Miért van az, hogy az oktatási kormányzatunk nem tud mit kezdeni azokkal, akik nem illeszkednek be a nagy tömegbe, akiknek másképp működik az agya, mint a 90%-é? A kérdés sokkal összetettebb, mint gondolnánk, kihatása pedig felbecsülhetetlen.

Ehhez kapcsolódik a következő kérdés is, az idén szeptemberben miért omlott össze az ilyen gyerekek ellátása, direkt vagy véletlenül? A gyerekek kerültek fekete listára vagy a szakmai inkompetencia tobzódik immáron megállíthatatlanul?

"(...) az első szülőin mondták meg, hogy az iskolában megszűnt a logopédia és a fejlesztő foglalkozások. Mivel a logopédiai fejlesztésére továbbra is nagy szüksége van, ezt magánúton oldottuk meg. Egy foglalkozás többe kerül, mint a havi családi pótlék összege, ráadásul rá kell szánni a délutánt, amit a másodikos kisfiam érthetően szívesebben töltene szabad játékkal – tavaly mindez megvolt iskolaidőben – csak a gyakorlás maradt otthonra. A többi fejlesztést nem is tudom neki megoldani – ezek jobb híján kimaradnak." (egy anyuka, 444.hu)

Vannak olyan gyerekek, akiknek csak "simán" logopédusra van szükségük és vannak olyanok, akik a szakértőktől SNI-s besorolást kapnak, előírva számukra a kötelező logopédust és fejlesztő pedagógust.

Igen erős szűk látókörőségre utalna azonban az, ha az SNI-s (speciális nevelésű igényű), tanulási zavaros gyerekeket egy az egyben az értelmi fogyatékosok közé sorolná a jelenlegi oktatási politika, ellátásukat pedig megszüntetné közölve, ők erre érdemtelenek. Különösen igaz ez a diszesekre, akik végképp kiszorulhatnak a speciális fejlesztésből.

"A tanáraim szerint valami nincs rendben velem…apám is ostobának vélt és magam is csaknem elhittem magamról, hogy buta vagyok." (Thomas Edison)

Amennyiben nem véletlenül, hanem direkt mondott le ezekről a gyerekekről a kormányzatunk, akkor egy újabb terület tér vissza lassan a sötét középkorba, abba az időbe, amikor ezek a "tanulási zavarok" még ismeretlenek voltak. Mára már kiderült, a diszlexia, a diszgráfia és a diszkalkulia nem betegség (pláne nem értelmi fogyatékosság), hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás, tehát általában az információfeldolgozás egy más formája - egy olyan más formája, amelyre valószínűleg az evolúció folyamán szüksége volt az emberi közösségeknek a túléléshez. És ez sokkal régebbi dolog, mint az olvasás, az írás vagy épp a számolás követelménye. Bár az is lehet, hogy az oktatási kormányzat még XVI. Károly Gusztáv svéd királyt is kisegítő iskolába küldte volna tanulási nehézségei (diszei) miatt.

"Én magam is egyike voltam azoknak a „rejtélyes gyerekeknek—diszlexiás…és máig nehézségeim vannak az olvasással. Fogadd el, hogy nem vagy tökéletes. És ne légy hajlandó sajnálni magad. Vedd úgy, mint egy komoly feladatot és soha ne add fel! " (Nelson Rockefeller)

Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak (igaz, ez az, ami nem illik bele a kormány által elképzelt egyenrendszerbe), a diszesek egy része egyes területeken az átlagnál sokkal tehetségesebbek - még akkor is, ha fejlesztőpedagógusok segítenek a tanulási problémáik leküzdésében-kezelésében.

De kik is ők, akiket az épp színvonalemelős-egységesítős-államosítós köznevelés a partvonalra küld? Hogy jobban megértsük a jelenlegi oktatási kormányzat  diszes Taigetoszának elhibázottságát, nézzük meg, milyen híres diszesek vannak - na nem itthon, mert itthon ugyebár a rossz helyesírás szégyen (még ha ex-köztársasági elnökről is van szó), és a "hülye voltam a matekhoz" sem nyerő a bemutatkozáskor.

A leginkább ismert diszes jelenség a diszlexia (intelligenciaszinttől független olvasási gyengeség):

"A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképesség-zavar. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat a betűk, szavak és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni.  A diszlexiások a hagyományos tanítási módszerekkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni. A speciális fejlesztést logopédus végzi." (weborvos.hu)

Ronald D. Davis "The gift of dyslexia" (1994) c. könyve igen részletesen foglalkozik a témával.

"Davis a diszlexia azon pozitív aspektusaira hívja fel a figyelmet, amelyeket ha nem rombol le vagy nem nyilvánít értéktelennek az iskola, esetleg a családi környezet, akkor a normálisnál magasabb intelligenciát és sokféle területen kivételes kreatív képességeket eredményezhet. Azt állítja, hogy a normális ember agyműködése tulajdonképpen limitált a diszlexiásokéval összehasonlítva. Davis szerint a diszlexiások agya pontosan úgy működik, mint a legnagyobb zseniké, bár hozzáteszi, hogy természetesen nem lesz minden diszlexiásból feltétlenül zseni. Ugyanaz az agyműködés, ami kimagasló szellemi produktumot alkothat, okozhatja a diszlexiások problémáit, vagyis az írási, az olvasási és a számolási nehézségeket. Mint hangsúlyozza, sokan közülük szembetűnően tehetségesek a művészetekben, a számítástechnikában vagy a tudományos élet más területén. Ennek igazolására számos hírességet sorol fel, akikről diszlexiás voltuk bizonyított vagy legalábbis feltételezett: Albert Einstein (1879-1955), Thomas Edison (1847-1931), Alexander Graham Bell (1847-1922), Leonardo da Vinci (1452-1519), Walt Disney (1901-1966), George Patton (1885-1945) amerikai tábornok, Winston Churchill (1874-1965) jelentős hadvezér és államférfi, aki 1953-ban irodalmi Nobel-díjat is kapott, Woodrow Wilson (1856-1924), az USA 29. elnöke, Cher népszerű popénekes, Whoopi Goldberg, Danny Glover előadóművészek, továbbá Greg Louganis, Bruce Jenner és Jackie Stewart sportolók. A Davis által összeállított lista persze korántsem teljes, hiszen olyan egyéb közismert személyiségekkel egészíthető ki, mint például William Butler Yeats (1865-1939) ír költő, Ludwig Wittgenstein (1889-1951) filozófus, Harvey Cushing (1869-1939) amerikai idegsebész, a Cushing-kór névadója, Paul Ehrlich (1854-1915) német tudós, aki 1908-ban orvosi Nobel-díjat kapott, vagy éppen Ludwig van Beethoven (1770-1827), a világhírű zeneszerző, s végül, de nem utolsósorban Auguste Rodin (1840-1917), a zseniális szobrász. " (lam.hu)

A diszgráfia esetén az írás rendezetlen, kusza, nem igazodik a vonalrendszerhez; a vonalvezetés hullámzó. Az írás szinte olvashatatlan, a betűk formája változékony; ugyanaz a betű többféleképpen jelenhet meg (egy szón belül akár kicsi és nagy formájában is), és a hasonló betűk között eltűnhet a különbség. A szavak közötti távolság nagy mértékben különböző, gyakran az egész leírt szöveg egyetlen szónak látszik. A ceruzafogás sem a szokásos: a diszgráfiás görcsösen fogja az írószert, erősen rányomja a papírra, bármilyen hosszú szót is képes lehet anélkül leírni, hogy arrébb vinné a kezét. A hosszú-rövid, valamint a zöngés és zöngétlen hangok megkülönböztetése (bicikli-bicigli, teknős-tegnős) szinte lehetetlen számára, ő a nyelvtantanárok réme, a rossz helyesítés bajnoka - Anatole France (1844-1927) Nobel díjas író például rossz helyesírása miatt kétszer megbukott az érettségi vizsgán. A diszlexia és a diszgráfia gyakran együtt jelentkezik, számos kombinációjuk lehetséges.

"A fiatal George….bármilyen okos és értelmes gyerek volt is, tele energiával, képtelen volt megtanulni olvasni és írni. Helyesírását, a központozást és a nyelvtant a felesége javította ki." (Martin Blumenson életrajzkutató George Patton tábornokról)

 

"Engem a családban mindig …..lassúnak ismertek. És ez így is volt, valóban, tudtam és el is fogadtam ezt. Az írás és a betűvetés mindig is gyenge pontom volt. Semmi eredetiség nem volt az irományaimban. Nagyon rossz volt a helyesírásom és ez máig így is maradt." (Agatha Christie)

Egy biztos, a magyartanárok többsége sincs azzal tisztában, a diszlexiások és diszgráfiások milyen harcot folytatnak azért, hogy végre le tudjanak írni egy-egy szót helyesen, netalán jó helyre tegyék a vesszőt vagy végre bevágják, a járta és a járda nem ugyanaz, pedig nekik teljesen egyformán hangzik. És akkor még nem is beszéltünk például a középiskolai felvételikről, amikor a gyerekek azért nem jutnak be jobb iskolába, mert helyből bukják a magyar írásbeli helyesírás pontjait. Az SNI-s státusz  épp ezeknek a problémáknak a megoldásában segített.

"Bár külön órákat vetettek vele betűvetésből és nyelvtanból, igazából soha nem tanult meg helyesen írni. Élete végéig a szavakat nagyon egyedi jelentésükben használta." (A. Norman Jeffares, életrajzkutató William Butler Yeats-ről)

Sokan a diszkalkuliásokra tekintenek úgy, mint csodabogarakra, hiszen gyakran nehézségeik vannak az alapműveletekkel, a szabályokkal nem boldogulnak, gyorsan elfelejtik a képleteket, nehezen tudnak számokat összehasonlítani, általában rossz az időérzékük, térképet is nehezen olvasnak - ők azok, akik akár felmentést is kaphatnak matematikából (a gyerekek 5-7%-a tartozik ebbe a csoportba).

"A diszkalkulia az általános intelligenciaszintet nem érintő, a matematikai teljesítményben bekövetkező zavar, melynek oka a neurológiai struktúrát, ill. funkciót érintő eltérés, örökletes és/vagy szerzett sérülés eredményeként. Nem függ az intelligenciától: a különben jó képességű ember éppúgy lehet diszkalkuliás, mint bárki más. A diszkalkulia megjelenésének formáját, méretét, kiterjedtségét a környezet nagymértékben befolyásolja, de nem képez oksági tényezőt (pl. családi szokások, oktatási módszerek)‏." (F. Gönczi Rita, 2008.)

Híres diszkalkuliás például Benjamin Franklin, Bill Gates, valamint Cher, de még Einstein is megbukott matematikából annak idején - ha pedig rákeresünk, például az angol nyelvű honlapokon tömkelegével találunk listát olyan celebekről, akik disz-témában már coming outoltak.

Hazánkban azonban ez nem divat - sőt, a diszeseket a mai kormányzat automatikusan kiiktatná a rendszerből, megtagadva azt a fejlesztést tőlük, amely lehetővé tenné, hogy normál iskolarendszerben is megtalálják a helyüket és ne kallódjanak el.

"A teljesítménykudarcok a legtöbb esetben másodlagos tünetekhez is vezethetnek: olyan viselkedési problémákhoz, amelyeket az otthon és az iskola közötti szakadék okoz. A gyerek ezt a zavart leggyakrabban a depresszió, az evéskényszer, a megszállottság és az iskolafóbiák tüneteiben jeleníti meg." (vital.hu)

Valószínűleg olcsóbb ma egy logopédus/fejlesztő pedagógus heti három órában, mint holnap pszichiáter és egészségügyi ellátás akár bentlakásos kivitelben és várhatóan az új kétmilliárdba kerülő testnevelési stratégia sem fogja megoldani például az evési kényszerből fakadó problémákat. Bár azt is be kell vallanunk, a KLIK azért gondoskodik a gyerekről - iskolapszichológus helyett immáron iskolarendőröknek van irodájuk egyes oktatási intézményekben.

"Várhatóan nemcsak iskolai ügyekkel fordulnak majd a diákok a bűnmegelőzési tanácsadókhoz, hanem családon belüli problémákkal is. Ilyenkor is konzultálnia kell a bűnmegelőzési tanácsadónak az iskola vezetésével, végül is ők régebb óta, és vélhetően alaposabban ismerik az adott családot, és annak körülményeit." (444.hu)

Az ellátatlan diszesek esetleges devianciájuk (másodlagos tüneteik) okán tehát immáron iskolarendőrhöz fordulhatnak, nem pedig az iskolapszichológushoz. Ezzel elérkezett a "no comment" pillanata.

"Általában véve az iskolában töltött napok szorongással töltöttek el. Nem volt kellemes érzés, amikor rájöttem, hogy a verseny még jóformán el sem kezdődött és én máris reménytelenül kiszorultam és lemaradtam." (Winston Churchill)

Az elkallódás pedig az emberi erőforrás hihetetlen nagy pazarlásához vezet - tehetségeinket támogatni kellene, nem pedig kirekeszteni a normál iskolarendszerből. 

És bár lehet, hogy a jelenlegi döntéshozók tökéletes pedigrével rendelkeznek a diszek területén, őket is utolérheti a probléma - egy kis vérkeveredéssel, nem megfelelő házassággal már ott is lehet egy diszes gyermek az új családtagok között, ugyanis ez jelenség öröklődhet. 

Idézetek forrása: diszlexia.hu

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ugyan az érdekeltek többsége eddig is úgy vélte, a köznevelés államosítása nem az Orbán-kormány sikersztorijainak legnagyobbika, lassan a kormány és a Fidesz is bevallja, olyan dolog került a ventilátorba, ami nem éppen szalonképes szobabelsőt eredményez.

"Miniszteri biztost kap a KLIK, akinek „fejlesztési javaslatok” kidolgozása lesz a feladata – erősítette meg egysoros válaszlevélben az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerdán a hvg.hu értesülését. Úgy tudjuk, a tankerületek felé helyezett Klebelsberg Intézményfenntartó Központ felé kerülő miniszteri biztos kinevezését maga a miniszterelnök szorgalmazta, aki nagyon elégedetlen az oktatási reform akadozása miatt. Úgy tudjuk, a KLIK működésével szemben a kormányban és a Fidesz frakcióban is általános az elégedetlenség." (hvg.hu)

Pedig mennyi örömöt hozott már eddig is a KLIK a diákok, a szülők és a pedagógusok életébe! Hatásköri vitákat, egymásra mutogatást, fejetlenséget - és akkor még nem beszéltünk olyanokról, mint az iskolák random átnevezése, amely a legalapvetőbb jogelveknek is fityiszt mutatott.  A sajtó hangos az egész napos iskola - tisztelet a kivételnek - gyermekmegőrző jellegétől, de az sem világos, miért nem lehetett időre elkészíteni a tantárgyfelosztásokat, és mit is jelent valójában az, hogy a "szeptemberi hónap csak próbaidőszak".

"(...) a KLIK úgy rendelkezik, hogy a végleges tantárgyfelosztást októbertől kell bevezetni, hiszen „ekkor kerül bevezetésre mind az, amit szeptemberben kipróbáltak”. A tankerületi vezető, idézve a KLIK elnökét, megnyugtatja a pedagógusokat, hogy „még novemberben is lehet a fenntartó felé jelezni az esetleges korrekciókat” (...)" (nol.hu)

Kérdés az, hogy egy miniszteri biztos javaslataival mit fog tudni változtatni annak érdekében, hogy a KLIK azt csinálja, amire a törvény kötelezi és akkor, amikor arra szükség is van. A rendszer ugyanis nem egy sebből vérzik.

Először is ott van az államtitkárság (és valószínűleg a KLIK felsővezetésének) csigatempója és jogszabályelőkészítő munkája, íme egy példa a sok közül:

"A tantárgyfelosztást az iskolának augusztus 15-ig kellett volna elküldeniük jóváhagyásra a fenntartónak, vagyis a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) helyi tankerületének, ennek a szabálynak azonban egyetlen oktatási intézmény sem tehetett eleget. A pedagógus-életpályamodellről szóló rendelet, amely a kötelező óraszámot is tartalmazza, ugyanis csak augusztus 30-án, a köznevelési törvény módosítása után jelent meg." (eduline.hu)

Mert egy új, soha nem létező szervezet hadrendbe állításához azért kellene előre tudni, pontosan mi a feladata, hogyan kívánja azt végrehajtani és mindehhez milyen jogi, személyi és tárgyi feltételek szükségesek.

