Legutóbb  Hoffmann Rózsa még azzal küldte haza a pedagógusokat az egyeztetésükről (részletesen itt), hogy a november  november 9-ei találkozóra  a szakszervezetek legyenek szívesek jussanak egymás között egyezségre a legfontosabb kérdésekről. Mi volt ezzel a szándéka? Nagy eséllyel az, hogy bebizonyítsa, a szakszervezetek úgysem értenek egyet semmiben, közösen fellépni meg pláne nem fognak - reményeit pedig arra alapozhatta, hogy az Orbán-kormány alatt jelentősebb ellenállást szakszervezetek még nem fejtettek ki a kormány intézkedései ellen.

A pedagógusok azonban felülmúlták a minisztérium és Hoffmann Rózsa várakozásait - szerdán a közoktatásban érintett szakszervezetek elküldték azt a levelet Orbán Viktornak, amelyben a sztrájkbizottság megalakításáról értesítik és kérik, jelöljön ki tárgyalópartnert számukra.

A kormányfő bármennyire is szeretné, nem hagyhatja figyelmen kívül a levelet - a sztrájktörvény alapján öt napon belül köteles válaszolni és kijelölnie a képviselőt az elkövetkező tárgyalásokra. Ezek után már napirendi pont az egyeztetés és akár figyelmeztető sztrájk is jöhet, ha pedig nem eredményesek a tárgyalások, lehet tényleges sztrájkot is szervezni. 

Nem lehet azt mondani, hogy a kormányt váratlanul érte a dolog - pénteken a Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet és az Oktatási Vezetők Szakszervezete bejelentette, megalakították a sztrájkbizottságot. A két fő ok a januári, szakszervezetek által átgondolatlannak tartott iskolaállamosítás, valamint az, hogy a kormány az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács pénteki ülésén elutasította követelésüket a januári 20%-os illetményemelés tárgyában. 

A pedagógusok levélben foglalt követelései azonban nemcsak szorosan az ő érdekeiket érinti, hanem minden szülőét, diákét és intézményfenntartóét is:

• felszólítják a kormányt, hogy függessze fel a nemzeti köznevelési törvény és a szakképzési törvény 2013 januárjától hatályba lépő pontjainak bevezetését, és az ehhez szükséges törvénymódosításokat haladéktalanul nyújtsa be az országgyűlésnek
• követelik, hogy a kormány a szakszervezetekkel együtt tekintse át újra a köznevelési törvényt, és módosítsa a tanuláshoz való jogot és a tanítás szabadságát korlátozó rendelkezéseket, illetve azokat, amelyek az iskolák fenntartásából és az oktatással kapcsolatos döntésekből kizárják a helyi önkormányzatokat.

De vajon milyen választ kaphatnak?

A kormány és a szaktárca képviselői már többször kifejtették, jottányit sem kívánnak engedni a "nagy többséggel" meghozott törvényekből, mivel azok úgy jók, ahogy vannak. Igaz, a végrehajtásuk kétséges, egy sor tisztázatlan kérdés van (részletesen itt) és a 150 ezres giga-mega pedagógus cég (röviden: KIK) létrehozása sem úgy alakul, ahogy előre papíron eltervezték (összehasonlításul: a MÁV-nál több cégben összesen dolgoznak vagy 40 ezren, de hasonló nagyságrendű a rendőrség állománya is). Hoffmann Rózsát azonban nem tántorítja el a rendszerbe előre bekódolt káosz és kudarc, a KDNP fő művét mindenképpen be kívánják teljesíteni január elsejével.

Ha a kormány engedne a pedagógusok követelésének, valójában azt vallaná be ország-világ előtt, az általuk tökéletesnek ítélt törvények valójában nem is olyan tökéletesek, valamint sem szűkebb szakmai, sem tágabb társadalmi konszenzus nincs mögötte, valójában csak egy szűk gárda (sokak szerint nem túl jól sikerült) munkája.

Az egyik, nem túl elegáns, de annál célravezetőbb megoldás lehet a sztrájk azonnali (és visszamenőleges) törvényi betiltása (például nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva), illetve olyan új feltételek megkövetelése, amelyet a pedagógusuk míg élnek, sem tudnak teljesíteni (például az összes sztrájkban résztvevő teljes életrajzát, diplomáit és publikációit négy példányban be kell nyújtani, közjegyző által hitelesítve, iskolánként bőr kötésben, aranyozott betűkkel, stb.)

A második lehetséges kimenet, hogy Orbán Viktor Hoffmann Rózsát, illetve a Fidesz-KDNP tévedhetetlenségét védve elutasítja a pedagógusok követelését, ekkor viszont a szakszervezeteknek el kell szánniuk magukat arra, hogy amit beígértek, azaz a sztrájkot, azt meg is fogják valósítani. Az egy-két órás figyelmeztető sztrájk eredményessége szinte kizárt, tehát fel kell készülniük arra, hogy napokig, de akár hetekig elhúzódhat a harcuk, és még akkor sem biztos, hogy bármit is el fognak érni.

A harmadik lehetőség, a követelések teljesítése szinte teljes bizonyossággal kizárt, mivel azt a jelenlegi kormány megfutamodásnak ítélné meg.

A negyedik lehetőség az IMF-tárgyalásoknál már bevált hitegetéses-halogatásos-ígérgetéses-kifárasztásos taktika, ezt lehet kombinálni a sztrájkban domináns személyek, hangadók erőteljes befolyásolásával.

Ráadásul a Fidesz-KDNP sajátos "konyakos" kommunikációjával sokat ronthat a pedagógusok társadalmi megítélésén - beállíthatja őket "telhetetleneknek", akik a válság legmélyebb pontján képtelenek megérteni, egyelőre nem az ő sorsuk jobbítása a kormány legfontosabb célkitűzése. Misztifikálhatja még a pedagógus életpálya-modell későbbi bevezetésének nagyszerűségét, csúsztathat "alacsony óraszámokra" meg "hosszú szünetekre" hivatkozva, illetve elhallgathatja, illetve bagatellizálhatja a törvény bevezetésével együtt járó változásokat. Pluszként még azt is magyarázhatja a kormány, milyen károkat okoznak a pedagógusok a családoknak azzal, hogy a sztrájk alatt a gyerekeket jobb, ha otthon tartják a szülők, riogathatnak azzal is, hogy az elmaradt órákat majd a tavaszi meg a nyári szünet terhére kell megtartani, ha pedig más nem jut az eszükbe, kollektíven idegenszívűeknek, nemzetidegeneknek, a sikerhez vezető út kerékkötőivé lehet őket nyilvánítani

A pedagógusok azonban joggal félnek a jövő évtől - a tisztázatlan tulajdonosi és fenntartói viszonyok, a munkáltatói jogok pártutasításos alapra helyezése, a hiányzó milliárdok híre-rémhíre nem tölti el őket reménységgel - és ahogy az életpályamodellt tologatja a kormány, úgy a többi ígéretnek sem tudnak már hinni. Félnek a "racionalizálás" miatti elbocsátásoktól, a kis iskolákba kinevezett "utazó tanári" státuszoktól, a fejük fölé kinevezett pártkatonáktól, a tanári karba beejtőernyőzött sógor-koma-jóbaráttól, az államosításokkal járó bizonytalanságtól és óhatatlan színvonalromlástól.

És mindehhez mit fognak szólni a szülők? Akik tisztában vannak az államosítás következményeivel, valószínűleg támogatni fogják a pedagógusok törvény-felfüggesztésre vonatkozó igényét. Igenis, van félni való - ki szeretne tanári túlkapás miatt nem az igazgatóhoz, hanem a tanár közvetlen feletteséhez, a KIK legközelebbi járási hivatalos helyiségébe bebumlizni? Melyik szülő szeretné olyan iskolába járatni a gyermekét, ahol az igazgató csak dísznek van, a pedagógusok valamiféle kormány-nyúlvány tisztviselők kényének-kedvének vannak kiszolgáltatva és állásuk megtartása érdekében nyomják ezerrel a kormánypropagandát mind a gyerekeknek, mind a szülőknek? A családok többsége valószínűleg nem szeretné egy, a hatvanas éveket visszaidéző pártállami utasításos rendszerű iskolába járatni nap mint nap a csemetéjét és szívesebben venne egy demokratikus alapokra épülő iskolarendszert ...

Valószínűleg az önkormányzatok többsége sem szeretne megválni az iskoláitól - nem véletlenül pályáztak uniós forrásokra és biztosítottak önrészt, építettek tornatermeket, újították fel az épületeket, amennyire csak forrásaik engedték. A jó iskola a település dicsérete is - a magas színvonalú oktatás egyfajta bizonyítvány nemcsak a tanárokról, hanem az önkormányzattól, illetve képviselő-testületről is. 

Ha pedig a fizetéseket nézzük - míg a nyugdíjasok juttatásának inflációkövetését a kormány biztosítja, addig a tanárok nemcsak a reálbércsökkenést szenvedték el, hanem a kedvező adórendelkezések célközönségei sem ők voltak (természetesen nem ők az egyetlen folyamatosan lecsúszó réteg, de ez őket a boltban a kasszánál állva nem biztos, hogy érdekli). A többségük valójában ma már az oly sokat emlegetett alsó-középosztályba tartozik, miközben ők azok, akiktől elvárjuk, hogy  igazi értelmiségiként ismereteiket folyamatosan gyarapítsák, a felnövekvő generációt pedig felkészítsék társadalmunk továbbépítésére - kérdés, erre mennyit kíván áldozni a kormány az adófizetők pénzéből, és azért mit kér cserébe. 

Van azonban még egy kérdés, amit a kormánynak figyelembe kell vennie - ha a pedagógusok összezárnak és tényleg országos sztrájkot hirdetnek, kik csatlakozhatnak még hozzájuk, mely szakszervezeti tömörülések érezhetik úgy, nekik is van követelésük? Ahogy szokták mondani, egy hópehely is idézhet elő lavinát

Előzmény: Köznevelés bármi áron

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán vs. Bajnai – a mai nap óta ország-világ tudja, az elkövetkező cirka másfél év róluk fog szólni. Eddig a kormány eredményei és Orbán Viktor folyt a csapból is – kérdés, vajon az ellenfele hol kap majd helyet a médiában? Kap egyáltalán? Agyonhallgatja a királyi tévé, vagy pont ellenkezőleg, minden második hír róla fog szólni: új büntetőeljárások, a legkülönbözőbb témákban összelapátolt lejáratási kampányok?

Az elmúlt egy hét már úgyis erről szólt – sokan már előre megmondták, mit is fog akarni-bejelenteni, jobban ismerték a szándékait mint saját maga, és előre eldöntötték, ő sem jobb a deákné vásznánál, pfujj. És ha mindez még nem elég, leoligarcházták (Gyurcsánynál is nagyobb oligarcha-faktorral), előkerültek a libák meg a ciprusi kapcsolat is a fiókból, az ártatlanság vélelme meg valahol elmaradt félúton. Csúsztatások, vádaskodások jöttek onnan is, ahonnan soha nem gondolta volna – de hát politikusként (bárhogy is definiálja önmagát, az volt, a mai naptól meg még inkább az) megszokhatta és ha nem, majd hozzászokik, hiszen ez a magyar politikai kultúra alapvető velejárója. Ha mindvégig állni fogja a sarat és nem retten vissza, nem vitathatjuk el tőle az érdemet, hogy méltó kihívója lehet Orbán Viktornak.

 A beszédek forrása: index.hu, hvg.hu, (Bajnai Gordon teljes beszéde itt.)

Kettőjük párharca a mai napon elkezdődött – ez rányomta bélyegét az ünnepi beszédjeikre is, igaz, más-más ellenségképet helyeztek a középpontba. Orbán nem hazudtolta meg önmagát és újra a régi, bevált ellenségre, a bankokra hegyezte ki mondanivalóját – a magyarok léte az idegen elnyomók elleni folyamatos harc, világunk pedig nem az igazságon, hanem a bankok machinációin alapult.

Véleménye szerint az Európai Unió a józan ész helyett ideológiákra támaszkodik, ahelyett hogy megértené, nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül nincsen lelke. Oké, Orbán Viktor kampány-szagú ünnepi beszédében a magyar történelmi egyházakhoz törleszkedik ezerrel, de azért felmerül a kérdés, miniszterelnökünk vajon mit akar kezdeni a sok-sok ateistával, meg a nem keresztény valláshoz tartozóval? Mert igenis, demokratikus kormányfőként tudhatná, nemcsak a keresztény emberek életét irányítja, hanem minden magyarét, lélektől-vallástól-felekezettől függetlenül, ahogy az Unió is képviseli minden polgárát világnézeti alapú diszkrimináció nélkül.

A brüsszeli összeesküvés-elmélet nemcsak Matolcsy tegnapi interjújából, de a mai Orbán-beszédből sem maradhatott ki – „Brüsszelben sokan a megroggyant pénzkapitalizmusba akarnak életet lehelni, a spekulánsoknak kedvezni, azt akarják, hogy az emberek viseljék a válság terheit, de ezt nem fogadhatjuk el. Nem mondhatják meg mások, hogy mit tehetünk, és mit nem a saját hazánkban. Kifinomult módszerrel sem kormányozhatnak idegenek bennünket.” És a Békemenet szerinte épp ezért az európai Magyarországért áll ki.

Véleménye szerint a dolgok változóban vannak, már nincs visszaút, Európa eladósodott, a nagy változás megrostálja a világ nemzeteit, most dől el ki lesz szegény és ki jómódú nemzet, ki gályázik reménytelenül az adósságtengeren, és ki az aki partot ér szabadságát visszanyerve. Hazugságra, dogmákra, megtévesztésre Orbán szerint nem lehet gazdaságot és államot építeni.

Miniszterelnökünk sorolta az eredményeket is: 2010-ben a csőd széléről rángatta vissza a hazát, új alkotmány lett, 90 évvel Trianon után százezrek kapták vissza állampolgárságukat. Faragtak az adósságunkból, a pénzvilág ellenében többszázezer családot kiszedtek a devizahitel-csapdából, csökken a családok adóterhe, segély helyett munkát kapott 200 ezer ember.

Csak remélni lehet, hogy a kampánynyomás mondatja vele az egyes eredményeket – mert ha komolyan el is hiszi, hogy kétszázezer ember kapott munkát segély helyett, hát nagyon rossz kilátás az a munkaerőpiacra nézve. Az adósságfaragás benyelte az einstandolt magánnyugdíjpéntárakat és az árfolyam se egy statikus valami, de valószínűleg a tanácsadói ennek konkrét matematikájával nem vonták el figyelmét más fontosabb dolgokról. Az adósságcsapdáról is nagyon sokan tudnának mesélni neki, sokkal többen, mint ahányan „megmenekültek”, az életszínvonal csúszdáján tíz körömmel kapaszkodók pedig örömmel osztanák meg a politikusokkal, mennyivel több is maradt meg nekik az új adórendszer, az infláció meg a felemelt áfa után a zsebükben. És ha már a miniszterelnöki hurráoptimizmusnál tartunk, az pedig végképp nem nyugtatja meg az átlag-adófizetőt, hogy a következő választásokon olyan szavazók lehetnek a mérleg nyelve, akik egy fillér adó befizetése nélkül dönthetnek arról, mire is áldozzon a magyar költségvetés.

Sovány vigasz, hogy az elmenő fiatalokat visszavárja Orbán – vajon hova, és miért térnének vissza oda, ahol lassan se tanulási, se munkalehetőség, a normális életszínvonal pedig végképp csak egy fantazmagória? És vajon jó lesz kormányfőnknek, ha a mai csüggedő bérből és fizetésből élők nem törődnek bele a sorsukba és ugyanúgy az utcára vonulnak, hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből visszaadják a nemzet méltóságát, hogy mint az általa említett elődjeik tették ’56-ban? Mert igen, ahogy miniszterelnökünk is mondta, van a csúcsra út, meg a hegyeket is meg lehet mozgatni, csak a kérdés, ma épp ki áll a csúcson és a sok hegymozgató a csúcson állóval együtt akarja-e síksággá lapítani az egészet, vagy egy másik hegybe áthordani úgy, ahogy van, esetleg egyszerűen csak fogják, rohammal beveszik a csúcsot és aki ott van, kirúgják, helyette pedig egy új személyt állítanak a helyére? Az elkövetkező másfél év valószínűleg éppen erről fog szólni …

Míg Orbán a Kossuth téren a karvalytőke ellen hadakozott, Bajnai kézzel foghatóbb ellenség fejét tűzte a céltáblára: magát Orbán Viktort és a két és féléves működésének eredményét.

