morgás joga 6.jpg

 

 

 

Az új Nemzeti Alaptanterv vitára közreadott tervezete is plágium-gyanúba keveredett – szakemberek szerint gyanúsan sok közös vonása van az Oktatási Minisztérium által 2006 áprilisában kiadott "Reformok az oktatásban 2002-2006" című kiadvánnyal, míg irodalomból például az 1978-as gyökerekhez nyúlik vissza.

 

 

 

De miért is baj ez a "hagyománytisztelet"? 1978 óta több, mint 30 év telt el és hihetetlen változáson ment keresztül a világ. Egy 2010-es közvélemény-kutatás is ezt támasztja alá:

 

-          a leggyakrabban a kultúraorientált városiak és vidékiek vesznek a kezükbe könyvet,

Jókai Mór.jpg-          a szórakozni vágyó fiatalok a kultúra könnyedebb válfaját keresik, ugyanakkor ők használják leggyakrabban az internetet.

-          a megkérdezettek közel 45 százalékát pedig a televízión kívül szinte semmi sem érdekli, ők főleg alacsony végzettségűek, túlnyomóan idősebbek.

-          a megkérdezettek 20%-a legalább havonta egy könyvet elolvas, viszont a szórakozni vágyó fiatalok csoportjába tartózók negyedévente maximum egy köteten rágják át magukat.

-          az összes válaszadó 46%-a tévénézéssel tölti szabadideje nagy részét, ezt követi a rangsorban a rádióhallgatás, majd az internetezés, a nyomtatott sajtótermékek és a könyvek olvasása. A leginkább elvárt szempont egy könyv esetén, hogy fordulatos cselekménye legyen, és magával ragadjon. Ugyanakkor a kultúraorientált megkérdezetteknél már a mondanivaló és az elgondolkodtatás is legalább ennyire fontos

 

Az új NAT-ot nem érintette meg látható mértékben sem az új idők szele, sem a fenti közvélemény-kutatás és mai irodalmat szinte egyáltalán nem enged be a tanterem falai közé – azon az elven mozogva, csak az a jó író, költő, aki már meghalt.

-          Ha szívünkre tesszük a kezünket, mi annak idején hogy viszonyultunk a kötelező irodalomhoz? Elolvastuk a kiadott könyveket, vagy csak reménykedtünk, nem fog kiderülni, hogy a közepét kihagytuk? Tetszett alsóban a Kincskereső Kisködmön, megérettük 11 évesen a Kis herceget?

-          Vajon az az iszonyatos tananyag-mennyiség, amit a NAT mint minimumot meghatároz, valójában befogadható mennyiség egy nem humán szakos osztályban? Vagy csak örök rohanás, „olvassátok el otthon és nehogy azt mondjátok, hogy kihagytuk” leckék?


mark twain.jpg-          Miért van az, hogy az irodalomkönyv ütemezése még véletlenül sem egyezik meg a történelemkönyvével? Vajon mit várunk el a gyerekektől a Kőszívű ember fiainak olvasásakor, amikor még nem tanulták az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot, így a történelmi háttérről fogalmuk sincs? Hogyan lehet a Robinson-t értelmezni a felvilágosodás filozófiai, politikai és gazdasági eredményeinek ismerete nélkül?

-          hányszor éreztük úgy, hogy Mark Twain-nek igaza van, amikor azt mondta: „a klasszikus az, amit senki se szeretne elolvasni, de mindenki szeretné, ha elolvasta volna”?

 

A közvélemény-kutatás eredményeit nézve, lehet, hogy új utakat is fel lehetne deríteni a könyvek világában …

-          Mi van akkor, ha a gyerekekkel pont olyan művekkel lehetne megszerettetni az olvasást, amely túl modernnek számít? A kedvenc könyveknél a második helyezett a Harry Potter-sorozat, ez nem elég bizonyíték arra, hogy van, amit utálkozás nélkül is kezükbe vesznek a fiatalok? Hány fiatal lány első „igazi” könyve volt az Alkonyat és hány kamasz fiú merült bele a Darren Shan könyvekbe? Vajon elítélendő az a tinédzser, aki Rejtő Jenő könyveit olvasva jött rá, az olvasás lehet a szórakozás szinonimája, a kikapcsolódás egyik időjárástól független formája?

 

Shakespeare's portrait and signature kicsi.jpg-          Mi a fontosabb összességében, a „Pál utcai fiúk – Egri csillagok – Kőszívű ember fiai – Légy jó mindhalálig” csapat, amelyet már legalább negyven éve nyúznak a tanárok függetlenül attól, mi a véleményük a gyerekeknek, vagy célravezetőbb lenne inkább olyan könyveket ajánlani, amelyek témája, szereplői, a bennük felvázolt problémák közelebb állnak a mai élethez? Amelyeket szívesen vesznek a diákok a kezükbe, és amely írókat aztán keresni fognak, újabb és újabb műveket olvasnak el tőlük csak úgy szórakozásképpen, nem pedig utasításra? Biztosan lehetne találni olyan izgalmas, fordulatos cselekményszövésű ifjúsági könyvet, amelyben ugyanúgy feltárható lenne a jellemfejlődés, a valóság és a fantázia keveredése, az eltérő történelmi korok hangulata, mint a már említett négyes-fogatban.

 

-          Felnőttként tudjuk milyen az, két oldal után elaludni egy könyvön. Akkor miért követeljük meg a diákoktól, hogy számukra érdektelen sokoldalnyi tájleírásokat olvassanak? Vagy inkább elfordulunk és nem vesszük észre, ahogy a gyerek suttyomban a következő párbeszédhez lapoz, hátha történik már végre valami?

 

A kérdés az, mit várunk el a következő nemzedéktől – sok-sok memoritert, elolvasottnak hazudott nyögvenyelős kötelezőket, irodalomtörténettel összefüggő végtelen adathalmazok ismeretét, vagy azt, hogy megtanuljanak élvezni egy jó könyvet, legyen igényük az olvasásra, és ez hozzásegítse őket, hogy később a szakmájukat felölelő szakirodalomban is tájékozottak legyenek. 

 

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

https://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr854290483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása