Emberemlékezet óta nem volt ilyen mélyponton a lakásépítés Magyarországon, mint napjainkban. Az utolsó évek katasztrofális adatai lassan kormányunkat is felébreszti, kellene már csinálni valamit. De vajon mire gondolt Varga Mihály, amikor egy sajtótájékoztatón a következőket mondta?

"Mi is jobban örülnénk, ha magánberuházások, magánlakás építések is hajtanák az építőipart. Célszerű lenne megfontolni azt, hogy a következő hónapokban azok a hitelprogramok, amik korábban elindultak, azokat vajon nem lehetne-e kiterjeszteni a magánlakás, a magánerős építkezések támogatására is." (Varga Mihály)

A portfolio.hu elgondolkodott azon, vajon hogyan próbálná a kormány felpörgetni a jelenleg igen lehangoló adatokkal küzdő lakásépítési piacot. A tippük pedig nem más, mint az ingyenhitel.

forrás: portfolio.hu 

"Vagyis véleményünk szerint a nemzetgazdasági miniszter nem állít mást, minthogy nemsokára akár a Matolcsy György jegybankelnök által bevezett NHP-hoz (Növekedési Hitelprogram) hasonló programból juthatunk hozzá akár mi is, mint magánszemélyek, egy rendkívül alacsony kamatozású finanszírozáshoz, magánházunk felépítéséhez. " (portfolio.hu)

Hát igen, így a választási kampány finisében jól mutatna egy, a középosztályt megcélzó ingyenhitel-program - a beruházások halasztódnak, az új lakásra vágyók pedig  láthatóan már évek óta tipródnak, bele merjenek-e vágni vagy sem életük nagy projektjébe. Valószínűleg a vállalkozók is hálásak lennének, hiszen nekik a sok sivatagi bolyongás után nehezen megtalált oázis bővizű kútját jelenthetné az új intézkedés. Az ugyan biztos, hogy a hirtelen megjövő kedv nem érné el a nagy beruházási bumm egykori kánaáni volumenét, de azért végre elindulna egyfajta pezsgés a piacon.

Az ördög azonban most is a részletekben rejlik. Mert az szép és jó, hogy hirtelen megnyílnak majd a szuperhitelek, de vajon kinek? És milyen feltételekkel? Mert ugyebár egy családi ingatlanberuházáshoz nemcsak az kell, hogy elérhető hitel legyen, hanem az is, hogy rendelkezzenek elegendő önerővel valamint a későbbiek során tartósan fenn is tudják tartani a frissen épült ingatlant. Ha ez nem sikerül, még ők is megkaphatják ugyanazt a bélyeget, mint az örökös bűnbaknak kikiáltott "felelőtlen devizahitelesek".

Vajon mely társadalmi rétegeket kívánja megcélozni a kormány? Egészen biztosan nem azokat, amelyek fogyasztása az idén is csökkent - hiszen elég kicsi az esély arra, hogy ők tömegével verik a fogukhoz a garast meg spórolnak új házra, és ezért költenek kevesebbet az üzletekben. A hitel kedvezményezettjei valószínűleg azok lesznek, akiknek van érdemleges megtakarításuk és biztosnak érzik a jövőt is.

Természetesen megjelenhetnek azok is, mint építtetők, akik külföldön keresik a kenyerüket - az ő esetükben cél lehet egy itthoni ingatlan összerobotolása, ám beruházó kedvüket csökkentheti az, hogy tisztában vannak azzal, hiába van itthon fészek, ha nincs olyan munkahely, amely segítségével fenn is tudnák azt tartani. 

Akik olyan szektorban dolgoznak, ahol alacsonyak az átlagfizetések, továbbra sem reménykedhetnek, hogy elnyerik az állam kegyeit - de azok sem nagyon ugrálhatnak, akik munkahelye bizonytalan, akik tudják vagy legalábbis sejtik, bármikor az utcára kerülhetek. Mert ugyebár közmunkából vagy munkanélküli segélyből nem igazán lehet fizetni a hitelt, ha pedig nincs családjukon belüli védőháló, bizony gyorsan végrehajtás alá kerülhet a szép új ház, bármennyit is güriztek addig érte.

Milyen feltételek lesznek majd? Vajon beigazolódik az az örök érvényűnek tűnő gondolat, miszerint a kutya is a dombra végzi szükségét? Vajon a kormány segítséget ad majd a harmadik-negyedik ingatlan ingyen hitelből felépítéséhez, vagy csak azok folyamodhatnak ilyen kedvezményes lehetőséghez, akik első önálló otthonukat szeretnék megvalósítani, esetleg minőségi cserére vágynak? Lesz korhatár, hogy tuti csak olyanok jelentkezhetnek, akik küzdenek a kezdő fizetéssel meg a diákhitellel, és valójában a szülőknek kell összedobni az önrészt meg a későbbi törlesztő részleteket, ha saját kéglit akarnak csemetéjüknek?

És hol épülnek majd az új ingatlanok? Valószínűleg a főváros és a nagyobb, munkanélküliség szempontjából viszonylag jó helyzetben lévő nagyvárosok zöld övezeteiben, valamint az ilyen települések vonzáskörzetében. Az ország többi részén, azaz a leszakadó kistérségek építési hatóságainál várhatóan továbbra sem kell aggódni az előadóknak, hogy az új hitellehetőség túlórára kényszeríti majd őket és a sok pecsételéstől kiáll a csuklójuk.

Az új ház építésének kedvét az is lelohasztja, ha a célzott környéken tömegével és olcsón eladók a már megépült családi házak - ki akarna bajlódni terveztetéssel-engedélyeztetéssel meg anyagbeszerzéssel, nem is beszélve a kivitelezésről, ha a bekerülési árhoz képest akár fele áron kaphat szinte tökéletes állapotú lakóingatlant? A jelenlegi piaci árak mellett valószínűleg nehéz úgy felépíteni egy házat, hogy telekár+anyag+munkadíj értékben azt szükség esetén a későbbiekben szükség értékesíteni lehetne.

Igaz, a híres magyar firmány még csodákra is képes lehet - célzott adminisztrációval még a présház is átavanzsálhat lakóingatlanná, ahogy az üdülő is lehet nagyon szükséges családi ház, a papír mindent elbír. A rugalmas települések pedig örülhetnek, új ingatlan és egyéb adónemek megfizetői érkezhetnek a településre, ha már a nemes cél érdekében valamelyik családtagnak állandóra be kell jelentkeznie a frissen felhúzott kacsaláb-nyaralóba.

Mekkorák lesznek ezek a házak? Ha a hitel feltételei között nem kötik meg például az alapterületet, a bekerülési értéket vagy a szobaszámot, akkor nagy eséllyel a nagyobb méretű házak fognak dominálni - hiszen akinek van mit a tejbe aprítania, miért építene magának kétszobás "kutyaólat"? Ráadásul az alsóhangon 50-80 milliós villák sokkal jobban felpörgetik az építőipart, mint az ócsai gettó mintájára épült 50 négyzetméter körüli "álomházak".

Természetesen még az akár szigorúan látszó feltételek mellett is lehet kibúvókat találni - ha csak három szoba építhető, vajon ki mondja meg, mekkora lehet egy szoba? Mi van, ha egyenként 45 négyzetméteresre álmodja azt a leendő tulajdonos? Előrelátó tervezéssel később fel lehet húzni plusz válaszfalakat a lovarda méretű helyiségekben, ki lehet alakítani limit feletti szobákat vagy akár fürdőszobákat is. A bekerülési értéknél lehet variálni például a beépítendő anyagokkal (terven laminált, valóságban tölgy parketta, II. osztályú járólap vagy márvány), az alapterület is bővíthető egy második ütemes hozzáépítéssel vagy épp a tetőtér későbbi beépítésével.

És mindez mennyibe kerül majd az adófizetőknek? Valószínűleg sokkal többe, mint amennyire elsőre gondolnánk, ingyenebéd ritkán van. Ha pedig hozzávesszük, hogy nem feltétlen a rászorultság vagy épp a jobb életminőség biztosítása motiválja a kormányt, akkor még azon is bosszankodhatunk majd, kik és mire veszik fel a hitelt valójában.

Ráadásul azon is ideje lenne elgondolkodni, vajon az önkormányzatok miért álltak le a lakások építésével? Miért nem épülnek bérlakások azoknak, akik csak ily módon tudnának megfelelő életet biztosítani maguknak? Miért nem érdekel az senkit, hogy talán jobb lakáskörülmények mellett kevesebb válás és több gyerek lenne? Vajon hosszabb távú szociális és demográfiai megfontolások alapján nem lenne érdemes az újabb és újabb szökőkutakat-térkövezést meg egyéb felesleges presztizsberuházásokat átkonvertálni lakásokra? Az építőipar pedig ugyanúgy pöröghetne a bérlakásoktól, mint a még egy sétálóutcától ... Mert az idei, országos szinten összesen 47 önkormányzati lakás azért mégsem azt mutatja, Magyarország jobban teljesít.

forrás: portfolio.hu 

És végül, de nem utolsó sorban, mi lesz azokkal, akik erejüket racionálisan felmérve inkább csak egy használt lakásba vágnának bele?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Magyarország jobban teljesít - csak nem mindenkinek. És egyre többen vannak azok, akik tudják (mert ezt szajkózza nekik minden médiacsatorna), hogy hazájuk jobban teljesít, ám ezt nem érzik a saját bőrükön. Ha pedig eddig csak sejtésük volt arra, hogy az út szélén felejtették őket, az új adatok bebizonyítják, igen, így jártak. Ráadásul az elmagányosodás sem fenyegeti őket.

"(...)  a Tárki jelentése szerint jelentősen nőtt az egyenlőtlenség: a felső jövedelmi tized már a kilencszeresét kereste átlagosan az alsó jövedelmi tized átlagának 2012-ben, míg 2009-ben csak 7,2-szeresét, a szegénységi ráta pedig 2009-ről 2012-re 14-ről 17 százalékra nőtt." (napi.hu)

Ez mit jelent? Hazánkban a gazdagabbak egyre gazdagabbak a szegényekhez képest, illetve nőtt a szegények száma is - és ami a legaggasztóbb, hogy csak a gazdaságilag legjobb helyzetben lévők összfogyasztása tudott bővülni, ám a többieké nem stagnált, hanem csökkent. Ha pedig számokkal is alátámasztjuk, kiderül, hogy az egy főre jutó havi fogyasztási kiadások átlagában - ha kiszűrjük az árváltozások hatását -, akkor  1,8 százalékos visszaesés tapasztalható. Vajon erre gondolt Orbán Viktor, amikor 2013-ról beszélt?

"Ez az év az első aratás éve, és biztos vagyok benne, hogy jön majd még több is" (Orbán Viktor, origo.hu)

Vagy tényleg ez az aratás éve, csak nem mindenkinek?

"(...) a legfelső jövedelmi ötödbe tartozó háztartások fogyasztása mintegy 3,6-szerese a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartások fogyasztásának. Egyedül a leggazdagabb ötödben élő háztartások összfogyasztásának volumene nőtt 2012 azonos időszakához képest 1,4 százalékkal, míg a többi háztartásé csökkent, leginkább a legszegényebbeké, 3,4 százalékkal." (napi.hu)

És igen, Magyarország tényleg jobban teljesít:

"A legjobb jövedelmi helyzetben levők fogyasztása a többi kvintilishez képest három főcsoportban is lényegesen erősebb dinamikát mutatott. A ruházatra és lábbelire fordított kiadásaik 18,0, a vendéglátás és szálláshely-szolgáltatásra fordított kiadásaik 16,8 százalékkal nőttek reálértéken, vagyis e területeken a dinamika többszöröse az országos átlagnak. Hasonlóan tempósan, 17 százalékkal nőttek a legtehetősebbek egészségügyi kiadásai, szemben az országos átlag 2,5 százalékos csökkenésével." (napi.hu)

A következő adatok különösen érdekesek ha arra gondolunk, kormányunk célja a szakmunkások számát növelni (és a diplomások számát csökkenteni) munkalapú társadalmunkban:

"Csak a legképzettebbek tudták a fogyasztási színvonalukat a 2012. I. félévivel azonos szinten tartani, az érettségizettek és az érettségivel nem rendelkező háztartások fogyasztása pedig volumenben 1,5 illetve 3,0 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel azelőttinél. E tendenciát mutatja az is, hogy 2013 I. félévében az alacsony iskolai végzettségű és a középiskolával rendelkező háztartások összes fogyasztása a diplomások fogyasztásának 52,0 százalékát, illetve 75,1 százalékát tették ki, míg egy évvel korábban ennél többet, 53,7 és 76,2 százalékát." (napi.hu)

Igen ám, de.

Vajon az ilyen eredményeket produkáló gazdaságpolitika a zembereket képviseli, vagy csak egy szűk réteget? Ilyen adatokra vágytak például az egykulcsos adó bevezetését szorgalmazók? Varga Mihály szerint az egykulcsos adórendszertől a fogyasztás növekedésén keresztül a gazdaság növekedéséhez való hozzájárulást várta a kormány - ez a cél nem teljesült, legalábbis nem a társadalom egészére vonatkoztatva. És a számok is azt mutatják, hogy vannak, akiknek jobb, de ez még édes kevés ahhoz, hogy ezáltal mindenkinek (vagy legalábbis a túlnyomó többségnek) jobb legyen.  

És mit kíván tenni a kormány? Áfacsökkentés nem lesz, a rezsicsökkentés pedig jól hangzik, ám időleges - a szocializmusból tudjuk, a mesterségesen alacsonyan tartott árak megbosszulják magukat, a számla pedig előbb vagy utóbb a postaládában lesz, maximum nem áremelés, hanem ki tudja épp minek nevezett adó emelésének formájában. Ha pedig bárki arra számítana, kormányunk esetleg fontolja a személyi jövedelemadó olyan irányú módosítását (újra bevezetett adójóváírás, stb.), hogy ne csak egy szűk rétegnek legyen jobb, kövesse figyelemmel Cséfalvay Zoltán, a nemzetgazdasági tárca államtitkára szavait:

"a kormány nem gondolja azt, hogy az szja-rendszernek újraelosztást kell végrehajtania. A személyi jövedelemadónak az a dolga, hogy hagyja az embereket élni és dolgozni, a szociális egyenlőtlenségek kezelésére pedig munkaerő-piaci politikára van szükség." (napi.hu)

Ez vajon mit jelent? Közmunkát az adófizetők pénzéből? Vajon hogy tudja kezelni a szociális egyenlőtlenségeket a munkaerő-piaci politika? Ha olyan szerencsések vagyunk, és nem kell a saját bőrünkön megtapasztalni, milyen is a mai munkaerő-piac, akkor friss adalékokat olvashatunk az index.hu cikkében, ahol megtudhatjuk, 5 ezer ügyfélre havi 30 állásajánlat jut - ez pedig nem éppen Kánaán.

"(...) a munkaügyi hivatal tulajdonképpen csak nyilvántartja munkanélkülieket, de az elhelyezkedésben konkrétan segíteni csak a töredéküknek – jelen esetben havonta 0,6 százalékuknak – tud" (index.hu)

Munkalapú társadalmunk tehát már van, munka még nincs. És ha a munkaerő-piaci politika fogja megoldani a szociális egyenlőtlenségeket, akkor bizony jobb, ha az egyenlőtlenebbek egy másik ország munkaerő-piaci politikájának a részesei lesznek, mert itthon nem fog a helyzetük megoldódni. 

Tehát a szociális egyenlőtlenségek megoldását ne várjuk az adórendszertől, de valószínűleg a munkaerő-piaci politikától sem. De miért is olyan nagy probléma ez? Sokak szerint vannak szegények meg még szegényebbek, amióta világ a világ, így van ez. És aki szegény, az a hibás:

"Mi az irigy tehetségtelenek országa vagyunk, ahol a csóró, a minimálbéres mindig együtt érző kedvezményeket vár el magának, mintha neki semmi köze nem lenne a munkaereje alacsony minőségét tükröző kevés fizetéséhez, másrészt pedig mindenkit gyűlöl és irigyel, aki tíz forinttal többet keres nála. Tessék már tudomásul venni, hogy az életébe rengeteg szorgalommal, tanulással, munkával befektető ember nem blikkre keres többet, és cserébe nem azt várja el, hogy cserébe a törekvéseiért agyonadóztatva büntetik, a gyenge igavonó meg elvan szép kényelmesen a maga helyén és szintjén. Majd a jól kereső (aki persze dögöljön meg) őt is finanszírozza, állja a számlát a társadalmi ellátások tekintetében. Hát egy nagy túróst! Minimálbéresekből, csórókból sose lesz normális társadalom. Tessék megtanulni, hogy törekedni kell a jobb fizetésért!" (Hohenstaufen kommentje, Vajon mikor lesz újra többkulcsos a személyi jövedelemadó?)

"A gyenge igavonó meg elvan szép kényelmesen a maga helyén és szintjén" - ezzel a sommás kijelentéssel valószínűleg sokan nem értenek egyet, hiszen sok, társadalmunk számára igen fontos munkakört betöltő honfitársunk bizony nem keresi degeszre magát. És igen, szükség van ápolónőre, dajkára, tanítóra még akkor is, ha belőlük, csórókból "nem lesz sose normális társadalom". Valószínűleg Hohenstaufen sem jutott volna el a fenti mondatok papírra vetéséig, ha nem tanította volna meg írni egykori, majdnem éhbérű tanítónője, és azt sem gondolta át, hány ember gondoskodik igen alacsony fizetésért arról, hogy neki jobb legyen. Igen, tanulhattak volna többet vagy törekedhettek volna jobban fizető szakmára, de akkor ki szállítaná el a szemetet, ki törölné ki a gyerekek fenekét a bölcsődében-óvodában, ki gürcölne napszámban a dinnyeföldön és ki lenne bolti eladó? Mert az alacsony fizetésűek többsége nem azért keres ennyit, mert ennyit akar, hanem azért, mert az ágazat, amelyben dolgozik, ennyit képes a munkájáért adni. És valószínűleg kevés hazafi adna csak azért többet a hazai felvágottért/dinnyéért, mert a húsipari/mezőgazdasági dolgozók bérét végre az uniós szinthez igazította a tulajdonos ...