Ha a jogi feltételek nincsenek meg, például a törvény- és rendeletalkotás mindig csak utána kullog az eseményeknek épp aktuális politikai érdekeket szolgálva, az eredeti, az alapokat lefektető köznevelési törvényt meg folyamatosa ide-oda módosítgatják, akkor már eleve halva született ötlet bármilyen határidőt is betartatni azokkal, akiknek ez alapján kellene dolgozniuk. És míg egy stadionépítésnél szinte teljesen mindegy, az intézmény januárban vagy márciusban lesz átadva, addig az oktatás sajnos olyan időpontokhoz kötődik, mint például a szeptember egy. És ugyebár ezt minden jogalkotónak tudnia kellene, mégha eredetileg nem is sejtette, hogy így van.

Ráadásul minél lejjebb van valaki a KLIK táplálékláncában, annál több egymásnak ellentmondó utasítást, "iránymutatást" kell teljesítenie, miközben az intézményvezetők hatáskör híján hátralépnek és jobb híján csendben szemlélődnek, hogyan is omlik össze az, ami eddig működött. És mivel úgy nem lehet, hogy sehogy sincs, a végeken szolgálatot teljesítők kreativitásán múlik, milyen szolgáltatást is kapnak a diákok az egységes állami színvonal keretében. Erről maga Hoffmann Rózsa mesélt templomi évnyitóján.

"Az államtitkárasszony többször szinte beismerte, hogy a tanterven végrehajtott újítások -  mint például a kötelező testnevelés, az önkéntesmunka vagy az erkölcstan bevezetése – okoztak némi szervezési nehézséget az iskoláknak, de ez a tanárok kreativitásának köszönhetően a nehéz körülmények között is mindig megoldódott (...)." (index.hu)

Marekné Pintér Aranka szerint "az idei tanévnek a szervezetfejlesztésről és az iskolák tartalmi támogatásáról kell szólnia", de valószínűleg jobb lett volna, ha a kormányzat úgy ugrik neki az iskolák államosításának és az oktatás színvonalának "egységesítésének", hogy nem utólag kell fejleszteni a szervezetet, hanem azzal kapcsolatban eleve szilárd elképzelés és komplex szervezeti struktúra van (minimum papíron).

A személyi feltételek sem rózsásak - a politikai alapú tankerületi kinevezések bizony azt eredményezték, nem minden vezető áll a helyzet magaslatán. Sőt, valószínűleg van olyan is, akinek munkája a mélységgel kapcsolatos elképzeléseinket is átdimenzionálta:

"A tankerületi igazgatók sokszor nem tudják, hogyan működik az iskola, megvalósíthatatlan elvárásaik miatt pedig többször újra kell írni a tantárgyfelosztást. Olyan eset is van, hogy a tankerületi igazgató egyszerűen még nem hagyta jóvá a tantárgyfelosztást, de azt, hogy miért nem, nem jelezte" (Radó Péter, eduline.hu)

De nemcsak a legmagasabb szinten vannak személyzeti problémák, hanem az iskolákban is - a megváltozott beiskolázási rend miatt több az első osztályos (tehát több tanító néni kell), ahogy a pályaelhagyók és nyugdíjba küldöttek miatt sem mindenütt megoldott a tantárgyak továbbvitele. Bejöttek új tantárgyak (erkölcstan/hittan) és a testnevelés órák száma is negyedével nőtt szeptembertől. 

A tárgyi feltételek sem adottak minden esetben - van, ahol nincs elég terem. A hittannak is kell hely, nem tartható a folyosón ez az óra sem, és van, ahol a tornaterem hiányzik vagy ami van, az nem elegendő a két évvel korábbihoz képest immáron 50%-kal megnövekedett igényhez. Mert álmodni ebben az esetben is könnyebb, mint átgondolni, az infrastruktúra vajon alkalmas-e a papírra vetett ötletek megvalósítására. Ha nem, jöhetnek a tornaóra helyetti táncórák, az idegörlő nulladik órák, a délutáni tömegsport-szerűségek és egyéb kreatív megoldások. 

A fenti problémakupac természetesen csak a jéghegy csúcsa - a KLIK nyakába ott liheg például 

• a pedagógus-minősítés rendszerének kialakítása és végrehajtása,
• a tanárok karba olyan karba tömörítése, ami valójában még nem is létezik,
• a következő év helyigényének megoldása (még több testnevelés- és erkölcstan/hittan óra),
• a szakértők szakértőinek szakértése, 
• az iskolai menza január elsejei korszakváltásának lemenedzselése,
• az iskolagyümölcs-program monopolizálása,
• meg sok egyéb apró-cseprő ügy, amit odafenn kitalálnak vagy ami alulról a felszínre kerül.

Bárki is vállalja el a miniszteri biztosi pozíciót, számolnia kell azzal, hogy egy fecske nem csinál nyarat: a szervezet tehetetlensége épp a nagyszámú politikai csókos miatt iszonyatosan nagy. Vajon mit lehet kezdeni az inkompetens sógor-koma-jóbarátokkal? Hiszen azt sem tudja, ha egy alkalmatlan vezetőbe belerúg, az valójában melyik politikusnak fáj, ki kinek a fia-borja. Ha olyanokat próbál kiiktatni, akiknek hátszele igen magasan van a kormánypárt táplálékláncában, bizony megégetheti magát (akár még az is lehet a vége, hogy neki kell menni, nem az alkalmatlan vezetőnek), ha pedig nem tesz semmit, akkor minek a biztos, és miért is fizetik az adófizetők? És lehet nevezni a feladatait "fejlesztési javaslatok kidolgozásának", a nagy eséllyel rendteremtést vár tőle személyesen a miniszterelnök is.

"Információink szerint Szabó Balázs, Magyar Közút Zrt. 2009 és 2011 közötti informatikai igazgatója kerülhet a KLIK felé, akit korábbi menedzseri tevékenysége alapján választották ki a feladatra. Szabó a hvg.hu megkeresésére visszahívást ígért, majd amikor arra kértük, hogy erősítse meg vagy cáfolja a kinevezéssel kapcsolatos információnkat, elköszönt és letette a telefont." (hvg.hu)

Már csak az a kérdés, a miniszteri biztos leendő javaslatai javaslatok maradnak, vagy használják is azokat valamire. És ha igen, vajon pozitív eredményt hoznak-e. Jövő szeptemberig még egy újabb tankönyvreform is belefér.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Miközben honfitársaink egy része Kádár Jánost sírja vissza, kormányunk láthatóan mindent megtesz, hogy ne csak feleslegesen nosztalgiázzunk, hanem meg is kapjuk a rendszerváltás előtti államberendezkedés egy-két jellegzetes pillérét. No azért nem direktbe építi a szocializmust - az mégis csak gáz lenne, ha bizonyos egyesek felhalmozott magántulajdonát is be kellene dobni a közösbe, inkább a módszeres államosítás mellett döntött: ami megtetszik vezető politikusainknak, azt bizony már próbálja is bekebelezni a kis gömböc, bármennyire is nincs szüksége az adófizetőknek újabb és újabb költségvetési kiadási sorokra.

És mi a máz? Lehet hangoztatni a "stratégiai megfontolást" (gáz-üzletág), lehet közös ellenséget gyártani, "nehogy már a multik kivigyék a pénzt" (közművek), a ki tudja mi (Rába), meg lehet az összérdeket szóvirágokban bokroztatni (Hajógyári-sziget):

"a Hajógyári-szigeten széleskörű aktív és passzív rekreációt elősegítő – elsődlegesen kulturális és sportcélú – lakossági kikapcsolódás, szabadidős tevékenység eltöltésének lehetőségeit biztosító közösségi tér kerüljön létrehozásra" (hvg.hu)

Mi a közös ezekben a bevásárlásokban? Hogy a vételár (ami lehet nyomott ár de extrémen magas is, függően az eladótól) csak a beugró, amennyiben tényleg tartósan állami tulajdonban akarják tartani ezeket - a fenntartás, az üzemeltetés és a fejlesztések sok-sok milliárdot fognak követelni évente. És ezt nem annak kell ugyebár kifizetnie, aki gálánsan költekezik, hanem az összes adófizető gürizhet például a Hajógyári-szigeten egyszer majd csak elkészülő "közösségi tér"-ért. És egyáltalán nem biztos, hogy az Álomsziget az ő álmuk. Sőt - ők csak fizetik, hogy más tudjon nagyokat álmodni.

Vannak olyan állami beruházások, amelyek közvetve vagy közvetlenül termelnek pénzt (autópálya építés), még ha nem is mindig az elvárt mértékben, és vannak olyan vásárlások, amelyek esetében még remény sincs, hogy az állam valaha is jó gazda lesz (rezsicsökkentéssel érintett közműcégek). Ez utóbbi esetben a rendszerbe kódolt karbantartás és fejlesztés elmaradása, valamint a hozzáértés teljes hiánya és az inkompetens vezetők alkalmazása miatt a jelenlegi eszközállomány pár év alatt ócskavassá fog avulni, a szolgáltatás biztonsága pedig egyáltalán nem lesz garantálható. A megoldás pedig? Vagy kikerül az alaptörvényből az inflációs szint fölé nem emelhető ár illúziója, vagy múltszázadi balkáni szintre "emeljük" a színvonalat, esetleg az adófizetők pénzéből segélyezi ad hoc jelleggel a kormány az épp bedöglő részegységeket.

Kisebb a kockázata az olyan típusú bevásárlásoknak, mint például a Hajógyári-sziget - senki sem fog fűtés meg villany nélkül maradni, ha elgazosodik, kihalt lesz vagy épp elviszi az árvíz az egész új beruházást. Igaz, végső soron százmilliárdos nagyságrendű is lehet az érték, ami kárba vész, de eredetileg jó ötletnek tűnt, nem? És nem utolsó sorban jó biznisz azoknak, akik megszerzik a tervezési-építési és egyéb megbízásokat.

Mit is kapnak majd az adófizetők a pénzükért? Először is nézzük végig, mekkora utat kell megtenni a szalag átvágásáig:

Hogyan is néz ki egy ilyen nagyberuházás? Nem sokban különbözik attól, mint amikor Gipsz Jakab elhatározza, vesz egy félig-meddig bontásra ítélt házat egy gazos, elhanyagolt, itt-ott sittkupacokat is rejtő telekkel. Csak ő kicsiben gondolkodik és nagyobb eséllyel átlátja, mit vesz és azt is tudja, valójában mit akar kezdeni az egésszel és miből fizeti ki.

Az első tétel a bevásárlás, azaz a vételár kifizetése:

"A vételár forrásai több tételből állnak össze. Az idei költségvetésből - az állami vagyonnal kapcsolatos kiadásokból - 1 milliárd forintot fordítanak erre a célra. A mostani tulajdonos játékkaszinó koncessziójának megszüntetésére legfeljebb 1 milliárd forint - plusz áfa - használható fel az idei költségvetés közvetlen kiadásaiból.

A múlt évi, kötelezettségvállalással nem terhelt előirányzatok közül a Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetből 1 milliárd 325 millió, a Nemzetgazdasági Minisztérium fejezetből 387 millió, míg a NAV fejezetből 1 milliárd 286 millió forint használható fel a vásárláshoz." (hvg.hu)

A vételár mellett természetesen vannak egyéb költségek, például ügyvédi díj, stb., és egy megfontolt döntést meg kellene előznie egy csomó tanulmánynak: mire is lehet használni az adott területet és milyen nagyságrendű befektetést igényel az, ami oda akar építeni. Mert lehet, hogy olcsóbban is meg lehetne építeni máshol ugyanezt és még az árvíz sem vinné el rendszeres időközönként a jövőbeni közösségi tér játszóterének homokozóit meg rugós lovacskáit. Ha ezt a minimális előrelátást feltételezzük, sok-sok milliót már ezidáig kifizettek az illetékesek ilyen tervek-tanulmányok gyártására és tudják, elképzelésük  reális áron megvalósítható.

Ha megvan az ingatlan, és eddig nem történt meg, épp ideje eldönteni, mi is kellene egy tökéletes közösségi térhez, és ehhez mi van meg jelenleg és mit elbontani meg mit kell építeni még:

• ki kell találni, hogyan is nézzen ki a beruházás - milyen részei legyenek (szabadtéri színpad? játszótér? WC? kávéházak? éttermek? kiállítótér? nyugdíjas játszótér?). Erre a célra sok-sok tanulmánytervet meg lehet rendelni, akár részenként, akár egyben, akár egymásra épülve.
• milyen vendéglátóhelyek legyenek, ki a célközönség? Lángos? Meki? Romkocsma utánérzet? Giccsmagyar halászcsárda cigányzenével? Esetleg sznob teázó, kávézó, csupa-króm étterem látványkajákkal?
• ezek a részek hogyan legyenek elhelyezve - nem biztos, hogy a pihenő zóna mellett gördeszka pályát kellene építeni, vagy a szabadtéri színpad mellé diszkót telepíteni. 
• mi menjen (bontás), mi maradjon (átépítés) és mi legyen új, ehhez hogyan lehet megoldani a közműveket, stb. Magánberuházásnál van esély arra, hogy a racionalitás elsöpörje a gigantomániát meg az aranyárba kerülő átépítéseket, állami esetén a tapasztalatok azt mutatják, semmi sem drága. Elszállhat az építész fantáziája (rézlemezekkel borított épületek, egyedi gyártású, iparművész szökőkutak, egzotikus, nedvesen életveszélyes térburkoló anyagok), jöhetnek a gazdaságtalan megoldások (sokszorosába kerülő közmű-kialakítás, árvízvédelem, stb.), és az sem számít, ha soha nem térülő zöld beruházásoknak címkézett eszement ötleteket javasolnak.

Készülhetnek tehát a tervek, jöhetnek az engedélyezési eljárások - mindez természetesen egyre csak viszi a milliókat. 

Ha már minden pecsét a helyére került, minden át lett tervezve legalább háromszor a különféle lobbiigényeknek megfelelően, akkor lassan kezdődhet is a tényleges beruházás, azaz az építkezés:

• elkészülnek a kiviteli tervek most már sokkal korrektebb költségvetéssel - és eleve túl lehet árazni egyes tételeket (példa itt),
• indulhat a közbeszerzési eljárás - kié is legyen az évtized egyik legzsírosabb állami építési falatja,
• az illetékesek kitalálhatják, honnan is fogják minderre előteremteni a pénzt (hitel, pályázat, adóforintok, ppp, stb.)

Ha végre megvan a kivitelező és elindul az építkezés, jönnek az "előre nem látott" extra költségek, amelyek a beruházás eredetileg elképzelt bekerülési értékét akár duplára is emelhetik:

• előkerül Hadrianus császár palotája - ugyan tudjuk, hogy valahol a Hajógyári-szigeten van, de nem sejtettük, hogy éppen az építési területen. A kivitelező egy borús éjszaka vagy beszántja az összes romot úgy, ahogy van, vagy jönnek a régészek és hónapokig kapirgálnak.
• amit eredeti tervek szerint bontani kell, az sokkal több köbméter - rejtett betontömbök kerülnek elő mindenhonnan a föld alól és még biztos azbesztet is találnak egy-két épületben, amit ugyebár ártalmatlanítani kell.
• az eredetileg nem elbontandó részeket mégis csak el kell bontani, mert megette a szú, salétromos a fal, összedől az épület, stb.
• a talaj nem olyan, milyennek mondták, meg amilyennek a tervező elképzelte (milyen is legyen árterületen?)
• hiányoznak részlettervek, költségvetésből kimaradtak tételek,
• a térburkolatot nem lehet úgy letenni, ahogy a tervező kitalálta, csak kétszer annyiba kerülő módszerrel,
• építés közben egyszer csak jön az árvíz (és ezen meglepődik mind a kivitelező, mind az építtető).
• az akadálymentesítési terv valójában nem eredményez akadálymentességet, mert a tervezőnek fogalma sincs, mi is az, így vissza kell bontani és újra kell építeni egy csomó, már elkészült dolgot,
• bosszantó "apróságok": a terven minden belső helyiség fehér, és a közbeszerzés során is erre szólt a kiírás, most viszont jön az ötlet, mégis csak inkább színes falak kellenének,
• a vendéglátó létesítmények tervei mindenkivel egyeztetve lettek, csak a HACCP előírásokkal meg a hatósági állatorvossal nem, így itt is sürgős átépítésre van szükség közvetlenül az átadás előtt,
• rosszul számolták ki az energiaigényt, át kell méretezni a rendszert, stb.

