véleménynyilvánítási szabadság6 (1).pngMiért van az, hogy az oktatási kormányzatunk nem tud mit kezdeni azokkal, akik nem illeszkednek be a nagy tömegbe, akiknek másképp működik az agya, mint a 90%-é? A kérdés sokkal összetettebb, mint gondolnánk, kihatása pedig felbecsülhetetlen.

Ehhez kapcsolódik a következő kérdés is, az idén szeptemberben miért omlott össze az ilyen gyerekek ellátása, direkt vagy véletlenül? A gyerekek kerültek fekete listára vagy a szakmai inkompetencia tobzódik immáron megállíthatatlanul?

"(...) az első szülőin mondták meg, hogy az iskolában megszűnt a logopédia és a fejlesztő foglalkozások. Mivel a logopédiai fejlesztésére továbbra is nagy szüksége van, ezt magánúton oldottuk meg. Egy foglalkozás többe kerül, mint a havi családi pótlék összege, ráadásul rá kell szánni a délutánt, amit a másodikos kisfiam érthetően szívesebben töltene szabad játékkal – tavaly mindez megvolt iskolaidőben – csak a gyakorlás maradt otthonra. A többi fejlesztést nem is tudom neki megoldani – ezek jobb híján kimaradnak." (egy anyuka, 444.hu)

Vannak olyan gyerekek, akiknek csak "simán" logopédusra van szükségük és vannak olyanok, akik a szakértőktől SNI-s besorolást kapnak, előírva számukra a kötelező logopédust és fejlesztő pedagógust.

Igen erős szűk látókörőségre utalna azonban az, ha az SNI-s (speciális nevelésű igényű), tanulási zavaros gyerekeket egy az egyben az értelmi fogyatékosok közé sorolná a jelenlegi oktatási politika, ellátásukat pedig megszüntetné közölve, ők erre érdemtelenek. Különösen igaz ez a diszesekre, akik végképp kiszorulhatnak a speciális fejlesztésből.

"A tanáraim szerint valami nincs rendben velem…apám is ostobának vélt és magam is csaknem elhittem magamról, hogy buta vagyok." (Thomas Edison)

Amennyiben nem véletlenül, hanem direkt mondott le ezekről a gyerekekről a kormányzatunk, akkor egy újabb terület tér vissza lassan a sötét középkorba, abba az időbe, amikor ezek a "tanulási zavarok" még ismeretlenek voltak. Mára már kiderült, a diszlexia, a diszgráfia és a diszkalkulia nem betegség (pláne nem értelmi fogyatékosság), hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás, tehát általában az információfeldolgozás egy más formája - egy olyan más formája, amelyre valószínűleg az evolúció folyamán szüksége volt az emberi közösségeknek a túléléshez. És ez sokkal régebbi dolog, mint az olvasás, az írás vagy épp a számolás követelménye. Bár az is lehet, hogy az oktatási kormányzat még XVI. Károly Gusztáv svéd királyt is kisegítő iskolába küldte volna tanulási nehézségei (diszei) miatt.

"Én magam is egyike voltam azoknak a „rejtélyes gyerekeknek—diszlexiás…és máig nehézségeim vannak az olvasással. Fogadd el, hogy nem vagy tökéletes. És ne légy hajlandó sajnálni magad. Vedd úgy, mint egy komoly feladatot és soha ne add fel! " (Nelson Rockefeller)

Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak (igaz, ez az, ami nem illik bele a kormány által elképzelt egyenrendszerbe), a diszesek egy része egyes területeken az átlagnál sokkal tehetségesebbek - még akkor is, ha fejlesztőpedagógusok segítenek a tanulási problémáik leküzdésében-kezelésében.