Természetesen van ellenvélemény is:

"Bírom, amikor többdiplomás senkik ítéletet mondanak mondjuk egy tanár munkájáról, amit a társadalom minimálbérrel jutalmaz. Mióta tükrözik a keresetek az illető társadalomnak hasznos munkájának a megbecsülését?" (legeslegujabbkor kommentje, Vajon mikor lesz újra többkulcsos a személyi jövedelemadó?)

"az arányos adórendszer nem a munkát, hanem a jövedelmet díjazza! honnan az anyjából tudja a kormány, hogy mennyit dolgozik valaki a fizetéséért? (Mitzimackó kommentje, Vajon mikor lesz újra többkulcsos a személyi jövedelemadó?)

Ráadásul ott van még a keveset keresők családjainak a problémája is - ahhoz, hogy társadalmunk hosszabb távon fenn tudja tartani magát, bizony ki kellene termelnie a kellő számú utódot is. Ha pedig a legfelső, kedvezményezett réteg nem tudja, vagy nem akarja ezt a feladatot magára vállalni, akkor bizony az egyre szegényebb rétegekre vár a feladat, hogy legyenek szívesek és tartsák fenn a magyarságot. Akár azon az áron is, hogy még mélyebbre süllyednek "igavonó" létükben. Ez pedig nemcsak az érettségi nélküli, illetve érettségizett rétegre vonatkozik, hanem az alacsony keresetű diplomásokra is.

De hogyan, ha a helyzetük egyre rosszabb, szegénységüket pedig csak tovább fokozzák minden egyes gyerekkel? Ráadásul az anyagi helyzetük nemcsak önmagukra, hanem gyermekeikre is kihat:

"(...) a szegénységben élők nem csak aktuálisan, a mindennapjaikban viselik ezeket a mentális terheket, hanem az okozott károsodás hosszú éveken át kíséri is őket. Azaz ha valaki gyermekként szegény körülmények között nő fel, az súlyosan befolyásolja az agytevékenységét felnőtt korában is, függetlenül attól, hogy közben hogy alakult a vagyoni helyzete." (444.hu)

A szegénység tehát nemcsak - bővítetten - újratermeli önmagát, hanem jelentős károsodást okoz egy ország humán erőforrás-állományában. Ez pedig nemcsak a szegények gondja, hanem előbb-utóbb a gazdagoké is. A volumen pedig?

"Minden harmadik gyerek nélkülözőnek számít ma Magyarországon, a 18 éven aluli magyarok 31,9 százaléka ugyanis nem fér hozzá a fejlett országokban használatos erőforrásokhoz, vagy nem tudja kielégíteni az ilyen országokhoz mért szükségleteit (...)Az egyik legszignifikánsabb kockázati tényező a szülők alacsony iskolai végzettsége. Magyarországon például a 8 általános végzettségű, vagy ezt sem elérő szülők esetében a gyerekeknek nagyjából csak 25 százalék esélye van arra, hogy elkerüljék a nélkülözést. Hasonlóan erős tényező a munkanélküliség is, ahol egyetlen kereső sincs a családban, ott 64,4 százalékos eséllyel nélkülöznek a gyerekek. Különösen riasztó az, hogy azokban a családokban, ahol csak az egyik szülő neveli a gyerekeket, Magyarországon 47,3 százalék eséllyel nélkülözik a gyerekek valamelyik alapvető szükségletüket". (vg.hu)

És vajon mit szólnak ehhez a gyerekek? Egy fővárosi iskola tízévesei körében ma például az egyik legnépszerűbb szitok: "Rohadj meg, és egyébként is váljanak el a szüleid!"

Kérdés, vajon ezt a problémát is áttereli a kormány a munkaerő-piaci politika keretébe? Cséfalvay szavait hallva még akár ez is elképzelhető: "a szociális egyenlőtlenségek kezelésére pedig munkaerő-piaci politikára van szükség". 

Magyarország jobban teljesít és ne feledjük, 2013 az aratás éve.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Aki abban reménykedik, hogy a sertéshús áfájának csökkentése olcsóbb húst eredményez majd az üzletekben, az jobb, ha már most leszámol ezzel a tévképzettel - ugyanis miniszterelnökünk szerint jelenleg nem ez a célja a kormánynak:

 "Az áfacsökkentés a munkahelyvédelmi akcióterv és nem a rezsicsökkentés része. Ettől az áfacsökkentéstől munkahelyek megmentését reméljük, valamelyest és talán az ár is csökkenhet, de nem az árcsökkentés a cél" (...) Talán egyszer a pultokon is olcsóbb lesz a hús, de csak akkor, ha az áfacsökkentésnek meglátják a hatását. Akinek szike van a kezében, az ne kapkodjon" (Orbán Viktor)

Azt tényleg nem mondhatjuk, hogy a kormány elkapkodta volna ezt az áfacsökkentő intézkedést.

Orbán Viktor szavaiból kiderül, a fogyasztók jelen esetben nem érdekesek (ahogy már sokszor elhangzott, az adórendszerünk nem arra van, hogy szociális kérdéseket oldjon meg), a várható eredmény pedig valószínűleg az lesz, hogy a bruttó árak maradnak, a kisebb áfakulcsból adódó haszon pedig - az ágazatban uralkodó erőviszonyoktól függően - a termelőnél, a feldolgozónál vagy a kereskedőnél csapódik le. A rajtpisztoly a törvénymódosítás elfogadásával elsül, indulhat a szereplők közötti egyeztetés-zsarolás-marakodás, a végén pedig a vásárló nem sok számára kedvező hatást észlel. Ahogy Orbán Viktor is mondta, ez az intézkedés nem része a rezsicsökkentésnek, ezt nem fogják molinóra tűzni a békemenetesek.

A cél most a piac fehérítése illetve a parlament "most igazságot tesz, a becsületesen gazdálkodó magyaroknak megmaradhat a munkahelyük" - de vajon ha ennyire igazságra törekszünk, akkor miért kellett ehhez először 27%-ra emelni az áfát? Vajon miért kaptak sok-sok éven át ilyen extraprofittal kecsegtető, ragyogó lehetőséget a feketepiac szereplői, és hova lett, kinél csapódott le ez a rengeteg, a költségvetésből feleslegesen kifizetett pénz? És miért pont most zárult be ez a kapu? És a legfontosabb, eddig miért nem gondolt a kormány a becsületesen gazdálkodó magyarokra?

A jó hír tehát az, hogy ezentúl az áfacsalás nem éri meg. De vajon tömegével zárnak-e be majd a fekete vágóhidak? Kétséges.

"(...) a kedvezményezett termékek körébe a következő húsok tartoznak majd: fajtiszta tenyészsertés, háziasított sertés, élő, háziasított koca, házi sertés egészben vagy félben, frissen vagy hűtve, illetve fagyasztva." (hvg.hu)

A csökkentés ugyanis egyelőre úgy néz ki, csak az élő és félsertésre érvényes - a feldolgozott húsárúra (kolbász, hurka, füstölt szalonna, szalámi, stb.) viszont már nem terjed ki, az marad 27%-os sarc alatt. Ha pedig azt is végiggondoljuk, a fehér vágóhidat milyen költségek terhelik (különféle adók, járulékok, élelmiszer-egészségügyi előírások betartása, útdíj, stb.), valamint a megváltozott adókulcs milyen likviditási gondokat okozhat, akkor a "boldogan éltek míg meg nem haltak" jövő továbbra is bizonytalan a szektorban. 

Ha viszont elfogadjuk azt a verziót, hogy varázsütésre hirtelen minden fehér lesz, vajon lesz-e olyan mértékű kereslet az egyszer talán majd olcsóbb sertéshúsra, hogy az majd felpörgeti a szektor teljesítményét és új munkahelyek tömkelegét teremti? Ehhez az kellene, hogy egyrészről a fogyasztóknak hirtelen sokkal több pénz álljon rendelkezésére a vásárláshoz, illetve elhiggyék, csakis a magyar sertéshús az igazi. És még a táplálkozási szakértőknek is hadrendbe kellene állniuk, hogy a média minden csatornáján át nyomják, bizony a sertéshús az igazi éltető erő, és semmivel sem egészségtelenebb, mint a hal vagy a csirke.

A magyar húspiacon azonban nemcsak a sertés van jelen, hanem a baromfi és a marha is, nem is beszélve az olyanokról, mint például a hal meg a nyúl. Ha a rendszer egy húsfélét preferál, az bizony hosszabb távon visszaüt - és joggal lobbizhatnak a csirkések, a libások meg a marhások, velük mi lesz? Ők miért vannak diszkriminálva, nekik miért nem lehet nagyobb beépített hasznuk? Miért érdemel kivételezést a sertés és miért hátrányos helyzetű a pulyka meg a liba? 

"Az intézkedés bevételcsökkentő hatását a kormány mérlegelte, Orbán szerint "ez a kockázat csekély", ezért mertek belevágni. Arra a kérdésre, hogy miért éppen a sertéshús áfáját csökkentik, a kormányfő azt mondta: a szakértők mondták, hogy ebben az ágazatban van a legnagyobb gond." (Orbán Viktor)

Tehát ideje, hogy a baromfi, marha meg hallobbi is felkösse a gatyáját és megfelelő szakértőket alkalmazva tudassák a kormánnyal, náluk se minden rózsaillatú. És mi a jelszó? A távolságot át kell hidalni ...

"A parlament messze van a disznóólaktól, a távolságot át kell hidalni" (Orbán Viktor)

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon Orbán Viktornak sikerül leküzdeni azt a bizonyos 3%-ot?

"A magyar újraiparosítási politika folytatását sürgette Orbán Viktor miniszterelnök annak érdekében, hogy egy-másfél éven belül Magyarország legyen az az európai uniós állam, ahol a GDP legnagyobb aránya az ipari termelésből származik." (kormany.hu)

Az irányvonal nem új, Matolcsy már miniszterként is beszélt az ipar és a bányászat kiemelkedő szerepéről:

"(..) a válság megmutatta, hogy azok az országok voltak képesek átvészelni a válságot, amelyek termeltek. Magyarországnak is termelnie kell, fejlesztenie az ipart, a bányászatot a mezőgazdaságot és az építőipart; ezen kívül a turizmus is hozzájárulhat a növekedéshez. (...) Magyarország minderre alkalmas." (Matolcsy György, 2011. november 19.)

Az ipari termelésünk azonban nem igazán szárnyal azóta sem, sőt:

"Az első negyedéves 2,5 százalékos visszaesés után a második negyedévben 0,8 százalékkal zsugorodott tovább, amin belül a feldolgozóipar 1,9 százalékos mínusz után az április-június időszakban 0,6 százalékos további csökkenést mutatott. Mindez azt jelenti, hogy a legfrissebb adatok szerint 0,2 százalékponttal fogta vissza a gazdasági növekedés ütemét az ipar, a feldolgozóipar ezen belül 0,1 százalékpontot jelent." (mfor.hu, 2013. szeptember 4.)

És ténylegesen hogyan áll hazánk? Részletes elemzés itt.

Orbán Viktor szerint Magyarország jelenleg az előkelő 3-4. helyet foglalja el az ipari termelési listán – és már csak olyan államokat kell megelőzni, mint Németország és Csehország (Románia és Bulgária esetében nincs adat). De vajon hogyan? Milyen lehetőségei vannak egy olyan országnak, mint mi, ahol például a bányászat, illetve energiaellátás volumene nem dönt csúcsokat? Az építőiparról pedig már ne is beszéljünk, hiszen a lakásépítés soha nem látott mélypontra érkezett a legújabb adatok alapján. 

Íme néhány lehetőség (összeesküvés-elmélet):

• ha tovább csökken a GDP, viszont az ipari termelés kisebb arányban zsugorodik, akkor az összességében növekedésnek számít. Legalábbis GDP-arányos statisztikailag. 
• ha más szektorokat lobbiérdekek alapján lehetetlenné tesznek, vagy egyéb megszorításos-adókivetéses politikával vegzálnak, akkor ezen szektorok eredményének csökkenése növeli a GDP-arányos ipari termelést.
• még több állami megrendelést kell az ipar felé terelni - ha épül-szépül az ország, az mindenképpen jó az ipari statisztikának, bár ez esetben nem a feldolgozóipar a nyertes (azt a statisztikát látszólag könnyebben megnyerhetjük).
• újra lehet nyitni a bányákat - bármi is jön ki onnan, tonnásítható-beárazható és akár még el is adható, a kibocsátás akkor is kibocsátás, ha veszteséges a buli.
• be lehet hívni még több fránya multit - csak a békementesek számára kell a listát folyamatosan frissíteni, ki számít gaz gyarmatosítónak-kizsákmányolónak, és ki stratégiai fontosságú barát. Oké, ezen a fronton nem ártana azért mondjuk egy kis kiszámíthatóság sem, mert olyan momentum, mint például a kormány útdíjpolitikája azért keserítheti a csalogatónak szánt mézet a madzagon - és hiába az a sok keleti tárgyalás meg smúzolás, ha egészében nem tűnünk jobbnak mint bármelyik banánköztársaság.

Aggódnunk azért felesleges, hogyan is hozzuk be azt a három százalékot, hiszen valószínűleg a kormány is ötletel már a témán ...

A kérdés azonban az, hogy miért lenne erre igazán szükség? Miért nem olyan gazdasági területeket akar fejleszteni a kormány, amely jobban illik hazánk adottságaihoz? És vajon egy statisztikai ipari termelés-bővülés eredményez munkahelyteremtést, életszínvonal növekedést? Vagy kormányunk inkább az erőltetett, bármi áron iparosításban gondolkodik? 

És vajon jobb lesz nekünk attól, hogy egy statisztikában első helyre kerülünk? Vajon okoz a svédeknek meg a franciáknak álmatlan éjszakát, hogy GDP arányos feldolgozóiparuk nincs benne az első tízben?

"Azt gondolom, hogy (a siker) elindult. Ma még nem sokan látják (...). Kicsit olyan, mint egy jéghegy, alul nagyon nagy, de felül nem sok látszik" (Matolcsy György, 2011. november 19.)

Jéghegyünk már van, csak még nem tudjuk, mikor ütközünk. Addig is dúdolgathatjuk:

"Mindent megteszek, hogy én legyek az első,
hisz a fődíj egy csíkos napernyő.
Majd a fejem fölött azt forgatom,
miközben ezt a dalt dúdolgatom

Kinyitom a szemem az ágyamban fekszem.
Sarokban a fődíj, épp velem szemben.
Láttatok-e ilyen díjat, amit tegnap nyertem?
Napernyőért küzdöttem végig ezt a nehéz versenyt."

(Hevesi Tamás: Diadal)

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Az alapvető jogok biztosa lát bizonyos aggályokat a szociális temetésről szóló jogszabályban foglaltakkal kapcsolatban - vajon ez azt jelenti, hogy parlamentünk FIDESZ-KDNP frakciója nem igazán tartja tiszteletben saját alaptörvényének rendelkezéseit? Ha elkészül Székely László véleménye, még akár ez is kiderülhet.

"Az elvesztett hozzátartozóhoz fűződő erős érzelmeit aligha vitathatóan a túlélő közeli hozzátartozó személyiségének integráns részeként kell felfognunk. Amikor az állam, még ha nem is feltétlen kötelezésként, de a gazdasági kényszer eszközével, arra kényszeríti a hozzátartozót, hogy a holttestet megmosdassa vagy részére sírt ásson, olyan terepre tévedt, amely a mai alkotmányos kultúrában számára tiltott" (Eötvös Károly Intézet)

Azt azonban tudjuk, a keresztény szemléletű kétharmad semmi kivetni valót nem talál abban, hogy a szociális temetés keretében bizonyos temetők kötelesek külön parcellát kijelölni a koporsós, illetve urnás szociális temetési helyeknek. Mert ugyebár aki csóró, az jobb, ha még halálában sem keveredik azokkal, akiknek volt mit a tejbe aprítaniuk, bónuszként pedig halottak napja alkalmával a hátramaradottaknak sem kell közösködni a gettólakók rokonaival. A kormánypártok szerint ez nem diszkrimináció, hanem állami kegy - akinek nem tetszik, gyűjtögessen, és egyszer majd lesz pénze arra, hogy végső nyughelye ne a szegénynegyedben legyen (hátul, a kerítés mellett, ahol már a madár sem jár), a rokonait pedig ne érje közmegvetés "annyi pénzük sem volt, hogy normálisan elkaparják" felhanggal. És valószínűleg az is megérne egy misét, vajon az egyházak hogyan viszonyulnak majd az ilyen temetésekhez. Mert pénzt ugyebár ők sem kérhetnek az ilyen temetést kapó hívek búcsúztatásáért ...

És mit nyújt még a keresztény állami felebaráti szeretet? 

"Szociális temetésnél a hozzátartozót nem terhelik költségek, az állam ingyenesen biztosít sírhelyet és koporsót vagy urnát, gondoskodik a holttest hűtéséről, szállításáról. A hozzátartozó azt vállalja, hogy ő vagy akit felkért, közreműködik az elhunyt temetésre való előkészítésében (mosdatásában, felöltöztetésében), a sír kiásásában és visszahantolásában, a koporsó vagy az urna szállításában a temetőn belül, továbbá a sírba helyezésben vagy az urnaelhelyezésben. Ha a haláleset kórházban történt, vagy az elhunytat felboncolták, az intézmény készíti elő a holttestet a temetésre." (jogiforum.hu)

Hogy mennyire megkönnyíti a hozzátartozók helyzetét a szociális temetés, azt jól demonstrálja az index .hu videója:

Aki tehát azt képzeli, csak úgy odamegy és ripsz-ropsz kiás egy két méter mély gödröt bármilyen talajban (agyagos, enyhén fagyott, nedves, száraz, stb.), az nagy eséllyel tévesen méri fel saját fizikai képességeit - és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy bizony a koporsót akkor is szállítani kell temetőn belül, meg le kell engedni a mélybe, ha a kedves rokon 150 kilósan halálozott el. Könnyebbség, hogy temetőn kívül nem kell a halottat magánúton szállítani (utánfutón, tetőcsomagtartón, szamárkordén, stb.), valamint a mosdatás-felöltöztetés is megúszható egyes eseteknél, például a három hetes vízihullánál vagy a fél éve elkóborolt és meghalt, de csak most megtalált nagymamánál. Más kérdés, az önkéntes sírásóknak vajon ki fog tartani munkavédelmi képzést, hogy ne omoljon rájuk a gödör fala, illetve ha maguk alatt ásnak, azért gondoljanak arra is, egyszer majd ki is kell jutni a két méter mély lyukból. A halott öltöztetés sem egyszerű munka, gondoljunk akár csak a legalapvetőbb higiéniás szabályok betartására - egy-két nem várt esemény garantálja az akár évekig is elhúzódó rémálom-sorozatot. Az pedig, hogy a középkorban is így csinálták, még nem biztos, hogy elfogadható a XXI. században.