A politikusi hozzáállás is gyökeresen más - míg Orbán Viktor hazavárja a fiatalokat, Bajnai olyan hazát akar, ahonnan nincs miért elmenni. Szerinte sokan "már 2010-ben sem pártokra szavaztak, hanem a változásra. Ők bíztak és megcsalattak", "mert Magyarországnak olyan kormánya lett, amelyért bocsánatot kell kérnünk a világtól. De leginkább egymástól és gyermekeinktől". Míg Orbán az eredményeit sorolta, addig Bajnai a hibáit: az Orbán-kormány hűbéruraik között osztják fel az országot, az állam a korrupció eszközévé vált, az oktatási rendszerével kizárja a szegényeket, a tehetségeseket elűzi az országból. A kormány erősnek hirdeti magát, pedig csak erőszakos - az erőszak a gyengeség menedéke, emiatt ez a kormány gyenge és igenis ki kell mondani, ennek a kormánynak mennie kell.

Bajnai azonban nemcsak Orbán és kormányának a fejét akarja – szerinte teljes rezsimváltás kell, egy új politikai korszak, amelyben alkotmányos garancia van arra, hogy Magyarországon egyetlen politikus se sajátíthassa ki még egyszer az országot. A választási  "regisztráció megszorító csomag a szabad választásoknak" – épp ezért összefogás kell, egy új politikai közép, amelynek bal- és jobboldala egyaránt erős ahhoz, hogy leküzdje a megosztottságot.

Bajnai szerint "2014 nem a bal- és jobboldal szokásos küzdelme lesz", hanem a normális országot akarók és a megosztásból hatalmat építők összecsapása, és ehhez kell az új politikai közép, amely elzárkózik "a kommunistáktól, a szélsőjobboldaliaktól, a hatalom megszállottaitól és kufárjaitól".

És igen, ettől a pillanattól kezdve Orbán Viktor kénytelen lesz új kampánystratégiát kidolgozni – nem azt kell immáron bizonygatnia, hogy a baloldal rossz, mint a balsors, meg eleve az ördög oldala, hanem azt, hogy ő nem a hatalom megszállottja és ő, valamint  kegyeltjei nem saját rendszerüknek haszonélvezői; amit létrehoztak, az pedig egy igazi, Montesquieu alapelvei szerint működő, a demokratikus eszméknek megfelelő jogállam. Nem lesz elég az "eredmények" felsorolása - hiszen amit az emberek a saját bőrükön tapasztalnak, arról nehéz lesz elhitetni pont az ellenkezőjét, a lecsúszott alsó-középosztállyal sem lesz könnyű megértetni, milyen jó is nekik.

Bajnai egy olyan összefogás élére kíván állni, melynek célja, Magyarország újra jogállam legyen, egy olyan állam, amit nem korlátoz semmilyen hatalom, de képes korlátozni más hatalmat. Olyan szolidáris társadalmat, ahol nehéz lecsúszni, de könnyebb feltörni a társadalmi rétegekben. Egy olyan Magyarországot, amely képes újra a régió élmezőnyébe kerülni, és amelyben nem azt kell nézzük, hogyan húz el mellettünk Lengyelország. És igen, Európa számunkra egyszerre érdek és kultúra is, nemzeti érdekeinket pedig Európában kell érvényre juttatnunk.

Orbán az arctalan brüsszeli összeesküvők meg a bankárvilág ellen akar összefogást, Bajnai viszont egy új állam valamint egy új, erős közép érdekében és nem párt, hanem szövetségi keretek között.

Az összefogáshoz új közös nevezőket kell találni. "Újra meg kell állapodnunk a legalapvetőbb dolgokban. Nem mindenben, de végre valamiben" . Először is abban, hogy Magyarország jogállam. Másodikként abban, hogy mi a nemzet. "Magyar itt mindenki, aki testben vagy lélekben velünk van. És persze azok is, akik a Kossuth téren hallgatnak most beszédeket", valamint meg kell állapodni a társadalmi szolidaritásban és a haladásban is. "Elsősorban is abban, hogy a haza és haladás nem egymást kioltó fogalmak."

És kiket vár az Együtt-2014 mozgalom? A csalódott jobboldaliakat, a hatni akaró zöldeket, a reménykedő baloldaliakat, "a politikailag elárvult szabadelvűeket” illetve azokat, akik nem akarnak pártot választani. "Ezt a rezsimet politikai eszközökkel lehet csak leváltani".

"Nem új pártot alapítunk tehát, hanem összefogást, ahová szövetségbe hívunk mindenkit, akikkel a céljaink összekötnek. Akikkel a korszakváltás elvében, erkölcsében, programjában közös nevezőre tudunk jutni. "A Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás egy ilyen, befogadó és nyitott mozgalom elindításáról döntött". "Ebben a szövetségben szükség lesz demokratikus pártokra és politikusokra is", de a politikusoknak helyre kell állítaniuk a politika becsületét, a választóknak meg újra bízniuk kell a politikusokban. "Várjuk azokat a honfitársainkat, akik a maguk pártkötődését nem akarják megtagadni. Nem is kell megtagadniuk".

Bajnai nem hagyta ki az „elmúltnyolcévet” sem -  "A megújuláshoz a méltányosság is hozzátartozik, az érdem szerinti számvetés", "mert igenis van lényegi különbség a mostani két év és az azt megelőző nyolc között. Aki ezt nem ismeri el, az nem igazságos", bár a 2010 előtti éveknek is "sok tanulsága, hibája és bűne volt", és aki ezt nem ismeri el, "az nincs kész a korszakváltásra".

Magyarországnak két ellensége van, "a reményvesztettség és a csodavárás" (…) "A rossz győzelméhez az is elég, ha a jók nem tesznek semmit. Tennünk kell tehát mindannyiunknak [...] volt miniszterelnöknek, kapusnak és csatárnak egyaránt" (…). A feladat pedig annyi, hogy össze kell gyűjteni mindenkit, aki változást akar. És bár "ez a rezsim a megfélemlítésre épít, veszélyben az állás, a megbízás, a szerződés", a változást akaróknak nem kell félniük. "Nézzetek körül, nem vagytok egyedül. Ez adjon erőt mindannyiunknak! Akkor is, ha sárral dobálnak, akkor is, ha bizottságok elé citálnak" (…). A másik Magyarország létezik, és "ha a politika rossz döntésekkel tönkreteszi a hazánkat, akkor nem nekünk kell elmennünk, hanem a rossz politikának" - mondta, majd ő is "együtt győzni fogunk" kiáltással zárta felszólalását. (index.hu)

Vajon lesz elég erő Bajnaiban, hogy ellenfelei aknamunkája ellenére létrehozza azt a szövetséget, amit elképzelt? Vajon sikeres tud lenni ma Magyarországon egy ilyen szövetség, a politikusok túl tudnak lépni a saját árnyékukon, a választók pedig el fogják hinni nekik, tényleg egy jobb világot fognak felépíteni? Vajon az elkövetkező másfél év ámokfutását hogy fogja kibírni az ország, milyen megszorítások várhatók még?

És mit fog tenni Orbán Viktor, ha Bajnai népszerűsége ugrásszerű növekedésnek indul? Milyen eszközökhöz folyamodnak majd, hogy megtartsák a hatalmat és még 4 évre házon belül maradjanak?

És készek vagyunk, mi választópolgárok arra, hogy ne mi menjünk, hanem a rossz politikusok?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Bármit is mond az Európa Unió, a kormány kitart a gazdaságpolitikája mellett - mondta Matolcsy  arra utalva, hogy Brüsszelben a második Matolcsy-csomag után sem látják biztosítottnak a 3 százalék alatti GDP-arányos költségvetési hiánycél jövő évi teljesülését.

Mert mit is tudtunk meg az interjúból?

• Bírálnak minket, és ez nem véletlen: "nagyon sokaknak nem tetszik a magyar gazdaságpolitika", "erős politikai küzdelem van", "Brüsszelben rosszul is számoltak... de e mögött vannak politikai megfontolások is". (Tényleg, mekkora is a gazdaságunk részesedése az unióban? 1%? vagy egy kicsit több?)

"Olyan korban élünk, amikor az emberek szívesebben elfogadják az abszurd összeesküvés-elméletet, mint a tényeket, az egyszerű, megfigyelhető igazságot. Mintha összekeverték volna a valódi életet a fantáziálással." (Dean Ray Koontz)

• Miniszterünk szerint unortodox gazdaságpolitikánk tökéletes - igaz ugyan, hogy a termelés hellyel közzel leállt, ipart még Lázár is csak nyomokba talál (fel is lendítené 2014 után), soha nem látott káosz közeleg az államosítások nyomában, az istenadta nép meg lassan úgy ahogy van, am block emigrál. Ez azonban a kormányt egy cseppet sem zavarja, sőt, teljesen helyénvalónak tartja a helyzetet, ahogy Matolcsy fogalmazott:  "egy jottányit nem tágítunk azoktól a magyar politikai vonalaktól, hogy a nyugat hibásan kezeli a válságot". És igen, a kormány hű saját dogmáihoz és nem hajlandó "hibás receptekre és megszorító csomagokra" építeni politikáját, mivel az "sem az embereknek, sem a jövő szempontjából nem jó".

"Az élet valósága keveset számít annak, aki képzelete hatalmával uralkodik a tér és idő kettős királysága fölött." (William Somerset Maugham)

• Tudomásul kell venni a máshol szerencsét próbáló magyaroknak - nemcsak ők vannak exportálva, hanem fejük felett a magyar gazdaságpolitika is, a matolcsizmus világhódító útjára indul és előbb-utóbb más uniós államokban is polgárjogot nyerhet.

• A jövő? 2014-ig sötét ló - egyszerűen a kormány nem vesz tudomást az elkövetkező másfél évről, Lázárnak és Matolcsynak is csak a következő uniós ciklus lebeg a szeme előtt.

Lázár szerint a következő európai uniós ciklus legfontosabb tétje, "el tudja-e Magyarország érni, hogy a rendelkezésre álló források 60-70 százalékát a kis- és középvállalkozások kapják meg támogatásként. Ha ez nem sikerül, Magyarország elveszíti, ha sikerül, megnyeri a következő hétéves fejlesztési időszakot." Igaz, népnevelés is társulna az új, grandiózus projekthez, mivel "vannak társadalmi csoportok, akik elszoktak a munkától" az elmúlt 22 évben, és inkább a szociális segélyt vagy a nélkülözést választják.

Meg vannak olyanok is, akik soha nem is szoktak hozzá a munkához, de rájuk nem tért ki beszédében, és az sem valószínű, hogy gondosan átolvasta a legújabb megszorításokat (különös tekintettel a vállalkozásokból tervezett fokozott pénzkivonásra), különben nem beszélne arról, hogy "a termelésbe, a mezőgazdaságba, az iparba kell invesztálni, földet kell osztani a fiataloknak, és magyar bankrendszerrel, hitelezéssel és támogatási rendszerrel, valamint az összes európai uniós forrás átalakításával meg kell teremteni a termelő vállalkozások stabilitását".

Matolcsy azonban még Lázárnál sokkal nagyobb léptékekben gondolkodik (bár ő sem foglalkozik olyan apróságokkal, mint az elkövetkező másfél év): miniszterünk visszatért a Kárpát-medence mint nagyhatalom elképzeléshez (részletesen itt).  A kormány nagy fába vágta fejszéjét és beépítette a Wekerle Sándor-tervet a 2014-2020. évi uniós költségvetéshez tartozó fejlesztési stratégiájába. A Kárpát-medence lesz Európa leggyorsabban fejlődő területe, "egy századnyi kihagyás után most van először lehetősége arra a Kárpát-medencének, hogy újból okosan összenőjön". Matolcsy külön kiemelte, hogy a víz - amely a 21. század egyik legnagyobb gondja -, központi szerepet kell, hogy kapjon a tervekben, így kell egy "kék program", amely megnyeri Magyarország számára a kárpát-medencei víz hasznosítását is

Kérdés, ehhez vajon mit szólnak majd a szomszédaink? Mert az egy dolog, hogy a kormánynak "az a feladata, hogy álljon oda minden jó kezdeményezés mögé", de azért vannak határok. Meg nemzeti szuverenitás. Meg nacionalizmus és sovinizmus. Meg ki akar lenni a főnök, és ki az, aki ezt nem nézi jó szemmel.

"Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat." (Márai Sándor)

És a legfőbb kérdés, Matolcsy komolyan elhiszi, amit mond? Vajon a realitás, mint olyan, mekkora szerepet játszik gazdaságpolitikával kapcsolatos gondolatvilágában? És vajon a jövőképe az egy Kárpát-medencébe oltott Dubai vagy maga a ma még felfoghatatlan Kánaán? Vagy igen, eljön ez a világ, de csak a felső tízezernek, a többinek meg Banglades? Mert álmodni, azt mernek nagyokat ... 

Nem ez a megnyilatkozás az, ami megnyugtatja majd a befektetőket meg a magyar vállalkozásokat - láthatóan a kormány továbbra sem gondolkodik a gazdaság felpörgetésén, a következő választásokig tartó időszakot adóemelésekkel, különféle random megszorításokkal kívánja átvészelni. Számára a strukturális reform egyenlő az államosítással, a külföldi bankok kivéreztetésének deklarált célja pedig a magyar bankok és bankárok felvirágoztatása (kérdés, vajon a magyar bankár mennyivel jobb, etikusabb, mint egy külföldi, azon kívül, hogy méreténél fogva sokkal kevesebb pénzt fektet be és előbb vagy utóbb az adófizetők pénzéből lesz konszolidálva?). Nagy eséllyel a fiatalok sem hisznek már abban, hogy földet osztanak nekik (hacsak nem sógor-koma-jóbarát leszármazottjai), a vállalkozások pedig örökre száműzhették a gondolatvilágukból az olyan dolgokat, mint kiszámítható adórendszer meg minimalizált bürokrácia és stabilitás.

A kormány kitart a mi utolsó leheletünkig.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Lázár János újra tanúbizonyságát adta a magyar jogbizonytalanságnak - Gyulai Zsolt Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit ZRt vezetőjének felkérése alkalmával újságírói kérdésre elmondta, július 1-jéig mérlegeli a kormány azt, hogy a dohánytermékeken kívül esetleg mit lehet majd még árulni a dohányboltokban - szerinte a totó-lottó árusításban és az újságárusításban "van fantázia".

De mi is a gond ezzel a látszólagosan teljesen rendbe lévő mondattal? Csak annyi, hogy a 2013. július elsejétől üzemelő dohányboltokra a pályázatot ez év november 15-ig kell a Nonprofit ZRt-nek kiírni. És nemcsak kiírni, hanem a jogszabály alapján azt is meg kell határozni a kiírásban, mit lehet az adott településen az adott üzletben együtt árulni a dohánytermékekkel. Fő szabályként semmit, kivéve a 2000 fő alatti településeken.

"Minden egyes dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság átengedésére külön nyilvános pályázatot kell kiírni - alapvetően a közbeszerzési, szabályok alapján, bizonyos eltérések alkalmazásával. A törvény részletesen meghatározza, kinek nem adható engedély, illetve azt, kiket kell előnyben részesíteni(megváltozott munkaképességű, legalább 3 hónapja egybefüggően álláskereső, vagy az, aki ilyen személyt foglalkoztat, vagy olyan gazdasági társaság, amelynek ilyen személy tagja). Más kérdés, hogy utólag ki ellenőrzi ezen előnyt jelentő kritériumok folyamatos betartását - nagy eséllyel senki.

A koncesszió időtartama húsz év, a jelentkező pedig már a pályázati kiírásban tájékoztatva lesz arról, .a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység gyakorlásához milyen gazdasági követelményeket, jogi, személyi és tárgyi feltételeket kell felmutatnia, valamint megkapja a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységgel összefüggő azon tevékenységek felsorolását is, amelyek a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység mellett gyakorolhatók.

A törvény nem hagy sok időt az államnak a gondolkodásra, a pályázat eredményhirdetésének 30 napon belül meg kell történnie (egyszer hosszabbítható), majd újra 30 napon belül a koncessziós szerződést is meg kell kötni. Praktikusan:

• • november 15. pályázatok kiírása
  • december 15. pályázatok beérkezése
  • január 15, (február 15,) eredményhirdetés
  • február 15. (március 15.) koncessziós szerződések megkötése 

  • július 1. az új rendszer első napja.

