Miért nem teszi fel újra Lázár János a parlamentben a 2010 novemberében már feltett kérdését?

A Fidesz utóbbi egy év alatt törvénymódosításokkal és a nemrégiben megjelent végrehajtási rendeletekkel gyökeresen átrendezte a magyar szerencsejáték piacot – az új szabályozás régóta jelenlévő cégek egy részét csődbe vitte, miközben új szereplőket helyzetbe hozott, megalapozva számukra az évszázad üzletének lehetőségét. A kérdések kérdése eközben 2010 novembere óta ugyanaz:

  „Miért nem érdekli az államot a pénznyerő automatákból származó bevétel, illetve hová tűntek és kinél landoltak a pénznyerő automatákból származó milliárdok? ” (Lázár János)

 A kezdetek

A folyamatot 2010. novemberében Lázár János indította el azzal a sejtésével, hogy a szerencsejáték bizniszben

 „adócsalással és megtévesztéssel mintegy 200 és 400 milliárdos haszonhoz tud jutni egy bizonyos érdekcsoport évente, illetve ennyit tüntetnek el az adóhivatalok és az állam elől... Feltételezhetően több ezermilliárdos adókiesése keletkezett a Magyar Köztársaság költségvetésének éveken át”.

 Matolcsy György statisztikai adatokkal alátámasztott választ adott Lázár Jánosnak, valamint megjegyezte,

 „a jelzett adókiesés mértékét eltúlzottnak tartom. Képviselő úr által hivatkozott számok forrása számomra ismeretlen, nem derül ki a számítás módja, így azok ellen őrzésére sincs mód. Az érvelés nemcsak számszerűségében problematikus, hanem tárgyi tévedéseket is tartalmaz, pl. a játékautomaták nincsenek kategóriákba sorolva”.

 2011. szeptemberében a NGM javasolta, a játékgépek után havonta fizetendő adó 100 ezer forintról emelkedjen 125 ezer (I. és II. kategóriás játéktermek) és 150 ezer forintra (elektronikus kaszinók). Az emelés indoka a költségvetés érdeke, illetve az arányos közteherviselés volt. Lázár János azonban zárószavazása előtt néhány órával benyújtott törvénymódosításában 2011 novemberétől 500, illetve 700 százalékos adóemelést javasolt, a törvénygyár pedig ez utóbbit fogadta el.

A Lázár-féle módosítás eredménye:

Amennyiben a Matolcsy-féle, Lázárnak is rendelkezésére álló egy évvel korábbi statisztikából indulunk ki, a törvénymódosítás eredménye előre borítékolható volt: a szerencsejátékban érdekelt vállalkozások többségének a drasztikusan megemelkedett adóteher a csődöt jelentette.

A nyerőgép-állomány 2004 végén volt a legnagyobb (33.141 db), ám 2010. III. negyedév végére már 24.385-re csökkent a számuk – többek között a válságnak és a növekvő adóterhelés hatásának köszönhetően.

A Lázár-féle javaslat valamiféle szuper-fekete gazdaságot vett alapul – semmilyen, a NGM birtokában lévő adat nem támasztotta alá, vajon miből tudja egy átlag-automata üzemeltető kifizetni a minimum ötszáz ezres adóterhet. A módosítás után a gépek száma egyötödére csökkent, míg az adóterhelés ötszörösére nőtt – tehát a költségvetési bevételek körülbelül azonosak maradtak, miközben munkahelyek ezrei szűntek meg és cégek tömege húzta le a rolót végleg (az E-Casino Szövetség becslése alapján a cégek 95%-a ment csődbe). A költségvetés kára 2011-ben még nem számottevő, ám 2012-ben az elmaradt társasági és helyi adó bevétel, valamint a megszűnő munkahelyek miatti járulék- és személyi jövedelemadó kiesés mindenképpen jelentős.

Az elmaradt játékadó-bevétel érzést tovább fokozza, hogy míg a 2011-es költségvetés 51,6 milliárd Ft játékadóval számolt, addig a 2012-es költségvetés az előirányzatot felemelte 78,4 milliárdra. Ezt az irreális tervezést nem indokolta a drasztikus játékadó-emelés sem – amennyiben más típusú játékadó (pl. a Szerencsejáték ZRt befizetéseinek) számottevő emelkedésével nem számolt a kormány, viszont a 2011-ben működő mind a 24 ezer gép megmarad, az sem hozta volna a majd 27 milliárdnyi különbséget. (Ez több mint egy millió Ft-os többlet játékadó bevételt jelentett volna gépenként az előző évhez képest).

A törvénygyárra jellemző, egyetlen képviselő sem kérdőjelezte meg (bár időt sem kaptak erre), hogy a szektor elbír-e ilyen adóterhelést, hanem mindenféle gondolkodás nélkül vittek csődbe cégeket, raktak utcára embereket.

A minisztérium az idén már közelebb került a realitásokhoz - a 2013-as költségvetési játékadó előirányzatot (175. oldal) visszacsökkentették 58 milliárdra, és láthatóan a későbbiekben sem vár a NGM számottevő növekedést. A helyzet faramuci, az újságírók kérdésére, hova lesz 4 év alatt 87,5 milliárd játékadó a szektorból, a válasz az lenne, soha nem is volt benne, ez azonban azt jelenti, be kellene vallani, az egész módosítás-dömping elhibázott, vagy pedig a cél teljesen más volt, mint amit a kormányzat hangoztatott.

Rogán Antal-féle módosítás

Tavaly szeptemberben azonban nemcsak a piac fehérítéséhez (azaz a kicsik tönkretételéhez) tette meg a Fidesz-KDNP a szükséges lépéseket, hanem Rogán Antal törvénymódosító javaslatával vadonatúj piaci szereplőket hoztak helyzetbe. Nem is akármilyenbe.

A szintén zárószavazás előtti, a törvénygyár tagjai által valószínűleg átgondolhatatlan módosítás teljesen átírta a szerencsejáték törvény játékgépekre vonatkozó részeit. Az új szabályok alapján

• ezentúl minden egyes nyerőgép központi szerverre lesz kötve, amely aztán az adatokat továbbítja az adóhatóságnak is (kötelezővé tették a szerver alapú üzemeltetést), illetve

• lehetővé tették a fotelból szerencsejátékot (azaz a nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszereket)

•  valamint jelentősen megváltoztatták, és átstrukturálták a nyerőgépeket üzemeltetők adókötelezettségét és egyéb fizetési kötelezettségeit.

1.

A központi szerver üzemeltetése és hatása a szerencsejáték piac szereplőire

(„nagy halak”)

A törvény meghatározza, ki kaphat engedélyt központi szerver üzemeltetésére, a piac szempontjából legfontosabb követelmény, hogy a cégnek a központi szerver üzemeltetését kizárólagos tevékenységként kell végeznie.

A kritériumok alapján az állami tulajdonban lévő Szerencsejáték ZRt nem lehet központi szerver üzemeltető, tehát a törvényhozók az államot, mint lehetséges piaci résztvevőt eleve kiiktatták.

A központi szerver rendszer tisztaságát, a játékprogramok jogszabályi megfelelőségét és manipulálhatatlanságát az audit biztosítja, melyre kizárólag az a szervezet jogosult, amely a jogszabályi előírásoknak megfelel, valamint az aláírás-létrehozó eszközök és egyéb elektronikus aláírási termékek tanúsítására kijelölt és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nyilvántartásába bejegyzett szervezet. Jelenleg egyetlen ilyen cég van Magyarországon, ez pedig a Hunguard Kft. A cég 1990-ben alakult, ám épp a törvénymódosítást követően 2011 decemberében új, 50%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tulajdonos lépett be a cég életébe Csík Balázs személyében. A személyi változás a törvény módosítása után, de még a végrehajtási rendelet, azaz az audit részletes szabályainak megjelenése, tehát a Hunguard Kft helyzetbe hozása között történt.

