Vajon elfogadható-e az a szülői igény, hogy a köznevelés világi ága (magyarul az állami iskolák) ne kerüljenek világnézetileg elfogult irányítás alá?

A többség véleménye valószínűleg egy határozott "igen". Eddig is, ha valaki egyházi iskolába akarta íratni gyermekét, szíve joga volt, választhatott kedvére felekezete szerint, de dönthetett az állami iskola + hittan kombó mellett is.

De mi van akkor, ha az oktatási kormányzat olyanokat nevez ki a tankerületek élére, akik harcos elkötelezettek egyházi téren? Akik szakmai múltja egyértelműsíti a vallásos nevelés iránti elfogultságukat? Vajon ők ki tudnak bújni a bőrükből mindaddig, amíg állami szervezetet irányítanak, vagy leendő beosztottjaiktól (az összes irányításuk alatt lévő pedagógustól) is meg fogják követelni a hasonló hitbuzgalmat?

"Ütőképes templomi dalárdát is ki lehet állítani a frissen kinevezett tankerületi igazgatókból" - írja a hvg.hu és ezt a kijelentést nevekkel, egykori beosztásokkal is alátámasztja. De a különféle gyülekezeti kórustagok mellett jól futnak a testnevelők is. Politikai elkötelezettségben és ideológiai befolyásoltságban sincs hiány, az újság szerint a kinevezettek közül "korábban többen is felekezeti iskolában oktattak vagy ilyet vezettek, politikai pártok - többnyire a Fidesz-KDNP - jelöltjeiként indultak az önkormányzati választásokon, vagy elfogult civil szervezetekben aktívak".

Nem vagyunk egyformák, van, aki hazafias dalokat szeret énekelni és van, aki polgármester-rokonként zsinóros (hagyományőrző) díszegyenruhában fotózkodik. A kinevezettek között van egyházmegyei oktatási tanácsadó meg kisebbségi identitás-megőrző és van olyan, aki a szlovákiai Érsekújvár alpolgármestere volt. És a rendszerbe vetett hitünk sem csorbul, megjelennek a kinevezettek között rokonok és polgármester volt titkárnője is. 

Valószínűleg sok-sok politikai érv sorolható fel amellett, miért pont ők kerültek a tankerületek élére és irányítják valamint ellenőrzik akár 20 ezer gyermek köznevelését - elkötelezett pártkatonák, "jóemberek" rokonai, hithű, lojális, az egyházi legszigorúbb alá- és fölérendeltséget is jól tűrő, a szigorú hierarchiában is karriert építeni tudó polgárok. De vajon milyen szempontok alapján lettek ténylegesen kiválasztva?

Mert hogyan is szólhat egy "ideális" tankerületi vezető képesítési követelménye? Természetesen informálisan, a hivatalos itt olvasható el:

• Erősen kötődjön a KDNP-hez, vagy legyen jó fideszes hátszele,
• felsőfokú végzettség, nem feltétlen pedagógus (egyetemi vagy főiskolai szintű pedagógus vagy egyetemi szintű jogász vagy közgazdasági, természettudományi vagy bölcsészettudományi és egyes társadalomtudományi felsőoktatásban szerzett szakképzettség és pedagógus vagy közigazgatási szakvizsga)
• vezetői szakmai gyakorlat
• legyen alkalmas arra, hogy egyszemélyben levezényelje akár 20 iskola rohammunkás átadás-átvételét,
• ismerje az összes vonatkozó jogszabályt és azokat tudja alkalmazni
• ismerje a NAT-ot is kívülről-belülről, vagy legalábbis legyen elképzelése arról, hogyan kellene abból tanítani és a tanítás minőségét hogyan lehetne ellenőrizni
• vannak gazdasági ismeretei (tisztában van például a fizetéseket terhelő közterhek méretével, stb.)
• nem rettenjen meg az adminisztrációs terhektől, kenje-vágja az internetet és a különböző irodai alkalmazásokat és speciális szoftvereket
• látott már közelről iskolai oktatást (legfőképpen 30 gyereket egy osztályban tartósan, 45 percen keresztül)
• próbált már kritikán aluli tankönyvekből tanítani, vagy legalább azokból átadható értelmet kihámozni úgy, hogy a tanulók fele ne írjon egyes témazárót
• legyen elkötelezett pártkatona, de legyen képes világnézetileg semleges maradni, ideológiai meggyőződését reggel otthonhagyni, azaz tudja tartósan átlépni saját árnyékát 
• tudjon egyszerre akár 7-800 pedagógus főnöke lenni, rendelkezzen a szükséges vezetői kompetenciákkal és kellő empátiával is, de ha úgy adódik, lelkiismeretfurdalás nélkül képes legyen bárkit kirúgni
• tudja, milyen gondokkal jár egy iskola üzemeltetése és fogadja el, az iskoláknak lehetnek olyan megoldandó problémáik is, amelyekben muszáj neki is közreműködnie
• helyismerete van, tisztában van a tankerület egyedi sajátosságaival és nem a gyerekeket meg a pedagógusokat hibáztatja az osztályok összetételéért
• tudjon bánni a pedagógusokra és iskolákra panaszkodó szülőkkel, még a pártbeli hátszéllel rendelkezőkkel is
• legyen kreatív és ne rettenjen meg olyan problémáktól, amilyeneket eddig még soha nem látott, például most mi lesz az iskola könyvkiadójával? és a nemzetközi diákprogramokkal? ezentúl hova tegyük a normál körülmények között nem oktatható diszes vagy magatartás zavaros gyerekeket? hol legyen a szalagavató bál? megint kellene WC-papír ...
• tudja bármikor, akár még álmából felkelve is számokkal igazolni, hogy az új modell tökéletes, az államosítás csupa napfényt és kacagást hozott az összes érdekelt szívébe (kivétel nélkül), a diákok tudása és a szülők kormányzat iránti lojalitása pedig jelentősen túlszárnyalta a legmerészebb kormányzati elképzeléseket is.
• plusz legyen minden egyébre képes, amit felülről kitalálnak neki és tudjon mosolyogva bólogatni, bármilyen egetverő hülyeséget is kérnek tőle.

De lehet, hogy a minisztériumi meg KIK bírálati szempontok mások voltak, ki tudja.

Elképzelhető, hogy enyhe paranoia, de egyelőre (látva a kinevezések mintázatát) úgy tűnik, a vallásos (keresztény) szellemiség szép lassan beköltözik az állami iskolák falai közé, akár akarjuk, akár nem - és ezzel pedig már egy újabb lépcsőre érünk ideológiai nevelésünket tekintve. Tavasszal még Réthelyi Miklós a "Lelki nevelés - hitoktatás - esély a holnap számára" című ökumenikus tudományos konferencián arról beszélt, hogy a társadalomban nagy várakozás tapasztalható a hittanoktatás és az erkölcstanoktatás kötelező bevezetése iránt, a vallásoktatás célja a miniszter (és a NAT) szerint, hogy az "átprogramozza életünket a hétköznap szentségeivel", a többi között a létezés örömével, az alkotás, a nevelés, a szépség, a hasznosan eltöltött idő értékének és az egyes emberekben rejlő értékek szentségeivel. Most már azonban nemcsak azok a diákok lesznek átprogramozva, akik a hittant választják, hanem azok is, akik  a felülről utasított és ellenőrzött erkölcstant választják. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy a gyermekeknek igazolást kell benyújtani arról, járnak-e hittanra és hova - innen pedig már csak egy lépés az, hogy a tankerületi főnökök tisztában legyenek azzal, melyik család milyen beállítottságú és mely gyerekek (és szülők) szorulnak komolyabb "átnevelésre".

A KDNP szerint a HVG-ben hisztériakeltő felsorolások, manapság gyakran használt szóval "listázás" jelent meg. „Ezek olyan köztudomású, nyilvános adatok összegyűjtésén alapulnak, amelyek nem kérdőjelezik meg a közelmúltban kinevezett tankerületi igazgatók alkalmasságát, felkészültségét, legfeljebb egyéni társadalmi, politikai vagy vallási meggyőződésükről adnak hírt, vagy teszik lehetővé azok feltételezését”.

"A világnézetileg semleges oktatás megteremtése nem jelenti azt, hogy létezik világnézetileg semleges oktató, és így azt sem hogy az abban részt vállalóktól – legyenek tanárok vagy tankerületi igazgatók – ezt kellene elvárni." (kdnp.hu)

És igen, valószínűleg a KDNP-től sem lehet elvárni, hogy bármelyik pozícióba is olyan személyt javasoljon és nevezzen ki az oktatás területén, aki nem lojális hozzájuk (tehát legyen keresztény, mint a párt) - de azért elgondolkodtató, a XXI. században miért kell ennyire erőltetni a kereszténységet kormányzati szinten még a személyzeti politikában is, miközben az alaptörvényünk elviekben deklarálja az állam és egyház szétválasztását. És mindezt a közoktatási rendszerre szétterítve, miközben felmerül a kérdés, hogy - különösen az erős elkötelezettségű - főnökök lekádezerik-e majd újdonsült pedagógusaikat és elvárják-e tőlük, hogy hit- és ideológiai kérdésekben hasonló buzgalmat mutassanak, és a beosztottaknak mennyire kell lojálisnak lenniük ebben az ügyben.

Az azonban érdekes mindenképpen a listában és a Hvg által egyes személyekhez csatolt nyilvános háttér-információkban, hogy kik vállalkoztak arra, hogy egy még a mai napig ki nem hirdetett törvény alapján alig több, mint 20 naptári nap alatt (megspékelve az idén kicsit hosszabbra sikeredett karácsonnyal plusz a téli szünettel), kidolgozott részletszabályok nélkül, anyagi és tárgyi feltételek hiányában, szigorú pártutasításokat követve levezénylik a komplett iskola-államosítást, sőt, ha kiindulunk az eredeti törvényjavaslatból, december 15-ig ezzel kapcsolatban az összes adminisztrációt el is végzik leltárokkal, uniós projektek átvételével és pedagógus átigazolásokkal együtt. És ha van köztük olyan, aki elhivatottságból és jobbítási vágyból jelentkezett a feladatra, hát tisztában kell lennie azzal, hogy ő is osztozni fog a kollektív megítélésben, akár akarja, akár nem. És egy-két rokon vagy épp ideológiailag túlbugzó személy kinevezése tönkrevághatja a szakmailag felkészült, kompetens tankerületi igazgatók renoméját is ...

És végül, de nem utolsó sorban, megint elérkeztünk az alapproblémához: Államhit, akár akarod, akár nem.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Kormányunk új szlogeneket vetett be a tandíj védelmében: "nagyobb felelősségvállalás", "minőségjavítás", "piac igényeinek figyelembevétele" - pedig az egész nem más, mint annak elmaszatolása, hogy a hatalom egy fillért sem óhajt költeni az új generációra, cserébe viszont államosítja a felsőoktatási intézmények gazdálkodását, gazdasági vezetőknek pedig minisztériumi delegáltakat nevez ki.

Azzal ugyan tisztában vannak, hogy a teljes tandíj bevezetését nem tehetik meg, hiszen mégsem ezt ígérték a választáskor, sőt, 2008-ban a legharcosabban ők támadták a tandíjat. És mi a megoldás? Mutatóba állami ösztöndíj meg részösztöndíj-tenger, ami ugyebár eddig sem aratott valami nagy sikert, pláne úgy, hogy azért is alá kell írni az éveket, nincs pardon.

A 2013-ban felvehető hallgatók száma az előterjesztés szerint

Felsőoktatási szakképzés (az egyetemeken, főiskolákon folyó kétéves, gyakorlatorientált képzés)

- állami ösztöndíj: 200

- részösztöndíj: 1300

Alapképzés (hároméves egyetemi vagy főiskolai képzés)

- állami ösztöndíj: 7710

- részösztöndíj: 37350

Osztatlan képzés (öt- vagy hatéves képzés: orvos, gyógyszerész, fogorvos, állatorvos, építész, művészeti képzés)

- állami ösztöndíj: 2380

- részösztöndíj: 2360

Mesterképzés (az alapképzésre ráépülő kétéves képzés)

- állami ösztöndíj: 16 000

Doktori képzés

- állami ösztöndíj: 1300

A fentiek alapján 2013-ban az alapképzésben az állam csak 10 ezer diák tanulmányait finanszírozza jövőre teljes mértékben, 40 ezer leendő hallgató pedig részösztöndíjat kap (nekik csak a képzési költség felét fizeti az állam, az összeg másik felét vagy a hallgatónak kell megfizetnie, vagy ehhez diákhitelt vehet fel). A részletes számok még váratnak magukra.

Egy valamiről nem szólt azonban a sajtótájékoztató: mindezt miből fogják finanszírozni évek múlva az adófizetők. Mert igaz ugyan, hogy ma egy veréb eltűnik a költségvetésből, azonban évek múltán nem túzok-bevétel jelenik meg helyette, hanem jelentős kiadás: az egyre nagyobb mennyiségű diákhitel kamatait - elviekben - támogatja majd a költségvetés, ahogy az állami szolgálatba szegődők helyett pedig vissza is fizeti majd. Az ígéretek szerint. És akkor még nem is beszéltünk a fizetésképtelen ügyfelekről meg a bedőlő hitelekről, amik szép sorban majd szintén az adófizetőket fogják terhelni. 

A kormányszóvivő azt is kijelentette, a Diákhitel 2. fenntartható - kérdés, mi az ára, mennyire fogja megterhelni 5-10 év múlva a költségvetést. Egyelőre a kormány még nem áll elő ilyen számításokkal, és az is kétséges, hivatalosan le fogják-e írni, hogy a mai bejelentés hány milliárd forintos kiadást jelent pár év múlva. Mert nem keveset, az biztos.

És vajon a szereplők hogyan fognak reagálni az új helyzetre?

• az intézmények törhetik a fejüket, miből fogják fenntartani magukat, hány oktatót bocsássanak el - de mivel ez a változás szeptembertől esedékes, egyelőre valószínűleg leköti őket, hogy a drasztikus elvonások után miből fizetik ki a decemberi fizetéseket és hogyan oldják meg a muszáj-szénszünetet. Ráadásul a tervek szerint a nyakukba minisztériumi csinovnyikokat neveznek ki gazdasági vezetőknek, így a gazdálkodási kérdések teljes egészében azok irányítása alá kerülnek.
• a már a felsőoktatásban tanuló diákok örülhetnek, még a rendszer kedvezményezettjei, bár azért félhetnek, rajtuk is egyre nagyobb nyomás lesz. Akik pedig alapképzésről továbbmennének mesterképzésre, azok most elgondolkozhatnak, ha úgy fordul a szél és megint változik a kormányzati akarat, honnan is fogják előteremteni a félévenként cirka 3-400 ezres tandíjat (vagy ennél többet, esetleg kevesebbet, attól függően, milyen szakon tanulnak). Mert az biztos, hogy nem a McDonalds diákmunka órabéréből ...
• a HÖOK mint érdekvédelmi szervezet is végre hallatja a hangját - népszavazást kezdeményeznek a tandíjmentes felsőoktatásért. A téma a Fidesznek ismerős lehet, csak most a másik oldalon vannak, és akár szó szerint be is idézhető az indoklásba az egykori Orbán Viktor beszéd:

És még ez is hozzáfűzhető:

"A tandíjnak egyetlen dologhoz van köze: ahhoz, hogy valakik elbénázták a magyar gazdaságot, elbénázták annak működtetését, és ennek árát akarják velünk megfizettetni." 2008 március, Orbán Viktor. 

