morgás joga 6.jpgOrbán Viktor kijelentette, mi a demokrácia egyik nagy "beépített problémája":  " a pénzügyi válság mellett reálgazdasági válság és vezetési válság is kialakult, a politikai vezetők időhorizontja rövid ugyanis – hiszen négyévente választás van –, a válság viszont lassan történelmi léptékkel értelmezhető" (hvg.hu). És ez ugyan nem a demokrácia kritikája, hanem az a probléma, ami nem segíti a válságkezelést.

Orbán Viktor szempontjából teljes mértékben igaz ez a megállapítás - ha az aktuális válság épp nem követi a hatalmon lévők futamidejét, a ciklusokon átívelő gazdasági válság megoldása valamiféle nemzeti konszenzust feltételez, azt, hogy az összes mérvadó párt összefog a gondok megoldása érdekében (bármilyen naiv, idealisztikus gondolkodásra is utal a feltételezés, hogy létezik olyan, mint nemzeti összefogás).

A tényleges (nem hazafias szólamokban hangoztatott) nemzeti összefogás miniszterelnökünk  számára - legalábbis eddig - ismeretlen ("aki nem velünk van az ellenünk"), azaz életidegen fogalom - ami nem narancs, az ellenség, idegenszív, tőkésbérenc, hazafiatlan jött-ment, az "aki nem ellenünk van, az velünk" felfogás pedig értelmezhetetlen. A szűk bázisú, társadalmi szinten előkészítetlen döntések ára pedig nagy - ha egy kicsit is inognak vagy káoszt okoznak az amúgy is labilis gazdaságban, a következő választások után az új bürokrácia úgy dobja ki a szemetesbe, ahogy van, lehet az új Alaptörvény vagy megreformált (ad hoc ötletek alapján összetákolt) adórendszer.

Akkor mi a megoldás? Az egyik a demokrácia íratlan szabályai alapján egy nemzeti konszenzuson alapuló válságkezelés - erre van nemzetközi példa. Politikai szempontból ez a legnehezebb - sutba vágni az ellenérzéseket és úgy együttműködni valakivel, hogy annak előremutató, használható elgondolásai beépüljenek a megoldásba. Párbeszéd szükséges, közös szakértői munka és a hit abban, az ellenfél csak politikai hozzáállása alapján ellenfél, a hazáját ő is pont ugyanúgy szereti, ő is hazafi és ő is azon munkálkodik, hogy a haza sorsa javuljon. A nemzeti konszenzus nehézségét mutatja, hogy a karizmatikus, önmagukat megkérdőjelezhetetlennek tartó vezetőknek bizonyos mértékben meg kell alkudniuk - el kell felejteniük, hogy csak ők diktálhatnak, nekik senki sem mondhat ellent, különben az egész csak egy hiábavaló kakasviadal a nemzet romjain.

A másik? Akármilyen áron hatalmon maradni, kivezetni az országot a válságból és hosszú-hosszú ideig vigyázni arra, nehogy újra válság legyen, élvezve (és maradéktalanul kikövetelve) a hagyományos hatalmi ágak és a média teljes lojalitását. A megoldás előnye, a siker egyedül egyetlen vezéré (esetleg pártvezetőké), a húsösbödönhöz (a költségvetési javakhoz) sem fér más hozzá, az újraelosztás teljes mértékben felügyelhető. A sikeresség is tág fogalom - a statisztikai mutatók így is, úgy is magyarázhatók, a sikertelenséget pedig még mindig rá lehet kenni a külső és belső ellenségekre. Igaz, eközben vigyázni kell, az örök utálnivaló bűnbak meglegyen: kiválóan alkalmasok a multik (a hazai gazdagok nem, azok igaz magyarok még ha offshore számlások, akkor is), a különböző rasszok, népcsoportok. És ha sikeres a kommunikáció, az átlagszavazó a végrehajtó árnyékában is valamelyik hivatalos bűnbakot fogja hibáztatni nyomorúságáért.

Az pedig, hogy azok, akik elégedetlenek a rendszerrel (vagy egyszerűen csak egy stabilabb, emberibb életre vágynak) külföldre távoznak, direkt jó, legalább nem elégedetlenkednek szülőhazájukban, nem regisztráltatják magukat választóként (túl nagy macera) és nem járulnak az urnákhoz írásba adni a véleményüket. Akik maradnak, azoknak matematikailag már nagyobb arányra lojális, rájuk bizton lehet számítani az újabb ciklus legitimmé tételéhez.

Ha pedig a nemzetközi helyzet mégis újra begyűrűzik, a halamon lévők még egy kicsit maradnak, ha már úgyis ott vannak, egy újabb válságkezelés erejéig. És mivel a világgazdaság működése ciklikus, lehet rá számítani, hogy a  hivatásos nemzetmentő fokozatra avanzsáltakra előbb-utóbb újra szükség lesz. Csak az a baj, hogy ez az államberendezkedés már messze áll a mai fejlett világ által értelmezett és elismert demokráciától. Ha pedig az ellenzék tartósan lehetetlenné tétele is megtörténik (támogatások megvonása, véleményük  médiából kiiktatása, stb.), akkor az már valójában egypártrendszer. Abban pedig volt része a magyaroknak tartósan és a véleményük is megvan róla. Hiába bármilyen karizmatikus a vezető, előbb-utóbb a rendszer összedől, hívhatják azt akár Tündérországnak, akár a Nagy Testvér birodalmának. Ha egy kicsit történelmileg visszatekintünk, az NDK is összeomlott, mielőtt az utolsó eltávozó polgár leoltotta volna a villanyt.

"A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél." (Winston Churchill)

Lehet kritizálni a demokráciát, de jobb államberendezkedést még senki sem talált fel. És reméljük, nem is akar senki sem kísérletezni ebben témában.

Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz!

A bejegyzés trackback címe:

http://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr954725461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.