Vajon vicc az, amin senki sem nevet? A kormány szerint igen - Giró-Szász András legalábbis annak nevezte Aljakszandr Lukasenka fehérorosz kormányfő szavait, amit országa új magyarországi, illetve franciaországi nagykövetének kinevezésekor mondott: a magyaroknak "elegük lett a demokráciából és a piacgazdaságból, és kijózanodtak".

A kérdés csak az, Aljakszandr Lukasenka viccelt, vagy nem? Esetleg egyszerűen csak azt mondta, ami kívülről, több mint ezer kilométer távolságról lejött a számára? Ezt jelentették külügyi szakemberi, hírszerzői az elmúlt időszakban? És vajon jogos-e hogy erre a következtetésre jutott?

És vajon azok a szavazók, akik bizalmat adtak Orbán Viktornak annak idején és kétharmadhoz juttatták a parlamentben, ezt akarták? Vajon ők is csak nevetnek Aljakszandr Lukasenka szavain, vagy csak annyit mondanak csendesen (esetleg felháborodva, jó hangosan), igen, rájuk szavaztam, de nem erre?

És vajon meggyőznek minket - és nem utolsó sorban a fehéroroszokat meg az egész civilizált világot - a kormányszóvivő szavai:

"A fehérorosz elnök szavait csak viccként tudjuk értelmezni és viccnek is tekintjük, hiszen Magyarország a demokrácia és a jogállam keretei között arra törekszik, hogy az Európa minden országa előtt álló gazdasági és társadalompolitikai kihívásokra válaszokat találjon" (index.hu)

De vajon a diplomáciában mennyire gyakori, hogy ilyen útravalót adnak a friss nagykövetnek? 

"Magyarországgal (...) erősíteni fogjuk a kapcsolatainkat. Az ott élő emberek a saját tapasztalataik alapján már jobban megértik Fehéroroszországot is. (...) "Magyarország az Magyarország. Nem veszíthetjük el. Kapcsolatokat kell építenünk velük, éppen úgy, mint Lengyelországgal, Bulgáriával és a balti államokkal" (Aljakszandr Lukasenka, index.hu)

Vajon mit fogunk jobban megérteni és mikor? Ha már itthon megtudtuk, milyen az igazi pártirányításos oktatás, egészségügy, dohány- és szerencsejáték piac meg a többi? Ha már minden önkormányzatiság eltűnt a süllyesztőben és a polgármesterek egyetlen funkciója a testvérvárosokkal parolázás lesz? És vajon most annak a tanúi vagyunk, hogy olyan klubba veszik fel tagnak hazánkat, amihez az a bizonyos kétharmad jó része nem biztos, hogy akar tartozni? És vajon mit fognak szólni mindehhez a még "jelenlegi", de lassan már "egykori" klubunk tagjai?

És amíg eldöntjük, vicc, rossz vicc, "őrült beszéd, de van benne rendszer", esetleg a valóság, ami elől homokba dugja a többség a fejét, még egyszer a fehérorosz kormányfő szavai:

"Magyarország szocialista ország volt. Jóbarátok voltunk régebben. Nagyon közeli volt a kapcsolatunk. Végül elegük lett a demokráciából és a piacgazdaságból (mindenből, ami most Európában zajlik), és kijózanodtak." (Aljakszandr Lukasenka, index.hu)

De lassan elfogy az a homok ...

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Németh Lászlóné aláírásával megjelent a sokak által várva várt dohány koncessziós kiírás - az anyagi kérdésektől eltekintve nem lettek sokkal okosabbak a piac szereplői, a minisztérium pedig a problémahalmazt és az ezzel kapcsolatos kérdéseket elegánsan átlapátolta december idusára.

Az ötmilliárdos dohánypiac átalakításáról, a törvényalkotás folyamatáról, a piaci szereplők várható jövedelméről és az anomáliákról részletesen ezekben a posztokban:

Cipőt a Cipőboltból, dohányt a Dohányboltból

A dohány nyomában

Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac újrafelosztásának költsége?

Kinek lesz nagy dohány a dohány?

A Magyar Dohány Kiskereskedők Egyesülete is hírül adta honlapján, határidőre megjelent a  nyilvános pályázat a Magyar Állam dohánytermék-kiskereskedelmi monopóliumának koncessziós szerződéssel történő átengedésére. Sőt, képviselőjük a híradóban is megfogalmazta a véleményét:

Ha ilyen vagy olyan okból a posztból közvetlenül nem indul  a riport, megnézhető az MTV videótárjában, itt.

Igen, jól hallottuk: a kommentátor elmondta, "a kereskedők szerint az állam méltányos árat határozott meg és figyelembe vette az ő véleményüket is". Adorjánné Pordán Éva, a Magy Dohány Kiskereskedők Egyesületének titkára személyesen is elmondja, e koncessziós díj egy "jelképes díj egy állami monopóliumért", így teljesen méltányos, valamint tükrözi az egyesületi tagok véleményét is. Tehát az egyesület (és ezek szerint a kereskedők is) támogatják azt a változást, miszerint

• ami eddig ingyen volt, azért most fizetni kell (oké, kis településen ezért monopólium jár), valamint
• az elárusító helyek száma cirka egyhatodára csökken (42 ezerről 6-7 ezerre), valamint kb. 20 ezer, a szektorban dolgozó munkavállaló munkahelye szűnik meg. Másképp, azaz kormányzati matematikával számolva: kb. 12-14 ezer új munkahely jön létre, igaz, annak árán, hogy 30-40 ezer szűnik meg (erről senki sem fog beszélni, ahogy a nyerőgépek eltűnése miatt munkanélkülivé váltakról sem).
• ezzel együtt pedig sok száz vállalkozás kénytelen lesz bezárni (egyes számítások szerint a 42 ezer üzlet  kb. 15%-a, azaz a pesszimista becslés alapján akár 6.300 üzlet is erre a sorsra juthat).

Gyulay Zsolt vezérigazgató pedig elmondta a riporternek, az egésznek egyetlen célja van, hogy visszaszorítsa a fiatalkorúak dohányzását, és a törvény sem azért született, hogy az állam plusz bevételhez jusson.

Bátortalanul meg lehet jegyezni, eddig is csak 18 éven felüliek vehettek dohányterméket (sőt, lehetett ellenőrizni meg büntetni is a szabály be nem tartása miatt) és ez a jövőben sem változik. Mivel a korosztály kreatívsága várhatóan nem csökken, így ha tényleg csak ez az indok, akkor ez a "sok hűhó semmiért" sokmilliárdba kerülő cécója. Plusz a feketepiac helyzetbe hozása, valamint a dohánypiac újrafelosztása az adófizetők pénzén.

De mi is jelent meg november 15-én valójában?

A vonatkozó törvény szerint (24.§ (6) bekezdés) az illetékes miniszter köteles a dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultságra vonatkozó pályázatokat első alkalommal legkésőbb 2012. november 15. napjáig kiírni úgy, hogy a pályázatok benyújtására a kiírás megjelenését követő 60 napos határidő álljon rendelkezésre, továbbá a benyújtási határidő elteltét követő 60 napos határidőn belül a pályázatok eredményeit ki kell hirdetni. A törvény azt is meghatározza, mit kell tartalmaznia a pályázati kiírásnak (7.§):

• A nyilvános pályázati felhívást legalább két országos napilapban, illetve a pályázat szerinti településen illetékes megyei (fővárosi) kormányhivatal honlapján is meg kell hirdetni a pályázatok benyújtására nyitva álló időtartam kezdő napját legalább harminc nappal megelőzően.

• A pályázati kiírásnak tartalmaznia kell a pályázat elbírálásának szempontjait. A szempontok között érvényt kell szerezni annak, hogy olyan pályázó nem kaphat koncessziós jogot, akivel kapcsolatban kizáró ok áll fenn (13. § (5) bekezdés), továbbá előnyben kell részesíteni azt a pályázót, aki

a) megváltozott munkaképességű,
b) a pályázat benyújtásának napján, e napot megelőzően legalább 3 hónapja egybefüggően álláskereső, vagy
c) az a)–b) pontban írtaknak megfelelő személyt foglalkoztat, vagy olyan gazdasági társaság, amelyben az a)–b) pont szerinti személy tagsági jogviszonnyal rendelkezik.

• A pályázatot úgy kell kiírni, hogy a koncesszió átengedésének időtartama húsz év legyen.

• A pályázati kiírásnak tartalmaznia kell

a) a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység gyakorlásához szükséges gazdasági követelményeket, jogi, személyi és tárgyi feltételeket,
b) a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységgel összefüggő azon tevékenységek felsorolását, amelyek a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység mellett gyakorolhatók,
c) a pályázat benyújtásának határidejét és helyét,
d) a pályázat kiírója által szükségesnek ítélt minden további követelményt, szempontot és információt.

• A pályázatok eredményhirdetése a benyújtási határidőt követő 30 napon belül történik. E határidő indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható.

Ehhez képest mi is jelent meg ma? Egy olyan elvileg és általában pályázati kiírás, amely nem tartalmazza a  legfontosabb elemeket - azokat a törvény által előírt kritériumokat, például a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység gyakorlásához szükséges gazdasági követelményeket, jogi, személyi és tárgyi feltételeket, valamint a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységgel összefüggő azon tevékenységek felsorolását, amelyek a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység mellett gyakorolhatók és hiányoznak a bírálati szempontok meg a koncessziós blanketta-szerződés is mint melléklet. És ez nem bújtatott információ, hanem a kiírás is deklarálja:

"A pályázattal kapcsolatos részletes személyi, jogi, pénzügyi és tárgyi feltételek, pályázat elbírálás szempontjait és további információk a 2012. december 15. napján kiírt Koncessziós pályázati kiírásban (a továbbiakban: „Pályázati kiírás”) találhatók.

A koncesszióra kijelölt terület: Magyarország földrajzi területe településenként, azzal, hogy olyan településen, ahol az állandó lakosok száma a 2000 (kettőezer) főt nem haladja meg, legfeljebb egy, ahol a 2000 (kettőezer) főt meghaladja, legalább egy és minden 2000 (kettőezer) fő lakos után további egy jogosult végezhesse a tevékenységet. Ha egy város kerülettel is rendelkezik, úgy a fentiek értelmezése során településen a város kerületét kell érteni. Az egyes települések és koncessziós pályázati jogosultságok megjelölését a Pályázati kiírás tartalmazza.

Az egyes dohánytermék kiskereskedelmi jogosultságok átengedéséért fizetendő koncessziós díj mértéke:

Kategória/lakosság	Koncessziós díj (nettó Ft) / db / év
2.000/fő településen	100 000
2.000-10.000/fő településen	160 000
10.000/fő feletti településen	200 000
Budapest, MJV, megyeszékhely	240 000

 

Egy pályázó több érvényes pályázatot is benyújthat, de egy személlyel egy időpontban legfeljebb öt megkötött koncessziós szerződés lehet hatályban. Azoknál az egy közigazgatási egységet képező településeknél, ahol egynél több dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság kerül kiadásra, egy személy nem birtokolhatja az összes dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság több mint 2/3-át.

A koncessziós szerződés tervezetének szövege a Pályázati Kiírás mellékletét képezi.

Kiíró fenntartja a jogot, hogy a pályázatot, annak bármely szakaszában, eredménytelennek nyilvánítsa. A pályázat eredménytelennek nyilvánításából eredően Kiíróval szemben semmiféle igény nem érvényesíthető."

(Nyilvános koncessziós pályázati felhívás dohánytermék kiskereskedelmi jogosultság átengedésére, Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit ZRt.)

A jó hír, hogy alacsonyabbak lettek a koncessziós díjak, mint az előzetes 40.000 Ft/hó pletykák. Az más kérdés, akár havi 13.333,33 Ft (bruttó 16.933,33 Ft) is hogyan gazdálkodható ki, ha a dohánytermékek árrése 5% (illetve 4%) marad. A rossz hír pedig, hogy még egy hónapot várjunk arra, hogy egyáltalán megtudjuk, valójában ki milyen esélyekkel nyújthat be pályázatot, milyen képesítési feltételeknek kell megfelelnie, mit árulhat és milyen szerződést kell aláírnia. Egyelőre az sem ismert, ténylegesen melyik településen hány üzlet nyílhat, azaz hány koncesszió lesz kiírva és mekkora lesz a garantált árrés. Pedig mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik.

És ami a legrosszabb hír, hiába is van kiírva bármilyen pályázat, a minisztérium fenntartja a jogot arra, hogy azt bármikor, bármilyen szakaszban érvénytelennek nyilvánítsa. A szerencsejátékos jogalkotás folyamatából kiindulva tehát bármi történhet, semmi sem biztos. De azért a jelentkezőknek a pénzt bele kell áldozniuk, ha dohányboltot akarnak üzemeltetni, akármekkora is a kockázat.

A fentiek alapján leszögezhető, olyan pályázati felhívás, amely megfelel a törvényben foglaltaknak, majd csak december 15-én fog megjelenni. Vajon miért? Mik a lehetséges indokok? Spekuláljunk ...

Lehet, hogy a kormány meg a 450 millióval kistafírungozott DND ZRt elszámolta magát, és mégsem lehetett kiírni a pályázatokat a rendelkezésre álló egy hónap alatt:  lehet, hogy még nincs használható személyzet, még a honlap is csak részlegesen működik. A törvény szerinti kiíráshoz fel kellett volna mérni az összes hazai települést létszámmal, ez alapján koncessziónként meg kellett volna határozni, ott mit lehet meg mit nem és ha már mindez kész van, ki kellett volna írni a tényleges pályázatot az összes feltétellel, valamint a  minden lehetséges esetre kiterjedő blankettaszerződést is el kellett volna készíteni. A kudarcot beismerni gáz lett volna, így maradt a nem törvénynek megfelelő pályázati kiírás, csak legyen valami, utólag úgyis az egészet vissza lehet vonni úgy, ahogy van. Mert ezt azért benne van.

Ha ez az eset állna fenn, ideje lenne levonni a tanulságokat és talán most kellene abbahagyni az iskolák rohammunkás államosítását, mert az ugyebár egy kicsivel nagyobb falat lesz, és ott sem lesz több idő a folyamatra. Sőt, a problémák száma sokkal több, ahogy az érintettek száma is. Plusz nemcsak a dohánykereskedők használnak majd illetlen szavakat, hanem vagy 200 ezer különféle státuszú közszolga, önkormányzati tisztségviselők, egymillió diák meg annak kb. kétmillió családtagja, beleértve szülőket, nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat és iskolapadból már kikopott testvéreket.

A kormány húzza az időt, mert valójában nem tudja, mi is legyen. Mert ez így gáz lesz, sok fórumon leírták már, a kis dohányboltok tömegesen fognak csődbe menni. Most nyertek ugyan egy hónapot, lehet folytatni  a  lobbiharcot meg be lehet nyújtani azonnali egyéni módosító indítványokat, korrigálva a leendő káoszhoz és bizonyos szereplők előre borítékolható jelentős anyagi veszteségéhez vezető sárga ösvényt. És ha módosítanak-újraírnak-átalakítanak, vajon milyen irány várható? Találgassunk ...

• például bővíthetik a koncessziót elnyerhetők körét: jöhet a kft meg az rt is és beszállhat a buliba a CBA,  Coop, Tesco, stb., akik ugyebár az eljövendő szabályozás nagy vesztesei. Munkahelyvédelmi szempontból meg lehet magyarázni, ők is tudnak foglalkoztatni csökkent munkaképességű munkavállalót ha arról van szó, ráadásul nem is nagyon veszélyeztetnék a 2.000 fő alatti települések dohány-bizniszét. Plusz fájó szívvel mondanának le a jelenlegi dohányforgalmukról és kétséges, hogy ne próbálnának  meg erőteljes lobbitevékenységet kifejteni az ügy érdekében. Ha pedig egyetlen célja az egésznek a fiatalkorúak védelme, arra is letehetik a nagyesküt, meglesz.

• jön az eget rengető ötlet törvénybe foglalása: mégsem csak dohányterméket lehet majd árulni az üzletekben (belengetni már belengették, lehetséges kimenetelek részletes elemzése itt, csak a dátumok változnak november 15-ről december 15-re). Sőt, Lázár János már azt is elárulta, a kérdést eldöntik jövő július 1-ig. Ok pedig több is lehet.

• • Az egyik például a kis üzletek életképtelensége, de valószínűleg ez kevésbé nyom a latban, mint ahogy az újságpiac szereplőinek sorsa sem kiemelkedően fontos tényező a kérdésben.

• • Ami idegesítheti a kormányt (és a költségvetés-felelősöket) az az, hogy a Szerencsejáték ZRt kiszorul azokból az üzletekből, ahol jellemzően a forgalom felét a dohány, másik felét pedig a totó-lottó adta. Ugyanis ezek nagy része kénytelen lehúzni a rolót amennyiben le kell mondaniuk az árukínálatuk feléről - csak szerencsejáték meg újság nem fogja őket tartósan a víz felett tartani. A tét nagy, a Szerencsejáték ZRt forgalmának jelentős része, így az ez után a költségvetésbe befizetendő játékadó bevétele is jelentősen csökkenhet. Kérdéses továbbá, hogy a ma még működő üzletek bezárása után mennyi idő alatt sikerül felállítaniuk egy új, kompetens értékesítő rendszert. Mindezt a recesszió alatt, amikor egyébként sem valami fényes a piac.

Az, hogy ebben az esetben milyen termékek lesznek összecsomagolva a törvénymódosításban meg a pályázati kiírásban, ettől kezdve már csak a különböző lobbitevékenység eredményességén múlik - lehet dohány+lottó+újság, de párosulhat például hozzá szexshop meg alkohol is, ha már úgyis úgy kell kialakítani az üzletet, hogy kívülről ne lehessen beállítani. A módosítás időpontja azonban kulcsfontosságú - ha nem történik meg december 15-ig, az jelentősen csökkenti a pályázók esélyegyenlőségét (részletesen lásd itt.)

• fogalma sincs a kormányzatnak, hogyan írják ki majd a tényleges pályázatokat - milyen képesítési követelmény szükséges, milyen elbírálási szempont domináljon, legyen-e bármilyen jogorvoslat, stb. Mert ugyebár a törvényalkotás egyetlen célja a fiatalok védelme volt (lásd Gyulai Zsolt híradós nyilatkozatát), így a jogalkotók és alkalmazó eddig csak erre koncentráltak.

Ezeken kívül még lehet számtalan ok - de valójában a dohány kiskereskedők szempontjából teljesen mindegy, ők a tényleges pályázati kiírást várják, annak minden buktatójával és csűrcsavarjával együtt. És reménykednek, létezik még tisztességes verseny, mert ha nem, az elkövetkező 20 évre búcsút mondhatnak eddigi megélhetési forrásuknak.

Frissítés:

Index 2012. november 16., péntek 16:18

"Sorsjegyeket, lottószelvényeket is lehet majd vásárolni a jövőre induló nemzeti dohányboltokban, ha elfogadják Lázár János miniszterelnökségi államtitkárnak a törvényhez beadott önálló képviselői indítványát. (...)

A képviselő szerint erre azért van szükség, mert akár a dohányzás, a szerencsejáték is tilos 18 éves kor alatt, így nincs akadálya annak, hogy ezeket a termékeket is árulják majd a nemzeti dohányboltokban. Lázár javaslata szerint a trafikokon kint csak az a felirat lehet, hogy "nemzeti dohánybolt", és egy legalább 40 centi átmérőjű 18-as karika, az üzemeltetőt és a nyitvatartási időt jelző tábla, valamint egy felirat, amely a bent kapható termékekre utal. A képviselő indoklása szerint ez "egyrészt egyfajta egységes megjelenítést biztosít, másrészt nem lesz csalogató, sőt, kifejezetten tiltó lesz a fiatalkorúak szempontjából"."

Előzmény:

Cipőt a Cipőboltból, dohányt a Dohányboltból

A dohány nyomában

Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac újrafelosztásának költsége?

Kinek lesz nagy dohány a dohány?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Hol élünk mi valójában? Nagy eséllyel nem abban a valóságban, ahol a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékesei, hanem valahol egy másik párhuzamos világban, egy nagyon távoli galaxisban. És egészen biztos, ahogy a legújabb kampányfilm alkotói is nagyon sokáig tanulmányozhatták a mai átlag-fiatalokat, hogy aztán elkészítsék az itthonmaradást népszerűsítő filmet az adófizetők pénzén.

