Orbán Viktor "mélyen érinti", hogy minden második fiatal el akarja hagyni Magyarországot. Tegnap esti tévé interjújában pontosan úgy fogalmazott: "mélyen érint a dolog, elsősorban nem politikusként, hanem családapaként, mert a szüleikre is gondolok". "Ahelyett, hogy itthon unokákat szülnének nekünk, hogy egy nagy boldog családként éljünk, inkább külföldre mennek", véleménye szerint ez "rendkívül lehangoló és lesújtó adat".

Viszont arról egy árva szót sem szólt, hogyan kívánja megakadályozni az elvándorlást ő, és a kormánya. Az interjúban nem utalt arra, bármilyen intézkedést is fontolna annak érdekében, hogy a XXI. századi elvándorlás ne folytatódjon, ne sírjanak újabb és újabb szülők távolba szakadt gyermekeik után, a külhonban családot alapító fiatalok, évekig csak neten látott unokák, és nem utolsó sorban egy generációnyi adófizető után.

Mert a kormány csak integet a fiatalok exodusát nézve, emleget plusz egy millió munkahelyet, sorolja a statisztikai adatokat miközben a nagy cégek sorba jelentik be a tömeges leépítéseket, a munkaerő képzése  válságban van, az felsőoktatási tandíjak az átlagcsaládok számára kigazdálkodhatatlanok, a megélhetés pedig a diákhitel terhe nélkül is kockázatos.

Az pedig végképp nem hat meg sem gyermeket, sem szülőt, hogy a miniszterelnök le van sújtva. Nagy eséllyel annak örülnének a szülők, ha a gyermekeik biztos megélhetést találnának itthon, nyugodtan tudnának tanulni, családot alapítani és reményteljesen nézhetnének a jövőbe, és abban is biztosak lehetünk, a fiatalokat sem az itthoni gyermekvállalás valamint a "nagy boldog család" rémképe kergeti külföldre. Valamint az sem lenne baj, ha maguk a szülők is biztosan megélnének, támogatni tudnák gyermekeiket és nem kényszerülnének arra, hogy végső elkeseredésükben csak a hamuba sült pogácsát ajánlják fel keservesen felnevelt porontyaik készülő útibatyujába.

És ha már nincs azonnali, hathatós, számon kérhető cselekedet, van távoli, "egyszermajdcsak eljön Kánaán" ígéret: 

"Én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Magyarország olyan ország legyen, ahová vissza fognak jönni. Magyarországnak kell 5-10 év, és olyan ország lesz, ahova visszajöhetnek, sőt, jobb ország lesz, mint ahova elmentek" (Orbán Viktor)

Sovány vigasz. Vajon a fiatalok hány százaléka jön vissza, hagy ott csapot-papot, keservesen megtanult nyelvet,  felépített egzisztenciát csak azért, hogy újra Magyarországon keressen munkát? Vajon a honvágy az erősebb, vagy létezik a külföldi magyar mikrokolóniák megtartóereje, a német vagy angol óvodák-iskolák, a stabil, kiszámítható mindennapok vonzása? Máshol sem kolbászból van a kerítés, de a külföldi, nem mindig rózsás körülmények ellenére is egyre több és több fiatal érzi úgy, ez a kormány is csak útilaput köt a talpukra, nem becsüli sem őket, sem a tudásukat. És nemcsak arról van szó, hogy nem akarnak unokákat szülni és nagy, boldog családban élni - mert hát hova, miből? Választási lehetőségük az van, bőven: diákhitel, szülők lenyúlása, albérlet, jelzálog, fizetős bölcsőde, bizonytalan munkahely, stb. De aki jövőt akar biztosítani saját felnövekvő gyermekeinek, az nem építi fövenyre a házát, hanem biztos, szilárd alapokat keres azoknak, akikért felelősséggel tartozik.

Az interjúból egy dolog kiviláglik - Orbán Viktor és kormánya ténylegesen is lemondott a fiatalokról (költségvetésiül: egy generációnyi adófizetőről és egyben leendő adófizetők szüleiről ). Teljes bizonyossággal vigasztalhatja Orbán Viktort mélyen lesújtottságában: a szülők is sokat gondolnak rá.

Előzmény:

Pucoljuk tisztára Európát!

Szaporodjatok és sokasodjatok!

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

Miniszterelnökünk valami olyat tapasztal meg, mint még soha - milyen az élet a népszerűségi lista mélyén. Hiába a kormányzati hurrá-kommunikáció, a kormányszóvivő mellébeszélése, a közvélemény-kutatók olyan grafikonokkal álltak elő, mint még soha. 

"Az Ipsos 1995 márciusáig visszamenő adatbázisa szerint Orbán Viktor soha nem volt ilyen népszerűtlen, mint most: a népszerűségi mutatója általában 50 pont felett volt, de tavaly áprilisig soha nem csökkent 40 pont alá. Az első Orbán-kormány megalakításának idején, 1998 júliusában volt a legnépszerűbb, akkor 72 pontja volt, a kormányzás félidejében, 2000 májusában pedig 47. Tavaly április óta a 40 pontot sem tudta átlépni, és kétszer már 30 pont alatt is volt a népszerűsége."  (origo.hu)

 

Orbán Viktor népszerűsége a kormányváltás óta. Adatok forrása: Ipsos

Miniszterelnökünk sorsán osztoznak kedvenc párttársai is - népszerűségük lejtmenetben, követve főnöküket. 

Kormánypárti politikusok népszerűsége. Adatok forrás: Ipsos

A közvélemény-kutatásokból az is kiderül, az ellenzékből még nem emelkedett ki az az új vezér, akitől igazán félhetne a jelenlegi miniszterelnök. Az olló azonban zárul, sőt ... 

Pártelnökök népszerűsége. Adatok forrása: Ipsos

Az Ipsos szerint Mesterházy Attila már megelőzi Orbán Viktort népszerűségében úgy, hogy miközben az ő megítélése gyakorlatilag nem sokat változott, Orbán Viktoré drasztikusan süllyedt az elmúlt két évben. A nagy kérdés, kinek van tartaléka a felfelé mozduláshoz.

A pártok megítélésében azonban még mindig a Fidesz vezet - bár elvesztette szavazóbázisának a felét, de megszorítani még egyetlen egy másik párt sem lenne képes. A közvélemény-kutatók szerint a választók elbizonytalanodtak, és egyelőre úgy néz ki, senki sem tud olyan alternatívát kínálni, amely jobb lenne, mint a mostani. 

A Fidesznek be kell gyújtania a rakétákat, "le kell vágnia néhány vitorlát", hogy a gyorsnaszád tényleg gyorsnaszád legyen, a siker jéghegyének csúcsát elérje a hivatásos horgonyokkal is és az egész pályás letámadás ne a párt saját tragédiáját eredményezze, eltűnve a politika süllyesztőjében.

Kérdés, a jelenlegi eredményeket látva mit lép az ellenzék, elég dopping-e a most napvilágra került számok halmaza, lesz-e bárki is, aki kilép a politika színpadára mint Orbán Viktor kihívója.

forrás: [origo]

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

Új nemzeti konzultáció a láthatáron - most éppen a munkáról:  lista az összes választópolgárról, nyolcmillió boríték, kormány-zaklatta választópolgárok ("mi lesz velem, ha leírom, nem tetszik, ami körülöttem van?"), csupa-csupa jó véleményt visszaküldő kormányfan.

A listáról leiratkozni nem lehet (kötelező spam), bár miniszterelnökünk szerint aki nem akar többet kapni, az nem küldi vissza. Kérdés, mit szólnak ehhez, és legfőképpen hol  panaszkodhatnak mindazok, akik eddig sem küldtek vissza egyetlen borítékot sem, most mégis újra megtalálja őket a postás meg a konzultáció? Ráadásul mindez úgy, hogy horribilis összegeket emészt fel a választópolgárok megtalálásához a levelezési lista összeállítása, értelmes, ténylegesen szükséges és  a későbbiekben használhatóan megválaszolható kérdések gyártása, sokszorozás, postázás, érkeztetés, bontás, értékelés, a kérdőívet vissza nem küldőkről lista készítése (merthát ugye ők többet ilyet majd nem kapnak ...)

Az összeesküvés-elmélet rajongókban az a kérdés is felmerülhet, mi lesz azoknak a sorsa (milyen listára kerülnek fel, és később ki és mire használja ezeket a listákat), akiknek a beküldött kérdőíve nem fog megegyezni a Miniszterelnök által kitöltöttel és mi lesz, ha lesz egy javítókulcs?

E havi téma a munka - ötmillió munkahely országa (márciusban még 5,5 millió adófizető volt a cél), egyebekben pedig mindenki meg fogja majd találni a postaládájában a 16 kérdést, akár akar válaszolni rá, akár nem. Az azonban már most borítékolható, a visszaküldött, kitöltött kérdőívek nem fogják tükrözni azt a TÁRKI-elemzést, amely szerint

"a migrációs tervet fontolgató társadalmi csoportok közül kiemelendő, hogy minden második harminc év alatti magyar felnőtt, azaz a 18-29 évesek közel fele gondolkodik így, a Jobbik szavazóinak pedig a harmada tervezi, hogy külföldre költözik." (stop.hu)

Ők pártállástól függetlenül egy valamiben értenek egyet - nem hazánkban képzelik el a munka világát (konzultáció ide vagy oda), véleményük pedig valószínűleg a nyomdafestéket sem bírná. Az pedig, hogy a konzultáció eredményére hivatkozva egyszer majd csak lehet, hogy egy képviselő zárószavazás előtt benyújt egy módosítást valami salátatörvényhez, egyáltalán nem vigasztalja, és reménnyel sem tölti el őket.

