morgás joga 6.jpg„A BKV helyzete miatt átmenetileg zárolják a fővárosi fenntartású iskolák költségvetésének tíz százalékát, emiatt az iskolák már februártól kevesebb pénzt kapnak a működésükre.” (Index, 2012.02.03)

A decemberben elfogadott köznevelési törvény alapján szeptembertől az első, az ötödik és kilencedik osztályokban kötelező a mindennapos testnevelés óra.

Két hír, alig másfél hónap leforgása alatt – az egyik az álmok világa törvényerőre emelve, a másik a keserű valóság, a hétköznapok realitása.

Januárban még hittük, iskoláktól, testnevelő tanároktól, fenntartóktól függően gyermekeink kaphatnak valami olyat, ami jobbá teszi hétköznapjaikat. Ki ne álmodozott volna róla gyermekként, hogy napi egy órában focizik, pingpongozik, tollas- vagy kézilabdázik, szabad választása szerint? Hogy az iskolában megismerkedhet olyan sportokkal, amelyek szeretete aztán egész életében elkíséri? Fantasy-ba hajló elbeszéléseket hallunk az angolszász világról, ahol szintén kötelező a napi testnevelés, a szabadon választható minimum 20 féle sportágról, és a hozzá tartozó infrastruktúráról? Arról, hogy a gyerekek 90%-a örömmel mozog nap mint nap és a maradék 10% sem szenved a számára kivitelezhetetlennek tűnő kötélmászástól, szekrényugrástól, tigrisbukfenctől?

 

focipálya2_1.jpgVajon hogy fog kinézni mindez Magyarországon, idén szeptembertől?

 

Biztosan vannak iskolák, ahol kihasználatlanul áll a tornaterem, és végre megtelik élettel a kongó aréna. Vannak azonban olyanok is, ahol komoly gondokat okozhat a négy év alatt felmenő rendszerben, erőltetett tempóban bevezetendő újítás, egész egyszerűen azért, mert még tornaterme sincs az intézménynek. És ahogy a hírek sorai között olvasunk, nem is lesz mostanában.

 

Vegyünk csak egy fővárosi általános iskolát: évfolyamonként három osztály, az összesen 24, azaz napi 24 tornaóra. Egy tornateremre. Ha feltételezzük, hogy mindig jó az idő, ideális 15-25 fok van és gyenge szellő lengedez, nincs is probléma. De mint a népdalból is tudjuk, télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, és egyébként is soha sincs jó idő, mindig esik az eső.

Oké, könnyebbség, hogy az órák egy részét ki lehet váltani „a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott oktatásszervezési formákkal, műveltségterületi oktatással”, bármit is jelent ez valójában (talán heti két óra elméleti foci, kis helyigénnyel, tanteremben ülve? vagy simán csak egy sportadón teniszmeccs nézése és elemzése?), és hál’ az égnek vannak olyan gyerekek is, akik versenyszerűen sportolnak (kb. osztályonként 3 fő). A jogszabály alapján lehetőség még az iskolai sportkör is, bár ha nem biciklis vagy túraszakosztály, esetleg nem is csocsóklub, előbb-utóbb ők is ráfanyalodnak a fedett tornateremre, a résztvevők létszáma pedig ugyanúgy korlátos, mint bármelyik tornafoglalkozásé.

Namármost ha veszünk 24 osztályt egy napra, az azt jelenti, hogy a nap 24 órájában csúcsra jár a tornaterem meg az öltőző és az a fránya gyerek képes, és óra után kezet is mos. Nő a rezsi (na jó, a fűtés nem annyira, de a villany-, víz-, és csatornaszámla mindenképpen), és az sem árt, ha tanár is vezényli a lurkókat, tehát plusz bérköltség is megjelenik. Kérdés, mit szólnak a szülők és a gyerekek, ha az órarend szerint éjjel egy és kettő között fog rájuk kerülni a sor.

Könnyebbség, ha egyszerre két osztály koptatja ugyanazt a kosárlabda pályát. Öröm az ürömben, hogy mostanában az osztálylétszámok alacsonyak, így nem fog előfordulni az, ami boldogult tinédzserkoromban, amikor hatvanöt tizenhét éves diák próbált egy kosárlabda pályán kartávolságra nyitódni. A falak közé belopódzott a matematika és mindenki gyorsan megtanulta, ha 45 fokban elfordul ő is, meg a többiek is, kisebb az esély, hogy hátbarúgják. Vagy ő fejen az előtte állót. Viszont még így is 12 óra szükséges, plusz dupla öltöző és mosdó kapacitás. Egyszerre két tanár üvölt, a körbefutást senki sem vezeti, mert saját farkába harap a kígyó, a labdajátékok pedig életveszélyesek a létszám miatt. Arról már ne is beszéljünk, mennyit kell sorbanállni egy szekrényugráshoz. Az órarend már rugalmasabb, reggel hattól este hatig kényelmesebben be lehet osztani a diákokat, és a villany sem ég egész éjszaka, bár az öltőzőt egyszerre kétszer annyi gyerek használja.

