2012.03.23. 16:18
Kötelező hinnem?
Egy megrögzött ateista blog-olvasó juttatott el kérdéseket az Államhit, akár akarod, akár nem poszthoz:
"Ateistaként sokat gondolkodtam már az alábbi kérdéseken, kérem, ha valaki meg tudja válaszolni őket, tegye meg számomra:
- Az Alaptörvényünk biztosítja számomra a vallásszabadságot, mint emberi jogot. Érdeklődöm, akkor miért kell színt vallanom nekem és gyermekeimnek az iskolában, járunk-e hittanra, ha igen, hova? Ki jut hozzá ezekhez a listákhoz és mire használja? Fog érni hátrány világnézetem miatt? Számíthatok rá, hogy bekérik a keresztlevelemet, egyházi esküvőt tanúsító papíromat? És ki fogja nézegetni a gyermekeim bizonyítványát, hittanra járt vagy erkölcstanra? És éri vajon valamilyen hátrány, ha nem az egyiket, hanem a másikat választja?
Miért kell a gyermekemnek a lelkére kötnöm, bárki is a felekezeti hovatartozása iránt érdeklődik, hivatkozzon az Alaptörvényre és alapvető emberi jogaira és tagadja meg a választ? Vagy őszinte szemeket meresztve mondjon valami nagy blődséget, például jedi-hívő?
- Kérdem, ha kiderül a kormányzat számára, hogy ateista vagyok én és a családom, akkor már rendszerellenesek is vagyunk? 30 évvel ezelőtt az hallgatott mélyen meggyőződéséről, aki vallásos volt. Ma ugyanezt annak kell, aki ateista. Régen úttörő, ma cserkészmozgalom. A vallás ma divat, vagy a kormány szerint kötelező tartozéka az életemnek? És ha nem térek meg, másodrendű állampolgárnak leszek nyilvánítva?
Miért kell egyházi ünnepek során a közszolgálati tévében vallási tárgyú műsorokat néznem? Ráadásul főműsoridőben, katolikus, református és evangélikus verzióban?
- Miért kell ateistaként többlet-finanszíroznom az egyházi iskolákat? Ezt miért nem azok teszik, akik extra-szolgáltatást kapnak ezekben az intézményekben?
- Miért kell ateistaként finanszíroznom az egyházi tulajdonú épületek felújítását?
- Ha megtankolom a kocsimat, fogyasztási adót fizetek. Ha degeszre tömöm magam édességgel, chipsadóval járulok a közös kasszához. Aki az egyházi szolgáltatás igénybe veszi, miért nem fizet érte adót? Ő, aki használja? És miért terhelik rám az ő életvezetési szükségleteinek (hobbijának) költségét?
- Az egyházakról szóló törvény alapján esélytelen, hogy a parlament elismerjen például egy ateista szektát, tehát az 1%-omat sem utalhatom nekik tovább. Miért ez a megkülönböztetés?
- Miért kell finanszíroznom azt, akinek szüksége van az egyházra, mint szolgáltatásra? Ha nekem lelki bánatom van, elmegyek egy pszichológushoz, kifizetem a számlát, kitárom a lelkem és megoldást keresek. És mindezért kifizetem a számlát. De miért kell támogatnom azokat, akik ugyanezt az egyházközösségükben teszik és lelki vezetőjük vallásuk képviselője? Mennyivel másabb egy gyónás, mint a pszichológus vagy önsegítő kör, ha leszámítjuk a díszleteket és a szankciókkal fenyegetés nagyságrendjét?
- miért nem számít függőségnek a közvélekedés alapján a túlzott vallási buzgalom, a hit erőszakos terjesztésére való folyamatos késztetés?
az adófizetők pénzéből miért kell olyan minisztereket tartani, akik hivatalos beszédeikben nem világnézet-semlegesen viselkednek, és a vallást az állami oktatás szerves részévé kívánják tenni? Akkor most nekem tudomásul kell vennem, hogy ezennel vége az állam és az egyház hivatalos szétválasztásának?
- Az oktatási tárca meg tesz majd mindent azért, hogy ne történjenek az iskolák falai között olyan események, amelyektől időnként hangos a sajtó? Ki fogják vizsgálni a pedofília-gyanús ügyeket, vagy szőnyeg alá söprik, mint megannyi, múltban történt eset során?
- ha a vallás szerves része lesz a hétköznapjainknak, akkor a vallásos honfitársaim ugyanolyan toleránsak lesznek velem szemben, mint én voltam eddig velük? Eddigi tapasztalataim alapján nagyon kevés vallásos ember érti meg, hogy másképp is lehet látni a világot, és nemcsak az ő Isten az egyetlen igaz Isten, az egyetlen igaz út.
- a vallás egy igen jövedelmező, multinacionális vállalkozás. Erről mikor fog bárki is őszintén beszélni? Miért csak az amerikai filmekben tűnnek fel a piaci alapon működő prédikátorok? Mikor vallja be bárki is, hogy a hittan valójában egyházi marketing?
