morgás joga 6.jpgVajon honnan ered az a küldetéstudat, amivel az állam ilyen szinten vegzálja állampolgárait, feszegetve az alapvető szabadságjogok határait?
A kérdés jogosnak tűnik, amikor a dohányosok persona non grátának nyilvánítása és az azzal kapcsolatos hatósági reagálás kerül újból és újból napirendre. Az ÁNTSZ ellenőrei pedig a törvény szigorával bebizonyítják számunkra, bárhova is bújjanak a cigizők, úgyis megtalálják őket. Meg azokat is, akik a bújtatásban közreműködnek.

Abban mindannyian egyetértünk, védeni kell a nemdohányosokat, és igen, végre elértük, hogy étteremben a szomszéd asztalnál nem fújják ránk a füstöt vacsora közben, a buszra pedig nem úgy száll fel valaki, hogy az utolsó slukkot a zárt térbe engedi ki, az aszfalton pedig bokáig ér a gyors lebomlásban nem jeleskedő csikkhalom. Azt is csak helyeselni lehet, hogy ezentúl a dohányzót már azért is meg lehet büntetni, hogy a megállót jelző tábla mellett cigizik, és talán kevesebb lesz az égő csikkek miatt elolvadó műanyag kuka is. Gyermekeink védelmében jó, hogy sokkal kevesebb tanárt látnak dohányozni, kevesebb az őket érő csábítás és jobban szembesülnek a felnőttek nikotinmegvonás okozta tüneteivel is. Igaz, a vadhajtásokra értetlenkedve kapjuk fel a fejünket, hiszen kinek jutna eszébe, hogy a színpadon szerepe szerint szivarozó színészt feljelentse? Hát van ilyen. És ha így haladunk, az is elképzelhető, hogy a filmek besorolásánál a szex mellett a dohányfüst is tizennyolcas karikát fog eredményezni.

füst.jpg

 

De vajon milyen szándék vezeti a jogalkotót akkor, amikor megtiltja minden egyes kocsmában a dohányzást? Ott, ahol a megfordulók 90%-a egyébként is csak úgy bírja elképzelni a sörét, hogy mellette cigarettázik is? Vajon miért nem lehetett első lépcsőben azt mondani, éljenek a fogyasztók a szabad választással, az egészséges életmódot választók jogai teljes mértékben érvényesüljenek és legyenek dohányzó meg nem dohányzó kocsmák, nézzük meg, melyikre milyen szükség van? Főleg, ha már a tulajdonosok eddig is súlyos összegeket áldoztak az elszívó rendszerek kiépítésébe, a dohányzók és nem dohányzók elkülönítésébe? És vajon melyik nemdohányzó vendég panaszkodna a füstre, ha olyan létesítménybe térne be, amelyre ki lenne írva, "dohányzó kocsma"? Valószínűleg nem túl sok, mivel van lehetősége a szabad választásra, jogai nem csorbulnak.

 

A jogszabály megengedi, hogy bizonyos körülmények között a szabad ég alatt füstöljenek a vendéglátó egységet látogatók - kérdés, miért jó az, hogy ezentúl nem a szellőztető rendszerrel rendelkező belső helyiségben dohányoznak a vendégek, hanem kinn az utcán, mások - jó időben - nagy eséllyel nyitott ablaka alatt? És nem csak dohányoznak, hanem közben beszélgetnek, nevetnek, rosszabb esetben enyhén kapatosan rajcsúroznak, zene nélkül versenyt kareokiznak? Ez a rendelkezés vajon védi a nem dohányzókat vagy éppen fordítva, rosszabb helyzetbe hozza őket, mint a jelenleg hatályos jogszabály bevezetése előtt voltak? És vajon mit tudnak tenni szép nyári alkonyokon, amikor a dohányfüst a törvény erejénél fogva belopódzik a lakásukba? Kinél panaszkodhatnak?

És ha már rossz a környéken lakóknak, vajon mekkora forgalomkieséssel jár a sörözőknek, kiskocsmáknak az, hogy búcsút intve a játékgépeknek (igaz, dohányterméket még árulva) ezentúl a vendégek nem gyújthatnak rá fedéllel a fejük fölött? Mennyire ösztönzi a betérni szándékozókat a látvány, a terem üres, itt-ott egy-két megkezdett korsó, az összes kuncsaft pedig az utcán szorong a hamutartó körül? És vajon mit kezd egy pultos az enyhén agresszív és kapatos, a nikotinfüggőségtől viszont nagyon is szenvedő vendéggel, aki úgy dönt, mégsem megy ki a nyílt térbe rágyújtani? Megpróbálja kitenni a szűrét belátva saját sérülésének nagy esélyét vagy ráhívja a rendőrséget? És vajon naponta hányszor lesznek hajlandóak a dohányzás törvényi szabályait megszegők miatt a rendőrök betérni ugyanabba a kocsmába és rendet tenni? És ha más, fontosabb rendfenntartási dolguk van, a büntetés miatti fellebbezésnél enyhítő körülmény lesz a rendőrségi segélyhívás megtörténtének igazolása?