    (Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac újrafelosztásának költsége?)

Tehát a kormány elvárja, a leendő koncessziótulajdonosok úgy adjanak be pályázatokat, úgy készítsenek üzleti tervet és végezzenek gazdaságossági számításokat, hogy még a kormány sem tudja, miben van" fantázia", vagy amennyiben tudja is, most még nem árulja el. A szakemberek számításai alapján a pályázatok beadása igazi vakrepülés (részletesen itt), és csak a nagyon nagy forgalmú helyeken van esélye, hogy egy ilyen szaküzlet rentábilisan működjön. Az alacsony jövedelmezőség (illetve az előre borítékolt veszteségesség) jelentősen szelektálja a jelentkezőket - aki azt veszi figyelembe, amit a jelenleg hatályos törvény tartalmaz, az kétszer is megfontolja, merjen-e jelentkezni. Az a vállalkozó azonban, akinek "tuti" információja van arra, hogy jövő júliustól az újság meg a totó-lottó is beteheti a lábát a Nemzeti Dohányboltokba, és ennek tudatában vág bele a pályázatba, az jelentős versenyelőnyre tesz szert. 

Milyen lehetséges kimenetelei vannak a "mit lehet majd árulni a Nemzeti Dohányboltban" ügynek?

1. November 15-ig módosítják a törvényt és mindenki ugyanazon információk alapján indulhat a pályázatokon (dohány + lottó + újság), a kisebb fogalmú helyeken is rentábilisan üzemeltethetők az üzletek. Az újraelosztásban részvétel - amennyiben a koncessziókat objektívan bírálják el - egyenlő eséllyel történik és várhatóan sok olyan pályázó lenne, akik most is érdekeltek a trafik-újság-lottózó üzletágban.

2. November 15-ig módosítják a törvényt, majd a megítélt koncessziók után mégis visszacsinálják az egészet, mert rájönnek, káros a lottó a dohányosok egészségére. A jövedelmezőségnek fuccs, a koncesszorok még egy kicsit vergődnek, aztán a kicsik szépen lehúzzák a rolót. A piac újrafelosztásában részvétel csak a tőkeerős vállalkozók számára reális esély.

3. Marad a hatályos törvény egészen július elsejéig, utána változtatják meg, hirtelen fantáziát találva a lottó + újság + dohány trióban. A haverok pályáznak, utólag pedig a Nonprofit ZRt módosítja a szerződéseket, mehet a lottó és újság is, így a jól értesültek aratnak. Azok pedig, akik a jövedelmezőséget a pályázat benyújtásának idején hatályos törvény alapján számolták ki, és úgy gondolták, csak dohányból éhenhalnának és nem adták be a koncessziós igényüket, verhetik a fejüket a falba. A dohánypiac újraelosztása megtörtént a haverok javára, a nem brancsból valók pedig egész biztosan nem kerülnek be az új rendszer falain belülre.

4. Évekig nem változik semmi, marad minden a mostani törvényi szabályozás szerint. A kicsik vagy be sem adják a pályázatokat, vagy egy év alatt kivéreznek, a nagyok megvetik a lábukat. Idővel majd észbe kap a kormány, mégsem jó a rendszer úgy, ahogy van, megtörténnek a lazítások, de addigra a 20 évnyi koncesszió már a tőkeerős vállalkozóké, a piacfelosztás megtörtént, új szereplő belépése esélytelen.

5. Elterjesztik a pletykát, meg fog majd változni a törvény, de aztán mégsem. A kevésbé jól értesült "jólértesültek" beadják a pályázatot, aztán a jelenlegi törvénynek megfelelő keretek között kénytelenek elkezdeni az üzletet jövő júliusban. Egy-két hónapnyi vergődés majd csőd után a visszaadott koncessziókra már a jobban (korrektebben) értesült "jólértesültek" jelentkeznek, és amikor lezajlottak az új pályázatok, a kormányzat hirtelen fantáziál és mégis engedélyezik a lottót meg az újságot. A megoldás előnye nemcsak a haverok számára a piac újrafelosztása, hanem az is, hogy egy csomó esetleges versenytársat előtte padlóra küldenek.

Lehet még további lehetséges kimenetelekkel játszani, de az 1. pontban foglalt kivételével az összes többi  erőteljes jogbizonytalansághoz, panamázáshoz, a teljes dohánypiac haverok részére átjátszáshoz vezet, az átlagvállalkozások előtt pedig örökre bezárja a koncessziós kaput. Aki pedig úgy gondolja, ilyen azért már mégsem történhet meg, az gondolja csak végig a szerencsejáték szektoros jogalkotást - először nagyobb adó, párhuzamosan egy új, jövedelmező rendszer belengetése, aztán amikor a szereplők súlyos százmilliókat ruháznak be, egy újabb jogalkotási csavarral az egész betiltásra kerül. 

Vannak azonban olyan szereplői is a jelenlegi piacnak, akik eddig azt hitték, biztonságban vannak - ezek pedig a lottózók. A jelenlegi rendszer kiépítése elég sok munkájukba és beruházásukba került - nemcsak az infrastruktúrát kellett kiépíteni, hanem az eladókat is ki kellett képezni az üzletek jövedelmezőségének érdekében. Ha azonban a jelenleg lottózóra rányit egy Nemzeti Dohánybolt, ahol szintén lehet majd lottót venni, nagy eséllyel ketten nem fognak tudni megélni egymás mellett, az egyik óhatatlanul csődbe megy - nagy eséllyel az, ami egy lábon áll, a profiltiszta lottózó. Ők már most elkezdhetnek rettegni, hasonlóan a trafikosokhoz.

Az új árusítható termékek Nemzeti Dohánybolt kínálatba beemeléséhez azonban egy pár kérdést még jogszabályilag tisztázni kellene:

• beléphet-e, és vehet-e majd az üzletben Buci Macit vagy Micimackó magazint a 18 év alatti újságrajongó? Vagy kérjen meg egy 18 éven felülit?
• beviheti-e az apuka-anyuka a pár éves gyerekét az üzletbe, ha újságot vagy lottót akar venni, vagy előírás lesz a kötelező gyerektároló a portál előtt? Esetleg a láncdohányos szülő beviheti a gyerekét, mert az már úgyis látott cigarettát, és hosszabb távon úgysem hiszi el, hogy a húsvéti nyuszi hozza a teli dobozokat?
• csokoládét-cukrot-rágógumit árulhatnak majd az üzletek, vagy olyan termék kizárva, amit csipszadó terhel?
• az elkülönített, reklámmentes árusítást hogy lehet majd megoldani a kis alapterületű üzletekben? Amíg dohányt vesz valaki, a többi vevő utcára zavarva, hogy addig se lopjanak? Vagy csak elkülönített helyen kell majd álldogálniuk, mint a bankban a pénztárak előtt, az eladó meg röpköd a különféle pultok között?

Lázárék valószínűleg már tudják, miben van fantázia - bizonyíték rá a törvény és a Nonprofit ZRt 450 milliós induló apanázsa, valamint az évi cirka 3,36 milliárdos megtámogatása. Mi meg kénytelenek vagyunk kivárni a parlamenti gombnyomást ...

Előzmény: 

Miért az adófizetőket terheli a dohánypiac felosztásának költsége?

A dohány nyomában

Cipőt a Cipőboltból, dohányt a Dohányboltból

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Egyre homályosabb, mi is lesz az iskolák, a tanárok és a gyerekek sorsa január elsejétől. Folynak az egyeztetések inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, miközben a Gloviczki Zoltán közoktatási helyettes államtitkár, a folyamat egyik meghatározó szereplője menekülésre vette és benyújtotta lemondását. 

Nem valószínű azonban, hogy így, a gyökeres változások finisében egy hirtelen jött személyi változás varázsütés szerűen megoldja a helyzetet és a "reform" által érintett szereplők nem káosz, hanem komoly műhelymunkák és egyeztetések után teljes társadalmi konszenzus keretében felállított új rendszerben kezdhetik el a jövő évet.

Kik is ezek a szereplők? Tágabban véve az adófizetők, hiszen az ő pénzükből sáfárkodik így vagy úgy az állam, de a szűkebb körű érintettek száma is eléri a több milliót, különösképpen akkor, ha úgy gondoljuk, az oktatás is ugyanolyan szolgáltatás, mint például az egészségügy. A várható káosz érintettjei tehát:

• a szolgáltatás igénybe vevő gyermekek és szüleik
• a szolgáltatást közvetlenül nyújtó pedagógusok
• a szolgáltatás nyújtásának intézményi kereteit lehetővé tehető önkormányzatok
• a kormányzat, mint jogalkotó-jogalkalmazó, NAT-előállító és az egész "reform" szellemi atyja és végrehajtója
• illetve a hamarosan nyilvánosan is porondra lépő KIK (azaz az állam) és közszolgái.

A pedagógusok már elkezdték harcukat - sorsukat nehezíti, fogalmuk sincs, mi lesz január elsejétől, egyben bízhatnak csak, a gyerekek az év első tanítási napján ugyanúgy megjelennek majd az iskolákban, mint eddig bármikor. Kilátásaik azonban jelentősen rosszabbá váltak az "életpálya-modell" bevezetésének Matolcsy I. októberi csomagjának bejelentésével - és az sem igazából vigasztalhatja őket, hogy a kormányszóvivő konyakos beszédjét nem is úgy volt gondolva, ahogy. 

A szakszervezetek ugyan egyeztettek Hoffmann Rózsával, azonban kérdéseikre érdemi választ nem kaptak. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint a "legnagyobb eredménye az egyeztetésnek, hogy volt", egyezség nincs, az elképzeléseik ellentétesek, az államtitkár az életpályamodell előnyeiről beszélt, míg a szakszervezetek az államosítással kapcsolatos feltételekről és a következményeikről kívántak szólni, e tárgyban azonban nem tapasztaltak fogadókészséget Hoffmann Rózsánál. 

Hoffmann Rózsa - követve a kormány által már kitaposott ösvényt az EU-ra mutogatva - közölte, jó esély van arra, hogy a jövő évi gazdasági mutatók kiszámításában nekik lesz igazuk, és nem az uniónak, illetve az IMF-nek, és a gazdasági növekedés lehetővé teszi az életpályamodell bevezetésével egyidejűleg a béremelést is, valamint "nem tudná támogatni egy olyan törvény elhalasztását, amelyet tavaly decemberben igen nagy többséggel fogadott el az Országgyűlés, és 150 komoly szakmai egyeztetés előzött meg. Ismeretei szerint a kormányzatnak sem áll szándékában lemondani a közoktatás megújításáról". (eduline.hu)

A szakszervezetek azonban hatalmas támadási felületet adnak, ha nem egységesen lépnek fel - ezt mutatja Hoffmann Rózsa kijelentése is, miszerint a találkozótól nem várt többet, a tömörülések véleménye ismert volt előtte, valamint kérte, hogy a következő, november 9-ei találkozóra  a szakszervezetek egymás között jussanak egyezségre a legfontosabb kérdésekről. Ezzel a kommunikációs trükkel átdobta a felelősséget a szakszervezetek oldalára - hiszen a minisztérium tudja, mit akar (a köznevelési törvény végrehajtását bármi áron, szem becsuk, orr befog aztán ugrás a mély vízbe), miközben a szakszervezetek még egymás között sem egyeztek meg, milyen kifogásaik is vannak. A lényeg pedig: a meló törvényileg több, a fizetés ugyanannyi, aztán ha rosszul számolt az EU (azaz nem is lett volna szükség a Matolcsy II. csomagra), esetleg lesz melóhoz igazított fizetés is.

A közelmúltban a hírekben is híressé vált szigetszentmiklósi gimnázium eközben a tettek mezejére lépett, ezúttal saját példájukból kiindulva nyílt levélben tiltakozásra szólították fel a pedagógusokat:

„A Batthyány Kázmér Gimnázium tantestülete kezdettől fogva hitetlenkedéssel szemlélte az új köznevelési törvény alakulását, amely óraszám-emelkedés mellett differenciált béremelést is ígért. Leszögezik azt is, hogy az ország közvéleményét megtévesztették, ugyanis „nem béremelést jelent a rendszer bevezetése, hanem az óraszámemelés mellett a bérek szinten tartását, a csökkenés elkerülését”. (fn.hir24.hu)

A tantestület követeli a köznevelési törvény koncepciójának teljes újragondolását és módosítását, miközben sürgetik a szakszervezeti összefogást - hasonló állásponton van az MSZP is, amely egyenesen követeli, hogy a kormányzat függessze fel a köznevelési törvény végrehajtását, mivel "a rendszer átgondolatlan átalakítása gyors színvonalcsökkenéshez vezet és veszélyezteti a teljes magyar közoktatás működését."

És mi az, amit mi ebből, "kívülállók" mit látunk?

Az új rendszer bevezetésére már nincs egészen 2,5 hónapja a kormányzatnak. A Klebelsberg Intézményfenntartó  Központ (KIK) tankerületi felügyelői novemberben lépnek munkába, az önkormányzatoknak november 15-ig kell nyilatkozniuk, átadják-e az államnak az iskolákat működtetésre, december végéig pedig az összes önkormányzattal meg kell kötni a végleges szerződést, figyelembe véve az egyedi feltételeket. Eközben még nincs költségvetési törvény és az önkormányzatok azt sem tudják, mennyi pénzt szánhatnak jövőre intézményfenntartásra, ráadásul még olyan váratlan, munkaidőt korlátozó esemény is előfordul, mint karácsonyi ünnepek meg téli szünet.

Vajon elegendő-e ennyi idő arra, hogy a KIK teljes létszámmal felálljon a munka határidőre történő elvégzésére? Minden tankerületben lesz november elsejétől felügyelő? És ahol nem lesz eredményes a pályázat, hogyan pótolják ezt az alapvető személyzeti hiányosságot? És kik lesznek a beosztottak? Pályáztatják az állásokat, vagy gyorsba kapcsolati, rosszabb esetben pártkatonai alapon oldják meg? Meglesznek a tárgyi feltételek, iroda-asztal-szék, számítógép-telefon-internet, hatályos jogszabálygyűjtemény?

Ki dolgozza ki a blanketta-szerződéseket, ki gondoskodik arról, hogy minden apró dologra gondoljanak majd később, az egyéniesítések során? Mi lesz azokkal az intézményekkel, amelyek óvodák és könyvtárak is egyben, hol húzzák meg a vagyonmegosztás határait, ki becsli majd fel az átvett ingatlanok-eszközök értékét pontosan, hogy azokat január elsején az induló mérlegbe be lehessen értékkel állítani?

Mi lesz az iskolák már meglévő szerződéseivel? Ha megszűnnek önálló intézménynek lenni, hogyan oldják meg a leszerződött nyelviskolákkal, sportegyesületekkel, stb. a kontinuitást? Ha az iskola-épület az önkormányzatnál marad, egyszerűbb a helyzet, de ha az államé lesz, hogyan fog "gondos apaként" eljárni a tankerület a bérbeadásoknál? Egyáltalán, kell nekik vele foglalkozni, premizálják-e a hasznosítást, vagy a tankerületi közszolgákra van bízva, szereznek-e bevételt a bérbeadásokból? És ha nem állami, hanem önkormányzati marad az épület, ki fog és kivel egyeztetni a délutáni-hétvégi bérbeadások tekintetében?

Mi lesz az olyan vagyontárgyak helyzete, mint például az iskolabusz? A pedagógiai munkához tartozik (tanulmányi kirándulások), vagy technikai felszerelés (szimplán logisztika)? És ha hirtelen pedagógiai eszközzé válnak, akkor elvehetik-e az iskolától és adhatják oda egy másik, a tankerületi felügyelő szívének kedvesebb iskolának? Egyáltalán, készült már részletes szabályozás (útmutató) arra vonatkozóan, milyen eszköz melyik kategóriába lesz besorolva, illetve milyen esetben és milyen megfontolás alapján kerül az egyik, és mikor a másik kategóriába? A vitás eseteket ki fogja eldönteni? A KIK, "ez van és kész" alapon?