Ráadásul a hátramaradottaknak meg kell oldani, hogy munkaidőben, illetve a temető nyitva tartása alatt ássanak, a sírgödör szabványos legyen valamint a kijelölt helyre kerüljön, ne koszolják össze a környező sírokat és ha rosszul mérik fel a szükséges időtartamot, azért még valahogy készen legyenek a temetés kitűzött időpontjára. Mert valószínűleg nem sok kínosabb esemény van annál, mint amikor a gyászolók körbeállják a gödröt és szurkolnak, legyen már végre kész és kezdődjön a búcsúztatás.

A szociális törvény (illetve a FIDESZ-KDNP) tehát feltételezi, a hozzátartozók képesek ásni meg gödröt temetni - azért valljuk be, bár szóban és gondolati síkon nagyon jól megy a magyaroknak a lövészárok-gyártás, azért a valóságban honfitársaink többsége nem rendelkezik az ehhez szükséges fizikai és mentális felkészültséggel.

"Ha azonban emberek egzisztenciális helyzetükből adódóan kényszerülnek a szociális temetési formát választani, és ennek fejében a kegyeleti érzést is sértő, számukra megalázó munkát végezni, sérti a méltóságukat." (Eötvös Károly Intézet)

A sírásás igazi fekete munkává fog változni - hiszen bármely ismerősét felkérheti a gyászoló, ásson helyette, ugyan ki ellenőrizné? És mivel jogszabályilag csak ingyen végezhető a munka, így tuti biztos, hogy a ténylegesen kifizetett megbízási díjra eső adót meg a járulékokat senki sem fogja megfizetni. Ha pedig az adóhivatal arra vetemedne, hogy a szociális parcellákban lapátolókat ellenőrizze, tényleg ingyen van-e az ingyen, valószínűleg hamar utolérné a nép haragja: vajon mi lenne annak az ellenőrnek a büntetése, aki a koporsó leengedése után megpróbálná ellenőrizni a lapátot markolókat? Vagy csak azokat zaklatná alapos gyanú okán, akiknek nem könnyes a szeme? És milyen büntetést szab ki arra, aki azt állítja, "Joli néni sokat vigyázott rám, amikor kicsi voltam, tartozom annyival az emlékének, hogy szegény lányának segítek eltemetni?" Mert ha bárki is azt vallaná, hogy Józsi vagy Sanyi kapott x összeget a segítségért, bizony máris ugrana a szociális temetés.

Az állam azonban nemcsak a gettósítással diszkriminál, hanem azzal is, hogy azoknak segít csak, akik vállalják a megaláztatást. 

"Az állam tehát ésszerű ok nélkül, önkényesen tesz különbséget, amikor csak azokat a temetésre kötelezetteket támogatja, akik ingyenesen gondoskodnak az állam által nem biztosított tevékenységekről" (Eötvös Károly Intézet)

És mi lesz azokkal, akik nem tudják/akarják vállalni a szociális temetkezésből adódó fizikai és lelki terhet? 

"Várható, hogy az ingyenes temetési forma megjelenésével visszaszorulnak a mérlegelési jogkörben odaítélhető támogatások (a temetési segély és köztemetés költségeinek megtérítése alóli mentesítés) mindazon rászorulók esetében, ahol a családban, rokoni, baráti körben nincs a temetésben személyes közreműködésre fizikailag képes személy" (Eötvös Károly Intézet)

Mert ugye ha mérlegelési jogkörben eldöntheti az illetékes szerv, hogy az elhunyt unokája igazán képes lett volna kiásni a sírt ("miért nem utazott 200 kilométert és miért nem vett ki több napnyi szabadságot, még erre sem volt képes a nagyapja miatt"), mosdatásra-öltöztetésre pedig ott volt a menye, mit sírnak, ilyen lusta örökösök nem érdemelnek támogatást. 

A kormány keresztény felebarátként erőteljesen lerövidíti a gyász folyamatát - a sokórás kemény fizikai munka elapaszthatja a könnyeket, a búcsúztató után az utolsó göröngy visszalapátolása pedig akár farkasétvágyat is varázsolhat a halotti torra. Márha futja rá.

Ha pedig mindezek után valaki nem veszi igénybe a szociális temetést, de anyagi helyzete okán köztemetésre szorul, annak költségeit később ki kell fizetnie a hagyaték terhére. 

És igen, gondolhatjuk azt, mi ugyan nem kerülünk ilyen helyzetbe, bármikor elő tudunk varázsolni többszázezret rokonunk temetésére. De biztos ez? Elég csak egy nagyobb betegség vagy baleset, hirtelen munkahelymegszűnés, sorozatos családi tragédia - és amikor egy mosógép csere is jelentős pénzügyi gond, vajon mit jelenthet egy temetést finanszírozni?

 "A hivatalba lépésem óta eltelt idő alatt azonban azt tapasztaltam: a panaszok többsége segélykiáltás, amely a legmélyebb nyomorból jut el hozzánk." (Székely László, alapvető jogok biztosa)

Vajon ha Magyarország jobban teljesít, miért van szükség a szociális temetésre, miért nem tartható fenn a régi rendszer?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

A mai nappal megkezdődött az igazi kampány - kormánypártunk harcba hív minket, szervezkedésre és csatlakozásra buzdít, megvédeni alkotmányunkat, "mely a magyar és európai keresztény kultúra talapzatán áll", és azt is, hogy "világnemzet lettünk a nemzet határokon átívelő újraegyesítésével".

"mi vagyunk a hősök és mi vagyunk a holtak
a nácik és a komcsik is magyarok voltak
mi voltunk Koppány és Kun Béla
mi vagyunk magunk a probléma" 

(Kozmosz: Az okosak földje Magyarország)

 Idézetek miniszterelnökünk ünnepi beszédéből: (forrás: fidesz.hu

"Közeledünk a valódi felszabadulás, a mindennapi szabadságunk felé (...)

(...) egyenesen meg kell mondanunk azt is, mit akarunk. Azt akarjuk, hogy mindezt ne lehessen újra elvenni a magyaroktól. Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk: nem engedjük, hogy ismét elvegyék a nyugdíjat, a fizetést, a gyed-et. Azt akarjuk, hogy ne lökhessék újra adósságba a családunkat, a városunkat és az államunkat. Azt akarjuk, hogy ne tehessék megint tönkre Magyarországot, ne szolgáltathassák ki újra a spekulánsoknak és a bürokratáknak (...) látjuk, hogy megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak és idegenekkel szövetkeznek. Látjuk, ismét szórják a gyűlölködés, a viszály és az erőszak magvait. A Békemenetet nem véletlenül hívják így, mi ugyanis mindannyian szelíd, nyugodt, derűs, vagyis békés életet akarunk (...) a békesség nem egyenlő az együgyüséggel, a baleksággal, a tétlenséggel. Az igazságért tenni kell, ezért jól tette a Békemenet, mikor visszaverte a gyarmatosítási kísérletet. Köszönet érte (...)

(...) nyíltan meg kell mondani azt is, mit kell tenni. Le fogjuk leplezni az összes hazugságot, hamisítást, és az újabb trükkök százait. A küzdelem komoly lesz, mert a szabadságot nekünk mindig drágán mérik (...) nem elég jól kormányozni, kiszabadulni a hitelezők szorításából, nem elég a gazdaság rendbetétele, az eredmények hosszú sora, és semmilyen biztató felmérés sem. Jól ismerjük a saját fajtánkat, szeretnénk mi látni azt a kormányt, amivel meg vagyunk elégedve (...)  Ezért nem hihetitek, hogy a kormányotok nélkületek és helyettetek megnyeri a küzdelmet; nem hagyhatjátok a munkát egyszerűen a kormányra vagy a pártokra. Ha meg akarjuk védeni az alkotmányunkat, munkahelyeinket, nyugdíjunkat, fizetésünket és a rezsicsökkentést, akkor személyesen kell részt vennetek a küzdelemben. Mindenkinek a maga helyén el kell végezni a szükséges munkát (...). Szerveződjetek, jelentkezzetek és csatlakozzatok (...) nincs ok a kapkodásra, de lassan és biztosan be kell indítani a gépezetet, hadrendbe kell állítani a csapatokat. (Orbán Viktor, 2013. október 23. fidesz.hu)

Ellenségkép kijelölve, a harc rajtra kész, a seregek is lassan felsorakoznak. Már csak az a kérdés, meddig maradnak a mai nap ellenségei a célkeresztben és mikor jönnek újak., és ez a harc lesz-e a végső.

"fosunk a jövőtől, büszkén a múltra
de hogy mi volt a múlt, azt senki se tudja
úgy tudtuk, más bánt el velünk
pedig mi voltunk azok, hidd el nekünk

(...)

hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért
aki akar itt bármit, az úgyis dobbant
és marad egymillió kamurokkant
az országban, ahol mindenről más tehet
a bankok, a zsidók, az IMF, a melegek
balhé van, de sosincs felelős
mindenki megússza, van jog, csak nem erős" (Kozmosz: Az okosak földje Magyarország)

Aki kíváncsi arra, tavaly kivel harcoltunk, az itt olvashat utána.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

A jövő évi adóváltozásokról már annyit tudunk, hogy a luxusadó és a kedvezményes élelmiszer-áfa kimaradt a parlament elé benyújtott adótörvények tervezetéből, tehát kormányunk egyrészről nem megy szembe az unióval a több áfakulcs miatt, másrészről pedig nem vállalják be, hogy áfakulcs módosítással csökkentsék akár a hús, akár bővebb körben az alapvető élelmiszerek áfáját.

"(...) a Fidesz parlamenti képviselőcsoportja csak akkor hajlandó hozzányúlni az áfához, ha világos és egyértelmű garanciákat kap arra, hogy a kisebb áfakulcs nyomán például a hústermékek fogyasztói ára valóban csökken. Különben csak a kereskedők járnak jól." (Rogán Antal)

És akkor mi a megoldás? Rogán Antal szerint "rövid időre és korlátozott körben számomra a hatósági ár sem idegen".

Magyarul: Rogán Antal szerint az is megoldás lenne, ha maradna a 27%-os áfa, viszont a kormány mondja meg, mennyibe is kerüljön egy például egy kiló sertéscomb vagy egy kiló szalonna. A korlátozott időről meg mindenki gondoljon azt, amit akar - a bankoknak például van bőven tapasztalatuk a témában.

Nézzük a legneuralgikusabb témát, a húst. Vajon kinek jó a hatósági ár?

Ha a kormány jól be tudja lőni a hatósági áras termékek körét és árát, azzal igazi Kánaánt idéz elő a fogyasztók számára: vége a termelők és a kereskedők nyerészkedésének, a vásárlók pedig kiszámítható környezetben egészséges hústermékeket tehetnek az asztalukra. Igaz, az áfa marad továbbra is 27% (ennyi a kamara haszna), de nem kell aggódniuk, hogy máshol bezzeg sokkal olcsóbban be tudnák szerezni ugyanazt.

Az árkalkulációnak azért vannak gyenge pontjai: ugyebár nem ugyanazzal etetik az ország összes malacát, ahogy a csirketartás módjában is lehetnek eltérések és az istállók állaga és felszereltsége között is nagy különbségek lehetnek. Gyártósorok is vannak csili-vili újak meg már régen leamortizálódottak, ahogy az sem elvárható, hogy minden egyes állattenyésztő és kereskedelmi egység ugyanolyan távolságra legyen a húsfeldolgozó üzemtől. 

Könnyű tehát rosszul kalkulálni - egy-két költség simán kimaradhat a szorzás-osztásból. Az is előfordulhat, hogy korrekt számolás helyett fogják, és valamelyik piaci szereplő által elfogadható ár alapján határozzák meg a hatósági árat - ebben az esetben nem mindegy, hogy a versenytársak hol állnak, képesek-e a meghatározott ár alatt előállítani termékeiket.

A vevőknek egyrészről jó, másrészről viszont nem - a hatósági árral az árak kiszámíthatóak (legalábbis addig, amíg a felsőbb hatalom nem dönt a módosításról) és nem kell aggódni az infláció és a termelési költségek alakulásának árban jelentkező hatása miatt sem - a csirke farhát ugyanannyiba fog kerülni hó elején mint jó végén, sőt elviekben három hónap múlva is. Ez fogyasztói szemmel kiváló, hiszen nincs változás sem az üzemanyagárnak, sem a járulék vagy épp a táp árváltozásának köszönhetően. Igaz, az árak nem fogják tükrözni a valós ráfordítást, de volt már jópár évtized, amikor ezzel együtt tudott élni a magyar. Meg azzal is, hogy saját háztáji híján kénytelen volt vagy egyezkedni a hentessel, vagy keddenként-péntekenként hajnali hatkor beállni a sorba, mert hétre érkezett a friss áru.

Az azonban kérdéses, hogy a hatósági árban hogyan fognak megjelenni a minőségi különbségek - hiszen egyáltalán nem mindegy, mennyire zsíros a hús, ahogy az sem, mivel volt etetve az állat, legelésző vagy istállóban tartott marhából származik-e a pörköltnek való. Ha egy ár van, akkor minek törekedjenek az állattenyésztők és feldolgozók a minőségre? Ha magasabb minőségű a termék, akkor is ugyanannyi az ára, miközben a fajlagos költség nagyobb. Vagy lesz két feldolgozósor, egy a hazai piacra ("tök mindegy milyen"), egy meg az igényesebb, versenyáras exportra? Esetleg lesznek kvóták, ki mennyit köteles termelni a magyar piacra azért, hogy kapjon engedély külföldi értékesítésre?

A vevők ma tudják, ha számukra megfelelő húst akarnak beszerezni, melyik kereskedőt keressék fel, hol vásároljanak - a kereskedők pedig belőtték az ár-érték arányt, azaz azt, hogy a fogyasztóknak az adott területen mit és mennyiért tudnak eladni. Ha ez nem sikerült, már régen csődbe mentek - vagy azért, mert túl magas volt az általuk kínált termékek árszínvonala, vagy azért, mert igaz olcsó volt a hús, de silány minőséggel, így nem vonzottak elegendő vevőt. Mert ha már kritikán aluli a termék, akkor inkább a kutyaeledel bolt, ott még olcsóbb.

Igen ám, de. Ha a hatósági árat túl alacsonyan állapítja meg a kormány, akkor ezzel termékhiányt idézhet elő: a termelők-gyártók nem fognak (és tudnak) veszteségesen üzemelni tartósan csak azért, mert a kormány épp ezúton keresi a választók kegyeit. Ha a költségeket és egy minimális hasznot nem fedez a hatósági ár, bizony vagy külföldre fognak termelni, vagy egyszerűen lehúzzák a rolót - még ez is olcsóbb, mint hónapról hónapra növelni a veszteséget. A hatósági áras hús pedig szép lassan eltűnik az üzletek polcairól.

A kereskedőknek sincs sok választásuk: ha itthon nem tudják beszerezni az adott terméket a hatósági árhoz igazodva, szerencsét próbálhatnak még az importtal, hátha brazil (vagy ki tudja milyen) csirkemellel ki tudják váltani a hazait. Ha nem megy, bizony csirkemell akkor lesz, amikor a magyar választó kishatármenti forgalom keretében magánúton beszerez (szombati bevásárlás Szlovákiában), esetleg okosba fekete vágásból hozzájut a rántott húshoz valóhoz. És a feketepiacon ugyebár senkit sem kötnek a hatósági előírások, de még az élelmiszer-egészségügyi előírások sem. 

A kereskedőknek sem jó a rosszul meghatározott hatósági ár: egyrészről nem akciózhatnak, másrészről fájhat a fejük, honnan tudnak beszerezni megfelelő mennyiséget a megfelelő árban. A nemzetközi láncoknak még viszonylag könnyebb dolguk van kapcsolataik révén, a kisebb hentesüzletek azonban készülhetnek az áruhiányra a hatósági áras termékekből. Vagy kitalálhatják, a hatósági árast hogyan lehet eladni szabadárasként, a kreativitás lesz a túlélésük kulcsa. A hatósági áras termékeknél azonban elfelejthetik olyan többletköltségeik érvényesítését, mint a minimálbér emelés, az útdíj, az online pénztárgép üzemeltetése, stb. Mert a hatósági árnak ugyebár az ég adta világon semmi köze sincs a valós költségekhez, versenyelőnyhöz pedig azok jutnak (azaz azoknak éri meg a hatósági áras termékek árusítása), akik kis költséggel nagy forgalmat tudnak lebonyolítani. Például a hipermarketek.

A termelők-gyártók végképp felköthetik a gatyájukat - beköszönt rájuk az az időszak, amikor úgy kell dolgozniuk, hogy előre meghatározzák számukra, mit mennyiért adhatnak el. Ez addig nem gond, amíg arányaiban magasra van kalibrálva a hatósági ár - de ha a szavazatvásárlás és populizmus diktálja azt, akkor ez ugyebár nehezen elképzelhető. Az alacsony árak viszont kényszerhelyzetbe hozzák a fajlagosan nagyobb költséggel működő kisebbeket (például a családi gazdaságokat), és még az is előfordulhat, hogy választhatnak az üzemszüneteltetés vagy a feketegazdaság között. A nagy húsgyárak valószínűleg tovább bírják azt, hogy a kényszer-ár nem tükrözi a ráfordításukat, de hosszabb távon ők sem fogják nagy beruházásokba vágni a fejszéjüket.

Egykor régen volt módszer a félrekalkulált árak helyrehozására - az állami vállalatok állami dotációján keresztül. De mit várhatnak vajon majd a nem állami cégek az államtól, amely képes akár meg is fojtani őket, ha rosszul számolnak valamit odafenn? Vajon milyen mentőövet kapnak majd?

forrás: Nemzeti Boltok Rendszere, Mátrai I. (részlet) ARC 2013

És a költségvetés? Ugyan marad a 27% áfa, ám ha a piac egy része befeketedik, abból sok haszon nem lesz - a fekete disznó fekete tápot eszik, fekete munkás eteti-vágja és feketén fuvarozzák, ahogy a végén nem lesz beütve egyetlen kilója sem online pénztárgépbe. Az élemiszer-egészségügy kajtathatja az illegális vágóhidakat, a fogyasztó pedig reménykedhet, hogy a pult alatt vásárolt termék előírásszerű körülmények között volt feldolgozva-szállítva-tárolva.