A HÖOK azt is bejelentette, hogy a jövő héttől egyetemi megmozdulások is várhatók, amelyek formájáról valószínűleg a pénteki választmányi ülésen döntenek

• az adófizetők valószínűleg vérmérsékletüktől és anyagi lehetőségüktől függően fognak a kérdéshez állni:
  • van, aki örül, na erre se fog többet költeni a költségvetés, aki akar tanulni, az igenis fizessen
  • van, aki erősen vulgáris szavakkal ad hangot annak a véleményének, miszerint jelenleg a parlamentben olyanok ülnek, akik ingyér szerezték a diplomájukat, sőt, a legtöbbnek a gyereke is államilag támogatva tanul plusz annak idején a tandíjmentességért kampányoltak, tehát teljesen elfogadhatatlan a felsőoktatás fizetőssé tevése, pont ettől a parlamenttől.

forrás: blikk.hu

Blikk.hu: "Így törlesztenék a felvett diákhitelt a kormánytagok. A tabló mutatja, hogy ha a kormánytagok ma végeznék az egyetemet, az mennyibe kerülne, és mennyi ideig fizetnék a rá felvett diákhitelt. A törlesztést az első állásukból kapott keresetük alapján számoltuk ki. Aki nem a szakmájában helyezkedett el, annál a képzésének megfelelő állás átlagkeresetéből kalkuláltunk. Az ábráról hiányzik Németh Lászlóné fejlesztési miniszter, mert neki nincs diplomája"

• • van, aki erősen elgondolkodik a Fidesz új generációval kapcsolatos szlogenjein meg a fiatalok itthon tartásán meg azon, vajon lehet-e még egyáltalán hinni a kampányszövegeknek - hiszen hatalmukban áll egyik nap ezt mondani, a másik nap meg azt cselekedni
  • a felsőoktatás előtt álló fiatalok szülei valószínűleg csak akkor ikszelik majd be a kormánypártokat legközelebb, ha a rendszer kegyeltjei - vagyis meg tudják fizetni a tandíjat és örülnek, hogy a gyermeküknek hirtelen megnő az egyetemre bejutás esélye. Mert lassan a kutya sem fog továbbtanulásra jelentkezni, szabad lesz a pálya, már a legalacsonyabb pontokkal is be lehet kerülni akár kurrens képzésekre is.
  • a reálszférában dolgozó HR-esek elgondolkodnak, vajon pár év múlva honnan szereznek majd bizonyos területeken megfelelő tudású szakembereket? Ha csak a minimális pontszámmal bejutott, de apu által három-öt évig tandíjat kiperkált végzősök kerülnek ki a munkaerőpiacra úgy, hogy sokat az egyetem sem mert tőlük követelni, nehogy még az a kevés fizetős diák is eltűnjön a rendszerből, hát a munkáltatók nem biztos, hogy repesni fognak az örömtől. Viszont soha nem lesz aktuálisabb a fiatalokat marasztaló reklámfilm életérzése. Kérdés, erre a nemzedékre gondolt-e a Fidesz, mint felelős nemzedékre.
• a közeljövőben felsőoktatásba jelentkezők eldönthetik, fizetnek vagy megszöknek.
• • Ha tehetségesek, irány külföld, ösztöndíjakkal, az se biztos, hogy többe fog kerülni, mint az itthoni tandíj+megélhetési költség. És a tapasztalatok azt mutatják, sok egyetem érdeklődik a magyar tehetségek iránt (dánok, németek és amerikaiak is), és már van olyan középiskola, ahol a végzősök 30%-a idén be sem adta hazai felsőoktatásba a felvételi kérelmét. Hát ők azok, akik nagy eséllyel nem fognak hazajönni és itthon adót fizetni.
  • Azt is eldönthetik, ha nem a kormány által oly előszeretettel emlegetett és szerinte piacképesnek tartott műszaki, természettudományi, agrár, informatikai és egészségtudományi képzésekre akarnak jelentkezni, akkor hova tovább, és mindez majd mennyibe kerül. Esetleg várnak valamiféle génsebészeti beavatkozás lehetőségére, mégse a humán tárgyakat szeressék meg a közgazdaságtan se érdekelje őket. Az pedig egy cseppet sem vigasztaló, hogy vezetőink szerint mindenkinek van lehetősége tanulni - igen van, csak örökre eladósodik. Aztán meg hallgathatják, milyen felelőtlenek is voltak, hogy eladósodtak.
  • vérmérsékletüktől és szüleik tapasztalatától függően azt is eldönthetik, vajon elhiszik-e, amit a kormány mond, miszerint ha majd az államnál helyezkednek el a végzés után, a törlesztőrészleteket az állam átvállalja, a piaci szférában pedig ezt a lépést a vállalatok számára adókedvezmény biztosításával teszik vonzóvá. Jogszabály ugyan erről még sehol (nem mintha számíthatnának arra, hogy módosítások nélkül meg tud élni a rendszer legalább 4-5 évet), a kormányszóvivő szerint a konkrét részletek pedig még kidolgozás alatt állnak. Magyarul: valószínűleg sokakban fel fog merülni a kérdés, vajon valaha is bárki is segít-e nekik törleszteni, vagy az állam otthangyja őket magukra úgy, ahogy vannak, adóssággal a nyakukban. Biztatási kár miatti igényüket meg majd benyújthatják az épp regnáló kormánynál.

Kérdés, a keretszámok drasztikus megvágásától miért is javulna a minőség - az intézmények foggal körömmel fognak ragaszkodni ahhoz, hogy aki egyszer már beesett az ajtón és hajlandó fizetni, az jó sok ideig ott is maradjon és félévente utalja a tandíjat. Buktatás kizárva - még a végén elmegy a delikvens és miből fogja magát finanszírozni az egyetem, főiskola? Új diák nem lesz helyette másod- vagy harmadévben - és így a rendszer bekódolja magába, hogy az aranytojást tojó tyúkot bármi áron is az akolban kell tartani. Kit érdekel a színvonal? Inkább az legyen a béka feneke alatt, minthogy megszűnjön az intézmény.

A "nagyobb felelősségvállalás" sem igazán jó szlogen - fel tud mutatni a kormány olyan statisztikát, miszerint csak azok hagyják ott a felsőoktatást, akiknek úgy tartja kedvük? Nem lehet, hogy olyanok is, akiknek például nem volt megfelelő információjuk arról, hogy amilyen szakra jelentkeztek, az valójában mit követel tőlük vagy épp mit ad nekik? Esetleg személyes körülményeik változása miatt el kellett menni dolgozniuk, gyereket szültek, stb.? És egyébként, miért is csak a diák az egyedül hibás abban, ha kimarad, lemarad? Hiszen elképzelhető az is, hogy már a középfokú oktatás sem nyújtotta számára azokat az alapokat, amik szükségesek lettek volna a felsőoktatásban.

És mi változik még?

• három bizottságotalakítanak az egyetemek pénzügyi helyzetének rendezésére:
  • Naszvadi György a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára az egyetemek adósságrendezési kérdéseit,
  • Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár az egyetemi uniós projektek önrész-átvállalását,
  • Varga Mihály tárca nélküli miniszter pedig az egyetemi ppp-beruházások kiváltását tekinti át.
• a 2014-2020 közötti időszakban az európai uniós támogatási projektekből majd ezer milliárd forintot fordítanak a felsőoktatás fejlesztésére - ez egyelőre inkább csak óhaj, mint tényleges lehetőség.
• államosítják az egyetemek gazdasági irányítását, az egyetemi kancelláriák vezetőit az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzetgazdasági Minisztérium javaslatára a kormány nevezi ki - ezzel teljesen sarokba szorulhatnak a rektorok, illetve az egyetemi tanárok, kutatások, stb., az intézmények önállósága pedig végleg megszűnhet, hiszen csak arra fordíthatnak pénzt, amit a minisztérium delegáltja engedélyez - bár a részletek még nem ismertek, de akár teljes szakok, karok, kutatási projektek tűnhetnek el a süllyesztőben, ha az nem tetszik a hatalmon lévőknek.
• külön ösztöndíjat alapítanak az élsportolóknak és edzőknek, hogy tehetségüket ne külföldön, hanem az egyetemi sport felvirágoztatására kamatoztassák. Ez valószínűleg majd növeli a minőséget és piacképességet, különben miért most jelentették be?

És ha már a sportnál tartunk, felmerülhet még a kérdés: vajon a költségvetés, különféle állami cégek meg a TAO miért a látványsportokat támogatja százmilliárdos nagyságrendben, miért stadionok épülnek meg műfüves pályák, akár szükség van rájuk, akár nem? A futball miért nem tarthatja el önmagát és a felsőoktatásnak miért kell? És mikor lesz majd az, amikor az 1%-ot egyházak helyett a felsőoktatásnak lehet felajánlani?

És miután egy árva kukk sem hangzott el arról, az új keretszámok hogyan fogják megterhelni a költségvetést, ha a kormány nem számol, legalább az ellenzék szakpolitikusai számolhatnának, mibe is fog kerülni ez a nagy "takarékosság" az adófizetőknek. Még az unokáink is fizetni fogják a Diákhitel 2-ből eredő tartozásokat ...

A lényeg, hogy "a kormány célja a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának növelése". Legalábbis ez a címe a KDNP közleményének.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Nem kellett sokat várni, hogy valaki ne csak elméleti matematikával, hanem a gyakorlatban is megcáfolja a Fidesz-KDNP azon magyarázkodását, miszerint a választási regisztráció a választókért van, meg a választás tisztaságáért. Sőt, erősen inogni látszik Gulyás Gergely fideszes képviselő kijelentése is, miszerint a regisztráció nem lehet probléma, egy perc alatt el lehet intézni.

Ahhoz, hogy az Alaptörvény által biztosított jogunkat gyakoroljuk, regisztráció útján meg kell szereznünk a jogot, ami jogot ad - azaz vagy ügyfélkapun keresztül kell érte folyamodnunk (cirka 1,3 millió állampolgár teheti ezt meg, ennyien regisztráltatták eddig magukat), vagy személyesen elzarándokolunk és vagy hozzáférést szerezünk az ügyfélkapuhoz, vagy a jegyzőnél regisztráltatjuk magukat. Oké, a törvény szerint a jegyző delegálhatja beosztottjára a jogot, hogy felvegye a választói névjegyzékbe az állampolgárt, de ez csak annyi könnyebbség, hogy nem neki személyesen kell ezzel foglalkoznia, hanem valaki másnak.

Schmuck Andor, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) ügyvezető elnöke most nyilvánosságra hozta, mire jutottak a rendszer tesztelésével - no nem országosan, csak Budapesten kísérleteztek azzal, hogy ügyfélkapura regisztráljanak annak érdekében, hogy majd később, a rendelkezésre álló rövid időtartam alatt már csak a névjegyzékbe kelljen bejelentkezniük. És mi az eredmény?

Tesztelték a rendszert, azaz azt, "hogyan működik a magyar államigazgatás, ha csak 40 szépkorú választópolgár időpontot kér az önkormányzatokon, hogy ügyfélkaput tudjon nyitni. Csak ez, azaz a választási regisztrációt megelőző, illetve az annak megkönnyítéséhez feltétellé tett ügyintézés is csúfos kudarcot vallott (...). Az időpontkérés ugyanis mintegy 4 percet vett igénybe személyenként, azaz több mint két órát a 40 választópolgárnak, miközben egyelőre egyikük esetében sem történt érdemi ügyintézés."

Ezek szerint Gulyás Gergely kijelentése már ezen a ponton megbukott: 

• elképzelhető, hogy az az általa hivatkozott egy perc a jegyző felé közvetlen hívás formájában történt, hogy aztán a regisztráció személyesen is megtörténhessen majd kedélyes körülmények között kávét kevergetve, baráti találkozó keretében
• vagy neki személy szerint van ügyfélkapuja, és abból indul ki, ha neki van, mindenkinek van és ugyanolyan flottul tudja is kezelni, mint ő.

És hogy fog történni majd a gyakorlatban, protekció meg már meglévő ügyfélkapus hozzáférés nélkül? A törvény szerint 160 nap áll a rendelkezésre a választásra jogosultak, azaz 8 millió állampolgár regisztrációjára. Ebből 1,3 millió ügyfélkapun keresztül intézkedhet (jó. lehet hogy addigra lesz 2 millió is az óvatos előre gondolkodókkal), a többi mehet személyesen a jegyzőhöz (vagy annak beosztottjához), a maradék 6-6,5 millió pedig elzarándokol a jegyzőjéhez, vagy annak helyetteséhez, egyéb delegáltjához, magyarul a kijelölt ügyintézőhöz.

Ha az illetékes hivatalnok napi  8 órában ezt fogja csinálni, megállás és szünet nélkül (nincs telefon, kaja, mosdó, stb.) és folyamatosan működik a számítógépes rendszer és ő is iparkodik (3 percenként 1 fő), akkor óránként 20 szavazóval számolva naponta akár 160 regisztrációt is fel tud vinni a rendszerbe. Ha ezt megszorozzuk a 160 nappal, akkor összesen 25.600 regisztrációt tud elvégezni. De ez csak a legoptimálisabb körülmények között: nincs egyéb feladata (azaz a munkaköréből eredő feladatokat más közszolga végzi ezen időtartam alatt a saját munkája mellett), nincs szabadság, betegség, csőtörés otthon, áramszünet és számítógépes krach a hivatalban és egy kávéért sem állt fel a székéből csak a kötelező 20 perces (fizetés nélküli) munkaközi szünetben. Plusz a hivatal is berendezkedett a mindennapi ügyfélfogadásra, teljes munkaidőben.

Természetesen ez a tempó feltételezi, hogy az állampolgárok mindig, egyenletes tempóban és időben ott vannak,  ahol kellenek és például telefonon keresztül is be lehet jelentkezni, hogy ne kelljen napokig kísérletezni és sorszámért hajnalban a hivatal elé állni. Mert aki aznap a 161. regisztrálónak esik be, hát nagy eséllyel lemarad és próbálkozhat még egyszer.

Az önkormányzatoknak innentől kezdve már csak ki kell szorozniuk, mennyi emberi és anyagi erőforrásra van szükségük - a valójában oly felesleges - regisztrációból adódó feladataik ellátásához és a legjobb, ha ezt bele is veszik az éves költségvetésükbe, ezzel is elkerülve a "tudtuk, de nem sejtettük" kínos állapotát. Tehát mire van szükségük?

• 25 ezer választópolgáronként 1,5 jegyzőre (helyettesre, feladatot átvevőre), figyelembe véve a szabadságot, betegséget, stb.
• 1,5 fő telefonos ügyintézőre, aki a telefonhívásokra folyamatosan válaszol, valamint beosztja az időpontot kérőket (a helyettesítést itt is meg kell oldani, ha bármilyen okból kiesik az, akire a feladat bízva van)
• 1,5 fő biztonsági őrre, aki a létszámfelettieket elzavarja, a türelmetleneket lecsillapítja, az állampolgárok gyerekeit időszakosan szórakoztatja valamint megoldja, hogy a nem akadálymentesített irodába az is bejusson, akinek el van törve a lába és hát ugye a babakocsit sem könnyű egyedül felvinni a lépcsőn (a helyettesítést természetesen itt is meg kell oldani)
• 1,5 fő rendszergazdára, aki térdelőrajtban várja a problémák felmerülését és azonnal intézkedik, ha összeomlik a rendszer, nincs internetkapcsolat, bedöglik a nyomtató, kifogy a toner vagy egyszerűen csak az ügyintéző által csúcsrajáratott terminál leheli ki lelkét.
• 1,5 fő takarító, aki meglehetősen gyakran felmos (eső, sár, hólatyak, széthagyott használt papírzsebkendők, unalomban evésből származó maradékok, kilötykölt üdítő, stb.), nehogy baleset érje a hivatalba nem ideális időjárási körülmények között érkezőket, valamint az ügyfélmosdót is folyamatosan takarítja, mégse legyen olyan az extrahasználattól, mint egy vasúti illemhely.
• 1,5 fő utazó jegyző (vagy helyettes, stb.), aki otthonukban keresi fel azokat, akik a törvény alapján jogosultak házhoz hívni a hivatalt csak azért, hogy a választás napján ők is szavazhassanak.

Természetesen az eredeti feladatokat is meg kell csinálnia valakinek, (magyarul az egész regisztráció olyan, mint az almaszedés, idénymunka), illetve azt is ki kell kalkulálni, mennyi túlóra származik a törvény végrehajtásából. Mindezt úgy, hogy a járás a hadrafogható hivatalnokok egy részét bekebelezi január egytől.

Ezen kívül még mi szükséges? Egy olyan helyiségre, ahol folyhat a regisztráció (ide más típusú ügyintézést nem igazán lehet betelepíteni), székek az órák óta ácsorgóknak, fogasok a kabátoknak, nyomtatóhoz papír, festék valamint egyéb kellékanyagok (mert ugye mindenki kap igazolást arról, hogy ott járt), tollak (jópárat úgyis lenyúlnak majd a kedves sorbanállók), extra mennyiségű takarítószer, WC-papír, szappan, stb. És ezek közül van olyan (nyomtató, papír), ami nélkül a regisztrációt technikailag nem lehet végrehajtani - az egész folyamat feszes "just in time" rendszert feltételez.