A lehetőségek korlátlanok, ahogy a végső vállalkozási díj is emelhető az egekig - csak arra kell vigyázni, hogy a közbeszerzési törvény előírásait szó szerint betartva, annak lényegét megkerülve történjen az adminisztráció. És minden szereplő boldog, kivéve azok, akik ezt az egészet finanszírozzák, az adófizetők.

Ha pedig végre elkészült az egész, az összes használatba vételi engedélyre pecsét került, minden hatóság igénye maximálisan ki lett elégítve, jöhet a nagy felhajtással rendezett avató ünnepség, országos hírverés, "megcsináltuk", "Magyarország jobban teljesít". Igaz, a végén háromszor annyiba került, mintha magánberuházásból készült volna el, de akkor is ez nem egy gaz multié, hanem a zembereké.

Igen ám, de ezzel még nem fejeződött be a gigaberuházás életútja, mindezt fenn is kell tartani:

• jöhetnek a visszatérő árvízvédelmi mutatványok, évente akár többször is,
• az egészet őrizni kell éjjel, különben a helyi vandálok porig rombolják az egészet egy hét alatt,
• nappal sem árt vigyázni a területre - egy bizonyos közbiztonsági színvonal elengedhetetlen ahhoz, hogy a közösségi teret szívesen használják az emberek (ebbe beletartozik az autóval érkezőknek parkoló biztosítása is), nem árt egy teljes területet lefedő térfigyelő kamerarendszer (nyomon követő személyzettel) sem.
• szervezni kell a programokat, kitelepüléseket, állandó és ad hoc rendezvényeket,
• nem árt folyamatosan szemetet szedni, kukát üríteni, illemhelyet takarítani, homokot gereblyézni, itt-ott újrafüvesíteni, kitaposott bokrokat újratelepíteni, ütemezett karbantartásokat elvégezni,
• a szétrúgott labdafogó rácsokat meg kapukat megerősíteni, a műfüvet gondozni,
• a graffitiket rendszeresen eltávolítani,
• az öntözőrendszert meg a szökőkutat is figyelemmel kell kísérni meg karbantartani, ahogy a karbantartáshoz szükséges eszközöket is karbantartani meg javítani kell,
• és nem utolsó sorban ki kell fizetni a víz- és villanyszámlát meg a szemétszállítási díjat is.

Természetesen sok-sok egyéb feladat is van, például a garanciális hibák folyamatos nyomon követése és javíttatása, ha extrém sportra alkalmas terület van, akkor nem árt elsősegélyhelyet üzemeltetni, stb. A munka elvégzéséhez lehet külső céget alkalmazni (sógor-koma-jóbarát mindenhez ért), de közmunkásokra is lehet bízni a feladatot (ők is értenek mindenhez), pár csókos vezetőt (akik szintén értenek mindenhez) pedig simán elbír még a rendszer, bármelyik megoldást is választja az állam. 

Egy ilyen beruházás igazi pénznyelő - egy közösségi tértől nehéz elvárni, hogy valaha is rentábilisan működjön. Az adófizetők pénze pedig csak áramlik, áramlik a rendszerbe, és bármennyit is nyel el, még nem biztos, hogy az egész komplexumot rendeltetésszerűen használni is lehet és ténylegesen szeretik is majd az emberek.

Természetesen ez csak a Hajógyári-sziget beruházása - ez a pénznyelő azonban csak egy a sok közül, amit tervez az állam. És egyébként is, örüljünk, akár stadion is épülhetne a területre, hiszen ha jobban átgondoljuk, az is közösségi tér ...

A tábla már készen van, a stadion tetszés szerint felülírható - ez alkalommal Álomszigetre.

Kép: Káros szenvedély - ARC 2013, Várhídi G.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Magyarország nem jóléti állam, hanem munkalapú társadalom, a cél az ötmillió adófizető, 2013-14-re pedig Magyarország ismét a régió éllovasa lehet Orbán Viktor szerint:

" (...) a magyar kormány úgy döntött, a jóléti állam helyett munkaalapú gazdaságot épít, (...) a 2010-es 1,8 millióval szemben ma már négymillió adófizető van, de a magyar gazdaság akkor lesz biztonságban, ha ez a szám eléri az ötmilliót. A munkaalapú szemlélettel kapcsolatban kitért a közmunkára, amelyről úgy vélte, "nekünk nem (...) grandiózus közmunkalogikában kell gondolkodni, hanem kicsi, az önkormányzatainkra alapozott, sokszínű közmunkarendszerben".  (Orbán Viktor a Magyarország tiszteletbeli konzuljainak V. konferenciáján, kormany.hu)

A 2010-es 1,8 milliós adófizetői létszám vajon honnan származhat és mit jelenthet miniszterelnökünk szerint?

Megközelítés kérdése, mit is számítunk adófizetésnek. Adó ugyebár a személyi jövedelemadó, de az áfa és a fogyasztási adó is, ezt pedig ugyebár az is fizette, aki annak idején igénybe vette az adójóváírást. Miniszterelnökünk valószínűleg a ténylegesen személyi jövedelemadót fizetőkre gondolhat, nézzük tehát az erre vonatkozó adatokat.

Ha a konkrét számokat nézzük, a KSH adatai szerint 2010-ben 4.430 ezer fő volt a gazdaságilag aktív népesség, a NAV adatai szerint  pedig 4 567 985-en készítettek személyi jövedelemadó-bevallást, ténylegesen 3 525 536-an fizettek szja-t. Akárhogy is számoljuk, az 1,8 millió és a 3,5 millió között nagyságrendi különbség van (cirka duplája?), ezt pedig már elég nehézkes statisztikai pontatlansággal magyarázni.

A 2010-es adatokban azonban maga Orbán Viktor sem ért egyet önmagával, illetve a számára adatokat szolgáltató hivatalnokok meglehetősen szabadon értelmezik a tényleges adatokat:

Orbán Viktor 2012. februári évértékelő beszédjében még azt mondta, 2010-ben 2,6 millió adózó tartotta el a tízmilliós lakosságot - vajon ebből hogyan lett mára 1,8 millió? Biztos van valaki, aki tudja, mindenesetre annak idején az index.hu próbálta kideríteni, kitől is származhat ténylegesen ez a 2,6 milliós információ, mivel:

"Az adóhivatali statisztikák és az Orbán Viktor kijelentésében szereplő adat között 925 536 fő a különbség. Az eltérés okára első körben a miniszterelnök stábjától vártunk választ, de Havasi Bertalan, Orbán sajtóstábjának vezetője kérdésünkre csak annyit válaszolt, hogy a miniszterelnök a nemzetgazdasági minisztérium kimutatásaira alapozta kijelentését.

Kerestük az NGM-et is, hogy magyarázzák meg az eltérést, de megkeresésünkre az elmúlt három napban, február 17-én délig nem kaptunk választ. Így nincs más lehetőségünk, mint hamisnak minősíteni az állítást." (index.hu)

Az index dilemmájára olvasók jelezték, ha a 3,5 millió adófizetőből levonjuk a közalkalmazottak számát, akkor megközelítőleg 2,6 milliót kapunk - magyarul a miniszterelnök számára adatot szolgáltatók élősködőnek minősíthették az összes közszolgát, rájuk sütve az "adót nem fizetők" bélyegét. Igen ám,  de az extra-alacsony 1,8 milliós adat még ilyen számolási módszerrel sem jön ki.

Az 1,8 milliós bűvös szám azonban nem most került elő először, hanem idén nyár közepén már egy Wall Street Journal cikkben is szerepelt:

"A miniszterelnök kijelentette: a magyarok kötvényeket vásárolnak, a munkanélküliség csökken, a foglalkoztatottság növekszik. Elmondta, hogy amikor hivatalba lépett, 1,8 millió adófizető volt, most 4 millióhoz közelít a számuk. A jövedelem reálértéken növekszik, a nyugdíjak emelkednek. A gazdaság ismét növekszik (...)" (kormany.hu)

Nyáron még az adófizetők száma a négymillióhoz közelített, most szeptemberben már négymillióan vannak.

Tehát Magyarország jobban teljesít, főleg 2010-hez képest. Ha pedig a 2010-es adatokat folyamatosan módosítjuk a megfelelő irányba, akkor egyre jobban. Főleg, ha ebben fél Európa is segítségünkre van: a külföldi munkavállalók egy részét is beleszámítják a magyar statisztikákba  - a fenti beszédben maga Orbán Viktor vallotta be, hogy 350 ezren hagyták már el hazánkat:

"(...) nem szabad összekeverni az 1956 után elmenekülteket a ma távozókkal, mert akik ma elmennek Magyarországról, azok vendégmunkások: azért mennek el, mert máshol könnyebben tudnak boldogulni, több pénzt tudnak keresni." (Orbán Viktor a Magyarország tiszteletbeli konzuljainak V. konferenciáján, kormany.hu)

Igen, ők azért mentek el, hogy egyáltalán képesek legyenek az adófizetésre, mert ugyebár munkahely hiányában ez elég nehézkes.

Miniszterelnökünk szerint az igazi sikersztori az, hogy ma már négymillióan fizetnek adót (a mai adatba vajon már a közszolgák is beletartoznak, vagy nélkülük ugrott meg így a szám?), de az igazi boldog vég az lenne, ha ötmillióan adóznának. És erre minden esélyünk megvan:

"(...) a magyar gazdasági növekedés a következő években a régió országainak bővülését is meghaladja majd, így Magyarország - a 2002 előtti évekhez hasonlóan - újra a régió éllovasa lehet. (...) a magyar egy innovatív gazdaságpolitika, amely nem tagadja meg a magántulajdon elsőbbségét, a piaci működés elveit, de tudomásul veszi, hogy csak ezekre hagyatkozva nem lehet kijutni a válságból. A kormányfő a gazdasági adatok alapján úgy látja, "a valóság velünk van". (kormany.hu)

Igen, a valóság velünk van. Részletes adatok pedig itt.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Itt a kampányidőszak, eljött tehát a szavazatvásárló intézkedések sora - azoké, amelyek az elmúlt három évben nagyon is ráértek, és amelyek eddig egyáltalán nem voltak fontosak a jelenlegi kormány számára. És ezek közé tartozik ugyebár a hús áfájának a kérdése is.

Gondolati szinten többször felmerült már, hogy kéne tenni valamit húsügyben és az MSZP aláírásgyűjtésbe is kezdett az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése érdekében, de eddig a Fidesz-KDNP ténylegesen a füle botját sem mozgatta, illetve a miniszteriális szintű kezdeményezések eltűntek a süllyesztőben. Sőt, tavasszal maga Orbán Viktor sem támogatta az ötletet:

"Néhány napja Orbán Viktor egy azonnali kérdésre azt válaszolta, hogy egy esetleges áfacsökkentés alapos előkészítést igényel, de az ő kormánya nem keveri össze az adópolitikát a szociálpolitikával, mert az a gazdaságpolitika, amely az adórendszeren keresztül akar szociálpolitikát folytatni, bukásra van ítélve. A kormányfő azt mondta, eddig nem találtak meggyőző érvet és megfelelő garanciát arra, hogy az áfa csökkentésével a fogyasztói árak is mérséklődnének." (fn.hir24.hu)

Ha azt mondjuk, az áfacsökkentés azért nem történt meg idáig, mert hatalmas lyukat vágott volna a költségvetésben, nem biztos, hogy az igazság táján kapirgálunk. 

"A VM számításai szerint a sertés- és baromfihús áfájának 5 százalékra szállítása 10 milliárd forint feletti bevételkiesést okozna a költségvetésnek." (origo.hu)

Ez mivel is egyenértékű? 

"Teljes egészében biztosítja a kormányzat az új szombathelyi tízezer férőhelyes Haladás-stadion, illetve multifunkcionális sportcsarnok megépítésének 9,6 milliárd forintos költségét" (portfolio.hu)

"Júliusban és augusztusban a dohánytermékekből származó adóbevételen akár 6-8 milliárd forintot is bukott az állam. Az adóhatóság szerint miközben tavaly 36 milliárd forint jövedéki adó folyt be az államkasszába ebben az időben, 2013 júliusában csak 28 , augusztusban pedig mindössze 24 milliárd forintos szintet ért el." (hvg.hu)

Hogyan is lennénk meg még egy stadion nélkül? (A nagyságrendek miatt ne lélegeztetőgépben gondolkodjunk, hanem inkább stadion-egyenértékesben ...)

Ha a számokat nézzük (már ha igaz a VM becslése), és mindehhez hozzáadjuk, hogy egyes becslések szerint a húsipar mintegy 40%-a fekete, valójában érthetetlen, miért is nem történt már meg ez az áfacsökkentő intézkedés legalább három éve. Mert ugyebár míg a pálinkafőzés gyorsan liberalizálódott, mint alapvető, a magyar-léthez tartozó alapjog-manifesztáció, addig a hús áfája nem tartozik ide. Sőt, ugyebár ebben a kormányzati ciklusban nemhogy csökkent, hanem ellenkezőleg, még emelkedett is az áfája.

De vajon milyen hatása lesz, ha lecsökkentik az áfáját? Az alacsony keresetűek ezentúl sokkal több felvágottat meg tőkehúst fogyaszthatnak? Ez egyáltalán nem biztos.

Az első nagy kérdés, vajon a termelők (gyártók) megengedhetik-e maguknak, hogy ne önmaguk finanszírozására, azaz likviditási gondjaik megszüntetésére vagy éppen régóta elmaradt fejlesztésekre használják a hirtelen jött áremelési lehetőséget. Ebben az esetben a végső húsárban nem fog érvényesülni a teljes áfa-csökkentés, cserében stabilabbak lesznek a munkahelyek a szektorban, csődöt kerülhetnek el a cégek és akár még fejlesztésekre is gondolhatnak, ez pedig új munkahelyeket is eredményezhet. A költségvetésnek végső soron ez a megoldás hosszabb távon igen jó, ám az árcsökkenésben bízó vásárlók hoppon maradnak a kasszánál. Ha azonban a termelők árat emelnek, a plusz bevételüket pedig kiviszik az országból (tekintettel a bizonytalan gazdasági helyzetre és jogbizonytalanságra), előáll a se pénz, se posztó állapot - se beruházás, se fogyasztói elégedettség, és még az adóbevételek is csökkennek.

A kereskedők dilemmája kisebb - ha alacsonyabbak a beszerzési árak, akkor képesek alacsonyabb áron tovább is adni azt, így a végső fogyasztók ténylegesen is tapasztalhatják a kormány intézkedésének kedvező voltát a pénztáraknál. Hosszabb távon a verseny erre rá is kényszeríti a kereskedőket, hacsak nem adják árkartellre a fejüket, erre azonban ott van a Versenyhivatal, legyen szíves és akadályozza meg vagy derítse fel, ha ilyen alku köttetik a szereplők között.

A fekete kereskedelem azonban mindenképpen visszaszorulhat egy drasztikus áfa-csökkentéssel: amíg 27%-ért megéri trükközni, addig 5%-ért már kevésbé.

Azonban erős szűklátókörűségre vall, ha csakis egyedül az áfaszintet tartjuk felelősnek a fekete húsokért - hiszen a nem létező (fekete) bevétel után nem kell társasági adót fizetni, és a melósok járulékait sem kell kicsengetni, olyan apróságokról már nem is beszélve, mint például a helyi adó, A tranzakciós illeték sem terheli a céget, és az útdíjon is biztos lehet spórolni, ha kreatívan szállítanak, valamint az adminisztrációs költségek is sokkal alacsonyabbak. A fekete vágóhídnak nem kell mindent megtennie azért, hogy a higiéniás körülmények elnyerjék a megfelelő hatóságok tetszését és az sem lényeges, milyen egészségi állapotban leledzenek épp az alkalmazottak meg a levágott állat.