Ha a munka, mint téma nem lenne elegendő egy új, drága konzultációhoz, kérdés lesz még a válságadók sorsáról is. Miniszterelnökünk ma reggel bejelentette: ő úgy fogja kitölteni a saját konzultációs kérdőívét (vajon ő is postán kapja majd?), hogy a válságadók ne tűnjenek el a magyar adórendszerből: 

"Miután lejárt a három év, most ismét el kell döntenünk azt a kérdést, hogy ezek csak egy átmeneti válságintézkedésnek voltak-e tekinthetőek, vagy pedig azt akarják a magyarok, hogy hosszabb távon is mindez maradjon része a magyar közteherviselés rendszerének. Én az utóbbira fogok szavazni, amikor kitöltöm a kérdőívet" (Orbán Viktor, hvg.hu)

E nyilatkozat fényében különösen érdekes a Századvég Alapítvány által (a Heti Válasszal és a Széll Kálmán Alapítvánnyal közösen) rendezendő Nemzeti érdek konferencia szponzor-felhajtási taktikája. A téma a második Orbán-kormány kétéves tevékenysége, melyre nagyvállalati szponzorokat várnak, 2, 3 és 5 millió forintos belépő-csomagok keretében. A hvg.hu információi szerint a pénzgyűjtő megkeresést azok a bankok, energiaszolgáltatók, biztosítók és telefonszolgáltatók is megkapták, melyeket reggeli interjúban említett, további évekre fenntartani kívánt különadók sújtanak, ráadásul a legújabb adóknak (távközlési adó, pénzügyi tranzakciós illeték, energiaszolgáltatók különadója, biztosítási adó) is ők az alanyai.

Kérdés, a ma reggeli bejelentés után a megkeresett cégek közül hánynak a vezetősége fogja úgy gondolni, szívesen áldoznak arra, hogy az Orbán-kormány eddigi munkájának nagyszabású dicséretét anyagilag támogassák és melyik vállalati képviselő fog jóízűen falatozni úgy, hogy közben a miniszterelnök épp nemzeti konzultációra hivatkozva ötli ki számukra az újabb és újabb sarcokat.

Vajon mindez mennyibe kerül és ki jár jól, mert az adófizetők nem, az biztos.

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A vendéglátóipart újabb támadás érte, most éppen (számukra) a legváratlanabb helyről - nem az ÁNTSZ orvosai razziáznak, a fináncok leltároznak vagy az adóellenőrök nyugtavadásznak és nem is az Artisjus kémei vizslatják a vendégek szórakoztatásául szolgáló képernyőket vagy a tűzoltók ellenőrzik a poroltókat.

Az érintetteknek e hónapban az MTVA honlapját kellett volna bogarászniuk, ahonnan megtudhatták volna időben, hogy a június 8-án kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság nyitómeccsét (és a többit is, meg az olimpiát is) csak akkor közvetítheti egy kocsma vagy bármilyen kereskedelmi célú rendezvényszervező, ha megszerezte az erre vonatkozó engedélyt, illetve be is fizette a díjat.

Az érintettek csak kapkodják a fejüket - mekkora valószínűsége van annak, hogy a tulajdonosok, üzletvezetők rátévednek az MTVA holnapjának eldugott aloldalára, esetleg megtalálják az egész adminisztrációt intéző Krea-Trend Kft-t? Pedig onnan mindent megtudhatnak, amit csak kell ahhoz, hogy nyilvános kivetítést szervezhessenek, magyarul az Európa Bajnokság és az Olimpia alatt a kocsmákban, kávézókban, vendéglőkben nézhessék a meccseket, versenyeket a vendégek.

A hepi bevezető:

"Biztosan sokan készülnek arra, hogy társaságban szurkoljanak kedvenc csapatuknak, hogy közösen nézzék végig a meccseket és az izgalmas versenyszámokat. Természetesen sokan tervezik azt is, hogy ehhez a közös szórakozáshoz helyszínt és igényes vendéglátást is biztosítsanak, megfelelő színvonalú technikai berendezések, kivetítők felállításával." (Krea-Trend Kft)

Kiegészítő információ:

"A Foci EB és Olimpia olyan kiemelt sportesemények, melyek bármely, Magyarország területén történő nyilvános kivetítésének kizárólagos jogát az MTVA szerezte meg – jelentős díj ellenében - az eredeti, külföldi jogtulajdonosoktól. Ezen jogszerzésre tekintettel a fenti rendezvények részét képező bármely sportesemény közvetítésére engedély kizárólag az MTVA-tól szerezhető, függetlenül az Artisjus részére fizetendő, előbb leírt jogdíjtól. Ennek megfelelően a Foci EB és az Olimpia közvetítésének nyilvános kivetítése esetében az MTVA részére kell megfizetni a vonatkozó díjakat."  (Krea-Trend Kft)

A letölthető, kitöltendő és visszaküldendő formanyomtatványon meg kell adni például a projektor fényerősségét, a LED-fal vagy óriás tévé kivetítő felületének négyzetméterét és komoly előrelátást tanúsítva azt is, mely napokon és mikor kívánják ezeket üzemeltetni. Arról viszont, mennyibe is fog kerülni nekik az egy-egy hónap, sok információt az érdeklődők előre nem kapnak.

Természetesen a fenyegetés sem marad el:

"Tóth A. Péter, a Krea-Trend Kft. ügyvezetője az [origo]-nak elmondta, egy vidéki kiskocsmának (30 fő alatt) 50 ezer forintjába kerül a teljes foci EB közvetítési jogának megvásárlása, az olimpia ugyanekkora költséget jelent. A nagyobb, 300 fő fölötti befogadóképességű rendezvények, például plázák projektoros kivetítése legfeljebb 600 ezer forintba kerül mind az EB, mind az olimpia esetében, a kettőre együtt viszont kedvezmény jár, 950 ezer forintért megkapják a rendezvény szervezői.

Tóth A. Péter elmondása szerint az MTVA feladata begyűjteni nemfizetőktől a díjat. A közleményében megfenyegette azokat, akik kereskedelmi céllal, nyilvánosan, de engedély nélkül vetítenék a sporteseményeket, hogy ez "a közvetítési jogok súlyos megsértését jelenti, így az ilyen cselekmények minden esetben az elmaradt díjak és keletkezett károk megtérítésére irányuló jogi eljárásokat vonnak maguk után".

[origo]

A kocsmatulajdonosokban (pár keresetlen szó elmormolása után) felmerülhet például:

• vajon miért nem lehet megkövetelni egy olyan szervezettől, mint az MTVA, hogy időben és a megfelelő csatornákon hozza nyilvánosságra, mit is vár el a kiskocsmáktól és a nagy vendéglátóipari létesítményektől?
• vajon egy kis előrelátással lehetett-e volna értesíteni az érintett cégek többségét (pl. az Artisjus-on keresztül), hogy ne a sajtóból az utolsó pillanatban tudják meg, milyen új fizetési kötelezettségük van?
• vajon kiszámolta-e valaki, hogy az újabb sarcot hogyan fizetik ki azok a kiskocsmák, akiktől elvették a játékgépek bevételeit, árszínvonalukat emelte a fogyasztási adó és a chipsadó, amelyeknek valami úton-módon ki kell gazdálkodniuk a megemelt minimálbéreket, áprilistól pedig nagy valószínűséggel csökkent a vendégek száma is a dohányzás tiltása miatt?
• Vajon a fővárosiak miért fizetnek többet (gyakran kétszer annyit), mint a vidékiek?
• És vajon a kocsmák kérhetnek vissza pénzt azért, mivel ők meg az MTVA csatornáit reklámozzák az oda betérőknek?

Vajon mi lesz a tulajdonosok döntése? Belenyugvóan bólogatnak, hogyne persze, eddig is fizették az Artisjusnak még a Thaiföldön beszerzett relaxációs CD magyarországi lejátszása után is a jogdíjat, bejelentették mikor hogy van nyitva a söröző meg a kávéház és azt is, hány fő tartózkodhat a vendéglátóipari létesítményben. Az újságírók tájékoztatása alapján azonnal letöltik a kft honlapjáról az adatlapot, rohannak befizetni a bejelentett fényerő és négyzetméter meg ki tudja mi alapján kikalkulált díjat, hogy aztán átírhassák az üzleti tervüket, újból árat emeljenek, elbocsássanak egy dolgozót a plusz teherrel sújtotta hónapokra vagy fogják magukat, előhúzzák a legendás magyar kreatívságot és olyan módozatokat keresnek, amelyekhez az MTVA-nak tuti semmi köze? Precedens van, lásd a "Karen Murphy esete a görög dekóderrel" ügyet (részletesen itt), aztán lehet menni egészen az Európa Unió Bíróságáig.

És mindez mit igazol azontúl, hogy a róka nem tud olyan gyorsan futni, hogy még egy bőrt ne akarnának lehúzni róla?

Ruchir Sharma, a Morgan Stanley fő stratégája szerint hazánk vesztes lesz, mivel „eljátszotta a nemzetközi piaci bizalmat. Rossz a híre. Pontosabban az a híre, hogy nem kiszámítható. Főleg gazdaságpolitikai értelemben nem az. Túl sok maguknál a politikai szöveg és ehhez képest túl kevés a növekedést megalapozni hivatott reform. Követhetetlen a taktikázás az IMF-fel, az EU-val, az egymásra épülő hírek a külföldi befektetők váratlan, meglepetésszerű megadóztatásáról, vagy az adók visszavonásáról."

Most éppen a kocsmárosok, vendéglősök ("kivetítősök") tudnának eposzt írni a kiszámíthatóságból és a jogkövető magatartás emberfelettiségéről.

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

Sziporkáznak az új ötletek a Fidesz háza táján - remek elképzelések látnak napvilágot, hogyan lehetne megoldani, csak a mindenre eltökélt, tuti kormánypárti szavazók juthassanak az urnákhoz 2014-ben. Igaz, a Velencei Bizottság jön vizsgálódni már az újonnan elfogadott választójogi törvény miatt is, de mivel eddig sem befolyásolta a kormányzati döntéseket egyetlen demokrácia-bizottság sem, így nem valószínű, hogy a további módosítások emiatt megrekednének tervezet formájában.

Először is a kormány azt szeretné, csak olyanok szavazzanak, akik jó előre felvettették magukat listába. Semmi bizonytalanság, "ha jó idő lesz, irány a telek, ha rossz, mehetünk választani". Vesszenek a bizonytalanok, akiknek fogalmuk sincs, kinek a kezébe helyeznék jövőjüket, azok meg pláne pokol tüzén égjenek, akiket a szavazófülkék megnyitása előtt két nappal vesz rá ismerősük, ballagjanak el a közeli iskolába vagy kultúrba és méltóztassanak beikszelni valamit. Az ideológia is megvan már: ne a populizmus meg a negatív kampány legyen a választások kimenetelét befolyásoló tényező, a szavazat reményében kajaosztók és láncszavazást szervezők se találják meg számításukat - a választásra az az ideális szavazópolgár menjen csak el, aki jó előre gondolkodik, tudja mit akar, biztos preferenciája van és még soha, semmilyen határidőt sem késett le.

