Közterületi harcba vonulhatnak a politikai ellenfelek, miután a CÖF anyatigrisként ugrott arra az ellenzéki kezdeményezésre, miszerint amennyiben az Alkotmánybíróság elutasítja a választási regisztrációról szóló törvényt, ám a Fidesz "parlamenti trükközéssel" mégis be kívánja vezetni a regisztrációt, az Együtt 2014 a többi ellenzéki párttal közös demonstrációt hirdet majd.

"A CÖF mélységes aggodalommal figyeli a „demokratikus ellenzési erők” összejöveteleit, ahol közjogi felhatalmazás nélkül néhány múltbéli levitézlett politikus és álcivil a nép képviselőinek nagy többségével elfogadott Alkotmányát kívánja eltörölni." (CÖF Közlemény, Csizmadia László, Fricz Tamás CÖF alapító, szóvivők, Budapest, 2013. január 3.)

Az Alaptörvény minőségébe ne menjünk bele meg abba sem, eddig hányszor változott már a kőbe vésett demokrácia (az aktuális verzió ugyebár már pótlapokkal bővített) és a jövőben hányszor fog - csak februárban jelentős módosítások várhatóak, pont az Alkotmánybíróság kifogásai miatt. És valószínűleg az "álcivil" bélyeg sem a legjobbkor és a legjobb irányba címezve hangzott el.

Mindeközben vakarhatja a fejét a rendőrség, mit csinál majd a Civil Összefogás Fórum (CÖF) lelkes híveivel, ha azok elfoglalják a Kossuth teret csak azért, hogy más ne tüntethessen ott. A helyzet igazi pikantériája, hogy az alkotmányozó-védők valójában - kisebb-nagyobb részben - az adófizetők pénzéből óhajtják megőrizni a számukra kívánatos "rendet", illetve korlátozni honfitársaikat, hogy éljenek pont az általuk oly nagyon felmagasztalt alaptörvényben rögzített alapjogok gyakorlásával. 

"(...) elfogadhatatlan fenyegetni és nyomást gyakorolni a regisztrációval kapcsolatban az Alkotmánybíróságra. A Parlament előtti tüntetés fenyegetésére csak úgy tudunk reagálni, hogy jelezzük, ha a Békemenet elmegy a Parlament elé, az „új alkotmányozók” oda már nem fognak beférni." (CÖF Közlemény, Csizmadia László, Fricz Tamás CÖF alapító, szóvivők, Budapest, 2013. január 3.)

Nem is lenne olyan nagy baj, ha csak arról szólna ez az egész, hogy vannak, akik egyetértenek a kormány illetve a parlament döntéseivel és irányvonalával, míg vannak mások, akik ezzel nem. Hiszen erről szól a demokrácia és elviekben itt, Európa szívében a XXI. században az Alaptörvénynek is ez a sokszínűség garantálása lenne az egyik alapvető feladata. Magyarországon azonban minden unorthodox, ahogy ez is - valójában az alkotmányvédők (részben) az adófizetők pénzéből a rendőrség munkáját kívánják kiváltani. Egyszerűbben fogalmazva: jelenleg a látszat az, aminek betiltására a hatalom nem talál legitim eszközt, arra kirendeli a "lelkes", állami apanázsból is finanszírozott civileket, mindezt az "igazi demokrácia építése" zászló alatt. Ez pedig nem tűnik túl demokratikusnak.

"Idén először végzi a civil szervezetek működési célú támogatására szánt állami források elosztását a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) nevű állami szervezet. (...) 

A NEA elnökének Navracsics miniszter az ún. békemenetek szervezése révén elhíresült Csizmadia Lászlót nevezte ki. Csizmadia bonyolult felépítésű, demonstratívan kormánypárti és nemzeti érzelmű szervezetekből álló hálózat vezetője: ő a Civil Együttműködési Tanács (CET) első embere – saját állítása szerint ez a szervezet négyszáz civil szervezetet fog össze. Csizmadia a kormánypárti demonstrációkat a Civil Összefogás Fórum (CÖF) nevű,  jogi személyiséggel nem bíró alakulaton keresztül szervezi, a finanszírozást pedig – részben legalábbis – a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) biztosítja. Bár a civil törvény egyértelműen tiltja, hogy azon szervezetek, amelyek vezetői  a NEA döntéshozó testületében tisztviselők, állami támogatást kaphassanak, Csizmadia egy májusi rendezvényen maga büszkélkedett el azzal, hogy a kormány végre támogatja a CÖF-CET-konglomerátumot. Csizmadia beszéde a 16. perctől hallható:

Csizmadia ott mondta el azt is, hogy a miniszteri keretből kapott támogatást az általa irányított szervezetekhez kötődő Polgár Portál, amellyel nagy terveik vannak. A saját magát “a magyar civil együttműködés lapjaként” definiáló portál felelős szerkesztője Huth Gergely, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, és ő a portált kiadó GerillaPress Kft. egyik tulajdonosa is. A 2011. szeptemberében bejegyzett cég tavaly három hónap alatt 8 millió forint bevételre tett szert. Érdekesség, hogy a GerillaPress Kft. adja ki a PestiSrácok oknyomozó blogot is, míg a Polgár Portál jelenleg leginkább az október 23-ára időzített Békemenetet népszerűsíti. (...)

Csizmadia László több ízben is élt fent már említett „megállítási” jogosultságával, és kétszáz szervezet esetében a működési költség fedezésére beadott pályázatokat elbíráló kollégiumi döntést felülírva a Tanács elé terjesztette a saját javaslatát. A beavatkozás tényén kívül hivatalosan erről ma sem tudható szinte semmi: milyen szempontok alapján válogatott az általa támogatandónak ítélt szervezetek esetében, mely szervezetek kerültek ki az egyszer már nyertesnek nyilvánítottak listájáról hogy helyet biztosítsanak az elnök által támogatottaknak, sőt, a kedvezményezettek pontos névsora sem volt ismert."

forrás: atlatszo.hu

Aki részletesen is tájékozódni akar a civil szervezetek támogatásáról (szervezetek és összegek), az az atlatszo.hu-n megteheti.

A legnagyobb kérdés azonban az, vajon Áder János köztársasági elnök ellen mikor szándékoznak felvonulni a békemenetesek, hiszen ő volt az, aki az Országgyűlés által 2012. november 26-án elfogadott, a választási regisztrációról szóló törvény előzetes normakontrollját kérte. Az Alkotmánybíróság honlapja szerint az államfő többek között úgy látta, a törvény néhány paragrafusa aránytalanul korlátozza az alaptörvényben biztosított választójogot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot, és indokolatlan hátrányos megkülönböztetést jelent a Magyarországon élő választók között. A köztársasági elnök szerint néhány pont ezért ellentétes az Alaptörvénnyel és az Alaptörvény Átmeneti rendelkezéseivel.

A CÖF közleménye azonban nem szól arról, mi lesz, ha Áder János beadványa következtében fogja elutasítani az Alkotmánybíróság a törvényt - vajon ő ellene is kivonulnak majd? Az ő beadványa is az "elfogadhatatlan fenyegetni és nyomást gyakorolni a regisztrációval kapcsolatban az Alkotmánybíróságra" kategória? Vagy a  legfőbb talárosok lesznek majd a célpontok, mint a demokrácia és a legitim többség ellenségei?

És vajon a CÖF meddig fog elmenni "a nép képviselőinek nagy többségének" védelmében? Élőlánc? Örökös táborozás a Kossuth téren sátorral, kitaposott fűvel meg mobil WC-vel? Esetleg - ha már úgyis trendi - vissza a pártállami szisztémába, legyen békeőrség a munkásőrség mintájára, erőfitogtatással, egyenruhával, gyakorlatozással, fegyverviseléssel? A Nemzeti Gárda parlament elé hívása mégiscsak ciki lenne a mélyen kormánypárti civileknek ...

Eközben elgondolkodhatunk arról, mi lenne az olcsóbb az adófizetők számára:

• az egyenes beszéd, aki nem velünk van az ellenünk, és aki ellenünk van, annak mindenféle megnyilvánulását be kell tiltani, akár tüntetés az, akár médiajelenlét, a rendőrség pedig kis létszámmal de ütőképesen biztosítani tudná, a "rend" rend maradjon, vagy
• folyamatosan finanszírozni és szervezni a kormányhívő civileket plusz mellettük a rendőröket (sokkal nagyobb létszámmal) kirendelni, hogy a hatalom megőrizze a legitimitás látszatát és nemzetközi szinten se zárja magát kordonok mögé.
• időleges megoldás lehet még az egész Kossuth tér építkezés, nemzetbiztonsági kockázat, stb. miatti lezárása, bár ez az indulatokat nem csökkenti, csak a helyszínt módosítja - a rendszer önmagáról kiállított szegénységi bizonyítványa marad, csak a nemzetközi tudósításokban lesz más a háttér.

A negyedik változat, miszerint a kormány elhatárolódik a parlament-védő civilektől és figyelmezteti őket, a demokrácia játékszabályai rájuk is vonatkoznak, egyelőre még nem történt meg. És az sem, hogy felemelték volna a szavukat, valójában nem arra szolgálnak a civil szervezeteknek nyújtott adóforintok, hogy a kormánypártok mellett kampányoljanak.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Új év, új élet, új intézmény. Immáron teljes kapacitással üzemel az új köznevelési rendszer új giga-meg intézménye. Legalábbis a jogszabályok szerint. De vajon milyen a netes jelenléte?

Kérdés, vajon elvárható-e ma egy, az adófizetők pénzéből létrehozott költségvetési szervezettől, hogy legyen önálló honlapja, központi meg regionális információs telefonszáma vagy akár egy központi (regionális) e-mail címe? Ha nem az internetről, akkor honnak tudjuk meg, valójában mivel foglalkozik a szervezet, van-e, és ha igen, mikor van ügyfélfogadása, melyik alkalmazottja mely területtel foglalkozik és kihez lehet fordulni, ha problémánk van? És egyáltalán, milyen ügyben ki illetékes, ki rendelkezik hatáskörrel, hol  és kinek, milyen csatornán moroghatunk, ha nagyon akarunk?

Ha a válaszunk igen, akkor bizony az ország legnagyobb munkáltatója már most, működésének első munkanapján is erős hátrányban van, pedig fél éve volt az illetékeseknek, hogy a nulláról felépítve bemutassák, igenis van létalapja a korrekt, gondosan megtervezett és felépített köznevelési reformnak. Mert egyelőre az egész egy béna kacsának tűnik - és holnap elkezdődik a tanítás nagyüzeme, és hacsak pár óra alatt valami csoda nem történik, a ma még nyitott kérdések nyitva is maradnak. Mert azok ugyebár nem részei az egységes színvonalú, mindenkinek egyformán víziónak.

Mi is történt eddig? A kormány a múlt év júliusában rendelettel hozta létre a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KLIK) - melynek több, mint fél éve volt arra, hogy felkészüljön a cirka háromezer intézmény működtetésére, 1,2 millió diák oktatásának irányítására-ellenőrzésére, valamint 120 ezer pedagógus és 30 ezer iskolai alkalmazott munkáltatói jogának gyakorlására. Összehasonlításképpen: a rendelettel létrejött monstrum vagy négyszer nagyobb a MÁV-nál vagy akár a rendőrségnél, így jelenleg az ország legnagyobb állami szervezete és munkáltatója. 

Az illetékeseknek tehát volt idejük felkészülni a január elsejére - azonban ez láthatóan ez meghaladta erejüket. Most nem arról van szó, hogy sikerült-e átvenni az iskolákat december 15-ig, be lesz-e adva az összes uniós támogatási szerződés-módosítási kérelem január közepéig, vagy akár a költségvetésbe be lett-e tervezve ez vagy az a tétel. Aki sok-sok évet megtapasztalt a közigazgatásban az tudja, olyan nem volt, hogy valahogy ne legyen, az egész olyan, mint az egykori indiai társadalmak: lent a hangyák szorgosan teszik a dolgukat, bármi is történik  odafenn a politika felhőrétegeiben. A költségvetést bármikor át lehet írni, az uniós támogatási szerződések esetén lehet sírni-ríni, értse meg mindenki, a kormányzat csak jót akar. Az pedig, hogy a vízió-gyártók nem törődnek olyan apró kérdésekkel, lesz-e majd kréta, mit csinál egy igazgató január elsejétől meg ki fizeti a szakköröket, az végképp érthető - a hadvezéreknek soha nem volt feladatuk a csip-csup ügyek megoldása. Arra ott vannak a hadnagyok (a középvezetők, azaz a tankerületi igazgatók), felülről lehet őket rugdosni, alulról nyaggatni és nem utolsó sorban bármikor, bárhonnan hibáztathatók, végső esetben pedig akár nagy felhajtás közepette el is bocsáthatóak. És valójában nem kell sajnálni őket, hiszen magasan átlag feletti fizetésért tudták, mire vállalkoznak. Kb. a lehetetlenre, de csak az ellendrukkerek meg a rossz nyelvek szerint.

És aki nem munkavállalója, az valójában mit várna el egy ilyen intézménytől? Például azt, melyik járásban milyen intézmények vannak, hova iskoláztathatja be majd a gyermekét vagy milyen kínálatból választhat középfokú oktatási intézményt. Vagy ha panasza van az igazgatóra, bármelyik tanárra vagy a minősíthetetlen menzakajára, hova mehet ezután. Egy biztos, nem a KLIK honlapja az, ahol minderről tájékozódhat. Reméljük, hogy csak egyelőre.

Az új intézmény szuper-szegénységi bizonyítványt állított ki magáról, már ami a netes hivatalos megjelenését illeti. Mert ugyan van (beleidomulva a kormányzati arculatba), de azt nem lehet ráfogni, hogy agyontájékoztatná az érdeklődőket, például a 150 ezer munkavállalóját vagy azt az egy-másfél milliónyi szülőt. Az igénytelenség megmutatkozik nemcsak a helyesírási hibákban ("joszabályi háttér"), hanem az alapvető tartalomban is.  Még a kevés elérhető link közül a "joszabályi háttér" felsorolása is kifogott az alkotókon, egyedül az intézményt alapító kormányrendelet tették ki a honlapra, miközben elengedhetetlenül fontos lenne megemlíteniük például a hatályos köznevelési törvényt, mint alapjogszabályt vagy akár az államosításra vonatkozó törvényt. És akkor még nem is beszéltünk a különböző végrehajtási rendeletekről és utasításokról, amely mind-mind a köznevelés és a KLIK napi életét szabályozza.

A tankerületi igazgatók felsorolását ugyan meg lehet találni, ahogy a KLIK prominenseinek a névsorát is, de láthatóan az, hogy ki miben illetékes, az nem tartozik a kívülállókra. Az e-mail címek listája sem túl felhasználó-barát, lásd "aranka.pinter(kukac)klik.gov.hu", az elérhetőség pedig egy Google-térkép részletre korlátozódik, igaz, pontos házszámmal. Ha valaki telefonon akar érdeklődni, a munkatársak közül választhat, melyiket zaklatja régi ismeretség, netes rákeresés vagy a találomra módszer alapján (nincs megadva központi információs szám) -  és mivel semmi részletesebb tájékoztatás nincs, ki mivel foglalkozik, aki korrekt válaszra vár, az nagy eséllyel futhat majd pár felesleges kört. Az eredmény? Egyik oldalról agyonfrusztrált, leterhelt, "felesleges" kérdésekkel zaklatott KLIK-munkatársak előbb vagy utóbb félretett telefonnal, másik oldalról pedig az "itt senki sem tud semmit, mindenki csak továbbpasszol" ügyfelek. 

A honlapról különösképpen nem sok mindent nem tud meg az érdeklődő - a személyzeti rész kivételével a legtöbb oldal "fejlesztés alatt" van, például fél év alatt még egy standard bemutatkozást sem sikerült gyártani, ami pedig alapvetően nem lenne nagy feladat egy felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatársnak. Van "GYIK" is, ahogy "dokumentumok", "sajtó megjelenések" meg "állásajánlatok" is, egytől egyig mind üresen, de a főoldal is közli velünk a fejlesztés alatt állás tényét. Arra pedig valószínűleg még hónapokat várhatunk, hogy a például a tankerületeknek önálló honlapjai legyenek, ahonnan elérhetőek lesznek majd az egyes intézmények - mondjuk ez nem lenne hátrány a beiratkozáshoz, továbbtanuláshoz. Vagy akár ahhoz, hogy egy szülő tudja, mikor kinél kell panaszkodni.

Azt sem árulja el a honlap, a tankerületi igazgatók hol székelnek - teljesen felhasználóbarát megoldásként névsorban vannak, miközben az érdeklődők nagy eséllyel inkább település szerint keresnének - melyik intézmény  mennyiben marad önkormányzati vagy teljes egészében állami lett, melyik járáshoz tartozik, annak pedig hol található a hivatala és ott ki az illetékes. Telefonos elérhetőség csak T-flottás mobil van - kérdés, például az iskola igazgatóknak is összesen ennyi áll-e rendelkezésükre, vagy azért ők mégiscsak többet tudnak. Például azt, hol van az irodája az új főnöküknek és van-e olyan kolléga, aki a személyzeti kérdésekkel foglalkozik meg bérszámfejtéssel. Ha csak a netes jelenlétet, illetve a KLIK honlapot nézzük, a tankerületek egyelőre nem léteznek.

Vajon ez a tökéletes információhiány csak felénk, adófizetők felé van, vagy mindenkivel szemben? És vajon a kormányzat részéről senki sem ellenőrizte decemberben, milyen minőségű a KLIK honlapja, az illetékes minisztériumban senkinek sem volt ez kiadva feladatnak? És vajon, miközben folyamatosan szidják-ócsárolják az elmúlt évek oktatását odafenn, a legfőbb illetékesek mit szólnak saját beosztottjaik munkavégzésének tempójához és minőségéhez? És ha már az oly gyakran emlegetett színvonalnál tartunk, a nagy nyilvánosság előtt is bemutatott, azaz a neten közzétett eredmény (KLIK-honlap) a kormányzati szférában megfelelő színvonalú, korrekt, a fejlesztőknek kifizetett összeget tekintve ár-érték arányos?

És végül, de nem utolsó sorban, érdemelnek annyit az érintettek, hogy korrekt információt kapjanak, vagy teljesen mindegy, törődjenek bele, hagyják a gondolkodást másra, ez van, az állam tuti jót akar nekik, aztán bárhogy lesz, úgy lesz?

A sajtó hetek óta hangos a vissza-visszatérő és gyakran feltett kérdésektől - egyelőre még ezek és a válaszok sem kerültek fel a KLIK-honlapra. Pedig a link már megvan hozzá ...

Aki pedig tájékozatlan köznevelési témában, annak itt van a hvg.hu értelmező szótára az új iskolarendszerhez:

Előzmény:

Törvényileg is rajtol az iskolák államosítása

Mi lesz ebből? Államosítás KDNP-módra Fidesz-segítséggel

A KDNP és a világnézetileg semleges oktatás

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Újra terítéken a nyelvoktatás - a legújabb verziót "A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája az általános iskolától a diplomáig Fehér könyv 2012 – 2018" címmel tette közzé az EMMI Oktatásért  Felelős Államtitkárság. Kérdés, a készítőket senki sem tájékoztattak a január elsejei államosításról, illetve a tankerületek mint olyanok létezéséről? Első olvasatra úgy tűnik ...

A célok

Tény, a mai nyelvoktatás szintje valahol a béka feneke alatt leledzik - tisztelet a kivételnek. Mert az, hogy akár négy-öt év nyelvtanulás után a diák a középiskolában újra az alapoktól kezdi el ugyanazt a nyelvet, nem biztos, hogy őt minősíti, inkább a régebbi tanárairól és egykori iskolájának vezetéséről állít ki szegénységi bizonyítványt. Ezt azonban csak akkor lehet megváltoztatni, ha szemléletet váltanak a tanárok is és rájönnek, a gyerekek sem egyféleképpen tanulnak nyelvet - van, amelyik minden szót és nyelvtani fordulatot átvesz "kritika nélkül", míg másoknak igenis el kell magyarázni a nyelvtani szerkezeteket, le kell rajzolni az igeidőket hogy megértsék, miben is tér el az angol vagy épp a német ember nyelvtani logikája a magyarokétól. Persze a rendszer további elengedhetetlen része az ellenőrzés is, amely biztosítja, hogy a tanárok nem parttalanul, hanem valamiféle rendszer alapján és számonkérhetően végezzék a munkájukat.

Hogy ne keveredjünk bele a régi alap-közép-felső és az új A-B-C-1-2 hálójába, a javaslat leszögezi, mi mit is jelent a jövőben (ezeket a szinteket a tankönyvekben is fel kell tüntetni majd):

"A nyelvvizsgaszintek megnevezésének megváltoztatása időszerű, a kettős megnevezést már a bevezetéskor is csak átmenetinek szánták. El kell hagyni az „alapközép-, felsőfok” terminológiát a nyelvtudás szintjének meghatározásában (a nyelvvizsga dokumentumokban), és a KER rendszer szerinti, a magyar szükségletek szempontjából szükséges négy szintet kell bevezetni: A2 szint (=alapszint), B1 szint (=küszöbszint), B2 szint (=középszint), C1 szint (=haladó szint)"

A cél most is nemes: "az állami finanszírozásban megvalósuló közoktatás biztosítsa a lehetőséget két idegen nyelv – a szakiskolák esetében egy idegen nyelv – elsajátítására, a felsőoktatás pedig szaknyelvi képzést adjon", az oda vezető útban azonban van egy-két olyan kanyar, amely kétségessé teszi, hogy az tényleg meg is valósuljon.

"Az idegennyelv-tudás megszerzésének elsődleges terepe a közoktatás, míg a felsőoktatásban az idegennyelv-oktatás alapvető célja a szaknyelvi ismeretek megszerzésének biztosítása. Az általános- és középiskolában zajló nyelvi képzésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy két használható, dokumentummal igazolható idegennyelvtudás megszerzését tegye lehetővé. Erre épít a felsőoktatás a szaknyelvi ismeretek biztosításával.
Fontos a nyelvtanulást támogató környezet megteremtése; a diákok a tanóra keretein kívül is találkozzanak az idegen nyelvvel (nyelvi verseny, színjátszó szakkör, csereprogramok, nyári táborok révén), amelyek alkalmával a diákok szabadabban, életszerűbb szituációkban fejleszthetik nyelvtudásukat."

A nyelvvizsgapapír mint bizonyíték a nyelvoktatásra még elfogadható is, ám az, hogy a nyelvtanulást támogató környezet megfelelő mértékű finanszírozását az állam nem fogja magára vállalni (lásd például a felsőoktatásból kivont milliárdokat), az már előre látható - ha tehát egy szülő azt szeretné, ne csak az iskolapadban találkozzon gyermeke a nyelvvel, garantáltan fizetheti a barátságos nyári táborokat, csereprogramokat meg színjátszó szakkörök költségét. Mint ahogy ez eddig, a kormányzat által oly elítélt önkormányzati rendszerben is történt.

Óvoda

Az óvodai nyelvoktatásra túl sok szót nem érdemes vesztegetni - egyes gyermekek esetében hasznos lehet, míg mások, saját fejlődési ütemüket követve örülnek, ha beszélni megtanulnak rendesen, mire hat évesek lesznek. Lehet tanítani nyelveket, de ha az általános iskola nem fogja figyelembe venni, hol is tart a frissen beiskolázott tanuló tudása, hát elölről kezdi az egészet akár annak az árán is, hogy a kisdiák végigunatkozza (és rendetlenkedi) az első hónapokat. Természetesen más a helyzet a nemzetiségi óvodákkal, ott a következő szint a nemzetiségi általános iskola, amely hatékonyan tudja hasznosítani a már elsajátított ismereteket.

Az állam nem kívánja finanszírozni az óvodai nyelvoktatást - tehát a szülőre van bízva, hisz-e a korai nyelvoktatás szükségében vagy sem, és ha igen, hajlandó-e annak költségét kifizetni.

Általános iskola

Az általános iskolai nyelvoktatással már komoly problémák vannak - ezek orvoslására a nyelvoktatás továbbra is a 4. évfolyamtól kötelező, az első idegen nyelv pedig az angol és a német lehet, a második idegen nyelv pedig 7. osztálytól része a tantervnek. A csavar azonban itt is van: az iskolák számára kötelező a második nyelv biztosítása, a gyereknek viszont nem kötelező tanulnia, praktikusan a szolgáltatás igénybe vételéről a gyermek és szülő hatékonyan lebeszélhető.