Az áfacsökkentés javítani fog az élelmiszer-biztonságon is, de az továbbra sem garantált, hogy minden egyes szál kolbász lekövethető lesz egészen az akolban szundikáló kocáig.

A kormány két legyet üt egy csapásra: egyrészről jóságos apaként eljárva csakis jót akarnak az összes választónak, és ezért mindent meg is tesznek, másrészről az ellenzék aláírásgyűjtő akcióját meg a témára vonatkozó összes kampányüzenetét is semlegesíthetik:

"Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár szerint elfogadhatatlan, hogy az emberek az alapvető húsárukat nem tudják megvenni, a kormánynak tehát mérlegelnie kell az áfacsökkentést. Ennek hatásainak vizsgálatára Orbán Viktor miniszterelnök már utasította is a szaktárcát." (hir24.hu)

Ennyit a tavaszi "adórendszer nem lehet szociálpolitikai alapú" érvekről. Lázár úr arról mondjuk nem beszél, az elmúlt három évben miért volt ugyanez elfogadható, sőt, miért kellett áfaemeléssel tovább növelni az elfogadhatatlansági-szintet, de ne ragadjunk le ilyen rosszindulatú, az alapvető kormányzati jószándékot semmibevevő gondolatmenetnél. 

A kormány tehát várhatóan mindent megtesz azért, hogy a választásokra soha nem látott mértékben olcsósított húsárúban dúskáljanak a választók (azaz kolbászból lehessen a kerítés) - ha pedig ez nem történik meg, már meg is vannak a hibásak: a szabotőr termelők és az emberek vérét szívó kereskedők ("gaz multik"). A választók pedig újabb és újabb ellenséget kapnak azért, hogy még véletlenül se jusson eszükbe bármiért is a kormányt hibáztatni. Meg azon gondolkodni, miért csak most? És ha már lúd, legyen kövér, miért ne lehetne rögtön minden hús- és húskészítmény hatósági áras?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon tényleg megérett országunk a rendeleti kormányzásra? Kövér László szerint "a mostani, törvényekhez kötött kormányzásra már nincs szükség, ezt a rendszert a diktatúráktól való félelem miatt alkották meg a rendszerváltás után, és talán 1998-ig indokolt volt. A veszély azonban elmúlt." (index.hu)

Az első nagy kérdés, vajon most nem olyan, mintha rendeleti kormányzás lenne? A kormánypárt részéről valaki beterjeszt valamit a parlament elé, aztán másfél nap alatt a frakció tagjai megbizottságolják és elfogadják. Igaz, több a macera:

• be kell terjeszteni a javaslatot, azaz valakinek a nevét kell hozzá adnia, akár mint hivatal, akár mint egyéni képviselő. Ha nagyon sürgős, még azt is ki lehet találni, melyik salátatörvénybe lehet plusz egy pontként zárószavazás előtt benyújtani - ugyebár ez is feleslegesen terhelheti az agysejteket.

• indoklást is kell hozzá fűzni, ezzel is gürizni kell. És ugyebár az indokolhatatlant is meg kell indokolni, mégha két mondattal is, "azért, mert azért". 

• bizottság elé kell vinni, ez is idő ugyebár, bár sok vizet nem zavarnak a tagok, maximum az ellenzékiek mondják el a véleményüket. Teljesen feleslegesen.

• a módosító javaslatokkal is kell kezdeni valamit, bár az, hogy egyes törvények majd szétesnek a sok ilyen-olyan, teljesen logikátlan módosítás miatt, illetve az egységes jogalkotói koncepció hiánya miatt értelmetlen kötelezettséget rónak például az állampolgárokra (lásd ebnyilvántartás), láthatóan a kutyát sem érdekli. Mondjuk valaki eddig is összeszerkesztette egységesbe az összeszerkeszthetetlent is, végül is ezért kapja a fizetését. 

• a napirendbe be kell iktatni, aztán közölni a frakcióval, mindenki megszavazza, mert különben ejnye-bejnye lesz (gombnyomás-idomítás),

• aztán a végén még arra is várni kell, hogy a köztársasági elnök aláírja-kihirdesse - szélsőséges esetben még bele is köthet, visszaküldve megfontolásra. Ami szintén érthetetlen és felesleges, mivel minden egyes törvény alaposan megfontolt, hogy is lehetne másmilyen?

Mennyivel egyszerűbb lenne a rendeleti jogalkotás! Fel sem kell fedezni a spanyol viaszt, csak visszaidézni az egykori szocialista gyakorlatot, amikor ugyanezt csinálta az Elnöki Tanács és a Minisztertanács egymással karöltve, az országgyűlés meg elvolt az évi négy-öt törvénnyel való szöszmötöléssel.

"Az életnek azért tanítómestere a történelem, hogy tanuljunk tőle." (Abraham Bram Stoker)

És ami a legtutibb a rendeleti kormányzásban:

• az van, amit a kormányfő mond, nincs ellenvetés, mert akkor már szedheti is a sátorfáját a kötözködő.

• meg lehet úszni a bizottságosdit-frakciósdit, és nem kell foglalkozni olyanokkal, mint gombnyomásra oktatás, frakciófegyelem, stb.

• az ellenzék nem ugathat bele, nem nyújthatna be módosító indítványokat és sajtótájékoztatót is csak utólag tarthatna a témában, amikor már veszett fejsze nyele az ügy,

• a parlamenti képviselők ráérnének évente kétszer két napig a parlamentben ülni, a személyzetük is malmozhatna egész nap,

• az átfutási idő is lerövidülne (2-4 óra?), a sebességnek csak a Magyar Közlönyben megjelenés lenne gátja, de akár be lehetne vezetni a 24 órás közlöny-ügyeletet is.

• ha pedig valami dilettáns megoldást bárki megtámad, akár évekbe is telhet, mire az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezi a kritizált paragrafusokat.

• viszont verhetné a kormány a mellét, bizony mekkora olcsósítást is hajtott végre ...

És mit szólnának mindehhez a választópolgárok? Még a random törvényhozást is nehéz nyomon követni, mi lenne, ha életünk minden apró részletét rendeletekkel szabályoznák? Csak idézzük fel a tavaszi KRESZ-módosítást: április harmincadikán megjelent a Magyar Közlönyben, május elsején már kötelező is volt betartani az új rendelkezéseket, szabálysértési bírság terhe mellett. Hogy mire és miért kellett ilyen gyorsan reagálnia a kormánynak, az sokak számára nem derült ki, ahogy az sem, miért nem lehetett akár csak két-három napot adni a felkészülésre az autósoknak.

Néha-néha még biztos el lehet viselni egy-egy ilyen kormányakciót, de mi lenne, ha ez rendszeressé válna? Kötelező lenne minden este Magyar Közlönyt olvasni, holnaptól mit kell másképp csinálni, milyen iparág szűnik meg azonnal, vagy épp milyen új adószabályok lépnek életbe? Mert ugyebár a törvények esetén van legalább egy-két nap átfutási idő, elfogadják, átküldik a köztársasági elnöknek, az meg aláírja, ennyi idő alatt még a sajtón keresztül is eljuthat a híre a polgárokhoz az új rendelkezéseknek.

Kövér László szerint "érdemes lenne hosszú távon megfontolni, nem lenne-e jó nagyobb mozgásteret adni a kormánynak arra, hogy a mindennapi kihívásokra reagáljon, és lazítsanak azon, hogy mindent, a legrészletesebb szabályokat is törvénybe akarják iktatni. Azt tartaná normálisnak, ha a parlament csak a legalapvetőbb, garanciális szabályok megalkotására tartana igényt. Szerinte érdemesebb lenne az energiáikat nagyobb mértékben a végrehajtó hatalom ellenőrzésére fordítani (...)" (hvg.hu)

De vajon elég érett ma a politikai kultúra hazánkban a rendeleti jogalkotásra, azaz arra, hogy a mindennapi kihívások gerjesztette ad hoc reagálások ne okozzanak káoszt? Vajon tudna a kormánypárt olyan szintű önmérsékletet tanúsítani, amely garantálná, hogy ne kelljen éjszakánként a közlönyt böngészni újabb és újabb csapdák miatt? Mi lenne, ha nem lenne még egy minimális előzetes ellenzéki meg sajtó-kontroll, amely legalább felhívhatja a kormánypárt potentátjainak figyelmét a legbődületesebb marhaságokra? Ha nem lenne a köztársasági elnök, aki néha-néha figyelmeztetné a jogalkotót, bizony be kéne tartani az alkotmányt még neki is? Némely dologra jobb aludni egyet - de vajon a rendeleti kormányzásban aki megteheti, hogy azonnal, erőből vagy épp dühből intézkedjen, az képes lesz egyet aludni is rá, hogy egész biztosan jó legyen, azaz a választók érdekeit szolgálja az új jogszabály?

Csak reménykedni lehet, hogy (1) a közeljövőben jelentősen változik politikusaink hozzáállása a jogalkotás  és jogbiztonság demokratikus alapkövetelményeihez, (2)  vagy minél később indul be a "vissza a szocializmusba" projekt rendeleti kormányzás alprojektje. És hogy az idei őszi jogalkotási rohamnak még nem része a rendeleti kormányzást lehetővé tevő újabb Alaptörvény-módosítás.

"Azt mondják, hogy azoknak, akik nem emlékeznek a történelemre, az a sorsuk, hogy megismételjék." (Lawrence Lessig)

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Megkezdődött a Fidesz belső ellenségkeresése, eddig 5 áldozat van - elegánsabban fogalmazva: Orbán Viktor öt fideszes választókerületi elnököt fosztott meg pozíciójától rossz teljesítményük miatt.

"(...) a kormánypárt értékeli a teljesítményeket, és nyilvánvalónak nevezte, hogy ha úgy látják, valaki gyenge teljesítményt nyújt, "akkor ott érdemesebb váltani". "Ez egy olyan feladat, ahol nem lehet a rossz teljesítményeket elfogadni" (...)

Hasonlóan fogalmazott a hvg.hu egyik forrása is, amikor Orbán Viktort idézve azt mondta: "aki nem végzi el a munkát, annak nincs kegyelem". (hvg.hu)

De miért pont a választókerületi elnökökön csattan az ostor? Vajon egyedül ők lesznek a felelősek, ha a Fidesz elveszti a választásokat 2014-ben? Tényleg ők azok, akik egyedül tehetnek arról, ha a választópolgárok elfordulnak a jelenlegi "kétharmadtól",  mindenki más szuperül teljesít?

Kétséges. Mert ugyebár egy átlag választópolgárnak fogalma sincs, ki az ő kerületi választóelnöke - jó példa erre 2010, amikor még egy naracsszínű ló is megkapta volna a parlamenti bejutáshoz szükséges szavazatmennyiséget, ha indítja a Fidesz bármelyik választókerületben. Mert ugyebár az emberek többsége nem személyre voksolt, hanem bizonyos pártra, vagy egy bizonyos párt ellen. Vajon miért lenne ez másképp 2014-ben?

Az emberek többsége azt sem tudja, mi a feladata egy választókerületi elnöknek és mit várhat tőle, ha megválasztják. Több pénzt a városnak/falunak? Erőteljesebb érdekérvényesítő képességet? Esetleg azt, hogy a képviselő sógor-koma-jóbarátja majd jól megszedi magát állami földekkel, trafikokkal meg közbeszerzésekkel, hogy a pályázati pénzekről már ne is beszéljünk? Az átlagszavazó csak annyit tud, hogy egyetlen szavazat eréig beleszólhat abba, mely párt színeiben induló képviselőtől nem kíván majd olyan megjegyzéseket hallgatni, miszerint "mindenki annyit ér, amennyije van", "47 ezer forintból meg lehet élni" és "nehogy már ne támogassuk a saját támogatóinkat". Az átlagszavazó arra voksol, kinek szánja a lottó ötöst.

Az átlagszavazó nem találkozik tehát sem a most kirúgott trehány választókerületi elnökkel, sem a helyébe kerülő kevésbé trehánnyal - találkozik viszont azokkal az intézkedésekkel, amit az előző választásokon győztes párt az elmúlt három évben rákényszerített, nem is beszélve azokról a narancs-közszolgákról, akik megkeserítetik az életét. Nagy eséllyel utálja Hoffmann Rózsát és az egész iskolaállamosítást, nem örül az útdíj miatti áremelkedéseknek, ahogy a folyamatosan növekvő tranzakciós illetéknek sem. Látja, hogy miközben Magyarország jobban teljesít, a rendszer hangyáinak ezt nem sikerül igazolniuk:

• semmi sem halad (online pénztárgépek), 

• határidők csúsznak a végtelenségbe,

• a jogalkotási zűrzavarban már fogalma sincs, mit tiltottak már meg neki és egyáltalán még mit szabad csinálnia,

• bűnbak viszont van rengeteg, választhat kedvére ("piaci elégtelenség", bankok, unió, liberálbolsevik "emútnyócév") és menetelhet is ellenük, ha úgy tartja kedve,

• kritikán aluli ágazatok rendszerében sínylődik, ha nincs elég pénze finanszírozni a csúszókat (egészségügy várólistái, szakrendelések hónapos előjegyzései) cserébe fizetheti a VIP ellátás azoknak, akik az akár életeket feleslegesen elvevő problémák megoldásáért nem tesznek semmit,

• olyan feladatokkal kell bíbelődnie, amik eddig ismeretlenek voltak a számára (ebösszeírás, tankönyvbeszerzés, egész napos iskola alóli kibújás, átnevezett utcák miatti okmánycsere, diákigazolvány meg adókártya helyett hónapokig papírcetli hurcolása, stb.)

• találkozhat csak papíron létező, de nagy hanggal bejelentett látvány-intézkedésekkel (lovasoktatás iskolában), meg humánusnak éppen nem mondhatókkal is (hajléktalanok kitiltása)

• költségvetési bevételek maradnak el (pénztárgép bekötések miatti "fehéredés", játékadó), cserébe ezeregy újfajta adó nyomja a vállát (tranzakciós illeték) és fizetheti a világ egyik legmagasabb áfakulcsát,

• bottal ütheti a kampány mézesmadzagok mézének nyomát (pedagógus béremelés),

• a régvolt kampányban legjobban kifogásolt elemeket pedig maga a győztes vezette be (felsőoktatási tandíj),

• miközben olyan összegből kellene megélnie havonta egyes potentátok szerint, ami kevesebb, mint a nyilatkozó politikusok egy napra jutó jövedelme,

• és naponta beigazolódik számára, hogy az egyenlőbbek között vannak még egyenlőbbek (nyugdíj mellett felvett képviselői díjazás, mutyi hátán mutyi, aszfaltos utca a házig, stb.),

• cserébe egyszer majd elmehet a frissen épülő stadionok egyikébe, ha akar. Mert eddig sem akart és ezután sem fog akarni, neki inkább normális járda kéne a buszmegállóig meg nem lerobbanós-otthagyós troli.

Természetesen minden választópolgár érezhet önmagán is kedvező intézkedéseket (rezsicsökkentés, családi adó, stb.), de mi van akkor, ha a negatív hatások a kezdeti örömöt már réges-régen eltüntették? Mert ugyebár hiába havi 2-3 ezer forint rezsicsökkentés, ha közben az egy nap alatt megszűnt ágazat miatt egy nap alatt megszűnt a munkahelye, ha a nagyobb gyermekei már rég külföldre menekültek, ha a megemelt áfát mindennap ki kell fizetnie, a családi adókedvezményt meg soha nem is tudta igénybe venni, mert nem volt elegendő befizetendő személyi jövedelemadója hozzá?

Vajon ha a sok-sok negatív dolog után az átlag választópolgár elfordul a jelenlegi kormányzó párttól és más színek jelöltjeibe kívánja fektetni a bizalmát, mindezért a választókerületi főnökök egyedül a felelősek? Senki más nem, olyanok mint alkalmatlan miniszter, államtitkár, hivatalvezető, főideológus, unorthodoxia-megálmodó, vagy épp utolsó csókos közszolga? És őszintén kiállhat a Fidesz a választók elé és elmondhatja a saját kádereiről, hogy aki nem végzi el a munkáját, annak tényleg nincs kegyelem?