És mit kezdenek az üzletek azokkal a kirakatnézegetőkkel, akik a bejárattól 5 méteren belül képesek cigarettával a kezükben mustrálni a kínálatot? Őket el kell zavarniuk, vagy simán csak reménykedjenek, nem lehet minden dohányzó járókelő mögött ott egy ÁNTSZ ellenőr, aki a törvény szigorával lecsapva megbünteti az üzlet tulajdonosát? Esetleg javasolt minden üzlet tulajdonosának felfestenie a járdára, hol lehet előtte dohányozni és hol nem, és kérni az arra sétálókat is, vegyék figyelembe a karantén-övezeteket, ha nem akarnak másnak kárt okozni? De mi van akkor, ha az üzletek bejáratai között nincs meg a kellő távolság a dohányzó szakasz kijelölésére, a járda pedig túl keskeny, akkor a füstölő, de törvénytisztelő sétálóknak a másik oldalon kellene közlekedniük? És ha a másik oldalon is hasonló a helyzet, az utcából is ki vannak tiltva?

Vajon az új törvény ténylegesen alkalmas arra, hogy a polgárok egészségesebb életmódra térjenek, vagy csak bosszantja (bár különböző téren) a dohányzókat és nem dohányzókat egyaránt? Esetleg előfordulhat, több a kára, mint a haszna?

 

füst 3.jpgA törvények által biztosította lehetőségek ("kiskapuk") témában már megjelentek riportok lakáskocsmákról, dohányzó klubokról. Az ÁNTSZ azonban olyan ingoványos területre téved, amelynek következményei hosszabb távon egyelőre felmérhetetlenek. Véleményük szerint elszomorító, hogy "egyesek a szabályok kijátszására törekednek" és a lakáskocsmák sem kerülhetik ki a szabályozást, hiszen "ha valaki a saját lakásába idegeneket beenged, világítást, fűtést biztosít, takarítja a helyet, az szolgáltatásnak, a helyiség pedig közforgalmú intézménynek minősül."

 

  • Kérdés, ha valaki házibulit tart, akkor a saját lakása is közforgalmú helyiségnek fog számítani, ahova szabadon bejárhatnak a hatóság emberei?
  • Vajon mennyire életszerű, hogy egy házibulin (ha az a hatósági értelmezés szerint közforgalmú intézmény) a vendégek úgy érkeznek, jobbra a magukkal hozott piát teszik le, balra meg a számlákat a NAV igényeit is kielégítve? Sőt, a bárszekrényben tárolt szeszesitalok számláit, ajándék esetén az ajándékozás tényéről szóló "tanúsítványt" is meg kellene őrizni, hátha egy ellenőr bekopogtat és kideríti, nem tudunk elszámolni az 5 éve kapott kóser szilvával?
  • És vajon a haver új barátnője már idegennek számít, mivel nem sötét, fűtetlen helyiségben fogadtuk, valamint képesek vagyunk utána takarítani? Ha a barátunk nem egyedül jön, hanem egy "ismeretlennel", akkor már rögtön közforgalmú intézményt varázsoltunk lakásunkból? Ha viszont minden bulizó hozza, amit fogyaszt, a végén meg marad takarítani, fűteni meg az évszak miatt nem kell, akkor a gyertyafény világításnak számít, vagy hozott gyertyával megússzuk a közforgalmúvá nyilvánítást?
  • Az ÁNTSZ logikáját követve vajon meg fog jelenni az Artisjus is, hogy követelje jussát a bulin felszolgált háttérzenéből, vagy azt megúszhatjuk, ha saját magunk énekelünk?

 

Amennyiben az ÁNTSZ-nek ez a legjobb ötlete a lakáskocsmák kiszorításával kapcsolatban, akkor retteghetünk a névnapi-szülinapi, legény- és leánybúcsús nem kívánt látogatóktól, akik hatalmas büntetések kiszabásával fogják bebizonyítani számunkra, egy pillanatig se hihetünk a magántulajdon szentségében, illetve az "én házam az én váram" jogállami értelmezésében.

A bejegyzés trackback címe:

http://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr124372869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tisztakéz · http://netes.8x.hu/ 2012.04.11. 13:45:31

A dohányzás nem más, mint öngyilkosság lassan végrehajtva!!!