Természetesen tovább lehet matekozni, három osztály egy teremben 8 óra igénnyel, ez pont belefér a délután négyig tartó iskolaidőbe, mindenki jól jár, csak az nem, akivel épp meg akarják szerettetni a sportot és a mozgást. Tanár így is kell pluszban, de a rezsiköltség tovább csökken, nem is beszélve arról, hogy az eddig esténként bérbe adott tornaterem újra hasznosítható (már ha a kormányhivatal beleegyezik, mert ugyebár ez neki, mint fenntartónak szuverén joga az új törvényi szabályozás alapján). A jobbra át, balra át, hátraarc típusú gyakorlatokhoz még mindig marad elég hely, de a mozgást megszeretni, azt tuti nem a napi tornaóra alatt fogja megszeretni a csemete.

 

Jobb esetben egy új törvényhez készülnek előzetes háttérszámítások, így valószínűleg a törvényalkotók most is tisztában vannak vele, országos szinten hány iskolát kell felturbózniuk az elkövetkező három évben, hogy minden diák hozzájusson a napi mozgás öröméhez. De vajon melyik iskolaigazgató tenne rá nagyobb összeget, hogy három-négy év múlva, amikor már minden osztályban kötelező lesz a napi testnevelés, az iskolájának rendelkezésére fog állni egy új épület a gyerekek mozgásigényének kielégítésére? És vajon azok az intézmények, amelyeket nem lehet bővíteni, számíthatnak új, korszerűbb épületre? Arról pedig még álmodni sem merünk, hogy a gyerek választhasson, a tenisz érdekli jobban heti egy órában vagy az atlétika, esetleg "csak" focizni szeretne a többiekkel. Ez olyan szemléletváltást és olyan infrastrukturális beruházást igényelne, amelynek szikrányi lehetősége sem látszik jelenleg.

Másik lehetőség (és talán ez a valószínűbb), a fenntartó kormányhivatalok (önkormányzatok) sorban pénzért könyörögnek, legkézenfekvőbb (és valljuk be őszintén, a legolcsóbb) megoldás pedig a jogszabály-módosítás lesz: ne öt testnevelés óra legyen a héten csak négy, ne évenként legyen egy-egy újabb korosztályt bevezetve, csak kétévente, ne csak lehetőség, hanem kötelező legyen az osztálytermi elméleti oktatás, legyen ingyenes az Eurosport előfizetést, stb.

 

Ha pedig mindent tökéletesnek látnak a jogszabályalkotók, marad a már jelenleg is alkalmazott megoldás: tornaóra a visszhangos aulában, pisszenésmentes csendben, lábujjhegyen, a polírozott gránitburkolaton.

focipálya_1.jpgVajon bárki is kiszámolta, hogy költségvetési szinten mit jelent ennek az egyetlen mondatnak a végrehajtása?

 

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr724064422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zengazének 2012.02.04. 17:01:45

A törvényalkotó is zember! A fő-fő felelős államtitkár bölcsész. Ott nem kellett tudni számolni. Ezért lesz most a felsőoktatásban a természettudományokra helyezve a hangsúly.Majd ha az önköltségesen végeznek, akkorra majd számolni is megtanulnak - legalább azt, hogy a hitel visszafizetése mellett hogyan alapítsanak családot, és hogy gyerek nem kell, mert úgysem fér be még akkor sem sem a bölcsödébe, sem az óvodába, sem a tornaterembe.

banyanya007 2012.02.04. 20:59:52

A nemes cél megvalósítása fellendítheti az uszodák forgalmát és építőipart.

Eliselt 2012.02.09. 11:01:16

Elég ezeket az órákat papíron megtartani, vagy csak bepöttyinteni az enaplóban. Így egycsapásra az életre nevelték a nebulókat is.
Másik módszer a két kör futás a háztömb körül. Ha figyelmesek, akkor menet közben átsegíthetik az öreg nénit a túloldalra - kötelező társadalmi munka is kipipálva az érettségihez. (De miért kellett ehhez egy egész örs?)
süti beállítások módosítása