Akkor lehet, hogy most kéne kirúgni az összes választókerületi elnököt egyszerre, és máris minden inkompetens ártalmatlanítva lenne és rendszeren kívül kerülne?

"Ez egy olyan feladat, ahol nem lehet a rossz teljesítményeket elfogadni" (Kósa Lajos)

Vagy simán csak le kellene számolni azzal az illúzióval, hogy csakis egyedül a választókerületi elnökök a felelősek azért, ha nem lesz meg legközelebb is a Fidesz kétharmada. Mert valószínűleg van még jópár funkcionárius, aki jelenlegi hivatali állásával elérte inkompetencia szintjét ...

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Új bűnbak jelent meg a hivatali közleményekben, a "piaci elégtelenség". Ki gondolta volna, hogy  itt Magyarországon, 2013-ban, sok-sok évvel az uniós csatlakozás után ez a hiánygazdaság legsötétebb napjait időző kifejezés újra divatos lesz?

Nézzük például azt a tájékoztatást, ami megmagyarázza a trafikosoknak, az online adatszolgáltatás kötelező ugyan szeptember elsejétől, de "piaci elégtelenség" miatt nem büntetnek az elmulasztása miatt még egy hónapig:

"A Nemzeti Fejlesztési Miniszter, mint Koncesszióba Adó utasításának megfelelően az ND Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság tájékoztatja, hogy a dohánytermék-kiskereskedők nyilvántartás-vezetési és adatszolgáltatási kötelezettségére a dohánytermék-kiskereskedők által vezetendő nyilvántartásokról, valamint a dohányboltban forgalmazott egyes termékekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséről szóló 244/2013. (VI.30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) részletszabályainak megfelelő nyilvántartás-vezetési és adatszolgáltatási kötelezettség 2013. szeptember 1. napjától változatlanul terheli a dohánytermék-kiskereskedőket azzal, hogy a minősített készlet-nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszerek megrendeléseinek teljesítésében jelentkező piaci elégtelenség miatt 2013. szeptember 30. napjáig nem kerül sor a kötelezettség elmulasztása esetén a Koncessziós Szerződés 45.) pontjában szabályozott jogkövetkezmények alkalmazására." (nemzetidohany.hu)

A közleménynek nincs dátuma - vajon mikor vallotta be a hivatal önmagának és feletteseinek, hogy bizony ez a rendszer vasárnap nulla órakor nem tud elindulni, bármire is kötelezi őket a jogszabály? És mi van a tájékoztatás mögött: vajon az ND rendszere teljesen készen van, csak valami apró "piaci elégtelenség" gátolja, hogy mégsem lehet hozzá csatlakozni? És az ND időben minősítette a tuti biztosan minden adatszolgáltatási igényt kielégítő készletnyilvántartó rendszereket, csak a forgalmazó cégek "piacilag elégtelenek"?  

Hasonló "piaci elégtelenség" tapasztalható az online pénztárgépek szeptember elsejei kötelező bevezetésével kapcsolatban is:

"(...) Pankucsi Zoltán, az NGM adóügyekért felelős helyettes államtitkára, aki a múlt héten jelentette be, hogy egyelőre eltekintenek az érintettek bírságolásától, mert „a pénztárgépcserére kötelezettet nem érheti joghátrány, ha a piaci elégtelenségek miatt nem tud géphez jutni". (index.hu)

Bűnbak ebben az esetben is a "piaci elégtelenség". Tehát: a kormányzati elképzelésekkel és határidőkkel minden rendben, a hivatalok teszik a dolgukat, az olajozottan működő rendszerben a homokszem a "piaci elégtelenség". És ezek után vajon mi lesz a soron következő intézkedés? Reszkessenek a bűnösök, azaz a gyártók-forgalmazók? Azok a szabotőrök, akik nem tudják teljesíteni a tőlük elvárható ütemet és lehetetlenné teszik a kitűzött határidők teljesítését, jelentős költségvetési bevételkiesést okozva ezzel? Mi lesz a büntetésük, szégyentábla, pellengér, "kormányzatilag megbízhatatlan" minősítés? És vajon lesz "piaci elégtelenséget" okozók adatbázisa is?

És mi a kormányzatilag legkézenfekvőbb megoldás? Vesszen mindenki, aki piaci elégtelenséget okoz, legyen közérdekűvé nyilvánítva minden, ami elégtelen, majd az állam jobban csinálja? De mi lesz, ha már állami tulajdonú a szervezet kormányzatilag kinevezett vezetőkkel, és immáron nem lehet az elégtelen ellátást a piacra fogni (lásd tankönyvek)?

Vajon meddig lehet bújtatni az alkalmatlan  közszolgákat, mikor következik el a pillanat, amikor egy miniszter bevállalja és lefejezi az általa javasolt-kinevezett jelentős károkat okozó felelős vezetőket? Azokat, akik ténylegesen hibásak a rendszerek működésképtelenségéért, a határidő mulasztásokért, a költségvetési bevételek elmaradásáért? Csak az online pénztárgépek üzembe állításából az idén 90 milliárd forintot remélt a kormány ... 

Ha pedig nem a végrehajtók a felelősek és nem is a "piaci elégtelenség", hanem azok, akik mertek nagyot álmodni, és úgy hoztak intézkedéseket, hogy azok már a megjelenésük pillanatában is irreálisak voltak, ők képesek lesznek valaha is ezt bevallani, levonni a következtetéseket és legközelebb nem elkövetni ugyanezeket a hibákat? Vagy egyszerűbb az elégtelen piacot hibáztatni és akár államosítani is, rövid úton megoldva az "ellátási zavarokat"?

Addig is, amíg nincs jobb bűnbak, ismételgessük a szót, "piaci elégtelenség" ...

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Hogyan tovább, ellenzéki összefogás? 

Az MSZP-Együtt megállapodást a legtöbb elemzés nem tekinti eredménynek, sőt - sok szerint buktatókkal van teli, "jelentős arcvesztéssel jár", vagy éppen egyértelműen a Fidesz malmára hajtja a vizet. Ha azonban végiggondoljuk a csütörtökön megszületett egyezséget, nem biztos, hogy szomorúnak/vidámnak kell lennünk, attól függően, hogy a formáció győzelmét/totális kudarcát várjuk.

Mert mi újat is hozott ez a megállapodás a kampányban?

Az első és talán legfontosabb az, hogy az Együtt-PM elfogadta Mesterházy miniszterelnök-jelöltségét. Igaz, hogy ezt senki sem mondta még így konkrétan ki, de ha megnézzük a pártok támogatottságát, kicsi az esélye, hogy a választásokig az Együtt-PM megfordítja a jelenlegi támogatottsági arányokat. A megállapodás viszont azt mondja, aki több listás szavazatot kap, győzelem esetén annak jelöltje lesz az új kormányfő. Itt most nem Bajnai népszerűsége számít Mesterházy ellenében, hanem az Együtt az MSZP ellenében. És egyelőre ebben a versenyben a szocialistáknak áll a zászló utcahosszal vezetve.

"Az Ipsos adatai szerint a szocialisták tábora is stabil, az utóbbi fél évben 14-16 százalék között alakult, jelenleg 15 százalékos (...), míg az Együtt-PM az elmúlt fél évben a választásra jogosultak 3-5 százalékát tudhatta maga mögött, e hónapban 4 százalékon áll. (...)

A biztos pártválasztók között (...) az MSZP-nek 26 százaléka van (...)  Az aktív szavazói kör (...) 6 százaléka az Együtt-PM támogatója (...)." (hvg.hu, 2013. augusztus 15.)

Az MSZP egyelőre minimum háromszor annyi szavazót tudhat maga mögött, mint az Együtt-PM, az állás megfordításához kisebbfajta csoda kellene, így elmondhatjuk, Bajnai Gordon hiába vezeti az Együtt-PM országos listáját, valójában ezen megállapodásban lemondott a tényleges miniszterelnök-jelöltségről.

Az önálló lista az Együtt PM-szárnyának kedvez - a szocialistákkal közös lista a képviselőjelöltek és a választók egy részét az LMP felé tolta volna, így azonban nem kell együtt mutatkozniuk a nekik oly zsenánt szocialistákkal és nem kell látványosan megalkudniuk a parlamenti helyekért úgy, hogy az általuk oly megvetett személyekkel kerülnek egy akolba. Sőt, továbbra is látványosan kiabálhatnak a szocikra bármit, bár ezt jobb óvatosan tenniük, mert a végén a nagy utálatukkal a Fidesz szekerét tolják és még négy évre lehetővé teszik Orbán Viktornak a kormányzást. Ha a céljuk csak egy-két kényelmes és súlytalan, felelősség nélküli ellenzéki parlamenti szék, akkor nincs is ezzel gond, ha viszont tényleg kormányváltást szeretnének, bizony lakatot kell tenniük a szájukra és visszafogni az indulataikat. Amennyiben Bajnai Gordon rendet szeretne tartani saját táborában és tényleg küzdeni kíván a hatalomért, a szövetséges ellen túl hangosan károgókat kénytelen lesz elmozdítani és javasolni nekik az LMP sorait.

Ingyenebéd azonban a pártok közötti megállapodásban sincs - az MSZP bőségesen megfizeti az árát ennek a "fegyverletételnek" - egyrészről egyéni jelöltállítás-átengedés formájában, másrészről viszont a DK-val való viszonyrendezéssel.

A közös jelöltek személy-meghatározásának 31 körzetben átengedése (koordinált indulás) azt jelenti, amennyiben a formáció megnyeri a következő választást, bizony az Együtt-PM-nek vétójoga lesz - nélkülük sem kinevezni, sem törvényt alkotni nem lehet majd. Az Együtt-PM blokkoló kisebbség lesz, tökéletes zsarolási potenciállal - más kérdés, hogy Bajnai Gordon házon belül hogyan rendezik le majd azoknak a helyzetét, akik látványosan utálják a szocialistákat, illetve lesz-e ehhez megfelelő ereje, valamint le tudja-e győzni azokat, akik viszont őt szeretnék blokkolni (lásd például kiszivárogtatási ügy). Mert a közös munkához majd valamiféle együttműködés kell, ez pedig nehéz úgy, ha zsigeri gyűlölet vezérli az egyes szereplőket, egy irányban tartásuk pedig nehezebb, mint egy marék lepkéé.

Az Együtt-PM másik nagy nyeresége az, hogy nem nekik kell felvállalniuk Gyurcsányt illetve a Demokratikus Koalíciót, ez egyedül a szocialisták feladata lesz, őket terheli ennek költsége (parlamenti helyek, stb.) és az esetleges kára is (elforduló szavazók) - cserébe viszont ha az ellenzék a DK támogatásával nyer, annak bizony az Együtt-PM is haszonélvezője lesz. Az Együtt-PM számára ez a megoldás zseniális, hiszen folyamatosan elhatárolódhatnak a DK-tól, a választókat is győzködhetik, nekik "semmi közük Gyurcsányhoz", fizetniük sem kell a "külső" támogatásért, viszont lehet, hogy éppen ez a pár százaléknyi voks fogja őket a hatalomba segíteni.

Amennyiben a DK külön indul, nagy eséllyel megszerzi magának a bejutáshoz szükséges 5%-ot, ezt segíti a 640 millió forint is, amit a kampányra kapnak. A jelenlegi állás szerint Gyurcsány Ferenc saját országos listát állít és mind a 106 helyen indít önálló képviselőjelöltet is, mellette azonban megkezdik a tárgyalásokat a szocialistákkal is az ellenzéki összefogás reményében.

Azonban mind az MSZP, mint a DK kényszerhelyzetben van, de nem gondolkodhatnak ugyanolyan választási formációban, mint az MSZP és az Együtt-PM esetében létrejött:

• az MSZP-DK pártszövetség még a lelkes szocialista hívek többségének is túl meredek lenne,
• az pedig, hogy a DK önállóan ne induljon, a szegfűsöknek újabb 27 körzet jelölési jogába kerülne (kiindulva az Együtt-PM megállapodásból), ez pedig egyelőre megfizethetetlenül magas árnak tűnik (vagy Gyurcsánynak kell belenyugodnia a leggázabb, örök jobbos körzetekbe).

Az MSZP-nek (és vele együtt az Együtt-PM-nek is) azonban szüksége van azokra a szavazatokra, amelyeket a DK tud szerezni, így a csapdahelyzetet mindenképpen meg kell oldaniuk.

Milyen lehetőségek vannak? Például az, hogy Gyurcsány és a DK külön indul egyénileg és listán is, de nem támogatják a saját jelöltjeiket és szavazóikat felszólítják, hogy támogassák az MSZP-Együtt jelöltjeit. Ez igen érdekes szituáció lenne és valószínűleg meglehetősen nagy visszhangot (és nem feltétlen pozitívat) váltana ki a saját táborukban. 

"Én nem akarok surranó pályán bekerülni a parlamentbe, én nem akarok kegyelemkenyéren élni, [...] a DK-t nem lehet kivásárolni ebben a dologban egy vagy két vagy három képviselői hellyel" (Gyurcsány Ferenc)

Az MSZP-DK megállapodásnak nagy ára lenne, például

• győzelem esetén Gyurcsány kaphatna mondjuk egy EU-biztosi kinevezést, vagy akár lehetne főpolgármester-jelölt is,
• a stábja szépen becsusszanhatna az MSZP országos listájának 30-35. helyére,
• egy-két helyi képviselőjelölt is átavanzsálhatna szegfűs színekbe a választást erejéig.

Ezek természetesen csak lehetőségek, a felek elviekben a jövő héten kezdik meg a tárgyalásokat. Az ígéretek azonban nehezen kikényszeríthetők (pl. Gyurcsány későbbi pozíciója), a bizalom fő terepe pedig nem a politika világa. Ráadásul a DK-nak le kellene mondania a töredékszavazatokról is.

A DK azonban még nagyobb csapdahelyzetben van, mint a szocialisták:

• ha külön indulnak, szinte biztos, hogy a Fidesz és Orbán Viktor esélyeit növelik és szabotálják a kormányváltást - ezzel pedig bevállalják a bűnbak hálátlan szerepét,
• ha viszont nem indulnak önállóan, vagy indulnak ugyan, de híveiket felszólítják az MSZP-Együtt támogatására (azaz tevékenyen segítik az ellenzéki összefogást), saját magukat semmisítik meg politikailag.

Az összefogás teljes forgatókönyve tehát még hírül sincs kész. A következő hetek majd eldöntik, van-e tényleges esélye az ellenzéknek a kormányváltásra, illetve a szereplők mennyire tudnak felülemelkedni saját sérelmeiken, tudnak-e tényleges reményt adni a változásban bízóknak vagy leragadnak személyes érdekeiknél és bemutatják, képtelenek még akár időlegesen is összefogni a közös cél érdekében.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Már csak párat kell aludnunk ahhoz, hogy kiderüljön, kinek van igaza - az oktatási kormányzatnak, akik szerint a tankönyvügy csak fel van fújva, vagy azoknak, akik szerint valami bűzlik a logisztika körül. A szülők pedig csak kapkodják a fejüket, mi is lesz hétfőn. Mert ez nem olyan tanévkezdés lesz, mint amilyet eddig megszoktak - főleg, ha az illetékes szerint „a régi rend szerinti logika mentén történő könyvkiadás az új ellátási rend tudatos, vagy nem tudatos akadályozásához, szabotáláshoz vezet”. (hvg.hu)

Új tanév, új logika ...

Eddig minden szülő tudta, hogy gyermekének lesz tankönyve. Most maximum reméli, majd hétfő este kiderül, mit visz haza a gyerek. Volt ugyan már ilyen első nap hazavivős időszak, de bizonytalanság és szabotálás nélkül.

