2012.04.16. 12:43
Hova jutunk, ha nem onnan indulunk, ahol vagyunk?
Hol állunk? És merre megyünk? Tényleg ott állunk, ahol mondják és tényleg arra megyünk, amerre mondják? És ha egyszer valaki venné a bátorságot és egy varázsütéssel megszüntetnél az összes költségvetési kozmetikázást az elmúlt 20 évre visszamenőleg, hol állnák valójában?
A Matolcsy-minisztérium rohammunkában próbálja feltérképezni, milyen hatással lesz a leendő költségvetési megszorítások kapcsán kiszivárogtatott sárgacsekk-adó a gazdasági folyamatokra, és hogyan kell megalkotni a szabályokat ahhoz, hogy minél kevesebb szereplő tudjuk kibújni az új, csodaszernek vélt adóteher alól. Igaz, eközben az EU frászt kap unorthodoxiánktól és legkevésbé sem EU-konform ötleteinktől, de ez legyen az ő gondjuk, ha már minket láthatólag nem érdekel semmilyen közösségi adójogharmonizáció.
A legnagyobb kérdés azonban az, tudja-e egyáltalán valaki ebben az országban, jelenleg milyen helyzetben van a költségvetés és hány olyan költségvetési kozmetikázási trükk történt az elmúlt időszakban, amely a következő években visszaüthet. Ha a minisztériumban fiktív költségvetéshez, illetve az eddigi kozmetikázott lefaragási "eredményekhez" igazítják az újabb kiigazításokat, nem biztos, hogy az eredmény az lesz, amit szeretnének. Sőt.
Egy közelmúltban megjelent IMF-tanulmány bemutatja, milyen eszközökhöz nyúlnak a kormányok, hogy minél jobb színben tüntessék fel magukat - vagyis intézkedéseikkel hogyan javítják úgy a büdzsé egyenlegét, hogy eközben tényleges javulás nem történik. Mit is jelent ez a gyakorlatban? A kozmetikázás látszólag csökkenti az adott év hiányát, ám ezt a hiányt átlapátolják a következő évekre - tehát amit tesznek, az a későbbi években előre prognosztizálható kedvezőtlen hatást gyakorol a költségvetésre.
Négy csoportba sorolhatók a trükkök:
1. Rejtett eladósodás
A rejtett hitelfelvétel növeli az adott év bevételeit, de a későbbiekben növeli a kiadásokat is. Ez történik akkor is, amikor az állami cégek nyugdíjprogramjainak átvételével csökkentik a költségvetés hiányát, a jövőbeli nyugdíjkifizetések viszont nem jelentkeznek azonnali kötelezettségként. A manyup-einstand nagyszerű példája ennek (ráadásul nem állami vállalati, hanem nemzetgazdasági szinten): a múlt évben költségvetési hiányt csökkentett, később viszont jelentős többletterhet jelent majd a nyugdíjak kifizetése. Ráadásul a hirtelen közel 3.000 milliárdos bevétel elfedett olyan tételeket, mint MÁV tartozás-átvállalás, PPP konstrukciók kivásárlása, MOL-részvénycsomag visszavásárlása, stb., ezáltal végképp átláthatatlan helyzetet idézve elő. Brüsszel e tárgyban magyarázatot is kért, így a kormány az elmúlt napokban több tájékoztató anyag kidolgozására is kényszerült.
2. Befektetés feltörése
A privatizációból, azaz állami tulajdon eladásából származó bevétel csökkenti a költségvetés hiányát, ám ha emiatt a kormány a jövőbeli osztalékfizetésektől (egyéb bevételektől) elesik, akkor a tényleges haszon sokkal kisebb is lehet a valóságban. Az európai költségvetési szabályok szerint a pénzügyi eszköz (így például egy állami vállalat részvényeinek) értékesítése nem csökkenti a deficitet, míg a nem pénzügyi eszközök eladása igen.
Természetesen a nem pénzügyi eszközök eladásánál szempont lehet például az adott ingatlan magas fenntartási költsége is, így elképzelhető, hogy a "befektetés feltörése" hosszabb távon is pozitív egyenleggel jár. Ha azonban prosperáló befektetéstől szabadul meg a költségvetés, abban az esetben a pillanatnyi előny miatt hosszabb távon jelentős bevételről mond le az állam, a választási kampányban pedig adu lehet a "felelőtlen" gazdasági döntés ellenfél orra alá dörgölése.
3. Elhalasztott kiadás
Az elhalasztott kiadások tipikus esete egy adott eszköz lízingelése a tényleges megvásárlás helyett és az oly népszerű PPP-programok is ide sorolhatóak. A magánszektor bevonása a közszolgáltatásokba pénzügyi előnyökkel járhat, ez azonban az esetek többségében csak látszólagos. Az államnak az ilyen konstrukciókban nem kell saját kiadásként elszámolnia a beruházással kapcsolatos kiadásokat, bár az valójában az adóssághoz hasonló kötelezettség felhalmozása, miközben a későbbi bevétel (nyereség) a választott konstrukció miatt jelentősen alacsonyabb lehet az eredetileg reméltnél.