És mi a cél? Jobb esetben megmutatni az új nemzedék számára, miért is érdemes itthon maradni. Mi az, ami jó, ami szép, ami ideköt, a háváj, a dizsi meg a napfény. Mert az alkotók szerint ilyen van dögivel. Rosszabb esetben az egész egy felvilágosító film azok számára, akik kimaradtak a mai átlag(?)fiatalok életstílusából - a cél pedig megmutatni, hogy kéne élni. Illetve annak tudatosítása, hogy milyen lúzer is az, aki nem úgy él, mint a reklámfilm szereplői.

És hogy a hatás biztosítva legyen, a készítők nem bízták a véletlenre: az információk áradnak felénk zenei aláfestéssel több, mint négy percig. Csak remélni tudjuk, nemzetközi versenyre nem jelölik és kötelező tananyag sem lesz vizuális kultúrából.

Az alapállás: átlagos, egyetemet elvégző, bármelyik férfimagazin hirdetési oldaláról ruhatárat koppintó, hanyag eleganciával felöltözött, kellően macsós, olyan George Michael-fénykorában sztájlos fiatalember indul a repülőtérre. Taxival. Meg okostelefonnal. Hogy eljusson valahova, ami nem Magyarország. És visszaemlékszik, mit is hagy itt. És amolyan kampányosan csak a szépre emlékezik ...

Vajon mit hagyhat itt egy átlagos, a film utalása szerint Corvinus Egyetemen végzett fiatalember, miután az államilag finanszírozott képzést letudta, diploma-nyelvvizsga zsebben? Nagy zabálásokat a Vásárcsarnokban, buli hátán bulit, fesztiválokat (kérdés, ennek propagálása hogyan fér bele a jelenlegi kormányzati mainstream-be), vidámparki dodzsemet (na ezért mondjuk lassan búsulhat az is, aki itthon maradt). És ott vannak még az igazi, átlagos hétköznapok bikinis motorcsónakos száguldozással a Dunán, vitorlázó repülés ajándékba (tényleg, vajon az asztal körül kergették a csajt esténként, ha azt mondta, fél a magasban egyedül?), bunjee jumping, sörhegyek. És akkor még nem beszéltünk a napszemüvegekről (a közmunka havi díjazásából valószínűleg csak a thaiföldi hamisítványa jön ki), márkás pólókról, hátizsákokról, iPhone-okrók és egyebekről.

Mit tudunk még meg a filmből a mai fiatalokról? Mindent, amit csak a bulizós, apu-anyu pénzét számolatlanul elköltő "mai fiatalok" sztereotípiája tartalmazhat. Munka, tanulás nem foglalja le idejüket, diákmunkára nem fecsérlik energiájukat, viszont egész életük taps, móka és kacagás, ráadásul a szülők is giga-mega ajándékokkal árasztják el őket. Igaz, hiányzik még a frissen letiltott diákhiteles film mondanivalója - képkockáinak átcsempészése még  azzal kibővíthetné a műalkotás mondanivalóját, hogy a mai fiatalok lusták is, mint a dög és ha már felvették a hitelt, csak a szexen jár az eszük. És még egy sztereotípia: a nők (lányok) csak mellékszereplők, leginkább bikiniben, esetleg rövid sortban, bár alig érthető, hogy maradhatott ki a kormányzati "szüljön már végre" felkiáltás - de hát kisgyerekkel bulizni mégsem olyan jó buli, ugyebár. Ugyan még a Túró Rudi is hiányzik (helyette van rétes), de hozzáképzelhetjük, hogy sör helyett ezt majszolja az új nemzedék a fűben ülve ...

És mi a mondanivalója az egész kormánykampánynak? Hogy lássa a többi fiatal, miről is maradnak le, ha elmennek? Dolgozni sem kell, munkahely úgysincs, jön majd a lé valahonnan, maximum a szülők tejelnek még egy-két évig ...

És mi az, "ami ideköt" az alkotók szerint? A film csupa-csupa olyan szórakozást mutat be, amely globális - vízisízni valószínűleg nemcsak Magyarországon lehet, ahogy csúszdák is vannak akár még szebbek, jobbak is és fesztiválokat is rendeznek még szerte a világban. Igaz, az Erzsébet téren, közterületen sörözni tényleg unikum (főleg ha a helyi kutyusok napi termésmennyiségét sikerült arrébb lökdösni), de biztos máshol is van (ráadásul sokkal jobb minőségű) pázsit, ahol lehet piálni. Érdekes módon a család, mint "idekötő" tényező egy az egyben kimaradt, a képeken nincs aggódó vagy csúnya fiatal, hajléktalan, lepusztult buszbelső, idős ember, de még a kultúra is csak fesztivál formájában képviselteti magát. És valamilyen okból kifolyólag a gyorsforgalmi út felüljárójáról homályba vész az a szemétből összetákolt viskó-lakópark, amely egy másik Magyarországot mutat ott lenn, a mélyben. Jövőkép-ügyileg sem ad semmit a reklám, pedig hosszabb távon mégiscsak kellene munkahely, hogy a filmbéli, igen költséges életmódot saját erőből is meg tudják valósítani a szereplők. De akkor már vissza kellene zökkenni a valóságba, a munkanélküliség és a minimálbérek világába ...

De tényleg ez az új nemzedék, amit a minisztérium sugall? Ez a gondtalan, csak a bulinak és a sörnek élő vidám baráti társaságok halmaza? És a mai Magyarország egy olyan világ, ahol nem feszít a tandíj, ahol nem kell tanulni-dolgozni annak reményében, hogy egyszer majd jobb lesz? Vagy pont azért kell elmenniük, hogy legyen esélyük egy olyan életformára, amit a film bemutat, mégha csak a röpke nyári szabadságok idejére is? És vajon a filmben látott szabadidős elfoglaltságok összköltségét, ennek a hedonista életmódnak a pénzügyi fedezetét mennyi idő alatt tudja előteremteni egy fiatal ma, itt hazánkban? És ha ezt a szülők nem tudják finanszírozni, akkor most ők, vagy a szülők a selejtesek? Mert a kormányzat szerint ők megérdemelnék ezt az életformát ...

Most már tudjuk, milyen a minisztériumból a világ. És lassan azt is megértjük, miért nem történik semmi olyan intézkedés, ami ténylegesen is megakadályozná az elvándorlást. Mert ez alapján a film alapján nem sokan fognak úgy dönteni, hogy mégis maradnak, az előre borítékolható. Pedig biztos jó sokba került ...

Posztzárás után érkezett:

HétköznaPI CSAlódások: Mindenki elmegy

Rohan, mindenki elmegy, menekül, aki csak tud.
Felmutatja a középső ujját és jó messzire fut.
Írországba vagy Angliába gyerünk, kalandra fel!
Amerikába vagy Ázsiába, mindegy, csak innen el!

Ha kiürül az ország, véget ér egy ábránd.
Az utolsó legyen szíves, oltsa el a lámpát,
zárja be az ajtót, a táblán legyen csak annyi:
"Ebédidő, rögtön jövök. Te meg itt fogsz megrohadni!"

 

És a letiltott diákhiteles reklám:

 forrás: fn.hir24.hu

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Az Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) nagyberuházásban van - 2013 során mintegy 100 műfüves pályát kívánnak építeni szerte az országban (háromféle méretben). De vajon mennyire előnyös ez az általuk megcélzott rétegnek: önkormányzatoknak, sportegyesületeknek, egyéb szervezeteknek? És vajon mi van a tömegsporttal, illetve azokkal, akik nem feltétlen a futballban látják a legtökéletesebb mozgásformát?Velük nem törődik a kormányzat?

Csányi Sándor elnök szerint "az MLSZ tízéves stratégiájának legfontosabb célja a pályaépítés, az infrastruktúra javítása. Jó pályák nélkül nem lehet jó futballt csinálni". Az elmúlt húsz évben a pályák száma drasztikusan csökkent, csak Budapesten ezer pálya tűnt el és hasonló a helyzet vidéken is, azonban most sikerült megfordítani ezt a folyamatot, így az elmúlt esztendő már a pályák számának emelkedését hozta, az idén például 87 pálya épül.

Az Országos Pályaépítési Program III. ütemében az aláírt, kinyomtatott pályázatnak 2012. november 21-ig kell megérkeznie az illetékes megyei (budapesti) MLSZ igazgatóságra, függetlenül a benyújtás módjától (a pályázat kiírása itt található)

A projekt összköltsége cirka bruttó 4 és fél milliárd forint, ebből az MLSZ része 3,2 milliárd - ez "100 db pálya (ezen belül 15 nagyméretű műfüves pálya és 85 darab egyéb (kisméretű műfüves pálya és/vagy kisméretű műfüves (grund) pálya) megépítését tervezi. Az MLSZ a pályázati igények alapján fenntartja magának a jogot, hogy a 100 db pálya pályatípusok szerinti megoszlását módosítsa, illetve a fenti kontingenst megemelje."

A nagyméretű pálya becsült bruttó irányára 144,5 millió forint, a kisméretűé bruttó 28,1 millió Ft, a műfüves grundé bruttó 15,2 millió Ft, opcionális tételek nélkül.

Azonban már eddig is készültek ilyen konstrukcióban műfüves pályák:

• Herczeg József, Algyő polgármestere elmondta, a most a településükön átadott nagyméretű, villanyvilágítással ellátott műfüves labdarúgópálya 140 millió forintból épült. A költségekből 98 millió forintot az MLSZ biztosított, a fennmaradó részt a település önkormányzata állta.
• Természetesen nem kell mindenkinek nagy pálya - Kondoroson a pályaépítési program keretében egy kisméretű műfüves pályát (20x40m) építettek, itt a beruházás teljes költsége: 31.247.955,- Ft, ebből Kondoros Nagyközség Önkormányzata 30%-os önerőt, azaz 9.374.387 forintot biztosított.

A pályázatból eredő tulajdonviszonyok azonban igen érdekesek (blanketta-szerződés itt) - technikailag az önkormányzat (egyesület, stb.) ingyenes használatba adja az ingatlant az MLSZ-nek, az pedig visszaadja birtokba a kész létesítményt. A 30%-os önrész egyfajta bérleti díj, amelyet előre, egy összegben 15 évre fizetnek ki, és csak a másfél évtized lejárta után lesz újra teljes jogkörű tulajdonosa a pályának az önkormányzat (egyéb szervezet). Ez praktikusan azt jelenti, hogy csak az az önkormányzat  (egyéb szervezet) ugorhat bele egy ilyen projektbe, amelyik tudja,

• tuti akar 15 évre bérelni műfüves pályát (lesz rá igény?)

• hajlandó a szavatossági jogokkal a pályát építő vállalkozót nap mint nap zaklatni, miközben az MLSZ-hez nem fordulhat hibás teljesítésért (az MLSZ a konstrukció alapján azzal építteti meg a pályát, akivel akarja: "MLSZ kötelezettséget vállal arra, hogy a programtervnek (...) megfelelően megépíti és üzembe helyezi a Futballpályát") 

• 15 évig lesz pénze a folyamatos üzemeltetésre (pálya, öltöző, világítás napi, havi és éves karbantartása, villanyszámla,  élőmunka bérköltsége, közműhozzájárulás, engedélyek beszerzése és megújítása, stb.), valamint a nem rendeltetésszerű használatból eredő károkat, akármekkorák is azok, haladéktalanul elhárítja,

• 15 évig ki tudja fizetni a soron következő nagy felújításokat (a folyamatos használat miatt ezekre egész biztosan szükség lesz) és tud új gépekre, berendezésekre is áldozni, valamint

• 15 évig nem kívánja más célra használni az adott területet és nem zavarja, hogy a Magyar Állam jelzáloga van a létesítményre bejegyezve (tehát sem elidegeníteni, sem megterhelni nem tudja az adott ingatlant),

• és egész biztosan tudja vállalni azokat a feltételeket, amelyeket a kötelezően aláírandó bérleti szerződés diktál a számára, részletesen szabályozva a bérlő karbantartási, üzemeltetési, őrzési, állagmegóvási, pályahasználati feltételeit és kötelezettségeit, valamint a hirdetési és marketingjogokat, kötelezettségeket a bérleti díjfizetés-teljesítés feltételeit, a szakmai elvárásokat és feltételeket, a kötelező adatszolgáltatásokat.

A fentiek alapján tehát az önrész megfizetése után az önkormányzat (egyesület, stb.) birtokba veheti a pályát, de egy-két probléma azért felmerül.

Vajon hány olyan önkormányzat van, amely részletesen átgondolta, mibe is vág bele, amikor jelentkezik a pályázatra? Vagy oly mindegy, a következő adósságkonszolidáció kihúzza majd őket a csávából, lehet műfüves pálya profi világítással, légkondis öltözőkkel, állandó őrzés-védéssel akár? Mert arra alapozni, hogy csúcsra járatva 100%-os kihasználtsággal bérbe lehet majd adni a létesítményt, a jelenlegi gazdasági helyzetben elég hiú ábrándnak tűnik, pláne ha arra számítanak, hogy például az államosított iskoláknak vagy a legatyásodott főiskoláknak lesz pénzük akár a "kedvezményes" díjak kifizetésére is. 

Az MLSZ-megállapodás azonban korlátozza az önkormányzat bérbeadási jogát is: 

"Önkormányzat azonban kötelezettséget vállal arra, hogy azt iskolai és diák-, főiskolai- egyetemi sport események (elsősorban labdarúgás), szabadidősport események (elsősorban futball), más közösségi célú – különösen: kulturális, turisztikai – események lebonyolítása céljából naponta a Futballpálya üzemidejének legalább 20%-ában és évente legalább 10 nap ingyenesen használja vagy kedvezményes áron hasznosítja. Felek jelen rendelkezést lényeges szerződési feltételnek tekintik, melynek megsértése különösen súlyos szerződésszegésnek minősül."

Mi számít üzemidőnek? Ezt valaki meghatározza az MLSZ részéről? Esetleg az önkormányzat saját jogkörében dönt erről? Lehet téli-nyári nyitva tartás, munkaszüneti nap, stb.? Ki fogja beosztani a pályát, ki tartja nyilván és ki felel azért, ha nincs senki, aki focizzon rajta üzemidőben?

Vajon mi van akkor, ha senki sem akarja minden nap ingyenesen a pályát használni, például azért, mert nyári szünet van? Üzemidőnek számít az, ha térdig ér a hó, vagy esik, mintha dézsából öntenék? Vajon milyen lehet az a kulturális, turisztikai cél, amely belefér a rendeltetésszerű használatba? Széket lehet rátenni a műfűre, vagy le kell fedni? És ha le van fedve, az úgy használatnak minősül? És ki fogja ezt ellenőrizni? És ha pont olyan nap állítanak be az MLSZ-ellenőrök, amikor nincs meg a 20%-nyi ingyenes használat, akkor az már súlyos szerződésszegés akkor is, ha máskor teljesítve volt ez a kitétel? És vajon a napok összevonhatók, átlagban kell, hogy meglegyen a 20%, vagy naponta legyen meg a legalább 20%?

A folyamatos szerződésszegés bizonyítási lehetőségének megléte a rendszer alapeleme, az MLSZ (amennyiben szándékában áll) bármikor, bármelyik önkormányzat esetében könnyedén be tudja majd bizonyítani, hogy az  súlyosan megszegte a feltételeket.

A fenti követelmények (és a beígért szankció-rendszer) szükségessé teszik, hogy az önkormányzat részéről egy fő aktívan foglalkozzon a létesítmény adminisztrációjával (pályabeosztás, bérlés, rendezvényszervezés, hirdetések, stb.). És még képzésre is mehet:

"Önkormányzat vállalja, hogy az MLSZ által kijelölt szakmai szervezeti egységgel (...) együttműködik, biztosítja a részvételt az MLSZ által szervezett releváns képzéseken. Az MLSZ az Önkormányzat által kért, a futballpályán szervezett tevékenységekhez és aktivitásokhoz kapcsolódó adatszolgáltatásokat teljesíti. Az Önkormányzat a Futballpálya használata során az MLSZ által szervezett országos labdarúgó szakmai programokhoz (elsősorban Bozsik program, és szabadidő- futball) kapcsolódó tornák, rendezvények, versenyek lebonyolításának elsőbbséget biztosít, és az MLSZ jogosult a térítésmentes pályahasználatra. 

Az MLSZ a reklám tekintetében is határozott álláspontot képvisel: egyes hirdetési felületek bérbeadási jogát fenntartja saját magának, a többire pedig minimálárat köt ki és kéri a befolyt díj meghatározott hányadát. Mindezek felett még azt is kiköti, hogy reklámot csak az MLSZ által megbízott vállalkozó rakhat ki és távolíthat el.

MLSZ rendelkezik a Futballpálya területére vonatkozó reklám célú felületek hasznosítási jogával. MLSZ a palánkok külső hirdetési felületének kizárólagos felhasználója. MLSZ a palánkok belső hirdetési felületének tekintetében,- 20x40-es pálya esetén - 20 db 100x200 centiméteres hirdetési felület, a - 12x24-es pálya esetén – pedig 12 db 100 x 200 centiméteres hirdetési felület kizárólagos felhasználója. A kizárólagos hirdetési felületek elhelyezkedését MLSZ jogosult meghatározni. MLSZ a nem kizárólagos felületek hirdetési jogát, illetve az abból származó bevételek 50%-át átengedi Önkormányzatnak. Amennyiben Önkormányzat nem él a nem kizárólagos felületeken (vagy annak egy részén) a hirdetési jogával, úgy az visszaszáll MLSZ-re, mely esetben az abból származó bevétel 100%-a MLSZ-t illeti meg. Önkormányzat a pálya üzembe helyezését követő 60 napon belül (majd jelen szerződés hatálya alatt minden év február 28-ig) köteles nyilatkozni arról, hogy adott évre hány hirdetési felületen kíván élni a hirdetési jogával. Önkormányzat, az általa kiadott hirdetési felületeket darabonként minimum 25 000Ft/év + ÁFA összegért adhatja bérbe és a hirdetési bevételekkel évente köteles elszámolni az MLSZ felé a tárgyévet követő március 31-ig. Önkormányzat vállalja, hogy a hirdetéseket kizárólag az MLSZ által erre kijelölt partnerrel helyezteti fel és távolíttatja el a palánkokról. A reklámanyag felhelyezésének költsége a reklámozót terheli. Önkormányzat tudomásul veszi, hogy más, a pályához tartozó felületet (pl. labdafogó háló) reklám céljára nem vehet igénybe. A megállapodás megszűnésével – bármilyen ok miatt is következik be – az MLSZ reklám célú felületek hasznosítási joga automatikusan megszűnik."

Az önkormányzatoknak tehát át kell (kellett) gondolniuk, érdemes-e a fenti feltételekkel beleugraniuk a pályázatokba - a gyakorlat azt mutatja, az MLSZ szépen sorban meggyőzi a településeket, igen érdemes. Még azon az áron is, hogy azok másfél évtizedre lemondanak tulajdonjoguk korlátlan érvényesítéséről, a reklámbevételekről és az üzemeltetéssel kapcsolatos bevételek egy részéről is, valamint belenyugszanak abba a pénzügyi veszteségbe, amelyet az okoz, hogy 15 évnyi bérleti díjat előre, egy összegben fizetnek ki - cserébe viszont másfél évtizedig kötelesek gondoskodni az intézmény fenntartásáról, azaz ahogy a szerződés fogalmaz: 

"Önkormányzat szavatol azért, hogy a Futballpálya a jelen megállapodás fennállásának egész tartama alatt rendeltetésszerű, szerződésszerű, biztonságos és balesetmentes használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak."

És ha már ennyire tukmálja, és ennyi MLSZ-től függő önkormányzat lesz országszerte, vajon mi a tapasztalat a műfüves pályákkal kapcsolatban?