A régi logika alapján augusztus végén el kellett menni a könyvért - ez lehetett kellemetlenségként is felfogni,  ahogy az augusztus eleji ebédpénz befizetést is, viszont az iskolák a kapujukon-honlapjukon hirdették, ki mikor állhat sorba. Cserébe tanévkezdésre már bekötötten-névre szóló felirattal ellátva használatra készen álltak otthon a könyvek, és a szülők egy pár friss pletykával gazdagodva értek haza a csomagokkal (lesz új gyerek az osztályban? stb.).

Az idei logika? Amit hétfőn hazavisz a gyerek (ne adj isten már szamárfülesen), azt este expressz sebességgel be kell csomagolni (legalább a másnapi adagot), mert minden egyes táskába kerüléssel ugyebár nagyobb a kockázata a rongyolódásnak. Vannak olyan gyerekek, akiknek év végén is olyanok a könyvei, mintha most jöttek volna ki a nyomdából, a többség azonban nem ilyen. 

Ha több gyerek van a családban, akkor a szükséges idő megsokszorozódik. Lehet ugyan mondani, kösse be a gyerek magának, de ez ugyebár bizonyos kor alatt szinte kizárt, egyébként pedig sok szülő ismeri csemetéje kézügyességét és rendületlenül kitart amellett, hogy "úgy segítesz, ha nem segítesz", ráadásul a tanárok sem díjazzák a csálé műremekeket. Arról pedig ne is beszéljünk, az alsó tagozatos gyerekeket érdemes az iskola előtt várni az extra hazacipelendő súly miatt, ha már egész nap kénytelenek voltak maguk után vonszolni az első órán megkapott pakkjukat. A nagyobbak meg eddig is elmentek a saját előzetes tankönyvosztásukra egyedül.

Az azonban végképp érthetetlen, ha ott vannak az iskolákban a könyvek, miért kell a kiosztásukat az első tanítási napra időzíteni? Vajon nincs elég bajuk anélkül is a tanároknak? És miért és mit szabotál az az iskola, aki korábban kiadta?

Korunk átvételi elismervényre épülő korszakában nehéz lesz bizonyítani az osztályfőnököknek, bizony minden könyvet megkapott a gyerek és magára vessen a szülő, ha nem érkezett haza a csomag minden egyes darabja. Ha az átvételi elismervény vagy a könyv elkallódik, lehet vitatkozni, ki a hibás - (1) a tanárok szabotálnak, (2) a gyerek rendetlen vagy (3) a szülő hagyta el valahol a papírt, így az aláírás a végtelenségig húzódhat. Az is kérdés, vajon az első osztályos gyerek majd keresztet rajzol az "átvette" felé, amikor átveszi a könyvtári tartós könyveit? Mert valamivel csak igazolnia kell az iskolának, hogy nála van ...

Eddig a szülő korábban megtudta, mi nincs, mi mikor lesz - most azonban semmilyen információ sincs arról, tényleg mindenki minden könyvet megkap-e. A tavaszi igénylés is tartalmazott már érdekes opciót, így "a család egyénileg beszerzi" verziót. Ez például a duplának számító gyerekek esetében fordult elő (SNI), akik ingyen kapják a tankönyvet, de nem teljesen - a 12 ezer forint keretösszegből kilógó tankönyvek esetén már eleve a kötelező egyénileg beszerzést írta az iskola a papírra. Az igénylőlapon nem volt olyan lehetőség, hogy "kérem a keretbe bele nem férőket is és kifizetem", így ezen munkafüzetek, könyvek sorsa csak hétfőn derül ki. Ha nem lesznek a csomagban, a szülő felkötheti a gatyáját, hol szerzi be és mikorra a hiányzó darabokat.

És vajon felesleges aggódás így augusztus végén, hogy miből fog tanulni a gyerek hétfőtől? Bizonyos osztályokban igen - egy hónap könyvhiány miatti késést másodikban bőven van idő behozni, ám mondjuk azokban az évfolyamokban, ahol az idén felvételire készülnek a gyerekek, nem biztos, hogy ez olyan jó dolog. Mert ha a fél osztálynak nincs munkafüzete, bizony az oktatás és leckeadás is körülményesebb valamennyivel, nem is beszélve olyanról, mint az oly szeretettel emlegetett egységes állami színvonal minősége. 

Viszont nem kell aggódnunk, a tanárok mindent megoldanak - miért lenne ez másképp tankönyvügyben?

"Az államtitkárasszony többször szinte beismerte, hogy a tanterven végrehajtott újítások -  mint például a kötelező testnevelés, az önkéntesmunka vagy az erkölcstan bevezetése – okoztak némi szervezési nehézséget az iskoláknak, de ez a tanárok kreativitásának köszönhetően a nehéz körülmények között is mindig megoldódott (...)." (index.hu)

Ki tudja miért, a szülők egész biztos jobban szeretnének egy olyan oktatási rendszert, amelynek működőképessége nem a tanárok kreativitásán múlik, hanem az oktatási kormányzat felkészültségén és szakmai profizmusán. 

"Nem a zsemle a kicsi, hanem a szátok nagy"

A kreatív pedagógus társadalom azért jobb, ha nem bízza el magát a sok dicsérettől: az egri bazilikában (!) tartott tanévnyitón Hoffmann Rózsától kapták meg a magukét "nem a zsemle a kicsi, hanem a szátok nagy" alapon, mikor is arra emlékeztette a pedagógus béremelést esetleg keveslőket, hogy "sok háztartásnak annyiból kell összesen megélnie, mint amennyivel most egyes pedagógusok bérét emelték." (index.hu)

Az igazgatóknak viszont nem kell aggódniuk a béremelésük miatt - nem lesz olyan, sőt van, akinek csökkenést hoz az ősz, akár 80 ezer forinttal is. Ez egy Fidesz-frakciótag szerint nem fog problémát okozni a rendszerben, mivel "a szülők felé a tanárok jelennek meg véleményformálóként, ők viszont részesülnek béremelésben". Hurrá - akkor a közszolgák közül ezentúl csak az agitációs propagandisták kapnak majd fizetésemelést? Ezen az alapon a ráérős-beszélgetős portásoknak kellene a legtöbbet adni ...

Ez az álláspont csak ott hibádzik, bizony az igazgató is tanít gyerekeket és szülőkkel is áll kapcsolatban, sőt - még az iskola szülői választmányával is. És végképp érthetetlen ezek után az, vajon Hoffmann Rózsa mit remél a 4-5 ezer intézményvezetőtől, amikor azt mondta, "különösen fontos, új szerepet szán az igazgatóknak a pedagógiai munka színvonalának fenntartásában és emelésében". Biztos nagyon lelkesek lesznek ...

Egy normális tanár eddig sem folytatott pártpropagandát a diákok és a szülők előtt, remélhetőleg ezután sem lesz munkaköri kötelessége, mint felkent "véleményformálónak". Bár a kétségek jogosan fokozódhatnak az új logikát látva.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon hány olyan nemzeti dohányboltos van ma hazánkban, aki komolyan hiszi azt, hogy az elkövetkező 20 évben tuti az övé az évszázad trafikbizniszének egy szelete? Mert ugyebár jelenleg az állam (és a kormány, azaz a kormányzó párt) foggal-körömmel védi híveit, és mindent elkövet, hogy ne lehessen őket a koncesszióból kirúgni:

"A szerződések 34. pontja szerint az államnak kártérítést kell fizetnie, ha a koncessziós szerződést úgy szünteti meg, hogy ez például nem a trafikos kihágásának következménye, vagy további trafikosokat enged a piacra. A szerződés szerint az állami kártérítés akkor is jár majd, ha egy kormány a következő 20 évben úgy dönt, megszünteti a dohány-kiskereskedelem koncessziókötelességét." (index.hu)

Igen ám, de. Mi magyarok az utóbbi három évben megtanultuk, egy iparág úgy, ahogy van, megszüntethető, például nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva. És teljesen ingyenesen, még kártérítést sem kell fizetni. Voltak itt Magyarországon zöldkártyások, e-cigi árusok meg nyerőgépesek is - ők érdekes módon egy fillért sem kaptak. Így aztán nem csoda, hogy a dohányosok privilegizálása ügyében már feljelentés is született ismeretlen tettesek ellen sok ezer rendbeli hűtlen vagy hanyag kezelés kísérletének megalapozott gyanúja miatt.

"... (...) egy következő kormány a 2014-es választások után belenyúlna a trafiktörvénybe, 1,9–4,6 millió forint kártérítést kellene kifizetnie trafikonként. A legtöbbet a fővárosi és a megyeszékhelyen működő trafikosok kárpótlásán veszítene az állam, ugyanis jóval több mint ezer dohányboltnak kellene kifizetni a legmagasabb összeget. Abból kiindulva, hogy július 1-jén közel 5300 nemzeti dohánybolt kezdte meg működését, az összes trafiknyertes kárpótlásának végösszege valamivel több mint 15 milliárd forint lenne." (index.hu)

Vannak azonban más módszerek is arra, hogy a mostani kedvezményezettek rövidebb-hosszabb kifáradási időszak után kikerüljenek a koncessziós jogukból ("speciális kirakás"), például:

• sorozatos ellenőrzések - ha nem az első, majd a tizenötödik vagy százötödik alkalommal megbukik, előbb vagy utóbb úgyis le fog maradni egy aláírás a jelenléti ívről, esetleg a hűtőben marad egy lejárt szavatosságú vagy visszafagyott jégkrém, leeshet a zárjegy a piáról, a kamu vásárlásokról már ne is beszéljünk. Vajon mit érdemel az a bűnös, akinek nyáron nyitva maradt az ajtaja? Ki van bent ünnepnapon az üzletben és ténylegesen nyitva van úgy, ahogy a pályázat során vállalta?

• a könyvelő is bejárkálhat kéthavonta az adóhivatalhoz mindenféle nyilvántartások és folyószámlák egyeztetése céljából, mutogatva az áfa analitikákat és kétszázhárom forint húsz fillérről szóló tisztítószer számlákat. Aztán az ezért meg azért kapott büntetéseket meg majd megindokolja a megbízójának.

• felül lehet vizsgálni az üzlethelyiségeket - az önálló üzlethelyiség mégsem önálló (közös villanyóra, stb.) és ez utólag is látszik, hiába adták meg először passzátszéllel az engedélyt. Leeshetnek a feliratok, reklámnak lehet minősíteni azt a reklámot, amit nem volna szabad, de mégis kitettek és szortiment gondok is lehetnek.

• és minden egyéb kifogásolható dolog bevethető, csak a különböző hatóságok kreativitása és a dohányboltos lobbiereje szab határt - végső esetben pedig mehet a vagyonosodási vizsgálat mint atombomba bevetése, a bt. bel- és kültagja, valamint az összes családtag vonatkozásában.

Az eredmény? Szép lassan az egész Fidesz-KDNP klientúrát ki lehet cserélni a következő kormány híveire. És a pályázatokat is egyesével, szép csendben lehet kiírni, feltűnés nélkül, szükséges megvalósítási idő pedig maximum egy év, de megfelelő kreatívsággal akár fél évre is leszorítható. Ja, és egy fillér sem jár a sok trehány, a szabályokat be nem tartó trafikosnak.

Aztán ott vannak az általános lehetőségek ("általános ellehetetlenítés"), például:

• újraszabályozni az árrést. Ahogy egy nap alatt két és félszeresére lehetett emelni, úgy egy nap elegendő a visszacsökkentéshez is, nem? És akkor még mindig csak az eredeti koncessziós pályázatos meghirdetési állapotra áll vissza a rendszer, tehát semmi különleges nem történt.

• ugyanez vonatkozik az árusítható termékek körére - valószínűleg minden pályázó beadta a termékkör-módosítás előtti jogszabályi állapotra vonatkozó üzleti tervet, amiben bebizonyította, bizony nemcsak alacsonyabb árréssel, hanem az eredeti dohányos termékkörrel is nagyszerűen el fog boldogulni. Mi történik, ha az új kormány csak erre ad majd lehetőséget? Megint semmi különleges.

• elő lehet írni egy csomó új dolgot, amit teljesíteni kell, szigorúan közegészségügyi vagy épp munkaügyi szempontból és csakis a vásárlók érdekében, hogy ne lógjon ki a lóláb. Miért is lehet rendelőintézet és iskola mellett a dohánybolt? És miért árulhat piát ott éjszaka, ahol senki más nem?

• lehet fokozni az adminisztrációs követelményeket is (csakis a fekete gazdaság és a csempészek ellen), látványosan védve a trafikosok érdekeit - a lényeg, legalább még két alkalmazott kelljen mindehhez trafikonként. Az adatszolgáltatási csúszásokat pedig meg kell torolni, már csak a többiek figyelmeztetése és a rend érdekében is.

• jöhet a jolly joker nemzetbiztonsági kockázat - mondjuk két dohánybolt látványosan lebukik csempész cigivel, amit nem bizonyítható módon valószínűleg a minimálbéres alkalmazott vitt be, és máris lehet maffiát kiáltani. A büntetést meg majd kitalálja a jogalkotó, a nyerőgépeknél is sikerült, most miért lenne másképp?

• tizedére lehet csökkenteni a koncessziós díjat mondjuk egy fél év erejéig, ennek megfelelően módosítani a szerződéseket tizednyi kárpótlási összegre, majd már az új számok alapján megszüntetni az egész rendszert, "mégsem vált be" alapon. A kártérítési kötelezettséget pedig teljesíti az állam, immáron egytizednyi összegben. Eredmény: tizenmilliárd megspórolása, az adófizetők pedig hallelujázhatnak. 

• bármi más ötlet, ami a hatalmon lévőknek eszébe jut, korlát szintén a kreativitás.

Az eredmény? Tömeges csőd, ellehetetlenülés, önként visszaadott koncessziók, erre hivatkozva pedig az egész rendszer állami felszámolása, rosszabb esetben a koncessziók újraosztása.

Bármit is fog kitalálni a következő bármelyik kormány is az elkövetkező 20 évben, az átlagpolgár egy árva könnycseppet sem fog hullatni. Sőt, legszebb öröm a káröröm. És kiderül, mennyi is az a mai 20 év ...

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon tragikus állapotként kell értékelni az MSZP - Együtt tárgyalások jelenlegi állapotát? Kommunikációs szempontból mindenképpen (szivárogtatások, stb.), politikai szempontból viszont egyáltalán nem, sőt - még azt is mondhatjuk, az események egy már korábban elképzelt forgatókönyv mentén haladnak, kisebb-nagyobb vargabetűkkel.

Egy alternatív jövő, még június közepéről

Még június közepén a Morgás Joga egyik posztjában azon elmélkedtünk, milyen szerepe lehet az Együtt 2014-nek és Bajnai Gordonnak egy baloldali összefogásban - és felvázoltunk, igaz összeesküvés-elmélet szinten - egy alternatív jövőt: 

• lesz baloldali összefogás, de az Együtt nélkül,
• Mesterházy a miniszterelnök jelölt,
• a DK korrekt ajánlatot kap,
• Gyurcsány a listán szerepel befutó, de nem előkelő helyen,
• az MSZPD ellátja a külső támogatói szerepet, így megnöveli a kormányellenes kritikára rendelkezésre álló forrásokat,
• az Együtt alól jórészt kifutnak a külső támogatók, az aktívagárdájuk számára világos lesz, hogy ez az egész egy szűk pártelit üzlete. A kampányban egyszerre kell mindkét irányban kampányolniuk, de minden kormányellenes kritikájuk a váltásra esélyes MSZP-t is erősíti, az MSZP ellenes kritikájuk viszont a saját baloldali szavazóinak igen kevéssé fog tetszeni, és így azokat visszanyomja az MSZP irányába. Az Együtt egyes szereplői is keresni fogják az MSZP-vel való megállapodás lehetőségét, a formáció jobboldala pedig megerősödik.
• A kommunikációban az MSZP azt fogja mondani, hogy Ők lassan egy éve meg akarnak állapodni, de az Együtt a valóságban  még csak asztalhoz sem ült, és tovább már nem lehetett várni, az Együtt pedig arra hivatkozik, hogy Mesterházyval nem lehet nyerni, ezért nem volt értelme a megállapodásnak, a DK mint együttműködő partner végképp vállalhatatlan.
• Az MSZP politikai eredményét pedig várhatóan nem az összefogás hiánya fogja rontani, hanem a  végiggondolatlan kommunikáció, a meg nem erősített társadalmi kapcsolatok, illetve  az esetenként   nem megfelelő, nyerésre esélytelen egyéni jelöltek hadrendbe állítása. (morgasjoga.blog.hu)

Ehhez képest hol tartunk ma?