 

De kik is ők, akiket az épp színvonalemelős-egységesítős-államosítós köznevelés a partvonalra küld? Hogy jobban megértsük a jelenlegi oktatási kormányzat  diszes Taigetoszának elhibázottságát, nézzük meg, milyen híres diszesek vannak - na nem itthon, mert itthon ugyebár a rossz helyesírás szégyen (még ha ex-köztársasági elnökről is van szó), és a "hülye voltam a matekhoz" sem nyerő a bemutatkozáskor.

 

A leginkább ismert diszes jelenség a diszlexia (intelligenciaszinttől független olvasási gyengeség):

"A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképesség-zavar. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat a betűk, szavak és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni.  A diszlexiások a hagyományos tanítási módszerekkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni. A speciális fejlesztést logopédus végzi." (weborvos.hu)

Ronald D. Davis "The gift of dyslexia" (1994) c. könyve igen részletesen foglalkozik a témával.

"Davis a diszlexia azon pozitív aspektusaira hívja fel a figyelmet, amelyeket ha nem rombol le vagy nem nyilvánít értéktelennek az iskola, esetleg a családi környezet, akkor a normálisnál magasabb intelligenciát és sokféle területen kivételes kreatív képességeket eredményezhet. Azt állítja, hogy a normális ember agyműködése tulajdonképpen limitált a diszlexiásokéval összehasonlítva. Davis szerint a diszlexiások agya pontosan úgy működik, mint a legnagyobb zseniké, bár hozzáteszi, hogy természetesen nem lesz minden diszlexiásból feltétlenül zseni. Ugyanaz az agyműködés, ami kimagasló szellemi produktumot alkothat, okozhatja a diszlexiások problémáit, vagyis az írási, az olvasási és a számolási nehézségeket. Mint hangsúlyozza, sokan közülük szembetűnően tehetségesek a művészetekben, a számítástechnikában vagy a tudományos élet más területén. Ennek igazolására számos hírességet sorol fel, akikről diszlexiás voltuk bizonyított vagy legalábbis feltételezett: Albert Einstein (1879-1955), Thomas Edison (1847-1931), Alexander Graham Bell (1847-1922), Leonardo da Vinci (1452-1519), Walt Disney (1901-1966), George Patton (1885-1945) amerikai tábornok, Winston Churchill (1874-1965) jelentős hadvezér és államférfi, aki 1953-ban irodalmi Nobel-díjat is kapott, Woodrow Wilson (1856-1924), az USA 29. elnöke, Cher népszerű popénekes, Whoopi Goldberg, Danny Glover előadóművészek, továbbá Greg Louganis, Bruce Jenner és Jackie Stewart sportolók. A Davis által összeállított lista persze korántsem teljes, hiszen olyan egyéb közismert személyiségekkel egészíthető ki, mint például William Butler Yeats (1865-1939) ír költő, Ludwig Wittgenstein (1889-1951) filozófus, Harvey Cushing (1869-1939) amerikai idegsebész, a Cushing-kór névadója, Paul Ehrlich (1854-1915) német tudós, aki 1908-ban orvosi Nobel-díjat kapott, vagy éppen Ludwig van Beethoven (1770-1827), a világhírű zeneszerző, s végül, de nem utolsósorban Auguste Rodin (1840-1917), a zseniális szobrász. " (lam.hu)

 

A diszgráfia esetén aírás rendezetlen, kusza, nem igazodik a vonalrendszerhez; a vonalvezetés hullámzó. Az írás szinte olvashatatlan, a betűk formája változékony; ugyanaz a betű többféleképpen jelenhet meg (egy szón belül akár kicsi és nagy formájában is), és a hasonló betűk között eltűnhet a különbség. A szavak közötti távolság nagy mértékben különböző, gyakran az egész leírt szöveg egyetlen szónak látszik. A ceruzafogás sem a szokásos: a diszgráfiás görcsösen fogja az írószert, erősen rányomja a papírra, bármilyen hosszú szót is képes lehet anélkül leírni, hogy arrébb vinné a kezét. A hosszú-rövid, valamint a zöngés és zöngétlen hangok megkülönböztetése (bicikli-bicigli, teknős-tegnős) szinte lehetetlen számára, ő a nyelvtantanárok réme, a rossz helyesítés bajnoka - Anatole France (1844-1927) Nobel díjas író például rossz helyesírása miatt kétszer megbukott az érettségi vizsgán. A diszlexia és a diszgráfia gyakran együtt jelentkezik, számos kombinációjuk lehetséges.