"... a műfüves focipálya arra lett kitalálva, hogy a futball gyermek (1/4 pálya), utánpótlás (keresztpálya = ½ pálya), felnőtt (egész pálya) pályaméretekhez igazodva télen, tavasszal késő ősszel biztosítsa az edzések, felkészülési tornák, mérkőzések lehetőségét, amit a fű nem biztosít. Fontos elem a világítás, mert ebben az időszakban korán sötétedik, s az edzések általában pont ebben a napszakban vannak.
Bár beruházási értékben elvben természetesen vonzóbb a kis pálya, vagy futsall méret, de a gyakorlati használhatósága miatt igazából „ezek a drágább” megoldások: A futsal méret nem igazán „nyerő”, mert a valóságban a futsal szabályai szerint nekik az ilyen pálya nem is megfelelő, a verseny futsal labda a műfüvön nem jól funkcionál, mint ahogy a kézilabda esetén is kétséges a dolog.
A kis méret miatt ki van zárva a több csapat, több korosztály általi párhuzamos használhatóság, így a kis méretű pálya a napi használat során állandó viták forrása.
A műfüves pálya elsődleges célja az, hogy téli, késő őszi, kora tavaszi időszakban is biztosítsa az edzési és torna-szervezési lehetőséget a gyermekkorosztályok számára. Ezt a tervezett kicsi pályaméret nem teszi lehetővé, tehát a fejlesztési cél valójában nem valósul meg.
A műfüves pálya nem viseli el a nem szakszerű használatot, nagyon sérülékeny, tehát oda csak ellenőrzött körülmények között, gyakorlatilag felügyelet mellett lehet csapatokat beengedni. Ez feltételez egy „kvázi őrzést”, és egy folyamatos karbantartást. A karbantartásnak eszközei vannak, amelyeket a pálya méretétől függetlenül be kell szerezni.
A világítás költsége a mostanában épített műfüves pályák egyik „rákfenéje”. Az általában beépített technológiák nem ledesek, és ehhez képest általában 3–szor akkora teljesítményt építenek be, lényegében ugyanannyival több energiafogyasztással, többszörös karbantartási és fényforrás pótlási költséggel.
Több településen előfordul, hogy a magas üzemeltetési költségek miatt pont akkor (télen, tavasszal, ősszel este) nem használják a pályákat az óriási világítási költségek miatt, amikorra ki van találva ez a megoldás." (Tanulmány, szentesinfo.hu)

A fentiek alapján tehát amellett, hogy a karbantartás folyamatos élőmunkát és szakértelmet igényel, valamint jelentős adminisztratív teherrel jár, számolni kell azzal is, hogy a fenntartás, illetve az eszközök pótlási költsége folyamatosan emelkedik. És azt is tudomásul kell venni, hogy például egy szakszerű karbantartó gép ára a beruházás költségének akár 10%-át is kiteheti. Ezt ugyan "meg lehet spórolni", de nem érdemes - hazánkban sportpályák százai mennek 2-5 éven belül teljesen tönkre a hibás tervezés és a nem megfelelő vagy nem elegendő karbantartás miatt. (A tervezési és karbantartási hiányosságok következményeiről részletesen itt.)

A fenntartási költségeket tovább növeli, hogy az MLSZ még a feltöltött műfüves pályák építése felett bábáskodik:

"Egy pálya éves karbantartásában a legnagyobb költség a pálya újbóli feltöltése. Egy év alatt a játékosok több tonna feltöltőanyagot hordanak ki egy pályáról, nem beszélve arról a mennyiségről, melyet a hó letolásával veszítünk. A feltöltött rendszereknél létfontosságú a mihamarabbi utántöltés. Ennek elsődleges célja a műfűszálak stabilitásának megtartása és a szálkásodás megakadályozása.

Ma már a negyedik generációs műfüvek világát éljük, mely a feltöltetlen rendszereket jelenti. A legtöbb sportpálya mégis feltöltött műfűből készül, mivel a megépítéssel járó költség ez utóbbinál jóval kevesebb." (épinfo.hu)

És hogy mennyi az élettartam egy műfüves pályának? Megfelelő karbantartás mellett egy műfüves pálya élettartama akár a 15 évet is elérheti anélkül, hogy minőségéből, sportfunkcionális tulajdonságaiból veszítene. Ez azt jelenti, hogy mire a pálya az önkormányzat tulajdonába visszakerül, addigra lehet kezdeni elölről az egész beruházást. A az igazi fejtörést, egymásra mutogatást majd az fog okozni, ha az "akár 15 év" a valóságban csak 10-12 év lesz és a felek egymást perelve fogják bizonygatni, a hiányzó 3-5 év élettartamot a hibás tervezés-kivitelezés vagy pedig a hanyag karbantartás okozta.

Vajon miért jó ez a konstrukció az önkormányzatoknak? 15 évig üzemeltetnek egy létesítményt, és mire újra teljeskörű a tulajdonjoguk, azaz kizárólagosan rendelkezhetnek a műfüves pályával, addigra az egész elavul, újat kell építeni úgy, hogy még a régi megsemmisítési költségeit is nekik kell állni. Eközben a 15 évre egyösszegben kifizetett bérleti díjat akár le is költhették volna, így elestek a kamatoktól is, mellette pedig a karbantartási, felújítási költségeket is fizetniük kell, akár akarják, akár nem. E tekintetben pedig nagy az esélye annak, hogy az MLSZ 4-500 ezres éves költségigénye jelentősen alulkalkulált, különösen ha beleszámoljuk az élőmunkát (átlagosan 1 fő "mindenes" alkalmazása) valamint a gépek amortizációját (ez éves szinten akár 3-700 ezer Ft is lehet), valamint a világítás horribilis számláját (6,4 kW-16 kW energiaigény mérettől függően).

Az erőltetett  sportpálya-beruházások azonban sokkal súlyosabb gondokat fednek el - a mindennapi testnevelés problémáját. Oké, lehet egy országot futballozásra ösztönözni, de tudomásul kell venni, hogy műfüves pályákkal nem lehet kiváltani azt a hiányt, amit a felmenő rendszerben bevezetett tornaórák gerjesztenek. A kormány úgy tűnik, a füle botját sem mozgatja a tekintetben, hogyan lesznek meg a személyi, tárgyi és anyagi feltételek az egyre több testnevelésórához. Lehet ugyan azt mondani, "tornázzanak a gyerekek az aulában", amikor azt nem erre találták ki - a burkolat balesetveszélyes, a tantermekben pedig lehetetlen a kinti ricsaj miatt az oktatás. A lépcsőmászás sem lehet megoldás - hasonlóan balesetveszélyes, ráadásul túl sok élvezeti értékkel sem rendelkezik, a sportot pedig csak megutáltatni fogja a gyerekekkel. Plusz a ricsaj miatt megint csak nem lehet  normálisan tanítani a tantermekben. Az pedig, hogy a tanítási év minden egyes napján száz ágra fog sütni a nap és lehet mozogni a természet lágy ölén, hiú elképzelés. 

A műfüves pályák MLSZ-égisz alatti szaporodása valószínűleg azokat a szülőket sem tölti el hurráoptimizmussal, akik hetente négyszer viszik első osztályos gyermeküket nulladik órára a napi testnevelés miatt. És ha jövőre az új elsősök is színre lépnek, azok tornaórái vajon a mínusz első órában lesznek, reggel hattól? 

Ha van pénz focipályákra, valószínűleg lenne pénz tornatermekre is, csak a preferencia-sorrendet kellene egy kicsit hozzáigazítani a tömegsport (azaz a többség) igényeihez - és akkor nemcsak egy szűk réteg sportolhatna, hanem egy teljes felnövekvő generáció, ráadásul minden nap, szakemberek által felügyelve és motiválva. Ráadásul a tornaterem multifunkcionális, lehet benne teremfocizni, kézilabdázni, kosarazni, gimnasztikázni, szekrényt ugrani, sorversenyezni, a műfüves pályák viszont valójában csak focira valók.

De akkor vajon hogyan építtethetne az MLSZ tornatermeket, hogyan szerezhetne ingyen használati jogot sok-sok létesítményre és hova rakathatná a reklámjait, valamint hogyan vakarhatnák le azokat idővel a saját vállalkozóival?  Mindezt úgy, hogy amennyiben tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér, majd az állam átvállalja az adósságát a szakági szövetségnek. Mert már erre is van ígéret.

Egyelőre úgy néz ki, az iskolai tornaórákban még egyetlen vállalkozó(csoport) sem látta meg a bizniszt.

Egy biztos, az MLSZ pályaépítési lázában nem az önkormányzatok fognak meggazdagodni (vagy legalábbis jól járni), a projekt igazi haszna máshol csapódik le. És mindez a látvány-csapatsportok támogatásáról szóló jogszabályok alapján.

Előzmény: 

Tényleg ennyire gazdag országban élünk?

A sport nyertes vagy vesztes?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Az adósság-átvállalós bejelentések őszét éljük.

Orbán Viktor szerint a magyar gazdaság pénzügyi konszolidációja sikerült, az új magyar gazdasági modell pedig, habár sokak ízlésének nem tetszik, sokak érdekét sérti, működőképes. De vajon ez azt jelenti, hogy immáron gazdagok vagyunk, egy olyan államban élünk, amely mindenkivel jótékonykodhat?

Miniszterelnökünk az önkormányzati adósságok átvállalása után megígérte, hogy a kormány segíteni fogja az egyetemeket, hogy az önerő híján elakadó fejlesztéseik megvalósuljanak, és szeretné az eladósodott felsőoktatási intézményeket is – azokat, amelyekben a diákok látnak jövőt – kimenteni az adósságból, felkínálni nekik „a tiszta lappal való indulást”. "Az, hogy mi marad és mi nem, mi életképes és mi nem, azt nem a budapesti oktatási államtitkárság íróasztala mellől fogják megmondani, hanem a diákok fogják eldönteni"

Ezzel nem is lenne semmi gond, ha racionális alapokra helyeznék és csak azt az adósságot vállalnák át, ami az állam szűkmarkúsága miatt következett be, azt pedig nem, ami a felelőtlen gazdálkodás miatt. A helyzet azonban várhatóan nem ez lesz - a bármilyen okból megmentésre érdemesnek talált felsőoktatási intézmények a jótékony állam miatt megmenekülnek, a többiek pedig elsüllyednek az adósság tengerében, elküldhetik a diákokat, tanárokat, bezárhatják az egészet úgy, ahogy van, épületestül-kollégiumostul, akár megérdemli az enyészetet, akár nem.

A másik kérdés az, vajon a felvételi keretszámcsökkenés, illetve a "felsőoktatás finanszírozza önmagát" koncepció mennyiben fogja megírni egyes szakok, illetve akár egész intézmények halálos ítéletét. Ha túlárazzák a tandíjat, akkor a kutya sem fog bizonyos helyekre jelentkezni. Ha csak önerős képzés van, sokkal kevesebb diák fog jelentkezni annál, mintha államilag finanszírozott képzés is van. Valójában a keretszámok leosztásával a kormány erőteljesen manipulálhatja a kérdést, ki lesz életerős és ki nem, ki érdemelhet meg adósságkonszolidációt és ki nem. És akkor még nem is beszéltünk olyan feketelistás szakokat üzemeltető intézményekről, mint a jog vagy épp a gazdasági. Azok akár Kínáig is futhatnak diákokért.

És mi hiányzik a rendszerből? Egy korrekt felmérés arról, melyik intézmény eddig hogyan sáfárkodott a rendelkezésükre álló forrásokkal, illetve ténylegesen szükség van-e rájuk. Nem a minisztériumnak, hanem a munkaerőpiacnak. Mert egyelőre csak az erőltetett forráskivonás látszik (lásd a napokban kiderült, a stabilabb intézményeket sújtó hétmilliárdos zárolás), meg az, hogy egyszer majd csak az állam megmentheti azt, aki neki kedves. 

Egy október 25-én készült kormány-előterjesztés szerint az alap- és osztatlan képzésben, illetve a felsőfokú szakképzésben jövőre 31 340 helyet finanszírozna az állam. Csak az alapképzésben hétezer diákkal kevesebbet vennének fel.

(...) a kormány által propagált területeken is drasztikus lenne a csökkentés: a természettudományos képzésben 4000-ről 2725-re, az orvosiban 3200-ról 2850-re, a műszakiakban 10 600-ról 8800-ra változna a keretszám. Az előterjesztésben a mesterképzési keretszámot a 2012. évi 19 600-ról 15 500-ra csökkentenék. (forrás: eduline.hu)

Egyáltalán, talpon tud-e még maradni bármelyik felsőoktatási intézmény 2013-ban? A tapasztalatok szerint "a Corvinus és az ELTE az állami ösztöndíjasok létszámának drasztikus csökkentése ellenére is fel tudta tölteni férőhelyeit, ráadásul a ponthatárok jelentős csökkentése nélkül, a kisebb intézményektől azonban elszívták a hallgatókat a fizetős képzéseken minimumponthatárt hirdető egyetemek" - és ez a helyzet várhatóan fokozódni fog. Az pedig, hogy ilyen kormányzati lépések után melyik intézmény tud (és mer) majd fejleszteni, még ködbe vész.

És igen, a felsőoktatás helyzetét rendezni kell. De biztos van más, korrektebb lehetőség is.

Más kérdés azonban a sportszövetségek adósságának átvállalása - hát tényleg ennyire gazdagok vagyunk, hogy ez a kérdés egyáltalán így, ilyen formában felmerülhet? Orbán Viktor azt is közölte, egy, a Magyar Olimpiai Bizottság által kiválasztott nemzetközi könyvvizsgáló elemzi majd az első körben támogatandó sportági szakszövetségek gazdálkodását, és ennek alapján a kormány rendezni fogja bizonyos szövetségek adósságát.

Miért? És vajon melyek lesznek a "bizonyos" szövetségek? A sikersportágak? Vagy esetleg a már  most is jelentősen támogatott látvány-sportágak? Esetleg nem direktbe, de konkrétan meghatározott futballklubok? És ha már szórjuk a pénz, miért nem kap mindegyik? Most jöhetne a demagógia - deklaráltan nincs pénz például a tanárok fizetésére, vagy akár arra, hogy a mindennapi testneveléshez minden iskolában tornaterem is járjon. A sportszövetségek adósságaira viszont van. És akkor még nem is játszottunk ki olyan adut, mint az egészségügy meg a mentőszolgálat helyzete.

És vajon mi lesz a következő lépés? Kinek az adósságát vállalja át az állam még? Az alacsony színvonalú  menedzsmenttel totyogó, politikai hűbéres állami cégekét? Esetleg nagy adósságot felhalmozó, de "stratégiailag" fontos magáncégekét?

Eközben az adófizetők többsége a saját hitelének törlesztésével is alig boldogul, januártól pedig tovább emelkedik majd a teher a törlesztőrészletet is sújtó tranzakciós adó, valamint a jelzálogot fedezetét jelentő ingatlan kötelezően fizetendő biztosítási összegét jelentősen növelő biztosítási adó miatt. Sovány vigasz, hogy a sportági szakszövetségek vezetőinek már nem lesz álmatlan éjszakájuk a szövetségek adósságai miatt.

Előzmény:

Addig nyújtózkodj, ameddig a takaródat nyújtják

Orbán Viktor megmutatja?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Üzenete érkezett Orbán Viktornak, nem is akármilyen. Államcsőddel fenyegető.

"Ha erőből, önhatalmúlag kényszerítené rá a bankokat a kormány, hogy az önkormányzatoktól átvett adósságcsomagon valamekkora veszteséget szenvedjenek el, az jogilag csődeseménynek minősülne, azaz részleges államcsőd állna be - az [origo] több forrásból származó, hivatalosan nem megerősített információja szerint ezt üzente az egyik nagy nemzetközi hitelminősítő a kormánynak." (origo.hu)

Az előzmény: Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, az állam átvesz 612 milliárd forintnyi adósságot az önkormányzatoktól - de azt is jelezte beszédében, hogy ennek a lépésnek a "sápszedő" bankok nem biztos, hogy örülni fognak. A kormányfő ugyan még nem mondta meg, mi lesz az így átvállalt adósságállomány sorsa, csak annyit árult el:

"akik előre gondolkodnak, azoknak van egy-két rossz sejtésük, és ezek nem mindegyike indokolatlan" (Orbán Viktor)

(A bejelentésről és az első aggodalmakról részletesen itt.)

Aki olvas a sorok között, annak egyértelmű volt, hogy a kormány most is diktátumok útján kényszerítené rá az akaratát a bankokra, ahogy ezt tette a különadók, a magán-nyugdíjpénztári pénzek államosítása és a végtörlesztés esetében is. A héten azonban már olyan hírek is felbukkantak a sajtóban, hogy a kormány 10-15 százalék körüli kedvezményt érvényesíthet az adósságon, a Népszabadság pedig arról írt, hogy 20-25 százalék adósságleírást is követelhet az állam. Ez a valóságban azt jelentené, hogy a bankoknak 122-153 milliárd  forintnyi vesztesége keletkezne (ezt kb. 10 milliárd céltartalék visszaírása csökkentheti) - miközben a nem teljesítő és az átstrukturált önkormányzati adósság aránya együttesen alig haladja meg a 10 százalékot (a bankok szempontjából tehát sokkal jobb minőségű az önkormányzati portfólió a vállalatinál vagy a lakosságinál).

Mit jelentene ez az intézkedés valójában? Egy újabb, éves bankadónak megfelelő összegű terhet róna a bankszektorra, miközben az állam a bankok jelenlegi követelésének csak 75-90 százalékát szeretné törleszteni a következő időszakban. Cserébe az önkormányzatok fellélegezhetnének, a felelőtlenül gazdálkodók pedig megnyugodhatnának, nem lesz fizetésképtelenség meg politikai retorzió. Sőt.

Ez a diktált adósságleíratás azonban jogilag (részleges vagy teljes) csődeseménynek minősülne - kérdés, ezt bevállalja-e Orbán Viktor. És ha igen, ez mennyibe fog kerülni a zembereknek. 

Uniós példa van a kormány előtt, Görögország példája. Ott sikerült az IMF-EU-EKB hármasnak meg a kormánynak elérnie, hogy formálisan önkéntesnek minősüljön az adósságok elengedése - a hitelezőknek saját maguknak kellett aláírni, hogy lemondanak a tartozás feléről. Ha nekik sikerült, nekünk miért ne sikerülne? Ha nekünk nem jön be, az kettős mérce?

A nagy kérdés azonban az, miniszterelnökünk mit tervez. Egyrészt a folyamatosan különadókkal és egyéb diktátumokkal vegzált bankok nem biztos, hogy hajlandóak engedményt tenni - végre helyzetben érezhetik magukat. A kormány nem viselkedhet elefántként a porcelánboltban amennyiben a piacok által is elfogadható adósságrendezésre törekszik - más azonban a helyzet, ha már megszületett az elhatározás és a választók felé kész a forgatókönyv:  "majd mi jól megszorongatjuk a sápszedő multi karvalytőkét, ha pedig elmennek, kit érdekel, lesznek majd igazi magyar bankok".

A bankoknak nem sürgős a rendezés - amíg az önkormányzatok fizetnek, nincs gond. A kormánynak sem kell mindenáron alkudozni, maga Orbán Viktor is csak elnagyolt határidőket nevezett meg, időbeli teljesítménykényszer nincs. A súly az önkormányzatok vállán nyugszik - nekik kell fizetniük a soron következő részleteket egészen addig, amíg az egyes konkrét szerződések tárgyában a tényleges átvállalásra és a konszenzusos feltételekre pecsét nem kerül.

Egyelőre nem úgy néz ki, hogy kormányzati szinten részletesen átgondolta bárki is előre, hogyan képzelik az adósságátvállalás technikai részleteit. Miért is?

Az átvállalás sok-sok adminisztrációval jár. Egyrészről nem egy bank felé adósodtak el az önkormányzatok, hanem hiteleik széles spektrumon mozognak, ráadásul a legkülönbözőbb kondíciókkal, futamidőkkel, forintban és devizában valamint ilyen vagy olyan fedezetekkel. A jogi procedúrát tovább bonyolítja, hogy a hitelek egy részét közbeszerzési eljárás keretében szerezték be, ezek rendezése elviekben újabb közbeszerzési eljárás keretében történhet.

Milyen lehetőségei vannak tehát a kormánynak?

• önkormányzatról önkormányzatra, bankról bankra, szerződésről szerződésre alkudozik betartva az összes közbeszerzési előírást, akár hónapokon keresztül. Ez igen élőmunka igényes (sokezer szerződés áttárgyalása), ráadásul kétséges a hatalmi pozícióból eredő adu bevetése is, plusz egyesével kimutatható, hány kétes hitel van és valójában nemfizetés esetén milyen fedezetekből elégíthetné ki magát a pénzintézet (érvényesíthető jelzálog, stb.). Ráadásul a bankok az egyik átvállalásba belemennének, a másikba nem, illetve ha mégis igen, teljesen más feltételekkel - attól függően, ők mennyire kockázatosnak tartják az adott tartozást.