A helyzetet valószínűleg Gyurcsány Ferenc szavai jellemzik a legjobban:

"Ennek nagyjából most akkor vége van. Örülnék, ha nem lenne igazam, de attól tartok, hogy az Együtt-PM és MSZP közös indulásának feltételei ma széjjelhullottak. Ez a végjátszma" (Gyurcsány Ferenc)

És mi várható?

• Várhatóan lesz baloldali összefogás, de az Együtt 2014 nélkül - ennek valószínűleg a PM politikusai örülnek legjobban, hiszen végre szabadulni tudnak a szocialisták "öleléséből" és bátran nyithatnak a jobboldali választók felé, immáron sokkal hitelesebben keresve azok kegyeit. Ez eldöntheti a választókerületi jelölések sorsát is, illetve azt, ki kit hajlandó kinek az érdekében visszaléptetni.

• Mesterházy lesz a baloldal miniszterelnök jelöltje, hacsak Bajnai le nem mond az előválasztásos-közvéleménykutatásos terveiről.

Gyurcsányt idézve "ha nem találnak megfelelő érvet arra, hogy miért a kisebb támogatottságú párt vezetője legyen a közös jelölt, akkor a politika logikája az, hogy az erősebb párt adja a miniszterelnök-jelöltet. "Természetesen nem fog lemondani Mesterházy erről. A két jelölt alkalmassága között nincs drámai különbség, természetes, hogy Mesterházy miniszterelnök akar lenni" (...) Bajnai Gordon is ezzel a szándékkal állt elő, de az eddigi teljesítménye nem volt elegendő, hogy meggyőzze a sokaságot és az MSZP-t, hogy vele nagyobb a győzelem esélye." 

"Kell a politikához némi bölcsesség és belátás, hogy megértsük, bizonyos csaták tovább nem vívhatók. Ez a csata tovább nem vívható, valakinek hátra kell lépni. Nekik egymást kellene meggyőzni" (...) Bajnai még hisz abban, hogy ő közös jelölt lehet, "én jó szívvel tudnám őt is támogatni", de "ez a hajó már elment, ő már nem lesz közös miniszterelnök-jelölt". "Csak úgy lehet átvágni a gordiusi csomót, hogy valaki alázattal hátralép" (Gyurcsány Ferenc)

• A DK korrekt ajánlatot kap, Gyurcsány Ferenc pedig a közös baloldali listán szerepel majd befutó, de nem előkelő helyen.

" (...) ha az Együtt-PM és az MSZP nem jut egyezségre, akkor a DK tárgyal valamelyikkel, vagy mindkettővel, és meglátják, hogy létre lehet-e hozni egy nagyobb összefogást valamelyik párt nélkül." (Gyurcsány Ferenc)

Az Együtt-PM - DK tárgyalást valószínűleg Gyurcsány sem gondolja komolyan - a PM-es szárny már a szocialistákat sem akarta, akkor hogyan ülnének le egy asztalhoz a DK képviselőivel?

• Az Együtt alól jórészt kifutnak a külső támogatók, az aktívagárdájuk számára világos lesz, hogy ez az egész egy szűk pártelit üzlete. A kampányban egyszerre kell mindkét irányban kampányolniuk, de minden kormányellenes kritikájuk a váltásra esélyes MSZP-t is erősíti, az MSZP ellenes kritikájuk viszont a saját baloldali szavazóinak igen kevéssé fog tetszeni, és így azokat visszanyomja az MSZP irányába. Az Együtt egyes szereplői is keresni fogják az MSZP-vel való megállapodás lehetőségét, a formáció jobboldala pedig megerősödik, így a baloldali együttműködésből kimaradásuk után alapvetően a formáció jobbratolódását figyelhetjük majd meg. Kérdés, ez az így megszerezhető jobboldali választói szavazatszám mire lesz majd elég, illetve a józan ész segít-e majd az egyéni választókerületek sorsát eldönteni (egymás javára visszalépés, stb.)

Az index.hu információi szerint "belső fórumokon a PM több politikusa is olyan értelmű kijelentéseket tett, miszerint inkább feladják pártbeli szerepvállalásukat, mint hogy a szocialistákkal kelljen közös listán szerepelniük, amit értesülésünk szerint egyébként a PM egyik vezető politikusa sem tartana összeegyeztethetőnek a saját hitelességével." (index.hu)

Ha ez tényleg így van, akkor Bajnai hogyan képzeli a hosszabb távú, sikeres Együtt - MSZP együttműködést egy baloldali koalíció keretein belül? Ha pedig ténylegesen együtt szeretne működni a szocialistákkal, hogyan kezelné a saját belső szövetségeseit? És vajon a PM politikusai hogyan képzelik a győzelemhez vezető utat, ha nem elég hiteles számukra egy "szocialistákkal közös" lista? 

• A kommunikációban az MSZP mondhatja, hogy ők lassan egy éve meg akarnak állapodni, de az Együtt erre nem hajlandó (a Párbeszéd Magyarországért meg ez soha nem is akarta), az Együtt pedig arra hivatkozhat, hogy Mesterházyval nem lehet nyerni, ezért nincs értelme a megállapodásnak. A most napirendre került előválasztásos (választópolgáros vs. közvéleménykutatásos) kérdés szintén jó apropó annak indoklására, kinek mi miért nem jó.

Az ellenzéki kommunikáció tragikus színvonala a jelenlegi kormányban csalatkozó választókban a kormányváltás esélyének totális reménytelenségének érzetét kelti, ez pedig sokkal hosszabb távra meghatározhatja az emberek közérzetét, mint ahogy azt a politikusaink és inkompetens kommunikációs szakembereik gondolnák. Az önös érdekéből szivárogtatók, a kicsinyes belharcok generálói, a hülyeségeket nyilatkozók, az értékelhetetlen színvonalú sajtóközlemények megfogalmazói mind-mind a kormányváltás esélyét csökkentik, saját táboruk ellen dolgozva - az összefogásban érdekelt szervezetek vezetőinek pedig elemi érdekük lenne, hogy hatásos eszközökkel rendet vágjanak saját embereik körében és mindent megtegyenek annak érdekében, hogy el tudják hitetni a változást váró választópolgárokban, igenis van remény. A jelenlegi helyzetet nézve ezen a területen még igen nagy kihívásokkal küzdenek a résztvevők.

• Az MSZP, mint szervezet is ott van a harcban - éppen ezért a problémát nem szabad leegyszerűsíteni Mesterházy-Bajnai párbajra, hiába sugallja ezt a kommunikáció. A közvéleménykutatásos Bajnai fölény még nem garancia arra, hogy a szocialisták kongresszusa jóvá is hagyná, hogy ő vezesse a baloldali koalíciót, az aktívagárda szempontjából sincs még megválaszolva az a legelemibb érzelmi kérdés sem, hogy miért nem volt velük Bajnai, amikor a legnagyobb volt a baj, és most miért is dolgozzanak neki? Arról pedig ne is beszéljünk, hogy az MSZP és Mesterházy szempontjából is a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha Bajnai vezette baloldali összefogás vesztené el a következő választásokat.

Az MSZP politikai eredményét várhatóan nem az összefogás hiánya fogja rontani, hanem a  végiggondolatlan kommunikáció, a meg nem erősített társadalmi kapcsolatok, illetve  az esetenként   nem megfelelő, nyerésre esélytelen egyéni jelöltek hadrendbe állítása. Az Együtt 2014 eredménye pedig - baloldali összefogásból kimaradása esetén - attól függ, vajon a jobboldali szárny (PM) képes-e felpörgetni a saját népszerűségét.

Az, ha Bajnaiék kimaradnak egy baloldali összefogásból, még nem biztos, hogy tragédia - az viszont, ha az ellenzéki erők nem adnak reményt a jelenlegi kormánnyal elégedetlen választóknak, mindenképpen az.  

Előzmény:

Hogyan állhatna össze egy nyerőesélyes baloldali választási koalíció?

Vajon milyen szerepe lesz az Együtt 2014-nek a baloldali összefogásban?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Idén ősszel végre elérkezik a nagy pillanat - kiderül, valójában kire-mire megy el az a rengeteg pénz, amit szociális juttatások címén a legkülönbözőbb intézmények adnak az embereknek.

A kezdeményezés jó, a kérdés az, vajon miért csak most? Miért volt fontosabb például a hazai kutyák összeírása annál, hogy tisztán lássunk, van-e alapja annak a kijelentésnek, hogy "van olyan, aki százezreket kap segélyből és nem is dolgozik"? Mert az ebek összeírása ugyebár már megtörtént, a szociális juttatásoké csak november 15-től történne, amennyiben a kormány jóváhagyja az illetékes minisztérium előterjesztését.

"A tervek szerint az önkormányzatok, a járási kormányhivatalok és egyéb költségvetési szervek a saját kezelésük és irányításuk alatt álló támogatásokról, segélyekről szolgáltatnának rendszeresen adatot. A szükség esetén taj számot, életkort is tartalmazó adatokat így a központi nyilvántartás kezelné, ahonnan egyébként bármelyik adatot szolgáltató szerv információt is kérhet. Vagyis egy önkormányzat tájékoztatást kaphat arról, hogy az általa támogatottak milyen egyéb, állami juttatásban részesülnek." (napi.hu)

Az új nyilvántartás kihúzhatná a méregfogát annak a városi legendának, hogy "egyesek segélyből élnek", illetve igazolhatná, egyesek tényleg segélyből élnek. Mert ugyebár ma ilyen-olyan szociális alapú juttatásokat különböző intézmények adhatnak, így például a központi költségvetés, a társadalombiztosítás, a foglalkoztatási alap, a gyámhatóságok meg az önkormányzatok is - ha valaki kreatív és jó érdekérvényesítő képessége van, bizony megtalálhatja az utakat a különböző forrásokhoz. 

Kérdés, a rendszerbe fel kell-e majd tölteni az összes juttatást, így például szerepelnek-e majd benne:

• pénzbeli ellátások (idős és aktív korúak járadékai, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély, temetési segély)
• természetben nyújtott szociális ellátások (családi szükségleteket kielégítő gazdálkodást segítő támogatás, köztemetés, közgyógyellátás, egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság, adósságkezelési szolgáltatás)
• szociális szolgáltatások (falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás, étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, közösségi ellátások, támogató szolgáltatás, utcai szociális munka, nappali ellátás)

Akit érdekelnek a 2013. évi szociális juttatások részletesen, az utánanézhet például a minisztérium tájékoztatójából.            

Egyes ellátási formáknál a forintosítás várhatóan nem lesz egyszerű - mert míg a közgyógyellátás értéke viszonylag könnyebben kiszámolható, addig a falugondnoki vagy épp az adósságkezelési szolgáltatás kedvezményezettenkénti lebontása már valószínűleg nehezebb feladat lesz. Viszont ha ezek kimaradnak a nyilvántartásból, akkor megint csak nem kap tiszta képet egyetlen hivatal és a központi költségvetés sem, mire megy el az a rengeteg pénz.

"A családtámogatás keretében összesen 800 milliárd forint kifizetés volt 2012-ben, ebből 446 milliárdot a kincstár, 364 milliárdot pedig a tb-alap biztosított. Ebben van a családi pótlék, a tgyás, a gyes és a gyed is, egyik itt, másik ott. Az önkormányzatok összesen 129 milliárd forintot fizettek ki egy sor jogcímen tavaly, zömmel rászorultsági alapon gyermekvédelemre. A foglakoztatási alap is folyósított támogatást aktív korúaknak, valamint felnőtt- és szakképzésre összesen 43 milliárd forintot. Ez összesen 972 milliárd forint, a költségvetési kiadások mintegy tíz százaléka." (napi.hu)                                                             

Ha tehát végre megvalósul a rendszer, és a szereplők is képesek azt feltölteni adatokkal (magyarul kiigazodnak a saját nyilvántartásaikon és az adatokat személyre és ellátás típusra lebontva képesek is átadni), akkor jövő év elejére már lehet is tudni, valójában ki húz hasznot a jelenlegi káoszból.

Az ugyan nem világos, hogy a kormány a "segély helyett munka" zászlóra tűzésével egyidőben miért nem lépte meg ezt a nyilvántartásfelállítást, de hát jobb későn, mint soha. Ha pedig azt nézzük, mikorra érkeznek meg az első olyan eredmények, amelyek alapján például megállapítható egyes juttatások hatásfoka, illetve a személyenként koncentrálódó ilyen-olyan juttatások mennyisége, akkor kiderül, intézkedésre már csak a választások után lesz módja bárkinek is, aki hatalomra kerül. Tehát ha a cél

• az adófizetők pénzének elköltésének racionalizálása, erről elmondhatjuk, ebben a ciklusban nem történt meg, a késlekedés pedig sok-sok milliárd veszteséget is okozhatott a választóknak,
• ha pedig a szociális juttatások erőteljes megnyirbálása ("nézzétek meg, Gipsz Jakab is mennyit kapott, fújjj"), akkor arra már nem lehet sort keríteni a választások előtt (ki is merné ezt felvállalni ilyen időszakban?)

A kormány részéről tehát érthető, hogy így, kampányidőszakra halasztotta az adófizetők pénzének racionálisabb elköltésének programját - egyrészről választási ígéretei között szerepelhet az "ezentúl senki nem vehet fel érdemtelenül pénzt" ígéret, másrészről viszont nem kell konfrontálódnia azokkal, akik csak e juttatások segítségével maradhatnak felszínen, sőt el is lehet hallgatni, nyertessége esetén milyen azonnali intézkedéseket kíván foganatosítani ezen a területen.

A központi nyilvántartás e mellett viszont hatalmas segítséget nyújt majd a kampányüzenetek megfogalmazásában és a szavazatok maximalizálásában, hiszen lehetőleg olyan juttatások kedvezményezettjeit kell célkeresztbe állítani, akik kevesen vannak és azoknak kell többet ígérni, akik többen. És itt bizony csak egy számít, a darabszám, hiszen egy gazdag szavazat a fülkében pontosan ugyanannyit ér, mint egy szegény.