A német nyelv erősen ajánlott, angolul mindenkinek tudnia kell, de másodikként javasolt valamely neolatin nyelv, az orosz, a határ menti településeken a szomszéd ország nyelve, de szóba jöhet a kínai, a japán, az arab is. A folytathatóság fontos szempont, azaz az, hogy a tanuló az elkezdett nyelvet a középiskolában folytathassa - tehát elviekben a tankerületi igazgatók kutya kötelessége, hogy legalább járási szinten összehangolják a különböző szintek nyelvoktatását (erről azonban javaslat nem szól, sőt, az olyan szó mint "tankerület" vagy "járás" sem szerepel a dokumentumban). Mert mi van, ha két évet tanul a gyerek arabul, aztán soha többet olyan iskolát nem lát, ahol arab tanár van? Nagyszerűen eltöltött két évet olyan nyelvre, amely a köznevelés egyik zsákutcájának jelképévé válik, mert használni, azt egészen biztosan nem fogja tudni.

Ösztönzést kapnak azok az iskolák, amelyek valamely ritkábban oktatott nyelvet indítják második idegen nyelvként - a minisztérium mintha nem venne tudomást arról, hogy az iskolák azt csinálnak, amit az állam, azaz a tankerületi vezető - meg bárki, aki nála feljebb van a szamárlétrán - mond nekik, ráadásul szeptembertől úgy sakkoznak majd a pedagógusokkal, ahogy akarnak. Az, hogy az iskola megkapja-e a frissen kitalált „Nyelvi Sokszínűségért Díj”-at, csak azon múlik, a tankerület valamilyen egzotikus nyelvszakos tanárt hol alkalmaz, a többi más csak porhintés ...

Az első idegen nyelv  a javaslatban az bekezdésben kettő lehet, az angol és a német (8. oldal), későbbiekben  pár bekezdéssel arrébb felzárkózik harmadiknak a francia is (9. oldal), 

A Fehér könyv továbbra sem tud leszakadni arról a gumicsontról, miszerint az angol elhülyíti a gyerekeket és amennyiben ezt a nyelvet tanulják elsőre, későbbiekben nem fognak megbirkózni a komplexebb nyelvtani struktúrájú nyelvekkel. A vita már korábban fellángolt (részletesen lásd itt), de úgy néz ki, azóta már az oktatási tárca is lejjebb szállt a fellegekből, és valójában az sem árt, ha a politikusok figyelembe vesznek olyat, mint a szülők rendelkezési joga, stb.:

"Nyelvpedagógiai szempontból javasolt, hogy a tanuló komplexebb nyelvtani struktúrával rendelkező német nyelvvel találkozzék először, ne az angollal. Ezt a javaslatot az indokolja, hogy ha az angol az első tanult idegen nyelv, utána a második, komplexebb nyelvtani struktúrájú nyelv tanulása gyakran nehézségeket okoz, és a tanulók sokszor elvesztik motivációjukat az újabb idegen nyelv tanulására, míg ha a sorrend fordított, az első nyelv elsajátítása sikeresebb, és ez a sikerélmény az angol tanulását is támogatja. Kutatások igazolják ezt az állítást.

A közoktatásban jelenleg dolgozó nyelvtanárok létszáma (kimutatást ld. lejjebb) nem teszi lehetővé, hogy a másodikként választható idegen nyelv teljes választékát biztosítani tudja minden iskola. A helyzet azonban hosszú távon változni fog a tanárképzés új szabályozása következtében: két szakon végzett, jól képzett pedagógusok fognak megjelenni a közoktatásban, ezáltal nagyobb nyelvi kínálat biztosítására lesz lehetőség. Addig azonban a nyelvtanítás különböző fázisainak egymásra épülése érdekében korlátozott nyelvi kínálattal kell számolnunk."

A szülők megnyugodhatnak - amíg drasztikusan meg nem változtatja a kormány a nyelvtanárok képzését (azaz nem csökkenti le az angoltanár kibocsátást évi 5 főre), addig van remény, hogy nem kényszerítik mindenáron rá a gyerekekre a németet vagy a franciát csak azért, mert annak tanulásával tuti többet fognak szenvedni. 

Amíg általános iskolai szinten 4.690 angol mellett 2.715 német és 46 francia tanár van, addig nem kell aggódni, hogy a gyermekeknek és szüleiknek nem marad választási lehetőségük az angol nyelv.

A Fehér könyv felsorolja a problémákat is: a folytonosság és az átmenet gyakran nem biztosított intézményváltás, tanárváltás, illetve a képzési formák, tagozatok közötti váltás esetén - kérdés, a tankerületi rendszer ezeket a hiányosságokat egy csapásra meg tudja-e majd oldani. Ha az egységesítés a cél, a jó nyelvoktatást biztosító iskolák lezüllesztése jó kezdet lehet, a rosszak javítása egy kicsit munkaigényesebb. Mindenesetre a javaslat e témát nem részletezi, márcsak azon okból sem, hogy a Fehér könyvben a tankerületek mint olyan nem létezik.

Az első három osztályban továbbra is lehetséges az idegen nyelv tanulásának bevezetése, ám csak úgy, ha az iskola biztosítja a szükséges feltételeket külön erre a célra kért állami finanszírozás nélkül is. A Fehér könyv maga is bevallja, ennek elsősorban gazdasági okai vannak, tekintettel a tanítóképzés, illetve a nyelvtanárok 1.-3. évfolyamon való alkalmazásának többletköltségeire. Kérdés, ha az államilag finanszírozott iskola nem finanszírozza a nyelvoktatást, akkor ki finanszírozza azt? A szülők? Vagy a köznevelésre méltatlannak bizonyult önkormányzatok? És hol van itt az egységes országos színvonal????

A kétévenként szintfelmérő és kötelezően elérendő nyelvi kompetenciák elérése mint követelmény igen jó elképzelés; ha következetesen meg is valósítják, akkor a szülők is biztosak lehetnek benne, a kutyaütő nyelvtanárokat előbb-utóbb kidobja magából a rendszer - hacsak nem bizonyítják be a rossz eredményeket felmutató pedagógusok, hogy alapvetően a gyerekek a buták és ily módon taníthatatlanok. Az is kérdés, mit szólnak majd a nyelvtanárok ahhoz, hogy nem választhatják meg egyedül, milyen tankönyvből tanítanak és ezáltal szakmai önállóságuk is örökre eltűnik a rendszerben.

Az megint csak maszatolás, hogy a felmérőkön jól teljesítő gyerekek akár díjat is kaphatnak az iskola lehetőségeinek függvényében. Hát nem arról papol a köznevelési törvény meg az egész államosítás, hogy minden iskolának egységes színvonalat meg lehetőségeket? Vajon honnan lesz egyik iskolának többletforrása jutalmakra, és a másik meg miért nem fog tudni majd ilyenre költeni?

Középiskola

A középiskolák esetében megint elérkeztünk az "egységes színvonalat mindenkinek" jelszó hátbatámadásához: 

"A szabályozás értelmében a gimnáziumban és a szakközépiskolában két nyelv, a szakiskolában pedig egy nyelv tanítására van lehetőség. Az óraszámok változóak a fenntartó lehetőségei és a helyi tanterv szerint.
A jelenlegi szabályozás szerinti kétszintű érettségi az idegen nyelvek esetében közép és emelt szinten a négy nyelvi készséget méri, és a nemzetközileg elfogadott Közös Európai Referenciakeret (KER) követelményeire épül. Az emelt szintű idegen nyelvi érettségi államilag elismert nyelvvizsgának számít: 60%-os eredmény felett B2, 40-59% között pedig B1 komplex (korábban C típusú) nyelvvizsgával egyenértékű. Az új (nyelvi) érettségi vizsga szabályozásáról a nemzeti köznevelésről szóló törvény érettségi vizsgával kapcsolatos végrehajtási utasítása fog rendelkezni."

Már megint ott tartunk, hogy a fenntartó lehetőségei szerint ... Ez nem egységes az állami oktatás keretein belül?

Tehát, amíg az új érettségi vizsgával kapcsolatos végrehajtási utasítás mást nem mond, ha intenzíven tanul a diák nyelvet a középiskolában (tehát nyelvtagozatos), akkor van esélye a középfokú nyelvvizsgára ("középszint", B2) az érettségi letételekor, ha nem, akkor csak alapfokot ("küszöbszintet") tud szerezni (B1) normál körülmények között.

És mi lesz a felsőoktatási intézménybe beugrás feltétele? Középfokú nyelvvizsga (B2). Épp ideje lenne a kormány részéről egy tájékoztatás, miszerint jobb, ha a szülők felkészülnek rá, csak akkor juthat be gyermekük egyetemre, főiskolára, ha vagy nyelvtagozatra járnak, vagy különösen elhivatott pedagógusuk van és tagozat nélkül is fel tudja készíteni őt az emelt szintű érettségire vagy jobb, ha már most el kezdik járatni gyermeküket külön nyelvvizsga előkészítő tanfolyamra. Mert ez ugyebár az a B2 szint, ami - emelt szintű idegen nyelvi képzés kivételével - nem követelmény sem első, sem második nyelv esetében.

"Cél: Az érettségi kimeneti követelményekhez igazodva megteremteni annak intézményes lehetőségét, hogy a tanulók a 12. évfolyam végéig eljussanak az első idegen nyelvből minimum a B1 szintre, a második idegen nyelvből pedig az A2 szintre, emelt szintű idegen nyelvi képzés esetén 1. idegen nyelvből a B2-C1, 2. idegen nyelvből a B1-B2 szintre, az új NAT előírásainak megfelelően."

Ennek ugyan ellentmond a javaslat összegzése (38. oldal),  mely szerint "az első nyelvből, amelyet 9 évig tanul, speciális nyelvi érettségi vizsgát tesz a tanuló, amely B2 államilag elismert komplex nyelvvizsgával egyenértékű, ez a vizsga a felsőoktatási tanulmányok megkezdésének egyik feltétele lesz" - így ezt az ellentmondást jobb, ha előbb vagy utóbb feloldják az illetékesek.

A Fehér könyv ugyan szól arról, hogy lesz majd egy speciális nyelvi érettségi, amely nyelvvizsgával egyenértékű, és amely már a 2013-14-es tanévben már elérhető lesz, erről azonban még semmit sem tudni, a kormányrendelet még nem készült el, pedig az óra ketyeg, a vizsgára felkészülés pedig komoly erőbedobást - és nem utolsó sorban legalább a követelményrendszer alapos ismeretét követeli mind a tanároktól, mind a diákoktól. 

A javaslat készítői elismerik, az idegen nyelvi környezetben eltöltött idő komoly előrelépést jelent a diákok nyelvtudásának fejlődésében, így javasolják a nyári intenzív nyelvtanfolyamokat, civilizációs, nyelvi fejlesztést biztosító képzéseket, nyári táborok szervezését a tanulmányi évek vége felé, 10. és 11. évfolyam végeztével, ám szerintük ezek forrása leginkább az iskolák által gründolt uniós források lesznek.  Azoknak az iskoláknak, amelyek felett az állam ugyebár átvette a hatalmat, ahogy az uniós pályázatok felett is - és már megint oda lyukadtunk ki, hogy a Fehér könyv nem vesz tudomást olyan elhanyagolható változásról, mint a tankerületek meg az államosítás.

A szakközépiskolákban még rosszabb a helyzet:

"Cél: megteremteni annak az intézményes lehetőségét, hogy a tanulók eljussanak az első idegen nyelvből a B1, a második idegen nyelvből pedig az A2 szintre. A tanulók az általános nyelvoktatáson túl kapjanak lehetőséget a szaknyelvvel való megismerkedésre."

A Fehér könyv egy árva kukkot sem szól arról, hogyan kívánják megoldani, hogy a szakközépiskolából bárki is valaha eljusson a felsőoktatásba, különös tekintettel a nyelvvizsga mint előírt beugró követelményre. A válasz: vagy eszükbe sem jutott, hogy egy szakközépiskolás tovább akar tanulni, vagy alapjában véve nem kívánatos, hogy továbbtanuljanak.

A szakiskolák esetében eleve lemond a kormányzat a diákokról:

"Cél: Az általános iskolában megszerzett A2 szintű nyelvtudás szinten tartása, lehetőség szerint fejlesztése, alapvető szaknyelvi ismeretek megszerzése egy idegen nyelvből. (...)

A nyelvtanulás főleg az erősen leszűkített időkeretű tantermi képzés feladata, így két nyelv tanítására nincs lehetőség. Az idegen nyelvtudás egyrészt a mobilitást (kommunikációs készségek), másrészt a minél jobb munkavégzést (használati útmutatók, anyagleírások, technikai leírások megértése, stb.) szolgálja."

Ez az a szint, ami egészen biztos még arra sem lesz elég, hogy egy idegen nyelvű használati utasítást vagy technológiai leírást értelmezni tudjanak - míg testnevelés órájuk lesz heti 5, idegen nyelvre maximum heti 1-3 (?) fog jutni. Pedig valljuk be, nincs annál rosszabb, mint egy, a korral haladni nem tudó, az új technológiák, trendek megismerésére képtelen, az interneten tájékozódásképtelen kőműves, szobafestő, kertépítő vagy bármi más, szakiskolai végzettségű munkavállaló. Ráadásul a Fehér könyv állatorvosi lovat gyárt a nyelvoktatásból, megteremtve az intézményesített egymásra mutogatás lehetőségét:

"A szakiskolai nyelvoktatás az általános idegen nyelvi készség fejlesztését és a szaknyelv elsajátítását is szolgálja, ezért a heti három óra részben a közismereti órák keretében, részben a szakmai elméleti órák keretében jelentkezik (mint pl. Németországban). Mivel a szakképzés szakmai elemeit a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyeli, a tantermi, közismereti tárgyakért pedig az Emberi Erőforrások Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága felelős, ezért a szakiskolai idegen nyelvoktatás mindkét intézmény felelősségi körébe beletartozik."

Kéttannyelvű képzés

A kéttannyelvű képzés esetében az általános iskolákat az illetékesek drágának minősítették (ez igaz is), így alapvető követelményként előírják, hogy csak azok a 8 osztályos általános iskolák folytathatják majd a két tanítási nyelvű oktatási tevékenységet, amelyek teljesítik azt a feltételt, hogy három egymást követő tanév átlagában a tanulók legalább 60 %-a 5. osztályban A2, 8. osztályban B1 szintű nyelvtudással rendelkezik.

A középiskolák között a kéttannyelvű képzés maga az elitképzés:

"Jelenleg az országban 6 nyelven folyik két tanítási nyelvű képzés: angol, francia, német, olasz, spanyol, orosz nyelveken.
Ez a képzési forma, mivel óraszámban és a tanítás tartalmában (min. 3 szaktárgy célnyelven való tanítása) is biztosítja az idegen nyelv alapos elsajátításához szükséges feltételeket, jelentős eredményeket tud felmutatni, de a képzéshez való hozzáférés csak a diákok szűk rétege számára biztosított.
A 2010/2011-es tanév érettségi adatai szerint a tanulók 80%-a ért el emelt szintű nyelvi érettségin jeles eredményt. A végzős osztályok tanulói átlagosan 20-30 %-kal több emelt szintű érettségi vizsgát tesznek, mint nem kétnyelvű osztályba járó társaik.
Gimnáziumban a végzős tanulók többsége a célnyelvből C1 szintű, a tanult második idegen nyelvből B2 szintű (komplex) nyelvvizsgát szerez.
A végzős osztályok tantárgyi érettségivizsga-átlagai emelt és középszinten egyaránt 10-20 %-kal meghaladják nem kétnyelvű osztályba járó társaikét.
Az országos kompetenciaméréseken a tanulók szignifikánsan jobb eredményeket érnek el nem kétnyelvű osztályba járó társaiknál."

Az eredmények láthatóan magukért beszélnek, a hozzáférhetőség pedig nem protekció és vagyon felmutatásának, hanem a központi felvételi kiemelkedő színvonalú teljesítésének köszönhető.

A 2011/2012-es tanévre vonatkozó adatok szerint a középiskolai két tanítási nyelvű (nem nemzetiségi) oktatásban részt vevő tanulók száma: 14 832 fő, ez 949.248.000 Ft kiadást jelent éves szinten, ráadásul a magyar költségvetési támogatáson túl jelentős külföldi anyagi támogatást kapnak ezek az iskolák (anyanyelvi vendégtanárok küldése, bérükhöz való hozzájárulás, szakmai továbbképzések szervezése, külföldi tanulmányutak biztosítása, taneszközökhöz való hozzájárulás), a támogatást pedig nemzetközi szerződések szabályozzák.

Épp a nemzetközi szerződések miatt nem tudja megszüntetni a kéttannyelvű képzést a kormányzat - így más úton próbálkozik korlátozni a számukat. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 136. §-a szerint csak azok az iskolák folytathatják majd a két tanítási nyelvű oktatási tevékenységet, amelyek teljesítik azt a feltételt, hogy három egymást követő tanév átlagában a tanulók 90 %-a a befejező évfolyam végére B2 szintű nyelvtudással rendelkezik..

A másik korlát még nincs jogszabályba foglalva, tervezete azonban már közkézen forog, erősen elgondolkodtatva bárkit is, aki hisz abban, a XXI. század elején Európánban igenis van létjogosultsága a kéttannyelvű intézményeknek. Külön vita zajlik akörül, miért nem lehet történelmet tanítani idegen nyelven (ha már a magyart nem, akkor legalább az egyetemes történelmet) és vajon miért gondolták úgy a tervezet készítői, hogy a matematika és az informatika sem alkalmas idegen nyelven tanításra, ellenben a kémia igen. Valójában a kormányzat az idegen nyelven oktatható tantárgyak meghatározásával akarja leszűkíteni (illetve akár teljesen megszüntetni) az ilyen típusú oktatási intézmények körét. Hogyan? Nagyon egyszerűen: előírják, hogy legalább 5 tárgyat kell célnyelven tanítani, de a NAT szerinti évenkénti tantárgystruktúra alapján mondjuk ez akár két tanévben sem jön össze, hiszen nem minden évben tanítanak kémiát, biológiát, földrajzot a középiskolák, miközben épp a folyamatos tantárgyakat (matematika, történelem) akarja a tárca kiemelni a rendszerből.

Azon pedig már végképp el lehet vitatkozni, vajon miért káros a világtörténelem oktatása mondjuk franciául, és azt sem tudni, ha külföldre kerül egy gyerek mondjuk csereprogram keretében, hogyan fogja elmagyarázni bárkinek is például hazánk és Trianon kapcsolatát, ha nem ismeri az ehhez kapcsolódó alapvető szakkifejezéseket idegen nyelven. Bár valljuk be, a gravitáció és az urbanizáció területén nem lesznek ilyen problémái.

NYEK

A nyelvtanítás sikertörténeteként is kezelhető a NYEK-es képzés, azaz a nulladik évfolyamos nyelvi előkészítő osztályok indítása akár gimnáziumokban, akár szakközépiskolákban (hiszen enélkül még riasztóbbak lennének a számok). A Fehér könyv ebben az esetben is korrekten kiszámolja, milyen sokba is kerül ez a képzés, így teljesen jogos, hogy cserébe megfelelő színvonalat várnak el. 

Amennyiben az emelt szintű érettségit tett diákok megoszlását nézzük, 2008/2009-es tanévben a gimnáziumokban a NYEK-esek majd háromszor annyian voltak, míg a szakközépiskolákban ez a szám majd tizennégyszeres, de arányuk még így is jelentősen elmarad attól, hogy minden NYEK-es emelt szintű érettségit tegyen. A szigorítás tehát indokolt, más kérdés azonban az, hogy épp a dokumentum írja le, hogy sok esetben az anyagi feltételek hiánya okozta a nem kívánt kimenetet:

"A 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 137. §-a szerint azokban a középiskolákban folytatható a NYEK, amelyek három egymást követő tanév átlagában teljesítik azt a feltételt, hogy a képzés indítását követő harmadik tanév végéig 1. idegen nyelvből a tanulók legalább 60 %-a B2 szintű nyelvtudással, 2. idegen nyelvből pedig a tanulmányok befejezéséig a tanulók legalább 50 %-a B2 szintű nyelvtudással rendelkezik."

Kérdés, ha jövőben ezt a képzési típust is az állam finanszírozza, lesz-e egyáltalán olyan - immáron állami - intézmény, amely képes lesz megfelelni a követelményeknek, ha nem kapja meg hozzá a szükséges forrásokat.

"A kitűzött célokat elsősorban a jelenleg is rendelkezésre álló források felelős és átgondolt felhasználásával, a jó gyakorlatok megtartásával kívánjuk elérni annak érdekében, hogy az államilag finanszírozott nyelvtanítás az oktatás minden szintjén átlátható, ésszerű és hatékony legyen."

Egyszerűbben: ami eddig volt pénz, az legyen elég a későbbiekben is, többet erre egy fillérrel sem kíván áldozni a kormány, bármily nemes is a cél.

Felsőoktatás

A felsőoktatás esetében a középiskolai alapokra akar építeni a nyelvtanítás:

"Cél: Megteremteni annak intézményes lehetőségét, hogy a diákok a közoktatásban szerzett nyelvi ismereteikre építve - amennyiben a képzés indokolja - egy vagy két nyelvből szaknyelvi ismereteket szerezzenek."

A javaslat részletezi a jelenlegi problémákat (például a diákok 30%-a nyelvvizsga-papír hiányában nem tudja átvenni a diplomáját), és útmutatást ad a jövőre vonatkozóan.

A felsőoktatás különböző szintjeire való jelentkezés feltételeire vonatkozó javaslatok:

• 2017-től alapképzésben legalább egy államilag elismert középfokú, (B2), komplex típusú általános vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga-bizonyítvány (ez az, a a Fehér könyv szerint csak gimnáziumokban vagy szakközépiskolákban nyelvi tagozatos formában szerezhető meg)
• mesterképzésben legalább B2 szintű komplex típusú általános vagy szakmai nyelvvizsga, ha a szakmai nyelvvizsgát a szak jellege indokolja (vajon ki fogja megmondani, melyik szak mit indokol, hova mi kell? például a bányamérnöknek kell idegen nyelv, az óvónőnek meg nem?)
• a doktori képzésre való belépés feltétele egy államilag elismert felsőfokú (C1), vagy 2 államilag elismert középfokú (B2), komplex típusú általános vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga-bizonyítvány.

A többciklusú képzési rendszerben az oklevél megszerzésének feltételei:

• 2017-től alapképzésben, ha a képzési és kimeneti követelmény szigorúbb feltételt nem állapít meg, legalább egy államilag elismert középfokú, (B2) komplex típusú általános, vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga-bizonyítvány abban az esetben, ha a hallgató a felvételkor még nem teljesítette a nyelvvizsga követelményt. Amennyiben felvételkor már megvolt a B2 szintű, komplex típusú általános nyelvvizsga, a képzési és kimeneti követelmények előírásai szerint – tehát amennyiben ezt szak jellege indokolja – a hallgatónak B2 szintű szakmai nyelvvizsgát kell tennie tanulmányai végére.
• mesterképzésben a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott szakmai nyelvi tartalom szerint legalább B2 szintű komplex típusú általános vagy szakmai nyelvvizsga.
• a doktori fokozat megszerzésének feltétele második idegen nyelvből legalább a releváns nemzetközi, idegen nyelvű szakirodalom felhasználása, lehetőség szerint a nemzetközi konferenciákon való részvétel és az idegen nyelven történő publikáció.

Nyelvtanárok képzése, továbbképzése

A Fehér könyv a nyelvtanárokra is tartalmaz javaslatokat, többek között a képzésük, illetve felvételi követelményükként a kötelező alkalmassági vizsgáról, valamint a továbbképzésükről - ez utóbbi esetében a javaslat szintén nem vesz tudomást a január elsejétől felállított tankerületi rendszerről.

És ki a felelős? Az állam, az biztos nem ...

A javaslat leszögezi, az "eredmények elérése - amint azt a stratégia is mutatja - ugyanakkor nem várható el önmagában egyetlen szereplőtől. Az iskola, diák, szülő, civil szervezetek és a tágabb közösség hatékony együttműködése szükséges a valós eredmények eléréséhez".