A fenti számolás persze csak elméleti - a gyakorlatban bukhat az egész:

• mit csinál az önkormányzat, ha 4-500 ember akar egyetlen nap regisztrálni? Hazazavarja őket? Még éjfélkor is túlórázik a hivatal?
• hagyják fotózni a sorokat vagy sem? ha fideszes az önkormányzat, akkor nem, ha nem kormánypárti, akkor igen? mikor mondhatják majd azt a hivatalok, képtelenek vagyunk megoldani a feladatot? vagy egyszerűen csak bejelentik, anyagi forrásaikból nem tudják finanszírozni a regisztrációt, se pénz se paripa?
• át lehet majd irányítani más jegyzőhöz azokat, akik nem férnek be az időkeretbe? Vagy állítanak fel éjjel-nappali ügyintéző sátrat az önkormányzat előtt?
• a kormány hogy fog felkészülni arra kommunikáció-ügyileg, hogy bár regisztrálni akarnak sokan, de egyszerűen nem jutnak majd be a hivatalba, hogy ezt meg is tegyék? Oké, a nemzetközi sajtó eddig sem érdekelte őket, de most az alapjogok jelentős korlátozása, illetve akár a választási csalási kísérlet gyanúja is napirendre kerülhet külföldön is, és nemcsak az úgynevezett, jobbról erősen kritizált "liberális" médiában, hanem minden olyan hírforrásban, amelyek hisznek abban, hogy a demokráciában vannak megkérdőjelezhetetlen alapelvek. Ráadásul mindez úgy, hogy az Alaptörvényünk is kimondja:

"Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen"

• mi lesz azokkal, akiknek választói joguk ugyan van, de lehetőségük nincs? azokkal, akik akár fényképpel, filmfelvétellel, stb. igazolják, ők akartak regisztrálni, de a rendszer nem engedte őket? az ő panaszukat ki fogja elbírálni?
• lesz olyan nyilvános adatbázis, ahol bárki megtekintheti, ha regisztrált, tényleg bele is került a rendszerbe?
• és végül, de nem utolsó sorban, a választási bizottságok hogyan állnak majd azokhoz a szavazáson megjelentekhez, akik akár pecsétes papírral vagy ügyfélkapuról kinyomtatott ügyfélkapus igazolással jönnek, de ki tudja milyen okból mégsincsenek a listán, így nem is szavazhatnak majd? Elzavarják őket, négy év múlva jöjjenek vissza és  legyenek szívesek legközelebb járjanak el körültekintőbben?

Ezek többsége természetesen technikai kérdés (és nem elméleti okfejtés a demokráciáról az alapelvekről meg a hatalomhoz ragaszkodásról), amit akár végig is lehetett volna gondolni a regisztrációs törvény elfogadása előtt. Ráadásul nem csak egy képviselő ül a parlamentben, hanem a többség szerint tökéletes az új rendszer (még a gyakorló polgármesterek szerint is). Az pedig nem mentség, hogy "majd a jegyző mindenkihez házhoz megy" ötlet végül is le lett szavazva (ott bukott meg igazából a matematika).

"Kísérletünk jól bizonyította, hogy miután még időpontot kérni sem lehet telefonon, már az ügyfélkapus regisztráció elvégzése céljából személyesen megjelenő 40 plusz állampolgártól is szétesik az államigazgatás. Mit fognak kezdeni 8 millió választópolgárral" - tette fel a kérdést Schmuck, aki szerint egyértelmű, hogy a választási eljárási törvény technikailag is kivitelezhetetlen."

Ha egy szinte mérhetetlen párt, az MSZDP már tesztelte a rendszert, nem lenne ideje annak, hogy ugyanezt megtegyék a kormány illetékesei is? Esetleg a regnáló polgármesterek felmérjék, mire képes a jegyzői hivataluk és mire nem? És a tapasztalatok alapján akár még időben módosítható, vagy akár vissza is vonató lenne a rendszer, pusztán technikai okokra hivatkozva.

Vagy lehet a végén mindent rákenni az ügyintézőkre, direkt szabotálták a rendszert.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Újabb nemzeti konzultáció a határon - most éppen a hajléktalanok témájában és a megyei jogú városokban. És miért? Legfőbb taláros testületünk nemrégi döntése miatt, röviden: Orbán Viktor szerint "ésszerűtlen az Alkotmánybíróság döntése, amely kimondta, hogy lehet az utcán élni".

"Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem a hajléktalanoknak a közterületekről való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását. A hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie. Ha az állam önmagában azt bünteti, hogy valaki kényszerűségből – lakhatását valamely okból elvesztve – a közterületen él, az az Alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével összeegyeztethetetlen. Ezzel összefüggésben ugyanis az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a mások jogait sértő, illetve a közrendet veszélyeztető magatartásoknak a szankcionálására a szabálysértési törvény számos önálló tényállást állapít meg (pl.: koldulás, csendháborítás, köztisztasági szabálysértés, szeszesital fogyasztásának tilalma, tiltott szerencsejáték, veszélyeztetés kutyával, közerkölcs megsértése, garázdaság stb.). Mindemellett az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vizsgált tényállás sérti a jogbiztonságot, mivel a törvényszöveg hiányosságai és ellentmondásai olyan súlyos problémákat jelentenek, amelyek jogalkalmazói jogértelmezéssel nem oldhatók fel." (Közlemény a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát szankcionáló szabálysértési tényállás megsemmisítéséről, 2012. 11. 13)

"Közelednek az ünnepek, főhet a polgármesterek feje, hogyan tiltsák meg azokat a rendezvényeket, amelyek rossz fényt vetnek  a tündérmesénkre, illetve hova űzzék azokat a honfitársainkat, akik nem illenek bele a következő kampányba.

De a fideszes polgármesterek nem adják fel. Hogy mit? Bármit megtesznek, akár törvényt is módosíttatnak, csak ne lássanak hajléktalanokat az aluljárókban. Meg bárhol máshol a közterületeken, életvitelszerűen." (Ha nem látjuk, akkor nincs is? morgasjoga.blog.hu, 2012. 11. 26)

Hát itt van a megoldás: először cirka egymilliárdért nemzeti konzultáció (na jó, falvakba most nem, így lehet, hogy 500 millióból kijön majd), aztán gyorsan levonni a következtetést, a konzultáló tömeg nem akar hajléktalant látni, kérdőívek meg mennek a zúzdába, mert minek is lennének megőrizve.

Miniszterelnökünk szerint, ha a konzultáló többség akarata eltér majd az Alkotmánybíróság döntésétől, akkor úgy fogják módosítani az alaptörvényt, hogy ne lehessen alkotmányellenes a hajléktalanok kitiltása.

A nép igénye parancs, tehát mindent meg kell tenni érte és lehetőleg rögtön ott kell kezdeni, ahol az Alkotmánybíróság befejezte - a kőbe vésett új alaptörvényünknél. A módosítás már gyorsan megy, bár konzultációval együtt azért nem lesz meg idén karácsonyra, így sajnos most még szabadon élhetnek a fedél nélküliek alkotmánybíróság által biztosított jogukkal. És az alaptörvény díszkiadásához a csere-lapokat is elég lesz jövőre legyártatnia Kerényinek. Vagy teljesen újakat nyomtatnak, a régieket meg összegyűjtik a hajléktalanoknak - az alaptörvényünk méltósága úgysem lesz már a régi.

Kérdés, mi lesz az új, hajléktalanokra vonatkozó alaptörvény-szöveg: vajon végleg kiírják a lakhely nélkülieket a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, vagy csak a megyei jogú városokból a meg nem kérdezett városokba és községekbe száműzik őket, esetleg gettóba zárhatóak lesznek életvitelszerűen? Vagy egyszerűen csak kiradírozzák őket a magyar társadalomból, törvényen kívülinek minősítik őket, arra hivatkozva, hogy ezt akarták a konzultálók? És ha már nem léteznek, törölhető a TB-számuk, bezárhatók a befogadó intézmények, erre sem kell költeni, feladat kipipálva? Esetleg kimondja majd az alaptörvény, csak az jogosult az emberi méltóságra, aki havi x Ft fix jövedelemmel rendelkezik (vagy kecskével), plusz soraiba emeli azt a sztereotípiát is, miszerint minden hajléktalan alkoholista meg drogos/szerencsejátékos és csak saját magának köszönheti, hogy így járt?

De vajon a kormánynak tényleg az a feladata, hogy ilyen módszerekkel küzdjön a hajléktalanság ellen? Nincs döntéshozók kezében olyan szociálpolitikai eszköz, amely nem lenne ilyen drasztikus és kirekesztő? Vagy csak az Alkotmánybíróság él lila fellegekben és gondolja úgy, "a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie"?

És ha már lesz precedens, akkor később bármilyen (akár kamu) nemzeti konzultációra hivatkozva, bárkit ki lehet majd írni a hazai jogrendszerből, bárkit meg lehet fosztani a jogaitól?

Tóth Györgyi: vélemény (ARC 2012)

És ha már megvoltak a hajléktalanok, kik lesznek a következők? A fogyatékosok? A munkaképességüket elvesztettek? Vagy bárkik, akik épp nem sorolhatók be a fősodorba és választói értékük meg érdekérvényesítésük is csekély? Mert csak az első lépést nehéz megtenni egyes csoportok kitagadáshoz, utána a többi már sokkal könnyebb. És mindezt úgy, hogy a KDNP asszisztál a gombnyomáshoz, mint kereszténydemokrata párt. 

"A személy közösségi jellege és a felelős szabadság alapozza meg az emberek közötti együttműködést, a közösségvállalást és segítést, vagyis a szolidaritást.

 A személy méltósága és az emberi élet értéke megköveteli mindenkitől a szegények, a hátrányos helyzetűek, a betegek és a fogyatékosok támogatását, a szolidaritás és a szociális igazságosság elve szerint.

A szolidaritás nem szűkíthető le csak a szociálpolitikára, vagy a karitatív tevékenység területére, hanem a társadalmi, gazdasági élet egészét át kell hogy járja. A KDNP – mint néppárt – azért küzd, hogy a társadalom minden tagja, csoportja vagy rétege szolidáris legyen másokkal. (...)

A KDNP olyan szociálpolitikát és szociális gondoskodási rendszert akar, amely hatékony gazdaságpolitikán alapul, amely biztosítja az emberi méltóság megőrzéséhez szükséges minimális létfeltételeket." (A Kereszténydemokrata Néppárt politikájának alapelvei)

Egy párt politikai alapelveit sem lehet nehezebb átírni, mint az alaptörvényt, a híveket is meg lehet győzni, hogy a konzultációs többségnek nincs szüksége társadalmi szolidaritásra és az emberi méltóság megőrzéséhez szükséges minimális feltételekre sem. A többség akarata pedig szent, így sutba lehet dobni minden, a keresztényi szeretetről meg karitatív tevékenységről szóló blablát.

És ha el fog tűnni az alaptörvényből az emberi méltóság védelme, mint alapjog, akkor mi lesz helyette? Vagy erre is a konzultálók adják majd meg a választ, mint legfőbb, a választóknak felé politikai felelősséggel tartozó jogalkotók?

És végül, de nem utolsó sorban, nem lehetne hasznosabban elkölteni azt a fél/egymilliárdot, esetleg épp a hajléktalanok érdekében? Vagy túl demagóg a kérdés?

"Összesen a teljes lakosság 31 százalékát, mintegy 3,1 millió embert érintett a szegénység vagy a szociális leszakadás problémája 2011-ben Magyarországon - állapította meg az Eurostat. Az elmúlt években - vélhetően a válság miatt - az arány folyamatosan emelkedett, hiszen 2008-ban még csak 28,2 százalék volt, 2010-ben pedig 29,9 százalék. 

Az Eurostat három csoportba sorolja az érintetteket, ezek között természetesen vannak átfedések. Az uniós statisztikai hivatal adatai szerint tavaly a magyar lakosság 13,8 százalékát fenyegette az elszegényedés veszélye az államtól kapott szociális transzferek után is. Emellett a lakosság 23,1 százaléka már a gyakorlatban is elnyomott helyzetben volt, az 59 év alatti magyar állampolgárok 12,1 százaléka pedig olyan háztartásban élt, melynek nagyon alacsony volt a munkaintenzitása." (mfor.hu)

Előzmény: Ha nem látjuk, akkor nincs is?

                Indul a konzultáció konzultációja

 Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Vajon szükség van a fiatalok szexuális felvilágosításra? Hoffmann Rózsa szerint: „A politikai erő most nem a felvilágosítás, hanem az etika felé indult el.”

Kérdés, a köznevelési főilletékes szerint akkor a felvilágosítás és az etika egymást helyettesítheti a NAT-ban? Vajon az etika sokkal fontosabb, mint a szexuális felvilágosítás? És a készülő etikakönyvek hogyan fogják tárgyalni a szerelmet és a szexet? Úgy, mint kötelezően házasságon belüli ténykedést vagy a szeretetre, az örömszerzésre is hangsúlyt helyeznek? Köznapi megközelítésre törekszenek majd, vagy leragadnak a biblikus hagyományoknál, esetleg a keresztény egyházak jelenleg uralkodó megközelítéseit veszik alapul a szexuáletika óráknál?

"Napjainkban sokan hangoztatják a jogot, hogy a szexualitással házasság előtt éljenek, legalábbis amikor már a biztos elhatározás a házasságkötéshez megvan, és az érzelmi kötődés is, ami valami módon már ekkor házassági érzület a személyek lelkületében, és kívánja ezt a beteljesülést, amely őket közös természetük alapján készteti; főleg amikor a házasság megkötése külső körülmények miatt akadályozva van, vagy ha ez a bensőséges kapcsolat szükségesnek látszik a szeretet megőrzése miatt.

Ez a vélemény ellentétben áll a keresztény tanítással, amely szerint minden emberi nemzésaktusnak a házasság keretein belül kell történnie. Valójában amennyiben áll azoknak a feltételezése, akik ilyen érettség előtti kapcsolatokra kötelezik magukat, mégis igaz marad, hogy ők nincsenek meggyőződve annak végső komolyságáról és hűségéről, és nincsenek meggyőződve arról, hogy egy férfi és egy nő ilyen személyes kapcsolata mentes lenne a fantáziától és a múló szenvedélytől. (...) A házassággal a házastársak szeretete belekapcsolódik abba a visszavonhatatlan szeretetbe, amellyel Krisztus kapcsolódik az Egyházhoz, miközben a bujaságban egyesült testek beszennyezik a Szentlélek templomát, amivé a keresztény vált. A testi egység tehát nem megengedett, ha a férfi és a nő nem kötődik egymáshoz kifejezett életközösségben." (Somfai Béla Szexuális etika jegyzet 1999)

Egyáltalán, az etika tankönyvek kitérnek majd olyan szexuális témákra,  mint a szexszel zsarolásra, a nemi úton terjedő betegségekre, a védekezésre, a "nem biztos, hogy mindenki ugyanúgy szereti" felkészítésre, esetleg a szexuális devianciákra? Vagy nem óhajtják ezzel "terhelni" a diákokat? És vajon a 60 órás etika-tanári képzés tud majd adni annyi alapot a tanároknak, hogy ilyen témákba belemenjenek és ne "égjenek le" a diákok előtt? És aki a hittant választja az etika helyett, az kérdéseivel forduljon a hittantanárához, és ha összeszedi minden bátorságát a diák, a felnőtt fog majd neki érdemben válaszolni, vagy kitér, esetleg - szélsőséges esetben - meg is fenyegeti a pokolban kárhozattal?

„A szex piszkos, tartsd fönn annak a számára, akit szeretsz”, hangzik a gyakran ismételt enigmatikus tanács, amit fiatal keresztények rendszerint inhibíciókkal, szexuális gátlásokkal terhelt tanácsadóktól kapnak" (Somfai Béla Szexuális etika jegyzet 1999)

És az sem biztos, hogy az etika/hittan egyedül elegendő a kérdések megválaszolásához:

A kis Kinga egy szép napon az anyja elé áll
- Mama, igaz, hogy a mindennapi kenyerünkről a jóisten gondoskodik?
- Igaz, kislányom.
- És az, hogy a kisbabát a gólya hozza?
- Az is igaz.
- Akkor minek nekünk a papa? (napivicc.eu)

Elképzelhető, hogy Hoffmann Rózsát meg a kormányt már megint valaki szuperszónikus sebességgel lőtte ki valamiféle idealizált múltba? Amiről nem beszélünk, az nincs és igazán az lenne jó, ha egy nő először a nászéjszakáján látna férfit gatya nélkül, és csak csodálkozna, mire is való az, ami neki nincs. És ami akkor következik, azt neki tűrni kéne, vagy illene egy kicsit tiltakoznia. 