Az igazi nagy kérdés azonban az, vajon csak Rogán Antal nem idegenkedik a hatósági ártól, vagy az egész Fidesz-KDNP frakció egyetért vele? Ha igen, akkor már csak röpke idő kérdése, hogy fix áron vásárolhassunk a henteseknél és a hiperek hentespultjainál. Addig is marad a nosztalgia, hogyan is volt ez 30-40 évvel ezelőtt.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon mennyit ér egy szavazat? Attól függ - ha billegő a körzet, akkor elég sokat, ha meg más párt viheti el a képviselőhelyet, akkor bizony nagyon sokat. Ha pedig konkrét összegekről akarunk tudni, most már e tárgyban sem kell találgatnunk:

"Ötvenezer forint és két köbméter tűzifa – ennyit ígértek helyi romák egy csoportjának, hogy családtagjaikkal együtt Kovács Csaba fideszes jelöltre szavazzanak a bajai, megismételt időközi önkormányzati választáson. Egy, a hvg.hu birtokába került, valószínűleg október 12-én készült videofelvétel tanúsága szerint 200 ezer forintot át is adott a négy férfinak egy közvetítő, igaz, ez csak – állítólag – a korábbi választás után elmaradt juttatás volt." (hvg.hu)

Aki kíváncsi a részletekre, az megtekintheti a videofelvételt is - és eldöntheti önmaga, kamu-e vagy sem, esetleg amatőr vagy hivatásos színészek tanulták be a 9 percnyi párbeszédet (azaz provokáció az egész videószösszenet), vagy pedig igen, ilyen ma Magyarország és így, ennyiért vásárolható meg egy-egy szavazat . És arra is lehet tippelni az elhangzottak alapján, hogy

• ha nincs második forduló, akkor vajon kifizették volna-e az első forduló eredményét befolyásoló szavazatokat, vagy sem,
• az érintettek rávették-e a listában megkapott személyeket (rokonaikat) a megfelelő irányban választásra,
• a kapott pénz vajon elegendő volt-e arra, hogy megváltoztassák az eredeti szavazási szándékukat,
• az ígért fát kivágták-e már a közmunkások,
• illetve a fideszes képviselő nyerése tényleg elég-e a későbbiekben arra, hogy a villany- és a víz ne legyen kikapcsolva (ki fogja kifizetni a számlákat?),
• valamint a második fordulós választás ki lett-e fizetve hétfőn, ahogy ígérték, vagy az érdekeltek futhatnak újra a pénzük után („Most nem lesztek átbaszva, mert én lettem megbízva a dologgal” ).

„Megmondom neked őszintén, mi szívünk szerint a Melindára [Teket Melinda az MSZP–Együtt–PM–DK jelöltje volt – a szerk.] raknánk a voksunkat” – mondja az egyik férfi, mire a többek helyeselnek. G. erre azt mondja: „hogyha Melindára fogtok szavazni, abból nektek hasznotok nem lesz, mert ő biztos nem tudja a villanyotokat, a vizeteket [elintézni]”. Ezzel arra utal, hogy pár perccel korábban épp azt ígérte a férfiaknak: „ha Róbert [Zsigó Róbert, a Fidesz szóvivője – a szerk.] marad továbbra is ugyanúgy a polgármesterünk, úgy, ahogy elintéztünk eddig nektek dolgokat, hogy a villany nem lett kikapcsolva, a víz, ilyesmi, ugyanúgy megint fog nektek benne segíteni”. (hvg.hu)

A hvg kérésére Zsigó Róbert bajai polgármester reagált a felvételre:

"A videón szereplő személyeket nem ismerem, a bajai Fideszhez nincs közük. Véleményem szerint egy előre megrendezett és  tudatosan rögzített jelenet, amely egy tudatos lejáratás része, amely megalapozza korábbi gyanúnkat, amely alapján október 12-én a Fidesz már büntetőfeljelentést is tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen egy választópolgár bejelentése alapján. A választópolgár  szerint egy férfi járt nála, aki azt állította, hogy a Fidesztől jött és arra kérte, hogy szavazzanak a Fidesz jelöltjére, amiért viszonzásul 10 mázsa fát ajánlott, „illetve a Fidesz nevében azt ígérte, hogy felújítják a házát”. Ez a jelent kísértetiesen hasonlít az ott leírtakhoz, vagyis most már igazolva látjuk, hogy valakik a Fidesz nevével rendszerűen visszaéltek. A videó alapján újabb büntetőfeljelentést teszünk. Rendkívül lesújtó, hogy a magyar baloldal még 2 választási vereség után sem képes elfogadni a bajaiak döntését, és a legaljasabb "technikákat" vetik be. A bajaiak már elmondták az ilyen hazug, aljas technikákról a véleményüket."  (hvg.hu)

Röviden? Valakik "rendszerűen" visszaélnek a Fidesz nevével és pénzt ígérnek azért, hogy a Fideszre szavazzanak bizonyos emberek.  Mivel a beszélgetés résztvevői felismerhetők a felvételről, ráadásul még monogram is szerepel a cikkben, valószínűleg gondos rendőrségi felderítő munkával kikutatható lesz, ki kinek az érdekében járt el, kamu-e a felvétel vagy sem. De az is lehet, hogy a bűnös egyedül csak a kiszivárogtató lesz, mert visszaélt mások személyes jogaival amikor a tranzakcióról nem kívánt felvételt készített.

És mit remélhet az átlagválasztó ezek után?

Például azt, hogy az illetékes szervek kiderítik, mi is történt  valójában - valódi a videó vagy hamisítvány, ha valódi, ki volt az, aki ténylegesen fizetett, kinek a pénze indult vándorútra, és tényleg volt-e "Csabinak" telefonja a megbeszélés színhelyéről. Megnyugtató érzés lenne tudni, hogy a bűnösök lakolnak, a hatóságok pedig elfogulatlanul, csak a vonatkozó törvényeket szem előtt tartva őrködnének a múlt- és jövőbéli választások tisztasága érdekében. Jó lenne hinni, hogy azért nem azon múlik egy választás itt, Magyarországon a XXI. században, hogy ki tud többet fizetni egy szavazatért - mert ezzel végképp értelmét veszti a rendszerváltás és annak összes demokratikus vívmánya.

"350. § (1) Aki a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó választás, népszavazás, népi kezdeményezés vagy európai polgári kezdeményezés során 

a) a jelölési eljárás szabályait megszegve erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással szerez ajánlást, (...) 

e) arra jogosultat a választásban, a népszavazásban, a népi kezdeményezésben vagy az európai polgári kezdeményezésben akadályoz, vagy erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel, illetve anyagi juttatással befolyásolni törekszik, 

f) megsérti a választás vagy a népszavazás titkosságát, (...) 

i) szavazatát anyagi juttatás nyújtásától teszi függővé, és erre tekintettel anyagi juttatást fogad el, 

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (Büntető Törvénykönyv, A választás, a népszavazás, a népi kezdeményezés és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény)

Ha mind igaz, ami a felvételen elhangzik, akkor bizony az egész társaság vonulhat szabadságvesztését letölteni.

És mi a legnagyobb tanúsága a felvételnek? Az, hogy minden további nélkül elhihetjük, bizony a mai körülmények között vannak megvehető voksok hazánkban, és nemcsak kínálat van, hanem ez minden további nélkül találkozhat a kereslettel, azaz van, aki hajlandó is fizetni a megélhetési szavazatokért. Elhihetjük, hogy százezrek és tűzifaköbméterek vándorolnak ide-oda, miközben a kedves megvett szavazó képes akár saját meggyőződése ellenében is másra szavazni, ha ezért kap valamennyit.

"A demokrácia feltétele, hogy az emberek többsége becsületes legyen." Ruskin Bond

Vajon kinek a hibája, hogy sokan nem jelentik ki kategorikusan azonnal, "kérem, a mi országunkban nem élnek ilyen emberek, ilyen nem történhet, ez tuti kamu"? Ki a bűnös azért, hogy a kétség ott van bennünk, ha ez most így, egy tét nélküli szavazáson akár meg is történhetett, akkor tavasszal az országgyűlési választásokon akár még voksárveréseknek is tanúi lehetünk? Tudja-e ma garantálni bárki is, hogy nem fognak hasonló videók tömegével előkerülni, nem nézhetünk végig sok-sok igazi vagy igazinak tűnő kamu alkudozást, mennyit is ér a demokrácia megcsúfolása?

Vajon ki lesz az, aki meg tudja szüntetni a kétségeket? És mikor?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Ki az igazi bűnös? Tehetjük fel joggal a kérdés a nyelvvizsgabotránnyal kapcsolatban, melyben eddig már  több, mint 600 gyanúsított van.

"A gyanúsítottak közt van magas rangú rendőrtiszt, de áruház-igazgató is. A metódus egyszerű volt: a nyelvvizsgára vágyók összekötőkön keresztül jelentkeztek. A középfokú bizonyítványért 300 ezer, míg a felsőfokúért félmillió forintot kellett fizetniük. Az írásbelire előre megkapták a feladatlapokkal együtt a megoldásokat is, a szóbeliken pedig az előre beavatott vizsgáztató gyakorlatilag mindent elfogadott, sőt oktatólag ki is javította a hibákat." (blikk.hu)

Ki az igazi bűnös?

Vajon azok a diákok, akik azért folyamodtak ehhez a lehetőséghez, mert úgy érezték, hiába tanultak sok-sok évet, esélyük sincs hivatalos úton nyelvvizsgát tenni? Azok, akik nem részesültek egész köznevelésük és felsőoktatásuk során olyan nyelvoktatásban, hogy képesek legyenek eleget tenni az államilag elvárt követelménynek?

"Az én tudomásom szerint a vizsgázók 80 százaléka a diploma megszerzése miatt választotta ezt a törvénytelen megoldást. Sajnos ma Magyarországon az éves szinten 100-120 ezer végzős hallgató mintegy 40 százaléka azért nem kapja meg a diplomáját, mert nem nyelvvizsgázik le" (dr. Berényi András ügyvéd, blikk.hu)

És csoda, hogy egyesek abbahagyják a legális próbálkozást a sokszor életszerűtlen követelmények miatt? 

"Sok embert ismerek, akik kevesebbet vagy később (értsd: idősebb korukban) töltöttek el külföldön. Van, aki igaz, szintén hibátlanul tud, mégsem tudott maradéktalanul alkalmazkodni a (az akkor még egyeduralkodó) Rigó utcai marhaságokhoz (rengetegen buktak meg a tájszólásuk miatt), és nincs nyelvvizsgája.

8+4 év alatt nem biztos, hogy meg lehet tanítani egy idegen nyelvet. Erre sajnos nem minden gyerek, nem minden tanár, és nem minden tanterv alkalmas." (Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn komment)

 

"Ismertem egy kis hölgyet aki 18 évesen beszélt magyarul, olaszul (ezek voltak anyanyelvei), latinul, ógörögül, franciául, angolul, németül, meg picit spanyolt. Őt ugyan nem vágták meg a Rigó utcában, de közölték vele, hogy pocsék az olasz kiejtése és kapott egy gyenge közepest ... az anyanyelvére. :D " (Komplikato komment)

 

"A Rigó utcai nyelvvizsgáztatást el kellene felejteni, amit ott kérnek, arra az életben nincs szükség. Nálunk a cégnél - IT - mindenki beszél angolul, németül, nálunk az szükséges a munkához, hogy a külföldi kollégákkal meg tudjuk egymást értetni. Ehhez viszont nincs szükség arra, hogy 10 igeidőben mondjunk mondatokat, kell egy viszonylag bő szókincs, egy alap nyelvtan tudás, és bátorság, hogy beszéljen az ember. " (Valaki2)

forrás: Középfokú nyelvvizsga, mint felsőoktatás felvételi követelmény?

Vajon a szülők, akik nem finanszírozták azt, hogy az ingyenes oktatás mellett kevésbé ingyenes formában a gyermekük használható nyelvtudást szerezzen? Mert van, akik vállalják, hogy a gyermekük egy évvel tovább maradjon a középiskolában NYEK-es képzés keretében, de ezzel egyben azt is tudomásul veszik, egy használhatóbb nyelvtudás érdekében plusz egy tanulmányi évet finanszíroznak, gyermekük pedig egy évvel később lép ki a munkaerőpiacra. És vannak, akik magántanárt vagy épp külön tanfolyamot fizetnek meg azért, hogy az felkészítse őket a nyelvvizsgára, ha már az iskolának nem jött össze. A plusz egy iskolai év elsőre olcsóbbnak tűnik, ha viszont utána számolunk, sokkal többe kerül, mint egy 300 ezer forintos kamu nyelvvizsga. Akinek szüksége van rá, később úgyis megtanulja a nyelvet (például emigrál), akinek nincs, annak pedig teljesen mindegy, mikorra felejti el azt a keveset, amit sikerült felszednie a sok-sok év alatt. Ha szigorúan racionális alapokra helyezzük a döntést, az a bizonyos 300 ezer forint akár nagyon hamar meg is térülhet, mint befektetés, illetve legolcsóbb megoldásnak bizonyulhat. Ezek után csoda, hogy egyébként törvénytisztelő polgárok is vásárlóként jelentkeztek?

Vajon azok a tanárok, akik képtelenek voltak megtanítani ezeket a diákokat úgy egy nyelvre, hogy az állami nyelvvizsgát a kisujjukból ki tudják rázni? Ebben az esetben valószínűleg az a legnagyobb gond, hogy nincs olyan ellenőrzés, amely arra kényszerítené a tanárokat, hogy maga színvonalon tanítsanak, így az alkalmatlan tanárokat nem veti ki a rendszer magából.

Vajon az az oktatási rendszer, amely csak követelményeket állít fel (és időnként túlzott elvárásokat támaszt), de arról már nem gondoskodik, hogy ennek meg is tudjanak felelni azok, akikre ez vonatkozik? Mert lehet azt mondani, kérem, tanuljon meg a kedves diák az internetről egy nyelvet, nem olyan nehéz az, de akkor mire való akkor az a 6-8 év nyelvoktatás általános- és középiskolában? Mit csinálnak rosszul a nyelvtanárok? Van évenkénti kötelező vizsga, amely tanúsítaná azt, hogy a tanulók újabb várakat vettek be a nyelvelsajátítás harcában, a pedagógus pedig alkalmas munkakörének betöltésére? És van-e egyáltalán bármilyen garancia arra, hogy a gyerekek használható nyelvtudást szerezzenek iskolaéveik alatt? Mert ha nem, az bizony az átgondolatlan kormányzati nyelvoktatási stratégia következménye, és az adófizetők pénzének megindokolhatatlan pazarlása ...

Igazán szerencsésnek mondhatják magukat azok a diákok (és szüleik), akik olyan középiskolába jutottak be, amely biztosította nekik - többek között - a magas szintű nyelvoktatást.

Vajon azok, akik kihasználták a rendszert és koordinátorként pénzügyi alapokra helyezve a problémát megszervezve, hogy azok, akiknek elég egy kamu nyelvvizsga, azt megszerezhessék? Az élet utat tör magának  - ha rossz egy rendszer, az bizony megbosszulja magát. 

"Információink szerint az előre olajozott vizsgák egyebek mellett a BME-n, a Rigó utcában és a Károli Gáspár Református Egyetemen is zajlottak. Ezek azonban csak helyszínek, az egyetemi oktatógárdától és szervezettől függetlenül. Úgy tudjuk, az ügy elején 12 tanárt gyanúsítottak meg, ők nyelviskolai alkalmazottak és a Rigó utcai vizsgaközpont alkalmazottai. " (origo.hu)

Vajon azok a nyelvtanárok, akik vizsga előkészítőként és vizsgáztatóként hagyták magukat megvesztegetni? Akik egy átlagvizsgázó esetében akár még magas szintű nyelvtudás esetében is buktattak, miközben a fizetős kuncsaftot nulla ismeretekkel is átengedték? Nekik a saját lelkiismeretükkel is el kell számolni - leginkább azok miatt, akiknek sok-sok álmatlan éjszakát okoztak azzal, hogy belestek a "mégis csak meg kell buktatni valakit" szórásba.

"Felvételizik három jelentkező. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van. Megkérdezi a bizottság:

- Mikor fejeződött be a második világháború?

- Hát, valamikor a század közepe felé, talán 1944 vagy 45? – mondja a felvételiző.

- Zseniális, fel van véve!

Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója. A kérdés ugyanaz.

- Mikor fejeződött be a második világháború?

- 1945.

- Egy kicsit pontosabban esetleg?

- Valamikor tavasz vége felé, talán május 6.?

Bemegy a harmadik jelentkező, akinek egyáltalán nincs protekciója. A kérdés ugyanaz.

- Mikor fejeződött be a második világháború?

- Európában 1945. május 6-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945. szeptember 2-án kapituláltak.

- Hmmm. Hány ember vesztett a Szovjet unió?

- Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettő.

- Hmmm. Név szerint?" (nevetseges.hu)

Vajon a szakpolitikusok, akik évek óta látják, hogy rossz a rendszer, mégsem tesznek semmi érdemlegeset annak érdekében, hogy a csorbát kiköszörüljék? Igaz, a diploma nélkülieket a munkaerőpiac szereti - a szaktudásuk ugyan annyi, mintha lenne nyelvvizsgájuk (oké, nem olvasnak német eredetben szakirodalmat, de valljuk be, sok helyen ez nem is létszükség), viszont nem kell annyit fizetni nekik, mintha meglenne a felsőfokú végzettségük. Ha viszont a munkavállaló szempontjából nézzük ezt a helyzetet, vajon ösztönzi arra, hogy végre megszerezze a nyelvvizsgát? Feltétlenül, bár napi nyolc órás meló mellett ugyebár ez már egy nehezített menet.