Kérdés, mit érdemel majd az, aki tudomást szerez róla, hogy listába kellene vetetnie magát (egyesek szerint már ez is egyfajta műveltségi cenzus), szakít rá időt és elmegy ügyfélfogadási időben az illetékes hivatalba, sorban áll, okmányait mutatja, nyilvántartásba veteti magát, ha pedig valamit otthon hagyott, elmegy még egyszer. A kormánynak már hetekkel a választás előtt listája lesz arról, ki vetette fel magát és ki nem, aztán a különböző egyéb nyilvántartásokból utána lehet nézni, milyen irányultságú lehet az illető. Mert igen, addigra már lesznek ilyen listák is, lásd az állami iskolákban leadott hittan-igazolások listája, egyházi iskolákba járó diákok névsora, diákigazolványok, stb. Nem kell sok kitartás hozzá és már készen is van a helyi szintre lebontott táblázat, kik azok, akik nagy valószínűséggel kormánypártik, kiket lehet még a kötelező vasárnapi istentiszteleten befolyásolni, illetve kik azok a "rejtőzködők", akiket valamilyen módon az aktivisták még megtalálhatnak a választások napjáig hátralévő időben. Azok, akikről kiderül, kormányzatilag befolyásolhatatlan, hithű anti-fideszesek, valószínűleg külön fekete-listára kerülnek, vessenek magukra, ha ennek tudatában keresnek munkát. Mert az egyfordulós választásban mindent egy lapra kell feltenni, tehát mindenre előre fel kell készülni. És az információ egyedül a kormánynál lesz meg mindehhez.

A másik kérdés, lesz-e majd póthatáridő a listába jelentkezésre. Mert ha igen, azt is nagyszerűen ki lehet használni arra, hogy az örök mindent lekésőket és lustákat meggyőzzék, igenis be kell zarándokolniuk a hivatalba ahol jelezhetik, élni kívánnak állampolgári jogaikkal. Az ösztönzésre is lehetnek különböző eszközök különösen azok esetében, akik így vagy úgy költségvetésből kapják fizetésüket, vállalkozási díjukat akár mint a köz szolgái, akár mint beszállító vállalkozók. Mivel ezek a polgárok különösen zsarolhatók, valószínűleg gyarapítani fogják a helyi választói listákat. 

Ha nincs törvényileg póthatáridő, akkor is lehet ehhez az eszközhöz folyamodni, csak résen kell lenni - még a lista lezárása előtti napokban fel kell keresni a "mindent az utolsó pillanatra" hagyókat, akár a munkahelyi főnököknek, akár egyéb aktivistáknak. Kérdés, mi lesz azokkal, akik "ellenállnak", és nem vetetik listába magukat. Vagy azok, akik ugyan listába vetették magukat, de a végén mégsem mennek el választani, és még megtámadhatatlan, "elütött-a-villamos" típusú igazolást sem tudnak bemutatni.

Kérdés, melyik pártnak jó, ha nagy a részvétel és melyiknek kifejezetten káros, egyes szakemberek szerint a jobboldalira átmatematikázott-rajzott kerületek beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket és a végén azért az sem elhanyagolható momentum, a választófülke magányában ki mit fog majd beikszelni. Azt pedig egyelőre még senki sem számolta ki, mennyibe is fog kerülni ez az új típusú rendszer az adófizetőknek, mert olcsó nem lesz, arra mérget vehet bárki.

A másik ötlet (egyenes Orbán Viktor által bejelentve) a levélben szavazás. A szakértők már számolgatnak - átlagos választási hajlandóság esetén 4-5 listás mandátum sorsát dönthetik el azok, akik ugyan magyar állampolgárok, de nem Magyarországon élnek és nagy valószínűséggel a választások alatt sem tartózkodnak hazai szavazófülke környékén. A becslések szerint Kárpát-medencén kívül kb. 2,4 millió magyar származású él, Erdélyben pedig 1,1 millió választókorú magyar van. Hogy a végén valójában hányan jogosultak és akarnak is olyan ország politikai berendezkedésébe beleszólni, ahova adót nem fizetnek, ez még bizonytalan, de a szakemberek egyöntetű véleménye, hogy például Erdélyben a Fidesz támogatottsága elsöprő, miközben a Jobbiké kevesebb, mint az MSZP-é. A statisztikai adatok alapján tehát nem mondható a kormány számára túl rizikósnak a most beharangozott leveles szavazás.

Kérdés, az itthon adót fizető magyar állampolgároknak mi a véleménye arról, hogy szélsőséges esetben olyan pár mandátum lehet a mérleg nyelve, melynek sorsát azok döntik el, akik úgymond más micsodájával verik a csalánt, hiszen nem laknak itt, nem az ő pénzüket költi a leendő kormány és nem nekik kell elviselni a regnáló politikai elitet, nap mint nap az újabb és újabb ötleteket, megszorításokat. Vajon lehet őket kötelezni arra, hogy legalább egy évet töltsenek el abban a klímában, amit ők is elősegítettek? Vajon mit szólnának, ha például az általuk is megválasztott kormány baklövései miatt ők is készfizető kezessé válnának az alaptörvényünk értelmében és extra adót fizethetnének az uniós büntetések ellentételezésére?

Félidőben vagyunk, így bizton számíthatunk arra, nem ezek az ötletek az utolsók, amik a kormánypárti politikusok fejéből kipattannak annak érdekében, hogy még négy évet a hatalomban tölthessenek. 

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!

 A villanyszámlánkban ez is benne van ...

Siófok üdülőterület, 2012. május, a fák és az elektromos szolgáltató harcának vége.Vesztettek a növények és mindenki, aki arra jár. A látvány magáért beszél, torzók, megskalpolt-csonkított növények, itt-ott félig letört, száradó ágak, kertekbe bedobált méretes gallyak.

Vajon ez az egyetlen megoldás a XXI. században? Ez a szívet fájdító barbarizmus? Ennyit ér a sok-sok éven át épített és szépített környezetünk, ilyen látványt érdemlünk?

Az elektromos művek "szakemberei" nem vágták ki a fákat - ők csak a "szükséges" metszést végezték el, csak azt a "kertészeti szakmunkát", melynek ellenértéke szolgáltatási tarifájukba be van építve. Fizetünk, ezt kapjuk. És ebben a látványban részesülnek a Balatonhoz látogató turisták, igazi hungarikumként.

Az idő befejezi majd művet, az itt élők pedig eldönthetik, az elpusztult fákat hogyan hasznosítják, ha már alaposan kisírták magukat: fűtenek vagy bográcsolnak ...

Egykor büszke fenyő és nyírfa ...     

Ez tavaly tavaszi metszés, jövőre már csak szép emlék lesz ...

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!

Nemzeti vagyonleltárt hoz létre az egészségügyben az Emberi Erőforrások Minisztériuma - mondta Balog Zoltán az InfoRádió Aréna című műsorában: amíg nem tudjuk, hogy mink van, és milyen állapotban, addig "mindenféle gazemberségek lehetségesek, addig bizalmatlanság van". Márpedig az egészségügy a bizalmatlansággal halálra van ítélve.

"Ha egy beteg nem bízhat abban, hogy tudja, mi történik vele; ha az egészségügyi kormányzat nem tudja, hogy a pénz, amit ad, eljut-e a beteghez és valóban a gyógyítást szolgálja, vagy egy lobbicsoport kasszájába megy; ha nem tudjuk, hogy a fenntartásban milyen plusz források vannak, vagyis, ha nem átlátható a rendszer, akkor nem lesz bizalom, gazdaságosság, és a rendszer nem lesz finanszírozható - vagy hihetetlenül alul-, illetve felülfinanszírozott lesz, ahogyan most - magyarázta a miniszter. Ehhez szükséges a nemzeti vagyonleltár, egészségügyi kataszter létrehozása. "

Nemzeti vagyonleltárunk lesz a "gazemberségek" ellen, hvg.hu

• Vajon az illetékes miniszter fenti mondatai azt jelentik, az intézményfenntartóknak-tulajdonosoknak nincs "használható", felelősségteljes gazdálkodás keretében összeállított és aktuálizált leltáruk? Hogyan készítettek éves beszámolókat, jelentéseket, gazdálkodási terveket, ha eddig azt sem tudták, milyen eszközökkel rendelkeznek? Hogyan vettek fel hiteleket, készítettek felújítási-beruházási terveket, hogyan számoltak be a különböző tulajdonosi bizottságoknak, közgyűléseknek?

• kik ezek a volt tulajdonosok, túlnyomó többségében kormánypárti önkormányzatok? és vajon az ő gazdálkodásuk alatt "mindenféle gazemberségek lehetségesek", és a miniszter szerint a pénz "lobbicsoportok" kasszájába ment? Vajon Balog úr felkutattatja a bűnösöket, pellengérre állítja a "gazembereket"?

• vajon ha államosít az állam, akkor nem részletes, az utolsó szegre is kiterjedő leltár alapján veszi át az eszközöket? És alapvetően nem az kellene lennie első dolgának az új tulajdonosnak, hogy felméri az épület állagát, számba veszi az eszközöket és átvilágítja az addigi gazdálkodást? Miért olyan rendkívüli az átadás-átvétel leltára, hogy rádióműsorban kell bejelenteni, mint nagy horderejű, korszakalkotó eseményt, mint a felelős gazdálkodás újonnan felfedezett alappillérét?

• vajon miért van szükség hirtelen arra, hogy minden egyes vagyontárgy értékét újra megállapítsák, nem elfogadva az eddigi leltárakban foglalt értékeket? Vajon hány szakértőt kell országszerte alkalmazni arra, hogy felbecsüljék az intézmények jelenlegi forgalmi értékét, az épületek állagát, piacképességét, stb. figyelembe véve? Vajon másképp fognak viszonyulni miniszteriális szinten egy ősfás park közepén, méregdrága telken álló kórházhoz, mint egy vidéki lepukkant intézményhez?

• vajon a vagyonleltár egyik célja az, hogy a bármire is használható, forgalomképes ingatlanokat kivonják a rendszerből, azaz eladják, privatizálják? És mi lesz a sorsa az "olcsó" forgalmi értékű intézményeknek? Maradnak és pusztulnak tovább?

• vajon a vagyonleltár párosul egy műszaki felméréssel is, mely intézményekre kell a közeljövőben költeni és minimum mennyit azért, hogy használható maradjon, a gyógyító munka pedig emberi körülmények között folyhasson?

