morgás joga 6.jpgA drágább jobb, az ésszerű ésszerűtlen, csinálni kéne már valamitFellegi Tamás az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatban hosszú, kimerítő interjút adott a Világgazdaság tematikus számának. Álláspontja, bármilyen megállapodást is kötünk az IMF-fel, a hitelt nem hívjuk le, társadalomfilozófiai kérdésekben pedig a végsőkig kitartunk.

Vége van tehát annak a kényelmes időszaknak, amikor csak azt mondtuk, mi készen állunk és várunk, de nem jön senki. A feladat kiadva, startpisztoly a kézben, lövés dörrent és immáron nem lehet másra kenni a formális és informális kommunikáció eredménytelenségét. Egyes dolgokat most bevállaltunk (jogszabály-módosítások), míg más pontok bíróság elé kerülnek, elodázva a probléma megoldását. Az más kérdés, az eljárások lezártával végrehajtjuk-e majd az ítéleteket, vagy továbbra is húzzuk az időt, "nekünk senki sem mondjon semmit politikai kérdésekben" alapon.

Vajon ha annyira meg akartunk eddig is állapodni, eddig miért nem hajtottuk végre a kívánt jogszabály-módosításokat? 5 hónapig csak ültünk az asztalnál és látványosan unatkoztunk? Miért most kell rohammunkában, így a nyári szünet előtt nekikezdeni, amikor magyar és nem magyar hivatalnok egyaránt elutazik szebb tájakra lábat áztatni? Oké, társadalmi, szakmai egyeztetések eddig sem vették el az időt más, sokkal fontosabb feladatoktól, így ez késedelmet most sem fog okozni, a Kossuth téren a szavazógép pedig tökéletesen működik, a gombnyomogatók előzetes és kimerítően részletes felvilágosítása egyáltalán nem előfeltétele az "igen" gomb preferálásának.

De vajon a módosítás-dömping hány olyan nem kívánt vadhajtást hoz majd, amely kigyomlálása évekig tart majd, sok-sok fejtörést okozva a hivataloknak és a velük kapcsolatban állóknak? Ki biztosítja a jelenlegi jogszabályok és a módosítások közötti összhangot, ki fésüli össze egységes rendszerré? Határidőt ugyan nem kaptunk a feladatra, így elviekben nem kell kezünket-lábunkat törni annak érdekében, hogy maximális sebességre kapcsoljon a törvénygyári futószalag, azonban az Ecofin addig nem ad mandátumot a tárgyalódelegációjának, amíg le nem jelentjük, a mű kész, a Magyar Közlönyben minden szép rendben megjelent és a hatályba lépést is letudtuk. Az ad hoc változtatásokat már minden résztvevő megszokta, jogrendszerünk kiszámíthatóságának és stabilitásának megítélésében ez a pár módosítás már nem oszt-szoroz.

Az más kérdés, hogy amiért az egész ügymenet beindult, csak egy "védőháló", ha komolyan vesszük a jelenlegi hivatalos kommunikációt. Fellegi Tamás váltig bizonygatja, ezt a pénzt a kormány nem akarja felhasználni, mert "az nem piaci finanszírozás", "a hosszú távú, fenntartható finanszírozásnak a piacokról kell történnie". Még ha beledöglünk is, nekünk, magyaroknak tökéletesen jó a minimum három százalékkal magasabb piaci hitel, nem is beszélve az összességében 8-9%-kal magasabb költségű államkötvényekről. Igaz, ez utóbbi adósság visszafizetésénél lehet trükközni az "önként" jegyző közszolgáknál, míg az IMF-hitelnél nem tanácsos.

Fellegi arra számít, a megállapodás után egyrészt kedvezően alakul majd a forint árfolyama, másrészről alacsonyabb kamatokkal kapunk hitelt is a nemzetközi piacon - ennek pedig az lesz az eredménye, hogy az állampapírhozamok csökkenése nyomán arányosan csökken majd a lakossági és a vállalati hitelek kamata is, az eredmény pedig növekedésösztönző, gazdasági stabilitást elősegítő hatás lesz. Ráadásul véleménye szerint az ország jelenlegi helyzete nem is követeli meg, hogy azonnal pénzhez jussunk.

Vajon ez lefordítva annyit jelent, ha nem hívjuk le a hitelt, akkor "szabadok maradunk" (bár ez az adófizetőknek jóval többe kerül), ha költünk belőle, "gyarmatok leszünk"? Akár lehívjuk, akár nem, a beugró feltételek ugyanazok, tehát mindenképpen behódolunk a nemzetközi szervezetek akaratának. Vajon mivel lehet majd megnyugtatni a békemenetes kormányfanokat, nem feleslegesen gyalogoltak kilométereket honvédelmi célokkal? Hogy kommunikálja majd a kormány, úgy leszünk gyarmat, hogy nem leszünk gyarmat, a ránk kényszerített jogszabály-módosítás valójában a szabad akarunk? Vagy majd a jogalkotás elhúzásával bizonygatjuk mindenkinek, mi továbbra is akarjuk a hitelt, csak lassabban halad, mint gondoltuk?

És mi van akkor, ha nem jön be a Széll Kálmán terv 2.0 és mégis sürgősen kellene a pénz? Ha kiderül, a lakosságból nem lehet annyit kipréselni, amennyit szeretnének? Ha megváltoznak a fogyasztói szokások (lásd távközlési adó) vagy már egyszerűen csak nincs több bőr a rókán, a lakosság és a vállalkozások képtelenek kifizetni a megemelkedett rezsit? Ha a fogyasztással együtt a piac is drasztikusan csökken? Ha a jelenlegi végelszámolási-felszámolási hullám cunamivá válik? Fellegi szerint a programcsomagunknak az egyensúlyi állapotot kell tükröznie, a "finanszírozás, a deficitkezelés, a fenntartható költségvetési egyensúly eszközrendszerének és a növekedés ösztönzésének egyszerre kell megjelennie". Kérdés, mit jelent ez valójában, mit vállal fel a kormány az "egyensúly" érdekében, és ez mennyibe fog kerülni az átlagembereknek: még több adónem, még magasabb áfa, még kevesebb szociális juttatás? Lesznek költségvetési racionalizálás, leépítés-elbocsátás is, vagy csak a bevételi oldalt módosítják?

Egy biztos, az az egykulcsos adó, a nemzeti középosztály megerősítésének, "helyzetbe hozásának" szent tehene sérthetetlen, amely mögött "komoly társadalomfilozófiai és hosszú távú stratégiai megfontolások állnak". És az sem érdekes se gazdasági, se "társadalomfilozófiai" szempontból, hogy ez az egyetlen tétel 350-400 milliárdos lyukat üt a költségvetésben.

A kormány az elveiből nem enged. Abból, hogy az egész válságot az alacsonyabb jövedelműek és a végsőkig kizsigerelt vállalkozások finanszírozzák. Mert azt már a KSH is számokkal bebizonyította, a hazai középosztály az egykulcsos adóból származó nyereségét csak minimális mértékben fordítja hazafias célokra, azaz itthoni fogyasztásra vagy épp államkötvény vásárlásra - a pénz egyszerűen eltűnik a rendszerből. 

 

forrás: vg.hu

 

A bejegyzés trackback címe:

http://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr494483808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.