Egy fiatal nő elmegy az orvoshoz: 

- Kérem, doktor úr, a hétvégén lesz az esküvőm, én meg eléggé tapasztalatlan vagyok, fel tudna világosítani? Kérdeznék egy-két dolgot ...

- Örömmel.

- Úgy vettem észre, a vőlegényem lába között van valami ...

- Igen, a tudományos neve pénisz.

- És ennek a valaminek a végén van egy kis bunkóféleség ...

- Igen, ez a makk.

- Ettől a makktól visszafelé úgy 25-30 centire a vőlegényemnek van két aranyos kis gömb ... az micsoda?

- Az attól függ kisasszony - gondolkodik el az orvos - nekem például a seggem.

Hát sajnos már más világot élünk, bármit is szól hozzá az oktatási tárca. Ágyjelenet nélkül már valamire való akció vagy vámpíros film sincs a mozikban, a leányregényekben sem tabu a szex, nem is beszélve a felnőtt irodalomról meg annak hozzáférési lehetőségeiről. Ráadásul mégcsak nem is korhatáros, 18 karikás üzletekben kapható regényekről beszélünk, akár szado-mazo változatban, lásd például az idei nyár 50 szürke árnyalatát, mint a csapból is folyó, ajánlott strandirodalmat. Az pedig már közhely, hogy az internet 90%-a pornó és még a legádázabban figyelő szülő sem tudja elkerülni, hogy csemetéje nem kalandozhasson ilyen oldalakon - ha nem otthon, akkor a saját vagy a haverja okostelefonján wifi-zónában.

Apuka leülteti a 14 éves kisfiát, és azt mondja neki:
- Fiam, eljött az ideje, hogy elmeséljem neked, hogyan is születnek igazából a gyerekek!
A fiú a fülére tapasztja a kezét, és felkiált:
- Nem! Nem akarom tudni!
- De miért nem? - kérdezi az apja megdöbbenve.
- Nézd, apa! Amikor 7 éves voltam, elárultad, hogy nem létezik a Télapó. Amikor 8 éves lettem, elárultad, hogy nem létezik a húsvéti nyuszi sem, 9 évesen pedig, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot. Azt viszont már tényleg nem bírnám ki, ha most azt is elmondanád, hogy a gyerekcsináláshoz nem kell a lányokat megdugni!

Hoffmann Rózsa valószínűleg azt sem vette észre, hogy nemcsak korábban találkoznak a fiatalok szexszel, mint 40 évvel ezelőtt, hanem tovább is járnak iskolába - az ötéves középiskolák elterjedésével nem ritka, hogy 20 évesen érettségiznek az eredetileg évvesztes gyerekek. És vajon azt hiszi a kormányzat, hogy ez azt jelenti, 20 éves korig csak messziről nézik a fiúk a lányokat a lányok meg a fiúkat csak azért, mert felvilágosítás helyett etikát oktattak nekik? Valószínűleg egyetlen, hormonokkal túlfűtött tinédzserekkel körbevett gyakorló tanár sem gondolja komolyan, hogy a természetnek és az ösztönöknek ellenébe lehet menni - amelyik gyerekbe meg beidomítják, bűnös dologra gondol, hát később nem biztos, hogy normális családi életű, boldog felnőtt válik belőle. Sőt, hogy egyáltalán normális felnőtt válik belőle.

Ráadásul a felvilágosítás lényege nem az, hogy az etikai kérdésekkel bíbelődjön - hanem objektív tájékoztatás meg az, hogy olyan dolgokra hívja fel a figyelmet, amely a későbbiekben megkeseríthetik az óvatlan fiatalok életét: nemi úton terjedő, különböző mértékben gyógyítható betegségek, nemkívánt terhesség, vagy épp az átélt megalázó helyzetek miatti tartós frusztráltság. És mindez nemcsak a gyerekek meg a családok magánügye - sokba kerül az adófizetőknek is, hiszen a problémákat forintosítani lehet egészségügyi kiadásokként: a betegségeket kezelni kell és az abortusz is pénzbe kerül, nem is beszélve az olyan teherről, mint például az AIDS.

A fiataloknak azt is tudniuk kell, milyen kockázatokkal találkozhatnak, hogyan tudnak védekezni és mire hogyan reagál a testük. Ha pedig feltétlen csak az etika vizére akarunk evezni, akkor is kaphatnak útmutatást legalább olyan kérdésekben mint önmaguk és egymás elfogadása, a fogamzásgátlás, a szerelem, a kóros féltékenység, a szexuális devianciák és például a randidrogok, mint "ösztönző" eszközök elítélése. És bár sok mindenre jó az internet, de nem biztos, hogy annak kellene az egyetlen felvilágosító eszköznek lenni a hasonló mértékben felvilágosított barátokkal való társalgáson kívül.

„Ha valamilyen fontos funkciója van az államnak, akkor az az, hogy az oktatást és a következő generáció védelmét végrehajtsa. Ezekre a kérdésekre nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen ezek határozzák meg a következő 30-50 év életminőségét, hogy a felnövekvő generáció hogyan gondolkodik. Ebben részt kell venni, nem lehet elmismásolni, mert ez a jövő és a jövőnket felejtjük el, amikor elfelejtünk foglalkozni a fiatalsággal ” (Kovács Péter főorvos, hir24.hu)

Szexualitás ömlik a fiatalok felé mindenhonnan, és igen, még a kormányzat felől is (igaz,később letiltották a szexes diákhitel-reklámot) - nem lehet tehát megoldás az, hogy az oktatáspolitika homokba dugja a fejét és várja, majd az etika-oktatás megoldja az összes problémát.

Vajon miért lesz az jó, ha a felnövekvő generáció - főleg, ha szüleik Hoffmann Rózsához hasonló beállítottságúak - elhagyatva, csak a kortársak információi és útmutatása alapján próbálják felfedezni szexuális mivoltukat? Ha a tudatlanság miatt nő a nemi betegségek száma, ha több abortusz lesz? Csak pornófilmen nevelkedve nem biztos, hogy megtalálják személyes boldogságukat ...

És akkor még nem beszéltünk róla, hogy minden fiatalnak joga lenne ahhoz, hogy az iskolától megkapja az élet minden területére a felkészítést. És nemcsak azt, amit a kormányzat fontos gondol, hanem azt, amire ténylegesen is szüksége lenne ahhoz, hogy teljes értékű felnőtt-életet éljen. 

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A közember számára érthetetlen hurráoptimizmust közvetít önmagáról az oktatási tárca és ebben élen jár Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter is, aki nemcsak az iskolák államosításáról beszél, hanem valódi "kultúraváltásról".

A miniszter szerint "kultúraváltás" előtt áll a köznevelés rendszere (ezek szerint most már így hívják az államosítást) - ez egy olyan hadjárat, ami nem valami ellen, hanem valamiért folyik. A miniszter azt sem zárta ki, hogy lesznek majd pillanatnyi nehézségek az átállásban, de ha a tankerületi igazgatók világosan mutatják az irányt, akkor biztosra vehető, hogy a pedagógustársadalom nagy része meg fogja érteni, hogy „érte és vele történnek a változások". Tehát a tankerületi igazgatók vállán a felelősség az egész új rendszerért, az ő hibájuk lesz, ha nem mutatják majd világosan az irányt és a pedagógusoknak nem jön át világosan (azaz nem értik meg), az egész csak őértük meg velük van. A minisztérium megmondta a tutit - márcsak az a kérdés, a szülők hogyan fogják megérteni, milyen új kultúrában is fogják nevelni a gyermekeiket, és ebben az új kultúrában mi is a gyerekek szerepe.

És Balog Zoltán szerint mi a "kultúraváltás" lényege? Az állam nem valamiféle „mumusként van jelen", mint ahogy az korábban volt. Kérdés: nem az önkormányzatokhoz tartoztak eddig az iskolák??? És vajon az állam eddig az önkormányzatok mumusa volt, vagy a diákoké meg a szülőké? És mi lesz majd most, amikor az állam (meg az erre felkent meg néhány a fel nem kent, de ügyesen lobbizó politikus) közvetlenül, kézi vezérléssel óhajtja irányítani néhány kivétellel az ország összes iskoláját? Már csak a tisztánlátás kedvéért ...

Az oktatási tárca azonban kiterjeszti a harcát (kérdés, csak a KDNP vagy Fidesz-KDNP konstelláció) - nem csak jobb iskolákat és köznevelést akarnak, hanem egy olyan működőképes országot, ahol biztonságban érezhetik magukat az emberek, és nem kell attól félniük, hogy „holnaptól mások irányítanak bennünket, mint akiket megválasztottunk". Hát valószínűleg ez az a pont, amely tekintetében a kormány fokozatosan olvadó szavazóbázisa felhorkant: annak a bizonyos kétharmadnak a kétharmada nagy eséllyel nem arra voksolt, amit most kap, és egészen biztos nem is azokra a tárca-politikusokra, akiket megkapott a Fidesszel együtt. Csak kérdezzük meg őket az oligarchákról. Meg a különböző piacok (szerencsejáték, dohány, alkohol, stb.) újrafelosztásának vezénylőiről. Esetleg a földbérlet-ügyekről.

És ha már a zsákbamacskáknál tartunk, az iskolák államosítása sem volt a 2010-es választás központi témája. Az az államosítás, ami most jutott el a dübörgés stádiumába - alig egy hónappal az új rendszer életbelépése előtt. 

Ha Balog Zoltán szívére tenné a kezét, máris őszintén elmondhatná, cseppet sem a tervek szerint haladnak a dolgok, hiszen még mindig jelentős személyi, tárgyi, illetve anyagi feltételek hiányoznak az új modellhez (ha pedig tényleg ez volt a terv, hát, no comment). Lehet homokba dugni a fejet, maszatolni, de január elsejét nem lehet továbbtolni, a Gergely-naptár még a KDNP-hez sem ilyen kegyes - maximum lehet számolni a napokat-órákat meg végső esetben törvényt módosítani. És bevallani a kudarcot. A helyzet még gázabb  attól, hogy minderről a kormány is tud - és reménykedik a csodában. Mert mi másban lehetne bízni, amikor "a döntés végrehajtásához szükséges személyi, tárgyi, költségvetési feltételek" sem a központban, sem a KIK-ben, sem az Oktatási Hivatalban, sem a Magyar Államkincstárban nem állnak teljes mértékben rendelkezésre?

"Az intézményeket járási szinten irányító, újonnan létrejövő tankerületi igazgatóságok elhelyezése alig több mint húsz munkanappal az átállás előtt  az összesítés szerint például csak "a körzetek 66 százalékában látszik biztosítottnak", további húsz százalékában még csak az egyeztetések kezdődtek meg, öt településen (Ajkán, Hajdúszoboszlón, Monoron, Kunszentmiklóson, Vácott) pedig megoldatlan az igazgatóság elhelyezése.

A tankerületek napi működéséhez szükséges állami távközlési gerinchálózat ráadásul még a már megoldott helyszíneknek is csak az ötödében áll rendelkezésre." (origo.hu)

De hagyjuk a nagy, globális számokat, vegyünk csak egy budapesti kerületet - ahol elviekben a legkönnyebben lehetne megteremteni a feltételeket: közel van a minisztérium és az iskolák is jól behatárolható, viszonylag kis területen helyezkednek el:

"Másfél hete kievezték a tankerületi igazgatót. Megjelent nálunk, nagyon kedves aranyos hölgy (semmi köze Kispesthez, Szentendréről jött.) Van neki egy kinevezési papírja, van neki fizetése, de ezen kívül semmi. Hétfőn elfogadták a jogszabályt, de hatályba még nem lépett, nem tudunk róla semmit. A tankerületi vezető (ugye 198 van ilyen az országban) felel a 700 kispesti pedagógusért, igazgatókért és az intézmények szakmai felügyeletéért. A kinevezését úgy kapta meg, hogy még egy mobiltelefont sem kapott mellé. Arra kért minket, hogy adjunk neki irodát és munkatársat. Persze segítjük a munkáját, irodát, e-mail címet meg telefont kapott, munkatársat persze nem tudtunk adni. (Egyébként erre is csak a jóindulatunk miatt volt lehetőség, mert egyelőre semmi nem kötelez rá minket...) 15 napunk lesz kb. a több mint 700 pedagógus személyi anyagának átadására, átvételére, az iskolák eszközeinek átadására stb. A decemberi bért már neki kellene kifizetnie, munkáltatóként...
Hozzá kerülnek persze a kerületi fővárosi fenntartású intézmények és a Móra Iskola meg a Gyógypedagógiai Módszertani Központ, valamint a nevelési tanácsadó.... Óriási a káosz. Miután senki nem látta a végleges jogszabályt, mindenki csak pislog, hogy mit fogunk mi csinálni, miközben a tankerületi igazgatónak egymagának kellene megbirkóznia a fenti feladatokkal még egyszer mondom 15 nap alatt... és ez csak a felszín... (persze gondolom a végén megint tőlünk vesznek majd el az irodát, számítógépet, státuszt, csak már nem nagyon van miből, mert az intézmények fenntartása körül maradt jócskán feladatunk a technikai dolgozók foglalkoztatásán át az épületek működtetésén keresztül a bölcsődék, óvodák fenntartásáig... Az állampolgár meg néz, hogy amit eddig 1 hivatalban el lehetett intézni, azt most háromban teheti majd meg. Költséghatékony, nem? Na hirtelen ennyi..." (Gajda Péter, Kispest polgármestere)

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár szerint olyan lendület, összefogás indult el a köznevelés rendszerében, ami történelmi pillanat. Kérdés, a világraszóló siker vagy a világraszóló kudarc pillanata.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Ha azt hittük, a járások megalakulásával véget ér majd a magyar közigazgatási reform, hát tévedtünk - nem ér véget, sőt. Még intenzívebbé válik, legalábbis ezt ígérte Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter. 

Természetesen a járásoknak csupa-csupa pozitív célja van: elsődlegesen az, hogy "elérhetővé váljon az ügyintézés, ne a polgároknak kelljen az államhoz menniük, hanem az állam menjen a polgárokhoz" (blablabla). Hát igen, biztos ez a véleménye annak is, akinek ezentúl sokkal többet kell bumliznia, mint eddig. Meg annak is, aki eddig tudta, olyan ügyintézővel fog beszélgetni az ügyéről, aki ismeri a helyi viszonyokat, most meg majd olyannal, aki csak szökőévben jár az ő településén. Ráadásul a fővárosban látszólag szinte semmi sem változik, gyakran még az épület is meg az önkormányzatoktól lenyúlt eszközök is ugyanazok,  csak más felelősségi viszonyok között ülnek az ide-oda tologatott közszolgák. De pont ez az a megváltozott felelősségi viszony az, ami oly rémisztővé teszi az új rendszert.

Ráadásul a január elsejétől beinduló rendszer nem kőbe vésett - Navracsics szerint a "kormány nem tekinti presztízsveszteségnek, ha a gyakorlati tapasztalatok birtokában változtatni kell a rendszeren a feladatmegosztást illetően." Magyarul, ha kiderül, van még olyan, az állampolgárok élet érintő utasításos-vegzálásos terület, amit a járások nem nyúltak le, azt gyorsan utólagosan is át fogják venni az önkormányzatoktól, ha pedig olyan feladatot sikerült átvenni, amivel csak nyűg van, esetleg aránytalanul sokba kerül, viszont nem igazán lehet hatalmat gyakorolni rajta keresztül, az mehet vissza az önkormányzatokhoz, hiszen ezért vannak, hogy a közt szolgálják.

"A politikában tilos bármit visszavonni, meghátrálni, vagy elismerni, hogy hibáztunk." (Napoleon Bonaparte)

Mégha sokba is kerül a feladatok meg az állomány ide-oda passzolgatása, új irodák kialakítása, stb. - nem a kormány fizeti a számlát, hanem az adófizetők.

