morgás joga 6.jpg

 

 

„Nem tudnék azonosulni olyan lépéssel, amely a fiatal számára előnytelenül avatkozik bele a képzés menetébe” – mondta a Népszabadságnak adott interjújában Hoffman Rózsa, miközben kifejtette, „nincs tandíj” és az ég adta világon semmilyen veszély sem fenyegeti a felsőoktatást. Amennyiben pedig kiderül, a hurráoptimizmus mellett mégiscsak gáz van, majd a „pótfelvételi keretében” sort kerítenek a szükséges beavatkozásra.

 

Az interjúban olvasottak felettébb megnyugtató lehet mindazoknak, akik az idén, illetve a következő években kívánnak becsatlakozni a felsőoktatás rendszerébe:

  • nincs tandíj, mégha annak is látszik az a 600-800 ezer Ft/tanév, amit majd fizetniük kell,
  • mélység.jpga fiatalok szabadon választhatnak, hogy az országnak vagy pénzintézetnek adósodnak el  úgy, hogy arról kódulnak sok-sok évig.
  • egyes szakok népgazdaságilag élősködők lettek nyilvánítva, mint például a jogász, közgazdász, szociológus,
  • egyes szakok ázsiója felértékelődött, bár azok elvégzése esetén sem garantált a munkahely hazánkban,
  • mindezt a kormányzat úgy tekinti, a „túldimenzionált felsőoktatás” helyett végre eljött a minőség ideje,
  • bár érdekes módon, akik a döntéseket meghozták, szinte kivétel nélkül mind államilag finanszírozott diplomával a zsebükben teszik mindezt,.

 

 

A fiatalok és családjaik a jelentkezések mennyiségével mondtak ítéletet a "korrekt, fair" rendszerről. 109 ezren adták be felvételi kérelmüket, ami kb. 30 ezer olyan diák rendszerből eltűnését jelenti, akik nem tudják, vagy nem akarják vállalni a kormányzat diplomához jutási feltételeit, esetleg néhányuk szeptemberben külföldön kezdik meg tanulmányaikat.

 

  • Ez a 30 ezer, eredetileg tovább tanulni szándékozó fiatal júliusban hol lesz, eredeti álmaikat mire cserélik fel? Jelentős részük rázúdul a hazai munkaerőpiacra? És az mit fog kezdeni a sok képzetlen munkaerővel? Vagy felmérik reális esélyüket a hazai munkavállalás területén és inkább külföldre mennek takarítani, polcot feltölteni, pizzát kihordani?