A törvényi szabályozás alapján az auditor magáncégnek olyan jogai vannak, mint senki másnak az országban:

• az auditra egyedüli feljogosított szervezet,

• jogszabály nem határozza meg az auditor díjazását, így annyit kér, amennyit nem szégyell,

• nincs sehol sem előírva, mennyi időt fordíthat maximum egy-egy auditálási eljárásra, így valójában ez a cég határozza meg, melyik piacra belépni kívánó szereplő szerverét mennyi ideig vizsgálja, elhúzza-e a hiánypótlást és hány kérdést tesz fel

• az auditor szakvéleménye ellen nincs fellebbezés, tehát ha a magáncég elutasítja a szakvélemény kiadását, a szereplő ki van tiltva a piacról és akár többszáz milliós beruházás mehet kárba.

A végrehajtási rendelettel tehát a NGM olyan helyzetet teremtett, amely alapján a piac egyetlen magánszereplője

• dönt az egész szerencsejáték szektor nagy halairól, azok piacra engedéséről, illetve a piacra lépés sorrendjéről,

• jogszabály biztosítja számára az extraprofitot (auditonként akár 140-150 millió forint körüli összeget is)

• a tanúsítványért folyamodó, de elutasított (azaz a piacról eltanácsolt) cégeknek is ki kell fizetniük az audit költségét

• döntéseit pedig maximum olyan bíróság előtt lehet megtámadni (például joggal való visszaélés jogcímén), amely Magyarországon egyetlen szakértőt tud csak bevonni, ez pedig maga a szakvéleményt kiállító szervezet.

Idén június 28-án megjelent végrehajtási rendelet alapján a WSG Kft (a WEBGAM játékszerver tulajdonosa) már teljesítette az audit követelményeit és megkapta a központi szerver működtetéséhez szükséges tanúsítványt. Szabó József, a kft ügyvezetője azt nyilatkozta, az audit 9 hónapos folyamat volt – tehát már a múlt év végén elkezdték azt, amire csak idén nyáron jelent meg a NGM rendelet. Tehát amennyiben a többi piaci szereplő arra várt, hogy a kihirdetés után lássanak neki az auditálási folyamatnak, akkor igen jelentős lemaradásban vannak a piacra lépés tekintetében.

A NGM biztosítja, hogy a központi szerver üzemeltetése az egyik olyan üzlet legyen hazánkban, amely az „álombiznisz” kategóriájába tartozik.

A végrehajtási rendelet alapján a központi szerver üzemeltetőjét a helyhez kötött szerver alapú pénznyerő automata esetén műszaki egységenként (terminálokként, konzolokként, stb.) havonta 30 000 forint + áfa illeti meg, mindezért a jogszabályban meghatározott minimális szolgáltatást kell nyújtania. A rendelet alapján minimum ezer, maximum 12 ezer gép csatlakozhat egy központi szerverhez.

A központi szerver üzemeltetőjét játékadó nem terheli, az adóhivatalnak a felügyeleti ellenőrzéséért díjbevételének 1%-át fizeti be, de legfeljebb havi 1 millió forintot.

Magyarországon az extra-adóterhelés mellett jelenleg kb. 4 ezer nyerőgép működik – ez a volumen maximum három társaság működését feltételezi. Amennyiben az új játékadó-szabályozás visszahozza a „békebeli” állapotokat, azaz a 25-30 ezer körüli gépszámot, az alapján sem feltételezhető, hogy több társaság fog belépni a piacra. Miért? Egyrészről egy szerverszolgáltatási szerződéstől nehezebb megválni, mint a gépjármű kötelező felelősségbiztosítástól (csak év végével, minimum 6 havi határidővel mondható fel), másrészről a minisztériumi engedély előfeltétele, hogy a kérelem benyújtását megelőzően minimum ezer szerződéssel kell rendelkeznie a leendő szerverüzemeltetőnek, ráadásul a nem helyhez kötött nyerőrendszer is visz majd el játékszenvedélyes kuncsaftokat. A piacot lehalásszák az elsők (melyik gépüzemeltető ne akarna minél hamarabb csatlakozni?), így a negyedik szolgáltató piacra lépése már szinte lehetetlen lesz.

A fentiek alapján egy-egy központi szerverüzemeltető társaságra – ha az üzlet fellendül – kb. 10 ezer játékgép fog jutni, bevételük a következőképpen alakulhat:

• a jogszabály alapján 1 gép után  beérkező 1 évi befizetés: 12 hó x 30.000 Ft/hó, azaz 360.000 Ft/év

• jogszabályilag garantált minimum-bevétel (nem számolva a 10% biztonsági ráhagyással, nehogy jogszabályi minimum alá csökkenjen a csatlakozók száma):

• 1000 gép 1 évi befizetése: 1.000 x 360.000 Ft, azaz 360.000.000 Ft (360 millió Ft)

• a piac újrafelosztása utáni átlagos éves bevétel cégenként (becsült érték): 10.000 gép 1 évi befizetése: 10.000 x 360.000 Ft, azaz 3.600.000.000 Ft (3,6 milliárd Ft)

A szerver-cég piacra lépésének költsége (beruházás tárgyi eszközökbe és szoftverekbe, audit és engedélyek költsége, stb.): kb. 1 milliárd Ft, a szerver-cég éves rezsije: kb. 200 millió Ft.

 A fenti becslés alapján első évben (12 hónapban) 1,2 milliárd költségre 3,6 milliárd nyereség jut – tehát kb. négy hónap alatt már megtérül a teljes befektetés, utána pedig garantált profitot termel, (10-16%-os társasági adókulccsal, valamint 2%-os helyi iparűzési adóval számolva) évente kb. 3 milliárd Ft adózott eredménnyel. És mindezt úgy, hogy az állam jogszabályilag kizárja, hogy a Szerencsejáték ZRt ebben részt vegyen, vagy az extraprofitot különadó terhelje.

Az audit cég szintén nem jár rosszul – az első évben 3-4 x 140 millió Ft (azaz cirka 560 millió Ft) bevétele lehet, a későbbiekben minden egyes, jogszabályban meghatározott szerver-módosítás után újabb audit szükséges.

2.

Szerencsejáték-szervezők (nyerőgép üzemeltetők) helyzete

(„kis halak”)

2011 novemberétől már nem adnak ki új nyerőgép-engedélyt, ez évben az összes gép engedélye lejár. A piacon lévő gépek üzemeltetőinek két választása van: vagy feladnak a szerencsejáték ezen ágazatával, vagy csatlakoznak valamelyik központi szerverhez. A jelenlegi, gépenkénti fix extrém adóterhelést egy új, lineáris, tiszta játékbevételt figyelembe vevő 33%-os játékadó váltja fel, azonban új költségek is megjelennek, így például a szerver üzemeltetőjének fizetett bruttó 38.100 Ft/hó, illetve a muszáj-internet költsége (kb. 5 ezer Ft/hó).

Az adó (és egyéb kötelezően megfizetett) terhelés az alábbiak szerint fog alakulni:

A régebbi NGM adatok alapján az I. kategóriájú gépek esetében 2006-2009 során 320-340 ezer Ft/hó átlagbevétel mellett az adóterhelés 31-35% volt, ez a szerver alapú rendszerben 45% lesz, míg a II. kategóriájú gépek átlagbevétele 177-195 ezer Ft körül mozgott, 51-55%-os adóterhelés mellett – ez az új játékadó esetében több, mint 55% lesz. Az is látszik, hogy a szektor már a gépenkénti 100 ezer forintos adóterhet is nyögte – 2004-2009 között a gépek száma több mint 20 %-kal csökkent.

A szerver alapú szabályozás esetén a II. kategóriájú gépek esetén jelentősen emelkednie kell az átlag tiszta játékbevételnek (kb. 250 ezer Ft-ra), hogy az adóterhelés volumene a Lázár-féle módosítás előtti szintre csökkenjen vissza, illetve az üzemeltetés rentábilis legyen, míg az I. kategória esetében a régi elvonási szint csak 1 millió forintos tiszta bevétel esetén áll vissza a 2010-es szintre.

