morgás joga 6.jpgMegalakult a Magyar Felsőoktatási Kerekasztal, a testület tagjai a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), Magyar-Európai Üzleti Társaság, Magyar Rektori Konferencia és a HÖOK. A lojális partnerek bevonása indokolt, hiszen az egész "átalakítás" koncepciójának kialakítására nem sok idő van, mivel a minisztérium tavasszal be kívánja nyújtani a parlamentnek a szükséges törvényjavaslatokat.

"A finanszírozási munkacsoport feladata az aktuális problémák feltárása, megoldási javaslatok kidolgozása lesz. Döntenek majd a felsőoktatásba az idén tervezett 47 milliárd forintos többletforrásról az adósságállomány kezelésére, az uniós önrész finanszírozására és a PPP-konstrukciók kiváltására.

A hallgatói felelősség munkacsoportban főként a hallgatói szerződésekkel foglalkoznak majd. A strukturális-tartalmiban kerül majd napirendre a felsőfokú szakképzés felülvizsgálata, a felvételi eljárás, az egyetemi és hallgatói autonómia kérdésköre, valamint az is, hogyan válasszák a rektorokat."  (vg.hu)

Látható, a feladat nem kicsi, az idő viszont kevés, bár szó, ami szó, van rá legalább cirka 2 hónap, ez sem lehet nehezebb, mint a köznevelés államosítása. Csak itt egy kicsit hangosabbak az érintettek.

A Hallgatói Hálózat és az Oktatói Hálózat kimaradt a Kerekasztal székfoglalósdijából, de hát ki is szeretné őket ott látni? A kormányzat biztos nem. Bár kérdés, a ma még lojálisnak tűnő HOÖK mit fog tenni az egyetemisták nyomása alatt, illetve a Kamara hosszabb távon mennyi hatalmat sajátít ki magának és milyen irányba viszi el az egész tárgyalási folyamatot. 

Az már kirajzolódott, az MKIK élén Parragh Lászlóval folyamatosan építi ki hatalmát - a kötelező kamarai  tagsággal éves szinten cirka 3 milliárd forintra tesznek szert (608 ezer vállalkozás regisztrált októberig, ebből 440 ezren fizettek is), és például a dohánykoncesszió esetén is elvárják, hogy a dohányboltosok rendszeresen fizessék a kamarai rendezvények részvételi díját. Sőt, a kamara megpróbálta azt is elérni, hogy az évi tagsági díjat nem fizető vállalkozásokat a cégbíróság törölje - a tét cégenként ugyan 5 ezer forint, de nemzetgazdasági szinten a sok renitens vállalkozó hatalmas károkat okozhat az iparkamarának és az abban érdekelteknek. Mert másnak nem nagyon, hiszen sok vizet nem zavar a testület, hacsak azt annak nem tekintjük, hogy a kamarai tagdíjak adó módjára behajtását is kilobbizták, nehogy már hitelt tudjon felvenni a kamarai tagságra kényszerített cég, vagy netán uniós pályázaton indulhasson, ha nem fizet önként. Az pedig külön gazdaságélénkítő hatású lenne, ha százezrével törölnék az 5 ezer forintot be nem fizető cégeket - miközben az is kérdés, mire kell az iparkamarának évi cirka 3 milliárd forint?

"A köztestület szerepéről szólva Parragh László úgy vélte: a kamara befolyása, súlya, ereje, elfogadottsága napról napra emelkedik, véleményére odafigyelnek, még akkor is, ha azzal nem értenek egyet. A kamara is szerepet játszik abban, hogy tovább erősödjön a kereskedelemfejlesztés, a kereskedőházak, a vegyes kamarai rendszer révén.

A kamara erősíti részvételét az innováció, kutatásfejlesztés területén is, tovább viszi a megkezdett szakképzési átalakítási folyamatot, és vitára számítanak a felnőtt szakképzés területén. A következő év nagy feladata lesz a kamarai regisztrációval létrejött adatbázis kezelése, a piac átláthatóságának elősegítése - mondta Parragh László." (hvg.hu)

Ami kimaradt az előző nyilatkozatból, az a felsőoktatás - és Parragh László szerint „a teljes magyar gazdaság" mögöttük van ebben az ügyben.

