2012.04.22. 23:42
Amikor a sas legyek után kapkod
Vajon miért vezetett be a kormány január egytől egy olyan adónemet, ami rendkívül bonyolult, hihetetlenül sok energiát emészt fel a folyamat minden résztvevőjénél és az előzetes becslések szerint összesen egy milliárd forintot hoz a konyhára? Ezt jogosan kérdezhetik azok a veszélyes anyagokkal dolgozó cégek, akiket sújt az új katasztrófaadót (pontos nevén "katasztrófavédelmi hozzájárulás"). Az új adónem maga is katasztrófa: az érintetteknek - többek között - egy ezerkétszáz oldalas mellékletből kellene kikukázniuk, kinek és mi után kellene megfizetni az adót. Ha e tárgyban végre döntésre jutnak, nem lélegezhetnek fel, nem torpanhatnak meg, mivel hírül sem értek az adó-survival végére, még azt is ki kell számolniuk, pontosan mennyi adót is kell befizetniük. Az sem lehet kifogásuk, hogy a törvény nem épp a legsikerültebb alkotása törvénygyárunknak, pontatlan fogalmazása miatt már módosítani is kellett. Ráadásul mindezt úgy, hogy összesen egy milliárd forintot remél az állam ebből az új adónemből az idén.
Ráadásul ha jobban beleássuk magunkat a vadonatúj jogszabálytengerbe, kiderül, az is kétséges, a gazdasági stabilitásról szóló törvény alapján jogszerű volt-e a katasztrófa-adó bevezetése, ugyanis e törvény szerint "új fizetési kötelezettség megállapítása során figyelemmel kell lenni arra, hogy annak kivetésével, beszedésével, nyilvántartásával, ellenőrzésével összefüggő adminisztrációs költségek ne legyenek aránytalanul magasak a fizetési kötelezettségből származó bevétel összegéhez képest, illetve azokat nem haladhatják meg". Igaz, az eredeti törvényjavaslat szerint be sem lehetett volna 4 milliárd forint alatti bevételt eredményező közterhet vezetni, de az elfogadott törvénybe ez a kitétel már nem került bele - tehát a parlament felhatalmazásával a sas kapkodhat legyek után, bármennyire is nem tűnik rentábilisnak ez a foglalatossága.
Azt, hogy összességében a katasztrófa-adó ötlete katasztrófa vagy sikertörténet, egyelőre bizonytalan: egy ilyen kisadónak ma, Magyarországon mekkora az adminisztrációs költsége, senki sem tudja, azt pedig végképp nem, hogy a beszedéssel, nyilvántartással, ellenőrzéssel mekkora tárgyi és személyi kapacitást kénytelenek lekötni az illetékes hivatalok.
Ráadásul nemcsak az adófizetők idegeivel játszik a jogalkotó, hanem a katasztrófavédelmisekével is - igaz, ők munkaidőben válaszolhatják meg azt a sok kérdést, amit a jogszabály-értelmezésen tipródók juttatnak el hozzájuk. Munkájuk persze elnyeri méltó jutalmát, és főpénzügyesük számára az év kérdése, a kasszájukat hizlalja vagy épp apasztja a bevétel és a bevétel érdekében történt ráfordítás egyenlege, mivel a hivatalnak nemcsak az adminisztrációs feladatokkal kell megküzdenie, hanem ügyfélszolgálati tevékenységet, rendszer-üzemeltetést, bevallások és befizetések ellenőrzését is el kell, hogy lássa. Az [origo] információi alapján eddig négy munkatárs kezelte az ezres nagyságrendben beérkezett kérdéseket, azonban így is feltorlódtak az ügyek az asztalukon, ráadásul a roham csökkenésére az év közepéig nem is számíthatnak, hiszen nemcsak tevékenységüket kategorizálni, hanem adójukat kiszámolni is meg kell tanítani a vállalkozások többségét.
A teljes folyamatból az adóhivatal sem marad ki - amennyiben a katasztrófavédelem számlájára nem érkezik meg az előírt-bevallott bevétel, akkor az adóhatóságot kell értesítenie, mivel a jogszabály adók módjára behajtható köztartozásnak minősíti az elmaradt hozzájárulást. Ezzel a kötelezettséggel a NAV-nak is keletkeznek költségei, így az ö költségvetésüket is megterheli ezen hozzájárulás behajtása.
Hogy kik ennek az új kisadónak az alanyai? Kilétük és konkrét számuk egyelőre ismeretlen, de az biztos, hogy különböző fokozatú veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek, valamint veszélyes anyagok gyártásával, tárolásával, feldolgozásával foglalkozó vállalkozások. A törvényből az már nem derül ki, mi konkrétan a veszélyes anyag, erre több magyar és nemzetközi jogszabályból lehet csak következtetni. A törvény azért szolgál iránytűvel és hivatkozik a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) 1200 oldalas A és B mellékletére is, de ember legyen a talpán, aki megállapítja, konkrétan melyik pont vonatkozik rá (szakemberek szerint veszélyes anyag lehet például a ragasztó, a parfüm, az üzemanyag, és a festék is, de a vágóhidak és hűtőházak is beállhatnak az adófizetők közé, közvetlenül a mezőgazdasági termelők mellé). A katasztrófavédelem honlapján a GYIK-ben olvasható vagy 70 kérdésre válasz - hátha ezzel is tudják tehermentesíteni apparátusukat.