Az állam, a tankerület és az oktatási tárca tehát nem része az eredményességnek (nem felelősek az eredményért sem), így rajtuk követelni semmit sem lehet. És ez (felsőbb szempontok szerint) így kerek ...

Az új stratégiafejlesztés alapján a szülők dönthetnek:

• beiskolázhatják gyermeküket olyan intézménybe, amely időben biztosítja a felvételihez szükséges B2 szintű nyelvvizsgát - és ez már lehet, hogy általános iskolában plusz forrásokat igényel, például felvételi előkészítő formájában. Az is elképzelhető, hogy az ilyen szintű nyelvtudást adó tagozatos iskolák körét a kormányzat pénzhiányra hivatkozva jelentősen leszűkíti, további plusz költségeket okozva a szülőknek.
• lesz, ami lesz alapon bíznak a hagyományos képzésben, bár szeretnék, hogy egyszer majd tovább tanuljon a gyermekük (és később ezért akár hajlandóak mélyen a zsebükbe is nyúlni meg nyelvtanárt és különórákat fizetni)
• bíznak abban, hogy egyszer majd az épp aktuális kormányzat úgy gondolja, nem biztos, hogy létfeltétele minden egyes szaknak, hogy az arra jelentkezőnek már a felsőoktatási intézménybe jelentkezéskor nyelvvizsgája legyen.

Egyébként pedig tudomásul kell vennünk, hogy a nyelvoktatási stratégia összekötve a felsőoktatási reformmal erősen elitista, a felsőfokú képzéshez hozzáférést erősen leszűkítő kormányzati intézkedés.

forrás:  "A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája az általános iskolától a diplomáig Fehér könyv 2012 – 2018"

Előzmények:

Német nyelvet minden gyereknek

Hegyek vajúdtak, egerek születtek

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Hogyan tovább? Az Alkotmánybíróság mai döntése feladta a leckét annak az országgyűlésnek, amelynek prominens tagja - valamint az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, illetve december 17-én megválasztott leendő gyakorló alkotmánybíró, azaz Dr. Salamon László - szerint „a kétharmados többség kétségtelenül közjogi biztosíték arra, hogy az alkotmányos akarat megtestesüljön". 

Érdekes módon az Alkotmánybíróság nem így gondolta, sőt, a mai határozatával egy sor, a kormány számára kiemelten fontos jogszabály felülvizsgálata előtt nyílhat meg az út. Mert mi is történt?

Az Alkotmánybíróság határozatával kimondta, a magyar parlamentnek is vannak korlátait, tehát a kétharmados többség egyáltalán nem biztos, hogy közjogi biztosíték arra, hogy az alkotmányos akarat megtestesüljön. Mert ugyebár az alkotmányos akaratnak nemcsak az alkotmányra kellene vonatkoznia, hanem minden olyan jogszabályra, amelyet az alkotmányban foglalt felhatalmazás alapján hoztak. És ez még akkor is igaz, ha a kétharmadot a jóisten adta, mint ahogy Orbán Viktor megfogalmazta.

Az Alkotmánybíróság egyelőre még nem bábszínház -  így hát visszamenőlegesen megsemmisítette az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek nagyobb részét, mivel az alkotmánybírák szerint a jogszabály elfogadásakor az Országgyűlés túllépett az alaptörvény által adott felhatalmazáson, ami „súlyos eljárási szabályszegés”.

Az Alkotmánybíróság az elmúlt 22 évben nem vizsgálja magát az alkotmányt és ezt most sem tette, egyszerűen formai okokra hivatkozva semmisítették meg azt, ami szerintük nem az alaptörvény rendelkezései szerint lett elfogadva. És ezt a korlátot maga a kétharmad állította fel magának akkor, amikor arra hatalmazták fel saját magukat, hogy a régi alkotmány és az új alaptörvény közti átmenetet rendezzék, nem pedig arra, hogy újabb, hosszabb távra szóló alkotmányos rendelkezéseket fogadjanak el. 

"A jogalkotásra adott felhatalmazás kereteinek a túllépése olyan súlyos eljárási szabályszegést jelent, amely a jogszabály közjogi érvénytelenségének a megállapítását és a jogszabály megsemmisítését vonhatja maga után" (Alkotmánybíróság közleménye)

És ez mit jelent? Csak annyit, hogy a megsemmisített rendelkezések olyanok, mintha soha meg sem születtek volna. 

A megsemmisített rendelkezések

Preambulum és az 1-4. cikk: A kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről című részben hosszan sorolják a kommunizmus bűneit. Kimondják, hogy „a demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt (…) osztozik mindazon felelősségben, amellyel az állampárt terhelhető.” Kimondja, hogy a kommunizmus bűnei nem évülnek el, illetve előírja azt is, hogy fel kell állítani a Nemzeti Emlékezet Bizottságát. 11. cikk (3) és (4) bekezdés: Felhatalmazza az Országos Bírósági Hivatal elnökét, illetve a legfőbb ügyészt, hogy az „ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése érdekében” az illetékes bíróság helyett más, kijelölt bíróságra helyezze át a pereket, illetve ott emeljen vádat. 12. cikk: A 62. életévüket betöltött bírók kötelező nyugdíjazásával kapcsolatban előírja, hogy mikor szűnik meg az érintett bírók szolgálati jogviszonya. 13. cikk: A 62. évüket betöltött ügyészek esetében írja elő a nyugdíjba vonulás rendjét. 18. cikk: Előírja, hogy a Költségvetési Tanács köztársasági elnök által kinevezett tagja kell legyen a testület elnöke. 21. cikk: Az egyházakra vonatkozó sarkalatos törvényben a parlament feltételekhez kötheti az elismert egyház státusz megadását. Ugyanez érvényes az elismert nemzetiségekre. 22. cikk: Előírja, hogy csak az fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, aki már kimerítette az összes többi jogorvoslati lehetőséget. 23. cikk (1) és (3)-(5) bekezdés: A választási regisztrációt alapozza meg, előírva azt is, hogy ki hogyan regisztrálhat, illetve hogy a feliratkozás legkésőbb a választás előtt 15 nappal zárul le. 27. cikk: Ez alapján hiába csökkenne 50 százalék alá az államadósság, az Alkotmánybíróság ez után sem bírálhatná felül a korábbi adótörvényeket. 28. cikk (3) bekezdés: Lehetőséget teremt arra, hogy a kormányhivatal határozatot hozzon az önkormányzatok helyett, ha azok a törvényi előírás ellenére elmulasztanának valamit szabályozni. 29. cikk: Új adót kell kivetni, ha az Alkotmánybíróság vagy az Európai Bíróság döntése miatt az államnak fizetési kötelezettsége támadna, amit nem tud a költségvetésből fedezni. 31. cikk (2) bekezdés: Hivatkozás arra, hogy az átmeneti rendelkezéseket a régi alkotmány, illetve az új alaptörvény alapján fogadták el. 32. cikk: Április 25-dikét az alaptörvény kihirdetésének emlékére az alaptörvény napjává nyilvánítja.

forrás: hvg.hu

Azért van még egy-két következtetés, amit gyorsan le lehet vonni (aztán hosszasabban elmélkedve valószínűleg még többet is):

• a frissen kinevezett alkotmánybíró által vezetett bizottság simán alkotmányosnak találta a jogszabályt. Kérdés: tényleg eléggé felkészült szakembert üdvözülhetünk majd Bihari Mihály helyén, vagy tényleg csak egy pártkatona lesz legfőbb taláros, ahogy Schiffer András is megfogalmazta? És ugyebár nemcsak ez az egy, általa elfogadhatónak minősített törvény akadt fenn az Alkotmánybíróság torkán, gondoljunk például csak a hajléktalanokra meg a család témakörre.
• ha kellő mennyiségű, elveit kellő rugalmassággal változtatni tudó pártkatona kerül az Alkotmánybíróságba, akkor majd lesz-e rájuk szükség egyáltalán (érdemes-e őket az adófizetők pénzéből fenntartani), vagy végleg bebizonyosodik, hogy a kétharmad egyből alkotmányos garancia is? (lásd Dr. Salamon László fenti okfejtését).

És ha a jövőben, immáron az új alkotmánybírósági felállás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket és mégis homokszem kerül a gépezetbe és megint alkotmányellenes lesz egy-egy törvényi passzus, akkor mi lesz?

• még több pártkatonát alkotmánybírónak - aki nem a kormány szája íze szerint ítél, előbb-utóbb ilyen vagy olyan okból el lesz távolítva, hogy helyette végre beteljesüljön a nemzet legfőbb bábszínháza
• ha alkotmányellenes, akkor majd nemzeti konzultál a kormány, hogy hogyan legyen átírva az alkotmány, hogy mégse legyen alkotmányellenes (lásd hajléktalan-ügy)
• az alaptörvény újabb módosítása, miszerint az Alkotmánybíróság hatásköre csak is egyedül Kispiszkosfelső önkormányzati rendeleteire terjed ki.
• kiterjesztő Alaptörvény-értelmezés, mely szerint ez már nem is alkotmány, hanem alaptörvény, és mivel a legfőbb taláros testület neve nem Alaptörvénybíróság, így se illetékességük, se hatáskörük, bármit is mondhatnak, az úgysem kötelez semmire.
• az egész Alkotmánybíróság úgy, ahogy van, feleslegessé nyilvánítása (például takarékossági okokból), így egy alaptörvény módosítással kikerülnek a rendszerből meg a magas jövedelmi csoportból. Ennek az esélye kicsi, mégis csak szükség van látszat-ellensúlyra.
• az egész alaptörvény megy a kukába, hiszen ha a kétharmad már alapvető közjogi garancia, akkor minek kell ezt írásba foglalni? Saját maguk számára meg végképp felesleges korlátokat állítani, a kreativitás csak úgy lehet igazán eredményes, ha holmi szabályok nem állítanak neki keretet. Pedig az még a Sztálinnak is volt ...

A hvg.hu információi alapján Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető és Szájer József, az alaptörvény kidolgozását vezető EP-képviselő kora délután sajtótájékoztatón reagálnak majd a döntésre. És még januárra várható a regisztrációs törvény miatti beadvány alkotmánybírósági elbírálása.

Amíg nem tudjuk meg, mire is szánja magát a kormány a megsemmisített, nem átmenetinek minősített átmeneti intézkedések miatt, egy vigasztalhat minket, egyelőre még nem tekintenek minket készfizető kezesnek és vezethetnek be új adót politikai prominenseink elfuserált, legtöbbször a hazai és nemzetközi jogszabályokat semmibe vevő döntései miatt. A számlát ugyan ténylegesen mi fizetjük (és nem háríthatjuk tovább például a kormány tagjaira meg az ilyen vagy olyan egyéni indítványokat benyújtó képviselőkre), de legalább új adót direkt ezzel a címkével nem kaphatunk a nyakunkba. Pedig milyen jó is lett volna, ha tudjuk, hogy ez kérem az X.Y. parlamenti képviselő által beadott zárószavazás előtti egyéni módosító indítvány elfogadása és végrehajtása miatt kifizetett 100 milliárdos kártérítési kötelezettség miatt fizetendő új adó ... Marad az, amit eddig volt, az állam fizet az általa okozott kárért, mi pedig fizetjük a megemelt tranzakciós adót, magasabb áfát meg ki tudja még milyen egyéb áthárított adót, és még a bűnös nevét sem csatolhatjuk az emeléshez. Pedig megérdemelné, hogy így kerüljön be a történelembe.

Az azonban már biztos, hogy Dr. Salamon László érdemei elismeréseként alkotmánybíróként folytatja - addig is emlékezzünk vissza jó szívvel 1997-es nyilatkozatára:

„Komikussá válna a jogállamiság, ha a többség törvényhozó tevékenységének ellenőrzésére hivatott Alkotmánybíróság tagjait kizárólag e többség határozhatná meg”

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Frissítés:

MNO
Forrás: MNO
2012. december 28., péntek 13:43

"Szájer megjegyezte: a Fidesznek sosem volt politikai vitája az Alkotmánybírósággal, hanem kizárólag formai. Az EP-képviselő hozzátette: a testület döntése most pontot tesz ennek a vitának a végére. A politikus kiemelte, hogy az Országgyűlés jóhiszeműen járt el, amikor beemelte az átmeneti rendelkezéseket az Alaptörvénybe. Szájer emlékeztetett, hogy a szükséges jogi lépéseket meg kell tennie az alkotmányozónak, már csak azért is, mert az Alkotmánybíróság erre fel is hívja a parlament figyelmét. A képviselő hangsúlyozta, hogy a testület kizárólag formai hibákról számolt be, tartalmiakról nem, így „ennek a formai vitának egy viszonylag egyszerű lépéssel” már februárban véget vethetnek az Országgyűlésben. (...)

Az Együtt 2014 Választói Mozgalom arra szólította fel a kormányt az Ab döntése kapcsán, hogy „próbálja meg a demokrata utat”, semmisítse meg az alaptörvény-ellenes jogszabályokat és egyúttal mondjon le azokról a politikai hátsó szándékairól is, amelyek az átmeneti rendelkezések mögött meghúzódnak, különös tekintettel az előzetes regisztráció intézményére." (mno.hu)

Tehát: 99,99% az esélye, hogy az egészet még egyszer elfogadja  a parlament, ezúttal az Alaptörvény enpluszegyedik módosításaként, a díszkiadásos alaptörvényeseknek pedig pótlapként megküldik. Mert így kerek. Bónuszként mehet hozzá akár az Alkotmánybíróság új koncepciója is.

Ez végül is reálisabb határidőnek tűnik elsőre, mint a felsőoktatás kérdésének hétvégéig, majd karácsonyig megoldása. Arról már tudjuk, nem igazán sikerült.

Miniszterelnökünk tudja, mi vezetné ki Európát a válságból, azaz mi vezetne megújuláshoz, szerinte "arra van szükség - ahogyan a történelemben már többször -, hogy Európa visszanyúljon keresztény gyökereihez. Felfogása szerint a kereszténység a cselekvés kultúrája, így "spekuláció helyett, könyvelési trükkök helyett" Európának keresztény kontinensként ismét tisztelnie kell az értékteremtő munkát, és munkaalapú társadalmat kell építenie."

A nála vissza-visszatérő gondolatkör erősen kirekesztő, valamiféle ősi keresztény hitvilágot hozna vissza kontinensünkre. Máskor is kifejtette már, miszerint az Európai Unió a józan ész helyett ideológiákra támaszkodik, ahelyett hogy megértené, nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül nincsen lelke. Oké, Orbán Viktor kampány-szagú monológjaiban a magyar történelmi egyházakhoz törleszkedik - és persze a karácsony sem lehet kivétel - , de azért felmerül a kérdés, miniszterelnökünk vajon mit akar kezdeni a sok-sok ateistával, meg a nem keresztény valláshoz tartozóval, akár hazai, akár európai szinten? Mert igenis, demokratikus kormányfőként tudhatná, nemcsak a keresztény emberek életét irányítja (ahogy az Unió sem), hanem minden magyarét, lélektől-vallástól-felekezettől függetlenül, ahogy az Unió is képviseli minden polgárát világnézeti alapú diszkrimináció nélkül.

És vajon kikre utal Orbán Viktor, amikor spekulációról meg könyvelési trükkökről beszél? Kik azok, akik szerinte nem férnek be a "keresztény" gyökerekbe? És miért kell egy felelős politikusnak a karácsony előtti - valószínűleg - utolsó hivatalos interjújába összeesküvés-elméletet szőni? Igaz, október 23-án részletesebben fejtette ki azt, amire most csak utalt, de aki nyomon követi beszédeit, világosan tudja, miről is beszél:

"Brüsszelben sokan a megroggyant pénzkapitalizmusba akarnak életet lehelni, a spekulánsoknak kedvezni, azt akarják, hogy az emberek viseljék a válság terheit, de ezt nem fogadhatjuk el. Nem mondhatják meg mások, hogy mit tehetünk, és mit nem a saját hazánkban. Kifinomult módszerrel sem kormányozhatnak idegenek bennünket.” (Orbán Viktor, 2012. október 23)

Ha pedig ehhez még hozzátesszük a KDNP-féle európai keresztényüldözést, akkor még árnyaltabb a kép:

"Ha belegondolunk, a vallás alapítóját kegyetlen kínzások után keresztre feszítették, a vallás bölcseletének meghatározóját lefejezték, az első egyházfőt pedig fejjel lefele keresztre feszítették - ilyen előzmények után meglepődhatünk-e azon, hogy kétezer évvel később is keresztényüldözés van Európában? (Hölvényi György államtitkár)

Stágel Bence országgyűlési képviselő (KDNP) pedig tökéletesen rávilágít arra az összeesküvés-elméletre, amely miniszterelnökünket is foglalkoztatja, még így karácsony, azaz a szeretet ünnepe táján is: ma a tolerancia diktatúráját éljük, melyben erőszakos kisebbségi csoportok és emberi jogi szerveztek üldözik a hívőket, akiket közben az EU a templomok fala közé rekeszt. (forrás: Magyar Narancs, 2012. december 20, Krusovszky Dénes: Vidámabb vasárnap)

A nagy kérdés, vajon Orbán Viktor és a KDNP mit tenne, ha még nagyobb hatalmat tudna magának - vajon az egész kontinensről eltávolítaná azokat, akik összeesküdnek a keresztény gyökerek ellen? Azokat, akik hívei a toleráns, egalitárius és szekuláris államnak? És ez a politikai irány hosszabb távon vajon mennyivel szalonképesebb, mint az oly látványosan megvetett parlamenti listázás?

"(a rendszerváltás után) Hirtelen sok lett a vallásos ember. Voltak, akik divatot próbáltak ebből kovácsolni, a politikusok, a prominensek. Pozícióharcból, munkaköri kötelességből jártak templomba. Hívőként rosszallottam ezt. De az üzletben jól mentek a dolgok." (Nagy Sándor kegytárgykereskedő)

És igen, ennek a szemléletnek a kiszolgálója a teljes köznevelés-átalakítás. A nagy részben KDNP-függő  tankerületi igazgatók, a hittan/erkölcstan listázással egybekötött bevezetése, az egyházai iskolák kiemelt , akár milliárdos támogatása, a NAT múlt-uralása, a szakmunkásképzés közismereti tárgyainak minimumra szorítása, a keresztény "családmodell" mindenkire rákényszerítése. A mű, azaz a köznevelés gyökeres átalakítása bevégeztetett, a kerék január egytől - ha csikorogva is -, de elindul. És mi a cél? Ideológiailag valahol a Horthy-rendszert megcélozva, minél olcsóbban minél több munkást gyártani a "munka alapú" társadalomhoz, a 6-7 éven alatt remélt egymillió új munkahelyhez? Egy-két év múlva már világosan fogjuk látni, a Fidesz-KDNP által erőltetett szemlélet és összeesküvés-elméletek generálta köznevelési szellemiség hogyan hat az új generációra, szüleikre és rajtuk keresztül egész társadalmunkra.

Orbán Viktor szerint az elmúlt két és fél évben sikerült Magyarországot úgy átszervezni, hogy nemcsak a köznevelés és a felsőoktatás állt új pályára, hanem 2013-ra már gazdasági növekedésben lehet reménykedni.

Mindeközben a valóság láthatóan egy cseppet sem zavarja miniszterelnökünk vízióját - mentségére szolgálhat, nem biztos, hogy meg merték neki mutatni a Magyar Fejlesztési Bank elemzését.

2013-ban nem várható átütő pozitív fordulat a magyar növekedés alakulásában. A belső kereslet komponensei közül sem a fogyasztás, sem a beruházások esetében nem látszanak bővülésre utaló jelek továbbra sem: a háztartások jövedelmi helyzetét az adóváltozások közvetlenül nem rontják ugyan, de az ágazati adók közvetve érinthetik őket. A bruttó reálkeresetek – tekintve a vállalatok alacsony költségtűrő képességét – számottevően nem nőnek, és az adósságleépítés és a tartalékolási célú megtakarítások folytatódnak, a költségvetési transzferek reálértékben legfeljebb kissé bővülnek. A hitelezés megindulására jövőre még nem lehet számítani: a tranzakciós adó újabb csapást jelent a bankok számára az amúgy is sok baj (csökkenő nyereségesség, a bizonytalan gazdasági környezetből fakadó magas ügyfélkockázat, romló portfólió, külső forráskivonás, dráguló forrásköltségek stb.) közepette.

Ez érzékenyen érinti a különböző szektorális adókkal amúgy is sújtott vállalati szektort is, amelynek a hitelállománya árfolyamszűrten 270 milliárd Ft-tal csökkent az év eleje óta (különösen a hosszúlejáratú fejlesztési források estek vissza), és amely számára a felmerülő beruházások elhalasztása a piaci kilátások bizonytalansága miatt különben is erősen megfontolandó alternatíva. Az export az év első felében várhatóan csak enyhén nő, de a külső konjunktúra erősödésével az év második felében gyorsulni fog, míg az import bővülési üteme továbbra is elmarad az exportétól. 2013-ra összességében 0 és 0,5 százalék közötti gazdasági növekedést várunk, 0,9 százalékos fogyasztás- és 0,8 százalékos beruházás-csökkenéssel. (index.hu)

Aki pedig kíváncsi, miniszterelnökünk hogyan tölti a karácsonyt és hogyan koncentrál a szeretetre, azt is megtudhatja. A szeretet ünnepe előtti - valószínűleg utolsó - üzenetét már megkaptuk.

"Ünnepeld meg a karácsonyt a magad módja szerint, nekem pedig engedd meg, hogy én is a magam módja szerint ünnepeljem meg!" (Charles Dickens)

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán Viktor szerint "azzal a reménnyel lépünk át 2013-ba, hogy a bérek nőnek, a rezsiköltségek pedig csökkennek. Joggal mondhatjuk, hogy ez az év jól kezdődik". És mindezzel a nép akarata is teljesül, hiszen a nemzeti konzultáción résztvevők 83%-a, azaz 559 ezer ember mondta azt, hogy emelni kell a minimálbért, tehát a kormány ennek megfelelően járt el.

"A miniszterelnök szerint van egy közmegegyezés arról, hogy az ország jövőjét a munkára kell építeni. Egy munkaalapú gazdaságot kell építeni, el kell érni, hogy mindenki aki dolgozni akar, dolgozni tudjon, és mindehhez tisztességes bért kell biztosítani. Abban is egyetértés van a munkaadók, munkavállalók és a kormány között, hogy az országot termelési központtá kell alakítani, amihez rugalmas, szorgalmas és képzett magyar munkaerőre van ehhez szükség." (mfor.hu)

De vajon mi a gáz ezzel a már sokat hallott mondat-csokorral?

A minimálbér 2013-ban az idei 93 000 forintról 98 000 forintra, a szakmunkás minimálbér 108 ezerről 114 ezer forintra emelkedik. 

Sok okunk nincs az örömre, bármit is mond miniszterelnökünk - ugyanis hazánkban adminisztratív intézkedések eredményeképp nőnek a bérek, nem pedig azért, mert nő a termelékenység, a termelési központtá válástól pedig végképp nagyon messze állunk. Leegyszerűsítve, a kormány időnként úgy dönt, mostantól többet kell fizetni a munkavállalónak, akár ki tudja azt termelni a munkaadó, akár nem. Ennek következményei legjobban a 2012. januári drasztikus minimálbér-emelés kapcsán látszanak: a kormány az adójóváírás egyidejű kivezetése mellett kényszerített ki jelentős minimálbér, illetve elvárt béremelést (hogy a dolgozók nettóban ugyanannyit vigyenek haza)  - és részben ennek is köszönhető, hogy ma 41 ezerrel dolgoznak kevesebben a versenyszférában, mint egy évvel ezelőtt. És nagy eséllyel ez a minimálbér emelés sem fog több munkahelyet eredményezni. Sőt.

Igaz, a kormány kiindulási alapja sem teljesen egyértelmű - Matolcsy valószínűleg más statisztikákat olvasva elmélkedik az eheti Heti Válaszban. Itt azt írja, "rendbe tették az állam pénzügyeit, ez pedig már jó alap a növekedés újraindításához, a tények pedig (csökkenő államadósság, emelkedő foglalkoztatás, stb.) azt jelzik, hogy „az unió legutolsó helyéről az első harmadba emelkedtünk”. Kérdés, ő honnan szedte az emelkedő foglalkoztatottságot, mert a KSH adataiból csak akkor bogarászhatta ezt ki, ha kizárólag a közmunkásokra koncentrált. És ha már nem a valós adatokat felhasználva írogat újságba, akkor milyen adatokat használhat a különféle gazdaságpolitikai intézkedések alátámasztásához?