Ki fog gondoskodni arról, hogy a könyvtárak, informatikai rendszerek, tanműhelyek színvonala továbbra is fennmaradjon? Vajon meddig tudják majd például a szakközépiskolák azzal csábítani a diákokat, "naprakész" technológiát tanulhatnak az oda jelentkezők az ő intézményükben, mi lesz az eddig külső támogatói szerződésekkel (pl. szoftverek-hardverek, gépjármű diagnosztika, stb.)?

Ha megszűnnek az iskolák önálló gazdálkodó szervezetnek lenni, akkor a KIK-illetékes fogja majd eldönteni, mennyi fénymásoló papír kell nekik és mikor? És ki fogja a festéket finanszírozni a fénymásolókba-nyomtatókba? Hol fog elkülönülni a pedagógia és az intézményfenntartás? Meddig tart majd egy hirtelen felmerülő gond megoldása (csőtörés, dugulás, ablaküveg kitörés, fejekre potyogó vakolat)? És ki lesz majd a felelős, ha a hosszas egymásra mutogatás alatt még jelentősebb anyagi kár, esetleg komoly személyi sérülés történik? És mi lesz, ha a tanfelügyelő ellátogat tanítási óra színvonalat tanulmányozni egy állami iskolába, ha akar inni egy ásványvizet, iskolai ellátmány hiányában visz magával? Esetleg kapnak az igazgatók "zsebpénzt", amelyből költeni nem nagyon mernek majd, nehogy hűtlen kezelés, sikkasztás, stb. legyen a vége?

Mi lesz az intézmény igazgatókkal, ha még nem töltötték ki a szerződésükben meghatározott fix időtartamukat? Január 1-től lapát, vagy csak februártól-márciustól, ha igazi, megbízható pártkatonát találnak helyettük? Vagy "no problem", maradnak, úgysincs semmilyen jogkörük? Esetleg besúgóhálózattal (rendszerhű, karriervágyó pedagógusokkal) figyeltetik minden lépésüket, hogy aztán lecsaphassanak rájuk és megalázva, fegyelmileg rúghassák ki őket?

És vajon hogy tud működni egy olyan rendszer, ahol az igazgató csak dísznek van, munkáltatói jog nélkül? Ha nincs beleszólása, kit ejtőernyőznek be hozzá és kit rúgnak ki alóla, nem feddheti meg a rossz tanárokat, nem küldheti el a nem az intézmény színvonalát képviselő tanárokat, akkor hogy fog felelősséggel tartozni az intézményért? 

Hasonló a helyzet az önkormányzati (állami) technikai személyzettel - ha az igazgatónak nincs ráhatása a konyhás nénire, és nem szólhat rá, hogy mosson már kezet, de a gondnokot sem piszkálhatja, gyorsabban javítson meg ezt-azt, a takarításba meg végképp nincs beleszólása, mit fog mondani a szülőknek? Kérem, lehet menni panaszkodni ide (önkormányzat) vagy oda (KIK), esetleg el lehet bumlizni a járásközpontba a KIK illetékeseihez, aztán nyafogni a hideg ebéd, a félig elmosogatott tányérok meg a hóeltakarítási hiányosságok miatt? Hiába, a reklamáció visszaszorításának egyik legjobb módja, ha jó sok kilométerre kell miatta elmenni ...

És vajon az intézményfenntartó önkormányzatot mennyiben tudják majd befolyásolni az iskolákat, igenis, tudnak takarékoskodni? Vajon ha szólnak, le lehet éjszakára oltani a villanyt, sőt, fűteni sem muszáj annyira, akkor azt meghallgatja valaki, sőt, cselekszik is a számlák csökkentése érdekében?

Vajon mi lesz majd a szakkörökkel, tanfolyamokkal? Ha már most tudni, hogy a KIK pedagógus-költségvetéséből 170 milliárd hiányzik jövőre, vajon hol fognak megszorítani, mik lesznek a "takarékoskodás" első áldozatai? Felesleges lesz az énekkar meg a rajzszakkör, a korrepetálásokra meg végképp nem lesz szükség? Vagy ha a szülők úgy gondolják, a gyerekeknek mindenképpen szükségük van rá és akár még fizetnek is érte, hogyan fogják tudni elérni, hogy legyen?

És kihez mehetnek panaszra a szülők egy-két rosszabb tanár miatt? Ha az nem azt adja le, ami a tankönyvben van, esetleg a számonkérés a tanulók számára valamiféle rejtélyes, soha nem látott anyag alapján történik? Vagy ha kirívóan pikkel a tanár a gyermekükre, esetleg úgy érzik, jelentősen alulosztályozzák és ezzel rontják a rontják a továbbtanulási esélyeit? Lehet-e bármilyen eredményt is elérni egy 150 ezer fős giga-hivatal századik hivatalnokánál, aki nap mint nap pártukázokat teljesít? Vagy egyszerűen érjék be annyival a szülők január egytől, ha csemetéjük belép a "köznevelésbe", hagyjanak fel minden reménnyel?

A KIK vajon hogy fogja felfogni a szerepét? A köznevelés a kormányzat ajándéka a plebs számára, a gyerekek meg a szülők örüljenek, hogy egyáltalán figyelemre méltatják őket, vagy a köznevelés egy szolgáltatás, amelynek díját az adófizetők dobják össze, célja pedig az, hogy minden leendő, de most még iskolás korú adófizető egyenlő eséllyel és színvonalon igénybe vehesse? És vajon a lehető legnagyobb társadalmi összhaszon érdekében a szülők (az adófizetők) beleszólhatnak, mit szeretnének, ha pedig nem azt kapják, reklamációjuk alapján orvosolják a hibákat?

Vajon mi ennek az egésznek a célja azon kívül, hogy hatalmas költségekkel jár, ezer és ezer hiba van belekódolva a rendszerbe, átgondolatlanságával és koncepciótlanságával milliónyi állampolgárt hergel, a színvonal esése pedig nagy valószínűséggel lekerülhetetlen? Ez is csak egy olyan aktus, amivel valaki mindenáron be akarja írni a nevét hazánk történelmébe?

És vajon a már most látszó költségvetési forráshiány (170 milliárd) betömésére mikor várhatjuk az újabb Matolcsy-csomagot? És ki lesz a hibás, megint az EU? Esetleg a pedagógusok, hogy olyan sokan vannak és olyan sok a fizetésük, hogy előre az összeszámolhatatlan volt? 

Nem lenne tényleg jobb ebben az esetben, hogy a törvényi intézkedéseket felfüggesztve, időt hagyva egy normális, célját egészen biztosan elérő reformot kidolgozni?

Egyelőre nem úgy néz ki, a rendszer kialakítása során akár a pedagógusok, akár a gyerekek (szülők), akár pedig az eddigi intézményfenntartók, azaz az önkormányzatok véleménye bármit is számítana. A választópolgárok kétharmada ez akarta, vagy nem?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Kormányunk kifogás-gyártásban utolérhetetlen - színvonal mint az oviban, mutogatás a szélrózsa minden irányában. Nem mi voltunk, nem mi akartunk, már megint más a hibás, nem kicsit, nagyon. Meg nem értők, unortodxia-ellenesek körben 360 fokban, a világ is összeesküdött, de nem alkuszunk, polgáraink is tüntettek, ne legyünk gyarmatok. Az EU helyzetértékelésével kormányunk nem ért egyet, az közgazdaságilag és szakmailag is megalapozatlan, ráadásul a bolgároknak miért lehet, nekünk meg miért nem. 

Igen, vannak problémák az előző ehavi csomaggal, bár nem itthon, unortodoxiában - az unió nem ismerte el a 95 milliárdos, adóbeszedés hatékonyságából származó többletbevételt, pedig olyan jól ki lett számolva. Vajon miért? Hiszen eddig csak az összes ellenséges elemző állította, hogy a pénztérgépek NAV-hoz bekötése egész biztos nem fogja eredményezni a várva várt majd százmilliárdos bevételt. Pedig ha a kormány azt mondja, hogy megalapozottak a számítások és annyi lesz a bevétel, miért is kérdőjelezi meg bárki is? Matolcsy úgy gondolja, a helyzet igazságtalan, hiszen ha Bulgária meg tudta tenni ezt a pénztár-bekötést, akkor miért nem? Nekik miért, nekünk miért nem? (a témával kapcsolatban részletesen itt)

Igen, úgy jártunk, mint a nem túl okos gyerek a matekdolgozatnál - a megoldások csak egy részét fogadta el a tanár. Igaz, ebben az esetben kicsit szubjektívabb az értékelés, viszont realitások ellenében nehéz a lehetetlen küldetést lehetségessé magyarázni. Az eredmény: a 400 milliárdos csomag kétharmadát veszi csak figyelembe az Európa Bizottság, miközben a növekedést lefelé módosították. Az eredmény: a kormány nem ért egyet a kettős mércével de újabb megszorítást jelentett be 367 milliárd értékben. 

"Elsõ lépés: a bankadó 2013-ban nem feleződik. A bankokkal kötött megállapodást nem tudjuk fenntartani, szerettük volna megtartani a megállapodást, de az EU miatt ezt nem tudjuk megtenni. 72 milliárd forinttal több bankadót szed be a kormány jövőre. 

A második lépés: duplájára emeli a kormány a pénzügyi tranzakciós illeték mértékét, két ezrelék lesz az illeték. Ez plusz 90 milliárd forintot jelent. Hogy ezt áthárítják-e a bankok, Matolcsy kifejtette: van, aki áthárítja, van, aki kisebb mértékben fogja. Nem okoz magatartásváltozást a bankoknál. 

Harmadik tétel: plusz 40 milliárd forint az államkincstár esetében a pénzügyi tranzakciós illeték duplázásából. 

Negyedik lépés: változik a helyi iparűzési adó alapjának számítása. A vállalkozások árbevételük 80%-áig vonhatják le az eladott áruk beszerzési értékét - ez a változás Matolcsy tájékoztatása szerint. A nagykereskedőknek jelent ez többletterhet. Ez nem krízisadó a kereskedelmi szektornak. Ebből 35 milliárd forintos többletbevételre tesz szert a költségvetés jövőre. Kisebb mértékben érinti az energiaszektort is. 

Ötödik lépés: bevezeti a kormány a közműadót. A föld alatt lévő vezetékekre adót vezetünk be, nemcsak Budapesten, hanem valamennyi magyar településre. A döntően külföldi tulajdonban lévő szolgáltató cégeket terheli majd az új adó a nagyobb városokban. Ezt sem szerettük volna meglépni, de az EU rákényszerített bennünket - fogalmazott. Ebből plusz 30 milliárd jöhet össze. 

Hatodik lépés: a cafeteria rendszer átalakítása. Az egészségügyi hozzájárulási adótétel 20%-ról 27%-ra emelkedik. Matolcsy György szerint ez csak csökkenti a cafeteria vonzerejét, de nem szünteti meg teljesen. 

Hetedik lépés: a NAV már korábban bejelentett adóbeszedési hatékonyságnövelő programjának keretében az áfabevételeknél jelentős többletre számítunk abból, hogy 2,5 millió forintig egyedi számlabenyújtás és ellenőrzés kerül bevezetésre a korábbi 10, illetve 5 millió forintos határ helyett. Ez plusz 60 milliárdot jelent. 

Mit nem lépett meg a kormány? A nyugdíjakat, a közszféra béreit és hagyományos megszorító lépéseket nem tettünk. Olyan lépéseket tettünk, amelyek fájdalmasak. Ilyen a bankadó, illetve a tranzakciós illeték 2 ezrelékre történő emelése. De azt gondolom, hogy ezt mindenképp meg kell tennünk, hogy kikerüljünk a túlzott deficit eljárás alól - magyarázta Matolcsy." (forrás: portfolio.hu)

A megszorítások most sem érintik a zembereket: Matolcsy szerint akik nadrágszíjat húzhatnak, azok a vállalkozások és nagy multinacionális cégek, melyek szerinte "nem fogják jobban áthárítani a terhet, hiszen még nagyobb lesz a verseny". Kérdés, egy új, vagy egységesen megnövelt adó vajon miért eredményezne nagyobb versenyt? Vajon a cégek szépen, akár összebeszélés nélkül, nem tudnak árat emelni? A telefonadó a tankönyvi példája annak, a szolgáltatók hogyan nem nyelték le az új adónemet, hanem hárították át az előfizetőkre. Oké, a fix szolgáltatási díjas közműcégeknél ez kissé bonyolultabb feladat, de hosszabb távon nem megoldhatatlan,  ami viszont borítékolható, egyetlen cég sem fog beruházni, kapacitást növelni, szolgáltatási színvonalat javítani, sőt még a karbantartás is luxus lesz, amennyiben halaszthatónak tűnik. 

Ráadásul pont a közműadó az a része a csomagnak, amelynek bevezetése sok-sok kérdést von maga után:

• mi van, ha hol föld alatt, hol pedig föld felett megy a vezeték? a közműaknák beszámítanak? és a keresztmetszet?
• mi lesz a bérelt vezetékekkel, ki fizeti az adót? 
• egyáltalán, vannak pontos felmérések, földhivatali bejegyzések, pontosan melyik szolgáltatónak hány méter bármije is megy a föld felszíne alatt? (városi legendák szerint például komplett városrészek teljes csatorna-hálózata ismeretlen nyomvonalú)
• a kábeltévések ha kábel, fizetnek, ha műhold, akkor nem? vagy lesz levegő adó is?
• ráháríthatják a fogyasztóra a közműadót arra a vezetékmennyiségre vonatkozóan, ami a fogyasztó tulajdonában lévő ingatlanon van?

Hozzá kell tenni, a főváros már gondolkodott hasonló adó bevezetésén, de aki nem elég gyors, az lemarad ... A márciusi ötlet  (Századvég Gazdaságkutató) egyébként az volt, úgy mentsék meg a BKV-t közműadóval, hogy fizessen minden cég, amiknek az alépítményei, azaz közmű- vagy kábelvezetékei, alagútjai a főváros földjében futnak. (részletesen itt.)

Matolcsy kitért arra is, ha a kormánynak lesz végül jövőre igaza, az egy jól eső erkölcsi győzelem lesz.

"Néhány olyan tételnél, nem szív szerinti döntésnél, például a tanári béremelések elhalasztásánál a kormány azt mondhatja, hogy nekünk lett igazunk, jobb lett a költségvetés helyzete, akkor megteszünk mindent." (Matolcsy, forrás: portfolio.hu)

A legszomorúbb azonban az, hogy a kormány nem is gondolkodik azon, hogy megpróbálja beindítani a gazdaságot és hogyan lábaljon ki az ország a recesszióból: 

"Ha ez a hólabda úgy rendeződik - bár majd ez jövő nyáron lesz -, ahogy mi gondoljuk, akkor növekedésserkentő lépéseket is tehet a kormány. Vagy pedig az eredeti 2,2%-os hiányt állítjuk be." (Matolcsy, forrás: portfolio.hu)

Mit is jelenthet ez az utolsó mondat? Jövő nyáron - ha a kormány úgy gondolja - tehetnek majd növekedésserkentő lépéseket, vagy nem tesznek semmit, csak beállítják az eredetileg tervezett 2,2%-os hiányt, egyelőre szabadon választott a vállalás.

Kérdés, ha minden lehetséges forintot elvon a költségvetés a gazdálkodó szervezetektől (lásd iparűzési adóalap növelése, közműadó, bankadó, tranzakciós adó), valamint likviditás-csökkentő intézkedések sújtják a kevésbé likvid cégeket (fordított áfa kiterjesztése, "fehérítő ellenőrzések" miatti visszatartások) ki fog beruházni, fejleszteni? Hogyan, mi módon lesz a belső piac felpörgetve? Vagy vegyük tudomásul, szűkülő belső piac, kisebb kapacitás-igény, kisebb munkaerőszükség, elbocsátás, még tovább szűkülő belső piac, és így tovább?

Esetleg a költségvetés szempontjából nem is kell a növekedés, elég az infláció egyenleg-javító hatása (magasabb árak = több adó)?

A kormány gondolkodása a mai nap bevétel-centrikusnak bizonyult - ha nincs elég forrás, csinál magának, bármi áron, maximum azt hangoztatja, nem a zemberek fizetik meg.. A csomagban olyan elem, ami a felelőtlen állami gazdálkodásról, pazarló költségvetési költekezések visszafogásáról, nagy presztizs-beruházások felfüggesztéséről szólna, nincs.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

"Ha a következő választáson kapunk még négy évre lehetőséget, akkor itt hat év múlva olyan ország lesz, hogy mindenki haza akar jönni" - jelentette ki Orbán Viktor a TV2 Napló című műsorában. A kulcsszó a "ha".