• összegyűjti bankokra lebontva az összes szerződést és az egészet egy csomagban próbálja lenyomni a tárgyalópartner torkán. Ebben az esetben már a mennyiségre hivatkozva próbálhat diszkontot elérni a kormány, viszont a diktátum-szándék már egyértelműsíthető. A kormányzati kommunikáció diadalittasan jelentené be minden egyes bank "legyűrését", a "sápszedők" megalázását, a magyar "firnyákos gondolkodás" győzelmét. Kampányidőszakban tuti nyerő kártyának számítana mind a Fidesznek, mind a helyi polgármestereknek, a nemzetközi visszhangot pedig lehet a magyar hon elleni összeesküvők kijátszásának is beállítani. Kérdés, a nemzetközi pénzpiacok erre hogyan reagálnának, illetve a bankok milyen lépéseket tennének ezen lépések kivédésének érdekében.

Egy biztos, az önkormányzatok sok-sok évre elfeledhetnék, hogy pénzintézetektől hitelt szerezzenek, saját bevételeikből kellene megoldaniuk a finanszírozásukat (a megoldás talán egyetlen pozitív hozama lenne, hogy végre az eddig pazarlóan működők is racionalizálnák önmagukat). És a lakosság mit érezne mindebből? Növekvő adóterheket, cserébe akadozó közszolgáltatásokat, koszos utcákat, ki-kimaradó közvilágítást, az elbocsátások miatt munkaerő hiánnyal küszködő, egyre jobban lepukkanó önkormányzati fenntartású intézményeket - vagyis általános pénzhiányt és szegénységet.

A megoldás pozitív kimeneteli esélyeit rontja, hogy az IMF-EU-EKB trojka nem áll a kormány háta mögött.

• a harmadik lehetőség az, hogy Orbán Viktor tartja magát saját szavaihoz, és nem foglalkozik azzal, mit üzentek neki államcsőd tárgyában:

Meg ne próbáld!
mondja apa,
és nagyon szigorúan néz rám.
És egész testem reszket,
és már úgy érzem, gyáva vagyok,
ha meg nem próbálom.

(Ingrid Sjöstrand: Meg ne próbáld!)

A végrehajtás? Törvénybe (ha szükséges, alaptörvénybe) foglalt kötelező adósságelengedés, aztán vagy lesz csőd, vagy nem. Ha nem, akkor az világra szóló győzelem. Ha igen, az nem az ő hibája, hiszen a görögöknek is sikerült, fujj kettős mérce. 

A következmény? A portfolio.hu szerint elsőre akár még csábítónak is tűnhet az államadósság hatalmas terheitől való megszabadulás, ám a tapasztalatok szerint az államcsőd (mégha technikai is az) jelentős veszteségeket okoz a gazdaságban:

• a hazai szereplők kiszorulnak a nemzetközi tőkepiacról (2,5-4 évre)

• emelkedik a hitelfelvétel költsége (akár 400 bázisponttal is),

• visszaesik a külkereskedelem (néhány hónapra, de ez sok cég esetében bőven elegendő a saját csődjükhöz)

• az államcsőd gyakran vezet árfolyamválsághoz és bankkrízishez is, ami tovább növeli a válság költségeit (elhúzódó recesszió)

• rövid távon a válságon áteső országokban átlagosan 6 százalékos visszaesés következik be a növekedési ütemben, közép távon pedig 10 százalékos lehet az elmaradás a válság nélküli növekedési pályától

• tartósan magas lehet a finanszírozási költség, nem csupán az állam, hanem a magánszektor számára is, ráadásul egy csőd után az ország nehezen tud saját fizetőeszközében eladósodni, így nem csökken az ország devizakitettsége sem.

És mindebből ki profitál? Az átlagszavazó biztos nem - még akkor sem, ha tudatják vele, legyőztük az ármányokat. Az argentin válság tapasztalata például, hogy az ország a tönk szélén, a gazdagok megmenekültek, az átlagemberek szenvedtek. Pár adat: 

• a háztartások havi átlagjövedelmének alakulása amerikai dollárban számítva 1993-ban 1137,9 USD, 1998-ban 1183,6 USD, a válság mélypontján, 2003-ban 892,0 USD
• 2002-ben az infláció indexe elérte a 41%-ot, a reálbérek színvonala 23,2%-kal süllyedt
• a szegénységi kvóta az 1990-es évek közepén 25,9% volt, 1998-ban 57,5%-ra emelkedett
• a válságot a legjobban a középosztály szenvedte meg (egy részük "új szegénnyé" vált)
• a válságra felkészültek (akik dollárban tartották vagyonukat) akár meg is többszörözhették vagyonukat az olcsó felvásárlásokkal (ingatlanok, cégek, stb.)

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez az út van kikövezve hazánk számára, csak annyit, akármilyen unortodox gazdaságpolitikát is folytat az állam, ha a politikai vezetőket érdekli a választók személyes sorsa, akkor a döntéseknél célszerű figyelembe vennie a nemzetközi tapasztalatokat is. Ha másért nem, népszerűségi okokból: vajon hány hívet tud elveszteni az a politikus, akinek regnálása alatt 25-30%-kal csökken a reálbér?

Egy-két hónap múlva kiderül, kormányunk melyik utat választja, illetve ami még fontosabb, amit választ, az milyen következményekkel jár a zemberek számára. Mert az biztos, hogy ennek a döntésnek a számláját nem a döntéshozó politikusok állják.

És végül, de nem utolsó sorban, a sok milliárdos kérdés - vajon mire gondolt pár napja Matolcsy, amikor a parlamentben hangot adott reményének, miszerint lesz még államosítás?????

Előzmény: Addig nyújtózkodj, ameddig a takaródat nyújtják

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Hoffmann Rózsa szerint nem államosítás az, ami előtt áll a magyar közoktatás. Hogy miért? Mert nem érinti a tulajdonviszonyokat, az önkormányzati tulajdonok érintetlenek maradnak.

Ha már a szavakon lovagolunk - ha nem a tulajdonviszonyokat érint, akkor vajon mit? Minek lehet azt nevezni, hogy az állam térítés nélkül használatba vesz sok ezer ingatlant úgy, hogy a számlákat továbbra is az önkormányzatok fizetik?  Ez a jogi aktus nem a tulajdonviszonyt érinti, akkor mit? Hiszen az iskolák működése alatt a tulajdonosok nem rendelkezhetnek ingatlanukkal, nem adhatják bérbe, nem terhelhetik meg és nem is adhatják el, sőt az ingatlanokkal kapcsolatos szerződések sorsa is az állam kezében van január elsejétől. És ha egyszer odaadják, visszakapni meg majd valamikor, a messzi-messzi jövőben, ki tudja milyen állapotban fogják - annak árán, hogy az oktatási tevékenység végleg megszűnik abban az épületben.

Hasonló az eszközök sorsa is - lehet erre is mondani, hogy nem államosítás, de akkor vajon minek tekinthető az, hogy ma még az önkormányzat tulajdonában lévő bordásfalak, szertári eszközök, projektorok, interaktív táblák vagy épp a padok-tanári asztalok az állam ingyenes használatába mennek át? Úgy, hogy az állam ezen eszközöket bárhova átcsoportosíthatja, ha úgy gondolja, ott nagyobb szükség van rájuk? És vajon a 10-15 év múlva - esetleg - visszakapott tábla, fogas mire lesz jó, lesz bármilyen értéke is?

És akkor még nem is beszéltünk a pedagógusok feletti korlátlan rendelkezési jogról, azaz a munkáltatói jog államhoz kerüléséről. Hogyne, az eddigi intézmény (iskola) esetleg önkormányzat, mint munkáltató helyett a KIK lesz az új munkáltató - élet és halál ura, vagy legalábbis a "dolgozhatsz és kapsz fizetést", "fegyelmit kapsz mert nem jól dolgoztál", illetve a "ki vagy rúgva, és ne is próbálkozz más járásban se melót keresni, mert fekete listán vagy" eszközök alkalmazója.

Hoffmann Rózsa az önkormányzati iskolák állami átvételét  a közoktatás színvonalának csökkenésével indokolta - magyarul úgy, ahogy van, egységesen az összes önkormányzatot és iskolát inkompetensnek nyilvánította. Ha szigorúan vesszük, a legfőbb oktatásra felkent személyiség szerint a közoktatás rossz, ahogy van, az állam nem is differenciálhat, hogy a rosszul teljesítő iskolák maradnak a jó gazdaként viselkedő önkormányzatoknál, a rosszak meg büntiből mennek állami gyámság alá. Nem, itt egységesen mindenki bűnös, így a kollektív büntetés, azaz a szoros állami felügyelet az egyetlen lehetséges út a jobb világ felé. Szebben megfogalmazva: "kulcsszavak a felelősség, a garancia, a biztonság és az egységes mérce".

• A felelősség (főleg a politikai felelősség) mint fenyegető valamiről a magyarok többségének már van szilárd, kialakult képe, ahogy a garanciáról is.
• A biztonság? Kérdés, kié - a pedagógusoké (ők erre nem esküdnének), a diákoké (ez sem egyértelmű), az oktatás-politikusoké? Egyelőre az övék a legszilárdabb, akár mit is tesznek, a legfőbb kegyből nem esnek ki.
• Egységes mérce? Ez a jelenlegi tehetséggondozó iskolákat ugyanúgy felháboríthatja, mint az ilyen vagy olyan okból különleges bánásmódot igénylő gyerekekkel foglalkozó intézményeket - hogyan lehet egységes mércével kezelni a különböző iskolatípusokat? Ha valami mindenáron egységes, előbb-utóbb észak-koreia szintet valósítunk meg. Már csak a kötelező egyen-iskolaköpeny (formaruha) hiányzik, lányoknak egyen-lófarokkal és fiúknak egyen felnyírt katonafrizurával. És még mindig ott vagyunk, hogy következő lépésben az államnak kell szabályozni azt, hogy csak genetikailag egységes színvonalú gyermekek születhessenek a jövőben.

Hoffmann Rózsa szerint az iskolák szakmai önállósága megmarad  - na ez az, amit az sem hisz el, aki ma lépett le a falvédőről. Hogy is maradhatna meg, amikor a munkáltatói joggal együtt az utasítási jog is a KIK-re száll? Ha az új NAT soha nem látott mértékben meghatározza a helyi tanterveket, ha a szakfelügyelők árgus szemmel keresnek minden botlást, okot a kirúgásokra, azaz a végkielégítés nélküli létszámleépítésre? Vajon megmaradhat-e a történelemtanárok önállósága, vagy nyomon követik, ki mennyi hazafit nevet egységnyi idő alatt, illetve ha az erkölcstan célja a lehető leglojálisabb alattvalókat gyártani?

Hoffmann Rózsa maga is elmondta, hogy köznevelési törvény és a nyáron elfogadott módosítás a fenntartást (KIK) egyértelműen a szakmai munka felügyelete, a pedagógusbérek, a létszám megállapítása, a szakos ellátottság, az igazgatók kiválasztása, kinevezése vonatkozásában rögzíti. És ezekből vajon melyik az, amit majd nem vesznek észre a pedagógusok? Az önkormányzatok ugyan véleményezhetik majd az intézményvezetők kinevezését, de mit ér a vélemény hatalom nélkül??? 

Az önkormányzatok egyébként is megkapták a fekete levest: "az önkormányzatok túlértékelve saját szerepüket szinte napi rendszerességgel beavatkoztak az iskolák szakmai munkájába, nem volt egységes mérce, alacsony színvonalú a gyerekek tudása, óriásivá nőttek a különbségek az iskolák és a gyerekek teljesítménye között, megengedhetetlen módon szétszakadóban van az oktatási rendszer, szabályozatlan a pedagógiai szakszolgálatok szerepe, (...) a fejkvóta alapú finanszírozás pazarló és ugyanakkor forráshiányhoz vezetett. (forrás: stop.hu). De vajon ezek után az állam nem fog beavatkozni az iskolák szakmai munkájába? Mit ér az egységes mérce, ha a gyerekek képesek, és nem egységesek? És vajon a jövőben, ha a gyerekek tudása alacsony színvonalú, az kinek a hibája lesz, a gyereké ("a büdös kölök már megint nem tanul"), a pedagógusé ("miért nem tanít jobban"), a szülőké (amit leadott a pedagógus, azt miért nem tanították meg otthon) vagy a KIK-é (nem ellenőrizték, rossz pedagógust alkalmaztak, stb.), esetleg az oktatási kormányzaté (rossz finanszírozási rendszer, teljesíthetetlen NAT, rosszul összeállított kompetencia-felmérések, stb.). Vagy a legütősebb megoldás: "emútnyócév".

Az sem megnyugtató, hogy "intézmények tömeges összevonásától, megszűnésétől nem kell tartani" mert egyrészről a szocializmusban szocializálódott szülők tudják, a "nem lesz áremelés" azt jelenti, hogy lesz, jelen esetben pedig csak az a biztos, hogy júniusig maradhatnak a gyerekek ott, ahol vannak. Ahogy Hoffmann Rózsa is kiemelte, az átszervezés a tanévet nem érinti, iskolai, kollégiumi osztályokat, óvodai csoportokat nem lehet átszervezni.

Az pedig, hogy az átalakításból gyerek, szülő, pedagógus semmit nem fog érezni, végképp csúsztatás, és ezt maga az államtitkár asszony sem gondolhatja komolyan - a pedagógusnak vajon nem fog feltűnni, hogy más munkáltatója van, hogy ezentúl nem az igazgatónak kell majd a kegyeit keresni, hanem valamiféle járási szintű pártutasításos aktatologató-tintanyalónak? Az nem lehet magyarázat, hogy a fizetését eddig is a MÁK-tól kapta, ezután is onnan fogják utalni ...

A pedagógusok előbb-utóbb rájönnek majd, ők csak figurák egy sakktáblán - lehet őket ide-oda tologatni járási szinten, sec-pec alatt egy másik iskolában találhatják magukat, de akár utazó pedagógusként órákat tölthetnek egyik iskolából a másikba utazással. Az igazgatók nemcsak jogkörük megtépázását szenvedik el, de valószínűleg azt is észreveszik majd, hogy a megkérdezésük nélkül akár 100%-ig lecserélhetik a tanárgárdát az iskolájukban. És miért? Mert akik odafönn vannak, megtehetik. Mert ők az állam, ahogy egy prominens funkcionárius elszólta magát. 

A szülőket sem lehet ennyire hangyaagyúnak kezelni, bár szó se róla, megpróbálják - már az első iskolai botrány során ki fog kiderülni, ezután nem az igazgatóra kell majd az asztalt ráborítani, nem a jegyzőhöz mehetnek panaszra vagy a polgármester (testület) ellen sem tüntethetnek, hanem maga a nagy, megfoghatatlan állam lesz az ellenfél az utolérhetetlen csinovnyikokkal, illetve pártbéli elvtársokkal járási szinten. December végéig még csak-csak lehet választott képviselőt mint felelőst találni a hierarchiában, januártól a legkisebb közös többszörös Orbán Viktor lesz - ha panasz van a tanárra-igazgatóra, ő lehet az, akit azzal lehet fenyegetni, "legközelebb nem szavazok rád".

Pánczél Károly (Fidesz) szerint a csökkenő állami normatíva miatt számos önkormányzatnak nehézséget okoz az oktatási intézmények fenntartása, pedig az oktatás minősége nem függhet az önkormányzatok anyagi helyzetétől - kérdés, ha állami kézbe veszik az iskolákat, hirtelen majd több forrást fog biztosítani az állam? Hiú remény azt gondolni, hogy majd összevonásokkal hirtelen minden sokkal olcsóbb lesz - a gyerekeket nem lehet kolóniákba költöztetni, hogy maximum fél óra járásnyira legyenek az épületektől. Minden más megoldás emeli a költségeket (rendszeresített iskolabuszok, kollégium, stb.), ahogy az önkormányzatokkal párhuzamos oktatásirányítási apparátus (KIK) is csak zsákszámra fogja kivinni a pénzt a költségvetésből. Az pedig, hogy az iskolák januári átvétele szerinte rohammunkával megoldható - hát a realitásokat figyelembe véve erőteljesen kétségbe vonható, főleg, ha december 15-ig le akarják zavarni az összes átadást-átvételt. (Az államosítással kapcsolatos technikai kérdésekről részletesen itt.)

Botka László (MSZP) már azon kiakadt, hogy az államosítási törvényjavaslatot csak most, november elején tárgyalja a parlament. Ő, mint Szeged polgármestere valószínűleg tisztában van azzal, milyen mennyiségű feladatot is kellene végrehajtania magának az önkormányzati apparátusnak (pl. alapító okiratok módosítása, épületek önállósítása, technikai személyzet munkáltatói jogának rendezése, munkaszerződések megírása, uniós projektek állapotának leltározása, átadásra előkészítése, stb.), valamint maguknak az iskoláknak is (ha csak az iskolák átadás-átvételi jegyzőkönyvét nézzük, már annak összeállítása is több hetes munka, ha teljeskörűségre törekszenek az intézmények). Véleménye szerint az államosítás ily módon elképesztően felelőtlen - és meg is ígérte, az MSZP a kormányváltás után visszaállítja az önkormányzatok iskolafenntartási jogát.

Révész Máriusz (Fidesz) szerint a magyar rendszer az esélyegyenlőség szempontjából az egyik legrosszabb az EU-ban, az állami átvétellel pedig a Fidesz egy esélyegyenlőség-növelő, baloldali programot hajt végre. Ő csak tudja, a gyerekek értékéről pedig különösen szemléletesen és emlékezetesen tud nyilatkozni (tehenes párhuzamáról részletesen itt). Azt azonban, hogy az esélyegyenlőséget hogyan javítja majd az új rendszer, egyelőre még elképzelni sem lehet - azon kívül, hogy az egyentankönyv és egyentanrend biztosít egy egységes színvonalat. Csak az a kérdés, ez a jókat mennyire fogja vissza, a gyengéket pedig képes-e felfelé emelni.

És ha már mindenáron muszáj államosítani, mindezt mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, és miből fizeti ki a költségvetést?

"A hvg.hu birtokába került, nem nyilvános október 20-i keltezésű kormányelőterjesztés szerint egyelőre nincs költségvetési fedezet az iskolák államosítására. A „Hatásvizsgálati lap” szerint ugyanis „a közpolitikai cél megvalósulásához szükséges biztosítani a Kormánynak az érintett közreműködő állami szervek részére azokat a többletforrásokat, és személyi kapacitásokat, amelyek az átalakítás ilyen erőltetett ütemét lehetővé teszik. A döntés végrehajtásához szükséges személyi, tárgyi, költségvetési feltételek nem állnak teljes mértékben rendelkezésre sem a Központban, sem az Oktatási Hivatalban, sem a Magyar Államkincstárban. De az érintett önkormányzatokban is jelentős többletfeladatokat kell majd elvégezni az átszervezések, és az azokat megalapozó leltározások, adatgyűjtések és adminisztrációs feladatok következtében” – idézi a hvg.hu a - Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa által is jóváhagyott – dokumentumot. (...)

„Amennyiben a végrehajtás nem valósul meg, 2013 januárjától kezdve a köznevelési rendszerrel érintett mintegy kétszázezer munkavállaló, így pedagógusok, nevelő oktató munkát segítő alkalmazottak, az érintett technikai alkalmazottak, továbbá a mintegy egymillió tanuló munkája, mindennapi tevékenysége kerül veszélybe.”" (fn.hir24.hu)

Most őszintén, tényleg azzal kerül 200 ezer munkavállaló meg egymillió diák veszélybe, ha nem lesz végrehajtva az államosítás?????

Előzmény: Törvényileg is rajtol az iskolák államosítása

                 Köznevelés bármiáron

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Szülők és tanárok nem nyughatnak, a Hoffmann-féle tárca folyamatosan bombázza újabb és újabb ötletekkel őket. Igaz, még azt sem tudni, hogy fog lezajlani az államosítás (nem inkább erre kellene az összes erőt koncentrálni?), a NAT történelem (azaz a múlt uralása) és informatika gondjai (Madas Pál: "értelmetlen, megalapozatlan, kivitelezhetetlen") után a nyelvtanítással kapcsolatos koncepció is gerjeszti a hullámokat.