"A fiatal George….bármilyen okos és értelmes gyerek volt is, tele energiával, képtelen volt megtanulni olvasni és írni. Helyesírását, a központozást és a nyelvtant a felesége javította ki." (Martin Blumenson életrajzkutató George Patton tábornokról)

 

"Engem a családban mindig …..lassúnak ismertek. És ez így is volt, valóban, tudtam és el is fogadtam ezt. Az írás és a betűvetés mindig is gyenge pontom volt. Semmi eredetiség nem volt az irományaimban. Nagyon rossz volt a helyesírásom és ez máig így is maradt." (Agatha Christie)

Egy biztos, a magyartanárok többsége sincs azzal tisztában, a diszlexiások és diszgráfiások milyen harcot folytatnak azért, hogy végre le tudjanak írni egy-egy szót helyesen, netalán jó helyre tegyék a vesszőt vagy végre bevágják, a járta és a járda nem ugyanaz, pedig nekik teljesen egyformán hangzik. És akkor még nem is beszéltünk például a középiskolai felvételikről, amikor a gyerekek azért nem jutnak be jobb iskolába, mert helyből bukják a magyar írásbeli helyesírás pontjait. Az SNI-s státusz  épp ezeknek a problémáknak a megoldásában segített.

"Bár külön órákat vetettek vele betűvetésből és nyelvtanból, igazából soha nem tanult meg helyesen írni. Élete végéig a szavakat nagyon egyedi jelentésükben használta." (A. Norman Jeffares, életrajzkutató William Butler Yeats-ről)

Sokan a diszkalkuliásokra tekintenek úgy, mint csodabogarakra, hiszen gyakran nehézségeik vannak az alapműveletekkel, a szabályokkal nem boldogulnak, gyorsan elfelejtik a képleteket, nehezen tudnak számokat összehasonlítani, általában rossz az időérzékük, térképet is nehezen olvasnak - ők azok, akik akár felmentést is kaphatnak matematikából (a gyerekek 5-7%-a tartozik ebbe a csoportba).

"A diszkalkulia az általános intelligenciaszintet nem érintő, a matematikai teljesítményben bekövetkező zavar, melynek oka a neurológiai struktúrát, ill. funkciót érintő eltérés, örökletes és/vagy szerzett sérülés eredményeként. Nem függ az intelligenciától: a különben jó képességű ember éppúgy lehet diszkalkuliás, mint bárki más. A diszkalkulia megjelenésének formáját, méretét, kiterjedtségét a környezet nagymértékben befolyásolja, de nem képez oksági tényezőt (pl. családi szokások, oktatási módszerek)‏." (F. Gönczi Rita, 2008.)

Híres diszkalkuliás például Benjamin Franklin, Bill Gates, valamint Cher, de még Einstein is megbukott matematikából annak idején - ha pedig rákeresünk, például az angol nyelvű honlapokon tömkelegével találunk listát olyan celebekről, akik disz-témában már coming outoltak.

 

Hazánkban azonban ez nem divat - sőt, a diszeseket a mai kormányzat automatikusan kiiktatná a rendszerből, megtagadva azt a fejlesztést tőlük, amely lehetővé tenné, hogy normál iskolarendszerben is megtalálják a helyüket és ne kallódjanak el.