Ha a kormány ezt az intézkedést regnálásának első évében megtette volna, csak gratulálhattak volna a választók, így azonban az összeesküvés-elmélet pártiak azt a következtetést is levonhatják, a cél az, hogy a kampány finisére legyen egy olyan adatbázis, amely alapján a populizmus és demagógia a leghatékonyabban csúcsrajárható, valamint a közös belső ellenség mérnöki pontossággal kiszámítható és propagálható.

forrás: napi.hu

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Klinghammer István felsőoktatási államtitkár szerint évről évre emelni kell a felvételi ponthatárt (azaz tanuljanak többet a középiskolások), de ami még fontosabb, a diákok tanuljanak meg egy idegen nyelvet, mire elérnek a felvételiig:

"A mostani 240-es felvételi pontszámot már jövőre emelni kell, hiszen az nagyon vékonyka tudást jelöl, nincs értelme tovább várni a változtatással. Személy szerint jobbnak tartom, ha becsülettel megmondjuk az érettségi előtt álló gyerekeknek, hogy kapják össze magukat, mert a közepes tudás nem egyetemre való. Sőt, azt is mondanám nekik, igyekezzenek emelt szintű érettségit tenni, és tanuljanak meg egy nyelvet, mire eljutnak a felvételiig. A felsőoktatási intézményeknek is érdeke, hogy motivált, jó képességű hallgatók kerüljenek be a rendszerbe." (Klinghammer István)

Hát igen, a felsőoktatási államtitkár szerint üdvös lenne, ha már mindenki a középiskolában megszerezné azt a nyelvismeretet, aminek megadására a felsőoktatás képtelennek bizonyult:

"Én nagyon örülnék neki, ha a megfelelő idegennyelv-tudás már a felvételi idején meglenne. Gondoljunk csak bele, a felsőoktatásban már a tanulmányok ideje alatt alapvető kellene, hogy legyen az idegen nyelvek rendszeres használata, a szakirodalom zömét angolul írják. Hogyan ismeri meg a diák a korszerű tudásanyagot, ha csak magyarul beszél? Lássuk be, ha a középkorban a legegyszerűbb parasztgyerek is meg tudta tanulni a latint, akkor most, az internet és a televízió korában egyszerűen nem lehet mentség arra, hogy kibújjunk ez alól a kötelesség alól." (Klinghammer István)

Most ne foglalkozzunk olyan apróságokkal, hogy az egyik államtitkár nem egyeztetett a másik államtitkárral, aki szerint nem szabadna angol nyelvet elsőnek tanulni (még akkor sem, ha a szakirodalom zömét ugyebár angolul írják), és azzal sem, hogy ugyanezt ragozza a nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája, azaz a Fehér könyv is:

"Nyelvpedagógiai szempontból javasolt, hogy a tanuló komplexebb nyelvtani struktúrával rendelkező német nyelvvel találkozzék először, ne az angollal. Ezt a javaslatot az indokolja, hogy ha az angol az első tanult idegen nyelv, utána a második, komplexebb nyelvtani struktúrájú nyelv tanulása gyakran nehézségeket okoz, és a tanulók sokszor elvesztik motivációjukat az újabb idegen nyelv tanulására, míg ha a sorrend fordított, az első nyelv elsajátítása sikeresebb, és ez a sikerélmény az angol tanulását is támogatja.Kutatások igazolják ezt az állítást." (Fehér könyv)

Szerencsére az angol és az egyéb nyelvtanárok számaránya sikeresen űbereli az összes minisztériumi ötletet (magyarul: ki lehet találni bármit, úgysem lesz belőle semmi, ha nincs elég tanár hozzá).  Az a kérdés viszont a realitások talajára vezet: ki az a "mi", akinek nem lehet mentsége a kötelesség alóli kibújásra? Azaz kinek a dolga és felelőssége lenne, hogy a gyerekek megtanuljanak egy idegen nyelvet, így az internet és a televízió korában? 

A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája az általános iskolától a diplomáig Fehér könyv 2012 – 2018 szerint az

"idegennyelv-tudás megszerzésének elsődleges terepe a közoktatás, míg a felsőoktatásban az idegennyelv-oktatás alapvető célja a szaknyelvi ismeretek megszerzésének biztosítása"

- tehát a felsőoktatási államtitkár szerinti "mi" valószínűleg a minisztérium köznevelési részlege lehet, esetleg a KLIK, mert ugyebár ha nincs meg a 12. osztály végére a középfok mint alap, a felsőoktatás mire akarja építeni a szaknyelvet? Mert ugyan a felsőoktatás felelőse közölheti a diákokkal, igyekezzenek egy nyelvet megtanulni, mire érettségiznek, de ez nemcsak az ő akaratukon múlik, hanem azon is, milyen tankönyvekből tanulhatnak és mekkora óraszámban, valamint milyen felkészültségű tanárok milyen követelmények mentén oktatják őket.

A Fehér könyv javasolja azt is, hogy 2017-től a felsőoktatásba bejutás feltétele legyen legalább egy államilag elismert középfokú, (B2), komplex típusú általános vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga-bizonyítvány - tehát akik most szeptemberben kezdik a középiskolát, azok már ilyen papírral kell, hogy rendelkezzenek, ha érettségi után majd tovább akarnak tanulni. 

Igen ám, de a NAT szerint a 12. év végére az első nyelvből B1 szintet kell elérnie a diákoknak, kivéve, ha emelt szinten tanulják a nyelvet - tehát ha idejekorán nem szánja rá magát a diák az intenzív tanulásra (illetve az iskola ezt nem teszi lehetővé neki), bizony nem fogja elérni a felsőoktatásba bejutáshoz szükséges minimumot. Igaz, az iskolák ettől a minimum szinttől felfelé eltérhetnek, de vajon így, a színvonal állami egységesítése során vajon fognak (tudnak, akarnak) többre törekedni? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy sok esetben a középiskolában újra elölről kezdik a gyerekek az első nyelvet is, mivel a többség tudása bizony meglehetősen bizonytalan alapokra épül, tehát eleve hátrányból indul a nyelvoktatás.

A problémát árnyalja az is, a NAT szerint mely műveltségi területekre mennyit kell az iskoláknak minimum fordítaniuk:

Ahogy látható, nem az idegen nyelvek oktatása az, ami a leghangsúlyosabb jelenlegi oktatási kormányzatunknak, így kissé disszonánsnak tűnik Klinghammer István államtitkár kérdése: hogyan fogja megismerni a diák a korszerű tudásanyagot, ha csak magyarul beszél? Valószínűleg sehogy, ahogy az is kérdéses, ténylegesen akar-e tenni bármit is az oktatási kormányzat, hogy a diákok többségének elérhető legyen a B2, azaz a középfokú nyelvvizsga - és nemcsak a gimnáziumokban, hanem a szakközépiskolákban is. Mert ugyebár az sem ártana, ha a szakközépiskolában a szaknyelvet is megtanulnák a gyerekek, hogy képesek legyenek akár egy gép- vagy technológiai leírást értelmezni, vagy netalán szakirodalmat olvasni saját szakterületükön.

A helyzet pedig tovább fog romlani, ha a "legalább egy államilag elismert nyelvvizsga" követelmény egy hirtelen ötlettől vezérelve "legalább kettőre" módosul. Mert indokot, azt lehet erre is találni: most is vannak, akik megszerzik két nyelvből a középfokot érettségire, tehát nem lehet ez olyan óriási gond a nagy többség számára sem, ha már a színvonal egységesítésével dicsekszünk.

Az összeesküvés-elmélet gyártók szerint még az is elképzelhető, ez a különbség direkt van így - azaz nem véletlen az, hogy a középiskolának nem kötelező megadni azt kimeneti tudást, ami a felsőoktatásba bemeneti minimumszint. Legalább nem kell bíbelődni a sokszoros túljelentkezéssel és a felsőoktatást is szép lassan le lehet építeni a kormányzat által elvárt önfenntartó minimumszintre úgy, ahogy van, akik pedig nem tudnak összeszedni egy nyelvvizsgát (például azért, mert az iskolájuk képtelen őket erre a szintre felkészíteni), azoknak még mindig ott lesz a népfőiskola, mint lehetőség:

"A közösségi főiskolán kétéves a képzés, és a végén felsőoktatási szakképzést adna a hallgatónak. Ide azok jelentkezhetnének, akiknek bizonytalanabb a tudásuk annál, hogy egyetemre menjenek, de szorgalmasak és szeretnének tovább tanulni. A közösségi főiskolák elvégzésével nagyon jó védőnő, falugazdász vagy óvónő lehet belőlük." (Klinghammer István)

Hihetetlen jó érzés, hogy a jövőben bizonytalan tudású, de nagyon szorgalmas védőnőkre és óvónőkre bízhatjuk kisgyerekeinket, nem?

"A buta alkalmazottnál csak egy rosszabb van, a buta de szorgalmas" (ismeretlen)

Már csak az a kérdés, az egységesített színvonalú oktatási rendszerből honnan jönnek majd a bizonytalan tudású, de szorgalmas diákok?

Előzmény:

A nemzeti idegennyelv-oktatás fejlesztésének stratégiája

Német nyelvet minden gyereknek

Hegyek vajúdtak, egerek születtek

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Hiába oly hangzatosak a "gazdasági szabadságharc" meg a "senkinek nem leszünk gyarmata" szlogenek, azért még nagyon is szüksége lenne országunknak (és kormányunknak) az uniós pályázatokkal lehívható pénzekre. Mert ugyan senki ne dirigáljon Brüsszelből, de azért minden fillér jól jön - pláne, ha több pénz van, mint amit a kormányunk képes elkölteni. És miután már több, mint három éve ügyködik ugyebár a pályázati pénzek kiszórásán a jelenlegi adminisztráció, nem igazán lehet a késlekedést és a totojázást az "emútnyócévre" fogni.

"Ügyesen megvezetett titeket Lázár ezzel az uzsorásos beszólással, könnyen manipulál titeket... A Csányi-Lázár kirakatharc bulvártémának remek, de a jelentősége nulla. Közben meg senkinek nem tűnt fel, hogy Lázár beismerte, hogy elkúrták az EU-s pénzeket" (tobeor kommentje, Színház az egész világ?")

Ami van most

Hát igen, egyelőre úgy néz ki, a Lázár-Csányi csörte (és az idei Oscar-díj átadás óta oly divatos szakáll) sokkal nagyobb visszhangot váltott ki a sajtóban, mint az a Lázár János bejelentés, miszerint

• "rohamtempóban el kell költeni a bennragadt pénzeket. Ezért hozzávetőleg 500 milliárd forintnyi pályázatot fognak kiírni és el is bírálni augusztus hátralévő részében." (index.hu)

Kérdés: eddig nem ez lett volna az illetékesek dolga? Vagy kevés volt a fantáziájuk, mire is lehetne elkölteni a pénzt? Vagy a különböző lobbik nem tudtak megegyezni, milyen konkrét kiírások szülessenek, azok kinek kedvezzenek, kit hozzanak helyzetbe?

És ha eddig nem ment, vajon hogyan fog bő három hét alatt megtörténni a maradék 500 milliárd kiírása és kiosztása - mi fogja garantálni, hogy az szabályos is lesz a nagy kapkodásban, "tűzoltásban"?

Hogyan lehetséges az, hogy mindez a minisztériumok „lustasága, bénasága vagy impotenciája miatt” megtörténhetett? Nincs ellenőrzés, visszajelzés, havonta kérdés: "hogy haladtok?", "mi kellene ahhoz, hogy jobban haladjatok"? Melyek azok az "egyes" minisztériumok, amelyek tartósan (éveken át) lusták, bénák vagy épp impotensek lehettek?

• különböző szabálytalanságok miatt a 15 nagy fejlesztési programunkból kettő híján minddel problémája van az uniónak (konkrétan nem jön a pénz)

Kérdés: az NFÜ-ben és a szatellit szervezeteiben valaki valaha kapott büntetést azért, mert nem volt megfelelő egy pályázat kiírása vagy nem a pályázatnak megfelelő volt a teljesítés? Vagy például azért, mert nem vették figyelembe az uniós előírásokat?

• a szabálytalanságok miatt 5-600 milliárd forint végleges elvesztése is lehetséges

Kérdés: a szabálytalanságok miatt volt bárminemű vizsgálat, ami együtt járt a pénzügyi felelősség kikutatásával? Követelt vissza az állam szabálytalanul kifizetett pénzt például önkormányzatoktól, gazdasági társaságoktól? Szabálytalan közbeszerzés miatt érvényesítették a szabálytalanul eljárók felelősségét? Vajon megérdemlik az adófizetők, hogy ne nekik kelljen kifizetni a szabálytalanságok miatt befagyasztott-visszavont forint milliárdokat?

• Lázár János 50-100 milliárdnyi bírságot reálisnak is tart,

Kérdés: ha a kormány is elismeri, ennyi bírság reális, vajon ki fogja ezt megfizetni? Az adófizetők? Vagy a bűnösök? Esetleg lesz majd rá különadó, hogy a költségvetési lyukat betömjék? És mi lesz, ha a tényleges bírság valahol 500 milliárdnál lesz vagy még több, a bűnösöket fogja valaki kutatni, vagy teljesen mindegy, az adófizetők készfizető kezesek? Egy rosszabb forgatókönyv esetén majd kipengeti minden 18 éven felüli az akár egy havi nettó minimálbér-összegnek megfelelő extra adóterhet? 

• Lázár János megígérte, hogy komolyan fel fog lépni a korrupció ellen.

Kérdés: ezek szerint eddig volt? És csak ezután lépnek fel ellene, vagy azért visszamenőlegesen (mondjuk három évre) is kutakodnak egy kicsit? És mikor lesz az első feljelentés?

A megoldás Lázár János szerint

• NFÜ átszervezése (magyarul szétrobbantása)

Kérdés: ettől vajon hatékonyabb lesz majd a pénzosztó szervezet? Vagy csak többen lesznek szétszórva itt-ott és tovább lassul a munkatempó a sok ágazatközi meg felfelé egyeztetés miatt? És vajon majd a különböző lobbik azt mondják, "oh, már nem is éri meg a fáradozás megkeresni, ki is fog majd kiírni nekünk jó kis zsíros pályázatot" és a korrupció megszüntetés ezzel rögtön ki is van pipálva?

• amelyik tárcánál valamilyen uniós pénz elrendezése szeptemberig nem oldódik meg, annak a minisztériumnak annyival csökkenjen a költségvetése a következő időszakban.

Kérdés: vajon ez csak fenyegetés, vagy ténylegesen be is akarják vetni ezt a büntetési módszert?

Vajon eddig nem úgy volt, hogy egy tárca azért kapott pénzt, mert fontos feladati vannak, és azokat teljesíteni kell? És ha inkompetens (lusta, impotens, stb.) egy miniszter, államtitkár, bűnbakká tehető vezető vagy titkár, akkor majd egy egész ágazat szenved a pénztelenség (alulfinanszírozás) miatt? Leegyszerűsítve a kérdést: ha például ostoba lenne a mentőszolgálat vezetője, akkor arra az a megoldás, hogy nem viszik el a betegeket, mert a visszavonás miatt nincs rá pénz? Nem lenne egyszerűbb inkább azzal megfenyegetni a tárcák különböző szintű vezetőit, ha nem jól dolgoznak, akkor leváltják őket, sőt még azt is, aki kinevezte őket?

• törvénymódosítások is készülnek a pályázati kifizetések további gyorsítása miatt.

Kérdés: az elmúlt három évben senkinek sem tűnt fel, milyen csigatempóban haladnak a kifizetések? Vagy feltűnt ugyan, de a helyzet egyben kényelmes is volt, mert az állam önrészét sem kellett kifizetni?

"(...) az Unió által megítélt támogatást korántsem a döntéshozatal vagy a szerződéskötések lassúsága miatt fogjuk elbukni. A jogvesztő határidőket ugyanis az EU a kedvezményezetteknek szóló tényleges kifizetések nagyságához köti. Márpedig, a kifizetések üteme – egyetlen egy 2012 végi, átmeneti csúcsot leszámítva – folyamatosan és jelentősen elmarad attól, ami a strukturális és kohéziós alapok teljes felhasználásához kellene. Durva becsléssel, a jelenlegi felhasználási ütem mellett az a veszteség, amelyet Magyarország 2015 végéig várhatóan elszenvedne, meghaladná az 1200 milliárd forintot…" (dr. Heil Péter)

forrás: dr. Heil Péter: Privát sarok: Nemzeti dohány – volt

• az NFÜ-munkatársaknak két alapkövetelményeknek kell megfelelniük:
  • ne Brüsszel érdekeit képviseljék Budapesten, hanem a magyar érdekeket Brüsszelben, valamint
  • az öncél helyett a közcélra figyeljenek.

Kérdés: miért, eddig nem a közcél lebegett a szemük előtt? Hát ki fizeti őket, a köz vagy valaki más? Annak idején mire tettek esküt, mint a köz szolgái? És miért kell külön felhívni az adófizetők pénzéből finanszírozott alkalmazottnak a figyelmét arra, hogy a köz érdekét szolgálja?

Sokkal korábban kellett volna?

Egyelőre úgy néz ki, egy csomó eu-s pénz bent fog ragadni, és ezért láthatóan megpróbál valamit csinálni a kormány. Ugyan kicsit (vagy inkább nagyon) későn és vitatható eszközzel,  de ez is jobb lépésnek tűnik, mint mindent hagyni úgy, ahogy eddig volt. És valljuk be, a mai magyar gazdaságnak éltető erő lenne ez az összeg.

De ki a felelős az uniós pénzek bennragadásáért?

Ha a kormány jól akarna sáfárkodni az adófizetők pénzével, ideje lenne azokat is pellengérre állítani, akik miatt ezek a pénzek bennragadnak vagy netalán szabálytalansági eljárások indulnak és bűnösnek találtatnak. Ennyit azért megérdemelnének az adófizetők, így kampányidőszakban.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!