Vízióját alátámasztja egy elhalt puccskísérlettel is, mely még 2010 végén történt és célja az Orbán-kormány megbuktatása volt:  „Jobb idők jönnek, mert jól halad az ország megújítása. Jönnek a jobb idők, mert jöhetnek: túléltük a Magyarország elleni elsöprő erejű, de végül kudarcba fulladt nagy támadást”.

Ha Matolcsy szavait hagyjuk ott, ahol vannak és visszatérünk a számok világába, akkor megállapíthatjuk, vagy a puccskísérlet tart még, vagy saját unortodox gazdaságpolitikánknak köszönhető, hogy versenyképességi helyzetünk nem túl  rózsás (és pláne nem befektetőbarát), főleg ha a munkabér költségeinek növekedése a téma: 

"(...) a versenyszférában Magyarországon az év harmadik negyedévében 6,8 százalékkal lett drágább a munkaerő egy órája 2011 azonos időszakához képest. Ezzel az adattal a dobogó harmadik fokára értünk fel, előttünk csak Észtország áll a maga 7,7 százalékos és Bulgária a 7,1 százalékos változásával.

A visegrádi országok csoportjában jócskán elszakadt a magyar adat a többiekétől, hiszen Lengyelország mögöttünk 4,4 százalékos emelkedéssel áll a rangsor hatodik helyén. Csehországban a magánszférában 3,3 százalékkal drágult a munkaerő, Szlovákiában pedig annyira alacsony változás következett be egy év alatt, hogy a második legkisebb adatot tudhatják magukénak: 0,5 százalékot. A legalacsonyabb növekedést pedig Szlovéniára közölte az Eurostat: 0,3 százalékot. (mfor.hu)

Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a csapból is folyik az a kormányzati kormányzati kommunikáció, miszerint a versenyképességünket növelni kell, majd felpörögnek a beruházások és jön a csoda, meg miért mennek külföldre dolgozni a fiatalok, szégyelljék magukat, akkor nem igazán érthető, miért kellett januártól újabb minimálbér emelést kikényszeríteni - mindezt úgy, hogy egyes ágazatok határozottan tiltakoztak is ellene, és kérték a bevezetés elhalasztását. A kormány válaszul megígérte, 11 ágazatban fél éven keresztül átvállalja a minimálbér- és a szakmunkás minimálbér-emelés által okozott többlet bérköltséget, és az arra eső járulékköltséget is (cirka 160 ezer munkavállaló érintett). Ez kb. 10 milliárd forint költségvetési forrást igényel - tehát ennyibe kerül az adófizetőknek a minimálbéremelés az első félévben és még nem tudni, mi lesz a ezekkel a munkahelyekkel  a második félévben. A kormányintézkedésnél mi sem mutatja jobban, hogy a vezetőink erőn fölüli béremelést erőszakolnak rá a gazdaságra.

És mik a valós foglalkoztatási adatok? Azok, amikről nem ír Matolcsy? A KSH szerint 2012 októberében a versenyszférában 1,821 millióan dolgoztak, ami az egy évvel korábbi állapothoz képest 41 ezer fővel jelent alacsonyabb létszámot, és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat statisztikái szerint is a piac munkahely-teremtő képessége folyamatosan csökkent az év folyamán, novemberben pedig soha nem látott mélypontot ért el.

forrás: mfor.hu

És míg a versenyszféra folyamatosan leépít, a közszféra dolgozói létszáma (kis mértékben) 767 ezer főre emelkedett, ezzel pedig majdnem 30 ezer fővel haladja meg az egy évvel korábbi állapotot. Ebbe azonban beletartoznak a közfoglalkoztatottak is (az ő létszámuk 30%-kal nőtt), ezt pedig szintén az adófizetők állják.

Kérdés az, miből fogják finanszírozni azok a vállalkozók a minimálbér emelést (közterhestül mindenestül), akik nem tartoznak a kompenzált körbe? És hány munkahely megszűnését lehet majd a nemzeti konzultációra kenni? Mert ugyebár ezt is a nép akarta, a kormány csak meghallotta szavukat ...

Vajon képes az újabb minimálbér emelés növelni versenyképességünket, ösztönözni a beruházásokat, új munkahelyeket teremteni? Miért nem lehet hagyni, hogy a vállalkozók ott, ahol tudnak, emeljenek (ha meg akarják tartani a jó munkaerőt, emelni is fognak), ahol pedig nem, ott ne nyomják őket még jobban a víz alá? És vajon ha a nemzeti konzultáció kérdőíve aképpen tette volna fel a kérdést, "szükség van-e minimálbér emelésre úgy, hogy cserébe a munkahelyek x%-a megszűnik", ki mit válaszolt volna? Mert valljuk be, a nemzeti konzultálók elsöprő többsége a nyugdíjak duplára emelésére és az adófizetés felére csökkentésére is buzgón helyeselt volna.

Alapvetően méltányolható az a kormányzati cél, hogy minél több fizetést kapjanak az alacsony keresetűek - ám nem annak az árán, hogy újabb és újabb munkahelyek szűnjenek meg, vagy akár újabb vállalkozások legyenek kénytelenek lehúzni a rolót. És ha ezt az intézkedést még árnyaljuk a közmű- és bankadó, valamint a dohánypiac újrafelosztásának várható eredményével, a helyzet még sokkal nyomasztóbb - és a gazdasági növekedés elmaradása esetén egyre több teher hárul az adófizetőkre (illetve azokra, akiknek még megmarad a munkahelyük).

És mi várható? Kupa Mihály volt pénzügyminiszter szerint ma összesen 62 adónem van, ebből tizenkettő új teher, az adócentralizáció 39% felett van, az államháztartás pedig 50% fölött osztja el újra a jövedelmeket.

„Ha nem kezd el nőni a gazdaság, akkor minden évben valamilyen új forrás után kell nézni”. (Kupa Mihály)

És mit mond minderről Balog Ádám, a NGM adóügyekért felelős államtitkára? A magyar adórendszer véglegessé vált, a költségvetés négyszázmilliárdos tartaléka biztosítja, hogy a jövőben ne legyen szükség adóemelésre. Napra pontosan egy évvel ezelőtt Matolcsy György nyilatkozott hasonlót a HírTV-nek, arra a kérdésre, miszerint várható-e újabb adóemelés, akkor a miniszter úgy fogalmazott, hogy "éven belüli adó- és járulékemelést a gazdaságpolitika nem visel el. Nem tervezünk éven belüli változásokat".

Ha a helyén kezeljük Balog Ádám nyilatkozatát, akkor a "nem" azt jelenti, 2013 ugyanannyi adóemelést hoz, mint 2012? 

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Amivel minden felsőoktatásban tanuló diák szembesül már az első vizsgaidőszakában (igen, még a sokak által oly gyakran emlegetett ruhatár-büfé szakon is) az az, hogy mire is elég három nap. Hát nem sok mindenre, tapasztalják is saját bőrükön. Balog Zoltán úgy néz, már nem emlékszik a régi szép időkre, így felvállalta, három nap alatt rendbeteszi az egész reform kérdését. Ő szerinte minden jó úton halad, csak a diákok nem értik meg - és ezt tanúsítja a mai eredménytelen tárgyalás is.

És mit szűrtek le a HÖOK meg a Haha képviselői az egynapi  újragondolás-próbálkozásból? 

Nagy Dávid (HÖOK elnök):

• továbbra is bizonytalan a helyzet, továbbra sem ismernek konkrét számokat,
• kitérő, mellébeszélő monológot hallhattak, aminek sok esetben köze sem volt az adott kérdéshez
• a miniszter által eléjük terjesztett javaslat „nem átlátható, bizonytalan és semmi garancia nincs rá”
• a keretszámokat tulajdonképpen csak átneveznék, és egy másik módszerrel valósítaná meg a kormány az eredeti elképzelését.
• nem látnak semmi garanciát sem arra, hogy 2013-tól a kormány javaslata szerint 40 ezer diák tanulhat térítésmentesen
• eldöntött dolgokról nincs értelme tárgyalni, ha majd látnak elmozdulást és belátást a kormány részéről, akkor folytatódhatnak az egyeztetések. 

Ugye milyen ismerősek a megállapítások?

Hallgatói Hálózat (képviselője megfigyelőként jelent volt a tárgyaláson):

• teljes káosz van a kormányzatban
• a megjelent diákok azzal szembesültek, hogy „Balogék nem tudtak választ adni a kérdéseikre, nem láttak konkrét tervet vagy számokat, nem volt miről beszélni”.

És vajon mit szűrhet le a miniszter a reagálásokból?

• vannak olyan fórumok, ahol nemcsak Bólogató Jánosok ülnek - mégiscsak a Fidelitas egyetemistáit kellett volna meghívni egy pofa sörre
• azért az a sokat szidott közoktatás mégsem lehet olyan rossz, ha a diákok tudnak olvasni a sorok között és nem lehet megvezetni őket a szokásos kormányzati maszlaggal. Bár épp ez a tény az, ami miatt (valószínűleg) vissza kell szorítani a felsőoktatásba belépők számát - a Bólogató Jánosok mégiscsak kedvesebbek
• és nemcsak tudnak a sorok között olvasni, hanem képesek és hangosan kiáltanak: nincs is ruhája a királynak. Mert ugye az tényleg nincs, de ez a hívek soha nem mondanák ki hangosan.

A minisztérium egy nap alatt kiizzadt javaslata tényleg csak arra volt jó, hogy elhitessék magukat, csinálnak valamit. Mert az, majd a kormány szerdán 40 ezer teljesen államilag finanszírozott képzési hely meghirdetéséről dönt a következő tanévre a felsőfokú szakképzésben, illetve az alap- és osztatlan képzésekben, de úgy, hogy  a bejutáshoz szükséges pontszámokat évente szakonként és intézményenként hirdetik meg, hát az valójában teljes abszurditás. Az pedig csak szépségtapasz, hogy ha a meghirdetett bejutási pontszámokat ennél többen érik el, több diák is bekerülhet ingyenes helyre.

Már csak az a nagy kérdés, a kormánynak meg Balog Zoltánnak mond-e az valamit, hogy 'tervezés" meg "felkészülés", esetleg még megemlíthető a "felelős döntés" is. A középiskolások évekig készülnek a felvételi vizsgára - jó előre el kell dönteniük, milyen irányban szakosodnak, mely tantárgyakra fekszenek rá. Az, hogy majd a tényleges jelentkezés előtt egy hónappal megtudják, van-e reális esélyük egyáltalán bejutni arra a szakra, amire szeretnének, hát nem igazán motiválja a célorientáltságot. Nincs is annál jobb, mint 12. osztályban januárban eldönteni, katona lesz-e valaki, esetleg tanár vagy mérnök - attól függően, abban az évben épp mit álmodott meg az ország vezetése, melyik lobbi volt az erősebb és melyik intézmény vagy szak lett épp feketeseggűnek bélyegezve.

A másik oldalról pedig a kormány kénye-kedve szerint játszhat - ebben az évben itt ennyi pont kell a bejutáshoz, a másik évben meg annyi, és hogy ne érjék el túl sokan, hát nemcsak a ponthatárral lehet zsonglőrködni, hanem a felvételi feladatsorok nehézségével is. A végén pedig közlik, ők nagylelkűek voltak és ezt a kvóták is mutatják, még a pontszám sem tűnt elérhetetlennek, de hát a kedves felvételizők felkészületlenek voltak, 90%-uk elvérzett a központi írásbelin. Tetszettek volna jobban tanulni.

Vajon miért is csodálkozik a miniszter úr, hogy a diákoknak nem kell ilyen rendszer? És akkor még nem is beszéltünk az egyetemi autonómia felszámolásáról, az intézmények gazdasági kiszolgáltatottságáról. Meg arról, hogy ezentúl mindenhol a felsőoktatásban pártutasítás lesz (gazdasági felügyeletnek álcázott kancelláriákkal), mint a régi szép időkben.

És igen, a diákokat nem olyan könnyű megvezetni, mint az átlagszavazót vagy Fidesz-nagygyűléses csápolót - ők nem ígérgetésekre, egyik nap kihirdetett, másnap módosított, harmadnap meg visszavont jogszabályokra meg mindenféle üres szóvirágokra kíváncsiak. Nekik vannak elképzeléseik, a kormánnyal ellentétben. Bár lehet, hogy a kormánynak is vannak, az szemmel láthatóan minden, csak nem az új generációk érdekeinek képviselete.

És miközben Balog Zoltán próbálja magyarázni a bizonyítványát meg bizonygatni, bizony majdnem minden kérdésben egyetértenek a diákokkal, miniszterelnökünk inkább a hozzá közelebb álló, garantáltan lojális Idősügyi Tanács ülésén múlatja az időt, és olyan kijelentésekkel szórakoztatja az egybegyűlteket, miszerint „azért adott a jóisten kétharmadot, hogy amit Magyarország megmentése érdekében el kell végeznünk, azt elvégezzük”, nincs lehetőség a lassításra, mert háború van, ezért kell végig vinni a reformokat, amit egy lakás átalakításához hasonlított, amit szerinte „mindannyian ismerünk a saját életünkből”. Ezért kellett teljesen megújítani Magyarországot, és szerinte jól is állnak a dolgok, például „a fölsőoktatásnak is a végén vagyunk, én azt hiszem, hogy az lezárult”. 

Hát a diákok nem érzik úgy, hogy lezárult a a felsőoktatás átalakítása. És nem, nem a jóisten adott kétharmadot, hanem, a választók. Azok a választók, akik azt el is vehetik - és igen, ebbe beletartoznak a most "hülyének" nézett diákok meg a szüleik is. És legkésőbb 2014-ben dönthetnek úgy, hogy istenként tekintenek magukra és bármilyen nehézséget is állítanak eléjük, akkor is elmennek szavazni. Arra, aki várhatóan majd nem nézi őket hülyének.

Előzmény:

Ez a Fidesz-kommunikáció mélypontja, vagy van még ennél lejjebb?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Igaz, egy hónapos csúszással, de végre megjelent a dohánykoncesszió - azaz a "Te is lehetsz dohányboltos" pályázat kiírása. Az időtartam 20 év, tehát aki most belevág, annak a kormány tartós bevételforrás reményét nyújtja, meghatározott havi koncessziós díj ellenében, ráadásul területi alapon a konkurenciát is csökkenti. Igaz, nem mindet.

Előzmények itt.

Induló költségek a pályázat beadásához

De vajon mi kell ahhoz, hogy 2013 július elsejétől te is dohányboltos legyél? Ugyanaz, mint a háborúhoz: pénz, pénz és pénz. És ha a három fő dolog már megvan, akkor még egy kis kapcsolati tőke sem árt a pálya megfelelő irányba billentéséhez.

A 75 oldalas kiírás átbogarászása után sok mindenre fény derül - többek között arra, mivel is kell rendelkeznünk, ha bele akarunk vágni a pályázásba. Vegyük a legfontosabbakat:

• a pályázati díj 25 ezer Ft+áfa/pályázat (a Nonprofit Kft kb. 50 ezer pályázatot vár, ez összesen ez 1,25 milliárd Ft bevételt azonnali bevételt eredményez),

• a biztosíték 100.000 Ft szintén pályázatonként a pályázati kötöttség időtartama alatt (150 nap, egy alkalommal meghosszabbítható további 90 nappal), kamatot a Nonprofit ZRt nem fizet. Ez összesen cirka 5 milliárd forint időszakos letéti pénz, a kamata a Nonprofit Zrt-é, akinek az eredményhirdetés után 90 napja van visszautalni, tehát akár 8-12 hónapig is nála lehet. Ha nyerünk, nem kapjuk vissza, hanem betudják az első koncessziós díjba, tehát a Nonprofit ZRt hétezer esetben folyamatosan parkoltathatja, vagy akár el is költheti a biztosíték összegét.

• egy rakás apró-cseprő kiadásunk lesz, például adóhatósági (együttes) nemleges nyilatkozat NAV-tól meg önkormányzattól, erkölcsi bizonyítvány, okmánymásolatok, idegennyelvű okirat esetén hiteles magyar fordítás, stb.

Vannak olyan, értelmetlennek tűnő kérések is, mint az e-cégjegyzékből kinyomtatott cégkivonat a pályázat elnyerése után, de még a koncessziós szerződés megkötése előtt - ez az, amit a Nonprofit ZRt-nél csak úgy tudnak leellenőrizni, ha újra lekérik.

• ha nem akarunk egyedül bíbelődni az üzleti tervvel, akkor erre is áldozhatunk (20-100 ezer Ft)

• legyünk olyan, az EU tagállama vagy az EGT-ről szóló megállapodásban részes állam területén székhellyel rendelkező egyéni vállalkozók vagy olyan gazdasági társaság tagja, amelyben korlátlan felelősséggel tartozunk a cég kötelezettségeiért ("Koncessziós Társaság"). Ennek a kitételnek azonban van egy kis szépséghibája - a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt már a következő szöveggel hirdet: "Mintegy 7000 ellenőrzött koncessziós dohánybolt nyílik országosan, ami magyar vállalkozók kezében lehet". A megfogalmazás óvatosan előrevetíti, hogy csak magyar vállalkozó nyerhet ténylegesen - ha tehát uniós állampolgárok vagyunk, jobb előre átgondolni az esélyeinket.

• legyünk makulátlanok, ezek közé tartozik például a büntetlen előélet meg az is, hogy például az adóhatóság meg a vámhatóság nem szabott ki ellenünk (illetve cégünk ellen) több, mint 100 ezer Ft összegben mulasztási bírságot az elmúlt 5 évben.

• a kiírásban foglalt határidőkre és érvényességi követelményekre nagyon oda kell figyelnünk, mert bármilyen apró banánhéjon elcsúszhat a pályázatunk - csak az érvénytelenségi okok felsorolásában 14 különböző ok van felsorolva. A legszebb az "érvénytelen a pályázat, ... ha a III. 1. 4. pontban meghatározott módosított pályázat vonatkozásában"- esetleg GYIK-ban megkérdezhetjük, hol találjuk ezt a pontot, mert egyelőre nincs meg, de ha meg is lenne, a mondat még akkor is értelmetlennek tűnik.

• a pályázathoz csatolni kell olyan nyilatkozatokat, például mettől meddig tervezzük a nyitvatartást, meg hajlandóak vagyunk-e az iparkamara rendezvényein részt venni. A nyilatkozatok blanketták, tartalmukkal kapcsolatban maximum moroghatunk, de módosítani nem módosíthatjuk őket.

• a pályázati kiírást bármely település bármely jogosultságának tekintetében a kiíró bármikor, indoklás nélkül visszamondhatja - és csak a pályázati biztosítékot kell visszafizetnie a Nonprofit ZRt-nek 60 napon belül Kérdés, vajon miért ül rajta ennyit??? Ennyire kell a kamat a költségvetésnek, vagy ennyi idő kell a lekötés felszabadításához? És a pályázati díjat miért nem fizetik vissza, ha az állam miatt hiúsul meg a kiírás?

• érdemes odafigyelnünk, ugyanis a pályázati kiírást a pályázat benyújtásának napjáig bármikor módosítani lehet, igaz, ha kevesebb, mint 10 nap van hátra a beadási határidőig, akkor meg kell hosszabbítani azt. Itt tényleg érdemes naprakésznek lennünk, mivel sehol sem panaszkodhatunk, ha még a régi kiírás szerint adtuk be a dokumentációt.

• a pályázatokat nem nyilvánosan bontják - a jegyzőkönyv készítés viszont nem tűnik túlságosan nagy garanciának az utólagos manipulációkkal szemben.
  

Értékelési szempontok

Az értékelési szempontoknak és magyarázatoknak külön táblázata van - ez jó, mert a korrekten megfogható kritériumok esetén be tudjuk lőni, mennyi pontot is fogunk kapni, a megfoghatatlan és szubjektív elemek esetén viszont reménykedhetünk, vagy a hátszelünk elég nagy, vagy senki fontos embernek (rokonnak, jóbarátnak) nem fáj a foga az adott jogosultságra. Milyen szempontok is számítanak?

• minimum heti 5 napon át minimum napi 4 órán keresztül nyitva kell tartani, ha pedig a jogosultságot egy éven belül 60 napot meghaladó időtartamra nem gyakoroljuk, a koncessziós szerződés megszűnik. A nyitvatartás megajánlásánál jó, ha figyelünk, napi legalább 4 óra 4 pont, napi legalább 12 óra 12 pont, a szombati nyitvatartást külön díjazzák, itt maximum 6 pontot lehet elérni.

• ha megváltozott munkaképességűek vagyunk vagy legalább 3 hónapja álláskeresők, az plusz 2 pont, ha egyszerre mindkettő, az plusz 4 pont, de ha mi saját magunk nem esünk ebbe a kategóriába, viszont vállaljuk ilyen személy foglalkoztatását, akkor azért is ugyanennyi pont jár. Plusz pontokért lehet még vállalni ilyen személyek 5 évig vagy 5 éven túli foglalkoztatását is. Ha mi mindkettő kategóriába beleesünk és vállaljuk hozzánk hasonló személy több, mint 5 éven túli foglalkoztatását, akár 13 pont is összejöhet. Kérdés, mi van, ha később kiderül egy ellenőrzésnél, mégsem foglalkoztatunk ilyen személyt (például kirúgtuk mert lopott és nem találtunk helyette ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező megbízható munkavállalót, esetleg egy bizottság utólag úgy döntött, mégsem annyira megváltozott munkaképességű, mint kellene). És akárhogy is vállaljuk be a munkavállaló felvételét, egyáltalán nem biztos, hogy a későbbiekben tudjuk is alkalmazni - egyszerűen lehet, hogy a gazdasági környezet miatt kénytelenek leszünk elbocsátani (nem telik rá) és magunkat zsákmányoljuk ki napi több, mint 12 órában.

• az üzleti terv 60 pontot ér - és ez az, ami a lehető legszubjektívebb kategória

• ha vállaljuk, hogy július 1-jéig megnyitunk, az 25 pontot ér

• a kamarai rendezvények látogatása további 3 pontot - azaz nagyobb a súlya, mintha megváltozott munkaképességűek vagy álláskeresők vagyunk (vagy ilyen személyt foglalkoztatunk), illetve ugyanolyan értékű, mintha vállaljuk, hogy legfeljebb 5 évig alkalmazunk megváltozott munkaképességű és álláskereső személyt. Kérdés, mindez éves szinten mennyibe fog kerülni és mennyi kötelezően önként vállalt plusz bevételt fog jelenteni a kamarának.

Az üzleti terv 60 pontos maximum értéke igen kétséges, mivel az összpontszámnak a felét teszi ki. A magyarázat szerint legfeljebb 10 oldalas lehet, ez pedig eleve kizárja, hogy teljeskörű és szakmailag korrekt legyen. Nem lehet trükközni a betűmérettel meg típussal, de még a margóval sem, mivel a kiírás pontosan meghatározza, milyen formában készülhet. 

