásul túllépett az Áder János által benyújtott indítványon és nemcsak a kifogásolt pontokat vizsgálta meg, hanem az egész törvényt:

"Áder a törvény hat pontja ellen emelt alkotmányos kifogást. A testület ezeket, az államfő által javasolt rendelkezéseket semmisítette meg:

• a választópolgár csak a lakcíme szerint illetékes jegyzőnél (okmányirodánál) intézheti el a regisztrációt;
• a Magyarországon élő, de bejelentett lakcímmel nem rendelkező választók személyesen nem kérhetik, hogy vegyék őket fel a névjegyzékbe;
• politikai hirdetéseket a választási kampány időszakában csak a közszolgálati médiában lehet publikálni;
• az utolsó 48 órában tilos az ilyen hirdetések sugárzása;

• a kampány utolsó hat napján tilos közvéleménykutatások eredményét megjelentetni;
• 2014-ig az időközi választásokon a korábbi törvény alapján kell a választói névjegyzéket összeállítani.

Az Alkotmánybíróság Áder javalatán túlmenően alkotmányellenesnek találta, hogy

• a kampányidőszak alatt a filmszínházakban tilos a politikai hirdetések közzététele." (index.hu)

Az Alkotmánybíróság döntése mindenképpen vereség a Fidesz számára, bármit is próbál kommunikációjuk hangsúlyozni ("mindenképpen kell a modernizálás", "kevesebb politikus kell", "egy modern, a XXI. század kihívásainak megfelelni képes választási rendszert alkottunk").

A nagy kérdés, hogyan tovább? A Fidesznek több lehetősége van, de ezek többsége a kormánypárt számára valójában nem lehetőség:

• elismerni a teljes vereséget, az egész regisztrációt hagyni veszni (kivéve a határon túli magyarokat, ott kell valamiféle összeírás, ki akar majd választani) és bevallani, ami elsőre jó ötletnek tűnt, az valójában nem az.

• ha alkotmányellenes a regisztráció, hát módosítani az alkotmányt (mint az átmeneti rendelkezések esetében) úgy, hogy ne kerüljenek bele azok az alapjogok, amelyeket korlátozná a regisztrációs előírás. Ez azonban nemzetközi szerződésekbe ütközhet, komoly ellenállást váltana ki nemcsak itthon, hanem külföldön is, tartósan karanténba téve politikusainkat. Rogán szavait olvasva ennek egyelőre nem sok esélye van.

• kitalálni, mi módon lehet még úgy csökkenteni a választási hajlandóságot, hogy az a kormányzó pártoknak kedvezzen: szavazóhelyiségeket csak a választók lakhelyétől minimum 20 km-es sugarú körön túl lehessen felállítani, esetleg vagyoni vagy műveltségi cenzust bevezetni. A vagyoni jó ötletnek tűnhet, hiszen a NER eddig is a felsőbb osztályoknak kedvezett, a műveltségi cenzussal majd akkor érdemes operálni, ha teljes mértékben átalakul a felsőoktatás és a köznevelési reform is beérik, minek eredményeképp sokkal kevesebben fognak majd bejutni a felsőoktatásba (lásd belépőnek olyan nyelvvizsga, amelyet nem köteles biztosítani a standard középiskola), illetve aki bejut, az már eleve meg fog felelni a vagyoni cenzus kritériumainak is.

• bűnbakot keresni - ki volt az, akinek kipattant a fejéből ez a csúfosan megbukott ötlet? Ki írta le először? Ki talált rá fantasztikusabbnál fantasztikusabb magyarázatokat, mely szerint milyen demokratikus az, ami egyáltalán nem demokratikus? Ki nem gondoskodott róla, hogy csak akkor fogadják el a törvényjavaslatot, amikor már tuti párthű katonákból áll az Alkotmánybíróság? (A Fidesz által megválasztott alkotmánybírók egységesen elutasították az Alkotmánybíróság többségi, a regisztrációt alkotmányellenesnek kimondó határozatát) Ki volt az, aki nem szólt a köztársasági elnöknek, ne kérjen normakontrollt? 

Az elkövetkező napok-hetek feladata még

• leállítani a civil békemeneteseket, akik még tegnap is a regisztráció mellett törtek kardot (nekik elfelejtettek szólni, holnap már más szelek fújnak), új gumicsontot meg megvédeni valót adni nekik (diákok? felsőoktatás? jöhet vissza a karvalytőke, mint ellenség?) és arról is le kell őket beszélni, hogy nyílt színen a köztársasági elnököt mószerolják, mint aki nyomást gyakorolt az Alkotmánybíróságra.

• átprogramozni a kormány-lojális újságírókat, bloggereket, kommentelőket, ezentúl ne védjék foggal-körömmel a regisztrációt, mivel most már papír szerint az antidemokratikus intézmény, és mint olyan, rossz. Plusz nekik is új gumicsontot kell kitalálni, ezentúl miért kell harcolni.

"Orbán Viktor miniszterelnök magyarázata szerint azért volt szükség a regisztrációra, mert nem lehet másképp megoldani, hogy a kettős állampolgárok, illetve a tartósan külföldön élő és dolgozó magyarok is szavazhassanak a választásokon. Ha pedig számukra kötelezővé teszik, akkor a magyarországiak számára is azzá kell tenni, mert „nem lehet egyik ember számára ilyen, a másik számára olyan” rendszer.

Más, nem hivatalos kormánypárti magyarázatok szerint viszont azért jó a regisztráció, mert így ki lehet küszöbölni, hogy az utolsó pillanatban populista ígéretekkel, egy jól felépített botránnyal, vagy épp némi itallal mozgósítsák az egyébként el nem kötelezett szavazókat." (hvg.hu)

"(...) a regisztráció hasznos. Ha másra nem jó, hát a maszopot kitörli a történelemből."

"Hülye volt a fidesz egyből az Alk-ba kellett volna írni." (kommentelői vélemény)

• azt is meg kell magyarázni (oké, nem muszáj), hogyan lehet alkotmánybíró az a bizottságvezető, akinek bizottsága elfogadásra javasolta, ezáltal tevékenyen előkészítette ezt az óriás-fiaskót. Mert ezek után a legfőbb alaptörvény-védő taláros testületbe emelni azt, aki sorozatosan alkotmányellenes törvényeket terjeszt a parlament elé, hát elég necces személyzeti politikára vall, tuti bukó kampánytéma az "inkompetens személyek kinevezése felelős beosztásba" témakörben. 

• ki kell találni valami új, nagy volumenű feladatot az önkormányzatoknak, mert ha nem fordítanak egy teljes évet a regisztráció végrehajtására, mivel fogják tölteni hirtelen felszabaduló munkaidejüket? Ez különösen a jegyzőkre igaz, akik immáron fellélegezhetnek és hátradőlhetnek.

Az, hogy hogyan tovább, már miniszterelnökünktől, illetve holdudvarától függ - kérdés, mit lépnek, miután megemésztették a mai döntést. És mi az, amit az elkövetkező hetekben-hónapokban le próbálnak nyomni a torkunkon, mint a "XXI. századnak megfelelő modern választási rendszer".

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!