"A teljesítménykudarcok a legtöbb esetben másodlagos tünetekhez is vezethetnek: olyan viselkedési problémákhoz, amelyeket az otthon és az iskola közötti szakadék okoz. A gyerek ezt a zavart leggyakrabban a depresszió, az evéskényszer, a megszállottság és az iskolafóbiák tüneteiben jeleníti meg." (vital.hu)

Valószínűleg olcsóbb ma egy logopédus/fejlesztő pedagógus heti három órában, mint holnap pszichiáter és egészségügyi ellátás akár bentlakásos kivitelben és várhatóan az új kétmilliárdba kerülő testnevelési stratégia sem fogja megoldani például az evési kényszerből fakadó problémákat. Bár azt is be kell vallanunk, a KLIK azért gondoskodik a gyerekről - iskolapszichológus helyett immáron iskolarendőröknek van irodájuk egyes oktatási intézményekben.

"Várhatóan nemcsak iskolai ügyekkel fordulnak majd a diákok a bűnmegelőzési tanácsadókhoz, hanem családon belüli problémákkal is. Ilyenkor is konzultálnia kell a bűnmegelőzési tanácsadónak az iskola vezetésével, végül is ők régebb óta, és vélhetően alaposabban ismerik az adott családot, és annak körülményeit." (444.hu)

Az ellátatlan diszesek esetleges devianciájuk (másodlagos tüneteik) okán tehát immáron iskolarendőrhöz fordulhatnak, nem pedig az iskolapszichológushoz. Ezzel elérkezett a "no comment" pillanata.

"Általában véve az iskolában töltött napok szorongással töltöttek el. Nem volt kellemes érzés, amikor rájöttem, hogy a verseny még jóformán el sem kezdődött és én máris reménytelenül kiszorultam és lemaradtam." (Winston Churchill)

Az elkallódás pedig az emberi erőforrás hihetetlen nagy pazarlásához vezet - tehetségeinket támogatni kellene, nem pedig kirekeszteni a normál iskolarendszerből. 

 

És bár lehet, hogy a jelenlegi döntéshozók tökéletes pedigrével rendelkeznek a diszek területén, őket is utolérheti a probléma - egy kis vérkeveredéssel, nem megfelelő házassággal már ott is lehet egy diszes gyermek az új családtagok között, ugyanis ez jelenség öröklődhet. 

Idézetek forrása: diszlexia.hu

Ha tetszett és szívesen olvasnál még több morgást, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, várunk Facebook-csoportunkban!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr965536175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szúrófény 2013.09.27. 17:19:58

1. Az önkény, mint a tapasztalás bizonyítja, rendszerint karöltve jár az ostobasággal.(Ma is mindennapos tapasztalat!) — írta 1858. ban Széchenyi, meg is ölték érte!
2. „Mindennemű szellemi elsőbbség olyan tulajdonság, ami nagyon elszigetel: futnak tőle és gyűlölik, és ehhez ürügyül mindenféle hibát költenek tulajdonosa ellen.
3. „Ritka kivételek leszámításával a világon csak magány és aljasság között lehet választani” Nitsche.
4. Nagyot hibáz, ki jóra inti az ostobát. (ezt gyakran elkövettem! Sajnos)
5. Az Úristen sem gyógyított meg egyetlen ostobát sem, mert az (nem tudván „fogyatékáról”) nem is kérte!
6. Az okos ember akkor lesz bölcs, mikor az ostobákkal már nem vitatkozik. Kopátsy Sándor közgazda!

legeslegujabbkor 2013.09.27. 19:36:01

@Szúrófény: Én is idézettel reagálok erre a posztra, mert a gyorsnaszád új iránya most már kikristályosodik, a fejlesztések helyett marad a felügyelet és megőrzés.
"Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amit ostobasággal is kielégítően indokolhatsz."

morgás joga mindenkit megillet · http://morgasjoga.blog.hu/ 2013.09.27. 21:07:56

@legeslegujabbkor: @Szúrófény:

"Nem fogok dühöngeni: filozofálni fogok. Ebben az országban annyira úr a hülyeség, hogy itt már csak filozofálni lehet."
Ady Endre