A kiírás szerint az üzleti terv

• ne legyen plagizáció (ne sértse senki szerzői jogát),
• legalább 3, de maximum 5 évre szóljon – ez már maga a science fiction világába vezet, mert van itt valaki, aki tudja, milyen adó- és járulékszabályok lesznek akár egy év múlva meg mennyi lesz a minimálbér? Van, aki tudja, milyen adók fogják sújtani a dohánytermékeket és milyen árrésből gazdálkodhatunk valamint a gazdaságpolitika miatt hogyan alakul a feketepiac? Ha abból indulunk ki, hogy az árrés az 5%-ról szép lassan lecsúszott 4% alá az újabb és újabb adóemelésekkel, reálisan nem lehet nyilatkozni arról, mire is számíthatunk 4 év múlva. És az sem lényegtelen, hogy például foglalkozhatunk-e lottóval, hajlandó-e velünk a későbbiekben szerződést kötni az SzZRt.
• mutassuk be szakmai életutunkat, képesítésünket meg azt, miért is vagyunk alkalmasak arra, hogy a koncesszió-köteles tevékenységet gyakorolni tudjuk - vajon jogi, esetleg közgazdász diplomáért plusz pont jár, esetleg valami „ismerős” cég megnevezése hozhat olyat? itt domboríthatjuk ki, hogy sok-sok éve foglalkozunk cigivel vagy lottóval és hogy milyen fantasztikus kereskedők vagyunk - mindezt annak a bírálónak, akit ez cseppet sem érdekel, mivel a koncessziós díj forgalom-független
• környezetünk és belső helyzetünk reális felmérése alapján írjuk le üzleti céljainkat  - mondjuk ezt a kormány is megcsinálhatná nagyban, leginkább a reális felmérésre helyezve a hangsúlyt. Kérdés, ha leírjuk az igazat, akkor mi lesz? és vajon hogyan vegyük számba a feketepiac borítékolható fellendülését, az árrés folyamatos csökkenését, a ki tudja hogyan változó adókat? 
• a céljaink elérésének tervezett módját - valószínűleg „helyiséget bérlünk, nagykereskedőtől megvesszük, aki beesik, annak eladjuk, közben pedig minden alkalommal elmagyarázzuk neki, tüdőrákot kap”. Reklámozni meg úgyis tilos. Vagy írjuk le, hogy igyekszünk minél több embert rábeszélni minél drágább cigarettára, ehhez rendelkezünk megfelelő önképző könyvekkel és tüdőrák gyanúja esetén orvost is tudunk ajánlani?
• ismertetjük a szükséges külső és belső erőforrásokat, demonstráljuk felhasználásuk várható eredményét - erőforrás: pénz, eredmény: nem megyünk csődbe
• leírjuk, milyen tárgyi eszközökre van szükségünk - kérdés, itt leltárt várnak-e, illetve azt, hogy letesszük a nagyesküt, megvesszük a szükséges számítógépet meg szoftvert?
• meghatározzuk, milyen termékeket kívánunk forgalmazni - ha be akarunk vágódni, még véletlenül se hagyjuk ki azt, aki miatt az egész piacot újrafelosztják
• a jövedelmezőségre vonatkozó elképzeléseinket - itt meg vagyunk lőve, hacsak nem tudunk megszerezni valami kiváló forgalmú helyet és nem kapunk nyomatékos ígéretet a Szerencsejáték Zrt-től a tekintetben, árulhatunk majd lottót is
• és minden egyebet beleírhatunk még a 10 oldalba, ami eszünkbe jut és azt igazolja, mi vagyunk a legméltóbbak az adott koncesszióra.

Azt, hogy ki és milyen gonddal fogja elolvasni a nagy igyekezettel összeállított 10 oldalunkat (hiába, a normális körülmények között elvárható cirka 40 oldal 10 oldalba sűrítése kiváló zanzásító gyakorlat), nem ismert és az sem, a 60 pont milyen ismérvek alapján lesz kiosztva. Mert ami a követelményben szerepel, az megfoghatatlan. És mindebből lesz vagy ötvenezer példány.

Az is kérdés, a bírálatba kik fognak beleszólni. Azok, akik az egész törvényt előkészítették? A dohánylobbi? A kereskedők koncessziónak tapsoló szervezete? Esetleg az a nonprofit szervezet, amely 450 milliót kapott az adófizetők pénzéből és csak a pályázatok beadásával több, mint egy milliárdot kaszál? Vagy a kiskereskedelmi láncok lobbistái? Esetleg az érintett önkormányzatok képviselői, esetleg az országgyűlési képviselők? És ha felmerül az irányított bírálat gyanúja, kihez lehet fordulni?

Az is kérdéses, jogorvoslat híján hol lehet panaszkodni, és meg lehet-e nézni, milyen pályázat nyert illetve azt, a mienk min bukott el. Azért joggal lennénk kíváncsiak például arra, a nyertes milyen üzleti tervet készített, mit vállalt és mi olyan dologra kapott pontot, amire mi nem. És utólag fel lehet-e jelenteni meg hol, hogy nem teljesíti azt mindenféle nyilatkozatai ellenére sem. Az sem lenne hátrány, ha világos lenne, hova mehetünk panaszra, ha az értékelés során ugyanazért mi sokkal kevesebb pontot kaptunk. És egyáltalán, hogyan lehet meggyőződni arról, van-e a rendszerben akár egy szikrányi biztosíték is a korrupció ellen? Mindez egy olyan döntési folyamatról szól, melynek eredményeképpen a nyertes 20 évre nyeri el a jogosultságot.

És ha már így az üzleti tervnél és a rentábilitásnál tartunk, össze is adhatjuk, valójában mi szükséges egy üzlet megnyitásához:

• megfelelő méretű helyiség az előírt dizájnnal (a havi bérleti díj jelentősen ingadozhat annak függvényében, mennyire forgalmas a hely, akár 50-750 ezer Ft/hó sávon is)

• bútorzat (olyan, ami megfelel a törvénynek)

• előírt nyilvántartási rendszer, azaz vonalkódos pénztárgépes, készletnyilvántartó rendszer:

számítógép 70 eFt - 250 eFt-ig
operációs rendszer 30 eFt
monitor 20 eFt-tól
nyomtató 10 - 45 eFt-ig
pénztárgép 80-100 eFt
készlet program 50 -80 eFt
vonalkód olvasó 12 eFt-tól

Karbantartás:
átalány díj 3 -8 eFt-ig/hó
szerviz díj 4 - 8 eFt/alkalom
sürgősségi díj 16 eFt/alkalom

A fentiek alapján egy új rendszer 270-500 eFt között érhető el, de alább is adhatjuk az igényünket és vehetünk amiből csak lehet, használtat, de ehhez jön még az átalány díjas karbantartás és az eseti javítás (akár sürgősségi feláras) költsége. Plusz havi kiadás még a NAV csatlakozás díja (internet + szoftver), valamint a Nonprofit ZRt felé szükséges program is.

• muszáj-beruházás a biztonsági rendszer (riasztó, kamera, szolgálathoz bekötés). A kamerarendszer célszerű az alkalmazottak és a vevők ellenőrzése esetén is, segíthet eldönteni a vásárlói reklamációkat, illetve azt, ki jött gyerekkel és mikor volt hajlandó elhagyni a helyiséget.felszólítás után. Rendszeres havi költsége van a biztosítási díjnak (árukészletre) és a napi pénzszállításnak is.

• alkalmazott fizetése + járulékok, ezek esetében célszerű figyelembe venni, hogy az első pár hónap törvényszerűen felfutási időszak, tehát kell rendelkezni megfelelő tőkével addig, amíg az árbevétel nem fedezi az összes személyi és dologi kiadást

• ugyanez vonatkozik a havi közmű-rezsire (villany, víz, csatorna, fűtés, internet, telefon, stb.)

• kötelező kamarai részvétel oktatáson, konferencián - részvételi díjjal, kötelezően fizetendő ebéddel, szállással, útiköltséggel, ez is elérheti éves szinten akár az 50 ezret is.

• és ha mindezt végigszámoltuk, még adjuk hozzá a kezdő árukészlet értékét és az éves koncessziós díjat.

A koncessziós díj nettó+27% áfa, évente előre kell fizetni, plusz a pályázati kiírás már előre belekalkulálja, hogy az áfa bármikor változhat, annak terhét pedig nekünk kell viselni. A koncessziós díj is változhat, a KSH által közzétett fogyasztói index maximum duplájának megfelelő százalékos értékkel.

Ha úgy érezzük, az állandó és változó költségeket, az esetleges banki hitelt és kamatait valamint a koncessziós díjat együtt nem lehet kigazdálkodni az árrésből ott, ahol esélyünk van koncessziót nyerni, valószínűleg nem is érdemes próbálkoznunk. Illetve futhatunk még egy kört a szerencsejáték kérdéskörben.

A pályázat kiírója nem gondolhatja komolyan, hogy a legalább 3 hónapja álláskeresőnek van minderre kb. 8 millió forintja - messziről kiabál a rendszer a strómanokért. Ha egy tőkeerős vállalkozó ügyesen szervezi, akár több száz koncessziót is elnyerhet álvállalkozókon keresztül és azon se lepődjünk majd meg, ha az újdonsült dohányboltok beköltöznek a hazai élelmiszer kiskereskedelmi hálózat üzleteibe. Mert hát ott is ki lehet alakítani olyan elkülönített részeket, amelyek megfelelnek a törvény előírásainak.

Kérdés, van-e kormányzati szándék a strómanok kiszűrésére - a NAV például vizsgálja-e, hogy a nyertes pályázóknak honnan van ténylegesen is 8 millió forintjuk (nemcsak ígéret szintjén).

Egyéb tudnivalók

Figyelem! Nem szabad az alábbi mondatok fölött sem átsiklanunk, ha dohánybolt nyitásra akarjuk adni a fejünket: a kiíró (azaz a minisztérium és Németh Lászlóné sk.) kizárja a feltételek bármely jogszabályváltozás folytán bekövetkező változásából eredő felelősségét, és a pályázati eljárás során nem biztosít jogorvoslati lehetőséget.

Nyerni a kiírás szerint az összességében legelőnyösebb pályázat fog, azaz az, amelyik a legtöbb pontot kapta.

Ha nyerünk, a kihirdetéstől számított 30 napon belül szerződést is kötünk és 90 napunk van igazolni, hogy a pályázatban foglaltakat biztosítani tudjuk, plusz fizethetjük koncessziós díjat.  

Milyen fontos tudnivalók vannak még a dohánybolt üzemeltetéshez?

• az üzletnek szigorúan meg kell felelnie a dizájnos külsőt cseppet sem eredményező törvényi előírásoknak. Ez a külső az, ami oda fogja csábítani a kurrens árucikkek iránt érdeklődő kisstílű betörőket, de akár még a szervezett bűnözés keretében működő  nagyobb társaságokat is.

• kell vámhatósági engedély (ennek plusz feltételei vannak) és számíthatunk rá, ha dohányboltként kinyitunk, ellenőrizni is fognak minket, ahogy a fogyasztóvédelem is

• alakítsuk úgy ki az üzletet, amilyennek a jogalkotók szeretnék - azért az rejtély, mit értenek azon, hogy tilos a dohánybolt területén a dohányterméknek vagy dohányterméket kiegészítő terméknek "jó erkölcsöt, közízlést sértő módon történő elhelyezése". Szóval, ezen még gondolkodhatunk.

• a Matolcsy-féle szuperturbó prémiumkategóriás NAV-hoz bekötött pénztárgép nem elegendő, ha dohányboltosok akarunk lenni - rendelkeznünk kell olyan elektronikus pénztárgéppel vagy azzal egyenértékű elektronikus nyilvántartó rendszerrel, amely képes arra, hogy napra pontos készletnyilvántartást vezessen és arra is, hogy az illetékes hatóságoknak valamint a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit ZRt-nek a forgalmi adatokat online kapcsolat útján naponta továbbítsa. Tehát a Nonprofit ZRt minden forgalmazási adatról tudni akar napi bontásban - ezentúl nem lehet majd trükközni gyártóként meg nagykereskedőként azzal, kinek mennyi is a forgalmi részesedése az 500 milliárdos piacból.

• feltétel nélkül és visszavonhatatlanul hozzá kell járulnunk, hogy a Nonprofit Zrt a forgalmi adatainkat az illetékes hatóságtól megszerezze (kérdés minek, ha naponta online kell felé továbbítani a forgalmi adatokat), valamint személyes adatainkat bármikor ellenőrizze, illetve az általa megszerzett személyes és üzleti adatokat kezelje.

• ezen felül a Nonprofit ZRt bármikor ellenőrizhet minket, 

• a nagykereskedőtől vagy mástól a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységgel összefüggésben közvetve vagy közvetlenül ajándékot, árengedményt, kedvezményt vagy egyéb más juttatást nem fogadhatunk el (kivéve a szokásos kereskedelmi árrést). Kérdés, mi számít ajándéknak, és itt ne feltétlen gondoljunk kéthetes thaiföldi nyaralásra ...

• nem részesíthetünk előnyben egyetlen nagykereskedőt sem

• részletesen le van írva, mit hogyan kell tárolnunk és hogyan kell a termékválasztékot közszemlére tenni, meg arra is kötelesek vagyunk figyelni, hogy a dobozt úgy dizájnolja a gyártó, ahogy az elő van írva számára

• 18 év alatti személynek nem lehet terméket eladni, de még nagykorúnak sem, amíg kiskorú tartózkodik az üzletben (vajon előbb vagy utóbb lesz kötelező gyermekmegőrző is a dohányzó szülők gyermekeinek? És vajon miért nem láthatják, ha anyu cigit vesz, éljenek abban a tudatban, hogy az csak úgy lesz valahonnan, esetleg a nyuszi hozza?). Ha a fiatalkorú nem hagyja el a helyiséget, rendőrt lehet rá hívni, kérdés, erre naponta akár többször is van-e kapacitása a rendőrségnek. Meg az, vajon mennyire lesz fontos számukra, esetleg beelőzhet-e egy rablás vagy lakásbetörés, és mit csináljon az eladó addig, amíg nem történik meg az intézkedés.

• árulhatunk lottót (sorsolásos és fogadásos szerencsejáték-terméket) is, de ehhez külön meg kell állapodni a Szerencsejáték Zrt-vel.

Sorsolásos és fogadásos szerencsejáték-termékek értékesítése

Ez a szerencsejátékos kitétel azonban megérdemel egy hosszabb gondolatmenetet: vajon a dohánybolt beindításánál és jövedelmezővé tételénél illetve az üzleti terv elkészítésénél mennyiben hagyatkozhatunk egy olyan ígéretre az SzZRt részéről, "hogyne, majd szerződést kötünk, mint forgalmazóval"? Mert ugyebár ez azért összetettebb, mint elsőre látszik.

Az SzZRt-nek van egy meglévő terjesztő hálózata, az új dohányboltok pluszban jelentkeznek a rendszerben (kivéve azokat, akik eddig árulták a lottót és a dohánytermékeket is és a koncessziós pályázaton is nyernek). Azonban ha már egy meglévő lottózóra rányitnak egy dohányboltot és úgy kérik az árusítási jogot, mit is tehet az SzZRt?

1. Régi lottózó marad, az új dohánybolttal nem köt szerződést. Indoklás: a lottózóban kimondottan szerencsejáték termékek értékesítéséhez értő, kiképzett személyzet van, kár lenne a bevált hálózatot megbolygatni (a képzett és nem képzett személyzet által produkált forgalom különbsége akár 40% is lehet)

2. Régi lottózó marad, és az új dohánybolttal is szerződést köt: győzzön a jobbik, aki meg csődbe megy, vessen magára. A dohánytermékesnek van még esélye, hogy az alaptevékenységéből megéljen, a lottózónak viszont nem sok, így elgondolkodhat, mibe is kezdjen a továbbiakban. Ezzel az üzletpolitikával a SzZRt hosszabb távon kihalásra ítéli a csak lottózó lottózókat (illetve azokat az újságosokat, kis üzleteket, amelyeknek jelentős bevétele ebből a termékcsaládból származik), a forgalom pedig szép lassan átvándorol a dohányboltokba. Egy darabig ugyan alacsonyabb lesz az SzZRt bevétele és vergődhet az újabb értékesítőhálózat kiképzésével is, de pár év alatt helyrebillen a rendszer. Igaz, az állam sokat bukik a játékadó kiesésével, de a dohányboltok ezt biztos megérdemlik, ha ez lesz a felsőbb döntés.

3. Régi lottózóval szerződést felmond, új dohánybolttal szerződést köt. Ezzel az SzZrt garantáltan lehúzatja a rolót több, mint ezer értékesítőhelyével, és bár nem egy nap alatt tűnnek el ezek az üzletek, hanem kb. 3 hónap alatt, de ha ügyesen ütemezik, akkor elképzelhető, hogy jövő év július elsejére már az összes olyan konkurenciát   eltüntethetik felsőbb utasításos vezényszóra, amely akadályozná a dohánykoncessziósok maximális jövedelmezőségét. (Ha ezt lépi meg az állam, akkor az még további 2-4 ezer munkahely megszűnését vonja maga után az eddig prognosztizált 20-25 ezren felül)

Tehát, ha lottózót is akarunk csapni a dohányboltunkhoz, először is meg kell tudakolnunk, van-e lottózó a környéken, és ha van, mi lesz a várható sorsa. Ha hosszú távon marad, akkor nekünk nem szabad túl nagy reményeket fűznünk ahhoz, hogy a törzsvevői átszivárognak hozzánk és a mi bevételünket fogják gyarapítani. A dohánykoncessziós kiírás mindenesetre rögzíti, neki az SzZRt-s megállapodáshoz az ég adta világon semmi köze.

Ha belefogtunk, kutya kötelességünk működtetni a Koncessziós Társaságot, különben oda az engedély. A kérdés, ha végiggondoljuk és az üzleti tervnek megfelelően felmérjük reális esélyünket (lásd például földbérlet pályázatok), beadjuk-e egyáltalán a pályázatot. 

Végkövetkeztetés

És most szívünkre tehetjük a kezünket és megválaszolhatjuk a nagy kérdést: mi is lehetünk dohányboltosok? És akarunk is azok lenni?

• a pályázati elbírálás számunkra pozitív kimenetele, valamint a rövid- illetve hosszútávú jövedelmezőség bizonytalan
• sehol sem fellebbezhetünk 
• az adó- és járulékszabályok random változnak, a koncessziós díj is az infláció kétszeresével emelkedhet
• az állam bármikor bármit megváltoztat, anyagi (meg semmilyen) felelősséget viszont nem vállal az intézkedéseiért, az összes kockázatot nekünk kell viselni
• a bónuszként hozzácsapott lottó sem biztos, hogy teljes mértékben beváltja hosszabb távon a hozzá fűzött reményeket

Oké, lehet hogy hozzácsapják még majd az alkoholt - de ez már újabb fejezet lesz a dohány-történelemben.

Az pedig már csak hab a tortán:

• vajon mire költi a Nonprofit ZRt ezt - a cég tevékenységi körét tekintve - hatalmas mennyiségű pénzt? Mire kell neki háromnegyed év alatt majd 2 milliárd forint (induló apanázs plusz pályázati díjak) plusz a letéti pénzek kamata, amely lekötés esetén szintén elérheti a többszáz milliót?
• miért vannak úgy meghatározva az eljárási idők, hogy az állam tartósan kamatoztathatja a pályázók pénzét, kamatot meg nem fizet utánuk? ez nem meríti ki az erőfölénnyel való visszaélés kategóriáját? Ha piaci szereplő lenne, már a nyakán lógna a versenyhivatal ...
• és vajon tényleg kell a működéséhez az a minimum évi egymilliárd, amit a koncessziós díjakból beszed?
• hova lesz a felesleges pénz? Egyáltalán, bármilyen volumenű pénzbeszedés esetén lesz olyan, hogy "felesleges pénz"?

És mindezt a fiatalokra hivatkozva ...

Előzmények:

Cipőt a Cipőboltból, dohányt a Dohányboltból

A dohány nyomában

Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac újrafelosztásának költsége?

Kinek lesz nagy dohány a dohány?

Dohányboltok: az igazi pályázati kiírás még várat magára

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Elérte a teljes káoszt a felsőoktatással kapcsolatos kormányzati kommunikáció. Mert miket is hallottunk eddig?

Selmeczi Gabriella még kedden elmondta, hogy "a legfontosabbnak azt tartják, hogy a kormány képviselői a szakemberekkel és a diákok képviselőivel le tudjanak ülni vitázni, érvelni, hogy a hallgatók is megértsék, milyen átalakítás zajlik a felsőoktatásban. Ennek az átalakításnak a nagyobbik kormánypárt szerint a diákok nyertesei lesznek." 

A valódi probléma pedig nem a tandíj, vagy az, hogy az érintett rétegek méltánytalannak tartják az egész intézkedés-kupacot, hanem a gáz  "a jobboldal gyenge pontja, hogy egyből, egyszerűen megértesse az emberekkel, hogy a folyamatban lévő átalakítás hogyan érinti őket, annak mi az előnye. (...) a szakértői anyagok, előterjesztések kiszivárogatásával, az információk "idő előtti kiadásával" szemben védtelenek, mert ilyen esetekben a kormányzati kommunikáció még nincs arra felkészülve, hogy kivédje, elmagyarázza, megértesse, mit akarnak és az miért jó társadalomnak, és ilyenkor a hétfői tiltakozó akcióhoz hasonló helyzetek állnak elő."

Az EMMI közleménye sem az volt, amely csendesíteni tudta volna az indulatokat, sőt: "Megértjük, ha a diákok úgy érzik, szeretnék valahogy kifejezni, hogy tartanak a változásoktól, de bízunk abban, hogy az ellenállásból megértés lesz, mert a változások értük és nem ellenük vannak. Fontos, hogy a hallgatók megértsék a kormány új felsőoktatási stratégiáját, és felismerjék az abban rejlő lehetőségeket. Tudatosítsák, hogy ösztöndíj, részösztöndíj, diákhitel formájában az állam mindenkinek kifizeti a felsőfokú tanulmányait. A felsőoktatás megújítása arról szól, hogy hosszú távon jó minőségű, fenntartható rendszer alakuljon ki, hogy ne csak a mostani generációnak, hanem az utánuk jövőknek is legyen hol tanulni." 

A kommunikációs nyilatkozatáradatba beszállt Orbán Viktor is, Brüsszelben tegnap még azt mondta, a hét végéig megoldják a felsőoktatási reformot is, Balog Zoltán pedig ma reggel a TV2 Mokka című műsorában nem zárta ki, hogy módosulhatnak a felsőoktatási hallgatói keretszámokra vonatkozó elképzelések; meghozták azokat a megalapozó döntéseket, amelyek rendezhetik a helyzetet, de nem "egyik napról a másikra" fogják a kérdést megoldani. Egyszóval sikeresen meghazudtolta a főnökét.

De valószínűleg Orbán Viktor maga sem tudja, mit tegyen - a mai sajtótájékoztatóján már kijelentette, az ügy meg van oldva, csak eleget kell magyarázni, hogy a tervezett változtatásokkal kapcsolatban mindenki megértse, milyen jó neki, ráadásul „nincs lényeges különbség a diákok és a kormány szándéka között”. Ezek szerint nem sokat olvastatták vele eddig a különféle kiáltványokat. Vagy neki is jó sokáig kellene magyarázni, hogy megértse, ha tényleg nem lenne lényeges különbség a diákok és a kormány szándéka között, akkor valószínűleg a decemberi estéket máshol is el tudnák tölteni a diákok, nem feltételen demonstrációkon tépnének össze rózsákat.

A másik oldalról viszont még ő sem biztos semmiben, a keretszámokról szóló vitákat elhamarkodottnak tartja, mivel „a jövő héten lesz a kormányrendeletnek végleges formája”, tehát „nincs döntés, így nincs mi ellen tiltakozni”. Orbán azt kérte a tiltakozóktól, hogy „legalább várják meg, hogy döntést hozhassunk, és utána mondják el a véleményüket”. Tehát olyan, mint társadalmi egyeztetés, az érintettek döntésbe bevonása, javaslatok véleményezése - úgy tűnik - ismeretlen a számára, legalábbis olyan horderejű ügyben, mint a felsőoktatás. Amit ki tudja mennyi kormányzati politikus elhatároz, az lesz kőbe vésve és kész. Aztán majd megmagyarázzák.

És valószínűleg a többség azt sem hiszi el, hogy ez egy racionális, gazdasági számításokkal alátámasztott reform a keretszámok megvágása meg az egyetemi autonómia megszüntetése, csak mert a kormányfő szerint "a gyerekeinkről van szó", jelezve, hogy saját gyermekeit is érinti majd a reform.

"Az a szerencsénk az egyetemistákkal, hogy a mi gyerekeink... és a saját gyerekeinkkel beszélünk" (Orbán Viktor)

Ezért némi jóindulatot is elvárna a kormány kritikusaitól - valószínűleg kap is olyanoktól, akik ugyanabból a kasztból (kimagasló jövedelmű  osztályból, különlegesen értékes kapcsolati tőkével rendelkező szűk rétegből) származnak. A többség azonban nem tud belelépni a miniszterelnök cipőjébe - így gondolatvilágukat az határozza meg, amit tapasztalnak maguk körül. Ez pedig nem a mellényzsebből kifizetett tandíjak, a friss diplomával protekcióval megszerzett, felelősség nélküli állami munkahelyek távlata, sokkal inkább a pártprotekciótól mentes elhelyezkedés rémálma, a munkanélküliség nagy esélye és az akár 15-20 éven át fizetendő hitel nyomasztó terhe. És ez az, amit a kormányból egyetlen döntéshozó sem tapasztalt még a saját bőrén - ezt mutatja a fiatalok itthonmaradása érdekében készült kisfilm is. Hogy pontosan azokat nem ismerik a döntéshozók, akik bőréről döntenek.