"Jelentősen átvariálná az iskolai nyelvoktatást az oktatási államtitkárság [origo] birtokába került nyelvoktatási stratégiája. Az angol helyett a német lenne az első nyelv, mert az államtitkárság szerint az nehezebb, és így jobban felkészít további nyelvek megtanulására. A diákokat kétévente felmérőre köteleznék, hogy tényleg megtanuljanak más nyelveken, 2017-től pedig csak nyelvvizsgával lehet majd felvételizni." (origo.hu)

A nyelvoktatási stratégia ugyan hangsúlyozza, hogy "angolul mindenkinek tudnia kell", alapvetés viszont, hogy a németet tanítsák először a diákoknak.

Az első és legfontosabb kérdés: van-e a szülőnek bármilyen joga arra, hogy eldönthesse, milyen nyelvet tanuljon a gyermeke, vagy minden gyermek anyukája, azaz Hoffmann Rózsa van felkenve erre a feladatra? A kérdés első felére a válasz NEM (az oktatási tárca szerint nincs joga), a második felére pedig IGEN (majd Hoffmann Rózsa meg a KIK eldönti).

 A kérdés azért nagyobb horderejű, mint elsőre látszik, hiszen:

• amit ráerőszakolnak akár a szülőre, akár a gyerekre, az a közvélekedés alapján "eleve rossz" (lásd a szuper-hatékonynak egyáltalán nem bizonyuló kötelező orosz nyelvtanítást, van rá tapasztalat bőven, sok évtizednyi Hoffmann Rózsa pedig ezt első kézből tudhatja, francia-orosz szakos középiskolai tanár volt eredetileg) 
• ha olyat tanul a gyerek, amit nem szeret, az ugyanolyan időigényes, mintha olyat tanul, amit szeret - csak ez utóbbi esetben van eredménye is. Hány ember is van ma hazánkban, aki úgy gondolja, orosz nyelv helyett tanulhatott volna esetleg valami mást is, és többre is jutott volna vele?

Tényleg, miért is nem jó az angol nyelv első nyelvnek, ha már a szülők cirka 90%-a ezt preferálja? Mi az oka ennek a zsigeri utálatnak? Az angol nyelv része az európai kultúrának, a világ minden táján el lehet vele boldogulni (a németre ugyanez nem mondható el, lásd például Franciaország), alapszinten tényleg hamar elsajátítható, a tökéletes tudás viszont rengeteg munkát igényel. Amennyiben a nyelvgyakorlási lehetőségeket nézzük, szintén az angol a nyerő:

• internet (youtube, népszerű gyermek-, tinédzser és bulvárhonlapok, stb.)
• elérhető könyvek, újságok, képregények hatalmas választéka,
• filmek, rajzfilmek, zene (lásd kívülről fújt slágerszövegek), kábeltévé csatornák,
• számítógépes programok, játékok.

Vajon ki ne örült volna anno, ha például oroszul ezek rendelkezésre álltak volna, és ne csak egy központilag kiadott és tartalmilag pártszinten jóváhagyott havi újság kötelező olvasása jelentett volna nyelvi környezetet?

Az nem elég indok, hogy a német nyelv nehezebb, ezért tessék azt tanulni. Miért is? Az orvosi kar is nehezebb, mint bármelyik büfé-ruhatár szintű szak, mégsem kötelező az orvosi mindenkinek, aki eljut a felsőoktatásba. És nem is akar mindenki orvos lenni, ahogy németül sem akar mindenki megtanulni - ahogy Hoffmann Rózsa sem a német szakot preferálta annak idején, hanem a franciát.

És vajon hogyan kívánja a tárca megoldani, hogy a német legyen az első nyelv, de angolul is tudjon mindenki? Ha negyediktől kötelező a német, hetediktől pedig az angol, akkor

• az iskoláknak meg kell oldani, hogy legyen elegendő német tanár (emiatt fájjon a KIK feje)
• ki kell találni, mi legyen a jelenlegi angol tanárokkal: átképzés, mint annak idején az orosz tanárokat? Végül is csak annyit kell tudniuk, amennyi a hetedik-nyolcadik évre rendelve van a tankönyvekben ...
• el kell magyarázni a szülőknek, ahogy másban sincs, itt sincs választás, a kétharmad ezt akarta
• a gyerek örüljön, mert egyrészről a kormányzat gondoskodik a szükségleteiről, másrészről meg mennyivel könnyebb is neki, hogy latin betűs nyelvet kell kötelezően tanulnia
• és egyébként is, a gyereknek tök mindegy, mit tanul, majd a szülő finanszírozza a külön angolt, ha mindenáron ragaszkodik hozzá.

Az oktatási tárca be kívánja vezetni a kétévenkénti vizsgát is a gyerekeknek - ez nagyon jó célkitűzés, amennyiben a feltételeket is biztosítja hozzá a KIK, azaz egységes nyelvoktatási színvonalat, egységes könyveket (szókincs, nyelvtan), még a legutolsó falusi iskolában is. Amennyiben ez hibádzik, a vizsgák csak látszatvizsgák lesznek az "egységes állami színvonal" illúzióját megőrizve - hiszen a KIK az, aki a tanárokat foglalkoztatja meg egyben ellenőrzi is, vajon nyíltan felvállalná ország-világ előtt, hogy megbukott és nem tudja teljesíteni a saját követelményeit sem?

És mikortól tanulnák a nyelvet a diákok? A Nemzeti alaptantervnek megfelelően negyediktől 2-5 órában, hetediktől pedig 3-5 órában. A második nyelvet hetedikben kell elkezdeni, és ez már lehet az orosz, valamilyen neolatin nyelv (francia, spanyol, olasz), de szóba jöhet a kínai, az arab és bármely "kárpát-medencei nyelv" is. Az oktatási államtitkárság megalapítja a "Nyelvi Sokszínűségért Díjat", ezt évente azok az intézmények kapják, amelyek ritkábban oktatott nyelveket kínálnak - ezzel is ösztönözve azt, hogy ne csak angolt és németet tanítsanak a gyerekeknek. Kérdés, vajon a KIK hogyan fogja ösztönözni területi (járási) szinten a "sokszínűséget"? Egyáltalán, dönthetnek-e bármiben is majd maguk az iskolák? És a KIK mi alapján fogja majd ide-oda csoportosítani a nyelvtanárokat, ki dönti el, melyik iskola milyen nyelvet taníthat majd? Hogy kaphatja majd meg egy iskola a "Nyelvi Sokszínűségért Díjat", ha utasításos rendszerben azt csinál, amit mondanak neki?

A kérdés azonban az, vajon hogy akarják megoldani a "ritka" nyelveket felmenő rendszerben? Hiszen a gimnáziumot kivéve a többi középfokú iskolatípusban csak egy nyelv kötelező, valószínűleg a gyerekek többségének jobban megérné két évig valamilyen világnyelvet tanulni, mert mire is megy két évnyi arabbal? A "ritka" nyelv hátránya még az is, hogy az általában személyspecifikus - ha az arabul vagy épp japánul beszélő tanár kiesik a rendszerből (elköltözik, meghal, világgá megy, elege van a gyerekekből, stb.), akkor mi lesz a gyerekekkel? Lesz a KIK-nek átirányítható, megfelelő szakképzettségű pedagógusa, hogy év közben folytassa onnan, ahol az elődje abbahagyta? Esetleg a gyerekek azt a nyelvet tanulják tovább, amire éppen van szabad tanár?

És mi lesz a szakközépiskolákkal, ahol csak egy nyelvet tanítanak majd? Ott is kötelező lesz a német (ha már öt évig tanulta a gyerek), vagy egy viszonylag új nyelvet (két évig már úgyis tanult angolt) vagy valamilyen egzotikusat kell majd elsajátítaniuk? Vajon mi lesz az olyan képzésekkel, mint a számítástechnika, ott mit erőszakolnak a gyerekekre?

Lehetnek szép elképzelések, milyen nyelvet is kellene tudni érettségire milyen szinten a gyereknek, ha nincs megfelelő felmenő képzés, illetve hiányzik az a követelmény, hogy minden diáknak legyen esélye a középfokú szint elérésére - így valójában a nagyvárosi (illetve a tehetős) gyerekek azok, akik számára megnyílik a középfokú nyelvvizsga, és egyben a sikeres felvételi esélye. Különösen igaz ez a szakközépiskolákra, ahol sok esetben nem a nyelvi képzés a domináns - ebből az iskolatípusból sokkal nehezebb lesz majd bejutni a felsőoktatásba.

2017-től már csak nyelvvizsga megléte esetén lehet majd felvételizni - ez praktikusan azt jelenti, hogy az idei nyolcadikosoknak már úgy kell továbbtanulásra jelentkezniük, hogy arra is figyelniük kell, az általuk megcélzott középiskola tud-e nyújtani számukra olyan nyelvi képzést, amely alapján teljesíteni tudják a felvételi követelményeket. Ha menet közben fog kiderülni, várakozásuk nem reális, úgy a szülőknek kell majd mélyen a pénztárcájukba nyúlniuk, hogy segítsenek időben megszerezni a nyelvvizsga-papírt. (A félelmekről részletesen itt.)

Kérdések, ami motoszkálhat a szülők fejében:

• képes-e arra a NAT, hogy a gyerekek olyan nyelvtudást szerezzenek, hogy például le tudjanak fordítani egy használati utasítást, technológiai leírást vagy netalán szakirodalmat tanulmányozzanak?
• a NAT alapján egy átlag középiskola milyen nyelvi ismeret-szintet kell, hogy biztosítson az érettségi időpontjára?
• a szakközépiskolák milyen feltételek mellett tudják biztosítani (és az államosítás után egyáltalán képesek lesznek rá?), hogy a tanulók középfokú nyelvvizsgát szerezhessenek, mire végeznek?
• lesz-e bármilyen felmentés azok számára a nyelvvizsga, mint felvételi követelmény alól, akik eleve olyan iskolába járnak, amely a NAT alapján csak alapfokú nyelvtudást kell, hogy biztosítson, különösen akkor, ha egyébként a szakmai tárgyakból kiválóan teljesítenek?

És végül, de nem utolsó sorban: tessék mondani, a kormányzat direkt zárja el a tanulók jelentős része elől a továbbtanulás lehetőségét?

Előzmény: Hegyek vajúdtak, egerek születtek

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Népmesei fordulat: a tücskök jól járnak és jövőben indulhat a hangyák pazarlása is.

Azt már egy hete tudjuk, hogy a központi költségvetés adóssága jövő év februárjára több, mint 610 milliárddal növekedni fog - ennyibe kerül az Orbán Viktor által bejelentett önkormányzati adósság-konszolidálás. Az akció ugyan az ország eladósodottságát összességében nem rontja (az államadósságba és az Európai Unió által szigorúan monitorozott, úgynevezett eredményszemléletű államháztartási hiányba eddig is bekalkulálták az önkormányzatok hitel- és kötvénytartozását), ám az adófizetők ezt másképp érezhetik, főleg ha olyan településen laknak, amely jól gazdálkodott. A kormány most egy mozdulattal a nagy közösbe átpakolja a helyi adósságot, levegőhöz juttatva a polgármestereket és újabb lyukat generálva a központi költségvetésben (cirka két Matolcsy-csomagnyit?).

A lényeg: az ötezernél kevesebb lakosú települések adósságát teljes mértékben, "szőröstül-bőröstül" átvállalja az állam, az ennél nagyobb települések adósságállományának egy részét is átveszi (átlagosan 40%-ot),  egyenként - az egy főre jutó helyi adóbevételek alapján - kiszámolva, konkrétan mennyibe is fog kerülni az összes adófizetőnek Debrecen, Hódmezővásárhely vagy épp Budapest V. kerület adósságátvállalása. 

Az átvállalás konkrét mértéke differenciált lesz az önkormányzati saját bevételi képesség alapján. 
Azoknál az önkormányzatoknál, ahol az egy főre jutó helyi adóbevétel az átlagnál kevesebb, ott az állam nagyobb segítséget nyújt. Ennek megfelelően, amennyiben egy 5.000 fő feletti önkormányzat egy főre jutó - fentiek alapján képzett - mutatószáma a településkategória átlagának: 

- 100%-ával egyezik meg, vagy meghaladja azt, adósságállománya 40%-os mértékben kerül konszolidálásra. Ez 134 önkormányzat, 244,7 milliárd forint adósságállományának átvállalását jelenti. A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok ebbe a kategóriában vannak. (Példák: Budakalász, Sárvár) 

- 75%-a és 100%-a közé esik, adósságállománya 50%-os mértékben kerül konszolidálásra. Ez 54 önkormányzat 145,1 milliárd forint adósságállományának átvállalását jelenti. (Példák: Pápa, Szigetvár) 

- 50%-a és 75%-a közé esik, adósságállománya 60%-os mértékben kerül konszolidálásra. Ez 57 önkormányzat 79,4 milliárd forint adósságállományának átvállalását jelenti. (Példák: Törökszentmiklós, Gyula) 

- 50%-át sem éri el, adósságállománya 70%-os mértékben kerül konszolidálásra. Ez 38 önkormányzat 45,6 milliárd forint adósságállományának átvállalását jelenti. (Példák: Komló, Isaszeg) (Forrás: portfolio.hu)

Orbán Viktor szerint az önkormányzatok adósságállományának ily mértékű felgyűlése az MSZP-kormányok hibája - 2002 és 2010 között programszerűen hajtották végre az állam, az emberek és az önkormányzatok eladósítását, ráadásul ez nem véletlenszerűen történt, mert az ország, az emberek és az önkormányzatok tönkremenetelén néhányan nagyon jól kerestek, olyanok, akik ott ültek az előző szocialista kormányban vagy "ott lebzseltek annak a kormánynak holdudvarában". 

Miről is beszél kormányfőnk? Az adósságfelhalmozás iskolapéldája Hódmezővásárhely - vajon hogy érte el az MSZP, hogy ily módon gazdálkodjon a város? Ennyire megvezethető volt az akkori kormány által Lázár János, mint polgármester? Vagy bedőlt az MSZP lobbistáinak? Esetleg más oka volt, olyan, aminek egy cseppnyi köze sincs a szegfűs kormányhoz? És ha akkor ennyire "naiv" volt, akkor most, a jelenlegi funkciójában milyen?

A Lázár János irányította település az ÁSZ dokumentuma szerint 20,7 milliárd forintos adósságot halmozott fel 2010 év végére, miközben az éves működési bevétele 12,4 milliárd forint volt. Így a bevételarányos adóssága 166,9 százalék lett. Hódmezővásárhely egyébként már 2007-ben is komoly adósságot görgetett maga előtt, hiszen 4 évvel ezelőtt 12 milliárdos működési bevétel mellett 16,3 milliárdos adósságállománnyal "rendelkeztek". (forrás: mfor.hu)

És mely városok az igazi nagy nyertesei az adósságátvállalásnak?

De ha már a "ki tudja ki által befolyásolt" Lázáron elgondolkodtunk, ideje Kósa Lajos motivációira is időt szentelnünk: őt vajon mi késztette arra, hogy 2007 és 2010 között több, mint megháromszorozza a város adósságállományát? Ő is bedőlt a szirénéneknek és amiatt költekezett túl? Esetleg túl csábítóak voltak az uniós projektek, elsőre oly csekélynek tűnő önrésszel? Vagy már eleve megsúgták neki, "nyugi, majd ha mi kerülünk hatalomra, úgyis megoldjuk"?

Orbán Viktor szerint az adósságcsapdából való kikerüléssel helyreállhat az önkormányzatok függetlensége; eljött az ideje, hogy a kormány (az államadósság-csökkentés és a devizahitelesek megsegítése után) megnyissa az eladósodás elleni küzdelem harmadik frontját, ez pedig a települések megmentése.

És mi lesz az intézkedés várható eredménye? Az egész folyamat a rossz település-kormányzást dicsőíti: azok a polgármesterek (testületek), akik végigvitték a felelőtlen, eladósító beruházásokat, a következő választáskor nyugodtan állhatnak szavazóik elé: ugye, nekünk volt igazunk, a tartozást nem a helyieknek kell nyögni, hanem az egész ország összadófizetői pengetik ki a felesleges térkövezés meg szökőkút árát. 

Felmerülhet azonban az a kérdés is, vajon az adósságrendezés fog-e valami pozitív változást hozni az önkormányzatok életében hosszú távon? Szita Károly szerint a hiteleket "nem úri passzióból" vették fel, hanem feladatok ellátására. Ez esetben azonban a konszolidálás semmit sem ér - a rossz önkormányzati struktúra magában hordozza az újabb és újabb hitelek felvételét és előre bekódolt az újabb adósságspirál is, a fellélegzés időszakos, az adófizetők pedig hosszú éveken át nyögik az újabb és újabb, működési célú hitelek visszafizetését.

Azok a vezetők, akik eddig takarékoskodtak és nem adósították el a településüket jópár évre, egy darabig azt hihették, a rendszer most őket bünteti - a pazarlók megdicsőülnek, ők pedig szégyenbe maradnak választóik előtt. Hiszen ki ne mondhatná utólag, rossz döntés volt addig nyújtózni, ameddig a takaró ér, ha a jóságos állambácsi (azaz Orbán Viktor) majd elintézi, hosszabb legyen az a takaró? Kósa Lajos nyilatkozata azonban nekik is ad egy új lehetőséget a felelőtlen gazdálkodásra: azok az önkormányzatok, amelyek 2002 óta visszafogták beruházásaikat, és emiatt nem halmoztak fel adósságot, a fejlesztéspolitikában kaphatnak majd kedvezményeket, így például az elmaradt fejlesztésekhez szükséges önerő állami átvállalását, esetleg speciális pályázatok kiírását. Szóba jöhet még a stabilitási törvény módosítása is, hogy az megfelelő időt adjon az éven belüli finanszírozásra felvett önkormányzati hitelek kifuttatására.

A kérdés, vajon hány ellenzéki vezetésű önkormányzat fog "fejlesztési" lehetőséget kapni? Vagy ők járjanak elől példával, és legyenek továbbra is extra-takarékosak? És olyanok, mint például Debrecen meg Hódmezővásárhely, ezentúl éhkopra lesznek fogva, vagy ugyanúgy részesülnek extra pénzekben, mint az eddig példamutatóak?

A járási hivatalokkal, az iskolák államosításával valamint az adóarányok megváltoztatásával azonban új helyzet áll elő januártól: valószínűleg kevés önkormányzat tudja ma még pontosan kiszámolni, mennyibe is fog kerülni számukra a jövő év, bevételeik elegendők lesznek-e alapműködésük finanszírozására, és ha nem, alapvető szerkezetátalakítás nélkül mennyi idő alatt kerülnek bele egy újabb adósságspirálba.

Az önkormányzatokat hitelező bankoknak is fájhat a feje - egyelőre nem úgy tűnik, hogy a kormány egy az egyben ki akarná fizetni azt, ami az eredeti hitelszerződések alapján járna nekik. Ráadásul búcsút mondhatnak például a zálogjoggal terelt biztosítékoknak is és el kell fogadniuk azt, hogy az állam akkor fizet majd nekik, amikor akar. És annyit, amennyit akar.

"Általában elmondható, hogy előttünk sem Magyarországon, sem máshol, senki sem állt az emberek oldalára a bankokkal, a nagy cégekkel és a monopóliumokkal szemben. Mi arra használtuk és használjuk a kétharmadot, hogy ezt megtegyük" (...) "Nyilván ezek a döntések sem fognak tetszeni azoknak, akik egyébként abban voltak érdekeltek, hogy önöktől továbbra is szedjék a sápot. Komoly erőcsoportok, amelyek úgy gondolják, hogy elveszítették a sápszedés egy formáját, meg fogják támadni a most bejelentett kormányzati lépést" (Orbán Viktor)

Egy normális országban a bankok számára lottó ötös lenne, ha sok kis önkormányzat pénzügyi előadói helyett végre egy profi adósságkezelővel állnának kapcsolatban, azonban a hazai bankellenesség és a végtörlesztéses  és bankadós tapasztalatok egyáltalán nem késztetik a szektort hurráoptimizmusra. Sőt, már most félhetnek attól, hogy az állam mire fogja felhasználni igen erős adós-pozícióját és hogyan fog nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy az adósságot átütemezzék, újratárgyalják, esetleg (egy részét) akár el is engedjék (lásd végtörlesztés). Kósa szavaival, ha az állam adósként belép a rendszerbe, azzal biztonságot nyújt a bankoknak, cserébe arról tárgyalna a pénzintézetekkel, hogy „az ebből származó esetleges nyereséget hogyan lehetne megosztani egymással”.

És ez a nyomás csak fokozódni fog, ahogy közeledik a kampány vége, hiszen Orbán Viktornak mindenáron eredményt kell produkálnia a "közös ellenség", azaz a bankszektor kárára.