És ami a legszebb - Navracsics Tibor ki is mondja, a kormány végre leszámol azzal a 20 éves gyakorlattal, "miszerint az önkormányzat a mindenkori központi kormány ellensúlyát képezi" - és tényleg, miért is jó az, ha az emberek önkormányzatokat hoznak létre? Hogy legyen, aki elkölti a pénzüket, amit már nagy jó dolgukban nem tudnak hova tenni? Esetleg kell egy testület, amely meghatározza, hány centis fű lehet a kertben vagy épp hány méter járda épüljön a településen, de csak akkor, ha a járás majd engedélyezi? Elvégre Alaptörvényünk szerint:

Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek. (31. cikk)

Igen, már csak az a kérdés, mi számít helyi közügynek, meg helyi közhatalomnak azon kívül, hogy valaki tisztítsa meg az utat és a polgármester parolázzon a testvérvárossal. Mert lassan nincs olyan, hogy helyi közhatalom - az állampolgároknak tudomásul kell venni, az önkormányzat valójában csak egy településüzemeltetési cég, ahova be lehet telefonálni, már megint nem működik rendesen a közvilágítás meg mégiscsak lehetnének rendesebbek a helyi köztemetőben. 

Navracsics szerint a kormánynak és az önkormányzatoknak ugyanaz a céljuk, a "közjót szolgálni" (szép, megfoghatatlan filozófiai fogalom, nem is szabad bölcsészeket a közelébe engedni, a végén még megmondanák, a hatalomnak ténylegesen mit is kellene tennie, ha tartanák magukat a szó szelleméhez, és akkor még nem is beszéltünk a "Jó Állam" koncepciójáról), és a helyi közösségeket megilleti az önkormányzathoz való jog, alkotmányos joga e közösségeknek önkormányzatot működtetni. Tömören: mindenkinek joga van négyévente szavazni arról, kik vezessék az önkormányzatot, mint településfenntartó céget.

Ráadásul Navracsics szerint a magyar kormány  más utat jár, mint a nyugat-európai gyakorlat, ahol önkormányzatokat vonnak össze (mert nálunk nem? már az Alaptörvény szerint is "törvény elrendelheti a helyi önkormányzat kötelező feladatának társulásban történő ellátását"), szerinte az a jó válasz, ha az állami és az önkormányzati feladatokat különválasztjuk. Magyarul: ami uralkodó pártilag utasítható, az állami, ahol meg dolgozni (üzemeltetni kell), meg ami a pénzt viszi, az önkormányzati. Ezt tetézi még a jelenlegi parlament jogalkotási gyakorlata, amely a hitelfelvételi döntéstől elkezdve szinten mindent kivesz az önkormányzatok hatásköréből, vagy ha nem veszi ki, hát pénzügyi szabályzókkal meg adópolitikával (mit szedhet be az önkormányzat és mennyit) folyamatosan sarokba szorítja a helyi "közhatalmat", vagyis a helyi "köz"-t, mert a hatalom ebből a helyzetből egyre jobban eltűnik.

A miniszterelnök-helyettes szerint "az új feladatmegosztással megoldódik az az anomália is, amely a mindenkori kormány és ellenzéki polgármester, illetve képviselő-testület között a központi intézkedések végrehajtása során kialakulhatott. Az új feladatmegosztás "megteremti a mindenkori központi politika számára azt a hatékony rendszert, hogy a központi akarat ne legyen kiszolgáltatva az önkormányzati szimpátiának, és fordítva (...)" - tehát teljesen mindegy, mit akar az önkormányzat és a helyi lakosok, az lesz, amit a központi kormányzat, azaz az uralkodó párt diktál, az életünk minden területén. Jobb, ha felkészülnek a polgárok, amilyen pártra szavaznak, ugyanezen párt embereit fogják látni mindennapos ügyintézésük során és ugyanezen pártkatonák előtt kell majd hajbókolniuk a polgármesterüknek és testületüknek is. És azon se lepődjenek meg, ha szimplának tűnő hatósági ügyükbe akár legeslegfelülről is beleszólhatnak csak azért, mert egy kádernek az érdekeit sértené egy független döntés.

"Csak a nagyon ostobák figyelmét kerüli el, hogy a hatósági pozíció a létező legjövedelmezőbb bűnterep." (Frank Herbert)

És mi lesz, ha a választók elégedetlenek lesznek a járási hivatalokkal, az ott ügyet intéző közszolgákkal meg pártutasításos lótifutikkal? Eddig mehettek panaszra a jegyzőhöz, ha az nem járt eredménnyel, akkor a polgármesterhez vagy valamelyik képviselőhöz ("legközelebb majd másra szavazok"), és reménykedhettek, előbb vagy utóbb megoldódik a probléma. Ezentúl vagy kereshetnek protekciót a Fidesz-KDNP berkein belül, ha az ügyek nem úgy alakulnak, ahogy szeretnék, vagy szimplán megígérik maguknak, soha a büdös életben nem szavaznak olyanokra, akik miatt sok-sok kilométert kell utazniuk egy-egy hivatalba, vagy akik miatt még a legpitibb ügy is hátszeles.  

Eközben az új hivatalok közszolgák ezreit teszi teljes függővé a központi hatalomtól, egzisztenciájuk ezentúl száz százalékban a regnáló kormánypárttól függ. Meg attól, hogy milyen sebességgel nyalnak felfelé és van-e náluk csókosabb közel s távolban. Oké, gyakorlatuk már lehet, eddig a polgármesternek meg a testületnek kellett hódolniuk, most azonban sokkal átláthatatlanabb lesz, kinek milyen hatalma van és ki mögött ki áll valójában - a rokonok világa végre igazából, országos szinten kiteljesedhet.

Már csak egy kérdés van: vajon nem lenne olcsóbb mindannyiónknak, ha tiszta vizet öntve a pohárba, felvállalva a kormányon lévők valódi szándékát, úgy, ahogy van, megszüntetnék az önkormányzatokat és minden településre pártlojális bárkik vezette cégeket telepítenének az üzemeltetési feladatok ellátására? Az adókat meg szedné a NAV, a hatósági ügyek meg már úgyis a járásoknál vannak. Szociális kiadások úgyis csak "kidobott pénz", aki nem dolgozik, ne is egyen, tehát ez a feladatkör is kihúzva, az oktatás meg úgyis államosítva van már, ahogy az egészségügy is, a maradék pedig bőven belefér a településüzemeltési cég profiljába. Oké, kell még településenként egy-egy vezető, aki asszisztál egy-egy turul vagy műfüves focipálya  felavatásához meg pacsizik a testvérvárosokkal, de egyébként egyedül képes ellátni az összes feladatot, ami még marad neki. Esetleg kaphat egy titkárnőt, mert ugye mégsem mindenki tudja használni a szövegszerkesztőt, meg olyan ciki, amikor a polgármester áll sorban a postán, hogy feladjon leveleket.

Egy település, Szeged megtagadta a járási együttműködést. Navracsics sajnálja, hogy "Szegeden politikai döntés született".  Hát igen, rémálomba illő lehet, amikor egy politikus úgy érzi és ennek még hangot is ad, hogy a választók nem arra hatalmazták fel, ami itt zajlik.

Forrás:   STOP

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A listák korszakát éljük - kormányunk mindent elkövet, hogy polgárait különféle szempontok alapján nyilvántartásba vegye.

Ott van ugyebár a nemzeti konzultáció adatbázisa - ők azok, akik látszólag (írásbelileg dokumentálva) egyetértenek a kormány és Orbán Viktor politikájával, tanácsaikkal pedig segítik, hogy jó irányba menjenek a dolgok. Elviekben most már csak olyanok vannak a listán, akik lelkesek és mindig vissza is küldik a kérdőíveket - a többiek az ígéret szerint szép lassan kiírják magukat a NER ezen alrendszeréből.

Aztán ott van például szeptemberből az erkölcstan/hittan lista - a köznevelési törvény alapján amelyik gyerek beleesik a szórásba, az választhat, mit akar tanulni. Ha pedig választott, az már lista. Ha pedig hittan a nyerő nála, arról igazolás kell, ergo az iskolának (és ettől kezdve a KIK-nek) korrekt információja lesz arról, melyik felekezetet preferálja a gyerek. Meg valószínűleg az egész családja. Egy-két év és az adatbázis kiterjed az iskolarendszerhez kapcsolódó családokra (állampolgárokra) úgy, hogy azok nem tehetnek ez ellen semmit. Maximum jár erkölcstanra a gyerek, az még mindig kevesebb információt hordoz, mint bármelyik, a későbbiekben politikai   kurzus által "problémásnak" nyilvánított felekezet igazolása.

Érdekes módon ez a hittan-listázás egyetlen kormánypárti képviselőnél sem ütötte ki a biztosítékot, sőt, törvényileg és tudatosan megszavazták. Márha bármelyik gombnyomó elolvasta, mit is terjesztett be a KDNP. Ha nem, az sem számít felmentésnek a felelősség alól, sőt.

Aztán jön a választási regisztráció - megint csak egy lista, amire még ráadásul melós is felkerülni. Plusz igen erős a népesség megkülönböztetése - akár diszkriminációnak is felfoghatjuk. És erre a listára hogyan lehet majd felkerülni? Aki Magyarországon él és élni szeretne választójogával ("Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen") az vagy bebattyog személyesen a jegyzőhöz, vagy ha van neki olyan,   akkor az ügyfélkapun keresztül regisztrál. Ha nincs lakhelye hazánkban, akkor levélben vagy ügyfélkapun keresztül lehet regisztrálni, ha pedig valaki mozgáskorlátozott, az kérheti, hogy keresse fel a jegyző. De a levél magyarországi lakhely esetében nem lehetséges, van lábunk, használjuk - soha vissza nem térő alkalom, hogy személyesen megismerkedjünk jegyzőnkkel, esetleg a jegyzői hivatal dolgozóival. Cserébe viszont örömmel tölthet el minket, hogy adóforintjaink elköltéséről olyanok is dönthetnek majd, akik olyan választóktól szereznek felhatalmazást, akik nem adóznak a magyar költségvetés számára. A tökéletes más izéjével verni a csalánt - törvényerőre emelve.

Valljuk be őszintén, azért az érdekes lesz, amint 8 millió szavazópolgár cirka hat hónap alatt felkeresi a jegyzőjét - mégha le is számoljuk az ügyfélkapuban bízókat (cirka 1,3 millió honfitársunk, de ők se biztos, hogy mindannyian), lesz bőven tumultus azért, hogy olyan állampolgári jogokkal éljenek, amit az alaptörvény biztosít. Vagy ezentúl nem alapjog, hanem szerzett jog a választási jog? A kitartás, akár többszöri sorbanállás, a törvény és munkaadó által biztosított szabadság kreatív és mindenekfelett kellően hazafias eltöltésének eredménye? Gulyás Gergely fideszes képviselő szerint a regisztráció nem lehet probléma, egy perc alatt el lehet intézni, de ő biztos protekciós (még kávéval is kínálják) vagy még soha nem járt önkormányzatnál ügyet intézni. 

Ha szigorúan nézzük, a regisztrációs listába bekerülés az, ami eredményezi az alaptörvény által alapjogként biztosított választójogot - tehát ez az a lista, ami miatt megszűnik az általános választójog hazánkban itt, a XXI. században, a demokráciában.

És még egy normális indoka sincs a törvényalkotónak ehhez a 8 millió embert érintő listához - mert az minden, csak nem normális, hogy a választási csalások ellen harcolnak. Mert ugyebár  egy normális választási csalás gondos előkészületeket igényel - hát bumm, most egy lépéssel többet kell tennie annak, aki erre szánja magát. Mindezt úgy, hogy az összes információ (lista) a kormánypárt birtokában van. Viszont borítékolhatóak a regisztrációhoz sorbanállók fényképei, beszámolók az "ötödjére vagyunk itt, de még mindig nem kerültünk sorra" problémákról, és az "én voltam, regisztráltam, mégsem vagyok a listában" panaszok. Egy újabb lépés a vízió beteljesítéséhez.

Mivel még nincs elég listánk, Gyöngyösi Márton országgyűlési képviselő javasolt egy újat, a hazánkat oly közelről érintő gázai konfliktus apropóján: 

„pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára" (fn.hir24.hu)

A kormány képviselőjének válasza: nem támogatna egy ilyen kutatást, mivel szerinte a kormány zsidó származású tagjainak száma nem kapcsolódik a szóban forgó konfliktushoz. 

Hát ... ez is egyfajta válasz, de talán nem erről az oldalról kellett volna megközelítenie egy felelős politikusnak a problémát. Egyrészről van nekünk egy olyanunk, mint Alaptörvény - lehetett volna rá hivatkozni ("Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.") .

"Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja." (Szabadság és felelősség, VII. és XV. cikk)

Meg utalni lehetett volna például általános, demokráciával kapcsolatos alapelvekre. De az a kifogás, miszerint a kormány zsidó származású tagjainak száma nem kapcsolódik a szóban forgó konfliktushoz, igen gyenge érv. És akár még azt is jelentheti, hogy más esetben akár lehetne is listázni a zsidókat, örményeket meg ki tudja kiket, akikre épp valami "konfliktus" miatt rá lehet szállni.

Mára a kormány is elkészítette a maga nyilatkozatát:

A magyar kormány a leghatározottabban elítéli Gyöngyösi Márton, a Jobbik képviselőjének Parlamentben tett kijelentését. Közlemény.

A Kormány a legszigorúbban fellép minden szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulás ellen és mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyűlölködő és az európai normákkal összeegyeztethetetlen hangokat visszaszorítsa. A kormány egyúttal világossá teszi, hogy az ország valamennyi polgárát megvédi az ilyen inzultusoktól. (kormany.hu)

Egyébként Gyöngyösi nyitott ajtókat kopogtat - a neten már vannak olyan listák (fényképpel, személyes adatokkal), akik zsidók, vagy "zsidógyanúsak", diagramokkal, családfákkal, itt-ott kormányhoz erősen kötődő prominens személyiségekkel is. Sőt, az esélyegyenlőség érdekében még figyelmeztet is az oldal:

"Az itt felsorolt személyek külleme és szereplése erősen valószínűsíti zsidó voltukat. A felsorolt személyek jelenleg nem szükségszerűen a zsidó közösség tagjai. Némelyeknél a zsidó eredet kétségen kívüli (rabbik, zsidó egyházi személyek, a zsidó közösségben bejegyzett személyek, nyilvánosan zsidóságukra hivatkozó személyek). Ha olyan személyt talál a listán, aki véleménye szerint biztosan sem nem zsidó származású, sem nem zsidó kötődésű, kérjük jelezze."

Ráadásul ez az oldal tovább is megy - nemcsak a zsidókat (zsidógyanúsakat) listázza, hanem még a homoszexualitásra is kitér, többek között jelenleg pozícióban lévő önkormányzati cég vezetője esetében is.

Kérdés, ha a kormány oly elhivatott a zsidók védelmében, akkor mit kíván tenni az ilyen honlapok ellen? Mert ugyan egy országgyűlésben elhangzott kérdést asztal alá lehet söpörni, meg lehet elvileg és általában "mindent megteszünk" nyilatkozatokat kiadni, de az ilyen netes listákra bárki, bármikor felkerülhet. És egy jogállamban nem igazán lehet kérdéses, hogy jogosan vagy sem. Mert az egész lista úgy, ahogy van, demokrácia és nem utolsó sorban alaptörvény ellenes. 

És ami a legfontosabb, mikor lesznek a listákból fekete listák? És mely listák lesznek egyszer csak majd feketék? Ha Orbán Viktor és a Fidesz elveszíti a választásokat, akkor a konzultációsok kerülnek fekete listára? Vagy ha marad, csak olyanokat lehet foglalkoztatni állami pozícióban, akik ugyanezen rajta vannak? A történelemből már tudjuk, a listáknak hatalma van - akár korszakokon átívelően is, gondoljunk csak az ügynöklistákra. 

És talán igaza van Molnár Zsoltnak, az MSZP szervezési igazgatójának, miszerint az ostoba képviselőket kéne listázni, hogy többet ne válasszák meg őket. Jobb, ha vigyázunk, az igazi listák nem a tisztelt ház falai között vannak ...

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán Viktor Ljubljanában beszélt víziójáról és országunk politikai kompromisszumok nélküli átszervezéséről.

„Itt minden nagyon szép, itt minden nagyon jó, itt mindennel meg vagyok elégedve” – mondta anno Ferenc József, ha igényeit maradéktalanul kielégítették egy-egy vidéki látogatása alatt. Hasonlóképpen fogadhatják Orbán Viktort is országjárása során, mert egyelőre neki is úgy tűnik, kis hazánkban minden tökéletes:

"A miniszterelnök szerint egész Magyarország érzi, hogy szükség van a teljes átalakulásra, így az ahhoz szükséges társadalmi nyugalom fennmaradt, nincsenek az országban nagy kormányellenes megmozdulások és sztrájkok." (kormany.hu) 

A kormányközlemény szerint a kabinet tudja, hogy nem minden lépése hibátlan, de - idézve Orbán Viktort - "az egész ország érzi, egy olyan nagy munkában vagyunk, amelyet, ha már belevágtunk, mindenképpen érdemes végigcsinálnunk". És ezért is fontos, hogy Magyarországon ma nincsenek nagy kormányellenes megmozdulások és nagy sztrájkok.