Az [origo] kérdésére, hogy hogyan oldaná fel (a miniszterelnök) azt az ellentmondást, hogy miközben a kormány az eladósodás ellen harcol, a saját gyerekeinek azt mondja, ha finanszírozni szeretnék saját felsőoktatási tanulmányaikat, adósodjanak el, vegyenek fel diákhitelt, azt mondta: "Úgy oldjuk fel, hogy nem mondtunk ilyet, tehát nem is mondunk."

A lényeg, hogy műfüves pályára telik - mondaná a demagóg.

Eközben Balog Zoltán közölte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szombaton bejelentést tesz a felsőoktatás struktúráját érintő változásokról. A miniszter azt is megígérte, hogy a felsőoktatás új struktúráját érintő változásokat a felsőoktatásban dolgozókkal együttműködésben, velük egyeztetve szeretnék elvégezni. Tehát őt sem érdekli, ki mit javasolna, hogy lehetne a helyzetet megoldani, ő is csak a döntés végrehajtását szeretné egyeztetni. Vagyis azt, hogy az érintettek egyenes derékkal, vagy inkább hajlongva örüljenek az egyetemi autonómia végleges megszüntetésének meg a keretszámok drasztikus megvágásának.

Balog azt is elmondta, szeretné a diákokat és követeléseiket komolyan venni - lehet, hogy ő szeretné, de a főnöke mintha mást mondana: addig kell magyarázni az érintetteknek, amíg megértik, milyen jó nekik. És ez már eleve kizárja, hogy bármelyik hallgatói szervezetet, bármelyik követelést a kormányzat ténylegesen is komolyan vegyen. Cél, hogy kifárasszák a diákokat, ahogy tették a pedagógusokkal is - azok is megígérték, sztrájkolni fognak, aztán mégsem teszik, pedig minden pontosan ugyanúgy történik, ahogy a kormányzat eleve is akarta - sőt, Hoffmann Rózsa szerint országos egyetértés van az államosításban és tökéletesen haladnak hozzá az utolsó simítások is. Konklúzió? Ha sokat beszél az illetékes miniszter/államtitkár/huszonötödik egyeztető hivatalnok, akkor majd a diákok is ugyanúgy elhiszik majd, milyen jó is nekik, ahogy a nagyok, azaz a pedagógusok tették. 

Azonban úgy néz ki, lehet a fiatalokkal szórakozni, de sokkal kevésbé kontrollálhatóak, mint a pedagógusok. Hiszen mivel fenyegetik őket? Nem kapnak érettségit, nem vizsgázhatnak fél évkor, esetleg ne számoljanak arra, hogy valaha is diplomát kapnak Magyarországon? Míg a tanárokat lehet zsarolni azzal, hogy januártól minden egyes iskolában ott a kormány keze, a tankerületi igazgató és felettesei pedig élet és halál urai, a diákoknál ez nem jön be - és már repedezik az az illúzió is, miszerint érdemes minél több egyházi iskolát létrehozni, hiszen azok csak hithű alattvalókat termelnek:

„Az egyetemistákkal szolidaritást vállalva a kazincbarcikai Szalézi Szent Ferenc Gimnázium tovább tanulni vágyó diákjaiként demonstrációt szervezünk a felsőoktatási keretszámok és a tandíj bevezetése ellen. Követeljük, hogy ne a hazugságok hálójába befogható halaknak tekintsenek minket, hanem mondják a teljes igazságot, illetve hagyjanak fel az egymásnak ellentmondó kommunikációval! Igenis, minket is érintenek ezek az események, a mi jövőnk is függ tőlük! Gíró-Szász András kormányszóvivő szavaira reagálva mi is tiltakozunk, és köszönjük az egyetemistáknak és főiskolásoknak, hogy gondolnak ránk és segítenek! Nem azért tanulunk, hogy ne Magyarországon szerezzünk magyar diplomát! Nem Cambridge, hanem ELTE! Nem Oxford, hanem Corvinus!” (fn.hir24.hu)

Lehet még az illetékesek részéről atárgyban is előadásokat tartani, mi lenne a helyes magatartás a fiatalok részéről, de meglehetősen hiteltelen ez annak a szájából, aki pár éve - ekézve az akkori kormányt - még harcos tandíjellenes volt, ráadásul egy katolikus lapban. Hoffmann Rózsa most emberfeletti áldozatot követel a szegény diákoktól:

 „Nem fog örülni a válaszomnak, de azt tudom mondani: tanuljon olyan jól, hogy bekerüljön az állami ösztöndíjas kategóriába. Ha ez nem sikerült, és nem akar diákhitelt felvenni, a családja sem tudja támogatni, akkor tanuljon még egy évig, és próbálja újra. Két évtizeddel ezelőtt a legtöbb fiatal kétszer, háromszor, négyszer nekifutott a felvételinek, olyan szűk volt a felsőoktatás bemenete. Ha valaki nem akar diákhitelt felvenni és a családja szegény, akkor legyen annyi ambíciója, hogy megkíséreljen eljutni a csúcsokra, felmászni fél lábbal a Himalájára. Ez lenne az igazán jó mentalitás. Higgye el, nem tud ennyi képzést kifizetni az állam. És nem is helyes, ha kifizeti." (fn.hir24.hu)

De vajon mikor és ki írta akkor ezeket a szavakat?

"Sajnos megszokhattuk már, hogy négyévenként, a nyár eleji kormányváltást követően a hatalom új birtokosai első teendőik között azonnal módosítják az oktatási törvényeket. Ez a mostani törvényalkotási láz azonban sokkal fájóbb az előzőeknél. Leginkább azért, mert az indoklásra kitalált szövegek képmutatóak, hazugok. A kormány minden változtatási szándékát a reform fedőnévvel takarja, szembeállítva a koalíció "modernizáló", szárnyaló jövőt festő törekvéseit az ellenzék (...) úgymond maradiságával. Azok az emberek, akik csak egyes televíziós csatornák híradásaiból szerzik közéleti ismereteiket, könnyen be is dőlnek a hangzatos szóáradatnak. Ám a valódi történésekre is figyelőknek érteniük kell, miről van szó. A reform fogalma újraformálást, megújítást, átalakítást - pozitív tartalmánál fogva jobbítást jelent. Ezzel szemben a felsőoktatási törvénymódosítása úgyszólván nem szól másról, mint a pénzről. Valamint kapkodásról, amely bizonyossággá érleli a gyanút, hogy a beterjesztett törvényszövegek mögött nincs stratégiai gondolkodás. (...)

Ha olyan gazdag társadalomban élnénk, ahol valóban nagy a jólét és magas az életszínvonal, továbbá alapítványok kínálnak tisztes ösztöndíjakat a tehetséges, ám szegény sorsú diákoknak, mi is igazságosnak, s ennélfogva elfogadhatónak tartanánk valamilyen szerény mértékű felsőoktatási tandíjat. Ám a magyar társadalom zöme a szegénységi küszöb környékén él. Napi megélhetési gondok, hónap végén kétségbeesetten számolgatott forintok nehezítik a családok többségének életét. Ilyen körülmények között a százezres nagyságrendű tandíj számukra megfizethetetlen, a ténye pedig elfogadhatatlan." 

Igen, ő is Hoffmann Rózsa, csak akkor még nem a Himaláját akarta megmászatni a féllábúakkal, hanem aggódott a szegény sorsú diákokért. Ezzel szemben ma már tudja, a hallgatók több, mint 40 százaléka ingyenélő, soha nem végző diák:

„arra nem lehet egy diákhitel konstrukciót alapozni, hogy tanulgatok négy-öt évig, és nem szerzek diplomát. Riasztó számokat hallunk, hogy az egyetemre, főiskolára beiratkozók több mint negyven százaléka nem szerez diplomát. Ez mind ablakon kidobott pénz. Felelősségvállalásra van szükség a fiatalok részéről. Ha valaki hajlandó arra, hogy néha éjt nappallá téve tanuljon, képes arra, hogy levizsgázzon. Aki ezt nem hiszi magáról, talán jobb, ha el se kezdi, mert önbizalom, ambíció, tudásvágy nélkül nem megy. Az egyetem nem olyan, hogy bejárok, mert kötelező, és majd csak lesz valami. Érdemes esetleg pár pohár sör mellett arról elmélkedni, miért megy valaki egyetemre, főiskolára.” (fn.hir24.hu)

De lehet, hogy ez a 40%-os kijelentés "az indoklásra kitalált szövegek képmutatóak, hazugok" tartományba csúszik át? Pletykákon alapszik, riasztó számokat tartalmazó hallomásokon? Egy miniszteriális szervezet vezetőjétől azért többet várnák, mint városi legendát drasztikus intézkedések indoklásaként.

Bayer Zsolt publicisztikájában azonban tovább emeli a tétet, ő már 47%-ról beszél:

 „ma Magyarországon a felsőoktatási intézményekbe felvételt nyert hallgatók 47 százaléka – vagyis a fele – sohasem végzi el az egyetemet vagy főiskolát” (Bayer Zsolt)

Körösparti Péter, a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzata elnöke nyílt levelében cáfolja ezt: ilyen statisztika nincs, ha van, akkor pedig nyilvánosságra kellene hozni. Viszont számadatok vannak arról, hogy például a Debreceni Egyetemen 10-16 százalék között mozgott az utóbbi években a lemorzsolódási arány, és ez is inkább a levelező tagozatos hallgatókra jellemző, mintsem a nappalisokra.

Teljes mértékben igazat kell adni azoknak a diákoknak, akik 2014-ben már szavazni fognak: ne a hazugságok hálójába befogható halaknak tekintsék őket, hanem mondják a teljes igazságot, illetve hagyjanak fel az egymásnak ellentmondó kommunikációval!  

Eközben még mindig nem hoztak nyilvánosságra gazdaságossági számításokat, mit érdemes inkább finanszírozni az adófizetőknek: ma a tandíjat vagy holnap a kamatot és a befulladt hiteleket - viszont egyre nagyobb számok keringenek arról, milyen mértékű kamattámogatás is lesz a Diákhitel2 konstrukción és milyen alacsony is lesz a havi törlesztőrészlet, garantálva az akár nyugdíjig is kitartó törlesztési futamidőt.

Kérdés, holnap lesz-e Orbán Viktor sajtótájékoztató a probléma megoldásáról - többen várják, mint gondolná. Addig is mantraként ismételgethetjük Balog szavait, nincs választásuk, cserébe az állam jót akar, amikor átalakítja az életünket:

"Ha emberszámba vesszük azokat, akikkel a változások történtek, és elmondjuk, hogy nincs más választásuk, megértik. Az állampolgárnak bíznia kell abban, hogy az állam jót akar, akkor is, amikor átalakítja az ember életét." (Balog Zoltán a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában)

P.S. 

2012. december 15., szombat, 16:05

"Keretszámokról? Azok nem lesznek" - válaszolt röviden Orbán Viktor miniszterelnök a hvg.hu kérdésére szombaton kora délután, miután a budapesti Ötkert nevű szorakozóhelyen zárt körben beszélgetett fiatalokkal. Munkatársunk azt próbálta megtudni a zártkörű rendezvényről távozó kormányfőtől, hogy döntöttek-e már a felsőoktatási keretszámokról." (hvg.hu)

Ez most röviden azt jelenti, mindenki fizetős lesz?

Előzmény:

Unokáik is fizetni fogják

A felsőoktatásban is eljön az utasításos rendszer?

Ha elég sokat magyarázzák, akkor majd megértjük?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A politika beköltözött az általános és középiskolák falai közé - no ez még nem a januári nagyroham, ez csak a Fidelitas-féle karácsonyi cipődobozos "adakozz" felhívás. A jutalom: a kiírás alapján a gyerekek segítsék hozzá iskolájukat a " kerület legadakozóbb iskolája" cím elnyeréséért, plusz hasznos ajándékokhoz (ez utóbbi nincs részletezve, mi lehet)

De miért kell a kormányon lévő párt ifjúsági szervezetének a ki tudja milyen anyagi helyzetben lévő gyerekek megunt játékaira spekulálnia? Nincs elég Fidesz-közeli vállalkozó, akit le lehet húzni egy-két műanyag autóra meg elnyűhetetlen mekis játékra? Tanácsadói költségek terhére nem lehetne egy-két konténernyi olcsó kínai műanyag játékot beszerezni, hogy ezzel örömet okozzanak a rászorulóknak? És vajon a saját párttagjaik meg híveik között szervezett gyűjtés nem lenne elegendő? Mert akkor büszkén mondhatnák, párttagjaik adakoztak ...

Oké, volt már felsőbb utasításra gyűjtött 100 forintok iszapkárosultak meg erdélyi gyerekek ünneplőjére (tényleg, vajon az érintettek megkapták?), az is elég furcsa volt, csak úgy, hatalmi szóra. Most azonban a tét is nagyobb - egy csipősdoboznyi ajándék ugyebár biztosan többe kerül, mint 100 forint. És vajon miért az iskolás gyerekeket meg azok szüleit kell szekírozni cipősdoboznyi ajándékért így, az egyébként is drága, extra-inflációval sújtott karácsonyi ünnepek előtt, amikor még egyes receptújságok is azzal reklámozzák magukat címlapon, hogyan lehet ünnepi menüt olcsón kihozni?

A Fidelitas ugye nem karitatív szervezet, hanem kőkemény politikai - tehát nem igazán hihető el róluk, hogy csupán emberbaráti szándékkal osztják ki az összes tanulónak a Fidelitas miniplakátját. Mindezt úgy, hogy így, a nagy államosítási roham közepette iskola-közi versenyt hirdetve még az igazgatókat is stresszelik, megfeleljenek a párt elvárásának. 

"Ha neked is vannak kinőtt vagy megunt játékaid, amelyeket már nem használsz, de másnak örömöt okozhatsz velük, akkor hozd el egy cipősdobozban" (Fidelitas-felhívás) 

Vajon mit lépnek erre a szülők? Az első kérdésük valószínűleg az, kötelező-e - mert ha nem, inkább a rokon gyerek kapná meg. Vagy a játék tulajdonosa, azaz a gyerek szeretné eltenni emlékbe. Esetleg már el is ajándékozták a régi játékokat barátok gyermekeinek, valódi karitatív szervezeteknek, egyházközségeknek. Vagy csak szimplán kijelentik, "fiam, tedd fel az összes megunt vackodat a vaterára, aztán ami bejön pénz, abból kezdheted finanszírozni az egyetemi tandíjadat ... Mert az meg a Fidesz karácsonyi ajándéka a fiataloknak.

De így, kvázi a gyerekek utasításával  és pressziójával ajándékot gyűjteni? Nem éppen etika-tankönyvbe illő cselekedet. A jótékonyságtól meg a karácsony szellemétől pedig végképp messzire áll - különösen akkor, amikor tudjuk, hogy épp a Fidesz képviselői nem engedélyezték például a rászorultak részére a Márton-napi ebédosztást.

És a végén az egész általános iskolások gyermekeitől összeszedett adomány-kupacot a Fidelitas majd kiosztja, mint pártajándékok, ünnepélyes keretek között, sajtófotókkal, Facebook-bejegyzéssel? Merthát ők gyűjtötték össze, nem? És vajon kik kapják? A pártban nyilvántartott saját szegények? Az önkormányzat által listázott rászorultak? Vagy a gyermekjóléti szolgálatot kérdezik meg?

Talán inkább anyaszervezetének, a Fidesznek kellene gondoskodnia arról, hogy ne kerüljenek gyermekek olyan helyzetbe, hogy más könyöradományán múljon, hogy lesz-e valami a karácsonyfa alatt. Mert nem biztos, hogy az agyonhasznált játékok, sokszor a szemét színvonalát képviselő leharcolt babák, kerék nélküli kisautók meg lejárt szavatosságú gumicukor tényleg igazi örömet fognak okozni a rászorult gyermekeknek. Mindezt pártszervezésben, narancs PR-ral.

És mit szólnak a megadományozott gyermekek szülei? Örüljenek a 27%-os áfának, az egykulcsos, adójóváírás nélküli személyi jövedelemadónak, a felpörgetett inflációnak, a csekk- és biztosítási adónak, tandíjnak meg a sok egyéb sarcnak? Vagy annak, hogy egyelőre még csak a hajléktalanok alaptörvényből kiírására indul konzultáció, a szegényekére nem?

És vajon egy ilyen PR-fogás elhiteti a rászorulókkal, ez a párt mindent megtesz értük? És nemcsak karácsonykor ...

"Ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van." (Grincs)

Nagyon is elképzelhető, a kormánypárttól (meg ifjúsági szervezetétől) a rászorultak másfajta segítséget várnának. 

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Áprilisig bekötik az összes pénztárgépet az adóhatósághoz, ettől elviekben 95 milliárd forintot vár Matolcsy. És mindez mennyibe kerül az adófizetőknek?

Első körben alkalmassá kell tenni a NAV rendszerét, hogy képes legyen az adatforgalom lebonyolítására és feldolgozására - ez közel 5 milliárdba kerül, tehát ha a forgalom fehérítéséből ennyi visszacsorog adó formájában a költségvetésbe, még mindig nullszaldós a projekt. Kérdés, van-e akkora méretű feketegazdaság hazánkban, amely feltételez ekkora plusz adóbevételt. A feketét ugye elég nehéz megbecsülni, mert a résztvevőknek nem érdeke, hogy napfény derüljön rá, de Matolcsyék számítása szerint, ha az ebből befolyó plusz adó 95 milliárd, akkor a pénztárgépbe be nem ütött termékek, szolgáltatások bruttó értéke éves szinten kb.  450 milliárd forint.

De vajon az új rendszer lesz-e annyira hatékony, hogy elérje, ezentúl gyökeresen megváltozzanak a kereskedelmi és szolgáltatási szokások, és napvilágra kerüljön ez a látens forgalom?

Eddig sem az volt a probléma, hogy amit beütöttek a gépbe, nem került tovább a könyvelésbe - ez nagyon vékony jég, bele kell piszkálni a gép fekete dobozába, vagy más módon kellett ügyeskedni. Az egyszerűbb megoldás: be sem ütni a tételt a pénztárgépbe, illetve nem adni nyugtát, ha épp valamiért nem működött a pénztárgép (áramszünet, elfogyott a szalag, beleömlött a sör a gépbe, stb.). Az új rendszernek éppen az lenne a lényege, hogy valós idejű lenne: minden egyes tranzakció azonnal bekerülne a NAV-hoz, az adóellenőr pedig a laptopján látná, hogy az ép aktuális vevőtől kapott ellenérték bekerült-e a pénztárgépbe.

A gond csak az, hogy nem tud minden egyes üzlet előtt kamerás adóellenőr állni - koncentrált helyeken (piacokon, bevásárlóközpontokban, strandokon butiksorokon) pedig már az első egy-két üzlet ellenőrzése után elterjed a hír, vigyázzon mindenki. És még akkor is ott van a probléma, hogy nem minden pénztárgép van kirakatban - ha nem látszik, mi történt pontosan, hát mondhatja a vevő (vagy az eladó), kérem, ezt egy másik üzletben vettem, ide csak gyufáért ugrottam be vagy csak egyszerűen trécselni, esetleg megkérdezni, megérkezett-e már, amit megrendeltem. Kifogás lehet még a "számlámhoz szokta írni és hó végén egyben fizetem" szöveg is, cáfolja meg az adóellenőr, ha tudja - elvégre egyes üzletekben gyakori a füzetbe vásárlás. Vajon hány családi fodrász tudna arról mesélni, hogy bár a családtagok külön-külön jelennek meg, a végén az anyuka vagy az apuka fizet egy összegben? És vajon bűnös lesz az a kereskedő (szolgáltató), aki hitelbe ad, és az áru (szolgáltatás) teljesítésekor nem üti be az összeget a gépbe? Hiszen pénzmozgás nem történt ... Ráadásul a pénztárgép bekötése nem tud változtatni olyan gazdasági folyamatokon, mint a barter terjedése - én kifestem a szobádat, te megjavítod a tévémet.

Ezek mellett még valószínűleg mindennaposak lesznek a technikai problémák: az internet szakadozik, a modem megadja magát, áramszünet van, stb. - ezek mind-mind nem segítik elő, hogy az adóhivatal (szándékának megfelelően) az egyes üzletekre vonatkoztatva korrekt vásárlási görbéket, azaz időbeli megoszlású forgalom becsléseket készítsen (grafikonok lesznek, csak erősen). És akkor még nem beszéltünk olyan statisztikai zavaró tényezőkről, mint a betegség miatti zárva tartás, új alkalmazott bénázása, zuhogó eső, hó, váratlan esemény a környéken (baleset, vis maior miatt megnő vagy pont ellenkezőleg, drasztikusan lecsökken a betérő vásárlók száma), stb. Kérdés, a későbbiekben a bíróság mennyire fogja majd szentírásnak venni az adóhivatal statisztikai úton történő forgalombecslési kísérleteit, illetve milyen jól fog sikerülni a programozóknak a különböző helyzetek modellezése.

A betervezett 95 milliárddal kapcsolatban azonban egy ennél sokkal nagyobb probléma a róka meg a sokadik bőr. Matolcsy szerint nagy fogás bekötni minden egyes pénztárgépet az adóhivatalhoz. A nagyon eddig sem sumákoltak - minden egyes pénztárukat kamera figyeli, biztonsági őrök hada gondoskodik róla, hogy ne menjen ki nyugta nélkül áru, azaz a tulajdonos ne legyen megkárosítva.

Kérdés, mit szólnak a bekötéshez a kisméretű kereskedelmi meg szolgáltató üzletek? Főleg annak tudatában, hogy rájuk akarják erőltetni a 100 ezer forintos új pénztárgépet, pedig sok esetben elég lenne csak a jelenlegiek apró módosítása (becslések szerint kb. 50 ezer gép van ilyen), vagy külső modem alkalmazása is. A legtöbb üzlet valószínűleg nem csinálna hiúsági kérdést abból, ha nem prémium gépen blokkolná a tejet meg a kenyeret.

"Mintegy 40 milliárd forintba kerül majd a pénztárgépek cseréje Varga Árpád, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) elnökhelyettese szerint. Ez még akkor sem kis tétel, ha az összes vállalkozásra szétterítenék. Ráadásul a csere csak egy szűkebb vállalkozói csoportot érint, hiszen az eddigi becslések és a kormányzati bejelentések arról szóltak, hogy az országban mintegy 400 ezer pénztárgép van, amelyet 2013. április 1-jéig be kell majd kötni az adóhatósághoz. Így a pénztárgépek tulajdonosai csak vakarhatják a fejüket, mint Márkus László a legendás jelenetben az új fotelje előtt, hogy mi kerül egy pénztárgépen 100 ezer forintba?" (hvg.hu)

Mert mit is hoz a kicsik számára a jövő?

• Elvesztik a forgalmazott termékek egy részét, lásd dohánytermékek (ezzel együtt más termékek forgalma is csökkenni fog),
• de az is lehet, hogy a pia is ugrik koncesszióba. A két termékkör kiesése már nagy érvágás lesz a kis boltoknak,
• és akkor még nem beszéltünk olyanokról, mint a minimálbér növelése (alkalmazottanként jópár ezer forintnyi plusz kiadás havonta, főleg ha beleszámoljuk az automatikusan növekvő járulékokat is), meg a kötelező internet.
• Aztán ott vannak a különféle egyszeri díjak, lásd például a trafik engedélyezési díjáról most jelent meg a rendelet, a trafik engedélyezésére vonatkozó eljárás igazgatási szolgáltatási díja 27 500 forint lesz, míg az engedély módosításáért 14 000 forintot kell fizetni.
• És mivel a különféle hatóságok ötletelésből kifogyhatatlanok, számítani lehet rá, hogy ilyen vagy olyan okból újabb és újabb sarcok jelennek meg.