 "akik előre gondolkodnak, azoknak van egy-két rossz sejtésük, és ezek nem mindegyike indokolatlan" (Orbán Viktor)

Nem valószínű, hogy a jövőben az önkormányzatok - ha egyébként minden más feltétel megvan - könnyen kapnának hitelt a  kormányzat kényének-kedvének kiszolgáltatott bankoktól, így azok, amelyek jövőre hitel hiányában nagy bajba kerülnek, már most jó, ha elgondolkodnak azon, milyen vagyontárgyuktól válnak meg vagy hány dolgozót rúgnak ki a lehető legrövidebb határidővel, illetve milyen feladat finanszírozását építik le örökre.

A legnagyobb kérdés azonban, vajon a központi költségvetés miből finanszírozza majd az átvett adósságot? Újabb adókat várhatunk, vagy a már meglévőket emelik fel még jobban? Mennyibe kerül majd az adófizetőknek egy-egy város új piac- vagy dísztere, szökőkútja, már most csődbe ment látványfürdője akkor is, ha az egy teljesen felesleges kampányberuházás volt? Miért kell a zalaegerszegi lakosnak kifizetnie a hódmezővásárhelyi uniós beruházás önrészét?

Az adósságátvállalás valódi, az adófizetőkre háruló költsége még ismeretlen, ahogy azt sem tudjuk, az eddig takarékosak utólagos pazarlásra ösztönzése mennyibe fog kerülni a költségvetésnek. 

És vajon hány polgármester fog kiállni a közösségük elé 2014-ben, ezt is megcsináltuk meg ezt is, és lássátok, egy fillérbe sem került?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Egészséges életmódra kívánja nevelni a parlament alkotmányügyi bizottsága a jegyzőket (és az önkormányzati dolgozókat) - ugyanis olyan módosító indítványt nyújtott be a választási eljárási törvényhez, amelynek szerint a választások előtti évben, szeptember 1. és december 31. közt minden állampolgárt fel kell keresniük, hogy tájékoztassák őket a választási regisztrációról.

Mindez ma, a XXI. században, Európa közepén.  

Igaz, ettől a pillanattól kezdve senki sem panaszkodhat, hogy nem tud a feliratkozásról - a jegyző kezébe lehet nyomni majd a korábban már megkapott nyomtatványt, azaz ezt az alkalmat Gulyás Gergely, a bizottság fideszes tagjának javaslatára a törvényjavaslatban előírt személyes feliratkozásnak kell tekinteni, vagyis érvényes lesz a regisztráció.

Az eredeti elképzelésekben még az szerepelt, hogy levélben is lehet majd regisztrálni, de ez a magyarországi lakosok esetében nem lehetséges (erre csak a határainkon túl élőknek van jogosultsága az Alaptörvény szerint). A házhoz menő önkormányzati alkalmazottak viszont személyesen veszik át a regisztrációt, így elviekben nem lehetnek adatvédelmi aggályok. De más aggályok azért igen. Például:

Magyarországon közel 8 millió választásra jogosult állampolgár van, a törvény szerint ezekkel mind kell találkozni legalább egyszer egy-egy jegyzőnek. Vajon Gulyás Gergely úgy gondolja, hogy például egy megyejogú város jegyzője fogja, és az összes szavazásra érett lakosát végiglátogatja 4 hónap alatt? Ez hány embert jelenthet? Akár 100 ezernél is többet. De ha egy településen 100 ezer embert kell felkeresni és van rá cirka 80 munkanap, akkor az 1.250 fő/nap, egy kisebb, 25 ezer szavazópolgáros településen is 312,5 fő jut egy napra. Oké, lehet dolgozni hétvégén meg karácsonykor is, sőt az időtartamba beleeső nemzeti ünnepen is, de azért még így is lehetetlen küldetésnek tűnik.

Egyelőre még pontos részletek ismeretének hiányában nem tudni, a jegyzők delegálhatják-e a feladatot, azaz kiküldhetik-e például a közmunkásokat a regisztrációs lapokat begyűjteni (vagy az önkormányzat összes alkalmazottjának kell az utcákat rónia) - ez első ránézésre talán csökkentené az önkormányzat terhét, de egyben nagyon komoly gondokat is előrevetít, például milyen jogkörrel rendelkezik, hogyan kell elszámolnia az átvett kérelmekkel és milyen titokvédelmi szabályok vonatkoznak rá (adatkezelés, adatok pártoknak átadása, ki adott tippet a betörőknek kikutatása, stb.

A választók ráadásul nincsenek odaszögezve a lakhelyükre, képesek napközben dolgozni, elutazni és egy-két hanyagabb még a postáját is csak havonta egyszer nézi át. Megoldás? Szigorú rendszer bevezetése:

1. Először az önkormányzatoknak tudni kell, kik laknak a területükön. Ha kósza fideszes ötletek alapján addigra eltörlik a népességnyilvántartást, főhet a fejük, milyen adatbázisból is derítik ki, kiket kellene valójában a jegyzőnek felkeresni: az ingatlan tulajdonosokat? vagy utcáról utcára, házról házra haladva, mint a népszámlálásnál, hátha mindenki épp otthon van? Ha az önkormányzatok pontosak akarnak lenni a felderítés során és még azt a célt is kitűzik, hogy határidőre készen legyenek, hát jobb, ha a törvény hatályba lépése után rögtön nekiveselkedtetnek a feladatnak egy-két közszolgát.

2. Ha megvan a lista, jöhet az ütemezés: a bekopogtatásra jogosult személyek idejének szigorú beosztásával össze kell állítani a menetrendet, pontosan mikor és hova kíván a közszolga eljutni. Ha kész a giga-táblázat, jöhet a kiértesítő levél, ki mikor legyen otthon, valamint ha nem megfelelő a választópolgár számára az időpont, hol kérhet másikat.

Jobb, ha nem szégyenlősek az önkormányzatok és konzultálnak olyan cégekkel, amelyek alkalmazottjainak nagy gyakorlata van a lakosság ingatlanjainak területére bejutásban: kéményseprők, mérőóra-leolvasók, postások. Tőlük sok fontos információ beszerezhető, például harapós kutyák, túlságosan beszédes polgárok, elhanyagolt, csak vegyvédelmi öltözetben látogatni ajánlott porták, rizikós liftek, stb.

Javasolt továbbá a jegyzők fizikai erőnlétének felmérése illetve kondicionáló edzésre beíratásuk, hogy feladatuk határidőre elvégzésében nehogy az gátolja meg őket, hogy képtelenek településük (településeik) összes utcájának többszöri végig gyaloglására.

3. A visszajelzések alapján újra kell írni a menetrendet, a hirtelen keletkező lyukakat kitölteni. Igazi passziánsz-feladat, csak most élő, valódi emberekkel, más idejének pocséklása árán. Ahol csak pár ezren laknak, egész könnyűnek ígérkezik a feladat, ám ahol százezres nagyságrendű a választópolgárok száma, jobb ha kilószámra vásárolnak nyugtatóteát a dolgozóknak.

4. Biztosítani kell még a tárgyi feltételeket: jó nagy szatyor a jegyzőnek a papírok összegyűjtéséhez, szolgálati kocsi vagy buszbérlet, esernyő, meleg sapka-kabát meg kényelmes cipő.

4. Szeptember elseje, indulhat a kopogtató túra (Mission: Impossible?) - és valószínűleg már az első nap első meglátogatottja porba dönti az egész, hónapok munkájával gondosan összeállított menetrendet: a tájékoztatás ellenére nincs otthon, vagy otthon van, sőt, nagyon örül, hogy végre személyesen találkozhat a jegyzővel, és a kávé-tea, süti mellett még terítéken lesz az elmúlt 10 év összes helyi problémája, görény szomszédokkal fűszerezve. 

Az első csúszás már hozza magával a többit, dühös telefonok, átkozódó polgárok, "miért mondták, hogy itthon várjam a jegyzőt, ha nem jön" panaszok. És nem biztos, hogy csak az önkormányzatnak jut a szidásból, valószínűleg arra is pazarolnak majd a választópolgárok nem túl kedves szavakat, aki ezt az egészet kitalálta. Meg akinek volt annyi esze, hogy megszavazta.

A jegyzővel még tudatni kell, nincs influenza, vízhólyag, derékfájás, idegösszeomlás meg egyéb probléma, különben nem tudja teljesíteni a törvény által előírt feladatát. A szabadságról meg végképp felejtkezzen el, vette volna ki nyáron ...

A begyűjtött regisztrációkat aztán folyamatosan iktatni és összesíteni kell, kipipálni azokat, akik már bekerültek a rendszerbe.

5. November vége felé fel kell térképezni azokat, akik kimaradtak, nem voltak otthon, vagy egyszerűen csak utólag jelentkeztek, hogy ők nem kerültek fel az első listába - hiszen aki olyan okból marad ki, amit utólag nagyszerűen az önkormányzatra kenhet, már mehet is panaszra (egyelőre még ki tudja hova), hogy nem engedik neki alaptörvényben rögzített jogát gyakorolni. 

A polgármestereknek fel kell készülniük, támadás fogja őket érni bőven:

• nem értesítettek előre
• értesítettek előre, de nem jöttek
• értesítettek előre, de nem akkor jöttek, amikor ígérték, amikor aztán végre jöttek, én nem voltam otthon, nem tudnának még egyszer erre járni?
• aki jött, az egyben környezettanulmányt is készített? vagy esetleg valamit lejelent valahova rólam? 
• aki jött, udvariatlan volt, nem köszönt meg el sem mondta rendesen, miért jött, csak a papírt akarta mindenáron
• aki jött, udvarias volt és még azt is elmondta, kire kell majd szavaznom. Mi van, ha én mégsem nem arra akarok szavazni?
• tessék mondani, ha odaadom a papírt, aztán mégsem megyek el szavazni, megbüntetnek?
• először nem akartam regisztrálni magam, aki nálam járt, mondta, igazam van, de most meggondoltam magam, mi ilyenkor a teendő?

Mi lesz azokkal, akik odaadják a regisztrációs nyomtatványt, de az valamilyen úton-módon mégsem kerül be a rendszerbe? Aki leadja a regisztrációs kérelmét, kap valamiféle átvételi elismervényt cserébe? Lesz bármiféle visszajelzés a tényleges regisztrációról, vagy majd a választás napján derül ki, nincs szavazati joga?

Vajon mit fognak szólni a jegyző látogatásához azok, akik ügyfélkapun keresztül kívánnak regisztrálni? Ha őket is kötelező meglátogatni, ez nem felesleges erőforrás pocsékolás?

Lehetnek még a jegyző munkavégzésével kapcsolatban egyéb problémák is, mi van, ha elveszti (elkeveri) az átvett, már kitöltött regisztrációs nyomtatványt? Ha azt mondja, ő mindenkit végigjárt, pedig nem is? Mi lesz az ő büntetése, és ez hogyan fog majd kihatni a választókerületi eredményekre?

Vajon hogy oldják majd meg az önkormányzatok, hogy az ilyen vagy olyan pártállású testületek által megbízott jegyzők a látogatásokat ne arra használják fel, hogy a saját pártpreferenciájuk szerint korteskedjenek?

Vajon a pártok meg fogják kapni ezeket a regisztrációs listákat, és szabadon garázdálkodhatnak majd azokkal? Felkereshetik majd célzottan a szavazópolgárokat, ha már választásra adják a fejüket, őket válasszák? Lesz bármilyen garancia arra, hogy ez az egész folyamat ne lendüljön át az állampolgárok felesleges zaklatásába?

És mindez mennyibe kerül? Olcsóbb, mint a régi, jól bevált módszer? Vagy sokkal drágább, manipulálhatóbb, a kampány sokkal jobban tervezhetőbb? És kapnak külön forrásokat az önkormányzatok a kopogtató túrához meg az adminisztrációs hegyekhez, vagy oldják meg abból, amiből akarják?

Tisztelt parlament, akkor ez most tényleg nem csak egy rosszul sikerült vicc? Ez komoly? Még van idő módosítani ...

forrás: hvg.hu

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Az Orbán-kormány egyik legvitatottabb intézkedése a közigazgatási rendszerünk gyökeres átalakítása, azaz a járási szint beiktatása. Igaz, volt már ilyen egyszer régen, és a történelem már bizonyította, hogy jól el tudunk lenni nélküle. És vajon most miért került elő a cilinderből?  Ami régi, az még nem biztos, hogy rossz, főleg akkor, ha a kormány közvetlen utasításait kell végrehajtani a legutolsó faluban is, függetlenül a választók által megválasztott önkormányzati testületektől. A jogszabály-módosítások többsége már megtörtént, a személyzeti munka is halad - jelenleg is zajlik a járási hivatalvezetők kiválasztása. Az ezzel kapcsolatos javaslatokat a megyei kormánymegbízottak gyűjtik össze, a kinevezéseiket pedig a tervek szerint december első felében vehetik át a szaktárcától az új hivatalok vezetői.

És mi a járási rendszer lényege? 

• Röviden: a közvetlen hatalom gyakorlása az állampolgárok és a közszolgák felett, a teljes rendszer kézi vezérlésének beépített lehetőségével.
• Hosszabban: a járási hivatalok részeként 300 helyszínen jönnek létre kormányablakok 2013 év végéig, és egységes arculattal, több mint kétezer ügycsoportban, egyablakos ügyintézés keretében fogadják majd az állampolgárokat; 2012. január 1-jétől 175 vidéki járási és 23 fővárosi kerületi hivatal kezdi meg működését. Navracsics Tibor szerint "a járási rendszer kialakításának lényege, hogy ne az állampolgár menjen az ügy után, hanem a kormányablakok révén az ügyintézés legyen egyszerűbb és könnyebben elérhető az emberek számára".  Ezzel valószínűleg nagyon sokan nem fognak egyetérteni (főleg vidéken), de a kormányt ez nem zavarja.

A "Jó Állam" koncepció járás-hercehurcája immáron a finisébe ért - sorra alakulnak a járások országszerte (immáron pecsétes papíron is). A legnagyobb hal ma akad a kormány horgára: Budapesten Pesti Imre kormánymegbízott hívta ünnepélyes aláírási ceremóniára a főváros kerületi polgármestereit - megünnepelni azt, hogy aláírják a fővárosi kerületi önkormányzatok és Budapest Főváros Kormányhivatala közötti megállapodást.

És vajon mit szólnak mindehhez az érintettek? A járási koncepcióval és az azzal járó einstandolással azonban nem minden polgármester ért egyet - ugyan a többség hallgat és zokszó nélkül megválik apparátusának és hivatali infrastruktúrájának egy részétől, vannak, akik hangot adnak nemtetszésüknek, így például Gajda Péter, Kispest szocialista polgármestere honlapján tette fel a kérdést: miért is kell ünnepelni az önkormányzatok kifosztását??? Véleményével nem áll egyedül, hasonlóan feleslegesnek tartja a költséges, pazarló "önünneplést" Szabados Ákos Pesterzsébet és Dr. Tóth József Angyalföld polgármestere is:

"Fővárosi kerületi polgármesterként, a helyi közösségek képviselőiként nem értjük mit kellene ünnepelnünk az önkormányzatok törvényesített kifosztásán? Mit kellene ünnepelnünk azon, hogy kormány döntésének következtében a közigazgatás drágább és átláthatatlanabb lesz a kerületben élőknek?

Nem értjük, mert úgy véljük, hogy a parlament által a járások kialakításáról szóló jogszabály nem másról szól, mint a kormány hatalom koncentrációjának újabb állomásáról. Mit kellene ünnepelnünk azon, hogy az eddig az önkormányzatokhoz delegált államigazgatási feladatokat egy új hivatalba szervezzék, melyeket nem a helyi közösségek által választott vezetők, hanem kinevezett, a kormányhoz hű pártkatonák irányítanak majd?

Az új járási, kerületi körzeti hivatalok felállításán nincs mit ünnepelnünk, mert az végső soron arról szól, hogy a kormány miként fog még több adóforintot elkölteni felesleges államigazgatási szervekre, felesleges hivatalokra. 

Miért jó ez a helyben élőknek, mit ünnepeljenek ezen a fővárosiak? Nemcsak a választói kontrollt vesztik el, de az új hivatalok felállítása komoly terhet jelent az adófizetőknek. Országszerte majd 200 új hivatal áll fel január elsejétől. Jól fizetett hivatalvezetőkkel, gazdasági igazgatókkal, titkárnőkkel, hivatalnokokkal. Budapesten 23 új körzeti hivatal jön létre, melyek döntő többségében ugyan azokat a feladatokat veszik át, melyeket eddig a polgármesteri hivatalok végeztek.

Az új államigazgatási szint felállításához a kormány komoly forrásokat von el a kerületektől, végső soron a helyben élőktől. Jelentősen többet, mint amennyi feladatot ellátnak a járási, kerületi körzeti hivatalok. Már most látható, hogy több köztisztviselőt kell az Orbán-kormánynak a járásokhoz, többet visznek el az önkormányzatoktól, mint amennyire szükség van. A kerületi körzeti hivatalok még fel sem álltak, de már most súlyos tízmilliókat költenek a kerületiek pénzéből arra, hogy az új és felesleges hivataloknak legyen épülete, irodabútora, számítógépe, a hivatalvezetőnek légkondicionált irodája és személygépkocsija.

A 23 kerületi körzeti hivatal felállítása a helyben élőknek nem teszi hatékonyabbá az ügyintézést, csak drágábbá és átláthatatlanná a közigazgatást. 

Mit kell ezen ünnepelnie egy választott vezetőnek, mit kell ezen ünnepelnie a kerületekben élő adófizetőknek? Éppen ezért mi fővárosi polgármesterek nem írjuk alá ünnepélyes keretek között a megállapodást és ezúton tiltakozunk a kormány döntése ellen, mellyel kifosztja és megalázza az önkormányzatokat, a helyi közösségeket.

Tiltakozunk azért is, hogy mindezt az Orbán-kormány megbízottja ünnepnek tekinti és megalázó ceremóniára kényszeríti a helyben élők által választott vezetőket.

Budapest, 2012. október 30.”                      (forrás: gajdapeter.hu)

A járási koncepciót közelebbről megismerve nem valószínű, hogy a három fővárosi polgármester egyedül áll véleményével - de egyelőre ők azok, akik "kutya kötelességüknek" érzik, hogy hangot is adjanak neki, és kinyilvánítják ellenérzésüket a kormánypropagandával szemben.

Kérdés, vajon mit gondolnak a fideszes polgármesterek, amikor ünnepélyes keretek között aláírják a megállapodásokat. Örülnek, hál' az égnek egy gonddal kevesebb, a kompetencia területén kihívásokkal küszködő ügyintézők miatt ezentúl nem rájuk döntik fogadóórán az asztalt a felpaprikázott ügyfelek, vergődjön a polgárokkal a járási hivatal? Vagy fájlalják, hogy lassan már csak valakik, akiknek címük van, de hatalmuk nincs, és településük életébe is egyre kevésbé szólhatnak bele? Vajon áldják a pártfegyelmet, legalább nem kell, hogy saját véleményük legyen, vagy amikor végre egyedül vannak, legszívesebben világnak ordítanák nemtetszésüket?

A kérdések még megválaszolatlanok, helyette leltárívek cserélnek gazdát meg számítógépek és hivatali autók, hivatali helyiségeket festenek ki meg légkondicionálókat építenek be, a kedves polgár meg előbb-utóbb megtanulja, ezentúl másik ajtón kell bemenni (esetleg jóval távolabb, egy másik településen), ha ügyet akar intézni. És ha Kaffkát nem is olvasott, előbb-utóbb majd írhat egy novellát ő is, milyen az, amikor nem szaladgálhat a jegyzőhöz minden apró-cseprő panaszával, nem fenyegetőzhet azzal, legközelebb majd másik polgármester jelöltre szavaz, hanem egy arctalan, hivatali időben utolérhetetlen párt-csinovnyikkal kellene megküzdeni, ha érdekeit érvényesíteni akarja.

