Orbán Viktor szerint "politikailag" nem végeztek jó munkát az oktatási rendszer átalakításával kapcsolatban, mivel nem tudták érthetően elmagyarázni annak célját. Véleménye szerint jelenleg több ezer olyan diplomás fiatal van, akinek olyan papír van a kezében, ami valójában nem ér semmit, és ez az, ami csalódáshoz meg külföldre elvándorláshoz vezetett, ez pedig rossz társadalmi folyamatokat eredményezett. Az új rendszert azért kell minél előbb bevezetni, hogy a felsőoktatásból ne kerüljenek ki újabb csalódott évfolyamok.

Kérdés, vajon tényleg félmillió "rossz papírokkal" rendelkező diplomás van hazánkban? A kormányzat szerint igen, hiszen a legutóbbi felmérések alapján ennyien kívánják elhagyni az országot. Ha a miniszterelnök szerint csakis a felsőoktatás felesleges (büfé-ruhatáras) szakai tehetnek az elvándorlásról, valószínűleg nem csoda, hogy semmilyen épkézláb megoldás sem születik az elvándorlás kérdésének megoldására. Ha ugyanis rossz a kiindulási alapunk, nagyon kis eséllyel érhetünk el helyes eredményt, a mai nyilatkozat alapján tehát nem érdemes várnunk a csodára.

Ráadásul a miniszterelnök úgy érzi, a felsőoktatás átalakításához megfelelő demokratikus felhatalmazással rendelkeznek, hiszen egy korábbi nemzeti konzultáción a válaszolók jelentős arányban támogatták a kormány elképzeléseit. Más kérdés, hogy 2008-ban még a Fidesz volt az, aki a legvehemensebben ellenezte a tandíjat és a lakosság is kinyilvánította a tandíjjal kapcsolatos nemtetszését a szociális népszavazáson.

Hogy négy év alatt hogyan változhatott meg gyökeresen a szavazók véleménye, erről konkrét, számadatokkal alátámasztott ismereteink nincsenek (nem volt újabb népszavazás), de tandíjkérdésben a Hoffmann Rózsa-féle "ez nem tandíj, hanem önköltség" álláspont az új rendszer alappillére lett. Az, hogy a tandíj önköltség-alapú-e, komoly pénzügyi és számviteli vita alapja lehet, de kétséges, hogy bármelyik mai magyar felsőoktatási intézménynek lenne arról információja, pontosan x számú elsőéves geológus hallgató esetén mennyi egy geológus-diploma önköltsége feltételezve, hogy a lemorzsolódás évente 10%, a szükséges infrastruktúra (előadóterem, tanár, tanársegéd, labor, stb.) viszont változatlan. Bárhogy is nevezzük tehát azt, mit szemeszterenként fizetni kell, az biztos, hogy nem az önköltséghez, hanem a tandíjhoz áll a legközelebb.

Orbán Viktor mai kijelentése még zavarosabbá teszi a fogalmak közti kiigazodást:

"A tandíjnak ellensége vagyok, és az is maradok"

A miniszterelnökünk szerint tandíj helyett diákhitellel (egy hosszú lejáratú kölcsönnel) biztosítja a kormány, hogy a szegényebbek is finanszírozni tudják a tanulmányaikat. Tehát: fizetni kell, igaz, nem tandíjnak hívják, mert azt Orbán Viktor nem helyesli (konkrétan ellensége), a kiváltására pedig igénybe lehet venni a diákhitelt és akár harminc évig is lehet visszafizetni, ezáltal a szegények is tudják finanszírozni majd a tanulásukat.

A szerdai kormányülésen napirendi téma lesz, a ma esti felvételi ponthatárok nyilvánosságra hozása után hova hányan jelentkeztek - és amelyik intézményt kerülik a diákok, azt nem fogják a jövőben támogatni. Szerdára már előterjesztés is lesz, mivel a miniszterelnök szerint nem szabad halogatni a felsőoktatás reformját. 

"mi nem abban vagyunk érdekeltek, hogy bizonyos intézmények működjenek, hanem abban, hogy a diákoknak befolyásuk legyen (...) arra, melyik főiskola, egyetem jó és melyik nem, melyik maradjon talpon és melyik nem". (Orbán Viktor, 2012. 07. 24.)

A kormány által elképzelt finanszírozás azonban több sebből is vérzik - a felsőoktatás kiszámíthatóságát, a diákok sok éven át tartó felkészülését múló divatnak alávetni nagy felelőtlenség. Kicsi ország vagyunk ahhoz, hogy nem túl népszerű, de alapjaiban szükséges szakok szűnjenek meg "méretgazdaságosság" és a rövidtávú költségvetési szemlélet miatt (nagyobb országokban könnyebben tudnak specializálódni az intézmények). Vagy visszatérünk a régi, jól bevált KGST-munkamegosztáshoz, amikor egyes szakokat pl. csak a Szovjetunióban lehetett elvégezni? Elképzelhető, hogy aki ritka, de szükséges végzettséget kíván szerezni, az már eleve csak külföldi felsőoktatási intézményben gondolkodhat majd?

Kérdés az is, hogyan tudnak majd kalkulálni az intézmények - felvesznek 100 elsőévest, de ha 90 alá csökken másodévre a számuk, akkor már csődbe mehet az intézmény? Vajon milyen kihatással lesz ez a tanítás színvonalára a hallgatók mindenáron megtartásának szorító szüksége? És vajon mi lesz a sorsa a megszűnő szakok miatt nem használatos tantermeknek? Tanárt el lehet küldeni, de ingatlant kisebbre varázsolni már nehezebb, a 60-70%-os kihasználtság pedig már szintén csődközeli állapotot eredményezhet akár hónapok alatt is. Nem véletlen, hogy a rektorok szakmailag elhibázottnak tekintik az előkészítés nélküli átalakítást - az ő fejük főhet majd, mit kezdenek mindazzal, amit a kormány a nyakukba önt.

Egyelőre egy biztos - aki ellenzi Orbán Viktor elképzeléseit bármilyen szakmai megfontolásból, az sötétben bujkáló ellenforradalmár. És akinek nem tetszik a rendszer, mehet, ahova akar. Ötszázezren már döntöttek.