A kis üzletek többségének tulajdonosa kénytelen lesz leülni és számolni, megéri-e nekik még tovább kapálózni, vagy köszönik, nem kérnek az új rendszerből, inkább lehúzzák a rolót még a dohánytermékek július elsejei kivonása előtt. A helyzetük cseppet sem rózsás:

• eleve kevesebb dolgot vesznek a vásárlók, mint akár egy évvel ezelőtt (drasztikusan szűkül a vásárlóerő),
• egyes termékek forgalma, illetve ebből kifolyóan az ebből elért nettó bevétel nulla lesz (dohánytermékek),
• más termékkör forgalmazása rizikós, mert kiszámíthatatlan, mikor vonja koncesszió alá a kormány (szeszes ital),
• nő a rezsi (például a növekvő közterhek miatt) és
• új állandó költségek jelennek meg (kötelező internet).

Ha az egyenlegvonás eredményeképpen elérik az üzembezárási pontot, valószínűleg bezárnak, ha a "rendes" üzletmenetben csak a fix költségeik térülnek meg, akkor is kérdéses, meddig tudnak még felszínen maradni. A dohánykoncesszió kapcsán kb. 30-40 ezer munkahely megszűnéséről beszélnek (na jó, cserébe lesz 12-14 ezer új), de várhatóan a június végi kényszerbezárásokat előbbre fogják hozni a tulajdonosok.

Azonban az adófizetőkre is fog plusz teher hárulni - a kormány tervezete szerint közvetlen támogatást nyújt majd az új pénztárgépek beszerzéséhez, hogy csökkentse a vállalkozások anyagi megterhelését, már csak az kérdés ez mennyi és hogy utólagos vagy előzetes lesz, esetleg közvetlenül a forgalmazó fogja-e megkapni. Ezt a támogatást pedig megint csak ki kell fizetni valakinek, így az adófizetők a NAV ötmilliárdján felül még ezt is kénytelenek lesznek állni. 

Egyelőre azt sem tudni, hány olyan gép van hazánkban, amely rendszerbe kötése adófizetési morál-javulást okozhat: "a forgalmazók becslése szerint ugyanis csak az úgynevezett pénzátvételi helyekből van 400 ezer (egyes helyeken szolgáltatást nyújtanak vagy terméket értékesítenek, de nem mindenütt kötelező a nyugtaadás), nyugtaadásra köteles pénztárgépből viszont csak 250 ezer van". Az pedig egyelőre rejtély, milyen gépek lesznek majd engedélyezve az új rendszerben, és kik fogják ezeket forgalmazni. 

Azt valószínűleg még senki sem tudja, a jövő év végén az egész intézkedés bevezetésének szaldója pozitív vagy negatív lesz az adófizetők szempontjából (azaz a rendszer beruházása illetve a pénztárgépek támogatása megtérül-e a "fehéredésből"), mekkora valójában a ma még százmilliárdokra becsült fekete lyuk a pénztárgépek világában és sikerül-e annak adóvonzatát becsatornázni a költségvetésbe. De már van tuti nyertese az új rendszernek: a NAV beszállítója, illetve a pénztárgépek gyártója-forgalmazója. 

Előzmény:

Hogy lesz ebből plusz 90 milliárd?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A kormány csak magyaráz, meg magyaráz, az érintettek meg olyan csökött agyúak, hogy az istennek sem értik meg, hogy milyen szuper jó nekik, ami itt történik - kb. így foglalható össze Selmeczi Gabriella ma reggeli nyilatkozata 

A Fidesz szóvivője szerint: "a legfontosabbnak azt tartják, hogy a kormány képviselői a szakemberekkel és a diákok képviselőivel le tudjanak ülni vitázni, érvelni, hogy a hallgatók is megértsék, milyen átalakítás zajlik a felsőoktatásban. Ennek az átalakításnak a nagyobbik kormánypárt szerint a diákok nyertesei lesznek."

Lefordítva: a kormány nem vonja vissza a keretszámokat és az egyetemek autonómiájának megszüntetésére tett szándékáról sem tesz le. A diákokkal meg szeretnének vitázni, érvelni, hogy azok végre megértsék, nekik milyen jó lesz ezután. Talán Balog Zoltán miniszternek egy régebbi kijelentése az, ami segít megérteni a helyzetet még a legfafejűbb hallgatónak is:

"Ha emberszámba vesszük azokat, akikkel a változások történtek, és elmondjuk, hogy nincs más választásuk, megértik. Az állampolgárnak bíznia kell abban, hogy az állam jót akar, akkor is, amikor átalakítja az ember életét." (Balog Zoltán a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában)

Nincs választás, ez van, a szándék tökéletes, a kommunikáció a hibás. Meg azok a butuska diákok, akik nem fogják fel, mindez őértük van meg az ő és utódaik jövőjéért. Selmeczi Gabriella szerint

"a jobboldal gyenge pontja, hogy egyből, egyszerűen megértesse az emberekkel, hogy a folyamatban lévő átalakítás hogyan érinti őket, annak mi az előnye. (...) a szakértői anyagok, előterjesztések kiszivárogatásával, az információk "idő előtti kiadásával" szemben védtelenek, mert ilyen esetekben a kormányzati kommunikáció még nincs arra felkészülve, hogy kivédje, elmagyarázza, megértesse, mit akarnak és az miért jó társadalomnak, és ilyenkor a hétfői tiltakozó akcióhoz hasonló helyzetek állnak elő."

Az illetékes minisztérium tovább megy a magyarázkodással:

"Megértjük, ha a diákok úgy érzik, szeretnék valahogy kifejezni, hogy tartanak a változásoktól, de bízunk abban, hogy az ellenállásból megértés lesz, mert a változások értük és nem ellenük vannak. Fontos, hogy a hallgatók megértsék a kormány új felsőoktatási stratégiáját, és felismerjék az abban rejlő lehetőségeket. Tudatosítsák, hogy ösztöndíj, részösztöndíj, diákhitel formájában az állam mindenkinek kifizeti a felsőfokú tanulmányait. A felsőoktatás megújítása arról szól, hogy hosszú távon jó minőségű, fenntartható rendszer alakuljon ki, hogy ne csak a mostani generációnak, hanem az utánuk jövőknek is legyen hol tanulni" (EMMI közlemény)

Magyarul: majd megunjátok az ellenállást és hazamentek aztán rájöttök, milyen jó is nektek - és alapvetően nem is érdemlitek meg a felsőoktatást, ha nem értitek meg a stratégiát és nem ismeritek fel az abban rejlő lehetőségeket. Meg azt, hogy "az állam mindenkinek kifizeti a felsőfokú tanulmányait". Hogy ez nem igaz? Az EMMI közlemény szerint pedig így van, a diákhitel formájában is az állam fizeti ki a tanulmányokat. Csak vissza kell majd fizetni, kamatostul - hát nem értitek???? Ráadásul Orbán Viktor szerint döntéseikkel semmilyen meglepetést sem okoztak.

Ja, hogy ezentúl 53.450 fő helyett csak 10.480 fő tanulhat államilag finanszírozottan? Ez értetek van, hiszen pont ez segíti azt, hogy necsak nektek, hanem a jövő generációjának is legyen hol tanulnia. Azt meg légyszi találjátok ki, ez a kettő hogy függ össze és ne gyertek azzal, hogy diákok hiányában majd bezárnak az egyetemek meg nem lesznek oktatók, és már most is szénszünet van.

"Az állami kamattámogatással folyósított, a képzés teljes költségét fedező diákhitel2 konstrukció a támogatás egy speciális formájává válik, mivel a kormány garanciát vállal arra, hogy a végzést követően a közszférában elhelyezkedők hitelét az állam átvállalja, továbbá a gazdasági szereplőket adókedvezmények nyújtásával ugyanerre ösztönzi.
   
Míg korábban 50 ezer diák tanulhatott állami segítséggel az egyetemeken, főiskolákon, mostantól a rendszer lényegében teljesen nyitottá válik, és akár 100-120 ezer diák is tanulhat ingyen.
   
A finanszírozási rendszer átalakításával a kormány nem a felsőoktatási ágazatra fordított összeg csökkentését, hanem a források hatékonyabb, felelősségteljesebb felhasználását akarja elérni." (EMMI közlemény)

Az EMMI szerint "akár 100-120 ezer diák is tanulhat ingyen" - de vajon elvárható, hogy a felsőoktatásban tanulók, leendő tanulók meg a szüleik elhiggyék, amit a kormány szajkóz? Hogy immáron akárki tanulhat ingyen? Meg azt, hogy a kormány "garanciát vállal arra, hogy majd a közszférában elhelyezkedők hitelét az állam átvállalja? Vajon milyen garanciára gondolnak, olyan jogszabályra, amely akár naponta változhat ad hoc jelleggel egyéni képviselői indítványok alapján? Vagy a kamattámogatásra, amely szintén megszűnhet egy csapásra, "szar a helyzet" indoklással? Esetleg arra, hogy "vegyétek fel a hitelt nyugodtan, de állást, azt senkinek sem tudunk biztosítani"? És a kormány szerint, ha mindenki vehet fel hitelt, az demokratikus és ez az, ami az "egyenlő esély" záloga? És majd a közigazgatási a szuperjó tanulókat szívja fel, nem pedig azokat, akik tök mindegy, hogy végeztek, de protekciójuk van? Tanulságos index-video:

Hoffmann Rózsa szerint "sokkal kényelmesebb úgy tanulni, hogy az egy fillérembe se kerül" felfogás messze áll a valóságtól. Vajon az államilag finanszírozott felsőoktatás ingyenes a diákok számára? Ingyen vannak a tankönyvek, nem kell fizetni a kollégiumért, közlekedésért, tankönyvért és a megélhetésért, valamint nem kell lemondani az erre az időszakra középfokú végzettséggel elérhető jövedelemről? Ja, hogy ezt mind a szülőknek kell kifizetni, felszorozva az érintett gyerekek számával? Akkor hogyan beszélhet egy felelős politikus arról, hogy a felsőoktatás egy fillérbe sem kerül a hallgatóknak??? Vajon annyira butának nézik az új generációt és a szüleiket, hogy nem jönnek rá, mindezeket a költségeket most is ki kell fizetniük, plusz ezentúl majd 15-20 évre még el is adósodnak??? Vagy ez most a kollektív büntetés azon diákok miatt, akik soha nem akarnak felnőni, akik "10 év alatt" fejezik be tanulmányaikat? De ők vajon hányan vannak?  Miattuk van ez az egész, hogy ne henyéljenek? A nyelvvizsga miatt meg nem kapott diplomák nem számítanak ...

A kormány szerint az új rendszer arra épül, hogy az fizeti ki a tanulmányai költségeit, aki ha végzett, külföldre megy - de mi van azokkal, akik itthon kapnak munkát, és bizony vissza kell fizetniük a diákhitelt, mert nem tudtak elhelyezkedni az állam szolgálatában? Vagy valaki elhiszi, hogy 5 év múlva majd egytől egyik minden végzőst az állam fog foglalkoztatni? És vajon kinek az adójából fizetik majd őket?

És az minek számít, hogy az adófizetők 20-30 éven át fizetik egy-egy diák miatt a hitel kamattámogatását? A kamat-támogatott lakáshiteleknél már kiderült, hogy eladósítja a költségvetést egy-egy ilyen szavazatmaximalizálásra irányuló húzás, évtizedeken át nyögi a költségvetés, de az már egy másik, későbbi kormány baja. És ha a munkáltatók majd adókedvezményt kapnak a diákhitelesek foglalkoztatása után, a kieső adóbevételt kinek kell pótolni? Valószínűleg nem a holnapi túzokot is levágó politikusok ...

A kormány csak csúsztat és csúsztat meg csúsztat, hátha valaki nem figyel. És vannak ilyenek bőven - azok, akiknek a gyereke közelébe sem jut a felsőoktatásnak (dögöljön meg a szomszéd tehene is, miért én fizessem), vagy azok, akik úgy gondolják, ne legyen több ügyvéd meg több közgazdász, csak növelné az ő versenytársainak számát a munkaerőpiacon. Abba nem gondolnak bele, hogy a diplomás általában több adót fizet, így a képzés költsége kamatostul megtérül az adófizetőknek - persze csak akkor, ha vannak munkahelyek és prosperál a gazdaság. A sok, diákhitel visszafizetésének elkerülése miatt közszolgálatba feleslegesen felvett protekciós viszont majd csak viszi a költségvetésből a pénzt, nem is keveset.

Kérdés: valaki meg tudná magyarázni, miért vállalja fel a kormány, akár közfelháborodás ellenében is, hogy miközben indokolatlan beruházások folynak (lásd stadionépítések, TAO látványsport támogatások, Kossuth tér, ócsai gettó kialakítása, stb.), a felsőoktatásból kivonják a forrásokat? Ez vajon azért történik, ne legyenek diplomások csak azok, akik zsebből kifizetik a tandíjat, megszüntetve a kasztok közötti átjárást, azaz lenullázva a felemelkedés esélyét? Vagy jobb a szavazóbázist alacsony tudásszinten tartani, azoktól nem várható el komolyabb gondolatmenet egyetlen intézkedéssel kapcsolatban sem és simán beveszi, hogy megszorítások nélkül lábalunk ki a válságból? Vagy egyszerűen csak olyan csábító a beruházásokból szerezhető egyszeri haszon, hogy minden mást érdemes sutba dobni miatta?

És vajon mikor áll már elő az ellenzék számításokkal, mennyibe is kerül mindez az adófizetőknek és a felsőoktatásban tanulók családjaiknak? Miért nem mutogatnak grafikonokat, ma ennyit spórol meg a kormány,  5-10-15-20 év múlva viszont ennyi plusz teher sújtja majd a költségvetést, azaz az adófizetőket? És a mai átlagfizetésekből mennyi idő alatt lehet visszafizetni a diákhitelt? És mi lesz akkor, ha például a pedagógusnak meg az orvosnak is fizetni kell még közszolgálatban is, mert a "garancia" mégsem működik? És mi az olcsóbb az adófizetőknek, ma a hallgatók szempontjából "ingyenes" felsőoktatás, vagy a diákhitel 2?

Nem, nem a kommunikáció mikéntjével van probléma - hanem a tárgyával. Azzal, hogy mindenáron meg akarják magyarázni az észérvekkel megmagyarázhatatlant, "a tandíj nem tandíj", "a fizetős ingyen van", ráadásul úgy, hogy folyamatosan szembejönnek a 2008 évi szociális népszavazással kapcsolatos beszédek, interjúk meg szlogenek.

Ez már az irracionalitás világa - és úgy néz ki, egyelőre van még jópár értelmes állampolgár ebben az országban, akik nem hisznek el mindent, akiknél csődöt mond a Fidesz kommunikációja. Akik egyszerűen csak gondolkodnak.

"Nem, nem lesz megértés. Ugyanis nincs mit megérteni. A barbár, átgondolatlan, központosított 'reformnak' nevezett felsőoktatási koncepció mögött nincsenek észérvek. A kormány hülyének néz minket és hazudik'

Hazugság, hogy az állam nem takarékoskodni akar, hanem a források hatékonyabb, eredményesebb felhasználására törekszik. Ha ez így lenne, nem szüntetné meg az államilag támogatott jogász- és közgazdász-képzéseket, hiszen ezekre a szakmákra a legnagyobb a kereslet a munkaerőpiacon. Nem zárná ki a társadalom legnagyobb részét a felsőoktatásból, egy még szűkebb elit kiváltságává téve azt. Nem vonna ki milliárdokat az egyetemekről, hogy a minőségi oktatás helyett a túlélésre kelljen koncentrálnia az intézményeknek.

A kormány szerint, amit most tesz, az 'befektetés a jövőbe'. Nem. Amit most csinálnak, az biztos befektetés egy katasztrofális jövőbe. Egy olyan országot építenek, ahol csak a leggazdagabb gyerekek tanulhatnak a felsőoktatásban, ahonnan tömegesen menekülnek el a tehetséges fiatalok, ahol a diplomások aránya töredéke a fejlett országokénak és ahol soha nem lesz fellendülés.

Felszólítjuk a kormányt, hogy hagyja abba a hazudozást, és kezdje el fölfogni, hogy amit az oktatással művel, azt nem csak saját maga ellen, de az ország, a haza ellen is teszi. Nem fogjuk hagyni, hogy elvegyék a jövőnket!" (HaHa közlemény)

Előzmény:

Unokáik is fizetni fogják

A felsőoktatásban is eljön az utasításos rendszer?

 Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Hat nap van az iskolák állami fenntartásba adására, azaz a megállapodások megkötésére - vajon sikerül a csoda? Indulhat a visszaszámolás ...

Végre megjelent az a törvény, ami alapján hivatalosan is megtudjuk, miért van szükség az iskolák államosítására - mert államosítás ez, bármit is mondanak a kormány részéről, különösen a "nem az, mert nem érinti a tulajdonviszonyokat" maszatolással. Mert igen, ha a törvény szövegét olvassuk, hát nagyon is érinti.

A törvény szellemisége

Az eredeti törvényjavaslathoz képest igen sokat változott a törvény deklarált célja - eltűnt a "Jó Állam kialakítása érdekében", helyette bekerült a "minden gyermek számára azonos esélyeket nyújtó köznevelési rendszer érdekében" vágyálom. Mert mi másnak hívnánk az "azonos esély"-t, ha nem vágyálomnak? Igen kicsi az esélye, hogy a felülről megálmodott és utasított új köznevelési modell megoldja az egyre nagyobb szociális és kulturális különbségeket - soha nem fog ugyanolyan esélyt nyújtani egy budapesti elit meg egy 65%-os munkanélküliségtől sújtott kistérségi iskola, akármilyen elhivatottak is a pedagógusok és akárhogy is ütik őket felülről a KIK tanfelügyelői. A jogalkotó ebben az esetben egy álmot foglalt a törvénybe, amelynek teljesülésének esélye matematikailag szinte mérhetetlen a közeljövőben.

És vajon mi az a "Jó Állam kialakítása", amiről így, a képviselői módosítások után lemaradtunk? Bármi is az, a Jó Állam fejlesztési koncepció végrehajtás-összehangolásának nem is olyan régen még felelős kormánybiztosa  is volt, Gál András Levente személyében (ma már nem az). Szerinte a Jó Állam elképzelése három elemből áll: az önkormányzati, az igazságügyi reformból, valamint a közigazgatás átalakításáról szóló Magyary-programból, és ez a koncepció idén augusztusban megvalósult. Ha mi nem vettük észre, hát vessünk magunkra, figyeljünk jobban, mint ahogy azok a diákok is, akik az iskolákban májusban leadott igény alapján mind a mai napig nem kapták meg a diákigazolványukat, mert hát ugye ez is a megvalósult Jó Állam koncepció keretében nem érkezett meg. Pedig volt rá hat hónap.

A "törvényesen és átláthatóan működő", a "közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeinek a megteremtése", a "köznevelési feladatellátás szakmai színvonalának emelése, egységessége", valamint a "hatékonyabb, költségtakarékosabb intézményfenntartás" immáron törvényerőre emelkedett, kérdés, ezek közül mi fog majd ténylegesen is megvalósulni:

• törvényesen és átláthatóan működő: miért, eddig hogy működött? nem voltak jogszabályok? vajon az volt a gáz, hogy nem lehetett kézivezérléssel az ország összes pedagógusát utasítani meg sakkban tartani? hogy az önkormányzatok nem mindig csapták össze a bokájukat és közvetítették a hatalom akaratát?

• a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeinek a megteremtése: törvényerőre emelkedett a vita megoldása, vajon az oktatás szolgáltatás-e (lásd részletesen itt). A törvény szerint az, és a törvény szerint az állam maradéktalanul biztosítani is fogja azt a szolgáltatás igénybe vevők számára. A működési feltételeket eddig az önkormányzatok biztosították, ha nem iparkodtak, a gyerekek máshol kötöttek ki - kérdés, januártól mi lesz? Most ez a törvény fogja az állam működési feltételeit megteremteni, alig három hét alatt, ami még ebből az évből hátravan? És nem utolsó sorban, ezentúl az állam lesz a gyerekekért, vagy a gyerekek az államért? 

• a köznevelési feladatellátás szakmai színvonalának emelése, egységessége: ez már önmagában is ellentmondásos - most az állam vagy azt vállalja, hogy ezentúl minden iskolás a legelittebb iskolai oktatásban fog részesülni, vagy az egységesítés keretében a jókat lerontják, a rosszakat pedig javítják. A mindenki legmagasabb szintre emelése nem valószínű (és valljuk be őszintén, nem is reális), a második esetben viszont nagyobb az esélye a lerontásnak mint a javításnak. Márcsak azért is, mert színvonalat csökkenteni mindig olcsóbb, mint emelni - ráadásul bármilyen kutyaütő, de a hatalomhoz feltétlen lojális tanerővel megoldható,  és nem kell alkalmazni azokat a pedagógusokat, akik az önálló gondolkodás hívei. 

És ha nem lesz egységes színvonal meg működési feltétel minden tankerületben és minden iskolában szerte az országban, ki a felelős? Mi lesz, ha valamelyik szülő úgy látja, a szomszéd rétje zöldebb, másik iskola többet kap, nagyobb a tornaterem, jobb a kaja meg a gyerekek ott jobb kompetencia-felmérést írtak, akkor kihez mehet panaszkodni? A tankerület lesz a felelős az egységes működési feltételek és színvonal megteremtéséért? Esetleg az önkormányzatok? És ha mindkettő, menjen ide is meg oda is, küldözgetik majd össze-vissza, amíg meg nem unja vagy nem talál egy hátszélfújót a minisztériumban?

• a hatékonyabb, költségtakarékosabb intézményfenntartás: ez a pont már most bukni látszik - az önkormányzatokkal párhuzamos apparátusfenntartás drága mulatság (amit eddig egy közszolga csinált, most kettő, két helyen) és már ez a törvény is duplikálja majdnem az összes papírmunkát. A tankerületek üzemeltetése sem tűnik olcsónak meg egyszerűnek, nem is beszélve a  cirka 150 ezres giga-mega intézmény  országos infrastruktúrájának és adminisztrációjának fenn- és kordában tartásáról. (A rendőrség állománya kb. 40 ezer fő, és ott szigorú hierarchia van, katonai fegyelem meg szolgálati szabályzat).

A törvény fő csapásiránya az oktatás államosítása, mely szerint január 1-jétől az állam minden iskola fenntartását magához vonja, de azok működtetését főszabály szerint a 3 ezernél több fős települések megtartják, a kisebbektől azt is átveszi az állam. Egyéni kérésre mindkét településtípus eltérhet a főszabálytól, azaz a kicsik kérhették, hogy mégis maradjon a működtetés, a nagyok pedig azt, hogy ők is átadnák azt, amijük van. A településeknek ezt a döntést alaposan meg kellett fontolniuk, mivel egy tárcaközi bizottság értékeli, és ha szerintük „nem jogos a működtetés átadása, vagy csak hozzájárulás megfizetése esetén, akkor 9 napja van az önkormányzatnak arra, hogy döntését újra átgondolja”, plusz fizetnie kell majd az államnak. 

"(...) a – 493 háromezer lakosnál népesebb településből – összesen 228 döntött úgy, hogy az iskolái fenntartásának elvonásával együtt „vigye az állam” a működtetést is. A listán nagyközségek mellett számos város is akad, köztük olyanok, amelyek kifejezetten iskolavárosokként élnek a köztudatban. Így Sárospatak, Nagykőrös, Zirc vagy Cegléd. Nem kéri a működtetési jogot Sátoraljaújhely, Kiskunfélegyháza, Mohács, Szerencs, Makó, Csorna, Kapuvár, Gyöngyös, Tiszafüred, Szécsény vagy Pápa. Az ország 14. legnagyobb városa, a 65 ezres Érd is ott van a listán a maga 10 oktatási intézményével.

A legtöbb, háromezer lakosúnál nagyobb település Pest megyében kéri a főszabálytól való eltérést, de Borsodból, Szabolcsból, Bács-Kiskunból és Szolnok megye nagytelepülései közül is szinte mindegyik így döntött. A nyugati megyék közül jóval kevesebbel kell dűlőre jutnia a KIK-nek (már ha akar).

A 3 ezernél kisebb települések közül viszont 84 szeretné, ha saját maga működtethetné az iskoláit." (fn.hir24.hu)

A döntés még nem született meg, mely településeknek kell akkor is iskolákat fenntartaniuk, ha nem akarják, de a közeljövőben ki fog derülni, mekkora feladatba vágnak is bele valójában a tankerületi igazgatók. 