Parragh László személyesen is elhíresült nyilatkozatairól: "munkahelyeket kell találni, ha más nincs, akkor el kell menni gombát szedni", ráadásul bevallotta, ő is szokott gombát szedni egy-egy vasárnapi ebédhez. De nemcsak a munkanélküliség megoldására vannak ötletei, a felsőoktatást is hevesen kritizálja: "elkerülhetetlen a magyar felsőoktatási rendszer átalakítása, mert a  piacon használhatatlan tudást ad a diplomásoknak" és a képzés gyengeségét mutatja az is, hogy folyamatosan romlik a diplomások körében a foglalkoztatási ráta, nő a felsőfokú végzettségűek munkanélkülisége, mert tudásuk nem piacképes.

Kérdés, ha semmit sem ér a magyar diploma, akkor miért kell röghözkötni a fiatalokat? Vagy ami itthon nem piacképes, az még külföldön elég jó ahhoz, hogy munkát találjanak vele? Az sem tiszta, a mai recesszió ismeretében hogyan lehet megjósolni, mi kell majd 5-10 év múlva, mi lesz piacképes a jövőben, netalán milyen multik telepednek be a következő kormányzat csalogatásának engedve. Ráadásul az elnök szavaira maga az Iparkamara háttérintézménye, a MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Nonprofit Kft. tanulmánya cáfol rá:

2012-ben a diplomások kedvezőbb elhelyezkedési esélyekre számíthatnak a munkaerőpiacon a többi végzettségi kategóriához tartozókhoz, illetve az országos átlaghoz képest. Mindemellett az elmúlt években vitathatatlanul emelkedett a diplomások – a főiskolai és az egyetemi végzettségűek – körében is a munkanélküliségi ráta, azonban ez még mindig jóval kisebb az alacsonyabb képzettségi szinteken tapasztalható értékeknél” (...)

A kutatók rámutatnak, a munkanélküliségi ráta a diplomásoknál 3-5 százalék, az érettségizetteknél 9-10 százalék volt mélyülő gazdasági válságban, 2011-ben. „A munkanélküliségi ráta elemzése kapcsán is hasonló következtetésre jutunk: az egyetemi és főiskolai képzésekkel rendelkezők körében jóval kisebb valószínűséggel találkozhatunk munkanélkülivel, mint a legfeljebb középfokú végzettségűek esetében” (...)

Kiderül az is, a foglalkoztatottsági ráta 16-20 százalékkal magasabb a diplomásoknál, mint az érettségizetteknél. Mindezek mellett azok, akik diplomát szereznek, jelentősen magasabb bérre számíthatnak, ami jobb egészségi állapotot, hosszabb életet vetít előre. „A pályakezdő diplomások átlagosan több mint kétszer többet kerestek az érettségizetteknél 2009-ben.” (nol.hu)

De ne ragadjunk le azoknál a részleteknél, ami az Iparkamara elnökét sem érdeklik, inkább nézzük, mit hozhat a jövő: ma a Kerekasztal megalakulásával elérkezett a nagy pillanat, az Iparkamara elnöke immáron személyesen és megkerülhetetlenül beleszólhat a felsőoktatás "reformjába". Parragh szerint "a gazdasági szereplők nem terhelhetők tovább, hogy megoldják a felsőoktatás vagy más alrendszerek finanszírozását, ezért az alrendszerek átalakítására van szükség" – ez vélhetőleg annyit jelen, hogy a kormányzat további forráskivonáson töri a fejét, illetve továbbra sem tett le az önfinanszírozó felsőoktatás délibábjáról. Mert ugyan a focinak támogatás kell, az új magyar értelmiség, a jövő kvalifikált adófizetői azonban ennyit nem érdemelnek meg. Végül is hogyan lehetne szurkolni a díszpáholyból egy vakbélműtétnek vagy kitenni a Facebook-profilra egy mezei villamosmérnököt, "drukkoljunk neki együtt" felhívással? Na jó, a sportösztöndíjasok lehetnek kivételek ...

Parragh szerint "a különböző alrendszerek között kell átcsoportosítani forrásokat, ami valószínűleg konfliktusokkal fog járni, de ez elkerülhetetlen, hatékonyabb működés kell. (...) az egész magyar gazdaságot képviselve nem akarnak beleszólni az egyetemek autonómiájába, vagy a hallgatói önkormányzatok működésébe, nekik az a fontos, hogy verseny- és piacképes tudással jöjjenek ki a fiatalok a felsőoktatási intézményekből."