Az új szabályozás további hátránya, hogy nem tesz különbséget a kétféle üzemeltetés között: a II. kategóriájú, úgynevezett "kocsmai" kategóriában az üzemeltetési költség gyakorlatilag nulla, ezzel szemben a prémium I. kategóriába tartozó nagyvállalatok működése sokkal bonyolultabb és költségesebb, technológiájuk fejlettebb, ráadásul épp ennek köszönhetően az engedélyeztetési eljárás is sokkal bonyolultabb és időigényesebb lesz.

A gazdasági válságra és a fizetőképes kereslet alakulására tekintettel elhanyagolható a valószínűsége annak, hogy valaha is visszaáll a piacon a több mint 30 ezres gépállomány, az adóterhek és a várható bevételek alapján a nyerőgépek jövedelmezősége továbbra sem fogja elérni a 2009-es szintet.

3.

Nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszerek

(„internetes nagy hal”)

Rogán Antal javaslata alapján a magyar törvényhozás engedélyezte a fotelból szerencsejátékot. A lépés több, mint felelőtlen – miközben a törvényjavaslatok az indoklásokban rendre a társadalomra veszélyesség csökkentésére helyezték a hangsúlyt, valójában egy olyan pörgős, nagyon könnyen hozzáférhető szerencsejáték lehetősége nyílt meg, amely olyan országokban sem engedélyezett, mint például Németország és az USA.

Az otthoni (irodai, iskolai, stb.) számítógépekről nagyon egyszerűen és gyorsan játszható játékok veszélye sokkal nagyobb, mint a kocsmai és játéktermi nyerőgépeké – ki sem kell lépni az utcára vagyonok elvesztéséhez, nem kell más játékosokkal keveredni és teljesen egyedül és titokban, távol a megvető (sajnálkozó) pillantásoktól lehet hódolni a játékszenvedélynek.

Az állam nem kaszál nagyot a nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszeren sem – a Rogán-féle törvénymódosítás alapján hihetetlenül alacsony beruházással kiemelkedő extraprofitot tud elérni az, aki megfelel a törvényi feltételeknek. De ilyenek nagyon kevesen vannak.

A törvény felsorolja a követelményeket – de vajon ki az a kiválasztott, aki rendelkezhet ma ilyen pedigrével hazánkban? Az,

• aki olyan helyet üzemeltet, ahol követelmény a személyazonosság-ellenőrzés és adatszolgáltatás (kaszinók igen, játéktermek, sorsolásos és tétes játékok nem)

• aki az elmúlt 10 évben megszakítás nélkül folytatta ezt a tevékenységet Magyarországon, tehát nem zárta be kaszinóját. Európa uniós versenytársak, újonnan piacra lépők kizárva.

Jelenleg hazánkban három kaszinó működik, ebből kettő Budapesten az V. kerületben található, amelynek polgármestere Rogán Antal.

• Las Vegas Casino (üzemeltető a Las Vegas Casino Kft, melynek tulajdonosa az Andy Vajna érdekeltségébe tartozó Las Vegas Casino S.a.r.l. (S.A.) 

• Tropicana (üzemeltető a 100%-os Szerencsejáték ZRt tulajdonú Belvárosi Kaszinó Kft)

• Casino Sopron (üzemeltető a Casino Sopron Kft, melynek tulajdonosa a Pannon–Partner Kft, amely felett a Casinos Austria International GmbH minősített többségű befolyással rendelkezik, valamint résztulajdonos még a Szerencsejáték Zrt)

A fentiek alapján - a törvény értelmezésétől függően - két-három cég (illetve ezek tulajdonosai) esélyesek csak arra, hogy nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszert üzemeltessenek a jövőben Magyarországon.  

Milyen beruházás szükséges a rendszer beindításához? A rendszert ugyanolyan központi szerverhez kell csatlakoztatni, mint a helyhez kötött nyerőgépeket. Jogszabály alapján rendszerenként átlag 1.000 játékos szolgálható ki egyidejűleg, ennek díja havi 3 millió Ft+ áfa (36 millió Ft+áfa/év/1.000 játékos). A cég saját hardver beruházása az üzlet méretéhez elhanyagolható, pár millió Ft-ból megúszható, különösebb net-felület fejlesztést sem igényel. A játékadó itt is a tiszta játékbevétel 33%-a, bár hírül sincs akkora állóeszköz befektetés-igénye, mint a helyhez kötött nyerőgépeknek.

Becslés alapján az üzletág várható éves profitja kb. 4 milliárd Ft, a törvényalkotó akaratának megfelelően mindez egy, maximum 2 társaság kezében fog koncentrálódni.

4.

A költségvetés bevételei

A folyamat

Az auditor cég szuper-gyors auditja után a WSG Kft engedélykérelmét már beadta a Nemzeti Gazdasági Minisztériumhoz – annak 90 napja van eldönteni, a WSG Kft megfelel-e a jogszabályi kritériumoknak. A minisztériumi eljárás mellett a nyerőgépek típusengedélyét (a Magyar Kereskedelmi Engedélyeztetési Hivatal Metrológiai Hatósága, 30 nap), valamint az egyedi engedélyeket is meg kell szerezni (NAV Szerencsejáték Felügyelet, 60 nap). A bürokrácia utolsó lépcsője az egyedi hitelesítés (hitelesítő labor és a Magyar Kereskedelmi Engedélyeztetési Hivatal, 30 nap). Tehát, ha mindenki betartja a határidőt, az 210 nap, azaz 7 hónap – ha tehát az első fecske, azaz a WSG Kft útját nem zsírozzák, az első helyhez kötött szerver alapú nyerőgépek valamikor 2013 március végén állhatnak először a játékosok rendelkezésére. Vannak szándékok párhuzamos engedélyezés kezdeményezésére, ám ebben az esetben is minimum 3 hónap az eljárási határidő. A NGM megígérte, felgyorsítják az eljárásukat a hatályos jogszabályokban foglaltaknak megfelelően, a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés elvének tiszteletben tartásával.

A probléma nem az, hogy a jó munkához idő kell, hanem az, hogy októberre-novemberre lejárnak a régi típusú engedélyek, 2012. december 31-én pedig a törvény rendelkezése értelmében minden régi engedély a lejárattól függetlenül érvényét veszti.

Lehetőségek: vagy extra sebességgel lezajlanak az engedélyezések, vagy a meglévő nyerőgépek engedélyét hosszabbítják meg a hatóságok, hogy ne tűnjenek el azok hónapokra a szerencsejáték piacról. A Lázár-féle „ne hordják a segélyt a gépekbe” hozzáállás alapján ugyan üdvös lenne, ha egyetlen gép sem lenne az országban, azonban a költségvetés bevétel-igénye mindenképpen lépésre kényszeríti majd a bürokráciát – mi lenne, ha hónapokig nem érkezne bevétel játékadóból?

„A Fidesz — Magyar Polgári Szövetség legfontosabb céljai közé tartozik honfitársaink egészségi állapotának javítása, a nemzetgazdaság talpra állítása, ésszerű - a társadalmi szolidaritás elvét figyelembe vevő - racionális fiskális politikával a költségvetési egyensúly megteremtése, az államadósság mértékének csökkentése.” (Lázár János törvényjavaslat, indoklás)

5.

A Magyar Szerencsejáték Szövetség álláspontja

A Magyar Szerencsejáték Szövetség 2012. július elsejei álláspontja szerint a végrehajtási rendeletek megfelelnek a szakmai kritériumoknak – tehát a szakmai szövetség semmi kivetnivalót sem talált a piac monopolizálásában, egyes szereplők piacra lépésének elősegítésében-megakadályozásában, illetve a központi szervert, valamint a nem helyhez kötött pénznyerő-rendszert üzemeltetők extraprofitjában.