Ha pedig politikusaink úgy gondolják, az a megoldás, ha a középfokú nyelvvizsgát már felvételi követelményként előírják, ezzel (1) a nyelvtanítás színvonala még nem lesz megoldva, (2) viszont jelentősen lecsökkentik a felsőoktatásba jelentkezők számát amellett, hogy (3) a kamu nyelvvizsgapiac szolgáltatásait egyre fiatalabb ügyfelek veszik igénybe.

"Én nagyon örülnék neki, ha a megfelelő idegennyelv-tudás már a felvételi idején meglenne. Gondoljunk csak bele, a felsőoktatásban már a tanulmányok ideje alatt alapvető kellene, hogy legyen az idegen nyelvek rendszeres használata, a szakirodalom zömét angolul írják. Hogyan ismeri meg a diák a korszerű tudásanyagot, ha csak magyarul beszél? Lássuk be, ha a középkorban a legegyszerűbb parasztgyerek is meg tudta tanulni a latint, akkor most, az internet és a televízió korában egyszerűen nem lehet mentség arra, hogy kibújjunk ez alól a kötelesség alól." (Klinghammer István)

A középkorban tehát ha lett volna internet, a legegyszerűbb parasztgyerek is angolul vagy épp németül tudott volna, nem pedig latinul - sovány vigasz ez azoknak, akiknek ma a köznevelés keretében kutyaütő nyelvtanár jut, internetről meg a tévéből viszont képtelen egyedül elsajátítani egy nyelvet, bármennyire is elvárná tőlük ezt a rendszer.

Eddig nem is lepődtünk meg nagyon, hiszen aki itt él Magyarországon, az már tudja egy jó ideje, pénzzel és kapcsolatokkal igen sok mindent el lehet intézni. De az, hogy az egyenlők között vannak még egyenlőbbek, azért sokan nem gondolták volna, hogy ebben az esetben is van VIP-szekció:

"Így például a parlamenti képviselőket, tisztviselőket külön vizsgáztatták, nem együtt a fiatalokkal, akik a diploma megszerzése miatt mentek be (...). A sors fintora, hogy ezeken a VIP-vizsgákon találkoztak egymással jobb- és baloldali honatyák, rendőri, hivatali vezetők is. Mindeközben lapunkat arról tájékoztatta egy informátorunk, hogy minden valószínűség szerint titokban már nyomoznak a pártok, mely parlamenti képviselőik érintettek a nyelvvizsgabotrányban." (blikk.hu)

Az ügyészség szerint  egyetemi tanárok is vannak a gyanúsítottak között, de "képviselő érintettsége nem merült fel":

"Várhatók még kihallgatások, de a listán lévő embereknek egyelőre csak a nevüket ismerjük, így nem tudjuk megmondani, hogy hol dolgoznak"  (Gyugyi Csilla, a Pest Megyei Főügyészség osztályvezető ügyésze és szóvivője)

Azok, akik hosszabb távon hasznot húznak kamu nyelvvizsgájukból? Az ügyészség jelen ügyben nem áll meg a vesztegetés és közokirat-hamisítás szintjén, hanem azt is vizsgálják, a szolgáltatást igénybe vevők, azaz a kamu nyelvvizsgapapír-tulajdonosok milyen előnyhöz, extra jövedelemhez jutottak.  Mert valljuk be, az már tényleg pofátlanság, ha valaki nyelvtudás nélkül vesz fel jövedelempótlékot. 

Ez a botrány is arra mutat rá, ideje lenne végre rendet tenni és az valós piaci igényeknek megfelelően átalakítani az egész nyelvoktatási és nyelvvizsgáztatási követelményrendszert.  Mert amíg ez nem történik meg, addig csak egy alacsony színvonal mellett túlzott elvárást támasztó és az erőforrásokat pazarló, cserébe rendkívül korrupt rendszerhez kell alkalmazkodni a szereplőknek.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Kormányunk így három év után elkötelezett az uniós pályázati rendszer radikális megváltoztatásában - és az erről szóló kormányhatározat meg is jelent a Magyar Közlönyben. És mi a cél?

"Az újonnan kialakításra kerülő fejlesztéspolitikai intézményrendszer a fejlesztéspolitikai ügyek egyszerű, gyors, átlátható, diszkrimináció-mentes, költségtakarékos és hatékony intézésére hivatott." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Tehát ezentúl az uniós pályázatok egyszerűek, gyorsak, átláthatóak, diszkrimináció-mentesek, költségtakarékosak és hatékonyak lesznek. Legalábbis kormányhatározat már van rá - bár kétséges, ha az elmúlt három év alatt a Fidesz teljes hatalmának birtokában sem jutott egyről a kettőre a témában, akkor most mitől sikerülne hirtelen? És miért nem tett senki érdemleges intézkedést eddig, hogy a fenti, bármely állami hivataltól alapban elvárhatók célok a pályázati rendszerben is érvényesüljenek?

"Ezen feladatokat a jövőben az állam, a meglévő belső erőforrásaira építve, azokat kibővítve kívánja megvalósítani annak érdekében, hogy elősegítse a befolyásmentes, szakmai szempontú, gyors döntéshozatalt és végrehajtást." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Tehát ezentúl befolyásmentes, szakmai szempontú, gyors döntéshozatal és végrehajtás lesz. A pályázók valószínűleg tűkön ülve várják már, hogy milyen is lesz az új rendszer, amelyben nem molyolnak és aktatologatnak a bürokraták, miközben senki sem diszkriminálódik és extra mértékben zaklatódik.

Mert mi volt eddig? Sok-sok külsős cég szorgoskodott azon, hogy szakembereik (ideális esetben) korrekt, befutásra alkalmas pályázatokat állítsanak össze, kiírásokat értelmezzenek-szaladgáljanak-hiánypótoljanak, aztán nyertesség esetén menedzseljék a megvalósulást, gyártsák a jelentések jelentéseit meg a táblázatok táblázatait, összeszedjék mindazt, amit a közreműködő szervezet megálmodik a teljesítések igazolásához, hogy aztán a végén a kifizetési kérelmek alapján mindenki megkapja a neki járó pénzt. Időnként rendelkezésre állnak még az ellenőrzésekhez, aztán a fenntartási időszakban utógondozzák az egész projektet. Aki belekóstolt már egy komolyabb, pár milliárdos pályázatba, bizony tudja, nem átlagbürokratákra szabott tevékenységről beszélünk.

A kormány most elhatározta, véget vet a pályázatíró cégek "élősködésének" és belső erőforrásokra építve gyorsítja és költségtakarékosítja a folyamatokat. Az egy dolog, hogy ezzel egy rakás kormány-lojális vállalkozásnál húzatja le a rolót (mert mit is fognak ezek után majd csinálni a kimondottan erre specializálódott cégek?), de ezt most vegyük úgy, a Fidesz belügye, hogyan tömi be a hívek száját és mit juttat cserébe. A kérdés inkább az, hogyan lesz hirtelen állami belső forrásból mindehhez megfelelő létszámú szakember? És vajon annyiért, amennyit az állam fizet a hivatalos bértáblák alapján, profik is lesznek, vagy kutyaütők hada munkálkodik majd a "a befolyásmentes, szakmai szempontú, gyors" döntéshozatalon és végrehajtáson? Vajon hány új közszolga, kiszolgáló személyzet, tanácsadó, szolgálati gépjármű meg hivatalos helyiség kell mindehhez és mennyibe fog kerülni?

Eddig egy jó pályázatíró egy külsős cégnél jelentősen többet keresett, mint amennyit a közigazgatásban kapott volna ugyanilyen jellegű munkakörben - igaz, ezért akár éjt nappallá téve kellett dolgoznia, ha a három napos hiánypótlási határidők erre kényszerítették. Ha majd az állam saját magának adja ezeket a határidőket, akkor valószínűleg ez is megoldódik - miért is vájná ki holló hollónak a szemét, a szervezet egyik szobájában ülő miért is kérne péntek délután faxon egy csomó dolgot a másik szobában ülőtől hétfő délutánra? Mesevilág lesz ez, gördülékeny ügyintézéssel, ahol az egymás melletti szobákban ülők tudják, mi a dolguk és hogyan dolgozzanak egymás keze alá. 

Azt se felejtsük el, a pályázatíró cégek jó része csak akkor kapott pénzt, ha nyert a pályázat. De vajon mi fogja doppingolni az állami hivatalnokokat, hogy hatékonyan dolgozzanak? Vagy teljesen mindegy mit írnak, úgyis házon belül bírálják majd el? És mi lesz akkor, ha a hivatalnok nem készíti el határidőben a megrendelt pályázatot? Akkor a megbízónak le kell nyelnie, hogy a csúszás miatt lemaradt a támogatásról? Ki fogja rangsorolni, hogy a beérkező pályázatírási igényeket milyen sorrendben teljesítsék? Esetleg lesznek olyanok, akik mindig a sor végén állnak majd, miközben más szervezetek folyamatos VIP-elbírálásban részesülnek? És aki felsőbb óhajra nem nyerhet, annak is megcsinálják a pályázatot a látszat kedvéért, hitegetik egy kicsit, költségekbe verhetik, vagy egyszerűen közlik vele, nincs kapacitás az ő pályázatának megírására, nyugodjon bele? Meddig terjed majd a szolgáltatás és honnan kezdődik majd a felsőbb utasítás? Ki lesz a legfelsőbb döntőbíró, kié lesz az igazi "pallós jog"?

"(...) a pályázók számára egyszerűsített, a már meglévő közigazgatási és egyéb nyilvántartások adatain – csak a szükséges mértékben – túlmutató információk megadására irányuló eljárásrend kerül kidolgozásra. (...)

Meg kell teremteni az állami adatrendszerekkel való kapcsolatot és a már rendelkezésre álló adatok tágabb felhasználási körét annak érdekében, hogy a kedvezményezettek adatszolgáltatási kötelezettsége csökkenjen." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Vajon ez azt jelenti, hogy egy pályázat során nem kell majd huszonötször benyújtani a tulajdoni lapot, mert az állam egy gombnyomásra lekéri önmagától, hogy még mindig az adott önkormányzat tulajdonában van-e a főtere?  És erre vajon miért kell külön kormányhatározat? Nem alapkövetelmény egy normálisan működő közigazgatásban, hogy ne túráztassák feleslegesen a pályázatban résztvevőket?

"Meg kell vizsgálni a pályázók számára kisebb költséget jelentő kiválasztási, projektfejlesztési és implementálási eljárások alkalmazhatóságát (normatív támogatások, global grant, egyszerűbb feltételrendszerű visszatérítendő támogatások). Lehetővé kell tenni, hogy százmillió forint fejlesztési értékig a fejlesztéspolitikai jogviszony normatív feltételek teljesülésével jöjjön létre. A normatív feltételek ez esetben azt jelentik, hogy a támogatást igénylők pályázatának értékelése mind a jogosultsági, mind a kiválasztási szempontokat tekintve kizárólag objektív alapon eldönthető, illetve egyértelműen mérhető mutatók alapján történjen."  (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Újabb szivárványok tűnnek fel: olcsóbb eljárások és objektív alapon elbírálandó pályázatok. Igaz, csak 100 millió forintig, aki ennél többre vágyik, az vegye tudomásul, a szubjektív továbbra is diadalmaskodhat az objektív felett, magyarul 100 millió felett már igen is legyen lobbiereje annak, aki pénzt akar. 

"Az európai uniós forrásból megvalósuló projekteket a projektötlet megszületésétől a projekt megvalósulásáig, különösen a pályázati dokumentáció összeállítását, valamint a projektek végrehajtásának támogatását felkészült szakértői bázison alapuló állami kapacitások megteremtésével kell biztosítani a következők szerint: 

a) megyei jogú város és megyei önkormányzatok esetében önálló, saját erőforrások biztosításával; 

b) az ágazati szervezetek, minisztériumok esetében állami (központi) kapacitások biztosításával; 

c) helyi- és nemzetiségi önkormányzatok, állami cégek esetében állami (központi) kapacitás biztosításával; 

d) az így kiépített humán kapacitások kisvállalkozók és bevett egyházak számára történő igénybevételét is biztosítani kell.

A pályázatok értékelését az intézményrendszeren belüli kapacitásokkal kell megoldani, külső erőforrások igénybevétele nélkül. A működéshez szükséges humán kapacitás felkészítését, a transzparencia biztosításának feltételeit elő kell készíteni. A speciális szaktudású értékelők alkalmazására fel kell készülni. Az értékelők számát kontrollálni és tevékenységüket minősíteni kell, az összeférhetetlenségi alapelvek szigorú betartása mellett." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

A kormányhatározat alapján már egy fővárosi kerületi, vagy egy városi önkormányzat és az állami cég is csak úgy gondolkozhat ezentúl uniós projekten, ha a teljes pályázatot az állam intézi helyette. Vajon az ellenzéki önkormányzatok ugyanolyan elbírálást élvezhetnek majd, mint a legbefolyásosabb országgyűlési képviselők szülővárosai? Igen, hiszen a kormányhatározat szerint az uniós pályázatok gyorsak, átláthatóak és diszkrimináció-mentesek lesznek. 

"A közszféra kedvezményezettek esetében állami, belső kapacitás kiépítése szükséges a projektmenedzsment feladatok ellátására. A nagy infrastrukturális projektek, valamint az állami tulajdonhoz kapcsolódó ingatlan beruházások esetében, a tervdokumentáció összeállítása állami szolgáltatásként, állami kapacitással történik meg." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Magyarul: az állam meg akarja spórolni a menedzsment-költséget (amit eddig a pályázatíró cégek kaptak, illetve az önkormányzatok, egyéb intézmények különböző szervezetei), illetve a tervdokumentációk összeállításának költségét is. Kérdés, vajon ezt a mondatot úgy kell értelmezni, ezek után újra lesznek nagy állami tervező cégek is? Ezentúl közalkalmazottak készítik majd el a nagy infrastrukturális projektek terveit, szerzik be a közműengedélyeket, döntik el a dizájnt meg az alkalmazott anyagokat? Mert mi mást jelenthet még az a kifejezés, hogy "állami szolgáltatás, állami kapacitás"? És mindez mennyibe fog kerülni majd a megrendelőknek? Az állam kiszámlázza az önkormányzatnak például az új főtér-terveket? Ha nyer, akkor oké, fizetik uniós pénzből, de ha nem nyer, kié lesz a terv, mit csinálhat vele, kinek milyen szellemi joga lesz, valamint ki határozza meg és mi alapján a tervek díját?

 Reménykedjünk benne, hogy még véletlenül sem vonatkoznak erre a helyzetre azok a mondások, miszerint "olcsó húsnak híg a leve", illetve "aki mogyoróval fizet, az majmot kap" - mert ugyebár egy rossz terv jelentősen növelheti egy beruházás költségét, és míg a tervező(cég) így-úgy fülönfogható volt eddig (kártérítés, felelősségbiztosítás, stb.), addig ki viseli az államilag elbaltázott tervekből majdan adódó extraköltséget? Mert ugyebár egy közalkalmazottól nem várható el, hogy százmilliókat fizessen ki zsebből csak azért, mert úgy készít el egy akadálymentesítéses tervet, hogy fogalma sincs, milyen hatályos előírások is vannak az akadálymentesítésre, esetleg az óvoda kertjét csupa mérgező növénnyel telepíti be  ...

"A végrehajtási intézményrendszer szereplői számára ki kell alakítani egy gyakorlatorientált, probléma centrikus továbbképzési rendszert a Karrier Programon keresztül. A szakmai tapasztalatot, felkészültséget – a jelenlegi személyi juttatások megtartásával – a meglévő humán kapacitások folytonosságával egyidejűleg fenn kell tartani. (...) Tudatosítani kell az intézményrendszeri szereplőkben, hogy a közös cél az uniós források hatékony és eredményes felhasználása, amely csak szolgáltatói hozzáállás mellett és a kedvezményezettek szakmai támogatásán keresztül érhető el." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Tehát lesz gyakorlatorientált, probléma centrikus továbbképzés valamint szolgáltatói hozzáállás, cserébe nincs fizetésemelés. A szakmai tapasztalatot és felkészültséget pedig a jelenlegi emberek ki nem rúgása árán fenn kell tartani. Kérdés, ha eddig olyan jól működött a szervezet, akkor miért kell átszervezni az egészet? Ha pedig nem működött jól, akkor miért kell tovább vinni a felkészületlen munkatársakat, vajon a bürokratából hogyan lesz egy nap alatt szolgáltató? Ha pedig kirúgják az alkalmatlanokat, honnan vesznek a meglévő fizetésért profikat úgy, hogy a kényszermegrendelők eközben ott toporognak a hivatal ajtajában? És akkor még nem is beszéltünk a különleges szakértelmet igénylő feladatok végzésére szakemberek biztosításáról, közszolgai bértábla alapján.

Eddig, ha csapnivaló volt a pályázatíró cég szolgáltatása, a megrendelő rövid úton megválhatott tőle. De most hogy válik majd meg az államtól? Kér egy másik közszolgát, hátha az jobb lesz? És ha nincs más, vergődjön zöld ágra azzal, aki van? Nincs is annál nagyobb élmény, mint üveges szemű, semmit sem értő hivatalnoknál elérni, értse meg végre a problémát és csináljon már valamit. Mert annak ismételgetése, hogy "a közös cél az uniós források hatékony és eredményes felhasználása, amely csak szolgáltatói hozzáállás mellett és a kedvezményezettek szakmai támogatásán keresztül érhető el", az érdemi munkához és tényleges eredményekhez édeskevés.

"Az európai uniós források felhasználása során a közbeszerzési rendszer olyan irányú átalakítása szükséges, amely hatékonyabbá, átláthatóbbá, szabályosabbá és költségtakarékosabbá teszi a közszféra kedvezményezettek számára a közbeszerzési eljárásokat oly módon, hogy a pályázati konstrukciók sajátosságaihoz igazítottan, keret-megállapodásokból egyszerűsített lehívással tudnak termékeket és szolgáltatásokat beszerezni és építési beruházásokat megvalósítani." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Röviden: központosított (államosított) közbeszerzés, nehogy már a végeken túl önálló legyen valaki. A rendszer várható hozadéka, hogy a kisebb cégek elvéreznek, hiszen csak a legnagyobbak fognak tudni országszerte szolgáltatni-építeni, a kisebb régiós vállalkozások ezeken a nagy közbeszerzéseken már nem fognak tudni érdemi eredményeket elérni.