Miniszterelnökünk kitért arra is, hogy véleménye szerint "értelmetlenek és kudarcra vannak ítélve azok a kísérletek, amelyeket ma Európában azért folytatnak, hogy megvédjék a válság előtt felépített gazdasági-társadalmi rendszert. A baj ugyanis sokkal nagyobb annál, mint azt gondolni szokás (...), Magyarországon ezért nem is strukturális reform, hanem - egy bizonyos vízió szerint és politikai kompromisszumok nélkül - teljes megújulás és átszervezés zajlik." (kormany.hu) 

"Ha emberszámba vesszük azokat, akikkel a változások történtek, és elmondjuk, hogy nincs más választásuk, megértik. Az állampolgárnak bíznia kell abban, hogy az állam jót akar, akkor is, amikor átalakítja az ember életét." (Balog Zoltán a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában)

Tehát, ha jól értelmezzük miniszterelnökünk beszédét,

• hazánkban egy bizonyos vízió szerinti átszervezés zajlik
• és mivel nincsenek nagy sztrájkok és megmozdulások, ez azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben és a kormánynak ezt mindenképpen érdemes is végigcsinálnia.  

Azzal még véletlenül sem dicsekszik el Orbán Viktor, hogy a közvélemény kutatások mit mondanak. Vajon van ma egyáltalán Magyarországon olyan közvélemény-kutató, aki kormánymegbízásra rosszat írna le? Valószínűleg soha többet nem kap megbízást ... Kormányunk számára az egyetlen hiteles mutató az, ami a kocsmai verekedéseknél szokás: ha nem folyik a vér, akkor minden nagyon szép, minden nagyon jó, és minden a legnagyobb rendben.

Vannak azonban olyan felmérések, amelyek szerint azért mégsem halad minden a legjobb irányba, bármennyire is próbálják azt elhitetni velünk. A Medián októberi felmérése alapján:

"A második Orbán-kormány eddigi teljesítményét négyből hárman gyengének minősítik, a Fidesz mellett kitartó szavazók 23 százaléka is kritikusan szemléli a kormány munkáját. Eközben a szeptemberinél 3 százalékponttal magasabb, 76 százalék azok aránya, akik úgy érzik, hogy az országban rossz irányba mennek a dolgok, és ezt már tíz fideszes szavazó közül is hárman így látják." (origo.hu)

Az Orbán Viktor által tapasztalt megelégedettség - ha hinni lehet a Mediánnak - a fideszes szavazók 70%-ára igaz, Számokkal: idén októberben a felmérések szerint a Fideszre a szavazókorúak 22 százaléka voksolna, azaz a szavazókorúak közül a jelenlegi kormánypolitikával ennek a 22%-nak a 70%-a, azaz a választópolgárok 15,4%-a van megelégedve. De mint tudjuk, a kormánypárt részéről vannak politikusok, akik nem olvasnak (mert nincs rá idejük), így valószínűleg ezek az adatok sem zavarják őket. Egészen addig, amíg szigorúan ellenőrzött, majdhogynem laboratóriumi körülmények között járják az országot és vegyülnek a néppel.

Oké, de mi van, ha megjelennek az első repedések? Ha netalán elkezdődnének azok a sztrájkok, amik egyelőre ugyan még nincsenek, de már jelezték a szakszervezetek? Ha a pedagógusok beváltják ígéretüket, és munkabeszüntetnek, ha szlovák pályatársaik mintáját tekintik mérvadónak és bíznak az idáig általuk mért 90%-os társadalmi támogatottságban? Vajon - ha már úgyis csökken a forgalom -, csatlakoznak majd hozzájuk a BKV dolgozók, esetleg mások is, akiknek nem tetszik a rendszer, például a felsőoktatás diákjai?

És akik kiállnak érdekeikért és sztrájkolnak, azoknak mi lesz a büntetése? Sarokba állítás, hazaárulónak bélyegzés, fegyelmi, elbocsátás, van úgyis elég munkanélküli, tuti lesz belőlük hálás és feltétlen lojális pedagógus, buszvezető vagy bármi más? És egyetemen, főiskolán sem kell mindenkinek folytatnia a már megkezdett tanulmányait? Fekete lista hetedíziglen, rokonoknak-barátoknak-Facebook ismerősöknek? Vajon meddig működhet a megfélemlítés és hol szakad át a gát? Mert 1956-ban átszakadt, pedig ott mindenki tudta, lőni fognak ...

És vajon, ha tömegek szüntetik be a munkát vagy mennek utcára, eljut a döntéshozókig,valójában hány alattvalónak nem tetszik, merre haladnak a dolgok? Vagy tovább magyarázzák majd nekünk, milyen jó is lesz, és minden, ami történik, csakis a mi érdekünkben történik, semmi egyéb motivációjuk sincs, csak mindenek feletti önzetlenség és hazaszeretet? És vegyük tudomásul, Balog szavaival élve - "nincs más választásunk", ez van és kész?

És ha bizonyos rétegek úgy döntenek, nem hallgatnak tovább, az bárhogy is befolyásolni fogja Orbán Viktort és klientúráját, akkor a kormány letesz olyan víziókról, mint például az iskolák meg minden bármi más államosítása, presztizs-beruházások, felesleges pártutasításos járások, piacátszervezések vagy továbbra is kergeti a saját maga vízióját, "politikai kompromisszum nélkül"? Egyáltalán, számít az bármit is, mit gondolnak a választók, vagy tényleg nincs választásunk, 2010-ben jegyet vettünk a hullámvasútra, na bumm, így jártunk, recsegve-ropogva épp lefele tart, miközben már vannak olyanok, akik nem szép jövőt meg Kánaánt, hanem polgárháborút vizionálnak? 

Mikor lesz, és egyáltalán eljön majd az a pillanat, amikor a kormány kénytelen szembesülni azzal, hogy víziójuk nem az, amit a választók akarnak? Hogy az emberek nem ezért szavaztak nekik bizalmat, nem erre adták le voksukat annak idején? Ez a vízió nem az a vízió, amivel a magyarok többsége egyetért, ráadásul hihetetlenül drága, sok Matolcsy-csomagos mulatság a "kompromisszumok nélküli" megvalósítás?

És tényleg nem elegendőek a közvélemény-kutatások eredményei, a szakértők tamáskodása, a nemzetközi gazdasági elemzések tömkelege meg az emigrációs statisztika a vízió újragondolásához, a kormánynak foggal-körömmel ragaszkodva, mindenképpen ki kell várnia, hogy százezrek sztrájkoljanak vagy vonuljanak utcára? Mi kell ahhoz, hogy a magyarok bebizonyítsák - vér nélkül - hogy nemcsak statisztikailag, hanem ténylegesen is többségében vannak a kormányellenesek?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Közelednek az ünnepek, főhet a polgármesterek feje, hogyan tiltsák meg azokat a rendezvényeket, amelyek rossz fényt vetnek  a tündérmesénkre, illetve hova űzzék azokat a honfitársainkat, akik nem illenek bele a következő kampányba.

De a fideszes polgármesterek nem adják fel. Hogy mit? Bármit megtesznek, akár törvényt is módosíttatnak, csak ne lássanak hajléktalanokat az aluljárókban. Meg bárhol máshol a közterületeken, életvitelszerűen. Ráadásul az Alkotmánybíróság kimondta, nem lehet a jog eszközeivel megtiltani, sőt büntetni, hogy bárki is a közterületen éljen. És az eszközök, amelyekkel politikusaink megoldani kívánták a problémát, szintén a múlté - az 50 ezer forintos bírságot biztos sok hajléktalan dalolva csengette ki, de az is kétséges, milyen eredményességgel lehetett közmunkára kényszeríteni egy fedél nélkülit. Az elzárás végképp értelmetlennek tűnik még így utólag is - csak azért büntetni valakit, mert nincs saját vacka, ahova behúzódhat, különösen kegyetlen bánásmód.

A kérdés csak az, vajon politikusainkat miért zavarják ennyire a hajléktalanok, hogy szabálysértésnek minősítették még a létüket is? Hiszen a szolgálati autóból nem igazán látszik, mi is történik egy aluljáróban és hivatalos polgármesteri programokat is csak ritkán szerveznek a hajléktalanszállókra. Akkor mi velük a baj, mi készteti a választott képviselőket arra, hogy tűzzel-vassal irtsák a NER-es választópolgárok egy részét? Mert elviekben ők is választhatnak, bár ezt azért még ne kiabáljuk el ...

A legnagyobb baj az, hogy azokat, akik önszántuk ellenére nap mint nap ott járnak a hajléktalanok között, a látvány arra emlékezteti, bárki, bármikor juthat olyan helyzetbe, hogy eredeti életterét elvesztve papundekli dobozok között tengesse az életét. Nem kell hozzá sok - egy rossz válás (amikor is a lakás a másik félre marad), egy munkaképességet tartósan csökkentő betegség, esetleg  tartós munkanélküliség, mely eredményeképpen a polgár kénytelen otthagyni nehezen fizetett lakását, albérletét. Mert ugyebár bárki felélheti tartalékát, írhatja magát nullára, élhet egyedül annyi pénzből, hogy már fűtésre sem telik - és nem feltétlen kell hozzá alkoholistának vagy épp szerencsejátékosnak lennie.  Egyszerűen csak nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy szeretné - kérdés, ez már elegendő-e ahhoz, hogy permanens szabálysértővé nyilvánítsa őt a rendszer?

Igen, az átlagpolgár nem szívesen lát olyat, amitől a szíve mélyén retteg, ez teljesen természetes dolog - ám politikusaink nem sokat foglalkoznak azzal, hogy a törvényi tiltáson kívül más eszközökön gondolkodjanak. Mert mi is ma a helyzet? A fővárosi és a kerületi polgármesterek szerint az Alkotmánybíróság hajléktalanokkal kapcsolatos döntése elveszi az önkormányzatoktól azokat az eszközöket, amelyekkel megteremthetnék a hajléktalan emberek létbiztonságát. De miért is létbiztonság az, ha kimondják, a hajléktalan nem lakhat közterületen, büntetnek, közmunkára kényszerítenek meg elzárnak? Vajon milyen nemzeti-keresztényi hozzáállás az a politikusok részéről, hogy véleményük szerint az egyetlen eszköz a hajléktalanok ellen, ha szabálysértéssé minősítik a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát? És ha ez az Alkotmánybíróság szerint nem helyes, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a talárosok kivették az önkormányzatok kezéből azokat az eszközöket, amelyek a fővárosban lakók életkörülményeinek biztonságát, illetve a hajléktalanok létbiztonságát megteremtenék?

Természetesen az eszközök nem fogytak el teljesen - lehet továbbra is garázdaságért, stb. büntetni bárkit, akár hajléktalan, akár nem. De tudomásul kell venni azt, hogy azért, mert valaki fedél nélkül van, még nem olyan tagja a társadalomnak, akik mindenáron üldözendő.

Választott politikusaink tanúbizonyságát adták annak, hogy nem jeleskednek az emberség terén - úgy gondolják, hogy feszítő szociális problémát majd meg tudnak oldani a jog meg a tiltás eszközével. Bár az is lehet, hogy ez csak egy olcsó eszköz arra, hogy végképp eltüntessék a rendszerre rossz fényt vetőket az utcákról, terekről, aluljárókból. Arra ugyan még nem vetemedtek, hogy kötelező tartózkodási helyet jelöljenek ki számukra (gettókatt, lágereket, stb.), de láthatóan nem is akarnak foglalkozni azzal a ténnyel, miszerint egyre több honfitársunk harcol nap mint nap azért, hogy ne veszítse el lakhelyét.

Ám közelednek az ünnepek - a karitatív szervezetek hagyományosan ilyenkor szerveznek ingyenes étel- és ruhaosztást közterületeken. Vajon ezek is elmaradnak, mint a Márton-napi Flórián téri rendezvény? És vajon milyen indokok lesznek a bizottsági határozatokban? A túl hosszú sorok bántják a "rendes középosztály" szemét? Akadályozzák a közlekedést? Rosszt fényt vetnek arra az országra, amely megszorítások nélkül leküzdötte a válságot? Esetleg kötelezik a meleg levest osztókat, hogy csak annak adjanak, aki pecsétes papírral igazolja, ő kimaradt a NER-ből?

Eközben karácsonyra már 200 forint lesz a krumpli kilója, a legolcsóbb tejek literje cirka 140-150 forint lesz és várhatóan az élelmiszerárak megállíthatatlanul emelkednek tovább - és ezzel együtt a sorok is egyre hosszabbak lesznek. De ez sem fog látszani a szolgálati autóból, ha jól választja meg a sofőr az útvonalat. Már csak a GPS-be kell betáplálni a hajléktalan és szegények által tömegesen látogatott gócpontokat.

Ha a hajléktalanok már nem is számítanak, kormányunk szegény-politikája is várat még magára.

Kép forrása itt.

 Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Miközben Matolcsy tízéves tervét ismerteti a Heti Válaszban a magyar gazdaság feltámadásáról és kijelenti, a költségvetés rendbe lett téve, a Standard & Poors a befektetésre ajánlott és spekulatív kategóriák alsó határát jelző BB+ besorolásból eggyel lejjebb minősítette hazánkat. 

'Az új osztályzatra a cég az eddigi negatív helyett stabil kilátást állapított meg, vagyis levette a napirendről a magyar szuverén adósosztályzat további leminősítését. A Standard & Poor's megerősítette egyben a rövid lejáratú állami forint- és devizaadósság B szintű osztályzatát." (index.hu)

És mi vár ránk? Az S&P előrejelzése szerint

• a magyar GDP értéke az idén 1,2 százalékkal esik vissza, jövőre pedig "nyomott ütemben", 0,8 százalékkal növekedhet reálértéken,
• 2013 után, középtávon 1,7 százalékos éves átlagnövekedés lesz,
• 2013-ban és 2014-ben sikerül a GDP 3 százaléka alatt tartani a magyar államháztartási hiányt, ám 2014 után ez már nehezebb lesz, tekintettel az alacsony növekedéssel jellemzett környezetre,
• a nettó államadósság-ráta 2012 végére a hazai össztermék 73 százalékára csökken, utána azonban - ha nem gyorsul a gazdasági növekedés - 71 százalék körüli szintre beállva stagnálhat. (forrás: index.hu)

A BB+ kategóriában eddig klubtársunk volt Románia valamint a Fülöp-szigetek és BB besorolásúak például Ciprus, Törökország, Macedónia és Montenegró, valamint Jordánia, Guatemala és Costa Rica.

forrás: index.hu

Azt azonban még mindig nem lehet elmondani, hogy elértünk a gödör mélyére - igenis, vannak még lehetőségek lefelé is. Nemrégen a Fitch Ratings is megígérte, karácsonyig felülvizsgálja a magyar adósbesorolást  (az eredmény várhatóan nem lesz pozitív) és láthatóan a Moody’s sem akar felfele módosítani a megítélésünkön.

"a növekedés igen fontos eleme annak, hogy megforduljon Magyarország adósságtrendje, ezért olyan tartható költségvetési politikára van szükség, amelynek révén az adósság és a hiány tartósan csökkenő pályára kerül" (Alpona Banerji,hvg.hu)

És mi a válasza a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a leminősítésre? 

"Ma már nem lehet komolyan venni a hitelminősítőket. Mára gyakorlatilag a világ összes országát leminősítették. Nem maradt már senki, ezért ez a helyzet már csak a hitelminősítőket minősíti. A legnagyobb hitelveszteséget maguk a hitelminősítők könyvelhették el a válság éveiben. A hitelminősítők ezért a múlt részei. A jövő nem róluk, nem a spekulánsokról, hanem az országokról és a termelésről fog szólni. Magyarországot nem a hitelminősítők, hanem azok a befektetők minősítik, akik az elmúlt években működő tőkét hoztak Magyarországra, úgy mint például a Daimler, az Audi, a Knorr-Bremse, az Alcoa vagy a Coca Cola. (...)