A Magyar Szerencsejáték Szövetség nevében nyilatkozó Schreiber István elnök lelkesedése a Szövetség alapszabályának ismeretében végképp érthetetlen – e szerint a „Szövetség célja, hogy a szerencsejáték és szórakozató gépek előállítása, forgalmazása és működtetése területén tevékenykedő egyéni és társas vállalkozó, továbbá a szerencsejáték tevékenységben érdekelt személy vagy szervezet érdekegyeztetését, érdekképviseletét biztosítsa, koordinálja, és szakmai munkájukat elősegítse.”

A Szövetség elnöke által korrektnek minősített jelenlegi jogszabályi környezet

• az ágazat érdekeit csak részben veszi figyelembe, illetve

• egyes szereplők (a „nagy halak”) számára erőteljesen elősegíti a pálya lejtését,

• miközben a nyerőgép-üzemeltető kisebb-nagyobb, összességében 1.100 érintett magyar vállalkozás és 18 ezer vendéglátóhely bevételének aránytalan hányadát csoportosítja át a központi szervert üzemeltető 3-4 céghez,

• az érdekképviselt szektor talpra állását, munkahelyek teremtését pedig végképp nem támogatja.

 6.

Kérdések  a„kis halak” és „nagy halak” valamint a költségvetés bevétele tárgyában

1. Hogyan állhatott elő a szerencsejáték szektor szabályozásával kapcsolatban az a helyzet, hogy az 3-4 extraprofitot termelő magáncéget („nagy halat”) támogat, miközben a szektor többi szereplőjét (a „kis halakat”) aránytalanul terheli, a költségvetés pedig adómilliárdoktól esik el?

2. Hogyan fordulhat elő, hogy a Szerencsejáték ZRt, mint állami vállalat bizonyos tevékenységeket nem végezhet (lásd központi szerverüzemeltetés), pedig arra mind szakember gárda tekintetében, mint tőkeerőben képes lenne? Miért mond le az állam éves szinten kb. 20 milliárd Ft tiszta profitról?

3. Mi az indoka annak, hogy a központi szerver működtetéséhez szükséges auditálást csak egyetlen magáncég (Hunguard Kft) végezheti el, eljárási határidő és díjazás meghatározás, valamint a döntése ellen jogorvoslati lehetőség nélkül?

4. Hogy fordulhat elő, hogy a magyar törvényhozás egyetlen magáncéget hatalmaz fel arra, hogy az meghatározza, mely 3-4 magáncég léphet a piacra, illetve juthat arányaiban kis befektetéssel jogszabályilag meghatározott és garantált extraprofithoz?

5. Hogyan fordulhat elő, hogy olyan szerencsejáték üzletágat legalizált a magyar törvényhozás (nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő-rendszer), amely a legtöbb fejlett országban nagyfokú társadalomra veszélyessége miatt tiltott, ráadásul mindezt úgy, hogy egyéni képviselői indítvány alapján, zárószavazás előtti módosítás keretében a piacra lépést személyre (cégre) is szabta?

6. Milyen ágazati érdekképviseleti szerv az, amely a szerencsejáték szektor erősen korlátozott számú „nagy halának” aránytalanul kedvező jogszabályt szakmailag megfelelőnek minősít?

 És végül, de nem utolsó sorban, visszatérve Lázár János 2010 novemberi kérdéséhez:

 „Miért nem érdekli az államot a pénznyerő automatákból származó bevétel, illetve hová tűnnek, és kinél landolnak a pénznyerő automatákból származó milliárdok?

 Folytatás: A szerencse forgandó

És mi az eredmény?

1. A magyar diplomácia világhírre tett szert, hogyan lehet röpke pillanat alatt távoli harmadikként beletenyerelni egy országok közötti darázsfészekbe. 

"A regionális stabilitás és a megbékélést célzó folyamatos erőfeszítések érdekében a főképviselő és Füle biztos megerősíti az Azerbajdzsánhoz és Örményországhoz intézett azon felhívást, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, mind a helyszínen, mind a nyilvános nyilatkozatokban, a helyzet eszkalálódásának elkerülése érdekében" (Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, valamint Stefan Füle EU-biztos)

forrás: hir.24.hu

2. Örményország megszakította hazánkkal a diplomáciai kapcsolatát és a világ örményei összefognak ellenünk. Művészek, a tudományos élet prominens képviselői hallatják hangjukat az ügyben és tartják napirenden az örmény-azeri problémát, Orbán Viktor facebookját sem hagyták érintetlenül:

3. Magyar diplomácia: eső után köpönyeg - Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára hivatalába kérette Azerbajdzsán budapesti nagykövetét és diplomáciai jegyzéket nyújtott át neki, mely szerint Magyarország elfogadhatatlannak tartja és elítéli Azerbajdzsán lépését, azt, hogy amnesztiában részesítette Safarovot. Mindez azonban nem mentesíti országunkat a dilettantizmus vádja alól. 

4. Országunkat egy tál lencséért - már az ebay-en is téma volt hazánk - napokig licitálni lehetett Magyarországra. Az aukciós honlapról ugyan már lekerült az árverés, de vannak bejegyzések, amelyek emlékeztetnek az ügyre.

5. Beindult a mém-gyár - a humorban nem ismerünk tréfát.

• Hogy értelmezi majd a tanár a bűn, a büntetés, a büntetés megúszása fogalmát? Mi lesz, ha szóba kerül   a pénz hatalma,  illetve van-e annyi pénz, és ha van, mennyi is az, amennyiért egy baltás gyilkos is kegyelmet kaphat, mégha ahhoz a jogszabály szavait megtartva, de annak értelmét megkerülve kell eljárni?

• Mi lesz majd a tankönyv álláspontja, meddig ember az ember, hol kezdődik a szörny és meddig lehet mentséget találni a bűnökre? Mi a cél és az eszköz kapcsolata és szentesítheti-e az eszközt a cél?

• Hogyan ír majd a tankönyv a szabályokról, a kiskapukról, a protekcióról és a csoporthoz tartozásról? Mi lesz az álláspontja a puskázásról, másolásról, plagizálásról? Képes lesz-e a tanár a nagyobbaknak elmagyarázni, hogy azért a politikai életben nem mindenki tartja magát ahhoz, ami a tankönyvben van, és ezért még igen magas fizetést is kap? 

• Mit mond majd a "ne hazudj" elvről? Ha neked megéri, nyugodtan hazudj, csak ki ne derüljön? Ha pedig kiderül, aljas rágalom, amit az ellenfél terjeszt, csupa-csupa rosszindulatból? Vagy csak elég annyit mentség, "kérem, az már régen volt"?

• Hogyan rendezi majd le a tanár a diszkriminációt (Pistikével nem játszunk, mert nagyképű/csóró/büdös, stb)? Lesz-e téma, hogy csendben lehet piszkálni, csúfolni a másikat, de kővel megdobni már nem illik? Mit mond majd a kisebbségekről, korrekt lesz-e a hozzáállása a különböző izmusokhoz, mint például a nacionalizmushoz, rasszizmushoz, sovinizmushoz, patriotizmushoz?

• Hogyan fogja megmagyarázni a tanár, miért érdemel jobb jegyet Csabika, ha ugyanannyit tud Pistike? (talán mert anyukája karácsonyra ajándékcsomagot hozott a tanító néninek?) Elfogadják vajon a gyerekek a sokat hangoztatott szlogent, miszerint "ha sokat és kitartóan dolgoztok, ti is kaptok majd ugyanolyan ötöst?

• Mit mond majd az Ifjúsági Fórum/Diáktanács, stb. tanárvezetője, ha a tanulók egy része nem engedi szóhoz jutni a többieket? Ha csak bizonyos gyerekek tehetnek ki bármit a faliújságra, a többieknek pedig joguk van hallgatni? Így jártatok, választottatok volna más (jobb) diák-képviselőket? Vagy csak annyit, vannak egyenlőek meg még egyenlőbbek?

Nagy valószínűséggel a tanár heti egy órában az alap erkölcsi elvekkel fog operálni: a gyengéket meg kell védeni, mindenkit hagyni kell szóhoz jutni, a játékhoz is oda kell engedni a többieket, a gyakorlatban pedig nagyon hamar megtanulják a gyerekek, „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek”.