Miniszterelnökünk tulajdonképpen több, mint hét szűk esztendőt vázolt fel számunkra egyetlen mondatával. A bérek reálértéke már az idén is csökkent, és ha további hat évig kell arra számítani, hogy nem lesz jelentős javulás, azt az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező választók  hogyan fogják kibírni?

Igaz, vannak kegyeltjei a jelenlegi kormányzatnak: például azok, akik az egykulcsos adóval nyertek. De vajon mit szól az eddig kifelejtett 220 ezer alattiak klubja, a kormányzati retorikával "alsó-középosztálynak" nevezett réteg?  Mi az oka annak, hogy őket eddig az út szélén hagyta a miniszterelnök, sorsuk nem osztott-szorzott? Miért ők lettek a rendszer másodrendű polgárai, azok, akiknek életminőség-javulása egyáltalán nem fontos?

"Orbán Viktor (...) elmondta, a középosztály középső és felső rétegét már megerősítették, ezért azokat már nem fenyegeti a lecsúszás, de a minimálbér és átlagbér között keresők, vagyis az alsó középosztály helyzete még nem biztos." (hvg.hu)

A 220 ezer alattiak klubjának tehát a kormányzati retorika szerint még vannak reményei: jövőre a kormány az ő sorsukat kívánja újabb gazdasági csomagokkal megoldani (konkrétumokról még nincsenek hírek). Ha a Fidesz-KDNP azt szeretné, a választók megszavazzanak maguknak még további négy évet a polgári présben, akkor sietniük kell - nemcsak hogy ínycsiklandó csomagot kell gyártani, hanem meg kell oldani annak pénzügyi fedezetét is. Ez utóbbi viszont egyelőre elég kétségesnek tűnik, a pedagógusok  például órákig tudnának beszélni a törvénybe iktatott életpálya modelljükről és az annak köszönhető életszínvonal-változásukról. Meg a politikusokba vetett reményről és csalódásról, valamint a hatalmi arrogancia összes állomásáról.

Az alsó-középosztály kilátásai egyelőre haloványak: a kormány olyan költségvetési bevételekre számolt (vagy épp számol), amelyek meglehetősen bizonytalanok (lásd játékadó nagy részének eltűnése a költségvetésből, pénztárak online rendszerbe kötése, közszolgálati létszámstop) és akkor még nem beszéltünk olyan mostanában feltűnő problémákról, mint a jövő évi oktatásfinanszírozás hiányzó százhetven milliárdja. 

A további lecsúszás megakadályozását elkerülendő újabb és újabb gazdasági csomagoknak ellensúlyozniuk kellene az egyre jobban elszálló árakat is - a szeptemberi árszínvonal 6,6%-kal volt magasabb, mint az egy évvel azelőtti, ráadásul az embereket sok-sok termék ára nem érdekli a fogyasztói kosárból (lásd például lazac meg őzcomb), az igazi húsbavágó tételek többek között az alapvető élelmiszer és a rezsiköltségek, azok pedig az átlagnál jobban emelkedtek:

"Tavaly szeptemberhez viszonyítva az élelmiszerek árai az átlagosnál is jobban, 7,5 százalékkal emelkedtek. Jelentősen nőtt a tojás (33,8 százalék), a sertészsiradék (24,3 százalék), az idényáras élelmiszerek (22,2 százalék), a csokoládé, kakaó (17,1 százalék), és a sertéshús (13,0 százalék) ára. Az átlagosnál nagyobb mértékben, 15,6 százalékkal emelkedett a szeszes italok, dohányáruk ára. Szintén átlag felett, 8,6 százalékkal nőtt az egyéb cikkek ára, ezen belül a járműüzemanyagok 15,7 százalékkal drágultak." (fn.hir24.hu)

A feladat tehát nagy, az eddigi kormányzati mellőzés pedig az alsó-középosztály elszegényedését, illetve az Orbán Viktor által is emlegetett kivándorlást eredményezte.

Vajon miért kell a következő választások előtt másfél évvel arról beszélni, mi lesz hat év múlva? Hány választót érdekel vajon hat év múlva egy túzok, ha ma már lassan a többség számára egy veréb sincs? És hogy ne csak az anyagiakra helyezzük a hangsúlyt, aki még úgy-ahogy köszöni megvan, azt is hergeli a kormány olyan dolgokkal, mint a kiszámíthatatlan jogalkotás, az évközben is módosuló adószabályok, az iskolák államosítása, az egészségügyi ellátás kaotikussága, a drága presztizs-beruházások, a szükségtelen, pénzfaló állami vállalatok meg a járási hivatalok felesleges burjánzása.

És ha már itt tartunk, vajon miért nem most lép a kormány, hogy ne hat év múlva legyen jó, hanem mondjuk egy év múlva már lássuk az alagút végét? Ha csak hat év múlva lesz itt a Kánaán, ez azt jelenti, hogy addig folyamatosan rosszul élünk, nem lesz munkahely, beruházás, sőt semmilyen fellendülés sem? És vajon hogy bírják ki a zemberek az elkövetkező hat évet, többségük életének legszűkebb hét  esztendőjével? 

Oké, a választási matematikának jó, ha a csórók meg az elégedetlenek elmennek külföldre szerencsét próbálni - legalább lassan nem lesz itthon senki, aki az ellenzékre szavazna, ráadásul pótolja őket az a frissen állampolgárosított külhoni magyarság, akik szeretnek beleszólni más adójának elköltésének módjába.

És kik azok, akik maradnak? Elsősorban azok, akik  a jelen rendszer kegyeltjei, a jólfizetett közszolgák és az állami megrendelések haszonélvezői, ők pedig döntő többségben nem fognak beleharapni kenyéradó gazdájuk kezébe. Volumenüket tovább fogja növelni a januári államosításokkal az államhoz kerülő közszolgák hada - kiszolgáltatottságuk soha nem látott méreteket fog ölteni, az iskolák esetében például az 1972 előtti pártállami időszakot visszaidézve. Kérdés azonban, ők meddig lesznek elégedettek, ha az aktív adófizetők egy jelentős része átigazol egy másik államgépezet támogatására?

Az elégedetlenek döntő többsége másfél év múlva már nem lesz itthon - új otthont választanak és új hazájukban fognak adót is fizetni és gyermekeik is idegen nyelven fognak tanulni olyan történelmet és irodalmat, amely már nyomokban sem fog tartalmazni semmi Magyarországra utaló adatot (vajon ő értük is aggódik Hoffmann Rózsa hazafiasságra nevelés ügyben?). És vajon miért is jönnének vissza hat év múlva új, választott hazájukból oda, ahonnan az adófizetők nagy hányada lelépett?

Továbbgondolva, vajon hat év múlva hazánkban nyugat-európai színvonalú fizetések lesznek, azaz akár öt-hatszoros jövedelmet érhetnek majd el, mint a mai átlag-magyar? Lesznek ragyogóan felszerelt kórházak meg iskolák versenyképes fizetéssel, kiszámítható munkaidővel és főnökkel? A vállalkozások hozzáférve a megrendelésekhez újra fellendülnek, a kiszámítható gazdaságpolitikának köszönhetően a tőke folyamatosan áramlik majd be az országba és felpörögnek a magánberuházások is, és senkinek sem kell félnie attól, hogy ad hoc jogszabály-módosításnak köszönhetően egy hét alatt elveszti az egzisztenciáját?

Úgy látszik, Orbán Viktor tud valami olyat, amit mi nem - lehet, hogy mégis fejet hajt az IMF-nek és hitelből fellendülünk, vagy újabb adók, esetleg a Nemzeti Bank tartaléka lesz a fejlődés forrása? Mert igazi közép-európai paradicsomi állapotoknak kell bekövetkeznie itt a szűkebb Kárpát-medencében ahhoz, hogy a tömegesen kivándorlók úgy gondolják, itthon végre újra élhető az élet, lesz biztos munkahely és a gyerekek is olyan iskolába járhatnak, amely tudomásul veszi, elérkezett a XXI. század. 

Egyelőre azonban úgy tűnik, az elvándorlás megállíthatatlan - a középiskolások már úgy készülnek, inkább külföldön tanulnak tovább, az egyetemisták pedig lassan elképzelni sem szeretnék, milyen hónapokig keresni, majd elvállalni egy éhbér-munkát. (A középfokú végzettségűek sem maradnak - bizonyos szakmák szép lassan kikopnak, alig található megbízható mesterember, bár kutyaütőkkel meg simlisekkel azért még jól el vagyunk látva). Közben a felsőoktatási tandíj évről évre egyre magasabb és egyre szélesebb körű, valamint a röghözkötés sem látszik méznek a madzagon. Csak az idén 32 ezer felsőoktatásba belépő tűnt el a rendszerből, miközben a kormányzat a középfokú szakképesítést meg a szakiskolákat preferálja annak ellenére, hogy a demográfiai adatok és a beiskolázási trendeket figyelembe véve 8 év múlva már 150 ezer diplomás fog hiányozni a rendszerből, a munkaerőpiac pedig nem fog tudni mit kezdeni a középfokú képzettségűek tengerével. Igaz, ez már két évvel a boldog aranykor beköszönte után lesz, az pedig elég messzinek tűnik az oktatási rendszeren való mindenáron spórolás csábító lehetőségéhez képest.

Vajon egy átlagszavazó miért hinné el, ha még négy éve lesz a jelenlegi kormánynak, akkor majd minden jobbra fordul? És csak úgy felejtsük el azt, amikor miniszterelnökünk kijelentette, "ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"?

Lassan már két és fél éve figyelik honfitársaink, mit csinál, és húsz százalékuk azon gondolkodik, el kéne menni, de izibe. Ők egyelőre a tetteknek hisznek, nem a szavaknak. Kérdés, egy patikamérlegen összeállított kampányszöveg tud ezen bármit is érdemileg változtatni?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Révész Máriusz, a miniszterelnök családpolitikai tanácsadója újságírói kérdésre elmagyarázta, miért is jó a magyar családi adózás:

"Ha valaki nevel egy tehenet, azt levonhatja az összköltségéből. Ha valaki százat, akkor annyit. A gyereknevelésnek is vannak költségei. Az állam bizonyos mértékig ezt most elismeri, és leírható az adóból. Egy gyermek felnevelése legalább olyan hasznos, mint egy tehéné. Nem volt normális rendszer, ahol a teheneket "leköltségelhetted", a gyermeknevelésre fordított összeget nem." (Révész Máriusz, "Nagy lesz a baj!" Magyar Narancs XXIV. évf. 40. szám 18-19. oldal)

A fentiek alapján tehát ha valaki nevel egy tehenet, az "leköltségelheti". Mivel a gyerek felnevelése legalább annyira hasznos, mint egy tehéné, az a logikus, hogyha a tehén "leköltségelhető", a gyerek is legyen az. 

 A tehén bonyolult állat, de én megfejtem. (graffiti)

Ez a politikusi eszmefuttatás valószínűleg sok magyar családot arra késztet, hogy az elkövetkező unalmas téli estéken haladéktalanul belevágjon a családi csorda-gyártásba - hiszen egy gyerek felnevelése legalább olyan hasznos, mint egy tehéné, három tehén meg már egy csorda.  Aztán ha a gyerek kíváncsi, mivégre is van ő, el lehet vinni a legközelebbi tehenészetbe vagy állatkertbe, "nesze, itt a tehén nevű haszonállat, felnevelésetek pedig egyforma hasznos vezető politikusaink szerint. Amikor úgy éreztük, túl sok adót fizetünk az államnak, anyáddal elgondolkoztunk, mit költségelhetnénk le. Tehenet mégsem nevelhettünk a kilencedik emeleten a panelban, így a logikus választás te voltál."

Révész Máriusz arra is rávilágított, miért halad abba az irányba oktatáspolitikánk, amerre tart.

Mert minek is tanítani egy tehenet? Teljesen mindegy, milyen színvonalú oktatásban részesül, a végcél az, hogy fejni lehessen. A nevelés nem a gazda dolga, úgyis minden tehén a maga borját nyalja. Egyébként is, felújítani is felesleges a drága iskolákat, a gyerekek úgysem találnának oda, csak bámulnának, mint borjú az új kapura. A jó tejeléshez ugyan még kell egy-két kormányzati trükk, de ötletekért elég csak a spanyolokig elmenni:

"A Chirigota nevű farmon a teheneket úgy kezelik, mintha ötcsillagos szállodákban élő hírességek lennének: vízágyuk és elektromos keféjük van. Ennek ellenére a farmtulajdonos úgy véli, hogy a tehenekre legnagyobb hatással Mozart zenéje van. Fejés közben a tehenek a Versenymű fuvolára és hárfára című művet hallgatják, amely megnyugtatja, mégsem altatja el az állatokat. Habár Mozart zenéjének ezt a jótékony relaxáló hatását brit szerzetesek fedezték fel, a módszer főként Izraelben terjedt el. Izraelből érkezett szakemberek tanácsára kezdték alkalmazni a spanyol farmerek, akiknek így mind a 700 tehene nyugodtan, minden stressz nélkül viseli el a fejés gyötrelmeit."

Vajon mikor áll elő a kormányzat azzal, hogy a "tehénneveléshez" hasonlóan az adókedvezményt igénybe vevő szülők is pontosan könyveljék, mennyit költenek a gyermekeikre? Vajon ellenőrzi majd az adóhivatal, tényleg a gyerekekre fordítják a kedvezményt? A "tehénnevelésben" a gazdák naplózzák, mikor mennyit evett a tehén és mennyi tejet adott, valamint volt-e beteg. Számíthatunk rá, hogy precíz naplót kell majd vezetni gyermekeinkről is?  Vajon milyen kötelező rovatok lesznek: napi ötszöri étkezés, levegőztetés, iskolában töltött órák száma, leckeírásra fordított idő, ruha, cipő és játékszámlák, mindez összesítve meg időrendben költségtípusok szerinti bontásban is? És például a csipszadós termékek elszámolhatók lesznek, vagy csak a bio-termékek? Iskolaszer esetén ragaszkodik-e majd az adóhivatal az egyszerű, legolcsóbb vonalas füzethez, vagy elfogadja a pókemberes-kiskutyás-őzikés luxus-verziót is? Előnyben kell majd részesíteni a magyar termékeket?

Olyan gondok még lehetnek, hogy a szomszéd rétje zöldebb (uccu neki, emgiráljunk?), de ügyes kormányzati retorikával a különbség egyes csordatagok számára akár el is tüntethető. Az összes többi maszlag már csak olyan, mint tehénre gatya.

És vajon, ha gyerekeinket tehénnek nézik, akkor mi mi vagyunk, marhák?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Orbán Viktor szerint nem véletlen, hogy "a Himnuszban azért van előbb a jókedv, és utána a bőség, mert ez a helyes sorrend. A búval bélelt nem tudja élvezni milliárdjait sem. A vidám lélekkel megáldott a fortyogó cefrének igen örül, mert tudja, hogy benső átalakulás nélkül nincsen se ország, se szobor, se pálinka, se bor, se ember. Ez a feltámadás előfeltétele."

Miniszterelnökünk véleménye szerint a vérzivataros történelmünk állandó ellenpontja is a jókedv, békebeli várainkban is „kedv s öröm röpkedtek”. Vajon miért? A bor forrására utalva kifejtette, "a zagyva cefrét majd a homályos mustot buborékok járják át, illatokat, ízeket ragadnak magukhoz a gyanús löttyből, forradalmat csinálnak a kádban, majd a hordóban, míg nem a moslékszerű lé aranyos borrá érik, tele jókedvvel, bőséggel, örömmel."

Mit is jelent ez valójában, lefordítva hangzatos kampánynyelvből? Először is, ha nem vagyunk vidámak, nem lesz bőség, már a Himnuszban is benne van a helyes sorrend, azaz a vidám lélek az előfeltétele a jólétnek. Ja, hogy sokan ma úgy érzik, rosszul mennek a dolgok, netalán a négymillió szegény közé tartoznak? Nem számít, a jókedv kötelező, hiszen a milliárdos sem élvezi búval bélelten a milliárdjait, a magyar ember meg pláne nem. Onnan fentről ez biztos így van, de honfitársaink többsége azért szeretné átélni ezt az Orbán Viktor által oly lesajnált búvalbélelt milliárdos fílinget.