• vajon a leltározási kényszer kifullad az ingatlanok felbecslésével, vagy számba veszik a kurrens eszközöket és megpróbálják azok használatát optimalizálni? Esetleg az lesz a vége, hogy egyes, kicsi lobbierővel bíró kórházaktól átcsoportosítják az eszközöket a jobban helyezkedőkhöz? Lesznek majd kiürített "szegény-kórházak" és gazdagon felszerelt "VIP-kórházak"?

• vajon a leltározáson kívül elemzik majd az intézmények gazdálkodását hatékonysági szempontokból is? 

• elérjük-e vajon azt, hogy a központosítás eredményeképpen a várólisták régiónként ugyanolyan hosszúak legyenek és csak azok várjanak a szükségesnél többet, akik szombathelyiek lévén mégsem akarnak alföldi kórházba menni egy műtétért?

Hogy nevezzük azt, amikor először duplájára nő az adó, utána viszont a megszüntetni ígért adót tovább kell fizetni, csak más néven, és még az is lehet, hogy akár 10%-kal kisebb összegben? A kormány szerint javuló adópozíciónak.

A piac összes résztvevőjét "megnyugtatta" a Matolcsy-tárca közleménye, mely szerint  némiképp javul a távközlési szektor adópozíciója 2013-tól - a kormány eredeti ígéretének megfelelően 2013. január 1-jével megszűnik az ágazati különadó, tehát a távközlési szolgáltatóknak sem kell évente ezen a jogcímen 51 milliárd forintnyi adót fizetni. Ez egybecseng az eredeti ígérettel, mi szerint csak időlegesen kell meghúzni a szolgáltató cégeknek a nadrágszíjat. 

A kormányzat azonban felülírja az eredeti ígéretet: az ágazati különadó helyett lesz távközlési adó, de mivel a minisztérium számításai szerint a 2012. július 1-jével bevezetendő távközlési adóból éves szinten 44-45 milliárd forint bevétel származik, így a távközlési ágazat adó-helyzete januártól némiképp javul (ágazati szinten akár még 6-7 milliárddal is). Az is igaz azonban, hogy  2012 második félévében kétféle fizetési kötelezettség egyidejűleg lesz jelen az adórendszerben. Lefordítva: a távközlési cégek dupla mennyiségű adót fizetnek úgy, hogy az Európa Bizottság a távközlési válságadó miatt már eljárást kezdeményezett hazánk ellen.

A minisztérium szerint a távközlési adó forgalmi jellegű (nem a nyereséget terhelő) és a szolgáltatóknak kell megfizetniük. Az indoklás?

• Röviden: a távközlési cégek nem szavazópolgárok. 
• Hosszabban: "A döntés során azt is mérlegelnünk kellett, hogy a távközlési cégek teherviselési képessége lényegesen jobb, mint az előfizetőké, akiknek jelenleg európai uniós összehasonlításban kiugróan magas telefonszolgáltatási díjakat kell megfizetniük". 

Más kérdés, hogy bármely cég adót fizetni csak a bevételéből tud. Ha a bevétel nem elegendő az adó megfizetéséhez + az elvárt nyereséghez, akkor a szolgáltató igyekszik árat emelni. Ha nem tud árat emelni, választhat, vagy lehúzza a rolót, vagy tartósan veszteségesen működik és reménykedik, változnak a körülmények. Ha nem változnak (és az állami szolgáltató belépésével nem fognak, sőt), akkor a kivéreztetési időszak után zárja be a boltot.

A szolgáltatók megdöbbenése érthető: heteken át túráztatták őket mindenféle javaslat-tervezettel, hogy aztán a végén a javaslatban egy szót megváltoztatva az egész koncepció átalakuljon. Ki ne érezné úgy magát, hogy palira vették? Hogy a beígért különadó-kivezetés helyett dupla adót kapnak a nyakukba? Hogy az egyeztetéseken még arról volt szó, hogy az új adónem fogyasztási típusú lesz és az előfizetőket terheli, tegnap viszont már a szolgáltatók az alanyai a forgalmi típusúra módosult adónak?

Egy biztos, hogy hosszabb távon a szolgáltatást használók mindenképpen rosszul járnak - csak a kormány nem önmagát fogja velünk szidatni, hanem a multikat. Mennyivel hálásabb feladat azt szajkózni a szóvivőnek, hogy "nemzetközi összeesküvés" áldozatai vagyunk, a "galád multik" emelik magasra az árakat, mint azt, igen kérem, megint kaptak a szavazópolgárok egy új adót ajándékba. Azt azonban elfelejtik majd megemlíteni, ha az előfizetők fizetnék az adót, az sokkal olcsóbb lenne számukra, ha viszont a szolgáltatók kénytelenek beépíteni az árakba, az bizony minimum az áfa 27%-os mértékével növelt lesz, és akkor még nem beszéltünk olyan tételekről, mint helyi iparűzési adó vagy társasági adó. Az a havi 10 perces, azaz 20 forintos kedvezmény pedig csak arra jó, hogy generáljon dupla ennyibe kerülő adminisztrációt.

A szolgáltatóknak ezek után duplán fájhat a fejük: nemcsak az adót kell kifizetniük, hanem át kell alakítaniuk az egész belső elszámolási rendszerüket úgy, hogy eközben tisztában vannak azzal, az új állami távközlési cégnek erre már külön összeget nem kell fordítania.

És mit nyerünk mi? 

• drágább szolgáltatást
• egy olyan új állami vállalatot, melynek alaptőkéjét, beruházásait és esetleges elhibázott üzletpolitikája miatti veszteségeit mi, adófizetők álljuk, nyereségéből pedig csak kis eséllyel részesülünk,
• az állandó dilemmát, vajon mennyire lesznek szabályosak az új nagyvállalathoz kapcsolódó közbeszerzések, mennyire fog racionális gazdálkodást folytatni, mennyire lesznek hozzáértők a felső vezetők vagy a nagy elánnal létrehozott cég csak az épp kormányzó pártok kifizető helye lesz (lásd Erkölcsi kockázat, avagy a nagyvállalatok csapdája),
• újult erővel folytatódó uniós eljárásokat és versenyjogi pereket,
• az uniós büntetések miatti, alaptörvénybe foglalt készfizető kezességünket, majd a jogerős ítéletek alapján beállt fizetési kötelezettségünket és a büntetések kiegyenlítése miatti különadókat.

Előzmények:

A fecsegés ára

"Ki tudja milyen lesz" adó

Széll hozott, Széll visz ...

Erkölcsi kockázat, avagy a nagyvállalatok csapdája

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!

A kormány kimondta: mindazok, akik Robin Hood adó megfizetésére kötelezettek, eddig visszaéltek piaci egyedüli szolgáltatói mivoltukkal, kiemelkedő jövedelmezőségük érdekében túlságosan vastagon fogott a ceruzájuk. Különben hogyan értelmezhetnénk azt, miszerint a „verseny korlátozottan érvényesül, ezért a piaci szereplők képesek arra, hogy az egyébként alacsony társasági adószinthez képest magasabb összegű, jövedelmet terhelő adót fizessenek”?  És mi a megoldás? Hát nem az, hogy amennyivel indokolatlanul többet számláztak (és a jövőben számlázni fognak), fizessék vissza a fogyasztóknak. 

A Széll Kálmán 2.0. még sokakat bizonytalanságban tartott, bár abban mindenki egyetértett, az kizárt, hogy a Robin Hood adóval sújtott szektor megússza - ezt igazolva Matolcsy György bejelentette, lesz egy harmadik, 30 százalékos társasági adókulcs is a közművek  és az energiaszolgáltatók számára.  Sokan ekkor azt gondolták, nemcsak az ágazati különadó, hanem a Robin Hood-adó is megszűnik, beleolvadva az energiaszolgáltatók és közműcégek társasági adójába. A reményeknek és a káosznak a minisztérium pontosítása vetett végett (és törvényjavaslatban is megjelent): nem 30 százalékos társasági adó lesz, hanem él tovább az energiaszolgáltatók jövedelemadója, csak a mértéke változik nyolcról tizenegy százalékra. 

És vajon mit fognak erre lépni a cégek, hogy "optimalizálják" a plusz adójukat? Minden olyat, ami növeli az adó szempontjából figyelembe veendő költségeiket. Javíthatják, karbantarthatják a hálózatukat és kitalálhatnak minden olyan tevékenységet, amellyel csökkenthetik a befizetendő adójuk mennyiségét. Az biztos, legfőbb szempontjuk lesz, bármire is fordítják a bevételüket, az legalább náluk marad (és látszatja lesz), nem pedig mindenféle ellentételezés nélkül fizetik be a költségvetésbe. Jönnek majd a könyvelési trükkök, a nagyobbaknál az anyavállalatok és leányaik közötti igazolható pénzvándorlás. Ha kellően kreatív a felsővezetés és a könyvelőgárda, az állam úgy futhat a pénze után, hogy közben nem tudja bebizonyítani, a nagy cégek direkt az adóelkerülésre játszottak. A közműszámláink maradnak továbbra is indokolatlanul magasak, gazdasági erőfölényükkel és monopolhelyzetükkel továbbra is visszaélnek a szolgáltatók, csak még a költségvetésbe sem folyik vissza a túlzottságból származó hányad.

Sőt, ha túlzásba viszik a kreatívságot a szolgáltatók, közlik, az alacsony jövedelmezőség miatt (és hogy szegény állam ne maradjon hoppon), emelnék a szolgáltatások árait. Az ördögi kör létrejött, a kreatívságot megszokó cégek pedig hozzászoknak új magatartásformájukhoz - ha valaki a most még előre nem látható jövőben csökkentené az adókulcsukat, akkor sem fognak könnyen visszatérni az eredeti, extraadó előtti kerékvágásukba.

Ráadásul a saláta-törvény hosszabb távon ellenébe megy a nemzetközi tendenciáknak és a "zöldülésnek" is: teljesen felülírva a távhőszolgáltatás versenyképességéről szóló törvényt: a továbbiakban az adóbevétel a központi költségvetést illeti, tehát ezentúl nem kapják meg azok a célirányzatok, amelyek a távhő energiatakarékos felhasználását, szabályozását, mérhetőségét szolgálták. Így az adó eredeti, számon kérhető célja is megszűnt, maradt tisztán a költségvetési extrabevétel, mint mindent ütő kártya. 