„Az etika csak a társadalom kifogása. Ködös és gyarló.” (Blood Plus c. japán anime)

A köznevelési törvény azonban azt is megengedi, hogy erkölcstan helyett a diák egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstan órán vegyen részt, ez pedig további komoly problémákat vet fel. 

Az oktatási kormányzat álláspontjának nagyszerű példája, amikor még tavasszal Réthelyi Miklós a "Lelki nevelés - hitoktatás - esély a holnap számára" című ökumenikus tudományos konferencián arról beszélt, hogy a társadalomban nagy várakozás tapasztalható a hittanoktatás és az erkölcstanoktatás kötelező bevezetése iránt. Az egykori miniszter szerint a vallásoktatás célja, hogy az "átprogramozza életünket a hétköznap szentségeivel", a többi között a létezés örömével, az alkotás, a nevelés, a szépség, a hasznosan eltöltött idő értékének és az egyes emberekben rejlő értékek szentségeivel. Ha nem is tudjuk, egy 60 órás etikatanárnak mit kell tudnia, Réthelyi ezen a konferencián kifejtette, milyen kritériumok vannak az ideális hitoktatókkal szemben:

• legfontosabb a pedagógiai elhivatottság,
• lényeges a szakmai tudás és rendezett magánélet,
• elemzőképességgel és filozófiai ismeretekkel rendelkezés,
• egyszerre legyenek elbeszélők és evangélisták,
• meg kell találniuk a mélyebb értelmét az általuk elmondott elbeszéléseknek, amelyeket az emberiség történetébe is el kell helyezniük
• a jövőbe tekintve kell beszélniük a jelenről, ugyanakkor vigasztalniuk is tudniuk kell
• kiváló módszertani ismeretek és annak használata szükséges,
• fel kell tudnia kelteni a gyermekek kíváncsiságát és el kell érnie, hogy a diákok ne csak hallgassák, amit elmond, hanem tudjanak kérdezni és önállóan gondolkodni.

• Vajon összeegyeztethető-e az alaptörvényben deklarált vallásszabadsággal, hogy az oktatási intézmény (illetve a kormányhivatal, járási hivatal, stb.) nyilvántartást vezessen arról, melyik gyermek milyen vallású? Tudja-e garantálni bárki azt, hogy ezek a listák nem fognak napvilágra kerülni, senki nem él vissza a tartalmukkal és nem indul boszorkányüldözés egyetlen felekezethez tartozó gyermekek és családjuk ellen sem? 

• Hogyan küzd majd a sztereotípiák, az antiszemitizmus és a vallási intolerancia ellen, ha a hittanos gyerekek kikerülnek az állami etikaoktatásból?

"Egy ember erkölcsi magatartása rokonszenven, neveltetésen és szociális kapcsolatokon és szükségszerűségeken kell hogy alapuljon; semmi vallásos alap nem szükséges. Az ember igazán rossz úton haladna, ha a halála utáni büntetéstől való félelem vagy jutalom reménye korlátozná." - Einstein, New York Times Magazine „Religion and Science", 1-4. o. (1930. november 9.); Berliner Tageblatt (1930. november 11.)

•  Mi lesz az ateistákkal? Milyen jogaik vannak és hol élhetnek vele? Nekik marad a 60 órás gyorstalpalós tanár? És róluk is készülnek listák, mint nem-keresztény elemek?

• Lesz hittantanári/hittan akkreditálás, egy elfogadott tanterv, aminek határait nem léphetik majd át az állam fizette nevelők? És vajon ha igen, minden felekezet számára egyaránt? Ki fog őrködni azon, hogy az oktató ne tömje tele a rábízott gyerekek fejét szélsőséges nézetekkel? Ki ellenőrzi, hogy a tanár nem tagad-e olyan, tudományos életben közmegegyezéssel elfogadott tanokat, mint az evolúció? Hogy viszonyulnak majd az ördögűzéshez, az inkvizícióhoz, a vallási intoleranciához, a bűnbánat elnyeréshez, az "egyetlen igaz hit" propagálásához?

"Ritkán ismerik be azt az igazságot, hogy a társadalom vezető személyiségei - a politikusok, értelmiségiek, a civil szervezetek és az egyházak vezetői - közül a tudósok igazából azok, akik elvezetnek minket az ígéret földjére. Noha gyakran tartják úgy, hogy a vallási csoportok nyújtanak morális és etikai iránymutatást számunkra, valójában ők is csak követik a tudományt - és nem vezetik." (Michael Brooks) 

Vajon mi a fontosabb, stadionok meg látványberuházások, új rendszámok,  vagy a felsőoktatás? Mielőtt  elhamarkodottan válaszolnánk, érdemes elolvasni a következő idézetet.

Vajon ki mondta és mikor?

"Csak a hírre, hogy tandíj lesz, több mint 26 ezerrel csökkent az egyetemre és főiskolára jelentkezők száma. Csak a hírre, kedves Barátaim! Több mint 20 ezer családnak azt üzente meg a magyar kormány, hogy hátat fordít nekik, menjenek Isten hírével. Nem törődik velük, nem adjusztálja őket, nem pallérozza a gondolkodásukat, nem fektet be a jövőjükbe. Én arra szeretném kérni a fiatalokat, hogy a következő egy hétben jöjjön meg az önbecsülésük! Ehhez egy érvvel tudom őket hozzásegíteni. Mert azt látom, minthogyha a kormányzati propaganda nem lenne teljesen hatástalan, és az egymással való szembefordítás jegyében egyre többen kezdenek azon gondolkodni, hogy tényleg én, akinek a gyereke sose jár majd egyetemre és főiskolára, és magam sem jártam, tényleg nekem kell fizetni, mondjuk, a magamfajta emberek gyerekeinek a taníttatását? És ha a fiatalok nem fognak talajt, ha nem állnak a két hátsó lábukra, és nem fogadnak el egy nagyon tisztelettudó, de önbizalomtól duzzadó, önbecsülésről valló pozíciót, akkor ez az érv el fogja őket söpörni. 

Az ellenválasz pedig úgy hangzik, hogy miután valóban, jó esélyük van arra, hogy magasabb állásba jussanak, hiszen ezért tanultak, bár a diplomás munkanélküliség elég nagy Magyarországon, de valahogy a végén mégis csak elvergődnek majd odáig, és az is igaz, hogy az átlagnál majd többet fognak keresni, bár ez sem mindenkire igaz, mert egy pedagógus ezt nemigen mondhatja el magáról. De a többség mégis, és ezt az jelenti, hogy több adót is fognak fizetni. Egy fiatal öt és fél év munkában eltöltött idővel az akkor fizetett adó többletével visszaadja a köznek azt, amibe az ő egyetemi és főiskolai tanulmánya került. Kvittek vagyunk. Megsegítettük egymást. A fiatalok kaptak az összmagyarságtól egy esélyt, hogy tanuljanak, ezt a magyarok egy befektetésnek tekintik, a fiatalok éltek vele, és aztán visszafizetik. Életük végéig tizennégyszer fogják visszafizetni. Az mindenkinek jó, nem? Mindannyiunknak! Ez mindannyiunk érdeke." 

előzmény:

Ki a gondos szülő?

Álomháború

Népszámlálás - a statisztika délibábja

A mérhetetlen mérése

Utólag már szabhatjuk ...