"Erősíteni kell a részletes pénzügyi elszámolásokat elhagyó egyszerűsített elszámolási eszközök alkalmazását, amelyen keresztül a kedvezményezettek adminisztratív terhei minimalizálhatók. Ezzel párhuzamosan a végrehajtásban az eredményorientált megvalósítás felé kell elmozdulni." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Vajon mer majd bárki úgy bármit kifizetni, hogy nincs mögötte ezer papír? A kormányhatározat szerint igen. Már csak az a kérdés, hogy például a százalékok hat tizedes jegyig kiszámolása eltűnik-e örökre a rendszerből (egy milliárdos projekt esetén milliárdonként egy forintról beszélünk ugye ...), vagy ilyen könnyen azért nem adja meg magát a rendszer. És annak is örülni kell, hogy ezek után majd az eredményorientált megvalósulás lesz az állam célja.

"Olyan jogi kapacitásokat kell kiépíteni az intézményrendszeren belül, amelyek külső erőforrások bevonása nélkül képesek ellátni az európai uniós pályázatokkal kapcsolatos jogi tanácsadást és perbeli képviseletet is." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Még egy csomó ember házon belül, a zsíros ügyvédi, jogi tanácsadói szerződéseknek meg bealkonyul - valószínűleg itt is számolni kell majd a kormánynak egy-két elégedetlen hívével.

"Az európai uniós elvárások mentén, meghatározó állami szerepvállalás mellett, állami tulajdonban lévő szervezeten keresztül kell megvalósítani a pályázati rendszer egységes, nemzeti szintű informatikai nyilvántartását, nyomonkövetését, monitoringozását. A hatékony fejlesztéspolitikai eljárás alapvető feltétele az eljárási cselekmények elektronikus úton történő bonyolításának igénye egy stabilan működő, gyors, átlátható informatikai nyilvántartás kialakításával, összhangban az ún. e-kohéziós elvárásokkal is." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Miért, eddig ilyen nem volt????

"Minden támogatási konstrukciót az egyes eljárási szakaszok lezárását követően (projekt-kiválasztási szakasz, valamint megvalósítási szakasz) elemzés alá kell vonni. Az elemzés eredményét vissza kell csatolni a támogatási konstrukció következő pályázati felhívásának, vagy adott esetben más konstrukciók pályázati felhívásainak szabályrendszerébe. Ugyanazon pályázati felhívás kapcsán benyújtott pályázatok bírálata, értékelése és kifizetése azonos, lehetőleg a pályázatok benyújtási időszakának végét követően változatlan szabályok mentén történjen. Az esetleges változtatási igényeket a következő pályázati felhívás szabályrendszerének kialakítása során kell figyelembe venni." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Ki gondolta volna, hogy ezeket az igényeket kormányhatározatba kell foglalni? Vajon az elmúlt években nem elemeztek, nem szűrték le a tapasztalatokat és nem csatoltak vissza az illetékesek? Az pedig már végképp érthetetlen, hogy miért kell külön kijelenteni, hogy "ugyanazon pályázati felhívás kapcsán benyújtott pályázatok bírálata, értékelése és kifizetése azonos, lehetőleg a pályázatok benyújtási időszakának végét követően változatlan szabályok mentén történjen"????

"A végrehajtás, jogalkalmazás, ellenőrzés, illetve a hozzájuk kapcsolódó garanciák egységes, jogszabályi szintű szabályozásával, valamint a kapcsolódó jogintézmények megfogalmazása révén kell biztosítani a fenti alapelvek érvényesítését, növelve ezzel a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot, egyértelműsítve az egyes szervek feladat és hatáskörét, megteremtve a központi koordináció jogi megalapozottságát." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Jogbiztonság, kiszámíthatóság - szép remények a pályázók részéről. Mindezt garantálja majd ez a kormányhatározat is.

"Meg kell határozni az intézményrendszeri szereplőket és azok felelősségi körét. A szervezeti és működési szabályzatok elkészítésekor biztosítani kell, hogy a szereplők által ellátandó azonos feladatkörök esetében a költséghatékonyság elveivel összhangban bizonyos funkciók összevontan kerüljenek elvégzésre." (1731/2013. (X. 11.) Korm. határozat a 2014–2020-as európai uniós programok lebonyolításának alapelveiről)

Az egész intézmény úgy össze lesz vonva, hogy csak na. Viszont ha nyilvánosságra hozzák a szervezeti és működési szabályzatokat, akkor legalább az átlagpályázó is tudni fogja, ügyében melyik ügyosztály illetékesét kergesse. Hogy ne érezze úgy, a sóhivatalban is többet érne el ...

Vajon egyetlen kormányhatározat alapján gyökeres fordulat fog bekövetkezni abban a hivatali munkában, amit már a Fidesz is három éve folytat? Vagy az  egész intézkedés célja az, hogy ezentúl egyetlen egy olyan pályázat se érkezzen be, amiről nem tud a kormány már jó előre?

És vajon kiszámolta már valaki, mennyit nyernek/veszítenek az adófizetők ezzel az államosítással?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

A 2014-es év a stadionok építésének éve lesz - igaz, már az idén elkezdődött a beruházási hullám, de jövőre a helyzet tovább fokozódik:

"(...)  15,9 milliárdot szántak Orbánék idén a focival kapcsolatos kiadásokra, a 2014-es költségvetési tervezet alapján pedig tartják magukat a duplázáshoz, hiszen valamivel több mint 35,5 milliárdot fognak elkölteni a labdarúgással összefüggő célokra." (mfor.hu)

És aki eddig nem tudta, milyen egyéb változások lopakodnak be a futballfinanszírozásba:

"A sorsolásos szerencsejátékok játékadójának tizenkét százaléka, a bukmékeri rendszerű fogadások játékadójának ötven százaléka, valamint a sportfogadás (Totó) játékadója a külön jogszabályban foglaltak szerint a labdarúgás támogatásában vesz részt. Érdekes megjegyezni, hogy az eddigi szövegekben a "sport támogatása" szerepel, az idei költségvetésben pedig a "labdarúgás támogatása" van feltüntetve." (fortunaweb.hu)

Ez azonban csak a jéghegy csúcsa - kormányunk az egyéb sportokkal, utánpótlás-neveléssel, felkészüléssel kapcsolatos területeken is emelte a tétet - 2013-ban 21,5 milliárdot fordítottak ilyen célokra, jövőre ez 71,8 milliárd forintra emelkedik. (Részletes adatok itt.) És mennyit áldoznak ebből arra, hogy a kötelező úszásoktatás és a mindennapi testnevelés tornaterem-gondjai megoldódjanak? Három-három milliárdot. Amennyiben a kormány komolyan gondolja azt, miszerint a cél, hogy "javuljanak a sportolással kapcsolatos lehetőségek", ez nem biztos, hogy magát a nagybetűs Stadionépítést jelenti. Valljuk be, annak az esélye, hogy a sportolásra vágyó átlagválasztó és annak átlaggyereke ezekben a létesítményekben fog napi szinten testedzeni, elhanyagolható. 

Ha pedig belegondolunk abba, ki fogja és miből fenntartani ezt a rengeteg, igen látványos, de tényleges sportolásra csak kevesek által használt létesítményt, már tudjuk is a választ: az átlag-adófizető. Mert míg a felsőoktatástól ugyebár elvárt, hogy eltartsa saját magát, addig a focinál és a stadionoknál ugyanez nem követelmény. És borítékolható, a szalagot átvágó büszke polgármesterek már most fogalmazzák a kérvényt, bizony az állam ne csak az építésbe, hanem a fenntartásba is szálljon bele legyen szíves. Vagy az egész úgy fog lerohadni, ahogy van, rémisztő tanulságaként a gigantomániának.

És ha azt hittük, ezzel vége a nagy építkezési láznak, pár stadion meg egy csomó felesleges köztéri burkolat meg szökőkút után nyugodtan hajthatják álomra a fejüket a mindezt finanszírozók, hát nem - itt a következő projekthullám, ami talán még kevésbé érthető az átlagválasztónak:

"Kormányunknak kimondatlanul is érvényes jelszava a Soli Deo gloria (Egyedül Istené a dicsőség), ez nemzet- és országépítő kormány, és ebbe az elkötelezettségbe beletartoznak a templomépítések is" (Orbán Viktor, Reformátusok Lapja, origo.hu)

Ennyit az állam és az egyház szétválasztásáról, meg annak alkotmányos alapelveiről:

"Magyarországon az állam és az egyház elválasztása alkotmányos keretekben rögzített, mindamellett számos olyan közös feladat van, amelyekben az egyházi és az állami tevékenység egymást jól kiegészíthetik, illetve vannak olyan területek is, ahol az együttműködés megkerülhetetlen." (Hölvényi György)

Tehát ami a felsőoktatással kapcsolatban követelmény, azaz tartsa el magát, az immáron az egyházakkal szemben sem igaz - ne azok építsenek templomot maguknak, akik odajárnak, és igénybe veszik az ott nyújtott szolgáltatást, hanem majd a kormány ezt is megoldja a nemzet- és országépítés keretében. 

Az mért érthető, ha az adófizetők műemlékek felújításában segédkeznek, de miért építenének új templomokat? És ha már azt kell nekik finanszírozni, vajon kinek kedvezzenek? Minden vallási szervezetnek? A történelmi egyházaknak? Vagy azoknak is, akiket az országgyűlés képviselői nem tekintenek egyháznak, bárki bármit is mond? Ki fogja megmondani, ki mekkora templomot kaphat és hova, milyen bekerülési értékben? És ez vajon egymás tevékenységének kiegészítése, vagy együttműködés keretében fog történni?

Ha nem túl nagyravágyók a templom-megrendelők, egy stadion árából azért több templom is kijön. A kérdés: ha egy szervezetnek saját jogán nincs pénze ilyen épületre, utána ki fogja fenntartani? Ki fizeti a villany- meg fűtésszámlát, a festést meg a kerítés-javítást? Rendezett templomkert is jár a beruházáshoz, vagy elég körbebetonozni, hogy minél kevesebb gond legyen vele?

Tényleg ez a legfontosabb feladatok egyikre az ország- és nemzetépítés keretében? Nem lehetne mondjuk a nemzeti vagyon gyarapítást normális iskolákkal, kórházakkal kezdeni? Azokkal az intézményekkel, ahova vagy kötelező járni, vagy előbb vagy utóbb minden választónak szüksége lehet rá? Azokkal, amelyek az emberi erőforrás értékét jelentősen emelik, ha már a munkalapú társadalom a deklarált kormányzati cél?

És mikor, és hogyan tiltakozhatnak az adófizetők, ők ezt nem kérik, nekik ez nem kell? A nemzet tagjának számít-e az, aki felemeli a szavát, most nem ezzel kéne foglalkozni, hanem ennél sokkal égetőbb problémákat megoldani?

Addig is, minden stadion mellé templomot? És kié lesz a dicsőség, és kié a kudarc?

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Idén februárban még azt hihettük egy röpke pillanatig, fellélegezhetünk - legalábbis Cséfalvay Zoltán kijelentése alapján, miszerint "az adórendszer elnyerte végleges formáját, egy olyan adórendszer alakult ki a foglalkoztatást és a jövedelmeket terhelő alacsonyabb, illetve a fogyasztást terhelő magasabb adókkal, ami segítheti az ország gazdasági növekedését". 

Ehhez képest most, októberben adórendszerünk igazi fideszes vívmányáról, az egykulcsos adórendszer felülvizsgálatáról, illetve lehetséges kivezetéséről beszélt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter egy konferencián:

"Varga Mihály azt mondta, hogy az egykulcsos adórendszertől a fogyasztás növekedésén keresztül a gazdaság növekedéséhez való hozzájárulást várta a kormány. A hatást nehéz mérni, de érdemes még egy évet adni a rendszernek (...)". (fn.hir24.hu)

Igen, a hatást nehéz mérni - főleg akkor, ha a legfőbb kedvezményezettek azok, akik már eleve jómódúak, és bár több pénz maradt náluk, azzal nem a belső keresletet élénkítik.

"A miniszterek többségének átlagban 2,5 millió forintot hozott a konyhára a tavaly bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadó, de Pintér Sándor és Németh Lászlóné megfelezte az adóját, 17, illetve közel 9 millió forintot nyertek az adóváltozással. Orbán a lista végén kullog, de még így is csaknem 2,3 millió forintot nyert az egykulcsossal." (origo.hu)

A másik nagy vívmány a gyermekkedvezmény erőteljes megnövelése - a kevésbé jómódúak azonban ezt nem tudták kihasználni, sóhajaikra pedig az illetékesek a fülük botját sem mozgatták. Most azonban, így kampányidőszakban már az alacsonyabb jövedelműek is eszébe jutottak a kormányzatnak, így jövőre ők is szélesebb körben élhetnek a kedvezménnyel. Jobb későn, mint soha, bár kicsit bosszúsak lehetnek azért, hogy ők (és gyerekeik) ennyivel kevesebbet érnek a kormányzatnak, mint a magasabb keresetűek.

Január egytől - a családi adókedvezmény érvényesíthető lesz nemcsak a személyi jövedelemadó, hanem a 7 százalékos egészségbiztosítási járulék és a 10 százalékos nyugdíjjárulék terhére is, a kormány számításai szerint így 270 ezer család jut majd több bevételhez. Vajon miből fogja a kormány kipótolni a be nem fizetett járulékok okozta hiányt? És hogyan számolják majd ki később a nyugdíjakat?

Matolcsy kimondottan extra gyermekáldást látott igazolva az egykulcsos adó által, de hosszabb távon ez sem igazolódott be, legalábbis a KSH adatai alapján. A jelenlegi adórendszerünk ugyanis a harmadik és további gyerekeket jutalmazza extrán - de már az első és második gyerek megszületése és felnevelése is probléma Magyarországon. Vajon ki az, aki elhiszi, gyorsan vállal egymás után három gyereket, majd egészen felnőtt korukig ugyanazt a jelentős adókedvezményt tudja érvényesíteni úgy, hogy eközben nem bicsaklik meg a karrierje, esetleg nem lesz  - akár időszakosan is - beteg vagy épp munkanélküli? 

"Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint az egykulcsos adórendszer nagyon sikeres lesz, és azzal minden munkavállaló jól jár majd." (mfor.hu, 2011. július 8.)

Erdős Tibor már 2012. februárjában megfogalmazta az egykulcsos rendszer alapvető problémáit:

"Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetéséhez kapcsolódó kormányzati várakozások túlzottak voltak: mind a kereslet, mind a lakossági és az országos szintű megtakarítások növekedése elmaradt a várt mértéktől, és a kínálati hatások sem a remélt módon alakultak. Az egykulcsos adó bevezetésének keresleti hatása azért is gyenge, mert csak a jómódúak nettó jövedelme növekedett, és mivel a magyar gazdaság importfüggősége kimagaslóan nagy, az indukált keresletnövekedés nagyrészt az importot, nem pedig a belső keresletet növeli. A tehetősek megtakarítási határhajlandósága érzékeny ugyan a személyi jövedelemadó csökkentésére, de az országos szintű megtakarítási hányad mégsem emelkedik: az egykulcsos adó bevezetése miatt közel annyival nő meg az államháztartás deficitje, mint amennyivel nagyobb lett a jómódúak nettó jövedelme. Az egykulcsos adó bevezetésének kínálati hatása is nagyon erőtlen. Alig nőhet a foglalkoztatás, az adócsökkentés deficitnövelő hatása miatt bevezetett bank- és válságadók, továbbá a devizahitelek végtörlesztésének rendszere rontják a bankok hitelezési hajlandóságát és képességét." (Erdős Tibor)

A "végleges" adórendszerünk zászlóshajója, azaz az egykulcsos süllyed, és ma már egyáltalán nem biztos, hogy csak az ellenzék gondolkodik  a többkulcsos személyi jövedelemadó-rendszer választások utáni visszavezetésében. 

Kérdés, vajon Orbán Viktor tud-e beosztottja terveiről - miniszterelnökünk még idén áprilisban is úgy értékelte, az egykulcsos adó bevezetése "teljes mértékben" beváltotta a hozzá fűzött reményeket. 

"Olyan adórendszer soha nem lesz, amit az emberek szívből szeretnének" - mutatott rá, hozzátéve: olyan viszont lehet, amelyet "elfogadnak és látják az ésszerűségét". A kormányfő szerint ilyen az arányos adórendszer.

Magyarország jövője azon múlik, hogy az emberek látják-e értelmét a munkájuknak és a több munkának - hangsúlyozta. Úgy vélte, "az arányos adórendszer díjazza a munkát, hiszen aki többet dolgozik, az többet keres és jobban él". " (stop.hu)

Az egykulcsos ütötte költségvetési lyuk (évente cirka 500 milliárd?) befoltozása nem igazán sikersztori - mert mindig kiderül, a végén a zemberek fizetik meg, hívjuk azt éppen tranzakciós illetéknek, 25% helyett 27%-os áfának vagy csipszadónak. És nem feltétlen azok kapják a számlát, akik a lyuk haszonélvezői. Már csak az a kérdés, meddig marad még életben az egykulcsos, és ha megtörténik a többkulcsosítás, vajon hogy lövi be majd a kormány a százalékokat és sávokat, úgy, hogy az az adófizetők többségének elnyerje tetszését (mert ugyebár szívből szeretést senki sem várja el), vagy megint egy viszonylag szűkebb társadalmi rétegnek fog kedvezni? Az idén azonban még a kormány adakozókedvében van, így a lyuk tovább nő, immáron az alacsonyabb jövedelműek felé tett gyermekkedvezmény-gesztussal.

Most már csak várnunk kell türelmesen, melyik párt mit ígér majd a témában - és reménykedjünk, kevésbé költséges, illetve a társadalom jelentős hányadának kedvező megoldás lesz a nyerő.

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Vajon minek köszönhető az, hogy sokkal kevesebb dohánytermék fogy az országban, mint akár egy évvel ezelőtt? 

"A Nemzeti Adó- és Vámhivatal által közzétett adatok szerint júliusban 6, augusztusban pedig 12 milliárd forinttal kevesebb jövedéki adó folyt be a dohánytermékek után, mint tavaly ugyanezekben a hónapokban. Ezeken túl az áfabevételek is csökkentek a tavalyihoz képest, e két hónap alatt 5 milliárd forinttal. A kiesés így 23 milliárd forint. " (delmagyar.hu)

A kérdést Varjú László képviselő (DK) is feltette, a válasz pedig Varga Mihály szerint az, hogy

1. elhamarkodott lenne két hónap adata alapján beszélni a dohánytörvény miatt kieső adóbevételekről, illetőleg

2. azok pótlásáról sem kell beszélni egyelőre.