És hogyan indokolja mindezt a minisztérium? A Robin Hood-adó kivezetésére azért nem kerül sor, mert Magyarország „egyfelől elkötelezett a költségvetési hiány tartásában, az államadósság csökkentésében, másfelől pedig a közteherviselés elvéből az következik, hogy az a vállalkozás, amelynek adófizető képessége nagyobb, magasabb adót viseljen” valamint az érintett energiaellátók körében a „verseny korlátozottan érvényesül, ezért a piaci szereplők képesek arra, hogy az egyébként alacsony társasági adószinthez képest magasabb összegű, jövedelmet terhelő adót fizessenek.” A minisztérium szerint az energiaellátókhoz hasonlóan működnek a közüzemi víz-, illetve hulladékkezelési közszolgáltatást végző cégek, tehát az a jogos, ha őrájuk is kiterjesztik ezt a típusú adót. 

Lefordítva: hogyan is érhető el extraprofit? Az energia- és közműcégek sokáig, jelentős eredményességet elérve nagy haszonnal működtek, vagyis indokolatlanul drágán adták el a szolgáltatásukat, túlságosan magas szinten árazták be rezsinket, és nem utolsó sorban magas áraikkal csökkentették a nagy energiaszükségletű cégek versenyképességét. Ennek megoldása pedig nem a szolgáltatások árának csökkentése (hogy több pénz maradjon a zembereknél és versenyképesebbek legyenek a hazai vállalkozások), hanem az, hogy akkor fizessék be a költségvetésnek az erőfölénnyel visszaélésből származó plusz eredményüket. Az állam meg majd arra költi a bevételt, amire nem szégyellni - stadionokra és egyéb presztiszberuházásokra, átkeresztelésekre, újabb és újabb hivatalokra.

És ezzel már kormányunk törvénybe is iktatja: a tisztességtelen ár alkalmazása után ha befizeti valaki az adót, már nem is annyira tisztességtelen az az ár, az erkölcstelenből erkölcsös lesz. A fogyasztó meg úgyis kénytelen fizetni.

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!

Már azt is tudjuk, mindezt hogyan képzelné el a Matolcsy-minisztérium: egy új baby boom-mal. Kérdés, mit szól ehhez az érintett korosztály és azok a munkaadók és egyéb intézmények, akikre ezernyi feladatot testálna az állam.

Az az alapvetés, hogy a gyermekvállalás nemzetgazdasági érdek, mert minden gyerekkel leendő adófizető születik, elfogadható. Az viszont már nem, hogy miért nem tartjuk itthon a mostani és a közeljövő adófizetőit? Miért parazoljuk el a fiatal munkaerőt (küldjük ki határainkon kívülre dolgozni), és miért reformáljuk olyanra felsőoktatási rendszerünket, hogy az ígéretes tehetségek tömegesen hagyják el az országot? Arról sem beszél senki a kormányzatból, ha velünk szemben a gazdagabb országok agyelszívást alkalmaznak, akkor vajon mi miért nem ösztönözzük a nálunk szegényebb régiókból az értelmiségiek (leendő jó adófizetők) Magyarországra bevándorlását? Ha túllépünk ezen aggodalmunkon és figyelmesen olvassuk a javaslatot, egy-két momentum megragadja a figyelmünket:

Mert mi is az oka, hogy kevés gyereket vállalnak a fiatalok?

• gyerekvállalás pénzügyi nehézségei: a nők kieső jövedelme és a több eltartott miatt bizonytalanná válik a családok megélhetése, ha gyereket vállalnak (így tanév vége felé aki finanszírozott egyszerre osztálykirándulást, nyelvvizsgát, sportfoglalkozást, pedagógusnapot, nyári tábort és ballagást, az tudja, mi az aggodalom tárgya). A minisztérium szerint családbarát adózással lehet orvosolni ezt a problémát - kérdés, ha nincs munkahely, hogyan lehet az adókedvezményt érvényesíteni. Sehogy. És láthatólag az egykulcsos adó bevezetése sem okozott gyermekvállalási kedv cunamit ...

• gyerekek mellett nehéz munkát vállalnia mindkét szülőnek. Hát igen, amikor hajnalban, hóban-fagyban, szakadó esőben az óvodába-iskolába szét kell osztani a gyerekeket, délután pedig összeszedni őket és maradék leckét csinálni, menedzselni kell a gyerekbetegségeket és egyéb vírusos járványokat, intézni a munkahelyről távolmaradást, lekezelni a "ne ijedjen meg kedves anyukat, de ...." telefonokat, lemondani olyanokról mint mozi, színház, koncert - mások nyűgjét látva sokan elgondolkodnak azon, hadrafogható nagyszülők nélkül mindezt hogyan lehet ép ésszel végigcsinálni. A minisztérium javaslata szerint ezen családbarát munkahelyekkel lehetne segíteni - kérdés, mai viszonyok között mennyiből és hogyan tud egy munkahely családbaráttá válni.

• kevés a bölcsőde, és a lakhatási, a közlekedési és az oktatási feltételek sem ideálisak. A bölcsőde-kérdést nagyrészt sikerült megoldani a vagyonnyilatkozatokkal és havi díjakkal (a 28 ezer Ft/hó nem hangzik túl családbarátnak), a lakhatási problémákról bárki, akinek azért van devizahitele, mert annak idején jó ötletnek tűnt így önálló panellakáshoz jutni, bőven tud mesélni, a közlekedés épp most lesz egyre nehezebb (lásd járatritkítások), az oktatási intézmények szabad választási lehetősége pedig egyre inkább beszűkül (például az óvodák és iskolák egyházi kézbe adása miatt)

• a minisztérium szerint elbizonytalaníthatja a leendő szülőket, hogy a társadalom is negatívan ítéli meg a gyerekvállalást (vajon mit jelenthet ez?), ezen a javaslatírók szerint a médián és az oktatáson keresztül lehetne javítani. (vajon hogyan képzelik el a gyerekvállalásra ösztönző reklámot?)

Abban nagyjából mindenki egyetért, ami hazánkban a mozgássérült parkolókártya intézménye körül van, az tarthatatlan és a rendszerváltás óta bárki bármit is ígért, valójában egyetlen kormány sem tudta a kérdést megnyugtatólag megoldani. Javaslatok jönnek-mennek, a jogtalan használók elenyésző, statisztikailag szinte mérhetetlen hányada időnként lebukik, egy-két elkövetővel példát statuál a rendszer, de valójában minden marad a régiben.

Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke ma reggel előállt javaslatával - fél évre el kellene venni azok autóját, akik parkoláskor visszaélnek a mozgássérülteknek járó igazolvánnyal. Az ötlet elsőre jónak hangzik, másodjára már kevésbé. 

Először is nem tekinthetünk el attól a lobbitevékenységtől, amit az ügyben a parkolási társaságok végeznek. 2011. első negyedévében például a Parking Kft. ellenőrei kiszámolták, hogy Budapesten a Teréz krt.-Andrássy út-Bajcsy Zs. út 359 fizetős parkolóhelyének 26 százalékán mozgáskorlátozott-igazolványt használó járművek álltak. Az ellenőrök becslése alapján ezeknek a járműveknek a 43,3 százaléka volt tízmillió forintnál értékesebb, vagyis csaknem a fele. A jogosulatlanul parkolók által ki nem fizetett parkolási díj joggal idegesítheti a parkolási társaságot, hiszen a lebukás ritka, bár időnként egy-egy rendőrségi razzia megteszi hatását. A "10 milliónál drágább autó" felvetés viszont demagóg - egyrészt honnan tudja az ellenőr, hogy az általa látott autó 10 milliónál többet ér, másrészt miért ne használhatna a kártyára jogosult drága autót, ha megteheti? Ha az autó márkáját is belekeverjük a sztoriba, helyesebb lenne az egész mozgássérült parkolókártya-rendszert átgondolni, és új alapokra helyezni. "Ócska" vagy "drága" autóval mozgássérültek számára fenntartott parkolóhelyre beállás nem szociális kérdés, hanem - többek között - parkolástechnikai: nagyobb hely, kényelmesebb ajtónyitási lehetőség, akadálymentes kialakítás. Aki látott már autóból kerekes székbe átszállót, az tudja, milyen problémákkal állhat szemben az, aki ilyen parkolóhelyet kíván igénybe venni. Ha átlépünk a parkolási díj megfizetésének kérdésére, már a szociális szférába tévedünk - akinek drága autója van, valószínűleg ki tudja fizetni a parkolási díjat is, de az a szöveg, miszerint "miért nem hagyta P+R parkolóban a kocsiját és jött busszal" szintén nem életszerű. Az sem elvárható magatartás, hogy kétóránként a mozgássérült sofőr két bottal kibotorkál és eteti újra meg újra a parkolóautomatát, miközben mondjuk egy orvosi vizsgálatra várakozik. A megoldás lehetne például a kártya kiváltásával egyidejűleg megfizetendő egyszeri "parkolási megváltási díj", ami alól természetesen a rászorultak felmentést kaphatnának. (A jelenlegi szabályozást lásd itt)

Azonban a közvéleményt (és reméljük a parkolótársaságokat sem) ők irritálják, hanem azok, akik rokonuk, ismerősük, esetleg számukra teljesen ismeretlen személy kártyájával ússzák meg a parkolás díj megfizetését, sőt - pofátlan módon beállnak a mozgássérültek számára fenntartott speciális helyekre is (lásd például az indafoto "parkolási szégyenfal" képeit). És mi a büntetésük?

• Vannak olyanok, akik lebuknak, mint például az a férfi, aki a Miskolci Rendőrkapitányság előtti parkolóban parkolt egy Jaguárral és jogtalanul használt mozgássérült parkolókártyát. A rendőrök igazoltatták, és megállapították, hogy jogcím nélkül, törvénytelenül használta az engedélyt, ezért őrizetbe vették. A sofőr két napot töltött a rendőrségi fogdában, a bíróság pedig 260 ezer forintos pénzbírságot szabott ki büntetés gyanánt. 
• Vannak olyanok, akik szintén lebuknak, igaz, nem rendőrség előtt, hanem például pártszékház előtt visszaélőkre vadászó szemfüles riporterek előtt. Az ő büntetésük youtube-videó.

Népfőiskolát minden járásnak - zászlót bontott a régi-új mozgalom. Az első lépésben még csak tizennégyet terveznek a Kárpát-medencében, hetet a határon belül, hármat Erdélyben, kettőt a Felvidéken, egyet-egyet Kárpátalján és a Délvidéken - nyilatkozta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke szombaton Lakiteleken a távirati irodának.