Hegyek vajúdtak, egerek születtek

„Korrekt, fair rendszer”

Újratervezés

"A Wekerle Terv a magyar kormány Kárpát-medencei térséget érintő stratégiai szintű gazdaságfejlesztési dokumentuma, amelynek célja a magyar gazdaság makroregionális léptékű célkitűzéseinek meghatározása és az e célok elérését szolgáló partnerségi, intézményi és finanszírozási keretfeltételek kijelölése." (Wekerle Terv)

"A Terv elsődleges célja a magyar gazdaság növekedési érdekeinek szolgálata azáltal, hogy hozzájárul annak Kárpát-medencén belüli pozícióinak erősödéséhez. A cél elérése érdekében törekszik a szomszéd országokkal való partneri viszony kölcsönös előnyök elvén alapuló elmélyítésére és a közösen támogatható és megvalósítható gazdaságfejlesztési programok azonosítására." (Wekerle Terv)

A Terv feketén-fehéren kinyilvánítja, cél a magyar gazdaság növekedése - és ha már határokon belül nem megy, miért ne próbálja bevonni a határainkon kívüli magyarok lakta területeket? De vajon hogyan akarunk olyan országokkal együttműködni, amelyekkel folyamatosan konfrontálódunk, ilyen vagy olyan okból nacionalista szóváltásba bonyolódunk? Ha hírünk hallatán a befektetők nem jönnek lázba, patriotizmusunk pedig egyáltalán nem nyűgözi le szomszédainkat? Ha képtelenek vagyunk saját jogszabályainkat hosszabb időn át hatályban tartani, ha az adótörvényeket akár évente többször is módosítjuk, kreatívságunk pedig kimerül újabb és újabb, eu-konformnak  nem mindig mondható adónemek kitalálásában?

A Wekerle Terv mindenesetre mégcsak nem is feltételezi, hogy szomszédaink megvétózhatják a kormány elképzeléseit. A 24 oldalas koncepció az alábbi területeket gondolja stratégiailag fontosnak, lehetséges ugrópontnak a felemelkedéshez:

A Kormány úgy érzi, itt az idő, hogy a 2014-2020-as uniós pályázatokban vezető szerepre törjön és projektgazdája legyen a határokon átnyúló fejlesztéseknek - miközben a magyar lehívások alig-alig csörgedeznek, az eljárások hatékonyságára tett lépések pedig sorra kudarcba fulladnak, Az jó lenne, ha magyar tőkeerős cégek gyakrabban részt vennének a szomszédok közbeszerzési eljárásaiban, ám ez csak igen szűk vállalkozói réteget érintene - a magyar cégek többségének alapvető likviditási gondjai vannak és legkisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy külföldön terjeszkedjenek.

A Wekerle Terv azt sugallja, Magyarország már nem elég, az egész Kárpát-medence kell - itt az ideje, hogy magyar bankok és vállalkozások terjeszkedjenek. Más kérdés, ha itthon pláza-stop, vajon mi lesz a szlovákoknál vagy a románoknál, ha a CBA hálózatot akar építeni? Ha utáljuk a külföldi bankokat úgy, ahogy vannak, szomszédaink vajon szeretni fogják az OTP-t? És mit szólnak majd a Közgép érdekeltségekhez, annak építőipari és kreatív ipari nyúlványaihoz?

Természetesen jó volna hinni, hogy a magyar vállalkozások majd a kormány erőfeszítéseinek következtében betörnek a szomszédos országok piacaira, hogy aztán megerősödve megjelenjenek az unió más régióiban is, de tudomásul kell vennünk, hogy kölcsönösségi alapon ugyanerre fognak majd igényt tartani a határainkon túliak is, akár magyarok, akár nem. Ahogy valószínűleg abba sem nyugszanak bele szomszédaink, hogy míg egyik oldalról Trianon újratárgyalásáról (az egyezmény érvényét vesztéséről) monologizálnak kormánypárti képviselők, addig a másik oldalról az ő szempontjukból akár beszivárgásnak, majd gazdasági gyarmatosításnak is felfogható tervet fontolgat a kormány. Vajon mi lenne a magyarok első reakciója, ha a magyarországi kisebbségek gazdasági hálózatot kezdenének építeni anyaországuk finanszírozására támaszkodva? (az antiszemita összeesküvés-elméletek már ismertek ...)

A terv nem áll meg az elvileg és általában téziseknél, természetesen már intézményrendszeri elképzelések is vannak, igaz forrásmegnevezés nélkül, így egyelőre nem tudjuk, mennyi adóforintot szán hazánk tőkeerős, beruházásra kész vállalkozásainak külföldi terjeszkedésének támogatására. A hagyományos intézmények mellett a kormányzat szeretne Kelet-közép-európai Növekedéskutató Intézetet, Kelet-közép-európai Közlekedéstudományi Intézetet és kiemelt figyelmet fordítanának a közbeszerzési információszolgáltatás hatékonyabb megszervezésére (ismerve az utóbbi évek közbeszerzési anomáliáit, ez utóbbi egészen biztosan külön örömmel tölti el szomszédjainkat).

A Wekerle Terv nem említi példaként a visegrádi négyek (V4) történetét - pedig a felemelkedés történelmi lehetősége ebben az együttműködésben is megvolt, ma már a kormányzat nem hajlamos dicsekedni az eredményekkel. 

A Tervnek vannak nemzetgazdasági szempontból is igen komoly és figyelemreméltó koncepciói, így például az élelmiszergazdaság területén "különösen fontos az élelmiszergazdaság vertikális integrációjának megvalósítása, lehetőleg olyan formában, hogy a termőföld tulajdonosai integrálják az élelmiszerek feldolgozását és értékesítését, vagyis a terméknek a földtől a fogyasztóig való eljuttatásának láncolatát". Ha végleges formájába ér a kormánypárt által levezényelt folyamat eredményeképp az új birtokrendszer, mi lesz a hazai, nem földtulajdonos élelmiszer feldolgozók és kereskedők sorsa, vajon bedarálják őket az új földtulajdonosok?

A Wekerle Terv alapján akciótervek fognak készülni. Várjuk őket.

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!

A várakozások szerint áremelkedést. És nem a sötétben bujkáló rémhírterjesztők szerint, hanem az EU támogatásával végzett felmérés alapján:  augusztusban az üzleti és a fogyasztói várakozások is romlottak és nagyon pesszimista hangulatot tükröznek

Különösen rosszak az ipari vállalkozások várakozásai, az ipari bizalmi index cirka a két és fél évvel ezelőtti szintre csökkent. Az építőipar bizalmi indexe is tovább csökkent, ahogy a kereskedelem készletszintje is, itt ráadásul a rendelések várható alakulása rég nem látott mértékben esett vissza. Egyedül a szolgáltató cégek körében javult a hangulat, illetve az üzletmenet megítélése.

A magyar gazdaság kilátásainak tekintetében a romlást valószínűsítők aránya továbbra is jelentősen meghaladja a javulásban bízókét, miközben a lakosság munkanélküliségtől való félelme erősödött.

A kereskedelemben az utóbbi egy hónapban jelentősen emelkedett az áremelést tervezők aránya, miközben az árnövelés átlagos mértéke is nőtt. Eközben jelentősen emelkedett a fogyasztók inflációs várakozása is, a GKI fogyasztói bizalmi indexe az erőteljes pesszimizmust jelző sávban ingadozik. (forrás: fn.hir24.hu)

Még ennél is negatívabb a mezőgazdaság kilátása - a kukorica becsült terméskiesése kb. 40%, ez pedig az állattenyésztés kilátásait rontja jelentős mértékben. A probléma méretét jelzi, hogy sürgős kormányzati reagálás nélkül a baromfi- és sertéságazat termékei jelentős drágulása várható, ez pedig továbbgyűrűzik majd az egész gazdaságon.