Tehát két hónap alatt 23 milliárd forint bevétel eltűnése kormányunknak nem gond (még csak nem is figyelmeztető jel), a rendszer tökéletes, ennyi. Igaz, ha a tendencia folytatódik, akkor éves szinten ez akár 100-140 milliárd forint bevételkiesést is jelenthet, de egyelőre felesleges még ennyire előre gondolkodni és elhamarkodottan következtetéseket levonni.

Azonban nemcsak az adóbevétel kiesés az, ami hosszabb távon nyomasztó, hanem az, vajon az újdonsült trafikok hogyan fognak megbirkózni ekkora forgalomkieséssel - vajon hány üzlet fog csődbe menni és hány munkavállaló állása fog megszűnni a dohánypiac - egyelőre nem túl sikeresnek tűnő - átalakítása miatt? Mert amelyik cégnek nincs bevétele, az nem tud rezsit, bért meg közterheket fizetni még akkor sem, ha tovább mézesítik a madzagot, azaz emelik az árrést vagy bővítik a forgalmazható árucikkek körét.

De mi az oka ennek a nagy forgalomkiesésnek? Gyártsunk összeesküvés-elméleteket!

• Tartalékolás? Kétséges. Van ugyan, aki azt állítja, a dohányosok bespájzoltak előre és azért kisebb a bevétel - ezt azonban cáfolja az, hogy az átállás előtt nem volt kiugró forgalom, illetve az otthoni készletek fokozatos felélése miatt augusztusra nem nőtt, hanem inkább csökkent volna az adóhiány.

• Leszokás? Erősen kétséges. Oké, a dohányosok egy része lehet, hogy dacból-népi ellenállásból letette a cigit, de az arányuk nem lehet ilyen mértékű, ráadásul egy részük már augusztusra visszaesett volna - eközben a számok azt mutatják, nem ez történt.

• Feketepiac? A károgók szóltak előre: ha megnehezítik egy termékhez a hozzáférést (sokkal kevesebb elárusítóhely), plusz még növelik is az árát (árrés két és félszeresére emelése), el fog jönni a feketézők paradicsoma. Mert miért is bumlizna valaki a szomszéd faluig a drága cigiért, ha fele annyiért egy SMS rendelés alapján motoros futár házhoz szállítja neki?

Egyelőre úgy néz ki, a feketepiac drasztikus térnyerése vitte el az adóbevételeket a költségvetéstől. 

"Az illegális dohányforgalom már 2012-ben növekedni kezdett, de jelentősebb erősödést az idén regisztráltak. A feketekereskedelem által leginkább sújtott keleti országrész mellett már Budapesten és Nyugat-Magyarországon is élénkülő erősödést lehet megfigyelni. Ez utóbbi régióban a külföldről illegálisan behozott termékek aránya két és félszeresére nőtt. Csak Pécsett 450 százalékkal magasabbak a feketepiaci mutatók tavalyhoz képest. A Miskolcon és Kecskeméten begyűjtött feketepiaci termékek aránya megduplázódott, Nyíregyháza, Debrecen és Szolnok esetében pedig jelentős növekedés tapasztalható." (piacesprofit.hu)

A feketepiac méretére különböző becslések vannak, de van, aki szerint mára már elérte a 20%-ot - a szállítók pedig egyenesen 30%-os visszaesést mondanak az elmúlt 2-4 hétre. Ha éves szinten nézzük, ez az 500 milliárdos piac esetében 100 milliárdot jelent, ennek adótartalma kb. 85 milliárd. Ha a csökkenés abból adódna, hogy a dohányosok egyötöde leszokott, nem is lenne gond, hiszen ez már rövid távon is hatalmas segítség lenne az egészségügynek - viszont ha adómentes csempészcigitől kap rákot a magyar, azzal bizony duplán károsítja a költségvetést.

Az ellenőrzés egyelőre nem áll a helyzet magaslatán - míg a boltokat szekírozzák a kétméteres, egy nap híján 18 éves, de 25-nek látszó próbavásárlóval, addig a feketepiacon korosztálytól függetlenül bárki vásárolhat, ráadásul a teljes forgalom adó- és járulékmentes.

"Egy NAV jövedéki igazgatóság által szervezett nemzeti dohányboltos tájékoztatón sok dohányboltos hevesen indulatok között sérelmezte azt, hogy a boltjuk előtt, úton-útszélen mindenhol lehet 4-500 forintért cigit kapni, ha a rendőr közbelép, volt hogy a boltos szeme láttára csak elzavarta a feketézőt (másnap már ott vannak újra... ha esetleg van büntetés, az is csak maximum 30.000 forint), miközben a dohányboltosnak a legkisebb, pitiáner vétség kapcsán is a minimum büntetés 200.000 forint + 30 nap bezárás." (egy érdekelt morgása)

A fekete kereskedelem "szakemberei" láthatóan ráugrottak a kormányzat és képviselőink által tálcán kínált lehetőségre és belevágtak az évtized bizniszébe. Ha abból indulunk ki, hogy kb. 20% a feketepiac részesedése, akkor éves szinten 100 milliárd forint értékű árut terítenek hazánkban - ez azt jelenti, hogy hetente cirka négy csurig pakolt kamion érkezik hazánkba (egyenként kb. 90 köbméter, mintegy 2.800 kartonnal, azaz 700 ezer szál cigaretta), aminek a fogyasztói ára - ha adózna - több, mint 530 millió forint lenne. Ha abból indulunk ki (az egyszerűbb számolás kedvéért), hogy a csempészcigi féláron kapható a legálishoz képest, akkor egy kamion értéke kb. 268 millió forint. Ha a cigimaffia 50%-os haszonnal dolgozik, akkor ez kamionként kb. 134 millió forint tiszta hasznot jelent.

Vajon hogy csusszan át ilyen mennyiség a határon? Mert ez már nem az a volumen, ami egy-két kisteherautóban behozható, esetleg a Tiszán minden gond nélkül leúsztatható, a hírekben pedig nincsenek hetedhét határra szóló felkutatásos-megtalálásos-lefoglalásos diadaljelentések. Ha pedig hozzátesszük, ezek a szervezett bűnözői körök már eddig is itt voltak és árusítottak, nem most hirtelen teremtek itt július elsejével, végképp érthető a trafikosok elkeseredettsége a feketepiac volumenrobbanása miatt.

Egy év alatt tehát cirka 25 milliárd haszon realizálható az illegális dohánypiac működtetésével - vajon mekkora lehet a csábítás? Egy biztos, a "szakmához értő" szervezett bűnözőknek (csoportoknak) legalább fél évük volt arra, hogy felkészüljenek a júliustól beköszöntő Kánaánra, amit még tovább édesített-fényesített a trafikosok haszna miatti áremelés. A gond csak az, hogy ez a hihetetlen mennyiségű pénz bizony landol valahol, és egyáltalán nem biztos, hogy mind Ukrajnába, Fehéroroszországba (vagy egyéb importáló országba) kerül vissza, ahogy az is borítékolható, hogy a cigimaffia személyi állományának egy része bizony magyar állampolgár. Ennek az összegnek a töredéke is elegendő, hogy a hasznot húzók bevásárolják magukat a politikába, megfizessék a döntéshozók kegyeit, hogy újabb és újabb gazdasági területeket kebelezhessenek be. Mondjuk a szeszesital-kereskedelmet, ha épp annak átrendezésére szottyan kedve a kormányunknak.

Na, ez az igazi nemzetbiztonsági kockázat.

Természetesen nem muszáj határokon átnyúlva, kamionozva-csónakozva-alagutazva szervezni a kereskedelem nagy részét - már hazánkban is működnek illegális gyártósorok.  A dohányültetvényeken még lábon álló vagy a szárítókban lévő dohány is veszélyben van, a lopás pedig egyre kezelhetetlenebb mértékű - és ez a mennyiség is a feketepiacon landol.

"(...) Magyarországon 20 000 ember köszönheti megélhetését a dohánynövénynek. Termesztésével elsősorban olyan vidékeken foglalkoznak, ahol a szélsőséges körülmények és a gyengébb minőségű föld nem teszi lehetővé más növénykultúrák nevelését. A hazai településeken különösen nehéz a helyzet, hiszen ezeken a területeken zömében olyan emberek élnek, akiknek nincs más megélhetésük, és akik nem tudnak más foglalkozás után nézni az ágazaton kívül. A szektorban dolgozók 80 százaléka az elmaradó térségekből, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik, 90 százalékuk szakképzettség nélküli, 70 százalékuk nő és mintegy 50 százalékuk roma." (piacesprofit.hu)

Aki részletesen szeretne olvasni a csempész útvonalakról és módszerekről, valamint a terítésről, az itt teheti meg.

A nemzetbiztonsági kockázaton túl azonban ott van az egészségügyi kockázat - ki tudja, mi van az illegális cigiben? Mert az biztos, a gyártók nem első rangú célja a minőségellenőrzés és a közegészségügyi előírásokra is fittyet hányhatnak, így szinte bármi belekeveredhet az egyéb növényi darabkáktól egészen a madár ürülékig.

Egy szó, mint száz, a kormányzat és honatyáink a trafikmutyival jelentősen növelték nemcsak a nemzetbiztonsági, hanem az egészségügyi kockázatot is.

Az új rendszerrel a kormányzat ezen felül még azt is elérte, hogy a 18 év alattiak illegális piacon olcsóbban beszerezhető (ugyanannyiért akár dupla mennyiséget is vásárolhatnak), egészségre extrán káros, garantáltan adómentes dohánytermékekkel mérgezzék fejlődő szervezetüket. És ha már függők, még ha akarnának sem tudnának legálisan adózott, garantált minőségű dohánytermékhez jutni, a kormány és a törvényhozás ezt kategorikusan megtiltotta a számukra. Lehet ugyan homokba dugni a fejet, de attól még a fiatalok ugyanúgy dohányoznak, mint eddig, és meglehetős naivságra vallana azt hinni, egy nagy tizennyolcas karikától megrettennek és leszoknak.

Ez pedig akárhogy is nézzük, ifjúságvédelmi kockázat.

Az új trafikosok nagy része azzal a reménnyel szállt be az üzletbe, lesz majd aratás bőven - mára azonban a többségük valószínűleg csalatkozott a mutyi és a törvényhozás által ígért extrahaszonban. A régi, júliustól immáron koncessziós trafikosok is csak ámulhatnak, mi is folyik körülöttük - ők kénytelenek voltak hagyományosan árusított termékkörük egy részéről lemondani (buszjegy, telefonfeltöltés, csoki,  rágó, ajándéktárgyak, stb.), cserébe nyakukba kapták a folyamatos ellenőrzést, a Nonprofit Zrt agyonadminisztrációját és a hihetetlenül elburjánzó feketepiac okozta forgalomcsökkenést.

"Az Index becslése szerint egy budapesti dohánybolt bevétele havi 8-9 millió forint, ebből 900 ezer lehet a profit - amiből még egyéb költségek természetesen lejöhetnek. (Kalkulációnk során egy adott kerület lélekszámát, a hazai dohányzási rátát, a napi átlagfogyasztást, a dohánypiac megoszlását és a cigaretták súlyozott átlagárát vettük alapul.) Becslésünk szerint nagyjából ugyanennyi bevételre és profitra tesz szert egy nagyobb vidéki városban üzemelő trafik is. A kisebb településeken – a változó adatok miatt – eltérőek lehetnek ezek a számok, de egyáltalán nem ritka a több százezer forint tiszta haszon." (index.hu)

Ha azt vesszük, hogy az illegális piac immáron 20% is lehet, akkor a bevételkiesés havi 1,6-1,8 millió forint is lehet trafikonként, a profit pedig már csak 720 ezer forint, kérdés, milyen egyéb költségek jönnek ebből még le és mennyi marad tisztán a tulaj zsebében. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a hiperekben és benzinkutaknál működő trafikok kivételével csak nagyon kevés olyan van, amelyik kitermeli tulajdonosának az elvárt hasznot úgy, hogy az eredeti 40 ezer elárusítóhely helyett már csak kb. 5 ezer működik. Vajon hitte volna bárki is, hogy a két és félszeresére emelt árrés mellett is nehéz lesz majd rentábilisan működtetni egy trafikot? Valószínűleg senki sem gondolta, hogy ennyire gáz eredménnyel jár a dohánypiac állami átszervezése és a rendszer a saját híveiről sem tud normálisan gondoskodni.

Apropó, hiperek. A lobbiharc még nem fejeződött be, a kormány pedig még mindig lebegteti azt a törvénymódosítást, miszerint 2.500 m2 feletti üzletekből és azok közeléből kitiltják a dohányboltokat (ez biztos nagy érvágás lenne annak az érdekcsoportnak, amely az Auchanban nyitott üzleteket), illetve az iskolák mellé települt trafikoknak is költözniük kellene. Ez utóbbi valamelyest érhető, a diákok úgyis a feketepiacon vásárolnak, az viszont kevésbé, az egészségügyi intézmények és óvodák közeli trafikok miért nem osztják ugyanezt a sorsot.

Ez pedig a rendszer üzleti kockázata - amelyet valószínűleg még a legóvatosabb üzleti terv sem tüntetett fel a pályázat során. Gondolhatott valaki józan ésszel arra, hogy a dohányboltok mellett akár 50-100 méterre ott állnak majd a dílerek és tömegével lenyúlják a vevőket? És amennyiben hosszabb távon nem sikerül visszaszorítani a fekete kereskedelmet, még az is előfordulhat, hogy sokan visszaadják a koncessziót, csináljon vele az állam, amit akar, mert ők köszönik szépen, már csődbe mentek, a munkavállalókat elbocsátották, üzletbérletüket adósságok hátrahagyásával felmondták és még a sok-sok muszájból bevállalt megváltozott munkaképességű dolgozó is az utcára került?

És ki az igazi kárvallottja a rendszernek? A költségvetés, tehát az adófizetők.

Először is ki kellett fizetniük az átalakítás költségeit (csak a Nonprofit ZRt 450 millióba került), majd az újraelosztás miatt csődbement cégek kieső adóbevételeit is pótolniuk kell valahonnan:

"A tavaly regisztrált 42 ezer dohánykereskedelemre jogosult kiskereskedelmi egység túlnyomó része, 98 százaléka elvesztette jogosultságát. A becslések szerint a dohányértékesítésből bevételük 30-40 százaléka származott, de a Piac&Profitnak korábban nyilatkozó bolttulajdonos szerint ez az érték a 70 százalékot is elérte. Arra egyelőre még becslések sincsenek, hogy hány bolt lesz kénytelen lehúzni a rolót a bevételkiesések miatt, de a végelszámolási statisztikák beszédes képet mutatnak. Az Opten adatai szerint a kiskereskedelmi egységeknél a 2010-ben mért éves 1480 végelszámolás helyett idén 2500 fölé nőhet a végelszámolások száma. Rosszabb a helyzet, ha a bevételi statisztikákat nézzük: a 42 ezer kisvállalkozás több mint negyven százaléka már 2012-ben is veszteséges, vagy a legjobb esetben is nullszaldós volt. Ezeknek a kisvállalkozásoknak a többsége idén, vagy legkésőbb jövőre lehúzhatja a rolót. Ez több tízezer munkahely megszűnésével és a kiskereskedelmi forgalomból származó bevétel felbecsülhetetlen visszaesésével járhat, óriási lyukat ütve a költségvetésen." (piacesprofit.hu)

Aztán jött a feketepiacos veszteség: két hónap elteltével már 23 milliárddal lett szegényebb a költségvetés, és ha a tendencia folytatódik, a hatalom pedig nem tesz semmit, éves szinten akár 85 milliárdot is beleáldozhatnak az adófizetők a szép új világba. Mert ez a bevétel bizony hiányozni fog valahonnan.

A legnagyobb kérdés azonban az, vajon Varga Mihálynak lesz igaza, és szeptemberben már újra a régi fogyasztással száguld a dohánypiac, vagy az adózott forgalom csökkenése tartós lesz, a feketepiac pedig egyre jobban megerősödik. Mikor érzik majd úgy a felelős hivatalnokok, hogy itt az ideje, tenni kéne valamit? És mennyit kell majd várni az illetékes szervek tényleges és hathatós reagálásához?

Visszakanyarodva a Varga Mihályhoz intézett kérdésekhez:

"Varjú László ezekből az adatokból arra következtetett, hogy az éves adóbevétel kiesés 130-150 milliárd forint lesz, majd ezzel állította szembe a dohánykereskedők - várható - 50 milliárd forintos árrését. "Nem jártunk volna mindannyian jobban, ha azt az évi 50 milliárdot Önök trafiktörvény nélkül, egyenesen a költségvetésből juttatták volna barátaiknak és üzletfeleiknek?" - szólt a képviselő másik kérdése." (delmagyar.hu)

Képek: 2013 ARC kiállítás

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Rezsiharc - talán egy rendszerváltás utáni kormányzat sem próbált még ilyen szinten arra apellálni, hogy az átlagszavazó bizony nem lát tovább az orránál, közgazdasági ismeretei nincsenek és bármilyen demagóg szlogennel meg lehet etetni annak érdekében, hogy elhiggye, bizony következmények nélkül lehet szembeszállni a legelemibb piaci alaptörvényekkel is:

"(...) Magyarország történetében először a Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által benyújtott jövő évi büdzsé egyértelműen a rezsicsökkentés költségvetése. Elmondhatjuk azt, hogy a tavalyi díjakhoz képest már 20 százalékkal csökkent a földgáz, az áram és a távhő ára. A következő fontos tervünk a közműszolgáltató cégek nonprofittá alakítása. Mindezeket annyira fontosnak tartjuk, amennyiben szükséges, akkor hajlandóak vagyunk alaptörvénybe is foglalni ezeket" (Nyitrai Zsolt, fidesz.hu)

Hogyne, ki ne mondaná azt, le az árakkal, vissza nekem a Kádár évek energiaárait? Ki ne akarna sokkal olcsóbban fűteni-világítani, kéményt sepertetni meg vizet inni - ráadásul mindezt úgy, hogy megússza az energiatakarékosság-célú beruházásokat, a legjobb megoldás keresést, a kivitelezőkkel bajlódást? Ki ne vágyna kisebb gázszámlára hőszigetelés nélkül is, és miért is cserélné le az áramzabáló készülékeit energia- és környezetbarátabb típusra?