Az, hogy mit is csinál egy népfőiskola a XXI. század második évtizedében, sokak számára rejtély. Az ötletgazda Lezsák Sándor szerint a járási népfőiskolák abban különböznek majd a művelődési központoktól, hogy legalább 50 ember elszállásolására és étkeztetésére is alkalmasak lesznek, tehát bentlakásos képzést is lehet majd folytatni, de tehetségkutató programok lebonyolítására, vetélkedők megrendezésére és kisebb sportversenyek tartására is alkalmasak lesznek.

A népfőiskolai mozgalom bővítésének elméleti alapvetését négy most elkészült népfőiskolai füzet adja, a 2020-ig szóló stratégiai program tárgyában június elejéig folynak a műhelyviták, aztán hozzák nyilvánosságra. 

Amíg nem ismerjük meg a beígért stratégiai programot, teljes bizonytalanságban vagyunk, mi is lehet egy járási népfőiskola célja - azonban mielőtt végképp elkeserednénk, a Polgári Magyarországért Alapítvány honlapjáról kaphatunk némi információt. Kérdés, vajon tényleg (és ha igen, miért) van szükség arra, hogy minden járásközpontban legyen egy ilyen intézmény? 

"Orbán Viktor és Kövér László is tart előadásokat az elsősorban a fideszes képviselőket felkészítő kurzusokon a Lakiteleki Népfőiskolán. A tanfolyamokon csak ajánlással lehet részt venni, ahol többek között kommunikációt, roma- és nőpolitikát is oktatnak, de pszichológusok vezette önismereti tréning is van. (...)

Az Önkormányzati alapismereti képzésen általában 100-150 fő vesz részt. Itt – mint Balog Zoltán fogalmazott – „Fidesz-identitást” tanítanak, a polgári értékrendről és a konzervativizmusról beszélnek. Ezen csak a Fidesz legprominensebb politikusai adhatnak elő: Orbán Viktor, Varga Mihály, Kövér László, Navracsics Tibor és maga Balog Zoltán. (...)

A Lakitelek Alapítványt és Népfőiskolát Lezsák Sándor és felesége alapította, tervezte és álmodta meg a kilencvenes évek elején. Több sikeres vállalkozásnak és Nyugat-Európában vagy épp a tengerentúlon élő magyarok adományainak köszönhetően növekedett az intézmény. 
A Fidesz politikusainak képzésén túl számos egyéb kezdeményezésnek is helyet biztosítanak. Például a honfoglaláskori életmód-, vagy néptánctábor mellett közel egy évtizede minden nyáron itt rendezik meg a Kárpát–medencei magyar sakkbarátok találkozóját is."

Polgári Magyarországért Alapítvány; Profi politikusokat nevel a Fidesz

 

Olvasva a lelkes beszámolót, vajon a népfőiskolai mozgalom az egykori Marxista-Leninista Esti Egyetem (közkedvelt nevén "foxi-maxi") babérjaira tör? Vajon a "Fidesz-identitás" elsajátítása igényli, hogy minden járásban legyen egy olyan intézmény, amely erre képes és fel is van rá hatalmazva? A Lakitelki Népfőiskolának van vajon félretett pénze a terjeszkedésre, vagy külső forrást kíván bevonni? És vajon van olyan pénzintézet, aki hajlandó lenne finanszírozni az előreláthatóan milliárdokat felemésztő nagyszabású projektet?  (a Népfőiskola egykori zűrös hitelügyleteiről lásd az [origo] cikkét)

Vajon bárki is kiszámolta, mennyibe fog kerülni a 14 most bejelentett intézmény felállítása, üzemeltetése? És ha beindulnak, lesz rá igény, akar majd ott bárki is tanulni-játékos vetélkedni? Ki lesz használva az egyenként 50 fős szállás, tornaterem és a HACCP-kompatibilis konyha? Elegendő lesz majd a "több sikeres vállalkozás", illetve a külföldön élő magyarok adománya egy cirka 160-168 intézményt magába foglaló hálózat kialakításához-működtetéséhez? Vagy a szülők olvasó- és nyelvtábori hozzájárulása? Ha nem, ki fogja finanszírozni az országgyűlés alelnökének grandiózus álmát?

Egy régi Lezsák Sándor interjú is ad némi támpontot a jelenlegi anya-intézmény szellemiségéhez: ha az alapító atyán múlik, nem fordulhat elő, hogy bárki is "kamionparkolót akar csinálni, vagy giccskiállításokat akar szervezni, vagy homoszexuális nem tudom én milyen show-műsorokat" a Népfőiskola területén. A Lakitelki Népfőiskola hivatalos honlapján található még összefoglaló jellegű leírás, illetve a szervezett programok alapján az is nyilvánvalóvá válik, a főiskola világnézetileg egyáltalán nem semleges, hanem erősen keresztény irányultságú:

"Az élethosszig tartó tanulás, képzés sajátos formája például a Mindszenty Kollégium. A képzésen résztvevő katolikus, egyetemista és diplomás fiatalok uniós jogismereteket, alkotmányismeretet szerezhetnek, amelynek része a parlamenti gyakorlat és egy egyhetes brüsszeli tanulmányút is. Hasonló tanfolyam indult a protestáns fiataloknak Bethlen Gábor Kollégium címmel."

A Népfőiskoláról

Az sem tiszta egyelőre, milyen szerepet szán magának az új intézmény-hálózat és hogyan alakítja ki küldetését-arculatát. Középfokú vagy egyetemi képzést akar majd biztosítani? Kik lesznek a célközönség? A diákok, a munkavállalók vagy a nyugdíjasok? Vajon beszáll a felnőttképzésbe a szakképzés és az átképzés területén, hogy ténylegesen is piacképes tudást adjon a munkaerőpiacra belépni vagy ott váltani szándékozóknak? Lesznek akkreditált képzései, vagy inkább a tanfolyamok piacát célozza meg, esetleg megelégszik a nyugdíjas klub üzemmóddal? Megtartja a jelenlegi keresztény irányultságát vagy bevállalja az ateista, a zsidó vagy épp a buddhista tanulni szándékozókat is? Vajon a járási intézményekbe jelentkezéshez is kell majd "ajánlólevél", vagy csak a zártkörű politikus-képzésekre? És ha az egykori marxista-leninista pártiskola-hálózat ösvényére lép, vajon elérkezik-e majd az a pillanat, amikor a népfőiskola leckekönyvét ugyanúgy lehet venni online piactéren, mint az egykori foxi-maxiét?

A kormány az egyetemi képzés keretszámát az idén jelentősen megvágta és deklarálta, ingyen képzés senkinek sem jár: vagy sok-sok évet aláír a hallgató, vagy tandíjat fizet, a Széll Kálmán 2.0. alapján pedig további "reformok" várhatóak. Kérdés, a megszorításokra tekintettel vajon a népfőiskola mit fog tanítani, kinek és mennyiért? Lesznek államilag dotált képzések vagy csak fizetős kurzusok? Az állam határoz majd meg keretszámokat, vagy az intézmények csinálnak, amit akarnak? A diákhitel rendszerbe bekapcsolódhatnak majd a hallgatók, vagy saját forrásaikból kell megoldani a tandíjat? Vajon a munkaügyi központok beszállnak majd a népfőiskolás hallgatók toborzásába? És mit szól majd a munkaerőpiac a népfőiskolai papírokhoz, hogyan fogja beárazni azokat?

Vajon ki fizeti majd a politikai képzést, az adófizetőknek vagy az anyapárt költségvetéséből finanszírozzák? És végül, de nem utolsó sorban, kik lesznek a tanárok, milyen végzettséggel és szakmai tapasztalattal kell rendelkezniük a politikai pedigré mellett?

Lehet, hogy a stadionépítési láz után egy újabb drága hobbi felbukkanásának vagyunk tanúi?

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!

Vissza az eredeti állapotba - láthatóan kormányunk kedvenc időtöltése, főleg ha pénzköltést lehet hozzá párosítani. Kérdés, mi számukra az eredeti állapot, akár évszázadokat is időutazhatunk vissza, bár sajnálatos módon a Pannon-őstengerben lábat áztatni már nem tudunk. A hihetetlen költségvetési pénzeket felemésztő restitúció áldozata minden, amit csak a szimbolikus kormányzás zászlójára tud tűzni, ideológiai maszlaggal le tud önteni - akár támogatja valóságban is az a bizonyos kérharmad, akár nem.

 Az egyik ilyen szimbolikus kormányzási állatorvosi ló a Kossuth-tér. Az a tér, amely a Fidesz-ellenzék kedvenc óramutogató és demonstráló helye volt, az ország legfőbb tere, amely nyilvános illemhellyé és sátortáborrá alakult hosszú hónapokra. Az akkori tisztelethiány most átcsapott szinte vallásos áhítatba - pusztuljon minden, ami "kommunista", jöjjön vissza minden, amit Horthy Miklós is láthatott, akár szép, akár csúnya is az, akár van művészi értéke, akár nincs, a képviselők kocsijának pedig legyen végre nemzetbiztonságilag őrzött mélygarázsa, nehogymár fotózzák a rosszindulatú újságírók a lézerblokkolós kocsijukhoz igyekvő honatyákat meg elázzanak beszálláskor, ha esik az eső.

A kormány a "csak az a jó, ami legalább 70 éves" demagógia mögé bújva egy pillanatig sem érzi szükségét annak, hogy a projekt átláthatóságának látszatára ügyeljen, a következmény pedig az, hogy az ellenőrizhetetlen pénzkiáramlással együtt a Kossuth teret mint építési területet úgy, ahogy van, évekre kivonják a "tüntetésforgalom" alól. 

Mit tudunk eddig?

• az országgyűlés 2011. július 11-én fogadta el a rekonstrukcióról szóló határozatot, amely szerint 2014. május 31-ig át kell átépíteni a teret, amely így visszakaphatja 1944 előtti "képzőművészeti arculatát", a kormánynak pedig ugyaneddig az időpontig ki kell költöznie az Országház épületéből. 

A Kossuth tér 1943-ban, közúti forgalommal. 

• a feladat végrehajtására októberben 1,6 milliárd forintot tett félre a parlament. 

• a 2012. évi költségvetés sem fukarkodott a számokkal: az Országgyűlés fejezetben 530 millió forintot szántak az Országház épülete előtti felszín alatti parkoló építésének megkezdésére, 845 milliót a parlamenti látogatóközpont kialakítására és 1 milliárd 25 milliót a Kossuth tér történelmi rekonstrukciójára.