Azt pedig semmi nem garantálja, hogy a "Bástya elvtársos Pelikános" járási vezetők érteni is fognak ahhoz, ami a feladatuk lesz januártól, vagy akárcsak megközelítik szaktudásban az eddig a tevékenységet felügyelő jegyzőket - és amennyiben feltétlen lojális, ámde inkompetens vezetői állomány ejtőernyőzik be a közigazgatásba, annak levét bizony mindannyian megisszuk. Milyen lehetőségek is vannak, mire számíthatunk? Részletesen: "Az új bürokrácia"

A pártkatonák vagy épp országgyűlési képviselők járási vezetővé kinevezése, illetve a képesítési követelmény ellen a Jobbik is tiltakozik: törvénymódosítást nyújtanak be az Országgyűlésnek, amelyben kimondanák, hogy országgyűlési képviselő, polgármester, valamint megyei, vagy helyi önkormányzati képviselő nem vezethet járási hivatalt. Emellett azt is kezdeményezik, hogy a hivatalvezetőnek felsőfokú igazgatásszervezői, okleveles jogász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser, illetve egyetemi vagy főiskolai szintű közgazdász szakképesítéssel kell rendelkeznie és legalább öt év közigazgatási gyakorlat is feltétel lenne.

A "Jó Állam", mint tudjuk, megvalósult. Kérdés, nekünk,  választópolgároknak tényleg jó lesz ez az új, költséghatékonynak egyáltalán nem mondható, a közvetlen kontroll alól kimenekített, erősen pártutasításos közigazgatási rendszer?

Az idő majd megadja a választ, de az előjelek cseppet sem biztatóak. És bármerre is lendül az inga,  a számlát mi álljuk.

Előzmény: Az új bürokrácia

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

A parlament elé került a köznevelési feladatot ellátó egyes önkormányzati fenntartású intézmények állami fenntartásba vételéről szóló törvényjavaslat.

Azt már megszokhattuk, hazánkban jogalkotás területén semmi sincs kőbe vésve - ami az egyik nap igaz, az másnap már nem, de lehet, hogy visszamenőleg már tegnapelőtt sem volt az. Csak még nem tudtuk. Ahogy verheti a fejét a falba az is, akinek Alaptörvény kellett díszkiadásban - most érdeklődhet, meg lehet-e oldani a változtatott lapok cseréjét, illetve mikor kapja meg az újabb és újabb műalkotásokkal díszített pótköteteket.

Eközben zajlik a KDNP életművének beteljesítése, azaz az iskolák államosítása is. Volt rájuk ellenzékben nyolc, tárcagazdaként további két és fél évük, ehhez képest most sürgősséggel kívánják tárgyalni azt a törvényt, amely érint minden iskola-fenntartó önkormányzatot, vagy 120 ezer pedagógust és követlenül vagy közvetve többmillió állampolgárt. A törvényjavaslatot pénteken este nyújtotta be az "emberi erőforrások minisztere" az Országgyűlésnek úgy, hogy azt még a Fidesz-frakcióban ülő polgármesterekkel sem egyeztették. 

Hogy történhet meg az ilyen? Ennyire nem érdekes a KDNP-nek, mit is gondolnak a fideszes polgármesterek? Vagy magának a Fidesznek és a kormánynak tök mindegy, mi a párttagjai véleménye (az ellenzéké meg eddig sem számított)? Úgyis az lesz, amit felülről parancsolnak, ha gond van, maximum később módosítanak? Már ha bárki is bevallja odafenn, hogy a funkcionális diszfunkcionálisra, a hatékony pazarlóra, a logikus meg illogikusra sikerült ...

Miért is van szükség a rapid törvényalkotásra? Miért jó az bárkinek is, hogy január elsejétől felálljon egy olyan giga-rendszer, amely ma még papíron is alig létezik és törvény sem szabályozza? A most benyújtott javaslat szerint az Országgyűlés a Jó Állam kialakítása érdekében, a törvényesen és átláthatóan működő, a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeinek a megteremtése, a köznevelési feladatellátás szakmai színvonalának emelése, egységessége, valamint a hatékonyabb, költségtakarékosabb intézményfenntartás érdekében készült az új jogszabály. Tehát, miért is?

• a Jó Állam érdekében: mi az a "Jó Állam"? Ki mondja meg, mitől jó, és mitől rossz egy állam? A kormány már meghatározta, a Jó Állam fejlesztési koncepció végrehajtásának összehangolásának még felelős kormánybiztosa  is volt, Gál András Levente személyében (ma már nem az) - szerinte a Jó Állam elképzelése három elemből áll: az önkormányzati, az igazságügyi reformból, valamint a közigazgatás átalakításáról szóló Magyary-programból, és ez a koncepció idén augusztusban megvalósult. Ha mi nem vettük észre, hát vessünk magunkra. Meg azok a diákok is, akik az iskolában májusban leadott igény alapján mind a mai napig nem kapták meg a diákigazolványukat, mert hát ugye ez is a megvalósult Jó Állam koncepció keretében nem érkezett meg.

• törvényesen és átláthatóan működő: miért, eddig hogy működött? és egyáltalán, január elseje után működni fog? vajon miért zavarja a kormányt, ha egy gombnyomásra nem látja át, vajon egyik vagy másik önkormányzatnál hogyan működnek az iskolák, ki az igazgató és milyen tanárokat alkalmaznak? nem elegendő az, hogy az önkormányzatok úgy működtetik az iskolákat, ahogy saját választóik szeretnék? miért kell pártállami rendszert teremtve, a hatvanas évek rezsimjét visszaidézve beleszólni a legutolsó falusi iskola életébe is?

• a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állam működési feltételeinek a megteremtése: ezzel meg is oldódott a múltkori vita, az oktatás vajon szolgáltatás-e (lásd részletesen itt). A törvény szerint az. És a törvény szerint az állam maradéktalanul biztosítani is fogja azt a szolgáltatás igénybe vevők számára. Eddig is volt fogyasztói kritika - ha rosszul működött egy iskola, a gyerekeket elvitték a szülők, az önkormányzat meg törhette a fejét, hogyan oldja meg a helyzetet. Kérdés, januártól az állam lesz a gyerekekért, vagy a gyerekek az államért? Ez a pont egyelőre még nem tűnik eléggé letisztázottnak, különösen ha arra gondolunk, ezentúl a szülő a - gyermekét véleménye szerint nem megfelelő színvonalon, esetleg túl erőszakosan vagy diszkriminatív módon oktató - pedagógus miatti panasz esetén az illetékes elvtárshoz akár sok-sok kilométert is utazhat, egyenesen a járási központig - miközben eddig elegendő volt, ha az igazgatóra rádönti az íróasztalt, ha az nem hallgatta elég figyelmesen, esetleg súlyosabb esetben bejelentkezhetett a jegyző vagy a polgármester fogadóórájára.

• a köznevelési feladatellátás szakmai színvonalának emelése, egységessége: ez a követelmény már önmagában is ellentmondásos - most az állam vagy azt vállalja, hogy ezentúl minden iskolás a legelittebb iskolai oktatásban fog részesülni, vagy az egységesítés keretében a jókat lerontják, a rosszakat pedig javítják. A mindenki legmagasabb szintre emelése nem valószínű (és nem is reális), a második esetben viszont nagyobb az esélye a lerontásnak mint a javításnak. Márcsak azért is, mert színvonalat csökkenteni mindig olcsóbb, mint emelni. Ráadásul bármilyen kutyaütő, de a hatalomhoz feltétlen lojális tanerővel megoldható,  és nem kell alkalmazni azokat a pedagógusokat, akik az önálló gondolkodás hívei.

• a hatékonyabb, költségtakarékosabb intézményfenntartás: ez a pont már most, az előkészületek során is bukni látszik - az önkormányzatokkal párhuzamos apparátusfenntartás már most megjelenik (amit eddig egy közszolga csinált, most kettő, két helyen), a tankerületek üzemeltetése sem tűnik egyszerűnek, nem is beszélve a  cirka 150 ezres giga-mega intézmény infrastruktúrájának és adminisztrációjának fenn- és kordában tartásáról.

A törvény értelmező részén túljutva már a 2.§ esetében látszik, a tervezet alkotója önkormányzatot belülről még nem sokat látott: az oktatási intézmények alapokiratának módosításáról a törvény hatályba lépésétől számítva 10 munkanapon belül dönteni kell a képviselő-testületnek, a közgyűlésnek vagy a települési önkormányzati társulás döntéshozó szervének. A minisztérium egyértelműen abból indul ki, egy nap alatt is lehet törvényt hozni, az önkormányzatok többsége azonban ritkán tart rendkívüli bizottsági ülést, rendkívüli közgyűlést pedig még ritkábban. És ha még azonnalosan mindenkit össze is tudnak trombitálni, az alapító okiratok átírása sem csak abból áll, hogy egy mondatot törlünk, még akkor sem, ha a KDNP szakpolitikusai szerint ennyi bőven elég. 

Amennyiben önkormányzati társulásról van szó, január elsejéig nemcsak a bevitt vagyonnal kell elszámolniuk, hanem meg kell osztaniuk a technikai személyzetet és az európai uniós társfinanszírozású projektekben vállalt  kötelezettségek teljesítését is. Tehát amin évekig kotlott a minisztérium, azt másfél hónap alatt helyhatósági szinten le kell zongorázni. Méltányos eljárás, nem csoda, hogy nem merték a tervezetet odaadni még a kormánypárti polgármestereknek sem véleményezésre.

A rapid intézkedések sora ezzel még nem ért véget - az intézmények 2013. január 1-jével az állam fenntartásába kerülnek, de előtte még az intézmények "beolvadással történő megszűnésének a törzskönyvi nyilvántartásba való bejegyzése iránt az oktatásért felelős miniszter által 2012. december 15-éig rendelkezésére bocsátott adatok alapján a kincstár hivatalból intézkedik". Ez praktikusan annyit jelent, hogy az önkormányzatoknak minden létező adatot meg kell küldeniük december elején ahhoz, hogy a miniszter a kincstárnak át tudja küldeni azokat. Ez tovább szűkíti az önkormányzatok rendelkezésére álló határidőt, tehát bármikor is jelenik meg a törvény, az alapján legkésőbb november végére - december első hetére minden adminisztrációs dologgal el kell készülniük. Vagy megküldik a munkapéldányt, mint véglegeset, lesz ami lesz alapon.

Amelyik pedagógus eddig aggódott, mi lesz vele, hát ezután sem fog megnyugodni Bár a törvénytervezet leszögezi, a beolvadás és közfeladat-ellátás átadás nem érinti az intézmény foglalkoztatásában állók közalkalmazotti jogviszonyát, valamint magasabb vezetői, vezetői megbízását, ám vannak kivételek, így például

• ha a pedagógus nem felel meg az Nkt.-ban és a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény közoktatási intézményekben történő végrehajtásáról rendelkező 138/1992. (X. 8.) Korm. rendeletben meghatározott képesítési feltételeknek, legfeljebb a 2012/2013. tanítási év végéig szóló határozott idejű kinevezéssel foglalkoztatható tovább, valamint
• a (állami intézményfenntartó) Központ nyilvános pályázat kiírása nélkül adhat intézményvezetői magasabb vezetői megbízást, ha az a "közfeladat-ellátás átadása miatt szükséges". A megbízás a pályázati eljárás eredményes befejezéséig, de legfeljebb a 2012/2013. tanév végéig szólhat.

A köztisztviselők foglalkoztatási jogviszonya a Kttv. alapján kormányzati szolgálati jogviszonnyá alakul át.

A törvény az einstandot is pontosítja: az önkormányzati fenntartó tulajdonában lévő, az intézmény feladatainak ellátását szolgáló ingatlan és ingó vagyon – ideértve a taneszközöket, továbbá az intézményben lévő egyéb eszközöket, felszereléseket – a december 15-ig megkötendő megállapodás alapjául szolgáló leltár szerint 

a) a Központ ingyenes használatába vagy
b) ha a települési önkormányzat az intézményt nem működteti 2013. január 1-jét követően, a Központ ingyenes vagyonkezelésébe kerül 2013. január 1-jén mindaddig, amíg a köznevelési feladat Központ részéről történő ellátása az adott ingatlanban meg nem szűnik.

A fentiek alapján az önkormányzatoknak december 15-ig minden egyes államosításra kerülő oktatási létesítményükkel kapcsolatban el kell készíteniük a megállapodáshoz szükséges teljes vagyonleltárt - maximum a szerint kell megbontaniuk, melyik marad náluk kezelésben és mit adnak át addig, amíg az oktatási intézmény meg nem szűnik. (Ha a későbbiekben bezárnak egy iskolát, az önkormányzat visszakapja majd a táblákat, székeket meg a kosárlabdapalánkot is? akkor is, ha azt közben átvitték az ország túlsó részébe?).

December tizenötödikét (azaz a megállapodás aláírását) követően az önkormányzati fenntartó a megállapodásban meghatározott vagyont nem idegenítheti el, nem terhelheti meg, nem adhatja bérbe - kérdés, mi lesz a folyamatban lévő szerződésekkel (nyelviskola, nyugdíjasklub, sportegyesület, civil szervezet által tartott farsangi bál, stb.), ők hol lesznek januárban, valamint ki fogja és miből kártalanítani őket? Ezeket a problémákat is meg kell oldaniuk még december közepéig.

Az önkormányzatok mellett az uniós projektek levezényléséért felelős szerveknek is főhet a fejük az új törvény miatt - az átadás-átvétel során a megállapodásban rendelkezni kell az e törvény hatálybalépésekor folyamatban levő, az önkormányzati fenntartó vagy a köznevelési intézmény mint projektgazda hazai vagy európai uniós forrásból társfinanszírozott projektjeinek 2013. január 1-jei hatállyal történő átadás-átvételéről. Az önkormányzatoknak december 15-ig teljeskörűen el kell számolniuk a Központ felé az uniós projektek tekintetében, ezek után a támogatási szerződések módosításának kérvényezésére 30 napja van a Központnak, kérdés, hogyan fogják tudni ennyi idő alatt összeállítani a kérelemhez szükséges dokumentációt (új pénzügyi elszámolás, többcélú intézmények komplex programjainak megosztása, stb.). Vajon lesz a Központnak megfelelően létszámú, kellően kiképzett, pályázatok adminisztrációjában járatos személyi állománya, hogy ünnepekkel együtt bő négy hét alatt megoldják ezt a hatalmas feladatot? Egyetlen közepes méretű projekt pénzügyi átszámolása, konzorciumi szerződések aktualizálása napokig is eltarthat, akkor hogy fognak végezni a dokumentációk tömeges mennyiségű összeállításával?

A jelenleg is folyamatban lévő projektek esetében a konzorciumvezetői és projektmenedzsment feladatokat a projekt átadás-átvételét követően a Központ látja el abban az esetben, ha a fejlesztésnek a Központ által ellátott tevékenységekre jutó költsége meghaladja a projekt összköltségének ötven százalékát - az önkormányzatok tehát nagyon gyorsan elveszthetik projektgazda státuszukat még az összetett, nemcsak az iskolát érintő projektek esetében is.

Jó hír az önkormányzatoknak, hogy az átvételre kerülő projektek esetében a jogelőd projektgazda által vállalt önrészből még meg nem fizetett összeget a Központ költségvetésében kell megtervezni - kérdés, készült-e eddig bármilyen felmérés is a tárgyban, ez milyen kiadást fog összességében jelenteni akár csak a 2013-ban. Vagy júliusban meglepődnek az illetékesek, jééééééé, ennyire azért nem gondoltunk volna.

A december 15-ig megkötendő megállapodásban a pedagógusok személyes adatait is át kell adni (kérdés, ugyanezen napon hogy tudja vajon átadni a kincstár felé a miniszter az adatokat?) Kizárt dolog, hogy a határnapig létrejött megállapodásokat még ugyanezen napon összesítik és tovább is küldik, tehát a törvénybe már alapjaiban bele van kódolva a párhuzamos munkavégzés.

Az önkormányzatok azonban nem lehetnek nyugodtak abban sem, hogy eddigi beruházásaik eredményei a település iskoláiban maradnak - a Központ az ingó vagyon feletti ingyenes használati jogát – szükség esetén az ingó vagyonelemek fizikai mozgatásával – jogosult az állam tulajdonában és a Központ vagyonkezelésében lévő bármely ingatlanban gyakorolni. Ez mit is jelent? A budapesti iskolabuszt átirányíthatja Szegedre, a debreceni projektort meg elviheti Kiskunhalasra. Vagy bárhova. Kérdés, vajon mit fognak szólni a szülők, hogy az általuk az önkormányzatnál kilobbizott oktatási eszközök hirtelen egy másik iskolába kerülhetnek - mondjuk oda, ahova egy fontos elvtárs nem kevésbé fontos csemetéje jár?

Az átadás-átvételi jegyzőkönyv részletes mintája megtalálható a törvény 2.számú mellékeltében - ha időben végezni akarnak az összes adat összegyűjtésével az önkormányzatok, jó ha már ma nekiveselkednek. Plusz jó, ha már most elindulnak a nagy kínai tenyérjóshoz, hogy előre (két-három héttel korábban) megállapítsák, december 31-én mekkora lesz az adott iskola követelés-állománya, vagy pontosan hány forint is lesz a bankszámlán meg a házipénztárban.

Ezek után már csak az a kérdés, vajon a fideszes polgármesterek milyen módosító indítványokat próbálnak beadni a törvényjavaslathoz? Adnak-e egyáltalán be bármilyet, vagy tűrik, hogy így elbánjanak a településeik iskoláival? Vajon hogyan képviselik jobban választóik érdekeit, ha behódolnak a kormánynak és a KDNP-nek, mint a kétharmad által felkent közjónak, vagy inkább a helyi választóikat képviselik és harcolnak a települések iskoláiért, azok meglévő vagyontárgyaiért? Gyorsan dönteniük kell, a módosítások benyújtása a törvényjavaslat vitájának végéig lehetséges, saját rendszerük nem kényezteti el őket.

És a tét? Több ezer oktatási intézmény, minimum 120 ezer pedagógus és ezen túl egyelőre ismeretlen nagyságrendű "technikai személyzet", az önkormányzatok túlnyomó része, 1,2 millió diákot és kétmillió szülő és ezen felül még nagyon sokan, nagymamák-nagypapák valamint a leendő diákok és pedagógusok.  Egyelőre még a tankerületek sem álltak fel, a vezetőik formálisan nincsenek kinevezve (lesznek egyáltalán minden tankerületben? és ahol nem, ott ki lesz? lesz közigazgatási tapasztalatuk?), nincs megfelelő személyi állomány (értenek majd az uniós pályázatokhoz, láttak már közelről projekt-elszámolást, támogatási szerződést, lesznek elegendően, lesz számítógép, telefon meg íróasztal, ami mellé le is tudnak ülni, stb.?), miközben rohamléptekkel el kellene kezdeni az államosítás folyamatot. 

Eközben a pedagógus szakszervezetek az egész államosítási hercehurca leállítását követelik, sztrájkfenyegetéssel nyomatékosítva. Választ még nem kaptak, csak csúsztatásokat arról, ki kinek hazudik.

"(..) Hoffmann Rózsa a tanácskozáson azt mondta: nem tapasztalt sztrájkhangulatot az iskolákban, de riadalmat igen, éspedig  a pedagógus-szakszervezetek "hamis állításai" miatt. 

Az oktatási államtitkár azzal kapcsolatban, hogy sikerül-e majd megállapodni a szakszervezetekkel, úgy fogalmazott: ha nem születik egyezség, az nem a kormányzat "kontójára lesz írható". Szerinte a megállapodás a pedagógus-szakszervezetek olvasatában azt jelenti, hogy elvárják, az ő akaratuk teljesüljön." (hir24.hu)

És a legfőbb kérdés: mindez mennyibe kerül (teljesen feleslegesen) az adófizetőknek, és tényleg ez az a Jó Állam, ami már megvalósult?

Az óra ketyeg. A kérdések pedig egyre szaporodnak.

Előzmény: Köznevelés bármi áron

                A pedagógusok válaszra várnak

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Levelet küld a kormány: a konzultáció megvolt, most jön a konzultációról való konzultáció - és így tovább, amíg csak futja a majd egymilliárdból (azaz 976 millióból), amit a kormány erre a célra csoportosított át. Hiába, ez legalább olyan fontos tevékenység, mint a 200 milliós "NEM IMF" kampány és ha elfogy a keret, tuti biztos lesz rá újabb forrás. Hogy közben a mentőszolgálattól elveszik, a pedagógusok sem kapnak semmit, meg az egészségkassza is komoly kihívásokkal küzd? Ez láthatóan kevésbé fontos a kormány számára.