Hogyan tovább? Ha a kormányzat nem szedi össze magát, akkor a jövő még rosszabb lesz, mint amilyennek ma gondoljuk. A jelentős aszálykár miatt akár 30-40%-kal nőhetnek a baromfihús árak,  nem is beszélve a sertéshúsról és a tojásról. Ráadásul a magyar kukoricatermés előreláthatóan nem lesz elegendő az állattenyésztőknek, különösen ha a kormány tovább támogatja a bioetanol termelést (az ágazat igénye annyi, mint a teljes baromfi és sertéstenyésztési ágazat összigényének 70%-a). A probléma nem újkeletű - a termelési költségek már júliusban 30-40%-kal emelkedtek és az aszályról sem tegnap értesültek az illetékesek. Döntés azonban még nincs a kormányzat részéről, a bizonytalanság pedig nemcsak az állattenyésztők csődjét okozhatja, hanem nemzetgazdasági szinten is jelentős károkat okozhat:

• a tőkeerős spekulánsok felvásárolhatják a most még viszonylag "olcsóbb" kukoricát, hogy aztán később jóval drágábban adják el a tenyésztőknek (valószínűleg ezen a ponton tudna hatékonyan fellépni az állam intervenciós felvásárlással),

• az állattenyésztők versenyképtelenek a muszájból egyre magasabb árak miatt, piacuk jelentősen beszűkül,

• hiába a hazafias érzület és kampány, a fogyasztók képtelenek kifizetni az elszabadult árakat (felmerülhet, össztársadalmilag mennyire lehetne hasznos illetve költségvetésileg kigazdálkodható az érintett élelmiszerek áfájának csökkentése)

• a sokkal olcsóbb import hús átveszi a sokkal drágább hazai helyét az üzletekben (fogyasztóknak jobb, a termelőknek és a szektor munkavállalóinak már kevésbé)

• az erős forint miatt még a kurrens húskészítményeket is nehéz exportálni, a megemelkedett költségeket az árban továbbérvényesíteni (jelenleg az előállított baromfitermékek 40%-a exportra kerül)

• az állattenyésztők kénytelenek az állományt, az élelmiszeripari cégek pedig kapacitást csökkenteni, ez pedig magával hozza sok ezer munkavállaló elbocsátását (az állattenyésztés kb. 100 ezer munkavállalót foglalkoztat)

• a sokáig elhúzódó döntési folyamat az állomány csökkentését hozza magával, és hiába, bármilyen kedvező is az eredmény, egy-két hét alatt nem lehet visszabővíteni a kapacitást, a kevésbé tőkeerős vállalkozók kénytelenek lesznek bedobni a törülközőt.

A fogyasztók ebből mit éreznek? Ha drasztikusan emelkednek a hazai termékek ára, kevesebb hús kerül a kosarakba.

• Ha a kormány nem engedi be a külföldi termékeket, akkor jelentősen nő az infláció és hiába megy a propaganda, milyen is az egészséges étkezés, az emberek többsége azt képtelen kifizetni. Nő az üzemi étkezés meg a gyermekélelmezés árszínvonala és a vendéglátók is gondolkodhatnak, hogyan tudják megtartani a vendégeket.
• Ha a kormány beengedi a külföldi termékeket, az árszínvonal marad, viszont a magyar állattenyésztés végképp padlóra kerül, gazdaságok mennek csődbe, sokezer ember kerül az utcára olyan régiókban, ahol nincs munkalehetőség és egy húzóágazat lesz az enyészeté.

A kormánynak sürgősen lépnie kell, különben komoly problémák elé néz - napi cirkusz ugyan lesz a népnek (jóadag ideológiával és hazafiassággal körítve), a kenyérre azonban már nem kerül se szalámi, se szalonna.

Sákán Antal, a Magyar Sertéstartók Szövetségének elnöke nemrégiben az ATV Start című műsorában kilátásba helyezte, hogy amennyiben a gazdák a megemelkedett terményárak miatt nem tudják etetni jószágaikat, több száz disznót hajthatnak a Kossuth térre, a Parlament elé. (atv.hu)

Az új tervezet szerint lakhatási támogatást adna a kormány azoknak, akik legalább 100 kilométer távolságra ingáznak minden nap. Államtitkárok tudnának mesélni a juttatás nagyszerűségéről átlag 168 ezer Ft/hó támogatási összeggel, az egyéb ingázóknak viszont kemény feltételeket kell majd teljesíteni:

A támogatás annak az álláskeresőnek lenne nyújtható, 

• akit a munkaügyi központ legalább három hónapja álláskeresőként tart nyilván, és
• olyan munkaviszonyt létesít, hogy az állandó lakóhelye és a munkavégzés helye legalább 100 kilométerre van egymástól, illetve
• a munkavégzése helyén nem rendelkezik saját tulajdonú ingatlannal,
• a munkavállaló a támogatás időtartama alatt a rá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt ne érje el,
• a lakhatási támogatás segítségével létrejövő munkaviszonya (minimum heti 20 órában) keretében rendszeres jövedelemmel rendelkezzen, és
• a munkába lépést megelőzően, legalább öt munkanappal kérje a támogatás megállapítását,
• a foglalkoztatás létrejöttét pedig előzetesen olyan érvényes munkaszerződéssel kell igazolnia, amelyben szerepel a munkavégzés helye is,

• a nettó jövedelme pedig nem haladhatja meg a minimálbér 200 százalékát.

A támogatás mértéke pedig legfeljebb a mindenkori minimálbér, amelynek 60 százaléka a bérleti díj támogatására, 40 százaléka a közüzemi díjak támogatására nyújtható. A támogatást 18 hónapon át folyósítják.

• az első hat hónapban: bérleti + a közüzemi díj,
• a második hat hónapban csak a bérleti díj,
• a harmadik hat hónapban pedig kizárólag a közüzemi díj.

Amennyiben megszűnik a munkaviszony a támogatás ideje alatt, akkor ennek a folyósítását is megszüntetik.

A munkavállalóknak vajon a munkaügyi hivatalok fogják leszervezni a távoli munkahelyeket, vagy saját maguknak kell a nyakukba venni az országot és keresni-kutatni? Mennyibe kerül egy munkanélkülinek, hogy lakóhelyétől távol keressen munkahelyet? Erre honnan lesz pénze (pl. interjúkra járni), ráadásul akkor, amikor már lejárt a maximum három hónapig folyósítandó álláskeresési járadék? Vagy a tervezet készítői úgy gondolják, minden állás fent van a neten és a videó-interjúk is elterjedtek, személyes előzetes találkozóra már nincs is szükség?

Vajon számol a tervezet azzal, hogy a bérbeadók a későbbi esetleges káruk minimalizálása érdekében 2-3 hónapnyi bérleti díjnak megfelelő kauciót kérnek, tehát zsebből és azonnal cirka 100-150 ezer forintot? Ezt miből fogja kifizetni a már legalább három hónapja munkanélküli?

Mi lesz akkor, ha a munkavállaló munkahelye megszűnik, a bérleti szerződést viszont csak későbbi határidővel lehet felmondani? Ebben az esetben is támogatja majd az állam a költségeit, vagy a munkavállaló fájó búcsút inthet az előre letett kauciója egy részének?

Vajon hogy történik majd a rezsi elszámolása? A havi, kéthavi óraállás-lejelentések után, a számla megérkezése és határidőben kifizetése után utólagosan fogják több hónapos iktatással-ellenőrzéssel-számfejtéssel-csúszással kifizetni az igénylőnek? És vajon a közös költség közműnek számít, vagy arra nem lehet támogatást kérni? És mi van a közös költség közmű részével (közös villanyszámla, vízszámla), ezekről elegendő igazolást hozni a közös képviselőtől, vagy annak valamiféle számlát kell készítenie majd az illetékes hivatal részére? 

Vajon megkavarja-e az állam rendszerét, ha több támogatásra jogosult közösen bérel majd lakást? Ellenőrizni fogják, hogy csak olyan lakjon a bérleményben, aki jogosult a támogatásra? Tesznek majd lépéseket arra, hogy a támogatásra jogosult ne legyen "háziúr", ne fogadhasson magához al-albérlőt, aki a "főbérlő" zsebébe fizeti a rá eső bérleti díjat és rezsit?

Vajon mit szól ahhoz a leendő munkáltató, hogy csak korlátozott ideig számíthat a munkavállalóra, hiszen nem biztos, hogy az első félév elteltével az a fizetéséből ki tudja gazdálkodni a csökkenő támogatásból eredő plusz költségeit? És vajon ha lejár az összes támogatás és nem telik albérletre, akkor a munkavállaló tudja majd vállalni a mindennapi ingázást? És vajon lesz olyan értékes a munkavállaló a munkáltatója számára, hogy az támogatni kívánja majd a munkába járás extra költségeit?