• a közbeszerzés, mint olyan sem zavar be, törvénymódosítással elérték, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva ne kelljen közbeszerzést kiírni.

• 2012. február közepén az Országgyűlés Hivatala kiírta a Kossuth tér átalakítását és a tér alatti mélygarázs, illetve látogatóközpont létrehozását célzó beruházási pályázatát. Kövér László nyilatkozata alapján a teret a „második világháborút követő kommunista szoborrombolások” előtti állapotnak megfelelően állítanák helyre, a föld alatti látogatóközpontban pedig információs iroda, ajándékbolt, büfé és mosdó is helyet kap. A buszok, trolik, autók ki lesznek tiltva, a téren csak villamos és kerékpárforgalom lesz, a parkoló autók eltűnnek a mélygarázsban. A tendert anélkül írták ki, hogy az érintett önkormányzatokkal egyeztettek volna, illetve figyelembe vették volna az érvényes rendezési terveket. De legalább azt a 180 civil szervezetet nem túráztatták túl sokáig feleslegesen, akiket még a Budapest Főváros Kormányhivatala által kezdeményezett társadalmi egyeztetés során a tér rendezéséhez szükséges szerkezeti és szabályozási terv módosításának véleményezésére kértek fel, mivel a tender megjelenésével kiderült, a kutya sem kíváncsi rájuk.

• jogszabály-módosításokkal elérték, hogy a Kossuth tér nemzeti emlékhely legyen, az V. kerületi önkormányzat helyett a kormányhivatal menedzselje az engedélyezési folyamatokat valamint a főváros helyett a tér az Országgyűlés Hivatalának vagyonkezelésébe kerüljön.

• a beruházást folyamatos botrányok kísérik: engedély nélküli extragyors fakivágás, Károlyi-szobor deportálása, József Attila - egyesek szerint árvízszint alatti - rakpartlépcsőre ültetése, a dombovári Horvay János-féle Kossuth szoborcsoport einstandolása. A szoborügyeket alkotói és tulajdonjogi bizonytalanságok is terhelik, de nagy eséllyel a kormány nem fog törődni sem az örökösök, sem a dombovári lakosok véleményével és a későbbi perek kimenetelével sem.

A kormányzati szándékok láthatóan nem minden esetben tükrözik a kétharmad véleményét: Az elemzoblog.hvg.hu posztja alapján "a Kossuth tér átrendezése kapcsán József Attila szobrának eltávolításával a fővárosiak 70 százaléka, Károlyi Mihály szobrának Siófokra költöztetésével 59 százalék nem ért egyet."

A beruházást lelkesen igenlők többségének hozzáállása valószínűleg változna, ha pontos ismereteik lennének arról, mennyibe kerül majd ténylegesen a szimbolikus projektek legszimbolikusabb zászlóshajója. A minőséget és az előre kalkulált bekerülési költséget nagymértékben megkérdőjelezi a rohammunka: a februári tender után nyáron már a kész, közművekkel teljeskörűen engedélyezett kiviteli tervek alapján megjelenik a kivitelezői tender is. Aki részt vett már akár egy családi ház tervezésében-engedélyeztetésében az tudja, ennyi idő édeskevés egy építési projekt normális előkészítésére, így például:

• a közművektől, tűzoltóságtól, egyéb hatóságoktól elvi hozzájárulások és engedélyek beszerzéséhez, 
• anyagok, technológiák kiválasztásához, 
• akadálymentesítés átfogó kialakításához,
• építési hatósági engedélyekhez, 
• tervzsűrihez és hivatalos tervellenőrzéshez, 

nemhogy egy ekkora volumenű beruházás utolsó kilincsre is kiterjedő kiviteli tervéhez és korrekt, minden egyes apróságot is magában foglaló költségvetéséhez.

Amennyiben nyár végére meg lesz az összes engedély, részletes, kivitelezhetőségi és teljességi nyilatkozattal valamint hiánytalan költségvetési kiírással ellátott komplett tervcsomag, az

• vagy már több éve készül (ennek még a gondolata sem merül fel senkiben sem, hiszen mindenki a hatályos törvényeknek megfelelően jár el),
• vagy olyan hiányosságokkal küszködik, amely jelentősen meg fogja emelni a kivitelezési költségeket (pl. utólag derül ki, hogy nem akadálymentes az akadálymentes, a csapadékvíz elvezetésére senki sem gondolt, hiányoznak részlettervek, a költségvetésből kimaradtak jelentős tételek, stb.)

A bekerülési költségek tekintetében további bizonytalanságra ad okot Wachsler Tamás programvezető Magyar Narancs interjúja (2012. május 3.), melyben azt nyilatkozta, "idén 2,8 milliárd van a költségvetésben, ami az engedélyeztetést, a régészetet és a fakivágást foglalja magában". Ha csak az előkészítési költség 2,8 milliárd forint, akkor a teljes beruházási költség nagy eséllyel meg fogja haladni a 30 milliárd forintot.

Összehasonlításképpen a Budapest Szíve projekt elemeinek bekerülési költsége mintegy 11 milliárd forint: 

• Hídfőterek I. ütem: Március 15. tér és környékének rendezése (2,24 milliárd forint összköltség),
• Kaputérség I. ütem: Károly körút felújítása (3,14 milliárd forint összköltség).
• Belváros új főutcája I. ütem: Petőfi Sándor utca – Károlyi  Mihály utca átépítése (5,5 milliárd forint összköltség)

Főhet a fejük a telekom cégeknek - nyakukon a "ki tudja milyen lesz" adó. Kérdés? Rengeteg. Válasz? Egy sem. Bizonytalanság? Tengernyi.

Miből teremtik elő, milyen alapra kell vetíteni? Hogyan kell elszámolni a számlát ki nem fizetők, lecsődölt ügyfelek telefon-adóját? Milyen kedvezmények és limitek lesznek, hol végződik a kedvezmény és hol kezdődik a maximálás? Milyen adatok kellenek a pénzügyi elszámoláshoz és milyen tartalmú lekérdezéseket kell biztosítaniuk az adóellenőrök számára? Hol kezdődik az üzleti titok, mikor lesznek kötelesek kiadni féltve őrzött olyan adatokat, amelyek akár cégértéküket is jelentősen befolyásolják? Ezt jelenleg senki az országban meg nem tudja nekik mondani. Úgy, hogy a telefonadó elviekben augusztus elsején lépne életbe (igaz, már így is nyertek egy hónapot a július egyhez képest ...).

A minisztérium sem tudja, konkrétan mit akar (azon kívül, hogy jó sok adóbevételt bármi áron)  - ha lennének alapvető szakmai ismereteik, nem most kérnének szép hosszú listákat fogyasztói szokásainkról a nagy telekom cégektől, hanem az új adónem bejelentése előtt alaposan körbejárták volna a témát és olyan új, forradalmi vívmányokkal kerültek volna szembe, mint hatástanulmány és előzetes számítások. Az utólagos kérdezősködést látva nem feltételezhető, hogy az illetékesek közül bárki is tudná, hány percet telefonálunk összességében és azt sem, valójában milyen volumenű adóalapra akarják a sarcot kivetni. Sőt, még az is gyanús, hogy az ötletelők közül bárki is mélyebben tanulmányozta volna ezen cégek érvényben lévő tarifacsomagjait, ajánlott flottakedvezményeit, belső "ingyenes" telefonálásra ösztönző konstrukcióit. Pedig minden, a helyzet bonyolultságát megmutató információ elérhető egy kattintással a neten ... 

Tény és való, nem kell elkényeztetni az illetékeseket információval - miért ne kényszerítenék rá a vállalkozói szféra legdominánsabb tagjait, hogy ugyanúgy kapkodjanak, mint a kormány? Hogy úgy nyúljanak bele a már meglévő rendszereikbe, hogy még véletlenül se legyen idejük tesztelni, mit is csinálnak? Vajon meghallgatja az illetékes minisztérium a parttalan ötletelésre vonatkozó fel- és ellenvetéseiket, kapnak konstruktív válaszokat, vagy csak hárítást, maszatolást? Vajon komolyan hiszik a kormány részéről, hogy a "majd lesz valami, irány csak előre" mentalitással elvezethetők a multinacionális vállalatok is? Azok a cégek, amelyek vezetői felelősek a részvényeseik felé, kudarcuk esetén rövid úton, azonnal repülnek, akik milliónyi ügyfelet szolgálnak ki naponta és akiket szoros pénzügyi elszámolásra kötelez az adóhivatal? 

Vajon mit szól majd a kormány, ha ők sem tudnak hazatelefonálni meg egymást frusztrálni, mert a kapkodás miatt rendszerek bizonytalanná válnak, gyakoriak lesznek a hálózatkimaradások? Vajon ki fogja megtéríteni a szolgáltatás színvonalának csökkenése miatti ügyfélvesztésből eredő kárt, a nem kiforrott szoftver bizonytalansága miatti téves számlázások miatti helyesbítő számlák helyesbítő számláinak költségét?

A telekom cégek fejlesztéssel foglalkozó emberei már tisztán látják, idén nyáron nem lesz szabad hétvégéjük, szabadságuk meg pláne nem. Hiába van családjuk, jobb, ha visszavesznek nyaralási terveikből, gyerekeket lepasszolják táborokba meg nagyszülőkhöz és jobb, ha az előre lefoglalt utazást már most megpróbálják tovább értékesíteni. Mert ha végre kitalálja a kormány, mit is akar, sőt, arról még olyan előterjesztést is készít, amit tuti nem fog oldalba vágni lényegi módosításokat tartalmazó zárószavazás előtti önálló képviselői indítvány, akkor eldördül a startpisztoly, rendszerfejlesztők, közgazdászok, jogászok és a technikai megvalósítást kivitelezők nekirugaszkodhatnak a gigászi feladatuknak. Kérdés, a törvény szövege mennyire lesz pontos és félreértés nélkül értelmezhető, figyelembe veszi-e a telekom cégek ezernyi előfizetési csomagját, gondoskodik-e a speciális helyzetek eljárásrendjeiről, itinert ad-e az adó kiszámításának módjaira vagy a szolgáltatók homály-eloszlatás keretében további kérdésekkel bombázhatják a törvénykezési szünet miatt immár nagy eséllyel nyári szabadságra vonult minisztériumot. 