Attól eltekintve, hogy az intézményeket épp most kívánják egymás kárára úgy-ahogy a felszínen tartani (a többi meg süllyedjen el, nem kár érte), a nagyobb baj az, hogy a nol.hu információ szerint a fenti kijelentés nem teljesen fedi a valóságot. Egyrészről a kormányzat már régebben kijelentette, hogy megszünteti az egyetemi autonómiát és minisztériumi kádereket küldenek az intézmények gazdasági vezetői pozícióiba, másrészről napvilágra került dokumentumok alapján az Iparkamara szeretné, hogy ezekhez a delegáltakhoz köze lenne, illetve bizonyos minisztériumi funkciókat kíván magának kisajátítani:

"Az egyik javaslat szerint a jelenlegi gazdasági tanácsok helyett „egységes jogi szabályozás alapján működő társadalmi-gazdasági tanácsokat/felügyelő bizottságokat kell létrehozni az MKIK koordinációjának és delegálási jogának biztosításával, amelyek külső kontrollként nem csupán az intézmények gazdálkodását, de a gazdaság és a felsőoktatási intézmények kapcsolatának meglétét és érvényesülését is ellenőrzik”." (nol.hu)

Magyarul: az Iparkamara megszüntetné az egyetemek autonómiáját és teljes mértékben bele kíván szólni azok működésébe, gazdálkodásába és az oktatási tartalmak meghatározásába is. És bár ma azt mondta az elnök, nem akarnak beleszólni az autonómiába, de ezek után ki hiszi ezt el neki? Ma még csak kerekasztali tagság, holnap részleges, holnapután már teljes hatalom, lépésről lépésre, hátha nem veszik észre a Kerekasztal mellé meg nem hívott  érdekeltek. 

„A gyakorlati szemlélet érvényesüléséhez törvényi úton biztosított lehetőség és kötelezettség vállalati, esetenként külföldi oktatók bevonására, vállalati témák befogadására (TDK, szakdolgozat, diplomaterv), a gyakorlati oktatás korszerű feltételeinek biztosítására (laboratóriumokban és/ vagy vállalati képzőhelyeken). A szakok, tananyagok akkreditációjában, a képzések kimeneti követelményeinek meghatározásában a gazdasági szereplők érdemi szerepének biztosítása. Vállalati szakemberek oktatói státusú elismerése” . (nol.hu)

És ha ez még nem volt elég, az alapképzések esetén még abba is beleszólást szeretnének, hogy hány kreditet ismerjen el egy adott intézmény, valamint úgy érzik, szükséges a „hallgatói önkormányzatok hatáskörének felülvizsgálata”, „az oktatás színvonalát korlátozó jogok megvonása” is. Az Iparkamara tehát mindenbe bele kíván szólni, viszont arra nem vállalnak felelősséget, hogy az ő szempontjuk alapján átalakított felsőoktatásból kikerülő, immáron szerintük piacképes tudású diplomások munkahelyhez is jutnak az általuk megálmodott világban, és mindezt a vállalati szektorban, mert végül is az Iparkamara annak az érdekeit képviseli, vagy nem?

És hogy mindezen befolyáshoz hatalmat is kapjanak, jogszabály-módosítások kellenének, de ez valószínűleg nem lesz akadály egy olyan befolyásos szervezet számára, mint az Iparkamara - a nol.hu információi szerint a köztestület kezdeményezését Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár támogathatónak tartotta.

Az már csak egy apró kérdés, hogy az Iparkamara vajon az összes felsőoktatási intézménybe be kíván szivárogni, vagy azért olyanokat, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem békén hagyna? Ha beleszólna, milyen alapon  tenné ezt például a mérnök- és tanárképzés esetén, vagy ők személyesen kívánják azt is meghatározni, mit tanulhat egy óvónő, esetleg egy közgazdász, hogy piacképes legyen? Vagy a jogászképzést az ügyvédi kamara, az orvosi képzést meg az orvosi kamara kapja meg? 

Annyi már most biztosnak látszik, ha a munkaerőpiacra kilépve hoppon maradnak majd az iparkamarai vízió és hatalmi intézkedések alapján végzettek, még mindig elmehetnek gombát szedni, ha találnak erre alkalmas senkiföldjét ...

 

Előzmények:

Unokáik is fizetni fogják

A felsőoktatásban is eljön az utasításos rendszer?

Ha elég sokat magyarázzák, akkor majd megértjük?

Ez a Fidesz-kommunikáció mélypontja, vagy van ennél még lejjebb?

Amennyiben tetszett, csatlakozz Facebook csoportunkhoz!

 

A bejegyzés trackback címe:

http://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr905055895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zengazének 2013.02.01. 15:38:18

Parragh Úr sikeresen belátta, hogy helytelen dolog volt ingyen több diplomát megszereznie, úgy döntött, hogy kettő költségét átutalja az egyetemek számlájára, Ő pedig visszamegy történelmet és oroszt tanítani. Már kérte is az illetékes államtitkárt, hogy protezsálja be a KIK-hez.