Mindezek után a S&P komolytalanná vált, mert az általa is elismert eredmények ellenére megpróbálja a magyar gazdaságot olyan kategóriába sorolni, ahol nem található olyan ország, amelynek 3% alatt van a költségvetési hiánya, csökkenő pályán van az államadóssága és tartós aktívumot mutat a folyó fizetési mérlege. Mindezek alapján eljött az ideje, hogy a spekulánsok egyik lobby intézménye, a Standard&Poor's önmagát minősítse le." (kormany.hu)

Tehát az egész minősítősdi buli csak a spekulánsokat szolgálja, nem kell rájuk odafigyelni, a kormány által választott út a tökéletes. Mert a jövő nem a spekulánsokról szól, hanem az országokról és a termelésről (a közlemény arra nem tér ki, hova is lett hazánkban a termelés?). A jövőben pedig kik is fogják minősíteni hazánkat? A minisztérium szerint (az eddig oly nagyon megvetett) multik. És láthatóan az illetékeseket cseppet sem érdekli, hogy azért még vannak olyan piaci szereplők (befektetők) szerte a világon, akik adnak a minősítők véleményére. Plusz üzletszabályzatuk alapján vannak olyan helyek, ahova már nem fektethetnek be. Például hazánk.

Matolcsy eközben kinyilatkozta - ezúttal tízéves - álmát az erős nemzetstratégiai célokkal kapcsolatban:

"Tíz éven belül érjük el, hogy az államadósság 50 százalék alatt legyen, deficit helyett többletet mutasson a költségvetés, tartósan dinamikus növekedés legyen (4,5 százalék stabil, 5-7 százalék kiugró mértékkel), teljes foglalkoztatottság legyen, bővüljön a népesség és a globális versenyképességben az első húsz között legyünk" (mfor.hu)

És mit kell mindezért tenni szerinte?

• folytatjuk a már eddig megkezdett megújulást (járások? oligarchák? államosítások? kiszámítható adópolitika? naponta, ad hoc jelleggel változó törvényi szabályozás?)
• a célok eléréséhez magas termelékenységet eredményező beruházásokra van szükség olyan hagyományos ágazatokban, mint a feldolgozóipar, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság (földtörvény birtok- és piacra lépési korlátokkal? állami földbérletek kiosztása? sorra bezáró húsüzemek? élelmiszerekre "versenyképes" 27%-os áfa? plázastop?)
• fejleszteni kell a kreatív iparágakat az IT, a nanotechnológia, a bionika, anyagtechnika és a geotermális energia területein (és mi van a kreatív tanácsadással, hirdetéssel? meg a szektoradókkal? és a képzett munkaerő elvándorlással meg a kiszámítható üzleti környezettel?)

És mindezt miből?  

"Ehhez 2014-2020 közötti várhatóan 7000 milliárd forint körüli uniós forrásokat, közel azonos értékű költségvetési és monetáris forrásokat, valamint az ezekhez társuló 15 ezer milliárdos üzleti és családi beruházásokat állami programokkal érdemes összekötni" (mfor.hu)

• a jelenlegi 16 százalékos beruházási ráta 25 százalékra emelkedik (lehet, hogy egyszer még majd eljön a kiszámítható üzleti környezet korszaka is hazánkban? anélkül ez a folyamat elképzelhetetlen ...)
• a foglalkoztatás 65 százalék felett lesz (teljes foglalkoztatottság? mint a szocializmusban? vagy kényszermunkával? és honnan lesz munkahely? vagy a minimálbér megspórolása érdekében a  közmunkások családi, üzleti vállalkozásokhoz kiközvetítésével?)
• dinamikus gazdasági növekedés (4,5 százalék stabil, 5-7 százalék kiugró mértékkel?)
• és ha jól megy a gazdaság, jó a politika, jön a népesedési fordulat (szaporodunk majd, mint a nyulak? márha lesz még itthon még bárki is, aki biológiailag képes népesedni ...)

Amióta tudjuk, hogy megszorítások nélkül vészeljük át a válságot, már semmin sem csodálkozunk. Még azon sem, hogy a törvényhozóink úgy döntöttek, Budapest is megérdemli, hogy vezetőinek jövedelem-emelkedése necsak az inflációs rátát haladja meg, sőt. Igaz, az átlagpolgár reálbére zuhan, ez azonban nem gátolja meg a képviselőket, hogy a felsőbb politikusokat bőkezűen jutalmazzák közszolgálatukért. Mindezt törvénybe iktatva.

Tarlós István 2010. október 3-tól bruttó 671 ezer 550 forint havi illetményt kapott, amelyhez 201 ezer 465 forint költségátalány járt neki, tehát összesen több, mint bruttó 870 ezerért szolgálta a közt. És ebben még nincsenek benne az egyéb, a pozícióval járó juttatások (például a korlátlan, akár a pornóra is kiterjedőMert  internethasználat).

A törvény módosítás alapján 2013. január 1-jétől főpolgármesterünk

• alapilletménye 602 ezer 940,
• illetménykiegészítése 301 ezer 470,
• vezetői illetménypótléka 391 ezer 911 forint lesz, tehát összesen havi bruttó 1 millió 296 ezer 321 forint jár neki.
• és ez még nem minden, mivel az illetményének 15 százalékának megfelelő összegű költségtérítésre is jogosult, vagyis havi 194 ezer 448 forintra - mindez összesen több, mint bruttó 1 millió 490 ezer forint.

De nem járnak rosszul a helyettesei sem, mivel az ő havi javadalmazásuk megegyezik a főpolgármester illetményének 90 százalékával, valamint ők is jogosultak költségtérítésre, ami helyettesi illetményük 15 százaléka. Így tehát jövőre nemcsak Tartós István üdvözölheti jókedvűen az új esztendőt, hanem Bagdy Gábor pénzügyi, Csomós Miklós oktatási és kulturális, György István városüzemeltetési, Szeneczey Balázs városfejlesztési és Szentes Tamás egészségügyi, szociális és sportért felelős főpolgármester-helyettes is, mivel ők havi bruttó 1 millió 166 ezer 689 forintra jogosultak. (forrás: http://www.napi.hu)

Ráadásul vezetőink a szuperbruttó kivezetésével jövőre kevesebb személyi jövedelemadót fizetnek, mint eddig, bár azért meg kell említeni, a tb-plafon megszüntetése őket is érinti.

A jövő évi minimálbér még nem ismert, viszont ha az ideivel számolunk, akkor a főpolgármester havi apanázsa a minimálbér tizenhatszorosa lesz, ha pedig azt vesszük alapul, hogy szakképzettséget igénylő munkakörben dolgozik, akkor a garantált bérminimum majd tizennégyszeresét kapja meg havonta. Ha pedig azt számoljuk, hogy a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 221 300 forint volt idén szeptemberben, akkor az átlagkeresetnek is több, mint hat és félszeresét viszi haza. Mindezt az adófizetők pénzéből, nem pedig piaci körülmények között elért eredménye alapján. És aki nem rest, még azt is kiszámolhatja, a hat közszolga jövedelememeléséből hány közmunkást is lehetne finanszírozni tartósan. Mert ők is megérdemelnék.

Kérdés, vajon áll olyan helyzetben fővárosunk, hogy a főpolgármester és öt helyettese ilyen gazdagon legyen javadalmazva? Mert az oké, hogy a kormány megszavaztatta nekik azt, hogy alapilletményük csökkenésével egyidejűleg a jövedelmük majd duplájára emelkedjen, de ők maguk hogyan néznek az általuk képviselt budapesti lakosok szemébe? Azoknak, akiknek reálbérük folyamatosan csökken? Vagy mondogatják maguknak folyamatosan, ők megérdemlik, igenis minden percüket a közre áldozzák?

"Az év első hét hónapjában a nettó keresetek 2 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz képest, míg az infláció 5,8 százalékos volt. Azaz a reálbérek csaknem 4 százalékkal csökkentek egy év alatt és több tízezerrel kevesebben dolgoztak a versenyszférában." (szabadfold.hu)

Eközben megy a vita az önkormányzatok adósságátvállalásáról, a BKV helyzetéről meg arról, mire nincs pénz, és hogyan kellene az önkormányzatokhoz, így a fővároshoz is befolyó adóbevétel emelkedését elérni (például az iparűzési adó emelésével).

Így lesz igazi tankönyvi példája az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának a főpolgármesterek fizetése - a folyamatos adóemelésekből nem olyan programokat finanszíroznak, amelyek a gazdaságélénkítést szolgálnák, hanem a "minden szentnek maga felé hajlik a keze" elv alapján - többek között - saját klientúrájuk jövedelmét emelik drasztikusan. Mert megérdemlik. Bármi áron.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán Viktor szerint a jóléti államok korszaka lezárult és ezzel véget ért az európai történelem egy nagy korszaka - de nekünk van világos és határozott válaszunk, ez pedig a munkaalapú társadalom. Véleménye szerint a válságból csak munkával, mégpedig sok munkával lehet kijutni. És ezt hogy kívánja a kormány megvalósítani? Nemcsak strukturális reformokkal, hanem ennél többel, Magyarország megújításával.

Először is nézzük a munkaalapú társadalmat - igen, aki nagyon keres, az talál magának állást, maximum nem három hónap alatt és nem határainkon belül. Idén októberben 523 ezer álláskeresőt tartottak nyilván (valószínűleg többen vannak), ehhez képest a hónap folyamán összesen 66 400 állás állt rendelkezésre. Világos, hipersebességgel közeledünk a munkaalapú társadalomhoz, csak még a hiperugrás előtt csigatempózunk.

Eközben a cégek gyanúsan rendszerellenesek és fittyet hánynak a munkalapú társadalom építésére - újabb és újabb elbocsátásokat jelentenek be - húsipari cég itt, építőipari cég ott, a kisebbek már be sem kerülnek a hírekbe. Ami mindennapos, az már nem hír. 

Viszont vannak más hírek - újabb rekordok az elvándorlásban: Németországba 46%-kal több magyar érkezett, mint egy évvel ezelőtt és Anglia meg Ausztria is kedvelt (sőt, nagyon kedvelt) célpont maradt. És nyugtathatja magát a kormány, hogy a fiatalok csak tapasztalatszerzésből mennek el, meg majd hazajönnek, ha itt kánaán lesz, gyárt marasztaló reklámfilmeket is (leginkább ismeretlen életformáról), de vajon a tragikus foglalkoztatási statisztikát látva hova jönnének haza? Ötszázhuszonháromezer-egyedik álláskeresőnek? Oda, ahol már egy új Tesco 58 meghirdetett (álom)állására is 1.800 jelentkező adja be önéletrajzát?

Ha már nem részesülhettünk soha abban a szerencsében, hogy itt, a Kárpát-medencében jóléti államban éljünk, legalább az adasson meg nekünk, hogy egyszer majd elérjük a munkaalapú társadalmat. Azt, hogy legyen esély munkahelyre. Azt, hogy aki akar, az tudjon is dolgozni. Mert bármit is mond miniszterelnökünk, mi még nem érezzük, hogy a magyar válasz oly eredményes lenne. Vagy jó lenne bármire is.

Egyelőre úgy tűnik, a kormány még nem igazán kezdte el építeni a munkaalapú társadalmat - mert ugyan a kiadási oldal megvágása folyamatban van és lassan már minden rokkantsági nyugdíjas is újra jár, de az, hogy ki miből tud megélni, az még nem tiszta. Lehet mindenáron visszaterelni a munkaerőpiacra az embereket - csak az a kérdés, van-e egyáltalán ilyen hazánkban - mert ahol tízszer többen keresnek állást, mint amennyi hely van, az nem tűnik főnyereménynek. És mi lesz jövőre, ha majd az elbocsátott létszámfelettinek bélyegzett pedagógusok is megjelennek, meg azok, akik például a közműadók meg a különféle koncessziók (dohány, stb.)  miatt kerülnek az utcára?

Igen, munkahelyvédelmi terve van a kormánynak - a legfiatalabbak és az idősek javára. De mi lesz a "középkorúakkal"? Azokkal, akiktől megválik a munkáltatójuk, mert lecseréli őket pályakezdőre, mert azoknak járulékügyileg sokkal jutányosabb a foglalkoztatása? Pedig ezek, a kormány által immáron hátrányos helyzetbe hozottak azok, akik abba a korba értek, hogy készek a gyerekvállalásra, vagy már túl vannak a kezdő lépéseken és most gyerekeket nevelnek, iskoláztatnak, viszont még messze vannak a nyugdíjkorhatártól is. Most nem úgy néz ki, hogy a gazdaság jövő évben rakétasebességgel kilő és sok-sok dolgos kézre lesz szükség - új munkahelyek hiányában csak a ténylegesen dolgozó munkavállalók korosztályos átrendeződése fog megtörténni és még a költségvetés bevétele is sokkal kisebb lesz a drasztikusan csökkenő járulékbevételek miatt. És már el is értünk ahhoz a ponthoz, és mi lesz a nyugdíjasokkal?

Eközben vannak olyan (kormánypárti) hangok is, mely szerint aki nem hajlandó itthon éhenhalni ("jobb" esetben vegetálni) és egy jobb élet reményében inkább elhagyja az országot, az valójában hazaáruló:

"Az ország cserbenhagyása (mert a külföldre vándorlás a jelen helyzetben gyakorlatilag egyet jelent a haza cserbenhagyásával) önző érdekek, anyagiasság, kicsinyesség, kishitűség, egyéni ambíciók miatt teljesen elfogadhatatlan, sőt lélektani aspektusból nézve az egyéni kudarc legteljesebb beismerése, csúfondáros megfutamodás, alávaló gyávaság. (...)

Az igazi magyar ember önzetlen, mert a látszólagos kudarc és eredménytelenség sem tudja megtörni hitét, bizalmát és szeretetét.  Nem menekül külföldre, nem próbál hazája nélkül, s még kevésbé hazája  ellenére boldogulni, nem cseréli le szülőhazáját – még gondolatban sem! – egy tehetősebb országra." (stefania.blog.hu, Üzenet a kivándorlóknak)

Kérdés, ez vajon hivatalos álláspont? Ott fenn, a minisztériumokban így gondolnak ránk, hazaárulókra, gyáva, alávaló emberekre? 

"... aki megretten a kihívásoktól és a könnyebb utat választva külföldre menekül a jobb megélhetés reményében, az gyáva, alávaló ember. Ezeknek az fanyalgóknak a túlnyomó része amolyan "ballaszt" az ország nyakán,  és jelen ismereteink szerint nem töltenek be semmilyen hasznos funkciót a társadalomban. Csak fanyalogni tudnak.  Változást és reformokat követlenek, de megállás nélkül fanyalognak, ha a reformok hosszabb ideig eltartanak, nagyobb véráldozatot követelnek, vagy valamilyen érdeksérelemmel járnak. Menjetek csak, nem fogunk értetek könnyeket hullajtani, eddig is csak hátráltattatok bennünket a munkában, az ország újjászervezésében." (stefania.blog.hu, Üzenet a kivándorlóknak)

Igen, egyes honfitársaink szerint akik külföldre mennek, azok "nem töltenek be semmilyen hasznos funkciót a társadalomban", azok csak menjenek, az ország újjászervezésében harcot vívók nem fogják őket hiányolni. Ezt a karakán megítélést még az sem árnyalja, hogy ezek a "gyáva" magyarok eddig adót fizettek hazánkban és adójukkal meg kb. kétharmaduk még szavazatukkal is támogatta a jelenlegi kormányt. Abba pedig pláne nem gondol bele, hogy akárcsak az utolsó 150 évben hány magyar is távozott külföldre ugyanilyen okokból és ezekből most hány támogatja például a kormánypártot is külföldről. Vajon ők is hazaárulók, gyávák, megvetendők? Vagy aki a két világháború között, esetleg a szocializmus elől lépett le, az más megítélés alá esik, csak az utolsó két év nyomorba taszítottjai, jobb életre vágyói bűnösek?

És a legfőbb kérdés: ha egyszer vajon az Orbán Viktor által megújításnak nevezett "újjászervezés" meg "strukturális reformnak" beállított államosítás és pártutasításos teljhatalmú közigazgatási rendszer kiépítése véget ér, és talán a gazdaság is belendül egy kicsit, ki fog dolgozni? Azok, akikért egyes honfitársaik nem hullajtottak könnyet, akik csak hátráltatták ezt a nagyszerű kormányzati munkát? 