vihar.jpg


  • ténylegesen hányan fogják majd szeptemberben elkezdeni a tanulást? Lesznek olyanok, akik felvételt nyernek, de meggondolják, és mégsem iratkoznak be, mert oly mértékben romlik a családjuk anyagi helyzete, hogy diákhitel mellett sem tudják vállalni az oktatás terheit? Lesznek olyan szakok, amelyek a tandíjasok kiesése miatt csak az ösztöndíjasokkal financiális okokból már nem tudnak elindulni?
  • a "termelésközpontú társadalom" víziójával feleslegessé nyilvánított szakok hogyan élik túl az elkövetkező időszakot? Vajon a műszaki, természettudományos képzésben végzetteknek soha nem lesz szükségük jogászra, közgazdászra? Vajon a termeléshez, értékesítéshez, igények érvényesítéséhez nem kellenek szerződések, meg azok, akik azokat megírják, és ha minden kötél szakad, egyezségekkel, perrel érvényesítik? Nincs szükség piackutatásra, marketingre, üzleti tervekre, könyvelésre, adótanácsokra meg azokra, akik ezeket elkészítik vagy adják?
  • a kormányzat álláspontja szerint a költségtérítés miatt majd felelősebb döntést hoznak a felvételire jelentkezők. Soha, egy pillanatig sem említik azonban a járulékos költségeket, amik a tandíj mellett még terhelik a családokat, és amire a Diákhitel II. nem nyújt fedezetet. Például: tankönyvek, lakhatási, közlekedési költségek, élelmiszer, minimális kultúra, szórakozás, stb. Kiszámolta bárki is a kormányzat részéről, a továbbtanuló fiatalok mekkora terhet jelentenek a családok számára tandíj fizetése nélkül is? Ezeket is ki kell szorítani a családoknak, miközben a tanulás melletti munka egyes szakokon szinte teljességgel kizárt, míg máshol a tanulás tényleges színvonalát csökkentheti jelentősen.  
  • vajon számszerűsítette bárki is, ha a jelenlegi statisztikák szerint egy diplomás kétszer annyit keres, mint egy érettségizett, akkor 10 év alatt mennyivel több adót, járulékot fizet be a költségvetésnek, munkaadója mennyivel több közterhet csenget ki utána, és mennyivel nagyobb fogyasztással, beruházási igénnyel jelentkezik a piacon? A többet keresők finanszírozzák a belföldi turizmust, szabadidős sportokat, a kultúrát, a szórakozást és egyéb minőségi szolgáltatásokat. Korrekt számolással kiderülhet, hogy ennyi idő alatt bőven megtérül a költségvetésből az ő diplomájukra áldozott összeg és valójában akkor sáfárkodik jól az állam az adófizetők pénzével, ha minél több piacképes diplomásba "fektet bele"?
  • vajon mennyit bukik majd az állam a diákhitel-kamatokon hosszabb távon? És a fizetésképtelen végzetteken, az ösztöndíjas három gyereket vállaló anyukákon és egyéb, a röghöz kötés szabályait megszegő, de a visszafizetés alól mentesítetteken?
  • tudás almája.jpga munkaadók hogyan fognak majd viszonyulni a röghöz kötött diplomásokhoz? Vajon kiszolgáltatottabbak lesznek? Ha igen, ez miben fog jelentkezni? Esetleg lesznek olyanok, akik itthon alibi állásban minimálbérért "tengetik életüket", miközben valójában külföldön dolgoznak?
  • vajon a közszolgálat előnyben fogja majd részesíteni azokat, akiknek a diákhitelét visszafizetheti, vagy inkább olyanokat alkalmaz, akik eleve ösztöndíjasok voltak, így nem jelentenek plusz költséget? Ki, mikor és hogyan fog költségvetési forrásokat elkülöníteni a diákhitel törlesztéséhez és az mennyibe fog kerülni az államnak? És vajon lesz limitálva, évente hány ilyen munkavállalót lehet alkalmazni, és kötnek velük olyan röghöz kötési szerződés, amelyben x év munkaviszonyt vállalnak az állam szolgálatában? És mi lesz akkor, ha a munkavállaló nem válik be, hogyan fizeti vissza a költségeket?
  • vajon egy szigorúan éves ciklusokhoz, költségvetéshez kötött folyamat bárhol, bármikor tetszés szerint módosítható, újratervezhető? Nem lehetne kifizetődőbb előre gondolkodni, modellezni, mint utólag tüzet oltani, kapkodva beavatkozni? Ha valamit rosszul kalkulált a kormány a keretszámoknál, majd a pótfelvételin lehet módosítani? És minden következmény nélkül, szabadon lehet dobálózni az életekkel, álmokkal, a „korrekt, fair” rendszer-ben?
 
Abban mindenki egyetért, a felsőoktatás reformra szorult. De valószínűleg sokak fülében ott csenghet Hofi örökérvényű dallamocskája:
"Én elszabtam, te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk,
Ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk ..."
 
 
Az elvesztegetett éveket egy jogszabály-módosítással sem lehet visszahozni.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

http://morgasjoga.blog.hu/api/trackback/id/tr244299235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kócos János 2012.03.21. 13:06:26

A közgazdász szak valóban fölösleges. Én is annak tanulok, semmi értelme nincs. Egyáltalán nem látjuk át évfolyamtársaimmal, hogy amit a kormány csinál, az a gazdasági csőd felé sodorja az országot.

A jogászképzés is teljesen fölösleges. Az ÚJMAGYARORSZÁG területén belül szerződésekre úgyse lesz szükség, majd ViktOrBán dönt minden vitatott ügyben. Azt pedig a legügyesebb jogász sem veszi észre, hogy alapvetően jogellenes, amit csinálnak, jogilag megbuktatni nem tudják őket.

Szociológus? Ezek után, ide?

Abból a szempontból jogos, hogy 5 éven belül a pszichoterapeutákra hatalmas túlkereslet lesz.