Elviekben már szűkül a levelekkel bombázottak köre - ezúttal azok kapnak majd (mind a hétszázezren), akik az előző, munkahelyvédelmes kérdőívet augusztus 20-ig visszaküldték: tehát akik korábban nemcsak visszajuttatták, hanem jelezték, hogy továbbra is részt kívánnak venni a nemzeti konzultációban, azok tájékoztató levelet fognak kapni a kormánytól. 

A konzultáló polgároknak jár a figyelem: a miniszterelnök személyesen levélben küldi meg nekik az eredményről szóló válaszát, az ezzel járó melóval Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter lett megbízva, azonnali határidővel.

Nem szabad lekicsinyelnünk az újabb listákat igénylő feladatot - Navracsicsnak a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) útján kell gondoskodnia a postai küldemények megcímzésével, összeállításával, a borítékok nyomdai előállításával és a címzetteknek való soron kívüli megküldésével összefüggő feladatokról, ráadásul hogy szép kerek legyen az egész, az ezekhez szükséges adatfeldolgozási tevékenységek ellátására a Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak, Lázár Jánosnak adatfeldolgozási szerződést kell kötnie a KEK KH-val. A lényeg, megjegyezhetetlen nevű hivatalok jó sok alkalmazottjának biztosítsanak jó sok időre tuti elfoglaltságot.

Tóth Györgyi: vélemény (ARC 2012)

Vajon hány ember dolgozik egy olyan látszatfeladaton (azaz a konzultáción), aminek semmi más célja nincs, mint a jelenlegi unortodox gazdaságpolitika legitimizálása, azaz például a munkahelyvédelemmel kapcsolatos döntés miatti felelősség zemberekre kenése?

Mi lesz a sorsa azoknak a véleményeknek, amelyek ellenkeznek a kormány elképzelésével? És a beküldőinek? Róluk is van már külön lista, mint megbízhatatlan, rendszeridegen elemek?

Mennyibe kerül ez valójában? A különböző közigazgatási szervek számláznak-fizetnek egymásnak a munkáért, vagy ez a majd egymilliárd csak a külsős cégek javadalmazása? (nyomda, posta, stb.) Vajon van a hivatalokban bármilyen munkaidőtükör, amely kimutatná, X.Y. közszolga a konzultációval összefüggésben 180 órát dolgozott, ezért ezen időtartamra nem a közigazgatási szerv fedezi a bérét, hanem a nemzeti konzultáció majd egymilliárdjából állják?  Az is elképzelhető, ha minden egyes felmerülő költséget összeszámolnánk (azaz tételes projektköltségvetést készítenénk), a konzultáció összköltsége meghaladja akár a 2 milliárdot is?

Oké, a konzultációs kérdőíveket olvassák a gazdasági elemzők, az újságírók meg mindenféle elvetemült bloggerek, de azon kívül hány olyan személy küldte vissza, akinek nem valamilyen alapszervezetben vagy egyenesen a munkahelyén adták a kezébe a tollat, nesze, töltsd ki, ez a dolgod? Van bármilyen értelme az egésznek azon kívül, hogy a kormány szeretné a felelősséget a választóira kenni? Vagy ha azokra úgy egyben nem sikerül (mert szankció hiányában képesek és nem küldik vissza a kérdőívet), akkor legalább egy részükre? 

Vajon az ilyen "gyors", azonnali munkákhoz van vészgárda, vagy esetleg közbeszerzés keretében, piaci árakon  veszi igénybe a vállalkozókat a kormány? Előfordult olyan eset, hogy ténylegesen is a közbeszerzésről szóló törvény nyílt eljárásra vonatkozó adott szakaszai alapján jártak el, egyenlő esélyt nyújtva minden piaci szereplőnek? Vagy ez is nemzetbiztonsági érdek, kockázat, vagy bármi, csak a "nemzetbiztonság" mint szó benne legyen?

Vajon lehetne-e a levelek nagy részét például e-mail címre kiküldeni, esetleg az ügyfélkapus postafiókot használni? Vagy muszáj mindent többmillió példányban, lehetőleg jó drága papírra kinyomtatni, borítékolni, postára adni? Nem lehetne kevesebből megúszni, például az önkormányzatoknál a faliújságra kifüggeszteni, vagy az alaptörvény asztalára tenni, esetleg a híradóban felolvasni? Ha valójában az olcsóbb megoldásokkal is el lehetne érni ugyanazt a tájékoztatási szintet, akkor a kormány akár el is magyarázhatná, milyen egyéb érdekekből hány fittyet a takarékossági meg a zöld szempontokra, miközben itt a XXI. század az összes új technikai megoldással, az esőerdők és a bennük lakó állatok meg csak pusztulnak.

Vajon mi lesz a következő nemzeti konzultáció-téma? Ezt vajon már csak azok kapják, akik bekerültek a levelező-listába, vagy újból mindenki, hátha az új téma fellendíti a választókban a konzultációs hajlamot? Vajon lesz konzultáció például

• a konzultáció konzultációjának konzultációjáról?
• arról, hogyan lehetne takarékoskodni (még többet költeni) a konzultációk során?
• az időjárásról, ha már állami, mondják meg a választók, milyen időjárást is szeretnének?
• mit áruljanak a Nemzeti Dohányboltok dohánytermékeken kívül, legyen például minden településen szex-shop is egyben?
• az állami földbérlet pályázatok reformjáról, nyerhessenek-e például olyanok is, akik el sem indultak?
• további államosítások témában, mire szeretné adóját teljesen feleslegesen elkölteni a választópolgár? Milyen veszteséges nagyvállalat kell még a portfólióba, illetve az állam melyik nagytőkés-beruházásokat támogassa, hogy még nagyobbak lehessenek?
• téma lehetne még mondjuk, mit nevezzük át, de lehetőleg úgy, hogy jó sok adminisztrációt és költséget vonjon maga után? 
• lehetne konzultálni abban, milyen iparág, szolgáltatási szektor nem ment még tönkre, tehát épp ideje lenne ahhoz is hozzányúlni?
• kinek az adósságát vállalja még át az állam? kelljen hozzá bizonyítani a felelőtlen gazdálkodást, kormánypárti kötődést vagy tök mindegy legyen, mire ment el a pénz, szökőkútra, dísztérre, szoborra, vagy bármi egyéb csili-vili haszontalan dologra?

Van ennek az egész folyamatnak bármi értelme is azon kívül, hogy

• igazolható a közszolga-állomány létszáma,
• egy-két tűzközeli vállalkozó megbízáshoz jut,
• állami pénzen lehet közvéleménykutatni meg címlistákat összeállítani,
• a kormánynak pedig mindig ott az adu: "nem mi akartuk, hanem már a zemberek is megmondták a konzultáción, hogy így legyen"?

És ami a legfontosabb, muszáj ebben a gazdasági helyzetben erre költeni az adófizetők pénzét, semmi indokolhatóbb nem jutott az eszükbe?

Előzmény: Orbán is kitölti - és te?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Számháború-export, azaz tiltakoznak a Békemenet szervezői, mert szerintük több külföldi sajtóorgánum „hamis híreket és eltorzított számadatokat" közölt az október 23-i felvonulásukról. A távirati irodához eljuttatott közleményük szerint csaknem négyszázezer ember gyűlt össze a Kossuth téren és mellékutcáiban az állami rendezvényen, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök mondott beszédet. Hogy tiltakozásuk elég hatásos legyen, közleményüket eljuttatják az érintett külföldi államok budapesti nagykövetségeinek és a hazánkba akkreditált újságíróknak is.

Kérdések:

1. Vajon a szervezők nem hallottak még olyanról, hogy sajtószabadság? Vajon a nagykövetségek hogyan is utasíthatnák bármelyik hazai újságjuk szerkesztőségét, számolják újra a Békemeneten megjelenteket?

2. Vajon az itthoni számháború bárkit is érdekel külföldön? Egy - immáron rendszeresített - kormánypárti vonulás valószínűleg pont annyira érdekfeszítő hír, mint az észak-koreai nemzeti ünnep éljenző tömege. Kivétel ez alól talán a Vörös Hadsereg felvonulása, mert ott mégiscsak voltak tankok meg sok olyan egyéb nagy vas, amit a kommentátor azonosított be.

3. Akkor ez most állami rendezvény volt, vagy sem? Csak az vett részt a vonuláson, aki a Kossuth téren is jelen volt? Ha a Békemenet beérkezését Orbán Viktor beszédjére időzítették és a Fidesz támogatta, akkor az most mi?

A jelenleg feloldhatatlannak tűnő problémára megoldás lehet:

• véget kell vetni a rendezetlen vonulásnak, ide-oda vándorlásnak. Egy marék hangyát is nehéz megszámolni szemben azzal, mint amikor szépen sorban vonulnak.

• a szervezők vezessék be a szigorú számadásos rendszert, mint a maratoni futásoknál. A legjobb a rajtszámba rejtett csip, mivel így ellenőrizni lehet, hányan igényeltek sorszámot, hányan kódorogtak él és ki milyen szintidővel teljesítette a távot. Ez nagy segítség a későbbi vonulások szervezésében is - a túl hosszú táv egyes résztvevők számára kimerítő lehet, valamint a menet közben rendszerből eltűnők számát is csökkenteni lehet.

• a külföldi vonulók regisztrálása már a vonatra/buszra becsekkoláskor történjen meg - ezzel ki lehet zárni a bliccelőket, akik csak azért jönnek ingyen, hogy egy jó gulyást egyenek vagy meglátogassák egykori kollégiumi osztálytársukat. A költséghatékonyság érdekében itt javasolt, hogy aki közülük nem ér célba, az vagy menjen haza úgy, ahogy akar, vagy fizesse vissza a retúrjegy árát.

• a vonulás útja hermetikusan legyen kialakítva kordonokkal - aki részt akar venni, az legyen szíves jelenjen meg a rajtszámosztás helyszínén, menet közben pedig nincs lelépés, megunás, illemhelykeresés. 

• a sajtó érdekében a vonulás ellenőrzött formában történjen - tízes sorokban, százas tömbökben. A könnyebb strigulázás érdekében minden százas csoport kap egy "Szeretünk Viktor" táblát, ezresével kötelező a "Ti értünk, mi értetek" molinó, tízezrenként pedig egy-egy árpádsávos zászló kedvezve azoknak, akiknek arra van igényük, százezrenként pedig elegendő egy-egy népi giccsbe hajló, kereszttel díszített nemzeti színű szív-transzparens.

• a megérkezéskor minden résztvevőnek át kell vonulni a a célvonalon, amely egyben elektronikusan is regisztrálja a vonuló rajt-cél szintidejét.

• a begyűjtött adatok köre kiterjeszthető - a még hatékonyabb mozgósítás érdekében a rajtszám regisztrációt érdemes olyan háttéradatokra is kiterjeszteni mint kor, nem, lakhely, szervezet, így a lusta alapszervezeteket lehet rugdosni, illetve a civil szervezetek állami támogatásánál a részvétel százalékos aránya erősen figyelembe veendő.

• a fenti rendszer természetesen még bővíthető olyan elemekkel, mint a kiosztott zacskópörkölt adagok és logisztikai eszközök (különbusz, vonatjegy, stb.) rajtszámokhoz rendelése, illetve az önkéntes szervezők egyedi numerikus jellel ellátása. 

Egy-két korabeli izmusos film megtekintésével további szervezési ötletekre lehet szert tenni, illetve a kivitelezés látványára is jó tippeket adhat - hogyan, milyen módszerekkel lehet minél kisebb tömeget minél nagyobbnak láttatni (szűk helyeken átterelés, a terek jelentős részének ilyen vagy olyan okból lekordonozása, stb.)

Előzmény: Békemenetek országa

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Hoffmann Rózsáék tantervet és történelmet alkotnak, a Történelemtanárok Egylete (TTE) pedig 13. pontos állásfoglalásban tiltakozik. És érveiket tanulmányozva nem fogható rájuk, csak kekeckednek "savanyú a szőlő" alapon.

Most még csak a szakma, de nemsokára a szülők is rájönnek, a gyerekeik valami új dologgal térnek haza az iskolából nap mint nap. Hogy ezt aztán agymosásnak, népnemzeti keresztény butításnak vagy egyszerűen csak a történelem KDNP-felfogásnak hívjuk, az már  nézőpontunk vagy ideológiai elkötelezettségünk kérdése. De bármilyen alapokról is indulunk az, hogy a jelenlegi kurzus saját formájára kívánja átnevelni az összes diákot, enyhén szólva túlzás. És aki átélt már ilyen oktatási rendszert az tudja, az nemcsak az új, félrevezetett generációt deformálja (vagy súlyosabb esetben tereli a szélsőségek felé), hanem az egész társadalmunkat is. És igenis, a gyerekeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy a történelmi tényeket megismerjék, hogy aztán saját véleményüket kialakíthassák még akkor is, ha az épp regnáló párt prominens képviselőinek nem tetszik. Amennyiben az oktatási tárca ebben korlátozni kívánja őket, az akár alapvető jogokat is sérthet és hosszabb távon egyáltalán nem biztos, hogy feltétlen pártlojalitást és friss, zsenge békemenetes tábort eredményez.

Azt már tudjuk,  jelenlegi kormányunk láthatóan idegenkedik a történelmi ismeretektől, Navracsics Tibor  megfogalmazásában "a kormány nem egy történészklub, mi a jövő kérdéseivel foglalkozunk", partnerük a KDNP viszont úgy gondolja, itt az idő a történelem újraértelmezésére, mindezt a Fidesz vezető politikusainak védőszárnyai alatt. Szándékaikat tovább erősítheti a nemzeti kultuszkönyvtár Kerényi-féle ideológiája is - amely amellett, hogy nemzeti kánont kíván létrehozni az adófizetők pénzéből, a könyveket "berendezési tárgyként" javasolja kezelni. Orwell is megmondta: "Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is."

És mit tehetnek a múlt uralása ellen a történelemtanárok? Kritikájukat, valamint a NAT történelemszemléletével kapcsolatos aggályukat pontokba szedve összefoglalták és nyilvánosan is közzétették, hátha eljut az illetékesek füléig. És  reményeik szerint nemcsak eljut, hanem meg is hallgatják, esetleg az alapján az erre felkentek módosítják is eredeti elképzeléseiket.

"Külön, hosszabban kell kitérnünk az anyagot jellemző ideológiai, világnézeti egyoldalúságról. Helyes, hogy a fejlesztendő kompetenciák között kiemelkedő szerepet kap a kritikai gondolkodás fejlesztése. Ezzel szöges ellentétben áll, hogy az öntudatos állampolgárrá nevelés, a szociális érzékenység, a demokratikus értékek és intézmények tisztelete nem vagy alig jelenik meg a konkrét történeti anyag célkijelöléseinél, annál inkább a nemzethez (annak vezetőihez) kritikátlanul hű alattvaló képe, áldozatvállalásának szükségessége. A magyar történelem egyoldalú, nagyon is kritikátlan és elfogult megszépítése több ponton tapasztalható, mintha a szerzők nem ismernék Szekfű, Bibó, Szűcs Jenő és mások ezzel kapcsolatos intelmeit.

Természetesen a történelem a nemzeti identitástudat kialakítását és megerősítését (is) szolgálja. Ugyanakkor károsnak tartjuk, ha ennek nacionalista túlhajtása történik, márpedig a kerettantervben erre utaló jelek vannak (pl. a Nevelési-fejlesztési célok című részek). Ezek a törekvések esetenként anakronizmushoz vezetnek (pl. a török kor vagy a Rákóczi-szabadságharc esetében, vagyis a nemzetté válás előtt, a nemzeti összefogás említése a társadalmi – nemes-jobbágy vagy felekezeti stb. – összefogás hangsúlyozása helyett az 5–8. évfolyamon).

Az 5–8. osztályosok számára készült anyagban általában is felülreprezentált az értékrendhez kötődő példákban a nemzeti és honvédő tematika. Ugyanakkor hiányoznak pl. a szabadságjogokra történő utalások. Hasonló a helyzet a középiskolai anyagokban. 
A dualizmus korának tárgyalásánál pl., bár szükségesnek tartják annak felismertetését, hogy a sajtó a negyedik hatalmi ággá vált, nem szerepel a századfordulón anakronisztikus nyílt választás, illetve a magas vagyoni cenzus (6% választó) mint a kor egyik alapproblémája, ahogy a szociális feszültségek, a szociálpolitika, az uradalmi cseléd fogalma vagy a demokratikus követeléseket megfogalmazó ellenzék sem (pl. a hazai szociáldemokrata párt csak 1945 után bukkan fel az anyagban). Ugyanezek a hiányok mutatkoznak a Horthy-kor esetében is, melynek egyoldalúan pozitív beállítását sugallja a tanterv mindkét (9–12., 7–12.) gimnáziumi anyagban.

Emellett a tananyagban sehol nem szerepel az általános választójog fogalma, a 7–12. évfolyamon igen bő tantervben csak egy helyen történik rá közvetett, homályos utalás, ott is negatív szövegkörnyezetben, meglepő módon egyenesen ebből eredeztetve a szélsőségeket: „A politikai jogok kiterjesztése több országban a szociális demagógia felerősödésével járt, így utat nyitott a szélsőséges elemek hatalomra kerülésének, amelyek diktatórikus rendszereket vezettek be.”

Példa az esetlegességre: A rendszerváltás előzményeként kizárólag a lakitelki találkozó jelenik meg. Nincs szó szamizdatról, monori találkozóról, Társadalmi szerződésről stb. (az 5–8. évfolyamon). Ez az esetlegesség nem tartható.

A fenti példák hosszan sorolhatók. A hiányolt elemekkel nem egyszerűen bővítendők a közreadott anyagok, hanem a meglévő terjedelem belső arányait kell korrigálni." (A TTE állásfoglalása a kerettantervvel kapcsolatban)

 

A tanárok felróják még a készítőknek a nem életkori sajátosságoknak megfelelő oktatást (5-6. osztályban Shakespeare-feldolgozás), az avítt történelemszemléletet, a szomszédaink és az eltérő kultúrák megismerésének igen csekély szándékát, valamint azt, hogy a jövő történelem-oktatása nem kívánja figyelembe venni az új kutatási eredményeket sem. A kritikánál többet is kívánnak nyújtani, ezért felajánlják a kormányzatnak a segítségüket, hogy a "tervezetet inkonzisztens, szakmaisága egyes elemeiben kérdéses, ezért elfogadhatatlan" pontjait - akár együttes erővel - korrigálni lehessen.

A tananyag XXI. századi szintre emelése azonban kétséges (mit is várunk azoktól, akik szerint a Horthy-korszak egyértelműen pozitív?), így elég nagy esélye van annak, hogy a felnövekvő generáció agyába a KDNP-s történelemfelfogást diktálják bele a köznevelés erősen pártutasításos rendszerében.

De vajon mernek-e majd vállalkozni arra a tanárok, hogy beszéljenek - tananyagon kívül akár - olyan fajsúlyos dolgokról, mint a szabadságjogok, a cenzusos választások tényleges statisztikái (amikor a népesség 6%-ának volt csak választójoga), vagy például a nyílt választás hátrányairól meg arról, Lakitelken kívül is volt ellenzéki élet a rendszerváltás környékén? És vajon mi lesz annak a tanárnak a büntetése, aki úgy gondolja, ő nem járul hozzá rendszerhez hű, lojális, erősen beszűkült ismeretekkel rendelkező állampolgárok tömeggyártásához? Azt kirúgják, örökre eltiltják szakmájának gyakorlásától, esetleg még a diplomáját is megsemmisítik, mehet biztosítási ügynöknek vagy telekommunikációs céghez ügyfélszolgálatosnak? Vajon a szülők képesek lesznek arra, hogy otthon felvilágosítsák a gyerekeket, vannak olyan dolgok, amiket elhallgat előlük tanáruk, előkerülnek a régi tankönyvek okulásul? És mi lesz, ha olyan filmeket nézetnek, vagy olyan könyveket olvastatnak a gyerekeikkel, amelyek egy más világot tárnak eléjük? 

És vajon meddig kell még félnünk attól, hogy kicsiny országunkban a történelem folyamatosan ismétli önmagát, csak a színek, logók és címerek változnak?

A történelem-hamisítás nem egyedi, csak hazánkra jellemző példa, ám a történelem megmutatta, mi lesz azoknak a sorsa, akik ezt nagyüzemileg csinálják - még akkor is, ha ők "nem történészklub", 

"Ha emlékezünk, tanulunk a történelemből, hogy hasonló katasztrófa ne következhessen be soha többé. De csak akkor tanulunk a történelemből, ha visszautasítjuk a hamisítást." (Simone Weil)

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!