Az adóhivatal sem tétlenkedhet - készítheti a speciális távközlési adós bevallási űrlapot, hogy a telekom cégek ahhoz igazíthassák saját szoftvereiket. Plusz kitalálhatják, hogyan is fogják visszaellenőrizni, jól számolta-e ki az adóalapot valamint abból a befizetendő adót a telekom-cég és az sem árt, ha igényeikről (a későbbi ellenőrzések során kért adattípusokról) tájékoztatják a szolgáltatókat is. Az adóellenőrök hamar elveszhetnek a különböző tarifacsomagok, flotta-konstrukciók, kártyás előfizetések és kedvezmények dzsungelében valamint azt sem árt tisztázni, hol kezdődnek a személyes jogok és az üzleti titkok - és mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik. 

A legnagyobb érintettek, a cégek és a lakosság is sejtik, mindenképpen fizetniük kell, csak a volumen kérdéses. A Fidesz-frakció a kiszivárogtatott információk alapján arra hajlik, legyen piti, szemkiszúrós kedvezmény (havi tíz perc, 20 forint, csak hogy még bonyolultabb legyen a telekomos fejlesztők feladata), fizessen mindenki, aki keveset beszél, aki meg sokat fecseg, az percenként egyre kevesebb adóteherrel számolhat. Ha pedig befuccsol a nagy számok álma, hát majd módosul az adó-szorzó, kettő helyett három forint, három helyett négy, és így tovább. A papír mindent elbír, havi 700 forint helyett lehet a plusz teher 1.400 forint is, ha már egyszer megszokták az adófizetők az új sarcot. Az a család, akinek nem egy előfizetése van, többszöröz. Meg valószínűleg az is, akinek a nevén több előfizetés van. Az pedig, hogy a cégeknél hívószámonkénti lebontásban milyen adótarifa, illetve kedvezmény lesz, egyelőre szintén a "ki tudja" kategóriába tartozik.

Az eredeti kétforintos adó emelésének nagy az esélye - hiszen senki sem tudja, valójában mekkora adóalappal lehet számolni a távközlési adó esetében. Ha pedig ismeretlen az adóalap, hogyan is lehetett konkrét számot beállítani a Széll Kálmán 2.0. tervbe még akkor is, ha az milliárdos nagyságrendű becslés?

A felelőtlen tudományos rekeszizom nagyon is reális adótarifa-emelést eredményezhet.

Előzmény:

Széll hozott, Széll visz ...

A fecsegés ára

Szimbolikus valóság

 Adókivetők paradicsoma

Startvonalon

Demagóg-adók

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!

Napról napra oszlania kellene a homálynak a Széll Kálmán terv 2.0 új adónemei tárgyában, ám ellenkezőleg, a köd épphogy sűrűsödik. Időnként egy-egy kiszivárogtatás vagy sajtótájékoztató akár még világító torony is lehetne, de utólag mindig rájövünk, csak délibáb volt az innen-onnan származó információ. Bízhatunk azonban kormányunk fürgeségében (bár összeszedettség kérdésében sokan szkeptikusak), június 22-ig az Ecofin meggyőzése miatt nagy eséllyel véglegesek lesznek a jövő évi költségvetés sarokszámai. 

Az ördög, mint tudjuk, a részletekben rejlik, és ennek ma Orbán Viktor illetve kormánypárti képviselők szolgáltak tanúbizonyságul. A vak vezet világtalant forma maradt, a közgazdasági nonszensz demagógia a régi: "ne a zemberek fizessék meg". Kérdés, akkor kik? Kik azok, akik a tranzakciós adót és a telefonadót kicsengetik? A válasz elsőre egyszerű: hát a bankok és a multik. Aztán közelebbről kiderül, valójában mi fizetjük az új demagóg-adókat.

• a tranzakciós adót a kormány szerint a pénzintézetek fizetik majd, de hogy átháríthatják-e azt a fogyasztókra, az majd a későbbi jogszabályokból derül ki. Orbán Viktor szerint a bankadónál már sikerült megakadályozni, hogy a fogyasztókra terheljék rá a plusz költségeket (azok, akik fizetnek bankszámla- és kezelési költséget, kicsit másképp érzik)

Elsőre jól hangzik, de belegondolva a folyamatba valójában csak a lényeg elmaszatolása az, hogy a tranzakciós adót nem az állampolgár fizetné meg pénzfelvételkor vagy a csekk befizetésekor, hanem azt a bankoknak vagy a postának kell majd befizetnie a költségvetés felé. Oké, technikailag a szolgáltató továbbítja az adót az adóhivatal felé, de miből is?

Vajon ha nem a fogyasztók, akkor kik fizetik meg? Honnan szerez olyan pénzt a bank vagy a posta, ami nem az ügyfeleitől van? A tulajdonosok (részvényesek) kb. 8-10%-os hozamot várnak a befektetett tőkéjük után, ebből hosszabb távon nem engednek. A rendelkezésre álló ingatlanok, tárgyi eszközök plusz adóteher miatti kiárusítása korlátozott, a személyi és anyagjellegű költségeket ki kell fizetni. Az át nem hárított plusz adóteher előbb-utóbb a beruházásokra fordítható összegeket fogják csökkenteni, illetve a tartós veszteségesség leépítéshez (fiókbezárások, elbocsátások), illetve drasztikus tőkekivonáshoz vezet. A pénzintézetek előremenekülés során egy dolgot tudnak csinálni: emelik szolgáltatásaik árát vagy lehúzzák a rolót.

A tranzakciós adó 0,1%-os beígért mértékére már most úgy gondolnak kormányzati szinten, az emelkedhet, ha túl kevés pénz folyna be belőle. Kérdés mikor és mennyit és ki dönti el, mi a túl kevés.

• a telefonadó egyre káoszosabb: a jelenlegi elképzelések szerint csak a tizedik perctől kezdődik majd, és személyenként nem lehet több 700 forintnál havonta. A tíz perces kedvezményt azonban csak havonta egyszer lehetne igénybe venni, ez elsősorban a keveset telefonáló időseket segítené.

Vajon ki tud egyszer majd lépni a kormányzat abból a kényszerképzetből, miszerint hazánkban csak idősek vannak, akiknek pénzügyi gondjaik vannak? Mi van a gyermeket nevelő középkorúakkal, a pályakezdő fiatalokkal, nekik számolatlanul rendelkezésre a felesleges pénz? Hogyan hat az új adó a vállalkozásokra, azoknak is lesz kedvezményük? Lesz különbség a kisvállalkozások nevére szóló előfizetések és a nagy cégek flotta-előfizetései között? 

Mit jelent a 10 perc kedvezmény, személyenként? Ez egy darab 10 perces beszélgetésre vonatkozik, vagy 10 darab 1 percesre? Ha több személy használja a telefonvonalat, az többször 10 perc? Mennyiben segítség az az időseknek, ha havonta 1x akár 10 percig is beszélhetnek extra adó nélkül az ismerőseikkel, rokonaikkal? És mi van a középkorúakkal, akiknek támogatni való gyerekeik, szüleik vannak, hitelük meg munkanélküli segélyük? Őket nem kell támogatni? Vajon ez a havi 10 perc elegendő arra, hogy az idősek, egyedül élő magányosok társadalmi életet éljenek, kapcsolataikat ápolják? És vajon mi van, ha a közműszolgáltatók ingyenes vonalát kénytelenek hívni és a menürendszerben bolyongás után 25 percig hallgattatják velük a gépzenét, az nem számít bele a kedvezménybe?

Vajon a szolgáltatóknak kell majd nyilvántartani a "személyenként" tételt? Minden előfizető töredelmesen bevallja, hányan használják a vonalat? Vagy csak szimplán úgy gondolja a kormány, hogy "személy=előfizetés"? Akkor miért nem ezt mondják? Ha valakinek több előfizetése van, akkor mindegyikre járt a kedvezmény, vagy csak egyre? És mennyibe fog kerülni a havi 10x2 Ft, azaz 20 Ft kedvezmény adminisztrációja?

És mekkora költségnövekedést fog okozni a telekom cégek fejlesztésre fordítandó költségeinek áthárítása? A szerződések, tarifacsomagok átszámolása, újrakötése, ügyfelek kiértesítése, számlázó és adóhatóság felé elszámoló szoftverek elkészítése, bevallások összehangolása? Vajon ezt ki fogja kifizetni, ha nem a szolgáltatásokat igénybe  vevők? És egyáltalán, mikorra fognak ezzel a fejlesztéssel elkészülni a szolgáltatók, a rohammunka mekkora felárral fog járni (túlórák, saját kapacitáshiány miatt külsősök bevonása)? Számíthatunk kapkodás miatti üzemzavarokra, a szolgáltatás megszokott színvonalának drasztikus csökkenésére?

Orbán Viktor szerint az új állami tulajdonú szolgáltató cég piacra lépése letöri az árakat - ez azonban úgy lehetséges csak, ha az dömping-árakat érvényesít tartósan. Vajon mennyi idő kell a három nagy mobilszolgáltatónak, hogy egyesítve erőforrásaikat és lobbierejüket Brüsszelhez forduljanak a versenyszabályok durva megsértése miatt? Mennyi lesz az uniós bírság, és ki fogja kifizetni az új állami cég túlzottan alacsony árak miatti veszteségét? 

A telefonadó esetében szintén előre kijelentették, mértéke nőhet, ha túl kevés pénz folyna be belőle. Tehát ha változnak a fogyasztói szokások, akkor a kevésbé rugalmasok, tehát a rendszerben maradók egyre nagyobb adóterhelésre számíthatnak.

És végül: mégsem törlik el a végkielégítések 98%-os különadóját. Hát igen, ez az, ami a szavazók többségét pozitívan érinti. Egyrészről soha nem láttak még annyi pénzt egyszerre, mint ami után ezt ki kellene fizetni, másrészről elég részrehajlónak tűnt, hogy pont az új választások előtt akarja megszüntetni a Fidesz saját klientúrájára gondolva. Ekkora öngólt még a Fidesz-frakció sem akar rúgni.

Izgalommal várjuk az energiaellátók jövedelemadójának kiterjesztéséhez (azaz a "rezsiadóhoz") fűzött kreatív kormányzati demagógiát, "nem a zemberek fizetik meg" tárgyban. Mert mi már tudjuk, azt is csak "az emberek fizetik meg".

Előzmény:

Széll hozott, Széll visz ...

A fecsegés ára

Szimbolikus valóság

Adókivetők paradicsoma

Startvonalon

Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!