- A mai kisiskolások a jövő vallásos piacának fogyasztói, az ő gyermekeik pedig további fogyasztók. Miért az adófizetők pénzéből kell ezt a egyházi marketingtevékenységet finanszírozni?
Az a kérés irreális, hogy a pszichológusok, a pszichiáterek, a coach-ok is ingyenesek legyenek, valamint az önsegélyező körök is részesülhessenek a személyi jövedelemadó 1%-ában, és kaphassanak extra állami támogatást, ha igényelnek?"
Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: A zátlagember krumplija 2012.04.07. 11:27:41
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.04.07. 11:16:21
"Mennyivel másabb egy gyónás, mint a pszichológus?"
Tapasztalatból beszélek: sokkal. A különbséget egy pszichológiai iskola, a tranzakcióanalízis egyik fogalma, az ún. OK-keret segítségével lehet megvilágítani.
Az OK-keret egy modell, amely azt írja le, hogy minden ember élete minden pillanatában bizonyos meghatározott attitűddel bír önmaga, ill. a másik ember/a világ felé. Ez az attitűd alapvetően kétféle lehet, amit egyszerűen így nevezünk: "OK" vagy "nem OK". Az OK-ság nem azt jelenti, hogy "tökéletes, hibátlan, szimpatikus", hanem azt, hogy "az operációs rendszer alapvetően nincs elkúrva", tehát a világban való léte eredendően rendben van - még akkor is, ha a járulékok (bizonyos viselkedési minták, betegségek stb.) szintjén komoly gáz van.
Az OK-keret ennek alapján négy lehetséges életpozíciót ír le:
1. "Én OK vagyok, te is OK vagy." Röviden: OK++. Ez az egészségesség pozíciója, amelynek a mottója: "Boldogulni vele."
2. "Én nem vagyok OK, te OK vagy." Röviden: OK-+. Ez a depresszív pozíció, amelynek a mottója: "Elmenekülni előle."
3. "Én nem vagyok OK, te sem vagy OK." Röviden: OK--. Ez a reménytelenség pozíciója, amelynek a mottója: "Sehová sem jutni."
4. "Én OK vagyok, te nem vagy OK." Röviden: OK+-. Ez a paranoid pozíció, amelynek a mottója: "Megszabadulni tőle."
Na már most: a gyónás kiindulópontja az, hogy a gyónó bűnösnek tudja magát. Nem "hibásnak", hanem olyannak, akinek aktuálisan a teljes lénye egzisztenciálisan van elbaszva. Ezért segítséget kér Istentől, ill. az (elvileg) ő képviseletében funkcionáló paptól, aki - hite szerint - alkalmas arra, hogy az elbaszottságot helyrebillentse. A gyónó életpozíciója tehát OK-+.
A papnak - személyes beállítottságától függetlenül, szerepéből adódóan - ezt a pozíciót el kell fogadnia: csak így működhet a folyamat. A pap tehát OK+- pozícióban fogadja a gyónót.
A folyamat végére - mindkettejük hite szerint - az elbaszott állapot helyreáll: a pap szavai eredményeképpen az elbaszott állapot megjavul, a gyónó bűne eltánik. Mindketten OK++ pozícióba kerülnek - annak ellenére, hogy a gyónó részéről kiforrott, átdolgozott személyiségváltozás nem történt, ennyi idő alatt nem is történhetett. Ígéret van, hogy "a bűnre vezető alkalmat elkerülöm", de új fedezet bevonása nem történt meg.
A pszichoterápiánál más a helyzet. A segítséget kérő kliens jó eséllyel ugyancsak OK-+ pozícióban keresi fel a terapeutát. A terapeuta azonban ezt a relációt elutasítja, és a klienst igenis OK-nak tartja. Tehát a kommunikációja végig, folyamatosan arra épül, hogy mindketten OK++ pozícióban vannak.
A kliensnek pedig nem az a dolga, hogy ezt - a terapeuta tekintélyének engedve - elhiggye, hanem éppen hogy új fedezetek bevonása történik. Szemben a gyónással, ami egyszeri alkalom (ahogy a megelőző száz és az azt követő száz esetben is egyenként egyszeri alkalmakról van szó), a pszichoterápia folyamat, amelyben a terapeuta és a kliens a közösen definiált cél elérése érdekében egyaránt kötelezettségeket vállal.
Az eredmény pedig - siekeres munka esetén - a személyiség valódi megváltozása. Nem azért, mert a terapeuta ügyesen bűvészkedett, hanem mert a kliens képessé vált hozzáférni azon erőforrásaihoz, amelyek eddig valamiért el voltak torlaszolva előle.
A folyamat végén (legyen szó néhány hétről vagy néhány évről) valóban mindketten OK++ pozícióban vannak. Ennek alapja azonban nem a szerepben való hit (mint a gyónás esetén), hanem a befektetett munka megtapasztalt eredménye.
Bővebben a témában:
sorskonyvnelkul.blog.hu/2011/07/01/a_zatlagember_krumplija