"Tettem ezt annak érdekében, hogy elnöki eskümmel összhangban döntésemben egyetlen cél vezéreljen: az alkotmányos rend és a nemzet egységének képviselete"  (Áder János)

Igaz, a nemzet mintha nem tűnne egységesnek és a parlamenti kétharmadot sem igazán lehet nemzeti  egységnek tekinteni. A nemzeti egység az lenne, ha az Orbán-kormány merte volna népszavazásra bocsátani akár a nulladik alaptörvényt, akár az első, akár a negyedik alkotmánymódosítást. Akkor a nemzet tényleg kifejezhette volna egységét - így csak morogni tud a 2010-es kétharmados választók jó része, igaz, ők a Fideszre szavaztak, de nem erre. Hol volt annak idején a Fidesz-KDNP választási programjában az Alkotmánybíróság jogainak megnyirbálása? Meg a fiatal értelmiségi röghözkötése vagy akár az egyetemi autonómiák megszüntetése? És a hajléktalanok kitiltása? Az élettársi kapcsolat el nem ismerése, vagy akár a "politikusaink elkúrták, mi meg készfizető kezesek vagyunk adók" kivetésének lehetősége? Vajon a 2010-es választók kérték a ma aláírt alkotmányt, vagy ha tudták volna, ez a Fidesz szándéka, jó részük inkább másra szavazott volna?

Az alaptörvény módosításról részletesen itt.

Orbán Viktor nem igazán a választókra hivatkozik, amikor nemzetmentő tevékenységét emlegeti, legitimitását máshonnan eredezteti:

„azért adott a jóisten kétharmadot, hogy amit Magyarország megmentése érdekében el kell végeznünk, azt elvégezzük”(Orbán Viktor, index.hu)

Áder János azonban tovább magyarázta a bizonyítványát - a köztársasági elnök a politikai nemzete mellett áll, bármit is jelentsen azt. Mondjuk a jogvédők meg az a sok tiltakozó most éppen a politikai nemzetből írta ki magát, már gondolkodhat is a sorsán az, aki képes volt "ne írd alá" levelet küldeni neki, vagy sajtóban ilyen felhanggal mert nyilatkozni.

"Tettem ezt azért is, mert a köztársasági elnök önmagában még semmit sem tesz azzal, ha csak pártok felett állónak értelmezi szerepét és feladatát. Mert a köztársasági elnöknek nem egyszerűen a pártok felett, hanem mindig és mindenben politikai nemzete mellett kell állnia. Egy államfő, bárki is töltse be ezt a felelősségteljes tisztséget, csakis így fejezheti ki a nemzet igazi egységét. Még akkor is, ha vannak, akik vitatják alkotmányos döntéseit" (Áder János)

És mindezt miért? Szerinte felelősen gondolkodó polgár senkit sem biztathat arra, hogy vegye semmibe a törvény betűjét, és arra sem, hogy alkotmánysértést kövessen el. Egy állam ugyanis attól jogállam, hogy annak törvényeit és alkotmányos rendelkezéseit mindenki betartja, különösen fontos elvárás ez az államfővel szemben. Igenám, de mi van olyan apróságokkal, mint az emberi jogok? És a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek? Ha a parlament beleírná az alkotmányba, holnaptól elismert intézmény a rabszolgaság, vagy azt, hogy olyan bűncselekmény elkövetéséért is el lehet ítélni valakit, ami nincs is a Büntető Törvénykönyvben, akkor ennek aláírása is kötelessége lenne, hiszen benne van az alkotmányban? Ugyanilyen logika alapján holnap akár az is belekerülhet az alkotmányba, a nők elvesztik szavazati jogukat, irány a konyha meg a gyerek - és ezt is alá kellene írnia Áder Jánosnak, legalábbis az általa kifejtettek alapján.

Tehát a köztársasági elnöknek az alkotmány parancsol, bármi is van benne. De vajon miért érződik ezen olyan 22-es csapdája fíling?

"Mert ha az államfő úgy döntene, hogy megengedhető az alkotmányellenesség útjára lépni, annak csak egyetlen következménye lehetne. Amit egyikünk sem kíván. Káosz. Zűrzavar. Törvénytelenség" (Áder János)

A káosztól, a zűrzavartól nagyon fél (a politikai nemzet? vagy a kormány?), a rend mindenek előtt, bármilyen szabályok alapján is van az kikövetelve, világtörténelmünk ad negatív példát bőven. De vajon milyen rend az, aminek nincs korlátja, se előzetes választási program, se nemzetközi szervezeti tagsággal járó kötelezettségek? Milyen rend az, amelyik ellene megy például a hatalommegosztás elvének? Ha törvény rossz, azt visszaküldi köztársasági elnökünk, de az alkotmánymódosítás lehet bármilyen, annak zöld a lámpa, ott már semmilyen kontroll sincs?