De ki mire is vállalkozik valójában?

A december 7-én délután online megjelenő és 8-án hatályba lépő 2012. évi CLXXXVIII. törvény nem kíméli az érintetteket és szépen sorban sorolja a sürgős, sok esetben röpke 5-10 munkanapon belül elvégzendő feladatokat. Vajon mit csinált eddig a minisztérium és mivel érdemelték ki ezt az érintettek? 

Alapvetően szkepticizmusra adhat okot az, hogy például a dohánykoncessziók kiírására nem volt elég egy hónap, hiába foglalták azt törvénybe - határidőre csak olyan kiírás jelent meg, ami lényegében azt tartalmazta, majd egy hónap múlva lesz még egy, ami már azt is tartalmazni fogja, amit a törvény előír. Pedig mennyivel kisebb feladat volt, mint az összes iskola átadás-átvétele egyetlen hét alatt ...

1.

Az önkormányzatok - a munka dübörög

Az önkormányzatoknak 10 munkanapon belül (azaz december 20-ig)  2013. január 1-jei hatállyal módosítaniuk kell az általuk fenntartott települési önkormányzati és 2013. január 1-jétől állami feladattá váló köznevelési alapfeladatot egyaránt ellátó többcélú intézmény, valamint korai fejlesztést és gondozást alapfeladatként ellátó bölcsőde, fogyatékosok ápoló, gondozó otthona és gyermekotthon alapító okiratait  úgy, hogy az intézmények 2013. január 1-jétől kizárólag önkormányzati feladatot lássanak el.

Mivel a települési önkormányzati társulások állami köznevelési alapfeladatot 2013. január 1-jétől szintén nem láthatnak el, ezért nekik december 15-ig kell módosítaniuk az ilyen tárgyú társulási megállapodásokat, és nemcsak szimplán módosítani, hanem egymás között el is számolni a bevitt vagyonnal. De hogy ne érezzék úgy, az e célra rendelkezésükre álló egy hét alatt lazsálhatnak is, meg kell állapodniuk a technikai dolgozók és egyéb alkalmazottak továbbfoglalkoztatásáról és az európai uniós társfinanszírozású projektekben vállalt kötelezettségek teljesítésének egymás közötti megosztásáról is.

Az érintett önkormányzati jegyzők és gazdasági igazgatók valószínűleg térdelő rajtban várják a hétfőt hogy egy-két nap alatt összeállítsák a bizottsági anyagokat, módosítsanak mindent, amit muszáj, hogy aztán az illetékes bizottságok után a testületi ülés még a héten el is fogadja az összes módosítást, a határozatokat pedig megküldjék az illetékes hivataloknak. Gyerekjáték az egész, ki is merne mást állítani? Aztán majd jövőre javítják, ami elsőre nem igazán sikerült ...

2.

Az intézmények és az érintett dolgozók

Mivel az intézmények 2013. január 1-jével – a Központba történő beolvadással – az állam fenntartásába kerülnek, a Kincstár gondoskodik a beolvadással történő megszűnésnek a törzskönyvi nyilvántartásba való bejegyzéséről,  az oktatásért felelős miniszter által december 15-éig rendelkezésére bocsátott adatok alapján. 

Az intézmények január 1-jétől a Központnak önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységeként működnek tovább - az egyszerűség kedvéért az OM azonosítók maradnak a régiek. A fenntartói jogokat a Központ gyakorolja a továbbiakban, kivétel:

• köznevelési intézmény létesítéséről, gazdálkodási jogköréről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról való döntés, valamint
• a köznevelési intézmény vezetőjének megbízása, kinevezése, a megbízás visszavonása, a jogviszony megszüntetésének joga.

A fenntartónak (KIK-nek) az intézmények alapító okiratát április 30-ig kell úgy módosítani, hogy az megfeleljen a hatályos jogszabályoknak.

Január 1-jétől a Központ foglalkoztatotti állományába kerülnek a pedagógus-munkakörben, pedagógiai szakértő, pedagógiai előadó munkakörben, valamint nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítő munkakörben, továbbá az alapfeladat ellátására létesített munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak (az ő munkavégzési helyük a tanév végéig nem változtatható), valamint a technikai dolgozók, ha települési önkormányzat januártól az intézményt nem működteti.

Az a közalkalmazott, aki nem felel meg a képesítési feltételeknek, de már megkezdte szakirányú tanulmányait, illetve annak megkezdését legkésőbb a 2013/2014-es tanévtől vállalja, egyelőre határozott idejű kinevezéssel foglalkoztatható tovább, akinek pedig a nyugdíjig tíz évnél kevesebb ideje van hátra, az mentesül.

A jogszabály azonban úgy fogalmaz, "foglalkoztatható" - tehát minden további nélkül meg lehet tőle válni, ha a KIK illetékese úgy gondolja, és arról sem rendelkezik a jogszabály, vajon ki fogja fizetni a tandíjat, Merthogy szeptembertől kevés az esélye, hogy bárki is ingyen tanulhasson. Ha tanulmányi szerződést kötnek a képzésre, úgy annak fedezetét az államnak (KIK-nek) biztosítani kell, kérdés, ezt elő akarják-e majd teremteni vagy inkább  spórolnak és megválnak az érintettektől.

A "foglalkoztatható" szónak külön nyomatékot ad az a rendelkezés, mely szerint a képesítési előírásoknak való megfelelés hiányában át nem vett foglalkoztatottak számát a Központ létszámának kialakításakor figyelembe kell venni. A technikai dolgozók leépítése tekintetében csak annyi a követelmény, hogy a megfelelő jogszabályt alkalmazzák az illetékesek, egyéb korlát nincs.  

A pedagógusok és az államosított technikai személyzet joggal tarthatnak egy esetleges káosztól valamint attól, hogy nem a szokásos időben kapják majd meg juttatásukat - ugyanis a decemberre járó illetményüket meg egyéb járandóságaikat már a Központ, azaz az állam fizeti majd ki nekik (az önkormányzathoz kerülő technikai dolgozókét meg az önkormányzat) - ennek alapját azok a személyes adatok képezik amelyeket a december 15-ig aláírandó átadás-átvételi megállapodásban rögzítettek és ily módon a tankerületekhez kerültek.

3.

Az önkormányzati vagyon sorsa

Az önkormányzati fenntartó tulajdonában lévő, az intézmény feladatainak ellátását szolgáló ingatlan és ingó vagyon – ideértve a taneszközöket, továbbá az intézményben lévő egyéb eszközöket, felszereléseket leltár alapján a Központ ingyenes használatába vagy ha a települési önkormányzat az intézményt nem működteti 2013. január 1-jét követően, a Központ ingyenes vagyonkezelésébe kerül mindaddig, amíg a köznevelési feladat a Központ részéről történő ellátása az adott ingatlanban meg nem szűnik. 

Ez az a pont, amelyben megdőlni látszik, miszerint az iskolák államosítása nem államosítás, mivel nem érinti a tulajdonviszonyokat. Már miért ne érintené? Az önkormányzatoknak le kell mondaniuk az épületekről nem kevés időre (akár "örökre" is), azokkal tulajdonosként nem rendelkezhetnek, ráadásul az állagmegóvással is bíbelődniük kell plusz fizethetik a közüzemi számlákat is. Cserébe az államnak annyi kötelezettsége van, hogy köteles az önkormányzati erőforrások rendeltetésszerű, racionális használatára - bármit is jelent ebben az összefüggésben az, hogy "racionális".

Valószínűleg a parlamentben ülő polgármesterek lobbitevékenységének eredménye, hogy az eredeti szándékok ellenében nehezítették az iskolák szabad lerablását. A végleges törvényszöveg alapján a Központ az ingyenes használati jogát – szükség esetén az ingó vagyonelemek fizikai mozgatásával – a tulajdonos települési önkormányzat előzetes hozzájárulásával jogosult gyakorolni bármely ingatlanban - tehát ahhoz, hogy például egy projektor egy mezei baranyai iskolából mondjuk egy csókos nyírségibe kerüljön, ahhoz az önkormányzat előzetes hozzájárulása szükséges ráadásul úgy, hogy a költöztetés kizárólag az ingó vagyonelem azonosító adatainak és az új használati helynek a megjelölésével történhet. Magyarul nyilván kell tartani leltári szám alapján mi honnan hová került - ez különösen amiatt fontos, mert ha bezárnak egy iskolát, elviekben az ott található összes dolog visszaszáll az önkormányzatra, még akkor is, ha közben az országjáró túrára indult.

Azonban az önkormányzat vagyonának átvétele még nem minden - ha máshol nem lehet elhelyezni a tankerületet, akkor a székhely szerint illetékes települési önkormányzat gondoskodik az elszállásolásáról. A jogszabály nem említ anyagi ellentételezést, így még az is elképzelhető, az állam alapvetően ingyen szeretné ezt

A viták elkerülése végett utólag még az is bekerült a törvénybe, hogy az ingatlan és ingó vagyon áfa szempontjából közhatalmi tevékenységgel azonos megítélés alá esik, magyarul az átadás nem eredményez áfa-megfizetési kötelezettséget. 

4.

Az igazi banánhéj

Az igazából nagy munka a december 15-ig (azaz 5 munkanapon belül) megkötendő megállapodások előkészítése és aláírása - ez képezi a tényleges átadás-átvétel alapját, aláírói pedig az önkormányzati fenntartó képviseletére jogosult személy és az illetékes tankerületi igazgató, ez utóbbinak a határidő lejártáig be kell szereznie még a Központ egyetértését is. A megállapodás leltárt alapján történik. A megállapodáshoz jegyzőkönyvet is fel kell venni, ennek határideje azonban 2013. április 30. Kérdés csak az, hogyan lehet a megállapodást teljes felelősségtudatban aláírni decemberben, ha a jegyzőkönyv hozzá csak áprilisra készül el?

Ha a felek nem állapodnak meg, az oktatásért felelős miniszter 2012. december 20. napjáig határozattal létrehozza a megállapodást, illetve határozattal dönt a megállapodásban nem rendezett kérdésekről, ez ellen nem lehet fellebbezni és a határozat bírósági felülvizsgálatra tekintet nélkül végrehajtható. A hatalmi szó akkor is hatalmi szó, ha például még a leltár sem készült el időre és a valójában végrehajthatatlant is végre kell hajtani.

A megállapodás alapjául tehát az átadó által hitelesített vagyonleltár szolgál, az aláírást követően az önkormányzati fenntartó a megállapodásban meghatározott vagyont nem idegenítheti el, nem terhelheti meg, nem adhatja bérbe - tehát a továbbiakban nem rendelkezhet szabadon saját tulajdonával.

Az önkormányzat illetékesének a megállapodáshoz teljességi nyilatkozatot kell tennie, melyben felelősséget vállal az általa tett nyilatkozatok, a közölt adatok, információk és tények, valamint az átadott okiratok és dokumentumok valóságtartalmáért, teljeskörűségéért és az érdemi vizsgálatra alkalmas voltáért.

A megállapodás aláírását követően a jegyzőkönyv aláírásáig az intézményvezető felel a felvett és az átadó által hitelesített vagyonleltárban foglalt vagyonelemek megtartásáért - kérdés, hogyan kell majd könyvelni ezen időszakban a fogyó eszközöket (tisztítószerek, fénymásoló papír, stb,), illetve mi lesz az elromlott készülékekkel, használhatatlanná vált bútorokkal?

És itt van a huszonkettes csapdája: teljességi nyilatkozattal mindent át kell adni, de a jegyzőkönyv elkészítésére és a fizikai átadásra akár hónapokat is várni kell. Kérdés: ha fizikailag nem adják át a tankerületnek a papírokat, akkor azok miből fognak dolgozni? Vagy azokat most átadják, később meg jegyzőkönyvezik? És vajon mit takar az, hogy a "nyilatkozatok, a közölt adatok, információk és tények, valamint az átadott okiratok és dokumentumok" teljeskörűek? Minden, ami valaha is az intézmény működésével kapcsolatban keletkezett akár az intézménynél, akár az önkormányzatnál? Lesz valami segítség, mit is kér a KIK, mi kell neki december 15-ig, mi maradhat ki első körben a "teljeskörűségből" és mi ér rá áprilisig? És ha "teljeskörűen" átadnak mindent most a héten, akkor mit kell még átadni áprilisig? Vagy akkor - kiegészítve a december 31-i adatokkal -, újra átadják az egészet? És mi van, ha utólag még valaki talál majd valahol valamit, ami nem került bele a "teljeskörűbe", akkor a "felelőtlenül" nyilatkozó fegyelmit kap, kirúgják vagy egyszerűen csak keresztre feszítik, máglyára küldik?

Az áprilisig elkészítendő jegyzőkönyvnek van mintája (törvény 2.sz. melléklete), ott legalább ki lehet indulni valamiből. Más kérdés, hogy ha egy felelős intézményvezető elolvassa, mit is kell összeszednie, akkor jobb, ha már januárban megigényli a raklapnyi fénymásolópapírt meg nyomtatókellékeket és kér személyeztet is, hogy a dupla adminisztrációhoz leszállítsa az összes kért másolatot, illetve gondoskodik róla, hogy az eredetiben kért anyagok esetében az intézménynek maradjon másolata. Ráadásul vannak, amiket egyszerű fénymásolni, mint például az összes alkalmazott személyazonosító igazolványa, lakcím- taj- és adókártyája valamint a végzettségeket igazoló oklevelek meg erkölcsi bizonyítványok, de a műszaki dokumentáció általában már nem standard A/3-4 formátumú. Az oldalankénti hitelesítés is megkövetel majd egy pár munkanapot az illetékes személytől, elvonva őt az érdemi munkavégzéstől.

A törvény mellékletében felsorolt jegyzőkönyvvel átadandó eredeti meg másolati dokumentum-mennyiség mázsákban meg köbméterekben mérhető - kérdés, gondolt-e bárki is arra, hogy ezt az iszonyatos papírkupacot be kell szállítani a tankerület székhelyére, ott pedig valahol tárolni kell és nem ömlesztve, hanem iskolánként-témánként, kereshető módon, különben minek az egész gyűjtögetés? Ráadásul sok papír a későbbiekben is folyamatosan aktualizálódik, ezek elhelyezéséről is gondoskodni kell, így a folyóméterek egyre csak duzzadni fognak. Amennyiben a tankerületi igazgatók nem profik irattározási ismeretekből, hamar el fogja lepni őket az irathalom, borítékolva a totális káoszt és a jegyzőkönyvekben keresgélést, vajon kinél is van az a bizonyos dokumentum és azon is erősen elgondolkodhatnak, miért kell másolatban nyilvántartás a tankerületnél például a szakmai dolgozókra vonatkozó kiadott munka- és védőruhanyilvántartásról (vajon minden egyes újabb darab kiadásánál és bevételénél ezt lejelentik majd, hogy a tankerület nyilvántartása is naprakész legyen?). A kérdés nem az, lesz-e egymásra mutogatás, ki milyen papírt vesztett el vagy hova tett, hanem az, hogy ez a mutogatós tevékenység a hasznos munkaidő hány százalékát teszi ki.

A helyzetet még súlyosbítani fogja az uniós projektek átvétele: egy-egy projekt akár több folyóméternyi anyagot is feltételez, már maga a támogatási szerződés a mellékleteivel is sok-sok kilót nyomhat - és itt nemcsak a KIK ellenőrizhet meg a minisztérium, hanem az uniós szervek is. Ők meg rögtön jegyzőkönyveznek, hiánypótoltatnak és nem utolsó sorban büntetnek, ha nem találnak valamit.

És ha már belefulladt mindenki a papírhegyekbe, vajon mennyibe kerül mindez az egész ország összes intézményére vonatkoztatva? Valaki kiszámolta, mennyit kell erre fordítani az első hónapokban, vagy lesz majd a nagy meglepődés, "tudtuk de nem sejtettük"? És akkor majd lesz hivatalos papírbeszállító két nap alatt meg nyomtatókellék-kereskedő is, hogy a hatalmas mennyiséget leszállítsa a tankerületekbe? És onnan ki szállítja majd le az intézményekbe? Ki fogja és miből pótolni a lelküket kilehelő nyomtatókat és fénymásológépeket? És vajon az iskoláknak mennyit kell majd levelezniük hogy bebizonyítsák, nem eszik a papírt csak a törvényileg szükséges adminisztrációhoz kell kiirtani az esőerdőket? Mindezt abban az időszakban, amikor már hallottunk olyanról is mint szkennelés, elektronikus nyilvántartások, stb.

5.

Uniós projektek

Az iskolákkal együtt az uniós projektek is az államhoz kerülnek 2013. január 1-jei hatállyal, bármit is fog ehhez szólni az Unió, igaz, a rosszallás megelőzése érdekében a törvény leszögezi, a Központ nyilatkozatban vállalja a projekteredmények fenntartását.

Az átvett projektek esetében a Központ az átadás-átvételi megállapodás aláírásától számított harminc napon belül kezdeményezi a támogatási szerződés módosítását a közreműködő szervezetnél - ez praktikusan azt jelenti, a módosításhoz szükséges összes papírt, számítást, önkormányzati testületi hozzájárulást, konzorciumi megállapodást, stb. össze kell állítani január 15-ig és azt be is kell nyújtani az illetékes közreműködő szervezethez. 

Az önkormányzatok kapkodhatnak - nemcsak az intézmények átadás-átvételét kell megoldaniuk december 15-ig, hanem az átvételre kerülő projektek teljeskörű elszámolását is meg kell oldaniuk 5 munkanap alatt: a teljes dokumentáció átadásával egyidejűleg az általuk igényelt, de még el nem számolt és számlákkal le nem fedett támogatási előleget is át kell adnuk a Központ részére. Ha a projekt többszereplős, azaz konzorciumi formában működik, akkor az előleg összegét tevékenységtípusonként szükséges meghatározni.

A még ki nem fizetett önrészek a továbbiakban az államot terhelik, azt a Központ költségvetésében kell megtervezni - amit azonban az önkormányzat beleáldozott, azt már beleáldozta, mégha hitelből tette is azt. Kérdés, a KIK-nek van-e egyáltalán korrekt információja arról, a jövő évben pontosan mennyit is kell majd költeniük önrészre és ezt mikor fogják majd beletenni a költségvetésükbe.

6.

A nem elhanyagolható egyebek

Az egyéb módosítások azok, amik elsőre szinte átláthatatlanok - csak más törvények paragrafusait cserélik le, elsőre nem is látszik az összkép, az eredeti jogszabály hogyan fog kinézni. Például a köznevelési törvény változása, különös tekintettel az intézményvezetők jogaira:

"A köznevelési intézményben végzett munka jellegén, természetén nem változtat az a körülmény, hogy a köznevelési intézménynek ki a fenntartója. Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményben az e törvényben foglalt kivétellel a munkáltatói jogokat az állami intézményfenntartó központ vezetője gyakorolja. Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény vezetője az állami intézményfenntartó központ által az adott köznevelési intézményben alkalmazottak felett a helyi munkaszervezéssel összefüggő egyes átruházott munkáltatói jogokat gyakorol.” 

illetve a köznevelési intézmény vezetője (...) önálló költségvetéssel nem rendelkező intézmény vezetője kivételével gyakorolja a munkáltatói jogokat a köznevelési intézményben foglalkoztatottak felett”.

Az intézményvezető javaslatára és az állami intézményfenntartó központ jóváhagyásával történik majd a külön jogszabályban meghatározott eszközök, felszerelések, továbbá a taneszközök beszerzése,  mindezt az állam finanszírozza - az állami intézményfenntartó központ költségvetésében az erre a célra tervezett keret erejéig. A kérdés csak az, vajon 2013-ra hogyan történt a tervezés, mire lesz majd szükség és az mennyibe kerül? Előfordulhat, hogy szeptemberben már nem lesz pénz fénymásoló papírra meg krétára, októberben pedig az átadott ingatlanok víz- és fűtésszámlájának a kifizetése is gondot okozhat? Vajon hogyan szereznek majd be iskolai könyvtárba könyveket, ki dönti el, kell-e ez vagy az a mű a diákoknak? Egyáltalán, az intézményvezetők mernek majd bármit is kérni meg javasolni, vagy próbálnak csendben lapulni, nehogy a figyelem középpontjába kerüljenek?

Az intézményvezetők csak reménykedhetnek, decemberben sikerül elég fogyó eszközt bespájzolniuk ahhoz, hogy az új modell első félévét kihúzzák valahogy - vagy egyszerűen a szülőket kell megkérniük, hogy az esélyegyenlőség és egységes színvonal biztosítása érdekében és amíg nem érkezik meg a hivatalos, hatszáz engedélyezésen keresztülhajtott ellátmány, finanszírozzák a WC-papírt meg a krétát.

Ezekből a szakaszokból az érintettek akár ki is bogarászhatják, mi is a feladata ezentúl az igazgatóknak: egyes jogok, amit áruháznak rájuk. Egyszer majd csak kiderül, valószínűleg olyan formában, hogy ezt sem tehetik meg azt sem, viszont ami eszükbe sem jutott, azt meg kellett volna. Kérdés, mikor lesz olyan, mint új Szervezeti és Működési Szabályzat, stb., ami korrekten leírja, kinek mi a feladata az új modellben.

A jogalkotó végül is megoldotta a bérbeadás kérdését is - az önkormányzat akkor adhatja bérbe az iskola épületét, ha az a köznevelési feladat ellátást nem veszélyezteti. A probléma nem kicsi - sok egyesület használ például iskolai tornatermeket és mindenféle esti tanfolyamok is itt találtak helyet maguknak. Sőt, a törvény további engedményeket tesz: a helyi közösségi és kulturális élet feltételeinek biztosítása érdekében az önkormányzati tulajdonú ingatlan használatát tanítási időn kívül külön megállapodás alapján biztosítja a tulajdonos települési önkormányzat számára. Röviden: az önkormányzat használhatja azt a saját épületét, aminek a rezsijét ő fizeti, ha nagyon muszáj kulturális vagy közösségi célra. De csak akkor, ha a KIK megengedi - ha viszont nem, akkor mehet a nyugdíjas klub meg a hímzőkör a kocsmába. Vagy bárhova máshova, ahova beférnek és nem zavarnak.

Aminek január elsejétől be kell indulni, ha törik, ha szakad az az, hogy a kötelező felvételt biztosító iskolába való utaztatásról a fenntartó gondoskodik. Ez praktikusan azt jelenti, hogy január első tanítási napján már a tankerület által biztosított buszoknak kell összeszedni a gyerekeket - tehát nemcsak azt kell tudnia, hány érintett van, hanem azt is, ezek hol fognak ácsorogni a reggeli fagyban. 

7.

Mire jó ez az egész?

A legnagyobb kérdés, valójában kinek és miért jó az, ami a törvényben megjelent? A felsorolt indokok észérvekkel csak nehezen alátámaszthatók, a határidőben és megfelelő minőséggel történő kivitelezés a Mission Impossible kategóriába tartozik, a költségek az eget verik majd, a gyerekeknek semmivel sem lesz jobb, mint eddig. Sőt, a káosz miatti idegesség őket is eléri, ahogy a szülőket is.

Ami biztos, a kormány újabb munkavállalói tömegek közvetlen függését, illetve a munkahelyelvesztés félelméből fakadó lojalitást ért el - kérdés, ez visszaüthet-e és okozhat-e hosszabb távon akár sztrájkokat, szakszervezeti ellenszegülést. Egy biztos, a kormány újabb és újabb olyan munkahelyek fölött diszponál, amelyeket utasíthat, kézivezérelhet és amelyeket vazallusainak juttathat - ezek közül pedig jópár olyan településen van, amelyen jelenleg ellenzéki vagy független önkormányzat regnál - újabb győzelmi trófeák lesznek a hatalom totális megszerzésének folyamatában.

Az oktatásügy ezentúl jóval többe kerül majd az adófizetőknek, a minőségi javulás viszont erősen kétséges ahogy az is, hogy az "új generáció" többet és jobbat kap, mint eddig.

Vajon az érintettek, azaz a gyerekek, fognak bármit is profitálni ebből az egészből? 

Előzmény:

Törvényileg is rajtol az iskolák államosítása

A KDNP és a világnézetileg semleges oktatás 

A kormány és a kultúraváltás történelmi pillanata

Ha nem államosítás, akkor mi?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!