"Pénzért nem lehet boldogságot venni, de azért inkább sírok egy Jaguárban ülve, mint a buszon." (Francoise Sagan)

A boros folyamat logikáját végigkövetve azért egy kicsit elgondolkodtató, vajon mi most a zavaros cefre vagy a moslékszerű lé állapotában leledzünk? És ha bármelyikben is állunk épp nyakig, vajon mitől lenne jó kedvünk? Hogy nem egyedül tapossuk a trutyit, hanem sokmillió sorstársunkkal együtt? Ez a többség számára még nem ok sem a jókedvre, sem az örömre - legalábbis azon polgároknak, akik az evolúció muslinca-fokozatán túljutottak.  És ha körbevesz minket a homályos lé, vajon a buborékok már elmentek, és ez most a pezsgőfürdő utáni Kánaán (csak valami miatt nem jön át az érzés), vagy még csak az elején tartunk az egész forrongó folyamatnak, és ez után köszönt be a forradalom? Vajon meddig tart még elérni, hogy állunkig érjen az aranyló sárga bor és tele legyünk jókedvvel, bőséggel, örömmel?

És vajon a mai fortyogó cefre láttán mikor önti el vidámság a lelkünket, és mikor érezzük úgy, benső átalakulásunk mértéke már megfelelő a feltámadáshoz? És ha feltámadunk, akkor nekünk mindnyájunknak jó lesz, vagy csak a löttyben úszók kisebb-nagyobb hányadának? És egyáltalán, lesz feltámadás vagy szimplán csak belefulladunk a "moslékszerű" lébe?

Honfitársaink számottevő része egyre elkeseredettebben bámul a zavaros lébe, a vidámság a régmúlt napoké, a milliárdok újraszámolása sem köti le figyelmüket és azt sem hiszik, ha jó a kedvük, akkor majd varázsütésre hirtelen minden jobbra fordul. A napi létbizonytalanság és a kilátástalanság nem fakaszt senki arcán sem mosolyt, a befizetésre váró számlák sem okoznak diszkrét kacagást. Megfelelő mennyiségű bor vagy pálinka elfogyasztása ugyan még előidézhet egy kis "sírva vigad a magyar" utánérzést, de hiába a rövid taps, móka, kacagás, a másnap maximum macskajajt hoz, nem pedig vaskos jóváírásokat a folyószámlán.

És bár miniszterelnökünk róluk nem szólt, sokan nem kívánják megvárni, hogy a zattymattyból mi lesz, aranyló bor vagy savanyú lőre. A várakozások negatívak - a GVI-szakértői és a Tárki idei kutatásai összecsengve állítják, a magyarok migrációs potenciálja 20 éves csúcson van. És ez mit jelent? Annyit, hogy az emberek egyre intenzívebben növekvő aránya nem jókedvből tervez rövidebb- vagy hosszabb külföldi munkavállalást  - idén már minden ötödik magyar felnőtt (azaz a potenciális adófizetők ötöde) tervezi a külföldi letelepedést. Az ok? Ahogy Móra Ferenc mondaná, "üres fejjel lehet megélni, üres gyomorral nem". És bár abban ugyan igaza van miniszterelnökünknek, hogy pénzért nem lehet boldogságot venni és búsan még a milliárdos vagyon sem az igazi, de ha van pénzünk, sokkal szélesebb körben és nem utolsó sorban sokkal jobb helyeken tudunk boldogság után keresgélni.

Az, hogy ez a kivándorlási hullám  hosszabb távú exodus, vagy csak múló fellángolás, az nagy eséllyel annak a függvénye, a jelenlegi moslékszerű valamiből mikorra mi lesz. Egy biztos, az aktív adófizetők távozásával az itthon maradottak löttye egyre zavarosabb lesz és a taposás is egyre kilátástalanabb - az adófizetők távozása okozta költségvetési bevétel-apadással a most még jókedvűen bőséget váró honfitársaink kilátásai is egyre rosszabbak lesznek. És egyelőre nyoma sincs annak, hogy a kormányzat azon törné a fejét, mily módon kívánja visszafordítani, vagy legalább megállítani az emigrációs folyamatot.

Végül, de nem utolsó sorban, vajon mikor lesz törvénybe iktatva a kötelező jókedv? És ha nem lesz mindenki lelke vidám, akkor oda a bőség, a búval béleltek pedig a nemzet elárulói?

forrás: fidesz.hu

Előzmény: Orbán Viktor juhokat számol

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Vajon mit csinál egy olyan állami tulajdonú non-profit társaság, amelynek alapítása 450 millióba kerül, a fenntartása pedig évente cirka 3,36 milliárdba?  Asszisztál a magyar dohánypiac újrafelosztásához.

A dohánypiac újrafelosztásának állomásairól és annak várható következményeiről részletesen: A dohány nyomában 

Az idei költségvetés terhére 450 millióba kerül az adófizetőknek az 500 milliárdos dohánypiac jövő évi újrafelosztása, a kormány ugyanis ennyire taksálja a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit ZRt. alapításához, illetve működéséhez szükséges pénzmennyiséget. 

De mi is lesz a feladata ennek a 100%-ban állami tulajdonú cégnek? A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. CXXXIV. törvény alapján

• • a dohánytermék-kiskereskedelem szervezésének előmozdítása,
  • a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírása, elbírálása, továbbá
  • a koncessziós szerződés megkötésének előkészítése.

Az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályozásáért felelős miniszter pedig jogosult az állam nevében

• • a dohánytermék-kiskereskedelem átengedéséről szóló pályázat kiírására,
  • elbírálására, továbbá a
  • koncessziós szerződés megkötésére.

A fentiek alapján a Nonprofit cég túl sok jogkörrel nem rendelkezik, tevékenységét nem túl széles spektrumon gyakorolhatja, valójában alkalmazottjai az illetékes miniszter keze alá dolgoznak.

Minden egyes dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság átengedésére külön nyilvános pályázatot kell kiírni - alapvetően a közbeszerzési, szabályok alapján, bizonyos eltérések alkalmazásával. A törvény részletesen meghatározza, kinek nem adható engedély, illetve azt, kiket kell előnyben részesíteni (megváltozott munkaképességű, legalább 3 hónapja egybefüggően álláskereső, vagy az, aki ilyen személyt foglalkoztat, vagy olyan gazdasági társaság, amelynek ilyen személy tagja). Más kérdés, hogy utólag ki ellenőrzi ezen előnyt jelentő kritériumok folyamatos betartását - nagy eséllyel senki.

A koncesszió időtartama húsz év, a jelentkező pedig már a pályázati kiírásban tájékoztatva lesz arról, .a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység gyakorlásához milyen gazdasági követelményeket, jogi, személyi és tárgyi feltételeket kell felmutatnia, valamint megkapja a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységgel összefüggő azon tevékenységek felsorolását is, amelyek a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység mellett gyakorolhatók.

A törvény nem hagy sok időt az államnak a gondolkodásra, a pályázat eredményhirdetésének 30 napon belül meg kell történnie (egyszer hosszabbítható), majd újra 30 napon belül a koncessziós szerződést is meg kell kötni. Praktikusan:

• • november 15. pályázatok kiírása
  • december 15. pályázatok beérkezése
  • január 15, (február 15,) eredményhirdetés
  • február 15. (március 15.) koncessziós szerződések megkötése 
  • július 1. az új rendszer első napja.

Mit is jelent ez valójában? A 2012. október 11-i Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat alapján

• a leendő ZRt. leghamarabb a mai nap kapta meg az alapításhoz szükséges vagyont. A cég tényleges megalakulására (cégbejegyzésére) ezek után kerülhet sor - állások megpályáztatásával, főnökök és beosztottak munkába állásával (konkrétan meghatározott jogkörökkel és szabályzatokkal), irodákkal-bútorokkal, számítógépekkel, internettel-telefonnal-faxszal.
• A pályázatok kiírásának határideje november 15 - tehát a ma még maximum csak papíron létező cég alkalmazottjainak alig több, mint egy hónap alatt kell minden egyes szóba jöhető település sajátosságait felmérni (lélekszám, kerületek száma, stb.), megfogalmazni a pályázatokat (személyi, tárgyi, stb. követelményeket) és a pályázatokat meg is kell jelentetni.

Nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hacsak eddig illegálisan nem kezdték el az alkalmazottak a munkát, akkor nagy kapkodásnak lehetünk majd tanúi az elkövetkező egy hónapban, sok-sok  belső szabályzat sértéssel meg hibalehetőséggel.

A koncessziós díj tekintetében az állam bőkezű önmagával szemben: annak a törvénybe foglalt állami feladatok ellátásához szükséges összeget fedeznie kell. A Nonprofit Kft-nak tehát nem kell takarékoskodnia, jogszabály garantálja, hogy bármeddig is nyújtózik, bármennyire is pazarló, azt a koncessziós díj formájában össze kell dobnia a kereskedőknek. A pletykák szerint ez a díj havonta üzletenként 40.000 Ft lesz (legkésőbb november 15-ig ki kell derülnie a tényleges díjösszegnek is), ez országosan 7.000 koncesszióval számolva és havi 40 ezer forintos díjjal éves szinten 3,36 milliárd forintos bevételt jelent az állami cégnek - úgy, hogy elviekben a pályázatok kiírása és a koncessziók elbírálása valamint a szerződések előkészítése-megkötése (mint legnagyobb volumenű munka) már az első évben megtörténik, az ellenőrzés pedig nem az ő feladatuk.

Ennyi pénzből már nagyon sok mindenre futhatja - méregdrága belső berendezésre, high-tech eszközökre, luxusautókra és magasan átlag feletti fizetésekre és a ki tudja ki által és milyen alapon meghatározott prémiumokra.

És mi lesz, ha túlzott mértékű a koncesszió díja (még sincs szüksége éves szinten 3,36 milliárdra a feladatok megfelelő színvonalú ellátásához)? Akkor arányosan visszafizetik a befizetőknek? Vagy a következő évben a túlfizetéssel csökkentik az azévi tarifát? És mi van akkor, ha a cirka 3,36 milliárd forintnál többet költ a Nonprofit ZRt és nem bizonyul elegendőnek a befolyt koncessziós díj, akkor év közben a törvény adta lehetőségre hivatkozva megemelik azt? 

A  dohánytermék-kiskereskedelem hatósági felügyeletét a vámhatóság látja el (tehát nem a Nonprofit ZRt), a törvény szerint tevékenységének célja

• • a dohánytermék-kiskereskedelmi piac zavartalan és eredményes működésének,
  • a fiatalkorúak védelmének, továbbá
  • a dohánytermék-kiskereskedelemmel szembeni bizalom erősítésének érdekében a dohánytermék kiskereskedelmi piac folyamatos felügyelete.

A pályázatok számát azonban valószínűleg erőteljesen lecsökkentik majd a törvényi korlátozások (részletesen itt), valamint az értelmetlen előírások, bár Lázár János számításai szerint  az üzletek megélhetését körülbelül 500 dohányos rendszeres vásárlása már biztosítja. 

A kereszténydemokraták "normális ember módjára" gondolkodnak, ez pedig egyaránt fontos itthon és Európában - mondta Harrach Péter a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kerekasztal-beszélgetésén. Kitért továbbá arra is, miszerint ahogy az élet minden területén, úgy az iskolákban is "rendezett világot" kell teremteni, és ennek jegyében azonos színvonalú, államilag ellenőrzött, egységes oktatási rendszer kiépítése a cél, miközben megnyugtatta a pedagógusokat, hogy a  KDNP azon dolgozik, hogy a pedagógus-életpályamodell többletkövetelményei csak a tervezett béremelésekkel egy időben lépjenek életbe. Ez utóbbi hallatán biztos nagyon megkönnyebbültek az érintettek ...

A fenti egyen-oktatással csak egy nagy baj van - épp a kereszténydemokraták által gründolt nemzeti köznevelésről szóló törvény az, melynek első szakasza szerint a törvény "kiemelt célja a nevelés-oktatás eszközeivel a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás".

Az azonos színvonalú, egységes oktatási rendszer pedig olyan, mint a konfekció öltöny - elképzel egy átlag-gyereket, és ahhoz igazítja az óraszámokat, tanmenetet meg a követelményeket. Aki pedig ebbe nem fér bele, az vessen magára. 

És milyen tanuló az, aki a KDNP-álmodta, és a kétharmad által elfogadott rendszerrel kompatibilis? Aki a NAT követelményeit A-tól Z-ig el tudja sajátítani - lehetőleg természettudományos érdeklődésű, de a nyári 15 kötetnyi kötelező olvasmánytól sem visszariadó, heti egy erkölcstanon/hittanon pallérozott elméjű könyvmoly. Amelyik diák meg nem ilyen, az szégyellje magát meg a szüleit, hogy ennyire eltérő egyedet alkottak annak idején. Különösen igaz ez azokra, akiket humán érdeklődéssel áldott meg a genetika - a jelenlegi oktatási kurzus számára ők a drasztikus átnevelésre szorulók (tanuljanak kémiát-fizikát), ha pedig még ennek sincs eredménye, akkor keretszámokkal és büntető-tandíjjal sújtott állampolgárai.

"A műveltség olyan, mint a védőoltás: megvéd minket a manipulációtól, határozottabbá, elveinkben szilárdabbá, látókörünkben gazdagabbá tesz bennünket." (Véghelyi Balázs)

És mi van a tehetséges gyermekekkel? Egy normálisan funkcionáló rendszerben a rendszer kegyeltjeinek kellene, hogy legyenek, a jövő zálogai, a következő generáció országépítői, feltalálói, művészei és úgy általában a mértékadó értelmiségei. Az uniformizálás a tehetséget tünteti el a rendszerből, amikor rendszeridegenként kezeli azokat a diákokat, akik többre lennének képesek, vagy épp többet is tudnak a társaiknál - az uniformizálás országában az egységesítés gúzsába vannak kötve, személyiségük és tehetségük kiteljesedésére pedig szinte nincs is lehetőségük.

"(...) Magyarország is csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában; nincs módunk középszerűnek lenni. (...) De ez az ország semmitől nem fél úgy, mint a minőségtől, s az igazi műveltségtől, amely valóban hősiesség." (Márai Sándor)

Vajon mi az oka, hogy a KDNP-vezette oktatási tárca ennyire ódzkodik a tehetségektől és a tehetséggondozástól úgy, ahogy van? Miért nem hagyja a már működő tehetséggondozó rendszert megfelelően funkcionálni, sőt, így, amikor végre oly sok év felkészülés után valami maradandót alkothatnak szakpolitikusaik, miért nem fejlesztik tovább azt még magasabb színvonalúra? 

A tehetség is a természet azon értékei közé tartozik, amely gondozást kíván. Nem kapálást, nyírást, permetezést, csak dús termőtalajt, odafigyelést és szabadságot a növekedéshez. (Gyarmathy Éva)

Először is le kell szögezni, az tévhit, hogy ezek a "tehetséggondozós" gyerekek csodagyerekek lennének vagy elkényeztetett zsenik (Goethe szerint a tehetség mindent megtanul, a zseni mindent tud). Okosak, szorgalmasak és hihetetlenül keményen tudnak tanulni annak érdekében, hogy elérjék céljaikat (ha nem, előbb-utóbb kénytelenek otthagyni az iskolájukat). Nem kivételezett úrigyerekek és nem is követelmény, hogy zsenik legyenek. Egyszerűen csak olyan gyerekek, akik el akarnak valamit érni és ezért hajlandóak áldozatot is hozni.

Az elmúlt években tehetséggondozó felvételit kellett írniuk azoknak a diákoknak, akik az ország tehetséggondozó   középiskolájának egyikében szerettek volna továbbtanulni.  És miért vállalták a nehezített felvételit a diákok? Csábította őket az a többlet, amit ezek az iskolák nyújtani tudnak - a tehetséggondozó oktatásra jelölt tantárgy emelt szintű oktatása,  az iskola tanárainak magas és speciálisan a tehetséggondozásra irányuló képzettsége, az iskola diákjainak rendszeres sikeres szereplése a tanulmányi versenyeken, az emelt szintű érettségire való felkészítés a kijelölt tantárgyakból, valamint a garantált kiváló informatikai felszereltség és iskolai könyvtár. Igen, ezek olyan elit iskolák, amelybe minden olyan gyermeknek esélye van bekerülni, aki tehetséges és szorgalmas, és akit megfelelően felkészítettek az általános iskolában a továbbtanulásra.

A tehetséggondozó felvételi egyfajta garancia volt arra, ne kerüljenek be a rendszerbe még véletlenül sem olyan gyerekek, akik nem oda valók. Hogy is történhetett ilyen, még a tehetséggondozós felvételi bevezetése előtt? Például olyan iskolában írták meg a felvételit, ahol ilyen vagy olyan okból sikerült nekik sokkal jobbat írni, mint amire valójában képesek lettek volna (feladatok egymással megbeszélése, súgás, stb.). A tehetséggondozó felvételit viszont csak a tehetséggondozó középiskolákban lehetett megírni olyan felvigyázók mellett, akik  épp az iskolák színvonalának megőrzése érdekében gondoskodtak a fair play maradéktalan betartásáról.

Ráadásul a csalásnak nagy ára van - elsőre ugyan főnyereménynek tűnik bekerülni egy igen erős középiskolába, azonban a diáknak nem megfelelő színvonalú oktatási intézmény hosszabb távon önbizalomhiányt,  magatartás-problémákat, bukást vagy akár lemorzsolódást is eredményezhet, ráadásul ha osztályonként három-négy nem oda való tanuló van, az már az oktatás minőségének a rovására mehet. 

Az idén azonban változott a helyzet - az idei középiskolai felvételi menetrendből már kimaradt a tehetséggondozó felvételi. Vajon miért? A tehetséges gyerekek nem érdemlik meg, hogy gondosan szelektálva kerüljenek be a tehetséggondozó középiskolákba? Vagy az iskolák vegyék tudomásul, először csak a felvételi tekintetében kerülnek bele a nagy közös egyen-rendszerbe, aztán majd jön a többi lépés is  szép lassan: uniformizált kerettantervek, a kiugró tehetségek egyedi fejlesztésének leépítése, kimagasló szaktudású tanárok mellőzése, tudásszint alatti foglakoztatása? Vajon megoldás a mélyinterjús-feladatmegoldós szóbeliztetés ellensúlyozni a hátszeles írásbeliket? Vajon már most törődjenek bele az iskolaigazgatók,  hogy intézményük színvonala jelentősen romolhat, vagy reménykedjenek, lesz még olyan kormányzati intézkedés, amely garantálja (minimum) az eddigi minőséget? 

Ha az intézmények az elmúlt hét kormányzati intézkedéseit veszik irányadónak, bizony elgondolkodhatnak rajta, vajon mikor döntenek majd úgy az új mega-giga oktatási csúcsintézmény (KIK) illetékesei, túl drága a tehetséggondozás, felesleges pénzpazarlás az egész, semmi plusz óra, minden legyen visszaegységesítve a "rendezett világ" államilag ellenőrzött egyen színvonalába?

Vajon mi lesz a sorsa a köznevelési törvény felügyelte új, uniformizált generáció tehetségeinek? Lehet, hogy a rendszer úgy bedarálja őket, hogy soha nem tudjuk meg, mire lettek volna igazából képesek? Vagy vegyük csak egyszerűen tudomásul, hogy a NER nem a nemzetközi hírnevű orvosok, mérnökök vagy épp leendő magyar Nobel-díjasok keltetője?

"Az Új Nemzedék Jövőjéért Program egyik legfőbb alapvetése, hogy Magyarországon a szükséges változások alapvető erőforrásai a fiatalok." De vajon nem bánik-e felelőtlenül a kormányzat ezzel az hihetetlenül gazdag erőforrással, nem vesztegetik-e el felelőtlenül a jövő tehetségeit?

És vajon a  tehetséggondozásra szakosodott tanárokkal mi lesz? A végső cél az, hogy ők is egyen-tanárokká váljanak egyen-tananyagot leadva egyen-gyerekeknek? De akkor miért lettek az adófizetők pénzén ilyen magas színvonalra kiképezve? Vajon mennyire gazdag ország az, amely megengedheti magának, hogy egy ilyen szellemi potenciált, egy tehetséges pedagógus-réteget veszni hagyjon?

Mondják, a tehetség utat tör magának - de azért a sok akadály lelassít, kiéget. Vagy egyszerűen csak arra készteti a tehetségeket és szüleiket, hogy minél korábban elgondolkozzanak azon, milyen rossz helyre is rakta le őket a gólya és utat törjenek maguknak egy másik, a tehetségeket jobban megbecsülő országba.

A tehetség mögött köznapi szavak rejlenek: szorgalom, szeretet, szerencse, de mindenekelőtt a kitartás. (James Arthur Baldwin)

Vajon megtudjuk majd, melyik iskola lesz az "egységes színvonal" mértékadója, melyik intézményhez rendezik át az oktatás világát? Ki fog derülni, kinek a gyereke jár oda, melyik párt melyik pártaktivistája tanít ott? És vajon ki és miért haragszik ennyire a magas színvonalú iskolákra? Esetleg valamelyik fontos ember gyermeke szerzett itt életre szóló kudarcélményeket, vagy pártkatonát rúgtak ki nem megfelelő tanítási színvonala miatt? Kinek fáj az, hogy igenis vannak tehetséges gyerekek, akik mást érdemelnek, mint a konfekció-oktatás, és kinek az érdeke az, hogy "hozzábutuljanak" a nagy átlaghoz?

És végül, de nem utolsó sorban, mi lesz azokkal a pedagógusokkal és igazgatókkal, akik többet adnak, mint az egyenszínvonal? Kezükre ütnek, fegyelmivel kirúgják őket? Tényleg ez a vizionált egyen oktatási rendszer az, amire szüksége van a magyar nemzetnek ahhoz, hogy "újra nagy legyen"?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

Aki lemaradt, még nem maradt ki - október 23-án bárki nyugodtan csatlakozhat akár a Milla és Szolidaritás, akár a III. kormánypárti tüntetéshez, vagy más szóval "békemenethez", de Jobbik is beszáll a programkínálatba, központi ünnepi nagygyűlését a Deák téren rendezi. 

A Milla-Szolidaritás és a Jobbik célja egyértelmű, de mi a célja az októberi békemenetnek? Mert valljuk be őszintén, honfitársaink döntő többsége szerint a menetek, tüntetések csak a legritkább esetben verbuválódnak a kormány éljenzésére - és ezt az a sok millió ember is tanúsíthatja, aki  a régi május elsejéken zászlót lengetett és mozgalmi dalok ritmusára lépdelt a tribünön álló nemzet nagyjai előtt ...

A békemenet küldetését Csizmadia László, CÖF-alapító, a CET elnöke anno így fogalmazta meg:

"A budapesti békemenettel Európában fellobbant az első jelzőtűz, és tanúságot tett róla, hogy még nehéz körülmények között is lehetséges szoros szimbiózisban élni a nép által választott kormánnyal, ha közel egységes a mögötte álló nemzeti akarat. A választókkal való folyamatos párbeszéd olyan védőburkot alakít ki a kormányzás körül, amely által az hosszú távon is megőrizheti demokratikus jellegét, és ezáltal kívülről nem támadható."

És aki nem volt még békemeneten, kimaradt a kormány tevékeny támogatásának és a hatalom melletti kiállásnak lehetőségéből, valamint nem érezhette a közös ellenség összekovácsoló erejét (2012. január 21-i felhívás) és az összegyűlt legszebb ruhás emberek fáklyás-gyertyás-szimbiózisos összetartozását:

"ismét elérkezett az idő, amikor nemzetünk szuverenitásáért és kormányunk mellett kell kiállnunk. Nem engedhetjük, hogy a bankbirodalom a pénzügyi vasfüggönyt leeressze hazánkra és Közép-Kelet-Európára." (a közlemény címe a "Magyarok a nemzetben", bármit is jelent ez).

És ahogy Kerényi Imre látta a helyszínen: 

"Kerényi Imre az Indexnek elmondta: meg kell mutatni az erőt. A miniszterelnöki megbízott szerint a tüntetésen mindenki nagyon normális, szépen fel van öltözve, mindenki csendes és nyugodt. Szerinte meg kell mutatni az erőt és ki kell vívni a tiszteletet. Mint fogalmazott, mi tiszteljük az EU-t és az USA-t, de elvárjuk, hogy cserébe ők is tiszteljék Magyarországot és az ország szuverenitását. Kerényi szerint olyan időket élünk, amikor a hatalom mellett kell kiállni. Szerinte a világnak kell megbékülnie a magyarsággal, mert félreértenek minket. Szeretné például, ha minél többen elolvasnák az alaptörvényt azok közül, akik beszélnek róla, például az Európai Parlamentben."

Aki lemaradt, annak békemenetes fíling közel 17 percben (mini riportokkal, szentelt vízzel, nemzeti színű keresztes szívvel, "We are proud Orbán our president"-tel):

Aki nem volt ott, az nem érezhette úgy, hogy Dr. Csizmadia László dicsérő szavai neki is szólnak: "(...) közös együttműködésünk világra szóló teljesítmény volt, megtettük, amit nemzeti szuverenitásunk és kormányunk védelmében lelkiismeretünk parancsolt", mindezért köszönetet mondott a szervezésben oroszlánrészt vállaló Bayer Zsoltnak, Bencsik Andrásnak, Széles Gábornak és Stefka Istvánnak, az ECHO TV-nek és a Magyar Hírlapnak. 

" ... a nemzetért és a demokratikusan megválasztott kormányért felvonulók a Civil Összefogás Fórum hívószavára és a Civil Együttműködési Tanácskozás csatlakozó erejére támaszkodva, soha nem látott egységes nemzettudattal a civilizált magyar polgárok állásfoglalását jelenítették meg az Európai Unió felé. (...) 
Összefogásunk elégedett mosolyt csalt a jelen lévők arcára, az emberek megérezték az egymásba vetett bizalom fontos üzenetét." (Csizmadia László)

"Csodálatos négyszázezres közösségünk 2012. január 21-én példát mutatott a hőbörgőknek. Csendesen vonultunk, jövőnkön gondolkodva." (felhívás)

És volt, amikor jó lett volna egy békemenet - ez történt a Schmitt Pál-botrány során, amikor Dr. Csókay András Ph. D. idegsebész felvetette, ideje lenne egy újabb  békemenetnek, ("Keresztény ember nem sértődhet meg, ahogy ő is teszi.  A Jóisten megadja az erőt neki. Ideje lenne egy nagy békemenetnek érte is.")

Ha pedig épp nem rántható össze egy sürgősségi békemenet, a résztvevők nevében a szervezők intézkednek, többek között februárban levelet írtak az Európa Bizottság döntése miatt Barrosonak, melyben "megdöbbenve és értetlenül" álltak a Kohéziós Alappal kapcsolatos felfüggesztés miatt - hiszen az a kormány, amely mellett 400 ezren békemenetelnek, nem érdemelheti ezt meg, a civil erőt pedig uniós szintre fejlesztik.

"Mi, a Civil Összefogás Fórumba tömörült több százezer polgár, továbbra is kiállunk az Orbán-kormány mellett, nem elfogultságból, nem azért, mert e kormány ne követett volna el hibákat az elmúlt szűk két évben. Hanem azért, mert hosszú évek korrupt és tehetségtelen kormányzása után ez a kormány valóban az állampolgárok érdekeit képviseli és úgy áll ki az ország érdekei mellett, ahogyan azt a többi uniós ország is teszi. Tudniuk kell Önöknek, hogy ha a következő időszakban is úgy érzi az általunk is képviselt állampolgárok többsége, hogy Magyarországnak nem megérdemelt döntéseket és bánásmódot kell elviselnie, akkor a civil erőben rejlő lehetőségekkel a hazai szint mellett akár európai uniós szinten is élni fogunk." (Sajtóközlemény)

 A tét viszont emelkedik: a békemenetes szervezők a Szolidaritás és a Milla október 23-ai óriástüntetésére szervezik rá saját kormánypárti megmozdulásukat, utólagos számháborúval, hol voltak többen az igaz magyarok közül, ki volt nemzetibb, hol ragyogott több fáklya és hol szólt több hazafias dal. 

Az pedig további jó hír, hogy a békemenetesek békeidőben karosszékükben otthon, a meleg kályha mellett is magukhoz vehetik szellemi táplálékukat - nekik ajánlotta Kerényi Imre a most megjelenő kultuszkönyvtár sorozatot.

Ha pedig bárkinek is kétsége lenne, mi a békemenet igazi célja, mankóul Csizmadia László szavai e tárgyban,

• hogyan képzeli is a békemenet (és vajon szoros szimbiózisban vele a kormány is?) az unió jövőjét:

"Az unióra vonatkozó törvényhozás a jövőben legyen a nemzeti parlamentek dolga. Európai csúcsparlamentre nincs szükség. Mandátumuk lejártával csomagoljanak a képviselők!
Az Európai Parlament pártapparát­csikok szovjet típusú „dumájává” vált, miközben egyre gátlástalanabbul fogyasztja az európai polgárság közpénzeit. Felelős uniós kormányra van szükség, olyanra, amely végrehajtja a tagállamok közös határozatait! A kormány tagjait a tagországok parlamentjei válasszák meg! Az Európai Unióban a szakmai bizottságok tagjai valóban képzett szakmai kiválóságok legyenek! A szakmailag felkészült bizottságok lesznek majd alkalmasak jól átgondolt törvényjavaslatok és határozatok előkészítésére, melyeket a tagországok szakminisztereinek közössége bíráljon el, majd a tagállamok parlamentjei emeljék törvényi erőre többségi, vagy szükség szerint kétharmados szavazattal!" (Magyar Hírlap)

• valamint az együttműködést az IMF-fel és az Európai Központi Bankkal:

Ha az IMF és az Európai Központi Bank saját kezébe akarja venni Magyarország irányítását, akkor polgárainkra az örökös vezetőszáron tartás vár. Az ördögi bankvilág rácsos kapuja bezáródik. Látható módon az unió vezetősége a pénz fegyverével kívánja akolba terelni tagjait. (...) 

Az euró­pai polgárok nyilvánosságot kívánnak, pontosan látni akarják az IMF és az Európai Központi Bank hitelei felett a döntéseket, megunták, hogy a fejük fölött a bankok hizlalása érdekében olyan megállapodások születnek, amelyek a családokra örökös eladósodást hoznak. (...)

Az első olyan ország vagyunk, amely az általános gazdasági válság megoldását nem más népektől várja, igyekszik elkerülni az adományt, és saját erőből próbál kikecmeregni a slamasztikából. A példát mutató magatartást a tárgyaló banki partnereknek is meg kell érteniük, mert a rövid száron vezetést sem a magyarok, sem más európai népek nem fogadják el. (...)

(...) amikor a magyar kormány a saját bőrét kockáztatva konszolidálja az ország gazdaságát, a közjóra irányuló cselekedeteit támogatnunk kell. A polgárok kétharmados választási akaratát következetesen végre kell hajtani.

Vigyáznunk kell azonban, mert ez az út egészen más, mint amikor örökös vezetőszáron kívánják a népeket korlátozni. Ebből mi, európai patrió­ták, nem kérünk. (Csizmadia László, Magya Hírlap)

És ami a legfőbb kérdés: ez a békemenet-kormány szimbiózis mennyibe kerül a magyar adófizetőknek?

A rendőrség és a mentők vajon mennyit számláznak ki a biztosításért? Az önkormányzatok kapnak ellentételezést a közterület-foglalásért, az összetaposott zöldfelületért? Vajon vannak, és ha igen, mennyibe kerülnek a fizetett menetelők, illetve mennyit kóstál a lelkes kormánypártiak vidékről fővárosba szállítása? Ki fizeti a külföldi szolidárisok magyarországi turnéját?

Vajon milyen költségvetésből és ki finanszírozza immáron harmadjára a százezres nagyságrendű menetek logisztikáját, a kormánypárti transzparensek legyártását ("Nem leszünk gyarmatok", "Hajrá Orbán Viktor!", "Gátat a világuralmi tébolynak", "Ők értünk, mi értük"), a menetelők őrzés-védését, a közterület-foglalás díját, a tribünök felépítését, a szónoklatok technikai kiszolgálását, a szervezők költségtérítését, az önkéntesek uzsonnáját-forró teáját meg a mobilvécék kihelyezését? És most, októberben mennyit ér meg a Milla és Szolidaritás, valamint a Jobbik rendezvényének ellensúlyozása?

Még egy utolsó kérdés:

Vajon létezik ma hazánkban olyan buzgó kormányt támogató személy vagy szervezet, aki (ami) mélyen a zsebébe nyúlva sok-sok (több száz) milliót áldoz a kormány melletti szolidaritásra saját vagyonából?

