morgás joga 6.jpg„Én elmegyek, de az állam örökre itt marad!” - mondta XIV. Lajos a halálos ágyán. De vajon mivé alakul hazánk a 2014-es választások hajnalára? Mert bárki is lesz a következő miniszterelnök, valami olyat vesz át, ami a rendszerváltás óta nem volt Magyarországon - szinte korlátlan hatalmat sok-sok ember felett.

Államunk egyre több állampolgár sorsa felett rendelkezik közvetlenül, kenyéradó gazdaként. Az államosítások meghozzák gyümölcsüket, az állami döntés alapján betöltött állások száma egyre csak nő - bármelyik iskolaigazgató kinevezésébe beleszólhat a miniszter, és kulturális vonalon is az állam dönt a támogatásokról, a színházak finanszírozása is miniszteri döntés kérdése. A járási hivatalok állománya és a vezetők újabb vazallusréteget teremt, az eddig helyi szinten, az önkormányzattól függő közszolgákból kormányszolgák lesznek. A közmunka révén jövőre további 300-400 ezer munkavállaló életét kívánja a kormány befolyásolni (kérdés, miből). 

És akkor még nem beszéltünk a már beígért visszaállamosításokról (közművek) valamint az állami mobilszolgáltatóról és a tervezett magyar tulajdonú bankról - mindezek következtében a Fidesz-KDNP a rendszerváltás előtti korszakra emlékeztető kinevezési, személyzeti jogkört szerez magának, és ha a törvénykezés irama és iránya megmarad, lassan a teljes önkormányzati szektort bekebelezi az utcák takarítása és a testvérvárosi kapcsolatok ápolása kivételével. 

A rendszer felépítéséhez a parlamenti patkóban ülő, jelenlegi és egykori polgármesterek asszisztálnak - gombnyomásról gombnyomásra haladva csökkenti saját helyi hatalmukat, valamint azt a lehetőségüket, hogy választóik életét bármilyen szinten is javítani tudják. Mert ha lemondanak a forrásokról és a feladatkörökről, előbb-utóbb ott fogják találni magukat tehetetlenül az irodájukban.

Másrészről a Fidesz-KDNP képviselők alapvető érdeke, hogy államosítsák országunkat - ha 2014-től drasztikusan lecsökken a mandátumok száma, vajon mi lesz velük? Ha kiérdemlik (vagyis töretlenül lojálisak), csurranhat-cseppenhet egy-egy járásvezetői pozíció vagy felügyelő bizottsági tag és továbbra sem kell megismerkedniük a munkaerőpiac farkastörvényeivel.

Természetesen az állam közvetve is ad munkát és teremt függőséget - gondoljuk csak a nagy állami megrendelésekre. Rádióadók és újságok sorsát döntheti el, hogy a nagy állami cégek kinek adnak reklám-megbízásokat, a kormányzati kommunikációs és közvélemény-kutatási megrendelések leosztása is kézivezérelt és ne is beszéljünk arról, egyes szektorokban csak az marad talpon aki sorra megnyeri a közbeszerzési pályázatokat. Az állam tehát sok száz tulajdonos lojalitását vásárolja meg, közvetve pedig sokezer munkavállaló megélhetése felett  rendelkezik. És nemcsak "felülről" vásárol lojalitást, hanem "alulról" is, gondoljunk csak szakszervezetek titkolt állami apanázsára - vajon milyen tagvédelem várható el azoktól a szakszervezeti vezetőktől, akik aláírták a titoktartásra kötelező támogatási szerződéseket? Kihez lesznek hűségesek az érdekvédelmi vezetők, a százmillióval támogató államhoz, vagy a kisbefizető munkavállalóhoz?

Végül a filozófiai kérdés - ki az állam? Minél jobban centralizált a kormánypárt, annál kevesebb ember kezébe összpontosul a hatalom. A jogszabályok gyakran egy-egy képviselőre (illetve a mögötte álló lobbicsoportra) vezethetők vissza, és akár nagy jelentőségű külpolitikai döntés (lásd Safarov-ügy) is egy személy kezében van. Ha valaki venné a fáradtságot és utánaszámolna, valójában hány ember is maga az állam (vagyis a jogszabályalkotó, döntéshozó és a kiválasztási politikát gyakorló), a szám valószínűleg nagyon alacsony lenne - ennyi személy elegendő valójában ahhoz, hogy elirányítsa hazánkat, döntsön milliók sorsáról, legyen az a döntés akár jó, akár rossz.

A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan. (Göncz Árpád)

És mi lesz a választások után? Vagy minden marad a régi garnitúra kezében, vagy egy új garnitúra foglalja el a miniszterelnöki hivatalt, kisöpörve a mostani lakóit. A kérdés csak az, mekkora a hatalom csábítása? Az új miniszterelnök kíván-e élni a mostani kormányfő kiépített majdnem abszolút hatalmával, beleül-e a készbe és az egész államberendezkedést úgy ahogy van, feltölti híveivel, vagy önmérsékletet tanúsít és visszatér a hatalom megosztás Montesquieu-féle elveihez, valamint a modern önkormányzatiság szelleméhez?

Az államosítás és a döntések kevesek kezébe koncentrálás a mi pénzünkből történik, bár egyáltalán nem biztos, hogy a mi javunkra - vegyük csak azt példának, milyen alacsony hatékonysággal tudnak működni az állami vállalatok (MÁV, BKV) és milyen mechanizmust követve élik mindennapjaikat (részletesen itt).

Vajon meddig tudja a hatalom-kiépítést ily fokát finanszírozni az elvándorlás miatt egyre kevesebb tényleges adófizető? 

forrás: hvg.hu

 

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr974778589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

The Ghost Wolf · https://www.youtube.com/watch?v=JcPm5Rn36Kw 2012.09.15. 15:09:35

Én nem akarom, hogy visszatérjenek a rendszerváltást megelőző évek, pedig a Fidesz élükön a vezénylóval szemmel láthatóan ezeket az éveket sírják vissza.

dézsàvü 2012.09.16. 00:21:55

"Akik nem ismerik a múltat, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt" -(George Santayana spanyol filozófus)

Vilmos Sándor 2013.05.01. 17:31:37

ÉLJEN A FEUDÁLFASISZTA REZSIM KORPORÁCIÓS, MUSSOLINIT UTÁNZÓ DIKTATÚRÁJA!

Vilmos Sándor 2013.05.01. 17:34:16

@Pirospöttyös seggű félázsiai The Lonewolf: Bocsásson meg, ez nem igaz. Nem tudom, Ön hány éves, fiatal agymosott -e, vagy nem szabad emlékezni a nyolcvanas évekre, de ez a diktatúra NEM a KÁDÁR-rendszerből merít, hanem a Horthy-Gömbös érából. Csak a korporációs rendszerük a Mussolini -termék.