"Orbán Viktor is menekülhetne a rá váró nehézségek és megpróbáltatások elől. Összeroskadhatna a nemcsak testére, de lelkére nehezedő elképesztő teher alatt. De Orbán Viktor rendületlenül kitart az ország mellett. Azt javaslom, hogy kövessük Orbán példáját a haza iránti kötelességek teljesítésében." (stefania.blog.hu, Üzenet a kivándorlóknak)

De vajon mi a haza iránti kötelezettsége annak a több, mint félmillió munkaképes honfitársunknak, akiknek esélyük sincs szerepet vállalni a munkaalapú társadalom építésében?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Fizessenek a nyugdíjasok is egészségügyi járulékot - mondta Bodrogi József egészségügyi közgazdász, a Semmelweis Terv végrehajtásának koordinálásáért felelős egykori miniszteri biztos.

Mert mi is ma a helyzet hazánkban, miért lenne erre oly égető szükség? Az egészségügyi költségek növekedése részben demográfiai okokkal magyarázható - ami eddig "jó" volt, az most rossz lesz, azaz a Ratkó-korszak gyermekei lassan nyugdíjba vonulnak. Ma 3,85 millió járulékfizető teremti meg a 9,69 millió lakos egészségügyi kiadásait, ám pár év múlva ez az egész rendszer borulni fog - a miniszteri biztos szerint két út van, hogy ezt elkerüljük, az egyik, hogy a járulékfizetők körét kell emelni, a másik, hogy a szolgáltatási csomagot kell szűkíteni. Ráadásul az egészségügyi kiadásokban az 55 éves életkor az inflexiós pont, azaz onnantól az ellátási költségek rendkívül gyorsan nőnek:  2010-ben a fekvőbetegkassza kétharmadát a 60 év fölöttiekre költötték. 

Az egykori miniszteri biztos véleménye szerint ki kell nyitni azt a lehetőséget, hogy hogyan fizethetnek a nyugdíjasok direkt járulékot - ez a nyugdíjak bruttósításával megoldható, ez fedezetet biztosítana a járulékokra, és  300 milliárdos forrást teremthet, amit hiba lenne kihagyni. (forrás: napi.hu)

Igaz, a kormány cáfol, nyilatkozatuk szerint nincs napirenden a nyugdíjasok társadalombiztosítási járulékfizetésének a bevezetése, sem az egészségügyi szolgáltatási csomag tartalmának szűkítése, ráadásul Bodrogi József miniszteri biztosi megbízatása 2012. november 13-án lejárt, így amit mond az nem hivatalos álláspont, pusztán független szakértőként nyilatkozik.

Az MSZP nem érti, hogy a szerdai konferenciáról szóló beharangozót látva miért nem jelezte azonnal a minisztérium sajtóosztálya, hogy Bodrogi József mandátuma lejárt, ahogy azt sem, hogy a konferencián jelen lévő Szócska Miklós egészségügyi államtitkár miért nem tette rögtön szóvá, hogy Bodrogi már nem a kormány biztosa.  (forrás: hvg.hu) És csak úgy lábujjhegyen megkérdezve, vajon a miniszteri biztos tudta, hogy ő már nem miniszteri biztos, és ha tudta, ő saját maga miért nem tájékoztatta erről a konferencián részt vevőket?

Ám mi van, ha tényleg szóba került már az ügy kormányzati szinten? Ha tényleg hiba lenne kihagyni?

De mit is?

A nyugdíjasok egészségügyi járulékához kiinduló alap lehetne például az aktívok által fizetendő egészségügyi hozzájárulás jelenlegi rendszere. Az adóhivatal honlapja alapján az egészségügyi hozzájárulás alapja és mértéke (akit érdekelnek a kivételek-plafonok, stb, itt olvashat róla részletesebben):

forrás: NAV

2012-ben a magánszemélyt terhelő egészségügyi hozzájárulás-fizetés felső határa 450 000 forint (havi átlagban 37.500 Ft) . De vajon mennyit kérnének a nyugdíjasoktól? 10%? 14%? 27%

Remélhetőleg a döntés-előkészítők és döntéshozók azért figyelembe veszik majd azt (ha mégis napirendre kerül), valójában milyen jövedelmi viszonyok jellemzik a nyugdíjasokat. 

2011-ben a nyugdíjasok esetében a KSH által számolt létminimum egy fős háztartás esetén 75.547 Ft volt (2010-ben 70.862 Ft), két fős háztartás esetében pedig 65.054 Ft (ugyanez 2010-ben 61.021 Ft). 2010-ben a Biszku-ügy kapcsán sokat cikkeztek a nyugdíjak aktuális megoszlásáról, így a Heti Válasz alapján:

Aki részletesebb számokat szeretne, az ONYF honlapján talál ilyeneket, itt - a lényeg, hogy vannak részletes információk arra vonatkozóan, elviekben hogyan terhelhető ez a korosztály.

És ha majd kitalálta a kormány, milyen rendszerben akarja beszedni a pénzt, vajon hogyan képzelhető el a bruttósítás?

• Az egyik lehetőség, hogy a már meglévő nyugdíjakat felszoroznák a fizetendő járulék mértékével (azaz bruttósítanák), aztán a járulékot rögtön átküldenék a TB-alapba, a régi nyugdíjjal megegyező "nettót" pedig megkapná kifizetésként a nyugdíjas. 

Ezt a módszert egyből ki is húzhatjuk, mert bár hosszabb távon lehet, hogy megoldás lenne (a nyugdíjszámítási mód változtatásával együtt alkalmazva), rövid távon azonban erősen kétséges - ugyanis valahol meg kellene a költségvetésben találni a bruttósítás fedezetét. Praktikusan attól, hogy az állam az egyik zsebéből átteszi a pénzt a másikba még a költségvetés egyenlege nem javulna, sőt, az adminisztrációs költségek miatt még tovább is romlana. (Bodrogi is beszélt róla, hogy  2005-2011 között 950 milliárdnyi deficit keletkezett a két TB alapban, vagyis az államadósság ennyivel nőtt ez idő alatt.)

• A másik módszer, hogy a már meglévő nyugdíjakat ezentúl úgy, ahogy vannak, bruttónak veszik és minden kifizetésből levonják az újonnan bevezetett járulékot. Ebben az esetben elérhető lenne a miniszteri biztos által remélt 300 milliárd (csak ki kell számolni, hány százalékos kulcsot kell alkalmazni az össznyugdíj-tömegre), ám ez egyenlő lenne azzal, hogy a kézhez kapott nyugdíjak drasztikusan csökkennének. A fenti adatok alapján ez azt jelentené, hogy cirka 1-1,5 millió ember (ha eddig még nem volt ott), most azonnalosan a létminimum alá kerülne. Mindezt úgy, hogy a  nyugdíjasok jó része egész aktív életében fizette a különböző járulékokat annak reményében, hogy egyszer majd, élete alkonyán lesz biztos megélhetése. És vajon a mai döntéshozók mit szólnának, ha öregségükre ilyen "emberségesen" bánnának velük?

Van, akiknek tetszene is ez utóbbi megoldás - vannak, akik úgy gondolják, a nyugdíjasok ingyenélők, csak lógatják a lábukat otthon 150-200 ezer forintos havi apanázs mellett, tehát van miből fizetniük. Azonban ha megnézzük a fenti táblázatot, az ilyen "gazdagok" tényleges száma elenyésző, és amennyiben a kormány sávosítana, és mondjuk havi 140-150 ezer forint felett vezetné be az egészségügyi hozzájárulást, hát az biztosan nem sokat lendítene a TB-alapon. Viszont ha magasan tartják az inflációt, egyre több nyugdíjast vonhatnának be a fizetők körébe.

És igen, elő lehet állni a KDNP-s a család mint legfőbb érték szlogennel, de ma hazánkban vajon hány átlag-család tudja azt megengedni magának, hogy a szülők támogassák a gyermekeiket (iskola, tandíj, ruházkodás, sport, stb.), saját maguk megélhetését is biztosítsák (hitelek, rezsi, kaja, stb.) és emellett még hathatósan tudják támogatni a nagyszülőket is, akár úgy is, hogy azok más településen, másik háztartásban élnek? És vajon ez az átalakítás bele fog férni a "ne a zemberek fizessék meg", és a "mi megszorítások nélkül vészeljük át a válságot" kommunikációs lózungokba?

A magyarok várható életkora legendásan alacsony, és a társadalmunk öregedési üteme is elmarad az európai országokétól, de a várható életkor-kilátások bármilyen okból emelkedése egyáltalán nem biztos, hogy "jó hatással" lenne a költségvetés egyenlegére. Sőt, ha belegondolunk, bármilyen morbid is, az államnak financiális szempontok alapján az az optimális, ha a polgárai minél kevesebb időt töltenek nyugdíjban, és lehetőleg a legolcsóbb betegségek (balesetek) következtében távoznak el az élők sorából.

Azt is hozzá kell tennünk, hogy a mai egészségügyi rendszer itt-ott "passzív eutanáziára" hajlamos (egy nyugdíjas morgása) - gyógyszerek-támogatások-recept kiváltási lehetőségek kiszámíthatatlan variálása, lásd cukor- és szívbetegek államilag szórakoztatása, hosszadalmas várakozási listák, leterhelt háziorvosok és egyéb olyan stresszelő helyzetek rendszerbe állítása (mint például csak egyetlen napon, egyetlen helyen kiváltható gyógyszer, amit aztán stabil 4 fokon kell hazaszállítania a betegnek, bárhol is lakik), stb. És nemcsak a nyugdíjasok esetében - van olyan gyermek szakrendelés, amelyre előjegyzés alapján hosszú hónapokat kell várni (hátha addig meggyógyul) ...

Kérdéses, hogy a kormány ténylegesen felvállalna-e egy ilyen drasztikus nyugdíj-csökkentést (egyelőre úgy néz ki, hogy nem). A Fidesz számára a legjobb megoldás, ha 2014 utánra hagyja a problémát - akkor majd újabb négy év felhatalmazása alapján csinál valami hathatósat, vagy ha veszít, hát bíbelődjön a nyugdíjasokkal az új kormány - azonban a "mindenáron pénz kell" szükséglet, a költségvetés ingatagsága felülírhatja ezt a logikát.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Eddig csak rossz viccnek tűnt a nemzeti italboltok hálózata, de úgy tűnik, valósággá válhat - sajtóértesülések szerint a trafiktörvény után előkészületben van a szeszes italok koncessziós árusításának tervezete. A Népszava szerint az elképzelés az, hogy az ilyen üzletekben a 15-20 százaléknál magasabb alkoholtartalmú italokat árusítanák, kizárólagos jelleggel. A koncessziós termékek körébe tartoznának a 38 alkoholfok feletti, kizárólag hazai gyümölcsből főzött pálinkák, az úgynevezett "szeszes" italok, valamint az alacsonyabb alkoholfokos likőrök is. 

De vajon mi lehet az indoka egy ilyen intézkedésnek?

• az alkoholfogyasztás visszaszorítása, úgy általában - ez biztos nem, mert amennyiben ez tényleges cél lenne, a házi pálinkafőzés kerülne először napirendre, nem pedig valamiféle államosítás

• fiatalok alkoholfogyasztásának visszaszorítása - ez megint csak a kreativitást segíti elő. Egyrészről eljöhet a hamis vagy lopott személyik igazi fénykora, másrészről a kémiaórákon hallottak hasznosítása házi pálinkafőzés keretében, ehhez szükséges eszközökhöz pedig bárhol hozzájuthatnak, mégcsak nem is kell saját maguknak összetákolni desztillálásra alkalmas berendezéseket. A gond ebben, és az előző esetben is az, hogy  a hozzáértés nélküli pancsolás eredménye sokkal károsabb lehet, mint az üzletben, szabadon megvásárolható, garantált minőségű alkohol fogyasztása.

• munkahelyteremtés - ez már megint olyan munkahelyteremtés lenne, mint a dohányboltok esetében: az intézkedés következtében megszűnik 30 ezer, hogy aztán bejelenthessük, sikerült létrehozni 15 ezret. Ha pedig a dohányboltokra ültetnék rá a pia-koncessziót is, akkor ugyanaz a személyzet elegendő lenne mindkét árukör forgalmazására.

• bűncselekmények visszaszorítása - ez a cél kétséges lehet erőteljesen, hiszen egyrészről az áldozattá válás lehető legszebb példája lesz majd a nagy, 18 karikás portálok mögött rejtegetett hihetetlenül csábító, kurrens árucikk, másrészről az alkoholhoz hozzájutás a házi pálinkafőzés miatt továbbra sem fog hihetetlen méretű akadályokba ütközni

• állam bevételének növelése - ez szintén kétséges, hiszen a fekete főzés megugrása nemcsak a legális gyártók és nagykereskedelmi forgalmazók bevételének csökkenésével jár, hanem a kiskereskedők sem tudják realizálni azt a forgalmat, mint a pálinkafőzés legalizálása előtt. Ha ehhez még hozzátesszük a folyamatos jövedéki adó emelést, valamint a várható koncessziós díjak árszínvonal emelő hatását, akkor a fekete szesz még olcsóbb, így még keresettebb lesz a legális termékek kárára.

• szeszpiac szigorúbb ellenőrzése - szép cél lehetne, ha nem lenne legális a házi pálinkafőzés, ami a valóságban ellenőrizhetetlen

• alkoholpiac átrendezése - a dohány után a kiskereskedelmi egységeknek újabb csapás lenne a szeszes ital árusítási jogának elvesztése

• a dohányboltok kistafírungozása - ha már úgyis csak 18 éven felüliek fogyaszthatják, miért ne lenne dohány + lottó + pia? Ha pedig még a szex-kegytárgyakat is hozzásorolják, szinte minden egy helyen lesz, ami kellhet egy 18 éven felüli magyarnak ... Ez a megoldás megszüntetné a "csak dohányból nem tudnak majd megélni a kis boltok" aggodalmat, mert bár az új javaslat szerint lottót is lehet majd árulni a dohányboltokban, nem biztos, hogy a kis helyeket el fogják tartani akár együttesen is a dohányosok és lottómániások. Ráadásul ez az árukészlet-trió már biztos megélhetést nyújthatna azoknak, akik olyan szerencsések, hogy elnyernek bárhol is bármilyen koncessziót. (lásd földbérletek)

De mi lesz vajon a hazai, teljesen legális és adómentes pálinkafőzéssel? Orbán Viktor vezetésével a pálinka-szabadságharc győzött, és 2010 szeptember 27. óta már adómentesen főzhetünk pálinkát fejenként 50 liter 86%-osig. Az EU ugyan felszólította hazánkat a házi pálinka teljeskörű jövedéki adó mentességének megszüntetésére, kormányunk azonban eltökélt a harcban, nem engedünk, a magyar vérben ott csörgedezik kulturális örökségünk részeként a pálinka szeretete is. (A napi 2,3 dl adómentes pálinkaadagunkról részletesen itt.) De vajon hogyan egyeztethető majd össze az állami monopóliumokkal az, hogy ma már kb. 50 százalékos az aránya a nem adózott szeszeknek (legalizálás előtt kb. 20% volt a feketepiac részesedése). Ha a pálinka-szabadságharc "eredményeit" a  Fidesz nem adja fel, és a bérfőzés és saját előállítás jövedéki adója továbbra is nulla marad, akkor csinálhat bármit is az állam, írhat ki akármilyen koncessziót, akkor sem fog csökkenni az alkoholfogyasztás, maximum még nagyobb lesz a "saját" befőzés aránya. 

Ha pedig minden kötél szakad, főleg a határok közelében élők minden további nélkül beindíthatják a szeszturizmust, azaz a szomszédos országokba járhatnak át majd piáért. És ha már átmennek, nemcsak szeszes italt fognak venni, hanem rágcsálni valót, sőt mindennapi élelmiszert is - ellehetetlenítve a határok közelében működő üzleteket.

Az államosítás igazi okát még nem tudjuk, de ki fog derülni, valójában mely cégek lesznek a nyertesei a piac újrafelosztásának. Az pedig biztos, hogy a monopólium kezelésére felállított cég minimum 450 milliójában fog fájni az adófizetőknek, ahogy a dohány esetében már megtörtént - csak a kérdés változik, miért kell az adófizetőknek fizetni a szeszpiac újrafelosztásának költségét?

Addig is: "bármi lesz, segít a szesz, ha lesz" ... (Hofi)

Előzmény: A vérünkben is ez csobog

                Dohányboltok: az igazi kiírás még várat magára

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!