Az ilyen konstrukciók hihetetlen bonyolultakká válhatnak és hosszadalmas viták során az eredetileg szándékolt beruházás pénzügyi vonzata a többszörösére is duzzadhat (lásd pl. a CET), a szálak kibogozása pedig szinte teljesen reménytelen.
4. Elhalasztott beruházás
Ha a kormány új infrastrukturális beruházást akar megvalósítani, néha koncesszió keretében valósítja azt meg. Ebben az esetben az állam a magánszektorbeli céggel hosszú távú szerződést köt, de a cég a beruházás kivitelezéséért a bevételeket nem a kormánytól, hanem a szolgáltatást igénybevevőktől kapja. A költségvetésre ez a megoldás olyan hatást gyakorol, hogy az adott években nem keletkezik kiadás, azonban a későbbiekben bevételektől esik el az állam (mivel azt a magáncég kapja meg). A megéri-e téma itt is gyakran kérdés, különösen az autópályák esetében eredményez egy-egy kormányváltás nagy vitát (és a későbbiekben hosszú éveket igénybe vevő pereket).
+1. kormányzati szektor méretének csökkentése
A fenti mátrixba nem tartozó, de szintén általános lehetőség a kormányzati szektor méretének csökkentése, azaz a "költségvetésen kívüli tételek" esete. Ez akkor történik, ha egy olyan állami szereplőnél jelentkezik a kiadás, amely az elszámolási szabályok szerint nem képezi az állam részét. Ha például egy adott beruházás sikertelennek bizonyul, akkor az a későbbiekben veszteségként jelentkezhet az állam számára (a későbbi osztalék kifizetések alacsony szintje vagy elmaradása, esetleg az eredeti szándéknál nagyobb későbbi állami támogatás formájában). Ezekben az esetekben nem tudni, hogy a költségek mikor jelentkeznek valójában, az állam pedig a gyakorlatban kvázi állami, önkormányzati szervekre terheli a felelősséget és ezzel a "költségvetésen kívül" tartja a keletkező kötelezettségeket. A kormány számára külön előny, ha az ilyen beruházást a számvevőszék ellenőrzésén kívülre is tudja juttatni.
A probléma nagyságrendjére jellemző, hogy a kozmetikázás mértéke Görögországban például meghaladta a GDP 2%-át, míg Olaszországban, Portugáliában és Svédországban 0,5% körül mozgott, hazánkra vonatkozó adatot a tanulmány nem tett közzé. 2009-ben pedig az akkor még ellenzékben lévő Fidesz gyűjtötte össze a legnagyobb trükköket (a 2010-es parlamenti választásokra készülve). Természetesen kormányra kerülve már a ők sem voltak szégyenlősek a kozmetikázás területén, lásd például a manyup-einstand és a kórházaknak juttatott plusz források, szerződések megkötésének halasztása, ügyek tartozás elismerés helyett perre vitele.
Az eredeti tanulmány itt érhető el:
Timothy C. Irwin (2012), "Accounting Devices and Fiscal Illusions", IMF Staff Discussion Note
Csatlakozz és kövess minket a Facebookon!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kajagugu 2012.04.16. 14:10:42
Nyakig a sz..ban és pont kezd kicsuszni a lábunk alól az altalaj..
Kopi3.14 2012.04.16. 15:06:54
Ébresztő magyar, elég volt, ne tűrd a diktatúrát! 2012.04.16. 15:24:31
Miért vennél állampapírt, államkötvényt?
Ez a banda mindent megtehet, mi a garancia a pénzedre, hogy nem veszik el ha úgy tartja a kedvük?
Készülj a májusi tüntetésekre, itt az idő mert ez az ország többet érdemel!
ORBÁN BANDA TAKARODJ!
A Schmitt, Simliska,Káder János, gyanús Orbán kölcsön ügyekkel végleg betelt a pohár, teljes orbánifideszes bukta.
AZONNAL ÚJ VÁLASZTÁSOKAT mert nem hülye a magyar!
szvsz 2012.04.16. 15:55:39
NIL7 2012.04.16. 16:44:48
nu pagagyí 2012.04.16. 16:47:16
nu pagagyí 2012.04.16. 16:51:59
Netuddki. 2012.04.16. 17:03:26
Tévedés! Sokkal butábbak. Sőt még a látszatra sem adnak.
"AZONNAL ÚJ VÁLASZTÁSOKAT mert nem hülye a magyar!"
Aztán kik közül választanál? :(
Zabalint (törölt) · http://sznobizmus.blog.hu 2012.04.16. 17:20:34
sörtelen 2012.04.16. 19:40:10
Jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkezhet az a PrivátPartner, aki befektet egy költségvetési szerv bérleti díjából megtéríteni kívánt üzletbe.
A költségvetési éven túlnyúló kötelezettségvállalás enyhén rizikós, a kormánygarancia nemhogy 20 évig nem az, de 20 napig sem szép hazánkban.