A  választók egy része valószínűleg beáll a rezsiharcos kormánypárt mögé, aláírja az összes lehetséges aláírandót - ahogy 2,5 millió honfitársunk már meg is tette, és ott csápolnak a rezsicsökkentés tárgyában rendezett lakossági fórumokon is, még többet követelve:

"(...) az elmúlt két hétben 113 rezsicsökkentést támogató lakossági fórumot tartottak országszerte, melyeken miniszterek, államtitkárok és vezető politikusok vettek részt. Politikusaink több mint 25 ezer kilométert tettek meg az elmúlt két hétben, hogy találkozhassanak a választópolgárokkal – jegyezte meg. A Fidesz társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója aláhúzta, volt olyan fórum, melyen 200-an, volt ahol 800-an vettek részt; mindösszesen közel 40 ezer emberrel sikerült újra személyesen találkozni. Ezek az emberek újra hitet tettek a rezsicsökkentés fontossága mellett, hangsúlyozták: a Fidesz és a kormányzat ne térjen le erről az útról, hanem folytassa a rezsidíjak csökkentését " (Nyitrai Zsolt, fidesz.hu)

A választásokig van még egy-két hónap, ha kifúj a rezsicsökkentés, a harcot ki lehet terjeszteni és át lehet váltani az olcsóbb kenyeret és sört akcióra is, valószínűleg ez is hozna még egy-két kósza szavazatot.

"(...) mivel nem lehet a béreket emelni, nem tudnak munkahelyeket teremteni, valamilyen módon mégiscsak érzékeltetni kell az emberekkel, hogy javul a helyzetük. Az ágazatokat, szektorokat sújtó különadók abból az illúzióból táplálkoznak, hogy ott extraprofitok termelődnek. De ezeket a hipotéziseket máig nem támasztják alá konkrét számítások. Egy dolgot azonban látni kell: ez a gazdaságpolitika, ami azzal indult, hogy mindenáron csökkenteni kell az államadósságot, ma oda jutott, hogy éppen annyi adósságunk van, mint 2010-ben. Eközben azonban a 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont „elköltötték”, tehát 3 év alatt ez a kormány is képes volt 10 százalékponttal megnövelni az ország adósságszintjét." (Mellár Tamás, hvg.hu)

Igen ám, de. Az árakat ugyebár lehet egy szintig csökkenteni, utána már nem, legalábbis ha a racionalitás talajáról közelítjük meg a dolgokat (a bevételeknek célszerű fedezni a közműrendszerek működtetéséhez szükséges kiadásokat valamint a karbantartást és a fejlesztést is) - a szolgáltatók elvárt minimumprofitjának és a bespájzolt eredménytartalékok elvonása egy új világ felé vezet, a fejlesztések teljes leállásához, a karbantartási munkálatok minimálisra redukálásához, a már meglévő hálózatok egyre nagyobb mértékű leromlásához, végső soron pedig az elégtelen szolgáltatáshoz. Történelmi példa van bőven, még modellezni sem kell a jövőt.

Az elfojtott infláció azonban mindig megbosszulja magát - ez nem újdonság azoknak, akik a rendszerváltás idején végigélték az ilyen típusú politikából adódó árrobbanást, bár a jótékony felejtés sokakban valószínűleg kitörölte az emlékeket. Ez a korosztály azt is megtanulta, hogyan is működik a fekete piac - mert ugyan ki lehet jelenteni, hogy ezentúl a tűzifa majd a rezsiharcnak megfelelő hatósági áras lesz, de ki lesz az, aki hajlandó lesz annyiért eladni a fáját? A magántermelők biztos nem (az állami erdőgazdaságokat meg majd megtámogatja az állam, ha csődbe mennének), inkább kivárnak áruhiányt generálva vagy bevezetik terméküket a feketepiacra, ahol már nem a hatósági árak fognak dominálni. Így a kormány megnyer egy rezsiháborút, a lakosság pedig megtanulja, nem a kormány, hanem a gaz spekulánsok miatt drága a tüzelő. A fekete gazdaság pedig köszöni, jól lesz - mert olyan bolond nem terem e világon, aki áfás számlát ad a hatósági áras, de nem hatósági árban eladott árujáról.

Szerencsésebb helyzetben vannak a távfűtés-függők. A rezsiharc folytatódik, egyre kevesebbért lesz meleg a lakásban - a szolgáltatók meg házalnak a veszteségeik miatt és kompenzációt követelnek. 

"Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke a lapnak azt mondta: a lakossági szolgáltatásból eredő veszteségek kompenzálása elkerülhetetlen lesz a szektorban, a kompenzációt idén és jövőre is fenn kell tartani, miután az újabb, 11,1 százalékos csökkentés hatással lesz az önkormányzati cégekre is. Az igényelt összeg nagysága egyelőre kérdéses, a szükséges támogatás mértékét az időjárás is erősen befolyásolhatja, illetve településenként és társaságonként is jelentős eltérések mutatkozhatnak. (Az idei első 10 százalékos rezsicsökkentés miatt is veszteségek érték a távhőszolgáltatókat, amiért cserébe a kormány 52 milliárd forintos támogatást ítélt meg nekik.)" (origo.hu)

És ez miért jó? A gázzal, fával meg egyéb módon fűtők adójából is fizeti a kompenzációt a kormány. A távhősök jól járnak (azaz kevesebbet fizetnek), cserébe az összes adófizető kompenzál. Bár a rezsicsökkentés szlogenje nem az, hogy "mindenki megfizeti a harc árát", de a valóság mégis csak ez. És ez az 52 milliárd ugyebár nem is a teljes rezsicsökkentés ellentételezése - még egy-két huszáros árvágás, és fizethetünk további milliárdokat, mint a katonatiszt - és azok is, akik nem is veszik igénybe ezt a típusú szolgáltatást.

Igazságosabb lesz a rendszer, ha az összes közműszolgáltató állami fennhatóság alá kerül - így már a távhős is fogja fizetni a gázos miatti kompenzációt (csak hogy az alulkalkulált bevételek miatt ne menjen csődbe a szolgáltató), ahogy előbb vagy utóbb önteni kell majd a költségvetési forintokat az elektromos, víz- és szennyvízhálózatokba is. És akkor még nem is beszéltünk a feleslegesen alkalmazott sógor-koma-jóbarát béréről meg tanácsadói díjáról, a túlárazott beruházásokról, a drága közbeszerzésekről, a szakmai dilettantizmusról - ezeket is ellentételezni kell majd az adófizetőknek.

A kérdés az, egészen biztos, hogy ez hosszú távon jó megoldás lesz? Vagy csak egyetlen cél van, a jövő tavaszi szavazatmaximalizálás, aztán a jelenlegi kormányunk után a vízözön?

"Nem igaz, hogy megfelelő árszabályozással nem lehetett volna a kellő eredményeket elérni. Mert félreértés ne legyen: ami most rezsicsökkentés címén zajlik, az egy adminisztratív vágás. Szabályozásról akkor lehetne beszélni, ha bizonyos árképleteket, árszabályokat a kormány megalkot, azokat közzéteszi, és ahhoz az érintett cégek alkalmazkodnak. Például meghatározza, hogy a mindenkori infláció szintje alatt 2 vagy 3 százalékponttal lehet csupán a szolgáltatási árakat mozgatni, mert az a kormány elvárása a szektortól, hogy évente legalább 2-3 százalékos szolgáltatásjavulást, hatékonyságnövelést produkáljon. Ehhez lehet alkalmazkodni, ahhoz viszont nem, hogy "akkor vágnak még 11,1 százalékot". Azt látom csak e lépések mögött, hogy a kormány inkább rövid távú megoldásokban gondolkodik." (Mellár Tamás, hvg.hu)

Ha pedig az egész rendszert bebetonozzák az Alaptörvénybe, a választások után pedig a leendő kormánynak nem lesz meg a többsége a rendszer normál mederbe tereléséhez, annak következményeire jobb nem is gondolni. 

"Az látszik, hogy a kormány most két legyet akar leütni egy csapásra. Az egyik „légy”, hogy népszerűséget növel a rezsicsökkentéssel, a másik pedig, hogy a külföldi többségi tulajdonú szolgáltatókat megpróbálja jelenősen visszaszorítani azért, hogy a hazai vállalkozásokat a helyükre tegye. A kormány úgy gondolja, hogy a hazai irányítású cégek gazdálkodása ezzel eredményesebbé válik, és kevesebb profitot visznek ki az országból. Ebbe a képbe illeszthető a bankok megadóztatása, és hogy a takarékszövetkezetek államosításával saját bankot akar magának az állam. Ide sorolhatjuk, hogy az energiacégeknél a lakossági árakat lefelé nyomják, és azt kommunikálják, hogy nem baj, ha veszteségesek lesznek vagy kevesebbet beruháznak. És ha nem tetszik, el lehet menni, majd olcsón államosítják a céget. (...)

"Az nagyjából látszik, hogy ennek az államosító gazdaságpolitikának előbb-utóbb komoly költségvetési vonzatai lesznek. De ez önmagában még nem ad választ az egész problémára. Mert tegyük fel, hogy kivásárolják az összes hírbe hozott céget, és találnak olyan pénzügytechnikai megoldást, amitől az államháztartás és a költségvetés nem áll fejre. De ezzel az egyszeri kiadással nincs minden letudva, és a cégvásárlás önmagában semmire nem jelent garanciát.

Nem látom igazoltnak azt a hipotézist, hogy a magyar gazdaság egésze ma van olyan helyzetben, hogy a külföldi vállalkozások kiszorítása után be tudna lépni ebbe a folyamatba, és az eredményeket ugyanazon a szinten tudja produkálni. Márpedig, ha hazai cégek veszik át az irányítást, adódik a kérdés, hogy a technika-technológia és a szakértelem meglesz-e, és az állam tud-e megfelelő érdekeltségi rendszert kialakítani. Ha nem, akkor egyenes út vezet az alacsonyabb hatékonyságú, és drágább ellátás felé. És ha a költségdrágulás ellenére az állam ragaszkodik ahhoz, hogy a sárga csekken olcsó fogyasztói ár szerepeljen, akkor visszatérünk a szocialista Magyarországon alkalmazott modellhez. Aminek az a következménye, hogy ha a víz, a gáz, az áram meg a távfűtés fogyasztói ára alacsony, akkor azt egyrészt máshol kell megfizetni, másrészt viszont pazarló fogyasztást hoz magával. Ez egyre csökkenő szintű ellátásához vezet; nem hiszem, hogy csak én emlékszem arra az időre, amikor, ha dördült kettőt az ég, azt több órás áramkimaradás követte." (Mellár Tamás, hvg.hu)

Lehet hosszas vitákat folytatni arról, vajon ez a politika hova vezet - a legtöbben azonban egyetértenek Mellár Tamással, irány a szocialista modell. Lehet, hogy eljön még a háromhatvanas kenyér időszaka is? Csak jó hangosan kell ismételgetni, nem a zemberek fizetik meg ...

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

Kampányidőszak, minden párt a nyugdíjasok kedvét keresi - no nem azért, mert a politikusoknak eszébe jut, egyszer majd ők is lesznek öregek meg elesettek, esetleg alapvetően szolidáris hajlamúak, hanem azért, mert a szavazófülkékben egy nyugdíjas szavazata pont ugyanannyit ér, mint egy aktív keresőé. És miután sok választópolgár egy tál lencséért is megvehető, miért ne próbálkoznának be a pártok egy újabb fülkeforradalom reményében? 

Vannak olyan ígéretek, amelyek kifejezetten és látványosan drágák: infláció feletti nyugdíjemelés, 13. havi nyugdíj, utazási és üdülési kedvezmények, ingyen gyógyszer, stb.

Vannak olyan ígéretek, amelyek elsőre nem tűnnek drágának, mint például a multikra erőszakolt rezsicsökkentés - ha azonban állami-önkormányzati tulajdonba kerülnek és nonprofittá avanzsálnak a cégek, bizony az adófizetőknek kell a zsebükbe nyúlni, hogy kifizessék az árlenyomás miatti hiányt (lásd Kádár-korszak mesterségesen alacsonyan tartott árai). Amíg azonban az átlagválasztó nem lát tovább az orránál, és nem ismeri fel a várható következményeket valamint azok pénzügyi vonzatát, ez is kifejezetten hálás kampánytémának látszik. 

Aztán vannak azok az ötletek, amelyek a pártoknak semmibe sem kerülnek, ám megfelelő kivitelezés esetén igen erős szimpátiát kelthetnek az ötletgazda irányába. Ezek közé tartozik Schmuck Andor és pártjának "szépkorúbarát" élelmiszerboltja:

"A Nyugdíjasok Világnapján nyílik meg a XIII. kerületben az első "szépkorúbarát" élemiszerbolt, amely különféle kedvezményeket kínál majd a nyugdíjasoknak. A kezdeményezést az ország több üzletére is ki akarják terjeszteni." (hvg.hu)

Az ötlet igen jó: végre egy üzlet, ahol plusz szemüvegek nélkül is elolvasható, mit is veszünk valójában, és a Télapu c. film legendássá vált titkos záradéka sem jut közben az eszünkbe. Az sem árt, ha olyan helyen vannak az áruk, ahol a mélynövésűek által is elérhetőek - mert a papírdobozos müzlit még egyszerű bottal-esernyővel lekalamolni a felső polcról, de meggybefőtt esetén már kicsit neccesebb a dolog, ünnepek táján a kétkilós liszt meg akár agyon is ütheti a kedves vásárlót. A mikrobetűkkel kötelezően kiírt egységárak is borzolhatják a kedélyeket, ahogy az is, hogy a kis húzós bevásárlókocsival (banyatankkal) vagy járókerettel nincs elég hely ráfordulni a sorokra. 

Innen már csak egy macskaugrás, hogy kormányunknak is felcsillanjon a szeme: hoppá, végre egy olyan szavazatmaximáló ötlet, amely egy nap alatt rendeletbe iktatható, két nap alatt kikényszeríthető, egy hét után pedig már büntetni is lehet, ha nem lesz minden élelmiszerbolt "szépkorúbarát".  A know-how-ért nem is kell messzire menni - bármelyik minisztériumi aktatologató ki tud menni a helyszínre, és tanulmányozhatja a rendszert. Oké, biztosan jobban örülnek, ha a skandináv országokba mehetne tanulmányútra legalább egy hónapra e célból, de az idő sürget, most legyen elég Angyalföld.

Gondoljuk végig, hogyan is valósítaná meg kormányunk expressz-sebességgel a "szépkorúbarát" projektet:

• mikorra lenne kötelező minden egyes élelmiszer üzletnek, hogy teljesen akadálymentes legyen?

• vajon paragrafusba szedve előírnák, hogy 160 cm felett csak olyan árucikkek legyenek elhelyezhetőek, amelyek tuti nem kellenek sem az időseknek sem a velük érkező unokáiknak? 

• kellene a Picúroknak meg Buksiknak kutyapóráz-karika a bejáratnál (ha már a dohányboltoknál elfelejtették ugyanezt előírni a gyerekeknek), itatótállal és nyáron árnyékkal?

• kötelező lenne kialakítani a bejáratoknál olyan, az évszaknak megfelelően fűtött-hűtött és nem huzatos helyet, ahol az épp aktuális kormányzati/kormánypárti aláírásgyűjtő helyet foglalhatna?

• milyen kötelező akciókat írnának elő annak érdekében hogy még több méz legyen a madzagon - lehetőleg olyat, aminek költségét a kereskedők meg a termelők állnák?

• vajon ki kellene tenni minden egyes közértre, hogy mindez a kormány ajándéka legkedvesebb szavazóinak, lehetőleg kormányközeli cég által gyártott, lehetetlen méretű és színű tábla formájában?

• elő lenne írva, hogy milyen háttérzene szóljon (nóta? hatvanas évek slágerei?), milyen árfekvésű termékek legyenek a polcon (nehogy rosszul érezze magát a szépkorú, neki mire nem telik) és az árucikkek hány százalékának kell kötelezően nemzeti színű csomagolásban lennie, ezzel is erősítve a patriotizmust?

Az egyentábla egyben arra is figyelmeztetné a sietősebbeket, bizony mindenki megöregszik egyszer és idővel még a leghiperaktívabb fiatal is komótos öregúrrá válhat.

És mi a gond ezzel? Hogy politikusainkat csak a legritkább esetben vezeti a tisztelet, a megbecsülés vagy akár csak a szociális érzék - az ő belső iránytűjük a négyévenkénti szavazatmaximalizálás. Ha nem így lenne, nem állna ott az egészségügy, ahol ma és a gyógyszerírási-kiváltási-támogatási szabályok sem változnának kiszámíthatatlanul akár évente többször is. Mert az erkölcstanba beiktatott "idősek tisztelete" ugyan ingyen van, de édeskevés ...

Hangsúlyozni kell, a "szépkorúbarát" ötlet maga igen jó - és nemcsak a szépkorúak örülnének a nagyobb betűknek, tágasabb térnek, hanem valószínűleg mindazok, akiknek olvasáshoz már szemüveg kell vagy gyerekkel -babakocsival érkeznek az üzletbe. A csak nyugdíjasoknak szóló akciók már nem biztos, hogy széles körben egyetértést keltenének, hiszen aki épp közmunkásként vagy munkanélküliként tengeti az életét, valószínűleg nem értené meg, miért is szükséges a nyugdíjasok pozitív diszkriminációja.

Verheti a fejét a falba a kormánypárt ötlet-felelőse, nem nekik jutott eszükbe - pedig még jó kis uniós pályázatot is kiírhattak volna a témában, milliárdokat költhettek volna a megvalósításra. Mert ugyebár társadalmunk öregszik, és az aktív adófizetőkkel ellentétben a szépkorúak azok, akik egyre nagyobb arányban képviselik magukat a társadalmunkban, akik itthon maradnak, és akik folyamatosan rá vannak utalva a kormány kegyeire. És ez mostanában ugyebár ilyen kegyosztó időszak ...

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!