Vajon az érintett munkavállalók hány százaléka fogja magát rávenni a munkahely-lehetőség miatti tartós költözködésre? Lesz esélyük arra, hogy a munkanélküliség-sújtott  zónában eladják ingatlanukat, hogy aztán legalább 100 kilométerrel arrébb hasonló adottságú másikat vegyenek?

Vajon az államnak mennyibe kerül a rendszer kialakítása, a kérelmek elbírálásához, a beérkező számlák számfejtéséhez szükséges apparátus betanítása és működtetése? Kiszámolta valaki, hogy ténylegesen mennyibe is fog kerülni a munkavállalók ily módon történő támogatása az adófizetőknek? Egészen biztos, hogy ez a legolcsóbb  és hosszú távon legcélravezetőbb megoldás?

A minisztérium ezzel a hihetetlenül bonyolult rendszerrel a jelenlegi, saját felmérése (a szóba jöhető érintettek köre, a bejelentett üres álláshelyek száma, a magyar munkavállalók alacsony mobilitása, stb.) alapján 1.500-2.000 fő támogatási igényére számít. Csepp a tengerben ...

A kormány javaslatát augusztus 28-ig lehet véleményezni ...

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

Haza hasonló a családhoz? Köztársasági elnökünk ünnepi beszédében a családalapításhoz hasonlította az államalapítást -  szerinte a család mindannyiunk számára az otthont jelenti, és az állam is ehhez hasonló: nemcsak otthonunk, hazánk is van a nagyvilágban és történelmi sikerünkként értékelhető, hogy

  "volt és mindig lesz a földnek egy szeglete, egy önálló európai állam, amelyre minden magyar a hazájaként gondol, aminek neve: Magyarország". (Áder János, index.hu)

Az átlagember úgy véli, államalapításban keveset vesz részt, legalábbis ritkán kelünk fel azzal a tudattal, „ma újraalapítom Magyarországot”, hiába is hangoztatja Áder János, hogy az átlagpolgár egyben államalkotó is. Valójában nem államot alapítunk, hanem adónkkal finanszírozzuk azokat, akik túlméretes küldetés-tudattal a XXI. században felvállalták ezt a giga-mega feladatot.

 "államalkotó nemzetünk tagjaiként ma is úgy érdemes magunkra tekintenünk, mint valódi alkotóira, újraalapítóira államunknak" (Áder János, index.hu)

Ha már az államalapításban nem is, a családalapításban kicsit járatosabbak vagyunk, a bizonyítványunk azonban nem valami fényes – 2011-ben például (becsült adatok alapján) 35.750 házasságkötésre 23.200 válás jutott, és akkor még nem is beszéltünk a legendásan rosszul működő házasságokról, a szociális munkások és a helyi rendőrök rémálmáról.

Ha a magyar beállítódást követjük, megfelelő felhatalmazást nyerünk, alkalmunk adódik és államunkat ténylegesen úgy kívánjuk újra-felépíteni, mint saját családunkat, a statisztikai adatok alapján nagy eséllyel a bíróságon kötünk ki. És nemcsak az akár évekig eltartó bontóperben élhetjük meg legszomorúbb napjainkat, hanem vívhatunk igazi „Rózsák háborúját”, elmarhatjuk a barátokat, szeletelhetünk bútort, zsarolhatjuk házastársunkat, lenyúlhatjuk a családi kasszát, eltilthatjuk/elidegeníthetjük a gyereket szülőpárunktól, boldogtalanságunkra hivatkozva naponta leihatjuk magunkat adómentes pálinkával, belekóstolhatunk a családon belüli erőszakba, kérhetünk szemérmetlenül magas tartásdíjat (hátha megítélik) és berendezkedhetünk parazita vagy parazita-tartó életmódra, egyéni szerencsénktől és habitusunktól függően.

Ha az államunk alapítása a családalapításhoz hasonlít, már értjük is a felvett kölcsönt: kell kéglire, bútorra meg autóra. Az ésszerűség nem követelmény, lagzira meg drága nászútra még ínséges időben is el lehet verni milliókat (nemzeti hagyományunk a cifra nyomorúság), ami pedig nem megy a családtagok önkéntes vagy kikényszerített hozzájárulásából, rokonok lenyúlásából, arra ott a hitel. Aztán vagy szerencsés a csillagok állása, vagy nem – a hajléktalanok is egyszer valakinek a családtagjai voltak, gyerekek, szülők, nagybácsik, nagynénik, de ilyen vagy olyan okból nincs családjuk, amire otthonként tudnának gondolni.

Vannak olyanok, akik menekülnek a fojtogató családból, zsarnok apától/férjtől vagy a féltékeny, gonosz anyától/feleségtől. Olyanok, akik inkább maguk is fejest ugranak egy új házasságba  vagy albérlet-létbe, csak szabaduljanak otthonról, a „családi melegből”. Ám egyre többen kénytelenek otthagyni igazi otthonukat, családjukat is – a nemzet hajléktalanjaiként külföldön próbálnak szerencsét, mert itthon esélytelen, hogy olyan munkát találjanak, amelyből emberi módon meg tudnak élni.

Ma már többszázezres nagyságrendű azok száma, akik családjukat, otthonukat hátrahagyva új hazát építenek. Akik nem érzik úgy, beletartoznak a „minden magyar”-ba, akiknek nem tűnik úgy, hogy „lelkük felemelésével” minden megoldódik és az újraépítés folyamatában a leg-leg családfő úgy számít rájuk, hogy egyben a megélhetésük is biztosított. Csak azt tudják, a befizetett adójuk számít, semmi más, valójában annyit érnek, amennyijük van. És az édeskevés. A nagy nemzetcsaládban icike-picike porszemek, akik gyakorlatilag teljesen érdektelenek a családfő számára, akik elszegényedésükkel támogatják a gazdag rokonok továbbgazdagodását.

 "Mi magyarok pedig a vérünkben hordozzuk a tudást, hogy ha a lélek emelkedik, csakugyan vele emelkedik minden"  (Áder János, index.hu)

Egyetlen, a történelmet érettségi szinten ismerő politikusnak sem lehetnek illúziói  - a lélek végül meghal, ha a testet nem táplálja semmi sem, függetlenül a vérben csörgedező tudásszinttől.  A napi gondokkal küszködve csak keveseknek adatik meg, hogy iránytűjük legyen „a haza mindenek előtt”. Hazánk történelme már megmutatta: a magyar, ha léte múlik rajta, mindent hátrahagyva kivándorol miközben tudja, van egy hazája a Kárpát-medencében, de ez a haza nem gondoskodik róla, nem biztosít neki megélhetést – ez a haza rútul elárulta őt. És bár lelkében mindig magyar marad, új hazát keres magának, olyat, ami befogadja, ahol nem koldusként tengeti napjait.

 …élni kell lehetőségeinkkel, amelyek "kapuja csak azok előtt nyílik meg, akik előrelátó tervekkel, bátor és okos tettekkel maguk látnak hozzá álmaik valóra váltásához" (Áder János, index.hu)

Igen, a magyarok tömegesen élnek a lehetőséggel. Előrelátóan (vagy kevésbé előrelátóan), de mindenképpen bátran és tetterősen idegen hazában látnak hozzá álmaik valóra váltásához. 

Előzmény:

Orbán Viktort mélyen érinti

Félmillióan emigrálnának a tündérmeséből

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

„Ha a személyenként lefőzhető, házi főzésben előállított pálinkamennyiséget nézzük, akkor az 50 hektoliterfokos pálinka átszámítva már 86 liter 50 százalékosat jelent, ami az év napjaival elosztva napi 2,3 dl fogyasztását jelenti. Ez már olyan mennyiség, amely az egészségügyi világszervezet, a WHO ajánlása szerint hosszú távon májzsugorodáshoz vezet” (ado.hu)