Áder János azonban már tudja, kit hibáztasson, ha balul ütnek ki a dolgok:

 "bár a népakarat mindig rész szerint osztja ki a kormány- és az ellenzéki pártok súlyát, ám e súlytól függetlenül minden parlamenti pártot egyetemlegesen terhel az ország sorsáért, jó híréért, hiteléért viselt felelősség". (Áder János)

Tehát a szocik, a Jobbik, az LMP, a DK egyetemlegesen felelős azért, amit a Fidesz-KDNP elfogad? És mi lenne  ha emelnénk a tétet és nemcsak a parlamenti pártok, hanem minden egyes választó felelős lenne, a politikai nemzetbe tartozók meg azok is, akik már kiprotestálták magukat belőle? Ha Brüsszelben minden választópolgárt egyesével beidéznének, mindenkinek külön-külön a fejére koppintanának és sarokba állítanák az összes 2010-es választáson választásra jogosult állampolgárt, gondolkodjon el a demokrácia alapvető szabályain meg azon is, mit jelent 2013-ban az, hogy uniós tagság?

Külön jogi csavar, hogy köztársasági elnökünk szerint az aláírás volt az egyetlen alkotmányos választása, amely összhangban van esküjével, a fennálló törvényes rendelkezésekkel és az Alkotmánybíróság 20 év alatt meghozott határozataival. Azokkal a határozatokkal, amelyek pont ezen alkotmánymódosítás alapján ezentúl semmire sem jók, és egy részük pedig éppen azokat a pontokat semmisítette meg, amelyek most bekerültek az alkotmányba. És ezek után jön az igazi ütőkártya, a kötelezettségre hivatkozás:

"Egyértelmű alkotmányos kötelezettségem, hogy az alkotmánymódosítást aláírjam és kihirdessem" (Áder János)

Nem, nem volt alkotmányos kötelezettsége, volt más lehetősége is, de ő ezt választotta. Ezzel neki és nekünk is együtt kell élnünk.

"Megingathatatlanul hiszek abban, hogy közös jövőnket azzal szolgáljuk elsősorban, ha minden körülmények között ragaszkodunk a jogállami keretekhez. Biztosan tudom, hogy sok millióan vannak, akik így éreznek, így gondolkodnak, és így is cselekednek. Én is ezt teszem. Ezt teszem nemzetünk mindazon tagjaival együtt, akik a napi hangoskodáson túlmutató rendet, biztonságot, jogállamot, demokráciát szeretnének országunkban" (Áder János)

Mondjuk a napi hangoskodásban azért élen járt annak idején egy párt - emlékszünk még az óramutogatásra, kordonbontásra, demonstráció hátán demonstrációra? Igaz, ami akkor jogos volt, az ma csak "napi hangoskodás".

De vajon ki alakítja a jogállami kereteket és hogyan deformálja azt a saját képére? És kinek az érdekében? És vajon hányan vannak, akik most azt mondják, igen, ilyen egy igaz államférfi, aki tudja mi a kötelessége? És hányan, akik most halkan egy régi számot dúdolnak azon gondolkodva, miért érzik úgy, ez róluk és nekik szól?

És hogy tudjuk, más mit gondol erről, íme két vélemény:

Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem jogászprofesszora a Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász The New York Times-blogján megjelent, újabb vendégpublikációjában "ködösítésnek" nevezte, hogy a magyar kormány pusztán technikainak minősíti az alaptörvénynek a halasztási kérelmek ellenére végrehajtott módosítását. Szerinte a módosítás "erős hatásköröket emelt az alkotmányba, miközben az ezekkel a hatáskörökkel kapcsolatban megígért korlátozásokat alacsonyabb szintű törvényekben hagyta". Scheppele úgy véli, hogy Magyarország szövetségeseinek át kell látniuk ezen, mert "mostanra világossá kellett válni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és pártja, a Fidesz nem ismer el korlátozásokat hatalmi törekvéseiben".

A Mladá Fronta Dnes című liberális cseh lap (...), miután az alkotmányt eddig már négyszer módosították, minden jel arra vall, hogy az alaptörvény még sincs gránitba vésve, mint ahogy azt a Fidesz hangoztatta. A cikkíró szerint a legújabb alkotmánymódosítás "a bosszúállás és a kicsinyesség megnyilvánulása" és csak a Fidesz hatalmának a hosszú távú bebiztosítására szolgál. (fn.hir24.hu)

Mi pedig várhatjuk a következő alkotmány módosítást, ha marad a tendencia, még legalább kettő lesz az idén .,.

forrás: hir24.hu

Ha szeretnél még többet olvasni, tematikus tartalomjegyzék itt.

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!