Kérdés, milyen mértékű kutakodás és jogelemzés várható el egy átlag-vállalkozástól? Egy átlag mezőgazdasági termelőnek ismerni kell az ADR mind az 1200 oldalát? Vajon beleun-e az 573. oldal után, vagy erőt vesz magán és tovább olvasgatja a számára kínaiul hangzó szöveget? Mi van, ha egy cég hosszas meditálás és GYIK-olvasgatás után úgy dönt, ő nem alanya az adónak, nem is regisztráltatja magát, aztán egyszer véletlenül fennakad a hatóság hálójában?
Vajon mit gondol jogbiztonság-ügyben az a vállalkozás, amely feltett kérdésére az alábbi választ kapta?
Kérdés: Az interneten találtunk egy, a Belügyminisztérium által 2011 decemberében kiadott \"állásfoglalást\" az élelmiszergyártókra vonatkozóan a katasztrófavédelmi hozzájárulás megfizetésének kötelezettségével kapcsolatban. A levélben szereplő álláspontot tekinthetjük-e általánosságban alkalmazandó szakmai iránymutatásnak?
Válasz: A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 60/1992. (XI. 17) AB. Határozata értelmében a központi állami szervektől származó jogi iránymutatást tartalmazó állásfoglalásokhoz joghatás nem fűződik, ezért az átirat kizárólag munkaanyagnak tekinthető és azt a hatósági tevékenységben figyelembe venni nem lehet.
Ez a GYIK pedig végképp megnyugtató minden ízesített termék fogyasztónak:
Kérdés: Kötelesek-e katasztrófavédelmi hozzájárulást fizetni az élelmiszeripari felhasználású aromák (pl. citrom-, narancs-, gyömbér-, meggy-, muskotály aroma) után?
Válasz: Igen, amennyiben az anyag a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó külön jogszabály (ADR) szerinti veszélyes árunak minősül, azaz rendelkezik UN számmal, illetve besorolható valamelyik UN számmal jelölt kategóriába, úgy azután katasztrófavédelmi hozzájárulás fizetési kötelezettség merül fel. A jogszabály nem tesz kivételt a veszélyes árunak minősülő anyagok között.
Abba már belegondolni sem érdemes, hogy egy laikus által rosszul megfogalmazott kérdés félreértelmezése után rosszul megfogalmazott válasz milyen kétes megnyugvást eredményezhet az adóalanyokban.
Az adó (hozzájárulás) mértéke az érintett vállalkozásoknak a veszélyes tevékenységükkel összefüggésben keletkező forgalmuk utáni 0,1 százalék. A jogszabály itt teret enged a fantáziának, adóalanyi és hatósági érveléseknek és magyarázkodásnak - arra vonatkozóan ugyanis nem ad igazi támpontot, mi tekinthető a veszélyes anyaggal kapcsolatos nettó árbevételnek. Így később, ha ellenőrzést kap a vállalkozás, felkötheti a gatyáját, hogy saját megítélését a hatóság is magáénak tekintse és adott esetben a kapcsolatos részleges nettó árbevétel esetében ne szélesítse tovább az adóalapot akár a teljes nettó árbevétel erejéig is. Részletes kalkuláció nem áll rendelkezésre (és a törvényjavaslathoz sem készült annak idején, legalábbis nyilvános nem), így a becslések alapján egy-egy adóalany terhe ötezer forinttól egymilliárd forintig terjedhet majd.
Az időközi módosítással nemcsak pontosították például az eredetileg meglehetősen értelmezhetetlenül megfogalmazott nettó árbevétel fogalmát, hanem szűkítették az érintett adóalanyok körét is. Így ha az üzemeltető valamilyen termék előállításával foglalkozik, és a veszélyes anyag a termékkel annak előállítása és tárolása során közvetlenül nem érintkezik, vagy a veszélyes anyag felhasználása nem közvetlenül a termék előállításához szükséges, akkor az üzemeltetőnek nem kell fizetnie hozzájárulást. Kérdés, mikor lesz majd új módosítás és az milyen kötelezettségeket fog róni az addig látókörbe vont vállalkozásokra.
A katasztrófa-adó tehát pont olyan katasztrófális, mint amilyennek elsőre látszik: előre át nem gondolt, ténylegesen ki nem kalkulált, az adófizetőket kétségek közé kergető valamint felesleges álmatlan éjszakákat okozó, adóalanyt és ellenőrző hatóságot egyaránt idegesítő, ellenőrzés során tökéletesen szankcionálható hozzájárulás, amely még abban a tekintetben is bizonytalan, hogy a katasztrófavédelem büdzséjéhez hozzájárul, vagy épp ráfordítás-igénye miatt csökkenti annak rendelkezésre álló forrásait.
És ami a legfőbb kérdés: miért kellett mindezt a vállalkozások nyakába akasztani?
2012.04.23.
A Széll Kálmán terv 2.0. megszüntetni a katasztrófa-adót., határidőt nem ír a "Következő lépés". No comment.
Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