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A kormány jövőre 90 milliárd plusz adóbevételt vár attól, hogy a pénztárgépeket rákötik az adóhivatal rendszerére. Számítások szerint kb. 40 ezer gép "korszerűsítésével" vagy lecserélésével lehetne megoldani a feladatot, kérdés, van-e egyáltalán esélye annak, hogy az új rendszer január elejére felálljon és a költségvetés felé csordogálni kezdjen az, ami eddig  nem talált oda.

A pénztárgépek eddig is fekete dobozzal voltak felszerelve - tehát ami abban szerepelt, az nagy eséllyel a könyvelésbe is eljutott. Más kérdés az, mi cserélt gazdát feketén, erre azonban az új rendszer sem jelent megoldást csak akkor, ha minden pénztárgép és pénztáros be van kamerázva és minden egyes árukiadást össze lehet kötni nyugtázott pénzmozgással. Ez azonban már a nagy testvér teljes beüzemelését jelentené - hiszen nemcsak a pénzügyi adatokat, hanem a videófájlokat is folyamatosan kellene rögzíteni egy hihetetlenül nagy méretű adatbázisba. És akkor még nem beszéltünk arról, ki nézné, ellenőrizné vissza a tranzakciókat és a sok feldolgozandó adat birtokában például hogyan is indulna el egy kiskereskedelmi egység adóellenőrzési eljárása.

Az érintetteknek az átállásra cirka két és fél hónapjuk van - benne az ünnepekkel és az ezzel járó fokozott kereskedelmi forgalommal. És amit az átállásról eddig nagy eséllyel ők sem tudnak:

1. Konkrétan kikre fog vonatkozni az új szabályozás: csak a kiskereskedők vagy beleesnek a nagykereskedők, szolgáltatók, vendéglátó helyek, jegypénztárak, stb. - azaz minden piaci szereplő, akinek van legalább egy pénztárgépe.

2. Milyen pénztárgépeket kell üzemeltetni január egytől - a régiket át lehet majd átalakíttatni vagy teljesen újakat kell beszerezni. És vajon átgondolta-e az intézkedés bejelentése előtt a Matolcsy-minisztérium:

• van ma hazánkban 40 ezer gép rövid határidejű átállítására kiképzett, (szerelés, programozás, stb.), elegendő mennyiségű, és a szükséges helyen rendelkezésre álló  szakember?

• mikorra határozza meg az illetékes hivatal, hogyan is történjen meg az átállítás, milyen feltételeknek kell megfelelnie az új pénztárgépeknek, melyik gyártó melyik típusa lesz elfogadva, milyen minőségű internetkapcsolat kell a kapcsolathoz, stb.? Vajon hogyan fog történni a pénztárgépek engedélyezése ilyen rövid határidő alatt?

• a NAV fel tud készülni ennyi idő alatt ilyen nagyságrendű adathalmaz fogadására (lesz megfelelő szervere, szakembere erre a célra)? És egyáltalán, mikorra tudja specifikálni, milyen típusú adatokra és milyen formában van szüksége a hivatalnak arra, hogy az adatrengeteg ellenőrzéshez felhasználható legyen? Vajon felmérték már, mekkora állományra lesz szükségük az adatbázis karbantartásához, az ellenőrzésekhez adatszolgáltatáshoz, valamint azt, mindez mennyibe fog kerülni? (Vajon megkérdezte a minisztériumból bárki is az adóhivatal illetékeseit, mit gondolnak az új intézkedés hatékonyságáról?)

• kinek és mikorra kell beszerezni a jelenleg használatban lévő sok-sok különböző típusú géphez a megfelelő plusz alkatrészeket? Ha felújítással nem megoldható, vagy csak irreálisan drágán és új pénztárgépek kellenek, mennyi idő alatt lehet ezeket beszerezni ilyen volumenben? Lesz erre felkent szállító, vagy a jelenleg pénztárgépek forgalmazásával foglalkozó cégekre hárul majd a hirtelen jött nagy feladat? Ha lesz új udvari beszállító, ez a cég már megvan, vagy hosszadalmas közbeszerzési eljárásra kell számítani, esetleg már ki is írták a gyorsított eljárást? Lesz vajon a cégeknek elegendő likvid tőkéjük a pénztárgépek ilyen nagyságrendű beszerzésére, vagy csak előlegre tudnak majd beszerezni?

• Mit tesz majd a minisztérium, hogy ne legyen hiány pénztárgépekből? És mi lesz, ha hiány lesz, mit érdemel majd az a bűnös, aki január elsejére ilyen vagy olyan okból képtelen lesz új rendszerű pénztárgéppel felszerelkezni?

• milyen internetkapcsolatra lesznek rákényszerítve azok a vállalkozók, akiknél jelenleg nincs megfelelő hálózat kiépítve? És ha olyan helyen vállalkoznak, ahol még a madár sem jár, nemhogy vezetékes kapcsolat? Be kell ruházniuk mobilnetbe, stb.?

3. A legfőbb kérdés pedig az, ki fogja kifizetni az új pénztárgépek miatti minimum 50 ezres költséget, arról már nem is beszélve, hogy havi plusz költségként fog jelentkezni az internet előfizetési díja is.

4. Ráadásul nem minden forgalom történik a pénztárgépeken keresztül - előfordul, hogy áramszünet van, elromlik a pénztárgép, stb. Ebben az esetben vajon be kell zárni az üzletet, vagy elég a nyugtatömb? És a nyugtatömbről hogyan kerülnek majd be az adatok a NAV rendszerébe? Utólag be kell ütni a pénztárgépbe, vagy maradhatnak papír alapon? Ha elég csak a szigorú számadásos papír és nem fognak egyezni a beérkezett pénztárgép adatok a bevallások adataival - ez nem lesz probléma?

5. És vajon naponta hányszor jelenti majd le az adatokat a pénztárgép az adóhivatalhoz? Egyszer, záráskor? Óránként? Vagy minden egyes tranzakció után? És ha éppen nincs internet kapcsolat akkor mi van, ki lesz a bűnös, az internet-szolgáltató vagy a kereskedőnek kell bizonyítani, nem adócsalási okból nem tud épp adatokat lejelenteni? Büntethető lesz majd az az internetszolgáltató, aki akár egy hétig is molyol majd egy-egy hibabejelentésen, "adatszolgáltatás gondatlan akadályozása" címén?

6. Ha egy kereskedő likviditási gondok miatt nem tudja kifizetni az internetszámláját (vagy elmarad azzal), akkor a kereskedést is abba kell hagynia azonnal? És ha szünetelnie kell, akkor milyen bevételből fogja kifizetni az elmaradt számláját? Praktikusan, ha internet kikapcs, vállalkozás örökre bezár?

És ami a legnagyobb kérdés, vajon tényleg akkora ma a különbség a pénztárgépbe beütött, de a könyvelésbe már be nem került tételek és az adózott forgalom között, hogy az új rendszer bevezetésével éves szinten 90 milliárd be fog kerülni a költségvetésbe? Ez 40 ezer pénztárgépre vetítve gépenként átlagosan évi 2,25 millió eddig eltitkolt adóforintot jelent a beütött de le nem könyvelt tételek után, 300 pénztár-üzemelési napot számítva pedig átlagosan napi 7 és fél ezer eltitkolt adóforintot (áfa, társasági és jövedéki adó, stb.). 

Az új rendszer továbbra sem fogja tudni kezelni a fekete forgalmat - ennek gyakorlatát továbbra is csak helyi ellenőrzésekkel lehet csökkenteni, így a próbaevő vagy épp próbakulcsmásoló adóellenőröknek ezentúl sem kell félniük attól, hogy munka nélkül maradnak. Sőt, a barter sem fog továbbra sem bekerülni egyetlen könyvelésbe sem, hogy adóforintokat fialjon a költségvetésnek: "varrok rád egy tetkót, ha kitisztítod a ruháimat" megoldások valószínűleg a jövőben is népszerűek lesznek.

Matolcsy biztosan tudja, mire jó ez a fél országot megmozgató, a vállalkozókat feleslegesen hergelő, plusz adóbevételt csak kis volumenben generáló intézkedés. Egyszer talán majd mi is rájövünk, addig pedig azon gondolkodunk, vajon ki fog majd mostanában beszállni a pénztárgép-bizniszbe.

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

Az új Matolcsy-program egyik 30 milliárd megtakarításos eleme a közszolgálati létszámstop - magyarul az, amikor a nyugdíjba vonulók helyét nem tölthetik fel. A kormányzat szerint ez 3 év alatt 22 ezer munkahely megszűntét okozza majd - a stop azonban nincs kiterjesztve olyan ágazatokra, mint az egészségügy.

Az elemzők szerint a 30 milliárdos megtakarítás túlzó, ám véleményük szerint a lépés annyiban jó, hogy tartós strukturális változást jelent, nem pedig egyszeri bevételt. 

De miért is eredményezne strukturális változást az, hogy a nyugdíjba vonulók helyett nem lehet senkit sem felvenni? Ha fontos, mással nem pótolható tevékenységű közszolga lép ki, helyette muszáj lesz felvenni valakit, hiszen a feladatot el kell látni, nem állhat meg az élet, osztályvezetői státusz nem állhat üresen csak azért, mert kiöregedett az, aki eddig betöltötte. Meg lehet belső forrásból is oldani az ilyen típusú hiányt például előléptetéssel, de akkor megint ott vagyunk, hogy a szamárlétra másik megüresedő posztját kell kívülről pótolni, ha ott is tényleges munka folyt. Azzal, hogy senkit sem ültetnek be a megüresedett felelős beosztású helyre, azzal valójában azt vallaná be az intézmény, nincs is szükség arra a posztra, az egész hivatal valójában akár a sóhivatal is lehetne.

A bürokrácia és a szervezetek önvédelme mindig működik: lehet, hogy egy kicsit tovább fog tartani, de előbb vagy utóbb kerül ember a megüresedett helyre, hiszen az intézménynek bizonyítania kell, szükség van rá, azt pedig egyetlen főnök sem szereti bevallani, hogy valójában kevesebb emberrel is elkocogna a munka, mint amennyi a rendelkezésre áll. Sőt, a hivatalok létszámának életeleme a folyton a növekedés (bizonyítva fontosságát), látható ez a miniszterelnöki iroda állományváltozásán is (lásd: Akik távol vannak a valóságtól)

"Orbán Viktor kormányfő 2010 április végén még arról beszélt, hogy feleakkora hivatalt akar maga köré, mint amekkora Bajnai Gordonnak volt, hogy megmutassa: kevesebb emberrel is lehet hatékony munkát végezni. A Miniszterelnökség körülbelül 50 fős induló létszámát azonban már augusztusban 94 főre emelték egy kormányhatározattal, majd 2011 őszére több mint két és félszeresére duzzadt az apparátus létszáma. Ezt követően év végén és 2012 tavaszán is felvettek újabb embereket. A március 31-i adatok szerint már 164-en dolgoztak a Miniszterelnökségen." (Háromszoros létszám és dupla bér)

Attól nem kell félni, hogy egy apparátus csak céltalanul teng-leng és nem talál magának feladatot - külső szemlélő számára a közszolgák rengeteg munkát végezhetnek még akkor is, ha tevékenységük valójában felesleges, erről gondoskodnak a széküket féltő vezetők. A gond csak az, hogy mélységi felmérések nélkül nem állapítható meg, valójában kire van szükség és kire nem, ki végez hasznos munkát és ki az, aki a hivatal önigazolásán ügyködik akár túlórában is, így a vezetők túlterheltségre hivatkozva akár egyre nagyobb létszámot is kilobbizhatnak maguknak.

Természetesen a gombamód szaporodó új hivatalok sem a létszámleépítés felé tartanak - augusztusban például megalakult a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal, amely szervezi a közszolgák továbbképzését. És ez a hivatal fenntartása nemcsak az itt dolgozókra korlátozódik: a kormány 2013-ban összesen 20 ezer közszolgálati tisztviselőt, 2014-től pedig évente már a teljes közszolgálati tisztviselői kart küldi továbbképzésre.   Ez a tanulmányi költség azonban nemcsak a központi költségvetést fogja terhelni - a finanszírozásból kivehetik majd a részüket a munkáltatók (minisztériumok, háttérintézményeik, kormányhivatalok, önkormányzatok), akik a kormány reményei szerint "az egyéni képzési igényeket is figyelembe vevő továbbképzési tervek alapján fogják beiskolázni a tisztviselőket". Egy biztos - ennek a továbbképzésnek a finanszírozását az adófizetőknek kell majd megoldani (takarékoskodás ide vagy oda), akár szükségük van a közszolgáknak okosodásra, akár csak feleslegesen töltik idejüket napokig az iskolapadban, távol feladatuktól.

A kormány reményei szerint a járási rendszer életbe léptetésével kevesebb közszolgára lesz szükség - azonban az oktatási giga-intézmény (KIK) felállítása már rámutatott egy-két olyan dologra, amit előre nem láttak Hoffmann Rózsáék. Az elképzelések szerint az intézmény munkatársait a jelenleg az önkormányzatoknál dolgozó, az oktatási területért felelős apparátusból akarják megnyerni. Kiderült azonban, hogy sok helyen nincs szakapparátus, vagy ha van is "szakapparátus"-nak nevezhető személy, az nem csak kizárólag az oktatási, hanem más ügyeket is intéz - és ha ő átigazol az új szervezetbe, a régi helyén nem lesz elvégezve a feladata. Ennek pedig mi a következménye? A járási hivatalban az oktatási részlegen nem önkormányzattól átvett közszolgák lesznek többségében, hanem olyanok, akik felvétele növeli a nettó közszolga-számot.

A járási hivatalok tehát egyáltalán nem biztos, hogy létszámcsökkenést fognak hozni a szférára - az új intézmények új gárdával állnak fel, de nem 100%-osan átvett emberekkel. Ha pedig azt nézzük, hogy a járási vezetők nagy eséllyel politikusok lesznek egyfajta "hűbéri" jutalomként, az szintén nem a létszámcsökkentést segíti elő (részletesen itt: Polgármesterek a pácban)

A most bejelentett szuper-leépítés tehát egyedül azokat fenyegeti, akiknek nincs hátszelük - ha fontos elvtárs rokonai, kevés eséllyel találják magukat az utcán egy poszt-tologatási akció után. És kik félhetnek? A végén kizárólagos alapon azoknak a státusza lesz megszüntetve, akik esetében úgy gondolják a feletteseik, ketten három feladatát is el tudják végezni. Ez azonban nagyon messze áll a struktúra-váltástól, meg bármilyen reformtól (ésszerű változtatástól), ez csak ad hoc jellegű pozíció-megszüntetés.

"A bürokrácia egy olyan kihívás, amire válaszolni becsületes magatartással, a hülyeség iránti toleranciával, és szükség esetén buldózerrel kell." (Ismeretlen)

A fentiek alapján kétségesnek látszik, hogy a nyugdíjba vonulók pótlásának elmulasztásával, az iskolák átvételével meg a járások kialakításával összesen 22 ezer fővel csökken a közszféra, és mindez ténylegesen is 30 milliárd forintos megtakarítást jelent már a jövő évi költségvetésben is.

Külön érdemes megemlíteni a közigazgatási funkciók kiszervezését, mint kormány-gyakorlatot. Vajon mennyire költséghatékony az, amikor a minisztériumok és háttérintézmények feladatait, a döntés- és jogszabály előkészítést, valamint egyéb, szaktudást igénylő feladatokat nem közszolgák, hanem a Századvég végzi, ráadásul úgy, hogy arra valójában a kormányzati szakapparátus is képes lenne? Ebben az esetben a költség más (illetve párhuzamosság esetén dupla) soron jelenik meg - lehet mellett döngetni, mennyivel kevesebb a közszolgák fizetése, miközben tanácsadó díjakra akár a régebbi fizetések többszöröse is kiáramolhat. 

Természetesen vannak még ötletek arra, hogyan lehet a közigazgatás költségét csökkenteni - például kirúgni a közszolgákat és helyettük közmunkásokat alkalmazni olyan pozíciókban, ahol ez lehetséges (például szezonális pénzügyi vagy szociális munkák, stb.). Azért, mert a mostani Matolcsy-csomag nem említette meg ezeket a lehetőségeket, még nem jelenti azt, hogy a költségvetés nem fog ilyenfajta trükkökhöz folyamodni.

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!